BH 2021.7.204

adozona.hu

Rendkívüli felmentés esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a közalkalmazott az enyhe alkoholos befolyásoltságával - zéró toleranciára vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában - megszegte a munkavégzésre képes állapotban rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt és ebben a közalkalmazottat szándékosság vagy súlyos gondatlanság terhelte [A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) és (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Kibocsátó(k): Munkaügyi Ügyszak (Kollégium)
Jogterület(ek): Egészségügyi jog , Közigazgatási jog , Munkajog , Polgári eljárásjog
Tipus: Bírósági Határozatok
Érvényesség kezdete: 2021.07.10
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

BH 2021.7.204 Rendkívüli felmentés esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a közalkalmazott az enyhe alkoholos befolyásoltságával - zéró toleranciára vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában - megszegte a munkavégzésre képes állapotban rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt és ebben a közalkalmazottat szándékosság vagy súlyos gondatlanság terhelte [A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) és (2) bekezdés].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1990. március 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél vendéglátóipari üzemgazdász munkakörben.
[2] 2017. december 27-én a gazdasági igazgató, a munkáltatói jogkör gyakorlója a Munkavédelmi Szabályzat alapján elrendelte az alkoholteszteres vizsgálatot valamennyi konyhai dolgozó, köztük a felperes vonatkozásában. Az alkalmazottakat az élelmezésvezető hívta össze, majd a gazdasági igazgató, a rendészeti vezető és a tűzvédelmi megbízott megérkezését követően tájékoztatta őket a lefolytatandó vizsgálatról. A közalkalmazottak a vizsgálóhelyiségbe egyesével mentek be, így egymás eredményéről nem értesülhettek. A vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel.
[3] A felperes alkoholteszteres vizsgálata pozitív eredményt, 0,25 ezreléket mutatott. A felperes nem ismerte el, hogy alkoholt fogyasztott és kérte, hogy esetében a Munkavédelmi Szabályzat alapján végezzenek véralkohol-vizsgálatot is.
[4] A vizsgálat céljából a felperest a munkáltató képviselői a laboratóriumba kísérték. Mivel az alperes a vérvizsgálathoz szükséges saját vérvételi egységcsomaggal nem rendelkezett, a szabályos mintavétel biztosításához az ápolási igazgató telefonon kért segítséget egy egyetemi Igazságügyi Orvostani Intézettől. A vizsgálat előtt a Sürgősségi Osztályon a felperest egy általános vizsgálatnak vetették alá, amiről ambuláns lapot vettek fel, ezt 10 óra 22 perckor nyitották meg, majd levették a felperestől a vérmintát, és az azt tartalmazó kémcsöveken rögzítették a felperes adatait és a vérvétel 10 óra 42 perces időpontját. Az így elkészített és hitelesített mintákat egy dobozba zárták és a felperes vizsgálatkérő lapjával együtt azt leragasztva, lepecsételve eljuttatták az Igazságügyi Orvostani Intézethez.
[5] A vérmintákat az intézet igazságügyi orvos szakértője és toxikológus szakértője kapta meg, akik az egyetemmel közalkalmazotti jogviszonyban állnak.
E szakértői tevékenységüket munkaidőn túl, megbízás alapján végezték. A beérkezett mintát hibátlannak, sértetlennek és hiánytalannak értékelték. Szakvéleményükben megállapították, hogy a felperes vérében a vérvétel időpontjában, 2017. december 27-én 10 óra 42 perckor az etil-alkohol koncentráció 0,69 ezrelék volt, amely alapján az ittasság-ellenőrzés időpontjában, 9 óra 30 perckor vélhetően 0,84-0,89 ezrelék lehetett, mely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot jelent.
[6] Az eredmény kézhezvételét követően a munkáltató 2018. január 3. napján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. Az intézkedés a rövid tényállás és az alkalmazott jogszabályok felsorolását követően rögzítette, hogy a közalkalmazottnak a közalkalmazotti jogviszonyból eredő alapvető kötelezettsége, hogy a munkahelyén a munkaideje teljes időtartama alatt mindenféle bódítószertől mentesen - így alkoholos befolyásoltság nélkül - álljon a munkáltató rendelkezésére munkavégzés céljából. Ezt szegte meg a felperes, amikor a 7 óra 30 perces napi munkakezdést követően két óra múlva szakértő által megállapított mértékű alkoholos befolyásoltság alatt állt.
[7] Az alperes megítélése szempontjából megengedhetetlen, hogy bármely közalkalmazottja munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt álljon. A felperes nem felelt meg a vele szemben támasztott elvárhatósági és bizalmi mércének, ezért került sor a jogviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetésére. A munkáltató a felmentés napján fizetési felszólítást is kibocsátott, melyben a véralkohol-vizsgálattal összefüggő igazságágügyi szakértői vélemény elkészítésével kapcsolatban a munkáltató oldalán felmerült 25 500 forint megtérítésére hívta fel a felperest.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes keresetében közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt elmaradt jövedelem és végkielégítés, valamint sérelemdíj megfizetésére, illetve a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy bár a felmentés ittasságra utalt, figyelmen kívül maradt, hogy annak ellenőrzésére az alperesnek szabályzata van, amely meghatározza a követendő eljárási rendet. A munkáltató ezt figyelmen kívül hagyta, így a felmentés jogszerűsége megkérdőjelezhető. Mivel az ittasságot nem bizonyította az alperes, a felmentés nem minősül okszerűnek, így a rendkívül felmentés jogellenes volt.
[9] A sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy személyiségi jogát sértette az a körülmény, ahogy a munkáltató az alkoholteszteres vizsgálat után a vérvizsgálatra elkísérte, amire megalázó körülmények között került sor. Mivel a vérvételre az alperes jogellenes eljárása eredményeként került sor, alkoholt nem fogyasztott, így a vérvizsgálat költségét sem igényelheti tőle a munkáltató.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a rendkívüli felmentés jogszerű volt, mivel a felperes alkoholos befolyásoltság alatt állt, amit az alkoholteszter és a véralkohol vizsgálat is igazolt, így jogszerűen adták ki vele szemben a fizetési felszólítást is. A sérelemdíj körében előadta, hogy sem a laboratóriumban, sem a sürgősségi szakellátásra történő átkísérés során kívülállók számára semmilyen módon nem volt érzékelhető annak célja, személyiségi jogsértést nem követtek el.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatában megállapította, hogy már az alkoholteszteres vizsgálat is igazolta, hogy a felperes munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt állt, és a vérvizsgálatot követően már szükségtelen volt a szabályzat szerinti alkoholszonda használata. Kiemelte, hogy a véralkohol vizsgálat egzakt, objektív mérés alapján kapott eredményt mutatott, amelyhez a mintavétel megfelelő volt, a vonatkozó eljárásokat a munkáltató betartotta és csupán a számára kedvezőtlen eredmény miatt a felperes nem kifogásolhatja a szakértő eljárását.
[12] A rendkívüli felmentést is jogszerűnek találta, mivel megállapítást nyert, hogy a felperes munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt állt, így jogviszonya megszüntetésének oka valós és okszerű volt. Nem fogadta el a felperes azzal kapcsolatos védekezését, hogy a munkáltató által eltűrt gyakorlat volt a munkahelyen az alkoholfogyasztás figyelemmel arra, hogy a munkavédelmi rendelkezés szerint az ittas dolgozót el kell tiltani a munkavégzéstől.
[13] A sérelemdíj iránti igénnyel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, és nem történt olyan személyiségi jogsértés, amely megalapozottá tenné igényét. A Munkavédelmi Szabályzattal áll összhangban az, hogy amennyiben a vérvizsgálat a munkáltatót igazolja, azaz annak eredménye pozitív, úgy a vizsgálat során felmerült költséget az alkalmazottra kell hárítani, így a fizetési felszólítást is jogszerűnek találta.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást fogadta el ítélkezése alapjául. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, s a Pp. 279. § (1) bekezdése alapján a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg, és helyes az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályok köre és az abból levont jogkövetkeztetés is.
[15] Nem találta megalapozottnak a felperesnek a szakértői vélemény megalapozatlanságára, illetve az MK 122. számú állásfoglalására vonatkozó kifogását sem. Hiányosnak ítélete az elsőfokú bíróság érvelését a rendkívüli felmentés indokolása valós és okszerű volta tekintetében, mindezt azonban a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőnek tartotta. Megállapította, hogy a felperes az alkoholteszteres vizsgálatot nem kifogásolta, és azt a Munkavédelmi Szabályzatban foglaltaknak megfelelően dokumentálták. Nem kifogásolta, hogy a szabályzattól eltérően az alkoholteszteres vizsgálat után alkoholszondás vizsgálatot nem végeztek, és maga kérte a véralkohol-vizsgálat elvégzését. Az ítélőtábla szerint ennek megfelelően a felperes joga nem sérült, és mindkét vizsgálat a felperes ittasságát igazolta.
[16] Bár a Munkavédelmi Szabályzat tartalmazta, hogy a munkáltatónál vérvételi egységcsomagot kell tartani, e kötelezettséget a munkáltató határozta meg saját maga részére, ennek hiánya azonban nem jelenti a szabályzat olyan fokú megsértését, amely semmissé tenné a véralkohol-vizsgálat eredményét. A szakértők nyilatkozata is azt támasztotta alá, hogy a vérvétel szabályosan történt, a minta egyértelműen a felperestől származott.
[17] A másodfokú bíróság mellőzte az arra vonatkozó bizonyítást, hogy a felperesen észlelhető volt-e az alkoholos befolyásoltság külső jele, mivel ennek nem tulajdonított jelentőséget. Bár az alperes Munkavédelmi Szabályzata nem mondja ki a teljes alkoholtilalmat, rendelkezett arról, hogy az ittas munkavégzést a munkáltató a nap bármely szakában ellenőrizheti és az ittas munkavállalót a munkavégzés helyéről el kell távolítani, amiből az következik, hogy teljes alkoholtilalom volt a munkáltatónál.
