adozona.hu
ÍH 2021.133
ÍH 2021.133
A CSTV. 33/A. §-ÁNAK (9) BEKEZDÉSÉRE ALAPÍTOTT BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM ELBÍRÁLÁSA I. A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak nem abban kell állást foglalnia, hogy a felperes hitelezői igényének későbbi kielégítése veszélyben van-e, hanem abban, hogy a felperes valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását [Cstv. 33/A. § (9) bekezdés]. II. Ha a bíróság a Cs
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 8 845 000 Ft-tal és kamataival csökkent. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 7 821 559 Ft biztosíték adására.
Előadta, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontja 2018. december 18. napja volt, amelyet m...
ÍH 2021.133 A CSTV. 33/A. §-ÁNAK (9) BEKEZDÉSÉRE ALAPÍTOTT BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM ELBÍRÁLÁSA
I. A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak nem abban kell állást foglalnia, hogy a felperes hitelezői igényének későbbi kielégítése veszélyben van-e, hanem abban, hogy a felperes valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását [Cstv. 33/A. § (9) bekezdés].
II. Ha a bíróság a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelmet elbíráló végzés indokolásában nem adott számot arról, hogy a kérelemnek milyen valószínűsített tényállás alapján, mely bizonyítékokra alapítva adott helyt, továbbá a felek által e körben kifejtett érvek közül melyeket találta alaposnak, melyeknek nem adott helyt, és mely okból tette mindezt, olyan súlyos fokú hiányosság, amely a másodfokú eljárás során nem orvosolható, és a végzés nem mérlegelhető, kötelező hatályon kívül helyezését eredményezi [Pp. 380. § c) pont].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 8 845 000 Ft-tal és kamataival csökkent. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 7 821 559 Ft biztosíték adására.Előadta, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontja 2018. december 18. napja volt, amelyet megelőző 3 évben az alperesek voltak az adós ügyvezetői: a II. rendű alperes 2015. március 4-től 2016. december 13-ig, az I. rendű alperes pedig 2016. december 14-től 2017. augusztus 31-ig. Ezt követően az adós - a felszámolás kezdő időpontjáig - nem rendelkezett ügyvezetéssel.
Kifejtette, hogy az adós 2016. március 31-én fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, mert ekkor járt le az általa nyújtott egyik tagi kölcsön visszafizetésére nyitva álló határidő. Érvelése szerint az alperesek azzal sértették meg a hitelezők érdekeit, hogy a II. rendű alperes indokolatlanul sok készpénzt tartott házipénztárban, az I. rendű alperes pedig nem adta át az adós iratanyagát a felszámolónak.
Rámutatott, hogy az I. rendű alperes által aláírt 2016. évi beszámoló szerint az adósnak 2016. december 31-én még 7 664 000 Ft készpénze volt házipénztárban, amelyből kielégíthette volna a felé fennálló 7 400 000 Ft lejárt tagikölcsön-tartozását. Ez a vagyon utóbb eltűnt, hiszen a felszámolás - iratanyag hiányában - egyszerűsített módon fejeződött be, így az alperesek hitelezői érdekekkel ellentétes magatartása a keresetben foglalt összegű vagyoncsökkenést okozott az adós számára.
Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az adós csak 2017 augusztusában került fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe, mert a közte és a felperes között 2016. december 13-án létrejött opciós szerződés alapján ezen időpontig volt esély arra, hogy a felperes követelése egyéb módon megtérülhessen. Kifejtette, hogy a felperes tagikölcsön-követelése már az ügyvezetői tisztségének kezdete előtt esedékessé vált, abban az időszakban pedig, amíg az adós ügyvezetője volt, a társaság tartozásai nem nőttek, így nem okozott vagyoncsökkenést. Utalt arra is, hogy a hitelezők érdekeit messzemenőkig szem előtt tartotta, hiszen az adós egyes tartozásait a saját pénzeszközeiből egyenlítette ki, továbbá átvilágíttatta a társaság pénzügyeit és tanulmányt készíttetett az adós piaci kilátásairól. Állította, hogy vele szemben nem alkalmazható a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ának (5) bekezdésében foglalt vélelem, hiszen a vezető tisztségviselői jogviszonya a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt.
