adozona.hu
BH 2021.6.173
BH 2021.6.173
A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés az Mt. 45. § (1) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi elemekben való megállapodással jön érvényesen létre. Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem szabályos, ez nem eredményezi a munkaszerződés semmisségét. A munkaszerződés érvénytelenségével nem azonos a foglalkoztatás jogellenessége [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 45. § (1) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felek között 2017. június 16-án kelt munkaszerződés szerint a felperes 2017. június 19-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Munkaszerződésében 6 hónap próbaidőt kötöttek ki, napi 8 órás munkaidő meghatározása mellett. Munkába állását követően a felperes több alkalommal kifogásolta a munkavégzés körülményeit, valamint azt, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem küldte el a munkába állást megelőzően, munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A felek k...
BH 2021.6.173 A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés az Mt. 45. § (1) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi elemekben való megállapodással jön érvényesen létre. Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem szabályos, ez nem eredményezi a munkaszerződés semmisségét. A munkaszerződés érvénytelenségével nem azonos a foglalkoztatás jogellenessége [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 45. § (1) bekezdése].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2017. június 16-án kelt munkaszerződés szerint a felperes 2017. június 19-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Munkaszerződésében 6 hónap próbaidőt kötöttek ki, napi 8 órás munkaidő meghatározása mellett. Munkába állását követően a felperes több alkalommal kifogásolta a munkavégzés körülményeit, valamint azt, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem küldte el a munkába állást megelőzően, munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A felek között több e-mail-váltás is történt ezzel kapcsolatban.[2] 2017. július 11-én délelőtt 10 óra körül a felperes személyesen átadta Á. L. részére a felmondását. Az ügyvezető aznap 10 óra 55 perckor küldött e-mailben tájékoztatta a felperest arról, hogy felmondását elfogadták, bár az abban írtakkal nem értenek egyet. Egyúttal közölte a felperessel, hogy még aznap megkapja az elszámolást, amely 11 óra 55 perckor megtörtént.
[3] Az alperes 2017. július 11-én kelt intézkedésével azonnali hatállyal, próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezt 11 óra 45 perckor adta át, a felperes pedig kézírásával rögzítette, hogy aznap teljeskörűen elszámolt, munkaeszközeit leadta, de a munkáltató felmondását nem fogadta el.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 29. § (2) bekezdése alapján egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű 346 000 forint felmondási időre járó járandóságát kérte, valamint egy- havi távolléti díjat kártérítésként, 300 000 forintot sérelemdíjként, szerződésen kívüli károkozás címén pedig 346 000 forintot igényelt.[5] Álláspontja szerint munkaszerződése semmis, mert az alperes a munkába állása előtt nem végezte el a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, nem részesítette munkavédelmi oktatásban. Az érvénytelen szerződésben kikötött próbaidő szintén semmisnek tekintendő, amelyre az alperes nem alapozhatta volna a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Az érvénytelen megállapodással létrejött munkaviszonyt az alperes köteles lett volna azonnali hatállyal megszüntetni. A próbaidőt utólag kötötte ki az alperes, mivel a felperes valójában már 2017. június 15-től dolgozott. A felperes hivatkozott a 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben írtakra is. Érvelése szerint a munkáltató megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdését, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. §-ában írt hátrányos megkülönböztetést is megvalósította.
[6] Álláspontja szerint sérelemdíjra jogosult, mivel az alperes nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit.
[7] A szerződésen kívüli károkozás iránti igénye körében arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetését követően elvégezte a munkavédelmi technikusi képzést annak érdekében, hogy másik munkaviszonyt nagyobb eséllyel tudjon létesíteni, emellett nyelvtanfolyamra is beiratkozott, ezeknek pedig költsége volt.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetés jogszerű próbaidőn belül. A felperest nem érte személyiségi jogsérelem, nem sérült emberi méltósága, munkavédelemhez való joga és jó hírneve.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Utalt az Mt. 42. § (1) bekezdésére, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bekezdésére és a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírásaira.[10] Álláspontja szerint külön jogszabály meghatározhatja, hogy bizonyos munkakörök csak jogszabály, vagy a munkáltató által előírt végzettséggel, képesítéssel tölthetők be. Amennyiben a munkavállaló az előírt végzettséggel, képesítéssel nem rendelkezik, abban az esetben az adott munkakörre létrejött munkaviszony érvénytelen, az Mt. 27. §-a alapján semmis.
[11] A perbeli esetben a felperes üzemvezetői munkakör betöltésére pályázott az alpereshez. E munkakört illetően nincs olyan jogszabály, amely képesítési követelményt írna elő, és arra sem merült fel adat, hogy a munkáltató rendelkezne Kollektív Szerződéssel, amely külön képesítési követelményt határozott volna meg. A munkáltató által előírt képesítés, végzettség hiányának jogkövetkezménye egyébként a munkaviszony felmondással való megszüntetése lehetett volna.
