adozona.hu
BH 2021.7.211
BH 2021.7.211
Ha a kereseti kérelem egyes elemei az általános peres eljárásban, míg más eleme mulasztási perben bírálandó el, akkor a közigazgatási bíróságnak a mulasztási perre tartozó kereseti kérelmet el kell különítenie, és azt a Kp. 127. §-ában foglaltaknak megfelelő eljárásban kell elbírálnia. Ha az ügy nem önkormányzati hatósági ügy, illetve a közigazgatási szervet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására nem jogosít fel, vagy nem jelöl ki, akkor az önkormányzati feladato
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. évben fordult először az alpereshez azzal, hogy a tulajdonát képező Győr, ... alatti ingatlanra történő be-, illetve kihajtást - a kapubejáróval szemben várakozó gépjárművek - nagymértéken akadályozzák. Az alperes helyszíni szemlét követően arról tájékoztatta a felperest, hogy a jelzett probléma a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 41. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint szabályozott, a probléma...
[2] A felperes 2019. évben megismételt kérelmére az alperes az előző levelében foglaltakkal azonos tartalmú tájékoztatást adott.
[3] A felperes újabb kérelmére adott válaszában az alperes rögzítette, hogy nem köteles az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. §-a alapján a kérelemről alakszerű döntést hozni, tekintettel arra, hogy nem minősül hatóságnak.
[4] A fenti előzményeket követően a felperes azzal fordult a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatalához (a továbbiakban: közlekedési hatóság), hogy kötelezze az alperest a forgalmi rend felülvizsgálatára. A közlekedési hatóság határozatával kötelezte az alperest a Győr, Katona József utca, Kartács utca és Schima Bandi utca közötti szakasz forgalmi rendjének felülvizsgálatára.
[5] Az alperes a 2019. november 8. napján kelt 02-0052/3-K/2019. ügyiratszámú levelében arról tájékoztatta a felperest és a közlekedési hatóságot, hogy a forgalmi rend felülvizsgálatát elvégezte és a helyszín újbóli megtekintése alapján korábbi álláspontját fenntartja. Eszerint amennyiben a kapubejáróval szemben várakozó gépjármű akadályozza a felperes ingatlanára történő behajtást, illetve az onnan történő kihajtást, úgy a KRESZ 41. § (2) bekezdés c) pontja szerinti várakozási tilalom sérül. A forgalomszabályozást a szükséges legkevesebb közúti jelzéssel kell megvalósítani, azaz a közlekedési jogszabályban eleve rendezett kérdést nem szükséges forgalomtechnikai eszközzel jelölni. A megállási tilalom mindkét oldalon történő bevezetése indokolatlan és túlzó beavatkozást jelentene, a parkolás teljes ellehetetlenítéséhez vezetne.
[7] Előadta, hogy a jogvita a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogvitának minősül, az alperes megfelel az Ákr. 9. §-ában foglalt hatóság fogalomnak. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (1) és (2) bekezdéseire, a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet) mellékletének A) pontjában foglaltakra, valamint Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 80/2012. (III. 30.) KGY számú határozatára (a továbbiakban: 80/2012. KGY határozat) utalással előadta, hogy a helyi közút tulajdonosa és kezelője az önkormányzat, így a forgalom szabályozására is az önkormányzat köteles, aki jelen esetben ezt a feladatkörét az alapító okirattal az alperesre mint az önkormányzat szervére ruházta át.
[9] Indokolásában rögzítette, hogy a mulasztás a Kp. 127. §-a alapján kizárólag abban az esetben állapítható meg, ha a hatóság a jogszabály által előírt eljárási kötelezettségének nem tett eleget. Jelen esetben az alperes a felperes kérelmére helyszíni szemlét tartott, álláspontjáról több esetben tájékoztatta a felperest, közölte, hogy miért nem szükséges a közlekedési tábla kihelyezése.
[10] A KM rendelet 2. § (1) bekezdésére, továbbá a Kkt. 34. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással leszögezte, hogy a forgalmi rend kialakítása a közigazgatási jog által szabályozott, az közigazgatási jogviszonyt keletkeztet. A forgalomszabályozás a felperes helyzetét közvetlenül érinti, így a jelen ügy jogi helyzetének megváltoztatására irányul.
[11] Nem vitatott tényként rögzítette, hogy a perrel érintett út helyi közútnak minősül. A GKM rendelet melléklet A) pontja szerint a helyi közút tulajdonosa, kezelője az önkormányzat. Ennek megfelelően a forgalomszabályozás önkormányzati hatósági ügy.
[12] A 80/2012. KGY határozattal módosított alapító okirat szerint a közforgalmú utak fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat az alperesnek kell ellátnia. Az alapító okiratban tehát az önkormányzat az út kezelésével kapcsolatos hatósági feladatokat ruházta át az alperesre. Ezért az alperes az Ákr. 9. §-ának megfelelően hatóságnak minősül, amelyen nem változtat az, hogy az önkormányzat nem rendelettel, hanem határozattal ruházta fel erre az alperest. Ez utóbbi körülmény nem eshet a felperes terhére.
