adozona.hu
BH 2022.1.3
BH 2022.1.3
Az ügyvéd I. r. terhelt által a sértettektől átvett és letétként kezelt összegek az I. r. terhelt számára idegen dolgok voltak, és azzal a magatartásával, hogy azokat készpénzben felvette, majd azt a II. r. terhelt részére átadta, az idegen dolgot eltulajdonította [Btk. 372. § (1) bek.]. Az ügyvédi visszaélést tettesként kizárólag ügyvéd követheti el, a tettes cselekvőségéhez azonban részesi magatartás speciális alany nélkül kapcsolódhat [Btk. 285. § (1) bek., 13. § (1) bek., 14. § (1) és (2) bek.; 1998. év
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A kerületi bíróság a 2019. április 17-én kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet 9 rendbeli felbujtóként elkövetett ügyvédi visszaélés bűntette [Btk. 285. § (1) bek., (2) bek.], felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford., (5) bek. a) pont], 5 rendbeli felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford. és (4) bek. a) pont] és 3 rendbeli felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford., (3) bek. a) pont] ...
BH 2022.1.3 Az ügyvéd I. r. terhelt által a sértettektől átvett és letétként kezelt összegek az I. r. terhelt számára idegen dolgok voltak, és azzal a magatartásával, hogy azokat készpénzben felvette, majd azt a II. r. terhelt részére átadta, az idegen dolgot eltulajdonította [Btk. 372. § (1) bek.].
Az ügyvédi visszaélést tettesként kizárólag ügyvéd követheti el, a tettes cselekvőségéhez azonban részesi magatartás speciális alany nélkül kapcsolódhat [Btk. 285. § (1) bek., 13. § (1) bek., 14. § (1) és (2) bek.; 1998. évi XI. tv. 30. § (3) bek.].
[1] A kerületi bíróság a 2019. április 17-én kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet 9 rendbeli felbujtóként elkövetett ügyvédi visszaélés bűntette [Btk. 285. § (1) bek., (2) bek.], felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford., (5) bek. a) pont], 5 rendbeli felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford. és (4) bek. a) pont] és 3 rendbeli felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek. II. ford., (3) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 500 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, vagyonelkobzásról, a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendeléséről, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. november 12. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 4-4 évre enyhítette, a pénzbüntetés kiszabását, valamint a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendelését mellőzte.
[3] Az irányadó tényállás lényege a következő:
- Az I. r. és a II. r. terhelt 2012-ben üzleti kapcsolatban álltak egymással. Az I. r. terhelt az F.-N. Ügyvédi Iroda egyéni ügyvédje volt.
- A II. r. terhelt 2012 márciusában azzal kereste meg az I. r. terheltet, hogy mint ügyvédnek a segítségét kérje különböző jogügyletekben szerződések elkészítésére.
- Ennek során az I. r. terhelt - mint közvetítő - és az egyes sértettek - mint megrendelők - között közvetítői szerződések jöttek létre különböző áruk megvásárlására, másrészt a megrendelők, mint letevők a szállítás biztosítására az I. r. terhelt ügyvédi letéti számlájára a II. r. terhelt által meghatározott összegeket fizettek be. Az egyes ügyvédi letéti szerződésekkel az I. r. terhelt mint letétkezelő arra vállalt kötelezettséget, hogy a letéti összeget annak kifizetéséig vagy a letevő részére történő visszafizetéséig köteles őrizni.
- Az egyes jogügyletek során az I. r. terhelt a sértettek által az ügyvédi letéti és közvetítői szerződésekben meghatározott jogügylet kifizetése céljából rábízott és az ügyvédi letéti számláján elhelyezett összegeket a II. r. terhelt felkérésére, személyesen vagy Sz. A. G. útján készpénzben kivette. Azonban az így kivett összegeket nem az egyes közvetítői szerződésekbe foglalt kifizetések teljesítésére fordította, hanem a letéti pénzekkel jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett a II. r. terhelt felhívására, mivel a II. r. terhelt utasítása szerint eljárva azokat a II. r. terheltnek átadta úgy, hogy az egyes összegekből a II. r. terhelttel történt előzetes megállapodást követően 9%-ot jutalékként magának megtartott.
