adozona.hu
ÍH 2021.88
ÍH 2021.88
RÉSZLEGES FÉLBESZAKADÁS - PERTÁRSASÁG Ha az adós több hitelezője egy keresetben érvényesíti a vezetői felelősség megállapítása iránti igényét, nincs sem anyagi jogi, sem eljárásjogi akadálya annak, hogy az egyik felperes halála (megszűnése) esetén az 1952. évi Pp. szabályai alapján folyamatban lévő eljárásban is alkalmazza a bíróság az eljárás részleges félbeszakadásának szabályait [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdés; 1952. évi III. törvény (rPp.) 51. § a)-c) pont, 111-112. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényszék a 2021. február 12-én tartott tárgyaláson meghozott 203. sorszámú végzésével megállapította, hogy az eljárás a LXXXV. rendű felperes halála folytán 2019. március 3-án félbeszakadt. Rögzítette, az eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad, a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik. A félbeszakadás tartama alatt tett minden, a per érdemére vonatkozó bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a félbes...
ÍH 2021.88 RÉSZLEGES FÉLBESZAKADÁS - PERTÁRSASÁG
Ha az adós több hitelezője egy keresetben érvényesíti a vezetői felelősség megállapítása iránti igényét, nincs sem anyagi jogi, sem eljárásjogi akadálya annak, hogy az egyik felperes halála (megszűnése) esetén az 1952. évi Pp. szabályai alapján folyamatban lévő eljárásban is alkalmazza a bíróság az eljárás részleges félbeszakadásának szabályait [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdés; 1952. évi III. törvény (rPp.) 51. § a)-c) pont, 111-112. §].
A törvényszék a 2021. február 12-én tartott tárgyaláson meghozott 203. sorszámú végzésével megállapította, hogy az eljárás a LXXXV. rendű felperes halála folytán 2019. március 3-án félbeszakadt. Rögzítette, az eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad, a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik. A félbeszakadás tartama alatt tett minden, a per érdemére vonatkozó bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.Végzésének indokolásában kiemelte, az adós 95 hitelezője felperesként pert indított az adós korábbi öt igazgatósági tagja mint vezető tisztségviselők ellen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján fennálló felelősségük megállapítása érdekében, amely eljárás az újraindulását követően új lajstromszámon folyt. A Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség megállapítása iránti pert az adós nevében a felszámoló is megindította ugyanezen öt alperessel szemben, a per külön lajstromszámon volt folyamatban. A jelen ügyszámon folyamatban lévő, hitelezők által indított per a LXXXV. rendű felperes 2019. március 3-i halálára tekintettel - melynek tényét a hitelező felperesek képviselője 2021. február 11-én elektronikus úton benyújtott beadványának mellékleteként csatolt halotti anyakönyvi kivonattal igazolta - félbeszakadt.
Rámutatott, a felperesek kérelme az eljárás LXXXV. rendű felperes vonatkozásában történő félbeszakadásának megállapítására irányult. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás részleges félbeszakadására a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) nem ad lehetőséget, a teljes eljárás félbeszakadásáról kellett rendelkezni. A félbeszakadás a jogutód perbelépésének, illetve perbevonásának időtartamáig tart.
A törvényszék kifejtette, az eljárás 2019. március 3-i félbeszakadásáról csak a 2021. február 11-én tett bejelentés folytán szerzett tudomást, az egyesítés pedig nem jelen ügyszámon, hanem még külön ügyszámon, a 67. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt végzéssel lett elrendelve, ezért az egyesítő végzés tekintetében a hatálytalanság nem állapítható meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az egyesítés egy olyan ügyhöz történő egyesítésre vonatkozik, amely eljárás az egyik felperes korábban történt halálára tekintettel félbeszakadás folytán nincs folyamatban. Ezért az ide egyesített ügy tévedés folytán történt egyesítésének megszüntetése érdekében a félbeszakadást megállapító végzés jogerőre emelkedését követően tud intézkedni az iránt, hogy a félbeszakadással nem érintett per tovább folytatódhasson.