[19] Az ítélőtábla szerint a felmentés indoka valós volt, és mivel a szakértői véleményből kitűnően a felperes 2017. december 27-én munkaidőben enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, nem volt munkára képes által állapotban, amely által megvalósította a közalkalmazottak jogállásról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában írtakat. Az, hogy a munkáltató a Kjt. 33/A. § (1) bekezdése a) és b) pontját is megjelölte a felmentés okaként és a b) pontban írtakra vonatkozó feltételek teljesülését nem vizsgálták, nem teszi megalapozatlanná a munkáltatói intézkedést. Az okszerűség vonatkozásában az ítélőtábla kiemelte, hogy a megvalósult tényállás alapján a munkáltató megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkájára nincs szükség a jövőben, mivel az általa tanúsított magatartás nem felelt meg a közalkalmazottakkal szemben támasztható elvárhatósági és bizalmi mércének.
[20] Mivel alapos okkal került sor a felperes kérésének megfelelően a véralkohol vizsgálatra, az ezzel kapcsolatos költségeket ő köteles viselni. A sérelemdíj vonatkozásában kifejtette, hogy a felperesnek a laboratóriumba való kísérése nem volt kirívó, a vizsgálóhelyiségben nem tartózkodott más beteg csak a munkáltató képviselői és az egészségügyi alkalmazottak, és az a körülmény, hogy a vérvizsgálat eredményeként szüntették meg a jogviszonyát, csak az arra jogosultak előtt vált bizonyossá.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú ítéletet változtassa meg és keresetének adjon helyt, illetve a másodfokú ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot, illetve szükség esetén a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság az anyagi pervezetés körében elmulasztotta tájékoztatni az alperest a Kjt. 33/A. §-a szerinti bizonyítási teherről, sértve ezzel a Pp. 6. §-át, 346. § (5) bekezdését és 279. § (1) bekezdését.
[22] Utalt a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a felmondások és azonnali hatályú felmondások gyakorlatát összefoglaló jelentésében foglaltakra, mely szerint a Kjt. 33/A. §-,a illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) pont tényállási elemei teljessége az okszerűséget jelenti, és a tényállási elemek egyenkénti vizsgálata nem váltható ki az okszerűségre vonatkozó összefoglaló hivatkozással. A perben az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a közalkalmazotti jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal és egyúttal jelentős mértékben megszegte vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi, és ezeknek az indokoknak a felmentés szövegezéséből világosan és a valóságnak megfelelően ki lett volna tűnniük.
[23] Ezzel összefüggésben a bíróságok nem tettek eleget a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglalt tényállás felderítési kötelezettségüknek, ennek megfelelően hibásan állapították meg a tényállást, amely iratellenes megállapításokat is tartalmaz. A bizonyítási teherrel kapcsolatos kioktatás is téves volt, így sérült a Pp. 6. §-ában foglaltak. A bizonyítási teherre vonatkozó téves tájékoztatás lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Ez olyan lényeges eljárási szabálysértés, melynek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kell eredményeznie (BDT 2001.426., Mfv.I.10.398/2016/5.). Erre figyelemmel - összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglaltakra is - indokolt a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése.
[24] Az alperes a perben nem bizonyította, hogy nem volt munkára képes állapotban, ilyen megállapítást a szakértői vélemény sem tett, és azt sem sikerült bizonyítani, hogy az esetleges alkoholos befolyásoltsága olyan mértékű volt, hogy az a munkaköri feladatai teljesítését bármilyen szinten akadályozta, befolyásolta volna, illetve alkoholos befolyásoltságának bármilyen külső megnyilvánulása objektíve alkalmas lett volna arra, hogy a munkáltató jó hírnevét bármilyen módon sértse. Az ezzel kapcsolatos tényelőadásait a bíróságok figyelmen kívül hagyták, a mellőzés indokát a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközően nem adták elő, holott a joggyakorlat ezt megköveteli.
[25] A perben munkahelyi vagy munkakezdés előtti italfogyasztásra nem merült fel adat, az alkoholos befolyásoltságot pedig a munkáltatónak kellett volna bizonyítania (BH 2001.551.). Az alkoholteszter alkalmazása 0,25 ezreléket mutatott, amely a NEFMI szakmai irányelve szerint "ivott, de alkoholosan nem volt befolyásolt" állapotot jelzett. Az orvos szakértői véleményben megállapított 0,69 ezrelékes véralkohol-mértékkel kapcsolatban az irányelv "igen enyhe alkoholosan befolyásolt" állapotot jelez.
[26] A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 122. számú álláspontja 2. pontja kifejtette, hogy a munkavállaló a munkaidőben teljes alkoholtilalom alá esik akkor, ha a munkaidő alatti vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze, vagy ha ilyen tilalmat a jogszabály vagy a munkáltatónál érvényesülő rendelkezés ír elő. A munkáltató ilyen teljes alkoholtilalmat nem írt elő, mely tényt a tanúként meghallgatott gazdasági igazgató is megerősített. A tanúként meghallgatott, állapotát vizsgáló kardiológus belgyógyász szakorvos akként nyilatkozott, hogy semmilyen külső jelét nem tapasztalta az alkoholos befolyásoltságnak rajta. Ezt több tanú is megerősítette. Azt sem bizonyította az alperes, hogy fennállt-e az általa ellátott munkaköri feladatok (ebédjegy-árusítás) ellátását befolyásoló alkoholos állapot az adott esetben.
[27] Előadta, hogy a munkáltató más munkavállalók alkoholfogyasztásával szemben sem alkalmazott következetesen alkoholtilalmat. A munkáltató büféjében árultak alkoholtartalmú cukorkát, melyet a munkavállalók fogyasztottak, továbbá a karácsonyi ünnepek megkezdése előtt a munkáltató másik osztályánál a munkáltató által kínált alkoholtartalmú pezsgővel búcsúztak egymástól. A bírósági gyakorlat szerint, ha a felmentés indoka ugyan valós, az nem minősül okszerűnek, amikor a munkáltató által hosszú időtartamon keresztül megtűrt szabályellenes gyakorlat miatt szünteti meg a munkáltató a munkaviszonyt (Kúria Mfv.I.10.537/2015/1.).
[28] Elvi jelentőségű problémaként merül fel az adott üggyel kapcsolatban a magánszféra védelme is. Az ittasság vizsgálatára irányuló munkáltatói eljárást szabályzatban szükséges rendezni oly módon, hogy minden elemében tiszteletben tartsa a munkavállaló magánszféráját, emberi méltóságát, és az abban foglaltakat a munkáltató saját belátása szerint nem írhatja bármikor felül. A szabályzattól történő bármilyen eltérés az eljárás szabályszérűtlenségét vonja maga után. Az írásba foglalt szabályzatot az Mt 15. § (3) bekezdése és 22. § (3) bekezdése szerint csak írásban lehetett volna módosítani, s a módosítást az Mt 18. § (1) bekezdéséből következően megfelelő időben közzétenni, így a munkáltatónak az adott szabályzattól való eltérése is jogszabályba ütközött.
[29] Amennyiben a munkáltató a neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt ittasságvizsgálati eljárást a szabályzatban foglalt módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kellett volna szüntetnie. Mivel az ittasságvizsgálatot jogszabály nem rendezi, különös jelentősége van annak, hogy a munkáltató a munkavállalók magánszférájába, testi integritásába történő beavatkozást miként rendezi. Csak a szabályzat betartásával tudja a munkavállaló megítélni, hogy az ő együttműködési kötelezettsége meddig terjed, mikor tagadhatja meg jogszerűen a munkáltatói utasítást. Amennyiben a munkáltató neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt szabályzat szerinti ittasságvizsgálati eljárást az abban rögzített módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kell szüntetni, ez szolgálja a jogbiztonságot. Ennek megfelelően indokolatlanul állapította meg a másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütköző módon, hogy az alkoholteszterrel történt vizsgálatot követően a szabályzattal leírtakkal ellentétben már szükségtelen volt az alkoholszonda használata.
[30] Az alperes az eljárásban nem bizonyította, hogy megfelelő eligazítást adott az alkohollal kapcsolatos követelményekről. A laikusok számára nem volt egyértelmű, hogy az előző nap elfogyasztott alkohol másnap még kimutatható a szervezetben, és ekként ittasságnak minősül az ilyen állapot. A munkáltató nem állította követelményként a munkavállalók elé a "zéró toleranciát" sem. Erre figyelemmel szükséges a gyakorlat megerősítése és továbbfejlesztése annak kimondásával, hogy amennyiben a munkáltató szabályzatában eltér a szavak köznapi értelmétől, és annak valamilyen szakmai tartalmát tekinti irányadónak, úgy arról egyértelműen és megfelelő részletességgel köteles a munkavállalókat tájékoztatni. Ennek hiányában a kifejezés köznapi értelmét és a munkavállalók mint címzettek tudatát kell vizsgálni, mellyel összefüggésben a legkevésbé képzett munkavállaló tudattartalmából szükséges kiindulni.
[31] Az adott ügyben a vizsgálatot nem az Intézet, hanem az orvosok mint vállalkozók végezték el. Az eljárás nem felelt meg a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet előírásainak, mely szerint véralkohol-vizsgálat elvégzésére, és ezzel kapcsolatosan szakértői vélemény készítésére kizárólag egyetemi intézet jogosult. A véralkoholszint megállapítása szakértelmet igénylő kérdés, melyben csak a jogszabály alapján kompetenciával bíró szakértő nyilatkozata fogadható el aggálymentesen [Pp. 300. § (1)-(2) bekezdés]. Amennyiben nem a jogszabály alapján kompetenciával bíró, hanem a bíróság szubjektív véleménye alapján annak tartott személy szakvéleményét fogadja el a bíróság, az sérti a jogbiztonságot, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés].
