adozona.hu
BH 2021.11.316
BH 2021.11.316
Megbízhatósági vizsgálat alapján feltárt jogsértés miatt az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének tiltó szabályából következően nem indítható fegyelmi eljárás. Annak elrendelése azonban jogszerű, ha megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merült fel és a feljelentés alapján a bűncselekmény elkövetését a bíróság jogerősen megállapította [a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/A. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az alperes V. Rendőrőrsén körzeti megbízotti beosztásban állt hivatásos szolgálati viszonyban. Szolgálati idején kívül személygépjárművek javításával és azok alkatrészeinek adásvételével is foglalkozott.
[2] Névtelen feljelentés alapján a felperessel szemben megbízhatósági vizsgálat indult.
[3] Egy gépjárműügylettel összefüggésben a felperes megismerkedett a Nemzeti Védelmi Szolgálat (a továbbiakban: NVSZ) egyik tisztjével, akinek e minősége előtte ismeretlen volt. A 2017. má...
BH 2021.11.316 Megbízhatósági vizsgálat alapján feltárt jogsértés miatt az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének tiltó szabályából következően nem indítható fegyelmi eljárás.
Annak elrendelése azonban jogszerű, ha megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merült fel és a feljelentés alapján a bűncselekmény elkövetését a bíróság jogerősen megállapította [a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/A. § (1) bekezdés].
A tényállás
[1] A felperes az alperes V. Rendőrőrsén körzeti megbízotti beosztásban állt hivatásos szolgálati viszonyban. Szolgálati idején kívül személygépjárművek javításával és azok alkatrészeinek adásvételével is foglalkozott.[2] Névtelen feljelentés alapján a felperessel szemben megbízhatósági vizsgálat indult.
[3] Egy gépjárműügylettel összefüggésben a felperes megismerkedett a Nemzeti Védelmi Szolgálat (a továbbiakban: NVSZ) egyik tisztjével, akinek e minősége előtte ismeretlen volt. A 2017. március 14-i szolgálata megkezdése előtt telefonon időpontot egyeztetett az említett fedett nyomozóval a szolgálati időben való találkozásra. A felperes 2017. március 14-én 18 órakor állt szolgálatba. A fedett nyomozó 18 óra 46 perckor jelent meg a rendőrőrsön, akinek kérésére a felperes a Robotzsaru Neo informatikai adattárból egy személygépkocsi vonatkozásában adatlekérdezést hajtott végre, majd számítógépe monitorján azt megmutatta a tárgyaló tisztnek.
[4] A felperes és társa csak ezt követően, 20 óra körül vonultak ki előírt feladataik ellátására.
[5] Az NVSZ 2017. március 16-án kelt iratában rögzítette a megbízhatósági vizsgálat befejezését azzal, hogy a vizsgálat során a Btk. 305. §-ába ütköző és aszerint minősülő hivatali visszaélés bűntett elkövetését tárták fel, amelyre tekintettel feljelentést tett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél. A tájékoztató felperes részére való továbbítása érdekében az NVSZ az alperes vezetőjéhez fordult. Az iratot a humánszolgálati munkatárs adta át a felperesnek 2017. március 20-án, aki az átadást megelőzően tájékoztatta T. J. őrsparancsnokot a történtekről. T. J. még aznap szóban jelentést tett az állományilletékes parancsnoknak, a munkáltatói jogkör gyakorlójának a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről.
[6] A Központi Nyomozó Főügyészségtől 2017. május 16-i keltezéssel érkezett megkeresés az alpereshez a felperessel szembeni nyomozáshoz szükséges iratok beszerzése érdekében. 2017. május 18-án a felperest meghallgatták a nyomozó hatóságnál, aki ekkor értesült arról, hogy pontosan milyen cselekmény miatt történt a meggyanúsítása. Kihallgatásáról 2017. május 26-án tett jelentést az elöljárójának.
[7] A Központi Nyomozó Főügyészség 2017. június 15-én készített feljegyzést a bíróság elé állításról, amely a vonatkozó cselekménysort is tartalmazta. Az irat egyidejűleg megküldésre került az alperes részére is. Az iratban foglaltakra figyelemmel az alperes megvizsgálta, hogy a felperes az érintett napon hogyan teljesített szolgálatot, mi volt a feladata, azokat hogyan látta el.
[8] 2017. június 16-án az Sz.-i Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletével a felperest hivatali visszaélés bűntettében bűnösnek találta, ezért 180 napi tétel pénzbüntetésre és egy év törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélete.
[9] A munkáltatói jogkör gyakorlója 2017. június 22-én kelt határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, majd a 2017. augusztus 25-én kelt határozatával a felperest szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperes a keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező fegyelmi határozat, a szolgálati panaszt elutasító másodokú határozat és a Becsületbíróság által hozott határozat hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2017. augusztus 25-től havi 354 700 forint elmaradt illetménye és annak középarányos időtől számított kamata megfizetésére. Keresete indokolásában elsődlegesen a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló három hónapos határidő túllépésére, a kiszabott fegyelmi büntetés aránytalanságára és a kétszeres értékelés tilalmára hivatkozott.[13] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott időpontban a megalapozott gyanú még nem állt fenn, az alperes a fegyelmi eljárást határidőben indította meg.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[17] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.[18] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a fegyelmi eljárást a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 184. § (2) bekezdésében szabályozott három hónapos határidőn belül indította meg, figyelemmel arra, hogy a megbízhatósági vizsgálatról szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítésével még nem szerzett tudomást a vizsgálat eredményéről és tárgyáról. A Hszt. 195. § (1) bekezdése és a BH 2016.154. számú eseti döntés alapján megállapította, hogy tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyéről és annak vétkességéről is tudomást szerez, ami a perbeli esetben leghamarabb 2017. május 31-ét követően valósult meg, amikor a megkeresésből, idézésből és jelentésből értesült a fegyelemsértés megalapozott gyanújáról.
