adozona.hu
BH 2021.4.111
BH 2021.4.111
A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220. § (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő meg
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2017. március 9-től munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta a felperest, aki munkáját az S. H. Kft.-nél mint kölcsönvevő munkáltatónál végezte.
[2] A kölcsönvevő munkáltatónál a szakszervezet 2019. február 13-tól a bértárgyalások kikényszerítése érdekében sztrájkot szervezett. A sztrájkban 2019. február 13-án és február 14-én a felperes is részt vett.
[3] A kölcsönvevő logisztikai részlegén 2019. február 18-án állománygyűlést tartottak, ahol több alkalmazottal - köztük a...
BH 2021.4.111 A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220. § (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 220. § (1) bekezdés].
A tényállás
[1] Az alperes 2017. március 9-től munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta a felperest, aki munkáját az S. H. Kft.-nél mint kölcsönvevő munkáltatónál végezte.[2] A kölcsönvevő munkáltatónál a szakszervezet 2019. február 13-tól a bértárgyalások kikényszerítése érdekében sztrájkot szervezett. A sztrájkban 2019. február 13-án és február 14-én a felperes is részt vett.
[3] A kölcsönvevő logisztikai részlegén 2019. február 18-án állománygyűlést tartottak, ahol több alkalmazottal - köztük a felperessel - közölték, hogy többet ne menjenek dolgozni. A felperes a személyes tárgyait összepakolta és a munkavégzés helyét elhagyta.
[4] A S. H. Kft. 2019. február 18-án az alperesnek megküldött e-mailben felperest azon a napon "lemondta", amelyet többszöri targoncával történő ütközéssel, nem megfelelő munkához való hozzáállással, táppénzproblémákkal, valamint a többszöri személyes megkeresés ellenére történő túlóra elutasításával indokolt.
[5] Az alperes a 2019. február 22-én kelt felmondással a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá 220. § (1) és (2) bekezdése alapján 15 nap felmondási idővel, 2019. március 9-ével megszüntette. A felmondás indokolása szerint a kölcsönvevő a felperes munkavégzésére a továbbiakban nem tartott igényt, az alperes, mint kölcsönbe adó munkáltató pedig a felperes részére más munkalehetőséget nem tudott biztosítani. Mivel működési köréből adódóan foglalkoztatásra nem volt lehetőség, ezért a kikölcsönzést az Mt. 66. § (2) bekezdése és 220. § (1) és (2) bekezdései alapján megszüntette.
[6] Az alperes a felperesnek négy különböző állás betöltésére tett ajánlatot, amelyet azonban a felperes 2019. február 22-i nyilatkozatában elutasított.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt 721 784 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésre kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmondásának indokolása valótlan, mert munkaviszonyának megszüntetésére ténylegesen a sztrájkban történő részvétele miatt került sor. Az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, a felmondás indokolása nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak és sértette az egyenlő elbánás követelményét. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. 220. § (1) bekezdése alkotmányellenes, mert sérti az Alaptörvény II. cikkét, a Q) cikkét, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét is. Kérte az Alkotmánybíróság megkeresését, továbbá előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Unió Bírósága előtt.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Mt. 66. § (1) bekezdése, (2) bekezdése, továbbá az Mt. 220. § (1) bekezdésének felhívását követően megállapította, hogy a munkaerő-kölcsönzés alapján létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabály alapján a kölcsönbeadó önmagában a kikölcsönzés megszűnésére - mint a működésével összefüggő okra - alapítottan megszüntetheti a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonyát. Annak vizsgálatára azonban, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg, az Mt. nem ad lehetőséget. Az alperesnek a felmondás közlése előtt tehát nem volt kötelessége annak vizsgálata, hogy a kikölcsönzés megszüntetése a kölcsönvevő részéről milyen okra volt visszavezethető, amely így a peres eljárás tárgyát sem képezhette, ezért a felperes további hivatkozásait, így a joggal való visszaélést, valamint az egyenlő bánásmód megsértését nem vizsgálhatta.[10] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a felperes azon érvelésével sem, mely szerint az Mt. 220. § (1) bekezdésére alapított felmondás lényegében indoklás nélküli munkaviszony-megszüntetést jelent, mert az az indok, hogy a kikölcsönzés megszűnt, azt az Mt. szerint a munkáltató működésével összefüggő ok, ezért a jogszabályhely alaptörvényellenessége nem merül fel, így az elsőfokú bíróság az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését, továbbá az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem találta indokoltnak.
[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Álláspontja szerint az Mt. 220. §-a sem az Alaptörvény rendelkezését, sem az európai uniós szabályokat nem sérti, ezért a kezdeményezett eljárások megindítása indokololatlan. E kérdésnek az elbírálásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy az Mt. a munkavállaló számára alternatív lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavégzésre milyen foglalkoztatási forma keretében vállal kötelezettséget. A munkaviszony általános szabályait, így a megszüntetésre vonatkozó szabályokat is az általános rendelkezések tartalmazzák, ugyanakkor az Mt. XV. Fejezete a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályokat fogalmaz meg, így az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz igazodóan további speciális rendelkezéseket tartalmaz.
[13] Az Mt. 220. § (1) bekezdése, az Mt. 66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősítette a kikölcsönzés megszüntetését, amely azonban - a felperes érvelésével ellentétben - a jogorvoslati jogot nem zárja ki, csupán arra ad lehetőséget, hogy a kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony megszűnése esetén ezen ok valóságának vizsgálatára kerülhessen sor. Ezért a felperes kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.
[14] A fellebbezés elbírálása során a törvényszék azt megalapozott érvelésként fogadta el, hogy a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelem elutasításáról végzéssel kellett volna rendelkeznie, ugyanakkor ezt a mulasztást nem tartotta olyan súlyú eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.