- Mivel azok az ügyletek, amelyekre nézve az ügyvédi letéti és közvetítői szerződések létrejöttek, sem határidőben, sem azon túl nem mentek teljesedésbe, a szerződésben részes ügyfelek visszakérték az I. r. terhelttől az ügyvédi letéti számláján elhelyezett összegeket. Ez az 1-8. tényállási pontok esetében teljes egészében meg is történt oly módon, hogy a II. r. terhelt vagy készpénzben átadta az I. r. terheltnek a visszautalni kért letétbe helyezett összeget, hogy rendezni tudja a sértettek felé a letétek kifizetését, vagy arra hívta fel, hogy időközben más sértettől a letéti számlára befizetett letétek összegéből fizesse ki a visszajáró letéti összegeket.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. június 14. napján b.-i ügyvédi irodájában közvetítői és ügyvédi letéti szerződéseket kötött az Sz. T. Kft. sértett képviseletében eljáró Sz. I. ügyvezetővel, összesen 95 000 liter MSZ EN590 dízelgázolaj több részletben történő megvásárlására, mely mennyiségnek a bruttó vételára 33 725 000 forint volt. A szállítás biztosítására a sértetti gazdasági társaság 2012. június 18. napján 3 322 500 forintot, majd 2012. szeptember 6. napján további 1 115 000 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számlájára. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására az Sz. T. Kft. sértett által 2012. június 18. és 2012. szeptember 6. napján letétbe helyezett 3 322 500 forinttal és 1 115 000 forinttal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, a letéti összegeket 2012. június 19. napján, illetőleg 2012. szeptember 6. napján más, az ügylettel össze nem függő célra használta fel: azt egy másik bankszámlára utalta át, majd készpénzben felvette. Miután a célzott jogügylet meghiúsult, a letétet az Sz. T. Kft.-nek 2012. október 10. napján, illetve 2012. október 16. napján a számlájára más ügyféltől beérkezett letéti befizetéséből utalta vissza az I. r. terhelt a II. r. terhelt felhívására. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: korábbi Ütv.) 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, és a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 4 437 500 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. június 14. napján b.-i ügyvédi irodájában a K. és H. Szolgáltató Kft. sértett képviseletében eljáró K. Á. ügyvezetővel közvetítői és ügyvédi letéti szerződéseket kötött 40 000 liter MSZ EN590 dízelgázolaj több részletben történő megvásárlására, mely mennyiségnek a bruttó vételára 14 200 000 forint volt. A szállítás biztosítására a sértett 2012. június 18. napján 664 500 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számlájára, mellyel az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, és ezt az összeget a letéti számlájáról aznap és másnap egy másik bankszámlára - az ügylettel össze nem függően - átutalta, majd készpénzben felvette, így a letét 2012. június 19. napján már nem állt rendelkezésre a letéti számláján. Miután a célzott jogügylet meghiúsult, a letétet az I. r. terhelt a II. r. terhelt felhívására a K. és H. Szolgáltató Kft.-nek 2012. október 2. napján utalta vissza más ügyféltől beérkezett letéti befizetésből. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, és a letétként átvett pénzösszeggel a sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 664 500 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. június 14. napján b.-i ügyvédi irodájában a B. T. Kft. sértett képviseletében eljáró B. I. ügyvezetővel közvetítői és ügyvédi letéti szerződéseket kötött 60 000 liter MSZ EN590 dízelgázolaj több részletben történő megvásárlására, mely mennyiségnek a bruttó vételára 21 300 000 forint volt. A szállítás biztosítására a sértett 2012. június 19. napján 1 107 500 forintot, majd 2012. szeptember 5. napján 2 442 500 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számláján. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására a B. T. Kft. sértett által 2012. június 19. és 2012. szeptember 5. napján letétbe helyezett 1 107 500 forinttal és 2 442 500 forinttal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, és a letéti összegeket 2012. június 19. napján, illetőleg 2012. szeptember 6. napján más, az ügylettel össze nem függő célra használta fel: másik bankszámlára utalta át, majd készpénzben felvette. Miután a célzott jogügylet meghiúsult, a 3 550 000 forint letétet az I. r. terhelt a II. r. terhelt felhívására a letéti számlájára időközben érkezett újabb befizetésből 2012. szeptember 28. napján visszautalta a B. T. Kft.-nek. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 3 550 000 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. október 11. napján b.-i ügyvédi irodájában az I. V. Kft. sértett képviseletében eljáró A. A. ügyvezetővel közvetítői és ügyvédi letéti szerződéseket kötött 578 darab Bosch mosógép - a szerződés aláírásától számított 30 napon belül történő - megvásárlására, mely mennyiségnek a bruttó vételára 23 120 000 forint volt. A szállítás biztosítására a sértett 2012. október 11. napján 23 120 000 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számláján, mely összeg 2012. október 12. napján már nem állt rendelkezésre az I. r. terhelt ügyvédi letéti számláján, mivel azt az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására kivette, vagyis azzal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, mert abból más ügylettel kapcsolatosan kifizetéseket teljesített, illetőleg ismeretlen célra fordította. Az I. V. Kft. 23 120 000 forint letétjét a célzott jogügylet meghiúsulását követően 2012. október 29. és 2012. november 13. napján utalta vissza a sértettnek az I. r. terhelt a II. r. terhelt felhívására. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 23 120 000 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. október 17. napján b.-i ügyvédi irodájában közvetítői szerződést kötött az O-M. T. I. Kft. sértett képviseletében eljáró F. M. ügyvezetővel összesen 350 darab LT Samsung monitor - a szerződés aláírásától számított 30 napon belül történő -megvásárlására, mely mennyiségnek a bruttó vételára 7 000 000 forint volt. A vételár biztosítására ugyanazon a napon letéti szerződést is készítettek, melynek alapján az O-M. T. I. Kft. sértett 2012. október 18. napján 7 000 000 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számlájára, mely összeg 2012. november 13. napján már nem állt rendelkezésre a letéti számlán, ugyanis az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására azzal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, s más ügylettel kapcsolatosan kifizetéseket teljesített belőle. Miután a célzott jogügylet meghiúsult, 2013. november 26. napján az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására a számlájára más ügyféltől beérkezett letéti befizetésből utalta vissza az O-M. T. I. Kft.-nek a 7 000 000 forint letétjét. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 7 000 000 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. október 18. napján b.-i ügyvédi irodájában a K. G. Kft. sértett képviseletében eljáró K. Zs. ügyvezetővel összesen 620 darab - kétféle típusú -gumiabroncs - a szerződés aláírásától számított 30 napon belüli - megvásárlására közvetítői szerződést kötött, mely mennyiségnek a bruttó vételára 6 940 000 forint volt. A vételár biztosítására letéti szerződést is készítettek, melynek értelmében a sértett 2012. október 19. napján 6 940 000 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számlájára, mely összeg 2012. november 13. napján már nem állt rendelkezésre a letéti számláján, ugyanis az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására azzal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, és abból más ügylettel kapcsolatosan kifizetést teljesített. Miután a célzott jogügylet meghiúsult, 2013. november 26. napján az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására az ügyvédi letéti számlájára más ügyféltől érkezett letéti befizetésből utalta vissza a K. G. Kft. 6 940 000 forintos letétjét. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 6 940 000 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. november 13. napján b.-i ügyvédi irodájában az S.-Sz. Kft. sértett képviseletében eljáró Sz. N. ügyvezetővel összesen 57 darab 2009-es évjáratú Ford Focus 1.8 TDCI gépjármű megvásárlására közvetítői szerződést kötött, mely mennyiség bruttó vételára 65 550 000 forint volt. A vételár biztosítására ügyvédi letéti szerződést is készítettek, melynek értelmében a sértett a bruttó 65 550 000 forint vételár előlegeként 2012. november 15. napján 19 665 000 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számláján. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására a S.-Sz. Kft. sértett által letétbe helyezett pénzből már aznap és a következő napokban nagyobb összegeket vett ki, melyeket az ügylettel össze nem függő, ismeretlen célra fordított, így az már aznap nem állt rendelkezésére a letéti számláján, azaz azzal jogosulatlanul a sajátjaként rendelkezett. A tervezett ügylet meghiúsult, ezért a S.-Sz. Kft.-vel a letéti szerződést 2013. április 12. napján felbontották, és az I. r. terhelt a sértett letétjét a II. r. terhelt felhívására - más ügyféltől beérkezett letéti befizetésből - 2013. április 18. napján visszautalta. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 19 665 000 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2012. november 19. napján b.-i ügyvédi irodájában közvetítői szerződést kötött az E. Kft. sértett képviseletében eljáró F. P. A. ügyvezetővel 902 darab LG LCD televízió megvásárlására, mely mennyiség vételára bruttó 109 593 000 forint volt, és a teljesítés határidejeként 2013. március 20. napját határozták meg. A vételár biztosítására az E. Kft. sértett az ugyanazon a napon aláírt ügyvédi letéti szerződés értelmében 2012. november 21. napján 32 877 900 forintot helyezett letétbe az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti számláján. A közvetítői szerződést a 2013. március 25. napján kelt szerződésmódosítással 2013. március 30. napjáig meghosszabbították, azonban az ügylet ezen határidőig sem jött létre. Az I. r. terhelt az E. Kft. sértett által 2012. november 21. napján letétbe helyezett 32 877 900 forintot a jogügylet meghiúsulását követően nem fizette vissza a megállapodás szerinti határidőig a sértettnek, ugyanis a letéti összeg már nem állt rendelkezésére a letéti számláján. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt utasítására az E. Kft. letétjével jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett, abból 2012. november 26. napján más cégeknek - meghiúsult ügyletek kapcsán letétek visszatérítése címén - kifizetéseket teljesített, illetőleg ismeretlen célra több részletben készpénzben kivette. Az I. r. terhelt a tervezett ügylet meghiúsulását követően a letéti összeget a szerződésben meghatározott határidőig nem fizette vissza az E. Kft. sértettnek, és 2013. április 9. napján egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett. A letétbe helyezett összeget - 5% meghiúsulási kötbérrel együtt -, összesen 34 521 795 forintot -más ügyféltől időközben az ügyvédi letéti számlájára utalt letétből - 2013. április 18. napján visszautalta az E. Kft.-nek, melyről a II. r. terhelt is tudomással bírt. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, a letétként átvett pénzösszeggel sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 32 877 900 forint, amely megtérült.
- Az I. r. terhelt a II. r. terhelt kérésének megfelelően 2013. április 16. napján b.-i ügyvédi irodájában közvetítői szerződést kötött az A. H. Kft. sértett képviseletében eljáró S. B. ügyvezetővel 37 kg tört arany vásárlására. A szerződésben foglaltaknak megfelelően az A. H. Kft. sértett a vételár biztosítására 2013. április 17. napján 60 000 000 forintot utalt át az I. r. terhelt U. Bank Zrt.-nél vezetett ügyvédi letéti bankszámlájára. A jogügylet nem jött létre, azonban az A. H. Kft. sértett által letétbe helyezett 60 000 000 forintot az I. r. terhelt nem fizette vissza, az ugyanis már nem állt rendelkezésére a letéti számláján, mivel azzal a II. r. terhelt utasítására jogosulatlanul a sajátjaként rendelkezett. Ugyanis a sértett által 2013. április 17. napján történt letétbe helyezést követően az I. r. terhelt már másnap más cégeknek - meghiúsult ügyletek kapcsán letétek visszatérítése címén - visszafizetéseket teljesített. Az A. H. Kft. által tervezett ügylet meghiúsulását követően 2013. május 22. napján az I. r. terhelt kötelezvényt írt alá, melyben elismerte tartozását, és vállalta, hogy 2013. május 30. napjáig visszafizeti a 60 000 000 forintot. Erre azonban nem került sor, 2013. május 22. napján 4 000 000 forintot, majd 2013. május 24. napján 1 000 000 forintot utalt az A. H. Kft.-nek kártérítési előleg címén a letéti számláról. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt felbujtására tevékenységével a hivatásából eredő, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglalt letétkezelésre vonatkozó szabályokat, azaz a kötelezettségét megszegte abból a célból, hogy ügyfelének haszonszerzés végett jogtalan hátrányt okozzon, és a letétként átvett pénzösszeggel a sajátjaként rendelkezett. A sikkasztás elkövetési értéke 60 000 000 forint, melyből 5 000 000 forint térült meg oly módon, hogy azt az I. r. terhelt visszafizette, míg a többi megfizetésére tartozáselismerő nyilatkozatot tett.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve elsődlegesen a II. r. terhelt felmentése, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
[7] Rámutatott, hogy a letéti pénz sikkasztásának beismerése nem bír nagy jelentőséggel, mivel tényszerű, számos más adat alátámasztja, és annak beismerése nélkül is bizonyítható lett volna.
