adozona.hu
BH 2021.5.143
BH 2021.5.143
Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló munkavégzésére, a körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes konyhai kisegítőként állt az alperes alkalmazásában, aki munkavédelmi oktatásban részesült a nehéz súlyok emelése tekintetében.
[2] 2014. október 14-én a felperes a szakáccsal közösen megemelt egy 70 liter űrtartalmú, 2/3 részben levessel teli, körülbelül 50-60 kg súlyú alumíniumfazekat. A 2-3 méterrel arrébb lévő 55 cm magas székre tették. A művelet következtében a felperes jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. Fájdalmai ellenére né...
BH 2021.5.143 Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló munkavégzésére, a körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetési kötelezettségének mérséklése a károsult hátrányára [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes konyhai kisegítőként állt az alperes alkalmazásában, aki munkavédelmi oktatásban részesült a nehéz súlyok emelése tekintetében.[2] 2014. október 14-én a felperes a szakáccsal közösen megemelt egy 70 liter űrtartalmú, 2/3 részben levessel teli, körülbelül 50-60 kg súlyú alumíniumfazekat. A 2-3 méterrel arrébb lévő 55 cm magas székre tették. A művelet következtében a felperes jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. Fájdalmai ellenére néhány napig még dolgozott, majd 2014. október 19-én orvoshoz fordult, ezt követően keresőképtelen állományba került, majd több műtéten esett át.
[3] Az alperes határozatával a balesetet üzemi balesetnek ismerte el. A felperes munkaviszonya a határozott idő lejártával szűnt meg, de 2015. október 19-éig 100%-os baleseti táppénzben részesült. Állapotában a balesetet követően rosszabbodás állt be, össz-szervezeti egészségkárosodása a végállapot kialakulásában 10%-os mértékű volt, amelyben javulás nem várható.
[4] A felperes vagyoni kárának megfizetését kérte, valamint sérelemdíjat igényelt.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 500 000 forint sérelemdíjat, valamint 404 500 forint lejárt járadékot.
[6] A felperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a 2014. október 14. napján elszenvedett munkahelyi balesettel okozati összefüggésben a felperest ért károk 80%-át az alperes köteles megfizetni. Álláspontja szerint a felperest vétkes közrehatás terheli, mivel a foglalkozás-egészségügyi orvost nem tájékoztatta vállízületeinek 2010. évet megelőző vizsgálatairól. Tekintettel azonban arra, hogy később e téren a felperesnek panaszai nem voltak, az együttműködési kötelezettség megszegését enyhébb súlyúnak értékelte, megállapítva az alperes vétkes közrehatását. A felperes munkaköri feladatkörébe tartozott az edények mozgatása, melyek egy része a bennük levő étellel együtt olyan súlyú volt, ami meghaladta a női munkavállalók által emelhető súlyt, a munkáltató tehát a munkabiztonsági szabályok figyelmen kívül hagyásával kötelezte felperest a munkavégzésre.
[7] A Kúria a törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes többször módosított keresetében változatlanul kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 000 000 forint sérelemdíj és ennek kamata, valamint 2014. október 14-től havi járadékként 132 500 forint megfizetésére. A járadékon belül háztartási munkára 30 000 forintot, házkörüli munkára 15 000 forintot, közlekedési többletköltségre 15 000 forintot, keresetveszteségi járadékra 45 000 forintot, gyógyszerköltségre 5000 forintot, személye körüli kisegítésre 22 500 forintot igényelt, ezen összegek középarányos kamatával.[9] Hivatkozása szerint a sérülés következtében kétszer műtötték a jobb vállát, azt minimálisan tudja felemelni, munkavégzési képessége nagymértékben csökkent. A munkából való kiesése keresetveszteséget okoz számára, nem tudja ellátni a házi, ház körüli munkák közül a korábban általa végzetteket, a személye körüli feladatokban is segítségre szorul. Kerékpározni nem képes, férje viszi gépkocsival bevásárolni, orvoshoz, ami többletköltséget okoz. Ezen túlmenően folyamatosan fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszereket kell szednie, kenőcsöket használnia.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint nem bizonyított, hogy a sérülés munkaviszonnyal összefüggésben következett be. Másodlagosan hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt mentesülési okokra, és állította, hogy a felperes nem tájékoztatta a munkáltatót megbetegedéseiről. Harmadlagosan kármegosztást kért, figyelemmel a munkavállaló vétkes közrehatására és kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására. Vitatta a sérelemdíj és a vagyoni kártérítési igények összegszerűségét is.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2 500 000 forintot és annak középarányos kamatát sérelemdíj címén. Kötelezte továbbá, hogy minden hónap 10. napjáig fizessen keresetveszteségi járadék címén 36 000 forintot, háztartási munkával kapcsolatos járadékként 4800 forintot, ház körüli munkával kapcsolatos járadék címén 3600 forintot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadék címén 6000 forintot, közlekedéssel kapcsolatos járadékként 450 forintot, gyógyszerköltség címén 400 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 napon belül lejárt keresetveszteségi járadékot, háztartási munkával kapcsolatos járadékot, ház körüli munkával kapcsolatos járadékot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadékot, közlekedéssel kapcsolatos járadékot, gyógyszerköltséget és ezen összegek után járó kamatot. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította.[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1), (2), (3) bekezdésére, a 9. §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42-2:54. §-okban foglaltakra.
[13] A bíróság a feltárt tényállás alapján megállapította, hogy a felperesnél a balesetet megelőzően már kialakult mindkét váll degeneratív elfajulásos betegsége, amellyel reumatológiai kezelésen is részt vett, azonban erről nem tájékoztatta sem a munkáltatót, sem az üzemorvost, egészségi állapotában pedig a fazék megemelését követően rosszabbodás következett be. Ez a balesettel összefüggésben 10%-ban határozható meg. A munkáltató részéről a jogsértés mértékét a törvényszék 80%-ban állapította meg azzal, hogy az alperes a konyhai kisegítők, így a felperes munkaköri kötelezettségévé tette az edények emelését és mozgatását. Egyértelműen elvárta a felperestől és a többi munkavállalótól, hogy az előírtnál nagyobb súlyt mozgassanak, és ezzel veszélyeztessék egészségi állapotukat. Az ilyen munkavégzés nem alkalomszerűen történt, hanem a felperes és a konyhai kisegítők rendszeres munkaköri feladata volt. Ezzel okozati összefüggésben következett be a felperes jobb vállízületének rándulása és a vállforgató izmok részleges szakadása.
[14] A jogsértés súlyát, a közrehatás mértékét, a sérelemdíj megállapításának összegénél figyelembe veendő szempontokat a bíróság mérlegelve arra a következésre jutott, hogy a sérüléssel 2 500 000 forint sérelemdíj áll arányban. Figyelembe vette a jogsértés felperesre gyakorolt hatását, a törvényszék által megállapított közrehatás mértékét, valamint az alperes azon magatartását, hogy elvárta felperestől és a többi munkavállalótól az előírtnál nagyobb súlyok mozgatását, ezzel egészségi állapotuk veszélyeztetését.
[15] A keresetveszteségi járadékkal összefüggésben az elsőfokú bíróság utalt a Ptk. 6:528. §-ában foglaltakra.
[16] Rögzítette, hogy a károsodott munkavállaló részére a jövedelempótló járadékot a munkáltató károkozásával összefüggő munkaképessége és a munkáltató károkozása miatt bekövetkezett jövedelem kiesésének együttes vizsgálata alapján kellett megállapítani. Az eljárás során a felperes becsatolta az NRSzH határozatát, amelyből kitűnik, hogy a felperes a megváltozott munkaképességű személyek ellátását kapja, melynek összege 59 960 forint.
[17] A felperes a munkavégzés során minimálbérben részesült, így átlagban bruttó 45 000 forintban határozható meg jövedelempótló járadékának összege.
[18] A bíróság a felek egyező előadásából az összegszerűséget megállapította, a közrehatás arányát pedig a törvényszék 80-20%-ban határozta meg az alperesre terhesebben, így a jövedelempótló kártérítés mértéke is ehhez igazodott.
