adozona.hu
BH 2021.5.146
BH 2021.5.146
Az építményadó tárgyának meghatározása során elsődlegesen a Helyi adó tv. 52. § 5. pontja szerinti épület fogalom rendelkezéseiből kell kiindulni. Az épület fogalmának értelmezése körében abban az esetben van lehetőség más jogszabályban, így az Étv.-ben foglaltak figyelembevételére, amennyiben arra a Helyi adó tv. kifejezetten lehetőséget biztosít. Az adóhatóságnak vizsgálnia kell azt is, hogy az építményadó tárgyának minősülő épületrész jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas, avagy kieg
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Budapest, VI. kerület … szám alatt társasház beépítetlen padlásterének (tetőszint) tulajdonjogát "egyéb helyiség" megjelöléssel - egyéb önálló ingatlanként - "eredeti felvétel" jogcímen 1993-ban a tanácsok megszűnésének következményeként az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 1. §-a szerinti tulajdonba adással szerezte meg Budapest VI. kerületi önkormányzata. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a társasházi különl...
[2] A felperes 2004. évben szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, 2011-ben az ingatlanra vonatkozó építményadó-bevallást tett, a kivetett adót megfizette, majd 2017. augusztus 14-én módosító bevallást tett, amelyben adókötelezettséget nem vallott a tárgyi ingatlan után arra hivatkozva, hogy az nem minősül adótárgynak.
[3] A padlástér beépítetlen, padlózattal, födémmel, közművekkel nem rendelkezik.
[4] Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Polgármesteri Hivatal Adóügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) építményadó adónemben 2012-2017. évekre lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján a 2018. augusztus 24-én kelt X-20919/5/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2017 évekre 865 050 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 259 515 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte a felperest ezen összeg, továbbá 129 757 Ft adóbírság és 31 097 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy 2012. évre az adó megállapításához való joga elévült. A fellebbezés alapján eljárt alperes a BP/1008/18351-2/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
[5] Ezt követően az elsőfokú hatóság a 2019. március 29-én meghozott X 3167/2019/41622 számú határozatával a felperes terhére 2018. évre 173 010 Ft, 2018. I. és II. félévre 86 505-86 505 Ft építményadó előírását rendelte el. A fellebbezés alapján eljárt alperes a BP/1008/10449-4/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, rendelkezett a jövőbeni adófizetési kötelezettségről, a teljesítési határidőről, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 11. § (1) és (3) bekezdéseire, 12. § (1) bekezdésére, 13/A. § (1)-(2) bekezdésére, 52. § 5., 6., 8., 9., 11. pontjaira, Budapest VI. kerület Terézváros Önkormányzata Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. §-ára alapította.
[7] Indokolása szerint a tárgyi ingatlan önálló építészeti egység, önálló ingatlan, nem lakáshoz vagy üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiség, így adótárgynak minősül. Az épületszerkezeti elemek közt a távolság mérhető, tehát adójogi szempontból van hasznos alapterülete, ezért a felperes adókötelezettsége - az ellenőrzés során kirendelt szakértő által megállapított 115,34 m2 hasznos alapterület figyelembevételével - fennáll.
[8] Hivatkozása szerint az adókötelezettség meghatározásakor nem az építésügyi, hanem az adójogi rendelkezések alapján kell eljárni. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. § (1) bekezdése, az 1. számú melléklet 46. pontja szerinti hasznos alapterület, 48. pontja szerinti helyiség-fogalommeghatározások, valamint az épített környezet védelméről és alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 10. pontja szerinti épületfogalom alkalmazására az adóügyben nem látott lehetőséget.
[9] Utalt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.518/2009/4., valamint az elsőfokú bíróság 42.K.30.632/2018/23. számú ítéleteire.
[14] Az alperes védiratában a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, majd az elsőfokú bíróság felhívására előterjesztett érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[16] Rögzítette, hogy a felek között ténykérdésben nem merült fel vita; a tárgyi ingatlan beépítetlen, használaton kívüli tetőtér. Kifejtette, hogy a Helyi adó tv. 52. § 5. és 6. pontja értelmében a tárgyi ingatlan nem épületrész.
[17] Az épület fogalmának 2014. január 1. napjától hatályos módosítása a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában az Étv. szerinti építmény fogalomra utal. Az adófizetési kötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, hasznosításától függetlenül. Ennek alapján nem hagyhatók figyelmen kívül az Étv. építményre vonatkozó rendelkezései, és mivel a Helyi adó tv. a helyiség fogalmát nem szabályozza, annak meghatározásakor alkalmazandó az OTÉK-ban definiált helyiség fogalom, amelybe nem tartozik bele a beépítetlen tetőtér.
[18] A Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú - az elsőfokú bíróság 42.K.30.632/2018/23. számú ítéletét és a hatósági határozatot - hatályon kívül helyező ítéletét idézve kifejtette, hogy a beépítetlen padlástér nem minősül az építményadó szabályozásban nem lakás célját szolgáló építménynek sem, ezért az nem tárgya az építményadónak.