A végzés ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását kérték akként, hogy az ítélőtábla az eljárás félbeszakadását csak a LXXXV. rendű felperes vonatkozásában állapítsa meg. A XCVI. rendű felperes a törvényszéktől is kérte, hogy a végzést a saját hatáskörében változtassa meg akként, hogy az eljárás félbeszakadását csak a LXXXV. rendű felperes vonatkozásában állapítsa meg. Az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek kérték továbbá a törvényszék kötelezését a többi felperes vonatkozásában az eljárás folytatására, és másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését is kérték.
A XCVI. rendű felperes a fellebbezése indokolásában vitatta a törvényszék álláspontját, mely szerint az rPp. az eljárás részleges félbeszakadását nem ismeri.
Kifejtette, az I-XCV. rendű felperesek perbeli követelései ugyanabból a jogviszonyból erednek, így esetükben a jelen perben az rPp. 51. § b) pontja szerinti egyszerű pertársaság, és nem az a) pont szerinti egységes, illetve kényszerű pertársaság áll fenn. Rámutatott, a Cstv. 33/A. §-a szerinti pert indító felpereseknek a perindítási jogosultsága nem közös jog. A Cstv. 33/A. §-a nem ír elő kötelező perben állást a hitelezőkre nézve, a perben nem kell minden hitelezőnek perben állnia, sőt a pert adott esetben egy hitelező is megindíthatta volna. A hitelezők magatartása önállóan is értékelhető, így a hitelezők vonatkozásában egységes pertársaságról nem beszélhetünk. Ennek azért van jelentősége, mivel az egyszerű pertársaságnál a függetlenség elve érvényesül [rPp. 53. § (1) bekezdés], miszerint az egyes pertársak cselekményeit, mulasztásait a bíróság a másik pertárs cselekményére, mulasztására tekintet nélkül bírálja el. Hasonlóan a szüneteléshez, amelynek következtében adott esetben az egyik pertárs vonatkozásában akár meg is szűnhet a per, míg az eljárás folytatását kérők esetében folytatódik, egyik felperes halála sem lehet hatással a többi felperes eljárására, hiszen perben állásuk nem kötelező és az egyik pertárs "cselekménye" nem hat ki rájuk. Ennek megfelelően az egyik felperes halála esetén nem a teljes eljárás szakad félbe, hanem az eljárás csak az adott felperes vonatkozásában szakad félbe.
Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a BDT 2010.2325. és a BDT 2014.3224. számon közzétett határozatokra, melyek kimondták, hogy egyszerű pertársaság esetén a pertársak egyikének halála nem vezet a teljes eljárás félbeszakadásához abban az esetben, ha az általa vagy vele szemben érvényesített követelés elbírálása elkülöníthető. Ekkor az eljárás félbeszakadását csak a meghalt fél vonatkozásában állapítja meg a bíróság.
Hivatkozott az rPp. 2. § (1) bekezdésében rögzített, az észszerű határidőn belül való döntés alapelvére is, továbbá bejelentette, hogy fellebbezésével egyidejűleg külön kérelmet terjesztett elő a törvényszékhez a 67. sorszámú egyesítő végzés hatályon kívül helyezése és annak az eljárásnak a folytatása iránt.
Az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek a fellebbezésük indokolásában a fentiekhez hasonlóan érveltek.
Hivatkoztak továbbá Magyarország Alaptörvénye 28. cikkére, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdésére, és az 1993. évi XXXI. törvénnyel a magyar jogrendszer részévé tett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikk 1. pontjára, illetve 13. cikkére. Határozott jogi álláspontjuk szerint mind az Alaptörvény, mind az Egyezmény hivatkozott kitételeit sérti a törvényszéknek az a döntése, hogy egyszerű pertársaságuk vonatkozásában az egyetlen felperes esetében fennálló eljárási akadályra tekintettel valamennyi felperest megfosztotta az igényérvényesítéstől, ezzel korlátozva a bírósághoz fordulás alapvető emberi jogát. A hivatkozott jogszabályok biztosítják a felperesek részére az igényük bírósági elbírálásához, az erre irányuló per tisztességes és észszerű időn belül történő lefolytatásához, valamint a tulajdonuk védelméhez való jogait, melyet a törvényszék a végzésével megsértett.
