adozona.hu
BH 2021.5.152
BH 2021.5.152
A jogalkotó a téves helyen történő előterjesztést nem nevesítette külön visszautasítási okként, hanem ezt a körülményt az elsőfokú bíróságnak a határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálnia, mert a keresetindítási határidő és a keresetindítás helye két összefüggő feltétel, bármelyik feltétel elvétése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár. A keresetlevének mind a téves helyre, mind a határidőn túli előterjesztése a határidő elmulasztása miatti visszautasítási ok, azaz a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Vajszlói Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2020. március 2. napján kelt HIR/416-1/2020. számú határozatával a felperes tulajdonában lévő ... hrsz-ú ingatlan után a 2020. adóévtől évente 388 000 forint telekadót állapított meg.
[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2020. április 7-én meghozott BA/72/00324-3/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat jogorvoslati része tájékoztatást adott arról, hog...
BH 2021.5.152 A jogalkotó a téves helyen történő előterjesztést nem nevesítette külön visszautasítási okként, hanem ezt a körülményt az elsőfokú bíróságnak a határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálnia, mert a keresetindítási határidő és a keresetindítás helye két összefüggő feltétel, bármelyik feltétel elvétése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár. A keresetlevének mind a téves helyre, mind a határidőn túli előterjesztése a határidő elmulasztása miatti visszautasítási ok, azaz a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alkalmazását eredményezi.
Ha a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét a jogszabályban meghatározott helyen (is) előterjeszti, úgy a határidő megtartottságát vizsgálni kell és ennek elmulasztása esetén alkalmazandó a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja. Amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag a nem a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be, a bíróságnak elsődlegesen a benyújtás helye alóli kivételeket [Kp. 41. § (3), (5) bekezdés, 39. § (3a) bekezdés] kell vizsgálnia és amennyiben a kivételszabály nem alkalmazható, úgy a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján kell a keresetlevelet visszautasítani, ebben az esetben a határidő megtartottsága fel sem merülhet [2017. évi I. törvény (Kp.) 39. § (1), (3), (3a) bekezdés, 48. § (1) bekezdés i) pont].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A Vajszlói Közös Önkormányzati Hivatal jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2020. március 2. napján kelt HIR/416-1/2020. számú határozatával a felperes tulajdonában lévő ... hrsz-ú ingatlan után a 2020. adóévtől évente 388 000 forint telekadót állapított meg.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2020. április 7-én meghozott BA/72/00324-3/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat jogorvoslati része tájékoztatást adott arról, hogy a kézhezvételtől számított 30 napon belül - jogszabálysértésre hivatkozva - a Pécsi Törvényszékhez címzett, a Baranya Megyei Kormányhivatal ellen benyújtott keresettel annak bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bírósággal való kötelező elektronikus kapcsolattartás esetén a keresetet az elsőfokú hatósághoz lehet benyújtani, annak hivatali kapujára. A jogi képviselő nélkül eljáró fél a keresetlevelet a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról szóló 6/2019. (III. 18.) IM rendelet 19. mellékletében meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti. A bírósági jogorvoslatot az adóigazgatásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 130. § (1) bekezdése alapján biztosította.
A kereset, a védirat
[3] A jogi képviselővel eljáró felperes a jogi képviselő által 2020. április 23-án elektronikus úton átvett határozat ellen - az alperesnél 2020. május 20-án általános célú elektronikus kéreleműrlap-szolgáltatás (a továbbiakban: e-papír) útján, továbbá a bíróságon 2020. május 21-én papír alapon - keresetlevelet terjesztett elő, amelyben az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését indítványozta. Előadta, hogy azért nem elektronikus úton terjesztette elő a keresetlevelét a bíróságon, mert az elsőfokú hatóság semmilyen elektronikus kapcsolattartási lehetőséggel nem rendelkezik, az elektronikus ügyintézést nem teszi lehetővé, ezért a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 39. § (3a) bekezdése szerint járt el, az alpereshez pedig elektronikus úton nyújtotta be a keresetlevelet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir.) 24. §-a alapján.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzése
