adozona.hu
ÍH 2021.29
ÍH 2021.29
A KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONY MEGSZÜNTETÉSE TÖRVÉNYES KIZÁRÓ OK KELETKEZÉSE MIATT Ha a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt keletkezik a közalkalmazott foglalkoztatását kizáró ok, a munkáltató köteles a jogviszonyt - más munkakör felajánlásának kötelezettsége nélkül - azonnali hatállyal megszüntetni. A kötelező törvényi előírásra tekintettel az sem teszi a jogviszony megszüntetését jogellenessé, ha a munkáltató korábban is tudomást szerzett a foglalkoztatást kizáró ok fennállásáról [Mt. 29. § (1) beke
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2010. június 1. napjától gondozó, majd 2019. szeptembertől csoportvezető munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél.
2019. augusztus 21. napján az alperes felhívását követően a felperes 2019. augusztus 27. napján kelt hatósági erkölcsi bizonyítványt nyújtott be, amely szerint büntetlen előéletű, nem áll közügyektől eltiltás, foglalkozástól vagy tevékenységtől eltiltás hatálya alatt. A felperes 2019. szeptember 13. napján olyan hatósági erkölcsi bizonyítvány kiáll...
ÍH 2021.29 A KÖZALKALMAZOTTI JOGVISZONY MEGSZÜNTETÉSE TÖRVÉNYES KIZÁRÓ OK KELETKEZÉSE MIATT
Ha a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt keletkezik a közalkalmazott foglalkoztatását kizáró ok, a munkáltató köteles a jogviszonyt - más munkakör felajánlásának kötelezettsége nélkül - azonnali hatállyal megszüntetni. A kötelező törvényi előírásra tekintettel az sem teszi a jogviszony megszüntetését jogellenessé, ha a munkáltató korábban is tudomást szerzett a foglalkoztatást kizáró ok fennállásáról [Mt. 29. § (1) bekezdés; Kjt. 20. §, 25. §].
A felperes 2010. június 1. napjától gondozó, majd 2019. szeptembertől csoportvezető munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél.2019. augusztus 21. napján az alperes felhívását követően a felperes 2019. augusztus 27. napján kelt hatósági erkölcsi bizonyítványt nyújtott be, amely szerint büntetlen előéletű, nem áll közügyektől eltiltás, foglalkozástól vagy tevékenységtől eltiltás hatálya alatt. A felperes 2019. szeptember 13. napján olyan hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítását is kérte, amely igazolja, hogy vele szemben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban Gytv.) 10/A. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott kizáró okok nem állnak fenn. A Belügyminisztérium Bűnügyi Nyilvántartó Hatósága ugyanakkor 2019. szeptember 16. napján kelt határozatával a felperes részére hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadását megtagadta, mivel a kérelem elbírálása során megállapította, hogy a felperes személyére vonatkozóan a bűnügyi nyilvántartási rendszerben adatokat kezel: a felperessel a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és ennek megfelelően minősülő személy elleni erőszakos, vagy közveszélyt okozó cselekménnyel fenyegetve elkövetett, egyrendbeli zaklatás vétsége miatt megalapozott gyanúsítást közöltek. A határozatot a felperes 2019. szeptember 25. napján átadta az alperesnek.
Az alperes felajánlotta a felperes számára a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet a felperes nem fogadott el. Az alperes 2019. szeptember 27. napján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal érvénytelenség miatt megszüntette a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés f) pontja fd) alpontjára hivatkozva. Rögzítette, hogy a hatóság a felperes részére a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadását megtagadta, mivel a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontja szerint személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekménnyel fenyegetve elkövetett vétsége miatt büntetőeljárás hatálya alatt áll; a Gyvt. 10/A. § (1) bekezdés c) pontja alapján pedig nem foglalkoztatható gyermekvédelmi rendszerben az a személy, aki a törvényben meghatározott bűncselekmény - zaklatás - miatt büntetőeljárás hatálya alatt áll.
A felperes kérésére kiadott, 2019. október 7. napján kelt hatósági erkölcsi bizonyítvány szerint a felperes büntetlen előéletű, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételeknek megfelel, valamint vele szemben a 20. § (2d) és (2e) bekezdéseiben meghatározott kizáró okok nem állnak fenn.