[19] A megismételt eljárásra előírta, hogy a bevallások utólagos vizsgálatát annak figyelembevételével kell lefolytatni, hogy a felperesi ingatlan nem minősül adótárgynak.
[21] Előadta, hogy a Helyi adó tv. 52. § 5 pontja értelmében az Étv. szerint kizárólag az volt vizsgálandó, hogy a tárgyi ingatlan épület vagy épületrésznek minősül-e, és amennyiben igen, az adóköteles. A Helyi adó tv. 52. § 11. pontjának 2014. január 1-től hatályos szövege szerint minden épület és épületrész nem lakás célúnak minősül, amely nem felel meg a Helyi adó tv. 52. § 8. pontja szerinti lakásnak. A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja ellentétes a Kúria EBH 2019.K14 számú elvi döntésében foglaltakkal, amely rögzíti, hogy a Helyi adó tv. -ben alkalmazott fogalmak meghatározásakor kizárólag akkor lehet figyelembe venni más jogágakban szereplő értelmező rendelkezéseket, ha az adott jogvita elbírálására irányadó jogszabály arra rendelkezést nem tartalmaz.
[22] Álláspontja szerint a jogerős döntés nem felel meg a Kúria EBH 2019.K24 számú elvi döntésében foglalt indokolásnak sem, mely értelmében a Helyi adó tv. fogalmainak értelmezésekor kizárólag akkor lehet figyelembe venni más jogágakban szereplő értelmező rendelkezéseket, ha az adott jogvita elbírálására irányadó jogszabály arra vonatkozó értelmezést nem tartalmaz. Annak ellenére, hogy a Helyi adó tv. a "helyiség" fogalmát nem rendezi, az OTÉK rendelkezései nem alkalmazhatók az adókötelezettség meghatározásakor, a Helyi adó tv. rendszerében az OTÉK fogalommeghatározásától függetlenül a padlás helyiségnek minősül, és mivel az a perbeli ingatlan nem lakáshoz, üdülőhöz tartozik, nem felel meg a Helyi adó tv. 52. § 10. pontja szerinti "kiegészítő helyiség" fogalmának sem, így adóköteles vagyontárgy.
[23] Hivatkozása szerint a Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú ítélete eltérő jogi környezetben, a 2015. január 1-i szabályozás előtti időszakra vonatkozik, így az abban foglaltak a perben nem irányadók.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - a Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú és Kfv.I.35.395/2019/13. számú ítéleteire utalva - a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
[25] Kifejtette, hogy a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése és 52. § 5. pontja értelmezésekor kikerülhetetlen az Étv. 2. § 8. pontja szerinti "építmény", a 10. pontja szerinti "épület" és a 15. pontja szerinti "műtárgy"-fogalom értelmezése, ezzel összefüggésbe az ingatlan rendeltetésének vizsgálata. A tárgyi ingatlan beépítetlen tetőtér, még tárolásra sem alkalmas, csupán a zárófödém és a vízszigetelése közötti tér, így még a Helyi adó tv. 52. § 10. pontja szerinti kritériumoknak sem felel meg, nem minősül épületnek, így nem adóköteles.
[28] A Kúria döntése meghozatalánál figyelemmel volt a 4/2020. KJE határozatra.
[29] Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Helyi adó tv. épület fogalmának értelmezési körében az Étv. építmény fogalma is relevanciával bír. Erre maga a Helyi adó tv. 52. § 5. pontja utal.
[30] A Kúria kiemeli, hogy az adózási jogviszonyokban az adókötelezettséget előíró jogszabályban meghatározott fogalmak az irányadók. Más jogszabályokban definiált fogalmak csak abban az esetben vehetők figyelembe, amennyiben erre az adónemet szabályozó jogszabály rendelkezést tartalmaz és más jogszabály alkalmazására e jogszabály lehetőséget biztosít. Az építményadó tárgyát a Helyi adó tv. alapján kell meghatározni, arra más jogszabály rendelkezései abban az esetben alkalmazandók, ha azt a Helyi adó tv. elrendeli. A Helyi adó tv. önálló rendszerben szabályoz, 2. §-ában kifejezetten kimondja, hogy az e törvényben meghatározott adótárgyakra terjed ki a törvény hatálya. Ilyen általános érvénnyel történő utalást a Helyi adó tv. kizárólag az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) kapcsán mond ki, illetve egyéb kérdésekben pedig a Helyi adó tv. az egyes speciális szabályai között rögzít utaló rendelkezéseket. Jelesül a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában az épület fogalmánál kifejezetten utal a Helyi adó tv. az Étv. építmény fogalmára, következésképpen az Étv. 2. § 8. pontjában meghatározott építmény fogalma az adótárgy megítélése szempontjából relevanciával bír, ugyanakkor ezen túlmenően az Étv., az OTÉK, illetve bármely más jogszabály további rendelkezési a Helyi adó tv. kifejezett utalása hiányában nem vehetők figyelembe.
