adozona.hu
BH 2021.11.323
BH 2021.11.323
A referencia-időszakban az Egyesült Királyságból származó jövedelem nem képezi az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, amennyiben az nem minősül az Art. hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelemnek. Ilyen esetben az ellátás megállapításánál - az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem hiányában - az Mmtv. 12. §-a szerinti alapösszeget kell figyelembe venni [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (1), (3) bek., 2. § (1) bek. a) pont
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a megismételt eljárásban hozott 2019. július 11. napján kelt 89-2-00329/2019/2. számú másodfokú határozatával az elsőfokú hatóság 2019. március 26. napján kelt 70-2-0102962017/48. számú határozatát, amelyben a felperes részére 2016. július 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 47 250 forint összegben a felperes "D" minősítési kategóriába tartozására tekintettel, helybenhagyta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról sz...
BH 2021.11.323 A referencia-időszakban az Egyesült Királyságból származó jövedelem nem képezi az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, amennyiben az nem minősül az Art. hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelemnek. Ilyen esetben az ellátás megállapításánál - az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem hiányában - az Mmtv. 12. §-a szerinti alapösszeget kell figyelembe venni [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (1), (3) bek., 2. § (1) bek. a) pont 2. § (2) bek., 12. §].
A tényállás
[1] Az alperes a megismételt eljárásban hozott 2019. július 11. napján kelt 89-2-00329/2019/2. számú másodfokú határozatával az elsőfokú hatóság 2019. március 26. napján kelt 70-2-0102962017/48. számú határozatát, amelyben a felperes részére 2016. július 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 47 250 forint összegben a felperes "D" minősítési kategóriába tartozására tekintettel, helybenhagyta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés c) pontja, 9. § (3) bekezdése, 14. § (4) bekezdése, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 44. cikk (2) bekezdése, 6. és 45. cikkei, 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja, valamint az EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet (továbbiakban: EK Vhr.) 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alkalmazásával. A határozat indokolása szerint a felperes nem szerzett elegendő biztosítási időt Magyarországon az ellátása megállapításához, ezért az Egyesült Királyság illetékes szerve által leigazolt biztosítási idővel összeszámítva áll fenn az ellátásra való jogosultsága. Az ellátás összegének meghatározása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja együttes értelmezésével történt.[2] A felperes Magyarországon a referencia-időszakban nem rendelkezett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, ezért az ellátás megállapításánál az alapösszeget kellett figyelembe venni. A referencia-időszakban a külföldről származó jövedelem nem képezheti a havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, tekintettel arra, hogy a havi átlagjövedelem a referencia időszakban elért az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem. Az angliai munkaviszonyból származó jövedelem nem minősül ilyen figyelembe vehető jövedelemnek. A biztosításban töltött idők összeszámítására az EK Vhr. 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alapján került sor. Az EK rendelet 6. cikke kizárólag az időszakok egybeszámításáról rendelkezik és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételéről.
Kereseti kérelem és védirat
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását kérte. Kifogásolta, hogy az alperes az EK rendelet egyenlő bánásmód és "számos más" szabálya megszegésével hagyta figyelmen kívül az angliai munkavégzése után járulékok levonásával keletkezett jövedelmét. Érvelése szerint nem tartozik az "A" típusú jogszabályok hatálya alá, mivel ellátásának összege nem függ biztosítási vagy tartózkodási időtől, ezért rokkantsági ellátását az EK rendelet 52. cikke és az EK Vhr. 43. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (5)-(6) bekezdései figyelembevételével kell megállapítani.[4] Előadta, hogy rokkantsági ellátás iránti igényét 2017. január 17-én adta be, amelyet megelőzően Magyarországon (2016. november és december hónapban) munkaviszonyban állt, munkabéréből a járulékok levonása megtörtént.
[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Kiemelte, hogy az EK rendelet 52. cikk (1) bekezdés b) pont i) alpontja és 6. cikke az időszakok és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek egybeszámítását teszi lehetővé. A felperes az Egyesült Királyságban 2006. április 6. és 2016. április 5. közötti időszakban 3968 nap biztosítási időt szerzett. A felperes angliai ellátás iránti kérelmét az angol partner szerv joghatóság hiányára alapítottan utasította el.
[6] A felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, ezért a 2016. évben irányadó alapösszeget (94 500 forintot) vett figyelembe az alperes a felperes rokkantsági ellátása összegének a kiszámításakor.