[5] Az elsőfokú bíróság a 3.K.700.941/2020/11. szám alatti végzésével a felperes keresetlevelét a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján visszautasította, utalással a Kp. 39. § (1), (3) bekezdéseiben, a 49. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra. Rögzítette, hogy a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdéseiben foglaltakat vizsgálva, ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók az ott írt feltételek hiányában, ezért a bíróságon történő előterjesztésre jogszerű lehetősége a felperesnek nem volt. Megállapította, hogy a Kp. 39. § (1) bekezdése alapján a felperesnek - attól függetlenül, hogy a felperes vitatta, de nem bizonyította azt, hogy elektronikus benyújtás az elsőfokú szervnél nem volt lehetséges -, az első fokon eljárt közigazgatási szervnél kellett volna benyújtania a keresetlevelét, ehelyett a bíróságnál és az alperesnél nyújtotta be azt, azaz a felperes téves helyen terjesztette elő a keresetlevelét. A Kp. 39. § (3) bekezdéséből - a contrario - következik, hogy jogi képviselővel eljáró felperes esetében a keresetlevelet nem lehet határidőben benyújtottnak tekinteni akkor sem, ha azt határidőben a bírósághoz vagy a másodfokú hatósághoz nyújtotta be. Az időközbeni jogszabályváltozásra figyelemmel a Kúria Kfv.VII.38.032/2019/9. számú végzésében foglaltakat nem tartotta alkalmazhatónak, ezért nem a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja, hanem az i) pontja alapján utasította vissza a keresetlevelet. Kiemelte, hogy a Kp. Kommentár szerint a keresetlevél benyújtásának két összefüggő feltétele van: a benyújtás helye és ideje. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) szerinti módon történő előterjesztés a benyújtás módjára és nem az előterjesztés helyére vonatkozik. Utalt arra is, hogy amennyiben fennálltak az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdésében foglalt kimentési okok, úgy a felperesnek az elektronikus előterjesztés helyett jogszerű lehetősége lett volna más módon (pl. papír alapon) benyújtani a keresetlevelet. A Kp. előírása szerint azonban keresetlevél benyújtásának helye mindenképpen adott, az alól nem ad felmentést a jogszabály. Utalt továbbá arra is a bíróság, hogy a Kp. 49. § (1) bekezdés b) pontjából következően sem alkalmazható a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja, mert ebben az esetben a felperes a bíróságnál újra benyújthatná a keresetlevelét, ugyanakkor erre a Kp. 39. § (3) bekezdése a jogi képviselővel eljáró fél esetén törvényes lehetőséget nem ad. A keresettel támadott másodfokú határozat jogorvoslati tájékoztatása tartalmazta a keresetlevél benyújtásának módját, határidejét és helyét, és a Kúria Kfv.IV.37.158/2020/5. és a Kfv.IV.35.051/2020/5. számú végzéseiben foglaltak szerint a jogalkotó a jogi képviselővel szemben a keresetlevél benyújtása tekintetében szigorúbb elvárást támaszt.A fellebbezés, az észrevétel
[6] A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a Kp. 114. § (4) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelheti a terhére azt, hogy a keresetlevelet nem az elsőfokú hatósághoz nyújtotta be. Előadta, hogy elektronikus ügyintézésre volt kötelezett, ebből következően jelentősége volt az elektronikus benyújtás technikai feltételeinek, amellyel és az eljáró bíróság nem volt tisztában. Az elérhető formanyomtatványok egyike sem volt alkalmas a keresetlevél benyújtására, továbbá a program csak Vajszló Nagyközség Önkormányzat elérhetőségét adja, nincs nyoma az elsőfokú adóhatóságnak, közvetlenül tehát nem volt benyújtható az elsőfokú adóhatósághoz a keresetlevél. Az elsőfokú bíróság megkereste a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-t és a 2020. szeptember 17. napján küldött válaszból egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú hatósághoz keresetlevelet benyújtani nem lehet és közvetlenül még most sem elérhető elektronikus úton. A jogorvoslati tájékoztatás a határozatban pedig nem volt teljes körű, hiszen az kifejezetten azt tartalmazta, hogy a hivatali kapun keresztül tudja benyújtani elektronikus úton a keresetlevelét, ugyanakkor arról nem tájékoztatta, hogy az elsőfokú hatóság tárhelye elektronikus úton akként érhető el, hogy a Vajszló Nagyközség Önkormányzat opciót kell választania. Az önkormányzat azonban nem azonos az elsőfokú adóhatósággal, így nem lehetett egyértelmű, hogy az önkormányzat opciót kell választani. A hatóságok eljárása a jóhiszeműség elvébe és a bizalmi elvbe is ütközik. Utalt arra is, hogy telefonon az alperes jogtanácsosa arról tájékoztatta, hogy postán küldje el a beadványt a másodfokú hatósághoz vagy a bíróság részére. Nem foghat helyt az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint az elsőfokú hatósághoz kellett volna benyújtania postai úton a keresetlevelét, mivel ekkor az elektronikus út igénybevételére vonatkozó kötelezettségét nem tudta volna teljesíteni.[7] Az alperes az észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását, mert a bíróság okfejtése és megállapításai helyesek, a döntése jogilag megalapozott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A fellebbezés alaptalan.[9] A Kúria a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és az észrevétel keretei között vizsgálta felül az elsőfokú bíróság végzését, és ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése helytálló, az abban foglaltakkal egyetértett, ezért a fellebbezés alapján az alábbiakat emeli ki.
[10] Az elsőfokú bíróság a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján utasította vissza a felperesi keresetlevelet, mert a felperesi jogi képviselő a keresetindítási határidőt nem tartotta meg. A felperes a fellebbezésében ezt vitatta, ezért a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes határidőn belül terjesztette-e elő a keresetlevelét.
