BH 2021.3.93

Nincs törvényi előírás arra, hogy a munkavállalónak a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést el kellene fogadnia, tekintettel arra, hogy ez esetben nem tényleges kinevezésről, hanem csupán az új jogállás szerinti jogviszony rögzítéséről van szó. A Haj.tv. nem ismer olyan megszüntetési okot, amely a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezési okirat alá nem írását a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnésével szankcionálná [2018. évi CXIV. tv. (Haj.tv.) 14. §, 42. § (1) bek., 97. § (1)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2007. július 1. napjától az Országos Gyógyintézeti Központtól áthelyezéssel került alpereshez, ahol 2019. január 1-ig közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott. A honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény (továbbiakban: Haj.tv.) 14. §-a alapján 2019. január 1. napi hatállyal a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése szerinti kinevezéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonya honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Az alperes a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése s...

BH 2021.3.93 Nincs törvényi előírás arra, hogy a munkavállalónak a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést el kellene fogadnia, tekintettel arra, hogy ez esetben nem tényleges kinevezésről, hanem csupán az új jogállás szerinti jogviszony rögzítéséről van szó. A Haj.tv. nem ismer olyan megszüntetési okot, amely a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezési okirat alá nem írását a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnésével szankcionálná [2018. évi CXIV. tv. (Haj.tv.) 14. §, 42. § (1) bek., 97. § (1)-(2) bek., 2012. évi I. tv. (Mt.) 82. §, 149. §, 184. §].

A tényállás
[1] A felperes 2007. július 1. napjától az Országos Gyógyintézeti Központtól áthelyezéssel került alpereshez, ahol 2019. január 1-ig közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott. A honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény (továbbiakban: Haj.tv.) 14. §-a alapján 2019. január 1. napi hatállyal a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése szerinti kinevezéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonya honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Az alperes a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerint 2019. január 17-én (pontos keltezés és munkáltatói aláírás nélküli) kinevezést adott át a felperesnek, amelyet a felperes nem írt alá, ezért az alperes a honvédelmi közalkalmazotti jogviszonyát a 2019. január 22-én kelt "értesítés a jogviszony megszüntetéséről" című és a felperes által 2019. január 23-án átvett intézkedésével a Haj.tv. 97. §-ára alapítottan a "törvény erejénél fogva" hivatkozással 2019. január 22. napjával megszüntette.

A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében a honvédelmi alkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kérte kötelezni az alperest 5 havi felmentési időre járó távolléti díj és 5 havi végkielégítés jogcímén jogcímenként 4 361 883 forint és perköltsége megfizetésére. A felperes érvelése szerint az alperes a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, mivel a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszüntetésére nem volt jogszabályi lehetőség. A Haj.tv.-ből nem következik, hogy a 2019. január 1-jén átalakulással létrejött honvédelmi alkalmazotti jogviszony megszűnik vagy megszüntethető, amennyiben azt a honvédelmi alkalmazott nem fogadja el vagy nem írja alá. Érvelése szerint a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése szerinti kinevezés és a 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezés egymástól eltérő jogintézmény, mivel az utóbbi esetben már létező honvédelmi alkalmazotti jogviszonyról van szó, amelynek létrejöttéhez nem kell elfogadó nyilatkozat. A jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel, a Haj.tv. 4. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. § (4) bekezdése szerint felmondási időre járó távolléti díjra, az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontja szerint pedig végkielégítésre jogosult. A jogviszonyának a kezdete 2003. október 1. napja, így a Haj.tv. 38. § (1) bekezdése, (2) bekezdés c) pontja, valamint 42. § (4) bekezdése és (6) bekezdés e) pontja alapján 5 havi felmentési időre járó távolléti díjra, valamint 5 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre jogosult. A havi távolléti díjának összegét az Mt. 148. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pont ba) alpontja, (3) bekezdése, 149. § (2) bekezdése, 151. § (4) bekezdése, valamint a Haj.tv. 82. § (2)-(4) bekezdése, 75. § (1) bekezdése alapján kiszámítva havi 872 377 forint összegben jelölte meg.
[3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezés átadásának a célja az volt, hogy a felperes honvédelmi alkalmazottként állományban maradjon, foglakoztatásra kerüljön, jogviszonya továbbra is fennálljon. A Haj.tv. 3. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 97. § (1) és (2) bekezdései alapján az alperes - a kinevezés felperes általi elfogadása hiányában - jogszerűen járt el, amikor a felperes jogviszonyát megszüntette. A kinevezés elfogadásának szükségessége kapcsán hivatkozott a Kjt. 21. § (1) bekezdésére és az annak alapján kialakult bírói gyakorlatra is. A kereset összegszerűsége körében előadta, hogy a felperes bruttó felmentési illetménye a vitatott időszakra összesen 7 821 327 forint, amelyből az 5 havi végkielégítés címén járó távolléti díj összege 2 898 590 forint lenne. Amennyiben a felperes a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt meghatározott szerveknél teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesített, akkor a felmentési időből hátralévő idő tekintetében sem távolléti díjra, sem végkielégítésre nem jogosult [Haj.tv. 42. § (13) bekezdés], ezért ennek tisztázása érdekében az alperes bizonyítási indítványt terjesztett elő.

Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az első fokon eljárt bíróság kötelezte alperest a felperes javára 5 havi "felmondási időre" járó távolléti díj, valamint 5 havi végkielégítés címén jogcímenként 4 361 883 forint megfizetésére, rendelkezett a perköltség és az illeték viselése felől.
[5] A bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette-e meg. A Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a Haj.tv. hatálybalépésével a honvédelmi szervezetnél foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 2019. január 1. napjával automatikusan honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át a munkáltató további intézkedése, a kinevezési okirat módosítása és annak az érintett alkalmazott általi elfogadása nélkül. A honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt nem a kinevezés átadása hozta létre, az csak az átalakulás megtörténtét rögzítette. A Haj.tv. nem fűz jogkövetkezményt ahhoz, ha az érintett alkalmazott a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést nem fogadja el, nem írja alá, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés sem, amely szerint a kinevezés aláírásának elmaradása a jogviszony automatikus megszűnését eredményezné, vagy amiatt a munkáltató által megszüntethető lenne.
[6] Az első fokon eljárt bíróság osztotta a felperes álláspontját a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése és a 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezések elhatárolása körében. Megállapította, hogy a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket, amikor a honvédelmi alkalmazotti jogviszony 2019. január 1. után, azaz a Haj.tv. hatálya alatt jön létre, így 2019. január 1. előtt az érintettnek nincs a honvédelmi szervezetnél fennálló közalkalmazotti jogviszonya, előzménye. A Haj.tv. 97. § (2) bekezdése ezzel szemben azt az esetet szabályozza, amikor a honvédelmi szervnél a közalkalmazotti jogviszony már fennállt és az a törvény erejénél fogva alakul át honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá.