[13] Mivel pedig a forgalomszabályozás közigazgatási hatósági ügy, amelyben átruházott hatáskörben az alperes köteles eljárni, az Ákr. szerinti alakszerű döntést kell hoznia. A támadott tájékoztató levél azonban nem felel meg az Ákr. 80. § (1) bekezdésében és 81. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
[14] A tájékoztató levelet a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmisítette meg azzal az iránymutatással, hogy a megismételt eljárásban az alperes köteles a felperes kérelmét az Ákr. szerinti eljárási rendben elbírálni, arról alakszerű döntést hozni.
[16] Előadta, hogy nem szerve a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének, hanem az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 8. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX.törvény (a továbbiakban Mötv.) 41. § (6) bekezdése alapján közgyűlési határozattal közszolgáltatások ellátására alapított intézmény, és mint ilyen, költségvetési szerv.
[17] Az Mötv. 41. § (6) bekezdése alapján közszolgáltatásokat lát el, nem egyedi ügyben hoz döntéseket. Önmagában abból, hogy egy közigazgatási szerv közfeladatot lát el, még nem következik, hogy ezt hatósági jogkörben teszi, vagy hogy bármilyen hatósági jogkörrel is rendelkezik.
[18] Álláspontja szerint a tájékoztató levél nem felel meg a Kp. 4. § (1) bekezdésében rögzített fogalmi definíciónak, így az nem is lehet közigazgatási jogvita tárgya.
[19] Érvelése szerint nem felel meg az Ákr. szerinti hatóság fogalmának, hiszen nincsen olyan törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati rendelet sem, amely őt hatósági hatáskör gyakorlására jogosítaná fel, vagy jelölné ki.
[20] Hangsúlyozta, hogy a forgalmi rend felülvizsgálatát a közlekedési hatóság kötelezése és nem a felperes egyedi kérelme alapján végezte el, a felülvizsgálat eredményeként tett megállapításai nem minősül egyedi ügyben hozott döntésnek.
[21] Jogszabálysértő az a bírósági következtetés, miszerint a KM rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt feladatmeghatározás egyben hatósági hatáskör telepítése is lenne.
[22] A Kkt. 8. § (1) bekezdésének és az Ákr. 9. §-ának együttes értelmezéséből levezette, hogy közlekedési hatósági ügy mint önkormányzati hatósági ügy nem létezhet. Közlekedési hatósági ügyben hatáskörrel rendelkező hatóságként a Kormány a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szerve kijelöléséről szóló 382/2016. Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (3) bekezdés 22. pontja a fővárosi és a megyei kormányhivatalokat jelölte ki.
[23] A közlekedési hatóságként eljáró kormányhivatal hatósági jogkörben hozott határozatával kötelezte a Kkt. 34. § (2) bekezdése szerint a forgalmi rend felülvizsgálatára. E határozattal szemben a felperes jogorvoslattal nem élt.
[24] Előadta még, hogy egyébként csak és kizárólag önkormányzati rendelettel lehet valamely szervet hatósági hatáskör gyakorlására feljogosítani, az nem helyettesíthető közgyűlési határozattal.
[25] Mivel pedig a Kp. alkalmazásában nem minősül közigazgatási szervnek, cselekménye a Kp. szerint nem közigazgatási cselekmény, továbbá az Ákr. alkalmazásában nem is hatóság, ezért az Ákr. szerinti alakszerű határozat hozatalára nem köteles.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel.
[28] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[29] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul semmisítette meg a támadott levelet és tévesen kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására, ennek keretében az Ákr. szerinti érdemi határozat meghozatalára.
[30] A Kp. 85. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
[31] A Kp. 38. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a keresetben kérhető a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása.
[32] A Kp. 129. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság mulasztást állapít meg, ha a közigazgatási szerv a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségének az irányadó elintézési határidőn belül nem tett eleget.
[33] A felperes elsődleges keresete mulasztási ítélet meghozatalára irányult, amit mind szövegszerűen, mind a Kp. vonatkozó rendelkezéseivel is egyértelművé tett.
[34] A felperes másodlagos kereseti kérelmét a Kp. 38. § (1) bekezdés d) pontjára alapította, az alperest a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés körében kérte alakszerű, érdemi határozat meghozatalára kötelezni.
[35] A felperes keresetében nem kérte a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt hatályon kívül helyezést, megsemmisítést vagy megváltoztatást.
[36] Kétségtelen, hogy a felperes szövegszerű előadása, feltehető szándéka nem feltétlenül feleltethető meg az általa megjelölt Kp.-rendelkezéseknek, az ellentmondást azonban az elsőfokú bíróság elmulasztotta - a felperes megnyilatkoztatásával - feloldani. Ebből fakadóan olyan kereseti kérelmeket vegyített egyazon perbe, amelyek elbírálására a Kp. eltérő peres eljárás lefolytatását írja elő.
