adozona.hu
BH 2021.8.236
BH 2021.8.236
A peres eljárás folyamán meghozott EUB-döntésre és tagállami jogszabály-változtatásra figyelemmel előterjesztett keresetikérelem-módosítás alaposságáról, a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el. A hatóság új eljárás keretében vizsgálhatja a megváltozott jogszabályi előírások figyelembevételével a felperesi kérelem alaposságát [2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 37. § (6) bekezdés, 124/C-D. §, 2017. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. február 4. napján benyújtott kérelmében jogelődje vonatkozásában kamatigényt terjesztett elő, a bevallások kiutalási esedékességétől a pénzügyi kiegyenlítettség hiányában az általános forgalmi adó visszaigénylését korlátozó rendelkezések törlésének hatálybalépését követő bevallási időszak kiutalási esedékességéig, 29 096 000 Ft késedelmi kamat megállapítását és kiutalását kérte.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2017. június 19. napján kelt 2147161003. számú határozatában a f...
BH 2021.8.236 A peres eljárás folyamán meghozott EUB-döntésre és tagállami jogszabály-változtatásra figyelemmel előterjesztett keresetikérelem-módosítás alaposságáról, a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el. A hatóság új eljárás keretében vizsgálhatja a megváltozott jogszabályi előírások figyelembevételével a felperesi kérelem alaposságát [2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 37. § (6) bekezdés, 124/C-D. §, 2017. évi CL. törvény (új Art.) 274/G. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés, C-13/18. és C-126/18.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. február 4. napján benyújtott kérelmében jogelődje vonatkozásában kamatigényt terjesztett elő, a bevallások kiutalási esedékességétől a pénzügyi kiegyenlítettség hiányában az általános forgalmi adó visszaigénylését korlátozó rendelkezések törlésének hatálybalépését követő bevallási időszak kiutalási esedékességéig, 29 096 000 Ft késedelmi kamat megállapítását és kiutalását kérte.[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2017. június 19. napján kelt 2147161003. számú határozatában a felperes kérelmének részben helyt adott és a felperes javára 2005. IV. negyedév és 2011. augusztus hónap közötti időszakra vonatkozóan 23 071 000 Ft jegybanki alapkamat mértékével meghatározott alapkamatot állapított meg, mely összegből a korábbi eljárás során 2 536 000 Ft már kiutalásra került, ekként további 2 535 000 Ft alapkamat kiutalásáról rendelkezett, mely összeget 2017. június 30-án megfizettek a felperes részére.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 29. napján kelt 2235085015. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes javára 2000 Ft-tal magasabb összegben állapította meg az alapkamat összegét.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] Felperes az alperesi határozat ellen keresetet terjesztett elő. Hangsúlyozta, hogy az alperes a felperest megillető késedelmikamat-összeg mértékének meghatározásakor olyan szabályokat alkalmazott, amelynek a perbeli jogvitára való alkalmazása sérti a magyar jogalkalmazókra kötelező érvénnyel előírt európai uniós alapelveket, különösen a tényleges érvényesülés, az egyenértékűség és az arányosság elveit. Vitatta, hogy a kamatmértéket az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: régi Art.) 124/C. és D. §-ai alapján kellene számítani, helyette az Art. 37. § (6) bekezdésében írtakat kellene alkalmazni. Ez felel meg a C-654/13. számú ügyben kifejtett uniós elvárásoknak. Ezen túlmenően vitatta a 2006. II-III. negyedévi és a 2009. október, novemberi adóbevallási időszakokra vonatkozó kamatigény alperesi elutasításának jogszerűségét.[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. május 30. napján kelt 2.K.30.522/2018/7. számú ítéletével az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új határozat lefolytatására kötelezte arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat kiadmányozása nem felelt meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésének. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.I.35.616/2018/6. számú végzésével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az adóhatósági határozat semmisségéről az 1/2019. számú KMPJE határozatban foglaltaknak nem felel meg, ezért az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és a kereseti kérelem érdemi elbírálására utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróság a tárgyalást felfüggesztette a Szekszárdi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság által C-126/18. számon kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig.
[6] Az EUB-döntést követően módosították az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényt (továbbiakban: új Art.) 2020. július 15-i hatállyal beiktatták az Art. 274/G. §-át, melynek kifejezett célja az EUB-döntésben foglaltak teljesítése, a kamatmérték módosítása volt.
[7] Az EUB-döntésre és a jogszabálymódosításra figyelemmel a felperes keresetét megváltoztatta, és állította, hogy az áfa kamatösszegét az alperes a közösségi jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki, másrészt nem ellentételezte az egyes áfakamatok eredeti esedékessége és a 2011. december 6-a közötti időtartamban azt a pénzügyi veszteséget, amit a pénzeszköz határidőben rendelkezésre nem állása miatt a felperes elszenvedett. Az EUB-döntés alapján hangsúlyozta, hogy az alperes monetáris értékvesztéssel egyáltalán nem kalkulált, ami a közösségi jogba ütközik. A fentikre figyelemmel javára áfa kamat címén 6 185 144 Ft megtérítésére tartott igényt, míg monetáris értékvesztés címén 8 104 934 Ft megállapítását indítványozta.