Az elsőfokú ítélet
[7] A bíróság a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte az EK rendelet 6. cikke, 44. cikke, 45. cikke, 51. cikk (1) bekezdése, 52. cikke, 56. cikke, az EK Vhr. 12. cikk (1) bekezdése, az Mmtv. 1. § (2) bek. 3. pontja, 12. § (1) bekezdése alkalmazásával.[8] A bíróság megállapította, hogy az EK rendelet VI. melléklete alapján Magyarország és az Egyesült Királyság is az "A" típusú ellátási rendszerbe tartozik a rokkantsági ellátások tekintetében, ezért az alperesnek az EK rendelet 44. cikkére való hivatkozása jogszerű. Helytállóan hivatkozott az alperes az EK rendelet 6. cikkére és az EK Vhr. 12. cikk (2) bekezdésére az időszakok összeszámítása tekintetében, azonban tévedett, amikor ezen rendelkezések által kizártnak tekintette a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételét az ellátás összegszerűsége körében és kizárólag az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti Magyarországon szerzett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmeket tartotta figyelembe vehetőnek. Az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja nem alkalmazható jelen jogvitában, mivel az EK rendelet 44. cikke a kizárólag "A" típusú jogszabályok hatálya alá tartozó személyekre nem rendeli alkalmazni.
[9] A bíróság megállapította, hogy a felperes helytállóan hivatkozott az EK rendelet 5. cikk a) pontjára a másik tagállamban szerzett jövedelem figyelembevehetőségére a rokkantsági ellátás összegének számításánál, ezért alperes jogszabálysértően állapította meg a felperes rokkantsági ellátásának összegét.
[10] Az új eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy a felperes rokkantsági ellátás alapjául szolgáló átlagjövedelmét az Egyesült Királyságban szerzett jövedelmeinek figyelembevételével számolja ki.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a bíróság helytállóan állapította meg, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok, a felperes kizárólag ezekben a tagállamokban szerzett biztosítási időt, azonban az ellátás összege tekintetében az EK rendelet 5. cikk a) pontja, 44. cikke és az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja téves értelmezésével, a Kúria irányadó gyakorlatával, az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) korábbi döntéseivel és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseivel ellentétes döntést hozott.[12] Az alperes nem vitatta, hogy az EK rendelet IV. fejezete csak a 46. cikkben írja elő az "5. fejezet" szerinti ellátásokra e fejezet alkalmazását, ha az érintett tagállamok közül legalább az egyik nem alkalmaz "A" típusú jogszabályokat. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok az "5. fejezet" szerinti számításokat alkalmazzák az ellátások megállapításakor. Ez esetben pedig irányadó az EK rendelet 52. cikk (1) bekezdése, amelynek b) pont ii) alpontja szerinti arányos számításnak nincs helye a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok hatálya alá tartozók esetében, rájuk nézve az 52. cikk (1) bekezdés a), illetve b) pont i) alpontja az irányadó, azaz az ellátás összege megegyezik az elméleti összeggel.
[13] Mindezekre figyelemmel a felperes, mint a csak "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamokban biztosítási időt szerzett személy esetében a külföldön szerzett biztosítási időt úgy kellett tekinteni, mintha azt az ellátás megállapításának időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint szerezte volna meg.
[14] A bíróság téves jogértelmezése azt eredményezné, hogy a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam ügyfelei aránytalanul előnyösebb helyzetbe kerülnének a nem kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam ügyfeleivel szemben.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes által hivatkozott kúriai ítéletek eltérő tényállásuk miatt jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Az alperes érvelése ellentmondásos, mert egyrészről elismeri, hogy mind Magyarország, mind az Egyesült Királyság "A" típusú jogszabályokat alkalmaz, ugyanakkor a csak "B" vagy "A" és "B" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamokra vonatkozó, az EK rendelet 46. cikkére hivatkozik és azt is megállapítja, hogy az ellátást az 5. fejezet 52. cikk (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Az alperes nem tudott megjelölni olyan közösségi vagy nemzeti jogszabályhelyet, amely alapján a felperes Egyesült Királyságban szerzett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapját képező jövedelmét a rokkantsági ellátása összegének számításakor figyelmen kívül kellene hagyni. Téves az alperesnek az "előnyösebb helyzetbe kerüléssel" kapocslatos fejtegetése.