[11] A Kúria elöljáróban arra mutat rá, hogy az időközbeni jogszabályváltozásra tekintettel a Kpkf.VI.39.839/2020/2. számú, 2020. október 5. napján kelt végzésében a felperes által a fellebbezésében felvetett jogkérdések kapcsán állást foglalt, a Kúria Kfv.VII.38.032/2019/9. számú végzésben foglalt állásponttól eltérő álláspontra jutott, melytől eltérni nem kíván, ezért az abban foglaltakat maradéktalanul fenntartja és erre tekintettel az alábbiakra mutat rá.
[12] Az elsőfokú bíróság arra alapította a döntését, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes nem a jogszabályban meghatározott helyen terjesztette elő a keresetét. A Kúria kiemeli, hogy ezt a tényt a felperes nem cáfolta és nem is vitatta, elismerte, hogy a keresetlevél az elsőfokú közigazgatási szerv helyett az elsőfokú bíróságnál, illetőleg az alperesnél került benyújtásra. Ezért a Kúriának a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy a jogi képviselő által nem a jogszabályban meghatározott helyen előterjesztett kereset megalapozza-e annak megállapítását, hogy a felperes nem határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelet.
[13] A Kúria arra mutat rá, hogy a jogalkotó a téves helyen történő előterjesztést nem nevesítette külön visszautasítási okként, hanem ezt a körülményt a Kp. Kommentár értelmében a határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak. A Kp. Kommentár a jogszabály-értelmezésénél azt fejti ki, hogy a keresetindítási határidő és a keresetindítás helye két összefüggő feltétel, bármelyik feltétel elvétése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár. Másképp fogalmazva, a keresetlevélnek mind a téves helyre történő, mind a határidőn túli előterjesztése a határidő elmulasztása miatti visszautasítási ok megállapítását eredményezi. Ha a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét a jogszabályban meghatározott helyen is előterjeszti, a keresetindítási határidő megtartottságát vizsgálni kell. Amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag nem a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be (mint a perbeli esetben is), úgy a benyújtás helye alóli kivételeket vizsgálni kell. Ha megállapítható, hogy a benyújtás helye alóli kivételek nem állnak fenn, úgy a határidőben való benyújtás nem merülhet fel, a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont alkalmazandó.
[14] A benyújtás helye alóli kivételeket a Kp. szabályozása a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdéseiben (mely a felperes által sem vitatottan a perbeli esetben nem alkalmazandó), illetőleg a Kp. 39. § (3) bekezdésében tartalmaz, ha a jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelét tévesen a bírósághoz nyújtja be. Jelen esetben azonban a felperes jogi képviselővel járt el, így a Kp. 39. § (3) bekezdéséből a contrario következik, hogy a felperes esetében a keresetlevelet e szabályra alapítottan nem lehet határidőben benyújtottnak tekinteni.
[15] Az időközbeni jogszabály-módosítás további kivételt fogalmazott meg Kp. 39. § (3a) bekezdésében. A felperes a fellebbezésében erre alapítottan állította, hogy a keresetlevelet az elektronikus ügyintézés feltételei hiányában nem tudta az elsőfokú szervnél benyújtani. Hivatali kapuja csak Vajszló Nagyközség Önkormányzatának van, amely azonban nem azonos az elsőfokú adóhatósággal. A Kúria megjegyzi, hogy a felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezését is jogi képviselővel eljárva nyújtotta be, a benyújtás helye ugyanúgy az elsőfokú adóhatóság volt, és a fellebbezés benyújtása tekintetében a felterjesztő hatóság kifogást nem emelt, a fellebbezést szabályosan benyújtottnak tekintette. A fellebbezés benyújtása arra enged következtetni, hogy a felperesi képviselő tisztában volt a benyújtás helyével, módjával is, amely tény kihat a keresetlevél ugyanazon helyre való benyújtásának esetére is.
[16] Az elsőfokú bíróság nem az elektronikus kapcsolattartás szabályainak megsértését állapította meg, és nem is a keresetlevél benyújtása módjának jogszerűtlenségét rögzítette. A Kúria emiatt csupán utal arra, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy az elsőfokú hatósághoz elektronikus úton a keresetlevelet nem lehetett benyújtani, hiszen a NISZ Zrt. válaszában ilyen kijelentést nem tett, azt közölte válaszában, hogy a Vajszlói Közös Önkormányzati Hivatal hivatali tárhely az e-Papír rendszerén keresztül megcímezhető a Vajszlói Nagyközség Önkormányzat opció választásával. A NISZ Zrt. további megkeresését pedig a felperes nem tartotta indokoltnak. Ugyanakkor a Kúria utal arra is, amennyiben a felperes állítása bizonyított lett volna (miszerint elektronikus úton nem volt lehetőség az elsőfokú hatósághoz a keresetlevelet benyújtani), úgy az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltak szerint a hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, azaz a felperes ebben az esetben postai úton is jogszerűen előterjeszthette volna a keresetlevelét az elsőfokú adóhatóságnál, és a felperes sem állította a fellebbezésében, hogy postai úton sem volt lehetséges az elsőfokú adóhatóságnál előterjeszteni a keresetlevelét. Mindezek miatt téves - és csupán feltételezés - az a felperesi állítás, miszerint, ha az elsőfokú hatósághoz nyújtja be a keresetlevelet, akkor a bíróság az elektronikus út be nem tartása miatt visszautasítja a keresetlevelét, ez különösen nem igaz, ha a felperes igazolja az eltérő benyújtás módjának az indokát. Másrészt rá kell mutatni arra is, hogy a Kp. 39. § (3a) bekezdésében foglalt kivételi szabály fennállása nem került bizonyításra a felperes részéről, az alperes 3. sorszám alatt nyilatkozott arról, hogy az elektronikus kapcsolattartás biztosított volt, nem állt fenn az elsőfokú adóhatóságnál átmeneti vagy tartós szolgáltatáskiesés.