[8] Az alperes az áfa kamat tekintetében fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kamatot a régi Art. 124/C-D. § szerint lehet megállapítani, de a jogszabály-módo-sításra figyelemmel a jogvita elbírálásakor az új Art. 274/G. §-át, figyelemmel az új Art. 196. § és 197. §-ában előírtakra nem lehet figyelmen kívül hagyni. A monetáris értékvesztés címén előterjesztett igényt viszont nem tartotta megalapozottnak, álláspontja szerint a felperes az Együttes döntést e körben tévesen értelmezte.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben, a 2005. IV. negyedév, 2006. IV. negyedév, 2007. február-december, 2008. év, 2009. január-szeptember, 2009. december, 2010-2011. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozó 65. jelű áfabevallásban feltüntetett pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó áfaösszegek késedelmes kiutalása tekintetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[10] A 2006. II. és III. negyedév, a 2009. október és novemberi időszakot érintően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kamatfelszámítás bevalláshoz kötött, hiszen csak olyan időszak vonatkozásában jogosult azt a felperes igényelni, amely alatt a bevallásába beállította a pénzügyileg nem rendezett áfát, emiatt került sor ezen időszakokra vonatkozóan a kereset elutasítására.
[11] A többi időszak tekintetében az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az régi Art. 37. § (6) bekezdésére, tekintettel arra, hogy jelen ügyre a régi Art. 124/C-D. §-ai az irányadók, azzal, hogy figyelembe kell venni az EUB által lefektetett alapelveket is, valamint a C-13/18. és C-126/18. számú egyesített (a továbbiakban: Egyesített döntés) ügyekben hozott döntést is. Az elsőfokú bíróság ítéletében kitért arra is, hogy a jogalkotó az új Art. 274/G. §-át kifejezetten az EUB-ítéletre tekintettel építette be a törvény rendelkezései közé, ezt nem lehet másként értelmezni, minthogy a jegybanki alapkamat két százalékponttal növelt mértéke mint kamatkorrekció, megfelel az EUB-döntésében foglalt iránymutatásoknak. Az elsőfokú bíróság sem a régi Art. 37. § (6) bekezdése, sem a felperes által kért Egyesített döntésre alapított piaci kamatot nem látta megállapíthatónak, de a felperes kérelmének az új Art. 274/G. §-ában foglaltakra figyelemmel helyt adott.
[12] A monetáris értékvesztés kapcsán megállapította, hogy a kamatösszeg meghatározása során ellensúlyozni kell a monetáris értékvesztést is, azonban nincs olyan alkalmazandó közösségi vagy nemzeti norma, amely a felperes által hivatkozott jogcímet bevezette volna. Hangsúlyozta, hogy az Egyesített döntésben nem szerepel az inflációs ráta kifejezés, kizárólag az tűnik ki, hogy ellentétes az a tagállami gyakorlat annyiban, amennyiben az érintett héa-túlfizetések után járó kamatokat egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára a bevallási időszakot követően az e kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést. Az EUB tehát egy reparációs kötelezettséget állapított meg anélkül, hogy annak mértékét, vagy számítási alapját meghatározta volna.
[13] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a visszaható hatályú alkalmazási tilalom és a határozathozatal idején fennálló jogi szabályozásra figyelemmel, az akkor fennálló körülményeket vizsgálta, amelyek azonban az EUB ítéletét követően megváltoztak. Miután az elsőfokú bíróság kizárólag aktus-felülvizsgálatot végez, ezért a bíróság nem vehette át a jogalkotó szerepét, nem határozhatta meg az irányadó számítási módot, azt az alperes kötelezettsége meghatározni és döntésében megjeleníteni, ezért az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a 2020. július 15. napján hatályba lépett rendelkezéseket, hanem az alperesi határozatot megsemmisítve az elsőfokú adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezve az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban a felperes kérelmét ismételten meg kell vizsgálni és a felperes tisztességes eljáráshoz, valamint jogorvoslati jogához fűződő jogainak védelme érdekében a kérelmet úgy kell elbírálni, mint amelyet a felperes a Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvény 109. §-ával (a továbbiakban: Módtv.5) alapján határidőben nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen valamennyi kérelmének teljesítése érdekében, miután álláspontja szerint a döntés meghozatalához szükséges tények megállapíthatóak. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Az új eljárásban az elsőfokú bíróság az alperesi határozat és elsőfokú adóhatóság határozatának hatályon kívül helyezésével, a felperesi kérelem teljes körű teljesítésére vonatkozó kötelezés előírásával teljesítse kereseti kérelmében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelmének érdemi részében kizárólag a monetáris értékvesztés ellentételezésének hiányára figyelemmel állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Egyesített döntésben előírtakat, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 288. cikkében foglaltakat, illetve a Von Colson-elvet (a közösségi jog közvetett hatályának alapelvét), amelynek értelmében a nemzeti bíróságnak úgy kell értelmeznie az új Art. 274/G. §-át, hogy ezen értelmezés a legmesszemenőkig érvényre juttassa a közösségi jogot, vagyis jelen esetben az EUB Együttes döntésében foglaltakat.[15] Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy az ítélet ellentétes a Pp. 213. § (1) bekezdésében írtakkal is, miután a felperesnek elsődleges kereseti kérelmének nevezett kereseti kérelme első fordulatáról hozott döntést a monetáris értékvesztés tekintetében, a második fordulatában foglalt a monetáris értékvesztéssel kapcsolatos felperesi kereseti kérelmet teljes egészében figyelmen kívül hagyta.