A járási ügyészség 2019. december 10. napján jogerőre emelkedett határozatával a felperes mint gyanúsított elleni büntetőeljárást megszüntette a személy elleni erőszakos bűncselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétsége miatt indult bűnügyben. A 2019. december 18. napján kelt hatósági erkölcsi bizonyítvány szerint a Gytv. 10/A. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kizáró okok a felperessel szemben nem állnak fenn, valamint foglalkozástól való eltiltás hatálya alatt nem áll.
A felperes módosított keresetében közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogviszony helyreállítására, valamint 2019. október 1. napjától 2019. december 31. napjáig terjedő időre távolléti díja és az álláskeresési járadék közötti különbözetként bruttó 474 024 forint, továbbá három hónapra járó 896 190 forint végkielégítés, és felmentési időre járó távolléti díjként bruttó 896 190 forint megfizetésére.
Jogi érvelése szerint a Kjt. 20. § (2) bekezdésében felsorolt bűncselekmények között a zaklatás nem szerepel, ezért a 25. § (2) bekezdés f) pontjának fd) alpontjára alapítottan a jogviszony megszüntetésének nem volt helye. A 2019. augusztus 27. napján kelt hatósági erkölcsi bizonyítvány tanúsítja, hogy a felperes büntetlen előéletű. A Gyvt. 10/A. §-a speciális szabályozást ad a Kjt. rendelkezéseihez képest, így jelen esetben az alkalmazandó, azonban a Gyvt. nem rendelkezik arról, hogy a 10/A. §-ban előírtak nem teljesítése esetére a jogviszonyt meg kell szüntetni. Az alperesnek meg kellett volna vizsgálni, hogy nem szakmai munkakört fel tud-e ajánlani a felperesnek, vagy dönthetett volna úgy is, hogy az eljárás befejezéséig felfüggeszti a jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek elmulasztására tekintettel a Kjt. 25. §-ára alapított jogviszony azonnali hatállyal történt megszüntetése jogellenesnek minősül. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Kjt. és Gyvt. hivatkozott rendelkezései Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (2)-(4) bekezdésébe ütközően megelőlegezik a bűnösségét.
Kiemelte, hogy a Gyvt. 10/A. §-át 2019. január 1. napján kezdődő hatállyal iktatta be a törvény, az csak az ezt követően létesített jogviszonyok, és az ezt követően indult büntetőeljárások esetén kell alkalmazni. A munkáltató már 2018 áprilisában tudomást szerzett arról, hogy ellene büntetőeljárás indult.
Az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozással előadta továbbá, hogy a táppénz igénybevétele miatt szüntették meg a jogviszonyát, erre tekintettel kérte visszahelyezését.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy foglalkoztatást kizáró ok esetén a munkáltató mérlegelés nélkül köteles a közalkalmazotti jogviszonyt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.) 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntetni, a jogszabályi rendelkezés eltérést nem enged. Az intézkedés időpontjában a felperes gyermekvédelmi rendszerben szakmai munkakörben a Kjt.-hez képest speciális Gytv. 10/A. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem volt foglalkoztatható, ezért jogszerűen szüntette meg a felperes közalkalmazotti viszonyát azonnali hatállyal a Kjt. 25. § (3) bekezdése alapján a 25. § (2) bekezdés f) pont fd) alpontja alkalmazásával.
A Gytv. 2010. január 1. napjától hatályosan tartalmaz gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatási tilalmat rögzítő rendelkezést, amelyet a gyermekek mindenekfelett álló érdeke, a gyermeki jogok védelme követelt meg. Vitatta az alkalmazott rendelkezések Alaptörvénybe ütközését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Kifejtette, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt kizáró okokat részben a Kjt., részben azonban a Gytv. 10/A. §-a tartalmazza, a kizáró okok fennálltát nemcsak a jogviszony létesítésekor, hanem annak egész tartama alatt vizsgálni kell. A felperes a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet szerinti szakmai munkakörben volt foglalkoztatva. Mivel zaklatás bűncselekménye miatt büntetőeljárás hatálya alatt állt, melyről az erkölcsi bizonyítvány kiállítását megtagadó határozat átadásával munkáltatója is hivatalos tudomást szerzett, ezért az alperes mérlegelési lehetőség nélkül köteles volt a jogviszony megszüntetésére. Az alperest munkakör-felajánlási kötelezettség nem terhelte. A Gytv. a módosítást megelőzően is tartalmazott azonos kizárási okot, ezért a felperes e hivatkozását is alaptalannak ítélte. Nem találta alaptörvény-ellenesnek az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, mivel a gyermeki jogok védelme előbbre való, emellett a felperes által sérelmezett rendelkezések nem értelmezhetőek a bűnösség megelőlegezésének. A felperes munkaviszonyának megszüntetésére a megszüntető okirat alapján nem az általa igénybe vett táppénz miatt került sor, mivel a jogviszony megszüntetése az alperes kötelezettsége volt, egyéb körülményt a perben nem kellett vizsgálni.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával megállapítani, hogy az alperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és ennek következményeként kérte a jogviszony helyreállítása mellett kötelezni az alperest bruttó 1 025 884 forint elmaradt illetmény mint kártérítés megfizetésére. Másodlagos fellebbezési kérelme a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása mellett bruttó 1 025 884 forint elmaradt illetmény mint kártérítés, továbbá a felmentési időre járó bruttó 896 190 forint távolléti díj, és 896 190 forint végkielégítés megfizetésére irányult. Indítványozta továbbá az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését is.