[19] Az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 173. § (1), (2) bekezdésére a járadékfizetéssel összefüggésben. A jogalap megállapításánál figyelembe vette a Kúria EBD 2013.M3. számú döntését, amely szerint az ápolást és a háztartási kisegítői munkát a hozzátartozók díjazás nélkül, a családi kapcsolat miatt végzik, ez nem értékelhető a munkáltató javára. E tevékenységeket nem rá tekintettel, hanem a munkavállalóra és az erkölcsi kötelékre figyelemmel vállalják. Ennek megfelelően a házastárs által ellátott munka is kárként jelentkezik, amit meg kell téríteni. Mindezek alapján a felperes által meghatározott 750 forint/óra órabért mint átlagot elfogadta a járadékszámítás alapjául.
[20] A bíróság a háztartási munkával kapcsolatos járadékot illetően a tanúmeghallgatás és a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnél már korábban diagnosztizálták a vállízület degeneratív elfajulását, illetve már az alperesnél történő elhelyezkedés előtt mindkét váll vonatkozásában kialakult az izomrost elvékonyodása. A felperesnél korábban is degeneratív kétoldali vállízületi, bal térdízületi, nyaki és ágyéki gerincet érintő elfajulást állapítottak meg, amellyel reumatológián is kezelték. A felperesnél a baleset előtt a háztartási és a ház körüli munkát túlnyomórészt otthon lévő házastársa, Cs. P. látta el, egyéb munkákat azonban közösen végeztek. Háztartási munkákban a balesetet követően kisebb mértékű változás állt be, mivel a felperes is az otthonában tartózkodik, így a munkát máshogy osztják be. A bizonyítékok alapján (a közrehatást is értékelve) a bíróság a háztartási munkával kapcsolatos járadék összegét havi 4800 forintban határozta meg.
[21] Figyelemmel arra, hogy a ház körüli munkát a felperes balesete előtt is túlnyomórészt a férje végezte, ebben jelentős változás nem történt. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes ház- körüli munkára fordított ideje heti 1,5 óra, azaz havi 6 óra intervallumban határozható meg, mely 3600 forint havi összeggel kompenzálható.
[22] A felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadékot illetően az igazságügyi orvos szakértő kifejtette, hogy jelenlegi állapotában, mindennapi életvitelében közepes fokban korlátozva van minden olyan tevékenységben, amely a jobb felső végtag, vagy mindkét felső végtag használatát, a váll felemelését, hátranyúlást, forgatást, terhelést jelent. Hajmosásban, a hát, a felsőtest tisztántartásában korlátozott. A bíróság a 20%-os közrehatás figyelembevételével havi 6000 forintban határozta meg ennek kompenzálását.
[23] Az igazságügyi orvos szakértő rögzítette, hogy a felperes kerékpárral való közlekedése a jobb felső végtag fájdalmassága, mozgáskorlátozottsága miatt bizonytalanná válhatott. A férje által elmondottakat figyelembe véve a bíróság megállapította, hogy a felperes havi 14 alkalommal ment be a városközpontba, ami körülbelül 1 km-re található a lakásától. Erre tekintettel ezen a jogcímen havi 450 forintot állapított meg, a lejárt járadék összegét pedig 23.850 forintban határozta meg.
[24] A havi gyógyszerköltség összegét a bíróság a kárviselés arányára figyelemmel 400 forintban állapította meg a felperes előadása, házastársa tanúvallomása, az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján. Rögzítette, hogy a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kenőcsök használata indokolt.
[25] Az alperes fellebbezése folytán - jogszabályváltozás miatt - eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a sérelemdíj összegét 1 800 000 forintra leszállította.
[26] A másodfokú bíróság ítéletében kiegészítette a tényállást az elsőfokú bíróság által megállapítottakat pontosítva.
[27] Utalt arra, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kártérítést az Mt. 166-167. §-ai szabályozzák, míg a személyiségi jogok védelmére az Mt. 9. § (1) bekezdésében foglalt utaló norma alapján a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez utóbbiak közt ugyancsak van olyan szabály, amely tovább utal a kártérítés szabályaira [Ptk. 2:52. § (2) bekezdés], melyek a munkaviszonnyal összefüggésben az Mt. 166., 167. §-ai.
[28] A közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik, ezért utóbb már nem lehet visszatérni a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására, értelemszerűen a jogalappal érintett körülményeket a felek már nem tehetik vitássá (BH 1993.698.).
[29] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a szakértői véleményből az elsőfokú bíróságnak következtetnie kellett volna a felperes magatartásának munkáltató általi elháríthatatlanságára. A károsultnál ez mint a felelősség alóli mentesülési ok a jogalap körében értékelendő, és már elbírált körülmény.
[30] Ugyanezen okból nem volt újra értékelhető a szakértői vélemény azon megállapítása, amely szerint a baleset következtében felperesnél mindössze állapotrosszabbodás következett be, és kialakult végállapotában baleseti össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 10%-os. A természetes eredetű, illetve a balesettel összefüggő betegségek egymáshoz viszonyított arányát a bíróság a kártérítési felelősség jogalapjáról szóló döntésében értékeli [1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény 3. pont]. A felperes jelen állapotában kizárólag a balesettel okozati összefüggésbe hozható állapotrosszabbodása miatt vált alkalmatlanná a szakképzettségeinek megfelelő munkakörök betöltésére, és állapotrosszabbodásával hozhatók összefüggésbe azok a korlátozottságok is, amelyeket a szakértő a felperes felső végtagjának mozgatásával kapcsolatban megállapított. Nem hathatnak a kármegosztási aránynál módosító tényezőként a felperes balesetet megelőző betegségei, hiszen mellettük még el tudta látni azokat a tevékenységeket, amelyekben a balesetet követően már akadályozottá vált.
[33] Kiemelte, hogy a sérelemdíjban való marasztaláshoz szükséges a kártérítés konjunktív feltételeinek fennállta, amiket a munkajogi jogviszonyra tekintettel, a már idézett Mt. 166. § (1) bekezdése rögzít. Ha ezek igazoltak, vélelem szól a jogsértés tényén kívüli további hátrány bekövetkezte mellett [Ptk. 2:52. § (2) bekezdés].
[34] A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének közvetett kompenzációja, egyben perbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetés, melynek olyan mértékűnek kell lennie, ami - a józan mértéktartás mellett - alkalmassá teszi mindkét funkció betöltésére.
[35] Helytállóan emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnél a balesetet megelőzően már kialakult mindkét váll degeneratív elfajulásos betegsége, amelyről nem tájékoztatta a munkáltatót, illetve az üzemorvost, ennek következtében az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy a szükséges korlátozásokról gondoskodjon, másrészt a balesettel összefüggésben a felperes egészségi állapotában rosszabbodás következett be, a balesettel összefüggő egészségkárosodás 10%-os mértékű.
[36] Nem vitásan a felperes maradandó egészségkárosodást szenvedett a baleset következtében, és bizonyos munkakörök ellátására alkalmatlanná vált, továbbá életvitele is negatív irányban változott. Mindennapi teendőinek elvégzésében akadályozott, illetve ezek lényegesen nehezebbek, esetenként önállóan kivitelezhetetlenek lettek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy egészségkárosodása a balesetet megelőzően már 45% volt, tehát egyéb betegségei is egészségi állapotát, munkavégzését nagymértékben befolyásolták.
[37] Minderre figyelemmel a bíróság a jogsértés súlyával, tartós kihatásával, a felróhatóság mértékével, a jogsértésnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatásával 1 800 000 forint sérelemdíjat talált arányosnak.
[38] A keresetveszteségi járadékra vonatkozó követelést a Ptk. 6:528. § (1)-(6) bekezdései szerint kellett megítélni. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy a felperest a baleseti táppénz folyósításának megszűnését követően keresetveszteség érte annak következtében, hogy az alperesnél szerzett havi 108 000 forint munkabér helyett körülbelül 60 000 forint társadalombiztosítási ellátásban részesül. Az összegszerűséget az alperes és a beavatkozó elfogadta, ezért a Pp. 163. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával állapította meg a bíróság a jövedelemveszteség mértékét, és helyesen alkalmazta a 80-20%-os kármegosztást.