[16] Álláspontja szerint az ítélet annak érdemére kihatóan kirívóan okszerűtlen és ellentmondásos, ezért sérti a Pp. 221. §-át és 206. § (1) bekezdését is, tekintettel arra, hogy bár maga is elismeri azon körülményt, mely szerint az Egyesített döntés kifejezetten rendelkezik a monetáris értékvesztés jogcímén fizetendő ellentételezésről, tovább leszögezi az Egyesített döntés kötelezően alkalmazandó mivoltát, mégsem hagyja jóvá ilyen címen a felperes részére a külön ellentételezést.
[17] Rámutatott arra, hogy az Egyesített döntés a monetáris értékvesztés jogcímén történő reparációhoz kapcsolódóan kettős feltételt rögzít, mely mindkét feltétel a felperesnél fennáll. Az elsőfokú bírósági álláspont teljes mértékben ellentétes az Egyesített döntésnek a monetáris értékvesztés megállapíthatóságával kapcsolatos, kötelezően alkalmazandó rendelkezéseivel, azon túl, hogy gyakorlatilag kétségbe vonja a közösségi jog elsődlegességét és az EUB. döntés jogforrási jellegét.
[18] Nézete szerint a monetáris értékvesztés jogcímén fizetendő reparáció nem olvadhat bele az áfa kamatba, hiszen kettő jogcím eltérő időszakra vonatkozóan és más alapra, azaz eltérő tőkére vonatkoztatva jár a felperesnek. Az Egyesített döntés logikájából és szövegezéséből kitűnőleg az áfa kamat és a késedelmi kamat megfizetésével önmagában az alperes nem teljesíti a közösségi jog és az Egyesített döntés által támasztott elvárásokat.
[19] Álláspontja szerint a Von Colson-elv, vagyis a közvetett hatály elve alapján az új Art.-ban szabályozott MNB-kamat + két százalékponttal növelt mértéket kell monetáris értékvesztés időszakára vonatkozóan is irányadónak tekinteni. Hangsúlyozta, hogy a magyar jogalkotás az új Art. 274/G. §-ával kívánta rendezni az Egyesített döntés által megkívánt jogi helyzetet, az új Art. 274/G. §-a sem kerülhet ellentétbe a kötelezően alkalmazandó Egyesített döntéssel, a monetáris értékvesztés ténye és mértéke szempontjából sem. Ebből következően az Art. 274/G. § (2) bekezdésének olyan értelmezése felel meg a már többször említett közösségi elveknek, mely értelmezés alapján a monetáris értékvesztés jogcímen történő fizetés is megállapítható.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta, kiemelve, hogy az elsőfokú bíróság az Egyesített döntésben foglaltaknak mindenben eleget tett. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Bírósága nem egy konkrét végrehajtandó kötelezést tartalmazó ítéletet hoz, hanem egy kötelezően, tényszerűen alkalmazandó értelmezést a tagállami bíróság számára. A pontról pontra történő szó szerinti alkalmazással szemben az alperes szerint az Egyesített döntést úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt iránymutatások a tételes jogon keresztül megvalósuljanak. Az Bíróság kifejtette, hogy az egyszeres jegybanki alapkamattal megegyező kamatmérték alkalmazását akkor tartja ellentétesnek a tényleges érvényesülés és adósemlegesség elvével, ha ez a mérték alacsonyabb, mint amelyet a hitelintézetnek nem minősülő adóalanyoknak az említettel azonos összegű hitelfelvétel esetén kell fizetniük, másrészt amennyiben az áfa után járó kamatokat egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára az e bevallási időszakot követően az e kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést.