[16] A bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. és 4. pontja, valamint az EK rendelet 1. cikk t) pontja együttes értelmezésével helytállóan állapította meg, hogy a felperest megillető rokkantsági ellátás összegébe a más (Egyesült Királyságban) szerzett jövedelmét is be kell számítani. Az alperes által hivatkozott jogszabályhelyek nem tartalmaznak olyan kikötést - sőt ezzel ellentétes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja -, hogy a perbelivel azonos tényállású ügyek esetében a rokkantsági ellátás összege megállapításánál kizárólag a Magyarországon szerzett jövedelmeket lehetne figyelembe venni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[18] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az Mmtv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a törvény rendelkezéseit a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személyre és ellátásra az uniós rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni, így a 883/2004/EK rendelet, valamint az ehhez kapcsolódó konkrét eljárási szabályokat tartalmazó 987/2009/EK rendelet (EKr.vhr.) szerint. Az EK rendelet általános elvként rögzíti, hogy alapvető célja a nemzeti szociális biztonsági jogszabályok különleges sajátosságainak tiszteletben tartása mellett az egyes nemzeti jogszabályok egymással összhangban történő alkalmazására egy koordinációs rendszer kidolgozása. E célkitűzéseket a különböző nemzeti jogszabályok szerint figyelembe vett, az ellátáshoz való jogosultság megszerzéséhez és fenntartásához, valamint az ellátások összegének kiszámításához szükséges időszakok összesítésével, továbbá az EK rendelet hatálya alá tartozó különböző csoportokba tartozó személyek számára nyújtott ellátásokkal kell elérni. Szükséges, hogy a közösségen belül mozgó személyek csak egyetlen tagállam szociális biztonsági rendszere alá tartozzanak, csak egy tagállam jogszabályai kerüljenek alkalmazásra, a nemzeti jogszabályok halmozódása elkerülése céljából.
[19] A koordinációs rendszer egyik legfontosabb eleme az időszakok összesítése. Ennek lényege, hogy egy tagállam illetékes intézménye oly módon veszi figyelembe a más tagállam szabályai szerint szerzett biztosítási, […] tevékenységi vagy tartózkodási időket, mintha azokat az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg. Az Mmtv. szerinti rehabilitációs ellátás és rokkantsági ellátás az "A" típusú jogszabályi körbe tartozik, tekintettel arra, hogy az ellátások összege nem függ az előzetes biztosítási idő mértékétől, ez csupán az ellátásokra való jogosultság megállapítása során figyelembe vett tényező. Ezért Magyarországon az EGT-államban szerzett biztosítási idő számítására és a jogosultsághoz történő beszámításra csak annyiban van szükség, amennyiben a jogosultság megállapításához a magyar biztosítási idők nem elégségesek. Az előzetes biztosítási idő szükséges mértékét, mint jogosultsági feltételt az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja tartalmazza. Az uniós rendeletek alapján az ellátást az egyéb jogosultsági feltételek teljesülése esetén is csak akkor kell megállapítani, ha az igénylő Magyarországon legalább egy év biztosítási időt szerzett. [A kivételt jelentő eseteket az Mmtv. 2. § (2) bekezdése határozza meg].
[20] A bíróság helytállóan állapította meg, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság is "A" típusú jogszabályokat alkalmaz, azaz a rokkantsági ellátás összege a biztosítási vagy tartózkodási idő tartalmától független [EK rendelet 44. cikk (1) bekezdés és VI. melléklet].
[21] Az EK rendelet 45. cikke - a biztosítási vagy tartózkodási időtől függő ellátásra jogosultsági feltétel esetében - az 51. cikk (1) bekezdését értelemszerűen alkalmazandó szabályként jelöli meg. Az EK rendelet 51. cikk (1) bekezdése az időszakok összesítésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza és kizárólag a biztosítási időhöz kötött jogosultságok esetében rendeli az időszakok összesítését, a jövedelmek összeszámításáról nem rendelkezik.
[22] Az EK rendelet 46. cikke csak a "B" típusú jogszabályok vagy "A" és "B" típusú jogszabályok hatálya alá tartozó személyekre vonatkozóan rendeli alkalmazni az 5. fejezet rendelkezéseit. A 46. cikk a felperes vonatkozásában nem alkalmazható, mivel ő kizárólag "A" típusú jogszabályok hatálya alá tartozik. A 44. cikk (2) bekezdése értelmében az a személy, aki egymást követően vagy váltakozva két vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott, és kizárólag az A típusú jogszabályok szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, az ellátásokra kizárólag annak a tagállamnak az intézményétől jogosult, amelynek jogszabályait akkor alkalmazták, amikor a munkaképtelenséget követően a rokkantság bekövetkezett, szükség esetén figyelembe véve a 45. cikket, és az ilyen ellátásokat az említett jogszabályokkal összhangban kapja, azaz a felperes esetében csak az egyik tagállam, azaz Magyarország szabályait kell alkalmazni. Az EK rendelet 44. cikke a jelen esetre vonatkoztatva sem az 52-53. és 56. cikkek alkalmazását nem írja elő, ugyanis ezek a rendelkezések már a külön fejezetben szabályozott öregségi és túlélő nyugdíjakra vonatkoznak. Rokkantsági ellátásokra ezeket a rendelkezéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha ezt az EK rendelet külön előírja. A kizárólag az "A" típusú jogszabályokat érintő tényállásokra ilyen utalás csak az 53. cikk (3) bekezdése és 55. cikk (3) bekezdése vonatkozásában van, de ezek itt nem relevánsak. Ezek a rendelkezések az ellátások halmozódására, illetve más tagállamból szerzett jövedelemre vonatkoznak, mint kizáró-felfüggesztő feltételre. Azonban a jelen perben nem merül fel halmozódás kérdése, mivel az Egyesült Királyságban nem állapítottak meg a felperes részére - joghatóság hiányára hivatkozással - semmilyen ellátást.