Továbbra is hangsúlyozta, hogy a Kjt. 25. §-a alapján csak az ott felsorolt bűncselekmények esetén nem tartható fenn közalkalmazotti jogviszony, amelyek között a zaklatás vétsége nem szerepel. A Gytv. 10/A. § rendelkezésében felsorolt bűncselekmények köre eltér ugyan, ám e jogszabály nem rendelkezik arról, hogy az ott meghatározottak nemteljesítése esetén a jogviszonyt meg kell szüntetni. Így az alperes intézkedése jogellenes. Az alperesnek azt kellett volna vizsgálnia, hogy nem szakmai munkakört fel tud-e ajánlani a felperesnek, illetőleg dönthetett volna akként is, hogy a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti a közalkalmazotti jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket. A Gytv. elsőfokú bíróság által felhívott 10/A. §-ának rendelkezései csak 2019. január 1. napján léptek hatályba, ezért csak az ezt követően létesített jogviszonyok, indult büntetőeljárások esetében alkalmazhatók. A munkáltató egyébként már 2018 áprilisában tudomást szerzett a büntetőeljárás megindításáról. Ismételten hivatkozott arra, hogy a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § h) pontját sérti, arra azért került sor, mert az egyeztetést megtagadta, és táppénzt vett igénybe.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását annak helytálló indokai alapján.
Az ítélőtábla az eljárás felfüggesztése és alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése iránti kérelmet végzésével elutasította, az ítélet elleni fellebbezést pedig nem találta alaposnak.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként a tényállást kellő mértékben feltárta, a releváns tényeket a bizonyítékok egyenként és összességében való értékelésével helytállóan határozta meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a Kjt. és Gytv. jelen perben alkalmazandó rendelkezéseit akként, hogy a Kjt. 20. § (2) bekezdését - a (2c) bekezdés szerint irányadó (2d) és (2e) bekezdései - és a Gytv. 10/A. § foglalkoztatást kizáró okokat előíró rendelkezéseit a felperes által betöltött munkakör vonatkozásában együttesen szükséges értelmezni; a felperes által betöltött szakmai munkakör esetében a Kjt. szerint meghatározott általános kizáró okok mellett a Gytv. által előírt speciális kizáró okok fennállását is vizsgálni szükséges. Azt, hogy a kizáró okok egyik jogszabály alapján sem állnak fenn, a munkakörre pályázó személynek a pályázat során, a szakmai munkakörben pedig már foglalkoztatott személynek a munkáltató felhívására 15 munkanapon belül kell igazolnia hatósági bizonyítvánnyal. Az igazolások elmaradása az érintett munkakörben való foglalkoztatást kizárja.