[21] A Bíróság a hivatkozott döntését kizárólag alapelvek értelmezésének alapulvételével hozta meg, mert nem létezik az Európai Unió jogrendszerében olyan szabályozás, mely a kamat, illetve a kamat kifizetésének feltételeiről konkrétan rendelkezne. Ebből következően döntése csupán arra terjedt, terjedhetett ki, hogy értelmezze a tagállami gyakorlatot és meghatározza azt a kamatmértéket, amely megfelelne az adósemlegesség és tényleges érvényesülés elvének. Hangsúlyozta, hogy a Bíróság nem jogalkotó szerv, nincs jogalkotási hatásköre, így nem mondhatja ki, hogy egy meghatározott tényállás esetén mekkora kamatot kell egy tagállamnak fizetnie. A tagállami bíróság helyes eljárása az, ha az Együttes döntés alkalmazása során az abban foglalt értelmezést követi. Ennek pedig az elsőfokú bíróság ítélete teljeskörűen eleget tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.[23] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem érintette a 2006. II-III. negyedév és 2009. októberi, novemberi időszakra járó kamatok kérdését, ezért azt a Kúria nem vizsgálta.
[24] A Kúria nyomatékosítja, hogy a közigazgatási bíróság feladata a hatékony jogvédelem biztosítása a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem teljes körű, nem korlátlan, annak irányát és kereteit a felperes keresete jelöli ki, hiszen a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság - a törvényi kivételektől eltekintve - a felperes kérelméhez kötve van. A bíróságnak arról kell állást foglalnia, hogy a közigazgatási határozat sérti-e a vagy sem a keresetben megjelölt jogszabályi rendelkezést. A bíróság akkor hoz a keresetnek helyt adó ítéletet, ha a jogsértést megállapítja, csak ez esetben alkalmazhatja a különböző jogkövetkezményeket.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor figyelemmel volt arra, hogy az elsőfokú peres eljárás alatt került meghozatalra az az Egyesített döntés, amelyre figyelemmel a jogalkotó módosította az új Art. kamatelszámolásra vonatkozó szabályait.
[26] Az alperes határozatában a felperesi kérelem elbírálását a régi Art. 124/C-D. § előírásaira alapozta, mellyel szemben a felperes keresetében a régi Art. 37. § (6) bekezdésének alkalmazási szükségességét állította a Delphi-ügyre hivatkozva. Ehhez képest kérelmét az Egyesített döntésre és az új Art. szabályainak módosítására figyelemmel más jogalapra helyezte a perben a felperes és kérelme is bővült az eredetihez képest.
[27] Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, mikor a korábban benyújtott kereseti kérelem mentén vizsgálta melyik előírás alapján kell a perbeli tényállásra figyelemmel a kamatfizetést megítélni, vagyis azt, hogy az az régi Art. 124/C-D. §-ain, vagy 37. § (6) bekezdésén alapul. E körben jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a régi Art. 124/C-D. §-ai az irányadók.
[28] Az elsőfokú bíróság döntésében azonban nem csupán az eredeti kereseti kérelem tárgyában, hanem az Egyesített döntést követően előterjesztett kérelemről is döntött. A [24] pontban kifejtettek értelmében a bíróság csak és kizárólag a kereseti kérelem keretei között és az alperesi határozatban foglaltak alapján dönthet a keresetről, olyan indokok és kérelmek alapján, amelyek abban nem szerepelnek nem foglalhat állást annak jogszerűségről. Emiatt tévedett mikor az Egyesített döntésre figyelemmel és az új Art. 274/G. §-a alapján elemezte a felperesnek a per folyamán előterjesztett, a többlet áfa kamatra és monetáris értékvesztésre vonatkozó kérelmeit.
[29] Helytállóan ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy az Egyesített döntést és jogszabály-módosítást követően a felperesi kérelem elbírálására irányadó előírások megváltoztak, és ezekre a kérelem elbírálásakor figyelemmel kellett lenni. Azonban a helyes megoldás az lett volna, ha a megváltozott jogszabályi előírásra figyelemmel az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a teljes, most már megváltoztatott kérelem elbírálását írja elő a hatóság számára. Ugyanis azzal, hogy elbírálta a monetáris értékvesztésre vonatkozó felperesi kérelmet, megfosztotta az adóhatóságot is attól, hogy álláspontját részletesen, jogszabályokkal alátámasztva kifejthesse, de a felperes jogorvoslathoz való jogát is csorbította, hiszen az elsőfokú bíróság volt az az első fórum mely megváltoztatott kérelméről elsőként döntött. Ezzel átvette a hatóság feladatát, hatáskörét túllépte.
[30] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésében írtak alapján az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta, az indokolás részben módosításával. Az új eljárásban az adóhatóság az új jogszabályi rendelkezések és az Egyesített döntésben írtak alapján köteles állást foglalni a felperes perben módosított kérelméről, vagyis arról, hogy a felperes milyen mértékű áfa kamat megfizetésére tarthat igényt, és a kamatigényen felül, jogszerűen érvényesítheti-e többletigényt monetáris értékvesztés jogcímén.
(Kúria Kfv.I.35 080/2021.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I. 35.080/2021/6.