[37] A közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése vagy megváltoztatása iránti kereseti kérelem a Kp. általános szabályai szerint bírálandó el, míg a 38. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mulasztási ítélet a Kp. XXII. fejezetében szabályozott mulasztási perben hozható. A Kp. 127. §-a értelmében a mulasztási perre az egyszerűsített perre vonatkozó szabályokat kell - megfelelően - alkalmazni.
[38] Azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta a felperes kereseti kérelmét, továbbá, hogy a peres eljárás általános szabályai szerint bírálta el a Kp. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kereseti kérelmet, az eljárás olyan lényeges szabályát sértette meg, amely miatt a felülvizsgálni kért ítélet az ügy érdemére is kiható módon jogszabálysértő. Önmagában ez okból indokolt az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítása.
[39] Amennyiben a kereset tartalmát a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonosítjuk, az elsőfokú ítélet akkor sem megalapozott.
[40] Az Ákr. 9. §-a értelmében az Ákr. alkalmazásában hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel, vagy jogszabályt hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki.
[41] A feladatkör a közigazgatási szerv egész működésének célját, és azoknak a tennivalóknak az összességét jelenti, amiért magát a közigazgatási szervet létrehozták. Ehhez képest a hatáskör azt fejezi ki, hogy az adott szerv milyen jogi eszközöket vehet igénybe feladatainak ellátása érdekében. A hatáskör tehát a feladat ellátásához biztosít hatékony eszközöket. A hatáskör tartalmát a hatósági jogkör adja; a hatósági jogkör azoknak a jogosítványoknak az összességét jelenti, amelyek birtokában a hatóság kikényszeríthető döntést hozhat.
[42] Önmagában abból, hogy egy közigazgatási szerv közfeladatot lát el, még nem következik, hogy ezt hatósági jogkörben teszi, vagy hogy bármilyen hatósági jogkörrel is rendelkezne. Hatósági hatáskör gyakorlására csak törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet jogosíthat fel, vagy jelölhet ki. A szerv, személy vagy szervezet csak ez esetben minősül hatóságnak.
[43] A közigazgatásnak két nagy alrendszere van; az államigazgatási szervek és az önkormányzati igazgatás szervei. Elkülönült feladat- és hatáskörük van. Az Ákr. alkalmazásában akár államigazgatási, akár önkormányzati szervről van szó, hatóságnak csak akkor minősül, ha törvény, kormányrendelet, vagy önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására feljogosította vagy kijelölte.
[44] A helyi önkormányzatok a helyi közügyek körébe tartozó feladataikat a közhatalom helyi gyakorlásával, vagy szolgáltatásszervezéssel valósítják meg. A közhatalom helyi gyakorlása a helyi jogalkotást és az önkormányzati hatósági ügyek intézését jelenti. Az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a bizottságára, a társulásra vagy a jegyzőre ruházhatja át. A szolgáltatásszervezési feladat sokféle tevékenységet jelenthet, ide tartozik az Mötv. 13. § (1) bekezdésében rögzített településfejlesztés, településrendezés és településüzemeltetés, köztük a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása is. Az Mötv. 41. § (6) bekezdése szerint a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására költségvetési szervet alapíthat.
[45] Az önkormányzatok által végzett feladatok a fentiek szerint jól megkülönböztethetők, az önkormányzati hatósági ügyek intézése nem keverhető a szolgáltatásszervezési feladatokkal.
[46] A helyi önkormányzat vagy annak szerve csak akkor minősül az Ákr. szerinti hatóságnak, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet jogosítja fel vagy jelöli ki hatósági hatáskör gyakorlására. A szolgáltatásszervezési tevékenysége végzése során a helyi önkormányzat hatóságnak nem minősül, függetlenül attól, hogy egyébként van hatósági hatásköre is.
[47] A Kkt. 8. § (1) bekezdése meghatározza a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatokat, majd a b) pontban az állami feladatokat, a c) pontban pedig az önkormányzati feladatokat részletezi. A 8. § (1) bekezdés b) pont 1. alpontja értelmében a közúti közlekedés hatósági feladatainak ellátása állami feladatnak minősül. A Kkt. 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatokat a Kormány, a miniszterek, államigazgatási szervek, valamint az egyéb költségvetési szervek látják el. A Korm. r. 2. § (3) bekezdése értelmében a Kormány útügyi közlekedési hatóságként a fővárosi és megyei kormányhivatalokat jelölte ki.
[48] A GKM rendelet melléklet A) pontja értelmében a helyi közút tulajdonosa és kezelője a települési önkormányzat. A C) pont szerint a helyi közutak kezelése magában foglalja az igazgatási jellegű feladatokat, az üzemeltetést, a fenntartást, az ellenőrzést és a vizsgálatot.
[49] A KM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján az utak forgalmának szabályozása, valamint a közúti jelzések elhelyezése, fenntartása, üzemeltetése és eltávolítása az út kezelőjének feladata.
