adozona.hu
BH 2021.8.231
BH 2021.8.231
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:50. § (2) bekezdésének alkalmazása során az egyezséggel meghatározott, illetve a közokiratba foglalt pénzkövetelés alatt a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor [Ptk. 6:50. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A 2015. március 3-án előterjesztett kérelem alapján ugyanezen a napon megindított felszámolás lefolytatására a bíróság a törvénynek megfelelően a P. S. és F. N. Kft.-t rendelte ki.
[2] Az adós a jogelődje és az I-II. rendű kifogást előterjesztők között létrejött kölcsönszerződést - melynek biztosítására a III. rendű kifogást előterjesztő ingatlanára alapítottak jelzálogjogot - azonnali hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan 2016. január 18-án felmondta. A közjegyzői okiratba foglalás d...
BH 2021.8.231 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:50. § (2) bekezdésének alkalmazása során az egyezséggel meghatározott, illetve a közokiratba foglalt pénzkövetelés alatt a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor [Ptk. 6:50. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2015. március 3-án előterjesztett kérelem alapján ugyanezen a napon megindított felszámolás lefolytatására a bíróság a törvénynek megfelelően a P. S. és F. N. Kft.-t rendelte ki.[2] Az adós a jogelődje és az I-II. rendű kifogást előterjesztők között létrejött kölcsönszerződést - melynek biztosítására a III. rendű kifogást előterjesztő ingatlanára alapítottak jelzálogjogot - azonnali hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan 2016. január 18-án felmondta. A közjegyzői okiratba foglalás díjaként 27 200 Ft eljárási díjat fizetett meg a közjegyző részére.
[3] A felszámolás alatt álló adós az I-III. rendű kifogást előterjesztők ellen pert indított a kölcsön visszafizetése iránt, melyben az eljáró bíróság 2017. január 13-án kötelezte az adóst mint felperest 25 000 Ft fellebbezési eljárási költség alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak a 15 napon belüli megfizetésére.
[4] Az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének. A kifogást előterjesztők felhívására a felszámoló 2017. május 24-én kelt, június 7-én közölt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztőket arról, hogy a 25 000 Ft összegű perköltségtartozásba beszámítja a közjegyzői okirat elkészítésével felmerült, és az adós által megfizetett, a kifogást előterjesztőkkel szemben fennálló 27 200 Ft pénzkövetelését. A beszámítás eredményeként a 25 000 Ft összegű perköltségtartozása megszűnt.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[5] A kifogást előterjesztők sérelmezték, hogy a felszámoló az adós 25 000 Ft összegű perköltségtartozását beszámította a 27 200 Ft összegű követelésébe. Kifejtették, hogy jogerős bírósági határozaton alapuló perköltségtartozással szemben csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, míg a közjegyzői eljárással felmerült díj nem. Álláspontjuk szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 36. § (1) bekezdése szerint csak az adós hitelezőjét illeti meg a beszámítás joga. Igazolták, hogy 2017. december 6-án a felszámoló által kifogásolt 27 200 Ft közjegyzői díjat átutalással teljesítették.[6] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a beszámításra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:49. § (1) bekezdése alapján joga volt.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 8 napon belül fizessen ki a kifogást előterjesztőknek mint egyetemleges jogosultaknak 25 000 Ft követelést és a kifizetéséről haladéktalanul értesítse a bíróságot. A felszámolónak a kifogást előterjesztő felek részére megítélt költségek felszámolási költségként történő kifizetésének engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztők, mint egyetemleges jogosultak részére 15 napon belül fizessen meg eljárási költség címén 27 500 Ft-ot.[8] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogást elutasította. Kötelezte a kifogást előterjesztőket az eljárás költségeinek a viselésére. Felhívta a felszámolót, hogy 15 napon belül utalja vissza a kifogást előterjesztők mint egyetemleges jogosultak részére a beszámítást követően megfizetett összegből az adósnak (helyesen a kifogást előterjesztőknek) visszajáró 25.000 Ft összeget.