[8] Álláspontja szerint, amennyiben a két terhelt tevékenysége pénzszerzésre irányult, akkor társtettesként elkövetett csalás állapítható meg a terhükre, amelyhez felhasználták az I. r. terhelt ügyvédi minőségét. Hiszen a sértettek pontosan azért adtak pénzt, mert a körülmények alapján úgy tűnt, mintha az ügyfelet egy ügyvéd biztosítaná. Ez azt jelenti, hogy az ügyvédi minőség csak része volt a vagyoni előnyt biztosító fondorlatnak.
Az indítványozó szerint jelen ügyben a helyes minősítés a csalás, és ennek megfelelően kellett volna a bizonyítási eljárást lefolytatni.
[9] Kifejtette, hogy lényeges az I. r. terhelt mint ügyvéd és a sértettek között kötött szerződések, valamint az I. r. terhelt és a II. r. terhelt között kötött szerződés minősítése. Ha ugyanis nem jön létre ügyvédi megbízási szerződés az ügyvéd és az ügyfelek között, akkor ügyvéd által elkövethető bűncselekményt sem lehet megállapítani.
[10] Kifogásolta az ügyvédi visszaélés bűntettének és a sikkasztás bűntettének halmazatban történő megállapítását. Álláspontja szerint a jogerős tényállás alapján nem lehetett volna a halmazatot megállapítani. A sikkasztás és az ügyvédi visszaélés bűncselekménye csak és kizárólag egyenes szándékkal követhető el, az elkövetési magatartás kifejtésére jogtalan hátrány okozásának célzatával kerülhet sor, azonban ilyen célzatot a bíróság nem tudott minden kétséget kizáróan megállapítani.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a felülvizsgálat során nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami annak megállapításához vezetett, támadhatatlan, a jogkövetkeztetések helyessége is csak az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Erre tekintettel az indítványnak az irányadó tényállást, az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadó része felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, az indítvány ezen részében törvényben kizárt.
[13] Az ügyész szerint az irányadó tényállás alapján a II. r. terhelt bűnösségére vont következtetés helyes. A jogerős ítélet a II. r. terhelt bűnrészesi - felbujtói - minőségét állapította meg valamennyi terhére rótt bűncselekmény elkövetésében. A részesi magatartás pedig tettesi alapcselekményt, azaz annak ténybeli adottságát feltételezi. Álláspontja szerint az I. r. terhelt a II. r. terhelt rábírására tanúsított cselekvőségével az ügyvédi hivatásából fakadó jogviszonyt rendező jogszabályban, az elkövetéskor hatályos, a korábbi Ütv. 30. § (3) bekezdésében foglaltakat, valamint e törvény 112. § (1) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazással kiadott, az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: korábbi MÜK Szabályzat) I.1.1.4. pontja szerinti, a teljesítési letét esetén fennálló kötelezettségét is megszegte.
[14] Az irányadó tényállás alapján a II. r. terhelt szándéka - miként az I. r. terheltté is - a letéti pénzek jogtalan eltulajdonítása volt, ekként az I. r. terheltnek az ügyvédi hivatása gyakorlása során irányadó szabályoknak a megszegése egyenes szándékú volt. A jogtalan eltulajdonítási célzat értelemszerűen az ügyfeleknek történő jogtalan hátrány okozásának célzatát is magában foglalja.
[15] Rámutatott arra, hogy a II. r. terhelt által elkövetett cselekmények elkövetési ideje 2012. június 14. és 2013. április 16. napjai közötti időszak, a jogerős elbírálásukra a II. r. terhelt esetében 2020. november 12. napján került sor. Erre tekintettel a Btk. 2. §-a alapján az alapügyben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna a büntetőtörvény időbeli hatályát. Ugyanakkor kifejtette, hogy az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény (Btk.) a II. r. terhelt tekintetében alkalmazandó szabályait egybevetve megállapítható, hogy a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az alapügyben eljárt bíróságok az elbíráláskori Btk.-t törvényesen alkalmazták.
[16] Az ügyészség indítványozta, hogy az 1., 2., 3. és 7. tényállási pontok tekintetében, amely esetekben az I. r. terhelt a letétbe helyezett pénzt nem egy, hanem egymást követő több alkalommal tulajdonította el jogtalanul, a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmények minősítését akként változtassa meg, hogy a 9 rendbeli felbujtóként elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettéből 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett, a 3 rendbeli sikkasztás bűntette folytatólagosan elkövetett, valamint az 5 rendbeli felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntettéből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[17] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[18] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[20] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a 649. § (1) bekezdés b) pontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[21] Az elbírálás idején hatályos Btk. 285. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd, aki azért, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hivatásából folyó kötelességét megszegi, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés szerint a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az ügyvédi visszaélést haszonszerzés végett követik el.
[22] Az ügyvédi hivatásból folyó kötelességeket és különösen azokat, amelyek az ügyvédet az ügyfelével szemben terhelik, a tényállásban rögzített elkövetéskor hatályos korábbi Ütv. szabályozza. A korábbi Ütv. 5. § (1) bekezdése értelmében az ügyvéd képviseli az ügyfelét, büntetőügyben védelmet lát el, jogi tanácsot ad, szerződést, beadványt, más iratot készít, és ezekkel összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi.
[23] A korábbi Ütv. 30. § (1) bekezdése értelmében az ügyvéd az 5. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott ügyvédi letétet megbízás teljesítéseként, megbízáshoz kapcsolódó eljárási cselekmények költségeinek fedezeteként és azok teljesítésére, vagy a megbízáshoz kapcsolódóan megőrzésre fogadhat el.