[19] Álláspontja szerint az alperes a fegyelmi eljárást jogszerűen folytatta le, azt az állományilletékes parancsnok, a munkáltatói és fegyelmi jogkörgyakorlója kezdeményezte, majd maga rendelte el. Rámutatott arra is, hogy a megbízhatósági eljárás jogszerűségét nem vizsgálhatta, mert az az ügyészség hatáskörébe tartozik.
[20] A támadott határozatokat érdemben vizsgálva a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése után levont következtetése szerint a felperes mindkét terhére rótt fegyelemsértést elkövette, jogellenesen kért le adatokat és azokat jogellenesen szolgáltatta ki, amellyel egyúttal bűncselekményt is megvalósított, illetve a számára meghatározott feladattól engedély nélkül tért el. Mindezek alapján a kiszabott fegyelmi büntetés arányosnak tekinthető. Utalt arra is, hogy nem sérült a kétszeres értékelés tilalmának elve, mert a jogszabályok lehetővé teszik a büntetőeljárás mellett fegyelmi eljárás megindítását is, azok rendeltetése ugyanis nem azonos.
[24] A megismételt eljárást követően az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta .
[25] Az ítélőtábla a felperes fellebbezési érvelésével szemben a jogszabály rendszertani értelmezésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 7/A. § (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés nem a munkáltatóra, hanem a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervre vonatkozik, ezért helyesen úgy értelmezhető, hogy a megbízhatósági vizsgálatot végző szervnek egy jogsértés feltárása esetén fegyelmi eljárás indítására nincs lehetősége. Ugyanakkor ez a szabály nem zárja ki, hogy a munkáltató a megbízhatósági vizsgálat keretében feltárt jogsértés esetén fegyelmi felelősségre vonást alkalmazzon.
[26] A másodfokú bíróság az előbbi eredményre jutott Magyarország Alaptörvénye 28. cikkének alapján is és rögzítette, hogy a jogszabálynak nyilvánvalóan nem lehetett az a célja, hogy a megbízhatósági eljárás a fegyelmi felelősségre vonás akadályát képezze. Ellenkező esetben munkajogi jogkövetkezmények nélkül maradhatnának a megbízhatósági eljárás során feltárt, akár súlyos bűncselekmények is, ami ellenkezne a józan ész, a közjó és közerkölcs elvárásaival.
[27] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Hszt. több rendelkezése utal a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás párhuzamos megindításának lehetőségére. Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem zárta ki esetében a fegyelmi eljárás megindítását.
[28] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fegyelmi eljárás megindítására határidőben került sor. A becsatolt iratok és a tanúvallomások összevetése alapján levont következtetése szerint a 2017. március 16-án kelt, a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről szóló, felperesnek kézbesítendő tájékoztató nem tartalmazott olyan részletes adatokat, amelyek alapján a fegyelemsértés alapos gyanúja egyértelműen megállapítható lett volna, továbbá a tájékoztató nem is került a fegyelmi jogkör gyakorlójának kezébe.
[29] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy a fegyelmi eljárás megindításához a Hszt. 195. § (1) bekezdése a fegyelemsértés megalapozott gyanúját követeli meg, ez pedig a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 11. § (1) bekezdése szerint csak akkor állapítható meg, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására jutnak azok a pontos információk, amelyek alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegést követett el és ezzel kapcsolatban vétkesség is terheli. Ehhez pedig tényszerűen ismerni kell az alapul szolgáló cselekményt, amelyhez pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója csak azt követően jutott, miután megismerte a felperes 2017. március 14-i szolgálatával kapcsolatos megbízhatósági vizsgálat során feltárt pontos cselekménysort.
[30] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú ítéletben levezett azon okfejtéssel is, mely szerint a 2017. májusi események vezettek oda, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomást szerezzen a fegyelemsértés alapos gyanújáról, ehhez képest pedig a 2017. június 22-én elrendelt fegyelmi eljárás megfelelt a Hszt. 184. § (2) bekezdésében előírt három hónapos határidőnek.
[31] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a fegyelmi eljárásban elbírált két cselekmény súlyát is. Egyrészt a Katonai Tanács ítélete a fegyelmi jogkör gyakorlóját nem köti, másrészt a bűntetőeljárásban csak egy cselekmény került elbírálásra, míg a fegyelmi eljárásban két fegyelemsértést róttak a felperes terhére és a kiszabott fenyítést ehhez kellett viszonyítani. A hivatali visszaélés bűncselekményét is megvalósító egyik magatartás már önmagában is súlyos kötelezettségszegés, a két magatartás együttes értékelése pedig megalapozta a szolgálati viszony megszüntetését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[33] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezést és a keresetnek megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Az elsőfokú eljárásokban tett nyilatkozatait - amely szerint eljárásjogi kifogás miatt is megállapítható a hozott munkáltatói döntés jogellenessége - továbbra is fenntartotta, azok figyelembevételét kérte.[34] A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet iratellenesen állapította meg, hogy az alperes a felperes részére a vizsgálatról szóló tájékoztató átadásával még nem szerzett tudomást a vizsgálat tárgyáról és a megállapítás eredményéről. A periratok tanúsítják, hogy a felperes és az őrsparancsnok is jelentette a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hogy a tájékoztató szerint az NVSZ milyen bűncselekmény miatt tett feljelentést. Peradat az is, hogy a tájékoztatót az alperesen keresztül küldték meg a felperes részére és a belső normatív rendelkezések alapján az is kizárható, hogy az NVSZ megbízhatósági vizsgálatára az alperes előzetes értesítése nélkül került volna sor.