Előadták, az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek egyszerű pertársaságként azt kérték az elsőfokú bíróságtól, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az alperesek egyetemleges felelősségét állapítsa meg a tekintetben, hogy a felszámolás alatt álló adós cég vonatkozásában a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal az adós vagyona a jogsértő tevékenységükre is visszavezethetően, számukra felróható okokból csökkent, és kérték, hogy az alpereseket egyetemlegesen kötelezze a 3 125 751 140 forint összegű, a vagyoncsökkenéssel egyező mértékű pénzügyi biztosíték nyújtására. Kérték, hogy a károkozó magatartás általános fennállásán kívül, a bíróság állapítsa meg az alperesek jogosulatlan nemzetközi szerződéskötésének a jogellenességét, elősegítve ezzel, hogy felperesek a nemzetközi szerződésben érintett, ma is működő nemzetközi pénzügyi szolgáltatókkal szemben is képesek legyenek igényüket előterjeszteni. Az elsőfokú bíróságnak abban kell döntést hoznia, hogy a társaság vezetői hoztak-e olyan felróható döntéseket, amelyek megalapozzák a döntéshozók korlátolt felelősségének áttörését.
Hangsúlyozták, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelezők számára a perindítás lehetősége nemcsak akkor áll rendelkezésre, ha valamennyi hitelező perben áll, hiszen nincs törvényben előírt perben állási kötelezettség. Az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek egyesével is megindíthatták volna jelen pert, és nem is áll perben valamennyi, az adós hitelezőjének minősülő személy. A felperesek keresetének jogalapjából is egyértelműen következik, hogy a felperesek jogai és kötelezettségei nem közösek, csak ugyanabból a jogviszonyból erednek, és jelen jogvita a felperesek vonatkozásában nem csak egységesen dönthető el, így a felperesek az rPp. 51. § (1) bekezdés b) pontja szerinti egyszerű pertársaknak minősülnek.
Kiemelték, a közös felperesi jogérvényesítés ténye még nem keletkeztet a felperesek között egységes pertársaságot, ugyanis az egységes pertársaságnak valamely anyagi jogi, törvényi rendelkezésen kell alapulnia. E körben hivatkoztak a Kúria BH 2017.157. számú eseti döntésére, melyben kimondta, hogy az egységes pertársaság minden esetben anyagi jogi szabályok rendelkezése alapján jön létre a polgári perben. Az alpereseknek a jogosultak választása szerinti perbe állítása még nem teremt egységes pertársaságot, mert az egységes pertársaság alapja kizárólag anyagi jogi szabály előírása lehet, a peres felek eljárási cselekménye anyagi jogi háttér nélkül egységes pertársaságot nem hoz létre.
Kifejtették, a törvényszék részéről a helyes eljárás az lett volna, ha a LXXXV. rendű felperes elhalálozásának a tényét értékelve megállapítja LXXXV. rendű felperes vonatkozásában az eljárás félbeszakadását a halálozás időpontjában, ugyanakkor a többi felperes vonatkozásában folytatja az eljárást, hiszen a többi felperes kereseti kérelme a LXXXV. rendű felperes perben állása nélkül is elbírálható, és az eljárás folytatásának LXXXV. rendű felperes esetében felmerült akadálya nem terjed ki a többi felperesi pertárs keresetének az elbírálhatóságára.
Az I., IV. és V. rendű alperesek a végzés helybenhagyását kérték.
Az I. és IV. rendű alperesek egybehangzóan amellett érveltek, hogy a törvényszék végzése helyesen tartalmazza: az rPp. nem ismeri, és nem ad lehetőséget az eljárás részleges félbeszakadására, ezért a teljes eljárás félbeszakadásának van helye.
Nem vitatták azt a tényt, hogy a hitelezők mindegyikének perben állása nem kötelező, hiszen anélkül is eldönthető a vezető tisztségviselők felelősségének kérdése. Álláspontjuk szerint azonban az rPp. 51. § a) pontjának második fordulata ("a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjed") megvalósul jelen esetben, a Cstv. 33/A. §-a alapján indítható megállapítási, valamint erre alapított marasztalási per sajátosságaiból fakadóan.