[9] Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által tett beszámítási nyilatkozat nem tekinthető jogszabálysértő intézkedésnek, az megfelel a Ptk. 6:49. és 6:50. §-ában foglaltaknak. A felszámoló jogosult volt az adós tartozásának oly módon történő rendezésére, hogy azt az adós által a hitelezőkkel szemben támasztott követelésbe beszámította. Utalva a Ptk. 6:49. § (1)-(2) bekezdésére kifejtette, hogy a beszámítási nyilatkozat megtételekor, 2017. május 24-én a felek által sem cáfoltan a kifogást előterjesztők 27 200 Ft összegű tartozása fennállt, azt csak később, az eljárás során, a beszámítási nyilatkozat jogszabályba ütközését állítva fizették meg.
[10] Nem sértette meg a felszámoló a beszámítással a beszámítás Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében írt korlátait sem, amely szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani. Az adott ügyben a hitelezők 25 000 Ft összegű követelése a bíróság jogerős végzésén, míg az adós követelése a 2016. január 18-án kiállított közjegyzői okiraton alapult, mely negyedik oldalának negyedik bekezdése tartalmazza a jelen eljárás kifogásolóinak fizetési kötelezettségét - amit az adós nevében eljárt felszámoló teljesített -, így mind a hitelezők, mind az adós követelése a jogszabályban megjelölt okiraton alapult.
[11] Tévesen állították a kifogást előterjesztők, hogy az adott követelésbe csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, ugyanis a törvényhelyben felsorolt bármely okiraton alapuló tartozás a felsorolt bármely okiraton alapuló követelésbe beszámítható. Erre tekintettel 2017. május 24-én, a beszámítási nyilatkozat megtételekor a beszámítás törvényben megjelölt feltételei fennálltak, mivel a követelések a felsorolt okiratokon alapultak, megfeleltek a beszámítás korlátai szerinti követelményeknek.
[12] Alaptalanul hivatkoztak a kifogást előterjesztők arra is, hogy a felszámolási eljárásban csak az adós hitelezője számíthat be. A Cstv. 36. § (1) bekezdése valóban csak az adós hitelezőjét megillető beszámítási lehetőséget szabályozza, a hitelezőnek nem minősülő igényérvényesítőkét nem - mint ahogy erre az általuk hivatkozott döntés is utal -, azonban ez nem jelenti azt, hogy a felszámolót a Ptk.-ban írt szabályok szerint ne illetné meg a beszámítás joga.
[13] A fentiek alapján - mivel a beszámítási nyilatkozat megtételekor a feleknek egymással szemben fennálló lejárt pénzkövetelésük állt fenn, és mivel mindkét követelés a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében foglalt okiraton alapult -, így nem tekinthető jogszabálysértőnek a felszámoló beszámítást tartalmazó intézkedése.
[14] Miután a beszámítási nyilatkozat után a kifogást előterjesztők kifizették a 27 200 Ft összeget az adós részére, az ítélőtábla rendelkezett a 25 000 Ft túlfizetés visszafizetéséről.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A kifogást előterjesztők a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - megfogalmazásuk szerint - a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan pedig a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.[16] Állították a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésének és a Cstv. 36. § (1) bekezdésének a megsértését.
[17] Álláspontjuk szerint a beszámítás törvényes feltételei nem álltak fenn, mert a közjegyzői okiratba foglalt felmondás érvénytelensége iránt pert indítottak.
[18] A beszámított követelések egyébként sem voltak egyneműek, csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás beszámításának lett volna helye a kifogást előterjesztők követelésével szemben, a jogerős végzés ezért sérti a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését.
[19] Kifejtették, hogy a Cstv. 36. § (1) bekezdése is sérült, mert a felszámoló nem vette nyilvántartásba a perköltséget hitelezői követelésként, ezért amikor a felszámoló beszámított, megsértette ezt a törvényi rendelkezést is.
[20] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. § (2) bekezdése szerint.[22] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a másodfokú bíróság a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezés szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
[23] A kifogást előterjesztők felülvizsgálati kérelmükben részben azt állították, hogy a közokiratba foglalt, kifogásolókkal szembeni követelésbe - a 27 200 Ft közjegyzői díjba - azért nem lehetett volna beszámítani az adós tartozását, mert a közokiratba foglalt felmondás érvényességét is támadták a bíróság előtt, s a kérdésben a beszámítás időpontjában még nem volt jogerős döntés, részben pedig azt, hogy ezt a követelést a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba nem lehetett volna beszámítani.
