adozona.hu
ÍH 2021.107
ÍH 2021.107
VAGYONELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSÁNAK ELÉVÜLÉSE A vagyonelkobzás elévülésére a követelések elévülésére irányadó általános szabályok vonatkoznak, erre az adóhatósági végrehajtási eljárásban hivatkozhat az elítélt, melynek elbírálására az adóhatóságnak van hatásköre [2013. évi CCXL. törvény 323. §, 436. § (1) bekezdés, 2017. évi CLIII. törvény 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényszék végzésével N. B. I. r. elítéltnek a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzás végrehajthatóságának megszűnése megállapítására vonatkozó indítványát a Ptk. 5:35. §-ára hivatkozva, a tulajdoni igények el nem évülésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásával elutasította. A végzés indokolásában rögzítette, hogy az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2010. február 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. elítéltet 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, va...
ÍH 2021.107 VAGYONELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSÁNAK ELÉVÜLÉSE
A vagyonelkobzás elévülésére a követelések elévülésére irányadó általános szabályok vonatkoznak, erre az adóhatósági végrehajtási eljárásban hivatkozhat az elítélt, melynek elbírálására az adóhatóságnak van hatásköre [2013. évi CCXL. törvény 323. §, 436. § (1) bekezdés, 2017. évi CLIII. törvény 3. §].
A törvényszék végzésével N. B. I. r. elítéltnek a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzás végrehajthatóságának megszűnése megállapítására vonatkozó indítványát a Ptk. 5:35. §-ára hivatkozva, a tulajdoni igények el nem évülésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásával elutasította. A végzés indokolásában rögzítette, hogy az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2010. február 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. elítéltet 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 61 216 495 Ft vagyonelkobzást rendelt el. A vagyonelkobzást a gazdasági hivatal 2010. február 19-én írta elő, 2020. február 19-én pedig végrehajtást kezdeményeztek a behajtása érdekében. További intézkedés a behajtás érdekében nem történt. Az elévülés megállapítása érdekében az elítélt terjesztett elő kérelmet 2021. május 21-én.A törvényszék végzése ellen a terhelt meghatalmazott védője elévülés miatt a vagyonelkobzás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása végett, míg az ügyész a végzés hatályon kívül helyezése, az eljárás megszüntetése és ezzel együtt a vonatkozó iratoknak a terhelt lakóhelye szerint illetékes adó- és vámhatóságnak történő megküldése érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezést egyéb okból részben alaposnak tartva, az ügyész által előterjesztett fellebbezést módosított indokolással tartotta fenn. A fellebbviteli főügyészségi álláspont szerint az irányadó jogszabályi rendelkezésekből levezethetően a vagyonelkobzás nem tulajdonjogra, hanem követelés érvényesítésére irányul, következésképpen elévülése is bekövetkezhet. A követelések általános elévülési határideje 5 év, amelyet a végrehajtás érdekében foganatosított végrehajtási intézkedések félbeszakítanak. Jelen ügyben ugyan a végrehajtás alapjául szolgáló követelés, és ezzel együtt az arra vonatkozó végrehajtási jog elévülése is bekövetkezett, de a hatályos Ptk. rendelkezései értelmében a bírósági és más hatósági eljárásban az elévülést hivatalból nem lehet figyelembe venni, ilyen módon a törvényszék az indítvány elutasításáról is hatáskör hiányában, az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásról szóló törvényi rendelkezésekkel ellentétes módon döntött, és ezzel abszolút hatályú eljárási szabálysértést követett el.
Fentiekre figyelemmel az indítvány arra irányult, hogy az ítélőtábla tanácsülésen eljárva a törvényszék végzését a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja alapján helyezze hatályon kívül, és az iratokat a terhelt lakóhelye szerint illetékes adóhatóságnak küldje meg.
A másodfokú felülbírálat eredményeképpen az ítélőtábla arra az álláspontra jutott, hogy a terhelt meghatalmazott védőjének jogorvoslati kérelme eltérő okból, az ügyész által bejelentett fellebbezés, illetőleg a fellebbviteli főügyészségi indítvány megalapozott.
A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az első fokon eljárt bíróság végzésében a pertörténeti adatokat túlnyomórészt helyesen rögzítette, kiegészítésre szorul azonban azzal, hogy a vagyonelkobzás végrehajtásával összefüggésben 2012. május 29. napján a törvényszék végrehajtójától eredménytelen eljárási cselekményről szóló jegyzőkönyv érkezett a bírósághoz. Utóbbi végrehajtási eljárási cselekmény kivételével a vagyonelkobzásról rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számítottan olyan intézkedés, amely a vagyonelkobzás végrehajtását félbeszakította volna, nem történt, így az elévülési idő folytatódott. A végrehajtónak a törvényszék általi többszöri sürgetése nem tekinthető az elévülést félbeszakító végrehajtási cselekménynek.