Kifejtették, igaz, hogy minden hitelezőnek nem szükséges a perben állása, azonban a perben hozott döntés kiterjed minden hitelezőre, hiszen azok a hitelezők is jogosultak marasztalási pert kezdeményezni, akik a megállapítási perben nem vettek részt. A Cstv. 33/A. § (11) bekezdése szerint a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követően bármely hitelező keresettel kérheti, hogy a bíróság az (1) bekezdés szerinti perben jogerősen megállapított felelősség alapján, az okozott vagyoni hátrány mértékéig kötelezze az adós volt vezetőjét a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére. Ebből következik, hogy a perben nem álló hitelezőkre is kiterjed a megállapítási perben hozott döntés - azaz minden kétséget kizáróan kényszerű pertársaságról van szó -, hiszen épp ez okból kifolyólag válik jogosulttá bármely hitelező marasztalási per kezdeményezésére annak ellenére is, ha a megállapítási perben nem vett részt mint peres fél.
Kényszerű pertársaság esetén, azaz jelen perben nincs helye az eljárás részleges - a meghalt fél vonatkozásában történő - félbeszakadásának.
Amellett is érveltek, hogy helyesen járt el a törvényszék akkor, amikor - ugyanazon vezetők ugyanazon tevékenységére tekintettel folyamatban volt - megállapítási pert a 67. sorszámú végzésével egyesítette a jelen peres eljáráshoz. Ezért kérték, hogy a törvényszék hagyja figyelmen kívül a XCVI. rendű felperes által benyújtott, a 67. sorszámú egyesítő végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmet.
Az V. rendű alperes hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (V. 9.) számú határozatával elfogadott kollégiumi véleményére, amely a fél halála, megszűnése miatti félbeszakadás eljárásjogi kérdéseiről az alábbiak szerint foglalt állást: "A fél halála vagy megszűnése esetében […] a bíróság az eljárás félbeszakadását állapítja meg."
Hangsúlyozta, ezzel egyezően rendelkezik a hatályos Pp. is, amely egyértelműen előírja a 119. § (1) bekezdés a) pontjában, hogy az eljárás félbeszakad, ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik, a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig, kivéve, ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt.
Vitatta továbbá az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek fellebbezésének azt az előadását, mely szerint a felperesek jogi képviselője a LXXXV. rendű felperes házastársát mint törvényes örököst nem kevés akadály mellett ugyan felkutatta, ő azonban előadta, hogy nem kíván az eljárásba bekapcsolódni, nem kíván semmilyen eljárási cselekményt végrehajtani, így különösen nem kíván a jogi képviselő számára megbízást adni. Önmagában az, miszerint állítólagosan előadta a felperes házastársa, hogy nem kíván megbízást adni a jogi képviselet ellátására, nem elegendő bizonyíték arra, hogy erre tekintettel a törvényszék az eljárás félbeszakadását megállapító végzését hatályon kívül helyezze. Tekintettel arra, hogy a LXXXV. rendű felperes mint természetes személy vett részt az eljárásban, halálát követően minden lehetőség adott arra vonatkozóan, hogy örököse felperesi oldalon perbe lépjen. Ennek megtörténtéig, illetve a helyzet tisztázásáig az egyetlen jogszerű és helyes döntés az eljárás félbeszakadásának megállapítása.
A törvényszék a 214. sorszámú végzésével tájékoztatta a feleket, hogy az iratok felterjesztéséről intézkedik tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az eljárás bizonyos fél tekintetében történő félbeszakadásának eljárásjogi lehetőségét a jogszabály nem biztosítja. Ezt az álláspontját erősíti a jelen ügyben még nem alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 119. § (1) bekezdés a) pontja, mely a jelen ügyben alkalmazandó rPp. 111. § (1) bekezdésével azonos szövegezésű, és a Pp. 120. § (6) bekezdése, amely a főszabály alól kivételt, a részleges félbeszakadást kizárólag a perfelvétel lezárását követően és akkor teszi lehetővé, ha a többi pertárs tekintetében részítélet hozható. Ehhez hasonló normatív felhatalmazást azonban a jelen ügyben alkalmazandó rPp. nem tartalmaz.