[24] A felülvizsgálati kérelemben szereplő elsődleges érveléssel kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy azt a kifogást előterjesztők csak a felülvizsgálati kérelemben adták elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős végzést vizsgálja felül az rPp. 270. § (2) bekezdése szerint, ezért a megelőző eljárásban elő nem adott és el nem bírált érvek a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. Erre tekintettel a Kúria nem vizsgálta a megtámadott jognyilatkozat és a folyamatban levő eljárás következményeivel kapcsolatosan előadottakat.
[25] A felülvizsgálati kérelem másodlagos érvelése azonban - az alábbiak szerint - megalapozott.
[26] A Ptk. 6:50. § (2) bekezdése - amint az a rendelkezés történeti értelmezése alapján megállapítható -, a végrehajtható követeléseket kívánja privilegizálni. A szabály célja annak biztosítása, hogy a követelés végrehajtását a kötelezett beszámításra hivatkozással alapvetően ne tudja megakadályozni. Ennek érdekében a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése a végrehajtható követelésbe csak az ugyanilyen, tehát ugyancsak végrehajtható ellenkövetelést engedi beszámítani. A Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében - a végrehajtható okirattal megállapított pénzkövetelés mellett - említett egyezséggel meghatározott, illetve közokiratba foglalt pénzkövetelés, pénztartozás alatt ezért a jogszabályi rendelkezés helyes értelme szerint a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést, pénztartozást kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés, pénztartozás vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor.
[27] A végrehajtható okiratokon kívül tehát a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése értelmében csak a bíróság vagy közjegyző előtt kötött egyezséget, illetve az olyan közokiratot lehet figyelembe venni a beszámítás során, amely önmagában, a jogosult kérelmére - közvetlenül - végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgálhat.
[28] A közjegyzői okirat - függetlenül annak tartalmától - a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111. § (2) bekezdése szerint közokirat. Azonban csak az e törvény 112. § (1) bekezdésében meghatározott, szolgáltatást és ellenszolgáltatást, illetve egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyző által készített okirat látható el végrehajtási záradékkal, s válik így végrehajthatóvá.
[29] A felmondás tényét tanúsító közjegyzői okiratban rögzített közjegyzői díj megfizetésére vonatkozó felhívás nem tartozik ebbe a Kjtv. 112. § (1) bekezdésében szabályozott körbe, a közjegyzői okirat ebben a részében nem alapozhat meg közvetlen végrehajtást. A felhívásban szereplő összeg ezért nem számítható be a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba.
[30] A felszámoló terhére ugyanakkor a téves intézkedésével kapcsolatban az elvárható gondosság követelményének megsértése - a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogértelmezési nehézségekre figyelemmel - nem róható [Cstv. 51. § (3a) bekezdés].
[31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatva engedélyezte a felszámolónak, hogy az adós vagyonából felszámolási költségként az elsőfokú eljárással felmerült költségeit érvényesítse, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését - eltérő indokolással - helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.019/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: É. R. Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt"
Az adós felszámolója: P. S. és F. N. Kft.
A felszámoló jogi képviselője: Dr. Kertész Réka jogtanácsos
I. rendű kifogást előterjesztő: P. K.
A II. rendű kifogást előterjesztő: P. K.-né
III. rendű kifogást előterjesztő: P. P.
Az I-III. rendű kifogást előterjesztő jogi képviselője: Dr. Papp Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Papp Orsolya Éva ügyvéd
Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 32.Fpkh.613/2017/14.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkhf.44.406/2018/2.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a kifogást előterjesztők
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatja, és engedélyezi a felszámolónak, hogy az I. rendű, II. rendű, és III. rendű kifogást előterjesztők részére megítélt elsőfokú eljárási költséget az adós vagyonából felvegye, és azt felszámolási költségként elszámolja. Egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyja.Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű, II. rendű, és III. rendű kifogást előterjesztők részére egyetemlegesen 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú és 42.700 (negyvenkétezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Engedélyezi, hogy a felszámoló az I. rendű, II. rendű, és III. rendű kifogást előterjesztők részére megítélt másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget az adós vagyonából felvegye és azt felszámolási költségként elszámolja.
