adozona.hu
BH 2021.11.309
BH 2021.11.309
I. Ha a szerző és a felhasználó azért köt szerzői mű létrehozására szerződést, mert a felhasználót harmadik személy korábban megbízta a műhöz kapcsolódó fejlesztéssel, amelyről a szerzőnek is tudomása volt, külön kikötés hiányában is megállapítható, hogy a szerző korlátlan felhasználási jogra vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalja a felhasználási jog harmadik személy részére történő továbbengedélyezését is. II. A felhasználási szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felh
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A D. R. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) 1997-ben a felperes és további hat tag alapította, főtevékenysége szoftverkészítés, szaktanácsadás és -ellátás volt. A Kft. nemzetközileg is ismertté vált fejlesztése az 1999-ben forgalomba hozott "I. G. II." című űrstratégiai játék. A Kft. és a C. S. A. (a továbbiakban: franciaországi Vállalkozás) 2001. április 20-án fejlesztési megállapodást kötött a szerződés mellékleteiben körülírt számítógépes játék fejlesztésére, amely szerint arra a francia jog...
BH 2021.11.309 I. Ha a szerző és a felhasználó azért köt szerzői mű létrehozására szerződést, mert a felhasználót harmadik személy korábban megbízta a műhöz kapcsolódó fejlesztéssel, amelyről a szerzőnek is tudomása volt, külön kikötés hiányában is megállapítható, hogy a szerző korlátlan felhasználási jogra vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalja a felhasználási jog harmadik személy részére történő továbbengedélyezését is.
II. A felhasználási szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód és annak mértéke meghatározásánál - a felek szerződésben rögzített nyilatkozatának hiányában - a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni [1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 1. §, 16. §, 17. §, 26. §, 30. §, 42. §, 46. § (1) bek., 94. § (1) bek. a)-b), d) és e) pont, 1952. évi III. tv. (Pp.) 163. §, 164. § (2) bek., 206. § (1) bek., 235. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A D. R. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) 1997-ben a felperes és további hat tag alapította, főtevékenysége szoftverkészítés, szaktanácsadás és -ellátás volt. A Kft. nemzetközileg is ismertté vált fejlesztése az 1999-ben forgalomba hozott "I. G. II." című űrstratégiai játék. A Kft. és a C. S. A. (a továbbiakban: franciaországi Vállalkozás) 2001. április 20-án fejlesztési megállapodást kötött a szerződés mellékleteiben körülírt számítógépes játék fejlesztésére, amely szerint arra a francia jogot kell alkalmazni. A szerződés 4. pontja értelmében a fejlesztendő játékkal kapcsolatos valamennyi, területi és időbeli korlát nélküli kizárólagos felhasználás jogot a franciaországi Vállalkozás szerezte meg. A franciaországi Vállalkozás 2002-ben e szerzői jogait a W. E. S. A. cégre (a továbbiakban: franciaországi Kiadó) ruházta át.[2] A Kft. 2001 áprilisában az I. G. II. játékhoz látványvilágában és a játékstílusában is hasonló valós idejű űrstratégiai játék fejlesztését kezdte meg; a projekt eredeti munkacíme "G. E." volt, amelynek címét később "H."-ra változtatták.
[3] A felperest 2001. augusztus 1-től a Kft. határozatlan időtartamú munkaszerződés alapján "zeneszerző" munkakörben foglalkoztatta. A Kft. megbízóként 2001. augusztus 2-án 2002. március 1-ig tartó időszakra "Megbízási szerződés szerzői védelmet élvező termék elkészítésére és közlésére" elnevezésű szerződést kötött a felperessel mint szerzővel, amelyben megbízta a "G. E." munkacímű játékprogramban való zene megkomponálásával, kitalálásával "komolyzenei" műfajban, egy perben nem álló személlyel való közreműködésben. A felperes további feladata volt a segítségnyújtás a zenei koncepcióval kapcsolatban, szaktanácsadás és részvétel a játék összes (több mint 100 percnyi) zenéjének megírásában. A Kft. vállalta, hogy a feladatok elvégzésének sorrendjét, napi teendőit folyamatosan közli a szerzővel, a terveit a felperes rendelkezésére bocsátja, meghívja a felperest a munkával kapcsolatos megbeszélésekre. A megbízási díjat 2 835 000 forintban határozták meg oly módon, hogy annak 40%-a munkadíj, 60%-a pedig a "megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke." A Kft. 2002-ben adta ki a "H.: Az U. L." (L. of I.) című űrstratégiai játékát.
[4] A Kft. és a franciaországi Kiadó 2003. április 18-án szerződést kötöttek a "H. L. of I." játék kiegészítőjének (add-on), a "H. S. H." (S. H.) játéknak a fejlesztésére. A szerződés 5. pontja szerint a franciaországi Kiadó területi és időbeli korlátozás nélküli szerezte meg a játék szerzői jogait mégpedig valamennyi ismert és ismeretlen felhasználási mód tekintetében. A felperes és a Kft. 2003. május 7-én három hónapra újabb megbízási szerződést kötött, amelyben a Kft. megbízta a felperest a "H. S. H." című játék zenéjének és hangeffektjeinek kitalálásával, megkomponálásával. A szerződés egyéb rendelkezései lényegében azonosak a korábbi megbízási szerződés tartalmával. A megbízási díj összege 1 750 000 volt, melynek 40%-a munkadíj, 60%-a pedig a "megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke".
[5] A Kft. 2003-ban adta ki a "H. - S. H." című játékot Magyarországon, míg a külföldi forgalmazást a franciaországi Kiadó folytatta. 2009-ben a franciaországi Kiadó a "H. L. of I." és az "S. H."0 számítógépes játékok szerzői jogait az alperesre ruházta át. Az alperes 2009 óta különböző internetes oldalakon teszi elérhetővé ezeket a játékokat, ahol azok megvásárolhatók és onnan közvetlenül letölthetők. 2014. október 9-től a "H. L. of I." iOS és Android verzióban is elérhető, a platformokhoz tartozó internetes áruházakban megvásárolható, onnan iPhone és Android operációs rendszerrel működő mobiltelefonokra letölthető és azokon közvetlenül felhasználható.
[6] A "H. L. of I." játék 87 perc zenét tartalmaz. Ezt egészítik ki a "főmenü", és az ún. "game over", valamint a játékrészek közötti átvezető animációs videók alatti zenék. A játékokban lévő hangeffektusok (sound design) 181 db egyedi hangeffektet és 7 db animáció alatti sound designt jelentenek. A "H. - S. H." mint kiegészítő játék az előbbi játék összes zenéjén és sound dizájnján túl további 8 perc 30 másodperc zenei anyagot tartalmaz. A sound design elemeknek teljes egészében a felperes a szerzője, míg a szimfonikus jellegű zeneműveknek N. E.-vel közösen 50-50%-ban a társszerzője. A fenti zenei gyűjteményekből 51:51 perc zenei anyag Original Soundtrack CD-n is kiadásra került.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes módosított keresetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §, 4. §, 16. §, 17. §, 26. § és 94. §-a alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsérti a szerzői jogait azzal, hogy az általa a "H." számítógépes játékhoz írt zeneművekből és hangeffektusokból álló zenei gyűjteményt 2014. május 1-től a "H. L. of I." és a "H. S. H." elnevezésű játékokban Steam verzióban, továbbá 2009. május 26-tól a "H. G. E.", valamint 2014. október 9-től a "H. L. of I." játékokban Android verzióban - a keresetben megjelölt internetes oldalakon - az engedélye nélkül Magyarországon a nyilvánossághoz közvetíti; kérte az alperes kötelezését a jogsértés Magyarországon történő abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltását, az alperes adatszolgáltatásra és a jogsértéssel elért gazdagodás jogcímén 18 008 820 forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezését.[8] Az alperes elsődlegesen a magyar bíróság joghatóságának hiányára hivatkozással a per megszüntetését, míg érdemben a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes szerzői jogainak megsértését. Álláspontja szerint a H. játékok és az azok részét képező zeneművek és sound design elemek szerzői jogait zárt szerződéses láncolaton keresztül - a franciaországi Vállalkozás, majd a franciaországi Kiadó jogátruházása nyomán - a Kft.-től, az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján a felperes jogutódjától, megszerezte, mivel azokat a felperes munkaviszonya körében alkotta meg. Hivatkozott arra is, hogy ha a felperes a megbízási szerződés alapján hozta létre a zeneműveket, a jogátruházásra tekintettel megszerezte azok korlátlan szerzői jogait a jogelődjeivel kötött szerződések alapján. Álláspontja szerint, mivel a felperes a szerződés mindkét (szerző és felhasználó) pozíciójában is érdekelt volt a Kft.-ben levő tagsági jogviszonya miatt, nincs olyan védendő érdek, ami megalapozná az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján a szerző javára előírt kedvezőbb elbírálást. Jogalapjában és összegszerűségében is vitatta a felperes jogsértéssel elért gazdagodás iránti igényét.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes szerzői jogait azzal, hogy a felperes által a "H." számítógépes játékhoz írt zeneművekből és hangeffektusokból álló zenei gyűjteményt 2014. május 1-től a "H. L. of I." Steam verzióban a ... című honlapon, és a "H. S. H." Steam verzióban a ... című honlapon, 2009. május 26-tól a "H. G. E."-ben a ... című honlapon, 2014. október 9-től a "H. L. of I." iOS verzióban a ... című honlapon, valamint 2014. október 9-től a "H. L. of I." Android verzióban a ... című honlapon a felperes engedélye nélkül nyilvánossághoz közvetíti Magyarországon; kötelezte az alperest a felperes fenti zenei gyűjteménye nyilvánossághoz való közvetítésének abbahagyására Magyarországon, egyben eltiltotta a zeneműveknek a fenti verziójú számítógépes játékokban, a fent írt honlapokon Magyarországon történő nyilvánossághoz való közvetítésétől; kötelezte az alperest azon adatok szolgáltatására, hogy éves bontásban, melyik változatban, melyik értékesítési csatornán, milyen árért teszi elérhetővé, illetve forgalmazza a "H. - L. of I.", a "H. - S. H.", illetve a "H. G. E." című játékokat, továbbá éves bontásban melyik változat esetében melyik értékesítési csatornán mekkora bevételt ért/ér el a "H. - L. of I.", a "H. - S. H.", illetve a "H. G. E." című játékok értékesítésével; kötelezte az alperest 9 460 896 forint és késedelmi kamata jogsértéssel elért gazdagodás megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresete tekintetében az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelet 5. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk 2. pontja és az Európai Unió Bírósága C-170/12. számú ügyben hozott ítélete alapján megállapította a joghatóságát. Kiemelte, a felek között az nem volt vitatott, hogy a sound design elemeknek teljes egészében a felperes a szerzője, míg a zeneműveknek N. E.-vel közösen 50-50%-ban társszerzője és a videójátékban hallható zeneművek szerzői jogi védelem alatt állnak. A H. játékok fejlesztője a Kft. volt, amely a franciaországi Vállalkozással kötött fejlesztési megállapodás keretében kezdte meg 2001 áprilisában a H. - L. of I., majd 2003-ban a franciaországi Kiadó megrendelése alapján a H. - S. H. játék fejlesztését, az alperes e külföldi kiadók szerződéses jogutódja. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a megbízási szerződés és nem munkaviszonya alapján alkotta meg a művet. Kiemelte, hogy a perbeli szerződések keletkezésének időpontjában a számítógépes játék mint műtípus sajátosságaira is tekintettel kizárólag a többszörözés és terjesztés volt az, amely e művek felhasználását jelentette. Ezért a Kft. is csak ezeket a jogokat szerezte meg a felperestől időbeli, területbeli és példányszámbeli korlátozás nélkül kizárólagos jelleggel, és e felhasználások harmadik személy részére való továbbengedélyezésének jogával, a megbízási szerződésben a terjesztést, többszörözést értették a "korlátlan felhasználás" alatt. Az Szjt. 43. § (5) bekezdése alapján a felhasználási engedély csak ezeket a felhasználási módokat foglalta magában, az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítést nem. Emiatt ezt a felhasználási módot a Kft. sem engedélyezhette tovább harmadik személyre, ezért ezt a jogot az alperes sem származtathatja a jogelődjei által kötött szerződésekből. A szerzői jogsértéssel elért gazdagodás tekintetében a felperes által kimunkált számítást ugyan elfogadta, de egyetértett az alperesnek arra irányuló védekezésével, hogy a PC platformon és a mobiltelefonos platformon történő felhasználás után - mivel nem önálló felhasználások - nem jár külön díjazás. Ezért a felperes által érvényesített további 8 547 924 forint az elmaradt felhasználási díj indokolatlan megkettőzését jelenti. Erre tekintettel az Szjt. 94. § (1) bekezdés a)-b) és d) pontjára hivatkozással előterjesztett keresetnek helyt adott, míg a jogsértéssel elért gazdagodás iránti igényt részben elutasította.
[11] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.
[12] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes a perbeli játékok zenéjét és a sound design gyűjteményt megbízási jogviszonyban alkotta meg, ezért a Kft. munkáltatóként nem szerezte meg a vagyoni jogokat az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság is úgy foglalt állást, hogy a megbízási szerződésben írt "korlátlan felhasználást" a fejlesztési szerződések teljesülése érdekében szükségképpen úgy kell érteni, mint amibe beletartozik - a többszörözéshez és terjesztéshez nem vitásan megadott engedély mellett - a hozzájárulás a felhasználási jog harmadik személy részére való átengedéséhez. Azzal is egyetértett, hogy a mobiltelefonos platformon való felhasználás, továbbá a számítógépes játékok nyilvánossághoz közvetítése ismert felhasználási mód volt a felperes által 2001-ben kötött felhasználási szerződés idején. Mivel a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SzJSzT) szakvéleménye szerint a játékok az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítése 2001-ben már nem volt ismeretlen, az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy ítélte meg, hogy a megbízási szerződések megkötésekor azok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt a játékokhoz kapcsolódó zenei és gyűjteményes művek nyilvánossághoz való közvetítésének, mint vagyoni jognak az átruházása. Ezt a megállapítását egyrészt az Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye IV. fejezet C pontjával támasztotta alá, amely már tartalmazta a nyilvánosság számára lehívással (on demand) hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjakat. Másrészt az alperes fellebbezésében előadott - és egy finn szakdolgozattal igazolt - állításra, amely szerint a 2000-es évek elején már megfelelően gyors volt a sávszélesség ahhoz, hogy 400, illetve 700 MB nagyságú játékokat le lehessen tölteni internetről PC-számítógépekre, illetve játékkonzolokra, és az interneten történő fájlmegosztás 2001-ben és 2003-ban nem volt elérhetetlen. Az alperes eredményes fellebbezése miatt a felperes csatlakozó fellebbezését nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperest 18 008 820 forint és késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként az Szjt. 42. § (3) bekezdését, a 43. § (5) bekezdését, a 46. § (1) bekezdését, a 94. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontját, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (3) bekezdését, a 164. § (2) bekezdését, a 235. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését jelölte meg.[14] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. A Pp. 206. § (1) bekezdését és az Szjt. 43. § (5) bekezdését megsértve jutott az SzJSzT 02/19 számú szakvéleményére hivatkozással arra a következtetésre, hogy azért, mert 2001-ben az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés nem volt ismeretlen felhasználási mód, az a megbízási szerződés céljának teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt. A szakvélemény ugyanis azt tartalmazza, hogy annak ellenére, hogy a nyilvánossághoz közvetítés 2001-ben nem volt ismeretlen felhasználási mód, kérdés, hogy a megbízási szerződés célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekinthető-e ez a felhasználási mód, melynek megítélése nem a szakértő, hanem az eljáró bíróság feladata. Vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a nem ismeretlen felhasználási módnak egyúttal a szerződés céljának teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges jelentése is van.
[15] A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - nem vette figyelembe a megbízási szerződések eredeti célját, a peres felek által hasonló tárgyban harmadik személyekkel kötött szerződések tartalmát. Helyette gyakorlatilag ignorálta és megalkotta a "nem ismeretlen = elengedhetetlenül szükséges" koncepciót, amelyet olyan tényekkel, állításokkal talált alátámaszthatónak, amelyeket a másodfokú eljárásban figyelembe sem vehetett volna, ezért iratellenesek és okszerűtlenek a megállapításai. A Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve nem értékelte a Kft. és a franciaországi Vállalkozás/Kiadó között létrejött szerződések - mint megbízható "kordokumentumok" - tartalmát, valamint a felperes által csatolt, zenei anyagok létrehozására később kötött szerződések tartalmát, melyek szintén nem használják a nyilvánossághoz közvetítés (right of communication to the public) fogalmat. A franciaországi Kiadóval 2003-ban kötött szerződés is még arról rendelkezik, hogy a Kiadó 20 darab mintát fog küldeni a Kft.-nek a kiadást követően, amely azt támasztja alá, hogy a felek anyagi hordozón történő kiadásra szerződtek.
[16] A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság abból, hogy a H. egy digitális környezetre kifejlesztett valós idejű stratégiai játék, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve következtetett arra, hogy a vagyoni jog átruházására irányuló szándék "ellenkezője nem értelmezhető". Sérelmezte, hogy a megbízási szerződés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges volt a nyilvánossághoz közvetítés jogának átruházása és ezt igazolja - a hivatalból figyelembe vett - Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye. A perben ugyanis hivatalbóli bizonyításnak nem volt helye, a jogdíjközlemény figyelembevételéről a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a feleket előzetesen tájékoztatnia kellett volna, annak érdekében, hogy azzal szemben bizonyítást indítványozhasson. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján nem vehette volna figyelembe az alperes fellebbezéséhez csatolt bizonyítékot, mivel arról már az elsőfokú eljárás során is tudott. Az alperes csak a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a 2000-es évek elején már megfelelően gyors volt a sávszélesség ahhoz, hogy 400, illetve 700 MB nagyságú játékokat le lehessen tölteni internetről PC számítógépekre, illetve játékkonzolokra, és az interneten történő fájlmegosztás 2001-ben és 2003-ban nem volt elérhetetlen. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta az Szjt. 42. § (3) bekezdését és nem a szerző számára kedvezőbb értelmezést alkalmazta. Nem vette figyelembe, hogy az Szjt. 46. § (1) bekezdése a felhasználási jog átruházása csak kifejezett szerzői engedélyen alapulhat. A "korlátlan felhasználás" nyelvtani értelmezése mellett az egyéb körülményeket is figyelembe kellett volna vennie. Kifogásolta az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj mértékét, amelynek indokát a jogerős ítélet nem tartalmazza.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.[19] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett megítélnie, hogy a felperes és a Kft. között létrejött megbízási szerződések kiterjedtek-e a szerző (felperes) felhasználási jogának tovább engedésére, illetve a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt-e a nyilvánossághoz közvetítés.
