adozona.hu
ÍH 2021.65
ÍH 2021.65
JOGVISZONYVÁLTÁS - IRÁNYADÓ ELJÁRÁSI SZABÁLYOK A kereset előterjesztését követő időpontban bekövetkezett jogviszonyváltás a már folyamatban lévő jogvitára/perre irányadó eljárási szabályokat - kifejezett és eltérő átmeneti szabály hiányában - nem változtatja meg. Nem illeti meg a közalkalmazottat a Kjt. 24. § (1) bekezdése szerinti helyettesítési díj abban az esetben, ha nem igazolta, hogy olyan más munkakörbe tartozó feladatokat látott el, amik - a feladatok gyakorisága és/vagy időtartama alapján - jelentő
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdasági főelőadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyban. Munkaköri feladatai a hivatal szervezetén belül a kapitányság gazdasági vonatkozású feladatainak szervezése, az anyagi és pénzügyi szükségletek felmérése és beszerzése, elszámolások és nyilvántartások vezetése, a gazdasági elszámolások végrehajtásának figyelemmel kísérése volt. A felperes 2012. január 1-től 2018. április 30-ig ellátta a tűzvédelmi megbízotti feladatokat, mely ellenében díja...
ÍH 2021.65 JOGVISZONYVÁLTÁS - IRÁNYADÓ ELJÁRÁSI SZABÁLYOK
A kereset előterjesztését követő időpontban bekövetkezett jogviszonyváltás a már folyamatban lévő jogvitára/perre irányadó eljárási szabályokat - kifejezett és eltérő átmeneti szabály hiányában - nem változtatja meg. Nem illeti meg a közalkalmazottat a Kjt. 24. § (1) bekezdése szerinti helyettesítési díj abban az esetben, ha nem igazolta, hogy olyan más munkakörbe tartozó feladatokat látott el, amik - a feladatok gyakorisága és/vagy időtartama alapján - jelentős többletmunkát jelentettek volna [2010. évi CXXX. törvény 15. § (1)-(2) bekezdés, 2015. évi XLII. törvény 362/E., 362/I. §, 1992. évi XXXIII. törvény 24. § (1) bekezdés].
A felperes gazdasági főelőadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyban. Munkaköri feladatai a hivatal szervezetén belül a kapitányság gazdasági vonatkozású feladatainak szervezése, az anyagi és pénzügyi szükségletek felmérése és beszerzése, elszámolások és nyilvántartások vezetése, a gazdasági elszámolások végrehajtásának figyelemmel kísérése volt. A felperes 2012. január 1-től 2018. április 30-ig ellátta a tűzvédelmi megbízotti feladatokat, mely ellenében díjazásban nem részesült. E feladatokat a felperes munkaköri leírása nem tartalmazta, 2014. január 23-án és 2017. július 11-én az alperes kapitányságvezetője a felperest írásban bízta meg a tűzvédelmi megbízotti feladatok ellátásával.A felperes keresetében 2015. április 1-től 2018. április 30-ig terjedő időre havi 10 000 forint, összesen 370 000 forint helyettesítési díj és ezen összeg után járó késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Hivatkozásképpen előadta, hogy az alperesnél önálló, külön munkakör nem volt a tűzvédelmi feladatok ellátására, de az alperesnek külön munkakört kellett volna létrehoznia e tevékenységre. A felperes gazdasági főelőadó munkakörén belül lehetett volna számára meghatározni a munkaköri feladatokat, azon túlterjeszkedni nem lehet. A tűzvédelmi feladatok nem a felperes munkaköréhez tartoztak, az erre vonatkozó többszöri megbízás is ezt igazolja. A felperes számára a tűzvédelmi megbízotti feladatok jelentős többletmunkát jelentettek.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozásképpen előadta, hogy nem teljesültek a helyettesítési díj megállapításához szükséges, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Kjt.) 24. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek. A tűzvédelmi megbízott nem önálló, függetlenített munkakör, nem külön beosztás, és az állománytáblában sem szerepel. A felperes saját gazdasági tevékenysége mellé csatolt feladatát hajtotta végre, nem látott el sem másik, sem betöltetlen munkakört, távollévőt sem helyettesített. A feladat ellátása nem járt jelentős többletmunkavégzéssel és az átmeneti sem volt. A tűzvédelmi feladatokkal nem napi szinten, de olykor még heti vagy havi szinten sem kellett foglalkozni, jelentős többletmunkát nem jelentettek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) 265. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette, a bizonyítási eljárás adatai alapján az volt megállapítható, hogy nem állnak fenn a helyettesítési díjra jogosultsághoz szükséges, a Kjt. 24. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek. Bár a felperes munkaköri leírásában nem szerepelnek a tűzvédelmi megbízotti feladatok, ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy ezen feladatok ellátása ne tartozott volna a munkakörébe. Az elsőfokú bíróság szerint arra tekintettel, hogy a felperes több éven keresztül az eredeti, gazdasági főelőadói munkaköre mellett ellátta a tűzvédelmi megbízotti feladatokat is, ezzel a munkaszerződés szerinti munkaköre a felek szóbeli megállapodása alapján módosult, vagyis a tűzvédelmi feladatok ténylegesen a felperes munkakörébe tartoztak. A helyettesítési díjra való jogosultság konjunktív törvényi feltételei értelemszerűen egy más személy munkakörébe tartozó feladatoknak átmeneti és jelentős többletmunkával járó ellátása esetén állnak fenn. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes nem más munkakörbe tartozó feladatokat látott el, illetve azt nem átmenetileg, hanem közel hat éven keresztül végezte, helyettesítési díjra - a törvényi feltételek hiányában - nem jogosult.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását, és a keresetnek történő helyt adást. Hivatkozásképpen előadta, hogy a felperes 2019. február 1-től rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban áll az alperessel, ezért a perbeli közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos jogvita közigazgatási perben bírálandó el, és arra a Kp. szabályai az irányadók, figyelemmel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban Kp.) 5. § (4) bekezdésében foglaltakra. Erre tekintettel a törvényszék munkaügyi kollégiumának nem volt hatásköre az ügy elbírálására.
Tévesen értelmezte továbbá az elsőfokú bíróság a Kjt. 24. § (1) bekezdését. A helyettesítési díjra való jogosultságot három törvényi feltétel együttes fennállása határozza meg, melyek hiányának bírósági megállapítása téves, a több évtizedes bírói gyakorlattal is ellentétes. Az elsőfokú bíróság jogi tévedésben van, amikor a felperes foglalkoztatásával összefüggésben azt állapította meg, hogy a tűzvédelmi feladatok felperes saját munkaköri feladatai. Ennek teljes egészében ellentmond, hogy ezek a feladatok a kinevezés szerinti gazdasági és pénzügyi tárgyú feladatokat tartalmazó munkakörhöz nem kapcsolódtak, a pertárgyi időszakot megelőzően a felperes ezeket külön megállapodás alapján látta el és e feladatokat a felperes munkaköri leírása sem tartalmazza.
Előadta, hogy a helyettesítési díjra való jogosultságot a foglalkoztatás tartós, nem átmeneti jellege sem zárja ki. A formális logika és a kevesebbről a többre való következtetés alapján ugyanis megállapítható, hogy ha már az átmeneti jelleg is helyettesítési díjat eredményez, akkor a tartós feladatellátás sem zárhatja ki azt. A felperes hátrányára nem szolgálhat az, hogy az alperesi munkáltató a munkakörtől eltérő foglalkoztatást nem csupán átmeneti jelleggel valósította meg.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság közös megegyezéses munkakör-módosításra vonatkozó okfejtése ellentétes a bírói gyakorlattal. Az alperes, mint minden munkáltató szabadon csak egy adott munkakörön belül határozhatja meg a közalkalmazotti munkaköri feladatokat, a jogszabály által szabályozott besoroláshoz és illetményhez kötve van. A munkakörbe tartozó kérdéseket alapvetően a kinevezés tartalma, annak munkaköri meghatározottsága dönti el, nem a munkáltató által egyoldalúan készített munkaköri leírás, de különösen nem a szóbeli megállapodás. A munkaköri leírás, illetve egy munkáltatói szóbeli utasítás kizárólag a munkaszerződésben, kinevezésben meghatározott munkakör keretei között határozhat meg a közalkalmazott részére feladatokat. Hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.179/2011/4. számú határozatában és egyéb határozatokban is kifejtett azon megállapítására, hogy a munkaköri leírások kiegészítésével az új, más beosztáshoz kapcsolódó feladatok nem lesznek a felperesi munkakörbe tartozóak, és ez nem minősül a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításának sem. A 37/2011. (X. 28.) BM rendelet 1. számú melléklete egyértelműen rögzíti az alperesnél létező munkaköröket. A felperes gazdasági főelőadói munkaköréhez a tűzvédelmi feladatokat az alperes eredményesen nem társíthatott, így ezek nem minősülhetnek a felperes saját feladatainak.
