BH 2021.12.350

Semmisségi ok észlelése esetén támadott közigazgatási határozat megsemmisítése nem mellőzhető. Ebben a tekintetben nem érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek., 92. § (1) bek., 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2018. szeptember 5. napján tömegközlekedési támogatás megállapítását kérte a S. P. S. nevű gyermeke jogán a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat polgármesterétől (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), aki a 2018. október 12. napján kelt XI/G/30012/32/2018. számú határozatával felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 31/2019. (I. 30.) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[2] A felperes a határozattal sze...

BH 2021.12.350 Semmisségi ok észlelése esetén támadott közigazgatási határozat megsemmisítése nem mellőzhető. Ebben a tekintetben nem érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve [2017. évi I. törvény (Kp.) 85. § (3) bek., 92. § (1) bek., 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. szeptember 5. napján tömegközlekedési támogatás megállapítását kérte a S. P. S. nevű gyermeke jogán a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat polgármesterétől (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), aki a 2018. október 12. napján kelt XI/G/30012/32/2018. számú határozatával felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 31/2019. (I. 30.) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[2] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresete alapján eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt egyértelműen eldönthető, hogy a felperes az V. kerületi címén vagy attól eltérő helyen lakik életvitelszerűen. Arra vonatkozóan is felmerültek adatok az eljárás során, hogy a felperes az V. kerületi ingatlanában él gyermekeivel. E körben hivatkozott a bíróság a területi védőnő által elkészített feljegyzésre, amelyben rögzítette, hogy a lakásban számos személyes tárgy volt megtalálható, közöttük ruhák, tankönyvek, játékok is. A felperes nyilatkozata szerint továbbá hétköznap tartózkodnak az V. kerületi lakásban, ahol az egyik szobát használja a család tekintettel arra, hogy a gyermekek külön órái és a közös esti családi programok a belvároshoz kötődnek. A védőnő beszámolója alapján a család által használt szobában valóban több ágy is megtalálható.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság értékelte, hogy az alperes álláspontja szerint a családlátogatás során tapasztaltak nem bizonyítják és igazolják teljeskörűen, hogy a felperes gyermekeivel az V. kerületi lakóhelyen élne, azonban nem indokolta ezen álláspontját, csupán annyival, hogy nem életszerű, hogy a hattagú család a lakás egyik helyiségét használja, miközben több ingatlantulajdonnal rendelkezik. A bíróság ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy az alperes nem zárhatja ki a bizonyítékok közül a védőnő nyilatkozatát csupán azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint nem életszerűek az általa tapasztaltak. A felperes által indítványozott bizonyítást mellőzte tekintettel arra, hogy azok a tényállás tisztázásához kapcsolódnak, amelyeket az alperes köteles elvégezni és a tényállástisztázási kötelezettség elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható.
[4] Mindezek alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítése mellett az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy amennyiben nem fogadja el, hogy a felperes és családja az V. kerületi címen él, úgy a gyermekvédelmi ellátásokról szóló 26/2016. (XI. 22.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 5. § (4) bekezdése szerinti feltétel teljesüléseként szabályszerűen kell a bizonyítási eljárást lefolytatnia, különös tekintettel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. tv. (a továbbiakban: Ákr.) 76. §-ában előírtakra. Ha bizonyítást nyer, hogy a felperes a gyermekeivel az V. kerületben él életvitelszerűen, abban az esetben kell a hatóságnak a támogatásra való jogosultság további feltételeit vizsgálni. Ha a hatóság az Ákr.-ben írt eljárási kötelezettségeinek eleget tesz és a felperes ennek ellenére nem működik együtt a bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében, a sikertelen bizonyítás következményeit már a felperes viseli.
[5] Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban 2020. április 16-án kelt XI/G-30038/17/2020. számú határozatával a felperes kérelmét ismételten elutasította.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2020. július 25-én kelt 385/2020. (VI. 25.) B-L.ÖH. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A határozatban utalt a korábbi eljárásban beszerzett bizonyítékokra, arra, hogy felperes azon eljárásban a hatósággal nem működött együtt. Kifejtette, hogy 2018 szeptemberében két alkalommal is felkeresték az ingatlant, azonban nem nyitottak ajtót, a helyszínen hagyott értesítőre kapcsolatfelvétel a felperes részéről nem történt, a lakókörnyezet pedig azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes ténylegesen a XV. kerületben lakik. A védőnői szolgálat tájékoztatása ezzel szemben csupán a felperes által elmondottakat tartalmazza, továbbá a védőnő egy előre egyeztetett időpontban kereste fel a családot. Az eredményes helyszíni szemle lefolytatásához szükség lett volna a felperes nyilatkozatára, a család részletes napirendjének megismerése céljából. A felperes azonban nyilatkozatot nem tett és az együttműködésének a hiánya miatt annak ellenére nem lehetett eredményesen környezettanulmányt készíteni felperes bejelentett lakóhelyén, hogy a hatóság hivatali időn túl, az esti órákban kísérelte azt meg.
[7] A határozat 2019. szeptember 30. napját követő bizonyítással összefüggő eljárási cselekményre utalást, azt követően beszerzett bizonyítékot nem tartalmaz.

