adozona.hu
BH 2021.4.113
BH 2021.4.113
I. Jognyilatkozatot írásban, szóban, ráutaló magatartással lehet tenni. Utóbbi két esetben is azonban a munkaviszony megszüntetésnek egyértelműnek és feltétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy a joghatás kiváltására alkalmas legyen, attól függetlenül, hogy ezen esetben az alaki kötöttség előírását tartalmazó Mt. 22. § (3) bekezdés és 44. § rendelkezéséből következően a munkaviszony megszüntetése jogellenes. II. Írásbeli jognyilatkozat (azonnali hatályú felmondás) szabályszerű közlésével következhet be jogs
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Felperes 2017. január 11-étől határozatlan időtartamú munkajogviszony keretében napi 4 órában állt alkalmazásban az alperesnél jogtanácsosi munkakörben. Munkabére a munkaszerződése 3. pontja szerint az aktuális garantál bérminimumhoz igazodó volt. A munkáltatói jogkört a mindenkori ügyvezető igazgató gyakorolta, aki a szerződés aláírásakor S. J., majd 2017 augusztusától S. D. Zs. volt.
[2] 2017. október 1-jén az alperes a biztosítottak köréből a felperest kijelentette, azonban munkaviszo...
BH 2021.4.113 I. Jognyilatkozatot írásban, szóban, ráutaló magatartással lehet tenni. Utóbbi két esetben is azonban a munkaviszony megszüntetésnek egyértelműnek és feltétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy a joghatás kiváltására alkalmas legyen, attól függetlenül, hogy ezen esetben az alaki kötöttség előírását tartalmazó Mt. 22. § (3) bekezdés és 44. § rendelkezéséből következően a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
II. Írásbeli jognyilatkozat (azonnali hatályú felmondás) szabályszerű közlésével következhet be jogszerűen az abban foglalt akarat (a munkaviszony megszüntetése) kiváltása joghatásként [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 15. §, 22. § (4) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 2017. január 11-étől határozatlan időtartamú munkajogviszony keretében napi 4 órában állt alkalmazásban az alperesnél jogtanácsosi munkakörben. Munkabére a munkaszerződése 3. pontja szerint az aktuális garantál bérminimumhoz igazodó volt. A munkáltatói jogkört a mindenkori ügyvezető igazgató gyakorolta, aki a szerződés aláírásakor S. J., majd 2017 augusztusától S. D. Zs. volt.[2] 2017. október 1-jén az alperes a biztosítottak köréből a felperest kijelentette, azonban munkaviszonyát írásbeli jognyilatkozattal nem szüntette meg. A kijelentés tényéről a felperesnek tudomása volt.
[3] Ezt követően a N.-i Járásbíróság előtt és az N.-i Törvényszéken egy-egy ügyben az alperes képviseletében továbbra is eljárt. Ezzel összefüggésben sikerdíj fizetésében állapodtak meg a felek.
[4] A 2017. október 1-jét követő üzenetváltások szerint a felperes tudott arról, hogy alperes nem fizet utána járulékokat, és sérelmezte a kifizetésekkel történő késedelembe esést.
[5] Többszöri felhívást követően a felperes 2018. június 29-én munkavállalói felmondást küldött az alperesnek, melyben 2018. július 31-ével szüntette meg a munkaviszonyát. Ebben hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyával összefüggésben S. Zs.-vel, a szakmai vezetőjével egyeztetett, és tőle eredménytelenül kérte 2017 októberétől a munkabére kifizetését. Sérelmezte a felperes a nyilvántartásokból munkavállalókénti kijelentését. Utalt arra, hogy 2017 októberét követően is folyamatosan eljárt a bíróságon az alperes érdekében, ennek ellenére bért részére nem fizettek.
[6] A felmondást a felperes postai úton kísérelte meg kézbesíteni, azonban az "nem kereste" jelzéssel érkezett hozzá vissza. A második értesítést a postai kézbesítő 2018. július 25-én helyezte el az alperesnél.