[15] A felperes eljárási szabálysértésre - az indítványozott bizonyítás lefolytatásának mellőzése - alapított fellebbezési érvelésével szemben megállapította, hogy a jogvita tárgyát az alperes munkaviszony-megszüntetésének jogszerűsége képezte. Abban kellett állást foglalni, hogy a felmondás indokolása - vagyis, hogy a S. H. Kft. a felperes munkavégzésére nem tartott igényt - valós volt-e. Minthogy a megjelölt indok a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősült, így nem kellett tovább vizsgálni azt a kérdést, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan mellőzte a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felemelt kereseti kérelemnek megfelelő, az alperest 1 313 197 forint, valamint ezen összeg után 2019. június 10-től a kifizetésig számított késedelmi kamatban marasztaló új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 66. § (1) bekezdését és 64. § (2) bekezdését, továbbá a 6. § (2) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, és ellentétes a Pp. 276. § (1) és (5) bekezdésével, a 346. § (5) bekezdésével, a 369. § (1) és (3) bekezdésével és 373. § (2) bekezdésével is. A joggyakorlat egységét, illetve továbbfejlesztését szolgálja, ha az Mt. XV. fejezete alapján foglalkoztatott munkavállalók esetében is érvényesülnek a fenti általános munkajogi rendelkezések, valamint az MK 95. számú állásfoglalásban kimunkált jogelvek.[18] A per tárgyát képező alperesi felmondásban felhívott Mt. 220. § (1) bekezdése utaló szabályt tartalmaz az Mt. 66. §-ára, ezért a felmondást ebben az esetben is indokolni kell. Az indoklásnak valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie, továbbá nem sértheti a tisztesség és jóhiszeműség követelményét, nem lehet visszaélésszerű, nem vezethet a munkavállaló jogorvoslati jogának kiüresítéséhez, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozásához, zaklatáshoz és a véleménynyilvánítás elfojtásához. Az első- és másodfokú bíróság azonban önmagában, anélkül vizsgálta az Mt. 220. § (1) bekezdés helytállóságát, hogy arra az általános munkajogi normákat rávetítette volna.
[19] A perbeli esetben ez konkrétan azt jelenti, hogy a kikölcsönzött munkavállaló élt az Alkotmányban biztosított sztrájkhoz való jogával, amely a kikölcsönzése és munkaviszonya megszüntetését eredményezte. Ugyanakkor az eljárt bíróságok álláspontja szerint elegendő volt annak a nem vitatott ténynek a fennállása, hogy a kikölcsönzés megszűnt és ezáltal az egyébként minden munkavállalót megillető, az Mt. 66. §-ában foglalt előírásokat érdemben nem kellett alkalmazni.
[20] A felperesi álláspontot erősíti az MK 95. számú állásfoglalásának II., illetőleg IV. pontja is.
[21] A felmondásban hivatkozott Mt. 220. § (1) bekezdése a valós indok leplezésére szolgált. Az alperes azért folyamodott a kikölcsönzés megszüntetéséhez, mert így kívánta megkerülni az indokolás valóságának, világosságának és okszerűségének bizonyítását.
[22] A speciális formájú munkavégzés önmagában nem indokolja, hogy lényegében felmondási védelem nélkül maradjanak a munkavállalók. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy mivel a munkáltatók szabadon dönthetnek arról, hogy munkaviszonyban vagy munkaerő-kölcsönző igénybevételével foglalkoztassák a munkavállalóikat, ez a jogértelmezés tág teret nyit arra, hogy a munkavállalók széles tömegeinek munkaviszonyát érdemi indokolás nélkül meg lehessen szüntetni. A speciális jelleg ellenére a munkaerő-kölcsönzés is munkaviszony, így nem indolt az a fajta jogértelmezés, amely lényegében indokolás nélküli megszüntetést tesz lehetővé. A perben hivatkozott nemzetközi normák sem tesznek különbséget a munkaviszonyok egyes fajtái között, mindegyik esetében előírják az indokolási kötelezettséget.
[23] A felperes álláspontja szerint nem világos és ezáltal a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközik a másodfokú bíróság ítéletének írásbeli és a tárgyaláson elhangzott szóbeli indokolása is. Amennyiben nem kerülhet sor a kikölcsönzés megszűnése okának vizsgálatára, úgy a munkavállaló hasonló perben a bíróság előtt nem tudná a jogai csorbításából fakadó igényét érvényesíteni. A perbeli esetben csak a tényállás pontos felderítésével juthatunk el a felmondás közvetett okának megismeréséhez, ami jelen esetben a sztrájkban történő részvétel. Az Mt. 220. § (1) bekezdése éppen ezt gátolja, ugyanakkor kiüresíti az említett munkavállalói jogokat, ezért is jogszabálysértő mindkét fokon eljárt bíróság érvelése, amikor nem tulajdonít jelentőséget a munkaviszony megszűnése körülményeinek.
[25] Mivel az eljárt bíróságok nem vizsgálták a kikölcsönzés megszűnésének okát, ezért az e körben felajánlott bizonyítási indítványokat is elutasították. Annak bizonyítására, hogy a kikölcsönzés megszűnésének oka a sztrájkban történt részvétel volt, illetve a két munkáltató e-mail-váltásában szereplő okok cáfolatára, és mindezzel együtt egy megalapozott ítéleti tényállás felállítására a megismételt elsőfokú eljárásban nyílhat lehetőség. A tényállásnak a felmondás valós okaira is kiterjedő feltárásának hiánya a Pp. 276. § (1) bekezdésében foglaltakba ütközik, ezáltal az ítélet nem felel meg a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt követelményeknek. Mindezek okán a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkör gyakorlásakor helytelenül nem élt a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében biztosított lehetőségeivel és téves jogkövetkeztetésre jutott.
