adozona.hu
ÍH 2021.92
ÍH 2021.92
KÁRTÉRÍTÉSI KÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐVEL SZEMBEN, TÖBB SZEMÉLY EGYÜTTES KÁROKOZÁSA I. A vezető tisztségviselővel szembeni követelés érvényesítéséről döntő, az e tárgyban előterjesztett indítványt elvető taggyűlési határozat hiányában a tag a társaság nevében nem érvényesíthet követelést. Ha a keresetlevél benyújtását megelőzően nem hozott e tárgyban a taggyűlési határozatot, de a per során igen, a keresetet már nem lehet az igényérvényesítési jog hiánya miatt elutasítani. II
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.
A felperesi gazdasági társaságot az alapítók az a.-i halastavak újjáépítése és bérbeadás útján történő hasznosítása céljából hozták létre. Az a.-i halastavak rekonstrukciós munkái - a 2005. november 21. napján lezajlott műszaki átadás-átvétel alapján - részben a felperes, részben V. B. tag tulajdonát képező földterületeken valósultak meg...
ÍH 2021.92 KÁRTÉRÍTÉSI KÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐVEL SZEMBEN,
TÖBB SZEMÉLY EGYÜTTES KÁROKOZÁSA
I. A vezető tisztségviselővel szembeni követelés érvényesítéséről döntő, az e tárgyban előterjesztett indítványt elvető taggyűlési határozat hiányában a tag a társaság nevében nem érvényesíthet követelést. Ha a keresetlevél benyújtását megelőzően nem hozott e tárgyban a taggyűlési határozatot, de a per során igen, a keresetet már nem lehet az igényérvényesítési jog hiánya miatt elutasítani.
II. A kárt a haszonbérlő, valamint a haszonbérbeadó vezető tisztségviselője közösen okozzák, ha a kár bekövetkezésében a haszonbérlő szerződésszegő magatartása és a haszonbérbeadó vezető tisztségviselőjének gazdasági társaság érdekeivel ellentétes magatartása - a szerződésszerű teljesítés ellenőrzésének elmulasztása - is közrehat [1959. évi IV. tv. 344. § (1) bekezdés, 355. §, 360. §, 337. §; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bekezdés, 49. § (5) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.A felperesi gazdasági társaságot az alapítók az a.-i halastavak újjáépítése és bérbeadás útján történő hasznosítása céljából hozták létre. Az a.-i halastavak rekonstrukciós munkái - a 2005. november 21. napján lezajlott műszaki átadás-átvétel alapján - részben a felperes, részben V. B. tag tulajdonát képező földterületeken valósultak meg. V. B. a tulajdonában álló ingatlanokat a felperesnek haszonbérbe adta.
A felperes szakismeret hiányában a tógazdaság üzemeltetését bérbeadás útján végezte, ez volt a társaság egyetlen jövedelemszerző tevékenysége. A felperes mint haszonbérbeadó és a T. Zrt. mint haszonbérlő között az "A.-i Tógazdaság" tavai és a hozzájuk tartozó víziközművek halászati hasznosítása céljából 2006. április 15. napján - 2012. április 30. napjáig tartó - határozott idejű haszonbérleti szerződés jött létre. A megállapodás 5. pontjában a felek kikötötték, hogy a haszonbérlő a haszonbérlet tárgyát köteles rendeltetésszerűen használni, a szükséges fenntartási, karbantartási, esetleges rendeltetésszerű használattal összefüggő helyreállítási munkákat elvégezni, a haszonbérbeadónak pedig joga van ezt rendszeresen ellenőrizni. A szerződés 7. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy amennyiben a meghatározott bérleti idő lejártával a haszonbérbeadó a bérleményt nem kívánja tovább bérbe adni, illetve a haszonbérlő a bérleti jogviszonyt nem kívánja fenntartani, a haszonbérlő a bérleti jogviszony lejártakor úgy köteles a haszonbérbeadónak a bérleményt visszaadni, hogy az további halászati hasznosításra alkalmas legyen.