[20] Az Szjt. 9. § (1) bekezdése szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége. A (6) bekezdés értelmében a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.
[21] Az Szjt. 46. § (1) bekezdése alapján a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
[22] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperes megbízási szerződés alapján hozta létre a művet, azonban a peres felek eltérően értelmezték annak tartalmát. A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a megbízási szerződéseknek azt a rendelkezését, hogy "a kifizetett díj […] 60%-a a megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke" úgy kell értelmezni, hogy nem terjedt ki arra, hogy a Kft. a felhasználási jogot átruházza. Az alperes védekezése ezzel szemben az volt, hogy a megbízási a szerződésekben adott "engedély" alapján a jogelődjei megszerezték a Kft.-től a mű valamennyi felhasználási módra kiterjedő jogát, ezért azt jogszerűen ruházták át. A felek eltérő nyilatkozatainak megítéléséhez a felperes és a Kft., valamint a Kft. és a franciaországi Vállalkozás és a Kiadó által kötött szerződések értelmezése, valamint a per egyéb adatainak az egybevetése vált szükségessé.
[23] A felperes és a Kft. által kötött megbízási szerződések tartalmának megítéléséhez elsősorban az Szjt. jogértelmezést elősegítő szabályait [Szjt. 43. § (5) bekezdés és 42. § (3) bekezdés] kell alkalmazni, amelyeket az Szjt. 3. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése folytán a szerződések értelmezését segítő Ptk. 207. § (1) bekezdésének a nyilatkozati elven alapuló rendelkezései egészítenek ki.
[24] A felek egyező nyilatkozata szerint a Kft. 2001. április 20-án kötött a franciaországi Vállalkozással fejlesztési megállapodást, abban a fejlesztendő játékkal kapcsolatos valamennyi területi és időbeli korlát nélküli kizárólagos felhasználási jogot biztosítva (57/A/1). A felperes mint szerző és a Kft. között ezt követően 2001. augusztus 2-án jött létre a megbízási szerződés, amelynek tárgya a játékprogramban való zeneszerzés, "kitalálás". A Kft. és a franciaországi Kiadó 2003. április 18-án a "H. - L. of I." című játék kiegészítőjének (add-on), a "H. - S. H." (S. H.) című játéknak a fejlesztésére kötött szerződést, amelynek 5. pontja szerint a franciaországi Kiadó területi és időbeli korlátozás nélkül szerezte meg a játék szerzői jogait, mégpedig valamennyi ismert és ismeretlen felhasználási mód tekintetében. A felperes és a Kft. ezt követően 2003. május 7-én kötött újabb megbízási szerződést, amelyben - ehhez a fejlesztéshez kapcsolódóan - a felperes a "H. - S. H." című játék zenéjének és hangeffektjeinek kitalálására, megkomponálására kapott megbízást (30/F/21.). A Kúria megítélése szerint a vizsgált szerződések létrejöttének időbeli sorrendje és a tartalma - a felperes állításával szemben - azt bizonyítja, hogy a megbízási szerződések megkötésére azért került sor, hogy a felperes a fejlesztési szerződéshez kapcsolódóan szerzőként működjön közre a zeneszerzésben, a zene kitalálásában, a Kft. pedig azt vállalta, hogy ennek teljesítéséhez folyamatosan közli a szerzővel a napi teendőit, azok elvégzések sorrendjét, rendelkezésre bocsátja a terveit. A felperes az elsőfokú eljárásban a személyes meghallgatása során el is ismerte, hogy 2001-ben a H. (korábbi elnevezése "G. E.") projekt a franciaországi Vállalkozás igénye miatt jött létre, és azért kötötte meg a Kft.-vel a megbízási szerződést, mert már aláírták a franciaországi Vállalkozással a szerződést (17. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal).
[25] Ezért az elsőfokú bíróság a szerződések létrejöttének körülményei, azok tartalma alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy bár a megbízási szerződésekben a felperesnek a szerzői jogok átruházására vonatkozó kifejezett nyilatkozata külön nem került rögzítésre, a felperes alaptalanul állította, hogy nem tudott a Kft. jogátruházásáról és ahhoz nem is járult hozzá. A felperesnek a megbízási szerződés azon rendelkezését, miszerint a díj 60%-a "korlátlan" felhasználásért jár, ilyen peradatok mellett úgy kellett értenie, hogy a Kft. engedélyt adhat harmadik személy részére további felhasználásra. A szerződések ellenkező értelmezése esetén ugyanis nem teljesülhettek volna azok a fejlesztési szerződések, melyeket a Kft. kötött a franciaországi Vállalkozással/Kiadóval, holott azok nélkül a felperes részére adott megbízás fel sem merült volna. A felperes tagsági jogviszonya folytán érdekelt volt a Kft. által végzett üzletszerű gazdasági tevékenységben, a Kft.-vel munkaviszonyban is állt, a felperes és a Kft. közvetlenül a Kft. és a francia cégek között létrejött szerződések után kötötte meg a megbízási szerződéseket, a franciaországi Vállalkozás és a Kiadó által igényelt fejlesztésre tekintettel. Figyelembe véve ezeket a tényeket és mérlegelve az egyéb körülményeket, a felmerült bizonyítékok egybevetése és a maguk összességében való értékelése alapján megállapítható, hogy a felperesnek nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy olyan játékhoz készíti a megbízási szerződés alapján a zeneművet, amelynek a fejlesztésére a megbízója korábban egy harmadik személlyel az elkészült játék felhasználása tárgyában már szerződést kötött. A Ptk. 4. § (1) bekezdésében a polgári jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére a felek számára előírt jóhiszeműség és tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködési kötelezettség elvének, továbbá az általános élettapasztalatnak is az az értelmezés felel meg, hogy ilyen körülmények között a felperes "korlátlan felhasználási jogra" vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalta a felhasználási jog tovább engedélyezését is harmadik személy részére. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal, hogy az alperes jogszerzését, ezért az Szjt. 46. § (1) bekezdésében előírt követelmény, a szerző kifejezett engedélyének a hiánya nem akadályozta. Az alperes zárt szerződéses láncolaton keresztül tudja felhasználási jogát visszavezetni a Kft.-ig, ezért csupán azokra a felhasználási módokra jogosult, amelyekre a felperes és a Kft. közötti felhasználási szerződések kiterjedtek.
[26] Az Szjt. 43. § (5) bekezdése szerint, ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.
[27] Az Szjt. 42. § (3) bekezdése értelmében, ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
[28] A felperes úgy értelmezte a megbízási szerződéseket, hogy felhasználás joga a többszörözés és a terjesztés jogán túl nem terjedt ki a mű nyilvánossághoz közvetítésére. Egyrészt a mobiltelefonos platformon való felhasználás a szerződés megkötésének időpontjában ismeretlen felhasználási mód volt, másrészt a művek nyilvánossághoz való közvetítése a szerződés céljának megvalósításához nem feltétlenül szükséges. Az alperes ezzel szemben vitatta, hogy a szerződésben kikötött felhasználási engedélyen ilyen "korlátokat" kell érteni. Állította, hogy a Kft. idő- és területi korlátozás nélkül, az iparági, illetve az adott szektorra jellemző bármelyik felhasználási módra kiterjedő kizárólagos felhasználási jogot szerzett a felperestől, melyeket tovább is adott a jogelődjeinek.
[29] Nem vitás, hogy a felperes és a Kft. által kötött felhasználási szerződés nem rendelkezik kielégítően a felhasználás módjáról és mértékéről, ezért annak megítéléséhez, hogy a felhasználás engedélyezése milyen felhasználási módra terjedt ki, egyrészt az Szjt.-nek a szerző számára kedvezőbb jogértelmezést elősegítő szabályát [42. § (3) bekezdés] másrészt az Szjt. 43. § (5) bekezdésének azt a rendelkezését kell alkalmazni, hogy az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet által megsértett jogszabályok körében nyomatékkal hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség elmulasztására és ahhoz kapcsolódóan a bizonyítékok mérlegeléséről rendelkező Pp. 206. § (1) bekezdésének és 235. § (1) bekezdésének a megsértésére.
[31] A Kúria a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban rámutat, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli perorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás megállapítása és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Általában az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.V.20.354/2016/8., Pfv.IV.21.647/2019/8.). A szerzői jogsértés megállapítása iránti perben a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésének a megállapítására is akkor kerülhet sor, ha az eljárt bíróság kirívóan okszerűtlenül, iratellenesen mérlegelte a jogsértés megállapításához rendelkezésre álló tényállításokat, okiratokat, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét és figyelmen kívül hagyta az Szjt.-nek a szerző számára kedvezőbb értelmezést előíró rendelkezését. A bizonyítási teher speciális szabályaitól függetlenül ugyanis ezekben a perekben is irányadó a Pp. 3. § (5) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a bíróság polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. Az ily módon feltárt bizonyítékokat a bíróság a tényállás megállapítása érdekében a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján pedig ez az eljárási szabálysértés abban az esetben eredményezi a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ha az lényeges kihatással volt az ügy érdemi elbírálására.