[12] Fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes érvényes munkaszerződést kötött a felperessel akkor is, ha előzetesen nem végeztetett munkaköri alkalmassági vizsgálatot, és a felperest nem részesítette munkavédelmi oktatásban.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek által 6 hónapi időtartamra kikötött próbaidő az Mt. 45. § (5) bekezdésébe ütközik, figyelemmel arra, hogy annak tartama legfeljebb 3 hónapig terjedő lehet. A próbaidőkikötés 3 hónapot meghaladó időtartama tekinthető semmisnek, ez azonban nem teszi semmissé magát a próbaidő kikötését. Így a munkaviszony létesítését követő 3 hónapon belül bármelyik fél, indokolás nélkül megszüntethette a munkaviszonyt.
[14] A felperes - alperes által sem vitatottan - 2017. július 11-én délelőtt 11 óra körül személyesen átadta a felmondását Á. L. ügyvezető részére, aki először az átvételt megtagadta, azonban még aznap 10 óra 55 perckor a felperesnek küldött e-mailben arról tájékoztatta, hogy aznap sor kerül az elszámolásra, ami 11 óra 55 perckor megtörtént. Ezt követően adta át az alperes a felperesnek a saját nyilatkozatát a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről.
[15] Fentiekből következően nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a felperes felmondása előbb kiváltotta a kívánt joghatást, a munkaviszony megszűnését. Ezért a felperesnek az alperes jogviszony megszüntetésére alapított igényei nem alaposak, úgymint az egyhavi felmondási idő és egyhavi távolléti díj mint kártérítés. A felperes nem tarthat igényt a szerződésen kívüli károkozás címén a munkavédelmi technikusi képzésének költségére sem, mivel nem róható fel az alperesnek, hogy a munkaviszony megszűnését követően a felperesnek nem sikerült rögtön elhelyezkednie.
[16] A bíróság nem látott megállapíthatónak felperes javára sérelemdíjat. A felperes által e körben előadottak nem merítik ki a személyiségi jogi jogsértést, valamint nem jelölt meg olyan konkrét tényeket sem, amelyek személyiségi jogsérelmet okoztak volna számára. A felperes jó hírnevének megsértésével kapcsolatban sem jelölt meg konkrét tényeket.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, kimondva, hogy a feljegyzett illetéket az állam viseli.
[18] A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 42. § (1) bekezdésére, 44. §-ára, valamint 45. § (1)-(5) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint a felek között a munkaszerződés létrejött.
[19] Érvénytelenség kérdése dogmatikailag csak létrejött szerződés esetében értelmezhető, amelynek egyik esetét, a semmisséget szabályozza az Mt. 27. § (1) bekezdése. Eszerint semmis a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, vagy nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző.
[20] A felperes a munkaszerződés semmiségét arra alapította, hogy az alperes megsértette a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontját, valamint 13. § (1) bekezdését, továbbá az Mvt. 49. § (1) bekezdését, 50. §-át, 55. § (1) bekezdés a) pontját.
[21] A másodfokú bíróság hivatkozott az Mt. 48. §-ára és 49. § (1) bekezdésére. Amennyiben a munkáltató a munkába lépést megelőzően nem biztosítja a munkavállaló számára a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, és a munkavállaló úgy ítélheti meg, hogy e körülmény a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna, az Mt. 49. § (2) bekezdése értelmében elállhat a szerződéstől, amely nyilatkozattal a szerződés annak megkötésére visszamenő hatállyal szűnik meg.
[22] Az Mt. 54. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét, egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, illetve az Mt. 78. § (1) bekezdése a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetését biztosítja a szerződésben érintett feleknek.
[23] Helytálló volt a felperes hivatkozása a semmisség körében annyiban, hogy az Mt. 45. § (5) bekezdése értelmében a munkaszerződésben kikötött próbaidő a 3 hónapot nem haladhatja meg. Az Mt. 27. § (3) bekezdése értelmében ezen részleges érvénytelenségi ok megszűnt azzal, hogy a semmis rendelkezés helyébe az Mt. 29. § (3) bekezdése alapján az Mt. 45. § (5) bekezdése lépett. A perben arra vonatkozóan pedig nem merült fel adat, hogy legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidő kikötésével a felek nem kívántak volna szerződést kötni.