[35] A felperes álláspontja szerint a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a terhére rótt mindkét fegyelmi vétség ahhoz a megbízhatósági vizsgálathoz kötődik, melyet vele szemben folytatott le az NVSZ. Ennek figyelembevételét az eljáró bíróságok mellőzték és a jogalkalmazás helyett jogot alkottak azzal, hogy az Rtv. 7/A. § (1) bekezdés utolsó mondatának egyértelmű és világos rendelkezését figyelmen kívül hagyva jogszerűnek tekintették az alperes fegyelmi eljárását és döntését.
[36] A releváns jogszabályi rendelkezés szerint a megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható. A jogelméleti álláspontok szerint a jogszabály értelmezése során először a rendelkezés nyelvtani, majd logikai - ha pedig ez nem vezet eredményre -, rendszertani értelmezését kell elvégezni, a perbeli esetben ugyanakkor a nyelvtani értelmezés elegendő volt.
[37] A másodfokú bíróság jogértelmezése ugyanakkor szűkítette a jogalkotó nyelvtani értelmezését és indoklásában nyilvánvalóan téves következtetésre jutott, mert az NVSZ-nek nincs munkáltatói jogköre az ellenőrzött személy felett, így a fegyelmi elrendelésére sincs jogszerű lehetősége. Ebből pedig az következik, hogy a rendelkezés csak és kizárólag arra a munkáltatóra vonatkozik, amely a fegyelmi jogkört gyakorolja. Ugyanerre a megállapításra juthatunk a rendszertani értelmezés alapján a törvény II. fejezetének címéből is, amely - belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv és az idegenrendészeti szerv, valamint az együttműködés - azt jelenti, hogy az említett szerveknek nem csupán egymással, hanem az ellenőrzött személy munkáltatójával is együttműködési kötelezettségük van. Ennek keretében, ha a célszemély "megbukik" a vizsgálat során, soron kívül tájékoztatni kell ennek tényéről a munkáltatót is. Teljesen életszerűtlen és semmilyen normatív rendelkezéssel nincs alátámasztva az ítélőtábla azon jogértelmezése, hogy a tilalom éppen a fegyelmi jogkört gyakorló munkáltató vonatkozásában nem működik. A megállapítás értelmetlen is, hiszen ilyen jogköre az NVSZ-nek nincs, a fegyelmi jogkört ugyanis a Hszt. 192. § (1) bekezdése alapján az állományilletékes parancsnok gyakorolja.
[38] Téves az ítélőtábla azon érvelése is, amely szerint a munkáltatónak minden apró részletet ismernie kell a fegyelmi eljárás elrendeléséhez. A Hszt. 181. §-a szerint a fegyelmi eljárás megindításához azt a követelményt támasztja, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálatteljesítésére vagy a szolgálati viszonyára vonatkozó kötelezettségét vétkesen szegje meg. Amennyiben a munkáltató hitelt érdemlő írásos tájékoztatást kap arról, hogy a beosztottja a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélést követett el, ez a tény éppen elegendő ahhoz, hogy az alperesnek a fegyelmi eljárást el kellett volna rendelnie.
[39] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[41] A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen vont le következtetést az Rtv. II. Fejezetének címéből, mert abból egyértelműen megállapítható, hogy az az NVSZ-re, mint belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervre vonatkozó szabályokat tartalmazza, így a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket is. Álláspontja szerint az Rtv. 7/A. § (1) bekezdése helyesen úgy értelmezhető és abból az következik, hogy az NVSZ-nek, mint a megbízhatósági vizsgálatot végző szervnek egy jogsértés feltárása esetén büntetőeljárást kell kezdeményeznie, azonban fegyelmi vagy szabálysértési eljárás indítására nincs lehetősége.
[42] A felperes iratellenesen állította azt is, hogy a vele szemben lefolytatott eljárási cselekmények jogellenesek, valamint határidőn túl történtek. A jogerős ítélet által helybenhagyott elsőfokú ítélet részletesen tartalmazta, hogy az alperest az NVSZ kizárólag a megbízhatósági vizsgálat befejezéséről szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítésére kérte fel. Az alperes ugyanakkor okiratokkal bizonyította, hogy az NVSZ releváns átirata 2017. március 20-án érkezett az alpereshez.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.[47] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének jogszabálysértő értelmezését állította, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogszabály rendelkezése az adott esetben kizárta-e a fegyelmi eljárás megindítását. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében - az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó 28. cikke rendelkezése alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabály célja nem lehetett a megbízhatósági vizsgálat során feltárt, akár súlyos bűncselekmények munkajogi következményeinek, így a fegyelmi eljárás megindításának kizárása, ugyanakkor a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó egyes rendelkezéseket, azok összefüggéseit nem tárta fel.
[48] Az Rtv.-nek a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit a 2010. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 13. §-a iktatta be az Rtv.-t új fejezettel kiegészítve 2011. január 1-jei hatállyal. A Módtv. indokolása egyértelművé tette, hogy az új szabályok célja a rendőrségnél a belső bűnmegelőzés és bűnfelderítés hatékonyabbá tétele, az ezzel foglalkozó szerv feladatainak és hatáskörének kiterjesztésével, ügyészi felügyelet mellett. A megbízhatósági vizsgálat elrendeléséhez is ügyészi jóváhagyás, a titkos információgyűjtéshez bírói jóváhagyás szükséges.