Hivatkozott arra is, hogy a felperes által a tűzvédelmi megbízotti feladatokkal járó jelentős többletmunkát a felperes okiratokkal bizonyította, de a többletmunka-mennyiséget az elsőfokú bíróság ítéletében nem értékelte, arról hallgatott.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Előadta, hogy alaptalan a felperes azon fellebbezési hivatkozása, hogy a keresetet a Kp. alapján kellett volna elbírálni. A peresített időszakban a felperes a Kjt. hatálya alatt állt, közalkalmazottként dolgozott az alperesnél. Ezen túl a felperes keresetét 2018. május 2-án terjesztette elő és a hivatkozott jogalap is a Kjt. 24. § (1) bekezdése volt.
Fenntartotta, hogy a felperes esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek nem teljesültek, a tűzvédelmi megbízott nem önálló, függetlenített munkakör, nem külön beosztás, az állománytáblában sem szerepel, így a felperes senkinek a helyettesítését nem látta el. A felperesi hivatkozással szemben az alperes okiratokkal és tanúvallomással bizonyította, hogy a tűzvédelmi megbízotti feladatok ellátása nem járt jelentős többletmunkával, a feladat hivatali munkaidőben ellátható volt, rendkívüli munkavégzés elrendelése nem vált szükségessé. A tűzvédelmi feladatokkal nem napi szinten, de olykor még heti vagy havi szinten sem kellett foglalkozni. Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy bár a felperesi munkaköri leírásban nem szerepelnek a tűzvédelmi megbízotti feladatok, ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy ezen feladatok ellátása ne tartozott volna a felperes munkakörébe. Az egységes és következetes bírói gyakorlatban ismert a kapcsolt munkakör fogalma, továbbá az is, hogy a felek szóbeli megállapodásai alapján a huzamosabb időn keresztül ellátott feladatokkal a munkavállaló munkaköre módosult. Ebben a körben nem a munkakör megnevezésének, hanem a hosszabb időn keresztül ténylegesen ellátott feladatoknak van jelentősége. A tűzvédelmi megbízotti feladatok ténylegesen a felperes munkakörébe tartoztak, és átmenetiség sem állapítható meg, hiszen közel hat éven át a felperes e feladatokat ellátta.
A fellebbezés - az alábbiak szerint - megalapozatlan.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a peres eljárásra a Pp. helyett a Kp. szabályai az irányadóak, és a törvényszéknek mint munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1)-(2) bekezdései szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint a megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban Hszt.) 362/E. §-a rendelkezik a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak jogviszonyának rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonya alakulásáról. A jogszabályhelyet a 2018. évi CXV. törvény 8. §-a iktatta be, az 2019. február 1-től hatályos. A 362/I. § (3) bekezdése rendelkezik az átmeneti szabályokról, mely a c) pontban előírja, hogy a Riasz tv. hatálybalépésekor folyamatban lévő jogvitákban az eljárás megindulásakor hatályos szabályok alapján kell eljárni.
A felperes keresetét 2018. május 2-án még közalkalmazottként terjesztette elő, a követelése közalkalmazotti jogviszonyból származó igény volt, ezért azt a Pp. 508. § (1) bekezdés b) pontja alapján munkaügyi perben kellett elbírálni. A kereset előterjesztését követő időpontban bekövetkezett jogviszonyváltás a már folyamatban lévő jogvitára/perre irányadó eljárási szabályokat - kifejezett és eltérő átmeneti szabály hiányában - nem változtatja meg. Mindezek alapján a felperes hatáskör hiányára és eljárási jogszabálysértésre történő hivatkozása megalapozatlan volt.
Helytállóan hivatkozott azonban felperes a fellebbezésében arra, hogy amennyiben a más munkakörbe tartozó feladatok ellátása nem átmeneti, hanem tartós, az nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a közalkalmazott önmagában ezen okból elveszítené a helyettesítési díjra való jogosultságát. A Kjt. 24. § (1) bekezdése ugyanis az átmenetiséget csupán azért tartalmazza, mert a munkáltató a munkaszervezés keretei között akkor jár el jogszabályszerűen, ha a más munkakörbe tartozó feladatok ellátására csak átmenetileg kötelezi a munkavállalót. A Kjt. 44/A. §-a folytán megfelelően alkalmazandó a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 53. § (1)-(2) bekezdése, mely szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. E foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. A perben becsatolt, a peresített időszakra vonatkozó valamennyi okirat a felperes gazdasági főelőadói munkakörét rögzítette, a felperes munkaköri leírása nem került kiegészítésre a tűzvédelmi előadói feladatokkal, melyre nézve a felperes két alkalommal is írásbeli megbízást kapott. Maga az alperes sem hivatkozott arra az elsőfokú eljárásban, hogy a felperes munkaköre módosult volna, ilyen jogállítása nem volt, a másodfokú eljárásban pedig erre, mint tiltott ellenkérelem-változtatásra a Pp. 373. § (3) bekezdése és a 7. § (1) bekezdés 4. pontja folytán nem hivatkozhat. Az alperes az elsőfokú eljárásban mindösszesen azzal érvelt, hogy e feladatok nem tartoztak más munkavállaló munkakörébe, nem volt átmeneti és nem okozott jelentős többletmunkavégzést sem. Az alperes azt állította ellenkérelmében, hogy a felperes saját gazdasági tevékenysége mellé csatolt feladatát hajtotta végre, azaz maga sem vitatta, hogy a tűzvédelmi feladatok nem tartoztak a felperes munkakörébe. Az elmondottakra tekintettel a másodfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy a felperes munkaköre a tűzvédelmi megbízotti feladatokkal módosult volna.