[24] Egyező volt a felek nyilatkozata abban a tekintetben is, hogy az Mt. 45. § (5) bekezdése értelmében irányadó 3 hónap időtartamú próbaidő alatt elsőként a felperes közölt munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatot az alperessel, amelyben az azonnali hatályú felmondás jogát nem az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, hanem azt az Mt. felmondásra vonatkozó általános szabályai szerint gyakorolta. A felperes felmondása jogszerűségét a felek a perben nem vitatták, az az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint 63. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését eredményezte akkor is, ha indokaival az alperes nem értett egyet. A felperes felmondásának az a következménye, hogy az alperes által közölt későbbi felmondás joghatás kiváltására nem alkalmas, ezért annak érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A felperes felülvizsgálati kérelme
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabályba ütközés miatti "megváltoztatását", az alperesnek a hibájából előállt érvénytelenség miatt anyagi jogi marasztalását és teljes perköltség viselésére kötelezését kérte, utalva az Mt. 27. § (1) bekezdésére, Mt. 29. § (2) bekezdésére azzal, hogy egyhavi felmondási időre járó munkabérének összege 346 000 forint. Kérte továbbá kötelezni az alperest az Mt. 30. §, 31. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:62. § (5) bekezdése alapján egyhavi, azaz 346 000 forint távolléti díj megfizetésére kártérítés címén.[26] A felperes 2017. június 16-án kelt munkaszerződése szerint 2017. június 19-től létesített határozatlan idejű munkaviszonyt üzemvezető munkakörre.
[27] Az alperes magatartása miatt folyamatosan fennállt az a kényszer- és veszélyhelyzet, hogy ha valaki megsérül, vagy az adott szakhatóság eljárást kezdeményez felperessel szemben, akkor a 2012. évi C. törvény (Btk.) 165. § (1) bekezdése alapján felelősségre vonása várható.
[28] Az alperes "hibájából" folyamatosan fennálló okok miatt 2017. július 11-én 11 óra 28 perckor a felperes elküldte e-mailben az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján az azonnali hatályú felmondását [Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pont].
[30] Az alperes 2017. július 11-én 11 óra 45 perckor próbaidőre való hivatkozással [Mt. 79. § (1) bekezdés a) pont] megszüntette a jogviszonyát. Ezen nyilatkozatot a felperes átvette, de tartalmát nem fogadta el, vagyis nem a felperes azonnali hatályú felmondása "érvényesült" az Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pontja alapján, hanem az alperes felmondása volt az, ami a jogviszonyt megszüntette.
[31] A felperes azonnali hatályú felmondásának tartalma is az Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pontját erősíti, ráadásul alperes azt el is fogadta.
[32] A másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperes felmondása az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontjára, illetve az Mt. 63. § (1) bekezdés e) pontjára alapítottan "általános azonnali hatályú felmondási szabályokra" hivatkozik, téves jogkövetkeztetésen alapul.
[33] Az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlására irányadó 15 napos szubjektív határidő megtartottsága megállapítása során nem az Mt. 24. § (2) bekezdésének, hanem a 25. § (6) bekezdés és 78. § (2) bekezdései együttes alkalmazásának van helye.
[34] Az Mt. 78. § (2) bekezdésében az azonnali hatályú felmondás gyakorlására vonatkozó szabály az Mt. 25. § (6) bekezdésében megengedett eltérő rendelkezés, amely alapján az azonnali hatályú felmondásra előírt 15 napos szubjektív határidő megtartottsága nem a jognyilatkozat közlése, hanem a jog gyakorlása alapján állapítható meg.
[35] Az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
[36] A másodfokú bíróság határozatában részben felsorolta a felperes semmisségre való hivatkozását, a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 13. § (1) bekezdés, továbbá az Mvt. 49. § (1) bekezdés, 50. §, 55. § (1) bekezdés a) pontja megjelölésével. Hivatkozott az Mt. 51. § (4) bekezdésében foglaltakra is. A felperes perbeli előadása azonban sokkal több jogszabályhely megjelölést tartalmazott.
[37] Utalt felülvizsgálati kérelmében is az Mt. 51. § (1) bekezdésére, 27. § (1) bekezdésére, Mt. 29. § (1), (2) bekezdésére. Felhívta az EBH 2015.M17. számú elvi határozatban foglaltakat. Hivatkozott ezen túlmenően a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 15. § (1) bekezdésére, 16. §-ára, valamint a Ptk. 6:88. §-ában rögzítettekre, illetve az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdésére.
[40] Az alperes nem biztosította a tisztességes foglalkoztatás feltételeit, ezért ezen szabályba ütközik a munkaszerződés, amely az ő hibájából semmis.
[41] A munkavállaló jogának elfojtása, és ezzel összefüggésben a jogérvényesítés megakadályozása a munkavállaló tekintélyének, önbecsülésének figyelmen kívül hagyásával alkalmas az emberi méltóság megsértésére. Ez olyan beavatkozás a munkavállaló autonómiájába, amellyel szemben a védelem abszolút, azaz a munkáltató érdekeit megelőzi a munkavállaló érdeke, az emberi méltósághoz való joga.
[42] A szerződésen kívüli károkozás körében a felperes utalt az Mt. 30. §-ára, 31. §-a alapján a Ptk. 6:62. § (5) bekezdésére.
[43] A Ptk. nevesíti a szerződéses feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget, amely a szerződést megkötő alanyokat a szerződés minden létszakában terheli, ugyanis a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése alapján.
[44] A Ptk. 6:62. § (3) bekezdése alapján a károkozó a kárt a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni.
[45] Ha nem jön létre szerződés, és a fél megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, akkor a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai az irányadóak.