A felperes keresete, alperes ellenkérelme
[7] A felperes többször módosított keresetében kérte 2017. október 1-jétől 2017. december 31-éig havi bruttó 80 500 forint alapbér figyelembevételével, 2018. január 1-től 2018. június 30-ig havi bruttó 90 250 forint alapbér, 2018. július 1-jétől július 25-éig 2911 Ft/nap összeggel számolva az elmaradt bére, valamint felmondási időre járó juttatásként egyhavi távolléti díja 90 250 forint kamatokkal növelt összegű megfizetésére kötelezni az alperest. Kérte továbbá a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói igazolások kiadását, miszerint munkaviszonya az alperesnél 2017. január 11-étől 2018. augusztus 24-éig állt fenn.[8] Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaviszonyát nem szüntette meg 2017. október 1-jén, később jutott tudomására az, hogy a munkavállalói nyilvántartásokból őt az alperes kijelentette. Ezt követően is ellátta az alperes képviseletét, foglalkoztatása változatlan formában megvalósult, munkaviszonyát ő szüntette meg felmondással.
[9] Alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a munkaviszonyt szóbeli megállapodásukat követően 2017. október 1-jén 2017. szeptember 30-ával megszüntette. A felmondás átvételét a felperes megtagadta. Ezt a tényt az írásbeli jognyilatkozaton rögzítették. A munkakapcsolat a felperessel ugyan változatlanul fennállt, azonban szóbeli megállapodással sikerdíjas jogviszony volt ez.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 873 250 forint elmaradt munkabér és ennek kamata megfizetésére, valamint munkáltatói igazolás kiadására azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2017. január 11-étől 2018. július 31-éig állt fenn, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 2017. szeptember 30-án megszűnt, de 2017. október 1-jén újabb munkajogviszony jött létre, amit egy sikerdíjas megállapodásra történő hivatkozással kívántak leplezni. A felperes a felmondásában a munkaviszonyát 2018. július 31-ével kívánta megszüntetni, így őt munkabér eddig az időpontig illeti meg.
[12] Döntését az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (2) bekezdésére, 44. §-ára, 64. §-ára, 136. § (1) és (2) bekezdésére, 153. § (1) bekezdésére alapította.
[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
[14] Az ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontja alapján kiegészítette a tényállást a felek közötti Viber üzenetek tartalmával. Az így kiegészített tényállás alapján nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével. Megállapította, hogy a felek között 2017. január 11-én létrejött munkaviszony 2017. szeptember 30-án megszűnt. Készült ugyan írásban 2017. október 1-jei keltezéssel a munkáltató részéről egy azonnali hatályú felmondás, de a bizonyítékok alapján azt a felperesnek nem kézbesítették. Az ítélőtábla szerint az Mt. 15. § (4) bekezdésében foglaltak ellenére az a tény, hogy a felperessel a felmondást nem közölték azt eredményezte, hogy a munkáltató intézkedése jogellenes volt. Azt azonban nem, hogy 2017. október 1-jétől az alperest továbbra is munkabérfizetési kötelezettség terhelte volna.
[15] A felperes foglakoztatása két ügyet érintően 2017. október 1-jét követően is megvalósult, de a bizonyítékok alapján azt nem lehetett megállapítani, hogy olyan sikerdíjas megállapodás alapján történt volna ez, ami munkaszerződést leplezett, és azt sem, hogy a munkaviszony 2017. január 11-étől folyamatosan fennállt. Egyik fél sem állította, hogy közöttük a korábbi feltételekkel új munkaviszony létesült volna 2017. október 1-jétől. Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem igazolta, miszerint a felperes nem munkaviszony keretében állt az alperes alkalmazásában ismételten, hiszen ezt a körülményt a felperesnek kellett volna bizonyítania.