[31] A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
[32] Helytállóan utalt tehát az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az adókötelezettséget a Helyi adó tv. 11. §-a határozza meg, mely alapján a jelen per tárgyát képező önálló albetétként szereplő padlástér adótárgynak minősül. A jogalkotó ugyanis a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjának 2014. január 1-jével történt módosításával a hatályos épület fogalom meghatározását érdemben sem változtatta meg. A Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglalt, Étv.-re történő utalás kizárólag az építmény fogalmának használatában nyilvánul meg. Az építményadó tárgynak minősülés körében elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy az érintett vagyontárgy az Étv. szerinti építménynek minősül-e. Amennyiben annak minősül, két feltétel meglétét szükséges vizsgálni. Elsőként azt, hogy az építmény a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret/tereket alkot-e. Amennyiben e feltétel is fennáll, akkor az vizsgálandó, hogy az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja-e. Ebből következően egyértelműen megállapítható, hogy a Helyi adó tv. az épület értelmező rendelkezései körében az épület definícióját saját meghatározása mellett nem veszi át az Étv.-ből, így tartalommal történő megtöltésekor sem lép ki a Helyi adó tv. rendszeréből.
[33] Ezért az elsőfokú bíróság a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglaltakkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy az építmény vonatkozásában az adóhatóságnak a Helyi adó tv. szerinti épület fogalmának értelmezése körében az Étv.-ben definiált épület fogalmat is figyelembe kellett volna vennie. Az alperes nem kötelezhető új eljárás lefolytatására azzal a céllal, hogy a Helyi adó tv. szerinti építményadó tárgyául szolgáló épületet, épületrészt ne a Helyi adó tv. saját szabályai, hanem az Étv., illetve az OTÉK normái alapján határozza meg.
[34] Kiemeli továbbá a Kúria, hogy amennyiben a fennálló építményben ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel új önálló ingatlan keletkezik, akkor az építményadó-kötelezettség szempontjából annak van jelentősége, hogy az önállóvá vált építmény tekintetében fennállnak-e az adótárgy Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében foglalt ismérvei. Az építményadó tárgyának való minősülés körében ugyanis nem bír relevanciával az épület "lakás" vagy "nem lakás céljára szolgáló" minősége. Főszabály szerint minden a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében említett "építmény" adóköteles, függetlenül attól, hogy azt az adóhatóságnak - az adótárgynak minősülés körében - külön valamely kategóriába be kellene sorolnia. A Helyi adó tv. 14. § (1) bekezdése határozza meg az adókötelezettség keletkezésének időpontját. Az adókötelezettség az engedélyező hatósági döntés (határozat) keltéhez kötődik.
[35] Az épületrész tehát e feltételek teljesülése esetén, és nem az önálló ingatlanként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel válik az építményadó tárgyává. Ha pedig egy építmény már rendelkezett használatbavételi engedéllyel, majd annak valamely része utóbb önállóvá vált, az önállóvá váló épületnek vagy épületrésznek az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetését követően ismételten már nincs szüksége használatbavételi engedélyre, tehát ez a körülmény az adókötelezettség fennállását nem befolyásolja. Ily módon az az építmény, amely egyszer már engedélyt kapott, az engedély jogerőre emelkedését követő év első napjától építményadó kötelessé válik, függetlenül attól, hogy funkcióját később megváltoztatják-e vagy sem, illetve később kap-e további építési, használatbavételi vagy fennmaradási engedélyt.
[36] Ha megvalósulnak a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében foglalt feltételek [a Helyi adó tv. 14. § (1) bekezdése szerinti időponttól] és az adott épületrész tárgya az építményadónak, akkor további kérdésként merül fel a gyakorlatban, hogy az után milyen feltételek bekövetkezése esetén, mely időponttól terheli az adóalanyokat adófizetési kötelezettség.
[37] A Helyi adó tv. 52. § 9. pontja szerint e törvény alkalmazásában hasznos alapterület: hasznos alapterület: a teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság - a padlószint (járófelület) és az afelett levő épületszerkezet (födém, tetőszerkezet) vagy álmennyezet közti távolság - legalább 1,90 m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek, melléképületek, melléképületrészek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete, valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is beletartozik. Az építményhez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek), és a fedett terasz, tornác alapterületének 50%-a tartozik a teljes alapterületbe. A lakások esetében a pinceszinten (a csatlakozó terepszint alatt) kialakított helyiségek alapterületének 70%-át kell a teljes alapterületbe számítani. A Helyi adó tv. 52. § 10. pontja szerint kiegészítő helyiség: a lakáshoz, üdülőhöz tartozó, jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas padlás, pince, ide nem értve a gépjárműtárolót.
[38] Mindaddig, amíg az építményadó tárgyának minősülő épületrész jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas, adótárgynak minősül ugyan, azonban adóterhet nem visel. Ha azonban az a kialakítás következtében - jellegénél fogva - már nem csak tárolásra alkalmas, vagyis a kiegészítő helyiség jellegét elveszíti, úgy az építmény azon túlmenően, hogy az építményadó tárgyát képezi, adóterhet is visel. E tények feltárása az adott épületrész vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság tényállástisztázási kötelezettsége körébe tartozik.