[50] A Kkt. a közúti közlekedés hatósági feladatait az állami feladatok közé sorolta, az önkormányzati szervek számára a tulajdonosi jogok gyakorlását és a kezelői feladatokat bízta. Útügyi közlekedési hatóságként a fővárosi és a megyei kormányhivatalokat jelölte ki, ők minősülnek tehát hatóságnak a közúti közlekedési hatósági ügyekben. Az útügyi közlekedési nem hatósági feladatok, így az üzemeltetés, fenntartás, ellenőrzés és vizsgálat a helyi közút kezelője, azaz a helyi önkormányzat feladata. Ennek során a helyi önkormányzat bár, közigazgatási szerv, nem minősül hatóságnak.
[51] A helyi önkormányzat a közútkezelői feladatokat az Mötv. 41. § (6) bekezdése értelmében az általa alapított költségvetési szervre ruházhatja át.
[52] A fentiek szerint minden alapot nélkülöz az elsőfokú ítélet azon megállapítása, miszerint a forgalomszabályozás önkormányzati hatósági ügy, továbbá hogy az önkormányzat alapító okiratban a közút kezelésével kapcsolatos hatósági feladatokat átruházta az alperesre. A forgalomszabályozás közútkezelői feladat, közúti közlekedési hatósági hatásköre az önkormányzatnak nincs, ezért azt át sem ruházhatja. Szó nincs tehát arról, hogy az önkormányzat az ügyfél terhére nem eső módon nem rendeletben, hanem határozattal ruházta át a hatósági hatáskör gyakorlását az alperesre, hanem éppen az történt, hogy az Mötv.-ben foglaltak szerint az önkormányzat határozattal adta át a közútkezelői feladatokat az általa alapított költségvetési szervnek.
[53] Egyébként a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben hatáskörét rendeletben is csak a polgármesterre, a bizottságra, a társulásra vagy a jegyzőre ruházhatja át az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése értelmében, tehát hatósági jogkört az alperesre még rendeletben sem ruházhatna át.
[54] A fentiek szerint törvény vagy kormányrendelet feljogosítása vagy kijelölése, továbbá önkormányzati hatósági ügy hiányában az alperes az Ákr. 9. §-a szerint hatóságnak nem minősül, ezért a közútkezelői feladat ellátása során az Ákr. szabályait nem kellett alkalmaznia, az Ákr.-nek megfelelő határozathozatalra nem volt köteles. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértő módon kötelezte az alperest az Ákr. szerinti eljárási rend lefolytatására és az Ákr.-nek megfelelő döntés meghozatalára.
[55] A Kp. 4. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló, vagy azt eredményező cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának jogszerűsége.
[56] A közigazgatási jogvita alapvetően a közigazgatás közigazgatási jog által szabályozott cselekményeinek és mulasztásainak törvényességével kapcsolatos jogvitaként határozható meg. A közigazgatási bíróságok a közigazgatás működésének és a közigazgatási cselekményeknek a törvényességét vizsgálja. A Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt generálklauzula értelmében közigazgatási jogvita tárgya nem csak közigazgatási hatósági ügyben hozott döntés, vagy ilyen döntés elmulasztásának jogszerűsége lehet.
[57] Az elsőfokú bíróság az alperes levelét tévesen közigazgatási hatósági cselekménynek értékelte. Nem vizsgálta, hogy az alperes nem közigazgatási hatósági ügyben és nem közigazgatási hatóságként eljárva, hanem önkormányzati feladatellátás során végzett tevékenységéről adott tájékoztató levele egyébként a Kp. 4. §-a értelmében lehet-e közigazgatási jogvita tárgya.
[58] Összegezve a fentieket, a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta a felperes kereseti kérelmének pontos tartalmát, az egyes, azonosított kereseti kérelmeket nem külön-külön az általános szabályok szerint, illetve a Kp. 127. §-a szerinti mulasztási perre vonatkozó szabályok szerint bírálta el, hanem azokat vegyítve, az általános peres eljárásban ítélte meg. Ezenkívül tévesen azonosította az alperest az Ákr. 9. §-a szerinti hatóságnak, továbbá jogsértő módon minősítette az alperes feladatellátását önkormányzati hatósági ügyintézésnek. A feltárt jogszabálysértések az ügy érdemére is kihatottak.
[59] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a támadott ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatályon kívül helyezte, az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[60] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak először is tisztáznia kell a felperes kereseti kérelmének tartalmát. Ez alapján - szükség esetén az egyes kereseti kérelmek elkülönítésével - a Kp. szerinti eljárási rendet kell követnie. Ennek során először is azt kell megítélnie, hogy a nem hatóságként eljáró alperes nem hatósági ügyben hozott tájékoztatása a Kp. 4. §-a szerinti közigazgatási jogvitának minősül-e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az eljárás megszüntetésének nincs helye, úgy a keresetet érdemben kell elbírálnia.
(Kúria Kfv.III.37.906/2020.)