[46] A szerződés megkötésével összefüggő károkért a fél akkor vonható felelősségre, ha az érvénytelenségi okról tudott, vagy tudnia kellett volna, vagy ha ő maga idézte elő. Az érvénytelenség okozásának tényéhez az új Ptk. automatikus, objektív helytállási kötelezettséget kapcsol.
A Kúria döntése és jogi indokai
[48] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[51] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely követelménynek nem felel meg önmagában az Alaptörvényre való hivatkozás. Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, erre vonatkozó eljárásokat a XIV. cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak értelmezése alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadás alapján értékelhette a jogerős határozatot [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont].
[52] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ának megsértését, vagyis a bizonyítékok téves mérlegelését nem állította, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó.
[53] Eszerint a felperes 2017. július 11-én átadta azt az iratot az alperes részére, amellyel jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette [Mt.78. § (1) bek.]. Erre figyelemmel az Mt. 64. §-ára vonatkozó ítéleti hivatkozások tévesek.
[54] Az alperes a felperes jogviszony-megszüntető nyilatkozatát követően még ugyanazon a napon hozott intézkedésével próbaidő alatt, azonnali hatállyal megszüntette a felperes jogviszonyát, ami már nem volt joghatás kiváltására alkalmas, hiszen a munkaviszony felperes ezt megelőző nyilatkozatával megszűnt. Így nem alapos azon felülvizsgálati érvelés, hogy az alperes Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára alapított intézkedése szüntette meg a jogviszonyt, és az abban foglalt indokok értékelendőek.
[55] Mivel az alperes nyilatkozata nem volt joghatályos, így nem lehetett értékelni a határidő-számítás körében felperes által hivatkozott Mt. 78. § (2) bekezdését, Mt. 25. § (6) bekezdését, illetve a 24. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat.
[56] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul utalt arra, hogy a "jogviszony" semmis volt (Mt. 27. §), mivel az alperes megsértette a munkaköri szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontját, 16. §-át, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bekezdését, 50. §-át, 55. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
[57] A semmisség kizárólag a felek egy- vagy többoldalú jognyilatkozatai tekintetében értelmezhető jogi értékítélet. Lényege az, hogy a felek jognyilatkozata alkalmatlan arra, hogy a célzott joghatást kiváltsa. Valamely magatartás jogi minősítésekor jogszabályba vagy szerződésbe ütközés állapítható meg.
[58] A bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperes munkakörére nézve a munkaszerződés megkötésére nem volt képesítési körülmény vagy egyéb követelmény előírva munkaviszony létesítési feltételeként. A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ában foglalt alkalmassági vizsgálat hiánya miatt elrendelt foglalkoztatási tilalom nem a munkaszerződés megkötésére, hanem a munkaviszony teljesítésére tartozó kérdés. A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés [Mt. 42. § (1) bekezdés] az Mt. 45 § (1) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi elemekben (munkakör, alapbér) való megállapodással érvényesen létrejött. A másodfokú bíróság pedig ítéletében helytállóan sorolta fel azon lehetőségeket, amelyek a felperes rendelkezésére álltak a véleménye szerint rá nézve sérelmes helyzet, a jogviszony megszüntetésére.
[59] Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem volt szabályos, ez nem eredményezhette "a jogviszony" (helyesen a munkaszerződés) semmisségét (Mt. 27. §). A fentebbiek alapján [57] a megállapodás (munkaszerződés) érvénytelensége nem azonos a foglalkoztatás jogellenességével. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Mt. 29. §-ában foglalt jogkövetkezmények pedig az érvénytelen megállapodásra irányadóak.
[60] Az Mt. 45. § (5) bekezdése értelmében a munkaszerződésben kikötött próbaidő a 3 hónapot nem haladhatja meg. Az Mt. 27. § (3) bekezdése szerint ezen érvénytelenségi ok azzal, hogy a semmis rendelkezés helyébe az Mt. 29. § (3) bekezdés alapján az Mt. 45. § (5) bekezdése lépett, orvoslást nyert. A másodfokú bíróság helyesen utalt a szerződés részleges érvénytelensége körében rá, miszerint nem merült fel adat arra, hogy legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidő kikötése esetén a felek nem kívántak volna munkaszerződést kötni.
[61] A felperes szerződésen kívüli károkozás címén [Ptk. 6:62. § (1), (3), (5) bekezdés] igényelt követelése sem volt alapos. A felperes igényei nem a jogviszony létesítéséhez kapcsolódtak (amelynek érvényességét kellett jelen perben megítélni), és nem volt bizonyított sem az általa állított kár bekövetkezte, sem az, hogy a hivatkozottakért mennyiben tehető felelőssé az alperes.
[62] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.121/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.121/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kiszely Péter ügyvéd
Az alperes:
A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.767/2019/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2018/19.