[32] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése átfogóan védi a magánszférát és magánszférához való jogot, valamint annak II. cikke az emberi méltósághoz való jogot. A teljes alkoholtilalom nemcsak az alkoholfogyasztás tilalmát, hanem az alkoholos befolyásoltság tilalmát is magában foglalja, amely egyben a munkaidőn túli alkoholfogyasztás tilalmát vagy korlátozását is jelenti, amely szükségtelen beavatkozást jelent a munkavállaló magánéletébe. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Barbulescu-ügyben kimondta, hogy a munkavállaló magánélete még a munkahelyen sem redukáltató nullára, az csak megfelelő igazolás mellett kizárólag arányos mértékben korlátozható.
[33] A munkavédelmi törvény 60. §-a is a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotot írja elő követelményként és a munkáltató vagy megbízottja nem élhet vissza az ellenőrzés jogával, ezt a jogot rendeltetésellenes célból nem gyakorolhatja. Önmagában az alkoholfogyasztás, illetőleg az alkoholos állapot nem jelenti, hogy a munkavállaló általánosságban munkára képtelen állapotban van, ugyanis ebben az esetben ezt jogszabály rendezte volna. A munkára képes állapotot a konkrétan elvégzendő feladat és a konkrét helyzet határozza meg. Ebből következően az alkoholos befolyásoltság, így még az enyhe ittasság is csak akkor jelenthet kötelezettségszegést, ha az a biztonságos munkavégzést illetőleg mások életét, testi épségét ténylegesen veszélyeztetheti.
[34] Amennyiben a munkáltatónak a differenciálatlan konkrét körülményeket és feladatkört figyelmen kívül hagyó teljes alkoholtilalom elrendeléséhez lenne joga, az a munkavállaló magánszférához való jogának aránytalan korlátozását jelentené. A munkáltató utasítási joga a munkaidőn túli alkoholfogyasztás tilalma, illetve korlátozása vonatkozásában nem korlátlan, az kizárólag a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés biztosítása érdekében rendelhető el, amely során a munkavállalók magánszférához való jogának biztosítása érdekében differenciálni szükséges a konkrétan ellátandó munkakör és feladatok alapján, és az e feltételeknek meg nem felelő munkáltatói utasítás, szabályzat sérti a munkavállalók magánszférához való jogát, így arra alapítva nem alkalmazható a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezmény.
[35] Az eljárás során a meghallgatott tanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek arra, hogy a vérvételre mely időpontban, kinek az utasítására és milyen körülmények között került sor. A vérvételen személyiségi jogait sértve többen voltak jelen, arra öten kísérték őt, többek között a biztonsági szolgálat vezetője, amely sértette emberi méltóságát és jó hírnevét, így indokolt volt a sérelemdíj iránti igénye. E körben a szükséges bizonyítási eljárást a bíróságok nem folytatták le.
[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. A felperesnek azt kellett volna kifejtenie, hogy miért tartja jogsértőnek a jogerős ítéltet, a felülvizsgálati érvelés azonban széles körben az elsőfokú ítélettel kapcsolatos kifogásait is tartalmazza. A bizonyítási eljárás a szükséges mértékben került lefolytatásra, a tényállás helyesen került megállapításra.
[37] A szakértői vélemény megalapozatlanságával kapcsolatban előadta, hogy az alperes a felkérést az intézetnek küldte meg, ahol a szakértők megbízás alapján az intézet eszközeivel végezték el a vizsgálatot. Az egyetemi intézet jogosultságát a véralkohol-vizsgálatra a felperes által hivatkozott kormányrendelet biztosítja, a munkahelyi ittasság ellenőrzésére vonatkozó 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet azonban hatályon kívül helyezésre került. Mivel újabb, a munkahelyi ittasság ellenőrzésére vonatkozó jogszabály nem lépett hatályba, így indokolatlanul állította a felperes, hogy a véralkohol-vizsgálatot valamely szakértői szervezet kizárólagos hatáskörben végezhette volna el.
[38] Az alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes szövegkörnyezetéből kiragadva idézte az MK 122. számú állásfoglalásban szereplő megállapítást. A másodfokú bíróság pótolta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának hiányosságait és megállapította, hogy a felperes nem kifogásolta az alkoholteszteres vizsgálatot és azt sem, hogy ezt követően nem végeztek alkoholszondás vizsgálatot, hanem a pozitív eredmény alapján maga kérte a véralkohol vizsgálatát. A felperesnek semmilyen joga nem sérült és alkoholos befolyásoltsága a vérvizsgálat alapján is igazolást nyert.
[39] A munkáltató nem sértette a jóhiszeműség és tisztesség továbbá az együttműködési kötelezettség elvét, a hitelesített alkoholteszterrel végzett mérés, valamint a vérvizsgálathoz az egységcsomag hiányában alkalmazott eljárás a felperesnek jogsérelmet nem okozott.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[41] A felperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében több, általa lényegesnek tartott eljárási jogszabálysértésre hivatkozott. Ezek:
- Az elsőfokú bíróság a Pp. vonatkozó szabálya ellenére nem tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről, megszegte az anyagi pervezetés előírásait.
- Az alperes megszegte a Munkavédelmi Szabályzatban előírt, az ittasságvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályokat.
- Az eljárt bíróságok a véralkohol-vizsgálat eredményét kompetenciával nem rendelkező szakértők szakvéleményére alapozva fogadták el.
A felperes álláspontja szerint mindezek egyenként és önmagukban is megalapozzák az alperes által közölt rendkívüli felmentés jogellenességét.
[43] A Pp. 6. §-a az anyagi pervezetés elvét, 265. §-a pedig azt fogalmazza meg, hogy mit jelent a bizonyítási teher, amelyet bizonyítási érdekként nevez meg. Eszerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.
[44] A perbeli ügyben a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető rendkívüli felmentés tekintetében nem a polgári eljárásjog, hanem az anyagi jog, a Kjt. 33/A. § (2) bekezdése a munkáltató kötelezettségeként (nem pedig bizonyítási teherként) határozza meg a rendkívüli felmentés valóságának és okszerűségének bizonyítását.
[45] Az elsőfokú bíróság - a felperes állításával szemben - kioktatta az alperest, hogy őt terheli a rendkívüli felmentés okának és indokának marasztalás terhével való bizonyítása, ezt maga a felülvizsgálati kérelem is idézi.
[46] A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal is érvelt, hogy a munkáltató a maga által kibocsátott szabályzat rendelkezéseit nem tartotta meg a közalkalmazott alkoholos befolyásoltságának megállapítására irányuló eljárásban. Az elsőfokú ítélet részletesen felhívta a munkáltató munkavédelmi szabályzatának vonatkozó rendelkezéseit. Rögzítette, hogy noha kétségtelen, hogy a munkáltató nem teljeskörűen a szabályzat rendelkezéseinek megfelelően járt el, ám nem valósított meg olyan magatartást, amelyet a szabályzat eltilt, és ezért a munkáltató eljárása jogellenes lett volna. A felülvizsgálati kérelemben a felperes azzal érvelt, hogy a munkáltató által kibocsátott szabályzatnak olyan kötőereje van, amely a munkáltató tekintetében is irányadó, azaz attól nem térhet el, illetve ha a munkáltató a szabályzat rendelkezéseit nem képes megtartani, úgy tartózkodnia kell az alkoholos befolyásoltság vizsgálatától.
[47] Ezen felperesi érvelés nem helytálló. Az alkoholos állapot vizsgálatára irányuló eljárás szabályai be nem tartásának (megszegésének) abban az esetben van jelentősége, ha a szabályszegés lényeges. Ilyennek kell tekinteni azt az eljárási szabályszegést, amelyik érdemben befolyásolta (befolyásolhatta) az eredmény megállapítását. Az alperes által megsértett eljárási szabályok nem minősültek garanciális jellegűnek, megsértésük az ügy érdemét nem érintette. A szabályzatban előírt alkoholszonda helyett hitelesített alkoholteszter alkalmazása a véralkoholszint szabályos megállapítását nem befolyásolta. A felperes által kért vérvétel megfelelt a szakmai szabályoknak, arra laboratóriumban került sor, a vérminta beazonosítható volt, a véralkohol-vizsgálatot szakértelemmel rendelkezők végezték az alperes által megkeresett és vizsgálatra feljogosított intézet megbízásából, az intézet eszközeivel. Az adott esetben a hitelesített alkoholteszterrel végzett vizsgálat, és a szakértői vélemény is alkalmas volt annak igazolására, hogy a felperes a munkavégzése során csekély fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt.
[48] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a véralkohol-vizsgálati vélemény az alperes által csatolt okirati bizonyítéknak, nem pedig a Pp.-ben szabályozott magánszakértői véleménynek minősült [Pp. 302. § (1)-(2) bekezdések]. A perben igazságügyi szakértő kirendelésére nem került sor, a véralkohol-koncentrációt vizsgálókat az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította a felperes a jogerős ítélet jogellenességét ezen okból is.
[49] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az első- és másodfokú bíróság iratellenesen, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelésével következtetett arra, hogy az alperes a közalkalmazottak részére teljes alkoholtilalmat rendelt el, továbbá az alperes nem bizonyította, hogy a biztonságos és egészséges munkavégzést veszélyeztette volna, különös tekintettel munkaköri feladataira és arra, hogy 28 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett.
[50] Az alperesnek az anyagi jogszabályokból eredő kötelezettsége volt a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében előírt feltételek bizonyítása. Az elsőfokú eljárásban erre nem került sor, ennek ellenére a bíróság a felperes keresetét elutasította. Bizonyítottnak találta a felperes munkaidőben megállapított enyhébb fokú alkoholos befolyásoltságát, arra vonatkozóan pedig, hogy ez a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében meghatározott lényeges kötelezettség jelentős mértékű és szándékos megszegésének minősül, mindenféle bizonyítás nélkül elfogadta az alperesnek a rendkívüli felmentésben megjelölt álláspontját és indokait.
