BH 2021.3.85

Az Mt. 20. § (3) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a jogosulatlan személy által tett jognyilatkozat miatti érvénytelenségi okot a munkáltató orvosolja akként, hogy az álképviselő által tett jognyilatkozatot az eljárásra jogosult személy utólag jóváhagyja. E jognyilatkozat megtételére az Mt. nem ír elő határidőt, így azt időkorlát nélkül teheti meg az arra jogosult az eljárásjogi szabályok figyelembevételével [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 20. § (3) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2008. szeptember 1-től raktáros-raktárkezelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 314 628 forint volt. A munkáltatói jogkört a felperes munkaszerződésében foglaltak szerint a vezető tisztségviselő, M. J. gyakorolta.
[2] A felperes 2018. május 13-án a reggel 6 órás munkakezdése helyett 8 órakor jelent meg munkahelyén, ahol az elvégzett alkoholszondás ellenőrzés 0,3 ezrelék alkoholtartalmat mutatott. Miután a felperes a jegyzőkönyvben foglalt szondáztat...

BH 2021.3.85 Az Mt. 20. § (3) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a jogosulatlan személy által tett jognyilatkozat miatti érvénytelenségi okot a munkáltató orvosolja akként, hogy az álképviselő által tett jognyilatkozatot az eljárásra jogosult személy utólag jóváhagyja. E jognyilatkozat megtételére az Mt. nem ír elő határidőt, így azt időkorlát nélkül teheti meg az arra jogosult az eljárásjogi szabályok figyelembevételével [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 20. § (3) bekezdés].

A tényállás
[1] A felperes 2008. szeptember 1-től raktáros-raktárkezelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 314 628 forint volt. A munkáltatói jogkört a felperes munkaszerződésében foglaltak szerint a vezető tisztségviselő, M. J. gyakorolta.
[2] A felperes 2018. május 13-án a reggel 6 órás munkakezdése helyett 8 órakor jelent meg munkahelyén, ahol az elvégzett alkoholszondás ellenőrzés 0,3 ezrelék alkoholtartalmat mutatott. Miután a felperes a jegyzőkönyvben foglalt szondáztatás eredményét vitatta, kérésére ugyanezen a napon 10.30-kor vérvizsgálatot végeztek. A toxikológiai vizsgálat eredménye szerint a felperes vérének etil-alkohol-tartalma 0,48% volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot jelentett.
[3] Az alperes a 2018. május 25-én kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az intézkedés indokolása - utalva a szondáztatás és a vérvizsgálat eredményére - megállapította, hogy a felperes megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat, mely szerint a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének a jogkövetkezményeként 605 760 forint felmondási időre járó távolléti díj és 648 269 forint végkielégítés, valamint ezen összegek 2018. június 3-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felmondás nem az arra jogosulttól származott, másodlagos érvelése szerint pedig annak indoka valótlan és okszerűtlen volt.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felmondást nem az arra jogosult személyek írták alá, illetőleg arra is hivatkozott, hogy a jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlója utólag jóváhagyta. A 2019. január 23-án kelt jóváhagyó nyilatkozatot az érdemi tárgyalási szakban csatolta. Érdemi ellenkérelme szerint a felmondás megfelelt a jogszabályi feltételeknek, mivel a felperes a munkakezdéskor ittas állapotban volt.

Az első- és másodfokú bíróság határozata
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a munkáltatói intézkedést nem az arra jogosult személy írta alá, az alperes pedig a perfelvétel lezárását követően, elkésetten csatolta a szabályzatot és az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti utólagos jóváhagyó nyilatkozatot. Ezen okiratokat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 199. § (2) bekezdés b) pont be) alpontja szerint bizonyítékként nem lehetett figyelembe venni.