[23] Felperes egymást követően tartozott két "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam joga alá. Magyarországon megállapították a rokkantságát, ezt követően a magyar szabályok alapján kell megállapítani az ellátásra való jogosultságát. A 45. cikk a jogvita elbírálása szempontjából nem releváns, mert jelen esetben nem az egy adott szakmában, tevékenységben szerzett időknek van jelentősége, tekintettel arra, hogy az Mmtv. alapján szinte bármilyen biztosítási idővel lehet jogot szerezni az ellátásokra.
[24] A fentiek szerint, mivel a felperes kizárólag a magyar intézménytől jogosult ellátásra, amelyet magyar jogszabályok alapján állapítanak meg a részére, ezért kizárólag a magyar jogszabályok (Mmtv.) alapján kell megállapítani a rokkantsági ellátása összegét.
[25] Az Mmtv. 12. §-a által szabályozott rokkantsági ellátás összegének meghatározását a jogosult korábbi jövedelme, azaz a havi átlagjövedelem képezi azzal, hogy az Mmtv. az ellátások minimum és maximum összegét szigorú korlátok közé szorítja. A havi átlagjövedelem fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdésének 3. pontja határozza meg. Eszerint a havi átlagjövedelem a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (referencia-időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem napi átlagának harmincszorosa; ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának harmincszorosa. Amennyiben a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság feltételeinek megfelelő személy nem rendelkezik a rokkantsági ellátás összegének megállapításánál figyelembe vehető, az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti havi átlagjövedelemmel, akkor az Mmtv.-ben az adott ellátási kategória vonatkozásában meghatározott minimum összegre jogosult. Az Mmtv. a havi átlagjövedelem meghatározásánál nem rendeli az EGT-tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételét, szemben például a keresőtevékenység meghatározásánál, amikor úgy rendelkezik, hogy az uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy esetén az EGT-államban, a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személy esetén az egyezményben részes államban fennálló keresőtevékenység is keresőtevékenységnek minősül.
[26] Mindezekből látható, hogy a rokkantsági ellátás összege nem önmagában a jövedelemszerzéshez kapcsolódó jogkövetkezmény, hanem ahhoz, hogy az adott jövedelem után pénzbeli egészségbiztosítási-járulék-fizetés is történjen. Nem vitatottan a felperes az Egyesült Királyságban szerzett jövedelme után e járulékot nem fizette meg, ezért a külföldi jövedelem figyelembevételére nem volt lehetőség. Felperes Magyarországon sem a referenciaidőszakban, sem a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző időszakban nem rendelkezett legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, ezért az ellátás megállapításánál az alapösszeget kell figyelembe venni.
[27] Az EK rendelet 6. cikke kiköti, hogy a más tagállamokban felhalmozott társadalombiztosítási időszakokat is figyelembe kell venni a társadalombiztosítási ellátáshoz való jog meghatározásakor (összevonódási szabályok). Ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor az Egyesült Királyságban szerzett biztosítási időt úgy tekintette, mintha azt a felperes Magyarországon szerezte volna és ennek megfelelően állapította meg a felperes rokkantsági ellátásra való jogosultságát. Az EK rendelet 6. cikke és az EK Vhr. 12. cikke kizárólag az időszakok összesítésére vonatkozó rendelkezést tartalmaz és nem tér ki, nem is terjeszthető ki ezen cikk egy másik tagállamban megszerzett jövedelem figyelembevételére.