[24] A korábbi Ütv. 30. § (2) bekezdése szerint készpénz és értéktárgy letétként való átvételét az ügyvéd írásban, letéti szerződésben köteles rögzíteni.
[25] A hivatkozott törvényhely (3) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az ügyvéd az átvett készpénzt és értéktárgyat kizárólag letétként kezelheti, azt nem hasznosíthatja, és nem fogadhat el olyan megbízást, amely a letét felhasználására hatalmazza fel.
[26] A korábbi Ütv. 112. § (1) bekezdés j) pontja szerinti felhatalmazás alapján a Magyar Ügyvédi Kamara által kiadott, az elkövetéskor hatályos, az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló korábbi MÜK Szabályzat 1.1.4. pontja szerint teljesítési letét esetében a letéteményes azzal a rendeltetéssel vesz át pénzt vagy értéket elszámolási kötelezettség mellett, hogy azt más, harmadik személy részére az ügyfél rendelkezése szerint fizesse ki vagy adja át. A szabályzat 2.2. pontja szerint ügyvéd letétet csak a letét céljának megfelelő rendeltetéssel vehet át, tilos minden olyan megállapodás, amely az ügyvédet a letét hasznosítására vagy egyéb gazdasági felhasználásra hatalmazza fel.
[27] Az irányadó tényállás alapján kétségtelen tény, hogy a letevők és az I. r. terhelt, mint letéteményes között ügyvédi teljesítési letétek jöttek létre, az I. r. terhelt az elkövetés tárgyát képező 1-9. tényállási pont szerinti összegeket teljesítési letét jogcímén tartotta birtokban.
[28] A teljesítési letétbe helyezett pénz a letéti szerződésben foglalt feltételek meghiúsulása esetén az elszámolási kötelezettségre figyelemmel a letevő részére visszajár. Amennyiben a teljesítési letétre vonatkozó megállapodásban megjelölt cél (más, harmadik személy részére az ügyfél rendelkezése szerinti kifizetés) meghiúsult, az átvett pénzt, a letevő külön eltérő rendelkezése hiányában, számára kell visszafizetni.
[29] Amennyiben a teljesítési letétben foglalt cél meghiúsul, azt a letéti megállapodásban megjelölt más, harmadik személy részére az ügyfél rendelkezése szerint nem lehet kifizetni, a letét az elszámolási kötelezettség feltételével a letevő részére visszajár. A teljesítési letét ügyvéd által történő birtoklásának jogalapja mindvégig a teljesítési letéti szerződés lesz, az elszámolás megtörténtéig, a pénz letevő részére történő visszafizetésig a teljesítési letét a szerződés alapján van jogszerűen az ügyvéd birtokában.
[30] A korábbi MÜK Szabályzat 4.2. pontja rögzíti, hogy teljesítési letét esetében az ügyvédi letét a kifizetéssel, illetőleg a jogosult személyében fennálló bizonytalanság miatti bírói letétbe helyezéssel történő teljesítés mellett a visszavétellel szűnik meg.
[31] Az irányadó tényállás alapján az ügyvéd foglalkozású I. r. terhelt a rábízott és az ügyvédi letéti számláján elhelyezett összegeket a II. r. terhelt felhívására készpénzben kivette, és azokat nem az egyes közvetítői szerződésekben foglalt kifizetések teljesítésére fordította, hanem a II. r. terhelt részére átadta úgy, hogy az egyes összegekből 9% jutalékot magának megtartott. Ezzel az I. r. terhelt megszegte a letéti szerződésből eredő, s egyúttal hivatásbeli kötelezettségét. A letéti összegek II. r. terhelt részére történő átadása, egyben a céltól eltérő felhasználása az I. r. terhelt letevő ügyfelének nyilvánvalóan jogtalan hátrányt okozott. Az I. r. terhelt nem a vele jogviszonyban lévő letevő érdekét helyezte előtérbe, ami világosan azt jelenti, hogy jogtalan hátrányokozási célzat vezérelte.
[32] Ami a védői álláspontot illeti a II. r. terhelt elkövetői minőségére vonatkozóan, a következőkre mutat rá a Kúria.
[33] Kétségtelen, hogy az ügyvédi visszaélés bűntettének tettese csak ügyvéd lehet. Jelen ügyben a 9 rendbeli ügyvédi visszaélés bűntettét tettesként [Btk. 13. § (1) bek.] az I. r. terhelt követte el, mert ő valósította meg e bűncselekmények törvényi tényállását.
[34] Az ügyvédi visszaélés ún. sajátképi bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a törvény által megkívánt személyes kvalifikáltság a bűncselekmény megvalósulásának szükségszerű feltétele, amennyiben e feltétel nem áll fenn, bűncselekményről sem beszélhetünk. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az ügyvédi visszaélést tettesként kizárólag ügyvéd követheti el.
[35] A tettes cselekvőségéhez azonban részesi magatartás kapcsolódhat. A részesek közé tartozik egyrészt a bűnsegéd, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan nyújt segítséget [Btk. 14. § (2) bek.], másrészt a felbujtó, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír [Btk. 14. § (1) bek.].
[36] A II. r. terhelt esetében a felbujtói magatartás vizsgálandó.
[37] Az előzőekben rögzítettek szerint az ügyvédi visszaélés bűntettének tettese az ügyvéd, aki az alapcselekményével a bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, a felbujtó részesi cselekménye viszont a törvényi tényálláson kívül esik, azaz nem tényállásszerű, de csak az egyébként tényállásszerű tettesi alapcselekménnyel összefüggésben valósulhat meg, ezért járulékos jellegű. Tettesi cselekmény hiányában részesi alakzat szóba sem kerülhet.