A felperes keresete és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését indítványozta. Másodlagos kereseti kérelme új eljárásra kötelezés nélkül a jogsértés megállapítására irányult. A kereset szerint az alperes megsértette az Ákr. 81. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét, továbbá nem tette lehetővé számára az iratokba történő betekintést. Bizonyítási eljárást nem folytatott le, a megismételt eljárásban nem kísérelte meg a napirendi nyilatkozatot sem szabályszerűen beszerezni.
[9] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy a felperes tényleges lakóhelyével kapcsolatosan bizonyítási eljárást folytatott le. Az eljárásában beszerzett bizonyítékok együttes értékelése folytán jutott arra a következtetésre, hogy az V. kerületben lakcímmel rendelkező felperes és családja életvitelszerűen nem él az V. kerületben. Vitatta továbbá, hogy ne tett volna eleget a bíróság iránymutatásának figyelemmel arra, hogy véleménye szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletéből nem következik, hogy 2020-ban keletkezett bizonyítékokkal kellene igazolni a 2018-ban történő életvitelszerű V. kerületi tartózkodást.

Az elsőfokú ítélet
[10] A Fővárosi Törvényszék a 2020. december 3. napján kelt 22.K.706.211/2020/10. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes 2020. június 25-én kelt 385/2020. (VI. 25.) B-L.ÖH. számú határozata jogsértő. A jogerős ítélet szerint az első és másodfokú határozatok javarészt megismétlik a korábbi határozatokban foglalt jogi érveléseket, azonban érdemben nem teljesítették a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletében foglaltakat. A bíróság által előírt bizonyítási eljárást a 2018. évi életvitelszerű tartózkodás érdekében kellett lefolytatni, melynek során a korábbi hatósági eljárásban begyűjtött bizonyítékok is értékelhetőek voltak, de a közigazgatási szervek attól sem voltak elzárva, hogy ismételten nyilatkoztassák az ügyfelet, vagy újabb írásbeli bizonyítékokat szerezzenek be. Az V. kerületi védőnői irat a bizonyítékok mérlegelése során nem volt kizárható a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök sorából, amint az a körülmény sem alkalmas a bizonyításra, hogy a felperes rendszeresen a XV. kerületben adta postára a küldeményeit. A felperes az eljárásban többször hivatkozott arra, hogy a nyári szünet idejét egy másik lakásban töltik, ezért elengedhetetlen lett volna annak tisztázása, hogy szeptembertől kezdődően megvalósult-e az életvitelszerű lakhatás az V. kerületben. A megelőző eljárásokban és jelen perrel érintett hatósági eljárásban sem élt a hatóság a felperes azon felajánlásával, hogy ismételt helyszíni szemlét foganatosítson és a felperes elsőfokú megismételt eljárásban tett nyilatkozatát egyáltalán nem mérlegelte. Elmaradt a megelőző eljárásban benyújtott közüzemi számlák vizsgálata a korábbi bérlő nyilatkozatának mérlegelése, továbbá azt sem vizsgálták a közigazgatási szervek, hogy a felperes állandó parkolási engedéllyel rendelkezett a belvárosban és az egészségügyi szolgáltatásokat is ott vette igénybe.
[11] A jogerős ítélet rögzítette, hogy az alperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletében foglalt előírásokat mellőzve, a bizonyítékok ismételt figyelmen kívül hagyásával és mérlegelési tevékenység miben létének határozatban történő feltüntetésének mellőzésével megismételt eljárásban sem hozott jogszerű határozatot. Ténylegesen csak a korábbi eljárásokban már rendelkezésre álló bizonyítékok újbóli feltüntetése történt. Elmaradt azonban a bizonyítékok ütköztetése, a szabályos bizonyítás, a bizonyítékok ismertetésnek folyamata, így a bíróság számára a mérlegelés okszerűsége sem volt megállapítható.
[12] A törvényszék rögzítette, hogy a megváltoztatást a törvény jelen ügyben nem tette lehetővé, a határozatok megsemmisítése új eljárásra kötelezés nélkül nem lett volna teljesíthető, hiszen ebben az esetben a felperes kérelme elbírálatlan maradt volna. A kétségkívül megállapítható jogsértés tényére tekintettel a jogsérelem pusztán a jogsértés tényének megállapításával elhárítható volt, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 93. §-a szerint döntött.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítása iránt. Kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék nem vette figyelembe a Kúria Kfv.III.37.110/2020/6. és a Kfv.IV.37.028/2020/9. számú döntéseit. Véleménye szerint a jogerős ítélet sérti a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontját, mivel a kereset elutasításának lett volna helye, amennyiben olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemére nem hatott ki. Nem tartotta jogszabálysértőnek azt, hogy az alperes a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében újra értékelte, de további bizonyítást nem folytatott le, mivel a jogosultság feltételeinek ezen időszakot követő vizsgálata irreleváns, a tárgyi ügyben a 2018-as állapotok utólag nem rekonstruálhatók. Erre tekintettel pedig az alperesnek nem volt lehetősége új bizonyítékokat utólag beszerezni a vizsgált időszakra vonatkozóan, csupán arra volt lehetősége, hogy újból megvizsgálja a jogosultság fennállását. Így olyan bizonyíték, információ nem keletkezett, amely ne került volna már a korábbi eljárások során a bizonyítékok körébe. Az alperes tehát közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények és bizonyítékok alapján tett eleget a jogerős ítéletben foglaltaknak.