[17] Mindezek alapján a felperes nem volt jogosult a bíróságra benyújtani a keresetlevelét. A Kúria kiemeli azt is, mivel a visszautasítás oka a téves helyre történő benyújtásból eredő elkésettség volt, így a határozatban foglalt jogorvoslati tájékoztatásnak csak annyiban volt jelentősége, hogy tartalmazta-e azt, hogy az elsőfokú hatósághoz kell benyújtani a keresetlevelet. A határozat ezt a tájékoztatást egyértelműen tartalmazta.
[18] Mindezek alapján - a Kp. 39. § (3a) bekezdésben foglalt feltételek hiányában - az időközbeni jogszabályváltozásra is figyelemmel, a téves helyre való benyújtás esetére a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának alkalmazása értelmetlenné és feleslegessé tenné, kiüresítené a Kp. 39. § (3) bekezdésében foglalt kivételt tartalmazó szabályt, továbbá kiüresedne a 39. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, hiszen ebben az esetben a jogi képviselővel eljáró fél akár a határidőn túl is benyújthatná közvetlenül a bíróságnál a keresetlevelét, mert a Kp. 49. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtásának joghatásai fennmaradása szabályai alkalmazhatósága miatt a keresetlevelet újból benyújthatja, mely e szabály kijátszásához vezetne.
[19] Továbbá a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt a "nem a jogszabályban meghatározott módon" kitétel nem a téves helyre, hanem az E-ügyintézési tv.-ben meghatározott módtól eltérően, a nem megfelelő elektronikus nyomtatványon történő, téves módon való benyújtást jelenti, amelynek elvétése esetén a Korm. r. 7. § (1) bekezdése előírja a szolgáltató részéről a benyújtó erről való tájékoztatását. A jogi képviselővel eljáró fél esetén a benyújtás helyét a Kp. 39. § (1) bekezdése szabályozza, és attól eltérést csak a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdése, 39. § (3) és (3a) bekezdése enged. Ilyen kivételek fennállásának hiányában a téves helyre benyújtás nem jelenti a "nem a jogszabályban meghatározott módon" való előterjesztést, mert ez utóbbi kitételt az E-ügyintézési tv. és a Korm. r. szabályozza, azaz a Kp. 48. (1) bekezdés l) és m) pontjainak értelmezése csak a E-ügyintézési tv. és a Korm. r. előírásai szerint lehetséges, míg a téves helyre történő előterjesztés a Kp. 48. (1) bekezdés i) pontja alkalmazásához vezet, ha a Kp. 39. § (1) bekezdésétől eltérő helyre való benyújtás feltétele nem áll fenn és e jogszabály szerinti helyre, határidőben keresetlevél nem került előterjesztésre.
[20] A fentiekben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a téves helyre történő benyújtás és a téves módon történő benyújtás egymástól eltérő, két különböző eset, továbbá ennek megfelelően más-más jogkövetkezménnyel járnak. A bíróság a benyújtás helye alóli kivételek hiányában helytállóan állapította meg, hogy a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti helyre keresetlevél benyújtására nem került sor, így határidőben előterjesztett keresetlevél az ügyben nincs, ezért a téves helyre benyújtott keresetlevél elkésettnek tekintendő.
[21] Mindezek miatt a Kúria - a jogszabályváltozásra is tekintettel - nem tért el a Kfv.VI.39.839/2020/2. számú végzésében foglaltaktól, és az elsőfokú bíróság végzését - annak helyes indokainál fogva -, a Kp. 114. § (5) bekezdése alapján az indokolás fenti pontosításával helybenhagyta.
(Kúria Kpkf.VI.39.206/2021.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kpkf.VI.39.206/2021/2.
