adozona.hu
ÍH 2021.31
ÍH 2021.31
A SZAKSZERVEZET TÁJÉKOZTATÁSHOZ FŰZŐDŐ JOGA A szakszervezet tájékoztatáshoz fűződő joga nem öncélú, annak rendeltetése, hogy a szakszervezet eredményesen tudja képviselni tagjai gazdasági és szociális érdekeit. Ha a szakszervezet konkrét érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének ellátásához nincs szükség az általa kért adatokra, a munkáltató azok kiadását jogszerűen tagadhatja meg jogos gazdasági érdekei vagy működése veszélyeztetésére hivatkozással [Mt. 272. § (4) bekezdés, 234. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező a V. Szakszervezeti Szövetségnek a kérelmezett gazdasági társaságnál létrehozott munkahelyi alapszervezete, amely ellátja a kérelmezettnél dolgozó munkavállaló szakszervezeti tagok érdekképviseletét, érdekvédelmét, ennek keretében egyebek között bérmegállapodásokat köt a kérelmezettel. A legutóbbi, 2018. december 4. napján megkötött, 2019. január 1. napjától 2020. december 31. napjáig tartó határozott időre szóló bérmegállapodás szerint az alapbérfejlesztés a kérelmezettnél kialak...
ÍH 2021.31 A SZAKSZERVEZET TÁJÉKOZTATÁSHOZ FŰZŐDŐ JOGA
A szakszervezet tájékoztatáshoz fűződő joga nem öncélú, annak rendeltetése, hogy a szakszervezet eredményesen tudja képviselni tagjai gazdasági és szociális érdekeit. Ha a szakszervezet konkrét érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének ellátásához nincs szükség az általa kért adatokra, a munkáltató azok kiadását jogszerűen tagadhatja meg jogos gazdasági érdekei vagy működése veszélyeztetésére hivatkozással [Mt. 272. § (4) bekezdés, 234. § (1) bekezdés].
A kérelmező a V. Szakszervezeti Szövetségnek a kérelmezett gazdasági társaságnál létrehozott munkahelyi alapszervezete, amely ellátja a kérelmezettnél dolgozó munkavállaló szakszervezeti tagok érdekképviseletét, érdekvédelmét, ennek keretében egyebek között bérmegállapodásokat köt a kérelmezettel. A legutóbbi, 2018. december 4. napján megkötött, 2019. január 1. napjától 2020. december 31. napjáig tartó határozott időre szóló bérmegállapodás szerint az alapbérfejlesztés a kérelmezettnél kialakított VG1-VG9 megjelölésű bérsávok szerint került meghatározásra, feltüntetve az egyes bérsávokban alkalmazott kollektív és individuális béremelés százalékos mértékét.A kérelmező a 2021. január 1. napjától irányadó új bérmegállapodás előkészítése érdekében 2020. szeptember 3. napján adatokat kért a kérelmezettől, s miután azokat a kérelmezett csak részben szolgáltatta, 2020. szeptember 29. napján ismételten kérte a következő adatok kiadását: a VG4-VG9 bérsávok alja és teteje összegszerűen megjelölve, a VG3-VG9 kategóriákban dolgozó munkavállalók száma külön-külön, ezen belül a munkavállalók százalékos aránya az egyes bérkategóriák alsó, középső és felső szintjén. A 2020. szeptember 30. napján kelt válaszában a kérelmezett a tájékoztatást megtagadta üzleti érdekeire és a munkavállalók érdekeire hivatkozva.
A kérelmező a bíróságtól kérte annak megállapítását, hogy a kérelmezett a tájékoztatásra vonatkozó szabályt megszegte, amikor a 2020. szeptember 29. napján kért tájékoztatásnak nem tett eleget. Kérelme jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 231. § (1) és (3) bekezdését, 270. § (1) és (2) bekezdését, 272. § (4) bekezdését, 233. § (1) bekezdését, 234. § (2) bekezdését, 6. § (1) bekezdését, 285. § (1) bekezdését és 289. § (1) bekezdését jelölte meg. Jogi érvelése szerint az általa kért adatok nélkülözhetetlenek számára a bértárgyalások lefolytatásához, azok tárgya és terjedelme nem haladja meg a bértárgyalásra történő megfelelő felkészülés kereteit. Véleménye szerint a kérelmezett nem adta elfogadható indokát a tájékoztatás megtagadásának. Kiemelte, a kialakult gyakorlatnak megfelelően lehetőség van arra, hogy a felek az adatok átadását megelőzően külön titoktartási megállapodást kössenek, amely elől nem zárkózott el, ez pedig kellő garanciát adhatott a kérelmezettnek arra, hogy se az üzleti érdeke, se a munkavállalók jogos érdeke ne sérüljön a tájékoztatás következtében. Utalt továbbá arra, hogy a munkavállalók jogos érdekének sérelmére történő hivatkozás számára nem értelmezhető, mivel nem kérte az egyes munkakörök VG besorolásának megadását és a bérezésük pontos számait sem. Álláspontja szerint az Mt. 272. § (4) bekezdése és 283. §-a értelmében a kérelmezett a kért tájékoztatást nem tagadhatta volna meg, mivel a kért adatok a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel állnak kapcsolatban. Érvelése szerint mindebből következően a kérelmezett magatartása nem felel meg a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sem.