[26] A felperes álláspontja szerint a kikölcsönzés megszűnésére hivatkozás ténylegesen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkében, az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében és a Sztrájktv. 6. § (1) bekezdésében foglalt normatív rendelkezés megkerülésére, az azokban foglalt munkavállalói jogok megsértésére irányult, így jogellenes. Fenntartotta indítványát az alkotmánybírósági eljárás, valamint az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére. Érvelése szerint az Mt. 220. § (1) bekezdése a munkáltatóhoz képest egyébként is hátrányosabb és kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállaló hátrányára tovább torzítja a jogok és kötelességek összességét. Ezzel kapcsolatban az alkotmányos munkavállalói alapjogok korlátozásának arányosságát kell vizsgálni azzal szemben állítva, hogy ezzel egyidejűleg milyen többletelőnyhöz jut a munkavállaló. Az Mt. 220. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy esetlegesen az Alaptörvényben garantált alanyi jog - a perbeli esetben a sztrájkjog - gyakorlását korlátozza, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a munkáltató rosszhiszeműen gyakorolja a jogszabályban biztosított felmondás jogát. Ezzel pedig aránytalanul kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, illetve a munkavállalót ért alapjogi korlátozás rejtve marad.
[27] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megfelelt a jogszabályoknak, és nem tért el az MK 95. számú állásfoglalásban írt jogértelmezéstől sem.
[28] A megelőző eljárás során sem vitatta, hogy a kölcsönzött munkavállalót is megilleti mindaz a jogvédelem, amelyre a tipikus munkaviszonyban álló munkavállaló jogosult, azonban az is nyilvánvaló, hogy a munkáltató a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos jogát az Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó speciális szabályai szerint jogosult gyakorolni. A kikölcsönzés megszüntetése a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül - hasonlóan a létszámcsökkentéshez, a munkakör összevonáshoz, vagy a minőségi cseréhez -, amely esetekben az állandó bírói gyakorlat szerint nem vizsgálható, hogy a munkáltató mi okból, vagy milyen körülmények között határozott, csupán annak van jelentősége, hogy a munkáltató által hivatkozott indok bekövetkezett-e. Ugyanez irányadó a kikölcsönzés megszűnésére alapított kölcsönbeadói felmondásnál is, annak tényét kell vizsgálni, hogy a munkavállaló kölcsönzését a kölcsönvevő megszüntette-e vagy sem, ami a perben kétséget kizáróan megállapítható volt.
[29] Az alperes érvelése szerint az eljárt bíróságok a kereseti kérelemhez kötve hozhatták meg határozatukat. A felperes joggal való visszaélésre, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének megsértésére következetesen hivatkozott a peres eljárásban, ugyanakkor ennek megállapításához, legalábbis az lett volna szükséges, hogy a felperes állítsa, továbbá bizonyítsa, hogy az alperes azért szüntette meg a munkaviszonyt, mert a felperes részt vett a kölcsönvevőnél szervezett sztrájkban. A felperes részéről ilyen tényállítás nem volt, a bizonyításra pedig nem került sor.
[30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag a sztrájkban történő részvételére mint jogvédelemre alapot adó körülményre hivatkozott, így a jogerős ítélet abból a szempontból, hogy az A/4. alatt csatolt, e-mailben közölt okok egyébként megfeleltek-e a valóságnak, nem vizsgálható felül. Az alperes kizárólag a saját intézkedései jogszerűségéért felel, és nem kötelezhető nyilatkozattételre a kölcsönvevő intézkedéseit illetően, nem felel a kölcsönvevő intézkedésének jogszerűségéért vagy jogellenességéért. A kölcsönvevő perben állása nélkül a peres eljárásban nem volt az eljárás tárgyává tehető az, hogy a kölcsönvevő milyen okból, milyen körülmények miatt szüntette meg a felperes kikölcsönzését.
[31] Érvelése szerint az alperes eleget tett az MK 95. számú állásfoglalása szerinti világos indokolás követelményeinek, egyértelműen megfogalmazta a felmondás indokolásában, hogy a munkaviszony megszüntetésére a felperest kikölcsönző kölcsönvevő nyilatkozata alapján került sor, és a továbbiakban nem tud a felperesnek más munkavégzést biztosítani. Ezen indok megjelölése még egy jogban nem járatos munkavállaló számára is világossá teszi, hogy miért nincs lehetőség a munkaviszonyának további fenntartására. A peres eljárás során semmiféle olyan tény, körülmény nem merült fel, hogy visszaélésszerűen, ártó szándékkal, bosszúból vagy zaklatással gyakorolta volna a felmondás jogát, csupán az Mt. 220. § (1) bekezdésében részére biztosított felmondási jogával élt.
[32] A felperes felülvizsgálati kérelme szerint azért folyamodott a munkaviszony Mt. 220. § (1) bekezdése szerinti megszüntetéséhez, mert így kívánta megkerülni a felmondás indokolása valóságának, világosságának és okszerűségének bizonyítását, ugyanakkor a kikölcsönzés megszüntetéséről a kölcsönvevő és nem az alperes döntött. A perben nem került bizonyításra, és a kölcsönvevő perben állása nélkül ez nem is volt vizsgálható, hogy a kölcsönvevő azért szüntette meg a kikölcsönzést, mert a felperes részt vett a sztrájkban. A becsatolt okirati bizonyíték éppen ezzel ellentétesen a felperes nem megfelelő munkavégzését jelölte meg a kikölcsönzés megszüntetésének okaként. Nem került bizonyításra az sem, hogy az alperesnek volt-e más információja a kikölcsönzés megszüntetésének okát tekintve, mint ami az A/4. számú mellékletben leírásra került, továbbá a felperes azt sem igazolta, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes munkavégzésére a sztrájkban való részvétele miatt nem tartott igényt a kölcsönvevő.
