adozona.hu
BH 2021.7.203
BH 2021.7.203
A felszámolási eljárásban a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog nem terjed ki az elsőfokú eljárás illetékére, a fellebbezés illetékére azonban igen [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek. e) pont, 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 44. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A hitelező 2020. június 15-én benyújtott kérelmére indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 17. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A végzéssel szemben az adós nyújtott be fellebbezést, egyúttal vagyoni helyzetére tekintettel költségkedvezmény biztosítására irányuló kérelmet, amelyben a fellebbezési illeték és az egyéb eljárási költségek megfizetése alól a mentesítését kérte.
[2] Az elsőfokú bírósá...
BH 2021.7.203 A felszámolási eljárásban a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog nem terjed ki az elsőfokú eljárás illetékére, a fellebbezés illetékére azonban igen [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 6. § (3) bek. e) pont, 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 44. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező 2020. június 15-én benyújtott kérelmére indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 17. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A végzéssel szemben az adós nyújtott be fellebbezést, egyúttal vagyoni helyzetére tekintettel költségkedvezmény biztosítására irányuló kérelmet, amelyben a fellebbezési illeték és az egyéb eljárási költségek megfizetése alól a mentesítését kérte.[2] Az elsőfokú bíróság 25. sorszám alatti végzésével az adós részére személyes költségfeljegyzési jogot engedélyezett.
A fellebbezéssel támadott határozat
[3] Az ítélőtábla végzésével az adós részére engedélyezett költségfeljegyzési jogot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 98. §-a, a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 14. § (2) bekezdés c) pontja, 15. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával megvonta.[4] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2018. január 1-jétől hatályos 6. § (3) bekezdés e) pontjának ea) alpontja értelmében a Pp. szerinti költségfeljegyzési jog nem terjed ki a csőd- és a felszámolási eljárás illetékére. A felszámolási nemperes eljárásban sem a hitelező, sem az adós részére költségfeljegyzési jog engem engedélyezhető.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[5] Az adós fellebbezésében elsődlegesen az Alkotmánybíróság eljárásnak kezdeményezését és a jogorvoslati eljárás felfüggesztését, másodlagosan az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a végzés megváltoztatását kérte.[6] Arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik, sérti a tisztességes eljárás elvét. A felszámolási eljárás kapcsán is megállapítható az adós alapvető joga a költség alóli mentességhez, illetve feljegyzéshez, mivel a felszámolási eljárásnak rendszerint az adós a legkiszolgáltatottabb és a legnehezebb anyagi helyzetben lévő alanya.
[7] Sérelmezte, hogy kérelme nem kizárólag költségfeljegyzésre, hanem költségmentességre is irányult, ez utóbbi kérelméről azonban a korábban eljárt bíróságok nem rendelkeztek.
[8] A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmilag - elsődlegesen a fellebbezés visszautasítását, érdemben az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[9] A Kúria a fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaposnak találta.[11] A Kúria az ügy érdemét illetően megállapította, hogy a másodfokon eljárt ítélőtábla a Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjában kiemelt illetékfajták körét tévesen határozta meg, emiatt tévesen következtetett a felszámolási eljárásban engedélyezett költségfeljegyzési jog hatályára.
[12] A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében felszámolási eljárásban azokra az eljárási kérdésekre, amelyet a törvény eltérően nem szabályoz, a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a (3) bekezdés e) pontja alapján nincs helye az eljárásban a Pp. szerinti költségmentesség engedélyezésének, a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog pedig nem terjed ki a csődeljárás és a felszámolási eljárás illetékére [ea) alpont], valamint a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás illetékére [eb) alpont].
[13] A Cstv. vizsgált rendelkezése felismerhetően az egyes illetékfajták illetékjogi tipizálásával rendezi a költségfeljegyzési jog hatályát.