A felek a szerződést 2011. december 19. napján módosították, a haszonbérlet időtartamát 2016. december 31. napjáig meghosszabbították. A módosítást követően V. B. tag a tulajdonában álló területre maga kötött haszonbérleti szerződést, a bérleti díjat a felperesre engedményezte. A módosított haszonbérleti szerződés 8. pontja továbbra is tartalmazta a haszonbérbeadó ellenőrzési jogát, a 4. pont - a korábbi 7. ponttal egyezően - a haszonbérlő visszaadási kötelezettségét, és azt is, hogy a haszonbérlő a használatot oly módon köteles folytatni, hogy a haszonbérleti jogviszony bármely okból történő megszűnése esetén a haszonbérlet tárgyát eredeti, hasznosításra alkalmas állapotban tudja a haszonbérbeadó részére átadni. Kikötötték a felek, hogy amennyiben ezt a megadott határnapig a haszonbérlő nem hajtja végre, úgy haszonbérbeadó a költségeknek a haszonbérlő felé történő áthárítása mellett jogosult azt végrehajtani.
A haszonbérleti szerződés a határozott idő lejártával megszűnt, a szerződés szerinti átadás-átvételre nem került sor. A felperes és a T. Zrt. között a tavak hasznosításra alkalmas állapota, helyreállítása tekintetében több, eredménytelen egyeztetésre került sor.
A felperes a kereset benyújtását követően megtartott taggyűlésen meghozott, 1/2018. (05. 23.) számú határozatával a kft. 2017. évi gazdálkodására vonatkozó beszámolót elfogadta, az alperesnek mint ügyvezetőnek a felmentvényt megadta. A taggyűlés a 2/2018. (05. 23.) számú határozatával az ügyvezetővel szembeni kártérítési követelés érvényesítésére vonatkozó indítványt elvetette.
A felperes nevében V. B. tag - a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 49. § (5) bekezdésére hivatkozva - 2017. november 7. napján keresetet terjesztett elő az alperessel szemben a Gt. 30. § (2) bekezdése, valamint az 1959. évi IV. törvény 339. §-a és 318. §-a alapján 87 209 890 forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a haszonbérleti szerződéssel összefüggésben nem a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, 10 éven át nem ellenőrizte a halastavak állapotát, nem szólította fel a haszonbérlőt a rendeltetésszerű használatot lehetővé tévő állapot helyreállítására, annak elmaradása miatt nem mondta fel a haszonbérleti szerződést, nem intézkedett a károk érvényesítése iránt, holott 2016. december 31. napja óta tudta, hogy milyen állapotokat hagyott maga után a haszonbérlő.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a keresetlevél benyújtásakor - a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti taggyűlési határozat hiányában - a felperes perbeli legitimációja nem állt fenn, és az utólag nem pótolható. Álláspontja szerint a tavak állapotromlása kizárólag a haszonbérlő terhére esik, a bérlő károkozása miatt vele szemben igény nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy a haszonbérlet megszűnését követően a visszaadás, állapotfelmérés érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. Hivatkozott arra is, hogy a 2018. május 23. napján megtartott taggyűlésen megadott felmentvény a felelősségét kizárja.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperesnek mint a felperes ügyvezetőjének a felelőssége fennáll a felperes és a perben nem álló T. Zrt. között 2006. április 15. napján határozott időre - 2016. december 31. napjáig - megkötött haszonbérleti szerződés 5. pont utolsó mondatában és az azt módosító, 2011. december 19. napján megkötött módosított haszonbérleti szerződés 8. pont utolsó mondatában írt "rendszeres ellenőrzési joga" elmulasztásával ok-okozati összefüggésben keletkezett kárért.
A jogvitát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályokról és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (továbbiakban: Ptké.) 54. §-a szerint, az 1959. évi IV. törvény és a Gt. rendelkezései alapján bírálta el. Kifejtette, hogy a felperes keresetindítási joga V. B. tag útján a 2/2018. (05. 23.) számú taggyűlési határozat alapján fennáll.
Megállapította, hogy a halastavak állapota már a haszonbérleti szerződés megszűnése előtt, az alperes által is ismerten kifogásolható volt, abban mint a felperes egyetlen vagyonában értékcsökkenés következett be.