[49] Az Rtv. 7/C. § (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben a megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanújára utaló adat merül fel, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a megbízhatósági vizsgálat befejezését követően azonnal feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél. Amennyiben a megbízhatósági vizsgálat során nem merül fel bűncselekmény gyanújára adat, akkor az iratokat, a felhasznált technikai eszközöket a megbízhatósági vizsgálat befejezését követő három hónapon belül meg kell semmisíteni.
[50] Mindezekből következően, amennyiben bűncselekmény gyanúja hiányában bármilyen más, a rendőr szolgálati feladataival kapcsolatos jogsértés, munkaköri mulasztás felmerül, ez önmagában a megbízhatósági vizsgálat vizsgálati megállapítása alapján akkor sem lehet fegyelmi eljárás tárgya, ha a megállapításról a munkáltatói jogkör gyakorlóját értesítették (tájékoztatták). Amennyiben pedig a megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merült fel, az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének tiltó szabályából következően a munkáltatónak csak akkor van jogszerű lehetősége a fegyelmi eljárás elrendelésére, ha a feljelentés alapján a bűncselekmény elkövetését a bíróság jogerősen megállapította. Mindez következik a megbízhatósági vizsgálatnak azon jellegéből, hogy a belső bűnfelderítés és bűnmegelőzés érdekében a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket mesterségesen hoz létre [Rtv. 7/A. § (1) bekezdés 2. mondat].
[51] A kifejtettekből következően téves a felperesnek a fegyelmi eljárás elrendelésére vonatkozó és a Hszt. 184. § (2) bekezdésében a fegyelmi eljárás megindítására előírt három hónapos határidő elmulasztásával kapcsolatos érvelése, hiszen fegyelmi eljárást a bűnfelderítési vizsgálat alapján nem lehetett elrendelni, ezt az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének utolsó mondata kizárta. A munkáltató akkor követett volna el súlyos jogsértést, ha a megbízhatósági vizsgálatnak a hivatali visszaélés gyanújára vonatkozó megállapításai alapján, azokat megismerve, nyomban fegyelmi eljárást indított volna a felperessel szemben.
[52] Az irányadó tényállás szerint a megbízhatósági vizsgálat során feltártak alapján a Központi Nyomozó Főügyészség a felperes ellen vádat emelt és az Sz.-i Törvényszék Katonai Tanácsa a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében mondta ki. Az alperes a büntetőítéletről való tudomásszerzés alapján a fegyelmi eljárást már elrendelhette, ami megfelelt a Hszt. fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek. A fegyelmi eljárás elrendelésére vonatkozó három hónapos határidőt a büntetőítéletről való munkáltatói tudomásszerzéstől kell számítani, amit az alperes a 2017. június 16-i ítélethozatalhoz képest a június 22-én kelt fegyelmit elrendelő határozattal megtartott.
[53] A hivatali visszaélés bűntettéknek a büntetőbíróság katonai tanácsa általi megállapítása már fegyelmi eljárás alapját képezhette, így nem sérült a kétszeres értékelés tilalmának elve sem.
[54] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.059/2021.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.059/2021/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete, ügyintéző: dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos
Az alperes: Békés Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: Dr. Kovács Tamás kamarai jogtanácsos
A per tárgya: szolgálati jogviszony megszüntetése és egyéb követelés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.075/2020/3.
Az elsőfokú bíróság határozata: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.139/2018/31.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.075/2020/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy az 556 900 (ötszázötvenhatezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes az alperes Rendőrőrsén körzeti megbízotti beosztásban állt hivatásos szolgálati viszonyban. Szolgálati idején kívül személygépjárművek javításával és azok alkatrészeinek adásvételével is foglalkozott.[2] Névtelen feljelentés alapján a felperessel szemben megbízhatósági vizsgálat indult.
[3] Egy gépjárműügylettel összefüggésben a felperes megismerkedett a Nemzeti Védelmi Szolgálat (a továbbiakban: NVSZ) egyik tisztjével, akinek e minősége előtte ismeretlen volt. A 2017. március 14-i szolgálata megkezdése előtt telefonon időpontot egyeztetett az említett fedett nyomozóval a szolgálati időben való találkozásra. A felperes 2017. március 14-én 18 órakor állt szolgálatba. A fedett nyomozó 18 óra 46 perckor jelent meg a rendőrőrsön, akinek kérésére a felperes a Robotzsaru Neo informatikai adattárból egy személygépkocsi vonatkozásában adat lekérdezést hajtott végre, majd számítógépe monitorján azt megmutatta a tárgyaló tisztnek.
[4] A felperes és társa csak ezt követően, 20 óra körül vonultak ki előírt feladataik ellátására.
[5] Az NVSZ 2017. március 16-án kelt iratában rögzítette a megbízhatósági vizsgálat befejezését azzal, hogy a vizsgálat során a Btk. 305. §-ába ütköző és aszerint minősülő hivatali visszaélés bűntett elkövetését tárták fel, amelyre tekintettel feljelentést tett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél. A tájékoztató felperes részére való továbbítása érdekében az NVSZ az alperes vezetőjéhez fordult. Az iratot a humán szolgálati munkatárs adta át a felperesnek 2017. március 20-án, aki az átadást megelőzően tájékoztatta T. J. őrsparancsnokot a történtekről. T. J. még aznap szóban jelentést tett az állományilletékes parancsnoknak, a munkáltatói jogkör gyakorlójának a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről.