[38] Ez azt jelenti, hogy a tettes és a részesek cselekményeinek ugyanannak a törvényi tényállásnak az alapesete szerint kell minősülniük.
[39] A minősítő körülménynek pedig - amennyiben a részes tudattartalma kiterjed rá - a tettesi magatartás megítéléséhez kell igazodnia. Ellenkező felfogás azt eredményezné, hogy a bűnrészesi magatartások minősítése meghaladhatná a bűnrészesség alapját képező tettesi magatartások minősítését.
[40] Tehát a részesi bűncselekmény jogi minősítése - rendbelisége is - a tettesi alapcselekmény(ek)hez igazodik. A részes azért a bűncselekményért felel, amelyet a tettes elkövet.
[41] Döntően a felbujtó mindenképpen szándékos - és ezen belül a legkülönfélébb természetű - rábírása váltja ki a tettes elhatározását a tett elkövetésére. Nem a rábíró tevékenység mibenlétének, hanem a tettes elhatározását kiváltó hatásának van jelentősége, ami több, mint az elkövetési szándék egyszerű felélesztése.
[42] Felbujtás esetén a szándékosságnak két oldalon is meg kell lennie, éspedig mind a felbujtó, mind a felbujtott oldalán.
[43] A rábírásnak egyúttal eredményesnek is kell lennie ahhoz, hogy a rábíró felelősséggel tartozzon a tettesi alapcselekményért. Eredményes a rábírás, ha a rábírt tettes a rábírással célzott bűncselekményt elköveti, vagy legalább megkísérli elkövetni. Amennyiben ugyanis a tettes a kísérletig sem jut el, a felbujtó cselekménye nem eredményes, nem éri el a célját.
[44] Az említett járulékosság jogkövetkezménye, hogy a felbujtó cselekményét a tettes által egészben (befejezett) vagy részben (megkísérelt bűncselekmény) megvalósított törvényi tényállás szerint kell minősíteni, és vele szemben az ahhoz rendelt büntetési tételt kell alkalmazni [Btk. 14. § (3) bek.].
[45] A felbujtó mint rábíró és a tettes mint a tényállást megvalósító magatartásának egymással szükségszerűen okozati összefüggésben kell állnia.
[46] A felbujtó vonatkozásában a szándékosság azt jelenti, hogy tudatában van mindannak, hogy magatartása rábíró jellegű, a tettest milyen bűncselekményre bírja rá, és rábírása hatására a tettes a cselekményt el fogja követni.
[47] A rábírás arra irányul, hogy vele egyező szándéka legyen a tettesnek a bűncselekmény elkövetése tekintetében, de a szándékot és annak minőségét önállóan kell vizsgálni. A felbujtó is csak azért felel, amit a szándéka átfogott, és csak a tettes által ténylegesen megvalósított cselekmény miatt vonható felelősségre. Ekként a minősítés a tettesi alapcselekményhez igazodik.
[48] Az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapíthatók a felbujtás ismertetett ismérvei, és ez alapján kétségtelenül következik, hogy a II. r. terhelt -
- tudta, hogy az I. r. terhelt ügyvéd,
- tudta, hogy a felhívásának/kérésének teljesítésével az I. r. terhelt az ügyvédi kötelességét megszegi, az ügyvédi letéti pénzek eltulajdonításával az I. r. terhelt az ügyfeleinek jogtalan hátrányt okoz,
- az I. r. terhelt a letéti összegeket a 9%-os jutalék levonása után a II. r. terhelt részére adta át, ami egyértelműen hasznot jelentett mind az I. r., mind a II. r. terhelt részére.
[49] A jogerős tényállás alapján az I. r. terhelt eleget tett a II. r. terhelt felhívásának, ami jelen esetben a letéti pénzek jogtalan eltulajdonítása volt.
[50] A II. r. terhelt nem volt olyan személy - ügyvéd -, aki letéti szerződéseket köthetett volna, az ügyvéd foglalkozású I. r. terhelt pedig kizárólag a hivatásából eredő kötelességének megszegésével tulajdoníthatta el a letéti pénzeket.
[51] A II. r. terhelt célja a letéti pénzek megszerzésével a haszonszerzés volt, az I. r. terhelt rábírásával. A felbujtott I. r. terhelt a II. r. terhelt céljának ismeretében adta át a letéti pénzeket a II. r. terheltnek.
[52] A Btk. 372. § (1) bekezdése szerint, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.
[53] A Kúria rámutat arra, hogy az ügyvéd I. r. terhelt által a sértettektől átvett és letétként kezelt összegek az I. r. terhelt számára idegen dolgok voltak, és azzal a magatartásával, hogy azokat készpénzben felvette, majd azt a II. r. terhelt részére átadta, az idegen dolgot eltulajdonította.
[54] Idegennek az a dolog tekintendő, amely nem az elkövető, hanem más személy tulajdonában áll. A rábízás helyes értelmezése szerint a dolog tulajdonosa a tulajdonjog egyik őt megillető részjogosítványát, a birtoklás jogát ruházza át a másik személyre, így a rábízás folytán a dolog birtokba vétele, a dolog feletti tényleges (fizikai) hatalom megszerzése megtörténik. A rábízás nem változtatja meg a dolog feletti tulajdonjogot, hanem annak részjogosultságaiból (birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezési jog) kizárólag a birtoklás jogát engedi át, a dolog továbbra is a rábízó személy tulajdonában, rendelkezési joga alatt marad. A rábízással a számára idegen dolog az elkövető birtokába jogszerűen került, a rábízás alapján azonban kizárólag a dolog feletti birtoklás részjogosítványát szerzi meg, annak használata, hasznainak szedése vagy esetleges elidegenítése, a dolog feletti rendelkezés joga továbbra is a rábízónál marad, kivéve, ha ezen egyes részjogosultságokat jogszerűen, jogszabály alapján, szerződéssel vagy egyoldalú jognyilatkozattal a birtokosra ruházza át.