Megállapítja, hogy a le nem rótt 30.000 (harmincezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2015. március 3-án előterjesztett kérelem alapján ugyanezen a napon megindított felszámolás lefolytatására a bíróság a törvénynek megfelelően a P. S. és F. N. Kft.-t rendelte ki.[2] Az adós a jogelődje és az I-II. rendű kifogást előterjesztők között létrejött kölcsönszerződést - melynek biztosítására a III. rendű kifogást előterjesztő ingatlanára alapítottak jelzálogjogot - azonnali hatállyal, közjegyzői okiratba foglaltan 2016. január 18-án felmondta. A közjegyzői okiratba foglalás díjaként 27.200 Ft eljárási díjat fizetett meg a közjegyző részére.
[3] A felszámolás alatt álló adós az I-III. rendű kifogást előterjesztők ellen pert indított a kölcsön visszafizetése iránt, melyben az eljáró bíróság 2017. január 13-án kötelezte az adóst, mint felperest 25.000 Ft fellebbezési eljárási költség alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak a 15 napon belüli megfizetésére.
[4] Az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének. A kifogást előterjesztők felhívására a felszámoló 2017. május 24-én kelt, június 7-én közölt levelében tájékoztatta a kifogást előterjesztőket arról, hogy a 25.000 Ft összegű perköltség - tartozásba beszámítja a közjegyzői okirat elkészítésével felmerült, és az adós által megfizetett, a kifogást előterjesztőkkel szemben fennálló 27.200 Ft pénzkövetelését. A beszámítás eredményeként a 25.000 Ft összegű perköltség-tartozása megszűnt.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[5] A kifogást előterjesztők sérelmezték, hogy a felszámoló az adós 25.000 Ft összegű perköltség-tartozását beszámította a 27.200 Ft összegű követelésébe. Kifejtették, hogy jogerős bírósági határozaton alapuló perköltség-tartozással szemben csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, míg a közjegyzői eljárással felmerült díj nem. Álláspontjuk szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 36. § (1) bekezdése szerint csak az adós hitelezőjét illeti meg a beszámítás joga. Igazolták, hogy 2017. december 6-án a felszámoló által kifogásolt 27.200 Ft közjegyzői díjat átutalással teljesítették.[6] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a beszámításra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:49. § (1) bekezdése alapján joga volt.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy 8 napon belül fizessen ki a kifogást előterjesztőknek mint egyetemleges jogosultaknak 25.000 Ft követelést és a kifizetéséről haladéktalanul értesítse a bíróságot. A felszámolónak a kifogást előterjesztő felek részére megítélt költségek felszámolási költségként történő kifizetésének engedélyezésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztők, mint egyetemleges jogosultak részére 15 napon belül fizessen meg eljárási költség címén 27.500 Ft-ot.[8] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogást elutasította. Kötelezte a kifogást előterjesztőket az eljárás költségeinek a viselésére, s felhívta a felszámolót, hogy 15 napon belül utalja vissza a kifogást előterjesztők, mint egyetemleges jogosultak részére a beszámítást követően megfizetett összegből az adósnak (helyesen a kifogást előterjesztőknek) visszajáró 25.000 Ft összeget.
[9] Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által tett beszámítási nyilatkozat nem tekinthető jogszabálysértő intézkedésnek, az megfelel a Ptk. 6:49.§ és 6:50. §-ban foglaltaknak. A felszámoló jogosult volt az adós tartozásának oly módon történő rendezésére, hogy azt az adós által a hitelezőkkel szemben támasztott követelésbe beszámította. Utalva a Ptk. 6:49. § (1)-(2) bekezdésére kifejtette, hogy a beszámítási nyilatkozat megtételekor, 2017. május 24-én a felek által sem cáfoltan a kifogást előterjesztők 27.200 Ft összegű tartozása fennállt, azt csak később, az eljárás során, a beszámítási nyilatkozat jogszabályba ütközését állítva fizették meg.