[7] Az alperes értelmezésével szemben a Haj.tv. 3. § (1) bekezdését a Haj.tv. 14. § (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni. A Haj.tv. 97. § (1) bekezdése szerinti esetekben a közalkalmazotti jogviszony honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakulásával egyidejűleg az ellátott közalkalmazotti munkakör változás nélkül honvédelmi alkalmazotti munkakörré válik. A bíróság kiemelte, hogy a felperes 2019. január 1-jét követően a jogviszonya megszüntetésének időpontjáig tovább dolgozott az alperesnél, változatlan munkaköri feladatokkal, azaz ellátta a honvédelmi szervezet feladatkörébe tartozó közszolgáltatásokat is.
[8] Nem osztotta az első fokon eljárt bíróság az alperes Kjt. 21. § (1) bekezdésére, valamint a kialakult bírói gyakorlatra való hivatkozását sem, tekintettel arra, hogy a Haj.tv. háttérszabálya a Haj.tv. 4. § (1) bekezdése értelmében nem a Kjt., hanem az Mt.
[9] Az első fokon eljárt bíróság utalt arra is, hogy a honvédelmi alkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló értesítés önmagában is ellentmondásos, mivel az alperes a jogviszonyt a Haj.tv. 97. §-a alapján a törvény erejénél fogva szüntette meg 2019. január 22. napjával, a jogviszony pedig vagy megszűnik vagy megszüntetésre kerül, a két eset egymást kizárja, hiszen amennyiben a törvény erejénél fogva megszűnik az alkalmazotti jogviszony, úgy szükségtelenné válik annak megszüntetése. Az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy a felperes a kinevezését nem írta alá, mivel ilyen megszüntetési okot a Haj.tv. nem ismer.
[10] Az első fokon eljárt bíróság a jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel vizsgálta a jogkövetkezmények iránti felperesi igény megalapozottságát és annak összegszerűségét. A Haj.tv. 4. § (1) bekezdése, 38. § (1) bekezdése, 42. § (6) és (13) bekezdése, 82. § (2)-(4) bekezdései, 75. § (1)-(2) bekezdése, az Mt. 82. § (3)-(4) bekezdése, 148. § (1), (4) bekezdései, 149. § (2) bekezdése, 151. § (4) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megtérítése helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, továbbá jogosult végkielégítésre is, ha munkaviszonya jogellenesen, nem felmondással szűnt meg. A felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban töltött ideje a 15 évet meghaladta, ezért 5 havi felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg, továbbá 5 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés illette meg.
[11] Mivel a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére nem a Haj.tv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott okból felmentéssel került sor, a Haj.tv. 42. § (13) bekezdése alkalmazására nem volt lehetőség, ezért a bíróság mellőzte az alperes erre vonatkozó bizonyítási indítványa teljesítését.
[12] A felperes kereseti követelése összegszerűsége körében az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti rész számítása tekintetében a felek nyilatkozatai között nem volt ellentmondás, ezért az esedékesség időpontjára figyelemmel - a felperes 2019. január havi kereset igazolása alapján - azt 579 718 forintban állapította meg. A felek között ellentmondás a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti rész kiszámítása tekintetében volt, a felperes ugyanis az esedékesség időpontját megelőző utolsó 6 hónapot, vagyis a 2018. július-december időszakot, míg alperes az esedékesség időpontját követő 6 hónapot, vagyis 2019. január-június időszakot vette figyelembe, továbbá az alperes a Haj.tv. (helyesen: Mt.) 151. § (5) bekezdését is alkalmazandónak tekintette.
[13] Az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti rész kiszámítása során a törvény egyértelmű rendelkezést ad arra nézve, hogy irányadó időszakként az esedékesség időpontját megelőző utolsó 6 hónapot kell figyelembe venni. Az alperes azzal, hogy 2019. január-június időszakra vonatkozó számítást csatolt, azon túl, hogy jogszabályi rendelkezés ezt a fajta számítási módot nem támasztja alá, fiktív számítást végzett, olyan időszakra állapította meg a felperes díjazásait, bérpótlékát, amely időszakban a felperes már nem állt honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban. Az Haj.tv. 82. § (1) bekezdése kizáró rendelkezésére tekintettel a Haj.tv. (helyesen: Mt.) 151. § (5) bekezdése a távolléti díj Haj.tv. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti része számítása során nem alkalmazható.
[14] Az első fokon eljárt bíróság részletesen levezette a számítását, kötelezte az alperest felmondási időre járó távolléti díj, valamint végkielégítés címén jogcímenként 4 361 883 forint megfizetésére.
[16] A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján, az indokok megismétlése nélkül hagyta helyben. A másodfokú bíróság sem osztotta az alperes álláspontját a Haj.tv. 42. § (13) bekezdése alkalmazhatósága körében. Érvelése szerint az alperes egy a Haj.tv.-ben fel nem tüntetett jogcím alapján szüntette meg a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal, így annak a kérdésnek, hogy a felperes milyen jogviszonyt létesített az alperessel fennállt jogviszonya megszűnését követően, hogy az új jogviszonyából eredően jogosulttá vált-e a végkielégítés, illetve felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére, nem volt relevanciája.
[17] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlójának legkésőbb 2019. január 18-ig kellett kinevezést adnia az (1) bekezdésben meghatározott személyeknek. A törvény nem írta elő, hogy ezt a kinevezést az érintettel el kell fogadtatni, illetve arra vonatkozóan sem tartalmazott rendelkezést, hogy az el nem fogadás milyen jogkövetkezményekkel jár. A kinevezés átadásával a felperes jogviszonya a törvény hatálybalépését megelőző feltételekkel fennmaradt; a munkáltató személyét, a felperes munkakörét és illetményét a jogszabályváltozás nem érintette, a jogviszony jellege változott csupán a törvény erejénél fogva. Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az Mt. irányadó rendelkezéseit a felperes távolléti díja megállapítása körében és helyesen mutatott rá, hogy a távollétidíj-számítás irányadó időszaka a munkáltatói intézkedést megelőző 6 hónap.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése, 85. § (2) bekezdése, 88. § (1) bekezdés a) és b) pontja, 133. § (1) bekezdése, 109. § (2) bekezdése, 110. § (2) bekezdése, 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdése, Haj.tv. 3. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 42. § (1), (13) bekezdései, 97. § (1)-(3) bekezdései, 4. § (1) bekezdése, az Mt. 82. § (1)-(4) bekezdései, 148. § (1)-(4) bekezdései és 151. § (4) bekezdése bíróság általi megsértését állítva.