[14] A Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pont ea) alpontjában nevesített csőd- és felszámolási eljárási illeték alatt nem valamennyi, a csőd- és felszámolási eljárásban felmerülő illeték, hanem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) VI. Fejezetéből egyedül a 44. §-ban szabályozott csőd- és felszámolási eljárási illeték értendő, ami csőd- és felszámolási ügyekben nem más, mint az elsőfokú eljárás illetéke. Az Itv. 44. §-a csőd- és felszámolási eljárási illeték címszó alatt ugyanis e megjelöléssel az (1) bekezdésben a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának 80 000 Ft-ban és csődeljárásának 50 000 Ft-ban meghatározott illetékét, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás 30 000 Ft-os, illetve a csődeljárás 30 000 Ft-os illetékét jelöli.
[15] Az Itv. egyebekben - a Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjából az eb) alpontnak megfeleltethetően - a 44. §-tól különböző helyen, a tételes illetékek között tér ki a csőd- és felszámolási eljárások során benyújtott kifogás illetékére [43. § (8) bekezdés], a felszámolási eljárásban érvényesülő fellebbezési illeték mértékéről pedig ugyancsak önállóan, a fellebbezés illetéke címszó alatt rendelkezik a 47. § (3) bekezdésében.
[16] Azt, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjából az ea) alpont alkalmazása során a csőd- és felszámolási eljárás illetéke alatt kizárólag annak illetékjogi fogalma érthető az Itv. 44. §-a szerint, kitűnik a Cstv.-t 2018. január 1-jével módosító 2017. évi CXXX. törvény indokolásából is. A módosító törvény az eljárást kezdeményező hitelezők fizetési kötelezettsége értékelésével tartotta indokoltnak szűkíteni a Pp. szerinti költségkedvezmények engedélyezhetőségét. A jogalkotó kiemelten az eljárást megindító hitelezők oldaláról vizsgálta a költségkedvezmény indokoltságát: a kötelező nyilvántartásba vételi díjon túl értékelte, hogy az eljárást kezdeményező hitelező számára az általa fizetett illetéket, költségeket az adós csődvagyonából a felszámoló haladéktalanul, felszámolási költségként fizeti ki [Cstv. 27. § (1a) bekezdés], továbbá hogy a kifogás illetéke tételes, a fizetésképtelenségi eljárásokban fizetendő illetékek viszonylag alacsonyak, évek óta nem változtak, összegük lényegesen kevesebb a bíróság adminisztratív munkaterhénél.
[17] Mindebből következően a Cstv. 6. § (3) bekezdésének e) pontja kizárólag az ott nevesített két illetékfajtára nézve értelmezhető: felszámolási eljárásban a fél részére engedélyezett költségfeljegyzési jog hatálya egyedül a felszámolási eljárásban az Itv. 44. §-ában meghatározott illetékére és a kifogás tételes illetékére nem terjed ki, érvényesül viszont a költségkedvezmény a fellebbezési eljárásban.
[18] Az ítélőtábla tévesen következtetett arra, hogy a nemperes felszámolási eljárásban sem a hitelező, sem az adós részére egyáltalán nem engedélyezhető költségfeljegyzési jog.
[19] Az előzőekben kifejtettek egyben szükségtelenné tették a fellebbezés további hivatkozásainak vizsgálatát, az alkotmánybíróság eljárásnak kezdeményezését.
[20] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését megváltoztatta és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének megvonását mellőzte.
(Kúria Fpkf. VII. 30.342/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Gáspár Mónika előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A hitelező: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
A hitelező: képviselője: dr. Bánfalvi Sándor kamarai jogtanácsos (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága)
Az adós: V.E Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság
Az adós képviselője: dr. Vancsura István ügyvéd
Az ügy tárgya: felszámolás
A fellebbezést benyújtó fél: adós
A fellebbezéssel támadott határozatot hozó bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.694/2020/2. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria az ítélőtábla végzését megváltoztatja és az adós részére engedélyezett költségfeljegyzési jog megvonását mellőzi.A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező 2020. június 15-én benyújtott kérelmére indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék az 1.Fpk.981/2019/17. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A végzéssel szemben az adós nyújtott be fellebbezést, egyúttal vagyoni helyzetére tekintettel költségkedvezmény biztosítására irányuló kérelmet, melyben a fellebbezési illeték és az egyéb eljárási költségek megfizetése alól a mentesítését kérte.[2] Az elsőfokú bíróság 25. sorszám alatti végzésével az adós részére személyes költségfeljegyzési jogot engedélyezett.