[14] Az alperes álláspontja szerint a határozatából a mérlegelés szempontjai kiderülnek, azok az irányadó jogszabály rendelkezéseivel összhangban vannak, így a határozata nem volt jogszabálysértő. Az alperes álláspontja szerint nem várható el az tőle, hogy a 2020. évben lefolytatott közigazgatási eljárásban ne a korábbi eljárásban beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntsön, arra is tekintettel, hogy az idő múlásával az adott évre vonatkozó utazási kedvezmény kérelem benyújtásakor fennálló állapotok visszamenőleg nem állapíthatók meg. Az alperes eljárása során a rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket használta fel, amely nem jelenti azt, hogy ne tett volna eleget az előzményi ítéletben foglalt kötelezésnek, továbbá a törvényszék által megállapított jogszabálysértés nem olyan súlyú, amely az ügy érdemére kihatnak, így kereset elutasításnak lett volna helye.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott továbbá arra, hogy a bíróság nem merítette ki teljeskörűen a felperes keresetét.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult. Ebben kifejtette álláspontját fenntartva, hangsúlyozta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme annak lényegét tekintve önellentmondásban szenved, mivel az alperes egyfelől állítja, hogy a megismételt eljárásra előírt bizonyítási kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a korábban felmerült, ám elégtelennek bizonyult bizonyítékokat újraértékelte a határozatában. Másfelől a bizonyítási kötelezettség elmulasztását azzal magyarázza, hogy időmúlás miatt annak nem tehetett eleget. Az alperes által hivatkozott kúriai döntések kapcsán rámutatott, hogy ott a megismételt eljárásban hozott határozatokat új eljárásra utasítást mellőzve semmisítette meg az elsőfokú bíróság, ezzel szemben a perbeli esetben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárást rendelt el, melyre vonatkozóan kötelező utasításokat adott a hatóságnak.
[17] A felperes hangsúlyozta, hogy az alperesnek jelen ügyben nem volt mérlegelési lehetősége, határozatát nem mérlegelési jogkörben hozta meg, mivel adott szociális kérelem feltételeinek megléte esetén nem mérlegelhet, hogy nyújt-e szociális támogatást vagy sem, hanem annak nyújtására köteles.
[18] A felperes végül a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja, az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján utalt arra, hogy amennyiben közigazgatási hatóság a bíróság iránymutatásának nem tesz eleget, úgy határozata semmis, mely körülményt a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[20] A jogerős ítéletben foglaltak szerint az első- és másodfokú hatóságok a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében foglalt előírásokat mellőzték.
[21] Az Ör. 5. § (4) bekezdése szerint a 7. § (1) bekezdés a)-i) pontja szerinti ellátási formák az V. kerületben lakcímmel rendelkező és életvitelszerűen is a kerületben élő személyek részére állapíthatóak meg. Az alperes a határozatában a rendelkezésére álló bizonyítékok újraértékelése során azt állapította meg, hogy a felperes az Ör. 5. § (4) bekezdését nem teljesíti, mivel életvitelszerűen nem él az V. kerületben. Azt, hogy megismételt eljárásban bizonyítást nem folytatott le, maga sem vitatta.
[22] A Kp. 97. § (4) bekezdése értelmében a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szerveket.
[23] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú jogerős ítéletében kifejezetten előírta az elsőfokú hatóságnak, hogy amennyiben nem fogadja el a felperes és családja a V. kerületi lakcímét az Ör. 5. § (4) bekezdése szerinti feltétel teljesüléseként, úgy szabályszerűen kell bizonyítási eljárást lefolytatnia, különös tekintettel az Ákr. 76. §-ában előírtakra. Ha a hatóság az Ákr.-ben írt eljárási kötelezettségeinek eleget tesz és a felperes ennek ellenére sem működik együtt a bizonyítási eljárás érdekében, a sikertelen bizonyítás következményeit már a felperes viseli.
[24] A kifejtettekből egyértelműen megállapítható, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását írta elő a hatóság számára, melynek az nem vitatottan nem tett eleget. A bizonyítékok értékelése (újra értékelése) nem a bizonyítási eljárás része, mivel a bizonyítási eljárás a bizonyítékok beszerzésére irányuló eljárás.
[25] Megállapítható továbbá, hogy a megsemmisített közigazgatósági határozat meghozatalát megelőző eljárásban a felperes együttműködési kötelezettségét nem teljesítette, melyet az alperes az új eljárásban is a felperes terhére értékelt. Ezzel szemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt írta elő számára, hogy a sikertelen bizonyítás következményeit csak abban az esetben terhelheti a felperesre, ha megismételt eljárásban a hatóság az Ákr.-ben írt eljárási kötelezettségének eleget tesz és a felperes ennek ellenére nem működik együtt a bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletének ezen fordulata csak úgy valósulhatott volna meg, amennyiben az alperes megismételt eljárásban bizonyítási eljárást lefolytat, annak során hívja fel együttműködési kötelezettségére a felperest, aki ennek ellenére sem működik együtt vele.
[26] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítékok ilyen módon történő értékelése nyilvánvalóan ellentétes volt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében foglaltakkal.
[27] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Kúria értékelte, hogy a Kfv.III.37.110/2020/6. számú ítélete és a Kfv.IV.37.028/2020/9. számú ítélete olyan tényálláson alapult, melyben a bíróság a hatóság döntését megsemmisítette, azonban új eljárásra a hatóságot nem kötelezte. Ennek során az alperes nem volt elzárva attól, hogy az eljárási szabályok betartása mellett újabb bizonyítékok bevonásával, szükség esetén az eljárását lefolytassa (Kfv.III.37.110/2020/6. [2] bekezdés, Kfv.IV.37.028/2020/9. sz. ítélet [2] bekezdés).