[33] Alaptalannak tartotta a felülvizsgálati kérelemnek az Alkotmánybíróság, valamint az Európai Unió Bírósága megkeresésére irányuló érvelését is, mivel az Mt. 66. §-a a kölcsönzött munkavállalók esetén is alkalmazandó, azaz a munkaviszony megszüntetése ebben az esetben is indokolási kötelezettség alá esik. Az Mt. biztosítja a kikölcsönzött munkavállaló megfelelő jogvédelmét, mivel nincs elzárva attól, hogy a kölcsönvevő intézkedését támadja, azonban ennek megoldásához más jogi eszközök kellenek.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.[35] A munkaerő-kölcsönzés mint jogintézmény háromalanyú, atipikus munkaviszonynak tekinthető, ahol a munkavállaló és kölcsönző cég között munkaszerződés áll fenn, míg a kölcsönbeadó és kölcsönvevő cég között polgári jogi szerződés jön létre. A munkaerő-kölcsönzés keretén belül a munkáltatói jogkört a munkavállaló irányában a kölcsönbeadó és kölcsönvevő megosztva gyakorolja, ugyanakkor a munkaviszony megszüntetésének joga kizárólag a kölcsönbeadó jogosultsága.
[36] A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220. § (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő-kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére.
[37] A perbeli esetben nem volt vitatott, hogy a kölcsönvevő S. H. Kft. a 2019. február 18-án az alperesnek megküldött e-mailben közölte, hogy a felperes munkavégzésére a jövőben - az általa megfogalmazott okokból - nem tart igényt, így az alperes 2019. február 22-én kelt felmondása a külön nevesített indokra hivatkozva megfelelt a törvény rendelkezésének.
[38] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a kikölcsönzés megszüntetése mint a munkáltató működésével összefüggő indok esetén - a töretlen bírói gyakorlat alapján - nem vizsgálható a döntés célszerűsége és megalapozottsága, csupán az, hogy a hivatkozott indok objektíve igazolható-e.
[39] A felperes a keresetében, illetőleg felülvizsgálati kérelmében tartalmában azonban nem a munkaviszony megszüntetését eredményező munkáltatói intézkedést, hanem az annak alapjául szolgáló, a kikölcsönzést megszüntető, a kölcsönvevő munkáltató által adott nyilatkozatot támadta és állította, hogy az e-mailben nevesített indokok valótlanok voltak, a kikölcsönzése megszüntetésére lényegében a sztrájkban való részvétele miatt került sor. A bizonyítási eljárás lefolytatását is ezen állítása igazolására kérte.
[40] A felperes hivatkozásai - sztrájkban történő részvétele, valamint a kölcsönzés megszüntetésének indokolása - tehát nem a kölcsönbeadó munkáltatóval fennálló munkaviszonya keretében, hanem a kölcsönvevő munkáltatónál végzett munkájával összefüggésben merültek fel, amelynek vizsgálata az érintett perbevonása hiányában nem volt vizsgálható.
[41] Az alperes mint kölcsönbeadó a kölcsönző munkáltatóval fennálló polgári jogi szerződése keretében az Mt. 217. § (3) és (4) bekezdése alapján tájékoztatásra és meghatározott, a munkaviszonyhoz kapcsolódó költségek megfizetésére köteles, ugyanakkor a kölcsönvevő gazdasági és szervezeti döntéseit, így a kölcsönzés felmondására irányuló szándékát nem befolyásolhatja, azokért felelősséggel nem tartozik.
[42] A felperes a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó igényét kártérítési alapon az Mt. 82. §-ában meghatározottak szerint terjesztette elő, ugyanakkor alperesként kizárólag a munkáltatót, vagyis a kölcsönző céget jelölte meg. Az Mt. 221. § (4) bekezdése azonban lehetőséget biztosít a kikölcsönzés során okozott károkért történő felelősség körében a kölcsönvevő cég perbevonására is, ekként a felperes a munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos kártérítési igényét a munkáltató alperes, illetőleg a kikölcsönző cég egyetemleges felelőssége keretében is érvényesíthette volna.
[43] Ennek hiányában az eljárt bíróságok helytállóan, kizárólag a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozatot vizsgálhatták, amelynek indokolása az Mt. vonatkozó rendelkezése alapján nem volt jogszabálysértő.
[44] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul indítványozta az Alkotmánybíróság eljárásának és az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A fentiekben kifejtettekből következően a felperes munkaviszonyának megszüntetésére nem indokolás nélkül, hanem az Mt. 220. § (1) bekezdésében nevesített és a perben bizonyított okból került sor. A felperes sztrájkban való részvétele, illetve e körülménynek a felmondás alapját képező kölcsönzés megszűnésében való szerepe a kölcsönvevő cég perben állása hiánya miatt és nem a törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenessége, avagy az uniós jogba ütközése okán nem volt vizsgálható, ezért a Kúria a felperes kérelmét a Pp. 130. § (3) bekezdése és a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján elutasította.
[45] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 424. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.103/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.103/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Schiffer András ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Pál és Kozma Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kozma Anna ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.390/2019/9.
Az elsőfokú bíróság határozata: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.59/2019/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.390/2019/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 32.830 (harminckettőezer-nyolcszáz) Ft és 8.864 (nyolcezer-nyolcszázhatvannégy) Ft ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a 131.300 (százharmincegyezer-háromszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes 2017. március 9-től munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta a felperest, aki munkáját a S. H. Kft.-nél, mint kölcsönvevő munkáltatónál végezte.[2] A kölcsönvevő munkáltatónál a szakszervezet 2019. február 13-tól a bértárgyalások kikényszerítése érdekében sztrájkot szervezett. A sztrájkban 2019. február 13-án és február 14-én a felperes is részt vett.