Rámutatott, a bírói gyakorlat ugyan valóban kialakított egy esetkört, amelyben alkalmazza a részleges félbeszakadás megállapítását, de a hitelező felperesek által indított perben a felperesi pertársaság az rPp. 51. § a) pontja szerinti pertársaság. A Fővárosi Ítélőtábla 2005-ben elfogadott hivatkozott kollégiumi véleményének 2. pontja a részleges félbeszakadást az rPp. 51. § b) és c) pontja szerinti esetekben látja megállapíthatónak. A jelen ügyben érvényesített igény azonban a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősség megállapítására irányuló összhitelező védelmi eszközként érvényesíthető igény, ahol a 95 hitelező felperes a keresetét - bár az egyes hitelezői igényeiket összeadva, de - egységes kereseti kérelemmel terjesztették elő, mindegyik hitelező felperes kérelme a kereseti kérelemben megjelölt összeg erejéig történő felelősség megállapítására irányul, az elhunyt felperesnek nincs külön kereseti kérelme, ugyanannak az egységesen megítélendő alperesi felelősségnek a megállapításáról van szó. A perben hozandó ítéleti megállapítás erejéig bármelyik hitelező a maga igénye tekintetében megindíthatja majd a marasztalási pert. A per tárgya közös jog, és az egységes pertársaságnak az a vagylagos feltétele is megállapítható, mely szerint a perben hozandó döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne.
Tájékoztatta a feleket arról is, hogy amennyiben a félbeszakadást megállapító végzését a másodfokú bíróság helybenhagyja, úgy a perek egyesítését megszünteti és a hitelező által indított per tárgyalását folytatja. Amennyiben a másodfokú bíróság a végzést megváltoztatja és csak az elhunyt felperes tekintetében állapítja meg a félbeszakadást, úgy a perek egyesítését nem kívánja megszüntetni és az egyesített perekben kívánja az eljárást a szakértő meghallgatásával folytani.
Az I-LXXXIV. és LXXXVI-XCV. rendű felperesek a 214. sorszámú végzés ellen "fellebbezést" nyújtottak be azzal, hogy amennyiben az ítélőtábla úgy ítéli meg, hogy a kifogásolt 214. sorszámú végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, akkor kérik, hogy beadványukat az ítélőtábla a korábban előterjesztett fellebbezésük indokolása kiegészítésének tekintse.
Az ítélőtábla rögzíti, hogy a 214. sorszámú végzést - annak tartalma szerint - a felpereseknek a törvényszékhez intézett, a 203. sorszámú végzés saját hatáskörben történő megváltoztatása iránti kérelme elutasításának és az elutasítás indokolásának, továbbá egyéb tájékoztatásnak tekinti. Mivel a felperesek - előadásuk szerint - a 214. sorszámú végzés elleni "fellebbezést" a törvényszékhez és az ítélőtáblához is benyújtották, a törvényszék intézkedéséről azonban nem áll rendelkezésre adat, továbbá a "fellebbezésben" kifejtettek a 203. sorszámú végzés elleni fellebbezés érdemi elbírálását nem befolyásolják, az ítélőtábla mind a 214. sorszámú végzést, mind az ellene benyújtott "fellebbezést" figyelmen kívül hagyta.
A felperesek fellebbezése alapos.
A törvényszék helytállóan rögzítette a félbeszakadás megállapításához szükséges tényeket, jogi álláspontjával és döntésével azonban az ítélőtábla az alábbiakra tekintettel nem értett egyet.
Mindenekelőtt rámutat az ítélőtábla, egységes a bírói gyakorlat annak a megítélésében, hogy a részleges félbeszakadást az rPp. hatálya alatt folyamatban levő ügyekben az 51. § b) és c) pontja szerinti esetekben megállapíthatónak tartja.