[39] A perben csatolt komplex szakértői bizottsági összefoglaló véleményekből kitűnően a felperes 2015. november 5-éig keresőképtelen állományban volt. Egészségi állapota 2016. február 5-étől 49%-ban, össz-szervezeti egészségkárosodása 51%-ban volt rögzíthető. Komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációját is értékelni kellett. A bírósági gyakorlat szerint lényegesnek minősülő körülmények vizsgálata alapján a bizottság a felperes foglalkoztathatóságára nem látott reményt.
[40] Ennek nem mond ellent a perben beszerzett kiegészítő igazságügyi orvos szakértői vélemény, mely szerint a felperes megmaradt munkaképességét könnyű - a nem javasolt tevékenységeken kívüli - fizikai munka végzésével tovább hasznosíthatja, nem vált teljes munkavégzésre alkalmatlanná, szakképesítést nem igénylő fizikai munkakörben tovább foglalkoztatható. A perbeli szakvélemény és az e körben részletesebb másodfokú komplex összefoglaló vélemény egybehangzó abban, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható, egyéb körülményei miatt azonban elhelyezkedésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség. A felperestől nem volt elvárható, hogy az eleve kilátástalannak mutatkozó munkavállalásra felesleges erőfeszítést fordítson. Ennek következtében a maradék munkavégzési képessége hasznosítása körében kárenyhítési kötelezettség nem terhelte, esetében annak megszegése nem állapítható meg.
[41] A háztartási munkával kapcsolatban ugyancsak helyesen döntöttek a bíróságok. Felperes nem tud olyan mozdulatot tenni, ami a háztartási munka több részműveleténél nélkülözhetetlen. Az elsőfokú bíróság az általános élettapasztalattal egyezően értékelte átlagosan havi 8 óra tartamúra azt a házi munkát, amelyet a felperes helyett házastársa kénytelen elvégezni.
[42] A szakértői véleményből kiindulva lehet kétség nélkül megállapítani, hogy a felperes közepesen nehéz vagy nehéz fizikai munkát végezni nem tud és a ház körüli munkák egy része nyilvánvalóan ilyen.
[43] Az elsőfokú bíróság kellően alátámasztotta annak indokoltságát, hogy a hozzátartozó által a felperestől átvállalt feladatok milyen összeggel ellentételezendők. Ennek alapjaként az óradíjat a vonatkozó éves kormányrendeletek alapján helyesen fogadta el a minimál órabér átlagában.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelem, az alperesi beavatkozó kérelme
[47] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte olyan módon, hogy a felperes legfeljebb követelésének 8%-ára tarthasson igényt figyelemmel arra, hogy 10%-os össz-szervezeti egészségromlása alapján követelésének 10%-ából kiindulva - a 80% munkáltatói közrehatás szerint - ez az elfogadható.[48] Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett.
[49] Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként jelölte meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 163. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 239. §-át, 253. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 6. § (1) és (4) bekezdését, 166. § (1), (2) bekezdését, 167. § (1), (2), (3) bekezdését, 169. § (1), (2) bekezdését, 173. § (1) bekezdését, 177. §-át, valamint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését, illetve a 6:522. § (3) bekezdésében foglaltakat.
[50] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményben foglaltakat. Figyelembe kell venni, hogy a felek a munkaszerződés megkötésekor és a jogviszony fennállása alatt miről tájékoztatták egymást. A munkáltató nem felel azért a kárért, amely a munkavállaló vétkes magatartása közrehatásának a következménye.
[51] A felperes sem vonta kétségbe, hogy nem tájékoztatta a társaságot - beleértve az üzemorvost - egészségi állapotáról. Jelen eljárásban derült csak ki, hogy a munkaviszony létesítésekor a felperes legalább 45%-os össz-szervezeti egészségkárosodásban szenvedett.
[52] Az alperes a sérelemdíj összegét is túlzónak találta. Utalt a Ptk. 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra.
[53] A sérelemdíjnak mint jogintézménynek két egymással egyenrangú rendeltetése van: a sérelmet szenvedett fél kompenzációja és a sérelmet okozó fél magánjogi úton történő megbüntetése. A másodfokú bíróság aránytalanul kis hangsúlyt fektetett arra, hogy az alperes számára mennyire volt felróható a felperes sérelmének bekövetkezése.
[54] A felperes korábbi sérüléseit, megromlott egészségi állapotát és csökkent munkaképességét mind az alperes, mind pedig az üzemorvosi vizsgálatot végző orvos előtt eltitkolta, ezáltal ellehetetlenítette, hogy a munkáltató különleges munkavégzési szabályokat állapítson meg. A felperes a balesetet napokig nem jelezte, sérülése ellenére bejárt dolgozni, sérült végtagját kemény fizikai munkára használta, amivel kétségtelenül súlyosbította saját állapotát.
[55] A felperes kárenyhítési kötelezettségét megszegte, amely tényt a másodfokú bíróság ítéletében nem vett figyelembe a sérelemdíj összegének meghatározásakor. A kárenyhítési kötelezettséget a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján felhívott kártérítési szabályok alapozták meg.
[57] A másodfokú bíróságnak a sérelemdíj megállapítása során kellő súllyal kellett volna figyelembe vennie, hogy az annak kiszabásával szankcionált személyiségi jogsértés egyszeri esemény volt, annak ismétlődő jellege fel sem merült.
[58] A jogerős döntés azt sem értékelte kellően, hogy a felperes rendkívül rosszhiszemű és kizárólag számára felróható magatartása miatt kellett olyan munkakört és olyan feladatokat ellátnia, amelyek az őt ért sérelem bekövetkeztetét előidézték. A felperes tudta, hogy az alperes felelősséggel tartozik azért, ha őt a munkahelyén baleset éri.
[59] A felperes ezzel a magatartásával megszegte az Mt. 6. § (4) bekezdésében foglaltakat, valamint a (2) bekezdésben rögzítetteket. Az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint pedig felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
[60] A másodfokú bíróság is kiemelte, hogy a felperesnek már állítólagos munkahelyi balesetét megelőzően is 45%-os össz-szervezeti egészségkárosodása volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egészségi állapota eleve csak körülbelül a felét érte el az egészséges mértéknek.
[61] A másodfokú bíróság a felperes és környezete életére nézve bekövetkezett negatív hatások enyhítése érdekében ítélte meg felperes számára a keresetveszteségi járadékot, háztartási munkával kapcsolatos járadékot, ház körüli munkával kapcsolatos járadékot, a felperes személye körüli kisegítéssel összefüggő járadékot, a gyógyszerköltséget, valamint a közlekedéssel kapcsolatos járadékot. Indokolatlan a felperest többszörösen is kompenzálni az általa elszenvedett sérelmekért úgy, hogy jelentős felelőssége van a balesetben. A bíróság kevéssé vette figyelembe a sérelemdíj felperest kompenzáló rendeltetésének körében a sérelemdíj mérséklését indokló körülményeket. A felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, amikor egy alkalmat leszámítva meg sem kísérelt a számára egészségügyi okokból nem javasolt tevékenységi körökön kívül eső munkaviszonyt létesíteni, illetve jövedelemforrást biztosítani.
[62] Nem vitatható, hogy felperes személyes körülményei megnehezítik számára az elhelyezkedést, de az igazságügyi orvos szakértő szerint is könnyű fizikai munkavégzéssel tovább hasznosíthatja a megmaradt munkaképességét.
[63] A felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, ezt a tényezőt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyva megsértette az Mt. 162. § (2) bekezdését. A felperes megtévesztette az alperest a munkaviszony létesítésekor, ezért került ilyen munkakörbe és kapott ekkora összegű munkabért. A keresetpótló járadék megállapításánál azt kellett volna figyelembe venni, hogy amennyiben a felperes a munkaerőpiacon az egészségi állapotáról megfelelően tájékoztatja a munkáltatókat, akkor milyen feltételekkel tudott volna elhelyezkedni.
[65] A felperesnél vagyoni előnyként jelentkezik az állítólagos üzemi balesete alapján számára megítélt sérelemdíj összege. Ezt a kártérítési járadék nagyságának meghatározásánál értékelni kellett volna. A másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 6:522. § (3) bekezdését, ezért a megítélt összeg mérséklése szükséges.