[16] Az elsőfokú bíróság által értékelni elmulasztott üzenetekből megállapítható, hogy a felperes 2017. november 8-án már bizonyosan tudott arról, hogy október 1-jével az alperes a biztosítotti jogviszonyból kijelentette. A 2018. január 30-ai felperesi üzenet szerint az egyik tartozás behajtása után 30%-os részesedésben állapodott meg az alperessel, ami sikerdíjas megállapodásra utal, nem pedig a felperes által állított munkaviszonyra. A felperes eredménnyel nem bizonyította, hogy a sikerdíjas megállapodás a munkabéren felüli kifizetés lett volna.
[17] A felek között igazolhatóan munkaviszony 2017. október 1-je után nem állt fenn, így a felperest munkabér ezt követően nem illeti meg, figyelemmel az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára.
A felperes felülvizsgálati kérelme, az alperes ellenkérelme
[18] Felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint az ítélőtábla az Mt. 15. § (4) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a 2017. október 1-jei keltezésű munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenes. E jogszabályhely rendelkezése szerint ugyanis amennyiben e jognyilatkozatot nem közölték, akkor az nem lehet hatályos, így semmilyen joghatást nem válthat ki, még a jogellenesség jogkövetkezményeit sem. Ezért a jogerős ítéletben foglalt, 2017. október 1-jét követően megvalósult foglalkoztatás csakis munkaviszonyban történhetett. Minden más, így a megbízási jogviszony is, színlelt.[19] A Pp. 265. § szerint nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania, hogy 2017. október 1-jét követően a munkaviszonytól eltérő jogviszonyban foglalkoztatták, mivel ez a munkáltató alperes érdekében állt.
[20] Az ítélőtábla is megállapította, hogy a felperes foglalkoztatása megvalósult, és azt is, hogy az alperes írásban felperesnek nem mondott fel.
[21] Tévesen értelmezte az ítélőtábla az Mt. 44. §-ában foglaltakat is. A munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló, és a munkába lépést követő 30 napon belül hivatkozhat. Az írásbeliség elmulasztása önmagában nem jelent érvénytelenséget, tehát emellett szóban és ráutaló magatartással is létrejöhet a felek között a munkaszerződés érvényesen. Jelen esetben az alperes ráutaló magatartással, azzal, hogy nem vonta vissza a felperes jogtanácsosi meghatalmazását, a munkaviszonyt fenntartotta.
[22] Az ítélőtábla tévesen tulajdonított döntő jelentőséget a Viber üzeneteknek, mivel az alperes részéről azokat író S. Zs. nem volt munkáltatóijogkör-gyakorló, csak szakmai vezető. Nem igazolta, hogy az üzeneteket az alperes képviselőjének meghatalmazása alapján a cég nevében küldte.
[23] A perben a felperes következetesen hangsúlyozta, hogy a munkabéren felül néhány ügyben sikerdíjat kötöttek ki. Ennek ellenkezőjét, továbbá a sikerdíj megfizetését az alperes nem tudta bizonyítani. Mindkét ügyben a felperes jogtanácsosi meghatalmazással rendelkezett alperestől.
[24] Az üzenetek értékelése is jogsértő, mert azok együttes vizsgálata igazolja, hogy alperes nem adott fizetést a felperesnek, csak a sikerdíjból történő részleges kifizetést vállalta.
[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontjának megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatta felül a Pp. 423. § (1) bekezdés alapján.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében is következetesen állította, hogy munkaviszonyát az alperes 2017. október 1-jén nem szüntette meg. E körben megalapozottan hivatkozott az Mt. 15. § (4) bekezdésének a megsértésére. E rendelkezés szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá. Az ítélőtábla a bizonyítékok helyes mérlegelésével azt jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltató részéről szabályosan közölt azonnali hatályú felmondás nem történt, a 2017. október 1-jei keltezésű jognyilatkozat szabályos kézbesítését (Mt. 24. §) az alperes a perben sikerrel nem bizonyította. Szabályszerű közlés hiányában nem következhetett be az abban foglalt munkáltatói akarat kiváltása joghatásként, vagyis a munkaviszony nem szűnt meg [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:45. § (1) bekezdése].