[10] Nem sértette meg a felszámoló a beszámítással a beszámítás Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében írt korlátait sem, mely szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani. Az adott ügyben a hitelezők 25.000 Ft összegű követelése a bíróság jogerős végzésén, míg az adós követelése a 2016. január 18-án kiállított közjegyzői okiraton alapult, mely negyedik oldalának negyedik bekezdése tartalmazza a jelen eljárás kifogásolóinak fizetési kötelezettségét - amit az adós nevében eljárt felszámoló teljesített -, így mind a hitelezők, mind az adós követelése a jogszabályban megjelölt okiraton alapult.
[11] Tévesen állították a kifogást előterjesztők, hogy adott követelésbe csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás számítható be, ugyanis a törvényhelyben felsorolt bármely okiraton alapuló tartozás a felsorolt bármely okiraton alapuló követelésbe beszámítható. Erre tekintettel 2017. május 24-én, a beszámítási nyilatkozat megtételekor a beszámítás törvényben megjelölt feltételei fennálltak, mivel a követelések a felsorolt okiratokon alapultak, megfeleltek a beszámítás korlátai szerinti követelményeknek.
[12] Alaptalanul hivatkoztak a kifogást előterjesztők arra is, hogy a felszámolási eljárásban csak az adós hitelezője számíthat be. A Cstv. 36. § (1) bekezdése valóban csak az adós hitelezőjét megillető beszámítási lehetőséget szabályozza, a hitelezőnek nem minősülő igényérvényesítőkét nem - mint ahogy erre az általuk hivatkozott döntés is utal -, azonban ez nem jelenti azt, hogy a felszámolót a Ptk.-ban írt szabályok szerint ne illetné meg a beszámítás joga.
[13] A fentiek alapján - mivel a beszámítási nyilatkozat megtételekor a feleknek egymással szemben fennálló lejárt pénzkövetelésük állt fenn, és mivel mindkét követelés a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében foglalt okiraton alapult -, így nem tekinthető jogszabálysértőnek a felszámoló beszámítást tartalmazó intézkedése.
[14] Miután a beszámítási nyilatkozat után a kifogást előterjesztők kifizették a 27.200 Ft összeget az adós részére, az ítélőtábla rendelkezett a 25.000 Ft túlfizetés visszafizetéséről.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A kifogást előterjesztők a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - megfogalmazásuk szerint - a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan pedig a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.[16] Állították a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésének és a Cstv. 36. § (1) bekezdésének a megsértését.
[17] Álláspontjuk szerint a beszámítás törvényes feltételei nem álltak fenn, mert a közjegyzői okiratba foglalt felmondás érvénytelensége iránt pert indítottak.
[18] A beszámított követelések egyébként sem voltak egyneműek, csak jogerős és végrehajtható bírósági határozaton alapuló tartozás beszámításának lett volna helye a kifogást előterjesztők követelésével szemben, a jogerős végzés ezért sérti a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését.
[19] Kifejtették, hogy a Cstv. 36. § (1) bekezdése is sérült, mert a felszámoló nem vette nyilvántartásba a perköltséget hitelezői követelésként, ezért amikor a felszámoló beszámított, megsértette ezt a törvényi rendelkezést is.
[20] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. § (2) bekezdése szerint.[22] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a másodfokú bíróság a Ptk. 6:50. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezés szerint végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani.
[23] A kifogást előterjesztők felülvizsgálati kérelmükben részben azt állították, hogy a közokiratba foglalt, kifogásolókkal szembeni követelésbe - a 27.200 Ft közjegyzői díjba - azért nem lehetett volna beszámítani az adós tartozását, mert a közokiratba foglalt felmondás érvényességét is támadták a bíróság előtt, s a kérdésben a beszámítás időpontjában még nem volt jogerős döntés, részben pedig azt, hogy ezt a követelést a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba nem lehetett volna beszámítani.