[66] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[68] Alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[69] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[70] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. [Pp. 272. § (2) bekezdése].
[72] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a sérelemdíj, illetve a kármegosztás és kárenyhítési kötelezettség körében több anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott a jogszabályhelyek felsorolásával. A jogszabálysértéseket igazoló jogi álláspont részletes kifejtése azonban az egyes jogszabályhelyekre vonatkozóan elmaradt. [1/2016. (II. 15.) PK vélemény] A jogszabályi előírásoknak nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, azokat egyszerre, egy helyen sorolja fel. Ezért a Kúria csak a fenti követelményeknek megfelelően megjelölt jogszabálysértéseket vonhatta vizsgálódási körébe (Mfv.I.10.352/2016/4.).
[73] A másodfokú bíróság döntése meghozatala során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a jogalap kérdésében már döntés született: a Kúria határozatában rögzítette, miszerint a kárt nem kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont], a kárviselés helyes mértéke 80-20% az alperesre terhesebben. Ebből következően jelen eljárásban az alperes a felperes vétkes magatartásának százalékos arányát nem támadhatta a jogalapot illetően.
[74] Alaptalanul állította az alperes, hogy a felperes együttműködési kötelezettségét megsértve nem jelentette be a munkáltatónak össz-szervezeti egészségkárosodását. Az orvosi dokumentumokból az a következtetés vonható le, hogy a felperesnek 2010. évet követően nem voltak olyan panaszai, amelyek indokolták volna, hogy orvoshoz forduljon vagy orvosi ellátásban részesüljön, munkavégzésében egészségi állapota nem akadályozta. A közrehatás vizsgálatának jogalapi értékelésénél a bíróságok figyelembe vették a felperes egészségi állapotát, illetve az ezzel összefüggő eljárását a munkáltató irányába. A felperes munkakörének és munkabérének alperes által történő meghatározása pedig a végzett munkához igazodott, így az alperes e körben kifejtett álláspontja is alaptalan. Azt sem jelölte meg egyebekben, hogy milyen könnyített munkát tudott volna a felperesnek felajánlani.
[75] A munkáltató a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékűnek tartotta a Ptk. 2:52. §-ában foglaltakra hivatkozással.
[76] A felróhatóság kérdésében a bíróságok már állást foglaltak akkor, amikor a 80-20%-os kármegosztásról határoztak. A munkáltató volt az, aki a munkavédelmi előírásokat megsértette, a felperessel lényegesen nagyobb súlyú edényt emeltetett, mint ami jogszabálynál fogva megengedett a női munkavállalók esetében. A kármegosztásnál a bíróságok a felperesnél már korábban is fennálló, egészségi állapotával összefüggő körülményeket értékelték a terhére, és figyelemmel voltak arra is, hogy 10%-os egészségkárosodása miatt vált a munkavégzésben korlátozottá.
[77] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye (Mfv.X.10.064/2020/4.).
[78] A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel járó kompenzációja. A nem vagyoni sérelem összegszerűen nem határozható meg, annak ellensúlyozása történhet pénzben. A pénzben kifejezett összeg jellegét tekintve kárpótlás, elégtétel az elszenvedett vagyoni hátrányért. Sérelemdíj esetén tehát nincs összegszerűen kifejezhető nem vagyoni sérelem, amelynek egy meghatározott részét a sértettre lehetne áthárítani. Így az összegszerűen meghatározható károknál érvényesülő kármegosztás helyett a sérelemdíj összegénél mérlegelhető a sértett esetleges közrehatása. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése a kártérítés szabályait a sérelemdíjra vonatkozó feltételeire rendeli alkalmazni. Az összegszerűségről a (3) bekezdés rendelkezik akként, hogy itt értékelendő többek között a jogsértés súlya. Jelen ügyben a bíróságok erre figyelemmel helyesen határozták meg a sérelemdíj mértékét [Pp. 206. §; Pp. 221. § (1) bekezdés, Ptk. 2:52. § (3) bekezdés].
[79] Alaptalanul állította [Ptk. 6:528. § (1) bekezdés] az alperes, miszerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes tényleges egészségi állapota mellett, hogy miként tudott volna elhelyezkedni, hiszen könnyű fizikai munkát végezhetett volna, továbbá, hogy a sérelemdíjat pedig figyelembe kell venni a járadékok összegszerűségénél is.
[80] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, miszerint a perben vizsgálni kellett, hogy a felperestől a maradék munkaereje hasznosítása során milyen erőfeszítés volt elvárható, és ennek megfelelően járt-e el.
[81] A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy a felperes komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációja lehetőségét értékelték, és nem javasolták további munkavégzését a meghatározott körülményekre tekintettel (életkor; mobilitás; terhelhetőség stb.). Helyesen értékelte, hogy az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint ugyan a felperes nem vált teljesen munkaképtelenné, bizonyos meghatározott könnyített munkakörben foglalkoztatható lenne, a rendelkezésre álló egyéb adatok mellett azonban ez reá nézve aránytalan többletterhet jelentene. A komplex összefoglaló véleményben rögzítettekből egyértelműen ez következik.
[82] A felperest olyan kárenyhítési kötelezettség nem terhelheti, amely nála aránytalan sérelemmel járna. A bizonyítékok alapján pedig legfeljebb ilyet tudott volna ellátni. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget [1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény; 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény], ez azonban a perben nem nyert igazolást.
[83] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.115/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.115/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Suba Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Szűcs László ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Bimbó Róbert ügyvéd (Bimbó Ügyvédi Iroda)
Alperesi beavatkozó:
Alperesi beavatkozó képviselője: Dr. Endrődiné dr. Makány Anikó ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.006/2020/7.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.198/2018/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.006/2020/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 40.000 (negyvenezer) forint és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 180.000 (száznyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket alperes viseli felhívásra.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. szeptember 1-től állt konyhai kisegítőként az alperes alkalmazásában. Több határozott idejű munkaszerződést kötöttek a felek, legutóbb 2014. július 1-től 2015. június 12-e közötti időtartamra. A felperes munkavédelmi oktatásban részesült a nehéz súlyok emelése tekintetében is.[2] 2014. október 14-én a felperes a szakáccsal közösen megemelt egy 70 liter űrtartalmú, 2/3 részben levessel teli, körülbelül 50-60 kg súlyú alumínium fazekat. A 2-3 méterrel arrébb lévő 55 cm magas székre tették. A művelet következtében a felperes jobb vállízületének rándulása és vállforgató izmának részleges szakadása történt. Fájdalmai ellenére néhány napig még dolgozott, majd 2014. október 19-én orvoshoz fordult. A munkáltatónak a következő nap jelentette be a balesetet, aki ugyanezen a napon munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel. A felperes ezt követően keresőképtelen állományba került, 2014. november 7-én műtétet hajtottak végre rajta, majd több műtéten esett át az ezt követő időszakban.
[3] Az alperes 2015. július 6-án kelt 6/2015. számú határozatával a balesetet üzemi balesetnek ismerte el. A felperes munkaviszonya a határozott idő lejártával szűnt meg, de 2015. október 19-éig 100 %-os baleseti táppénzben részesült. Állapotában a balesetet követően rosszabbodás állt be, össz-szervezeti egészségkárosodása a végállapot kialakulásában 10 %-os mértékű volt, amelyben javulás nem várható.
[4] A felperes vagyoni kárának megfizetését kérte, valamint sérelemdíjat igényelt.
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 500.000 forint sérelemdíjat késedelmi kamatokkal együtt, továbbá 12.250 forint folyamatos, valamint 404.500 forint lejárt járadékot.