Már az V. rendű alperes által hivatkozott, a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. számú kollégiumi véleménye is kifejtette azt, hogy nem tartalmaz külön szabályozást az rPp. arra az esetre, ha a meghalt fél pertársaság tagjaként állt perben. Kérdés, hogy félbeszakad-e az eljárás egésze, vagy lehetőség van csak az érintett pertárs vonatkozásában az eljárás félbeszakadásának megállapítására, a többi pertárssal szembeni eljárás folytatása mellett. Egyszerű pertársaság esetén [51. § b), c) pont] kizáró rendelkezés hiányában nincs akadálya a "részleges" félbeszakadásnak, mivel a követelés önállóan is elbírálható. A bíróság a meghalt féllel szemben állapítja meg az eljárás félbeszakadását, míg a többi fél vonatkozásában félbeszakadás nélkül folytatja az eljárást. Az egyszerű pertársaság jogi természete mellett a célszerűségi szempontok is azt indokolják, hogy az egyik pertárs halála ne akadályozza a többi pertárs viszonyában az eljárás folytatását. Az ezzel ellentétes felfogás az esetek többségében (pl. egyesített ügyek, alanyi keresethalmazat) méltánytalan eredményhez, a per indokolatlan elhúzódásához vezetne. Mindezek alapján a Polgári Kollégium akként foglalt állást, hogy ha a meghalt (megszűnt) fél egyszerű pertársaság tagjaként vett részt az eljárásban és az általa vagy vele szemben érvényesített követelés elbírálása elkülöníthető, nincs akadálya annak, hogy az eljárás félbeszakadását csak a meghalt (megszűnt) fél vonatkozásában állapítsa meg a bíróság.
Ugyanezt a jogi álláspontot tükrözik a felperesek által hivatkozott, BDT 2010.2325., BDT 2014.3224. és BH 2017.157. számon közzétett eseti döntések.
Az adott ügyben ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesek között az rPp. 51. § a) pontja szerinti egységes (kényszerű), avagy a b) vagy c) pont szerinti egyszerű (célszerű) pertársaság jött létre azáltal, hogy egy perben érvényesítik az alperesekkel szemben a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított, vezetői felelősség megállapítása iránti igényüket.
Ennek megválaszolásához az ítélőtábla arra a további kérdésre keresett választ kiindulási alapként, hogy van-e olyan anyagi jogi szabály, amely - a rPp. 51. § a) pontja szerint - a felszámolás alá került adós hitelezőinek csak egységesen elbírálható közös jogává teszi a 33/A. § (1) bekezdése szerinti vezetői felelősséget, vagy a perben hozandó döntés a hitelezőkre a perben való részvétel nélkül is kiterjedne.
Ebben a körben helytállóan hivatkoztak a felperesek arra, hogy a per tárgya nem a hitelezők közös joga. A hitelezők adóssal szembeni követelése egymástól független. Az, hogy ugyanazon adóssal szemben áll fenn követelésük, anyagi jogi közösséget a felperesek között nem teremt.
Rámutat az ítélőtábla arra is, a megállapítási perben hozandó döntésnek az a sajátossága, hogy valamennyi - a perben felperesként részt vevő és felperesként részt nem vevő - hitelező számára meghatározza az alperesi felelősségnek azt a felső határát, ameddig a következő, marasztalási perben az alperesek fizetésre kötelezhetők. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a perben hozandó döntés a hitelezőkre a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. Egyik hitelező sincs ugyanis elzárva attól, hogy ugyancsak a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapítva, de más tényállás alapján, újabb keresetet indítson az adós vezetőivel szemben. Ezért az a körülmény, hogy az adott perben felperesként fellépő hitelezők azonos tényállásra hivatkozással, egy keresetben érvényesítik az alperesekkel szemben a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított igényüket, nem ad alapot az rPp. 51. § a) pontja szerinti egységes (kényszerű) pertársaság szabályainak alkalmazására.
Mindezekre tekintettel nincs sem anyagi jogi, sem eljárásjogi akadálya annak, hogy az adott tényállás mellett, az rPp. szabályai alapján folyamatban levő eljárásban is alkalmazza a bíróság az eljárás részleges félbeszakadásának szabályait. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a 95 hitelezői felperes egyikének halála folytán az egész eljárás félbeszakadásának megállapítása 94 hitelezői felperes számára okozna méltánytalan sérelmet, a per indokolatlan elhúzódását.
Az ítélőtábla ezért a törvényszék végzését - utalással az rPp. 259. §-ára - a 253. § (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy az eljárás félbeszakadását csak a LXXXV. rendű felperes vonatkozásában állapította meg.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Gpkf.43.338/2021/3.)