A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke
Dr. Heinemann Csilla előadó bíró
Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Hajdú és Német Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Hajdú György)
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Raffai Andrea kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 18. sorszám alatt
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 39. K.704.699/2020/16/II. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 39. K. 704.699/2020/II. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében az elsőfokú ítéletet az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartja.A peres felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. február 4. napján benyújtott kérelmében jogelődje vonatkozásában kamatigényt terjesztett elő, a bevallások kiutalási esedékességétől a pénzügyi kiegyenlítettség hiányában az általános forgalmi adó visszaigénylését korlátozó rendelkezések törlésének hatályba lépését követő bevallási időszak kiutalási esedékességéig, 29.096.000, -Ft késedelmi kamat megállapítását és kiutalását kérte.[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2017. június 19. napján kelt 2147161003. számú határozatában a felperes kérelmének részben helyt adott és a felperes javára 2005. IV. negyedév és 2011. augusztus hónap közötti időszakra vonatkozóan 23.071.000, -Ft jegybanki alapkamat mértékével meghatározott alapkamatot állapított meg, mely összegből a korábbi eljárás során 2.536.000, -Ft már kiutalásra került, ekként további 20.535.000, -Ft alapkamat kiutalásáról rendelkezett, mely összeget 2017. június 30-án megfizettek a felperes részére.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 29. napján kelt 2235085015. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes javára 2.000, -Ft-tal magasabb összegben állapította meg az alapkamat összegét.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] Felperes az alperesi határozat ellen keresetet terjesztett elő. Hangsúlyozta, hogy az alperes a felperest megillető késedelmi kamatösszeg mértékének meghatározásakor olyan szabályokat alkalmazott, amelynek a perbeli jogvitára való alkalmazása sérti a magyar jogalkalmazókra kötelező érvénnyel előírt európai uniós alapelveket, különösen a tényleges érvényesülés, az egyenértékűség és az arányosság elveit. Vitatta, hogy a kamatmértéket az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: régi Art.) 124./C. és D. §-ai alapján kellene számítani, helyette az Art. 37. § (6) bekezdésében írtakat kellene alkalmazni. Ez felel meg a C-654/13. számú ügyben kifejtett uniós elvárásoknak. Ezen túlmenően vitatta a 2006.II.-III. negyedévi és a 2009. október, novemberi adóbevallási időszakokra vonatkozó kamatigény alperesi elutasításának jogszerűségét.[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. május 30. napján kelt 2.K.30.522/2018/7. számú ítéletével az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új határozat lefolytatására kötelezte arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat kiadmányozása nem felelt meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésének. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.I.35.616/2018/6. számú végzésével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az adóhatósági határozat semmisségéről az 1/2019. számú KMPJE jogegységi határozatban foglaltaknak nem felel meg, ezért az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és a kereseti kérelem érdemi elbírálására utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróság a tárgyalást felfüggesztette a Szekszárdi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság által C-126/18. számon kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig.
[6] Az EUB. döntést követően módosították az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényt (továbbiakban: új Art.) 2020. július 15-i hatállyal beiktatták az Art. 274/G §-át, melynek kifejezett célja az EUB. döntésben foglaltak teljesítése, a kamatmérték módosítása volt.
[7] Az EUB. döntésre és a jogszabálymódosításra figyelemmel a felperes keresetét megváltoztatta, és állította, hogy az Áfa kamat összegét az alperes a közösségi jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki, másrészt nem ellentételezte az egyes Áfa kamatok eredeti esedékessége és a 2011. december 6-a közötti időtartamban azt a pénzügyi veszteséget, amit a pénzeszköz határidőben rendelkezésre nem állása miatt a felperes elszenvedett. Az EUB. döntés alapján hangsúlyozta, hogy az alperes monetáris értékvesztéssel egyáltalán nem kalkulált, ami a közösségi jogba ütközik. A fentikre figyelemmel javára áfa kamat címén 6.185.144, - Ft megtérítésére tartott igényt, míg monetáris értékvesztés címén 8.104.934, - Ft megállapítását indítványozta.
[8] Az alperes az áfa kamat tekintetében fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kamatot a régi Art. 124/C-D. § szerint lehet megállapítani, de a jogszabály módosításra figyelemmel a jogvita elbírálásakor az új Art. 274/G. §-át, figyelemmel az új Art. 196. § és 197. §-ban előírtakra nem lehet figyelmen kívül hagyni. A monetáris értékvesztés címén előterjesztett igényt viszont nem tartotta megalapozottnak, álláspontja szerint a felperes az Együttes döntést e körben tévesen értelmezte.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben, a 2005.IV. negyedév, 2006. IV. negyedév, 2007. február-december, 2008. év, 2009. január-szeptember, 2009. december, 2010-2011. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozó 65. jelű áfa bevallásban feltüntetett pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó Áfa összegek késedelmes kiutalása tekintetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[10] A 2006. II. és III. negyedév, a 2009. október és novemberi időszakot érintően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kamatfelszámítás bevalláshoz kötött, hiszen csak olyan időszak vonatkozásában jogosult azt a felperes igényelni, amely alatt a bevallásába beállította a pénzügyileg nem rendezett áfát, emiatt került sor ezen időszakokra vonatkozóan a kereset elutasítására.