A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke
Dr. Nagy Szabolcs előadó bíró
Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Marján Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: Dr. Marján István
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Bojtor Adrienn kormánytisztviselő
A per tárgya: helyi adó ügyben indult közigazgatási jogvita
A fellebbezést benyújtó fél: a felperes
A fellebbezéssel támadott határozat: Pécsi Törvényszék 3.K.700.941/2020/11. számú végzése
Rendelkező rész
A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye
[1] A Vajszlói Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2020. március 2. napján kelt HIR/416-1/2020. számú határozatával a felperes tulajdonában lévő ... hrsz-ú ingatlan után a 2020. adóévtől évente 388.000 forint telekadót állapított meg.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2020. április 7-én meghozott BA/72/00324-3/2020. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat jogorvoslati része tájékoztatást adott arról, hogy a kézhezvételtől számított 30 napon belül - jogszabálysértésre hivatkozva - a Pécsi Törvényszékhez címzett, a Baranya Megyei Kormányhivatal ellen benyújtott keresettel annak bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bírósággal való kötelező elektronikus kapcsolattartás esetén a keresetet az elsőfokú hatósághoz lehet benyújtani, annak hivatali kapujára. A jogi képviselő nélkül eljáró fél a keresetlevelet a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról szóló 6/2019. (III. 18.) IM rendelet 19. mellékletében meghatározott nyomtatványon is előterjesztheti. A bírósági jogorvoslatot az adóigazgatásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 130. § (1) bekezdése alapján biztosította.
A kereset, a védirat
[3] A jogi képviselővel eljáró felperes a jogi képviselő által 2020. április 23-án elektronikus úton átvett határozat ellen - az alperesnél 2020. május 20-án általános célú elektronikus kéreleműrlap-szolgáltatás (a továbbiakban: e-papír) útján, továbbá a bíróságon 2020. május 21-én papír alapon - keresetlevelet terjesztett elő, amelyben az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését indítványozta. Előadta, hogy azért nem elektronikus úton terjesztette elő a keresetlevelét a bíróságon, mert az elsőfokú hatóság semmilyen elektronikus kapcsolattartási lehetőséggel nem rendelkezik, az elektronikus ügyintézést nem teszi lehetővé, ezért a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 39. § (3a) bekezdése szerint járt el, az alpereshez pedig elektronikus úton nyújtotta be a keresetlevelet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir.) 24. §-a alapján.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzése
[5] Az elsőfokú bíróság a 3.K.700.941/2020/11. szám alatti végzésével a felperes keresetlevelét a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján visszautasította, utalással a Kp. 39. § (1), (3) bekezdéseiben, a 49. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra. Rögzítette, hogy a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdéseiben foglaltakat vizsgálva, ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók az ott írt feltételek hiányában, ezért a bíróságon történő előterjesztésre jogszerű lehetősége a felperesnek nem volt. Megállapította, hogy a Kp. 39. § (1) bekezdése alapján a felperesnek - attól függetlenül, hogy a felperes vitatta, de nem bizonyította azt, hogy elektronikus benyújtás az elsőfokú szervnél nem volt lehetséges -, az elsőfokon eljárt közigazgatási szervnél kellett volna benyújtania a keresetlevelét, e helyett a bíróságnál és az alperesnél nyújtotta be azt, azaz a felperes téves helyen terjesztette elő a keresetlevelét. A Kp. 39. § (3) bekezdéséből - a contrario - következik, hogy jogi képviselővel eljáró felperes esetében a keresetlevelet nem lehet határidőben benyújtottnak tekinteni akkor sem, ha azt határidőben a bírósághoz vagy a másodfokú hatósághoz nyújtotta be. Az időközbeni jogszabályváltozásra figyelemmel a Kúria Kfv.VII.38.032/2019/9. számú végzésében foglaltakat nem tartotta alkalmazhatónak, ezért nem a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja, hanem az i) pontja alapján utasította vissza a keresetlevelet. Kiemelte, hogy a Kp. Kommentár szerint a keresetlevél benyújtásának két összefüggő feltétele van: a benyújtás helye és ideje. Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) szerinti módon történő előterjesztés a benyújtás módjára és nem az előterjesztés helyére vonatkozik. Utalt arra is, hogy amennyiben fennálltak az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdésében foglalt kimentési okok, úgy a felperesnek az elektronikus előterjesztés helyett jogszerű lehetősége lett volna más módon (pl. papír alapon) benyújtani a keresetlevelet. A Kp. előírása szerint azonban keresetlevél benyújtásának helye mindenképpen adott, az alól nem ad felmentést a jogszabály. Utalt továbbá arra is a bíróság, hogy a Kp. 49. § (1) bekezdés b) pontjából következően sem alkalmazható a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontja, mert ebben az esetben a felperes a bíróságnál újra benyújthatná a keresetlevelét, ugyanakkor erre a Kp. 39. § (3) bekezdése a jogi képviselővel eljáró fél esetén törvényes lehetőséget nem ad. A keresettel támadott másodfokú határozat jogorvoslati tájékoztatása tartalmazta a keresetlevél benyújtásának módját, határidejét és helyét, és a Kúria Kfv.IV.37.158/2020/5. és a Kfv.IV.35.051/2020/5. számú végzéseiben foglaltak szerint a jogalkotó a jogi képviselővel szemben a keresetlevél benyújtása tekintetében szigorúbb elvárást támaszt.A fellebbezés, az észrevétel