[51] A felperes az elsőfokú eljárásban tagadta, hogy az ellenőrzéskor alkoholos befolyásoltság alatt állt, illetve alkoholt fogyasztott, ezért részéről a kötelezettségszegés súlya és vétkessége nem merült fel. Fellebbezésében már e körülményekre is hivatkozott, és úgy nyilatkozott, hogy "esetleges alkoholos befolyásoltsága" esetén, és annak alacsony foka nem jelentette azt, hogy nem volt munkára képes állapotban, munkaköri feladatai teljesítésében nem volt akadályozva. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítéletből nem derült ki, hogy a jogviszonyából eredő kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal sértette volna meg, az elsőfokú bíróság a minősítéssel nem foglalkozott.
[52] A másodfokú bíróság egyetértett a felperessel, hogy e körben az elsőfokú ítélet hiányos, azonban csupán kiegészítette az elsőfokú ítéletet azzal, hogy lényegében megismételte a rendkívüli felmentés indokát és a munkáltatói hivatkozással egyetértve rögzítette, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, munkaidőben nem volt munkára képes állapotban.
[53] Az első- és másodfokú bíróságok a munkaidőben fennálló enyhe alkoholos állapotot önmagában olyan körülménynek tekintették, amely minden további körülmény vizsgálatától függetlenül megalapozta a munkára képes állapotban való rendelkezésre állási kötelezettség jelentős mértékű vétkes megszegését. A másodfokú bíróság az alperes munkavédelmi szabályzatából arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltatónál teljes alkoholtilalom érvényesült. Ez a megállapítása azonban nem megalapozott.
[54] Az adott időszakban nem volt hatályban ilyen jogszabály, munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkáltatói szabályzat és a munkáltatónál ilyen gyakorlat sem alakult ki. Az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy teljes alkoholtilalom érvényesült, nem következik a munkáltatói szabályzat rendelkezéseiből, amely összhangban áll az MK 122. számú állásfoglalás 2. pont (2) bekezdésében foglaltakkal. Az MK 122. számú állásfoglalás szerint "A munkavállaló a munkaidőben teljes alkoholtilalom alá esik, ha a munkaidő alatt, vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze, vagy ha ilyen tilalmat jogszabály, illetve a munkáltatónál érvényesülő rendelkezés ír elő. Az alkoholfogyasztással együtt járó veszély az alkoholtilalmat előíró kollektív szerződéses rendelkezés, vagy munkáltatói utasítás jogszerűségét általában megalapozza." A bírói gyakorlat alapján a teljes alkoholtilalom mellett a munkavállalónál bármely csekély mértékű alkoholos befolyásoltság esetén megállapítható a kötelezettségszegés (Mfv.I.10.916/2010/3.; Mfv.II.10.857/2010/4.; Mfv.I.10.674/2012/9.).
[55] Az MK 122. számú állásfoglalásából is kitűnően a munkáltató nem dönthet bármikor a teljes alkoholtilalom bevezetéséről, hanem ezt "az alkoholfogyasztással együtt járó veszélynek" kell megalapozni, vagy annak, hogy a munkavállaló "szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze". A bírói gyakorlat megengedő abban a tekintetben, hogy a munkáltatók mikor élhetnek a zéró tolerancia eszközével és a bíróságok ezt a munkakörök számos típusánál megalapozottnak találták. Ennek megfelelően, amennyiben a munkáltató teljes alkoholtilalmat ír elő, azt indokolt esetben, az MK 122. számú állásfoglalásában is rögzített elvek mentén teheti meg. Az abban foglaltakat bizonyítottan mindenki számára megismerhetővé kell tennie, egyértelmű eligazítást kell tartalmaznia a követendő magatartásról, és azt következetesen kell betartatnia a munkavállalókkal (EBH 2017.M2.). A munkáltató alperes az adott esetben nem igazolta azt, hogy ezen elveknek megfelelő szabályzatban rögzítette a munkáltatónál valamennyi munkakör vonatkozásában a teljes alkoholtilalmat, így önmagában a csekély alkoholos befolyásoltság nem feltétlenül járhatott automatikusan azzal a következménnyel, hogy erre figyelemmel a munkáltató a közalkalmazott vétkessége és a kötelezettségszegés súlyának értékelése nélkül azonnali hatállyal szüntesse meg a közalkalmazott jogviszonyát.
[56] Mivel az adott ügyben nem volt a teljes alkoholtilalom-előírás és a felperesnek nem is volt olyan előadása, hogy előző nap fogyasztott alkoholt, a pihenőidőben történt alkoholfogyasztás teljes tilalmának a magánélettel való összefüggése sem merülhetett fel, ezért a Kúria nem vizsgálata a felperes azzal kapcsolatos felülvizsgálati érvelését, hogy az ilyen munkáltatói intézkedés sérti e a magánélethez való jogot vagy sem.
[57] A zéró toleranciára vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a konkrét esetben a felperes enyhe alkoholos befolyásoltságával megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és ebben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli. Eltérő jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok e kérdéseket kifejezetten nem vizsgálták, a szükséges bizonyítási eljárást e körben nem folytatták le, a tényállást teljeskörűen nem tárták fel és nem állapították meg, döntésüknél e körülményeket nem értékelték. Ennek megfelelően a felperes felülvizsgálati kérelme helytálló annyiban, hogy az alperes a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében előírt feltételeket nem bizonyította az erre vonatkozó kötelezettsége ellenére sem, ezért jogsértően állapították meg, hogy a rendkívüli felmentés megfelelt a törvénynek. Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmentés jogszerűsége körében hozott, a felperes keresetének elutasítását helybenhagyó ítéleti rendelkezését a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[58] Az elsőfokú bíróságnak a perfelvételi eljárás keretében fel kell hívnia az alperest az állítását alátámasztó bizonyítékok megjelölésére.
[59] A megismételt eljárásban az alperesnek bizonyítani kell, hogy a felperes megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, munkavégzést, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és e körben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli. Vizsgálni szükséges, hogy az alperes milyen rendszerességgel ellenőrizte a felperes és a munkatársai alkoholos állapotát, korábban a felperessel szemben e körben bármilyen gyanú megfogalmazódott-e, azt, hogy a közalkalmazottnak az ünnepeket követő napon megállapított enyhe alkoholos befolyásoltsága akadályozta-e őt a munkaköri feladatai teljesítésében, a munkatársaival való kapcsolattartásban. Bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott intézkedés a felperes kötelezettségszegésével arányos volt. Ennek során értékelni szükséges, miszerint a felperesnél az ittasságvizsgálati jegyzőkönyv és az ittasságvizsgálati napló tanúsága szerint, valamint az ittasság orvosi vizsgálata során a vizsgálatot végző orvos tanúvallomása alapján ittasság nem volt észlelhető, amely bizonyítékok jogszerűen nem rekeszthetők ki. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a felperes hosszú ideje, közel harminc éve állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.
[60] Nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes véralkohol-vizsgálattal felmerült költségek megfizetésével összefüggő, a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rész helybenhagyása tekintetében előterjesztett felülvizsgálati kérelmét. Az alperesnél hatályos Munkavédelmi Szabályzat e költségek megfizetésére kötelezi a munkavállalót. Ezek a költségek a munkáltatói oldalon kárként jelentkeznek, ezért a közalkalmazottnak az Mt. 179. § (1) bekezdése szerinti tényállásszerű magatartásával okozatossági összefüggésben vannak. Erre figyelemmel a jogszerűen elrendelt, és a felperesnél alkoholos állapotot alátámasztó véralkohol-vizsgálattal kapcsolatos költségeket a munkavállaló köteles megtéríteni. E körülmény nem függ össze azzal, hogy a munkáltató jogszerűen szüntette-e meg azonnali hatállyal a felperes közalkalmazotti jogviszonyát vagy sem.
[61] Ugyancsak nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes sérelemdíj iránti igénye elutasításával kapcsolatos felülvizsgálati érvelését sem. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes az ellenőrzés során személyiségi jogát sértette volna. Az alperes az ellenőrzést megfelelő keretek között bonyolította le, és a felperes magánszférához való joga nem sérült amiatt, hogy a munkáltató a Munkavédelmi Szabályzata szerint az Élelmezési Osztály összes közalkalmazottjánál elvégezte az adott vizsgálatot. A sérelemdíj iránti igény jogalapjának is fogalmi eleme az, hogy a munkáltatói magatartás jogellenes legyen, ilyen az adott esetben nem merült fel. A felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, a vérminta adására, és ezen igényt azt sem alapozza meg, hogy a vizsgálat során feladatkörükben eljárva többen is részt vettek.
[62] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a rendkívüli felmentés jogellenességének jogkövetkezményei körében előterjesztett igény vonatkozásában a jogerős ítéletet - a perköltségre vonatkozó rendelkezést is érintve - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, míg a sérelemdíj megfizetése és a vérvételi költségek megtérítésére vonatkozó elutasító döntések helybenhagyása vonatkozásában azt a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.148/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.X.10.148/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Nádas György ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Vadász Ágnes ügyvéd
A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.012/2020/5.
Az elsőfokú bíróság határozata: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.39/2018/67.