Az ügy száma: Kfv.III.37.906/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr.Vesztergom Imre ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Kerényi Ervin ügyvéd
A per tárgya: közút forgalmi rendjének kialakításával kapcsolatban indult közigazgatási jogvita
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: alperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 10.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Győri Törvényszék 2020. szeptember 3. napján kelt 1.K.700.225/2020/9. számú ítélete
A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 60.900.- (hatvanezer-kilencszáz) forintban, az alperesét 48.000.- (negyvennyolcezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felperes 2019. évben megismételt kérelmére az alperes az előző levelében foglaltakkal azonos tartalmú tájékoztatást adott.
[3] A felperes újabb kérelmére adott válaszában az alperes rögzítette, hogy nem köteles az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 80. §-a alapján a kérelemről alakszerű döntést hozni, tekintettel arra, hogy nem minősül hatóságnak.
[4] A fenti előzményeket követően a felperes azzal fordult a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatalához (a továbbiakban: közlekedési hatóság) hogy kötelezze az alperest a forgalmi rend felülvizsgálatára. A közlekedési hatóság határozatával kötelezte az alperest a Győr, Katona József utca, Kartács utca és Schima Bandi utca közötti szakasz forgalmi rendjének felülvizsgálatára.
[5] Az alperes a 2019. november 8. napján kelt 02-0052/3-K/2019. ügyiratszámú levelében arról tájékoztatta a felperest és a közlekedési hatóságot, hogy a forgalmi rend felülvizsgálatát elvégezte és a helyszín újbóli megtekintése alapján korábbi álláspontját fenntartja. Eszerint amennyiben a kapubejáróval szemben várakozó gépjármű akadályozza a felperes ingatlanára történő behajtást, illetve az onnan történő kihajtást, úgy a KRESZ 41. § (2) bekezdés c) pontja szerinti várakozási tilalom sérül. A forgalomszabályozást a szükséges legkevesebb közúti jelzéssel kell megvalósítani, azaz a közlekedési jogszabályban eleve rendezett kérdést nem szükséges forgalomtechnikai eszközzel jelölni. A megállási tilalom mindkét oldalon történő bevezetése indokolatlan és túlzó beavatkozást jelentene, a parkolás teljes ellehetetlenítéséhez vezetne.
[7] Előadta, hogy a jogvita a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogvitának minősül, az alperes megfelel az Ákr. 9. §-ában foglalt hatóság fogalomnak. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 12. § (1) és (2) bekezdéseire, a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I.28.) GKM rendelet ( a továbbiakban: GKM rendelet) mellékletének A) pontjában foglaltakra, valamint Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 80/2012. (III.30.) KGY számú határozatára ( a továbbiakban: 80/2012.KGY határozat) utalással előadta, hogy a helyi közút tulajdonosa és kezelője az önkormányzat, így a forgalom szabályozására is az önkormányzat köteles, aki jelen esetben ezt a feladatkörét az alapító okirattal az alperesre mint az önkormányzat szervére ruházta át.
[9] Indokolásában rögzítette, hogy a mulasztás a Kp. 127. §-a alapján kizárólag abban az esetben állapítható meg, ha a hatóság a jogszabály által előírt eljárási kötelezettségének nem tett eleget. Jelen esetben az alperes a felperes kérelmére helyszíni szemlét tartott, álláspontjáról több esetben tájékoztatta a felperest, közölte hogy miért nem szükséges a közlekedési tábla kihelyezése.
[10] A KM rendelet 2. § (1) bekezdésére, továbbá a Kkt. 34. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással leszögezte, hogy a forgalmi rend kialakítása a közigazgatási jog által szabályozott, az közigazgatási jogviszonyt keletkeztet. A forgalomszabályozás a felperes helyzetét közvetlenül érinti, így a jelen ügy jogi helyzetének megváltoztatására irányul.
[11] Nem vitatott tényként rögzítette, hogy a perrel érintett út helyi közútnak minősül. A GKM rendelet melléklet A) pontja szerint a helyi közút tulajdonosa, kezelője az önkormányzat. Ennek megfelelően a forgalomszabályozás önkormányzati hatósági ügy.
[12] A 80/2012. KGY határozattal módosított alapító okirat szerint a közforgalmú utak fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat az alperesnek kell ellátnia. Az alapító okiratban tehát az önkormányzat az út kezelésével kapcsolatos hatósági feladatokat ruházta át az alperesre. Ezért az alperes az Ákr. 9. §-ának megfelelően hatóságnak minősül, amelyen nem változtat az, hogy az önkormányzat nem rendelettel, hanem határozattal ruházta fel erre az alperest. Ez utóbbi körülmény nem eshet a felperes terhére.
[13] Mivel pedig a forgalomszabályozás közigazgatási hatósági ügy, amelyben átruházott hatáskörben az alperes köteles eljárni, az Ákr. szerinti alakszerű döntést kell hoznia. A támadott tájékoztató levél azonban nem felel meg az Ákr. 80. § (1) bekezdésében és 81. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
[14] A tájékoztató levelet a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmisítette meg azzal az iránymutatással, hogy a megismételt eljárásban az alperes köteles a felperes kérelmét az Ákr. szerinti eljárási rendben elbírálni, arról alakszerű döntést hozni.