[29] Tekintettel arra, hogy a biztosítottak köréből az alperes jelentette ki munkaviszony megszűnésére hivatkozással a felperest, és a peradatokkal igazolt felperesi továbbfoglalkoztatás ellenére alperes hivatkozott a munkaviszony megszűnésére, így a felperes munkabér követelésének megalapozatlansága érdekében őt terhelte ezen állítása bizonyítása a Pp. 265. § (1) bekezdés alapján.
[30] Az Mt. 31. § szerint alkalmazandó Ptk. 6:4. § (2) bekezdés alapján jognyilatkozatot nemcsak írásban, hanem szóban és ráutaló magatartással is meg lehet tenni. Ebben az esetben is azonban a munkaviszony megszüntetésnek egyértelműnek és feltétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy a joghatás kiváltására alkalmas legyen attól függetlenül, hogy ebben az esetben az alaki kötöttség előírását tartalmazó Mt. 22. § (3) bekezdés és 44. § rendelkezéséből következően a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
[31] A perbeli esetben azonban a munkáltató nem bizonyította a munkaviszony fentieknek megfelelő szóbeli vagy ráutaló magatartással történő megszüntetését. Az üzenetek alapján a felek közötti elszámolási vita volt egyértelműen megállapítható, továbbá az, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy járulékot nem fizet utána az alperes, de sérelmezte, hogy a kifizetésekkel az alperes késedelembe esett, továbbá, hogy az ezt követően ellátott tevékenységét sem ellentételezte.
[32] A munkaviszony 2017. október 1-jével történő megszüntetése tehát a perben nem volt kétséget kizáróan megállapítható, és az sem, hogy a felek közösen módosították volna a 2017. január 11-én kötött munkaszerződésben foglalt munkabér (díjazás) összegét, módját.
[33] A munkaviszony a felperes felmondásával, 2018. július 31-én szűnt meg, ezért ezen időpontig az eredeti munkaszerződésnek megfelelően köteles az alperes a részére a munkabért megfizetni, és a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 80. § (2) bekezdése szerinti igazolásokat kiadni.
[34] Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdés alapján.
(Kúria Mfv.X.10.137/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.137/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Hajdu Edit előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Imre György ügyvéd
A per tárgya: munkabér
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.018/2020/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.200/2018/47.
Rendelkező rész
A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.018/2020/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.200/2018/47. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 69.900 (hatvankilencezer-kilencszáz) forint fellebbezési és 87.300 (nyolcvanhétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 2017. január 11-étől határozatlan időtartamú munkajogviszony keretében napi 4 órában állt alkalmazásban az alperesnél jogtanácsosi munkakörben. Munkabére a munkaszerződése 3. pontja szerint az aktuális garantál bérminimumhoz igazodó volt. A munkáltatói jogkört a mindenkori ügyvezető igazgató gyakorolta, aki a szerződés aláírásakor S. J., majd 2017 augusztusától S. D. Zs. volt.[2] 2017. október 1-jén az alperes a biztosítottak köréből a felperest kijelentette, azonban munkaviszonyát írásbeli jognyilatkozattal nem szüntette meg. A kijelentés tényéről a felperesnek tudomása volt.
[3] Ezt követően a N.-i Járásbíróság előtt és az N.-i Törvényszéken egy-egy ügyben az alperes képviseletében továbbra is eljárt. Ezzel összefüggésben sikerdíj fizetésében állapodtak meg a felek.
[4] A 2017. október 1-jét követő üzenetváltások szerint a felperes tudott arról, hogy alperes nem fizet utána járulékokat, és sérelmezte a kifizetésekkel történő késedelembe esést.