Kiemelte, az alperes az üzletszerűen, nyereségérdekeltségen alapuló gazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaság vezetőjeként a társaság vagyonával gazdálkodott, így a társaság kizárólagos vagyonát képező, perbeli halastavak hasznosítása során a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján volt köteles eljárni, a cég vagyoni eszközeivel oly módon kellett gazdálkodnia, hogy az a társaságnak nyereséget, ne veszteséget okozzon. Az alperes azonban nem a felperes érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, amikor a tavak állapotát 10 éven keresztül nem ellenőrizte annak ellenére, hogy a rendeltetésellenes használatról tudomással bírt, és a gazdasági társaság vagyonát kizárólag a halastavak képezték, egyetlen bevétele a haszonbér volt. Utalt arra, hogy a haszonbérlő szerződés szerinti kötelezettsége nem mentesíti alperest a felelősség alól, mellőzte ezért a volt haszonbérlő üzemeltetési naplóinak a beszerzését, törvényes képviselőjének tanúkénti kihallgatását, kifejtve, hogy e perben nem a haszonbérlő tevékenységét kellett értékelni, hanem az alperes mint ügyvezető mulasztását, és az alperes pedig maga sem vitatta, hogy a haszonbérleti szerződés fennállása alatt nem tett semmit.
Kifejtette, hogy a 2017. évi ügyvezetői tevékenységre vonatkozó felmentvény nem releváns, az a 2017. évet megelőző időszakban tanúsított ügyvezetői magatartásokra nem vonatkozik.
A haszonbérlővel szembeni igényérvényesítés elmulasztása miatt nem találta megállapíthatónak az alperes felelősségét. Utalt arra, hogy az alperesi magatartással ok-okozati összefüggésben bekövetkezett kár szakértői bizonyítás útján állapítható meg, ennek során kell értékelni a T. Zrt.-nek a kár bekövetkeztében közreható tevékenységét, mulasztását.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az 1952. évi III. törvény 157. § a) pontjára figyelemmel, a 130. § (1) bekezdése g) pontja alapján a per megszüntetését kérte. E körben arra hivatkozott, hogy a tag a keresetet a Gt. 49. § (5) bekezdése szerint csak a 2018. május 23-i taggyűlési határozat alapján terjeszthette volna elő a felperes nevében, a per megindításakor viszont taggyűlési határozat hiányában perbeli legitimációval nem rendelkezett.
Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.
Hivatkozott arra, hogy a karbantartások elmaradása kizárólag a haszonbérlő terhére esik, a kereset idő előtti, a felperes még nem szenvedte el a kárt, hanem még csak nem érvényesítette, egyeztet a haszonbérlővel, és amennyiben az eredeti állapot helyreállítása létrejön, nincs kárkövetkezmény. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kárt nem igazolta, az értékcsökkenés számviteli fogalom, az előzetes bizonyítás során készült szakvélemény pedig felújítási és helyreállítási költségeket állapított meg. Sérelmezte az általa indítványozott bizonyítás mellőzését hivatkozással arra, hogy a tanúk meghallgatásának a kár bekövetkezésének időpontja, a tavak használatra alkalmassága, így a kereset jogalapja tekintetében lett volna jelentősége.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy V. B. tag a saját tulajdonú ingatlanai tekintetében ugyanúgy nem ellenőrizte a haszonbérlőt, nem lépett fel a haszonbérlővel szemben, nem intézkedett a károk érvényesítése iránt. Hivatkozott arra is, hogy csak 2017. év elején szembesült a haszonbérlő levonulásával, ezért 2017 tavaszától állott fenn kötelezettsége az átadás-átvétel lebonyolítására és a tavak tovább használatának megoldására, azonban 2017 évre a felelősségét a 2018. május 23-i felmentvény kizárja.
Utalt arra, hogy évente legalább két-három alakalommal kint járt a tavaknál, "szemlézte" a haszonbérlő működését, de laikusként bízhatott abban, hogy az egyik legnagyobb halgazdálkodóval kötött haszonbérleti szerződés alapján rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kerülnek vissza a felpereshez a halastavak.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
Az alperes a haszonbérlet időtartama alatt a haszonbérlet tárgyát, a haszonbérlő tevékenységét nem ellenőrizte. A haszonbérlet időtartama alatt a bérlő a szükséges fenntartási, karbantartási munkákat nem végezte el, a szerződés megszűnésekor a bérlemény nem volt halászati hasznosításra alkalmas állapotban.
Az így kiegészített tényállásra figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét a Gt. 30. § (2) bekezdése alapján, a döntés jogi indokait azonban - a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel - kiegészíti a másodfokú bíróság az alábbiakkal:
Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti taggyűlési határozat hiánya az 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel, a 157. § a) pontja alapján alapot adna a per megszüntetésére. E jogszabályhely alkalmazására akkor kerülhet sor, ha jogszabály a perindításra jogosultat kifejezetten nevesíti, és a pert nem a jogszabályban megnevezett személy indítja meg. Ilyen jogszabályi rendelkezés a perbeli esetben nincs, így a per megszüntetésére sincs jogi lehetőség. Kártérítési per indítására - külön jogszabályi felhatalmazás nélkül - a károsult, magát károsultnak állító személy jogosult. Arról, hogy a perindító személyt az általa érvényesített követelés megilleti-e, az adott követelést jogosult-e érvényesíteni, ítélettel kell dönteni.