A fellebbezéssel támadott határozat
[3] Az ítélőtábla végzésével az adós részére engedélyezett költségfeljegyzési jogot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 98. §-a, a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 14. § (2) bekezdés c) pontja, 15. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával megvonta.[4] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2018. január 1-jétől hatályos 6. § (3) bekezdés e) pontjának ea) alpontja értelmében a Pp. szerinti költségfeljegyzési jog nem terjed ki a csőd- és a felszámolási eljárás illetékére. A felszámolási nemperes eljárásban sem a hitelező, sem az adós részére költségfeljegyzési jog nem engedélyezhető.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[5] Az adós fellebbezésében elsődlegesen az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését és a jogorvoslati eljárás felfüggesztését, másodlagosan az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a végzés megváltoztatását kérte.[6] Arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik, sérti a tisztességes eljárás elvét. A felszámolási eljárás kapcsán is megállapítható az adós alapvető joga a költség alóli mentességhez, illetve feljegyzéshez, mivel a felszámolási eljárásnak rendszerint az adós a legkiszolgáltatottabb és a legnehezebb anyagi helyzetben lévő alanya.
[7] Sérelmezte, hogy kérelme nem kizárólag költségfeljegyzésre, hanem költségmentességre is irányult, ez utóbbi kérelméről azonban a korábban eljárt bíróságok nem rendelkeztek.
[8] A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmilag - elsődlegesen a fellebbezés visszautasítását, érdemben az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte. Állította, hogy az adóst képviselő ügyvéd képviseletre való alkalmatlansága miatt az adós nem terjesztett elő arra jogosulttól származó fellebbezést. A Kúria Kfv.I.35.196/2020/2. számú határozatában foglaltak szerint ugyanis az adóst jelen ügyben is képviselő ügyvéd nem járhat el korábbi munkáltatójával, a hitelezővel szemben.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[9] A Kúria a fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaposnak találta.[10] A hitelező észrevételében előadottak miatt elsőként azt rögzíti a Kúria, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nem volt eljárási akadálya az ügyben. Nem minősült ilyennek az adós jogi képviseletét ellátó ügyvéd korábbi munkaviszonya sem a hitelezővel, amely egyébként a hitelező saját előadása értelmében is több mint három éve (2017. április 3-án) megszűnt, miáltal a 2017. évi LXXVIII. törvény szerint sem minősül az ügyvédi tevékenység korlátjának. Fellebbezését az adós a Pp. 64. § (1) bekezdésének, 65. § a) pontjának megfelelően meghatalmazott ügyvéd közreműködésével, hatályosan terjesztette elő.
[11] Az ügy érdemét illetően megállapította a Kúria, hogy a másodfokon eljárt ítélőtábla a Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjában kiemelt illetékfajták körét tévesen határozta meg, emiatt tévesen következtetett a felszámolási eljárásban engedélyezett költségfeljegyzési jog hatályára.
[12] A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében felszámolási eljárásban azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz, a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a (3) bekezdés e) pontja alapján nincs helye az eljárásban a Pp. szerinti költségmentesség engedélyezésének, a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog pedig nem terjed ki a csődeljárás és a felszámolási eljárás illetékére [ea) pont], valamint a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás illetékére [eb) pont].
[13] A Cstv. vizsgált rendelkezése felismerhetően az egyes illetékfajták illetékjogi tipizálásával rendezi a költségfeljegyzési jog hatályát.