[11] A többi időszak tekintetében az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az régi Art. 37. § (6) bekezdésére, tekintettel arra, hogy jelen ügyre a régi Art. 124/C-D §-ai az irányadók, azzal, hogy figyelembe kell venni az EUB. által lefektetett alapelveket is, valamint a C-13/18. és C-126/18. számú egyesített (a továbbiakban: Egyesített döntés) ügyekben hozott döntést is. Az elsőfokú bíróság ítéletében kitért arra is, hogy a jogalkotó az új Art. 274/G §-t kifejezetten az EUB. ítéletre tekintettel építette be a törvény rendelkezései közé, ezt nem lehet másként értelmezni, minthogy a jegybanki alapkamat két százalékponttal növelt mértéke, mint kamatkorrekció, megfelel az EUB. döntésében foglalt iránymutatásoknak. Az elsőfokú bíróság sem a régi Art.37. § (6) bekezdése, sem a felperes által kért Egyesített döntésre alapított piaci kamatot nem látta megállapíthatónak, de a felperes kérelmének az új Art. 274/G §-ban foglaltakra figyelemmel helyt adott.
[12] A monetáris értékvesztés kapcsán megállapította, hogy a kamatösszeg meghatározása során ellensúlyozni kell a monetáris értékvesztést is, azonban nincs olyan alkalmazandó közösségi, vagy nemzeti norma, amely a felperes által hivatkozott jogcímet bevezette volna. Hangsúlyozta, hogy az Egyesített döntésben nem szerepel az inflációs ráta kifejezés, kizárólag az tűnik ki, hogy ellentétes az a tagállami gyakorlat annyiban, amennyiben az érintett Héa túlfizetések után járó kamatokat egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára a bevallási időszakot követően az e kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést. Az EUB. tehát egy reparációs kötelezettséget állapított meg anélkül, hogy annak mértékét, vagy számítási alapját meghatározta volna.
[13] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a visszaható hatályú alkalmazási tilalom és a határozathozatal idején fennálló jogi szabályozásra figyelemmel, az akkor fennálló körülményeket vizsgálta, amelyek azonban az EUB ítéletét követően megváltoztak. Miután az elsőfokú bíróság kizárólag aktusfelülvizsgálatot végez, ezért a bíróság nem vehette át a jogalkotó szerepét, nem határozhatta meg az irányadó számítási módot, azt az alperes kötelezettsége meghatározni és döntésében megjeleníteni, ezért az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a 2020. július 15. napján hatályba lépett rendelkezéseket, hanem az alperesi határozatot megsemmisítve az elsőfokú adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezve az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban a felperes kérelmét ismételten meg kell vizsgálni és a felperes tisztességes eljáráshoz, valamint jogorvoslati jogához fűződő jogainak védelme érdekében a kérelmet úgy kell elbírálni, mint amelyet a felperes a Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvény 109. §-val (a továbbiakban: Módtv.5) alapján határidőben nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen valamennyi kérelmének teljesítése érdekében, miután álláspontja szerint a döntés meghozatalához szükséges tények megállapíthatóak. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozathozatalára történő utasítását kérte. Az új eljárásban az elsőfokú bíróság az alperesi határozat és elsőfokú adóhatóság határozatának hatályon kívül helyezésével, a felperesi kérelem teljeskörű teljesítésére vonatkozó kötelezés előírásával teljesítse kereseti kérelmében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelmének érdemi részében kizárólag a monetáris értékvesztés ellentételezésének hiányára figyelemmel állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Egyesített döntésben előírtakat, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 288. cikkében foglaltakat, illetve a Von Colson elvet (a közösségi jog közvetett hatályának alapelvét), amelynek értelmében a nemzeti bíróságnak úgy kell értelmeznie az új Art. 274/G §-t, hogy ezen értelmezés a legmesszemenőkig érvényre juttassa a közösségi jogot, vagyis jelen esetben az EUB. Együttes döntésében foglaltakat.[15] Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy az ítélet ellentétes a Pp. 213. § (1) bekezdésében írtakkal is, miután a felperesnek elsődleges kereseti kérelmének nevezett kereseti kérelme első fordulatáról hozott döntést a monetáris értékvesztés tekintetében, a második fordulatában foglalt a monetáris értékvesztéssel kapcsolatos felperesi kereseti kérelmet teljes egészében figyelmen kívül hagyta.
[16] Álláspontja szerint az ítélet annak érdemére kihatóan kirívóan okszerűtlen és ellentmondásos, ezért sérti a Pp. 221. §-t és Pp. 206. § (1) bekezdését is, tekintettel arra, hogy bár maga is elismeri azon körülményt, mely szerint az Egyesített döntés kifejezetten rendelkezik a monetáris értékvesztés jogcímén fizetendő ellentételezésről, tovább leszögezi az Egyesített döntés kötelezően alkalmazandó mivoltát, mégsem hagyja jóvá ilyen címen a felperes részére a külön ellentételezést.