[6] A felperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a 2014. október 14. napján elszenvedett munkahelyi balesettel okozati összefüggésben a felperest ért károk 80 %-át az alperes köteles megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárási illeték, az állam által előlegezett költség és a perköltség viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint a felperest vétkes közrehatás terheli, mivel a foglalkozás egészségügyi orvost nem tájékoztatta vállízületeinek 2010. évet megelőző vizsgálatairól. Tekintettel azonban arra, hogy később e téren a felperesnek panaszai nem voltak, az együttműködési kötelezettség megszegését enyhébb súlyúnak értékelte, megállapítva az alperes vétkes közrehatását. A felperes munkaköri feladatkörébe tartozott az edények mozgatása, melyek egy része a bennük levő étellel együtt olyan súlyú volt, ami meghaladta a nő munkavállalók által emelhető súlyt, a munkáltató tehát a munkabiztonsági szabályok figyelmen kívül hagyásával kötelezte felperest a munkavégzésre.
[7] A közbenső ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a Kúria a törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes többször módosított keresetében változatlanul kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5.000.000 forint sérelemdíj és ennek kamata, valamint 2014. október 14-től havi járadékként 132.500 forint megfizetésére. A járadékon belül háztartási munkára 30.000 forintot, házkörüli munkára 15.000 forintot, közlekedési többletköltségre 15.000 forintot, keresetveszteségi járadékra 45.000 forintot, gyógyszerköltségre 5.000 forintot, személye körüli kisegítésre 22.500 forintot igényelt, ezen összegek középarányos kamatával.[9] Hivatkozása szerint 2014. október 14-én a munkaviszonyával összefüggésben munkaköri feladatai ellátása közben érte a baleset, amikor munkatársával egy 70 literes fazekat emeltek. A sérülés következtében kétszer műtötték a jobb vállát, azt minimálisan tudja felemelni, munkavégzési képessége nagymértékben csökkent. A munkából való kiesése keresetveszteséget okoz számára, nem tudja ellátni a házi, ház körüli munkák közül a korábban általa végzetteket, a személye körüli feladatokban is segítségre szorul. Kerékpározni nem képes, férje viszi gépkocsival bevásárolni, orvoshoz, ami többletköltséget okoz. Ezen túlmenően folyamatosan fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszereket kell szednie, kenőcsöket használnia.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint nem bizonyított, hogy a sérülés munkaviszonnyal összefüggésben következett be. A felperes nem tudta igazolni, hogy az a munkahelyen, munkavégzés közben történt. Másodlagosan hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt mentesülési okokra, és állította, hogy a felperes nem tájékoztatta a munkáltatót megbetegedéseiről. Harmadlagosan kármegosztást kért figyelemmel a munkavállaló vétkes közrehatására és kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására. Vitatta a sérelemdíj és a vagyoni kártérítési igények összegszerűségét is.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2.500.000 forintot és annak középarányos kamatát sérelemdíj címén. Kötelezte továbbá, hogy minden hónap 10. napjáig fizessen keresetveszteségi járadék címén 36.000 forintot, háztartási munkával kapcsolatos járadékként 4.800 forintot, ház körüli munkával kapcsolatos járadék címén 3.600 forintot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadék címén 6.000 forintot, közlekedéssel kapcsolatos járadékként 450 forintot, gyógyszerköltség címén 400 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 napon belül lejárt keresetveszteségi járadékot, háztartási munkával kapcsolatos járadékot, ház körüli munkával kapcsolatos járadékot, a felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadékot, közlekedéssel kapcsolatos járadékot, gyógyszerköltséget és ezen összegek után járó kamatot. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a felperes, az alperes és a beavatkozó saját költségeiket viselik az eljárásban és a megelőző fellebbezési eljárásban is. Rendelkezett továbbá a perköltségről és az illeték fizetésről.[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1), (2), (3) bekezdésére, a 9. §-ára, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. - 54. §-kban foglaltakra.
[13] A bíróság a feltárt tényállás alapján megállapította, hogy a felperesnél a balesetet megelőzően már kialakult mindkét váll degeneratív elfajulásos betegsége, amellyel reumatológiai kezelésen is részt vett, azonban erről nem tájékoztatta sem a munkáltatót, sem az üzemorvost, egészségi állapotában pedig a fazék megemelését követően rosszabbodás következett be. Ez a balesettel összefüggésben 10 %-ban határozható meg. A munkáltató részéről a jogsértés mértékét a törvényszék 80 %-ban állapította meg azzal, hogy az alperes a konyhai kisegítők, így a felperes munkaköri kötelezettségévé tette az edények emelését és mozgatását. Egyértelműen elvárta a felperestől és a többi munkavállalótól, hogy az előírtnál nagyobb súlyt mozgassanak, és ezzel veszélyeztessék egészségi állapotukat. Az ilyen munkavégzés nem alkalomszerűen történt, hanem a felperes és a konyhai kisegítők rendszeres munkaköri feladata volt. Ezzel okozati összefüggésben következett be a felperes jobb vállízületének rándulása és a vállforgató izmok részleges szakadása.
[14] A jogsértés súlyát, a közrehatás mértékét, a sérelemdíj megállapításának összegénél figyelembe veendő szempontokat a bíróság mérlegelve arra a következésre jutott, hogy a sérüléssel 2.500.000 forint sérelemdíj áll arányban. Figyelembe vette a jogsértés felperesre gyakorolt hatását, a törvényszék által megállapított közrehatás mértékét, valamint az alperes azon magatartását, hogy elvárta felperestől és a többi munkavállalótól az előírtnál nagyobb súlyok mozgatását, ezzel egészségi állapotuk veszélyeztetését.
[15] A keresetveszteségi járadékkal összefüggésben az elsőfokú bíróság utalt a Ptk. 6:528. §-ában foglaltakra.
[16] Rögzítette, hogy a károsodott munkavállaló részére a jövedelempótló járadékot a munkáltató károkozásával összefüggő munkaképessége és a munkáltató károkozása miatt bekövetkezett jövedelem kiesésének együttes vizsgálata alapján kellett megállapítani. Az eljárás során a felperes becsatolta az NRSzH Jogorvoslat és Perképviseleti Főosztály Rehabilitációs Jogorvoslati Osztály 89-2-04077/2016/9. számú határozatát, amelyből kitűnik, hogy a felperes a megváltozott munkaképességű személyek ellátását kapja, melynek összege 59.960 forint.
[17] A felperes a munkavégzés során minimálbérben részesült, így átlagban bruttó 45.000 forintban határozható meg jövedelempótló járadékának összege. Az összegszerűséget az alperes és a beavatkozó is a jogalap vitatása mellett elfogadta.
[18] A bíróság a felek egyező előadásából az összegszerűséget megállapította, a közrehatás arányát pedig a törvényszék 80-20 %-ban határozta meg az alperesre terhesebben, így a jövedelempótló kártérítés mértéke is ehhez igazodott.
[19] Az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 173. § (1), (2) bekezdésére a járadék fizetéssel összefüggésben. A jogalap megállapításánál figyelembe vette a Kúria EBD 2013.M3. számú döntését, amely szerint az ápolást és a háztartási kisegítői munkát a hozzátartozók díjazás nélkül, a családi kapcsolat miatt végzik, ez nem értékelhető a munkáltató javára. E tevékenységeket nem rá tekintettel, hanem a munkavállalóra és az erkölcsi kötelékre figyelemmel vállalják. Ennek megfelelően a házastárs által ellátott munka is kárként jelentkezik, amit meg kell téríteni. Mindezek alapján a felperes által meghatározott 750 forint/óra órabért mint átlagot elfogadta a járadékszámítás alapjául.
[20] A bíróság a háztartási munkával kapcsolatos járadékot illetően a tanúmeghallgatás és a szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnél már korábban diagnosztizálták a vállízület degeneratív elfajulását, illetve már az alperesnél történő elhelyezkedés előtt mindkét váll vonatkozásában kialakult az izomrost elvékonyodása. A felperesnél korábban is degeneratív kétoldali vállízületi, bal térdízületi, nyaki- és ágyéki gerincet érintő elfajulást állapítottak meg, amellyel reumatológián is kezelték. A felperesnél a baleset előtt a háztartási és a házkörüli munkát túlnyomórészt otthon lévő házastársa, Cs. P. látta el, egyéb munkákat azonban közösen végeztek. Háztartási munkákban a balesetet követően kisebb mértékű változás állt be, mivel a felperes is az otthonában tartózkodik, így a munkát máshogy osztják be. A bizonyítékok alapján (a közrehatást is értékelve) a bíróság a háztartási munkával kapcsolatos járadék összegét havi 4.800 forintban határozta meg.