[14] A Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjának ea) alpontjában nevesített csőd- és felszámolási eljárási illeték alatt nem valamennyi, a csőd- és felszámolási eljárásban felmerülő illeték, hanem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) VI. Fejezetéből egyedül a 44. §-ban szabályozott csőd- és felszámolási eljárási illeték értendő, ami csőd- és felszámolási ügyekben nem más, mint az elsőfokú eljárás illetéke. Az Itv. 44. §-a csőd- és felszámolási eljárási illeték címszó alatt ugyanis e megjelöléssel az (1) bekezdésben a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának 80.000 Ft-ban és csődeljárásának 50.000 Ft-ban meghatározott illetékét, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás 30.000 Ft-os, illetve a csődeljárás 30.000 Ft-os illetékét jelöli.
[15] Az Itv. egyebekben - a Cstv. 6. § (3) bekezdése e) pontjából az eb) alpontnak megfeleltethetően - a 44. §-tól különböző helyen, a tételes illetékek között tér ki a csőd- és felszámolási eljárások során benyújtott kifogás illetékére [43. § (8) bekezdés], a felszámolási eljárásban érvényesülő fellebbezési illeték mértékéről pedig ugyancsak önállóan, a fellebbezés illetéke címszó alatt rendelkezik a 47. § (3) bekezdésben.
[16] Azt, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontjából az ea) alpont alkalmazása során a csőd- és felszámolási eljárás illetéke alatt kizárólag annak illetékjogi fogalma érthető az Itv. 44. §-a szerint, kitűnik a Cstv.-t 2018. január 1-jével módosító 2017. évi CXXX. törvény indokolásából is. A módosító törvény az eljárást kezdeményező hitelezők fizetési kötelezettsége értékelésével tartotta indokoltnak szűkíteni a Pp. szerinti költségkedvezmények engedélyezhetőségét. A jogalkotó kiemelten az eljárást megindító hitelezők oldaláról vizsgálta a költségkedvezmény indokoltságát: a kötelező nyilvántartásba vételi díjon túl értékelte, hogy az eljárást kezdeményező hitelező számára az általa fizetett illetéket, költségeket az adós csődvagyonából a felszámoló haladéktalanul, felszámolási költségként fizeti ki [Csődtv. 27. § (1a) bekezdése], továbbá, hogy a kifogás illetéke tételes, a fizetésképtelenségi eljárásokban fizetendő illetékek viszonylag alacsonyak, évek óta nem változtak, összegük lényegesen kevesebb a bíróság adminisztratív munkaterhénél.
[17] Mindebből következően a Cstv. 6. § (3) bekezdésének e) pontja kizárólag az ott nevesített két illetékfajtára nézve értelmezhető: felszámolási eljárásban a fél részére engedélyezett költségfeljegyzési jog hatálya egyedül a felszámolási eljárásnak az Itv. 44. §-ában meghatározott illetékére és a kifogás tételes illetékére nem terjed ki, érvényesül viszont a költségkedvezmény a fellebbezési eljárásban.
[18] Az ítélőtábla tévesen következtetett arra, hogy a nemperes felszámolási eljárásban sem a hitelező, sem az adós részére egyáltalán nem engedélyezhető költségfeljegyzési jog.
[19] Az előzőekben kifejtettek egyben szükségtelenné tették a fellebbezés további hivatkozásainak vizsgálatát, az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését.
[20] Rögzíti végül a Kúria, hogy az adós költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelme nem maradt elbírálatlan az ügyben, azt az ítélőtábla a 9. sorszámú végzésével jogerősen elutasította.
[21] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését megváltoztatta és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének megvonását mellőzte.
Záró rész
[22] Az adós fellebbezése eredményes volt, javára azonban - költségigénye megfelelő felszámítása nélkül [Pp. 81. §, 82. § (1)-(3) bekezdés] - jelen másodfokú eljárással összefüggésben nem volt költség megítélhető.[23] A másodfokú eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint illetékmentes volt.
[24] A Kúria a fellebbezést a Pp. 391. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2021. március 23.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Fpkf. VII. 30.342/2020.)