[21] Az alperes érvelése szerint a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján a Haj.tv. hatálybalépésével a hatálya alá tartozó honvédelmi szervezetnél foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá, a honvédelmi szervezet közalkalmazotti munkakörei honvédelmi alkalmazotti munkakörökké alakultak át, a honvédelmi alkalmazotti munkakört nem honvédelmi alkalmazott nem tölthette be. A Haj.tv. 3. § (1) bekezdése szerint a honvédelmi alkalmazott kinevezésében vállalja a honvédelmi szervezet feladatkörébe tartozó közszolgáltatások végrehajtását, valamint az éves kötelező honvédelmi továbbképzéseken való részvételt. A Haj.tv. 14. § (1) bekezdése értelmében a honvédelmi alkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, a kinevezést és annak elfogadását pedig írásba kell foglalni.
[22] A felperes 2019. január 17-én átvette a honvédelmi alkalmazotti kinevezése két példányát, ezt követően az alperesi intézmény személyügyi és munkaügyi osztályán szóban úgy nyilatkozott, hogy nem fogja elfogadni és aláírni az új kinevezését, majd a kinevezés egyik példányán sem volt hajlandó aláírni, hogy a kinevezést nem fogadta el. Az alperes eljárása a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezés átadásával arra irányult, hogy a felperes honvédelmi alkalmazottként továbbra is állományban legyen, foglalkoztatásra kerüljön, jogviszonya továbbra is fennálljon. Az alperes felmentés hiányában a felperest sem a felmentési időtől, sem a végkielégítéstől nem fosztotta meg. A kinevezés felperes általi elfogadásának hiányára és arra tekintettel, hogy honvédelmi alkalmazotti munkakört nem honvédelmi alkalmazott nem töltheti be, bocsátotta ki alperes a 2019. január 22-én kelt "Értesítését", amely szerint a felperes a jogviszonya létrejöttét alátámasztó kinevezési dokumentumot nem fogadta el, ezért honvédelmi alkalmazotti jogviszonya 2019. január 22. napjával megszüntetésre került. Az alperes a felperes jogviszonyát a Haj.tv.-nek megfelelően, jogszerűen szüntette meg.
[23] A felperes végkielégítés és felmentési időre számított távolléti díj iránti keresete jogalapjában a korábban elmondottak szerint megalapozatlan, a kereset összegszerűségében a Haj.tv. 38. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, az Mt. 82. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése rendelkezéseinek nem felel meg.
[24] Az eljárt bíróságok az alperesi "Értesítés" jogellenességének téves megállapítása miatt annak jogkövetkezményeit is jogszabályba ütközően állapították meg, beleértve a marasztalás összegszerűségét is. Az alperes a 2019. május 8-án kelt előkészítő iratában a távolléti díjra vonatkozó számítását pontosan levezette, amelyet - annak megismétlésével - fenntartott.
[25] Az alperes álláspontja szerint nem lett volna mellőzhető a Haj.tv. 42. § (13) bekezdésének megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása, tekintettel arra, hogy a felperes a Haj.tv. 42. § (4) bekezdésére és (6) bekezdés e) pontjára hivatkozva a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés jogcímén terjesztette elő az igényét.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályokat helytállóan értelmezték, eljárási szabálysértés nem történt, a jogerős ítélet indokolása ellentmondásoktól mentes, a logikai szabályainak megfelel, az ítélet indokolási kötelezettségét a másodfokon eljárt bíróság maradéktalanul teljesítette.
[28] A Haj.tv. 20. § (4)-(5) bekezdése a felperes döntési jogkörébe utalta, hogy amennyiben az átalakult jogviszonyát nem kívánja fenntartani, úgy 2019. január 31. napjáig az indokolt lemondás jogával élhessen, amely esetben felmentési időre járó távolléti díjra, valamint végkielégítésre lett volna jogosult.

A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[32] A rendelkezésre álló peradatok szerint a felperes 2007. július 1. napjától állt az alperes alkalmazásban közalkalmazotti jogviszonyban. A Haj.tv. 2019. január 1-jei hatálybalépésével a felperes közalkalmazotti jogviszonya a törvény erejénél fogva a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Az alperes a Haj.tv. 97. § (2) bekezdésének előírása szerint 2019. január 17-én kinevezést adott a felperes részére, amelyet a felperes nem írt alá, azt nem fogadta el. Az alperes az "Értesítés jogviszony megszüntetéséről" szóló 2019. január 22. napján kelt okirattal 2019. január 22. napi hatállyal megszüntette a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát a Haj.tv. 97. §-ára és arra hivatkozással, hogy a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel a felperes az új jogviszony létrejöttét alátámasztó kinevezési dokumentumot nem fogadta el.
[33] A Haj.tv. 14. § (1) bekezdése és 97. § (1) bekezdése szerinti kinevezések közötti különbség az, hogy amíg az előbbi az első alkalommal történő kinevezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, az utóbbi a jogviszony átalakulásáról rendelkezik és csupán deklaratív céllal írja elő a kinevezés átadását a közalkalmazottból honvédelmi alkalmazottá vált munkavállaló tekintetében. Az utóbbi esetben a Haj.tv. nem írja elő, hogy a munkavállalónak a kinevezést el kéne fogadnia, hiszen valójában nem tényleges kinevezésről, hanem csupán az új jogállás szerinti jogviszony rögzítéséről beszélhetünk.
[34] Helytállóan mutattak rá az eljárt bíróságok, hogy a Haj.tv. 97. §-ának egyik bekezdése sem tartalmaz rendelkezést a honvédelmi alkalmazottak jogviszonyának megszüntetéséről, ezért a törvény erejénél fogva fordulat mint jogviszonymegszűnési ok értelmezhetetlen és valótlan. A felperes jogviszonya nem a kinevezés elfogadásával, hanem a törvény erejénél fogva alakult át honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá külön elfogadó aktus nélkül. A Haj.tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a törvény erejénél fogva megszűnne a honvédelmi alkalmazotti jogviszony, ha az átmeneti rendelkezésekben szabályozott kinevezést a felperes nem fogadja el, ezért a jogviszony az alperes döntése alapján szűnt meg, mivel ő számolta fel a jogviszonyt. Téves és ellentmondásos az alperes "Értesítése", amely egyszerre tartalmazza a felperes jogviszonyának törvény erejénél fogva való megszűnését, valamint a jogviszony megszüntetését a kinevezés el nem fogadása miatt. A felperes jogviszonya - törvényi rendelkezés hiányában - nem a törvény erejénél fogva szűnt meg, hanem alperesi intézkedés következtében, amely nem volt jogszerű, tekintettel arra, hogy a Haj.tv. nem ismer olyan megszüntetési okot, amely szerint a jogviszony megszüntetésre kerülhetne a kinevezési okirat alá nem írása, vagy el nem fogadása miatt és a Haj.tv. 97. §-a a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnésével sem szankcionálja a kinevezési okirat alá nem írását.