[39] A jogszabály szerint ahhoz, hogy egy építmény kiegészítő helyiségnek minősüljön, három feltétel fennállása szükséges (lakáshoz, üdülőhöz tartozzon; jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas padlás, pince; nem gépjárműtároló). Ezen feltételeknek egyidejűleg kell fennállniuk. Bármelyik feltételben változás áll be, az kihat az adófizetésre, mert az építmény elveszíti a kiegészítő helyiség jellegét és a hasznos alapterületbe beszámít. Amennyiben e feltételek egyidejűleg fennállnak, abban az esetben nem lehet figyelembe venni az adott építményt a hasznos alapterület számításánál, mivel a padlás is adótárgy, de adóterhet nem visel mindaddig, amíg kiegészítő jellege fennáll.
[40] A jogegységi határozat kimondta, hogy önmagában nem az önálló ingatlanként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel válik az építményadó tárgyává az építmény. Az adóhatóság határozatai e körben részletes indokolást nem tartalmaznak. Ezért vizsgálhatja az adóhatóság, hogy az építményadó tárgyának minősülő épületrész lakáshoz tartozik-e, illetve azt is, hogy az építmény jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas, avagy kiegészítő helyiség jellegét időközben elvesztette. Határozatát teljes körű indokolással kell ellátnia e kérdések vonatkozásában is.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet azért is jogszabálysértőnek tartotta, mert álláspontja szerint "nem érthető, hogy miért kellett volna egy szakértői véleményt megerősíteni", illetve "részletesebb indokolásra az elsőfokú döntésnek kitérnie jogilag alátámasztottan sem kell". Azonban önmagában az a tény, hogy egy adott építmény adótárgy, még nem jelenti azt, hogy adóterhet is visel. Ehhez a tényállás további tisztázása szükséges. Bár eltérő indokok mentén, mint az elsőfokú bíróság, de a Kúria a tényállás további tisztázását látta szükségesnek.
[42] Az, hogy az adótárgynak minősülő épületrész rendelkezik-e és milyen időponttól használatbavételi, vagy ezzel azonos joghatással bíró engedéllyel, továbbá az, hogy a Helyi adó tv. 52. § 10. pontjában foglalt feltételek jelen építmény esetében fennállnak-e, avagy a kiegészítő helyiség jelleget elveszítette és mely időponttól, valamint az adó alapjának meghatározásához szükséges, m2-ben számított hasznos alapterület meghatározása, az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettsége körébe tartozik.
[43] Bár az elsőfokú bíróság a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglaltakkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlan vonatkozásában a helyi adóhatóságnak a Helyi adó tv. szerinti épület fogalmának értelmezése körében az Étv.-ben definiált épület fogalmat is figyelembe kellett volna vennie, azonban döntésének az eljárt hatóságok határozatait megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező része végső soron helytálló volt, ezért a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet ezen részében - ugyan eltérő indokok alapján, de - hatályában fenntartotta.
[44] Az adóhatóság ugyanis eltérő jogértelmezése következtében a fentiekben részletezett körülményeket teljeskörűen nem vizsgálta, illetve indokolta, ezért ezt új eljárás keretében kell megtennie. E körben utal a Kúria arra is, hogy amennyiben fentiek megállapításához szakértői bizonyítást is igénybe vesz, úgy a szakértőnek az adott szakkérdés megválaszolásához szükséges kompetenciával kell rendelkeznie.
(Kúria Kfv.I.35.495/2020.)
Az ügy száma: Kfv.I.35.495/2020/3.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke
Dr. Stefancsik Márta előadó bíró
Dr. Demjén Péter bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Róna András Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Róna András ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Maródi Gabriella kamarai jogtanácsos
A per tárgya: helyi adóügyben hozott határozat elleni közigazgatási per
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2020. március 12. napján kelt 16.K.33.497/2019/10. számú ítélete
A felülvizsgálati eljárás során felmerült eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felperes 2004. évben szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, 2011-ben az ingatlanra vonatkozó építményadó bevallást tett, a kivetett adót megfizette, majd 2017. augusztus 14-én módosító bevallást tett, amelyben adókötelezettséget nem vallott a tárgyi ingatlan után arra hivatkozva, hogy az nem minősül adótárgynak.
[3] A padlástér beépítetlen, padlózattal, födémmel, közművekkel nem rendelkezik.