[16] Előadta, hogy nem szerve a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének, hanem az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 8. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban Mötv.) 41.§ (6) bekezdése alapján közgyűlési határozattal közszolgáltatások ellátására alapított intézmény, és mint ilyen, költségvetési szerv.
[17] Az Mötv. 41. § (6) bekezdése alapján közszolgáltatásokat lát el, nem egyedi ügyben hoz döntéseket. Önmagában abból, hogy egy közigazgatási szerv közfeladatot lát el, még nem következik, hogy ezt hatósági jogkörben teszi, vagy hogy bármilyen hatósági jogkörrel is rendelkezik.
[18] Álláspontja szerint a tájékoztató levél nem felel meg a Kp. 4. § (1) bekezdésében rögzített fogalmi definíciónak, így az nem is lehet közigazgatási jogvita tárgya.
[19] Érvelése szerint nem felel meg az Ákr. szerinti hatóság fogalmának, hiszen nincsen olyan törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati rendelet sem, amely őt hatósági hatáskör gyakorlására jogosítaná fel, vagy jelölné ki.
[20] Hangsúlyozta, hogy a forgalmi rend felülvizsgálatát a közlekedési hatóság kötelezése és nem a felperes egyedi kérelme alapján végezte el, a felülvizsgálat eredményeként tett megállapításai nem minősül egyedi ügyben hozott döntésnek.
[21] Jogszabálysértő az a bírósági következtetés, miszerint a KM rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt feladatmeghatározás egyben hatósági hatáskör telepítése is lenne.
[22] A Kkt. 8. § (1) bekezdésének és az Ákr. 9. §-ának együttes értelmezéséből levezette, hogy közlekedési hatósági ügy, mint önkormányzati hatósági ügy nem létezhet. Közlekedési hatósági ügyben hatáskörrel rendelkező hatóságként a Kormány a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szerve kijelöléséről szóló 382/2016. Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 2. § (3) bekezdés 22. pontja a fővárosi és a megyei kormányhivatalokat jelölte ki.
[23] A közlekedési hatóságként eljáró kormányhivatal hatósági jogkörben hozott határozatával kötelezte a Kkt. 34. § (2) bekezdése szerint a forgalmi rend felülvizsgálatára. E határozattal szemben a felperes jogorvoslattal nem élt.
[24] Előadta még, hogy egyébként csak és kizárólag önkormányzati rendelettel lehet valamely szervet hatósági hatáskör gyakorlására feljogosítani, az nem helyettesíthető közgyűlési határozattal.
[25] Mivel pedig a Kp. alkalmazásában nem minősül közigazgatási szervnek, cselekménye a Kp. szerint nem közigazgatási cselekmény, továbbá az Ákr. alkalmazásában nem is hatóság, ezért az Ákr. szerinti alakszerű határozat hozatalára nem köteles.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott ítélet hatályában fenntartását indítványozta, annak helyes indokaira figyelemmel.
[28] A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[29] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul semmisítette meg a támadott levelet és tévesen kötelezte az alperest új eljárás lefolytatására, ennek keretében az Ákr. szerinti érdemi határozat meghozatalára.
[30] A Kp. 85. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja.
[31] A Kp. 38. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a keresetben kérhető a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása.
[32] A Kp. 129. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság mulasztást állapít meg, ha a közigazgatási szerv a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségének az irányadó elintézési határidőn belül nem tett eleget.
[33] A felperes elsődleges keresete mulasztási ítélet meghozatalára irányult, amit mind szövegszerűen, mind a Kp. vonatkozó rendelkezéseivel is egyértelművé tett.
[34] A felperes másodlagos kereseti kérelmét a Kp. 38. § (1) bekezdés d) pontjára alapította, az alperest a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésére kötelezés körében kérte alakszerű, érdemi határozat meghozatalára kötelezni.
[35] A felperes keresetében nem kérte a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt hatályon kívül helyezést, megsemmisítést vagy megváltoztatást.
[36] Kétségtelen, hogy a felperes szövegszerű előadása, feltehető szándéka nem feltétlenül feleltethető meg az általa megjelölt Kp. rendelkezéseknek, az ellentmondást azonban az elsőfokú bíróság elmulasztotta - a felperes megnyilatkoztatásával - feloldani. Ebből fakadóan olyan kereseti kérelmeket vegyített egyazon perbe, amelyek elbírálására a Kp. eltérő peres eljárás lefolytatását írja elő.
[37] A közigazgatási cselekmény hatályon kívül helyezése, megsemmisítése, vagy megváltoztatása iránti kereseti kérelem a Kp. általános szabályai szerint bírálandó el, míg a 38. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mulasztási ítélet a Kp. XXII. fejezetében szabályozott mulasztási perben hozható. A Kp. 127. §-a értelmében a mulasztási perre az egyszerűsített perre vonatkozó szabályokat kell - megfelelően - alkalmazni.
[38] Azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta a felperes kereseti kérelmét, továbbá, hogy a peres eljárás általános szabályai szerint bírálta el a Kp. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kereseti kérelmet, az eljárás olyan lényeges szabályát sértette meg, amely miatt a felülvizsgálni kért ítélet az ügy érdemére is kiható módon jogszabálysértő. Önmagában ez okból indokolt az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítása.