A jelen perben a felperes a gazdasági társaság, amely a vezető tisztségviselője ellen érvényesít kártérítési követelést, mely követelés érvényesítésének feltételeit a Gt. határozza meg. A Gt. 141. § (2) bekezdésének n) pontja a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésként szabályozza - többek között - az ügyvezetők elleni követelések érvényesítéséről történő döntéshozatalt. A taggyűlési döntés hiánya az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti, ami a kereset elutasítását eredményezi (BH 2017.407.). A Gt. 49. § (5) bekezdése azonban lehetővé teszi a kisebbség számára - a társaság nevében - az igényérvényesítést, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a vezető tisztségviselő ellen támasztható követelése érvényesítésre kerüljön. Ez esetben a követelést a társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül - jogvesztés terhe mellett - a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik. E tárgyban született taggyűlési határozat hiányában a társaság a kisebbség által képviselten sem érvényesíthet a vezető tisztségviselővel szemben kártérítési követelést, kereshetőségi jog hiányában ezért a keresetet ez esetben is ítélettel kell elutasítani.
A perbeli esetben a keresetlevél benyújtásakor a Gt. 49. § (5) bekezdésében meghatározott taggyűlési határozat valóban nem létezett, e tény azonban jelenleg már közömbös. A per során, az ítélet meghozatalát megelőzően a gazdasági társaság legfőbb szerve meghozta azt a határozatot, amelyben elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a vezető tisztségviselővel szemben támasztható követelése érvényesítésre kerüljön, az ítélet meghozatalakor tehát a követelés érvényesítéséhez szükséges feltétel fennállt, a keresetet ezért nem lehetett - és nem lehet a másodfokú eljárásban sem - az igényérvényesítési jog hiánya miatt elutasítani.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felmentvény az alperessel szembeni igényérvényesítésnek nem akadálya. Az alperes a felmentvényt a 2017-es üzleti évre kapta meg, az a Gt. 30. § (5) bekezdése értelmében csak az tanúsítja, hogy az alperes az értékelt időszakban, 2017-ben munkáját a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezte. A közbenső ítélet az alperes felelősségét az ezt megelőző időszakban - a haszonbérlet megszűnését megelőzően - tanúsított magatartás (mulasztás) miatt állapította meg, melyre a felmentvénynek nincs hatása.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a perben és fellebbezésében is arra, hogy a felperesnél a kár nem következett be, és arra is, hogy mivel a tórendszer állapotának romlása a haszonbérlő magatartásának következménye, ez kizárja a felelősségét.
A haszonbérlet tárgyában, a halastavak állapotában bekövetkezett negatív változás tényét, azt, hogy a tórendszer rendeltetése szerint nem használható, haltermelés folytatására alkalmatlan, a perbeli - elsőfokú bíróság által helyesen mérlegelt - bizonyítékok alátámasztják. A tórendszer állapotromlása annak értékcsökkenését eredményezte. Az értékcsökkenés nem számviteli fogalom, hanem a jelen ügyben még alkalmazandó, 1959. évi IV. törvény 355. § (4) bekezdése szerint ez maga a kár, melynek megtérítésére a károkozó köteles. Az értékcsökkenéssel a kár bekövetkezett, ezzel a felperes kártérítési követelése esedékessé vált az 1959. évi IV. törvény 360. § (1) bekezdése szerint, és igényelheti akár az értékcsökkenés megtérítését, akár az eredeti állapot - rendeltetésszerű használat - helyreállításához szükséges költségek megtérítését. Utal e körben a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a tórendszer állapotában az elmúlt 10 év alatt változás következett be (G.20.343/2019/7.,8. szám), hogy a kár a haszonbérlet megszűnésekor keletkezett annak következményeként, hogy a haszonbérlő az állagmegőrzést elhanyagolta (G.20.343/2019/9. szám), a 2017. július 28. napján kelt, haszonbérlőnek címzett levelében is azt írta, "hogy a tavak jelen állapotukban nem alkalmasak a visszaadásra, nem elégítik ki a visszavételhez szükséges kritériumokat".