[4] Budapest Főváros VI. kerület Terézvárosi Polgármesteri Hivatal Adóügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) építményadó adónemben 2012-2017. évekre lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján a 2018. augusztus 24-én kelt X-20919/5/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2017. évekre 865.050 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 259.515 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte a felperest ezen összeg, továbbá 129.757 Ft adóbírság és 31.097 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy 2012. évre az adó megállapításához való joga elévült. A fellebbezés alapján eljárt alperes a BP/1008/18351-2/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
[5] Ezt követően az elsőfokú hatóság a 2019. március 29-én meghozott X 3167/2019/41622 számú határozatával a felperes terhére 2018. évre 173.010 Ft, 2018. I. és II. félévre 86.505 Ft - 86.505 Ft építményadó előírását rendelte el. A fellebbezés alapján eljárt alperes a BP/1008/10449-4/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta rendelkezett a jövőbeni adófizetési kötelezettségről, a teljesítési határidőről, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 11. § (1) és (3) bekezdéseire, 12. § (1) bekezdésére, 13/A. § (1)-(2) bekezdésére, 52. § 5., 6., 8., 9., 11. pontjaira Budapest VI. kerület Terézváros Önkormányzata Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII.15.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. §-ra alapította.
[7] Indokolása szerint a tárgyi ingatlan önálló építészeti egység, önálló ingatlan, nem lakáshoz vagy üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiség, így adótárgynak minősül. Az épületszerkezeti elemek közt a távolság mérhető, tehát adójogi szempontból van hasznos alapterülete, ezért a felperes adókötelezettsége - az ellenőrzés során kirendelt szakértő által megállapított 115,34 m2 hasznos alapterület figyelembe vételével - fennáll.
[8] Hivatkozása szerint az adókötelezettség meghatározásakor nem az építésügyi, hanem az adójogi rendelkezések alapján kell eljárni. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. § (1) bekezdése, az 1. számú melléklet 46. pontja szerinti hasznos alapterület, 48. pontja szerinti helyiség fogalommeghatározások, valamint az épített környezet védelméről és alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 10. pontja szerinti épület-fogalom alkalmazására az adóügyben nem látott lehetőséget.
[9] Utalt a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.518/2009/4., valamint az elsőfokú bíróság 42.K.30.632/2018/23. számú ítéleteire.
[11] Álláspontja szerint az alperes határozata sérti a Helyi adó tv. 11. § (1) és (3) bekezdéseit, 14. § (1) bekezdését, 15. § a) pontját, 52. § 5. pontját, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 1. és 3. §-át.
[12] Előadta, hogy a tárgyi ingatlan nem adótárgy. Az adóköteles épület fogalmi eleme a helyiség, azonban az OTÉK 1. számú melléklet 48. pontja szerint a beépítetlen tetőtér nem minősül helyiségnek. Nincs padlózata, továbbá az OTÉK 1. számú melléklet 15. pontnak megfelelő belmagasság hiányában az OTÉK 1. számú melléklet 46. pontja és így a Helyi adó tv. 15. §-a szerinti hasznos alapterülete sem, emberi tartózkodásra nem alkalmas, az kifejezetten tiltott a beépítetlen tetőtérben. Az ingatlan a Helyi adó tv. 14. § (1) bekezdése szerinti használatbavételi engedéllyel nem rendelkezik, ténylegesen sem került használatba vételre, így utána adófizetési kötelezettsége nem áll fenn.
[13] Hivatkozása szerint tévesen, jogszabályi alap nélkül állapította meg az alperes, hogy az építésügyi szabályok az adóügyben nem alkalmazandók. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 3. §-a értelmében az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. Ezen alapelv értelmében az adójogban és az építési jogban a releváns fogalmak megfeleltethetők egymásnak, amennyiben a Helyi adó tv. az adott fogalmat nem definiálja, így annak építési fogalma az építményadó ügyben is alkalmazandó, továbbá maga a Helyi adó tv. 52. § 5. pontja kifejezetten tartalmazza az épület fogalmánál az Étv.-re utalást.
[14] Az alperes védiratában a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, majd az elsőfokú bíróság felhívására előterjesztett érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Helyi adó tv. 11. § (1) és (3) bekezdése értelmében minden építmény adóköteles és annak minden helyiségére kiterjed annak rendeltetésétől, hasznosításától függetlenül, így a beépítetlen tetőtér utáni adókötelezettséget nem az Étv. és az OTÉK rendelkezései alapján kell megállapítani. A társasház használatbavételi engedélye, illetve a használatbavételének ténye megalapította az ingatlan utáni adókötelezettséget, határozatát nem a felettes szerve (Nemzetgazdaság Minisztérium) állásfoglalására, hanem a Helyi adó tv. rendelkezéseire alapította. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Kúria Köf.5.034/2017/5. számú határozatára.
[16] Rögzítette, hogy a felek között ténykérdésben nem merült fel vita; a tárgyi ingatlan beépítetlen, használaton kívüli tetőtér. Kifejtette, hogy a Helyi adó tv. 52. § 5. és 6. pontja értelmében a tárgyi ingatlan nem épületrész.