Rendelkező rész
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.20.767/2019/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárásban felmerült 99.200 (kilencvenkilencezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek között 2017. június 16-án kelt munkaszerződés szerint a felperes 2017. június 19-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Munkaszerződésében 6 hónap próbaidőt kötöttek ki, napi 8 órás munkaidő meghatározása mellett. Munkába állását követően a felperes több alkalommal kifogásolta a munkavégzés körülményeit, valamint azt, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem küldte el a munkába állást megelőzően, munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A felek között több e-mail váltás is történt ezzel kapcsolatban.[2] 2017. július 11-én délelőtt 10 óra körül a felperes személyesen átadta Á. L. részére a felmondását. Az ügyvezető aznap 10 óra 55 perckor küldött e-mailben tájékoztatta a felperest arról, hogy felmondását elfogadták, bár az abban írtakkal nem értenek egyet. Egyúttal közölte a felperessel, hogy még aznap megkapja az elszámolást, amely 11 óra 55 perckor megtörtént.
[3] Az alperes 2017. július 11-én kelt intézkedésével azonnali hatállyal, próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezt 11 óra 45 perckor adta át, a felperes pedig kézírásával rögzítette, hogy aznap teljeskörűen elszámolt, munkaeszközeit leadta, de a munkáltató felmondását nem fogadta el.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 29. § (2) bekezdése alapján egy havi távolléti díjnak megfelelő összegű 346.000 forint felmondási időre járó járandóságát kérte, valamint egy havi távolléti díjat kártérítésként, 300.000 forintot sérelemdíjként, szerződésen kívüli károkozás címén pedig 346.000 forintot igényelt.[5] Álláspontja szerint munkaszerződése semmis, mert az alperes a munkába állása előtt nem végezte el a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, nem részesítette munkavédelmi oktatásban. Az érvénytelen szerződésben kikötött próbaidő szintén semmisnek tekintendő, amelyre az alperes nem alapozhatta volna a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Az érvénytelen megállapodással létrejött munkaviszonyt az alperes köteles lett volna azonnali hatállyal megszüntetni. A próbaidőt utólag kötötte ki az alperes, mivel a felperes valójában már 2017. június 15-től dolgozott. A felperes hivatkozott a 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben írtakra is. Érvelése szerint a munkáltató megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdését, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény ( továbbiakban Ebktv.) 5. §-ában írt hátrányos megkülönböztetést is megvalósította.
[6] Álláspontja szerint sérelemdíjra jogosult, mivel az alperes nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit.
[7] A szerződésen kívüli károkozás iránti igénye körében arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetését követően elvégezte a munkavédelmi technikusi képzést annak érdekében, hogy másik munkaviszonyt nagyobb eséllyel tudjon létesíteni, emellett nyelvtanfolyamra is beiratkozott, ezeknek pedig költsége volt.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetés jogszerű próbaidőn belül. A felperest nem ért személyiségi jogsérelem, nem sérült emberi méltósága, munkavédelemhez való joga és jó hírneve.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Utalt az Mt. 42. § (1) bekezdésére, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bekezdésére és a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírásaira.[10] Álláspontja szerint külön jogszabály meghatározhatja, hogy bizonyos munkakörök csak jogszabály, vagy a munkáltató által előírt végzettséggel, képesítéssel tölthetők be. Amennyiben a munkavállaló az előírt végzettséggel, képesítéssel nem rendelkezik, abban az esetben az adott munkakörre létrejött munkaviszony érvénytelen, az Mt. 27. § alapján semmis.
[11] A perbeli esetben a felperes üzemvezetői munkakör betöltésére pályázott az alpereshez. E munkakört illetően nincs olyan jogszabály, amely képesítési követelményt írna elő, és arra sem merült fel adat, hogy a munkáltató rendelkezne Kollektív Szerződéssel, amely külön képesítési követelményt határozott volna meg. A munkáltató által előírt képesítés, végzettség hiányának jogkövetkezménye egyébként a munkaviszony felmondással való megszüntetése lehetett volna.
[12] Fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes érvényes munkaszerződést kötött a felperessel akkor is, ha előzetesen nem végeztetett munkaköri alkalmassági vizsgálatot, és a felperest nem részesítette munkavédelmi oktatásban.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek által 6 hónapi időtartamra kikötött próbaidő az Mt. 45. § (5) bekezdésébe ütközik, figyelemmel arra, hogy annak tartama legfeljebb 3 hónapig terjedő lehet. A próbaidőkikötés 3 hónapot meghaladó időtartama tekinthető semmisnek, ez azonban nem teszi semmissé magát a próbaidő kikötését. Így a munkaviszony létesítését követő 3 hónapon belül bármelyik fél, indokolás nélkül megszüntethette a munkaviszonyt.
[14] A felperes - alperes által sem vitatottan - 2017. július 11-én délelőtt 11 óra körül személyesen átadta a felmondását Á. L. ügyvezető részére, aki először az átvételt megtagadta, azonban még aznap 10 óra 55 perckor a felperesnek küldött e-mailben arról tájékoztatta, hogy aznap sor kerül az elszámolásra, ami 11 óra 55 perckor megtörtént. Ezt követően adta át az alperes a felperesnek a saját nyilatkozatát a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről.
