adozona.hu
BH 2021.9.267
BH 2021.9.267
Az azonnali hatályú felmondás indoklása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. A több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteletlen magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1997. szeptember 1-től állt az alperes alkalmazásában informatika és fizika szakos pedagógus munkakörben. Munkáltatói jogkört felette munkaviszonya megszüntetésekor a főigazgató gyakorolta, míg közvetlen felettese az általános iskola igazgatója és igazgatóhelyettese volt.
[2] A felperes és munkahelyi vezetői között több alkalommal nézeteltérés alakult ki a hiányzásai és kommunikációjának hangneme miatt. A felperest a munkáltató több esetben írásbeli figyelmeztetésben részesíte...
BH 2021.9.267 Az azonnali hatályú felmondás indoklása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. A több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteletlen magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pont]
A tényállás
[1] A felperes 1997. szeptember 1-től állt az alperes alkalmazásában informatika és fizika szakos pedagógus munkakörben. Munkáltatói jogkört felette munkaviszonya megszüntetésekor a főigazgató gyakorolta, míg közvetlen felettese az általános iskola igazgatója és igazgatóhelyettese volt.[2] A felperes és munkahelyi vezetői között több alkalommal nézeteltérés alakult ki a hiányzásai és kommunikációjának hangneme miatt. A felperest a munkáltató több esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítette, így 2018. május 16-án azért, mert nem jelentette be előre hiányzásait, késedelmes megjelenéseit és a felettesével szemben felelősségre vonó, kioktató hangnemet használta. 2018. december 13-án a késései, a tanórán való meg nem jelenése, iskolai programon való részvételének hiánya és a tűzriadó gyakorlat során tanúsított magatartása miatt figyelmeztették. A 2019 márciusában közölt figyelmeztetés alapja az volt, hogy nem látta el az előzetes kiírás szerint a tanulócsoportok étkezési felügyeletét, az étkezdében nem jelent meg, azt megelőzően a kitűzött határidőig szakmai feladatát nem teljesítette és felettesei felhívásait figyelmen kívül hagyta. A felperes az írásbeli figyelmeztetéseket ugyan vitatta, azonban azokat bíróságon nem támadta meg.
[3] A 2019. május 23-án megtartott tehetségnapi gálaműsorral összefüggő pedagógusi feladatokat a munkáltató a helyben szokásos módon, az elektronikus levelezési rendszeren keresztül tette közzé. A felperes feladata az volt, hogy 14 órától 15 óra 30-ig a tanulószobán felügyelje a diákokat, majd 15 óra 30 perkor kísérje át őket a gálaműsorra, amelyen mindvégig legyen jelen. A felperes ezzel szemben 14 órakor tévedésből a gálaműsornak helyt adó tornaterembe ment és csak mint egy 15-30 perces késéssel érkezett vissza a tanulószobába.
[4] Aznap este az igazgatóhelyettes e-mailben kérte számon a felperest, hogy nem felügyelte 14 órakor a gyerekeket a tanulószobán, ezt követően egyedül küldte át őket a műsor helyszínére, továbbá a műsor alatt nem látták őt, hazament annak ellenére, hogy minden pedagógus és gyermek számára kötelező volt a részvétel.
[5] A felperes 2019. május 24-én elküldött válasz-e-mailben határozottan állította, hogy végig jelen volt a műsor alatt, a záróbeszédet is meghallgatta. A levél bevezető mondata szerint "szomorúan veszem tudomásul, hogy egy középszerű matektanár, egy volt igazgatóhelyettes ossza az észt..." és örömét fejezte ki, hogy "még jó, hogy a székek visszapakolására nem engem osztottál be szaktanérként".