A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte, hangsúlyozva, nem szegte meg a tájékoztatási kötelezettségét, annak a szükséges mértékben eleget tett, a kérelmező részére átadott minden olyan információt, amely szükséges a bértárgyalások előkészítéséhez és amely elegendő ahhoz, hogy a kérelmező a bértárgyalásokkal kapcsolatos véleményét kialakítsa és tagjait képviselje. Kiemelte, a kérelmező a tájékoztatás kérése során nem indokolta meg, hogy a jelen eljárás tárgyát képező adatokra miért van szüksége a bértárgyalások előkészítéséhez. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint jogos gazdasági érdekeinek, valamint a munkavállalók érdekeinek védelme érdekében jogszerűen tartotta vissza a kérelmező által hiányolt információkat. Előadta, a munkavállalók munkaszerződésének tartalmát, így a munkabér adatát a munkaszerződés üzemi titoknak minősíti, ezzel összhangban a munkavállalók számára a VG besorolások béradatai a VG1-VG3 bérkategóriák kivételével nem ismertek. Állította, gyakorlata nem egyedi, az megfelel a magyar cégek gyakorlatának. Hangsúlyozta, a transzparens bérrendszer nem nyerné el minden munkavállaló egyetértését, az felvethetné adatvédelmi és személyiségi jogok megsértését. Érvelése szerint a munkavállalók munkabére a felsőbb bérkategóriákban szükségképpen különbözik a kiválasztási folyamat eredményeként megkötött béralku, illetve a munkavállalók eltérő szakmai tapasztalata, teljesítménye miatt, ugyanakkor a munkabérek nyilvánosságra kerülésével romolhat a munkahelyi légkör, bérfeszültség alakulhat ki a munkavállalók között, egyes munkavállalók pedig túlzott igénnyel léphetnének fel. Kifejtette, a teljes bérstruktúrájának a kérelmezővel való megismertetése jelentősen sértené gazdasági érdekeit, mert hátrányosan érintheti a versenyképességét, ha ez az információ a versenytársai tudomására jutna. Rámutatott, a béradatok nyilvánosságra kerülése jelentős versenytorzító, piacbefolyásoló hatással bír, annak eredményeként ugyanis egyes munkáltatók adott esetben a gazdasági lehetőségeiket meghaladó bérek fizetésére kényszerülhetnek a munkaerő megtartása céljából, ami a cég fejlődését akadályozza, akár likviditási helyzetét is megrendítheti, gátolhatja a további piacon maradását. Hangsúlyozta, meghatározó szerepet játszik az autóiparban, így az általa nyújtott bérek összehasonlítási alapként szolgálhatnak a magyar munkaerőpiacon működő más autóipari és egyéb termelő vállalatok számára, az pedig kifejezetten ütközik az érdekeivel, hogy a többi versenytárs megismerje a bérezési struktúráját, javadalmazási rendszerét. Állította, a kérelmező által hiányolt adatok a korábbi bérmegállapodások során sem kerültek kiadásra a kérelmező számára, ami alól kivételt jelentett az egyes bérkategóriákban dolgozó munkavállalók száma a 2018-as bértárgyalások során. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy azóta megváltozott a munkaerőpiaci és gazdasági helyzet, 2018-ban ugyanis a munkaerőpiacon munkaerő-kereslet volt jellemző, a cégek munkaerőhiánnyal, fluktuációval küzdöttek, és ezért a munkáltatók az alsóbb bérkategóriákban nyitottak voltak a transzparencia felé. Mára azonban ez a tendencia megfordult, ezért visszatért a korábbi politikájához, miszerint általánosságban üzleti titoknak tekinti a béradatokat. Előadta, minden évben komoly üzleti szempontok szerint mérlegel, hogy milyen információkat tud megosztani a kérelmezővel, és melyeket nem. Véleménye szerint a kérelmező által hivatkozott titoktartási megállapodás nem jelent kellő védelmet számára az üzleti titkot képező adatai megőrzésére, a kérelmező ugyanis a korábbi tapasztalatok szerint nem tudja garantálni a titoktartási kötelezettség megtartását. Utalt arra, a kérelmező érdekérvényesítési tevékenysége során felhasználja a különböző munkáltatóknál szerzett információkat, és ezek ismeretében alakítja ki az álláspontját, és ehhez igazítja a követeléseit.