A közalkalmazotti jogviszony egy meghatározott munkakörre jön létre a Kjt. 21. § (1) és (3) bekezdése szerint, amennyiben az adott munkakör vonatkozásában a munkakörre pályázóval szemben kizáró ok áll fenn, a közalkalmazotti jogviszony érvényesen nem jön létre. Ha a közalkalmazottal szemben a jogviszony fennállása alatt keletkezik kizáró ok, elveszíti azon alanyi képességét, amelyet a jogalkotó a jogviszony létrejöttéhez megkíván, jogviszonya ezért nem tartható fenn az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján (EBH 2019.M22.). E jogviszonyt - ha az érvénytelenség oka nem hárítható el - a munkáltató köteles megszüntetni. E körben a munkáltatónak nincs mérlegelési lehetősége, a Kjt. 25. § (2) bekezdés (f) pont fd) alpontjának és (3) bekezdés b) pontjának imperatív rendelkezése szerint a közalkalmazotti jogviszony azonnali hatályú megszüntetése kötelezettség. Ilyen foglalkoztatást kizáró ok a 25. § (3) bekezdés b) pont második fordulatából kitűnően pedig nem csupán a 20. § (2) bekezdés a) pontjában, (2d) és (2e) bekezdésében vagy (6) bekezdésében meghatározott ok lehet. Mivel a felperes a Gytv. 10/A. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt zaklatás bűncselekménye miatt büntetőeljárás hatálya alatt állt, a gyermekvédelmi rendszerben szakmai munkakörben nem volt foglalkoztatható, azt a felperes maga sem vitatta, hogy az általa betöltött munkakör ilyennek minősült. Mivel a kinevezésében meghatározott munkakörre vonatkozóan vele szemben foglalkoztatást kizáró ok állt be, az alperes a fentiek szerint köteles volt a jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetni a Kjt. alapján, függetlenül attól, hogy a Gytv. erről külön nem rendelkezik. A kötelező törvényi előírásra tekintettel az sem teszi a jogviszony megszüntetését jogellenessé, ha az alperes esetlegesen korábban is tudomást szerzett a foglalkoztatást kizáró ok fennállásáról.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy az alperest nem terhelte más munkakör felajánlásának kötelezettsége. A Kjt. ilyen kötelezettséget kizárólag a felmentés meghatározott eseteire ír elő [30/A. § (1) bekezdés], a felperes jogviszonyát az alperes ugyanakkor nem a Kjt. 25. § (2) bekezdés e) pontja szerint felmentéssel, hanem az f) pont szerint azonnali hatállyal szüntette meg.
Ahogyan az elsőfokú bíróság is helytállóan kifejtette, a felperes alaptalanul állította a jogviszony megszüntetésének jogellenességét arra hivatkozva, hogy a Gytv. 10/A. § rendelkezései csak 2019. január 1. után keletkezett jogviszonyra alkalmazhatóak. Az ítélőtábla e körben is maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtetteket. A Gytv. a felperesi jogviszony létrejöttének, illetőleg a büntetőeljárás megindulásának időpontjában hatályos rendelkezései a felperes által betöltött munkakör vonatkozásában szintén foglalkoztatást kizáró akadályként rögzítették, ha zaklatás bűncselekménye miatt büntetőeljárás hatálya alatt állt [a Gytv. 15. § (8) és 11/A. § (8) bekezdés ezen időpontokban hatályos rendelkezései], a 2019. január 1. napjától hatályos módosítás csupán a témakör súlyára figyelemmel a kizáró okok külön alcím alá rendeléséről rendelkezett. Nem teszi a munkáltató intézkedését jogellenessé, ha annak indokolása a jogszabályhelyet téves időállapotban tünteti fel.
A felperes fellebbezésében is megalapozatlanul állította, hogy közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § h) pontjába ütközne. A fent már kifejtettek szerint a foglalkoztatást kizáró ok bekövetkezése esetén jogszabály kötelezően írja elő a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését, mely körben a munkáltató oldalán mérlegelési lehetőség nincs. A jogviszony kötelező megszüntetését előíró jogszabály valamennyi, a hatálya eső személyre egyaránt irányadó, így hátrányos megkülönböztetés nem merülhet fel. Az irányadó jogszabályi rendelkezések Alaptörvénybe ütközését pedig a külön végzésben kifejtettek szerint az ítélőtábla nem észlelte. A felperes előadásával ellentétben a jogviszony megszüntetésére nem azért került sor, mert táppénzt vett igénybe, nem vett részt a munkáltató által felajánlott egyeztetésen, hanem mert azt jogszabály kötelezően előírta a munkáltató számára. A peres felek által e körben előadottaknak - ahogyan az elsőfokú bíróság is rámutatott - a per érdemi eldöntése szempontjából nincs jelentőségük.
Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg, hogy a jogviszony megszüntetése jogszerű volt, és rendelkezett a kereset elutasításáról, ezért ítéletét az ítélőtábla a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.017/2020/7.)