[28] Az EK rendelet 5. cikkében megfogalmazott, a nemzeti hovatartozástól független egyenlő bánásmód alapelve az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, amely az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalmát jelenti, azaz azt, hogy egy adott tagállam területén jogszerűen tartózkodó személy vonatkozásában ugyanazok a jogok és kötelezettségek az irányadóak, mint a saját állampolgárai tekintetében. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az EK rendelet 5. cikke alapján látta kötelezően beszámítandónak a felperes rokkantsági ellátása összegébe az Egyesült Királyságban szerzett jövedelmét. Az EK rendelet 5. cikke értelmében ugyanis, ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre. Jelen esetben azonban a rokkantsági ellátás összege meghatározásánál nem önmagában a jövedelemszerzéshez fűződik jogkövetkezmény a fentebb kifejtettek szerint, hanem ahhoz, hogy az adott jövedelem után az Art.-ban előírt pénzbeli egészségbiztosításijárulék-fizetés is megtörtént.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (1) bek. a) pontja alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.VII.37.480/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.VII.37.480/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Deutschné dr. Kupusz Ildikó
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Kiss Ágnes Kornélia ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Szebenyei Zsolt kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.28.549/2019/7.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.28.549/2019/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes elsőfokú per- és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a megismételt eljárásban hozott 2019. július 11. napján kelt 89-2-00329/2019/2. számú másodfokú határozatával az elsőfokú hatóság 2019. március 26. napján kelt 70-2-0102962017/48. számú határozatát, amelyben a felperes részére 2016. július 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 47.250 forint összegben a felperes "D" minősítési kategóriába tartozására tekintettel, helybenhagyta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés c) pontja, 9. § (3) bekezdése, 14. § (4) bekezdése, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 44. cikk (2) bekezdése, 6. és 45. cikkei, 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja, valamint az EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet (továbbiakban: EK Vhr.) 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alkalmazásával. A határozat indokolása szerint a felperes nem szerzett elegendő biztosítási időt Magyarországon az ellátása megállapításához, ezért az Egyesült Királyság illetékes szerve által leigazolt biztosítási idővel összeszámítva áll fenn az ellátásra való jogosultsága. Az ellátás összegének meghatározása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja együttes értelmezésével történt.[2] A felperes Magyarországon a referencia időszakban nem rendelkezett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, ezért az ellátás megállapításánál az alapösszeget kellett figyelembe venni. A referencia időszakban a külföldről származó jövedelem nem képezheti a havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, tekintettel arra, hogy a havi átlagjövedelem a referencia időszakban elért az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL törvény (továbbiakban: Art.) hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem. Az angliai munkaviszonyból származó jövedelem nem minősül ilyen figyelembe vehető jövedelemnek. A biztosításban töltött idők összeszámítására az EK Vhr. 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alapján került sor. Az EK rendelet 6. cikke kizárólag az időszakok egybeszámításáról rendelkezik és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételéről.
Kereseti kérelem és védirat
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását kérte. Kifogásolta, hogy az alperes az EK rendelet egyenlő bánásmód és "számos más" szabálya megszegésével hagyta figyelmen kívül az angliai munkavégzése után járulékok levonásával keletkezett jövedelmét. Érvelése szerint nem tartozik az "A" típusú jogszabályok hatálya alá, mivel ellátásának összege nem függ biztosítási vagy tartózkodási időtől, ezért rokkantsági ellátását az EK rendelet 52. cikk és az EK Vhr. 43. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (5)-(6) bekezdései figyelembevételével kell megállapítani.[4] Előadta, hogy rokkantsági ellátás iránti igényét 2017. január 17-én adta be, amelyet megelőzően Magyarországon (2016. november és december hónapban) munkaviszonyban állt, munkabéréből a járulékok levonása megtörtént.
[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Kiemelte, hogy az EK rendelet 52. cikk (1) bekezdés b) pont i) alpontja és 6. cikke az időszakok és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek egybeszámítását teszi lehetővé. A felperes az Egyesült Királyságban 2006. április 6. és 2016. április 5. közötti időszakban 3968 nap biztosítási időt szerzett. A felperes angliai ellátás iránti kérelmét az angol partner szerv joghatóság hiányára alapítottan utasította el.
[6] A felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, ezért a 2016. évben irányadó alapösszeget (94.500 forintot) vett figyelembe az alperes a felperes rokkantsági ellátása összegének a kiszámításakor.
Az elsőfokú ítélet
[7] A bíróság a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte az EK rendelet 6. cikke, 44. cikke, 45. cikke, 51. cikk (1) bekezdése, 52. cikke, 56. cikke, az EK Vhr. 12. cikk (1) bekezdése, az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdése alkalmazásával.[8] A bíróság megállapította, hogy az EK rendelet VI. melléklete alapján Magyarország és az Egyesült Királyság is az "A" típusú ellátási rendszerbe tartozik a rokkantsági ellátások tekintetében, ezért az alperesnek az EK rendelet 44. cikkére való hivatkozása jogszerű. Helytállóan hivatkozott az alperes az EK rendelet 6. cikkére és az EK Vhr. 12. cikk (2) bekezdésére az időszakok összeszámítása tekintetében, azonban tévedett, amikor ezen rendelkezések által kizártnak tekintette a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételét az ellátás összegszerűsége körében és kizárólag az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti Magyarországon szerzett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmeket tartotta figyelembe vehetőnek. Az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja nem alkalmazható jelen jogvitában, mivel az EK rendelet 44. cikke a kizárólag "A" típusú jogszabályok hatálya alá tartozó személyekre nem rendeli alkalmazni.