[32] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság - az ügy érdemére kihatóan, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve - a szerződések tartalmát figyelmen kívül hagyta és iratellenesen állapította meg az SzJSzT szakvéleményére hivatkozással azt, hogy a megbízási szerződések megkötésekor, azok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt a játékokhoz kapcsolódó zenei és gyűjteményes művek nyilvánossághoz való közvetítése, így e felhasználási módra is kiterjedő vagyoni jognak az átruházása jogszerű. Az SzJSzT szakvéleménye ezt a megállapítást ugyanis nem tartalmazza. Arra utal ugyan, hogy a mobiltelefonos applikáció és/vagy új operációs rendszerre való átírás és ilyen módon való terjesztés nem tekinthető új felhasználási módnak, azonban arra is rámutat, hogy más a megítélése a "szükséges felhasználási mérték" kérdésének. Ennek a megítélése - a szerződés eredeti céljának az értelmezése során - a bíróság és nem a szakértő feladata. Az SzJSzT azt is kiemelte, hogy a játékot eredetileg - feltehetően, az akkor szokásos terjesztési rend szerint - CD-ROM hordozón hozták forgalomba, többszörözés (Szjt. 18. §) és terjesztés (Szjt. 23. §) révén. Ehhez képest a perbeli iOS és Android változat közönséghez juttatása már nyilvánossághoz közvetítéssel [Szjt. 26. § (8) bekezdés] valósul meg. E felhasználási mód tekintetében a szakvélemény azt veti fel, hogy az "2001-ben természetesen már nem volt ismeretlen, de kérdés, hogy a szerződés célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekintendő".
[33] A felperes helytállóan sérelmezte a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak a nyilvánossághoz közvetítéssel megvalósuló felhasználási jog engedély meglétére vonatkozó sommás megállapítását, miszerint "egy, a digitális környezetre kifejlesztett valós idejű számítógépes játék, illetve az ahhoz írt zenemű esetében ennek ellenkezője nem értelmezhető," illetve a jogerős ítéletnek ehhez kapcsolódóan, a Pp. 163. § (2) bekezdését és a 235. § (1) bekezdését megsértve figyelembe vett bizonyítékokra alapított indokait. Az elsőfokú bíróság az alperest a Pp. 3. § (3) bekezdése és a polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. PK vélemény 1-4. pontjának megfelelően tájékoztatta, hogy mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak, így arról is, hogy az alperes bizonyítási érdeke, hogy a megbízási szerződésből a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jogosítás is következik (55. jegyzőkönyv 3. oldal). Az alperes 57. sorszámú, 2019. április 30-án előterjesztett bizonyítékai a technikai fejlettségre (az internetes sávszélesség bizonyítására) nem terjedtek ki. Arra új tényállításként csupán a fellebbezésében hivatkozott, ezért azt a másodfokú bíróságnak a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján figyelmen kívül kellett volna hagynia. A másodfokú bíróságnak pedig az a hivatkozása, hogy az Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye IV. fejezet C pontjában tartalmazza a nyilvánosság számára lehívásra (on demand) hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjakat, azon túlmenően, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdését megsértve elmulasztotta ennek figyelembevételére felhívni a felek figyelmét, azért adott okszerűtlen következtetésre alapot, mert a jogdíjközlemény nem pótolja a felek által kötött szerződés értelmezését, és az egyéb peradatok kizárásával történő figyelembevétele ellentétes az Szjt. 42. § (3) bekezdésének a szerző számára előírt kedvezőbb értelmezési kötelezettséggel.
[34] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a terjesztés és a nyilvánossághoz közvetítés között az az alapvető különbség, hogy míg a nyilvánossághoz közvetítés esetében a nyilvánosság tagjai (a végfelhasználók) a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg, addig terjesztés esetén a felhasználás a műpéldányok forgalmazására kialakított szabály- és intézményrendszerhez kötött. A terjesztés útján való felhasználásról az internetes nyilvánossághoz való közvetítésre való áttérés a közönség tagjai általi műérzékelés, és az ebből fakadó gazdasági-értékesítési módszer megváltozását jelenti. Az elsőfokú bíróság a felek szándéka alapján ebből vezette le a megbízási szerződésnek azt az értelmezését, hogy a nyilvánossághoz való közvetítésre a felhasználási engedély nem terjedt ki. A Kúria megítélése szerint a felhasználási mód mértékének vizsgálatánál elsősorban azt kell megítélni, hogy az adott felhasználási mód a perbeli szerződések megkötésének időpontjában (2001., 2003.) a szerződések célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekintendő-e.
[35] A felperes és a Kft, valamint a Kft. és az alperes jogelődjei által kötött szerződésekből egyértelműen megállapítható, mi volt a céljuk: a játékot az akkor szokásos terjesztési rend szerint hozzák forgalomba. Azt az alperes sem vitatta, hogy a H. játékokat 2001-ben és 2003-ban PC platformon (pontosan DVD-n) adták ki, nemzetközi színtéren a Kft. átadta a kiadás jogát harmadik személynek (előbb a franciaországi Vállalkozásnak, majd a Kiadónak), míg a magyarországi kiadás jogát fenntartotta. A szerződés céljára tett megállapítást alátámasztja F. G. tanú nyilatkozata is, aki a Kft. nevében ügyvezetőként megkötötte a szerződéseket. A tanú kihallgatása során elmondta, hogy a játékokat kifejezetten PC-re fejlesztették (45. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). Ez a nyilatkozat összhangban van a franciaországi Vállalkozással kötött szerződés tartalmával, amelynek a címe alatt és a szerződés A) mellékletének 2. pontjában is az szerepel, hogy a programot Windows működtetésű PC számítógépre szánják (57/A/4). A franciaországi Kiadóval 2003. április 18-án létrejött szerződés ezt ugyan nem tartalmazza, azonban a 4. cikkben kitérnek arra, hogy minden kiadott változatból 20 mintát küldenek a Kft.-nek. Az SzJSzT szakvéleménye szerint nem zárható ki, hogy a technika már ebben az időszakban magában hordozta annak a lehetőségét, hogy később a nyilvánossághoz való közvetítés útján kerüljön sor a felhasználásra, azonban a Kúria megítélése szerint a per tárgyát képező megbízási szerződések megkötésekor ez még nem volt elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód. A szerződéskötés időpontjában a kommunikációs technológia adott fejlettségi szintjének megfelelően és a per adataival is alátámasztva, a felek szerződéses szándéka elsődlegesen a külső (fizikai) adathordozókon történő felhasználási módokra irányult, így a többszörözéssel és terjesztéssel (CD, DVD adathordozókon) a szerződés célja megvalósult. Ezért függetlenül attól, hogy a felek a szerződéskötés időpontjában számolhattak-e azzal, hogy a kommunikációs technológia fejlődésével a felhasználás a későbbiekben a nyilvánossághoz közvetítéssel - internet és mobil applikáció útján - is szükséges lehet, a felhasználásnak ez a módja nem elengedhetetlenül szükséges a szerződés céljának megvalósulásához. Ebből következően a megbízási szerződésben írt "korlátlan felhasználási jog" nem terjedt ki a nyilvánossághoz közvetítésre. A felhasználási jog terjedelmének ezt a szűkítő értelmezését az Szjt. 42. § (3) bekezdésének a szerző javára történő értelmezést kimondó szabálya is alátámasztja.
[36] A kifejtettekre tekintettel a szerződéses rendelkezések értelmezése, a felperes által F/36. alatt csatolt okiratok és F. G. tanú vallomása alapján a Kúria a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján úgy ítélte meg, hogy a megbízási szerződés céljának teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód a többszörözés és terjesztés volt, más jogot a Kft. sem ruházhatott át az alperes jogelődjeire.
[37] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és miután az Szjt. 94. § (1) bekezdés a), b) és d) pontján alapuló keresetek körében a jogvita elkülöníthető, a Pp. 270. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése alapján alkalmazandó Pp. 213. § (2) bekezdése értelmében részítéletet hozott, és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[38] Az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvényesített, a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti igény tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelem ebbe a körbe tartozó hivatkozásait a kétfokú elbírálás követelménye és a felek perorvoslati jogának érdemi érvényesíthetősége érdekében érdemben nem vizsgálta. A másodfokú bíróság ugyanis - eltérő jogi álláspontja miatt - az alperes fellebbezésének és a felperes csatlakozó fellebbezésének erre vonatkozó hivatkozásait egyáltalán nem vizsgálta, a másodfokú eljárásban nem került sor az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontján alapuló döntésének a felülbírálatára. A Kúria ezért e vonatkozásban a Pp. 274. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróságnak az új eljárásban az alperes fellebbezése és a csatlakozó fellebbezésében kifejtettek alapján kell állást foglalnia a jogsértéssel elért gazdagodás iránti kereset felől hozott döntésről.
(Kúria Pfv. IV. 20.285/2020/9.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
r é s z í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.IV.20.285/2020/9.
A tanács tagjai:
Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke
Dr. Dzsula Marianna előadó bíró
Dr. Pataki Árpád bíró
A felperes: K. T.
A felperes képviselője: Dr. Schmidt Richárd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Vereb Anita ügyvéd)
Az alperes: M. S. A. [(…) Franciaország]
Az alperes képviselője: Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Vida Miklós ügyvéd)
A per tárgya: Szerzői jogsértés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.726/2019/11
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 3.P.24.633/2017/62.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet - a másodfokú eljárási költség és illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletének a szerzői jog megsértését megállapító, a jogsértés abbahagyására kötelező, a további jogsértéstől eltiltó és adatszolgáltatásra kötelező rendelkezését helybenhagyja; a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésére vonatkozó marasztaló rendelkezése tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felperes felülvizsgálati eljárási költségét 254.000 (kettőszázötvennégyezer) forintban, az állam által előlegezett felülvizsgálati illetéket 1.800.090 (egymilliónyolcszázezer-kilencven) forintban állapítja meg.