[35] A felperes a végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj megfizetése iránti kérelmeit a honvédelmi alkalmazotti jogviszonya - alperes általi - jogellenes megszüntetésére alapítottan terjesztette elő.
[36] A Haj.tv. 4. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. § (3)-(4) bekezdései értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt, illetve a munkavállaló ezen túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg vagy a munkaviszonya megszűnésekor a 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült végkielégítésben. A (4) bekezdés alapján a munkavállaló az (1)-(2) bekezdésben foglaltak helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. A munkavállaló tehát az Mt. 82. § (3) bekezdése alapján végkielégítésre, (4) bekezdése alapján felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összegre jogosult, amennyiben munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre. A felmentési idő mértékét a Haj.tv. 38. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja, a végkielégítés összegét a Haj.tv. 42. § (6) bekezdés e) pontja szabályozza a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban töltött 15 évet meghaladó időtartama vonatkozásában.
[37] A felek között nem volt vitatott, hogy amennyiben a felperes felmondási időre járó távolléti díjra, illetve végkielégítésre esetlegesen jogosult, úgy mindkét esetben 5-5 havi távolléti díjnak megfelelő összeg jár a részére. A felek között vitatott volt a felperes kereseti követelése összegszerűségének megalapozottsága, számítási módja, illetve az esedékesség időpontja jogszabály kitétel értelmezése.
[38] A távolléti díj számítására vonatkozóan az Mt. 148. § (1) és (4) bekezdése szerint a 148. § (2) bekezdés b) pontja szerinti 2019. január 23. esedékességi időpontra vonatkozóan az Mt. 148. § (1) bekezdés a) pontja, 149. § (2) bekezdése és a Haj.tv. 82. § (2)-(4) bekezdése, 75. § (1) bekezdése alapján számított távolléti díj, az Mt. 148. § (1) bekezdés b) pontja szerinti 2018. július-december hónapokra irányadó időszakra vonatkozóan az Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja az irányadó. Az eljárt bíróságok az Mt. fentebb hivatkozott rendelkezései jogszerű értelmezésével döntöttek a felperes kereseti kérelme összegszerűségéről.
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kp. 2. § (4) bekezdése, 85. § (2) bekezdése, 88. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, 133. § (1) bekezdése, 109. § (2) bekezdése, 110. § (2) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, továbbá a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdése bíróság általi megsértésére, azonban ezen jogszabálysértések kapcsán nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet az általa megsértettnek vélt jogszabályhelyekbe mennyiben és milyen módon ütközik.
[40] A Kúria korábban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 272. § (2) bekezdése értelmezése körében több határozatában rögzítette, hogy a felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslat, amelynek egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. pont, Mfv.III.10.650/2015/4., Mfv.III.10.164/2013/2., Mfv.III.10.160/2013/2.]. A Kúria iránymutatása a jelen eljárásban is irányadó, ezért a Kúria az alperes által megjelölt további kifogások vizsgálatát mellőzte.
[41] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.422/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Kfv.VII.37.422/2020/8.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Bérces Nóra
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Tarr Dávid Gábor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Majoros Melinda kamarai jogtanácsos
A per tárgya: jogviszony megszüntetésével kapcsolatos közszolgálati jogviszony
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.448/2019/4.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 107.K.30.578/2019/14.

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.448/2019/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000 (százhúszezer) forint - az Áfát is tartalmazó - felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Tényállás
[1] A felperes 2007. július 1. napjától az Országos Gyógyintézeti Központtól áthelyezéssel került alpereshez, ahol 2019. január 1-ig közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott. A honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló 2018. évi CXIV. törvény (továbbiakban: Haj.tv.) 14. §-a alapján 2019. január 1. napi hatállyal a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése szerinti kinevezéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonya honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Az alperes a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerint 2019. január 17-én (pontos keltezés és munkáltatói aláírás nélküli) kinevezést adott át a felperesnek, amelyet a felperes nem írt alá, ezért az alperes a honvédelmi közalkalmazotti jogviszonyát a 2019. január 22-én kelt "értesítés a jogviszony megszüntetéséről" című és a felperes által 2019. január 23-án átvett intézkedésével a Haj.tv. 97. §-ára alapítottan a "törvény erejénél fogva" hivatkozással 2019. január 22. napjával megszüntette.

A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében a honvédelmi alkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kérte kötelezni az alperest 5 havi felmentési időre járó távolléti díj és 5 havi végkielégítés jogcímén jogcímenként 4.361.883 forint és perköltsége megfizetésére. A felperes érvelése szerint az alperes a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, mivel a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszüntetésére nem volt jogszabályi lehetőség. A Haj.tv.-ből nem következik, hogy a 2019. január 1-jén átalakulással létrejött honvédelmi alkalmazotti jogviszony megszűnik vagy megszüntethető, amennyiben azt a honvédelmi alkalmazott nem fogadja el vagy nem írja alá. Érvelése szerint a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése szerinti kinevezés és a 97. § (2) bekezdés szerinti kinevezés egymástól eltérő jogintézmény, mivel az utóbbi esetben már létező honvédelmi alkalmazotti jogviszonyról van szó, amelynek létrejöttéhez nem kell elfogadó nyilatkozat. A jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a Haj.tv. 4. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 82. § (4) bekezdése szerint felmondási időre járó távolléti díjra, az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontja szerint pedig végkielégítésre jogosult. A jogviszonyának a kezdete 2003. október 1. napja, így a Haj.tv. 38. § (1) bekezdése, (2) bekezdés c) pontja, valamint 42. § (4) bekezdése és (6) bekezdés e) pontja alapján 5 havi felmentési időre járó távolléti díjra, valamint 5 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre jogosult. A havi távolléti díjának összegét az Mt. 148. § (1), (2) bekezdés b) pont ba) alpontja, (3) bekezdése, 149. § (2) bekezdése, 151. § (4) bekezdése, valamint a Haj.tv. 82. § (2)-(4) bekezdése, 75. § (1) bekezdése alapján kiszámítva havi 872.377 forint összegben jelölte meg.