[6] A Központi Nyomozó Főügyészségtől 2017. május 16-i keltezéssel érkezett megkeresés az alpereshez a felperessel szembeni nyomozáshoz szükséges iratok beszerzése érdekében. 2017. május 18-án a felperest meghallgatták a nyomozóhatóságnál, aki ekkor értesült arról, hogy pontosan milyen cselekmény miatt történt a meggyanúsítása. Kihallgatásáról 2017. május 26-án tett jelentést az elöljárójának.
[7] A Központi Nyomozó Főügyészség 2017. június 15-én készített feljegyzést a bíróság elé állításról, amely a vonatkozó cselekménysort is tartalmazta. Az irat egyidejűleg megküldésre került az alperes részére is. Az iratban foglaltakra figyelemmel az alperes megvizsgálta, hogy a felperes az érintett napon hogyan teljesített szolgálatot, mi volt a feladata, azokat hogyan látta el.
[8] 2017. június 16-án az Sz. Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletével a felperest hivatali visszaélés bűntettében bűnösnek találta, ezért 180 napi tétel pénzbüntetésre és egy év törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélete.
[9] A munkáltatói jogkör gyakorlója 2017. június 22-én kelt határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, majd a 2017. augusztus 25-én kelt határozatával a felperest szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta. Külön határozattal rendelkezett a felperes szolgálati beosztásból való felfüggesztéséről, illetve a felperes illetményének visszatartásáról. Miután azonban a Magyar Államkincstár csak a szeptemberi főszámfejtés után értesült az intézkedésről, 2017. október 3-án kiutalt a felperes részére 287 915 forint illetményt, amelyre a felperes már nem volt jogosult. A felperes 2017. november 17-én hozzájárult ahhoz, hogy a leszerelés kapcsán keletkező követelései (ruházati illetmény, szabadság megváltás, folyószámla költségtérítés) a tartozásába beszámításba kerüljenek, ezáltal az alperes a továbbiakban nettó 188 903 forint tartozást tartott nyilván, amelynek megfizetésére 2017. november 28-án felszólította a felperest, azonban a felperes a tartozást nem fizette meg.
[10] A felperesnek a fenyítés kiszabása ellen benyújtott panaszát a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője elutasította.
[11] A felperes 2017. szeptember 25-én Becsületbíróság összehívását kérte, amelynek elnökét a Magyar Rendvédelmi Kar - az Etikai Bizottság javaslatára -, a Becsületbíróság két tagját pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója jelölte ki. A Becsületbíróság 2017. november 20-án meghozott határozatával a fenyítést kiszabó határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[12] A felperes a keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező fegyelmi határozat, a szolgálati panaszt elutasító másodokú határozat és a Becsületbíróság által hozott határozat hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2017. augusztus 25-től havi 354 700 forint elmaradt illetménye és annak középarányos időtől számított kamata megfizetésére. Keresete indokolásában elsődlegesen a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló három hónapos határidő túllépésére, a kiszabott fegyelmi büntetés aránytalanságára és a kétszeres értékelés tilalmára hivatkozott.[13] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott időpontban a megalapozott gyanú még nem állt fenn, az alperes a fegyelmi eljárást határidőben indította meg. Hivatkozott arra is, hogy a Becsületbíróság tagjait a jogszabályi előírásoknak megfelelően jelölték ki, az Etikai Bizottság elnöke nem a felperes által megjelölt személy volt.
[14] Az alperes viszontkeresetében kérte kötelezni a felperest nettó 188 903 forint tévesen kifizetett illetmény és kamata visszafizetésére.
[15] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes felperes szolgálati viszonyának megszüntetéséről és az ezzel szembeni felperesi panasz elutasításáról szóló határozatait, továbbá a Becsületbíróság fenyítést kiszabó határozat helybenhagyásáról szóló határozatát hatályon kívül helyezte, a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte és a kötelezte az alperest nettó 951 848 forint elmaradt munkabér, valamint ezen összeg kamatának megfizetésére. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
[16] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[17] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 188 903 forint jogalap nélkül felvett illetmény és ezen összeg 2017. október 3-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Kötelezte a felperest 250 000 forint perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a 255 380 forint elsőfokú eljárási illetéket és a 340 000 forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.[18] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a fegyelmi eljárást a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény ( a továbbiakban: Hszt.) 184.§ (2) bekezdésében szabályozott három hónapos határidőn belül indította meg, figyelemmel arra, hogy a megbízhatósági vizsgálatról szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítésével még nem szerzett tudomást a vizsgálat eredményéről és tárgyáról. A Hszt. 195.§ (1) bekezdése és a BH2016.154. számú eseti döntés alapján megállapította, hogy tudomásszerzésnek az minősül, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója a kötelezettségszegés tényéről, súlyáról, az érintett személyéről és annak vétkességéről is tudomást szerez, ami a perbeli esetben leghamarabb 2017. május 31-ét követően valósult meg, amikor a megkeresésből, idézésből és jelentésből értesült a fegyelemsértés megalapozott gyanújáról.
[19] Álláspontja szerint az alperes a fegyelmi eljárást jogszerűen folytatta le, azt az állományilletékes parancsnok, a munkáltatói és fegyelmi jogkörgyakorlója kezdeményezte, majd maga rendelte el. A Becsületbíróság is szabályszerűen került megalakításra, annak elnökét és két tagját az arra jogosult jelölte ki, a Becsületbíróság tagjaként eljáró személyek pedig nem vettek részt a fegyelmi eljárásban. Rámutatott arra is, hogy a megbízhatósági eljárás jogszerűségét nem vizsgálhatta, mert az az ügyészség hatáskörébe tartozik.