A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A D. R. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) 1997-ben a felperes és további hat tag alapította, főtevékenysége szoftverkészítés, -szaktanácsadás és -ellátás volt. A Kft. nemzetközileg is ismertté vált fejlesztése az 1999-ben forgalomba hozott "I. G. II." című űrstratégiai játék. A Kft. és a C. S. A. (a továbbiakban: franciaországi Vállalkozás) 2001. április 20-án fejlesztési megállapodást kötött a szerződés mellékleteiben körülírt számítógépes játék fejlesztésére, amely szerint arra a francia jogot kell alkalmazni. A szerződés 4. pontja értelmében a fejlesztendő játékkal kapcsolatos valamennyi, területi és időbeli korlát nélküli kizárólagos felhasználás jogot a franciaországi Vállalkozás szerezte meg. A franciaországi Vállalkozás 2002-ben e szerzői jogait a W. E. S. A. cégre (a továbbiakban: franciaországi Kiadó) ruházta át.[2] A Kft. 2001 áprilisában az I. G. II. játékhoz látványvilágában és a játékstílusában is hasonló valós idejű űrstratégiai játék fejlesztését kezdte meg; a projekt eredeti munkacíme "G. E." volt, amelynek címét később "H."-ra változtattak.
[3] A felperest 2001. augusztus 1-től a Kft. határozatlan időtartamú munkaszerződés alapján "zeneszerző" munkakörben foglalkoztatta. A Kft. megbízóként 2001. augusztus 2-án 2002. március 1-ig tartó időszakra "Megbízási szerződés szerzői védelmet élvező termék elkészítésére és közlésére" elnevezésű szerződést kötött a felperessel, mint szerzővel, amelyben megbízta a "G. E." munkacímű játékprogramban való zene megkomponálásával, kitalálásával "komolyzenei" műfajban, egy perben nem álló szemméllyel való közreműködésben. A felperes további feladata volt a segítségnyújtás a zenei koncepcióval kapcsolatban, szaktanácsadás és részvétel a játék összes (több mint 100 percnyi) zenéjének megírásában. A Kft. vállalta, hogy a feladatok elvégzésének sorrendjét, napi teendőit folyamatosan közli a szerzővel, a terveit a felperes rendelkezésére bocsátja, meghívja a felperest a munkával kapcsolatos megbeszélésekre. A megbízási díjat 2.835.000 forintban határozták meg oly módon, hogy annak 40%-a munkadíj, 60%-a pedig a "megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke." A Kft. 2002-ben adta ki a "H.: Az U. L." (L. of I.) című űrstratégiai játékát.
[4] A Kft. és a franciaországi Kiadó 2003. április 18-án szerződést kötöttek a "H. - L. of I." játék kiegészítőjének (add-on), a "H. - S. H." (S. H.) játéknak a fejlesztésére. A szerződés 5. pontja szerint a franciaországi Kiadó területi és időbeli korlátozás nélküli szerezte meg a játék szerzői jogait mégpedig valamennyi ismert és ismeretlen felhasználási mód tekintetében. A felperes és a Kft. 2003. május 7-én három hónapra újabb megbízási szerződést kötött, amelyben a Kft. megbízta a felperest a "H.: S. H." című játék zenéjének és hangeffektjeinek kitalálásával, megkomponálásával. A szerződés egyéb rendelkezései lényegében azonosak a korábbi megbízási szerződés tartalmával. A megbízási díj összege 1.750.000 volt, melynek 40%-a munkadíj, 60%-a pedig a "megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke".
[5] A Kft. 2003-ban adta ki a "H.-S. H." című játékot Magyarországon, míg a külföldi forgalmazást a franciaországi Kiadó folytatta. 2009-ben a franciaországi Kiadó a "H. - L. of I." és a "S. H."0 számítógépes játékok szerzői jogait az alperesre ruházta át. Az alperes 2009 óta különböző internetes oldalakon teszi elérhetővé ezeket a játékokat, ahol azok megvásárolhatók és onnan közvetlenül letölthetők. 2014. október 9-től a "H. L. of I." iOS és Android verzióban is elérhető, a platformokhoz tartozó internetes áruházakban (iTunes; Google Play) megvásárolható, onnan iPhone és Android operációs rendszerrel működő mobiltelefonokra letölthető és azokon közvetlenül felhasználható.
[6] A "H. - L. of I." játék 87 perc zenét tartalmaz. Ezt egészítik ki a "főmenü", és az ún. "game over", valamint a játékrészek közötti átvezető animációs videók alatti zenék. A játékokban lévő hangeffektusok (sound design) 181 db egyedi hangeffektet és 7 db animáció alatti sound design-t jelentenek. A "H. - S. H." mint kiegészítő játék az előbbi játék összes zenéjén és sound dizájnján túl további 8 perc 30 másodperc zenei anyagot tartalmaz. A sound design elemeknek teljes egészében a felperes a szerzője, míg a szimfonikus jellegű zeneműveknek N. E.-nel közösen 50-50%-ban a társszerzője. A fenti zenei gyűjteményekből 51:51 perc zenei anyag O. S. CD-n is kiadásra került.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes módosított keresetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1.§, 4.§, 16.§, 17.§, 26.§ és 94. §-a alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsérti a szerzői jogait azzal, hogy az általa a "H." számítógépes játékhoz írt zeneművekből és hangeffektusokból álló zenei gyűjteményt 2014. május 1-től a "H. L. Of I." és a "H. S. H." elnevezésű játékokban Steam verzióban, továbbá 2009. május 26-tól a "H. G. E.", valamint 2014. október 9-től a "H. L. of I." játékokban Android verzióban - a keresetben megjelölt internetes oldalakon - az engedélye nélkül Magyarországon a nyilvánossághoz közvetíti; kérte az alperes kötelezését a jogsértés Magyarországon történő abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltását, az alperes adatszolgáltatásra és a jogsértéssel elért gazdagodás jogcímén 18.008.820 forint és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kötelezését.[8] Az alperes elsődlegesen a magyar bíróság joghatóságának hiányára hivatkozással a per megszüntetését, míg érdemben a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes szerzői jogainak megsértését. Álláspontja szerint a H. játékok és az azok részét képező zeneművek és sound design elemek szerzői jogait zárt szerződéses láncolaton keresztül - a franciaországi Vállalkozás, majd a franciaországi Kiadó jogátruházása nyomán - a Kft.-től, az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján a felperes jogutódjától, megszerezte, mivel azokat a felperes munkaviszonya körében alkotta meg. Hivatkozott arra is, hogy ha a felperes a megbízási szerződés alapján hozta létre a zeneműveket, a jogátruházásra tekintettel megszerezte azok korlátlan szerzői jogait a jogelődjeivel kötött szerződések alapján. Álláspontja szerint mivel a felperes a szerződés mindkét (szerző és felhasználó) pozíciójában is érdekelt volt a Kft.-ben levő tagsági jogviszonya miatt, nincs olyan védendő érdek, ami megalapozná az Szjt. 42. § (3) bekezdése alapján a szerző javára előírt kedvezőbb elbírálást. Jogalapjában és összegszerűségében is vitatta a felperes jogsértéssel elért gazdagodás iránti igényét.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes szerzői jogait azzal, hogy a felperes által a "H." számítógépes játékhoz írt zeneművekből és hangeffektusokból álló zenei gyűjteményt 2014. május 1-től a "H. L. Of I." Steam verzióban a … című honlapon, és a "H. S. H." Steam verzióban a … című honlapon, 2009. május 26-tól a "H. G. E."-ben a … című honlapon, 2014. október 9-től a "H. L. of I." iOS verzióban a … című honlapon, valamint 2014. október 9-től a "H. L. of I." Android verzióban a … című honlapon a felperes engedélye nélkül nyilvánossághoz közvetíti Magyarországon; kötelezte az alperest a felperes fenti zenei gyűjteménye nyilvánossághoz való közvetítésének abbahagyására Magyarországon, egyben eltiltotta a zeneműveknek a fenti verziójú számítógépes játékokban, a fent írt honlapokon Magyarországon történő nyilvánossághoz való közvetítésétől; kötelezte az alperest azon adatok szolgáltatására, hogy éves bontásban, melyik változatban, melyik értékesítési csatornán, milyen árért teszi elérhetővé, illetve forgalmazza a "H. L. of I.", a "H. S. H.", illetve a "H. G. E." című játékokat, továbbá éves bontásban melyik változat esetében melyik értékesítési csatornán mekkora bevételt ért/ér el a "H. - L. of I.", a "H. - S. H.", illetve a "H. G. E." című játékok értékesítésével; kötelezte az alperest 9.460.896 forint és késedelmi kamata jogsértéssel elért gazdagodás megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a feleket a pernyertesség-pervesztesség arányában perköltség megfizetésére kötelezte.[10] Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresete tekintetében az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelet 5. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk 2. pontja és az Európai Unió Bírósága C-170/12. számú ügyben hozott ítélete alapján megállapította a joghatóságát. Kiemelte, a felek között az nem volt vitatott, hogy a sound design elemeknek teljes egészében a felperes a szerzője, míg a zeneműveknek N. E.-vel közösen 50-50%-ban társszerzője és a videójátékban hallható zeneművek szerzői jogi védelem alatt állnak. A H. játékok fejlesztője a Kft. volt, aki a franciaországi Vállalkozással kötött fejlesztési megállapodás keretében kezdte meg 2001 áprilisában a H. - L. of I., majd 2003-ban a franciaországi Kiadó megrendelése alapján a H. - S. H. játék fejlesztését, az alperes e külföldi kiadók szerződéses jogutódja. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a megbízási szerződés és nem munkaviszonya alapján alkotta meg a művet. Kiemelte, hogy a perbeli szerződések keletkezésének időpontjában a számítógépes játék mint műtípus sajátosságaira is tekintettel kizárólag a többszörözés és terjesztés volt az, amely e művek felhasználását jelentette. Ezért a Kft. is csak ezeket a jogokat szerezte meg a felperestől időbeli, területbeli és példányszámbeli korlátozás nélkül kizárólagos jelleggel, és e felhasználások harmadik személy részére való tovább engedélyezésének jogával, a megbízási szerződésben a terjesztést, többszörözést értették a "korlátlan felhasználás" alatt. Az Szjt. 43. § (5) bekezdése alapján a felhasználási engedély csak ezeket a felhasználási módokat foglalta magában, az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítést nem. Emiatt ezt a felhasználási módot a Kft. sem engedélyezhette tovább harmadik személyre, ezért ezt a jogot az alperes sem származtathatja a jogelődjei által kötött szerződésekből. A szerzői jogsértéssel elért gazdagodás tekintetében a felperes által kimunkált számítást ugyan elfogadta, de egyetértett az alperesnek arra irányuló védekezésével, hogy a PC platformon és a mobiltelefonos platformon történő felhasználás után - mivel nem önálló felhasználások - nem jár külön díjazás. Ezért a felperes által érvényesített további 8.547.924 forint az elmaradt felhasználási díj indokolatlan megkettőzését jelenti. Erre tekintettel az Szjt. 94. § (1) bekezdés a)-b) és d) pontjára hivatkozással előterjesztett keresetnek helyt adott, míg a jogsértéssel elért gazdagodás iránti igényt részben elutasította.