[3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezés átadásának a célja az volt, hogy a felperes honvédelmi alkalmazottként állományban maradjon, foglakoztatásra kerüljön, jogviszonya továbbra is fennálljon. A Haj.tv. 3. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 97. § (1) és (2) bekezdései alapján az alperes - a kinevezés felperes általi elfogadása hiányában - jogszerűen járt el, amikor a felperes jogviszonyát megszüntette. A kinevezés elfogadásának szükségessége kapcsán hivatkozott a Kjt. 21. § (1) bekezdésére és az annak alapján kialakult bírói gyakorlatra is. A kereset összegszerűsége körében előadta, hogy a felperes bruttó felmentési illetménye a vitatott időszakra összesen 7.821.327 forint, amelyből az 5 havi végkielégítés címén járó távolléti díj összege 2.898.590 forint lenne. Amennyiben a felperes a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt meghatározott szerveknél teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesített, akkor a felmentési időből hátralévő idő tekintetében sem távolléti díjra, sem végkielégítésre nem jogosult [Haj.tv. 42. § (13) bekezdés], ezért ennek tisztázása érdekében az alperes bizonyítási indítványt terjesztett elő.

Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az első fokon eljárt bíróság kötelezte alperest a felperes javára 5 havi "felmondási időre" járó távolléti díj, valamint 5 havi végkielégítés címén jogcímenként 4.361.883 forint megfizetésére, rendelkezett a perköltség és az illeték viselése felől.
[5] A bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette-e meg. A Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a Haj.tv. hatályba lépésével a honvédelmi szervezetnél foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya 2019. január 1. napjával automatikusan honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át a munkáltató további intézkedése, a kinevezési okirat módosítása és annak az érintett alkalmazott általi elfogadása nélkül. A honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt nem a kinevezés átadása hozta létre, az csak az átalakulás megtörténtét rögzítette. A Haj.tv. nem fűz jogkövetkezményt ahhoz, ha az érintett alkalmazott a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést nem fogadja el, nem írja alá, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés sem, amely szerint a kinevezés aláírásának elmaradása a jogviszony automatikus megszűnését eredményezné, vagy amiatt a munkáltató által megszüntethető lenne.
[6] Az első fokon eljárt bíróság osztotta a felperes álláspontját a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése és a 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezések elhatárolása körében. Megállapította, hogy a Haj.tv. 14. § (1) bekezdése arra az esetre tartalmaz rendelkezéseket, amikor a honvédelmi alkalmazotti jogviszony 2019. január 1. után, azaz a Haj.tv. hatálya alatt jön létre, így 2019. január 1. előtt az érintettnek nincs a honvédelmi szervezetnél fennálló közalkalmazotti jogviszonya, előzménye. A Haj.tv. 97. § (2) bekezdése ezzel szemben azt az esetet szabályozza, amikor a honvédelmi szervnél a közalkalmazotti jogviszony már fennállt és az a törvény erejénél fogva alakul át honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá.
[7] Az alperes értelmezésével szemben a Haj.tv. 3. § (1) bekezdését a Haj.tv. 14. § (1) bekezdésével összhangban kell értelmezni. A Haj.tv. 97. § (1) bekezdése szerinti esetekben a közalkalmazotti jogviszony honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakulásával egyidejűleg az ellátott közalkalmazotti munkakör változás nélkül honvédelmi alkalmazotti munkakörré válik. A bíróság kiemelte, hogy a felperes 2019. január 1-jét követően a jogviszonya megszüntetésének időpontjáig tovább dolgozott az alperesnél, változatlan munkaköri feladatokkal, azaz ellátta a honvédelmi szervezet feladatkörébe tartozó közszolgáltatásokat is.
[8] Nem osztotta az első fokon eljárt bíróság az alperes Kjt. 21. § (1) bekezdésére, valamint a kialakult bírói gyakorlatra való hivatkozását sem, tekintettel arra, hogy a Haj.tv. háttérszabálya a Haj.tv. 4. § (1) bekezdése értelmében nem a Kjt., hanem az Mt.
[9] Az első fokon eljárt bíróság utalt arra is, hogy a honvédelmi alkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló értesítés önmagában is ellentmondásos, mivel az alperes a jogviszonyt a Haj.tv. 97. §-a alapján a törvény erejénél fogva szüntette meg 2019. január 22. napjával, a jogviszony pedig vagy megszűnik vagy megszüntetésre kerül, a két eset egymást kizárja, hiszen amennyiben a törvény erejénél fogva megszűnik az alkalmazotti jogviszony, úgy szükségtelenné válik annak megszüntetése. Az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy a felperes a kinevezését nem írta alá, mivel ilyen megszüntetési okot a Haj.tv. nem ismer.
[10] Az első fokon eljárt bíróság a jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel vizsgálta a jogkövetkezmények iránti felperesi igény megalapozottságát és annak összegszerűségét. A Haj.tv. 4. § (1) bekezdése, 38. § (1) bekezdése, 42. § (6) és (13) bekezdése, 82. § (2)-(4) bekezdései, 75. § (1)-(2) bekezdése, az Mt. 82. § (3)-(4) bekezdése, 148. § (1), (4) bekezdései, 149. § (2) bekezdése, 151. § (4) bekezdése alkalmazásával megállapította, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megtérítése helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, továbbá jogosult végkielégítésre is, ha munkaviszonya jogellenesen, nem felmondással szűnt meg. A felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban töltött ideje a 15 évet meghaladta, ezért 5 havi felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg, továbbá 5 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés illette meg.
[11] Mivel a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére nem a Haj.tv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott okból felmentéssel került sor, a Haj.tv. 42. § (13) bekezdése alkalmazására nem volt lehetőség, ezért a bíróság mellőzte az alperes erre vonatkozó bizonyítási indítványa teljesítését.
[12] A felperes kereseti követelése összegszerűsége körében az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti rész számítása tekintetében a felek nyilatkozatai között nem volt ellentmondás, ezért az esedékesség időpontjára figyelemmel - a felperes 2019. január havi kereset igazolása alapján - azt 579.718 forintban állapította meg. A felek között ellentmondás a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti rész kiszámítása tekintetében volt, a felperes ugyanis az esedékesség időpontját megelőző utolsó 6 hónapot, vagyis a 2018. július-december időszakot, míg alperes az esedékesség időpontját követő 6 hónapot, vagyis 2019. január-június időszakot vette figyelembe, továbbá az alperes a Haj.tv. (helyesen: Mt.) 151. § (5) bekezdését is alkalmazandónak tekintette.
[13] Az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy a távolléti díj Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti rész kiszámítása során a törvény egyértelmű rendelkezést ad arra nézve, hogy irányadó időszakként az esedékesség időpontját megelőző utolsó 6 hónapot kell figyelembe venni. Az alperes azzal, hogy 2019. január-június időszakra vonatkozó számítást csatolt, azon túl, hogy jogszabályi rendelkezés ezt a fajta számítási módot nem támasztja alá, fiktív számítást végzett, olyan időszakra állapította meg a felperes díjazásait, bérpótlékát, amely időszakban a felperes már nem állt honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban. Az Haj.tv. 82. § (1) bekezdése kizáró rendelkezésére tekintettel a Haj.tv. (helyesen: Mt.) 151. § (5) bekezdése a távolléti díj Haj.tv. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti része számítása során nem alkalmazható.