[20] A támadott határozatokat érdemben vizsgálva a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése után levont következtetése szerint a felperes mindkét terhére rótt fegyelemsértést elkövette, jogellenesen kért le adatokat és azokat jogellenesen szolgáltatta ki, amellyel egyúttal bűncselekményt is megvalósított, illetve a számára meghatározott feladattól engedély nélkül tért el. Mindezek alapján a kiszabott fegyelmi büntetés arányosnak tekinthető. Utalt arra is, hogy nem sérült a kétszeres értékelés tilalmának elve, mert a jogszabályok lehetővé teszik a büntetőeljárás mellett fegyelmi eljárás megindítását is, azok rendeltetése ugyanis nem azonos.
[21] A viszontkereset tárgyában rámutatott arra, hogy a felperes tudott a jogalap nélkül kifizetett illetményről, ezért azt az alperes az elévülési időn belül visszakövetelhette.
[22] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[23] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria végzésével a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felperes felülvizsgálati kérelmét annyiban találta megalapozottnak, hogy az elsőfokú bíróság téves jogorvoslati tájékoztatását követően a másodfokú bíróság is tévesen mellőzte tárgyalás tartását a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény helyett a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény szabályait alkalmazva. Azt a felperesi hivatkozást is megalapozottnak találta, hogy sérült a régi Pp. 244. § (2) bekezdése azzal, hogy az alperes fellebbezési ellenkérelme nem került megküldésre a felperesnek. A megismételt eljárás során a Fővárosi Törvényszék az iratokat a Szegedi Ítélőtáblához továbbította, utalva a Kúria 2020. szeptember 14-én meghozott 1/2020. (KPJE) jogegységi határozatára.
[24] A megismételt eljárást követően az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest 200 000 forint perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a le nem rótt 403 624 forint másodfokú és 445 530 forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
[25] Az ítélőtábla a felperes fellebbezési érvelésével szemben a jogszabály rendszertani értelmezésével arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 7/A. § (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés nem a munkáltatóra, hanem a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervre vonatkozik, ezért helyesen úgy értelmezhető, hogy a megbízhatósági vizsgálatot végző szervnek egy jogsértés feltárása esetén fegyelmi eljárás indítására nincs lehetősége. Ugyanakkor ez a szabály nem zárja ki, hogy a munkáltató a megbízhatósági vizsgálat keretében feltárt jogsértés esetén fegyelmi felelősségre vonást alkalmazzon.
[26] A másodfokú bíróság az előbbi eredményre jutott Magyarország Alaptörvénye 28. cikkének alapján is és rögzítette, hogy a jogszabálynak nyilvánvalóan nem lehetett az a célja, hogy a megbízhatósági eljárás a fegyelmi felelősségre vonás akadályát képezze. Ellenkező esetben munkajogi jogkövetkezmények nélkül maradhatnának a megbízhatósági eljárás során feltárt, akár súlyos bűncselekmények is, ami ellenkezne a józan ész, a közjó és közerkölcs elvárásaival.
[27] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Hszt. több rendelkezése utal a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás párhuzamos megindításának lehetőségére. Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem zárta ki esetében a fegyelmi eljárás megindítását.
[28] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fegyelmi eljárás megindítására határidőben került sor. A becsatolt iratok és a tanúvallomások összevetése alapján levont következtetése szerint a 2017. március 16-án kelt, a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről szóló felperesnek kézbesítendő tájékoztató nem tartalmazott olyan részletes adatokat, amelyek alapján a fegyelemsértés alapos gyanúja egyértelműen megállapítható lett volna, továbbá a tájékoztató nem is került a fegyelmi jogkör gyakorlójának kezébe.
[29] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy a fegyelmi eljárás megindításához a Hszt. 195. § (1) bekezdése a fegyelemsértés megalapozott gyanúját követeli meg, ez pedig a 11/2006. (III.14.) BM rendelet 11. § (1) bekezdése szerint csak akkor állapítható meg, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására jutnak azok a pontos információk, amelyek alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegést követett el és ezzel kapcsolatban vétkesség is terheli. Ehhez pedig tényszerűen ismerni kell az alapul szolgáló cselekményt, amelyhez pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója csak azt követően jutott, miután megismerte a felperes 2017. március 14-i szolgálatával kapcsolatos megbízhatósági vizsgálat során feltárt pontos cselekménysort.
[30] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú ítéletben levezett azon okfejtéssel is, mely szerint a 2017. májusi események vezettek oda, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomást szerezzen a fegyelemsértés alapos gyanújáról, ehhez képest pedig a 2017. június 22-én elrendelt fegyelmi eljárás megfelelt a Hszt. 184. § (2) bekezdésében előírt három hónapos határidőnek.
[31] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a fegyelmi eljárásban elbírált két cselekmény súlyát is. Egyrészt a Katonai Tanács ítélete a fegyelmi jogkör gyakorlóját nem köti, másrészt a bűntetőeljárásban csak egy cselekmény került elbírálásra, míg a fegyelmi eljárásban két fegyelemsértést róttak a felperes terhére és a kiszabott fenyítést ehhez kellett viszonyítani. A hivatali visszaélés bűncselekményét is megvalósító egyik magatartás már önmagában is súlyos kötelezettségszegés, a két magatartás együttes értékelése pedig megalapozta a szolgálati viszony megszüntetését. A másodfokú bíróság egyetértett a Becsületbíróság elnöke és tagjainak kijelöléséről, annak szabályszerűségéről meghozott elsőfokú ítéleti rendelkezésekkel is.