[17] Rámutatott arra, hogy az Egyesített döntés a monetáris értékvesztés jogcímén történő reparációhoz kapcsolódóan kettős feltételt rögzít, mely mindkét feltétel a felperesnél fennáll. Az elsőfokú bírósági álláspont teljes mértékben ellentétes az Egyesített döntésnek a monetáris értékvesztés megállapíthatóságával kapcsolatos, kötelezően alkalmazandó rendelkezéseivel, azon túl, hogy gyakorlatilag kétségbe vonja a közösségi jog elsődlegességét és az EUB. döntés jogforrási jellegét.
[18] Nézete szerint a monetáris értékvesztés jogcímén fizetendő reparáció nem olvadhat bele az Áfa kamatba, hiszen kettő jogcím eltérő időszakra vonatkozóan és más alapra, azaz eltérő tőkére vonatkoztatva jár a felperesnek. Az Egyesített döntés logikájából és szövegezéséből kitűnőleg az Áfa kamat és a késedelmi kamat megfizetésével önmagában az alperes nem teljesíti a közösségi jog és az Egyesített döntés által támasztott elvárásokat.
[19] Álláspontja szerint a Von Colson elv, vagyis a közvetett hatály elve alapján az új Art.-ben szabályozott MNB kamat + kétszázalék ponttal növelt mértéket kell monetáris értékvesztés időszakára vonatkozóan is irányadónak tekinteni. Hangsúlyozta, hogy a magyar jogalkotás az új Art. 274/G. §-val kívánta rendezni az Egyesített döntés által megkívánt jogi helyzetet, az új Art. 274/G. § sem kerülhet ellentétbe a kötelezően alkalmazandó Egyesített döntéssel, a monetáris értékvesztés ténye és mértéke szempontjából sem. Ebből következően az Art. 274/G. § (2) bekezdésének olyan értelmezése felel meg a már többször említett közösségi elveknek, mely értelmezés alapján a monetáris értékvesztés jogcímen történő fizetés is megállapítható.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta, kiemelve, hogy az elsőfokú bíróság az Egyesített döntésben foglaltaknak mindenben eleget tett. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unió Bírósága nem egy konkrét végrehajtandó kötelezést tartalmazó ítéletet hoz, hanem egy kötelezően, tényszerűen alkalmazandó értelmezést a tagállami bíróság számára. A pontról pontra történő szó szerinti alkalmazással szemben az alperes szerint az Egyesített döntést úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt iránymutatások a tételes jogon keresztül megvalósuljanak. Az Bíróság kifejtette, hogy az egyszeres jegybanki alapkamattal megegyező kamatmérték alkalmazását akkor tartja ellentétesnek a tényleges érvényesülés és adósemlegesség elvével, ha ez a mérték alacsonyabb, mint amelyet a hitelintézetnek nem minősülő adóalanyoknak az említettel azonos összegű hitelfelvétel esetén kell fizetniük, másrészt amennyiben az Áfa után járó kamatokat egy adott bevallási időszakra terjedően kell megfizetni, olyan kamat felszámítása nélkül, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozza az adóalany számára az e bevallási időszakot követően az e kamatok tényleges kifizetéséig az idő múlása által okozott, az érintett összeg értékét befolyásoló monetáris értékvesztést.
[21] A Bíróság a hivatkozott döntését kizárólag alapelvek értelmezésének alapulvételével hozta meg, mert nem létezik az Európai Unió jogrendszerében olyan szabályozás, mely a kamat, illetve a kamat kifizetésének feltételeiről konkrétan rendelkezne. Ebből következően döntése csupán arra terjedt, terjedhetett ki, hogy értelmezze a tagállami gyakorlatot és meghatározza azt a kamat mértéket, amely megfelelne az adósemlegesség és tényleges érvényesülés elvének. Hangsúlyozta, hogy a Bíróság nem jogalkotó szerv, nincs jogalkotási hatásköre, így nem mondhatja ki, hogy egy meghatározott tényállás esetén mekkora kamatot kell egy tagállamnak fizetnie. A tagállami bíróság helyes eljárása az, ha az Együttes döntés alkalmazása során az abban foglalt értelmezés követi. Ennek pedig az elsőfokú bíróság ítélete teljeskörűen eleget tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.[23] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem érintette a 2006.II. III. negyedév és 2009. októberi, novemberi időszakra járó kamatok kérdését, ezért azt a Kúria nem vizsgálta.