[28] Ezzel szemben a jelen ügyben a bíróság új eljárásra kötelezte a hatóságot, melyre vonatkozóan kötelező iránymutatásokat adott, így a hatóságnak a hivatkozott ügyekhez hasonló eljárási szabadsága nem állt fenn. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy bár a hivatkozott ügyek tényállásukban hasonlóak a jelen per tényállásához, azonban ezen hasonlóság egyrészt ítélt dolgot nem keletkeztet, másrészt azon perekben hozott ítéletek nem érinthették az első és másodfokú hatóságokat megismételt eljárásra a Kp. 97. § (4) bekezdése szerint fennálló joghatását.
[29] A Kúria megjegyzi, hogy az alperes által hivatkozott Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság a keresetet akkor utasítja el, ha olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. Ezzel szemben az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, hogy az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes. Így tehát annak megállapítása, hogy ismételt eljárásban hozott határozat nem felel meg a bíróság iránymutatásának, semmiképpen sem tekinthető olyan eljárási szabályszegésnek, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással ne bírt volna.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel megjegyzi, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletének [14] bekezdésében foglaltak az eljárásban egyértelműen megállapíthatóak voltak, az ott leírtakkal a Kúria is egyetért. Az ott meghatározott mulasztásokat az alperes sem vitatta. Az pedig, hogy a hatóság álláspontja szerint megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok nem alkalmasak a tényállás tisztázására, nem adhat alapot arra, hogy jogerős bírósági ítéletben adott iránymutatástól eltérjen. Példaként jegyzi meg a Kúria, hogy az alperes sem határozatában, sem felülvizsgálati kérelmében nem adta indokát annak, hogy a korábbi bérlő nyilatkozatának mérlegelése a felperes parkolási engedélyének léte, vagy az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének helye ilyen okból ne lenne bizonyítékként értékelhető, vagy azon tények milyen okból ne lennének a közigazgatás megvalósításának időpontjában fennálló ténynek [Kp. 85. § (2) bekezdés].
[31] A Kúria osztotta a felperes álláspontját abban a tekintetben is, hogy a tényállás megállapítása nem minősül mérlegelési jogkör gyakorlásának. Másrészt a bizonyítékok mérlegelése során sem járhat el a hatóság korlátlanul abban az esetben, ha a bíróság ezzel kapcsolatban is iránymutatást ad a részére. Mivel a kifejtettek szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság erre vonatkozóan is iránymutatást adott, a hatóságnak a bizonyítékok mérlegelése során arra figyelemmel kellett volna eljárnia.
[32] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást szükséges mértékben feltárta, helytállóan állapította meg, hogy az első- és másodfokú hatóságok nem a bíróság iránymutatásának megfelelően jártak el. Tévedett azonban ennek jogi következménye levonásakor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogsérelem pusztán a jogsértés tényének megállapításával elhárítható volt. A hatóság jogsértése az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a határozat semmisségét eredményezte, melyre tekintettel az első- és másodfokú határozatok megsemmisítése nem volt mellőzhető. Figyelemmel arra továbbá, hogy a megsemmisítés következtében a felperes kérelme elbírálatlan marad, így új eljárás lefolytatásának van helye.
[33] Azzal kapcsolatban, hogy a felperes a keresetében kifejezetten azt kérte, hogy a bíróság a keresettel támadott határozatot új eljárás lefolytatásának utasítás mellőzésével helyezze hatályon kívül, a Kúria megjegyzi, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül, vagyis a bíróságnak valamennyi perben érvényesített kereseti kérelemről döntenie kell, ugyan azon nem is terjeszkedhet túl. E szabály alól azonban kivételt képeznek azok a tények, körülmények, amelyet a Kp. 85. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak - a közigazgatási bíráskodás objektív jogvédelmi funkciójára tekintettel - hivatalból kell figyelembe venni. Ennek megfelelően nem érvényesül a kereseti kérelem keretei közötti eljárás követelménye akkor, ha a bíróság a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségét állapítja meg. A Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja értelmében semmisségi jog észlelése esetén a bíróságnak mérlegelési jogköre nincs, semmisség fennállása ex lege orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amely miatt a közigazgatási cselekményt a bíróságnak meg kell semmisítenie. Semmisség tehát a legsúlyosabb, orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amelynek következménye kizárólag a közigazgatási cselekmény megsemmisítése lehet (Kfv.III.37.418/2020/6.).
[34] Minderre tekintettel a Kúria a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja, 92. § (1) bekezdés a) pontja és a 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt megsemmisítette és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
(Kúria Kfv.IV. 37.511/2021.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Kfv.IV.37.511/2021/5.
A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke
Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró
Dr. Dobó Viola bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Molnár Csaba ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Kiss Imre László Ügyvédi Iroda
A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 22.K.706.211/2020/10. számú ítélete

Rendelkező rész
A Kúria
- a Fővárosi Törvényszék 22.K.706.211/2020/10. számú ítéletét úgy változtatja meg, hogy az alperes 385/2020. (VI. 25.) B-L.ÖH. számú határozatát az elsőfokú, a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat polgármestere által XI/G-30038/17/2020. számon hozott határozatára is kiterjedően megsemmisíti és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi,
- kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000.- (ötvenezer) forint összegű felülvizsgálati költséget,
- megállapítja, hogy felülvizsgálattal felmerült 70.000 (hetvenezer) forint összegű feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az Állam viseli.