[3] A kölcsönvevő logisztikai részlegén 2019. február 18-án állománygyűlést tartottak, ahol több alkalmazottal - köztük a felperessel - közölték, hogy többet ne menjenek dolgozni. A felperes a személyes tárgyait összepakolta és a munkavégzés helyét elhagyta.
[4] A S. H. Kft. 2019. február 18-án az alperesnek megküldött e-mailben felperest azon a napon "lemondta", amelyet többszöri targoncával történő ütközéssel, nem megfelelő munkához való hozzáállással, táppénz problémákkal, valamint a többszöri személyes megkeresés ellenére történő túlóra elutasításával indokolt.
[5] Az alperes a 2019. február 22-én kelt felmondással a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá 220. § (1) és (2) bekezdése alapján 15 nap felmondási idővel, 2019. március 9-ével megszüntette. A felmondás indokolása szerint a kölcsönvevő a felperes munkavégzésére a továbbiakban nem tartott igényt, az alperes, mint kölcsönbeadó munkáltató pedig a felperes részére más munkalehetőséget nem tudott biztosítani. Mivel működési köréből adódóan foglalkoztatásra nem volt lehetőség, ezért a kikölcsönzést az Mt. 66. § (2) bekezdése és 220. § (1) és (2) bekezdései alapján megszüntette.
[6] Az alperes a felperesnek négy különböző állás betöltésére tett ajánlatot, amelyet azonban a felperes 2019. február 22-i nyilatkozatában elutasított.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt 721.784,- forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésre kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmondásának indokolása valótlan, mert munkaviszonyának megszüntetésére ténylegesen a sztrájkban történő részvétele miatt került sor. Az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, a felmondás indokolása nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak és sértette az egyenlő elbánás követelményét. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. 220. § (1) bekezdése alkotmányellenes, mert sérti az Alaptörvény II. cikkét, a Q) cikkét, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét is. Kérte az Alkotmánybíróság megkeresését, továbbá előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Unió Bírósága előtt.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Mt. 66. § (1) bekezdése, (2) bekezdése, továbbá az Mt. 220. § (1) bekezdésének felhívását követően megállapította, hogy a munkaerő-kölcsönzés alapján létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabály alapján a kölcsönbeadó önmagában a kikölcsönzés megszűnésére - mint a működésével összefüggő okra - alapítottan megszüntetheti a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonyát. Annak vizsgálatára azonban, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg, az Mt. nem ad lehetőséget. Az alperesnek a felmondás közlése előtt tehát nem volt kötelessége annak vizsgálata, hogy a kikölcsönzés megszüntetése a kölcsönvevő részéről milyen okra volt visszavezethető, amely így a peres eljárás tárgyát sem képezhette, ezért a felperes további hivatkozásait, így a joggal való visszaélést, valamint az egyenlő bánásmód megsértését nem vizsgálhatta.[10] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a felperes azon érvelésével sem, mely szerint az Mt. 220. § (1) bekezdésére alapított felmondás lényegében indoklás nélküli munkaviszony megszüntetést jelent, mert az az indok, hogy a kikölcsönzés megszűnt, azt az Mt. szerint a munkáltató működésével összefüggő ok, ezért a jogszabályhely alaptörvényellenessége nem merül fel, így az elsőfokú bíróság az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését, továbbá az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem találta indokoltnak.
[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Álláspontja szerint az Mt. 220. §-a sem az Alaptörvény rendelkezését, sem az európai uniós szabályokat nem sérti, ezért a kezdeményezett eljárások megindítása indokololatlan. E kérdésnek az elbírálásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy az Mt. a munkavállaló számára alternatív lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavégzésre milyen foglalkoztatási forma keretében vállal kötelezettséget. A munkaviszony általános szabályait, így a megszüntetésre vonatkozó szabályokat is az általános rendelkezések tartalmazzák, ugyanakkor az Mt. XV. Fejezete a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályokat fogalmaz meg, így az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz igazodóan további speciális rendelkezéseket tartalmaz.
[13] Az Mt. 220. § (1) bekezdése, az Mt. 66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősítette a kikölcsönzés megszüntetését, amely azonban - a felperes érvelésével ellentétben - a jogorvoslati jogot nem zárja ki, csupán arra ad lehetőséget, hogy a kölcsönbeadó munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony megszűnése esetén ezen ok valóságának vizsgálatára kerülhessen sor. Ezért a felperes kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.
[14] A fellebbezés elbírálása során a törvényszék azt megalapozott érvelésként fogadta el, hogy a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelem elutasításáról végzéssel kellett volna rendelkeznie, ugyanakkor ezt a mulasztást nem tartotta olyan súlyú eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.
[15] A felperes eljárási szabálysértésre - az indítványozott bizonyítás lefolytatásának mellőzése - alapított fellebbezési érvelésével szemben megállapította, hogy a jogvita tárgyát az alperes munkaviszony megszüntetésének jogszerűsége képezte. Abban kellett állást foglalni, hogy a felmondás indokolása - vagyis, hogy a S. H. Kft. a felperes munkavégzésére nem tartott igényt -valós volt-e. Minthogy a megjelölt indok a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősült, így nem kellett tovább vizsgálni azt a kérdést, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan mellőzte a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását.