[6] Az alperes a 2019. június 5-én kelt, és e napon közölt azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Indokolásként arra hivatkozott, hogy a felperes korábban több ízben írásbeli figyelmeztetésben részesült. Az ezekkel kapcsolatos tények előzményei a felmondásnak, mert sorozatos kötelezettségszegő magatartást tanúsított, a feletteseivel szemben több alkalommal elfogadhatatlan módon kommunikált, hangneme kioktató volt és az igazgatóhelyettes személyét érintő megnyilatkozása elfogadhatatlan. A felügyeletére bízott tanulókat magára hagyta a tanulószobán, az igazgatóhelyettes ezzel összefüggésben hozzá intézett kérdésére nem megfelelő stílusú és tartalmú levélben válaszolt. Pedagógus végzettségű férfi létére nem adta meg a női vezetőinek kijáró kötelező tiszteletet, magatartásában sorozatban megfigyelhető a női vezetőkkel szembeni tiszteletlen kommunikáció, amely elfogadhatatlan és megalázó. A munkáltató az intézkedése során figyelembe vette azt is, hogy köznevelési intézményben a felnőtt részéről tanúsított ilyen viselkedés a gyermekeket elbizonytalanítja, az iskola által képviselt nevelési céljukban esetleg követésre bátorítja és a felperessel mint munkavállalóval szemben a munkáltató a bizalmát elvesztette. Ez olyan helyzetet teremtett, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt végkielégítés és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felmondás indokai nem valósak és okszerűek, ha követett is el munkaviszonyra vonatkozó szabálysértést, az nem olyan súlyú, amely arányban állna az azonnali hatályú munkáltatói felmondással. A 2019. május 23-i gálaműsoron végig részt vett, a munkáltatói írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált korábbi magatartásai pedig nem szolgálhatnak a felmondás indokául a kétszeres értékelés tilalmából következően. A felmondás egyes indokait közhelyszerűnek minősítette és felhívta a figyelmet arra, hogy az indokok utólag nem bővíthetőek.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte, az azonnali hatályú felmondást jogszerűnek tartotta.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy az azonnali hatályú munkáltatói felmondás jogszerű volt, mivel a többszöri írásbeli munkáltatói figyelmeztetést követően a felperes továbbra is a vezetői tekintélyt romboló módon, kioktató hangnemben kommunikált vezetőjével. Kiemelte, hogy "a középszerű" és "osztja az észt" kifejezések semmiképpen nem engedhetők meg sem kollégával, sem vezetővel szemben, különösen hogy az igazgatóhelyettes munkaköri feladatának tett eleget, amikor a felperes mulasztását, illetve annak okát kívánta vizsgálni.[10] Megállapította, hogy a válaszlevél személyeskedő hangneme a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzési jog gyakorlása, a tájékoztatás kérése és a szükséges intézkedés megtétele a munkáltató joga és kötelezettsége. A felperes nem az adott helyzetben elvárható módon, jóhiszeműen, tájékoztatási kötelezettségének megfelelően járt el. A munkáltatói figyelmeztetés ellenére ismétlődő kötelezettségszegések alapul szolgálhattak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdése a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondásnak. Kiemelte, hogy valóban, az egyszer már szankcionált munkavállalói magatartások nem képezhetik a felmondás indokát, azonban azok igazolhatják az ismétlődő előfordulás tényét. Mivel a felmondás jogszerűségét a nem megfelelő hangnem megalapozta, a további indokok valóságát és okszerűségét a bíróság nem vizsgálta.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a tiszteletlen hangnem önmagában nem elegendő az elsőfokú bíróság által vizsgált, az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megalapozásához. A kötelezettségszegés jelentős mértékét csökkentette, hogy a perbeli esetet megelőzően mindössze egy esetben, 2018. május 16-án alkalmazott írásbeli figyelmeztetést a munkáltató ilyen jellegű magatartása miatt. Az egyéves objektív határidő eltelte, illetve a kétszeres értékelés tilalma miatt ez nem képezhette a későbbi jogviszony-megszüntetés indokát, de alátámaszthatta egy újabb kötelezettségszegés súlyát.
[12] Ezen túl a másodfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás kifejezetten tartalmazta, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt a felek közötti jogviszony nem tartható fenn, azaz a munkáltató elveszítette a bizalmát a munkavállalóval szemben. Az alperes mind ellenkérelmében, mind fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott erre a körülményre és a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint ezt a másodfokú bíróság akkor is vizsgálhatta, ha az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja miatt e körülményt nem értékelte, így indokolása az Mt. 78. § (1) bekezdése b) pontja vonatkozásában nem tartalmazott megállapításokat.