Ezen ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. szeptember 5. napján tömegközlekedési támogatás megállapítását kérte a S.P. S. nevű gyermeke jogán a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzat polgármesterétől (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), aki a 2018. október 12. napján kelt XI/G/30012/32/2018. számú határozatával felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 31/2019. (I. 30.) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[2] A felperes a határozattal szemben előterjesztett keresete alapján eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt egyértelműen eldönthető, hogy a felperes az V. kerületi címén vagy attól eltérő helyen lakik életvitelszerűen. Arra vonatkozóan is felmerültek adatok az eljárás során, hogy a felperes az V. kerületi ingatlanában él gyermekivel. E körben hivatkozott a bíróság a területi védőnő által elkészített feljegyzésre, amelyben rögzítette, hogy a lakásban számos személyes tárgy volt megtalálható, közöttük ruhák, tankönyvek, játékok is. A felperes nyilatkozata szerint továbbá hétköznap tartózkodnak az V. kerületi lakásban, ahol az egyik szobát használja a család tekintettel arra, hogy a gyermekek külön órái és a közös esti családi programok a belvároshoz kötődnek. A védőnő beszámolója alapján a család által használt szobában valóban több ágy is megtalálható.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság értékelte, hogy az alperes álláspontja szerint a családlátogatás során tapasztaltak nem bizonyítják és igazolják teljes körűen, hogy a felperes gyermekeivel az V. kerületi lakóhelyen élne, azonban nem indokolta ezen álláspontját, csupán annyival, hogy nem életszerű, hogy a hat tagú család a lakás egyik helyiségét használja, miközben több ingatlantulajdonnal rendelkezik. A bíróság ezzel kapcsolatosan megállapította, hogy az alperes nem zárhatja ki a bizonyítékok közül a védőnő nyilatkozatát csupán azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint nem életszerűek az általa tapasztaltak. A felperes által indítványozott bizonyítást mellőzte tekintettel arra, hogy azok a tényállás tisztázásához kapcsolódnak, amelyeket az alperes köteles elvégezni és a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható.
[4] Mindezek alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítése mellett az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy amennyiben nem fogadja el, hogy a felperes és családja az V. kerületi címen él, úgy a gyermekvédelmi ellátásokról szóló 26/2016. (XI. 22.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 5. § (4) bekezdése szerinti feltétel teljesüléseként szabályszerűen kell a bizonyítási eljárást lefolytatnia, különös tekintettel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. tv. (a továbbiakban: Ákr.) 76. §-ában előírtakra. Ha bizonyítást nyer, hogy a felperes a gyermekeivel az V. kerületben él életvitelszerűen, abban az esetben kell a hatóságnak a támogatásra való jogosultság további feltételeit vizsgálni. Ha a hatóság az Ákr.-ben írt eljárási kötelezettségeinek eleget tesz és a felperes ennek ellenére nem működik együtt a bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében, a sikertelen bizonyítás következményeit már a felperes viseli.
[5] Az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban 2020. április 16-án kelt XI/G-30038/17/2020. számú határozatával a felperes kérelmét ismételten elutasította.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2020. július 25-én kelt 385/2020. (VI. 25.) B-L.ÖH. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A határozatban utalt a korábbi eljárásban beszerzett bizonyítékokra, arra, hogy felperes azon eljárásban a hatósággal nem működött együtt. Kifejtette, hogy 2018. szeptemberében két alkalommal is felkeresték az ingatlant, azonban nem nyitottak ajtót, a helyszínen hagyott értesítőre kapcsolatfelvétel a felperes részéről nem történt, a lakókörnyezet pedig azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes ténylegesen a XV. kerületben lakik. A védőnői szolgálat tájékoztatása ezzel szemben csupán a felperes által elmondottakat tartalmazza, továbbá a védőnő egy előre egyeztetett időpontban kereste fel a családot. Az eredményes helyszíni szemle lefolytatásához szükség lett volna a felperes nyilatkozatára, a család részletes napirendjének megismerése céljából. A felperes azonban nyilatkozatot nem tett és az együttműködésének a hiánya miatt annak ellenére nem lehetett eredményesen környezettanulmányt készíteni felperes bejelentett lakóhelyén, hogy a hatóság hivatali időn túl, az esti órákban kísérelte azt meg.
[7] A határozat 2019. szeptember 30. napját követő bizonyítással összefüggő eljárási cselekményre utalást, azt követően beszerzett bizonyítékot nem tartalmaz.

A felperes keresete és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését indítványozta. Másodlagos kereseti kérelme új eljárásra kötelezés nélkül a jogsértés megállapítására irányult. A kereset szerint az alperes megsértette az Ákr. 81. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét, továbbá nem tette lehetővé számára az iratokba történő betekintést. Bizonyítási eljárást nem folytatott le, a megismételt eljárásban nem kísérelte meg a napirendi nyilatkozatot sem szabályszerűen beszerezni.