[9] A bíróság megállapította, hogy a felperes helytállóan hivatkozott az EK rendelet 5. cikk a) pontjára a másik tagállamban szerzett jövedelem figyelembe vehetőségére a rokkantsági ellátás összegének számításánál, ezért alperes jogszabálysértően állapította meg a felperes rokkantsági ellátásának összegét.
[10] Az új eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy a felperes rokkantsági ellátás alapjául szolgáló átlagjövedelmét az Egyesült Királyságban szerzett jövedelmeinek figyelembevételével számolja ki.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a bíróság helytállóan állapította meg, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok, a felperes kizárólag ezekben a tagállamokban szerzett biztosítási időt, azonban az ellátás összege tekintetében az EK rendelet 5. cikk a) pontja, 44. cikke és az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja téves értelmezésével, a Kúria irányadó gyakorlatával, az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) korábbi döntéseivel és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseivel ellentétes döntést hozott.[12] Az alperes nem vitatta, hogy az EK rendelet IV. fejezete csak a 46. cikkben írja elő az "5. fejezet" szerinti ellátásokra e fejezet alkalmazását, ha az érintett tagállamok közül legalább az egyik nem alkalmaz "A" típusú jogszabályokat. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok az "5. fejezet" szerinti számításokat alkalmazzák az ellátások megállapításakor. Ez esetben pedig irányadó az EK rendelet 52. cikk (1) bekezdése, amelynek b) pont ii) alpontja szerinti arányos számításnak nincs helye a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok hatálya alá tartozók esetében, rájuk nézve az 52. cikk (1) bekezdés a), illetve b) pont i) alpontja az irányadó, azaz az ellátás összege megegyezik az elméleti összeggel.
[13] Mindezekre figyelemmel a felperes, mint a csak "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamokban biztosítási időt szerzett személy esetében a külföldön szerzett biztosítási időt úgy kellett tekinteni, mintha azt az ellátás megállapításának időpontjában hatályos magyar jogszabályok szerint szerezte volna meg.
[14] A bíróság téves jogértelmezése azt eredményezné, hogy a kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam ügyfelei aránytalanul előnyösebb helyzetbe kerülnének a nem kizárólag "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam ügyfeleivel szemben.
[15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az alperes által hivatkozott kúriai ítéletek eltérő tényállásuk miatt jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Az alperes érvelése ellentmondásos, mert egyrészről elismeri, hogy mind Magyarország, mind az Egyesült Királyság "A" típusú jogszabályokat alkalmaz, ugyanakkor a csak "B" vagy "A" és "B" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamokra vonatkozó az EK rendelet 46. cikkére hivatkozik és azt is megállapítja, hogy az ellátást az 5. fejezet 52. cikk (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Az alperes nem tudott megjelölni olyan közösségi vagy nemzeti jogszabályhelyet, amely alapján a felperes Egyesült Királyságban szerzett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapját képező jövedelmét a rokkantsági ellátása összegének számításakor figyelmen kívül kellene hagyni. Téves az alperesnek az "előnyösebb helyzetbe kerüléssel" kapocslatos fejtegetése.
[16] A bíróság az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. és 4. pontja, valamint az EK rendelet 1. cikk t) pontja együttes értelmezésével helytállóan állapította meg, hogy a felperest megillető rokkantsági ellátás összegébe a más (Egyesült Királyságban) szerzett jövedelmét is be kell számítani. Az alperes által hivatkozott jogszabályhelyek nem tartalmaznak olyan kikötést - sőt ezzel ellentétes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja -, hogy a perbelivel azonos tényállású ügyek esetében a rokkantsági ellátás összege megállapításánál kizárólag a Magyarországon szerzett jövedelmeket lehetne figyelembe venni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[18] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az Mmtv. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a törvény rendelkezéseit a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személyre és ellátásra az uniós rendeletek szabályai szerint kell alkalmazni, így a 883/2004/EK rendelet, valamint az ehhez kapcsolódó konkrét eljárási szabályokat tartalmazó 987/2009/EK rendelet (EKr.vhr.) szerint. Az EK rendelet általános elvként rögzíti, hogy alapvető célja a nemzeti szociális biztonsági jogszabályok különleges sajátosságainak tiszteletben tartása mellett az egyes nemzeti jogszabályok egymással összhangban történő alkalmazására egy koordinációs rendszer kidolgozása. E célkitűzéseket a különböző nemzeti jogszabályok szerint figyelembe vett, az ellátáshoz való jogosultság megszerzéséhez és fenntartásához, valamint az ellátások összegének kiszámításához szükséges időszakok összesítésével, továbbá az EK rendelet hatálya alá tartozó különböző csoportokba tartozó személyek számára nyújtott ellátásokkal kell elérni. Szükséges, hogy a közösségen belül mozgó személyek csak egyetlen tagállam szociális biztonsági rendszere alá tartozzanak, csak egy tagállam jogszabályai kerüljenek alkalmazásra, a nemzeti jogszabályok halmozódása elkerülése céljából.