[13] A következetes bírói gyakorlatra hivatkozva megállapította, hogy több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, illetve tiszteleten magatartás elvezethet a bizalomvesztésig. Ez az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumai a figyelmeztetésekkel alátámasztva jól nyomon követhetőek voltak, ezekre maga az alperes is hivatkozott intézkedésében. Utalt továbbá az ítélőtábla az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának 8.5.4. pontjára, mely szerint a tanár a nevelőtestület tagjaként alkotója és részese a jó munkahelyi légkörnek. A felperes e mércének nem felelt meg, ezért alappal vesztette el benne a bizalmát a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondást a bizalomvesztésre tekintettel a másodfokú bíróság jogszerűnek ítélte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot és a keresetnek adjon helyt, mivel az sérti az Mt. 64. § (2) bekezdését, 78. § (1) bekezdés a) és b) pontját, továbbá 82. § (3) és (4) bekezdését.[15] Érvelése szerint az Mt. 64. § (2) bekezdéséből következően a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie, e követelménynek azonban az alperes intézkedése nem felelt meg. Még az elsőfokú bíróság számára sem volt egyértelmű, hogy az azonnali hatályú felmondást a munkáltató konkrétan mire alapította. Az alperes az azonnali hatályú felmondását konkrét kötelezettségszegésre hivatkozva bocsátotta ki, s az előzményeket a magatartás súlyának megítélésénél vette figyelembe. Ehhez képest az ítélőtábla a korábbi figyelmeztetéseket mint a bizalomvesztéshez vezető okokat értékelte a felmondás indokai körében, lényegében a felmondás indokának tekintette azt, és egyben áttért az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában írt felmondási okra.
[16] Ezzel szemben a munkáltató az előzményi figyelmeztetéseket a felmondásban felhozott konkrét kötelezettségszegésekkel összefüggésben a magatartás súlyának értékelésénél vehette volna figyelembe, és nem a bizalomvesztéshez vezető okként bírálhatta volna el azt. A bizalomvesztés körében bizonyítási eljárás sem került lefolytatásra. A felmondásban hivatkozott körülmény a 2019. május 23-i eseményekkel kapcsolatos magatartás volt, ezek egy részéről bebizonyosodott, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Így alaptalanul állította a másodfokú bíróság, hogy a munkaviszony fenntartása objektíve lehetetlenné vált.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás indokolásában megállapításra került, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt nem tartható fenn a jogviszony, azaz a munkáltató elveszítette a bizalmát a munkavállalóban. Utalt a Kúria joggyakorlat-elemzése során kifejtett azon álláspontjára, hogy a bíróság a megszüntető nyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti a jognyilatkozatban közölt indokok alapján. Ennek megfelelően az ítélőtábla helyesen vizsgálta az azonnali hatályú felmondás indokát és vont le ebből következtetéseket.
[18] Az eljárás során folyamatosan hivatkozott arra, hogy a felperes magatartásával kapcsolatos figyelemfelhívások nem vezettek eredményre, amely alapján a felek közötti munkaviszony a továbbiakban nem volt fenntartható. A felmondás indokában foglaltakat bizonyította, ezért az megalapozott és jogszerű volt.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondásában kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára foglaltakra alapította a felmondását és a másodfokú bíróságnak nem volt joga kiegészíteni az elsőfokú bíróság ítélete indokolását. Ezzel szemben megállapítható, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában a jogviszony megszüntetése alátámasztásául szolgáló jogszabályhelyként az Mt. 78. § (1) bekezdésének mind az a), mind a b) pontját megjelölte. A felmondás indokolásában rögzítette, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt a munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, így a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn.
[21] Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy egységes a joggyakorlat a körben, hogy nem annak van jelentősége, hogy a rendkívüli (azonnali hatályú) felmondás a törvény a) vagy b) pontját jelöli meg, vagy mindkettőre hivatkozik, mert a bíróság a megszüntető jognyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti, a jognyilatkozatban közölt indokok alapján. (A felmondások és azonnali hatályú felmondások körében folytatott joggyakorlat-elemzés összefoglaló jelentése 3.3.2. pont; Mfv.I.10.334/2018/3.) Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében felhozott magatartás megfelel-e a törvény rendelkezésének. (Mfv.I.10.189/2017/7., Mfv.I.10.055/2016/4.)
[22] Ennek megfelelően a Pp. 370. § (1) bekezdésével összhangban az ítélőtábla helytállóan vizsgálta a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között a bizalomvesztés megvalósulását függetlenül attól, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapította és a határozat az Mt. 78. § (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó felmondási hivatkozás ellenére indokolást nem tartalmazott.