[7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor - konkrét jogszabályi korlátozás hiányában - a munkáltatónak a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására való jogát nem lehet korlátozni. A csatolt jognyilatkozat nem valamilyen tény, körülmény bizonyítására szolgál, hanem olyan, a per bármely szakaszában megtehető konstitutív jognyilatkozat, amely az eredeti jognyilatkozat érvénytelenségi okát küszöböli ki. Erre tekintettel az azonnali hatályú felmondás jogellenessége - az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti jóváhagyás okán - nem volt megállapítható.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság alaptalannak találta a felperes másodlagos kereseti kérelmét is. Kifejtette, hogy az eljárás során készült kiegészített, aggálytalan igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a reggel 8 órakor fennállt 0,855 ezrelék véralkohol-koncentráció esetén klinikai tünetek hiányában is megállapítható az alkoholos befolyásoltság ténye. Minthogy a szakvélemény megállapítása szerint a felperes a munkára jelentkezéskor nem volt munkára képes állapotban, megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségét, ezért az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű volt.
[9] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperes 605 760 forint felmondási időre járó távolléti díj és 648 269 forint végkielégítés, továbbá e tőkeösszegek után 2018. június 3-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata megfizetésére.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve rögzítette, hogy a perbeli azonnali hatályú felmondást, mint munkáltatói jognyilatkozatot V. Z. személyi vezető és Gy. A. HR-generalista írta alá.
[11] A kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság érvelésével. Rámutatott arra, hogy a felperes perfelvételi tárgyaláson módosított keresetére - amelyben elsődlegesen azon a jogalapon támadta meg a munkáltató intézkedését, hogy az nem a jogosulttól származik - az alperes a perfelvétel lezárását megelőzően kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek jogát a munkáltatói jogkör gyakorlója delegálta, azaz meghatalmazást adott a jognyilatkozat tételére, ha pedig ez nem történt meg, akkor a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. A perfelvétel lezárását megelőzően az elsőfokú bíróság tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, amely szerint az alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személy, annak aláírására jogosult volt, ennek hiányában pedig azt a munkáltatói jogkör gyakorlója jóváhagyta. Az alperes a tájékoztatás ellenére az ismertetett tényelőadás bizonyítására indítványt nem terjesztett elő.
[12] Az elsőfokú bíróság ugyanezen a tárgyaláson a 7/II. számú végzésével a perfelvételt lezárta, erre tekintettel, amennyiben az alperes a 2019. január 23-án kelt jóváhagyó nyilatkozat folytán az érdemi tárgyalási szakban az ellenkérelme tényállítását meg akarta változtatni, úgy a Pp. 216. §-a, illetőleg 217. § (1) bekezdésének szabályai szerint 15 napon belül alaki és tartalmi szempontból megfelelő kérelmet kellett volna előterjesztenie, csatolva hozzá az okirati bizonyítékokat. Ehhez képest azonban az alperes csak 2019. február 4-én 17. sorszám alatti beadványában csatolta a jóváhagyó nyilatkozatot, amelyet a 217. § (1) bekezdése szerinti kérelem nélkül nyújtott be. Az alperes e beadványában ellenkérelme tényalapját a korábbiakhoz képest annyiban módosította, hogy a perbeli jognyilatkozatot utólag, 2019. január 23-án hagyta jóvá az alperesi ügyvezető mint a munkáltatói jogkör gyakorlója. Az alperes az érdemi tárgyalási szakban az ellenkérelme tényállítását azonban a Pp. 216. § a) pontjának tilalma - önhiba hiánya - folytán már nem változtathatta meg, annak engedélyezésére kérelmet sem terjesztett elő.
[13] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az Mt. 20. § (3) bekezdése a jóváhagyásra nem szab határidőt, de az alperes e jognyilatkozatra hivatkozva módosította ellenkérelme tényállítását a korábbi tényállításához képest. Az ellenkérelemnek része ugyanis a keresetlevélben feltüntetett tényekre vonatkozó vitató nyilatkozatot és védekezést megalapozó tény. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a nem kérelmezett és így nem engedélyezett ellenkérelem-változtatás szerinti tényállításra alapította az érdemi döntését, megsértette a Pp. 342. § (1) bekezdésének rendelkezését, vagyis túlterjeszkedett az ellenkérelmen. Ez az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható volt azzal, hogy a másodfokú bíróság a keresetet az ellenkérelem korlátait figyelembe véve bírálta el, így az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nem volt szükség, az érdemben elbírálható volt.