[6] A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a Kp. 114. § (4) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezését azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelheti a terhére azt, hogy a keresetlevelet nem az elsőfokú hatósághoz nyújtotta be. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 39. § (1) és (3a) bekezdését, a 48. § (1) bekezdés i) pontját, l) pontját, a 49. § (1) bekezdés b) pontját, továbbá az E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdés b) pontját, (4) bekezdését, 10. §-át, 13. § (1) bekezdését, 16. § (1) bekezdését, valamint az Air. 6. §-át és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (1)-(2) bekezdését, a 6. § (1)-(3) bekezdését; az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 7. § (1) bekezdés c) pontját és (3) bekezdését, az Alaptörvény 28. cikkét, és a végzés ellentétes a Kúria Kf.39.128/2020/2. számú határozat [9]-[15] pontjaival, a Kúria Kf.38.032/2019/9. számú határozatának [11]-[16] pontjaival. Előadta, hogy elektronikus ügyintézésre volt kötelezett, ebből következően jelentősége volt az elektronikus benyújtás technikai feltételeinek, amellyel és az eljáró bíróság nem volt tisztában. Az elérhető formanyomtatványok egyike sem volt alkalmas a keresetlevél benyújtására, továbbá a program csak Vajszló Nagyközség Önkormányzat elérhetőségét adja, nincs nyoma az elsőfokú adóhatóságnak, közvetlenül tehát nem volt benyújtható az elsőfokú adóhatósághoz a keresetlevél. Az elsőfokú bíróság megkereste a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-t és a 2020. szeptember 17. napján küldött válaszból egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú hatósághoz keresetlevelet benyújtani nem lehet és közvetlenül még most sem elérhető elektronikus úton. A jogorvoslati tájékoztatás a határozatban pedig nem volt teljes körű, hiszen az kifejezetten azt tartalmazta, hogy a hivatali kapun keresztül tudja benyújtani elektronikus úton a keresetlevelét, ugyanakkor arról nem tájékoztatta, hogy az elsőfokú hatóság tárhelye elektronikus úton akként érhető el, hogy a Vajszló Nagyközség Önkormányzat opciót kell választania. Az Önkormányzat azonban nem azonos az elsőfokú adóhatósággal, így nem lehetett egyértelmű, hogy az Önkormányzat opciót kell választani. A hatóságok eljárása a jóhiszeműség elvébe és a bizalmi elvbe is ütközik. Utalt arra is, hogy telefonon az alperes jogtanácsosa arról tájékoztatta, hogy postán küldje el a beadványt a másodfokú hatósághoz vagy a bíróság részére. Nem foghat helyt az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint az elsőfokú hatósághoz kellett volna benyújtania postai úton a keresetlevelét, mivel ekkor az elektronikus út igénybevételére vonatkozó kötelezettségét nem tudta volna teljesíteni. Kiemelte a Kúria Kf.II.39.128/2020/2. számú végzésében foglaltakat, amely kimondta, hogy a nem megfelelő tájékoztatás miatt még a jogi képviselővel eljáró felet sem érheti hátrány, mert az sértené a tisztességes eljáráshoz való jogot. Amennyiben a fél a benyújtás helyes módjáról nem lett tájékoztatva, úgy akár e-papír útján is előterjesztheti a keresetlevelét. A hivatkozott végzés utalt az Alaptörvény 28. cikkére, valamint a 7/2010. (XI. 8.) KK véleményben foglaltakra is. A felperes azonban hangsúlyozta azt is, hogy az E-ügyintézési tv. 16. § (1) bekezdése előírja az ilyen esetekre a hatóság tájékoztatási kötelezettségét is.[7] Az alperes az észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását, mert a bíróság okfejtése és megállapításai helyesek, a döntése jogilag megalapozott.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A fellebbezés alaptalan.[9] A Kúria a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és az észrevétel keretei között vizsgálta felül az elsőfokú bíróság végzését, és ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése helytálló, az abban foglaltakkal egyetértett, ezért a fellebbezés alapján az alábbiakat emeli ki.
[10] Az elsőfokú bíróság a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont alapján utasította vissza a felperesi keresetlevelet, mert a felperesi jogi képviselő a keresetindítási határidőt nem tartotta meg. A felperes a fellebbezésében ezt vitatta, ezért a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes határidőn belül terjesztette-e elő a keresetlevelét.
[11] A Kúria elöljáróban arra mutat rá, hogy az időközbeni jogszabályváltozásra tekintettel a Kpkf.VI.39.839/2020/2. számú, 2020. október 5. napján kelt végzésében a felperes által a fellebbezésében felvetett jogkérdések kapcsán állást foglalt, a Kúria Kfv.VII.38.032/2019/9. számú végzésben foglalt állásponttól eltérő álláspontra jutott, melytől eltérni nem kíván, ezért az abban foglaltakat maradéktalanul fenntartja és erre tekintettel az alábbiakra mutat rá.