A felperes a gazdasági főelőadói munkakörébe tartozó munkaköri feladatokon túl tűzvédelmi megbízottként tűzvédelmi oktatást tartott az új belépőknek, a poroltó készülékek szavatossági idejét nyomon követte, elkészítette és aktualizálta a tűzvédelmi szabályzatot és a tűzriadótervet, tűzvédelmi ellenőrzések esetén értesítési kötelezettsége volt, vezette a tűzvédelmi nyilvántartásokat, az irodákat tűzvédelmi osztályokba sorolta, tűzriadógyakorlat lebonyolításában részt vett, érintésvédelmi mérések alkalmával jelen volt.
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
A perbeli időben hatályos, a Kjt.-nek a belügyminiszter ágazati irányítása alá tartozó egyes szerveknél történő végrehajtásáról szóló 37/2011. (X. 28.) BM rendelet 6. § (1) bekezdése szerint az 1. §-ban meghatározott munkáltatóknál az 1-3. melléklet tartalmazza a közalkalmazotti munkaköröket, az ezekhez kapcsolódó fizetési osztályokat, a képesítési és más többletkövetelményeket, a vezetői pótlék mértékét, továbbá azokat a munkaköröket, amelyekben nem kötelező pályázat kiírása.
A felperes munkaköri leírása a tűzvédelmi megbízotti feladatokat nem tartalmazta, ez nem tartozott a gazdasági főelőadói munkaköréhez. A felperes által sem vitatottan a tűzvédelmi megbízotti feladatok nem képeznek önálló munkakört az alperesnél, az a jogszabály által meghatározott közalkalmazotti munkakörök között nem szerepelt.
A másodfokú bíróság szerint a Kjt. 24. § (1) bekezdése szerinti díjazás a jogszabályi feltételek fennállása esetén nemcsak akkor illeti meg a közalkalmazottat, ha egy másik, létező munkakörbe tartozó feladatokat lát el, de akkor is, ha ilyen munkakör formálisan nincs, ténylegesen azonban a munkaköri feladatok egy önálló munkakör létesítését kívánnák meg. Lényegében a felperes is erre hivatkozott keresete jogalapjaként. Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 369. § (3) bekezdés e) pontja alapján vizsgálta a felmerült többletmunka mennyiségét, annak jelentős mértékét. A felperes személyes meghallgatása, a becsatolt okiratok és a tűzvédelmi megbízottként foglalkoztatott tanú vallomása, valamint a kapitányságvezető nyilatkozata nem támasztja alá azt a felperesi tényelőadást, hogy a tűzvédelmi megbízotti feladatok ellátása jelentős többletmunka lett volna, az indokolta volna egy önálló munkakör létesítését. A felperes saját előadása szerint is ezek a feladatok nagymértékben eshetőlegesen jelentkeztek, jellemzően havonta, félévente, évente fordultak elő, s nemcsak ezek gyakorisága, de ezek időtartama sem volt olyan, ami igazolta volna a jelentős többletterhet. Tűzriadó gyakorlatot évente tartottak, havonta, kéthavonta érkezett új kolléga, akinek tűzvédelmi oktatása 10-15 percet vett igénybe, érintésvédelmi mérésre kétévente egyszer került sor, az két-három napot vett igénybe. A kézi tűzoltókészülékek hitelesítése évi két alkalommal történt meg. Havonta kétszer, háromszor fordult elő, hogy a biztonsági őr helyette ellenőrizte az automatikus tűzjelző berendezés működését és vezette a tűzjelző berendezés üzemeltetési naplót. A kapitányságvezető nyilatkozata és a tanú vallomása a felperes előadásához képest még kisebb intenzitású és előfordulású munkát igazolt.
Nem illeti meg a közalkalmazottat a Kjt. 24. § (1) bekezdése szerinti helyettesítési díj abban az esetben, ha nem igazolta, hogy olyan más munkakörbe tartozó feladatokat látott el, amik - a feladatok gyakorisága és/vagy időtartama alapján - jelentős többletmunkát jelentettek volna.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla, 1.Mf.31.251/2020/7.)