[15] Fentiekből következően nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a felperes felmondása előbb kiváltotta a kívánt joghatást, a munkaviszony megszűnését. Ezért a felperesnek az alperes jogviszony megszüntetésére alapított igényei nem alaposak, úgy mint az egy havi felmondási idő és egy havi távolléti díj mint kártérítés. A felperes nem tarthat igényt a szerződésen kívüli károkozás címén a munkavédelmi technikusi képzésének költségére sem, mivel nem róható fel az alperesnek, hogy a munkaviszony megszűnését követően a felperesnek nem sikerült rögtön elhelyezkednie.
[16] A bíróság nem látott megállapíthatónak felperes javára sérelemdíjat. A felperes által e körben előadottak nem merítik ki a személyiségi jogi jogsértést, valamint nem jelölt meg olyan konkrét tényeket sem, amelyek személyiségi jogsérelmet okoztak volna számára. A felperes jó hírnevének megsértésével kapcsolatban sem jelölt meg konkrét tényeket.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, kimondva, hogy a feljegyzett illetéket az állam viseli.
[18] A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 42. § (1) bekezdésére, 44. §-ára, valamint 45. § (1) - (5) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint a felek között a munkaszerződés létrejött.
[19] Érvénytelenség kérdése dogmatikailag csak létrejött szerződés esetében értelmezhető, amelynek egyik esetét, a semmisséget szabályozza az Mt. 27. § (1) bekezdése. Eszerint semmis a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, vagy nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző.
[20] A felperes a munkaszerződés semmiségét arra alapította, hogy az alperes megsértette a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontját, valamint 13. § (1) bekezdését, továbbá az Mvt. 49. § (1) bekezdését, 50. §-át, 55. § (1) bekezdés a) pontját.
[21] A másodfokú bíróság hivatkozott az Mt. 48. §-ára és 49. § (1) bekezdésére. Amennyiben a munkáltató a munkába lépést megelőzően nem biztosítja a munkavállaló számára a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, és a munkavállaló úgy ítéleti meg, hogy e körülmény a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna, az Mt. 49. § (2) bekezdése értelmében elállhat a szerződéstől, amely nyilatkozattal a szerződés annak megkötésére visszamenő hatállyal szűnik meg.
[22] Az Mt. 54. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét, egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, illetve az Mt. 78. § (1) bekezdése a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetését biztosítja a szerződésben érintett feleknek.
[23] Helytálló volt a felperes hivatkozása a semmisség körében annyiban, hogy az Mt. 45. § (5) bekezdése értelmében a munkaszerződésben kikötött próbaidő a 3 hónapot nem haladhatja meg. Az Mt. 27. § (3) bekezdése értelmében ezen részleges érvénytelenségi ok megszűnt azzal, hogy a semmis rendelkezés helyébe az Mt. 29. § (3) bekezdése alapján az Mt. 45. § (5) bekezdése lépett. A perben arra vonatkozóan pedig nem merült fel adat, hogy legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidő kikötésével a felek nem kívántak volna szerződést kötni.
[24] Egyező volt a felek nyilatkozata abban a tekintetben is, hogy az Mt. 45. § (5) bekezdés értelmében irányadó 3 hónap időtartamú próbaidő alatt elsőként a felperes közölt munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatot az alperessel, amelyben az azonnali hatályú felmondás jogát nem az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, hanem azt az Mt. felmondásra vonatkozó általános szabályai szerint gyakorolta. A felperes felmondása jogszerűségét a felek a perben nem vitatták, az az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint 63. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését eredményezte akkor is, ha indokaival az alperes nem értett egyet. A felperes felmondásának az a következménye, hogy az alperes által közölt későbbi felmondás joghatás kiváltására nem alkalmas, ezért annak érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
A felperes felülvizsgálati kérelme
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabályba ütközés miatti "megváltoztatását", az alperesnek a hibájából előállt érvénytelenség miatt anyagi jogi marasztalását és teljes perköltség viselésére kötelezését kérte, utalva az Mt. 27. § (1) bekezdésére, Mt. 29. § (2) bekezdésére azzal, hogy egy havi felmondási időre járó munkabérének összege 346.000 forint. Kérte továbbá kötelezni az alperest az Mt. 30. §, 31. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:62. § (5) bekezdés alapján egy havi, azaz 346.000 forint távolléti díj megfizetésére kártérítés címén.[26] A felperes 2017. június 16-án kelt munkaszerződése szerint 2017. június 19-től létesített határozatlan idejű munkaviszonyt üzemvezető munkakörre.
[27] Az alperes magatartása miatt folyamatosan fennállt az a kényszer- és veszélyhelyzet, hogy ha valaki megsérül, vagy az adott szakhatóság eljárást kezdeményez felperessel szemben, akkor a 2012. évi C. törvény (Btk.) 165. § (1) bekezdése alapján felelősségre vonása várható.