[55] A sikkasztás elkövetési magatartásaként megjelölt sajátjakénti rendelkezés akkor valósul meg, ha az elkövető a rábízott, számára idegen dolog vonatkozásában a jogosult felhatalmazása nélkül olyan magatartást tanúsít, amelyre csak a tulajdonos vagy az ő felhatalmazása alapján más, erre feljogosított személy lenne jogosult, a birtoklás jogán túl egyéb tulajdonosi részjogosultságokat gyakorol anélkül, hogy az a dolog tulajdonjogában végleges változást eredményezne. A sajátjakénti rendelkezés megvalósulhat a használat, a hasznok szedése, vagy az olyan rendelkezés jogosultságának gyakorlásával, amely nem jár a tulajdonjogban történő változással, a dolog elidegenítésével (pl. biztosítékként adás).
[56] A jogtalan eltulajdonítás esetében az elkövető a dolog feletti rendelkezési jogot olyan módon gyakorolja, hogy annak következtében az eredeti tulajdonállapot megszűnik, és egy új jön létre. Lényeges feltétel, hogy az elkövetőt e részjogosultság gyakorlására sem jogszabály, sem az arra jogosult nem jogosítja fel.
[57] A tényállás alapján megállapítható, hogy az ügyvéd foglalkozású I. r. terhelt a sértettektől átvett pénzösszegeket teljesítési letétként vette át.
[58] Az I. r. terheltnek nem volt jogalapja a sértettek részére teljesítési letét címen általa őrzött összegeket a II. r. terheltnek átadni. Az átadás pedig a tulajdonjog megszűnését, vagyis az eredeti tulajdonviszony gyakorlásának végleges megakadályozását eredményezte. Így az I. r. terhelt mint tettes a sikkasztással nem a dologgal való sajátjaként rendelkezést, hanem a jogtalan elsajátítást valósította meg.
[59] Ez a magatartás egyértelműen olyan rendelkezési jog gyakorlása, amely a tulajdonjog átruházására irányul, és amely azt eredményezi, hogy a dolog végleg kikerül tulajdonosának rendelkezése alól, annak következtében az eredeti tulajdonállapot megszűnik, és egy új tulajdonállapot jön létre.
[60] Ez azt jelenti, hogy a sikkasztás bűntettének a II. r. terhelt tekintetében az elkövetési magatartása helyesen a felbujtóként elkövetett jogtalan eltulajdonítás [Btk. 372. § (1) bek. I. ford.].
[61] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét több rendbeli ügyvédi visszaélés bűntettében és sikkasztás bűntettében megállapította, melyeket mint felbujtó követett el.
[62] A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmények minősítése az alábbiak szerint törvénysértő.
[63] Az ügyben eljárt bíróságok a II. r. terhelt cselekményeit 9 rendbeli felbujtóként elkövetett, a Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő ügyvédi visszaélés bűntettének, a Btk. 372. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő 5 rendbeli, a Btk. 372. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, valamint 3 rendbeli a Btk. 372. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, egyaránt felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntettének minősítették.
[64] A Btk. 372. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a sikkasztást kisebb értékre követik el.
[65] A Btk. 285. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd, aki azért, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hivatásából folyó kötelességét megszegi, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[66] A Btk. 285. § (2) bekezdése szerint a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az ügyvédi visszaélést haszonszerzés végett követik el.
[67] Az ügyvédi visszaélés jogi tárgya az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek. Az ügyvéd elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. A sikkasztás jogi tárgya a tulajdonviszonyok rendje.
[68] Az ügyvédi visszaélés bűncselekményét tettesként csak ügyvéd, sikkasztás bűncselekményét bárki elkövetheti.
[69] Az ügyvédi visszaélés alapesete és minősített esete is célzatosan követhető el, ugyanakkor befejezetté válásához kizárólag a hivatásból fakadó kötelezettség megszegése szükséges, azzal befejezetté válik, az előny megszerzése, a hátrány tényleges bekövetkezése nem követelmény.
[70] Amennyiben az ügyvéd által elkövetett kötelezettségszegés a vagyoni viszonyokat sértő eredménnyel jár, az a vagyoni viszonyokat is sérti.
[71] Mindezek alapján megállapítható, hogy az eltérő védett jogi tárgyra, a speciális alanyra, valamint a célzat és az eredmény különbözőségére figyelemmel az ügyvédi visszaélés és a sikkasztás valós alaki halmazatban állhat.
[72] A valós alaki halmazat megállapításához mindkét tényállás valamennyi tényállási elemének megvalósulása szükséges. Emiatt a sikkasztás bűntettével halmazatban nem állapítható meg az ügyvéd terhelt bűnössége ügyvédi visszaélés bűntettében, ha a hátrányokozási célzat a tényállás alapján hiányzik.
[73] Értelemszerűen tényállási elem hiányában nem állapítható meg az ügyvédi visszaélés és a sikkasztás halmazatban, ha a tettes nem ügyvéd, ideértve az ügyvédjelöltet és más olyan személyt is, aki jogi képviseletre foglalkozásánál fogva jogosult [Btk. 285. § (3) bek.].
[74] Ha az ügyvéd hivatásából folyó kötelezettségét azzal a céllal szegi meg, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, de a hátrány nem következik be, kizárólag az ügyvédi visszaélés állapítható meg.