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy a kérelmezett megszegte a tájékoztatásra vonatkozó szabályt, amikor a kérelmező által 2020. szeptember 29. napján e-mailben kért tájékoztatásnak nem tett eleget. Határozatának indokolása szerint a kérelem elbírálása szempontjából nem tartotta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy a kérelmezőnek a vitatott adatokra szüksége volt-e a bértárgyalásra való megfelelő felkészülés érdekében. Az EBH 2014.M21. számú eseti döntésben foglaltakra hivatkozva rámutatott, a szakszervezet az Mt. 272. § (4) bekezdése alapján az általa megjelölt célt meghaladó körben is kérhet a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást. Mindezek alapján úgy foglalt állást, nincs jelentősége annak, hogy a vitatott adatok túlterjeszkedőek voltak-e a kérelmező által megjelölt célhoz képest. Nem fogadta el a kérelmezettnek azt a védekezését sem, hogy jogos gazdasági és a munkavállalók érdekeire hivatkozással jogszerűen tagadta meg az érintett adatokról való tájékoztatást. Osztotta a kérelmezőnek azt az álláspontját, hogy a kérelmezettnek módjában állt volna titokvédelmi megállapodást kötni az általa védeni kívánt adatok tekintetében, sőt a kért adatok kiadása érdekében a kérelmezőtől egyedi, személyre szabott titokvédelmi megállapodás megkötését is kérhette volna, rögzítve abban a kérelmező által kért adatok kezelésének szabályait. Utalt arra, a kérelmező a kérelmezett által sem vitatottan nem zárkózott el a titoktartási megállapodás megkötésétől. Kiemelte, nem teremtett a kérelmezett számára jogalapot a vitatott adatokról való tájékoztatás megtagadására az, hogy álláspontja szerint a kérelmező a korábbiakban nem tartotta be titoktartási kötelezettségét. Ennek megsértése esetén ugyanis jogvédelmet kérhetett volna az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 7. §-ában foglaltak szerint. Mindezek alapján megállapította, hogy a kérelmezett a kérelmező által kért adatok kiadásának megtagadásával megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdését, valamint 272. § (4) bekezdését.
A végzés ellen a kérelmezett élt fellebbezéssel, elsődlegesen annak megváltoztatásával a kérelem elutasítását kérve, míg másodlagos kérelme az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Elsődleges fellebbezési kérelme indokaként előadta, az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre az általa megállapított tényállásból, hogy titoktartási megállapodás aláírása mellett ki kellett volna adnia valamennyi kért adatot a kérelmező részére. Etekintetben az érdemi védekezésében foglaltakat változatlanul fenntartotta, azt fellebbezésében is megismételte. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését kiegészítette az M. és a V. közötti kollektív szerződés "bizalmas információ és adatkezelés" módját szabályozó 2.1.3. és 2.1.4. pontjára történő hivatkozással. Másodlagos fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges mértékben a tényállást nem tárta fel, nem vizsgálta, hogy a kérelmező valóban hajlandó lenne-e titoktartási megállapodást aláírni az általa üzleti titoknak minősített információk tekintetében, és nem vizsgálta azt sem, hogy a védett információk átadására valóban szükség van-e a bértárgyalásokra való felkészüléshez és azok eredményes lefolytatásához. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor anélkül hozta meg a végzését, hogy számára kézbesítette volna az ellenkérelmére a kérelmező által tett észrevételeket, megsértve ezzel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 110. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A kérelmező fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult. Az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait fenntartva, azokat megismételve továbbra is állította, hogy a kérelmezett megszegte a tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségét. Utalt arra, a kérelmezettnek a kollektív szerződés 2.1.3. és 2.1.4 pontjaira történő hivatkozása és a kollektív szerződés csatolása ellenkérelem-változtatásnak, továbbá utólagos bizonyításnak minősül, amelynek a Pp. 373. §-ban foglalt feltételei nem állnak fenn.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 389. §-a értelmében a végzés elleni fellebbezés elbírálásának szabályainál alkalmazni kell a fellebbezés általános, az ítélet elleni fellebbezés elbírálására a másodfokú eljárásban hozott határozatokra vonatkozó szabályokat, a 109. sz. alcímben foglalt eltérésekkel. Ennek megfelelően a végzés elleni fellebbezésre is irányadó a Pp. 370. § (1) bekezdése, amely szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezésre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá hogy a felülbírálati jogkörök közül melynek vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól.