[14] Az első fokon eljárt bíróság részletesen levezette a számítását kötelezte az alperest felmondási időre járó távolléti díj, valamint végkielégítés címén jogcímenként 4.361.883 forint megfizetésére.
[15] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kiemelte, hogy az első fokon eljárt bíróság tévesen értékelte úgy, hogy a Haj.tv. 97. §-ában meghatározott kinevezés elfogadására a munkavállalót kötelező törvényi előírás nincsen. A felperes álláspontjával szemben hangsúlyozta, hogy nem okozott jogsérelmet a felperesnek a 2019. január 22-ei megszüntető intézkedésével, nem fosztotta meg jogellenesen a végkielégítéstől és a felmentési időre járó távolléti díjától, az ehhez való jogai nem a munkáltató eljárása folytán sérültek. A munkáltató arra tekintettel, hogy a felperes nem fogadta el a kinevezését, köteles volt a jogsértő jogviszonyt felszámolni. Az alperes azonban nem felmentéssel és felmentési idővel szüntette meg a felperes jogviszonyát, ebből eredően a felperes alappal nem tarthat igényt végkielégítésre és felmentési időre járó távolléti díjra sem. Továbbra is fenntartotta, hogy a követelés összegszerűségének meghatározásánál a számítási idő a jogviszony felszámolását követő 6 hónap, tehát a 2019. januártól-júniusig terjedő időszak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte az előterjesztett bizonyítási indítványok teljesítését, e körben utalt a Haj.tv. 42. § (13) bekezdésében foglaltakra. A megítélt perköltség összegét eltúlzottnak tartotta.
[16] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[17] A másod fokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján, az indokok megismétlése nélkül hagyta helyben. A másodfokú bíróság sem osztotta az alperes álláspontját a Haj.tv. 42. § (13) bekezdése alkalmazhatósága körében. Érvelése szerint az alperes egy a Haj.tv.-ben fel nem tüntetett jogcím alapján szüntette meg a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal, így annak a kérdésnek, hogy a felperes milyen jogviszonyt létesített az alperessel fennállt jogviszonya megszűnését követően, hogy az új jogviszonyából eredően jogosulttá vált-e a végkielégítés, illetve felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére, nem volt relevanciája.
[18] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói jogkör gyakorlójának legkésőbb 2019. január 18-ig kellett kinevezést adnia az (1) bekezdésben meghatározott személyeknek. A törvény nem írta elő, hogy ezt a kinevezést az érintettel el kell fogadtatni, illetve arra vonatkozóan sem tartalmazott rendelkezést, hogy az el nem fogadás milyen jogkövetkezményekkel jár. A kinevezés átadásával a felperes jogviszonya a törvény hatálybalépését megelőző feltételekkel fennmaradt; a munkáltató személyét, a felperes munkakörét és illetményét a jogszabály-változás nem érintette, a jogviszony jellege változott csupán a törvény erejénél fogva. Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az Mt. irányadó rendelkezéseit a felperes távolléti díja megállapítása körében és helyesen mutatott rá, hogy a távolléti díj számítás irányadó időszaka a munkáltatói intézkedést megelőző 6 hónap.
[19] Az alperes perköltség leszállításával kapcsolatos fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság megállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság elsődlegesen - helyesen - a pertárgy értéket vette alapul a perköltség megállapításánál. A perköltség eltérítéséhez értékelni lehet az érintett fél perrel kapcsolatos tevékenységét, a jogi képviselet minőségét, az eljárás hosszát és bonyolultságát, így nem volt alap a perköltség alacsonyabb összegben való megállapítására.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése, 85. § (2) bekezdése, 88. § (1) bekezdés a) és b) pontja, 133. § (1) bekezdése, 109. § (2) bekezdése, 110. § (2) bekezdése, 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdése, Haj.tv. 3. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, 42. § (1), (13) bekezdései, 97. § (1)-(3) bekezdései, 4. § (1) bekezdése, az Mt. 82. § (1)-(4) bekezdései, 148. § (1)-(4) bekezdései és 151. § (4) bekezdése bíróság általi megsértését állítva.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, a felperes alperes perköltségében való marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, és perköltségének megállapítását kérte.
[22] Az alperes érvelése szerint a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján a Haj.tv. hatálybalépésével a hatálya alá tartozó honvédelmi szervezetnél foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá a honvédelmi szervezet közalkalmazotti munkakörei honvédelmi alkalmazotti munkakörökké alakultak át, a honvédelmi alkalmazotti munkakört nem honvédelmi alkalmazott nem tölthette be. A Haj.tv. 3. § (1) bekezdése szerint a honvédelmi alkalmazott kinevezésében vállalja a honvédelmi szervezet feladatkörébe tartozó közszolgáltatások végrehajtását, valamint az éves kötelező honvédelmi továbbképzéseken való részvételt. A Haj.tv. 14. § (1) bekezdése értelmében a honvédelmi alkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, a kinevezést és annak elfogadását pedig írásba kell foglalni.
[23] A felperes 2019. január 17-én átvette a honvédelmi alkalmazotti kinevezése két példányát, ezt követően az alperesi intézmény személyügyi és munkaügyi osztályán szóban úgy nyilatkozott, hogy nem fogja elfogadni és aláírni az új kinevezését, majd a kinevezés egyik példányán sem volt hajlandó aláírni, hogy a kinevezést nem fogadta el. Az alperes eljárása a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezés átadásával arra irányult, hogy a felperes honvédelmi alkalmazottként továbbra is állományban legyen, foglalkoztatásra kerüljön, jogviszonya továbbra is fennálljon. Az alperes felmentés hiányában a felperest sem a felmentési időtől, sem a végkielégítéstől nem fosztotta meg. A kinevezés felperes általi elfogadásának hiányára és arra tekintettel, hogy honvédelmi alkalmazotti munkakört nem honvédelmi alkalmazott nem töltheti be, bocsátotta ki alperes a 2019. január 22-én kelt "Értesítését", amely szerint a felperes a jogviszonya létrejöttét alátámasztó kinevezési dokumentumot nem fogadta el, ezért honvédelmi alkalmazotti jogviszonya 2019. január 22. napjával megszüntetésre került. Az alperes a felperes jogviszonyát a Haj.tv.-nek megfelelően, jogszerűen szüntette meg.
[24] A felperes végkielégítés és felmentési időre számított távolléti díj iránti keresete jogalapjában a korábban elmondottak szerint megalapozatlan, a kereset összegszerűségében a Haj.tv. 38. § (1) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, az Mt. 82. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése rendelkezéseinek nem felel meg.