[28] Az alperes "hibájából" folyamatosan fennálló okok miatt 2017. július 11-én 11 óra 28 perckor a felperes elküldte e-mailben az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján az azonnali hatályú felmondását (Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pont).
[30] Az alperes 2017. július 11-én 11 óra 45 perckor próbaidőre való hivatkozással (Mt. 79. § (1) bekezdés a) pont) megszüntette a jogviszonyát. Ezen nyilatkozatot a felperes átvette, de tartalmát nem fogadta el, vagyis nem a felperes azonnali hatályú felmondása "érvényesült" az Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pontja alapján, hanem az alperes felmondása volt az, ami a jogviszonyt megszüntette.
[31] A felperes azonnali hatályú felmondásának tartalma is az Mt. 78. § (1) bekezdés a), b) pontját erősíti, ráadásul alperes azt el is fogadta.
[32] A másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperes felmondása az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontjára, illetve az Mt. 63. § (1) bekezdés e) pontjára alapítottan "általános azonnali hatályú felmondási szabályokra" hivatkozik, téves jogkövetkeztetésen alapul.
[33] Az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlására irányadó 15 napos szubjektív határidő megtartottsága megállapítása során nem az Mt. 24. § (2) bekezdésének, hanem a 25. § (6) bekezdés és 78. § (2) bekezdései együttes alkalmazásának van helye.
[34] Az Mt. 78. § (2) bekezdésében az azonnali hatályú felmondás gyakorlására vonatkozó szabály az Mt. 25. § (6) bekezdésében megengedett eltérő rendelkezés, amely alapján az azonnali hatályú felmondásra előírt 15 napos szubjektív határidő megtartottsága nem a jognyilatkozat közlése, hanem a jog gyakorlása alapján állapítható meg.
[35] Az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
[36] A másodfokú bíróság határozatában részben felsorolta a felperes semmisségre való hivatkozását, a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 13. § (1) bekezdés, továbbá az Mvt. 49. § (1) bekezdés, 50. §, 55. § (1) bekezdés a) pontja megjelölésével. Hivatkozott az Mt. 51. § (4) bekezdésében foglaltakra is. A felperes perbeli előadása azonban sokkal több jogszabályhely megjelölést, érvelést tartalmazott, amelyet a bíróságok nem vettek figyelembe.
[37] Utalt felülvizsgálati kérelmében is az Mt. 51. § (1) bekezdésére, 27. § (1) bekezdésére, Mt. 29. § (1), (2) bekezdésére. Felhívta az EBH 2015.M17. számú elvi határozatban foglaltakat. Hivatkozott ezen túlmenően a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 15. § (1) bekezdésére, 16. §-ára, valamint a Ptk. 6:88. §-ban rögzítettekre, illetve az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdésére.
[38] Az Alaptörvény kiemelt jelentőséget tulajdonít a munkán alapuló társadalomnak, amikor rögzíti, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Az Alapvetés M) cikk (1) bekezdés rögzíti, hogy "Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.".
[39] Tartalmilag ezt ismétli meg az Mt. 1. §-a, amikor kimondja, hogy e törvény a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire.
[40] Alperes nem biztosította a tisztességes foglalkoztatás feltételeit, ezért ezen szabályba ütközik a munkaszerződés, amely az ő hibájából semmis.
[41] A munkavállaló jogának elfojtása, és ezzel összefüggésben a jogérvényesítés megakadályozása a munkavállaló tekintélyének, önbecsülésének figyelmen kívül hagyásával alkalmas az emberi méltóság megsértésére. Ez olyan beavatkozás a munkavállaló autonómiájába, amellyel szemben a védelem abszolút, azaz a munkáltató érdekeit megelőzi a munkavállaló érdeke, az emberi méltósághoz való joga.
[42] A szerződésen kívüli károkozás körében a felperes utalt az Mt. 30. §-ára, 31. §-a alapján a Ptk. 6:62. § (5) bekezdésére.
[43] A Ptk. nevesíti a szerződéses feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget, amely a szerződést megkötő alanyokat a szerződés minden létszakában terheli, ugyanis a Ptk. 6:62. § (1) bekezdése alapján.
[44] A Ptk. 6:62. § (3) bekezdése alapján a károkozó a kárt a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni.
[45] Ha nem jön létre szerződés, és a fél megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, akkor a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai az irányadóak.
[46] A szerződés megkötésével összefüggő károkért a fél akkor vonható felelősségre, ha az érvénytelenségi okról tudott, vagy tudnia kellett volna, vagy ha ő maga idézte elő. Az érvénytelenség okozásának tényéhez az új Ptk. automatikus, objektív helytállási kötelezettséget kapcsol.
[47] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[48] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[49] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[50] A jogszabályban meghatározott törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti (1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. - 6. pont).