[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes fellebbezésében hivatkozott új bizonyítékok és új tényelőadás körében nem igazolta, hogy a tudomásszerzésre önhibáján kívüli okból, az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően került sor, ezért a Pp. 373. § (2) és (3) bekezdés feltételei nem teljesültek. A felperes által hivatkozottak valószínűsége esetén sem álltak fenn a Pp. 373. § (1) bekezdésében foglalt feltételek, mert a becsatolt okirat elbírálása esetén a felperesre kedvezőbb döntés meghozatalára nem kerülhetett volna sor.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes kereseti kérelemnek megfelelő, az alperest 1.313.197,- forint, valamint ezen összeg után 2019. június 10-től a kifizetésig számított késedelmi kamatban marasztaló új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 66. § (1) bekezdését és 64. § (2) bekezdését, továbbá a 6. § (2) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, és ellentétes a Pp. 276. § (1) és (5) bekezdésével, a 346. § (5) bekezdésével, a 369. § (1) és (3) bekezdésével és 373. § (2) bekezdésével is. A joggyakorlat egységét, illetve továbbfejlesztését szolgálja, ha az Mt. XV. fejezete alapján foglalkoztatott munkavállalók esetében is érvényesülnek a fenti általános munkajogi rendelkezések, valamint az MK. 95. számú állásfoglalásban kimunkált jogelvek.[18] A per tárgyát képező alperesi felmondásban felhívott Mt. 220. § (1) bekezdése utaló szabályt tartalmaz az Mt. 66. §-ára, ezért a felmondást ebben az esetben is indokolni kell. Az indoklásnak valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie, továbbá nem sértheti a tisztesség és jóhiszeműség követelményét, nem lehet visszaélésszerű, nem vezethet a munkavállaló jogorvoslati jogának kiüresítéséhez, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozásához, zaklatáshoz és a véleménynyilvánítás elfojtásához. Az első-és másodfokú bíróság azonban önmagában, anélkül vizsgálta az Mt. 220.§ (1) bekezdés helytállóságát, hogy arra az általános munkajogi normákat rávetítette volna.
[19] A perbeli esetben ez konkrétan azt jelenti, hogy a kikölcsönzött munkavállaló élt az Alkotmányban biztosított sztrájkhoz való jogával, amely a kikölcsönzése és munkaviszonya megszüntetését eredményezte. Ugyanakkor az eljárt bíróságok álláspontja szerint elegendő volt annak a nem vitatott ténynek a fennállása, hogy a kikölcsönzés megszűnt és ezáltal az egyébként minden munkavállalót megillető, az Mt. 66. §-ában foglalt előírásokat érdemben nem kellett alkalmazni.
[20] A felperesi álláspontot erősíti az MK 95. számú állásfoglalásának II., illetőleg IV. pontja is.
[21] A felmondásban hivatkozott Mt. 220. § (1) bekezdése a valós indok leplezésére szolgált. Az alperes azért folyamodott a kikölcsönzés megszüntetéséhez, mert így kívánta megkerülni az indokolás valóságának, világosságának és okszerűségének bizonyítását.
[22] A speciális formájú munkavégzés önmagában nem indokolja, hogy lényegében felmondási védelem nélkül maradjanak a munkavállalók. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy mivel a munkáltatók szabadon dönthetnek arról, hogy munkaviszonyban vagy munkaerő-kölcsönző igénybevételével foglalkoztassák a munkavállalóikat, ez a jogértelmezés tág teret nyit arra, hogy a munkavállalók széles tömegeinek munkaviszonyát érdemi indokolás nélkül meg lehessen szüntetni. A speciális jelleg ellenére a munkaerő-kölcsönzés is munkaviszony, így nem indolt az a fajta jogértelmezés, amely lényegében indokolás nélküli megszüntetést tesz lehetővé. A perben hivatkozott nemzetközi normák sem tesznek különbséget a munkaviszonyok egyes fajtái között, mindegyik esetében előírják az indokolási kötelezettséget.
[23] A felperes álláspontja szerint nem világos és ezáltal a Pp. 346.§ (5) bekezdésébe ütközik a másodfokú bíróság ítéletének írásbeli és a tárgyaláson elhangzott szóbeli indokolása is. Amennyiben nem kerülhet sor a kikölcsönzés megszűnése okának vizsgálatára, úgy a munkavállaló hasonló perben a bíróság előtt nem tudná a jogai csorbításából fakadó igényét érvényesíteni. A perbeli esetben csak a tényállás pontos felderítésével juthatunk el a felmondás közvetett okának megismeréséhez, ami jelen esetben a sztrájkban történő részvétel. Az Mt. 220. § (1) bekezdése éppen ezt gátolja, ugyanakkor kiüresíti az említett munkavállalói jogokat, ezért is jogszabálysértő mindkét fokon eljárt bíróság érvelése, amikor nem tulajdonít jelentőséget a munkaviszony megszűnése körülményeinek.
[24] A törvényszék alaptalanul utasította el a fellebbezésben előterjesztett bizonyítási indítványait is. A tanúként meghallgatni indítványozott S. T. esetén szó szerint pontosan ugyanazzal a négy indokkal, ugyanabban a sorrendben indokolták a kikölcsönzésének megszüntetését, mint felperes esetében, ami legalábbis nem életszerű. A másodfokon így figyelembe nem vett bizonyítékok tehát nem önmagukban, hanem a perben feltárt további tényekkel, körülményekkel együttesen alkalmasak arra, hogy az Mt. 220. § (1) bekezdésére hivatkozás valódiságát, az alperesi indokolás valóságát és okszerűségét alátámasszák. Mindezek alapján a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 373. § (1) bekezdését.
[25] Mivel az eljárt bíróságok nem vizsgálták a kikölcsönzés megszűnésének okát, ezért az e körben felajánlott bizonyítási indítványokat is elutasították. Annak bizonyítására, hogy a kikölcsönzés megszűnésének oka a sztrájkban történt részvétel volt, illetve a két munkáltató e-mail váltásában szereplő okok cáfolatára, és mindezzel együtt egy megalapozott ítéleti tényállás felállítására a megismételt elsőfokú eljárásban nyílhat lehetőség. A tényállásnak a felmondás valós okaira is kiterjedő feltárásának hiánya a Pp. 276. § (1) bekezdésében foglaltakba ütközik, ezáltal az ítélet nem felel meg a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglalt követelményeknek. Mindezek okán a másodfokú bíróság a felülbírálati jogkör gyakorlásakor helytelenül nem élt a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében biztosított lehetőségeivel és téves jogkövetkeztetésre jutott.