[39] Amennyiben a kereset tartalmát a Kp. 38. § (1) bekezdés a) pontja szerint azonosítjuk, az elsőfokú ítélet akkor sem megalapozott.
[40] Az Ákr. 9. §-a értelmében az Ákr. alkalmazásában hatóság az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) törvény, kormányrendelet, vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel, vagy jogszabályt hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki.
[41] A feladatkör a közigazgatási szerv egész működésének célját, és azoknak a tennivalóknak az összességét jelenti, amiért magát a közigazgatási szervet létrehozták. Ehhez képest a hatáskör azt fejezi ki, hogy az adott szerv milyen jogi eszközöket vehet igénybe feladatainak ellátása érdekében. A hatáskör tehát a feladat ellátásához biztosít hatékony eszközöket. A hatáskör tartalmát a hatósági jogkör adja; a hatósági jogkör azoknak a jogosítványoknak az összességét jelenti, amelyek birtokában a hatóság kikényszeríthető döntést hozhat.
[42] Önmagában abból, hogy egy közigazgatási szerv közfeladatot lát el, még nem következik, hogy ezt hatósági jogkörben teszi, vagy hogy bármilyen hatósági jogkörrel is rendelkezne. Hatósági hatáskör gyakorlására csak törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet jogosíthat fel, vagy jelölhet ki. A szerv, személy vagy szervezet csak ez esetben minősül hatóságnak.
[43] A közigazgatásnak két nagy alrendszere van; az államigazgatási szervek és az önkormányzati igazgatás szervei. Elkülönült feladat- és hatáskörük van. Az Ákr. alkalmazásában akár államigazgatási-, akár önkormányzati szervről van szó, hatóságnak csak akkor minősül, ha törvény, kormányrendelet, vagy önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására feljogosította, vagy kijelölte.
[44] A helyi önkormányzatok a helyi közügyek körébe tartozó feladataikat a közhatalom helyi gyakorlásával, vagy szolgáltatás-szervezéssel valósítják meg. A közhatalom helyi gyakorlása a helyi jogalkotást és az önkormányzati hatósági ügyek intézését jelenti. Az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a bizottságára, a társulásra vagy a jegyzőre ruházhatja át. A szolgáltatás-szervezés feladat sokféle tevékenységet jelenthet, ide tartozik az Mötv. 13. § (1) bekezdésében rögzített településfejlesztés, településrendezés és település üzemeltetés, köztük a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása is. Az Mötv. 41. § (6) bekezdése szerint a képviselő testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására költségvetési szervet alapíthat.
[45] Az önkormányzatok által végzett feladatok a fentiek szerint jól megkülönböztethetők, az önkormányzati hatósági ügyek intézése nem keverhető a szolgáltatás-szervezési feladatokkal.
[46] A helyi önkormányzat, vagy annak szerve csak akkor minősül az Ákr. szerinti hatóságnak, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet jogosítja fel vagy jelöli ki hatósági hatáskör gyakorlására. A szolgáltatás-szervezési tevékenysége végzése során a helyi önkormányzat hatóságnak nem minősül, függetlenül attól, hogy egyébként van hatósági hatásköre is.
[47] A Kkt. 8. § (1) bekezdése meghatározza a közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatokat, majd a b) pontban az állami feladatokat, a c) pontban pedig az önkormányzati feladatokat részletezi. A 8. § (1) bekezdés b) pont 1. alpontja értelmében a közúti közlekedés hatósági feladatainak ellátása állami feladatnak minősül. A Kkt. 9. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közúti közlekedéssel összefüggő állami feladatokat a Kormány, a miniszterek, államigazgatási szervek, valamint az egyéb költségvetési szervek látják el. A Korm.r. 2. § (3) bekezdése értelmében a Kormány útügyi közlekedési hatóságként a fővárosi és megyei kormányhivatalokat jelölte ki.
[48] A GKM rendelet melléklet A) pontja értelmében a helyi közút tulajdonosa és kezelője a települési önkormányzat. A C) pont szerint a helyi közutak kezelése magában foglalja az igazgatási jellegű feladatokat, az üzemeltetést, a fenntartást, az ellenőrzést és a vizsgálatot.
[49] A KM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján az utak forgalmának szabályozása, valamint a közúti jelzések elhelyezése, fenntartása, üzemeltetése és eltávolítása az út kezelőjének feladata.
[50] A Kkt. a közúti közlekedés hatósági feladatait az állami feladatok közé sorolta, az önkormányzati szervek számára a tulajdonosi jogok gyakorlását és a kezelői feladatokat bízta. Útügyi közlekedési hatóságként a fővárosi és a megyei kormányhivatalokat jelölte ki, ők minősülnek tehát hatóságnak a közúti közlekedési hatósági ügyekben. Az útügyi közlekedési nem hatósági feladatok, így az üzemeltetés, fenntartás, ellenőrzés és vizsgálat a helyi közút kezelőjének, azaz a helyi önkormányzatnak a feladata. Ennek során a helyi önkormányzat bár, közigazgatási szerv, nem minősül hatóságnak.