[75] Ha az ügyvéd hivatásából folyó kötelezettségét nemcsak abból a célból követi el, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hanem egyidejűleg az ügyfelének célzott jogtalan hátrány haszon megszerzését is célozza, de a célzott hátrány, illetve haszon nem következik be, ugyancsak az ügyvédi visszaélés (minősített esete) állapítható meg.
[76] A Kúria megállapítja, hogy a Btk. 285. § (2) bekezdésében foglalt minősített eset az elkövető speciális alanyiságára és az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek fontosságára figyelemmel előrehozott büntetőjogi védelmet állapít meg arra az esetre, ha az ügyvéd a hivatásából folyó kötelezettségét haszonszerzés végett szegi meg. Ez az előrehozott védelem a magasabb büntetési tétellel történő fenyegetettségre figyelemmel magába olvasztja a jogtalan hátrány bekövetkezte, illetve az ebben megnyilvánuló jogtalan haszon megszerzése esetén megvalósuló vagyon elleni bűncselekményt (jelen esetben a sikkasztást) mindaddig, amíg annak büntetési tétele az ügyvédi visszaélés Btk. 285. § (2) bekezdésében foglalt minősített eset büntetési tételét, az egytől öt évig terjedő szabadságvesztést meg nem haladja.
[77] Abban az esetben azonban, ha a vagyon elleni bűncselekmény büntetési tétele az ügyvédi visszaélés minősített esetének büntetési tételét meghaladja, a sikkasztás bűncselekménye az ügyvédi visszaélés Btk. 285. § (1) bekezdésében megjelölt alapesetével áll valós alaki halmazatban. Ennek az az oka, hogy amennyiben az ügyvéd esetében a kötelezettségszegés mellett nem csupán a haszonszerzési célzat, hanem a tényleges hátrány bekövetkezte és az ebben megnyilvánuló haszon a sajátjakénti rendelkezés vagy eltulajdonítás következményeként megjelenik, a haszonszerzési célzat és a ténylegesen megszerzett haszon ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelentené. Mindezek alapján megállapítható, hogy a sikkasztás bűntettével az ügyvéd terhelt bűnössége az ügyvédi visszaélés bűntettének Btk. 285. § (1) bekezdésében meghatározott alapesetével állapítható meg halmazatban akkor, ha az ügyfele letétként kezelt pénzét - ügyvédi hivatásából folyó kötelezettségeit szándékosan megszegve, hátrányokozási célzattal - eltulajdonítja, feltéve, hogy a sikkasztás büntetési tétele öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb, ellenkező esetben kizárólag az ügyvédi visszaélés Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés szerint minősülő minősített esetét kell megállapítani (BH 2021.158.).
[78] Jelen ügyben a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette két évtől nyolc évig terjedő, a jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette egytől öt évig terjedő, míg a nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[79] A II. r. terhelt által elkövetett cselekmények tehát helyesen 8 rendbeli, a Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő felbujtóként elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettének, valamint a Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő felbujtóként elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettének és a Btk. 372. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett sikkasztás bűntettének minősülnek.
[80] Megjegyzi a Kúria az ügyészi álláspont kapcsán, hogy az ügyvéd által ugyanazon ügyfél sérelmére -akár több ügyben - elkövetett kötelességszegés többnyire természetes egység. Jelen ügyben az 1., 2., 3. és 7. tényállási pontok esetében az I. r. terhelt az egyes sértettek által letétbe helyezett pénzösszeget két részletben vette fel a letéti számláról, és adta át a II. r. terheltnek.
[81] Természetes egységbe kizárólag olyan azonos magatartások vonhatók, amelyek lehetőség szerint ugyanazon törvényhelybe ütköznek, és a cselekmények között szoros személyi és tárgyi összefüggésen túl szoros tér- és időbeli kapcsolat is felismerhető. Jelen ügyben a hivatkozott egyes tényállási pontokon belül elkövetett azonos bűncselekmények között a szoros tér- és időbeli kapcsolat állt fenn, ezért a cselekmények természetes egységet képeznek.
[82] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[83] A törvénysértő minősítés tehát nem önmagában felülvizsgálati ok, hanem abban az esetben, ha a törvénysértő minősítéshez törvénysértő büntetéskiszabás is kapcsolódik.
[84] Jelen ügyben azonban erről nincs szó.
[85] A halmazati büntetést a Btk. 81. § (2) bekezdése szerint a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított büntetési nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. A II. r. terhelt által elkövetett bűncselekmények közül a Btk. 372. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének a büntetési tétele a legsúlyosabb, 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. Így a II. r. terhelttel szemben kiszabott 4 év szabadságvesztés-büntetés nem törvénysértő.
[86] Az pedig a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy adott esetben mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, és azt miként értékeli. Anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezi, így felülvizsgálatban az nem támadható, illetve az sem vizsgálható, hogy a bíróság miként vette figyelembe a büntetéskiszabás során irányadó szempontokat.
[87] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[88] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések -így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[89] Ezzel szemben a II. r. terhelt védője indítványában részben a tényállás megalapozottságát vitatta az eljárt bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét kifogásolva. Sérelmezte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyik tényállási pontnál sem, hogy az ügyletek tárgyát képező áruk nem álltak sem a szerződés megkötésekor, sem a teljesítési határidőben rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság a tényállást döntően az I. r. terhelt vallomása alapján állapította meg, valamint az I. r. terhelt vallomásával szemben az elsőfokú bíróság szerint kétely nem merült fel. Az indítványozó szerint az I. r. terhelt beismerése látszólagos.
[90] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[91] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.39/2021.)