[25] Az eljárt bíróságok az alperesi "Értesítés" jogellenességének téves megállapítása miatt annak jogkövetkezményeit is jogszabályba ütközően állapították meg, beleértve a marasztalás összegszerűségét is. Az alperes a 2019. május 8-án kelt előkészítő iratában a távolléti díjra vonatkozó számítását pontosan levezette, amelyet - annak megismétlésével - fenntartott.
[26] Az alperes álláspontja szerint nem lett volna mellőzhető a Haj.tv. 42. § (13) bekezdése ének megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása, tekintettel arra, hogy a felperes a Haj.tv. 42. § (4) bekezdése és (6) bekezdés e) pontjára hivatkozva a felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés jogcímén terjesztette elő az igényét.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokaira tekintettel. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályokat helytállóan értelmezték, eljárási szabálysértés nem történt, a jogerős ítélet indokolása ellentmondásoktól mentes, a logikai szabályainak megfelel, az ítélet indokolási kötelezettségét a másodfokon eljárt bíróság maradéktalanul teljesítette.
[28] A felperes az alperes felülvizsgálati kérelmében előterjesztett indokai vonatkozásában mind az első-, mind a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatait fenntartotta. Előadta, hogy az alperes a jogviszonyt megszüntető iratában a Haj.tv. 97. §-át jelölte meg, amely a honvédelmi alkalmazotti jogviszony átalakulással való létrejöttét és nem annak megszüntetését szabályozza. A Haj.tv. a felmentési okot, amely az alperes számára lehetővé tette volna, hogy a felperes átalakulással létrejött honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát "a törvény erejénél fogva azonnali hatállyal megszüntesse" nem ismert, ezért az alperes jogviszonyt megszüntető intézkedése jogellenes volt, amelynek következménye, hogy az alperes köteles a munkáltatói felmentés esetén irányadó felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg, valamint végkielégítés megfizetésére a Haj.tv. 4. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. § (4) bekezdése és 82. § (3) bekezdés a) pontja alkalmazásával. A Haj.tv. 97. § (1) és (3) bekezdéseinek helytálló értelmezése szerint a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyának létrejöttéhez a felperes elfogadó nyilatkozatára nem volt szükség. Az alperes törvényi kötelezettsége az lett volna, hogy a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése alapján a felperes részére legkésőbb 2019. január 18-ig a kinevezést átadja és ezzel az alperes törvényi kötelezettsége az átalakult jogviszony kapcsán lezárult volna. Az alperesnek további joga vagy kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntesse abból az okból, hogy a felperes a kinevezést nem írta alá, nem volt. A Haj.tv. alapján a honvédelmi alkalmazotti jogviszony kétféleképpen létesülhetett: átalakulással [Haj.tv. 97. § (1) és (3) bekezdése] vagy kinevezés átadásával és annak elfogadásával [Haj.tv. 14. § (1) bekezdés]. A Haj.tv. 97. § (1) és (3) bekezdései értelmében a Haj.tv. 2019. január 1-jei hatálybalépésével a törvény erejénél fogva 2019. január 1-jével a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonya létrejött, azt nem az átadásra kerül kinevezés vagy annak elfogadása hozta létre. A Haj.tv. 97. § (2) bekezdése nem ír elő semmilyen nyilatkozattételi kötelezettséget a kinevezés átadását követően a honvédelmi alkalmazott számára, a kinevezést csupán az deklarálja, hogy az átalakulással a honvédelmi alkalmazotti jogviszony létrejött. A felperes 2019. január 1. napjától már honvédelmi alkalmazott volt, így a Haj.tv. 14. § (1) bekezdésének alkalmazása fogalmilag kizárt. Az alperes jogszabályi felhatalmazás hiányában nem írhatta elő és nem is kényszeríthette azonnali hatályú megszüntető intézkedés kilátásba helyezésével a felperest arra, hogy a Haj.tv. 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést aláírja. Az alperes a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát a törvény erejénél fogva nem szüntethette meg, ilyen megszüntetési okot sem a Haj.tv., sem az Mt. nem ismer. Az elsőfokú bíróság helytállóan emelte ki, hogy a honvédelmi alkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló értesítés ellentmondásos, ezen túlmenően a megszüntető okirat indokolása sem felel meg a jogszabályoknak, a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonya a Haj.tv. 97. § (1) bekezdésén alapul és nem a 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezési dokumentumon.
[29] A Haj.tv. 20. § (4)-(5) bekezdése a felperes döntési jogkörébe utalta, hogy amennyiben az átalakult jogviszonyát nem kívánja fenntartani, úgy 2019. január 31. napjáig az indokolt lemondás jogával élhessen, amely esetben felmentési időre járó távolléti díjra, valamint végkielégítésre lett volna jogosult.
[30] Az alperes érvelése a követelés összegszerűségével szemben téves, levezetése pedig jogellenes; az alperesi számításnak nincs jogszabályi alapja. Az alperes ellentmondásos érvelésével szemben a Haj.tv. 82. § (1) bekezdése értelmében az Mt. munkabérre vonatkozó rendelkezései (XII. fejezet) közül - többek között - az Mt. 151. § (5) bekezdése nem alkalmazható. Az eljárt bíróságok a felperes távolléti díja vonatkozásában helytállóan foglaltak állást. A Haj.tv. 42. § (13) bekezdése - az alperes érvelésével szemben - csak abban az esetben alkalmazandó, ha a munkáltató a honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt felmentéssel szünteti meg úgy, hogy a honvédelmi alkalmazottat a munkavégzési kötelezettsége alól mentesíti. Az alperes a felperes jogviszonyát nem felmentéssel szüntette meg, így a felperest tájékoztatási kötelezettség sem terhelte.
[31] Miután az alperes intézkedése jogellenes volt, helytállóan kötelezte alperest a másodfokon eljárt bíróság jogerős ítéletében a felperest megillető felmentési időre járó távolléti díj, valamint végkielégítés megfizetésére.

A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[33] A rendelkezésre álló peradatok szerint a felperes 2007. július 1. napjától állt az alperes alkalmazásban közalkalmazotti jogviszonyban. A Haj.tv. 2019. január 1-jei hatályba lépésével a felperes közalkalmazotti jogviszonya a törvény erejénél fogva a Haj.tv. 97. § (1) bekezdése alapján honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá alakult át. Az alperes a Haj.tv. 97. § (2) bekezdésének előírása szerint 2019. január 17-én kinevezést adott a felperes részére, amelyet a felperes nem írt alá, azt nem fogadta el. Az alperes az "Értesítés jogviszony megszüntetéséről" szóló 2019. január 22. napján kelt okirattal 2019. január 22. napi hatállyal megszüntette a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyát a Haj.tv. 97. §-ára és arra hivatkozással, hogy a felperes jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel a felperes az új jogviszony létrejöttét alátámasztó kinevezési dokumentumot nem fogadta el.