[26] A felperes álláspontja szerint a kikölcsönzés megszűnésére hivatkozás ténylegesen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkében, az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésében és a Sztrájktv. 6. § (1) bekezdésében foglalt normatív rendelkezés megkerülésére, az azokban foglalt munkavállalói jogok megsértésére irányult, így jogellenes. Fenntartotta indítványát az alkotmánybírósági eljárás, valamint az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére. Érvelése szerint az Mt. 220. § (1) bekezdése a munkáltatóhoz képest egyébként is hátrányosabb és kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállaló hátrányára tovább torzítja a jogok és kötelességek összességét. Ezzel kapcsolatban az alkotmányos munkavállalói alapjogok korlátozásának arányosságát kell vizsgálni azzal szemben állítva, hogy ezzel egyidejűleg milyen többletelőnyhöz jut a munkavállaló. Az Mt. 220. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy esetlegesen az Alaptörvényben garantált alanyi jog - a perbeli esetben a sztrájkjog - gyakorlását korlátozza, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a munkáltató rosszhiszeműen gyakorolja a jogszabályban biztosított felmondás jogát. Ezzel pedig aránytalanul kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, illetve a munkavállalót ért alapjogi korlátozás rejtve marad.
[27] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megfelelt a jogszabályoknak, és nem tért el az MK 95. számú állásfoglalásban írt jogértelmezéstől sem.
[28] A megelőző eljárás során sem vitatta, hogy a kölcsönzött munkavállalót is megilleti mindaz a jogvédelem, amelyre a tipikus munkaviszonyban álló munkavállaló jogosult, azonban az is nyilvánvaló, hogy a munkáltató a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonya megszüntetésével kapcsolatos jogát az Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó speciális szabályai szerint jogosult gyakorolni. A kikölcsönzés megszüntetése a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül - hasonlóan a létszámcsökkentéshez, a munkakör összevonáshoz, vagy a minőségi cseréhez-, amely esetekben az állandó bírói gyakorlat szerint nem vizsgálható, hogy a munkáltató mi okból, vagy milyen körülmények között határozott, csupán annak van jelentősége, hogy a munkáltató által hivatkozott indok bekövetkezett-e. Ugyanez irányadó a kikölcsönzés megszűnésére alapított kölcsönbeadói felmondásnál is, annak tényét kell vizsgálni, hogy a munkavállaló kölcsönzését a kölcsönvevő megszüntette-e vagy sem, ami a perben kétséget kizáróan megállapítható volt.
[29] Az alperes érvelése szerint az eljárt bíróságok a kereseti kérelemhez kötve hozhatták meg határozatukat. A felperes joggal való visszaélésre, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének megsértésére következetesen hivatkozott a peres eljárásban, ugyanakkor ennek megállapításához, legalábbis az lett volna szükséges, hogy a felperes állítsa, továbbá bizonyítsa, hogy az alperes azért szüntette meg a munkaviszonyt, mert a felperes részt vett a kölcsönvevőnél szervezett sztrájkban. A felperes részéről ilyen tényállítás nem volt, a bizonyításra pedig nem került sor.
[30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag a sztrájkban történő részvételére, mint jogvédelemre alapot adó körülményre hivatkozott, így a jogerős ítélet abból a szempontból, hogy az A/4. alatt csatolt, e-mailben közölt okok egyébként megfeleltek-e a valóságnak, nem vizsgálható felül. Az alperes kizárólag a saját intézkedései jogszerűségéért felel, és nem kötelezhető nyilatkozattételre a kölcsönvevő intézkedéseit illetően, nem felel a kölcsönvevő intézkedésének jogszerűségéért, vagy jogellenességéért. A kölcsönvevő perben állása nélkül a peres eljárásban nem volt az eljárás tárgyává tehető az, hogy a kölcsönvevő milyen okból, milyen körülmények miatt szüntette meg a felperes kikölcsönzését.
[31] Érvelése szerint az alperes eleget tett az MK 95. számú állásfoglalása szerinti világos indokolás követelményeinek, egyértelműen megfogalmazta a felmondás indokolásában, hogy a munkaviszony megszüntetésére a felperest kikölcsönző kölcsönvevő nyilatkozata alapján került sor, és a továbbiakban nem tud a felperesnek más munkavégzést biztosítani. Ezen indok megjelölése még egy jogban nem járatos munkavállaló számára is világossá teszi, hogy miért nincs lehetőség a munkaviszonyának további fenntartására. A peres eljárás során semmiféle olyan tény, körülmény nem merült fel, hogy visszaélésszerűen, ártó szándékkal, bosszúból vagy zaklatással gyakorolta volna a felmondás jogát, csupán az Mt. 220. § (1) bekezdésében részére biztosított felmondási jogával élt.
[32] A felperes felülvizsgálati kérelme szerint azért folyamodott a munkaviszony Mt. 220. § (1) bekezdés szerinti megszüntetéséhez, mert így kívánta megkerülni a felmondás indokolása valóságának, világosságának és okszerűségének bizonyítását, ugyanakkor a kikölcsönzés megszüntetéséről a kölcsönvevő és nem az alperes döntött. A perben nem került bizonyításra, és a kölcsönvevő perben állása nélkül ez nem is volt vizsgálható, hogy a kölcsönvevő azért szüntette meg a kikölcsönzést, mert a felperes részt vett a sztrájkban. A becsatolt okirati bizonyíték éppen ezzel ellentétesen a felperes nem megfelelő munkavégzését jelölte meg a kikölcsönzés megszüntetésének okaként. Nem került bizonyításra az sem, hogy az alperesnek volt-e más információja a kikölcsönzés megszüntetésének okát tekintve, mint ami az A/4. számú mellékletben leírásra került, továbbá a felperes azt sem igazolta, hogy az alperesnek tudomása volt arról, hogy a felperes munkavégzésére a sztrájkban való részvétele miatt nem tartott igényt a kölcsönvevő.