[32] A viszontkereseti igény tekintetében szintén megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság döntését, figyelemmel arra, hogy a felperesnek a jogalap nélkül kifizetett összegről tudomása volt, annak alaptalanságát fel kellett ismernie, ezért azt az alperes az elévülési időn belül jogszerűen követelhette vissza.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[33] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezést és a keresetnek megfelelő új határozat meghozatalát, az alperes viszontkeresetének elutasítását, valamint az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Az elsőfokú eljárásokban tett nyilatkozatait - amely szerint eljárásjogi kifogás miatt is megállapítható a hozott munkáltatói döntés jogellenessége - továbbra is fenntartotta, azok figyelembevételét kérte.[34] A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet iratellenesen állapította meg, hogy az alperes a felperes részére a vizsgálatról szóló tájékoztató átadásával még nem szerzett tudomást a vizsgálat tárgyáról és a megállapítás eredményéről. A periratok tanúsítják, hogy a felperes és az őrsparancsnok is jelentette a munkáltatói jogkör gyakorlójának, hogy a tájékoztató szerint az NVSZ milyen bűncselekmény miatt tett feljelentést. Peradat az is, hogy a tájékoztatót az alperesen keresztül küldték meg a felperes részére és a belső normatív rendelkezések alapján az is kizárható, hogy az NVSZ megbízhatósági vizsgálatára az alperes előzetes értesítése nélkül került volna sor.
[35] A felperes álláspontja szerint a bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a terhére rótt mindkét fegyelmi vétség ahhoz a megbízhatósági vizsgálathoz kötődik, melyet vele szemben folytatott le az NVSZ. Ennek figyelembevételét az eljáró bíróságok mellőzték és a jogalkalmazás helyett jogot alkottak azzal, hogy az Rtv. 7/A.§ (1) bekezdés utolsó mondatának egyértelmű és világos rendelkezését figyelmen kívül hagyva jogszerűnek tekintették az alperes fegyelmi eljárását és döntését.
[36] A releváns jogszabályi rendelkezés szerint a megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható. A jogelméleti álláspontok szerint a jogszabály értelmezése során először a rendelkezés nyelvtani, majd logikai - ha pedig ez nem vezet eredményre -, rendszertani értelmezését kell elvégezni, a perbeli esetben ugyanakkor a nyelvtani értelmezés elegendő volt.
[37] A másodfokú bíróság jogértelmezése ugyanakkor szűkítette a jogalkotó nyelvtani értelmezését és indoklásában nyilvánvalóan téves következtetésre jutott, mert az NVSZ-nek nincs munkáltatói jogköre az ellenőrzött személy felett, így a fegyelmi elrendelésére sincs jogszerű lehetősége. Ebből pedig az következik, hogy a rendelkezés csak és kizárólag arra a munkáltatóra vonatkozik, amely a fegyelmi jogkört gyakorolja. Ugyanerre a megállapításra juthatunk a rendszertani értelmezés alapján a törvény II. fejezetének címéből is, amely - belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv és az idegenrendészeti szerv, valamint az együttműködés - azt jelenti, hogy az említett szerveknek nem csupán egymással, hanem az ellenőrzött személy munkáltatójával is együttműködési kötelezettségük van. Ennek keretében, ha a célszemély "megbukik" a vizsgálat során, soron kívül tájékoztatni kell ennek tényéről a munkáltatót is. Teljesen életszerűtlen és semmilyen normatív rendelkezéssel nincs alátámasztva az ítélőtábla azon jogértelmezése, hogy a tilalom éppen a fegyelmi jogkört gyakorló munkáltató vonatkozásában nem működik. A megállapítás értelmetlen is, hiszen ilyen jogköre az NVSZ-nek nincs, a fegyelmi jogkört ugyanis a Hszt. 192. § (1) bekezdése alapján az állományilletékes parancsnok gyakorolja.
[38] Téves az ítélőtábla azon érvelése is, amely szerint a munkáltatónak minden apró részletet ismernie kell a fegyelmi eljárás elrendeléséhez. A Hszt. 181. §-a szerint a fegyelmi eljárás megindításához azt a követelményt támasztja, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálatteljesítésére vagy a szolgálati viszonyára vonatkozó kötelezettségét vétkesen szegje meg. Amennyiben a munkáltató hitelt érdemlő írásos tájékoztatást kap arról, hogy a beosztottja a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélést követett el, ez a tény éppen elegendő ahhoz, hogy az alperesnek a fegyelmi eljárást el kellett volna rendelnie.
[39] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
[40] Az alperes érvelése szerint a felperes az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésében foglaltakra, az eljárás során első alkalommal a megismételt eljárásban benyújtott fellebbezésében hivatkozott, amelyre a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján már nem volt jogszerű lehetősége.
[41] A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen vont le következtetést az Rtv. II. Fejezetének címéből, mert abból egyértelműen megállapítható, hogy az az NVSZ-re, mint belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervre vonatkozó szabályokat tartalmazza, így a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket is. Álláspontja szerint az Rtv. 7/A. § (1) bekezdése helyesen úgy értelmezhető és abból az következik, hogy az NVSZ-nek, mint a megbízhatósági vizsgálatot végző szervnek egy jogsértés feltárása esetén büntetőeljárást kell kezdeményeznie, azonban fegyelmi vagy szabálysértési eljárás indítására nincs lehetősége.