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.012/2020/5. számú ítéletének azon részét, mellyel helybenhagyta a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.39/2018/67. számú ítéletének azt a részét, mellyel a rendkívüli felmentés tárgyában a felperes keresetét elutasította - a perköltségre vonatkozó rendelkezéssel együtt - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati részköltséget, míg a hatályon kívül helyezett követelés vonatkozásában a felülvizsgálati eljárás részköltségét 180.000 (száznyolcvanezer) forintban határozza meg.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 614.750 (hatszáztizennégyezer-hétszázötven) forint illetéket az állam viseli.
A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1990. március 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél vendéglátóipari üzemgazdász munkakörben.
[2] 2017. december 27-én a gazdasági igazgató, a munkáltatói jogkör gyakorlója a Munkavédelmi Szabályzat pontja alapján elrendelte az alkoholteszteres vizsgálatot valamennyi konyhai dolgozó, köztük a felperes vonatkozásában. Az alkalmazottakat az élelmezésvezető hívta össze, majd a gazdasági igazgató, a rendészeti vezető és a tűzvédelmi megbízott megérkezését követően tájékoztatta őket a lefolytatandó vizsgálatról. A közalkalmazottak a vizsgáló helyiségbe egyesével mentek be, így egymás eredményéről nem értesülhettek. A vizsgálatról jegyzőkönyvet vettek fel.
[3] A felperes alkoholteszteres vizsgálata pozitív eredményt, 0,25 ezreléket mutatott. A felperes nem ismerte el, hogy alkoholt fogyasztott és kérte, hogy esetében a Munkavédelmi Szabályzat alapján végezzenek véralkohol vizsgálatot is.
[4] A vizsgálat céljából a felperest a munkáltató képviselői a laboratóriumba kísérték. Mivel az alperes a vérvizsgálathoz szükséges saját vérvételi egységcsomaggal nem rendelkezett, a szabályos mintavétel biztosításához az ápolási igazgató telefonon kért segítséget egy egyetemi Igazságügyi Orvostani Intézetétől. A vizsgálat előtt a Sürgősségi Osztályon a felperest egy általános vizsgálatnak vetették alá, amiről ambuláns lapot vettek fel, ezt 10 óra 22 perckor nyitották meg, majd levették a felperestől a vérmintát, és az azt tartalmazó kémcsöveken rögzítették a felperes adatait és a vérvétel 10 óra 42 perces időpontját. Az így elkészített és hitelesített mintákat egy dobozba zárták és a felperes vizsgálatkérő lapjával együtt azt leragasztva, lepecsételve eljuttatták az Igazságügyi Orvostani Intézetéhez.
[5] A vérmintákat az intézet igazságügyi orvosszakértője és toxikológus szakértője kapta meg, akik az egyetemmel közalkalmazotti jogviszonyban állnak. E szakértői tevékenységüket munkaidőn túl, megbízás alapján végezték. A beérkezett mintát hibátlannak, sértetlennek és hiánytalannak értékelték. Szakvéleményükben megállapították, hogy a felperes vérében a vérvétel időpontjában, 2017. december 27-én 10 óra 42 perckor az etil-alkohol koncentráció 0,69 ezrelék volt, amely alapján az ittasság-ellenőrzés időpontjában, 9 óra 30 perckor vélhetően 0,84-0,89 ezrelék lehetett, mely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot jelent.
[6] Az eredmény kézhezvételét követően a munkáltató 2018. január 3. napján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. Az intézkedés a rövid tényállás és az alkalmazott jogszabályok felsorolását követően rögzítette, hogy a közalkalmazottnak a közalkalmazotti jogviszonyból eredő alapvető kötelezettsége, hogy a munkahelyén a munkaideje teljes időtartama alatt mindenféle bódítószertől mentesen - így alkoholos befolyásoltság nélkül - álljon a munkáltató rendelkezésére munkavégzés céljából. Ezt szegte meg a felperes, amikor a 7 óra 30 perces napi munkakezdést követően két óra múlva szakértő által megállapított mértékű alkoholos befolyásoltság alatt állt.
[7] Az alperes megítélése szempontjából megengedhetetlen, hogy bármely közalkalmazottja munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt álljon. A felperes nem felelt meg a vele szemben támasztott elvárhatósági és bizalmi mércének, ezért került sor a jogviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetésére. A munkáltató a felmentés napján fizetési felszólítást is kibocsátott, melyben a véralkohol vizsgálattal összefüggő igazságágügyi szakértői vélemény elkészítésével kapcsolatban a munkáltató oldalán felmerült 25.500 forint megtérítésére hívta fel a felperest.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes keresetében közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt elmaradt jövedelem és végkielégítés, valamint sérelemdíj megfizetésére, illetve a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy bár a felmentés ittasságra utalt, figyelmen kívül maradt, hogy annak ellenőrzésére az alperesnek szabályzata van, amely meghatározza a követendő eljárási rendet. A munkáltató ezt figyelmen kívül hagyta, így a felmentés jogszerűsége megkérdőjelezhető. Mivel az ittasságot nem bizonyította az alperes, a felmentés nem minősül okszerűnek, így a rendkívül felmentés jogellenes volt.
[9] A sérelemdíjjal kapcsolatban kifejtette, hogy személyiségi jogát sértette az a körülmény, ahogy a munkáltató az alkoholteszteres vizsgálat után a vérvizsgálatra elkísérte, amire megalázó körülmények között került sor. Mivel a vérvételre az alperes jogellenes eljárása eredményeként került sor, alkoholt nem fogyasztott, így a vérvizsgálat költségét sem igényelheti tőle a munkáltató.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a rendkívüli felmentés jogszerű volt, mivel a felperes alkoholos befolyásoltság alatt állt, amit az alkoholteszter és a a véralkohol vizsgálat is igazolt, így jogszerűen adták ki vele szemben a fizetési felszólítást is. A sérelemdíj körében előadta, hogy sem a laboratóriumban, sem a sürgősségi szakellátásra történő átkísérés során kívülállók számára semmilyen módon nem volt érzékelhető annak célja, személyiségi jogsértést nem követtek el.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatában megállapította, hogy már az alkoholteszteres vizsgálat is igazolta, hogy a felperes munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt állt, és a vérvizsgálatot követően már szükségtelen volt a szabályzat szerinti alkoholszonda használata. Kiemelte, hogy a véralkohol vizsgálat egzakt, objektív mérés alapján kapott eredményt mutatott, amelyhez a mintavétel megfelelő volt, a vonatkozó eljárásokat a munkáltató betartotta és csupán a számára kedvezőtlen eredmény miatt a felperes nem kifogásolhatja a szakértő eljárását.
[12] A rendkívüli felmentést is jogszerűnek találta, mivel megállapítást nyert, hogy a felperes munkaidőben alkoholos befolyásoltság alatt állt, így jogviszonya megszüntetésének oka valós és okszerű volt. Nem fogadta el a felperes azzal kapcsolatos védekezését, hogy a munkáltató által eltűrt gyakorlat volt a munkahelyen az alkohol fogyasztás figyelemmel arra, hogy a munkavédelmi rendelkezés szerint az ittas dolgozót el kell tiltani a munkavégzéstől.
[13] A sérelemdíj iránti igénnyel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, és nem történt olyan személyiségi jogsértés, amely megalapozottá tenné igényét. A Munkavédelmi Szabályzattal áll összhangban az, hogy amennyiben a vérvizsgálat a munkáltatót igazolja, azaz annak eredménye pozitív, úgy a vizsgálat során felmerült költséget az alkalmazottra kell hárítani, így a fizetési felszólítást is jogszerűnek találta.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást fogadta el ítélkezése alapjául. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, s a Pp. 279. § (1) bekezdése alapján a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg, és helyes az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályok köre és az abból levont jogkövetkeztetés is.
[15] Nem találta megalapozottnak a felperesnek a szakértői vélemény megalapozatlanságára, illetve az MK 122. számú állásfoglalására vonatkozó kifogását sem. Hiányosnak ítélete az elsőfokú bíróság érvelését a rendkívüli felmentés indokolása valós és okszerű volta tekintetében, mindezt azonban a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőnek tartotta. Megállapította, hogy a felperes az alkoholteszteres vizsgálatot nem kifogásolta, és azt a Munkavédelmi Szabályzatban foglaltaknak megfelelően dokumentálták. Nem kifogásolta, hogy a Szabályzattól eltérően az alkoholteszteres vizsgálat után alkoholszondás vizsgálatot nem végeztek, és maga kérte a véralkohol vizsgálat elvégzését. Az ítélőtábla szerint ennek megfelelően a felperes joga nem sérült, és mindkét vizsgálat a felperes ittasságát igazolta.
[16] Bár a Munkavédelmi Szabályzat tartalmazta, hogy a munkáltatónál vérvételi egységcsomagot kell tartani, e kötelezettséget a munkáltató határozta meg saját maga részére, ennek hiánya azonban nem jelenti a Szabályzat olyan fokú megsértését, amely semmissé tenné a véralkohol vizsgálat eredményét. A szakértők nyilatkozata is azt támasztotta alá, hogy a vérvétel szabályosan történt, a minta egyértelműen a felperestől származott.
[17] A másodfokú bíróság mellőzte az arra vonatkozó bizonyítást, hogy a felperesen észlelhető volt-e az alkoholos befolyásoltság külső jele, mivel ennek nem tulajdonított jelentőséget. Bár az alperes Munkavédelmi Szabályzata nem mondja ki a teljes alkoholtilalmat, rendelkezett arról, hogy az ittas munkavégzést a munkáltató a nap bármely szakában ellenőrizheti és az ittas munkavállalót a munkavégzés helyéről el kell távolítani, amiből az következik, hogy teljes alkoholtilalom volt a munkáltatónál.
[18] Nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a felperes hivatkozása szerint Dianás cukorkát és Echinacea cseppeket fogyasztott, mivel az nem eredményezett volna enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot. Nem fogadta el az ítélőtábla a felperes arra való hivatkozását sem, hogy a munkáltatónál megtűrt gyakorlat lett volna a munkaidőben az alkohol fogyasztás és abból, hogy Dianás cukorkát árusított a büfé, mivel azokból nem vonható le az a következtetés, hogy abból a munkavállalók is fogyaszthatnak. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy a munkáltató által szervezett rendezvényen munkaidőben alkoholtartalmú italt szolgáltak volna fel. A másodfokú bíróság megállapítása szerint nem sérült a felperesnek a magánszférához való alapvető joga sem, mivel az alkoholos állapotvizsgálat szükségszerű volt, annak módja pedig nem volt sértő rá.
[19] Az ítélőtála szerint a felmentés indoka valós volt, és mivel a szakértői véleményből kitűnően a felperes 2017. december 27-én munkaidőben enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, nem volt munkára képes által állapotban, amely által megvalósította a közalkalmazottak jogállásról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33/A. § (1) bekezdése a) pontjában írtakat. Az, hogy a munkáltató a Kjt. 33/A. § (1) bekezdése a) és b) pontját is megjelölte a felmentés okaként és a b) pontban írtakra vonatkozó feltételek teljesülését nem vizsgálták, nem teszi megalapozatlanná a munkáltatói intézkedést. Az okszerűség vonatkozásában az ítélőtábla kiemelte, hogy a megvalósult tényállás alapján a munkáltató megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkájára nincs szükség a jövőben, mivel az általa tanúsított magatartás nem felelt meg a közalkalmazottakkal szemben támasztható elvárhatósági és bizalmi mércének.
[20] Mivel alapos okkal került sor a felperes kérésének megfelelően a véralkohol vizsgálatra, az ezzel kapcsolatos költségeket ő köteles viselni. A sérelemdíj vonatkozásában kifejtette, hogy a felperesnek a laboratóriumba való kísérése nem volt kirívó, a vizsgálóhelyiségben nem tartózkodott más beteg csak a munkáltató képviselői és az egészségügyi alkalmazottak, és az a körülmény, hogy a vérvizsgálat eredményeként szüntették meg a jogviszonyát, csak az arra jogosultak előtt vált bizonyossá.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem

[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú ítéletet változtassa meg és keresetének adjon helyt, illetve a másodfokú ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot, illetve szükség esetén a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság az anyagi pervezetés körében elmulasztotta tájékoztatni az alperest a Kjt. 33/A. §-a szerinti bizonyítási teherről, sértve ezzel a Pp. 6. §-át, 346. § (5) bekezdését és 279. § (1) bekezdését.
[22] Utalt a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának a felmondások és azonnali hatályú felmondások gyakorlatát összefoglaló jelentésében foglaltakra, mely szerint a Kjt. 33/A. §-a illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja tényállási elemei teljessége az okszerűséget jelenti, és a tényállási elemek egyenkénti vizsgálata nem váltható ki az okszerűségre vonatkozó összefoglaló hivatkozással. A perben az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a közalkalmazotti jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal és egyúttal jelentős mértékben megszegte vagy egyébként olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi, és ezeknek az indokoknak a felmentés szövegezéséből világosan és a valóságnak megfelelően ki lett volna tűnniük.
[23] Ezzel összefüggésben a bíróságok nem tettek eleget a Pp. 279. § (1) bekezdésében foglalt tényállás felderítési kötelezettségüknek, ennek megfelelően hibásan állapították meg a tényállást, amely iratellenes megállapításokat is tartalmaz. A bizonyítási teherrel kapcsolatos kioktatás is téves volt, így sérült a Pp. 6. §-ában foglaltak. A bizonyítási teherre vonatkozó téves tájékoztatás lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Ez olyan lényeges eljárási szabálysértés, melynek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kell eredményeznie (BDT 2001.426., Mfv.I.10.398/2016/5.). Erre figyelemmel - összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglaltakra is - indokolt a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése.
[24] Az alperes a perben nem bizonyította, hogy nem volt munkára képes állapotban, ilyen megállapítást a szakértői vélemény sem tett, és azt sem sikerült bizonyítani, hogy az esetleges alkoholos befolyásoltsága olyan mértékű volt, hogy az a munkaköri feladatai teljesítését bármilyen szinten akadályozta, befolyásolta volna, illetve alkoholos befolyásoltságának bármilyen külső megnyilvánulása objektíve alkalmas lett volna arra, hogy a munkáltató jó hírnevét bármilyen módon sértse. Az ezzel kapcsolatos tényelőadásait a bíróságok figyelmen kívül hagyták, a mellőzés indokát a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközően nem adták elő, holott a joggyakorlat ezt megköveteli.
[25] A perben munkahelyi vagy munkakezdés előtti italfogyasztásra nem merült fel adat, az alkoholos befolyásoltságot pedig a munkáltatónak kellett volna bizonyítania (BH.2001.551.). Az alkoholteszter alkalmazása 0,25 ezreléket mutatott, amely a NEFMI szakmai irányelve szerint "ivott, de alkoholosan nem volt befolyásolt" állapotot jelzett. Az orvosszakértői véleményben megállapított 0,69 ezrelékes véralkohol mértékkel kapcsolatban az irányelv "igen enyhe alkoholosan befolyásolt" állapotot jelez.
[26] A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 122. számú álláspontja 2. pontja kifejtette, hogy a munkavállaló a munkaidőben teljes alkoholtilalom alá esik akkor, ha a munkaidő alatti vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze, vagy ha ilyen tilalmat a jogszabály vagy a munkáltatónál érvényesülő rendelkezés ír elő. A munkáltató ilyen teljes alkoholtilalmat nem írt elő, mely tényt a tanúként meghallgatott gazdasági igazgató is megerősített. A tanúként meghallgatott, állapotát vizsgáló kardiológus belgyógyász szakorvos akként nyilatkozott, hogy semmilyen külső jelét nem tapasztalta az alkoholos befolyásoltságnak rajta. Ezt több tanú is megerősítette. Azt sem bizonyította az alperes, hogy fennállt-e az általa ellátott munkaköri feladatok (ebédjegy árusítás) ellátását befolyásoló alkoholos állapot az adott esetben.
[27] Előadta, hogy a munkáltató más munkavállalók alkoholfogyasztásával szemben sem alkalmazott következetesen alkoholtilalmat. A munkáltató büféjében árultak alkoholtartalmú cukorkát, melyet a munkavállalók fogyasztottak, továbbá a karácsonyi ünnepek megkezdése előtt a munkáltató másik osztályánál a munkáltató által kínált alkoholtartalmú pezsgővel búcsúztak egymástól. A bírósági gyakorlat szerint, ha a felmentés indoka ugyan valós, az nem minősül okszerűnek, amikor a munkáltató által hosszú időtartamon keresztül megtűrt szabályellenes gyakorlat miatt szünteti meg a munkáltató a munkaviszonyt (Kúria Mfv.I.10.537/2015/1.).
[28] Elvi jelentőségű problémaként merül fel az adott üggyel kapcsolatban a magánszféra védelme is. Az ittasság vizsgálatára irányuló munkáltatói eljárást szabályzatban szükséges rendezni oly módon, hogy minden elemében tiszteletben tartsa a munkavállaló magánszféráját, emberi méltóságát, és az abban foglaltakat a munkáltató saját belátása szerint nem írhatja bármikor felül. A szabályzattól történő bármilyen eltérés az eljárás szabályszérűtlenségét vonja maga után. Az írásba foglalt szabályzatot az Mt 15. § (3) bekezdése és 22. § (3) bekezdése szerint csak írásban lehetett volna módosítani, s a módosítást az Mt 18. § (1) bekezdéséből következően megfelelő időben közzétenni, így a munkáltatónak az adott szabályzattól való eltérése is jogszabályba ütközött.
[29] Amennyiben a munkáltató a neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt ittasságvizsgálati eljárást a szabályzatban foglalt módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kellett volna szüntetnie. Mivel az ittasságvizsgálatot jogszabály nem rendezi, különös jelentősége van annak, hogy a munkáltató a munkavállalók magánszférájába, testi integritásába történő beavatkozást miként rendezi. Csak a szabályzat betartásával tudja a munkavállaló megítélni, hogy az ő együttműködési kötelezettsége meddig terjed, mikor tagadhatja meg jogszerűen a munkáltatói utasítást. Amennyiben a munkáltató neki felróható okból nem képes az általa megállapított és írásba foglalt szabályzat szerinti ittasságvizsgálati eljárást az abban rögzített módon lefolytatni, úgy az ennek ellenére megkezdett eljárást meg kell szüntetni, ez szolgálja a jogbiztonságot. Ennek megfelelően indokolatlanul állapította meg a másodfokú bíróság a Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütköző módon, hogy az alkoholteszterrel történt vizsgálatot követően a szabályzattal leírtakkal ellentétben már szükségtelen volt az alkoholszonda használata.
[30] Az alperes az eljárásban nem bizonyította, hogy megfelelő eligazítást adott az alkohollal kapcsolatos követelményekről. A laikusok számára nem volt egyértelmű, hogy az előző nap elfogyasztott alkohol másnap még kimutatható a szervezetben, és ekként ittasságnak minősül az ilyen állapot. A munkáltató nem állította követelményként a munkavállalók elé a "zéró toleranciát" sem. Erre figyelemmel szükséges a gyakorlat megerősítése és továbbfejlesztése annak kimondásával, hogy amennyiben a munkáltató szabályzatában eltér a szavak köznapi értelmétől, és annak valamilyen szakmai tartalmát tekinti irányadónak, úgy arról egyértelműen és megfelelő részletességgel köteles a munkavállalókat tájékoztatni. Ennek hiányában a kifejezés köznapi értelmét és a munkavállalók, mint címzettek tudatát kell vizsgálni, mellyel összefüggésben a legkevésbé képzett munkavállaló tudattartalmából szükséges kiindulni.
[31] Az adott ügyben a vizsgálatot nem az Intézet, hanem az orvosok mint vállalkozók végezték el. Az eljárás nem felelt meg a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet előírásainak, mely szerint véralkohol vizsgálat elvégzésére, és ezzel kapcsolatosan szakértői vélemény készítésére kizárólag egyetemi intézet jogosult. A véralkoholszint megállapítása szakértelmet igénylő kérdés, melyben csak a jogszabály alapján kompetenciával bíró szakértő nyilatkozata fogadható el aggálymentesen (Pp. 300. § (1)-(2) bekezdés). Amennyiben nem a jogszabály alapján kompetenciával bíró, hanem a bíróság szubjektív véleménye alapján annak tartott személy szakvéleményét fogadja el a bíróság az sérti a jogbiztonságot, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés].
[32] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése átfogóan védi a magánszférát és magánszférához való jog, valamint annak II. cikke az emberi méltósághoz való jogot. A teljes alkoholtilalom nem csak az alkoholfogyasztás tilalmát, hanem az alkoholos befolyásoltság tilalmát is magában foglalja, amely egyben a munkaidőn túli alkoholfogyasztás tilalmát vagy korlátozását is jelenti, amely szükségtelen beavatkozást jelent a munkavállaló magánéletébe. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Barbulescu ügyben kimondta, hogy a munkavállaló magánélete még a munkahelyen sem redukáltató nullára, az csak megfelelő igazolás mellett kizárólag arányos mértékben korlátozható.
[33] A munkavédelmi törvény 60. §-a is a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotot írja elő követelményként és a munkáltató vagy megbízottja nem élhet vissza az ellenőrzés jogával, ezt a jogot rendeltetésellenes célból nem gyakorolhatja. Önmagában az alkohol fogyasztás, illetőleg az alkoholos állapot nem jelenti, hogy a munkavállaló általánosságban munkára képtelen állapotban van, ugyanis ebben az esetben ezt jogszabály rendezte volna. A munkára képes állapotot a konkrétan elvégzendő feladat és a konkrét helyzet határozza meg. Ebből következően az alkoholos befolyásoltság, így még az enyhe ittasság is csak akkor jelenthet kötelezettségszegést, ha az a biztonságos munkavégzést illetőleg mások életét, testi épségét ténylegesen veszélyeztetheti.