[21] Figyelemmel arra, hogy a házkörüli munkát a felperes balesete előtt is túlnyomórészt a férje végezte, ebben jelentős változás nem történt. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes ház- körüli munkára fordított ideje heti 1,5 óra, azaz havi 6 óra intervallumban határozható meg, mely 3.600 forint havi összeggel kompenzálható.
[22] A felperes személye körüli kisegítéssel kapcsolatos járadékot illetően az igazságügyi orvosszakértő kifejtette, hogy jelenlegi állapotában, mindennapi életvitelében közepes fokban korlátozva van minden olyan tevékenységben, amely a jobb felső végtag, vagy mindkét felső végtag használatát, a váll felemelését, hátranyúlást, forgatást, terhelést jelent. Hajmosásban, a hát, a felsőtest tisztántartásában korlátozott. A bíróság a 20 %-os közrehatás figyelembevételével havi 6.000 forintban határozta meg ennek kompenzálását.
[23] Az igazságügyi orvosszakértő rögzítette, hogy a felperes kerékpárral való közlekedése a jobb felső végtag fájdalmassága, mozgáskorlátozottsága miatt bizonytalanná válhatott. A férje által elmondottakat figyelembe véve a bíróság megállapította, hogy a felperes havi 14 alkalommal ment be a városközpontba, ami körülbelül 1 km-re található a lakásától. Erre tekintettel ezen a jogcímen havi 450 forintot állapított meg, a lejárt járadék összegét pedig 23.850 forintban határozta meg.
[24] A havi gyógyszerköltség összegét a bíróság a kárviselés arányára figyelemmel 400 forintban állapította meg a felperes előadása, házastársa tanúvallomása, az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján. Rögzítette, hogy a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kenőcsök használata indokolt.
[25] Az alperes fellebbezése folytán - jogszabályváltozás miatt - eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a sérelemdíj összegét 1.800.000 forintra leszállította. Ugyancsak megváltoztatta a perköltség, illetve az illeték összegét.
[26] A másodfokú bíróság ítéletében kiegészítette a tényállást az elsőfokú bíróság által megállapítottakat pontosítva.
[27] Utalt arra, hogy a jogsértés egyik szankciója a sérelemdíj. A munkaviszonnyal összefüggésben okozott kártérítést az Mt. 166. § - 167. §-ai szabályozzák, míg a személyiségi jogok védelmére az Mt. 9. § (1) bekezdésében foglalt utaló norma alapján a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez utóbbiak közt ugyancsak van olyan szabály, amely tovább utal a kártérítés szabályaira (Ptk. 2:52. § (2) bekezdés), melyek a munkaviszonnyal összefüggésben az Mt. 166., 167. §-ai.
[28] A közbenső ítélethez anyagi jogerő fűződik, ezért utóbb már nem lehet visszatérni a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására, értelemszerűen a jogalappal érintett körülményeket a felek már nem tehetik vitássá (BH1993.698.).
[29] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a szakértői véleményből az elsőfokú bíróságnak következtetnie kellett volna a felperes magatartásának munkáltató általi elháríthatatlanságára. A károsultnál ez mint a felelősség alóli mentesülési ok a jogalap körében értékelendő, és már elbírált körülmény.
[30] Ugyanezen okból nem volt újra értékelhető a szakértői vélemény azon megállapítása, amely szerint a baleset következtében felperesnél mindössze állapotrosszabbodás következett be, és kialakult végállapotában baleseti össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 10 %-os. A természetes eredetű, illetve a balesettel összefüggő betegségek egymáshoz viszonyított arányát a bíróság a kártérítési felelősség jogalapjáról szóló döntésében értékeli (1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény 3. pont). A felperes jelen állapotában kizárólag a balesettel okozati összefüggésbe hozható állapotrosszabbodása miatt vált alkalmatlanná a szakképzettségeinek megfelelő munkakörök betöltésére, és állapotrosszabbodásával hozhatók összefüggésbe azok a korlátozottságok is, amelyeket a szakértő a felperes felső végtagjának mozgatásával kapcsolatban megállapított. Nem hathatnak a kármegosztási aránynál módosító tényezőként a felperes balesetet megelőző betegségei, hiszen mellettük még el tudta látni azokat a tevékenységeket, amelyekben a balesetet követően már akadályozottá vált.
[31] Az alperes másodfokú eljárásban előterjesztett, a szakértői vélemény további kiegészítésére irányuló indítványa az összegszerűségre tartozó kérdéseket nem tartalmazott, ezért teljesítése nem volt indokolt.
[32] A marasztalási összeget illetően a másodfokú bíróság a sérelemdíjjal összefüggésben kiemelte, hogy az általánosan védett személyiségi jogok közül a Ptk. a jogi védelem középpontjába az emberi méltóságot helyezi, ebből vezethetők le az egyes személyiségi jogok. Ezek között szerepel az élet, testi épség, egészség megsértése (Ptk. 2:43. § a) pont).
[33] A Ptk. a személyiségi jogsértéshez különböző jogkövetkezményeket kapcsol. A felróhatóságtól független szankciókat a 2:51. § (1) bekezdés a) - e) pontjai sorolják fel, míg a sérelemdíjat a 2:52. §-ban szerepelteti. A sérelemdíjban való marasztaláshoz szükséges a kártérítés konjunktív feltételeinek fennállta, amiket a munkajogi jogviszonyra tekintettel, a már idézett Mt. 166. § (1) bekezdése rögzít. Ha ezek igazoltak, vélelem szól a jogsértés tényén kívüli további hátrány bekövetkezte mellett (Ptk. 2:52. § (2) bekezdés).
[34] A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének közvetett kompenzációja, egyben perbeli elégtételt jelentő magánjogi büntetés, melynek olyan mértékűnek kell lennie, ami - a józan mértéktartás mellett - alkalmassá teszi mindkét funkció betöltésére.
[35] Helytállóan emelte ki az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnél a balesetet megelőzően már kialakult mindkét váll degeneratív elfajulásos betegsége, amelyről nem tájékoztatta a munkáltatót, illetve az üzemorvost, ennek következtében az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy a szükséges korlátozásokról gondoskodjon, másrészt a balesettel összefüggésben a felperes egészségi állapotában rosszabbodás következett be, a balesettel összefüggő egészségkárosodás 10 %-os mértékű.
[36] Nem vitásan a felperes maradandó egészségkárosodást szenvedett a baleset következtében, és bizonyos munkakörök ellátására alkalmatlanná vált, továbbá életvitele is negatív irányban változott. Mindennapi teendőinek elvégzésében akadályozott, illetve ezek lényegesen nehezebbek, esetenként önállóan kivitelezhetetlenek lettek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy egészségkárosodása a balesetet megelőzően már 45 % volt, tehát egyéb betegségei is egészségi állapotát, munkavégzését nagy mértékben befolyásolták.
[37] Minderre figyelemmel a bíróság a jogsértés súlyával, tartós kihatásával, a felróhatóság mértékével, a jogsértésnek a felperesre és környezetére gyakorolt hatásával 1.800.000 forint sérelemdíjat talált arányosnak. Ez az összeg felel meg a sérelemdíj kettős funkciójának, mert szükséges és elégséges kompenzációt jelent a felperes által elszenvedett immateriális hátrányokhoz mérten, ugyanakkor kellően érvényre juttatja magánjogi büntető jellegét is.
[38] A keresetveszteségi járadékra vonatkozó követelést a Ptk. 6:528. § (1) - (6) bekezdései szerint kellett megítélni. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy a felperest a baleseti táppénz folyósításának megszűnését követően keresetveszteség érte annak következtében, hogy az alperesnél szerzett havi 108.000 forint munkabér helyett körülbelül 60.000 forint társadalombiztosítási ellátásban részesül. Az összegszerűséget az alperes és a beavatkozó elfogadta, ezért a Pp. 163. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával állapította meg a bíróság a jövedelemveszteség mértékét, és helyesen alkalmazta a 80-20 %-os kármegosztást.