A felülbírálati jogkör megjelölése körében a Pp. nem követeli meg a Pp. vonatkozó szabályának konkrét, jogszabályhelyszerű feltüntetését, elegendő, ha a fellebbezés tartalmából ez megállapítható. A megsértett jogszabályhely pontos megjelölése azonban nem mellőzhető, a másodfokú bíróság csak azt vizsgálhatja, a fellebbező fél által konkrétan hivatkozott jogszabályt az elsőfokú bíróság megsértette-e.
Jelen esetben a kérelmezett - fellebbezése tartalmából megállapíthatóan - egyrészt az elsőfokú bíróság határozatának eljárásjogi felülbírálatát kérte, másrészt a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti anyagi jogi felülbírálatra irányult a kérelme, azaz arra, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le.
Az eljárásjogi felülbírálat körében megsértett jogszabályként kizárólag a Pp. 110. § (2) bekezdését jelölte meg, azt kifogásolva, hogy az elsőfokú bíróság nem kézbesítette számára a kérelmező ellenkérelemre tett észrevételeit. E tekintetben az elsőfokú bíróság valóban mulasztott, ez azonban - az elsőfokú bíróság határozatának indokolásából megállapíthatóan - az ügy érdemi eldöntésére nem hatott ki, a kérelmező ugyanis ellenkérelmében nem adott elő olyan új körülményt vagy jogi érvelést, ami az elsőfokú bíróság döntését befolyásolta volna. Lényeges továbbá, hogy a kérelmezett részére utóbb a kérelmező észrevételei kézbesítésre kerültek, így azokra módjában állt reagálni a fellebbezésében.
A kérelmezett az eljárásjogi felülbírálat körében értelmezhető kifogásként jelezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges mértékben a tényállást nem tisztázta. E kifogásához kapcsolódóan azonban nem tüntette fel, hogy milyen eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, így a fentebb indokoltak szerint az ítélőtábla e tekintetben nem vizsgálhatta, az elsőfokú bíróság részéről történt-e eljárási szabálysértés.
Minderre figyelemmel, az ügy érdemi eldöntésére kiható és vizsgálható eljárási szabálysértés hiányában az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor (Pp. 381. §).
Az elsőfokú határozat Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti anyagi jogi felülbírálata keretében ugyanakkor az ítélőtábla osztja a kérelmezett fellebbezési álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság az általa egyébként helyesen megállapított tényállásból tévesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a kérelmezett megsértette a tájékoztatási kötelezettségét.
Kétségtelen, hogy az Mt. 272. § (4) bekezdése értelmében a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. A szakszervezetnek ez a tájékoztatáshoz fűződő joga azonban nem jelent abszolút jogosultságot, annak korlátját képezi az Mt. 234. § (1) bekezdése, amely szerint a munkáltató nem köteles tájékoztatást adni vagy konzultációt folytatni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit vagy működését veszélyeztetné. Adott esetben a szakszervezet érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatainak eredményes ellátásához fűződő érdekének, és a munkáltató jogos gazdasági érdekének az összevetése útján lehet meghatározni azoknak az információknak a körét, amelyek átadását a munkáltató nem tagadhatja meg. Ebből a szempontból lényeges, hogy a szakszervezet tájékoztatáshoz fűződő joga nem öncélú, annak rendeltetése, hogy a szakszervezet eredményesen tudja képviselni tagjai gazdasági és szociális érdekeit. Ebből következően a tájékoztatás keretében a munkáltató által kiadandó adatok körének meghatározása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szakszervezet milyen célból kér a munkáltatótól információt. Ha ugyanis a konkrét érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének ellátásához nincs szükség az általa kért adatokra, a munkáltató azok kiadását jogszerűen tagadhatja meg jogos gazdasági érdekei vagy működése veszélyeztetésére hivatkozással. Ezen okok miatt az ítélőtábla nem ért egyet az elsőfokú bíróság Kúria EBH 2014.M21. szám alatt közzétett eseti döntésére alapított álláspontjával, miszerint nincs jelentősége annak, hogy a szakszervezet által a munkáltatótól kiadni kért adatok túlterjeszkedőek-e az általa megjelölt célhoz képest. A szakszervezetnek az Mt. 272. § (4) bekezdésében foglalt jogainak gyakorlása, a munkáltatónak pedig az ebből adódó kötelezettsége teljesítése során az Mt. 6. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, azaz a jóhiszeműség és a tisztesség, valamint a kölcsönös együttműködés követelményének megfelelően kell eljárniuk, figyelembe véve a másik fél jogát, jogos érdekét is.