[23] Az alperes a peres eljárás során folyamatosan hivatkozott arra, hogy a munkáltató a felperes által tanúsított magatartás miatt elveszítette bizalmát munkavállalójában. A Kúria több határozatában kifejtette, hogy a bizalomvesztés egy erkölcsi, etikai jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, amely az érintettek közötti szubjektív érzéseken túli körülmény kell legyen. E körben a munkáltató jogszerűen értékelte a munkavállaló korábbi magatartását, illetve az általa korábban elkövetett kötelezettségszegéseket, mivel a munkaviszony tartós, bizalmi jellegű jogviszony (Kúria Mfv.I.10.186/2019/9., Mfv.X.10.022/2021/3.). Ebből az következik, hogy több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteleten magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez. Helytállóan állapította meg ez alapján a másodfokú bíróság, hogy a bizalomvesztés az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumaiként értékelhetőek a korábbi figyelmeztetések, és ezek jogszerűen vezettek a munkáltatónak a bizalomvesztésen alapuló munkaviszony megszüntetéséhez is.
[24] Jogsértés nélkül értékelte az ítélőtábla az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának azon rendelkezését, mely szerint az alperesnél kifejezésre juttatott együttműködő, tiszteletteljes magatartás a kollégák között általánosan elvárt volt. A felperes egy egyházi iskolában dolgozott, melynek szellemisége különösen elfogadhatatlanná tette viselkedését. Az ilyen munkáltatónál dolgozó pedagógussal szemben támasztott követelmény magasabb fokú. Az oktatáson kívül kiemelt feladatot képez a gyermekek erkölcsi nevelése, továbbá annak közvetítése, hogy a felek egymással szemben toleranciát tanúsítanak. E körbe nem fér bele a felperes által tanúsított magatartás, a többi kollégával, felettesekkel szemben alkalmazott sértő megjegyzések használata, melyek összességükben megalapozták az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét.
[25] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.040/2021.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.040/2021/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Molnár Péter Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár Péter ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Porpáczy Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.027/2020/5/I.
Az elsőfokú bíróság határozata: Pécsi Törvényszék 4.M.70.099/2019/6.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.027/2020/5/I. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint perköltséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes 1997. szeptember 1-től állt az alperes alkalmazásában informatika és fizika szakos pedagógus munkakörben. Munkáltatói jogkört felette munkaviszonya megszüntetésekor a főigazgató gyakorolta, míg közvetlen felettese az általános iskola igazgatója és igazgatóhelyettese volt.[2] A felperes és munkahelyi vezetői között több alkalommal nézeteltérés alakult ki a hiányzásai és kommunikációjának hangneme miatt. A felperest a munkáltató több esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítette, így 2018. május 16-án azért, mert nem jelentette be előre hiányzásait, késedelmes megjelenéseit és a felettesével szemben felelősségre vonó, kioktató hangnemet használta. 2018. december 13-án a késései, a tanórán való meg nem jelenése, iskolai programon való részvételének hiánya és a tűzriadó gyakorlat során tanúsított magatartása miatt figyelmeztették. A 2019 márciusában közölt figyelmeztetés alapja az volt, hogy nem látta el az előzetes kiírás szerint a tanulócsoportok étkezési felügyeletét, az étkezdében nem jelent meg, azt megelőzően a kitűzött határidőig szakmai feladatát nem teljesítette és felettesei felhívásait figyelmen kívül hagyta. A felperes az írásbeli figyelmeztetéseket ugyan vitatta, azonban azokat bíróságon nem támadta meg.
[3] A 2019. május 23-án megtartott tehetségnapi gálaműsorral összefüggő pedagógusi feladatokat a munkáltató a helyben szokásos módon, az elektronikus levelezési rendszeren keresztül tette közzé. A felperes feladata az volt, hogy 14 órától 15 óra 30-ig a tanulószobán felügyelje a diákokat, majd 15 óra 30 perkor kísérje át őket a gálaműsorra, amelyen mindvégig legyen jelen. A felperes ezzel szemben 14 órakor tévedésből a gálaműsornak helyt adó tornaterembe ment és csak mint egy 15 - 30 perces késéssel érkezett vissza a tanulószobába.