[33] Alaptalannak tartotta a felülvizsgálati kérelemnek az Alkotmánybíróság, valamint az Európai Unió Bírósága megkeresésére irányuló érvelését is, mivel az Mt. 66. §-a a kölcsönzött munkavállalók esetén is alkalmazandó, azaz a munkaviszony megszüntetése ebben az esetben is indokolási kötelezettség alá esik. Az Mt. biztosítja a kikölcsönzött munkavállaló megfelelő jogvédelmét, mivel nincs elzárva attól, hogy a kölcsönvevő intézkedését támadja, azonban ennek megoldásához más jogi eszközök kellenek.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem megalapozott.[35] A munkaerő-kölcsönzés, mint jogintézmény három alanyú, atipikus munkaviszonynak tekinthető, ahol a munkavállaló és kölcsönző cég között munkaszerződés áll fenn, míg a kölcsönbeadó és kölcsönbevevő cég között polgári jogi szerződés jön létre. A munkaerő-kölcsönzés keretén belül a munkáltatói jogkört a munkavállaló irányában a kölcsönbeadó és kölcsönvevő megosztva gyakorolja, ugyanakkor a munkaviszony megszüntetésének joga kizárólag a kölcsönbeadó jogosultsága.
[36] A munkaerő kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220.§ (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére.
[37] A perbeli esetben nem volt vitatott, hogy a kölcsönvevő S. H. Kft. a 2019. február 18-án az alperesnek megküldött e-mailben közölte, hogy a felperes munkavégzésére a jövőben - az általa megfogalmazott okokból - nem tart igényt, így az alperes 2019. február 22-én kelt felmondása a külön nevesített indokra hivatkozva megfelelt a törvény rendelkezésének.
[38] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a kikölcsönzés megszüntetése, mint a munkáltató működésével összefüggő indok esetén - a töretlen bírói gyakorlat alapján - nem vizsgálható a döntés célszerűsége és megalapozottsága, csupán az, hogy a hivatkozott indok objektíve igazolható-e.
[39] A felperes a keresetében, illetőleg felülvizsgálati kérelmében tartalmában azonban nem a munkaviszony megszüntetését eredményező munkáltatói intézkedést, hanem az annak alapjául szolgáló, a kikölcsönzést megszüntető, a kölcsönvevő munkáltató által adott nyilatkozatot támadta és állította, hogy az e-mailben nevesített indokok valótlanok voltak, a kikölcsönzése megszüntetésére lényegében a sztrájkban való részvétele miatt került sor. A bizonyítási eljárás lefolytatását is ezen állítása igazolására kérte.
[40] A felperes hivatkozásai - sztrájkban történő részvétele, valamint a kölcsönzés megszüntetésének indokolása - tehát nem a kölcsönbeadó munkáltatóval fennálló munkaviszonya keretében, hanem a kölcsönvevő munkáltatónál végzett munkájával összefüggésben merültek fel, amelynek vizsgálata az érintett perbevonása hiányában nem volt vizsgálható.
[41] Az alperes mint kölcsönbeadó a kölcsönző munkáltatóval fennálló polgári jogi szerződése keretében az Mt. 217. § (3) és (4) bekezdése alapján tájékoztatásra és meghatározott, a munkaviszonyhoz kapcsolódó költségek megfizetésére köteles, ugyanakkor a kölcsönvevő gazdasági és szervezeti döntéseit, így a kölcsönzés felmondására irányuló szándékát nem befolyásolhatja, azokért felelősséggel nem tartozik.
[42] A felperes a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó igényét kártérítési alapon az Mt. 82. §-ában meghatározottak szerint terjesztette elő, ugyanakkor alperesként kizárólag a munkáltatót, vagyis a kölcsönző céget jelölte meg. Az Mt. 221. § (4) bekezdése azonban lehetőséget biztosít a kikölcsönzés során okozott károkért történő felelősség körében a kölcsönvevő cég perbevonására is, ekként a felperes a munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos kártérítési igényét a munkáltató alperes, illetőleg a kikölcsönző cég egyetemleges felelőssége keretében is érvényesíthette volna.
[43] Ennek hiányában az eljárt bíróságok helytállóan, kizárólag a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozatot vizsgálhatták, amelynek indokolása az Mt. vonatkozó rendelkezése alapján nem volt jogszabálysértő.
[44] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul indítványozta az Alkotmánybíróság eljárásának és az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A fentiekben kifejtettekből következően a felperes munkaviszonyának megszüntetésére nem indokolás nélkül, hanem az Mt. 220.§ (1) bekezdésében nevesített és a perben bizonyított okból került sor. A felperes sztrájkban való részvétele, illetve e körülménynek a felmondás alapját képező kölcsönzés megszűnésében való szerepe a kölcsönvevő cég perben állása hiánya miatt és nem a törvényi rendelkezés alaptörvény ellenessége, avagy az uniós jogba ütközése okán nem volt vizsgálható, ezért a Kúria a felperes kérelmét a Pp. 130. § (3) bekezdése és a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján elutasította.
[45] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 424. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A munkaerő kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220.§ (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére.Záró rész
[46] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján benyújtott költségjegyzék szerint kötelezte az áfával növelt perköltség megfizetésére.[47] A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 102. § (6) bekezdése alapján az állam viseli.
[48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2020. december 9.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.103/2020.)