[34] A Haj.tv. 14. § (1) bekezdése és 97. § (1) bekezdése szerinti kinevezések közötti különbség az, hogy amíg az előbbi az első alkalommal történő kinevezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, az utóbbi a jogviszony átalakulásáról rendelkezik és csupán deklaratív céllal írja elő a kinevezés átadását a közalkalmazottból honvédelmi alkalmazottá vált munkavállaló tekintetében. Az utóbbi esetben a Haj.tv. nem írja elő, hogy a munkavállalónak a kinevezést el kéne fogadnia, hiszen valójában nem tényleges kinevezésről, hanem csupán az új jogállás szerinti jogviszony rögzítéséről beszélhetünk.
[35] Helytállóan mutattak rá az eljárt bíróságok, hogy a Haj.tv. 97. §-ának egyik bekezdése sem tartalmaz rendelkezést a honvédelmi alkalmazottak jogviszonyának megszüntetéséről, ezért a törvény erejénél fogva fordulat, mint jogviszony megszűnési ok értelmezhetetlen és valótlan. A felperes jogviszonya nem a kinevezés elfogadásával, hanem a törvény erejénél fogva alakult át honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá külön elfogadó aktus nélkül. A Haj.tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a törvény erejénél fogva megszűnne a honvédelmi alkalmazotti jogviszony, ha az átmeneti rendelkezésekben szabályozott kinevezést a felperes nem fogadja el, ezért a jogviszony az alperes döntése alapján szűnt meg, mivel ő számolta fel a jogviszonyt. Téves és ellentmondásos az alperes "Értesítése", amely egyszerre tartalmazza a felperes jogviszonyának törvény erejénél fogva való megszűnését, valamint a jogviszony megszüntetését a kinevezés el nem fogadása miatt. A felperes jogviszonya - törvényi rendelkezés hiányában - nem a törvény erejénél fogva szűnt meg, hanem alperesi intézkedés következtében, amely nem volt jogszerű, tekintettel arra, hogy a Haj.tv. nem ismer olyan megszüntetési okot, amely szerint a jogviszony megszüntetésre kerülhetne a kinevezési okirat alá nem írása, vagy el nem fogadása miatt és a Haj.tv. 97. §-a a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnésével sem szankcionálja a kinevezési okirat alá nem írását.
[36] A felperes a végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj megfizetése iránti kérelmeit a honvédelmi alkalmazotti jogviszonya - alperes általi - jogellenes megszüntetésére alapítottan terjesztette elő.
[37] A Haj.tv. 4. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. § (3)-(4) bekezdései értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetéssel összefüggésben okozott kárt, illetve a munkavállaló ezen túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg vagy a munkaviszonya megszűnésekor a 77. § (5) bekezdés b) pontja alapján nem részesült végkielégítésben. A (4) bekezdés alapján a munkavállaló az (1)-(2) bekezdésben foglaltak helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. A munkavállaló tehát az Mt. 82. § (3) bekezdése alapján végkielégítésre, (4) bekezdése alapján felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összegre jogosult, amennyiben munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre. A felmentési idő mértékét a Haj.tv. 38. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, a végkielégítés összegét a Haj.tv. 42. § (6) bekezdés e) pontja szabályozza a felperes honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban töltött 15 évet meghaladó időtartama vonatkozásában.
[38] A felek között nem volt vitatott, hogy amennyiben a felperes felmondási időre járó távolléti díjra, illetve végkielégítésre esetlegesen jogosult, úgy mindkét esetben 5-5 havi távolléti díjnak megfelelő összeg jár a részére. A felek között vitatott volt a felperes kereseti követelése összegszerűségének megalapozottsága, számítási módja, illetve az esedékesség időpontja jogszabály kitétel értelmezése.
[39] A távolléti díj számítására vonatkozóan az Mt. 148. § (1) és (4) bekezdése szerint a 148. § (2) bekezdés b) pontja szerinti 2019. január 23. esedékességi időpontra vonatkozóan az Mt. 148. § (1) bekezdés a) pontja, 149. § (2) bekezdése és a Haj.tv. 82. § (2)-(4) bekezdése, 75. § (1) bekezdése alapján számított távolléti díj, az Mt. 148. § (1) bekezdés b) pontja szerinti 2018. július-december hónapokra irányadó időszakra vonatkozóan az Mt. 148. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja az irányadó. Az eljárt bíróságok az Mt. fentebb hivatkozott rendelkezései jogszerű értelmezésével döntöttek a felperes kereseti kérelme összegszerűségéről.
[40] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kp. 2. § (4) bekezdése, 85. § (2) bekezdése, 88. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, 133. § (1) bekezdése, 109. § (2) bekezdése, 110. § (2) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, továbbá a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdése bíróság általi megsértésére, azonban ezen jogszabálysértések kapcsán nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet az általa megsértettnek vélt jogszabályhelyekbe mennyiben és milyen módon ütközik.
[41] A Kúria korábban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 272. § (2) bekezdés értelmezése körében több határozatában rögzítette, hogy a felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslat, amelynek egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabály helyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén ugyanis a Kúria nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a felülvizsgálati kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. pont, Mfv.III.10.650/2015/4., Mfv.III.10.164/2013/2., Mfv.III.10.160/2013/2.]. A Kúria iránymutatása a jelen eljárásban is irányadó, ezért a Kúria az alperes által megjelölt további kifogások vizsgálatát mellőzte
[42] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma
[43] Nincs törvényi előírás arra, hogy a munkavállalónak a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezést el kellene fogadnia, tekintettel arra, hogy ez esetben nem tényleges kinevezésről, hanem csupán az új jogállás szerinti jogviszony rögzítéséről van szó. A Haj.tv. nem ismer olyan megszüntetési okot, amely a Haj.tv 97. § (2) bekezdése szerinti kinevezési okirat alá nem írását a jogviszony törvény erejénél fogva történő megszűnésével szankcionálná.

Záró rész
[44] A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült, az Áfát is magában foglaló költségét a Kp. 35. §-ában foglaltak alapján alkalmazandó Pp. 82. §-a és 83. § (1) bekezdése, valamint a csatolt költségfelszámítás [Pp. 81. § (1) bekezdése] alapján az alperes köteles megfizetni.
[45] A felülvizsgálati eljárás feljegyzett illetékét az állam viseli az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
[46] A felülvizsgálati kérelem elleni további jogorvoslat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 107. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2020. szeptember 21.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Bérces Nóra s.k. bíró
(Kúria Kfv.VII.37.422/2020.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.