[4] Aznap este az igazgatóhelyettes e-mailben kérte számon a felperest, hogy nem felügyelte 14 órakor a gyerekeket a tanulószobán, ezt követően egyedül küldte át őket a műsor helyszínére, továbbá a műsor alatt nem látták őt, hazament annak ellenére, hogy minden pedagógus és gyermek számára kötelező volt a részvétel.
[5] A felperes 2019. május 24-én elküldött válasz e-mailben határozottan állította, hogy végig jelen volt a műsor alatt, a záróbeszédet is meghallgatta. A levél bevezető mondata szerint "szomorúan veszem tudomásul, hogy egy középszerű matek tanár, egy volt igazgatóhelyettes ossza az észt... " és örömét fejezte ki, hogy "még jó, hogy a székek visszapakolására nem engem osztottál be szaktanérként".
[6] Az alperes a 2019. június 5-én kelt, és e napon közölt azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Indokolásként arra hivatkozott, hogy a felperes korábban több ízben írásbeli figyelmeztetésben részesült. Az ezekkel kapcsolatos tények előzményei a felmondásnak, mert sorozatos kötelezettségszegő magatartást tanúsított, a feletteseivel szemben több alkalommal elfogadhatatlan módon kommunikált, hangneme kioktató volt és az igazgatóhelyettes személyét érintő megnyilatkozása elfogadhatatlan. A felügyeletére bízott tanulókat magára hagyta a tanulószobán, az igazgatóhelyettes ezzel összefüggésben hozzá intézett kérdésére nem megfelelő stílusú és tartalmú levélben válaszolt. Pedagógus végzettségű férfi létére nem adta meg a női vezetőinek kijáró kötelező tiszteletet, magatartásában sorozatban megfigyelhető a női vezetőkkel szembeni tiszteletlen kommunikáció, amely elfogadhatatlan és megalázó. A munkáltató az intézkedése során figyelembe vette azt is, hogy köznevelési intézményben a felnőtt részéről tanúsított ilyen viselkedés a gyermekeket elbizonytalanítja, az iskola által képviselt nevelési céljukban esetleg követésre bátorítja és a felperessel, mint munkavállalóval szemben a munkáltató a bizalmát elvesztette. Ez olyan helyzetet teremtett, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt végkielégítés és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felmondás indokai nem valósak és okszerűek, ha követett is el munkaviszonyra vonatkozó szabálysértést, az nem olyan súlyú, amely arányban állna az azonnali hatályú munkáltatói felmondással. A 2019. május 23-i gálaműsoron végig részt vett, a munkáltatói írásbeli figyelmeztetéssel szankcionált korábbi magatartásai pedig nem szolgálhatnak a felmondás indokául a kétszeres értékelés tilalmából következően. A felmondás egyes indokait közhelyszerűnek minősítette és felhívta a figyelmet arra, hogy az indokok utólag nem bővíthetőek.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte, az azonnali hatályú felmondást jogszerűnek tartotta.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy az azonnali hatályú munkáltatói felmondás jogszerű volt, mivel a többszöri írásbeli munkáltatói figyelmeztetést követően a felperes továbbra is a vezetői tekintélyt romboló módon, kioktató hangnemben kommunikált vezetőjével. Kiemelte, hogy "a középszerű" és "osztja az észt" kifejezések semmiképpen nem engedhetők meg sem kollégával, sem vezetővel szemben, különösen hogy az igazgatóhelyettes munkaköri feladatának tett eleget, amikor a felperes mulasztását, illetve annak okát kívánta vizsgálni.[10] Megállapította, hogy a válaszlevél személyeskedő hangneme a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzési jog gyakorlása, a tájékoztatás kérése és a szükséges intézkedés megtétele a munkáltató joga és kötelezettsége. A felperes nem az adott helyzetben elvárható módon, jóhiszeműen, tájékoztatási kötelezettségének megfelelően járt el. A munkáltatói figyelmeztetés ellenére ismétlődő kötelezettségszegések alapul szolgálhattak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdése a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondásnak. Kiemelte, hogy valóban, az egyszer már szankcionált munkavállalói magatartások nem képezhetik a felmondás indokát, azonban azok igazolhatják az ismétlődő előfordulás tényét. Mivel a felmondás jogszerűségét a nem megfelelő hangnem megalapozta, a további indokok valóságát és okszerűségét a bíróság nem vizsgálta.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a tiszteletlen hangnem önmagában nem elegendő az elsőfokú bíróság által vizsgált, az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megalapozásához. A kötelezettségszegés jelentős mértékét csökkentette, hogy a perbeli esetet megelőzően mindössze egy esetben, 2018. május 16-án alkalmazott írásbeli figyelmeztetést a munkáltató ilyen jellegű magatartása miatt. Az egyéves objektív határidő eltelte, illetve a kétszeres értékelés tilalma miatt ez nem képezhette a későbbi jogviszony megszüntetés indokát, de alátámaszthatta egy újabb kötelezettségszegés súlyát.