[17] Az épület fogalmának 2014. január 1. napjától hatályos módosítása a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában az Étv. szerinti építmény-fogalomra utal. Az adófizetési kötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, hasznosításától függetlenül. Ennek alapján nem hagyhatók figyelmen kívül az Étv. építményre vonatkozó rendelkezései, és mivel a Helyi adó tv. a helyiség fogalmát nem szabályozza, annak meghatározásakor alkalmazandó az OTÉK-ban definiált helyiség fogalom, amelybe nem tartozik bele a beépítetlen tetőtér.
[18] A Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú - az elsőfokú bíróság 42.K.30.632/2018/23. számú ítéletét és a hatósági határozatot - hatályon kívül helyező ítéletét idézve kifejtette, hogy a beépítetlen padlástér nem minősül az építményadó szabályozásban nem lakás célját szolgáló építménynek sem, ezért az nem tárgya az építményadónak.
[19] A megismételt eljárásra előírta, hogy a bevallások utólagos vizsgálatát annak figyelembe vételével kell lefolytatni, hogy a felperesi ingatlan nem minősül adótárgynak.
[21] Előadta, hogy a Helyi adó tv. 52. § 5 pontja értelmében az Étv. szerint kizárólag az volt vizsgálandó, hogy a tárgyi ingatlan épület vagy épületrésznek minősül-e, és amennyiben igen, az adóköteles. A Helyi adó tv. 52. § 11. pontjának 2014. január 1-től hatályos szövege szerint minden épület és épületrész nem lakás célúnak minősül, amely nem felel meg a Helyi adó tv. 52. § 8. pontja szerinti lakásnak. A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja ellentétes a Kúria EBH 2019.K14 számú elvi döntésében foglaltakkal, amely rögzíti, hogy a Helyi adó tv. -ben alkalmazott fogalmak meghatározásakor kizárólag akkor lehet figyelembe venni más jogágakban szereplő értelmező rendelkezéseket, ha az adott jogvita elbírálására irányadó jogszabály arra rendelkezést nem tartalmaz.
[22] Álláspontja szerint a jogerős döntés nem felel meg a Kúria EBH 2019.K24 számú elvi döntésében foglalt indokolásnak sem, mely értelmében a Helyi adó tv. fogalmainak értelmezésekor kizárólag akkor lehet figyelembe venni más jogágakban szereplő értelmező rendelkezéseket, ha az adott jogvita elbírálására irányadó jogszabály arra vonatkozó értelmezést nem tartalmaz. Annak ellenére, hogy a Helyi adó tv. a "helyiség" fogalmát nem rendezi, az OTÉK rendelkezései nem alkalmazhatók az adókötelezettség meghatározásakor, a Helyi adó tv. rendszerében az OTÉK fogalommeghatározásától függetlenül a padlás helyiségnek minősül, és mivel az a perbeli ingatlan nem lakáshoz, üdülőhöz tartozik, nem felel meg a Helyi adó tv. 52. § 10. pontja szerinti "kiegészítő helyiség" fogalmának sem, így adóköteles vagyontárgy.
[23] Hivatkozása szerint a Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú ítélete eltérő jogi környezetben, a 2015. január 1-i szabályozás előtti időszakra vonatkozik, így az abban foglaltak a perben nem irányadók.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - a Kúria Kfv.V.35.631/2018/5. számú és Kfv.I.35.395/2019/13. számú ítéleteire utalva - a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
[25] Kifejtette, hogy a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése és 52. § 5. pontja értelmezésekor kikerülhetetlen az Étv. 2. § 8. pontja szerinti "építmény", a 10. pontja szerinti "épület" és a 15. pontja szerinti "műtárgy"-fogalom értelmezése, ezzel összefüggésbe az ingatlan rendeltetésének vizsgálata. A tárgyi ingatlan beépítetlen tetőtér, még tárolásra sem alkalmas, csupán a zárófödém és a vízszigetelése közötti tér, így még a Helyi adó tv. 52. § 10. pont szerinti kritériumoknak sem felel meg, nem minősül épületnek, így nem adóköteles.
[27] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének és a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között a rendelkezésre állt iratok alapján vizsgálta felül.
[28] A Kúria döntése meghozatalánál figyelemmel volt a 4/2020. Közigazgatási Jogegységi határozatra.
[29] Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Helyi adó tv. épület fogalmának értelmezési körében az Étv. építmény fogalma is relevanciával bír. Erre maga a Helyi adó tv. 52. § 5. pontja utal.