[5] Többszöri felhívást követően a felperes 2018. június 29-én munkavállalói felmondást küldött az alperesnek, melyben 2018. július 31-ével szüntette meg a munkaviszonyát. Ebben hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyával összefüggésben S. Zs.-tal, a szakmai vezetőjével egyeztetett, és tőle eredménytelenül kérte 2017 októberétől a munkabére kifizetését. Sérelmezte a felperes a nyilvántartásokból munkavállalókénti kijelentését. Utalt arra, hogy 2017 októberét követően is folyamatosan eljárt a bíróságon az alperes érdekében, ennek ellenére bért részére nem fizettek.
[6] A felmondást a felperes postai úton kísérelte meg kézbesíteni, azonban az "nem kereste" jelzéssel érkezett hozzá vissza. A második értesítést a postai kézbesítő 2018. július 25-én helyezte el az alperesnél.
A felperes keresete, alperes ellenkérelme
[7] A felperes többször módosított keresetében kérte 2017. október 1-jétől 2017. december 31-éig havi bruttó 80.500 forint alapbér figyelembevételével, 2018. január 1-től 2018. június 30-ig havi bruttó 90.250 forint alapbér, 2018. július 1-jétől július 25-éig 2.911 Ft/nap összeggel számolva az elmaradt bére, valamint felmondási időre járó juttatásként egy havi távolléti díja 90.250 forint kamatokkal növelt összegű megfizetésére kötelezni az alperest. Kérte továbbá a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói igazolások kiadását, miszerint munkaviszonya az alperesnél 2017. január 11-étől 2018. augusztus 24-éig állt fenn.[8] Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaviszonyát nem szüntette meg 2017. október 1-jén, később jutott tudomására az, hogy a munkavállalói nyilvántartásokból őt az alperes kijelentette. Ezt követően is ellátta az alperes képviseletét, foglalkoztatása változatlan formában megvalósult, munkaviszonyát ő szüntette meg felmondással.
[9] Alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a munkaviszonyt szóbeli megállapodásukat követően 2017. október 1-jén 2017. szeptember 30-ával megszüntette. A felmondás átvételét a felperes megtagadta. Ezt a tényt az írásbeli jognyilatkozaton rögzítették. A munkakapcsolat a felperessel ugyan változatlanul fennállt, azonban szóbeli megállapodással sikerdíjas jogviszony volt ez.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 873.250 forint elmaradt munkabér és ennek kamata megfizetésére, valamint munkáltatói igazolás kiadására azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2017. január 11-étől 2018. július 31-éig állt fenn, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 2017. szeptember 30-án megszűnt, de 2017. október 1-jén újabb munkajogviszony jött létre, amit egy sikerdíjas megállapodásra történő hivatkozással kívántak leplezni. A felperes a felmondásában a munkaviszonyát 2018. július 31-ével kívánta megszüntetni, így őt munkabér eddig az időpontig illeti meg.
[12] Döntését az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 27. § (2) bekezdésére, 44. §-ára, 64. §-ára, 136. § (1) bekezdésére és (2) bekezdésére, 153. § (1) bekezdésére alapította.
[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
[14] Az ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontja alapján kiegészítette a tényállást a felek közötti Viber üzenetek tartalmával. Az így kiegészített tényállás alapján nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével. Megállapította, hogy a felek között 2017. január 11-én létrejött munkaviszony 2017. szeptember 30-án megszűnt. Készült ugyan írásban 2017. október 1-jei keltezéssel a munkáltató részéről egy azonnali hatályú felmondás, de a bizonyítékok alapján azt a felperesnek nem kézbesítették. Az ítélőtábla szerint az Mt. 15. § (4) bekezdésben foglaltak ellenére az a tény, hogy a felperessel a felmondást nem közölték azt eredményezte, hogy a munkáltató intézkedése jogellenes volt. Azt azonban nem, hogy 2017. október 1-jétől az alperest továbbra is munkabér fizetési kötelezettség terhelte volna.