[24] A felülvizsgálati kérelemben szereplő elsődleges érveléssel kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy azt a kifogást előterjesztők csak a felülvizsgálati kérelemben adták elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős végzést vizsgálja felül az rPp. 270. § (2) bekezdése szerint, ezért a megelőző eljárásban elő nem adott és el nem bírált érvek a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók. Erre tekintettel a Kúria nem vizsgálta a megtámadott jognyilatkozat és a folyamatban levő eljárás következményeivel kapcsolatosan előadottakat.
[25] A felülvizsgálati kérelem másodlagos érvelése azonban - az alábbiak szerint - megalapozott.
[26] A Ptk. 6:50. § (2) bekezdése - amint az a rendelkezés történeti értelmezése alapján megállapítható -, a végrehajtható követeléseket kívánja privilegizálni. A szabály célja annak biztosítása, hogy a követelés végrehajtását a kötelezett beszámításra hivatkozással alapvetően ne tudja megakadályozni. Ennek érdekében a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése a végrehajtható követelésbe csak az ugyanilyen, tehát ugyancsak végrehajtható ellenkövetelést engedi beszámítani. A Ptk. 6:50. § (2) bekezdésében - a végrehajtható okirattal megállapított pénzkövetelés mellett - említett egyezséggel meghatározott, illetve közokiratba foglalt pénzkövetelés, pénztartozás alatt ezért a jogszabályi rendelkezés helyes értelme szerint a végrehajtható egyezséggel meghatározott, illetőleg az olyan közokiratba foglalt pénzkövetelést, pénztartozást kell érteni, amelynek alapján az adott pénzkövetelés, pénztartozás vonatkozásában közvetlen végrehajtásra kerülhet sor.
[27] A végrehajtható okiratokon kívül tehát a Ptk. 6:50. § (2) bekezdése értelmében csak a bíróság vagy közjegyző előtt kötött egyezséget, illetve az olyan közokiratot lehet figyelembe venni a beszámítás során, amely önmagában, a jogosult kérelmére - közvetlenül - végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgálhat.
[28] A közjegyzői okirat - függetlenül annak tartalmától - a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjö.) 111. § (2) bekezdése szerint közokirat. Azonban csak az e törvény 112. § (1) bekezdésében meghatározott, szolgáltatást és ellenszolgáltatást, illetve egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyző által készített okirat látható el végrehajtási záradékkal, s válik így végrehajthatóvá.
[29] A felmondás tényét tanúsító közjegyzői okiratban rögzített közjegyzői díj megfizetésére vonatkozó felhívás nem tartozik ebbe a Kjö. 112. § (1) bekezdésében szabályozott körbe, a közjegyzői okirat ebben a részében nem alapozhat meg közvetlen végrehajtást. A felhívásban szereplő összeg ezért nem számítható be a végrehajtható okiratban megállapított tartozásba.
[30] A felszámoló terhére ugyanakkor a téves intézkedésével kapcsolatban az elvárható gondosság követelményének megsértése - a Ptk. 6:50. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogértelmezési nehézségekre figyelemmel - nem róható [Cstv. 51. § (3a) bekezdés].
[31] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatva engedélyezte a felszámolónak, hogy az adós vagyonából felszámolási költségként az elsőfokú eljárással felmerült költségeit érvényesítse, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését - eltérő indokolással - helybenhagyta.
Záró rész
[32] A kifogást előterjesztők felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján a felszámoló köteles megfizetni a másodfokú és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségeiket, amely a lerótt 30.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből és a kifogást előterjesztők jogi képviseletével felmerült másodfokú és felülvizsgálati eljárási ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíjak összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.[33] A Kúria a Cstv. 51. § (3a) bekezdése alapján - a korábban kifejtettekre tekintettel - engedélyezte, hogy a felszámoló a másodfokú és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos - a kifogást előterjesztők részére megítélt - költségeit felszámolási költségként az adós vagyonával szemben érvényesítse.
[34] A le nem rótt fellebbezési illetéket a felszámoló személyes illetékmentességére tekintettel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés m) pontja és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján az állam viseli.
[35] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.
Budapest, 2019. április 2.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.019/2019.)