[19] A koordinációs rendszer egyik legfontosabb eleme az időszakok összesítése. Ennek lényege, hogy egy tagállam illetékes intézménye oly módon veszi figyelembe a más tagállam szabályai szerint szerzett biztosítási, (...) tevékenységi vagy tartózkodási időket, mintha azokat az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg. Az Mmtv. szerinti rehabilitációs ellátás és rokkantsági ellátás az "A" típusú jogszabályi körbe tartozik, tekintettel arra, hogy az ellátások összege nem függ az előzetes biztosítási idő mértékétől, ez csupán az ellátásokra való jogosultság megállapítása során figyelembe vett tényező. Ezért Magyarországon az EGT államban szerzett biztosítási idő számítására és a jogosultsághoz történő beszámításra csak annyiban van szükség, amennyiben a jogosultság megállapításához a magyar biztosítási idők nem elégségesek. Az előzetes biztosítási idő szükséges mértékét, mint jogosultsági feltételt az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja tartalmazza. Az uniós rendeletek alapján az ellátást az egyéb jogosultsági feltételek teljesülése esetén is csak akkor kell megállapítani, ha az igénylő Magyarországon legalább egy év biztosítási időt szerzett. (A kivételt jelentő eseteket az Mmtv. 2. § (2) bekezdése határozza meg).
[20] A bíróság helytállóan állapította meg, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság is "A" típusú jogszabályokat alkalmaz, azaz a rokkantsági ellátás összege a biztosítási vagy tartózkodási idő tartalmától független [EK rendelet 44. cikk (1) bekezdés és VI. melléklet].
[21] Az EK rendelet 45. cikke - a biztosítási vagy tartózkodási időtől függő ellátásra jogosultsági feltétel esetében - az 51. cikk (1) bekezdését értelemszerűen alkalmazandó szabályként jelöli meg. Az EK rendelet 51. cikk (1) bekezdése az időszakok összesítésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmazza és kizárólag a biztosítási időhöz kötött jogosultságok esetében rendeli az időszakok összesítését, a jövedelmek összeszámításáról nem rendelkezik.
[22] Az EK rendelet 46. cikke csak a "B" típusú jogszabályok vagy "A" és "B" típusú jogszabályok hatálya alá tartozó személyekre vonatkozóan rendeli alkalmazni az 5. fejezet rendelkezéseit. A 46. cikk a felperes vonatkozásában nem alkalmazható, mivel ő kizárólag "A" típusú jogszabályok hatálya alá tartozik. A 44. cikk (2) bekezdése értelmében az a személy, aki egymást követően vagy váltakozva két vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott, és kizárólag az A típusú jogszabályok szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, az ellátásokra kizárólag annak a tagállamnak az intézményétől jogosult, amelynek jogszabályait akkor alkalmazták, amikor a munkaképtelenséget követően a rokkantság bekövetkezett, szükség esetén figyelembe véve a 45. cikket, és az ilyen ellátásokat az említett jogszabályokkal összhangban kapja, azaz a felperes esetében csak az egyik tagállam, azaz Magyarország szabályait kell alkalmazni. Az EK rendelet 44. cikke a jelen esetre vonatkoztatva sem az 52.-53. és 56. cikkek alkalmazását nem írja elő, ugyanis ezek a rendelkezések már a külön fejezetben szabályozott öregségi és túlélő nyugdíjakra vonatkoznak. Rokkantsági ellátásokra ezeket a rendelkezéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha ezt az EK rendelet külön előírja. A kizárólag az "A" típusú jogszabályokat érintő tényállásokra ilyen utalás csak az 53. cikk (3) bek. és 55. cikk (3) bek. vonatkozásában van, de ezek itt nem relevánsak. Ezek a rendelkezések az ellátások halmozódására, illetve más tagállamból szerzett jövedelemre vonatkoznak, mint kizáró-felfüggesztő feltételre. Azonban a jelen perben nem merül fel halmozódás kérdése, mivel az Egyesült Királyságban nem állapítottak meg a felperes részére - joghatóság hiányára hivatkozással - semmilyen ellátást.
[23] Felperes egymást követően tartozott két "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállam joga alá. Magyarországon megállapították a rokkantságát, ezt követően a magyar szabályok alapján kell megállapítani az ellátásra való jogosultságát. A 45. cikk a jogvita elbírálása szempontjából nem releváns, mert jelen esetben nem az egy adott szakmában, tevékenységben szerzett időknek van jelentősége, tekintettel arra, hogy az Mmtv. alapján szinte bármilyen biztosítási idővel lehet jogot szerezni az ellátásokra.