[15] A felperes foglakoztatása két ügyet érintően 2017. október 1-jét követően is megvalósult, de a bizonyítékok alapján azt nem lehetett megállapítani, hogy olyan sikerdíjas megállapodás alapján történt volna ez, ami munkaszerződést leplezett, és azt sem, hogy a munkaviszony 2017. január 11-étől folyamatosan fennállt. Egyik fél sem állította, hogy közöttük a korábbi feltételekkel új munkaviszony létesült volna 2017. október 1-jétől. Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem igazolta, miszerint a felperes nem munkaviszony keretében állt az alperes alkalmazásában ismételten, hiszen ezt a körülményt a felperesnek kellett volna bizonyítania.
[16] Az elsőfokú bíróság által értékelni elmulasztott üzenetekből megállapítható, hogy a felperes 2017. november 8-án már bizonyosan tudott arról, hogy október 1-jével az alperes a biztosítotti jogviszonyból kijelentette. A 2018. január 30-ai felperesi üzenet szerint az egyik tartozás behajtása után 30 %-os részesedésben állapodott meg az alperessel, ami sikerdíjas megállapodásra utal, nem pedig a felperes által állított munkaviszonyra. A felperes eredménnyel nem bizonyította, hogy a sikerdíjas megállapodás a munkabéren felüli kifizetés lett volna.
[17] A felek között igazolhatóan munkaviszony 2017. október 1-je után nem állt fenn, így a felperest munkabér ezt követően nem illeti meg figyelemmel az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára.
A felperes felülvizsgálati kérelme, alperes ellenkérelme
[18] Felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint az ítélőtábla az Mt. 15. § (4) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a 2017. október 1-jei keltezésű munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenes. E jogszabályhely rendelkezése szerint ugyanis amennyiben e jognyilatkozatot nem közölték, akkor az nem lehet hatályos, így semmilyen joghatást nem válthat ki, még a jogellenesség jogkövetkezményeit sem. Ezért a jogerős ítéletben foglalt, 2017. október 1-jét követően megvalósult foglalkoztatás csakis munkaviszonyban történhetett. Minden más, így a megbízási jogviszony is, színlelt.[19] A Pp. 265. § szerint nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania, hogy 2017. október 1-jét követően a munkaviszonytól eltérő jogviszonyban foglalkoztatták, mivel ez a munkáltató alperes érdekében állt.
[20] Az ítélőtábla is megállapította, hogy a felperes foglalkoztatása megvalósult, és azt is, hogy az alperes írásban felperesnek nem mondott fel.
[21] Tévesen értelmezte az ítélőtábla az Mt. 44. §-ban foglaltakat is. A munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló, és a munkába lépést követő 30 napon belül hivatkozhat. Az írásbeliség elmulasztása önmagában nem jelent érvénytelenséget, tehát emellett szóban és ráutaló magatartással is létrejöhet a felek között a munkaszerződés érvényesen. Jelen esetben az alperes ráutaló magatartással, azzal, hogy nem vonta vissza a felperes jogtanácsosi meghatalmazását, a munkaviszonyt fenntartotta.
[22] Az ítélőtábla tévesen tulajdonított döntő jelentőséget a Viber üzeneteknek, mivel az alperes részéről azokat író S. Zs. nem volt munkáltatói jogkör gyakorló, csak szakmai vezető. Nem igazolta, hogy az üzeneteket az alperes képviselőjének meghatalmazása alapján a cég nevében küldte.
[23] A perben a felperes következetesen hangsúlyozta, hogy a munkabéren felül néhány ügyben sikerdíjat kötöttek ki. Ennek ellenkezőjét, továbbá a sikerdíj megfizetését az alperes nem tudta bizonyítani. Mindkét ügyben a felperes jogtanácsosi meghatalmazással rendelkezett alperestől.