[11] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.
[12] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes a perbeli játékok zenéjét és a sound design gyűjteményt megbízási jogviszonyban alkotta meg, ezért a Kft. munkáltatóként nem szerezte meg a vagyoni jogokat az Szjt. 30. § (1) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság is úgy foglalt állást, hogy a megbízási szerződésben írt "korlátlan felhasználást" a fejlesztési szerződések teljesülése érdekében szükségképpen úgy kell érteni, mint amibe beletartozik - a többszörözéshez és terjesztéshez nem vitásan megadott engedély mellett - a hozzájárulás a felhasználási jog harmadik személy részére való átengedéséhez. Azzal is egyetértett, hogy a mobiltelefonos platformon való felhasználás, továbbá a számítógépes játékok nyilvánossághoz közvetítése ismert felhasználási mód volt a felperes által 2001-ben kötött felhasználási szerződés idején. Mivel a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SzJSzT) szakvéleménye szerint a játékok az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítése 2001-ben már nem volt ismeretlen, az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy ítélte meg, hogy a megbízási szerződések megkötésekor azok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt a játékokhoz kapcsolódó zenei és gyűjteményes művek nyilvánossághoz való közvetítésének, mint vagyoni jognak az átruházása. Ezt a megállapítását egyrészt az Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye IV. fejezet C pontjával támasztotta alá, amely már tartalmazta a nyilvánosság számára lehívással (on demand) hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjakat. Másrészt az alperes fellebbezésében előadott - és egy finn szakdolgozattal igazolt - állításra, amely szerint a 2000-es évek elején már megfelelően gyors volt a sávszélesség ahhoz, hogy 400, illetve 700 MB nagyságú játékokat le lehessen tölteni internetről PC-számítógépekre, illetve játékkonzolokra, és az interneten történő fájlmegosztás 2001-ben és 2003-ban nem volt elérhetetlen. Az alperes eredményes fellebbezése miatt a felperes csatlakozó fellebbezését nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperest 18.008.820 forint és késedelmi kamata, valamint perköltsége megfizetésére kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként az Szjt. 42. § (3) bekezdését, a 43. § (5) bekezdését, a 46. § (1) bekezdését, a 94. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontját, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (3) bekezdését, a 164. § (2) bekezdését, a 235. § (1) bekezdését, a 221. § (1) bekezdését jelölte meg.[14] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétesen értékelte. A Pp. 206. § (1) bekezdését és az Szjt. 43. § (5) bekezdését megsértve jutott az SzJSzT 02/19 számú szakvéleményére hivatkozással arra a következtetésre, hogy azért, mert 2001-ben az Szjt. 26. § (8) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítés nem volt ismeretlen felhasználási mód, az a megbízási szerződés céljának teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt. A szakvélemény ugyanis azt tartalmazza, hogy annak ellenére, hogy a nyilvánossághoz közvetítés 2001-ben nem volt ismeretlen felhasználási mód, kérdés, hogy a megbízási szerződés célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekinthető-e ez a felhasználási mód, melynek megítélése nem a szakértő, hanem az eljáró bíróság feladata. Vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását is, hogy a nem ismeretlen felhasználási módnak egyúttal a szerződés céljának teljesüléséhez elengedhetetlenül szükséges jelentése is van.
[15] A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - nem vette figyelembe a megbízási szerződések eredeti célját, a peres felek által hasonló tárgyban harmadik személyekkel kötött szerződések tartalmát. Helyette gyakorlatilag ignorálta és megalkotta a "nem ismeretlen = elengedhetetlenül szükséges" koncepciót, amelyet olyan tényekkel, állításokkal talált alátámaszthatónak, amelyeket a másodfokú eljárásban figyelembe sem vehetett volna, ezért iratellenesek és okszerűtlenek a megállapításai. A Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve nem értékelte a Kft. és a franciaországi Vállalkozás/Kiadó között létrejött szerződések - mint megbízható "kordokumentumok" - tartalmát, valamint a felperes által csatolt, zenei anyagok létrehozására később kötött szerződések tartalmát, melyek szintén nem használják a nyilvánossághoz közvetítés (right of communication to the public) fogalmat. A franciaországi Kiadóval 2003-ban kötött szerződés is még arról rendelkezik, hogy a Kiadó 20 darab mintát fog küldeni a Kft. -nek a kiadást követően, amely azt támasztja alá, hogy a felek anyagi hordozón történő kiadásra szerződtek.
[16] A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság abból, hogy a Haegemonia egy digitális környezetre kifejlesztett valós idejű stratégiai játék, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve következtetett arra, hogy a vagyoni jog átruházására irányuló szándék "ellenkezője nem értelmezhető". Sérelmezte, hogy a megbízási szerződés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges volt a nyilvánossághoz közvetítés jogának átruházása és ezt igazolja - a hivatalból figyelembe vett - Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye. A perben ugyanis hivatalbóli bizonyításnak nem volt helye, a jogdíjközlemény figyelembe vételéről a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a feleket előzetesen tájékoztatnia kellett volna, annak érdekében, hogy azzal szemben bizonyítást indítványozhasson. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján nem vehette volna figyelembe az alperes fellebbezéséhez csatolt bizonyítékot, mivel arról már az elsőfokú eljárás során is tudott. Az alperes csak a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a 2000-es évek elején már megfelelően gyors volt a sávszélesség ahhoz, hogy 400, illetve 700 MB nagyságú játékokat le lehessen tölteni internetről PC számítógépekre, illetve játékkonzolokra, és az interneten történő fájlmegosztás 2001-ben és 2003-ban nem volt elérhetetlen. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta az Szjt. 42. § (3) bekezdését és nem a szerző számára kedvezőbb értelmezést alkalmazta. Nem vette figyelembe, hogy az Szjt. 46. § (1) bekezdése a felhasználási jog átruházása csak kifejezett szerzői engedélyen alapulhat. A "korlátlan felhasználás" nyelvtani értelmezése mellett az egyéb körülményeket is figyelembe kellett volna vennie. Kifogásolta az alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj mértékét, amelynek indokát a jogerős ítélet nem tartalmazza.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alapos a következők szerint.[19] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett megítélnie, hogy a felperes és a Kft. között létrejött megbízási szerződések kiterjedtek-e a szerző (felperes) felhasználási jogának tovább engedésére, illetve a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt-e a nyilvánossághoz közvetítés.
[20] Az Szjt. 9. § (1) bekezdése szerint a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége. A (6) bekezdés értelmében a vagyoni jogok a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók, illetve átszállnak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet.
[21] Az Szjt. 46. § (1) bekezdése alapján a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
[22] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperes megbízási szerződés alapján hozta létre a művet, azonban a peres felek eltérően értelmezték annak tartalmát. A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a megbízási szerződéseknek azt a rendelkezését, hogy "a kifizetett díj […] 60%-a a megszületett termék korlátlan felhasználásának ellenértéke" úgy kell értelmezni, hogy nem terjedt ki arra, hogy a Kft. a felhasználási jogot átruházza. Az alperes védekezése ezzel szemben az volt, hogy a megbízási a szerződésekben adott "engedély" alapján a jogelődjei megszerezték a Kft.-től a mű valamennyi felhasználási módra kiterjedő jogát, ezért azt jogszerűen ruházták át. A felek eltérő nyilatkozatainak megítéléséhez a felperes és a Kft., valamint a Kft. és a franciaországi Vállalkozás és a Kiadó által kötött szerződések értelmezése, valamint a per egyéb adatainak az egybevetése vált szükségessé.