A II. rendű alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a törvényszék gazdasági hivatalának letéti számlájára 7 610 750 Ft vagyoni biztosítékot. A határozatát azzal indokolta, hogy a felszámoló bíróság jogerős végzése szerint a felperes hitelezői igénye 7 610 750 Ft, amelynek kielégítése a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthetően veszélyben van. Ezért a felperes valószínűsítette a biztosítéknyújtás indokoltságát, így az erre irányuló kérelem - a bejelentett hitelezői igény erejéig - a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdése alapján megalapozott volt.
Az I. rendű alperes a fellebbezésének tartalma szerint azt kérte, hogy az ítélőtábla részben változtassa meg az elsőfokú bíróság végzését, és a vele szemben előterjesztett biztosítékadás iránti kérelmet utasítsa el. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem valószínűsítette az általa okozott vagyoncsökkenés mértékét. Épp ellenkezőleg: a rendelkezésre álló adatok szerint az adós tagikölcsön-tartozása már az ő ügyvezetése előtt esedékessé vált, a társaság egyéb tartozásai pedig ebben az időszakban nem nőttek tovább. Megismételte azt az érvelését is, hogy ügyvezetőként a hitelezők érdekeinek megfelelően járt el. Rámutatott, hogy a házipénztár hiánya miatt a felperes maga is tehetett volna feljelentést. Kifejtette, hogy a felszámolóval és a bírósággal mindenben együttműködött, így biztosítékadásra nem kötelezhető.
A felperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján.
A II. rendű alperes nem tett észrevételt a fellebbezésre.
Az ítélőtábla a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, a 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: a Pp.) 389. §-a alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 370. §-ának (2) bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hivatalból észlelte, hogy az elsőfokú bíróság végzése olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
Ennek oka az, hogy a bírói gyakorlat szerint a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak nem abban kell állást foglalnia, hogy a felperes hitelezői igényének későbbi kielégítése veszélyben van-e, hanem abban, hogy a felperes valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását (EBD 2018.G.2., BDT 2019.4103.). A Cstv. 33/A. §-ának (1) és (5) bekezdései alapján a valószínűsítésre szoruló tényállási elemek: egyrészt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének kezdő időpontja, másrészt a Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésében írt vélelem hiányában a vezető tisztségviselő hitelezői érdekek elsődlegességével ellentétes magatartása, az emiatt bekövetkezett vagyoncsökkenés és a vezető tisztségviselő kimentését vagy annak hiányát megalapozó tények, a Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésében írt vélelemre történt hivatkozás esetén pedig e vélelem alapjául szolgáló tények. Erre tekintettel a biztosítékadás iránti kérelmet elbíráló végzés indokolásának szükségszerűen tartalmaznia kell a bíróság e körben elfoglalt álláspontját, az azt megalapozó tényeket, bizonyítékokat, továbbá a felek ezzel ellentétes ténybeli és jogi okfejtésének cáfolatát [Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése, Pp. 349. §-ának (1) bekezdése, 346. §-ának (5) bekezdése].
Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésének indokolásában nem foglalt állást a valószínűsítésre szoruló tényállási elemek tárgyában, nem adott tehát számot arról, hogy a biztosítékadási kérelemnek túlnyomórészt milyen valószínűsített tényállás alapján, mely bizonyítékokra alapítva adott helyt, továbbá a felek által e körben kifejtett érvek közül melyeket találta alaposnak, melyeknek nem adott helyt, és mely okból tette mindezt.
Az egységes bírói gyakorlat szerint az indokolás ilyen súlyos fokú hiányossága a másodfokú eljárás során nem orvosolható. Amennyiben ugyanis az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján maga döntött volna a biztosítékadást megalapozó valamennyi jogszabályi feltétel valószínű fennállásáról vagy annak hiányáról, elzárta volna a feleket a jogorvoslat lehetőségétől és az eljárást egyfokúvá tette volna (BDT 2021.4375.).
A kifejtett okok miatt az ítélőtábla - a BDT 2021.4375. szám alatt közzétett eseti döntéssel egyezően - az elsőfokú bíróság orvosolhatatlan formai hiányosságban szenvedő végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, a 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 389. §-a alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 380. §-ának c) pontja és 370. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak olyan végzésben kell elbírálnia a felperes biztosítékadás iránti kérelmét, amelynek indokolása megfelel az ítélőtábla által részletesen kifejtett jogszabályi követelményeknek.
(Debreceni Ítélőtábla Gpkf.I.30.197/2021/2.)