[9] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy a felperes tényleges lakóhelyével kapcsolatosan bizonyítási eljárást folytatott le. Az eljárásában beszerzett bizonyítékok együttes értékelése folytán jutott arra a következtetésre, hogy az V. kerületben lakcímmel rendelkező felperes és családja életvitelszerűen nem él az V. kerületben. Vitatta továbbá, hogy ne tett volna eleget a bíróság iránymutatásának figyelemmel arra, hogy véleménye szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletéből nem következik, hogy 2020-ban keletkezett bizonyítékokkal kellene igazolni a 2018-ban történő életvitelszerű V. kerületi tartózkodást.

Az elsőfokú ítélet
[10] A Fővárosi Törvényszék a 2020. december 3. napján kelt 22.K.706.211/2020/10. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes 2020. június 25-én kelt 385/2020. (VI. 25.) B-L.ÖH. számú határozata jogsértő. A jogerős ítélet szerint az első és másodfokú határozatok javarészt megismétlik a korábbi határozatokban foglalt jogi érveléseket, azonban érdemben nem teljesítették a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletében foglaltakat. A bíróság által előírt bizonyítási eljárást a 2018. évi életvitelszerű tartózkodás érdekében kellett lefolytatni, melynek során a korábbi hatósági eljárásban begyűjtött bizonyítékok is értékelhetőek voltak, de a közigazgatási szervek attól sem voltak elzárva, hogy ismételten nyilatkoztassák az ügyfelet, vagy újabb írásbeli bizonyítékokat szerezzenek be. Az V. kerületi védőnői irat a bizonyítékok mérlegelése során nem volt kizárható a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök sorából, amint az a körülmény sem alkalmas a bizonyításra, hogy a felperes rendszeresen a XV. kerületben adta postára a küldeményeit. A felperes az eljárásban többször hivatkozott arra, hogy a nyári szünet idejét egy másik lakásban töltik, ezért elengedhetetlen lett volna annak tisztázása, hogy szeptembertől kezdődően megvalósult-e az életvitelszerű lakhatás az V. kerületben. A megelőző eljárásokban és jelen perrel érintett hatósági eljárásban sem élt a hatóság a felperes azon felajánlásával, hogy ismételt helyszíni szemlét foganatosítson és a felperes elsőfokú megismételt eljárásban tett nyilatkozatát egyáltalán nem mérlegelte. Elmaradt a megelőző eljárásban benyújtott közüzemi számlák vizsgálata a korábbi bérlő nyilatkozatának mérlegelése, továbbá azt sem vizsgálták a közigazgatási szervek, hogy a felperes állandó parkolási engedéllyel rendelkezett a belvárosban és az egészségügyi szolgáltatásokat is ott vette igénybe.
[11] A jogerős ítélet rögzítette, hogy az alperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú ítéletében foglalt előírásokat mellőzve, a bizonyítékok ismételt figyelmen kívül hagyásával és mérlegelési tevékenység miben létének határozatban történő feltüntetésének mellőzésével megismételt eljárásban sem hozott jogszerű határozatot. Ténylegesen csak a korábbi eljárásokban már rendelkezésre álló bizonyítékok újbóli feltüntetése történt. Elmaradt azonban a bizonyítékok ütköztetése, a szabályos bizonyítás, a bizonyítékok ismertetésnek folyamata, így a bíróság számára a mérlegelés okszerűsége sem volt megállapítható.
[12] A törvényszék rögzítette, hogy a megváltoztatást a törvény jelen ügyben nem tette lehetővé, a határozatok megsemmisítése új eljárásra kötelezés nélkül nem lett volna teljesíthető, hiszen ebben az esetben a felperes kérelme elbírálatlan maradt volna. A kétségkívül megállapítható jogsértés tényére tekintettel a jogsérelem pusztán a jogsértés tényének megállapításával elhárítható volt, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 93. § szerint döntött.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítása iránt. Kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék nem vette figyelembe a Kúria Kfv.III.37.110/2020/6. és a Kfv.IV.37.028/2020/9. számú döntéseit. Véleménye szerint a jogerős ítélet sérti a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontját, mivel a kereset elutasításának lett volna helye, amennyiben olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemére nem hatott ki. Nem tartotta jogszabálysértőnek azt, hogy az alperes a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében újra értékelte, de további bizonyítást nem folytatott le, mivel a jogosultság feltételeinek ezen időszakot követő vizsgálata irreleváns a tárgyi ügyben a 2018-as állapotok utólag nem rekonstruálhatók. Erre tekintettel pedig az alperesnek nem volt lehetősége új bizonyítékokat utólag beszerezni a vizsgált időszakra vonatkozóan, csupán arra volt lehetősége, hogy újból megvizsgálja a jogosultság fennállását. Így olyan bizonyíték, információ nem keletkezett, amely ne került volna már a korábbi eljárások során a bizonyítékok körébe. Az alperes tehát közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények és bizonyítékok alapján tett eleget a jogerős ítéletben foglaltaknak.