[30] A Kúria kiemeli, hogy az adózási jogviszonyokban az adókötelezettséget előíró jogszabályban meghatározott fogalmak az irányadók. Más jogszabályokban definiált fogalmak csak abban az esetben vehetők figyelembe, amennyiben erre az adónemet szabályozó jogszabály rendelkezést tartalmaz és más jogszabály alkalmazására e jogszabály lehetőséget biztosít. Az építményadó tárgyát a Helyi adó tv. alapján kell meghatározni, arra más jogszabály rendelkezései abban az esetben alkalmazandók, ha azt a Helyi adó tv. elrendeli. A Helyi adó tv. önálló rendszerben szabályoz, 2. §-ában kifejezetten kimondja, hogy az e törvényben meghatározott adótárgyakra terjed ki a törvény hatálya. Ilyen általános érvénnyel történő utalást a Helyi adó tv. kizárólag az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) és az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) kapcsán mond ki, illetve egyéb kérdésekben pedig a Helyi adó tv. az egyes speciális szabályai között rögzít utaló rendelkezéseket. Jelesül a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában az épület fogalmánál kifejezetten utal a Helyi adó tv. az Étv. építmény fogalmára, következésképpen az Étv. 2. § 8. pontjában meghatározott építmény fogalma az adótárgy megítélése szempontjából relevanciával bír, ugyanakkor ezen túlmenően az Étv., az OTÉK, illetve bármely más jogszabály további rendelkezési a Helyi adó tv. kifejezett utalása hiányában nem vehetők figyelembe.
[31] A Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
[32] Helytállóan utalt tehát az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az adókötelezettséget a Helyi adó tv. 11. §-a határozza meg, mely alapján a jelen per tárgyát képező önálló albetétként szereplő padlástér adótárgynak minősül. A jogalkotó ugyanis a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjának 2014. január 1-jével történt módosításával a hatályos épület fogalom meghatározását érdemben sem változtatta meg. A Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglalt, Étv.-re történő utalás kizárólag az építmény fogalmának használatában nyilvánul meg. Az építményadó tárgynak minősülés körében elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy az érintett vagyontárgy az Étv. szerinti építménynek minősül-e. Amennyiben annak minősül, két feltétel meglétét szükséges vizsgálni. Elsőként azt, hogy az építmény a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret/tereket alkot-e. Amennyiben e feltétel is fennáll, akkor az vizsgálandó, hogy az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja-e. Ebből következően egyértelműen megállapítható, hogy a Helyi adó tv. az épület értelmező rendelkezései körében az épület definícióját saját meghatározása mellett nem veszi át az Étv.-ből, így tartalommal történő megtöltésekor sem lép ki a Helyi adó tv. rendszeréből.
[33] Ezért az elsőfokú bíróság a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglaltakkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy az építmény vonatkozásában az adóhatóságnak a Helyi adó tv. szerinti épület fogalmának értelmezése körében az Étv.-ben definiált épület fogalmat is figyelembe kellett volna vennie. Az alperes nem kötelezhető új eljárás lefolytatására azzal a céllal, hogy a Helyi adó tv. szerinti építményadó tárgyául szolgáló épületet, épületrészt ne a Helyi adó tv. saját szabályai, hanem az Étv., illetve az OTÉK normái alapján határozza meg.
[34] Kiemeli továbbá a Kúria, hogy amennyiben a fennálló építményben ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel új önálló ingatlan keletkezik, akkor az építményadó kötelezettség szempontjából annak van jelentősége, hogy az önállóvá vált építmény tekintetében fennállnak-e az adótárgy Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében foglalt ismérvei. Az építményadó tárgyának való minősülés körében ugyanis nem bír relevanciával az épület "lakás" vagy "nem lakás céljára szolgáló" minősége. Főszabály szerint minden a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében említett "építmény" adóköteles, függetlenül attól, hogy azt az adóhatóságnak - az adótárgynak minősülés körében - külön valamely kategóriába be kellene sorolnia. A Helyi adó tv. 14. § (1) bekezdése határozza meg az adókötelezettség keletkezésének időpontját. Az adókötelezettség az engedélyező hatósági döntés (határozat) keltéhez kötődik.
[35] Az épületrész tehát e feltételek teljesülése esetén, és nem az önálló ingatlanként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel válik az építményadó tárgyává. Ha pedig egy építmény már rendelkezett használatbavételi engedéllyel, majd annak valamely része utóbb önállóvá vált, az önállóvá váló épületnek vagy épületrésznek az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetését követően ismételten már nincs szüksége használatbavételi engedélyre, tehát ez a körülmény az adókötelezettség fennállását nem befolyásolja. Ilymódon az az építmény, amely egyszer már engedélyt kapott, az engedély jogerőre emelkedését követő év első napjától építményadó kötelessé válik, függetlenül attól, hogy funkcióját később megváltoztatják-e vagy sem, illetve később kap-e további építési, használatba-vételi -, vagy fennmaradási engedélyt.
[36] Ha megvalósulnak a Helyi adó tv. 11. § (1) bekezdésében foglalt feltételek [a Helyi adó tv. 14. § (1) bekezdése szerinti időponttól] és az adott épületrész tárgya az építményadónak, akkor további kérdésként merül fel a gyakorlatban, hogy az után milyen feltételek bekövetkezése esetén, mely időponttól terheli az adóalanyokat adófizetési kötelezettség.