[24] A fentiek szerint mivel a felperes kizárólag a magyar intézménytől jogosult ellátásra, amelyet magyar jogszabályok alapján állapítanak meg a részére, ezért kizárólag a magyar jogszabályok (Mmtv.) alapján kell megállapítani a rokkantsági ellátása összegét.
[25] Az Mmtv. 12. § által szabályozott rokkantsági ellátás összegének meghatározását a jogosult korábbi jövedelme, azaz a havi átlagjövedelem képezi azzal, hogy az Mmtv. az ellátások minimum és maximum összegét szigorú korlátok közé szorítja. A havi átlagjövedelem fogalmát az Mmtv. 1. § (2) bekezdésének 3. pontja határozza meg. Eszerint a havi átlagjövedelem a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (referencia időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem napi átlagának harmincszorosa; ha a jogosult a referencia időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának harmincszorosa. Amennyiben a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság feltételeinek megfelelő személy nem rendelkezik a rokkantsági ellátás összegének megállapításánál figyelembe vehető az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti havi átlagjövedelemmel, akkor az Mmtv.-ben az adott ellátási kategória vonatkozásában meghatározott minimum összegre jogosult. Az Mmtv. a havi átlagjövedelem meghatározásánál nem rendeli az EGT tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételét, szemben például a keresőtevékenység meghatározásánál, amikor úgy rendelkezik, hogy az uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy esetén az EGT államban, a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személy esetén az egyezményben részes államban fennálló kereső tevékenység is keresőtevékenységnek minősül.
[26] Mindezekből látható, hogy a rokkantsági ellátás összege nem önmagában a jövedelem szerzéshez kapcsolódó jogkövetkezmény, hanem ahhoz, hogy az adott jövedelem után pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetés is történjen. Nem vitatottan a felperes az Egyesült Királyságban szerzett jövedelme után e járulékot nem fizette meg, ezért a külföldi jövedelem figyelembevételére nem volt lehetőség. Felperes Magyarországon sem a referencia időszakban, sem a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző időszakban nem rendelkezett legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, ezért az ellátás megállapításánál az alapösszeget kell figyelembe venni.
[27] Az EK rendelet 6. cikke kiköti, hogy a más tagállamokban felhalmozott társadalombiztosítási időszakokat is figyelembe kell venni a társadalombiztosítási ellátáshoz való jog meghatározásakor (összevonódási szabályok). Ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor az Egyesült Királyságban szerzett biztosítási időt úgy tekintette, mintha azt a felperes Magyarországon szerezte volna és ennek megfelelően állapította meg a felperes rokkantsági ellátásra való jogosultságát. Az EK rendelet 6. cikke és az EK Vhr. 12. cikke kizárólag az időszakok összesítésére vonatkozó rendelkezést tartalmaz és nem tér ki, nem is terjeszthető ki ezen cikk egy másik tagállamban megszerzett jövedelem figyelembevételére.
[28] Az EK rendelet 5. cikkében megfogalmazott, a nemzeti hovatartozástól független egyenlő bánásmód alapelve az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, amely az állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalmát jelenti, azaz azt, hogy egy adott tagállam területén jogszerűen tartózkodó személy vonatkozásában ugyanazok a jogok és kötelezettségek az irányadóak, mint a saját állampolgárai tekintetében. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az EK rendelet 5. cikke alapján látta kötelezően beszámítandónak a felperes rokkantsági ellátása összegébe az Egyesült Királyságban szerzett jövedelmét. Az EK rendelet 5. cikke értelmében ugyanis, ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre. Jelen esetben azonban a rokkantsági ellátás összege meghatározásánál nem önmagában a jövedelem szerzéshez fűződik jogkövetkezmény a fentebb kifejtettek szerint, hanem ahhoz, hogy az adott jövedelem után az Art.-ban előírt pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetés is megtörtént.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (1) bek. a) pontja alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[30] A referencia időszakban az Egyesült Királyságból származó jövedelem nem képezi az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, amennyiben az nem minősül az Art. hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelemnek. Ilyen esetben az ellátás megállapításánál - az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem hiányában - az Mmtv. 12. §-a szerinti alapösszeget kell figyelembe venni.Záró rész
[31] A pernyertes alperesnek az elsőfokú perben és a felülvizsgálati eljárásban felmerült együttes költségének viselésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján köteles.[32] Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján tárgyi illetékmentes.
[33] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 107. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2021. március 1.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. bíró
(Kúria Kfv.VII.37.480/2020.)