[23] A felperes és a Kft. által kötött megbízási szerződések tartalmának megítéléséhez elsősorban az Szjt. jogértelmezést elősegítő szabályait (Szjt. 43. § (5) bekezdés és 42. § (3) bekezdés) kell alkalmazni, amelyeket az Szjt. 3. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése folytán a szerződések értelmezését segítő Ptk. 207. § (1) bekezdésének a nyilatkozati elven alapuló rendelkezései egészítenek ki.
[24] A felek egyező nyilatkozata szerint a Kft. 2001. április 20-án kötött a franciaországi Vállalkozással fejlesztési megállapodást, abban a fejlesztendő játékkal kapcsolatos valamennyi területi és időbeli korlát nélküli kizárólagos felhasználási jogot biztosítva (57/A/1). A felperes, mint szerző és a Kft. között ezt követően 2001. augusztus 2-án jött létre a megbízási szerződés, amelynek tárgya a játékprogramban való zeneszerzés, "kitalálás". A Kft. és a franciaországi Kiadó 2003. április 18-án a "H. - L. of I." című játék kiegészítőjének (add-on), a "H. - S. H." (S. H.) című játéknak a fejlesztésére kötött szerződést, amelynek 5. pontja szerint a franciaországi Kiadó területi és időbeli korlátozás nélküli szerezte meg a játék szerzői jogait, mégpedig valamennyi ismert és ismeretlen felhasználási mód tekintetében. A felperes és a Kft. ezt követően 2003. május 7-én kötött újabb megbízási szerződést, amelyben - ehhez a fejlesztéshez kapcsolódóan - a felperes a "H.: S. H." című játék zenéjének és hangeffektjeinek kitalálására, megkomponálására kapott megbízást (30/F/21.). A Kúria megítélése szerint a vizsgált szerződések létrejöttének időbeli sorrendje és a tartalma - a felperes állításával szemben - azt bizonyítja, hogy a megbízási szerződések megkötésére azért került sor, hogy a felperes a fejlesztési szerződéshez kapcsolódóan szerzőként működjön közre a zeneszerzésben, a zene kitalálásában, a Kft. pedig azt vállalta, hogy ennek teljesítéséhez folyamatosan közli a szerzővel a napi teendőit, azok elvégzések sorrendjét, rendelkezésre bocsátja a terveit. A felperes az elsőfokú eljárásban a személyes meghallgatása során el is ismerte, hogy 2001-ben a H. (korábbi elnevezése "G. E.") projekt a franciaországi Vállalkozás igénye miatt jött létre, és azért kötötte meg a Kft.-vel a megbízási szerződést, mert már aláírták a franciaországi Vállalkozással a szerződést (17. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal).
[25] Ezért az elsőfokú bíróság a szerződések létrejöttének körülményei, azok tartalma alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy bár a megbízási szerződésekben a felperesnek a szerzői jogok átruházására vonatkozó kifejezett nyilatkozata külön nem került rögzítésre, a felperes alaptalanul állította, hogy nem tudott a Kft. jogátruházásáról és ahhoz nem is járult hozzá. A felperesnek a megbízási szerződés azon rendelkezését, miszerint a díj 60%-a "korlátlan" felhasználásért jár, ilyen peradatok mellett úgy kellett értenie, hogy a Kft. engedélyt adhat harmadik személy részére további felhasználásra. A szerződések ellenkező értelmezése esetén ugyanis nem teljesülhettek volna azok a fejlesztési szerződések, melyeket a Kft. kötött a franciaországi Vállalkozással/Kiadóval, holott azok nélkül a felperes részére adott megbízás fel sem merült volna. A felperes tagsági jogviszonya folytán érdekelt volt a Kft. által végzett üzletszerű gazdasági tevékenységben, a Kft.-vel munkaviszonyban is állt, a felperes és a Kft. közvetlenül a Kft. és a francia cégek között létrejött szerződések után kötötte meg a megbízási szerződéseket, a franciaországi Vállalkozás és a Kiadó által igényelt fejlesztésre tekintettel. Figyelembe véve ezeket a tényeket és mérlegelve az egyéb körülményeket, a felmerült bizonyítékok egybevetése és a maguk összességében való értékelése alapján megállapítható, hogy a felperesnek nyilvánvalóan tudomása volt arról, hogy olyan játékhoz készíti a megbízási szerződés alapján a zeneművet, amelynek a fejlesztésére a megbízója korábban egy harmadik személlyel az elkészült játék felhasználása tárgyában már szerződést kötött. A Ptk. 4. § (1) bekezdésében a polgári jogok gyakorlására és a kötelezettségek teljesítésére a felek számára előírt jóhiszeműség és tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködési kötelezettség elvének, továbbá az általános élettapasztalatnak is az az értelmezés felel meg, hogy ilyen körülmények között a felperes "korlátlan felhasználási jogra" vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalta a felhasználási jog tovább engedélyezését is harmadik személy részére. A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal, hogy az alperes jogszerzését ezért az Szjt. 46. § (1) bekezdésében előírt követelmény, a szerző kifejezett engedélyének a hiánya nem akadályozta. Az alperes zárt szerződéses láncolaton keresztül tudja felhasználási jogát visszavezetni a Kft.-ig, ezért csupán azokra a felhasználási módokra jogosult, amelyekre a felperes és a Kft. közötti felhasználási szerződések kiterjedtek.
[26] Az Szjt. 43.§ (5) bekezdése szerint, ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.
[27] Az Szjt. 42. § (3) bekezdése értelmében, ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
[28] A felperes úgy értelmezte a megbízási szerződéseket, hogy felhasználás joga a többszörözés és a terjesztés jogán túl nem terjedt ki a mű nyilvánossághoz közvetítésére. Egyrészt a mobiltelefonos platformon való felhasználás a szerződés megkötésének időpontjában ismeretlen felhasználási mód volt, másrészt a művek nyilvánossághoz való közvetítése a szerződés céljának megvalósításához nem feltétlenül szükséges. Az alperes ezzel szemben vitatta, hogy a szerződésben kikötött felhasználási engedélyen ilyen "korlátokat" kell érteni. Állította, hogy a Kft. idő- és területi korlátozás nélkül, az iparági, illetve az adott szektorra jellemző bármelyik felhasználási módra kiterjedő kizárólagos felhasználási jogot szerzett a felperestől, melyeket tovább is adott a jogelődjeinek.
[29] Nem vitás, hogy a felperes és a Kft. által kötött felhasználási szerződés nem rendelkezik kielégítően a felhasználás módjáról és mértékéről, ezért annak megítéléséhez, hogy a felhasználás engedélyezése milyen felhasználási módra terjedt ki, egyrészt az Szjt.-nek a szerző számára kedvezőbb jogértelmezést elősegítő szabályát [42. § (3) bekezdés] másrészt az Szjt. 43. § (5) bekezdésének azt a rendelkezését kell alkalmazni, hogy az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet által megsértett jogszabályok körében nyomatékkal hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség elmulasztására és ahhoz kapcsolódóan a bizonyítékok mérlegeléséről rendelkező Pp. 206. § (1) bekezdésének és Pp. 235. § (1) bekezdésének a megsértésére.
[31] A Kúria a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban rámutat, hogy a felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli perorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás megállapítása és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. A bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Általában az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.V.20.354/2016/8., Pfv.IV.21.647/2019/8.). A szerzői jogsértés megállapítása iránti perben a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésének a megállapítására is akkor kerülhet sor, ha az eljárt bíróság kirívóan okszerűtlenül, iratellenesen mérlegelte a jogsértés megállapításához rendelkezésre álló tényállításokat, okiratokat, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét és figyelmen kívül hagyta az Szjt.-nek a szerző számára kedvezőbb értelmezést előíró rendelkezését. A bizonyítási teher speciális szabályaitól függetlenül ugyanis ezekben a perekben is irányadó a Pp. 3. § (5) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a bíróság polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. Az ily módon feltárt bizonyítékokat a bíróság a tényállás megállapítása érdekében a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján pedig ez az eljárási szabálysértés abban az esetben eredményezi a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ha az lényeges kihatással volt az ügy érdemi elbírálására.
[32] A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság - az ügy érdemére kihatóan, a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve - a szerződések tartalmát figyelmen kívül hagyta és iratellenesen állapította meg az SzJSzT szakvéleményére hivatkozással azt, hogy a megbízási szerződések megkötésekor, azok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód volt a játékokhoz kapcsolódó zenei és gyűjteményes művek nyilvánossághoz való közvetítése, így e felhasználási módra is kiterjedő vagyoni jognak az átruházása jogszerű. Az SzJSzT szakvéleménye ezt a megállapítást ugyanis nem tartalmazza. Arra utal ugyan, hogy a mobiltelefonos applikáció és/vagy új operációs rendszerre való átírás és ilyen módon való terjesztés nem tekinthető új felhasználási módnak, azonban arra is rámutat, hogy más a megítélése a "szükséges felhasználási mérték" kérdésének. Ennek a megítélése - a szerződés eredeti céljának az értelmezése során - a bíróság és nem a szakértő feladata. Az SzJSzT azt is kiemelte, hogy a játékot eredetileg - feltehetően, az akkor szokásos terjesztési rend szerint - CD-ROM hordozón hozták forgalomba, többszörözés (Szjt. 18.§) és terjesztés (Szjt. 23. §) révén. Ehhez képest a perbeli iOS és Android változat közönséghez juttatása már nyilvánossághoz közvetítéssel [Szjt. 26. § (8) bekezdés] valósul meg. E felhasználási mód tekintetében a szakvélemény azt veti fel, hogy az "2001-ben természetesen már nem volt ismeretlen, de kérdés, hogy a szerződés célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekintendő".