[37] A Helyi adó tv. 52. § 9. pontja szerint e törvény alkalmazásában hasznos alapterület: hasznos alapterület: a teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság - a padlószint (járófelület) és az afelett levő épületszerkezet (födém, tetőszerkezet) vagy álmennyezet közti távolság - legalább 1,90 m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek, melléképületek, melléképületrészek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete, valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is beletartozik. Az építményhez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek), és a fedett terasz, tornác alapterületének 50%-a tartozik a teljes alapterületbe. A lakások esetében a pinceszinten (a csatlakozó terepszint alatt) kialakított helyiségek alapterületének 70%-át kell a teljes alapterületbe számítani. A Helyi adó tv. 52. § 10. pontja szerint kiegészítő helyiség: a lakáshoz, üdülőhöz tartozó, jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas padlás, pince, ide nem értve a gépjárműtárolót.
[38] Mindaddig, amíg az építményadó tárgyának minősülő épületrész jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas, adótárgynak minősül ugyan, azonban adóterhet nem visel. Ha azonban az a kialakítás következtében - jellegénél fogva - már nem csak tárolásra alkalmas, vagyis a kiegészítő helyiség jellegét elveszíti, úgy az építmény azon túlmenően, hogy az építményadó tárgyát képezi, adóterhet is visel. E tények feltárása az adott épületrész vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettsége körébe tartozik.
[39] A jogszabály szerint ahhoz, hogy egy építmény kiegészítő helyiségnek minősüljön, három feltétel fennállása szükséges (lakáshoz, üdülőhöz tartozzon; jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas padlás, pince; nem gépjárműtároló). Ezen feltételeknek egyidejűleg kell fennállniuk. Bármelyik feltételben változás áll be, az kihat az adófizetésre, mert az építmény elveszíti a kiegészítő helyiség jellegét és a hasznos alapterületbe beszámít. Amennyiben e feltételek egyidejűleg fennállnak, abban az esetben nem lehet figyelembe venni az adott építményt a hasznos alapterület számításánál, mivel a padlás is adótárgy, de adóterhet nem visel mindaddig, amíg kiegészítő jellege fennáll.
[40] A jogegységi határozat kimondta, hogy önmagában nem az önálló ingatlanként történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel válik az építményadó tárgyává az építmény. Az adóhatóság határozatai e körben részletes indokolást nem tartalmaznak. Ezért vizsgálhatja az adóhatóság, hogy az építményadó tárgyának minősülő épületrész lakáshoz tartozik-e, illetve azt is, hogy az építmény jellegénél és kialakításánál fogva csak tárolásra alkalmas, avagy kiegészítő helyiség jellegét időközben elvesztette. Határozatát teljeskörű indokolással kell ellátnia e kérdések vonatkozásában is.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet azért is jogszabálysértőnek tartotta, mert álláspontja szerint "nem érthető, hogy miért kellett volna egy szakértői véleményt megerősíteni", illetve" részletesebb indokolásra az elsőfokú döntésnek kitérnie jogilag alátámasztottan sem kell". Azonban önmagában az a tény, hogy egy adott építmény adótárgy, még nem jelenti azt, hogy adóterhet is visel. Ehhez a tényállás további tisztázása szükséges. Bár eltérő indokok mentén, mint az elsőfokú bíróság, de a Kúria a tényállás további tisztázását látta szükségesnek.
[42] Az, hogy az adótárgynak minősülő épületrész rendelkezik-e és milyen időponttól használatba-vételi, vagy ezzel azonos joghatással bíró engedéllyel, továbbá az, hogy a Helyi adó tv. 52. § 10. pontjában foglalt feltételek jelen építmény esetében fennállnak-e, avagy a kiegészítő helyiség jelleget elveszítette és mely időponttól, valamint az adó alapjának meghatározásához szükséges, m2-ben számított hasznos alapterület meghatározása, az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettsége körébe tartozik.
[43] Bár az elsőfokú bíróság a Helyi adó tv. 52. § 5. pontjában foglaltakkal ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlan vonatkozásában a helyi adóhatóságnak a Helyi adó tv. szerinti épület fogalmának értelmezése körében az Étv.-ben definiált épület fogalmat is figyelembe kellett volna vennie, azonban döntésének az eljárt hatóságok határozatait megsemmisítő és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelező része végső soron helytálló volt, ezért a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet ezen részében - ugyan eltérő indokok alapján - de hatályában fenntartotta.
[44] Az adóhatóság ugyanis eltérő jogértelmezése következtében a fentiekben részletezett körülményeket teljes körűen nem vizsgálta, illetve indokolta, ezért ezt új eljárás keretében kell megtennie. E körben utal a Kúria arra is, hogy amennyiben fentiek megállapításához szakértői bizonyítást is igénybe vesz, úgy a szakértőnek az adott szakkérdés megválaszolásához szükséges kompetenciával kell rendelkeznie.
[47] A Kúria a felperes felülvizsgálati költségének megállapítását - felszámítás hiányában - a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 81. § (1) bekezdése alapján mellőzte.
[48] A Kúria felülvizsgálati illeték viselésére vonatkozó rendelkezése az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontján és a Kp. 35. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdésén alapul.
[49] Az ítélettel szembeni felülvizsgálatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.