A perben rendelkezésre álló tények, és az alperes fentebb idézett nyilatkozatai szerint is a tórendszer állapotromlása a haszonbérlő szerződéses kötelezettségeinek - karbantartás, állagmegóvás - elmulasztása miatt következett be, az eredmény bekövetkezésében azonban közrehatott az alperes gazdasági társaság érdekeivel ellentétes magatartása, az, hogy a haszonbérlet fennállása alatt nem ellenőrizte, hogy a bérlő a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti-e, a szerződésszerű teljesítést nem követelte meg. E mulasztása közrehatott abban, hogy a haszonbérleti jogviszony megszűnésének időpontjára a bérlemény értékcsökkentté vált. Az alperes és a haszonbérlő együttes magatartásának eredményeként bekövetkezett károkért az alperes az 1959. évi IV. tv. 344. § (1) bekezdése szerint mint közös károkozó felel, mégpedig a haszonbérlővel egyetemlegesen. Az 1959. évi IV. tv. 337. § (1) bekezdése alapján pedig egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, és a jogosult választhat, hogy melyik kötelezettel szemben érvényesíti igényét. A közös károkozás megvalósul akkor is, ha a kötelezettek más-más felelősségi alakzat alapján felelnek (BH 2016.203.), de megvalósul akkor is, ha az egyik károkozó mulasztása segíti elő a másik károkozó számára a károkozást, teremti meg azokat a körülményeket, amelyek révén a károkozás lehetővé válik (EBH 2000.199.). A perbeli esetben a kárt a haszonbérlő és az alperes közösen okozták, a haszonbérlő a haszonbérleti szerződés megszegésével, az alperes pedig - a felperesi gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét figyelmen kívül hagyva - a haszonbérlő szerződésszerű teljesítése ellenőrzésévek elmulasztásával.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a kár csak akkor következik be, ha a haszonbérlővel szembeni igényérvényesítés nem vezet eredményre. A haszonbérlővel szembeni eredményes igényérvényesítésnek a már bekövetkezett kár megtérülése körében volna jelentősége, az alperes mint egyetemleges kötelezett a jelen perben csak arra hivatkozhatna eredménnyel, hogy a társkötelezett részéről teljesítés történt, és e tény megszüntette a kötelezettségét az 1959. évi IV. tv. 337. § (1) bekezdése alapján.
Annak a ténynek, hogy V. B. a saját tulajdonát képező ingatlanok tekintetében nem lépett fel a haszonbérlővel szemben, hogy a haszonbérlő a szerződés megszűnésekor, a határidő lejárta előtt nem nyilatkozott a haszonbérleti jogviszony folytatásáról, hogy a szerződés megszűnésekor milyen módon került sor a birtokbadásra, nincs jogi relevanciája. Az alperes - bár e tényekre hivatkozott - maga sem jelölte meg, hogy ezek a felelősség jogalapjára milyen módon volnának hatással. Nem jelölte meg az alperes azt sem, hogy mennyiben, és milyen okból mentesítené a felelősség alól az a körülmény, hogy bízott abban, hogy a haszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlő a kötelezettségeit teljesíteni fogja.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felelősség jogalapja körében - a fentebb kifejtettekre is tekintettel - további bizonyítás szükségtelen. Mellőzi azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azt az okfejtést, mely szerint az alperesi magatartással ok-okozati összefüggésben bekövetkezett kár szakérői bizonyítása során kell értékelni a haszonbérlő kár bekövetkeztében közreható tevékenységét, mulasztását. Tekintettel arra, hogy a közös károkozás folytán a károkozók felelőssége egyetemleges, a közrehatás mértékének vizsgálata szükségtelen. A haszonbérlő magatartásának annyiban van jelentősége, hogy haszonbérlő mulasztása, szerződésszegése miatt a haszonbérlet megszűnésének időpontjában a bérleményben fennálló értékcsökkenés tekinthető az alperes magatartásával - ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával - is okozati összefüggésben bekövetkezett kárnak, így a kereset összegszerűsége körében lefolytatandó szakértői bizonyítás során erre kell figyelemmel lenni.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét az 1952. évi III. törvény 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40 006/2020/5.)
(A Kúria Pfv.VII.21.194/2020/5. számú közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.)