[34] Amennyiben a munkáltatónak a differenciálatlan konkrét körülményeket és feladatkört figyelmen kívül hagyó teljes alkoholtilalom elrendeléséhez lenne joga, az a munkavállaló magánszférához való jogának aránytalan korlátozását jelentené. A munkáltató utasítási joga a munkaidőn túli alkoholfogyasztás tilalma, illetve korlátozása vonatkozásában nem korlátlan, az kizárólag a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés biztosítása érdekében rendelhető el, amely során a munkavállalók magánszférához való jogának biztosítása érdekében differenciálni szükséges a konkrétan ellátandó munkakör és feladatok alapján, és az e feltételeknek meg nem felelő munkáltatói utasítás, szabályzat sérti a munkavállalók magánszférához való jogát, így arra alapítva nem alkalmazható a munkavállalóval szemben hátrányos jogkövetkezmény.
[35] Az eljárás során a meghallgatott tanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek arra, hogy a vérvételre mely időpontban kinek az utasítására és milyen körülmények között került sor. A vérvételen személyiségi jogait sértve többen voltak jelen, arra öten kísérték őt, többek között a biztonsági szolgálat vezetője, amely sértette emberi méltóságát és jó hírnevét, így indokolt volt a sérelemdíj iránti igénye. E körben a szükséges bizonyítási eljárást a bíróságok nem folytatták le.
[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. A felperesnek azt kellett volna kifejtenie, hogy miért tartja jogsértőnek a jogerős ítéltet, a felülvizsgálati érvelés azonban széles körben az elsőfokú ítélettel kapcsolatos kifogásait is tartalmazza. A bizonyítási eljárás a szükséges mértékben került lefolytatásra, a tényállás helyesen került megállapításra.
[37] A szakértői vélemény megalapozatlanságával kapcsolatban előadta, hogy az alperes a felkérést az intézetnek küldte meg, ahol a szakértők megbízás alapján az intézet eszközeivel végezték el a vizsgálatot. Az egyetemi intézet jogosultságát a véralkohol vizsgálatra a felperes által hivatkozott kormányrendelet biztosítja, a munkahelyi ittasság ellenőrzésére vonatkozó 16/1986. (XII. 17.) EüM rendelet azonban hatályon kívül helyezésre került. Mivel újabb, a munkahelyi ittasság ellenőrzésére vonatkozó jogszabály nem lépett hatályba, így indokolatlanul állította a felperes, hogy a véralkohol vizsgálatot valamely szakértői szervezet kizárólagos hatáskörben végezhette volna el.
[38] Az alperes álláspontja szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes szövegkörnyezetéből kiragadva idézte az MK 122. számú állásfoglalásban szereplő megállapítást. A másodfokú bíróság pótolta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának hiányosságait és megállapította, hogy a felperes nem kifogásolta az alkoholteszteres vizsgálatot és azt sem, hogy ezt követően nem végeztek alkoholszondás vizsgálatot, hanem a pozitív eredmény alapján maga kérte a véralkohol vizsgálatát. A felperesnek semmilyen joga nem sérült és alkoholos befolyásoltsága a vérvizsgálat alapján is igazolást nyert.
[39] A munkáltató nem sértette a jóhiszeműség és tisztesség továbbá az együttműködési kötelezettség elvét, a hitelesített alkoholteszterrel végzett mérés, valamint a vérvizsgálathoz az egységcsomag hiányában alkalmazott eljárás a felperesnek jogsérelmet nem okozott. A felülvizsgálati ellenkérelem szerint téves az a felperesi állítás, hogy laikus számára nem volna egyértelmű, hogy a posztalkoholos állapot vagy az előző nap elfogyasztott alkoholmennyiség kihat a munkára képes állapotra. A munkáltató büféjében történő alkoholtartalmú cukorka árusítása nem jogosítja fel az alkalmazottakat arra, hogy munkaidőben abból fogyasszanak. Nem látta igazoltnak az ítélőtábla azt sem, hogy az alperesnél lettek volna olyan rendezvények, ahol alkoholtartalmú ital került volna felszolgálásra.
[40] A felperes terhére rótt kötelezettségszegés valós volta igazolást nyert, a jogerős ítélet mindezt a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség szándékos megszegésének minősítette és ez jelentős mértékű volt. Jogszerű döntést hozott az ítélőtábla a fizetési felszólítással, illetve a sérelemdíjjal kapcsolatban is.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[41] A felperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében több, általa lényegesnek tartott eljárási jogszabálysértésre hivatkozott. Ezek:
- Az elsőfokú bíróság a Pp. vonatkozó szabálya ellenére nem tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről, megszegte az anyagi pervezetés előírásait.
- Az alperes megszegte a Munkavédelmi Szabályzatban előírt, az ittasság vizsgálati eljárásra vonatkozó szabályokat.
- Az eljárt bíróságok a véralkohol vizsgálat eredményét kompetenciával nem rendelkező szakértők szakvéleményére alapozva fogadták el.
A felperes álláspontja szerint mindezek egyenként és önmagukban is megalapozzák az alperes által közölt rendkívüli felmentés jogellenességét.
[43] A Pp. 6. §-a az anyagi pervezetés elvét, 265. §-a pedig azt fogalmazza meg, hogy mit jelent a bizonyítási teher, amelyet bizonyítási érdekként nevez meg. E szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.
[44] A perbeli ügyben a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető rendkívüli felmentés tekintetében nem a polgári eljárásjog, hanem az anyagi jog, a Kjt 33/A. § (2) bekezdése a munkáltató kötelezettségeként (nem pedig bizonyítási teherként) határozza meg a rendkívüli felmentés valóságának és okszerűségének bizonyítását.
[45] Az elsőfokú bíróság - a felperes állításával szemben - kioktatta az alperest, hogy őt terheli a rendkívüli felmentés okának és indokának marasztalás terhével való bizonyítása, ezt maga a felülvizsgálati kérelem is idézi.
[46] A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal is érvelt, hogy a munkáltató a maga által kibocsátott szabályzat rendelkezéseit nem tartotta meg a közalkalmazott alkoholos befolyásoltságának megállapítására irányuló eljárásban. Az elsőfokú ítélet részletesen felhívta a munkáltató munkavédelmi szabályzatának vonatkozó rendelkezéseit. Rögzítette, hogy noha kétségtelen, hogy a munkáltató nem teljes körűen a szabályzat rendelkezéseinek megfelelően járt el, ám nem valósított meg olyan magatartást, amelyet a szabályzat eltilt, és ezért a munkáltató eljárása jogellenes lett volna. A felülvizsgálati kérelemben a felperes azzal érvelt, hogy a munkáltató által kibocsátott szabályzatnak olyan kötőereje van, amely a munkáltató tekintetében is irányadó, azaz attól nem térhet el, illetve ha a munkáltató a szabályzat rendelkezéseit nem képes megtartani, úgy tartózkodnia kell az alkoholos befolyásoltság vizsgálatától.
[47] Ezen felperesi érvelés nem helytálló. Az alkoholos állapot vizsgálatára irányuló eljárás szabályai be nem tartásának (megszegésének) abban az esetben van jelentősége, ha a szabályszegés lényeges. Ilyennek kell tekinteni azt az eljárási szabályszegést, amelyik érdemben befolyásolta (befolyásolhatta) az eredmény megállapítását. Az alperes által megsértett eljárási szabályok nem minősültek garanciális jellegűnek, megsértésük az ügy érdemét nem érintette. A szabályzatban előírt alkoholszonda helyett hitelesített alkoholteszter alkalmazása a véralkoholszint szabályos megállapítását nem befolyásolta. A felperes által kért vérvétel megfelelt a szakmai szabályoknak, arra laboratóriumban került sor, a vérminta beazonosítható volt, a véralkohol vizsgálatot szakértelemmel rendelkezők végezték az alperes által megkeresett és vizsgálatra feljogosított intézet megbízásából, az intézet eszközeivel. Az adott esetben a hitelesített alkoholteszterrel végzett vizsgálat, és a szakértői vélemény is alkalmas volt annak igazolására, hogy a felperes a munkavégzése során csekély fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt.
[48] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a véralkoholvizsgálati-vélemény az alperes által csatolt okirati bizonyítéknak, nem pedig a Pp.-ben szabályozott magánszakértői véleménynek minősült (Pp. 302. § (1)-(2) bekezdések). A perben igazságügyi szakértő kirendelésére nem került sor, a véralkohol koncentrációt vizsgálókat az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg. Ennek megfelelően kellő alap nélkül állította a felperes a jogerős ítélet jogellenességét ezen okból is.
[49] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az első- és másodfokú bíróság iratellenesen, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelésével következtetett arra, hogy az alperes a közalkalmazottak részére teljes alkoholtilalmat rendelt el, továbbá az alperes nem bizonyította, hogy a biztonságos és egészséges munkavégzést veszélyeztette volna, különös tekintettel munkaköri feladataira és arra, hogy 28 éves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett.
[50] Az alperesnek az anyagi jogszabályokból eredő kötelezettsége volt a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében előírt feltételek bizonyítása. Az elsőfokú eljárásban erre nem került sor, ennek ellenére a bíróság a felperes keresetét elutasította. Bizonyítottnak találta a felperes munkaidőben megállapított enyhébb fokú alkoholos befolyásoltságát, arra vonatkozóan pedig, hogy ez a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében meghatározott lényeges kötelezettség jelentős mértékű és szándékos megszegésének minősül, mindenféle bizonyítás nélkül elfogadta az alperesnek a rendkívüli felmentésben megjelölt álláspontját és indokait.
[51] A felperes az elsőfokú eljárásban tagadta, hogy az ellenőrzéskor alkoholos befolyásoltság alatt állt, illetve alkoholt fogyasztott, ezért részéről a kötelezettségszegés súlya és vétkessége nem merült fel. Fellebbezésében már e körülményekre is hivatkozott, és úgy nyilatkozott, hogy "esetleges alkoholos befolyásoltsága" esetén, és annak alacsony foka nem jelentette azt, hogy nem volt munkára képes állapotban, munkaköri feladatai teljesítésében nem volt akadályozva. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítéletből nem derült ki, hogy a jogviszonyából eredő kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan vagy súlyos gondatlansággal sértette volna meg, az elsőfokú bíróság a minősítéssel nem foglalkozott.