[12] Az elsőfokú bíróság arra alapította a döntését, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes nem a jogszabályban meghatározott helyen terjesztette elő a keresetét. A Kúria kiemeli, hogy ezt a tényt a felperes nem cáfolta és nem is vitatta, elismerte, hogy a keresetlevél az elsőfokú közigazgatási szerv helyett az elsőfokú bíróságnál, illetőleg az alperesnél került benyújtásra. Ezért a Kúriának a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy a jogi képviselő által nem a jogszabályban meghatározott helyen előterjesztett kereset megalapozza-e annak megállapítását, hogy a felperes nem határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelet.
[13] A Kúria arra mutat rá, hogy a jogalkotó a téves helyen történő előterjesztést nem nevesítette külön visszautasítási okként, hanem ezt a körülményt a Kp. Kommentár értelmében a határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak. A Kp. Kommentár a jogszabály értelmezésénél azt fejti ki, hogy a keresetindítási határidő és a keresetindítás helye két összefüggő feltétel, bármelyik feltétel elvétése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár. Másképp fogalmazva, a keresetlevélnek mind a téves helyre történő, mind a határidőn túli előterjesztése a határidő elmulasztása miatti visszautasítási ok megállapítását eredményezi. Ha a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét a jogszabályban meghatározott helyen is előterjeszti, a keresetindítási határidő megtartottságát vizsgálni kell. Amennyiben a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag nem a jogszabályban meghatározott helyen nyújtja be (mint a perbeli esetben is), úgy a benyújtás helye alóli kivételeket vizsgálni kell. Ha megállapítható, hogy a benyújtás helye alóli kivételek nem állnak fenn, úgy a határidőben való benyújtás nem merülhet fel, a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pont alkalmazandó.
[14] A benyújtás helye alóli kivételeket a Kp. szabályozása a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdéseiben (mely a felperes által sem vitatottan a perbeli esetben nem alkalmazandó), illetőleg a Kp. 39. § (3) bekezdésében tartalmaz, ha a jogi képviselő nélkül eljáró felperes a keresetlevelét tévesen a bírósághoz nyújtja be. Jelen esetben azonban a felperes jogi képviselővel járt el, így a Kp. 39. § (3) bekezdéséből a contrario következik, hogy a felperes esetében a keresetlevelet e szabályra alapítottan nem lehet határidőben benyújtottnak tekinteni.
[15] Az időközbeni jogszabálymódosítás további kivételt fogalmazott meg Kp. 39. § (3a) bekezdésében. A felperes a fellebbezésében erre alapítottan állította, hogy a keresetlevelet az elektronikus ügyintézés feltételei hiányában nem tudta az elsőfokú szervnél benyújtani. Hivatali kapuja csak Vajszló Nagyközség Önkormányzatának van, amely azonban nem azonos az elsőfokú adóhatósággal. A Kúria megjegyzi, hogy a felperes az elsőfokú határozat elleni fellebbezését is jogi képviselővel eljárva nyújtotta be, a benyújtás helye ugyanúgy az elsőfokú adóhatóság volt, és a fellebbezés benyújtása tekintetében a felterjesztő hatóság kifogást nem emelt, a fellebbezést szabályosan benyújtottnak tekintette. A fellebbezés benyújtása arra enged következtetni, hogy a felperesi képviselő tisztában volt a benyújtás helyével, módjával is, amely tény kihat a keresetlevél ugyanazon helyre való benyújtásának esetére is.
[16] Az elsőfokú bíróság nem az elektronikus kapcsolattartás szabályainak megsértését állapította meg, és nem is a keresetlevél benyújtása módjának jogszerűtlenségét rögzítette. A Kúria emiatt csupán utal arra, hogy a felperes nem bizonyította azt, hogy az elsőfokú hatósághoz elektronikus úton a keresetlevelet nem lehetett benyújtani, hiszen a NISZ Zrt. válaszában ilyen kijelentést nem tett, azt közölte válaszában, hogy a Vajszlói Közös Önkormányzati Hivatal hivatali tárhely az e-Papír rendszerén keresztül megcímezhető a Vajszlói Nagyközség Önkormányzat opció választásával. A NISZ Zrt. további megkeresését pedig a felperes nem tartotta indokoltnak. Ugyanakkor a Kúria utal arra is, amennyiben a felperes állítása bizonyított lett volna (miszerint elektronikus úton nem volt lehetőség az elsőfokú hatósághoz a keresetlevelet benyújtani), úgy az E-ügyintézési tv. 9. § (4) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltak szerint a hátrányos jogkövetkezmény nem alkalmazható, azaz a felperes ebben az esetben postai úton is jogszerűen előterjeszthette volna a keresetlevelét az elsőfokú adóhatóságnál, és a felperes sem állította a fellebbezésében, hogy postai úton sem volt lehetséges az elsőfokú adóhatóságnál előterjeszteni a keresetlevelét. Mindezek miatt téves - és csupán feltételezés - az a felperesi állítás, miszerint, ha az elsőfokú hatósághoz nyújtja be a keresetlevelet, akkor a bíróság az elektronikus út be nem tartása miatt visszautasítja a keresetlevelét, ez különösen nem igaz, ha a felperes igazolja az eltérő benyújtás módjának az indokát. Másrészt rá kell mutatni arra is, hogy a Kp. 39. § (3a) bekezdésében foglalt kivételi szabály fennállása nem került bizonyításra a felperes részéről, az alperes 3. sorszám alatt nyilatkozott arról, hogy az elektronikus kapcsolattartás biztosított volt, nem állt fenn az elsőfokú adóhatóságnál átmeneti vagy tartós szolgáltatáskiesés.