[42] A felperes iratellenesen állította azt is, hogy a vele szemben lefolytatott eljárási cselekmények jogellenesek, valamint határidőn túl történtek. A jogerős ítélet által helybenhagyott elsőfokú ítélet részletesen tartalmazta, hogy az alperest az NVSZ kizárólag a megbízhatósági vizsgálat befejezéséről szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítésére kérte fel. Az alperes ugyanakkor okiratokkal bizonyította, hogy az NVSZ releváns átirata 2017. március 20-án érkezett az alpereshez.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapozott.[44] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272. § (2) bekezdés). Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körül írja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II.15.) PK vélemény].
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállás iratellenes megállapítását a Pp. 206.§ (1) bekezdésének megjelölése nélkül állította és a viszontkeresete elutasítását indítványozó kérelmében sem jelölt meg megsértett jogszabályhelyet, ezért a Kúria ezen érveléseit a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálhatta.
[46] A Pp. 275.§ (2) bekezdésének rendelkezése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ennek során a korábbi beadványokra való utalás, a felülvizsgálati kérelemben való kifejtés nélkül nem vehető figyelembe (BH.1995.99.). Erre tekintettel a felperes megelőző eljárás során tett eljárásjogi kifogásai sem képezhették a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
[47] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Rtv. 7/A.§ (1) bekezdésének jogszabálysértő értelmezését állította, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogszabály rendelkezése az adott esetben kizárta-e a fegyelmi eljárás megindítását. A másodfokú bíróság jogerős ítéletében - az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó 28. cikke rendelkezése alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabály célja nem lehetett a megbízhatósági vizsgálat során feltárt, akár súlyos bűncselekmények munkajogi következményeinek, így a fegyelmi eljárás megindításának kizárása, ugyanakkor a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó egyes rendelkezéseket, azok összefüggéseit nem tárta fel.
[48] Az Rtv.-nek a megbízhatósági vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit a 2010. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 13. §-a iktatta be az Rtv.-t új fejezettel kiegészítve 2011. január 1-jei hatállyal. A Módtv. indokolása egyértelművé tette, hogy az új szabályok célja a rendőrségnél a belső bűnmegelőzés és bűnfelderítés hatékonyabbá tétele, az ezzel foglalkozó szerv feladatainak és hatáskörének kiterjesztésével, ügyészi felügyelet mellett. A megbízhatósági vizsgálat elrendeléséhez is ügyészi jóváhagyás, a titkos információgyűjtéshez bírói jóváhagyás szükséges.
[49] Az Rtv. 7/C. § (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben a megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanújára utaló adat merül fel, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a megbízhatósági vizsgálat befejezését követően azonnal feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező szervnél. Amennyiben a megbízhatósági vizsgálat során nem merül fel bűncselekmény gyanújára adat, akkor az iratokat, a felhasznált technikai eszközöket a megbízhatósági vizsgálat befejezését követő három hónapon belül meg kell semmisíteni.
[50] Mindezekből következően amennyiben bűncselekmény gyanúja hiányában bármilyen más, a rendőr szolgálati feladataival kapcsolatos jogsértés, munkaköri mulasztás felmerül, ez önmagában a megbízhatósági vizsgálat vizsgálati megállapítása alapján akkor sem lehet fegyelmi eljárás tárgya, ha a megállapításról a munkáltatói jogkör gyakorlóját értesítették (tájékoztatták). Amennyiben pedig a megbízhatósági vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merült fel, az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének tiltó szabályából következően a munkáltatónak csak akkor van jogszerű lehetősége a fegyelmi eljárás elrendelésére, ha a feljelentés alapján a bűncselekmény elkövetését a bíróság jogerősen megállapította. Mindez következik a megbízhatósági vizsgálatnak azon jellegéből, hogy a belső bűnfelderítés és bűnmegelőzés érdekében a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket mesterségesen hoz létre (Rtv. 7/A. § (1) bekezdés 2. mondat).
[51] A kifejtettekből következően téves a felperesnek a fegyelmi eljárás elrendelésére vonatkozó és a Hszt. 184. § (2) bekezdésében a fegyelmi eljárás megindítására előírt három hónapos határidő elmulasztásával kapcsolatos érvelése, hiszen fegyelmi eljárást a bűnfelderítési vizsgálat alapján nem lehetett elrendelni, ezt az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésének utolsó mondata kizárta. A munkáltató akkor követett volna el súlyos jogsértést, ha a megbízhatósági vizsgálatnak a hivatali visszaélés gyanújára vonatkozó megállapításai alapján, azokat megismerve, nyomban fegyelmi eljárást indított volna a felperessel szemben.
[52] Az irányadó tényállás szerint a megbízhatósági vizsgálat során feltártak alapján a Központi Nyomozó Főügyészség a felperes ellen vádat emelt és az Sz. Törvényszék Katonai Tanácsa a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében mondta ki. Az alperes a büntető ítéletről való tudomásszerzés alapján a fegyelmi eljárást már elrendelhette, ami megfelelt a Hszt. fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek. A fegyelmi eljárás elrendelésére vonatkozó három hónapos határidőt a büntető ítéletről való munkáltatói tudomásszerzéstől kell számítani, amit az alperes a 2017. június 16-i ítélethozatalhoz képest a június 22-én kelt fegyelmit elrendelő határozattal megtartott.
[53] A hivatali visszaélés bűntettéknek a büntetőbíróság katonai tanácsa általi megállapítása már fegyelmi eljárás alapját képezhette, így nem sérült a kétszeres értékelés tilalmának elve sem.
[54] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[55] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.[56] A felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad.
[57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta le.
Budapest, 2021. június 30.
Dr. Stark Marianna s.k a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.059/2021.)