[33] A felperes helytállóan sérelmezte a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak a nyilvánossághoz közvetítéssel megvalósuló felhasználási jog engedély meglétére vonatkozó sommás megállapítását, miszerint "egy, a digitális környezetre kifejlesztett valós idejű számítógépes játék, illetve az ahhoz írt zenemű esetében ennek ellenkezője nem értelmezhető," illetve a jogerős ítéletnek ehhez kapcsolódóan, a Pp. 163. § (2) bekezdését és a 235. § (1) bekezdését megsértve figyelembe vett bizonyítékokra alapított indokait. Az elsőfokú bíróság az alperest a Pp. 3. § (3) bekezdése és a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2009. PK vélemény 1-4. pontjának megfelelően tájékoztatta, hogy mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak, így arról is, hogy az alperes bizonyítási érdeke, hogy a megbízási szerződésből a nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó jogosítás is következik (55. jegyzőkönyv 3. oldal). Az alperes 57. sorszámú, 2019. április 30-án előterjesztett bizonyítékai a technikai fejlettségre (az internetes sávszélesség bizonyítására) nem terjedtek ki. Arra új tényállításként csupán a fellebbezésében hivatkozott, ezért azt a másodfokú bíróságnak a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján figyelmen kívül kellett volna hagynia. A másodfokú bíróságnak pedig az a hivatkozása, hogy az Artisjus 2000. évi jogdíjközleménye IV. fejezet C pontjában tartalmazza a nyilvánosság számára lehívásra (on demand) hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjakat, azon túlmenően, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdését megsértve elmulasztotta ennek figyelembe vételére felhívni a felek figyelmét, azért adott okszerűtlen következtetésre alapot, mert a jogdíjközlemény nem pótolja a felek által kötött szerződés értelmezését, és az egyéb peradatok kizárásával történő figyelembe vétele ellentétes az Szjt. 42. § (3) bekezdésének a szerző számára előírt kedvezőbb értelmezési kötelezettséggel.
[34] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a terjesztés és a nyilvánossághoz közvetítés között az az alapvető különbség, hogy míg a nyilvánossághoz közvetítés esetében a nyilvánosság tagjai (a végfelhasználók) a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg, addig terjesztés esetén a felhasználás a műpéldányok forgalmazására kialakított szabály- és intézményrendszerhez kötött. A terjesztés útján való felhasználásról az internetes nyilvánossághoz való közvetítésre való áttérés a közönség tagjai általi műérzékelés, és az ebből fakadó gazdasági-értékesítési módszer megváltozását jelenti. Az elsőfokú bíróság a felek szándéka alapján ebből vezette le a megbízási szerződésnek azt az értelmezését, hogy a nyilvánossághoz való közvetítésre a felhasználási engedély nem terjedt ki. A Kúria megítélése szerint a felhasználási mód mértékének vizsgálatánál elsősorban azt kell megítélni, hogy az adott felhasználási mód a perbeli szerződések megkötésének időpontjában (2001., 2003.) a szerződések célja szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tekintendő-e.
[35] A felperes és a Kft, valamint a Kft. és az alperes jogelődjei által kötött szerződésekből egyértelműen megállapítható, mi volt a céljuk: a játékot az akkor szokásos terjesztési rend szerint hozzák forgalomba. Azt az alperes sem vitatta, hogy a H. játékokat 2001 és 2003-ban PC platformon (pontosan DVD-n) adták ki, nemzetközi színtéren a Kft. átadta a kiadás jogát harmadik személynek (előbb a franciaországi Vállalkozásnak, majd a Kiadónak), míg a magyarországi kiadás jogát fenntartotta. A szerződés céljára tett megállapítást alátámasztja F. G. tanú nyilatkozata is, aki a Kft. nevében ügyvezetőként megkötötte a szerződéseket. A tanú kihallgatása során elmondta, hogy a játékokat kifejezetten PC-re fejlesztették (45. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal). Ez a nyilatkozat összhangban van a franciaországi Vállalkozással kötött szerződés tartalmával, amelynek a címe alatt és a szerződés A) mellékletének 2. pontjában is az szerepel, hogy a programot Windows működtetésű PC számítógépre szánják (57/A/4). A franciaországi Kiadóval 2003. április 18-án létrejött szerződés ezt ugyan nem tartalmazza, azonban a 4. cikkben kitérnek arra, hogy minden kiadott változatból 20 mintát küldenek a Kft.-nek. Az SzJSzT szakvéleménye szerint nem zárható ki, hogy a technika már ebben az időszakban magában hordozta annak a lehetőségét, hogy később a nyilvánossághoz való közvetítés útján kerüljön sor a felhasználásra, azonban a Kúria megítélése szerint a per tárgyát képező megbízási szerződések megkötésekor ez még nem volt elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód. A szerződéskötés időpontjában a kommunikációs technológia adott fejlettségi szintjének megfelelően és a per adataival is alátámasztva, a felek szerződéses szándéka elsődlegesen a külső (fizikai) adathordozókon történő felhasználási módokra irányult, így a többszörözéssel és terjesztéssel (CD, DVD adathordozókon) a szerződés célja megvalósult. Ezért függetlenül attól, hogy a felek a szerződéskötés időpontjában számolhattak-e azzal, hogy a kommunikációs technológia fejlődésével a felhasználás a későbbiekben a nyilvánossághoz közvetítéssel - internet és mobil applikáció útján - is szükséges lehet, a felhasználásnak ez a módja nem elengedhetetlenül szükséges a szerződés céljának megvalósulásához. Ebből következően a megbízási szerződésben írt "korlátlan felhasználási jog" nem terjedt ki a nyilvánossághoz közvetítésre. A felhasználási jog terjedelmének ezt a szűkítő értelmezését az Szjt. 42. § (3) bekezdésének a szerző javára történő értelmezést kimondó szabálya is alátámasztja.
[36] A kifejtettekre tekintettel a szerződéses rendelkezések értelmezése, a felperes által F/36. alatt csatolt okiratok és F. G. tanú vallomása alapján a Kúria a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján úgy ítélte meg, hogy a megbízási szerződés céljának teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód a többszörözés és terjesztés volt, más jogot a Kft. sem ruházhatott át az alperes jogelődjeire.
[37] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és miután az Szjt. 94. § (1) bekezdés a), b) és d) pontján alapuló keresetek körében a jogvita elkülöníthető, a Pp. 270. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése alapján alkalmazandó Pp. 213. § (2) bekezdése értelmében részítéletet hozott, és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[38] Az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvényesített, a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése iránti igény tekintetében a Kúria a felülvizsgálati kérelem ebbe a körbe tartozó hivatkozásait a kétfokú elbírálás követelménye és a felek perorvoslati jogának érdemi érvényesíthetősége érdekében érdemben nem vizsgálta. A másodfokú bíróság ugyanis - eltérő jogi álláspontja miatt - az alperes fellebbezésének és a felperes csatlakozó fellebbezésének erre vonatkozó hivatkozásait egyáltalán nem vizsgálta, a másodfokú eljárásban nem került sor az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontján alapuló döntésének a felülbírálatára. A Kúria ezért e vonatkozásban a Pp. 274. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróságnak az új eljárásban az alperes fellebbezése és a csatlakozó fellebbezésében kifejtettek alapján kell állást foglalnia a jogsértéssel elért gazdagodás iránti kereset felől hozott döntésről.
Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat
[39] 1999. évi LXXVI. törvény 1.§, 4.§, 16.§, 17.§, 26.§, 30. §, 42. § (3) bekezdés, 46. § (1) bekezdés, 94. § (1) bekezdés1952. évi III. törvény 163. §, 164. § (2), 206. § (1) bekezdés, 235. §
A döntés elvi tartalma
[40] I. Ha a szerző és a felhasználó azért köt szerzői mű létrehozására szerződést, mert a felhasználót harmadik személy korábban megbízta a műhöz kapcsolódó fejlesztéssel, amelyről a szerzőnek is tudomása volt, külön kikötés hiányában is megállapítható, hogy a szerző korlátlan felhasználási jogra vonatkozó szerződéses nyilatkozata magában foglalja a felhasználási jog a harmadik személy részére történő tovább engedélyezését is.II. A felhasználási szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási mód és annak mértéke meghatározásánál - a felek szerződésben rögzített nyilatkozatának hiányában - a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
Záró rész
[41] A Kúria a részítélettel elbírált keresetek tárgyában a 4/2009. (XII. 14.) PK vélemény alapján azért nem döntött a felek perköltségviselési kötelezettségéről, mivel ez az el nem döntött keresettel összefüggésre tekintettel nem lehetséges, a feleket terhelő perköltségfizetési kötelezettség függ a jogsértéssel elért gazdagodás iránti kereset alaposságától, illetve annak mértékétől is. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költség összegét a Pp. 274. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, amelyről az új eljárásban a másodfokú bíróságnak kell döntenie a jogsértéssel elért gazdagodás iránti kereset alaposságához képest a pernyertesség-pervesztesség arányának függvényében.[42] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet 27. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 42. § (10) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2021. június 9.
Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:S.K.
bírósági ügyintéző
(Kúria Pfv. IV. 20.285/2020/9.)