[14] Az alperes álláspontja szerint a határozatából a mérlegelés szempontjai kiderülnek, azok az irányadó jogszabály rendelkezéseivel összhangban vannak, így a határozata nem volt jogszabálysértő. Az alperes álláspontja szerint nem várható el az tőle, hogy a 2020 évben lefolytatott közigazgatási eljárásban ne a korábbi eljárásban beszerzett és rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntsön, arra is tekintettel, hogy az idő múlásával az adott évre vonatkozó utazási kedvezmény kérelem benyújtásakor fennálló állapotok visszamenőleg nem állapíthatók meg. Az alperes eljárása során a rendelkezésre álló bizonyítási eszközöket használta fel, amely nem jelenti azt, hogy ne tett volna eleget az előzményi ítéletben foglalt kötelezésnek, továbbá a törvényszék által megállapított jogszabálysértés nem olyan súlyú, amely az ügy érdemére kihatnak, így kereset elutasításnak lett volna helye.
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott továbbá arra, hogy a bíróság nem merítette ki teljes körűen a felperes keresetét.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult. Ebben kifejtette álláspontját fenntartva, hangsúlyozta, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme annak lényegét tekintve önellentmondásban szenved, mivel az alperes egyfelől állítja, hogy a megismételt eljárásra előírt bizonyítási kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a korábban felmerült, ám elégtelennek bizonyult bizonyítékokat újraértékelte a határozatában. Másfelől a bizonyítási kötelezettség elmulasztását azzal magyarázza, hogy időmúlás miatt annak nem tehetett eleget. Az alperes által hivatkozott kúriai döntések kapcsán rámutatott, hogy ott a megismételt eljárásban hozott határozatokat új eljárásra utasítást mellőzve semmisítette meg az elsőfokú bíróság, ezzel szemben a perbeli esetben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárást rendelt el, melyre vonatkozóan kötelező utasításokat adott a hatóságnak.
[17] A Felperes hangsúlyozta, hogy alperesnek jelen ügyben nem volt mérlegelési lehetősége, határozatát nem mérlegelési jogkörben hozta meg, mivel adott szociális kérelem feltételeinek megléte esetén nem mérlegelhet, hogy nyújt-e szociális támogatást vagy sem, hanem annak nyújtására köteles.
[18] A felperes végül a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja, az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján utalt arra, hogy amennyiben közigazgatási hatóság a bíróság iránymutatásának nem tesznek eleget, úgy határozata semmis, mely körülményt a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[20] A jogerős ítéletben foglaltak szerint az első- és másodfokú hatóságok a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében foglalt előírásokat mellőzték.
[21] Az Ör. 5. § (4) bekezdése szerint a 7. § (1) bekezdés a-i) pontja szerinti ellátási formák az V. kerületben lakcímmel rendelkező és életvitelszerűen is a kerületben élő személyek részére állapíthatóak meg. Az alperes a határozatában a rendelkezésére álló bizonyítékok újraértékelése során azt állapította meg, hogy a felperes az Ör. 5. § (4) bekezdését nem teljesíti, mivel életvitelszerűen nem él az V. kerületben. Azt, hogy megismételt eljárásban bizonyítást nem folytatott le, maga sem vitatta.
[22] A Kp. 97. § (4) bekezdése értelmében a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti az eljáró közigazgatási szerveket.
[23] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.K.31.392/2019/9. számú jogerős ítéletében kifejezetten előírta az elsőfokú hatóságnak, hogy amennyiben nem fogadja el a felperes és családja a V. kerületi lakcímét az Ör. 5. § (4) bekezdése szerinti feltétel teljesüléseként, úgy szabályszerűen kell bizonyítási eljárást lefolytatnia, különös tekintettel az Ákr. 76. §-ában előírtakra. Ha a hatóság az Ákr-ben írt eljárási kötelezettségeinek eleget tesz és a felperes ennek ellenére sem működik együtt a bizonyítási eljárás érdekében, a sikertelen bizonyítás következményeit már a felperes viseli.
[24] A kifejtettekből egyértelműen megállapítható, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását írta elő a hatóság számára, melynek az nem vitatottan nem tett eleget. A bizonyítékok értékelése (újra értékelése) nem a bizonyítási eljárás része, mivel a bizonyítási eljárás a bizonyítékok beszerzésére irányuló eljárás.
[25] Megállapítható továbbá, hogy a megsemmisített közigazgatósági határozat meghozatalát megelőző eljárásban a felperes együttműködési kötelezettségét nem teljesítette, melyet az alperes az új eljárásban is a felperes terhére értékelt. Ezzel szemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt írta elő számára, hogy a sikertelen bizonyítás következményeit csak abban az esetben terhelheti a felperesre, ha megismételt eljárásban a hatóság az Ákr.-ben írt eljárási kötelezettségének eleget tesz és a felperes ennek ellenére nem működik együtt a bizonyítási eljárás lefolytatása érdekében. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletének ezen fordulata csak úgy valósulhatott volna meg, amennyiben az alperes megismételt eljárásban bizonyítási eljárást lefolytat, annak során hívja fel együttműködési kötelezettségére a felperest, aki ennek ellenére sem működik együtt vele.
[26] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítékok ilyen módon történő értékelése nyilvánvalóan ellentétes volt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében foglaltakkal.