[39] A perben csatolt komplex szakértői bizottsági összefoglaló véleményekből kitűnően a felperes 2015. november 5-éig keresőképtelen állományban volt. Egészségi állapota 2016. február 5-étől 49 %-ban, össz-szervezeti egészségkárosodása 51 %-ban volt rögzíthető. Komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációját is értékelni kellett. A bírósági gyakorlat szerint lényegesnek minősülő körülmények vizsgálata alapján a bizottság a felperes foglalkoztathatóságára nem látott reményt.
[40] Ennek nem mond ellent a perben beszerzett kiegészítő igazságügyi orvosszakértői vélemény, mely szerint a felperes megmaradt munkaképességét könnyű - a nem javasolt tevékenységeken kívüli - fizikai munka végzésével tovább hasznosíthatja, nem vált teljes munkavégzésre alkalmatlanná, szakképesítést nem igénylő fizikai munkakörben tovább foglalkoztatható. A perbeli szakvélemény és az e körben részletesebb másodfokú komplex összefoglaló vélemény egybehangzó abban, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható, egyéb körülményei miatt azonban elhelyezkedésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség. Felperestől nem volt elvárható, hogy az eleve kilátástalannak mutatkozó munkavállalásra felesleges erőfeszítést fordítson. Ennek következtében a maradék munkavégzési képessége hasznosítása körében kárenyhítési kötelezettség nem terhelte, esetében annak megszegése nem állapítható meg.
[41] A háztartási munkával kapcsolatban ugyancsak helyesen döntöttek a bíróságok. Felperes nem tud olyan mozdulatot tenni, ami a háztartási munka több részműveleténél nélkülözhetetlen. Az elsőfokú bíróság az általános élettapasztalattal egyezően értékelte átlagosan havi 8 óra tartamúra azt a házi munkát, amelyet a felperes helyett házastársa kénytelen elvégezni.
[42] A szakértői véleményből kiindulva lehet kétség nélkül megállapítani, hogy a felperes közepesen nehéz vagy nehéz fizikai munkát végezni nem tud és a házkörüli munkák egy része nyilvánvalóan ilyen.
[43] Az elsőfokú bíróság kellően alátámasztotta annak indokoltságát, hogy a hozzátartozó által a felperestől átvállalt feladatok milyen összeggel ellentételezendők. Ennek alapjaként az óradíjat a vonatkozó éves kormányrendeletek alapján helyesen fogadta el a minimál órabér átlagában.
[44] A szakértői vélemény igazolta a közlekedési többletköltség felmerülésének szükségességét, ennek balesettel összefüggő voltát.
[45] A gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek szedésének és kenőcsök használatának szükségessége egyértelműen rögzíthető a szakértői véleményből.
[46] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban helyesen mellőzte a jogalapra tartozó körülmények vizsgálatát, és az összegszerűség kérdésében is többségében helytálló következtetésre jutott a bizonyítékok mérlegelésével.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme, alperesi beavatkozó kérelme
[47] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte olyan módon, hogy a felperes legfeljebb követelésének 8 %-ára tarthasson igényt figyelemmel arra, hogy 10 %-os össz-szervezeti egészségromlása alapján követelésének 10 %-ából kiindulva - a 80 % munkáltatói közrehatás szerint - ez az elfogadható.[48] Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása mellett.
[49] Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként jelölte meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 163. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 239. §-át, 253. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 6. § (1) és (4) bekezdését, 166. § (1), (2) bekezdését, 167. § (1), (2), (3) bekezdését, 169. § (1), (2) bekezdését, 173. § (1) bekezdését, 177. §-át, valamint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését, illetve a 6:522. § (3) bekezdésében foglaltakat.
[50] Az okozati összefüggés kapcsán az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az 1/2018. (VI. 25.) KMK véleményben foglaltakat. Figyelembe kell venni, hogy a felek a munkaszerződés megkötésekor és a jogviszony fennállása alatt miről tájékoztatták egymást. A munkáltató nem felel azért a kárért, amely a munkavállaló vétkes magatartása közrehatásának a következménye.
[51] Az eljárás során az alperes többször hangsúlyozta, és a felperes sem vonta kétségbe, hogy a munkáltató nem tájékoztatta a társaságot - beleértve az üzemorvost - egészségi állapotáról. Jelen eljárásban derült csak ki, hogy a munkaviszony létesítésekor a felperes legalább 45 %-os össz-szervezeti egészségkárosodásban szenvedett.
[52] Az alperes a másodfokú bíróság által megítélt sérelemdíj összegét is túlzónak találta. Utalt a Ptk. 2:52. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakra.
[53] A sérelemdíjnak mint jogintézménynek két egymással egyenrangú rendeltetése van: a sérelmet szenvedett fél kompenzációja és a sérelmet okozó fél magánjogi úton történő megbüntetése. A másodfokú bíróság aránytalanul kis hangsúlyt fektetett arra, hogy az alperes számára mennyire volt felróható a felperes sérelmének bekövetkezése.
[54] A felperes korábbi sérüléseit, megromlott egészségi állapotát és csökkent munkaképességét mind az alperes, mind pedig az üzemorvosi vizsgálatot végző orvos előtt eltitkolta, ezáltal ellehetetlenítette, hogy a munkáltató különleges munkavégzési szabályokat állapítson meg. A felperes a balesetet napokig nem jelezte, sérülése ellenére bejárt dolgozni, sérült végtagját kemény fizikai munkára használta, amivel kétségtelenül súlyosbította saját állapotát.
[55] A felperes kárenyhítési kötelezettségét megszegte, amely tényt a másodfokú bíróság ítéletében nem vett figyelembe a sérelemdíj összegének meghatározásakor. A kárenyhítési kötelezettséget a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján felhívott kártérítési szabályok alapozták meg.
[56] A másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes magatartása nem felróható a gyógytornász eljárásával összefüggésben.
[57] A másodfokú bíróságnak a sérelemdíj megállapítása során kellő súllyal kellett volna figyelembe vennie, hogy az annak kiszabásával szankcionált személyiségi jogsértés egyszeri esemény volt, annak ismétlődő jellege fel sem merült. A másodfokú bíróság aránytalanul kevéssé vette figyelembe a büntető rendeltetés körébe tartozó, a sérelemdíj összegének mérséklését indokoló körülményeket.
[58] A jogerős döntés azt sem értékelte kellően, hogy a felperes rendkívül rosszhiszemű és kizárólag számára felróható magatartása miatt kellett olyan munkakört és olyan feladatokat ellátnia, amelyek az őt ért sérelem bekövetkeztetét előidézték. A felperes tudta, hogy az alperes felelősséggel tartozik azért, ha őt a munkahelyén baleset éri.
[59] A felperes ezzel a magatartásával megszegte az Mt. 6. § (4) bekezdésében foglaltakat, valamint a (2) bekezdésben rögzítetteket. Az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint pedig felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
[60] A másodfokú bíróság is kiemelte, hogy a felperesnek már állítólagos munkahelyi balesetét megelőzően is 45 %-os össz-szervezeti egészségkárosodása volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egészségi állapota eleve csak körülbelül a felét érte el az egészséges mértéknek.
[61] A másodfokú bíróság a felperes és környezete életére nézve bekövetkezett negatív hatások enyhítése érdekében ítélte meg felperes számára a keresetveszteségi járadékot, háztartási munkával kapcsolatos járadékot, ház körüli munkával kapcsolatos járadékot, a felperes személye körüli kisegítéssel összefüggő járadékot, a gyógyszerköltséget, valamint a közlekedéssel kapcsolatos járadékot. Indokolatlan a felperest többszörösen is kompenzálni az általa elszenvedett sérelmekért úgy, hogy jelentős felelőssége van a balesetben. A bíróság kevéssé vette figyelembe a sérelemdíj felperest kompenzáló rendeltetésének körében a sérelemdíj mérséklését indokló körülményeket. A felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének, amikor egy alkalmat leszámítva meg sem kísérelt a számára egészségügyi okokból nem javasolt tevékenységi körökön kívül eső munkaviszonyt létesíteni, illetve jövedelemforrást biztosítani.