A jelen ügyre vetítve mindez azt jelenti, a jóhiszeműség, tisztesség és együttműködés jegyében a kérelmezőtől elvárható volt, hogy megjelölje azokat a konkrét indokait, amelyek alapján megítélhető, valóban szüksége van-e az eredményes bértárgyalásokhoz a vitatott adatokra, a kérelmezettnek pedig azokat az érveket kellett kifejtenie, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a kérelmező által kért információk kiadása veszélyezteti a jogos üzleti érdekeit.
A kérelmező kérelmezetthez címzett leveleiből és a jelen bírósági eljárás során tett nyilatkozataiból azonban nem állapítható meg, miért lenne számára nélkülözhetetlen az eredményes bértárgyalásokra való felkészüléshez annak ismerete, összegszerűen hogyan alakul az egyes bérsávok alsó és felső határa, illetve hogy az egyes bérkategóriákba hány munkavállaló tartozik, vagy hogy mennyi a dolgozók százalékos aránya az egyes bérkategóriák alsó, középső és felső szintjén. Ezeknek az indokoknak a kifejtése már csak azért sem lett volna mellőzhető, mert a kérelmező kérelmezett által nem vitatott előadása szerint a korábbi évek bértárgyalásai során sem álltak ezek az adatok a kérelmező rendelkezésére (eltekintve attól, hogy 2018-ban az egyes bérkategóriákban dolgozó munkavállalók számát a kérelmezett közölte a kérelmezővel), a kérelmező azonban azok hiányában is le tudta folytatni a kérelmezettel a bértárgyalásokat. Azt pedig a kérelmező maga sem állította, hogy a 2016-os és 2018-as bértárgyalások óta olyan körülményváltozások következtek be, amelyekre figyelemmel a korábbiaktól eltérően az érintett adatok nélkül nem tudja eredményesen képviselni a bértárgyalások során a munkavállalók érdekeit.
Ezzel szemben a kérelmezett tényállásban részletezett indokai alapján az ítélőtábla igazoltnak találta, hogy a kérelmező által hiányolt adatok olyan üzleti titoknak minősíthetők, amelyek nyilvánosságra kerülése bérfeszültséget okozhat a kérelmezett munkavállalói között, s ezáltal a munkahelyi légkör romlását eredményezheti, emellett ha az érintett információk a kérelmezett versenytársainak tudomására jutnak, az hátrányosan érintheti a kérelmezett versenyképességét. Az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy titoktartási megállapodás megkötésével biztosítható lenne a kérelmezett üzleti titkainak megfelelő védelme. Amint arra a kérelmezett helytállóan hivatkozott - utalva N. Zs. 2018. szeptember 18. napján tartott bértárgyaláson tett nyilatkozatára (tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal 4. pont) -, a kérelmező titoktartási megállapodás esetén sem tudja garantálni, hogy a kérelmezett által átadott, üzleti titoknak minősített adatok ne váljanak ismertté titoktartási kötelezettséget nem vállaló személyek előtt.
Nem értett egyet az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az érvelésével sem, hogy az üzleti titok megsértésének az Ütv. 7. §-ában rögzített szankciói megfelelő jogvédelmet biztosítanak a kérelmezett számára a titoksértési megállapodás megszegése esetére. Ezeknek a szankcióknak a többsége ugyanis jellegüknél fogva nem alkalmas védelmet nyújtani a már bekövetkezett titoksértéssel okozott hátrányokkal szemben. A titoksértés elsősorban kárt okozhat a kérelmezettnek, s bár az Ütv. 9. §-a értelmében az üzleti titokhoz fűződő jog megsértése esetén a jogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet, kétséges, hogy adott esetben a jogsértő személye kideríthető-e, s ha igen, képes-e megtéríteni a titoksértéssel okozott kárt.
Mindezt értékelve az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, a kérelmező által hiányolt adatok ismerete nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kérelmező a bértárgyalások során eredményesen tudja képviselni a munkavállalókat, ugyanakkor az adatok kiadása azok nyilvánosságra kerülésével járhat, ami a kérelmezett jogos gazdasági érdekeit, illetve működését veszélyeztetné. Összességében tehát a kért tájékoztatás megadása súlyosabb hátránnyal járhat a kérelmezett számára, mint annak elmaradása a kérelmezőre nézve.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 289. §-a szerint alkalmazandó 283. § (2) bekezdése alapján rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta.
(Szegedi Ítélőtábla Mpkf.I.45.021/2020/3.)