[27] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Kúria értékelte, hogy a Kfv.III.37.110/2020/6. számú ítélete és a Kfv.IV.37.028/2020/9. számú ítélete olyan tényálláson alapult, melyben a bíróság a hatóság döntését megsemmisítette, azonban új eljárásra a hatóságot nem kötelezte. Ennek során az alperes nem volt elzárva attól, hogy az eljárási szabályok betartása mellett újabb bizonyítékok bevonásával, szükség esetén az eljárását lefolytassa. {Kfv.III.37.110/2020/6. [2] bekezdés, Kfv.IV.37.028/202/9. sz. ítélet [2] bekezdés}
[28] Ezzel szemben a jelen ügyben a bíróság új eljárásra kötelezte a hatóságot, melyre vonatkozóan kötelező iránymutatásokat adott, így a hatóságnak a hivatkozott ügyekhez hasonló eljárási szabadsága nem állt fenn. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy bár a hivatkozott ügyek tényállásukban hasonlóak a jelen per tényállásához, azonban ezen hasonlóság egyrészt ítélt dolgot nem keletkeztet, másrészt azon perekben hozott ítéletek nem érinthették az első és másodfokú hatóságokat megismételt eljárásra a Kp. 97. § (4) bekezdése szerint fennálló joghatását.
[29] A Kúria megjegyzi, hogy az alperes által hivatkozott Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság a keresetet akkor utasítja el, ha olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. Ezzel szemben az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, hogy az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes. Így tehát annak megállapítása, hogy ismételt eljárásban hozott határozat nem felel meg a bíróság iránymutatásának, semmiképpen sem tekinthető olyan eljárási szabályszegésnek, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással ne bírt volna.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel megjegyzi, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletének [14] bekezdésében foglaltak az eljárásban egyértelműen megállapíthatóak voltak, az ott leírtakkal a Kúria is egyetért. Az ott meghatározott mulasztásokat az alperes sem vitatta. Az pedig, hogy a hatóság álláspontja szerint megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok nem alkalmasak a tényállás tisztázására, nem adhat alapot arra, hogy jogerős bírósági ítéletben adott iránymutatástól eltérjen. Példaként jegyzi meg a Kúria, hogy az alperes sem határozatában, sem felülvizsgálati kérelmében nem adta indokát annak, hogy a korábbi bérlő nyilatkozatának mérlegelése felperes parkolási engedélyének léte, vagy az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének helye ilyen okból ne lenne bizonyítékként értékelhető, vagy azon tények milyen okból ne lennének a közigazgatás megvalósításának időpontjában fennálló ténynek. (Kp. 85. § (2) bekezdés)
[31] A Kúria osztotta a felperes álláspontját abban a tekintetben is, hogy a tényállás megállapítása nem minősül mérlegelési jogkör gyakorlásának. Másrészt a bizonyítékok mérlegelése során sem járhat el a hatóság korlátlanul abban az esetben, ha a bíróság ezzel kapcsolatban is iránymutatást ad a részére. Mivel a kifejtettek szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság erre vonatkozóan is iránymutatást adott, a hatóságnak a bizonyítékok mérlegelése során arra figyelemmel kellett volna eljárnia.
[32] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást szükséges mértékben feltárta, helytállóan állapította meg, hogy az első és másodfokú hatóságok nem a bíróság iránymutatásának megfelelően jártak el. Tévedett azonban ennek jogi következménye levonásakor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogsérelem pusztán a jogsértés tényének megállapításával elhárítható volt. A hatóság jogsértése az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a határozat semmisségét eredményezte, melyre tekintettel az első- és másodfokú határozatok megsemmisítése nem volt mellőzhető. Figyelemmel arra továbbá, hogy a megsemmisítés következtében a felperes kérelme elbírálatlan marad, így új eljárás lefolytatásának van helye.
[33] Azzal kapcsolatban, hogy a felperes a keresetében kifejezetten azt kérte, hogy a bíróság a keresettel támadott határozatot új eljárás lefolytatásának utasítás mellőzésével helyezze hatályon kívül, a Kúria megjegyzi, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül, vagyis a bíróságnak valamennyi perben érvényesített kereseti kérelemről döntenie kell, ugyan azon nem is terjeszkedhet túl. E szabály alól azonban kivételt képeznek azok a tények, körülmények, amelyet a Kp. 85. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak - a közigazgatási bíráskodás objektív jogvédelmi funkciójára tekintettel - hivatalból kell figyelembe venni. Ennek megfelelően nem érvényesül a kereseti kérelem keretei közötti eljárás követelménye akkor, ha a bíróság a vitatott közigazgatási cselekmény semmisségét állapítja meg. A Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja értelmében semmisségi jog észlelése esetén a bíróságnak mérlegelési jogköre nincs, semmisség fennállása ex lege orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amely miatt a közigazgatási cselekményt a bíróságnak meg kell semmisítenie. Semmisség tehát a legsúlyosabb, orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amelynek következménye kizárólag a közigazgatási cselekmény megsemmisítése lehet. (Kfv.III.37.418/2020/6.)
[34] Minderre tekintettel a Kúria a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja, 92. § (1) bekezdés a) pontja és a 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt megsemmisítette és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.

A döntés elvi tartalma
[35] Semmisségi ok észlelése esetén támadott közigazgatási határozat megsemmisítése nem mellőzhető. Ebben a tekintetben nem érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve.

Záró rész
[36] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése és 107. § (1) bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyaláson járt el.
[37] Figyelemmel arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan volt, ezért a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX tv. (a továbbiakban Pp.) 81. § (1) és (5) bekezdése alapján köteles a felperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
[38] A felülvizsgálattal az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése szerint felmerült, 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.
[39] Jelen ítélettel szemben a további felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. szeptember 14.
Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s.k. bíró
(Kúria Kfv.IV. 37.511/2021.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.