[62] Nem vitatható, hogy felperes személyes körülményei megnehezítik számára az elhelyezkedést, de az igazságügyi orvosszakértő szerint is könnyű fizikai munkavégzéssel tovább hasznosíthatja a megmaradt munkaképességét.
[63] A felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, ezt a tényezőt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyva megsértette az Mt. 167. § (2) bekezdését. A felperes megtévesztette az alperest a munkaviszony létesítésekor, ezért került ilyen munkakörbe és kapott ekkora összegű munkabért. A keresetpótló járadék megállapításánál azt kellett volna figyelembe venni, hogy amennyiben a felperes a munkaerő-piacon az egészségi állapotáról megfelelően tájékoztatja a munkáltatókat, akkor milyen feltételekkel tudott volna elhelyezkedni.
[64] A felperes javára megítélt egyéb járadékokkal összefüggésben utalt az alperes a Ptk. 6:522. § (3) bekezdésére.
[65] A felperesnél vagyoni előnyként jelentkezik az állítólagos üzemi balesete alapján számára megítélt sérelemdíj összege. Ezt a kártérítési járadék nagyságának meghatározásánál értékelni kellett volna. A másodfokú bíróság megsértette a Ptk. 6:522. § (3) bekezdését, ezért a megítélt összeg mérséklése szükséges.
[66] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[67] Álláspontja szerint nem volt indokolt a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztése a járványhelyzetre figyelemmel. Az alperes megváltoztatta elnevezését, a 2020. augusztus 5-ei időállapot szerinti cégkivonatban a neve más, mint a kérelem benyújtásakor volt. Vélhetően ez a tény a Kúria, illetve az alperes figyelmét eddig elkerülte. A névváltozás okát a felperes nem tudja, indokait nem ismeri, csak annak a tényéről szerzett tudomást.
[68] Alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[69] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[70] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[71] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti (1/2016. (II. 15.) PK. vélemény).
[72] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a sérelemdíj, illetve a kármegosztás és kárenyhítési kötelezettség körében több anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott a jogszabályhelyek felsorolásával. A jogszabálysértéseket igazoló jogi álláspont részletes kifejtése azonban az egyes jogszabályhelyekre vonatkozóan elmaradt. A jogszabályi előírásoknak nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, azokat egyszerre, egy helyen sorolja fel. Ezért a Kúria csak a fenti követelményeknek megfelelően megjelölt jogszabálysértéseket vonhatta vizsgálódási körébe (Mfv.I.10.352/2016/4.).
[73] A másodfokú bíróság döntése meghozatala során helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a jogalap kérdésében már döntés született: a Kúria határozatában rögzítette, miszerint a kárt nem kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont], a kárviselés helyes mértéke 80-20 % az alperesre terhesebben. Ebből következően jelen eljárásban az alperes a felperes vétkes magatartásának százalékos arányát nem támadhatta a jogalapot illetően.
[74] Alaptalanul állította az alperes, hogy a felperes együttműködési kötelezettségét megsértve nem jelentette be a munkáltatónak össz-szervezeti egészségkárosodását. Az orvosi dokumentumokból az a következtetés vonható le, hogy a felperesnek 2010. évet követően nem voltak olyan panaszai, amelyek indokolták volna, hogy orvoshoz forduljon vagy orvosi ellátásban részesüljön, munkavégzésében egészségi állapota nem akadályozta. A közrehatás vizsgálatának jogalapi értékelésénél a bíróságok figyelembe vették a felperes egészségi állapotát, illetve az ezzel összefüggő eljárását a munkáltató irányába. A felperes munkakörének és munkabérének alperes által történő meghatározása pedig a végzett munkához igazodott, így az alperes e körben kifejtett álláspontja is alaptalan. Azt sem jelölte meg egyebekben, hogy milyen könnyített munkát tudott volna a felperesnek felajánlani.
[75] A munkáltató a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékűnek tartotta a Ptk. 2:52. §-ban foglaltakra hivatkozással.
[76] A felróhatóság kérdésében a bíróságok már állást foglaltak akkor, amikor a 80-20 %-os kármegosztásról határoztak. A munkáltató volt az, aki a munkavédelmi előírásokat megsértette, a felperessel lényegesen nagyobb súlyú edényt emeltetett, mint ami jogszabálynál fogva megengedett a nő munkavállalók esetében. A kármegosztásnál a bíróságok a felperesnél már korábban is fennálló, egészségi állapotával összefüggő körülményeket értékelték a terhére, és figyelemmel voltak arra is, hogy 10 %-os egészségkárosodása miatt vált a munkavégzésben korlátozottá.
[77] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a sérelemdíj mértékének megállapítása során kármegosztásnak nincs helye (Mfv.X.10.064/2020/4.).
[78] A Ptk. 2:52. § (1) bekezdés alapján a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel járó kompenzációja. A nem vagyoni sérelem összegszerűen nem határozható meg, annak ellensúlyozása történhet pénzben. A pénzben kifejezett összeg jellegét tekintve kárpótlás, elégtétel az elszenvedett vagyoni hátrányért. Sérelemdíj esetén tehát nincs összegszerűen kifejezhető nem vagyoni sérelem, amelynek egy meghatározott részét a sértettre lehetne áthárítani. Így az összegszerűen meghatározható károknál érvényesülő kármegosztás helyett a sérelemdíj összegénél mérlegelhető a sértett esetleges közrehatása. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése a kártérítés szabályait a sérelemdíjra vonatkozó feltételeire rendeli alkalmazni. Az összegszerűségről a (3) bekezdés rendelkezik akként, hogy itt értékelendő többek között a jogsértés súlya. Jelen ügyben a bíróságok erre figyelemmel helyesen határozták meg a felülvizsgálati eljárásban a sérelemdíj mértékét [Pp. 206. §; Pp. 221. § (1) bekezdés, Ptk. 2:52. § (3) bekezdés].
[79] Alaptalanul állította [Ptk. 6:528. § (1) bekezdés] az alperes, miszerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta a felperes tényleges egészségi állapota mellett, hogy miként tudott volna elhelyezkedni, hiszen könnyű fizikai munkát végezhetett volna, továbbá, hogy a sérelemdíjat pedig figyelembe kell venni a járadékok összegszerűségénél is.
[80] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, miszerint a perben vizsgálni kellett, hogy a felperestől a maradék munkaereje hasznosítása során milyen erőfeszítés volt elvárható, és ennek megfelelően járt-e el.
[81] A jogerős ítélet helyesen rögzítette, hogy a felperes komplex vizsgálata során orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációja lehetőségét értékelték, és nem javasolták további munkavégzését a meghatározott körülményekre tekintettel (életkor; mobilitás; terhelhetőség stb.). Helyesen értékelte, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint ugyan a felperes nem vált teljesen munkaképtelenné, bizonyos meghatározott könnyített munkakörben foglalkoztatható lenne, a rendelkezésre álló egyéb adatok mellett azonban ez reá nézve aránytalan többletterhet jelentene. A komplex összefoglaló véleményben rögzítettekből egyértelműen ez következik.
[82] A felperest olyan kárenyhítési kötelezettség nem terhelheti, amely nála aránytalan sérelemmel járna. A bizonyítékok alapján pedig legfeljebb ilyet tudott volna ellátni. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget (1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény; 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény), ez azonban a perben nem nyert igazolást.
[83] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
Az igazságügyi szakértői vélemény azon megállapítása, hogy a felperes bizonyos könnyített munkakörökben foglalkoztatható lenne, együttesen értékelendő az orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációra vonatkozó komplex véleménnyel. Amennyiben a munkavállaló körülményeire (életkor, mobilitás, terhelhetőség, képezhetőség) figyelemmel munkavégzésére csak aránytalan erőfeszítés mellett lenne lehetőség, úgy tőle ez kárenyhítési kötelezettsége körében sem várható el. E jogintézmény célja nem a károkozó munkáltató fizetésre kötelezésének mérséklése a károsult hátrányára (Mt. 167. § (2) bekezdés).Záró rész
[84] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[85] Az alperes felülvizsgálati eljárási illetéket köteles fizetni az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a értelmében.
[86] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
[87] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. december 2.
Dr. Hajdu Edit s.k. tanácselnök, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.115/2020.)