[52] A másodfokú bíróság egyetértett a felperessel, hogy e körben az elsőfokú ítélet hiányos, azonban csupán kiegészítette az elsőfokú ítéletet azzal, hogy lényegében megismételte a rendkívüli felmentés indokát és a munkáltatói hivatkozással egyetértve rögzítette, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, munkaidőben nem volt munkára képes állapotban.
[53] Az első- és másodfokú bíróságok a munkaidőben fennálló enyhe alkoholos állapotot önmagában olyan körülménynek tekintették, amely minden további körülmény vizsgálatától függetlenül megalapozta a munkára képes állapotban való rendelkezésre állási kötelezettség jelentős mértékű vétkes megszegését. A másodfokú bíróság az alperes munkavédelmi szabályzatából arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltatónál teljes alkoholtilalom érvényesült. Ez a megállapítása azonban nem megalapozott.
[54] Az adott időszakban nem volt hatályban ilyen jogszabály, munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkáltatói szabályzat és a munkáltatónál ilyen gyakorlat sem alakult ki. Az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy teljes alkoholtilalom érvényesült, nem következik a munkáltatói szabályzat rendelkezéseiből, amely összhangban áll az MK 122. számú állásfoglalás 2. pontja (2) bekezdésében foglaltakkal. Az MK 122. számú állásfoglalás szerint "A munkavállaló a munkaidőben teljes alkoholtilalom alá esik, ha a munkaidő alatt, vagy azt közvetlenül megelőző alkoholfogyasztása a szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze, vagy ha ilyen tilalmat jogszabály, illetve a munkáltatónál érvényesülő rendelkezés ír elő. Az alkoholfogyasztással együtt járó veszély az alkoholtilalmat előíró kollektív szerződéses rendelkezés, vagy munkáltatói utasítás jogszerűségét általában megalapozza." A bírói gyakorlat alapján a teljes alkoholtilalom mellett a munkavállalónál bármely csekély mértékű alkoholos befolyásoltság esetén megállapítható a kötelezettségszegés (Mfv.I.10.916/2010/3.; Mfv.II.10.857/2010/4.; Mfv.I.10.674/2012/9.).
[55] Az MK 122. számú állásfoglalásából is kitűnően a munkáltató nem dönthet bármikor a teljes alkoholtilalom bevezetéséről, hanem ezt "az alkoholfogyasztással együtt járó veszélynek" kell megalapozni, vagy annak, hogy a munkavállaló "szerződésből eredő kötelezettségeivel nem egyeztethető össze". A bírói gyakorlat megengedő abban a tekintetben, hogy a munkáltatók mikor élhetnek a zéró tolerancia eszközével és a bíróságok ezt a munkakörök számos típusánál megalapozottnak találták. Ennek megfelelően, amennyiben a munkáltató teljes alkoholtilalmat ír elő, azt indokolt esetben, az MK 122. számú állásfoglalásában is rögzített elvek mentén teheti meg. Az abban foglaltakat bizonyítottan mindenki számára megismerhetővé kell tennie, egyértelmű eligazítást kell tartalmaznia a követendő magatartásról, és azt következetesen kell betartatnia a munkavállalókkal (EBH 2017.M.2.). A munkáltató alperes az adott esetben nem igazolta azt, hogy ezen elveknek megfelelő szabályzatban rögzítette a munkáltatónál valamennyi munkakör vonatkozásában a teljes alkoholtilalmat, így önmagában a csekély alkoholos befolyásoltság nem feltétlenül járhatott automatikusan azzal a következménnyel, hogy erre figyelemmel a munkáltató a közalkalmazott vétkessége és a kötelezettségszegés súlyának értékelése nélkül azonnali hatállyal szüntesse meg a közalkalmazott jogviszonyát.
[56] Mivel az adott ügyben nem volt a teljes alkoholtilalom előírás és a felperesnek nem is volt olyan előadása, hogy előző nap fogyasztott alkoholt, a pihenő időben történt alkoholfogyasztás teljes tilalmának a magánélettel való összefüggése sem merülhetett fel, ezért a Kúria nem vizsgálata a felperes azzal kapcsolatos felülvizsgálati érvelését, hogy az ilyen munkáltatói intézkedés sérti e a magánélethez való jogot vagy sem.
[57] A zéró toleranciára vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a konkrét esetben a felperes enyhe alkoholos befolyásoltságával megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és ebben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli. Eltérő jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok e kérdéseket kifejezetten nem vizsgálták, a szükséges bizonyítási eljárást e körben nem folytatták le, a tényállást teljes körűen nem tárták fel és nem állapították meg, döntésüknél e körülményeket nem értékelték. Ennek megfelelően a felperes felülvizsgálati kérelme helytálló annyiban, hogy az alperes a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésében előírt feltételeket nem bizonyította az erre vonatkozó kötelezettsége ellenére sem, ezért jogsértően állapították meg, hogy a rendkívüli felmentés megfelelt a törvénynek. Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmentés jogszerűsége körében hozott, a felperes keresetének elutasítását helybenhagyó ítéleti rendelkezését a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[58] Az elsőfokú bíróságnak a perfelvételi eljárás keretében fel kell hívnia az alperest az állítását alátámasztó bizonyítékok megjelölésére.
[59] A megismételt eljárásban az alperesnek bizonyítani kell, hogy a felperes megszegte a munkára képes állapotban való rendelkezésre állást, munkavégzést, ez a kötelezettségszegés jelentős mértékű volt, és e körben a felperest súlyos gondatlanság vagy szándékosság terheli. Vizsgálni szükséges, hogy az alperes milyen rendszerességgel ellenőrizte a felperes és a munkatársai alkoholos állapotát, korábban a felperessel szemben e körben bármilyen gyanú megfogalmazódott-e, azt, hogy a közalkalmazottnak az ünnepeket követő napon megállapított enyhe alkoholos befolyásoltsága akadályozta-e őt a munkaköri feladatai teljesítésében, a munkatársaival való kapcsolattartásban. Bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott intézkedés a felperes kötelezettségszegésével arányos volt. Ennek során értékelni szükséges, miszerint a felperesnél az ittasságvizsgálati jegyzőkönyv és az ittasságvizsgálati napló tanúsága szerint, valamint az ittasság orvosi vizsgálata során a vizsgálatot végző orvos tanúvallomása alapján ittasság nem volt észlelhető, amely bizonyítékok jogszerűen nem rekeszthetők ki. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a felperes hosszú ideje, közel harminc éve állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél.
[60] Nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes véralkohol vizsgálattal felmerült költségek megfizetésével összefüggő, a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rész helybenhagyása tekintetében előterjesztett felülvizsgálati kérelmét. Az alperesnél hatályos Munkavédelmi Szabályzat e költségek megfizetésére kötelezi a munkavállalót. Ezek a költségek a munkáltatói oldalon kárként jelentkeznek, ezért a közalkalmazottnak az Mt. 179. § (1) bekezdése szerinti tényállásszerű magatartásával okozatossági összefüggésben vannak. Erre figyelemmel a jogszerűen elrendelt, és a felperesnél alkoholos állapotot alátámasztó véralkohol vizsgálattal kapcsolatos költségeket a munkavállaló köteles megtéríteni. E körülmény nem függ össze azzal, hogy a munkáltató jogszerűen szüntette-e meg azonnali hatállyal a felperes közalkalmazotti jogviszonyát vagy sem.
[61] Ugyancsak nem találta megalapozottnak a Kúria a felperes sérelemdíj iránti igénye elutasításával kapcsolatos felülvizsgálati érvelését sem. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes az ellenőrzés során személyiségi jogát sértette volna. Az alperes az ellenőrzést megfelelő keretek között bonyolította le, és a felperes magánszférához való joga nem sérült amiatt, hogy a munkáltató a Munkavédelmi Szabályzata szerint az Élelmezési Osztály összes közalkalmazottjánál elvégezte az adott vizsgálatot. A sérelemdíj iránti igény jogalapjának is fogalmi eleme az, hogy a munkáltatói magatartás jogellenes legyen, ilyen az adott esetben nem merült fel. A felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli körülmények között kerüljön sor a vérvételre, a vérminta adására, és ezen igényt azt sem alapozza meg, hogy a vizsgálat során feladatkörükben eljárva többen is részt vettek.
[62] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a rendkívüli felmentés jogellenességének jogkövetkezményei körében előterjesztett igény vonatkozásában a jogerős ítéletet - a perköltségre vonatkozó rendelkezést is érintve - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, míg a sérelemdíj megfizetése és a vérvételi költségek megtérítésére vonatkozó elutasító döntések helybenhagyása vonatkozásában azt a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[63] A felperes felülvizsgálati kérelme részben vezetett eredményre, ezért a sérelemdíjjal, illetve a véralkohol-vizsgálat költségének megfizetésével kapcsolatos igény vonatkozásában felmerült együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati részperköltséget a Pp. 83. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni. A felülvizsgálati eljárásban a hatályon kívül helyezett rendelkezés tekintetében a Kúria a Pp. 424. § (4) bekezdése alapján csak a részperköltség összegét állapította meg azzal, hogy annak viseléséről, illetve megfizetéséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
[64] A peres feleket a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja alapján tárgyi költségfeljegyzési jog illette meg. A részben pervesztes felperest a felülvizsgálati eljárásban munkavállalói költségkedvezmény illette meg, így az állam által előlegezett illetéket a Pp. 101. § (1) és 102. § (1) bekezdése alapján az állam viseli.
[65] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[66] Ezen részítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja kizárja.

Budapest, 2021. március 24.

Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró

(Kúria Mfv.X.10.148/2020.)

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu

BH 2021.7.204

BH 2021.7.204

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

adozona.hu

BH 2021.7.204

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Ön már az előfizetőnk?

Ön még nem rendelkezik előfizetéssel?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

Keresés az oldal szövegében