A fellebbezés elbírálásra során a másodfokú bíróság osztotta az ügyben kifejtett ügyészi érvelést. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. tv. (továbbiakban: Bv.tv.) 323. §-ának rendelkezése szerint a vagyonelkobzást a bíróság értesítése, vagy a jogerősítési záradékkal ellátott és a 34/A. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő határozata alapján az állami adó- és vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre.
A vagyonelkobzással érintett vagyoni elemek iránti igény érvényesítésének anyagi jogalapját az teremti meg, hogy a jogerős büntetőjogi szankció elrendelésével a követelés az államra száll. A Bv.tv. 436. § (1) bekezdése értelmében a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. alkalmazásával kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtása során a (2)-(9) bekezdésben foglalt eltérésekkel a Bv.tv. rendelkezései irányadóak, márpedig ezen hivatkozott bekezdések a vagyonelkobzással kapcsolatban külön eljárást nem fogalmaznak meg.
A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés jogerőre emelkedésekor hatályos, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) akként rendelkezett, hogy a vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályai szerint kell végrehajtani. Ebből az következik, hogy a vagyonelkobzás nem tulajdonjogi természetű, nem tulajdonjogra, hanem követelés érvényesítésére irányul, így ezen igény elévülése is bekövetkezhet az erre vonatkozó, törvényben meghatározott elévülési idő elteltével. Erre vonatkozóan az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi álláspontját tévesnek ítélte.
Mindemellett a hatályos Ptk. 6:23. § (4) bekezdése szerint a bírósági és más hatósági eljárásban az elévülést hivatalból nem lehet figyelembe venni, erre tehát valamely jogosultnak feltétlenül hivatkoznia kell.
A törvényszéki végrehajtók feladatainak a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz történő teljes körű átkerülésével egyidejűleg az irányadó jogszabályok pontosították az e feladatok ellátásához kapcsolódó végrehajtható okiratok körét. Bevezetésre került a bűnügyi követelés fogalma, figyelemmel arra, hogy az állami adó- és vámhatóság 2019. január 1-jével átvette a törvényszéki végrehajtási feladatokat, és 2020. január 1. napjától az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról rendelkező 2017. évi CLIII. törvényben (továbbiakban: Avt.) kerültek elhelyezésre az adott követelések végrehajtásának részletszabályai, amelyeket addig a Vht. tartalmazott.
A bűnügyi követelések fogalma alatt azok az igazságügyi követelések értendőek, amelyek a büntetőeljárásban szankcióként kerültek kiszabásra és végrehajtásuk a törvényszéki végrehajtó hatáskörébe tartozott, illetőleg végrehajtásuk az állami adó- és vámhatósághoz átkerült. Idetartozik az intézkedések közül a vagyonelkobzás. Jelen ügyben a végrehajtás fentiek szerinti átadására 2020. február 4. napján került sor. Mind ez ideig a jogosult nem hivatkozott az elévülés bekövetkeztére, annak tényét tehát hivatalból nem lehetett figyelembe venni, ilyen módon a tartozás továbbra is behajthatónak minősült, az elévülését nem lehetett megállapítani.
Az Avt. 3. §-a értelmében nem a Pp. szabályai alkalmazandók, hanem a Vht. szabályai, míg a 4. § (3) bekezdése értelmében a Vht. által szabályozott, bírósági döntést igénylő kérdés tekintetében a végrehajtási eljárásban - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a végrehajtást foganatosító adóhatóság dönt.
A végrehajtási eljárásban bejelentett jogorvoslatot az adóhatóságnak kell elbírálnia. Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. tv. 118. §-a értelmében az adóhatóság határozata ellen az ott meghatározottak szerint jogorvoslatnak van helye, majd a 130. § (1) bekezdése alapján az adóhatósági döntés ellen közigazgatási pernek lehet helye.
A fentiek szerint az irányadó jogszabályokból az következik, hogy jelen ügyben a vagyonelkobzás végrehajthatóságának elévülését megállapítani nem lehetett, mert a vagyonelkobzás végrehajtása az illetékes adó- és vámhivatalnak átadásra került. Az átadást követően a bírósági döntést igénylő kérdés tekintetében kizárólag a foganatosító adóhatóság jogosult dönteni, ebből következően a törvényszék a terhelti indítvány elutasításáról is hatásköre hiányában hozott határozatot, s ezzel abszolút hatályú eljárási szabálysértést vétett.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 598. § (1) bekezdés d) és g) pontjai szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék fellebbezésekkel támadott végzését a Be. 579. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel alkalmazandó Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjának I. fordulata alapján hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróságot felhívta az ügy szükséges iratainak a hatáskörrel rendelkező illetékes adóhatósághoz történő megküldésére.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.II.336/2021/3.)