[24] A Kúria nyomatékosítja, hogy a közigazgatási bíróság feladata a hatékony jogvédelem biztosítása a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem teljes körű, nem korlátlan, annak irányát és kereteit a felperes keresete jelöli ki, hiszen a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság - a törvényi kivételektől eltekintve - a felperes kérelméhez kötve van. A bíróságnak arról kell állást foglalnia, hogy a közigazgatási határozat sérti-e a vagy sem a keresetben megjelölt jogszabályi rendelkezést. A bíróság akkor hoz a keresetnek helyt adó ítéletet, ha a jogsértést megállapítja, csak ez esetben alkalmazhatja a különböző jogkövetkezményeket.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor figyelemmel volt arra, hogy az elsőfokú peres eljárás alatt került meghozatalra az az Egyesített döntés, amelyre figyelemmel a jogalkotó módosította az új Art. kamat elszámolásra vonatkozó szabályait.
[26] Az alperes határozatában a felperesi kérelem elbírálását a régi Art.124/C-D § előírásaira alapozta, mellyel szemben a felperes keresetében a régi Art. 37. § (6) bekezdésének alkalmazási szükségességét állította a Delphi ügyre hivatkozva. Ehhez képest kérelmét az Egyesített döntésre és az új Art. szabályainak módosítására figyelemmel más jogalapra helyezte a perben a felperes és kérelme is bővült az eredetihez képest.
[27] Helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, mikor a korábban benyújtott kereseti kérelem mentén vizsgálta melyik előírás alapján kell a perbeli tényállásra figyelemmel a kamatfizetést megítélni, vagyis azt, hogy az az régi Art. 124/C-D. §-ain, vagy 37. § (6) bekezdésén alapul. E körben jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a régi Art. 124/C-D §-i az irányadók.
[28] Az elsőfokú bíróság döntésében azonban nem csupán az eredeti kereseti kérelem tárgyában, hanem az Egyesített döntést követően előterjesztett kérelemről is döntött. A [24] pontban kifejtettek értelmében a bíróság csak és kizárólag a kereseti kérelem keretei között és az alperesi határozatban foglaltak alapján dönthet a keresetről, olyan indokok és kérelmek alapján, amelyek abban nem szerepelnek nem foglalhat állást annak jogszerűségről. Emiatt tévedett mikor az Egyesített döntésre figyelemmel és az új Art. 274/G §-a alapján elemezte a felperesnek a per folyamán előterjesztett, a többlet Áfa-kamatra és monetáris értékvesztésre vonatkozó kérelmeit.
[29] Helytállóan ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy az Egyesített döntést és jogszabály módosítást követően a felperesi kérelem elbírálására irányadó előírások megváltoztak, és ezekre a kérelem elbírálásakor figyelemmel kellett lenni. Azonban a helyes megoldás az lett volna, ha a megváltozott jogszabályi előírásra figyelemmel az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a teljes most már megváltoztatott kérelem elbírálását írja elő a hatóság számára. Ugyanis azzal, hogy elbírálta a monetáris értékvesztésre vonatkozó felperesi kérelmet, megfosztotta az adóhatóságot is attól, hogy álláspontját részletesen, jogszabályokkal alátámasztva kifejthesse, de a felperes jogorvoslathoz való jogát is csorbította, hiszen az elsőfokú bíróság volt az az első fórum mely megváltoztatott kérelméről elsőként döntött. Ezzel átvette a hatóság feladatát, hatáskörét túllépte.
[30] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésében írtak alapján az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta, az indokolás részben módosításával. Az új eljárásban az adóhatóság az új jogszabályi rendelkezések és az Egyesített döntésben írtak alapján köteles állást foglalni a felperes perben módosított kérelméről, vagyis arról, hogy a felperes milyen mértékű áfa kamat megfizetésére tarthat igényt, és a kamatigényen felül, jogszerűen érvényesítheti-e többlet igényt monetáris értékvesztés jogcímén.
A döntés elvi tartalma
[31] A peres eljárás folyamán meghozott EUB döntésre és tagállami jogszabály változtatásra figyelemmel előterjesztett kereseti kérelem módosítás alaposságáról, a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el. A hatóság új eljárás keretében vizsgálhatja a megváltozott jogszabályi előírások figyelembevételével felperesi kérelem alaposságát.Záró rész
[32] A Kúria Pp. 81. § (1) bekezdése alapján eljárva határozott akként, hogy a felülvizsgálati eljárásban mindegyik fél viseli saját költségét.[33] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[34] Mindkét fél kérte tárgyalás tartását. A Kúria 4. sorszámú végzésével tájékoztatta a peres feleket, hogy veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 36. § (1) bekezdése alapján a szigorított védekezés ideje alatt a Kúria főszabály szerint tárgyaláson kívül jár el. A Rendelet 36. § (3) bekezdés a) -c) pontjaiban foglaltakra tekintettel a felperes vonatkozásában a tárgyalás veszélyhelyzeten kívüli megtartásának esete nem állt fenn, ezért az ügyben a Rendeletben meghatározott fő szabály szerint a Kúria tárgyaláson kívül járt el.
[35] A Pp 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. április 15.
Dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró; Huszárné dr. Oláh Éva s.k. bíró
(Kúria Kfv.I.35.080/2021.)