[12] Ezentúl a másodfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás kifejezetten tartalmazta, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt a felek közötti jogviszony nem tartható fenn, azaz a munkáltató elveszítette a bizalmát a munkavállalóval szemben. Az alperes mind ellenkérelmében, mind fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott erre a körülményre és a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint ezt a másodfokú bíróság akkor is vizsgálhatta, ha az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja miatt e körülményt nem értékelte, így indokolása az Mt. 78. § (1) bekezdése b) pontja vonatkozásában nem tartalmazott megállapításokat.
[13] A következetes bírói gyakorlatra hivatkozva megállapította, hogy több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, illetve tiszteleten magatartás elvezethet a bizalomvesztésig. Ez az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumai a figyelmeztetésekkel alátámasztva jól nyomon követhetőek voltak, ezekre maga az alperes is hivatkozott intézkedésében. Utalt továbbá az ítélőtábla az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának 8.5.4. pontjára, mely szerint a tanár a nevelőtestület tagjaként alkotója és részese a jó munkahelyi légkörnek. A felperes e mércének nem felelt meg, ezért alappal vesztette el benne a bizalmát a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondást a bizalomvesztésre tekintettel a másodfokú bíróság jogszerűnek ítélte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot és a keresetnek adjon helyt, mivel az sérti az Mt. 64. § (2) bekezdését, 78. § (1) bekezdése a) és b) pontját, továbbá 82. § (3) és (4) bekezdését.[15] Érvelése szerint az Mt. 64. § (2) bekezdéséből következően a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie, e követelménynek azonban az alperes intézkedése nem felelt meg. Még az elsőfokú bíróság számára sem volt egyértelmű, hogy az azonnali hatályú felmondást a munkáltató konkrétan mire alapította. Az alperes az azonnali hatályú felmondását konkrét kötelezettségszegésre hivatkozva bocsátotta ki, s az előzményeket a magatartás súlyának megítélésénél vette figyelembe. Ehhez képest az ítélőtábla a korábbi figyelmeztetéseket, mint a bizalomvesztéshez vezető okokat értékelte a felmondás indokai körében, lényegében a felmondás indokának tekintette azt, és egyben áttért az Mt. 78. § (1) bekezdése b) pontjában írt felmondási okra.
[16] Ezzel szemben a munkáltató az előzményi figyelmeztetéseket a felmondásban felhozott konkrét kötelezettségszegésekkel összefüggésben a magatartás súlyának értékelésénél vehette volna figyelembe, és nem a bizalomvesztéshez vezető okként bírálhatta volna el azt. A bizalomvesztés körében bizonyítási eljárás sem került lefolytatásra. A felmondásban hivatkozott körülmény a 2019. május 23-i eseményekkel kapcsolatos magatartás volt, ezek egy részéről bebizonyosodott, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Így alaptalanul állította a másodfokú bíróság, hogy a munkaviszony fenntartása objektíve lehetetlenné vált.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint az azonnali hatályú felmondás indokolásában megállapításra került, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt nem tartható fenn a jogviszony, azaz a munkáltató elveszítette a bizalmát a munkavállalóban. Utalt a Kúria joggyakorlat-elemzése során kifejtett azon álláspontjára, hogy a bíróság a megszüntető nyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti a jognyilatkozatban közölt indokok alapján. Ennek megfelelően az ítélőtábla helyesen vizsgálta az azonnali hatályú felmondás indokát és vont le ebből következtetéseket.