[51] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely követelménynek nem felel meg önmagában az Alaptörvényre való hivatkozás. Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, erre vonatkozó eljárásokat a XIV. cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak értelmezése alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadás alapján értékelhette a jogerős határozatot.[Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, 1/2016.(II.15.) PK vélemény 3-6. pont]
[52] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-nak megsértését, vagyis a bizonyítékok téves mérlegelését nem állította, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben foglalt tényállás volt az irányadó.
[53] Eszerint a felperes 2017. július 11-én átadta azt az iratot az alperes részére, amellyel jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette (Mt.78.§(1) bek.) Erre figyelemmel az Mt. 64. §-ra vonatkozó ítéleti hivatkozások tévesek.
[54] Az alperes a felperes jogviszony megszüntető nyilatkozatát követően még ugyanazon a napon hozott intézkedésével próbaidő alatt, azonnali hatállyal megszüntette a felperes jogviszonyát, ami már nem volt joghatás kiváltására alkalmas, hiszen a munkaviszony felperes ezt megelőző nyilatkozatával megszűnt. Így nem alapos azon felülvizsgálati érvelés, hogy az alperes Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára alapított intézkedése szüntette meg a jogviszonyt, és az abban foglalt indokok értékelendőek.
[55] Mivel az alperes nyilatkozata nem volt joghatályos, így nem lehetett értékelni a határidő számítás körében felperes által hivatkozott Mt. 78. § (2) bekezdését, Mt. 25. § (6) bekezdését, illetve a 24. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat.
[56] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul utalt arra, hogy a "jogviszony" semmis volt (Mt. 27. §), mivel az alperes megsértette a munkaköri szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontját, 16. §-át, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bekezdését, 50. §-t, 55. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
[57] A semmisség kizárólag a felek egy- vagy többoldalú jognyilatkozatai tekintetében értelmezhető jogi értékítélet. Lényege az, hogy a felek jognyilatkozata alkalmatlan arra, hogy a célzott joghatást kiváltsa. Valamely magatartás jogi minősítésekor jogszabályba vagy szerződésbe ütközés állapítható meg.
[58] A bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a felperes munkakörére nézve a munkaszerződés megkötésére nem volt képesítési körülmény vagy egyéb követelmény előírva munkaviszony létesítési feltételként. A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 16. §-ban foglalt alkalmassági vizsgálat hiánya miatt elrendelt foglalkoztatási tilalom nem a munkaszerződés megkötésére, hanem a munkaviszony teljesítésére tartozó kérdés. A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés (Mt. 42.§ (1) bekezdés) az Mt. 45 § (1) bekezdésben foglalt kötelező tartalmi elemekben (munkakör, alapbér) való megállapodással érvényesen létrejött. A másodfokú bíróság pedig ítéletében helytállóan sorolta fel azon lehetőségeket, amelyek a felperes rendelkezésére álltak a véleménye szerint rá nézve sérelmes helyzet, a jogviszony megszüntetésére.
[59] Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem volt szabályos, ez nem eredményezhette "a jogviszony" (helyesen a munkaszerződés) semmisségét (Mt. 27. §). A fentebbiek alapján [57] a megállapodás (munkaszerződés) érvénytelensége nem azonos a foglalkoztatás jogellenességével. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Mt. 29. §-ban foglalt jogkövetkezmények pedig az érvénytelen megállapodásra irányadóak.
[60] Az Mt. 45. § (5) bekezdése értelmében a munkaszerződésben kikötött próbaidő a 3 hónapot nem haladhatja meg. Az Mt. 27. § (3) bekezdése szerint ezen érvénytelenségi ok azzal, hogy a semmis rendelkezés helyébe az Mt. 29. § (3) bekezdés alapján az Mt. 45. § (5) bekezdése lépett, orvoslást nyert. A másodfokú bíróság helyesen utalt a szerződés részleges érvénytelensége körében rá, miszerint nem merült fel adat arra, hogy legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidő kikötése esetén a felek nem kívántak volna munkaszerződést kötni.
[61] A felperes szerződésen kívüli károkozás címén (Ptk. 6:62. § (1), (3), (5) bekezdés) igényelt követelése sem volt alapos. A felperes igényei nem a jogviszony létesítéséhez kapcsolódtak (amelynek érvényességét kellett jelen perben megítélni), és nem volt bizonyított sem az általa állított kár bekövetkezte, sem az, hogy a hivatkozottakért mennyiben tehető felelőssé az alperes.
[62] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés az Mt. 45. § (1) bekezdésben foglalt kötelező tartalmi elemekben való megállapodással jön érvényesen létre. Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem szabályos, ez nem eredményezi a munkaszerződés semmisségét. A munkaszerződés érvénytelenségével nem azonos a foglalkoztatás jogellenessége.Záró rész
[29] A felülvizsgálati eljárásban a pernyertes alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. § (1) bekezdése alapján.[30] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték az államot teheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján.
[31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[32] Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. február 17.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.121/2020.)