[17] Mindezek alapján a felperes nem volt jogosult a bíróságra benyújtani a keresetlevelét. A Kúria kiemeli azt is, mivel a visszautasítás oka a téves helyre történő benyújtásból eredő elkésettség volt, így a határozatban foglalt jogorvoslati tájékoztatásnak csak annyiban volt jelentősége, hogy tartalmazta-e azt, hogy az elsőfokú hatósághoz kell benyújtani a keresetlevelet. A határozat ezt a tájékoztatást egyértelműen tartalmazta.
[18] Mindezek alapján - a Kp. 39. § (3a) bekezdésben foglalt feltételek hiányában - az időközbeni jogszabályváltozásra is figyelemmel, a téves helyre való benyújtás esetére a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjának alkalmazása értelmetlenné és feleslegessé tenné, kiüresítené a Kp. 39. § (3) bekezdésében foglalt kivételt tartalmazó szabályt, továbbá kiüresedne a 39. § (1) bekezdésének utolsó mondata is, hiszen ebben az esetben a jogi képviselővel eljáró fél akár a határidőn túl is benyújthatná közvetlenül a bíróságnál a keresetlevelét, mert a Kp. 49. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtásának joghatásai fennmaradása szabályai alkalmazhatósága miatt a keresetlevelet újból benyújthatja, mely e szabály kijátszásához vezetne.
[19] Továbbá a Kp. 48. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt a "nem a jogszabályban meghatározott módon" kitétel nem a téves helyre, hanem az E-ügyintézési tv.-ben meghatározott módtól eltérően, a nem megfelelő elektronikus nyomtatványon történő, téves módon való benyújtást jelenti, amelynek elvétése esetén a Korm. r 7. § (1) bekezdése előírja a szolgáltató részéről a benyújtó erről való tájékoztatását. A jogi képviselővel eljáró fél esetén a benyújtás helyét a Kp. 39. § (1) bekezdése szabályozza, és attól eltérést csak a Kp. 41. § (3)-(5) bekezdése, 39. § (3) és (3a) bekezdése enged. Ilyen kivételek fennállásának hiányában a téves helyre benyújtás nem jelenti a "nem a jogszabályban meghatározott módon" való előterjesztést, mert ez utóbbi kitételt az E-ügyintézési tv. és a Korm. r. szabályozza, azaz a Kp. 48. (1) bekezdés l) és m) pontjainak értelmezése csak a E-ügyintézési tv. és a Korm. r. előírásai szerint lehetséges, míg a téves helyre történő előterjesztés a Kp. 48. (1) bekezdés i) pontja alkalmazásához vezet, ha a Kp. 39. § (1) bekezdéstől eltérő helyre való benyújtás feltétele nem áll fenn és e jogszabály szerinti helyre, határidőben keresetlevél nem került előterjesztésre.
[20] A fentiekben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a téves helyre történő benyújtás és a téves módon történő benyújtás egymástól eltérő, két különböző eset, továbbá ennek megfelelően más-más jogkövetkezménnyel járnak. A bíróság a benyújtás helye alóli kivételek hiányában helytállóan állapította meg, hogy a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti helyre keresetlevél benyújtására nem került sor, így határidőben előterjesztett keresetlevél az ügyben nincs, ezért a téves helyre benyújtott keresetlevél elkésettnek tekintendő.
[21] Mindezek miatt a Kúria - a jogszabályváltozásra is tekintettel - nem tért el a Kfv.VI.39.839/2020/2. számú végzésében foglaltaktól, és az elsőfokú bíróság végzését - annak helyes indokainál fogva -, a Kp. 114. § (5) bekezdése alapján az indokolás fenti pontosításával helybenhagyta.
Záró rész
[22] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.[23] A fellebbezési eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
[24] Az alperes perköltség iránti igénnyel nem élt, ezért arról a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 81., 82. §-ai alapján rendelkezni nem kellett.
[25] A végzés ellen a fellebbezés lehetőségét a Kp. 112. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, a felülvizsgálatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. február 8.
[26] dr. Márton Gizella s.k., [27] dr. Nagy Szabolcs s.k., [28] dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k.
[29] a tanács elnöke [30] előadó bíró [31] bíró
(Kúria Kpkf.VI.39.206/2021.)