[24] Az üzenetek értékelése is jogsértő, mert azok együttes vizsgálata igazolja, hogy alperes nem adott fizetést a felperesnek, csak a sikerdíjból történő részleges kifizetést vállalta.
[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 413. § (1) bekezdés a) és c) pontjának megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatta felül a Pp. 423. § (1) bekezdés alapján.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében is következetesen állította, hogy munkaviszonyát az alperes 2017. október 1-jén nem szüntette meg. E körben megalapozottan hivatkozott az Mt. 15. § (4) bekezdésének a megsértésére. E rendelkezés szerint az egyoldalú jognyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá. Az ítélőtábla a bizonyítékok helyes mérlegelésével azt jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltató részéről szabályosan közölt azonnali hatályú felmondás nem történt, a 2017. október 1-jei keltezésű jognyilatkozat szabályos kézbesítését (Mt. 24. §) az alperes a perben sikerrel nem bizonyította. Szabályszerű közlés hiányában nem következhetett be az abban foglalt munkáltatói akarat kiváltása joghatásként, vagyis a munkaviszony nem szűnt meg (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:45. § (1) bekezdése).
[29] Tekintettel arra, hogy a biztosítottak köréből az alperes jelentette ki munkaviszony megszűnésére hivatkozással a felperest, és a peradatokkal igazolt felperesi továbbfoglalkoztatás ellenére alperes hivatkozott a munkaviszony megszűnésére, így a felperes munkabér követelésének megalapozatlansága érdekében őt terhelte ezen állítása bizonyítása a Pp. 265. § (1) bekezdés alapján.
[30] Az Mt. 31. § szerint alkalmazandó Ptk. 6:4. § (2) bekezdés alapján jognyilatkozatot nemcsak írásban, hanem szóban és ráutaló magatartással is meg lehet tenni. Ebben az esetben is azonban a munkaviszony megszüntetésnek egyértelműnek és feltétel nélkülinek kell lennie ahhoz, hogy a joghatás kiváltására alkalmas legyen attól függetlenül, hogy ebben az esetben az alaki kötöttség előírását tartalmazó Mt. 22. § (3) bekezdés és 44. § rendelkezéséből következően a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
[31] A perbeli esetben azonban a munkáltató nem bizonyította a munkaviszony fentieknek megfelelő szóbeli vagy ráutaló magatartással történő megszüntetését. Az üzenetek alapján a felek közötti elszámolási vita volt egyértelműen megállapítható, továbbá az, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy járulékot nem fizet utána az alperes, de sérelmezte, hogy a kifizetésekkel alperes késedelembe esett, továbbá, hogy az ezt követően ellátott tevékenységét sem ellentételezte.
[32] A munkaviszony 2017. október 1-jével történő megszüntetése tehát a perben nem volt kétséget kizáróan megállapítható, és az sem, hogy a felek közösen módosították volna a 2017. január 11-én kötött munkaszerződésben foglalt munkabér (díjazás) összegét, módját.
[33] A munkaviszony a felperes felmondásával, 2018. július 31-én szűnt meg, ezért ezen időpontig az eredeti munkaszerződésnek megfelelően köteles az alperes a részére a munkabért megfizetni, és a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 80.§ (2) bekezdés szerinti igazolásokat kiadni.
[34] Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdés alapján.
Záró rész
[35] Az alperest illetékfizetésre kötelező rendelkezés az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. § (1) bekezdésén, 50. § (1) bekezdésén alapul figyelemmel a Pp. 101. § (1) bekezdésére.[36] A felperesnek a felülvizsgálati és fellebbezési eljárásban nem merült fel igazolt költsége, így arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett a Pp. 80. §-a alapján.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 405. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó 367. § (1) bekezdésre tekintettel.
[38] A Kúria ítélete ellen a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. december 9.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.137/2020.)