[18] Az eljárás során folyamatosan hivatkozott arra, hogy a felperes magatartásával kapcsolatos figyelemfelhívások nem vezettek eredményre, amely alapján a felek közötti munkaviszony a továbbiakban nem volt fenntartható. A felmondás indokában foglaltakat bizonyította, ezért az megalapozott és jogszerű volt.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondásában kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára foglaltakra alapította a felmondását és a másodfokú bíróságnak nem volt joga kiegészíteni az elsőfokú bíróság ítélete indokolását. Ezzel szemben megállapítható, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában a jogviszony megszüntetése alátámasztásául szolgáló jogszabályhelyként az Mt. 78. § (1) bekezdésének mind az a), mind a b) pontját megjelölte. A felmondás indokolásában rögzítette, hogy a felperes nem megfelelő kommunikációja miatt a munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, így a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn.
[21] Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy egységes a joggyakorlat a körben, hogy nem annak van jelentősége, hogy a rendkívüli (azonnali hatályú) felmondás a törvény a) vagy b) pontját jelöli meg, vagy mindkettőre hivatkozik, mert a bíróság a megszüntető jognyilatkozatot annak tartalma szerint minősíti, a jognyilatkozatban közölt indokok alapján. (A felmondások és azonnali hatályú felmondások körében folytatott joggyakorlat-elemzés összefoglaló jelentése 3.3.2. pont; Mfv.I.10.334/2018/3.) Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerinti minősítés a bíróságot nem köti. Az intézkedés jogszerűségének vizsgálata arra terjed ki, hogy a munkáltató döntésében felhozott magatartás megfelel-e a törvény rendelkezésének. (Mfv.I.10.189/2017/7., Mfv.I.10.055/2016/4.)
[22] Ennek megfelelően a Pp. 370. § (1) bekezdéssel összhangban az ítélőtábla helytállóan vizsgálta a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között a bizalomvesztés megvalósulását függetlenül attól, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletét az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapította és a határozat az Mt. 78. § (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó felmondási hivatkozás ellenére indokolást nem tartalmazott.
[23] Az alperes a peres eljárás során folyamatosan hivatkozott arra, hogy a munkáltató a felperes által tanúsított magatartás miatt elveszítette bizalmát munkavállalójában. A Kúria több határozatában kifejtette, hogy a bizalomvesztés egy erkölcsi, etikai jellegű, a munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvet juttat kifejezésre, amely az érintettek közötti szubjektív érzéseken túli körülmény kell legyen. E körben a munkáltató jogszerűen értékelte a munkavállaló korábbi magatartását, illetve az általa korábban elkövetett kötelezettségszegéseket, mivel a munkaviszony tartós, bizalmi jellegű jogviszony (Kúria Mfv.I.10.186/2019/9., Mfv.X.10.022/2021/3.). Ebből az következik, hogy több, kisebb súlyú kötelezettségszegés, így a tiszteleten magatartás is elvezethet a bizalomvesztéshez. Helytállóan állapította meg ez alapján a másodfokú bíróság, hogy a bizalomvesztés az alperes oldalán objektíve megvalósult, az ahhoz vezető folyamat stádiumaiként értékelhetőek a korábbi figyelmeztetések, és ezek jogszerűen vezettek a munkáltatónak a bizalomvesztésen alapuló munkaviszony megszüntetéséhez is.
[24] Jogsértés nélkül értékelte az ítélőtábla az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának azon rendelkezését, mely szerint az alperesnél kifejezésre juttatott együttműködő, tiszteletteljes magatartás a kollégák között általánosan elvárt volt. A felperes egy egyházi iskolában dolgozott, melynek szellemisége különösen elfogadhatatlanná tette viselkedését. Az ilyen munkáltatónál dolgozó pedagógussal szemben támasztott követelmény magasabb fokú. Az oktatáson kívül kiemelt feladatot képez a gyermekek erkölcsi nevelése, továbbá annak közvetítése, hogy a felek egymással szemben toleranciát tanúsítanak. E körbe nem fér bele a felperes által tanúsított magatartás, a többi kollégával, felettesekkel szemben alkalmazott sértő megjegyzések használata, melyek összességükben megalapozták az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét.
[25] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[26] A pervesztességére tekintettel a felperes köteles viselni az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét, melynek mértékét a Kúria az ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján állapította meg.[27] A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam viseli.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[29] Az ítélet ellen a további felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. június 2.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.040/2021.)