[51] A helyi önkormányzat a közútkezelői feladatokat az Mötv. 41. § (6) bekezdése értelmében az általa alapított költségvetési szervre ruházhatja át.
[52] A fentiek szerint minden alapot nélkülöz az elsőfokú ítélet azon megállapítása, miszerint a forgalomszabályozás önkormányzati hatósági ügy, továbbá hogy az önkormányzat alapító okiratban a közút kezelésével kapcsolatos hatósági feladatokat átruházta az alperesre. A forgalomszabályozás közút kezelői feladat, közúti közlekedési hatósági hatásköre az önkormányzatnak nincs, ezért azt át sem ruházhatja. Szó nincs tehát arról, hogy az önkormányzat az ügyfél terhére nem eső módon nem rendeletben, hanem határozattal ruházta át a hatósági hatáskör gyakorlását az alperesre, hanem éppen az történt, hogy az Mötv.-ben foglaltak szerint az önkormányzat határozattal adta át a közútkezelői feladatokat az általa alapított költségvetési szervnek.
[53] Egyébként a képviselő-testület a hatáskörébe tartozó hatósági ügyben hatáskörét rendeletben is csak a polgármesterre, a bizottságra, a társulásra vagy a jegyzőre ruházhatja át az Mötv. 142/A. § (1) bekezdése értelmében, tehát hatósági jogkört az alperesre még rendeletben sem ruházhatna át.
[54] A fentiek szerint törvény, vagy kormányrendelet feljogosítása, vagy kijelölése, továbbá önkormányzati hatósági ügy hiányában az alperes az Ákr. 9. §-a szerint hatóságnak nem minősül, ezért a közútkezelői feladat ellátása során az Ákr. szabályait nem kellett alkalmaznia, az Ákr-nek megfelelő határozathozatalra nem volt köteles. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértő módon kötelezte az alperest az Ákr. szerinti eljárási rend lefolytatására és az Ákr-nek megfelelő döntés meghozatalára.
[55] A Kp. 4. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló, vagy azt eredményező cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának jogszerűsége.
[56] A közigazgatási jogvita alapvetően a közigazgatás közigazgatási jog által szabályozott cselekményeinek és mulasztásainak törvényességével kapcsolatos jogvitaként határozható meg. A közigazgatási bíróságok a közigazgatás működésének és a közigazgatási cselekményeknek a törvényességét vizsgálja. A Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt generálklauzula értelmében közigazgatási jogvita tárgya nem csak közigazgatási hatósági ügyben hozott döntés, vagy ilyen döntés elmulasztásának jogszerűsége lehet.
[57] Az elsőfokú bíróság az alperes levelét tévesen közigazgatási hatósági cselekménynek értékelte. Nem vizsgálta, hogy az alperes nem közigazgatási hatósági ügyben és nem közigazgatási hatóságként eljárva, hanem önkormányzati feladatellátás során végzett tevékenységéről adott tájékoztató levele egyébként a Kp. 4. §-a értelmében lehet-e közigazgatási jogvita tárgya.
[58] Összegezve a fentieket, a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta a felperes kereseti kérelmének pontos tartalmát, az egyes, azonosított kereseti kérelmeket nem külön-külön az általános szabályok szerint, illetve a Kp. 127. §-a szerinti mulasztási perre vonatkozó szabályok szerint bírálta el, hanem azokat vegyítve, az általános peres eljárásban ítélte meg. Ezen kívül tévesen azonosította az alperest az Ákr. 9. §-a szerinti hatóságnak, továbbá jogsértő módon minősítette az alperes feladatellátását önkormányzati hatósági ügyintézésnek. A feltárt jogszabálysértések az ügy érdemére is kihatottak.
[59] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a támadott ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatályon kívül helyezte, az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[60] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak először is tisztáznia kell a felperes kereseti kérelmének tartalmát. Ez alapján - szükség esetén az egyes kereseti kérelmek elkülönítésével - a Kp. szerinti eljárási rendet kell követnie. Ennek során először is azt kell megítélnie, hogy a nem hatóságként eljáró alperes nem hatósági ügyben hozott tájékoztatása a Kp. 4. §-a szerinti közigazgatási jogvitának minősül-e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az eljárás megszüntetésének nincs helye, úgy a keresetet érdemben kell elbírálnia.
[62] Ha az ügy nem önkormányzati hatósági ügy, illetve a közigazgatási szervet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet hatósági hatáskör gyakorlására nem jogosít fel, vagy nem jelöl ki, akkor az önkormányzati feladatot ellátó szerv hatóságnak nem minősül, az Ákr szerinti eljárást nem folytathat le.
[64] A Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 110. § (3) bekezdésének megfelelően a Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek összegét a perrendszerűen felszámított költségigénnyel egyezően állapította meg, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell majd döntenie.
[65] A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.