[14] Az ítélőtábla - egyetértve az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, mely szerint az azonnali hatályú felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ezért a munkaviszony jogellenesen került megszüntetésre - az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 179. § (1) bekezdésébe, 183. § (6) bekezdésébe, 185. § (5) bekezdésébe, 189. § (6) bekezdésébe, 191. § (4) bekezdésébe, 199. §-ába, 216. §-ába, 263. § (1) bekezdésébe, továbbá az Mt. 20. § (3) bekezdésébe és 21. § (1) bekezdésébe ütközően az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő.
[16] A felperes a kereseti kérelmét az első tárgyaláson módosította és az érdemi kifogása mellett arra is hivatkozott, hogy a felmondás nem az arra jogosulttól származik, ezért kérte az elsőfokú bíróságot, hogy a munkáltatói jogkör beazonosíthatósága miatt hívja fel az alperest a társasági szerződés csatolására. A perfelvételi tárgyaláson az alperes a felperes bizonyítási indítványának elutasítását kérte, valamint hivatkozott az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint az alperes képviselői jóváhagyták a munkáltatói jognyilatkozatot. Az elsőfokú bíróság ezt követően a feleket a bizonyítási teherről tájékoztatta, azonban arra nem hívta fel az alperest, hogy a felperes keresetváltoztatásával kapcsolatban érdemi ellenkérelem-változtatás előterjesztésére van joga, majd a perfelvételi tárgyalást bezárta. Az alperes az érdemi tárgyalás során csatolta a felmondást jóváhagyó nyilatkozatot mint alperesi tényállítást.
[17] Az alperes álláspontja szerint a felmondást jóváhagyó nyilatkozata nem valamilyen tény, körülmény bizonyítására szolgált, hanem az Mt. 20. § (3) bekezdése alapján megtett, ún. konstitutív hatályú jognyilatkozat, amely az eredeti felmondásra irányuló jognyilatkozat érvénytelenségi okát megszüntette. Ezt a jognyilatkozatot az alperes teljes jogkörrel meghatalmazott jogi képviselője joghatályosan megtehette a perfelvételi tárgyaláson, így az azonnali hatályú felmondás a Pp. 189. § (6) bekezdése és 191. § (4) bekezdése alapján jóváhagyásra került. A jóváhagyó nyilatkozatot az alperes törvényes képviselői határidő nélkül egyébként is megtehették, akár úgy is, hogy bármelyik tárgyaláson megjelennek és azt szóban jegyzőkönyvbe mondják.
[18] A fentiekből és az Mt. 20. § (3) bekezdésének időbeli korlátozást nem tartalmazó rendelkezéséből eredően a jóváhagyó nyilatkozatot az alperes bármikor, határidő nélkül csatolhatta a perben és a nyilatkozatot a bíróság szabadon felhasználhatta ítélete meghozatalakor a Pp. 263. § (1) bekezdése alapján. A jóváhagyó nyilatkozat csatolása nem minősíthető ellenkérelem-változtatásnak és bizonyíték csatolásnak sem, mert a jognyilatkozat megtétele nem bizonyítási kérdés, hanem egy olyan alperesi nyilatkozat, amely határidő nélkül megtehető. Amennyiben elfogadnánk a másodfokú bíróság indokolását, akkor a Pp. alkalmazása az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti, időbeli korlátozás nélküli nyilatkozat megtételére vonatkozó szabály alkalmazását kizárná.
[19] A fellebbezési ellenkérelmében már hivatkozottak szerint az alperes a munkáltatói jogkör gyakorlását szabályozta, azt a saját belső honlapján közzétette, ezért a felperesnek az abban foglaltakat ismernie kellett, amely ismeret hiányára a perben ezért rosszhiszeműen hivatkozott. Álláspontja szerint a munkavállalónak alappal kellett volna következtetnie az eljáró jogosultságára.
[20] Amennyiben a fentiekkel szemben a perben megtett nyilatkozata ellenkérelem-változtatásnak minősült, úgy a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2019. április 15-én elfogadott 12. számú állásfoglalása szerint a bíróságnak a perfelvételi tárgyaláson az alperest fel kellett volna hívnia a megváltoztatott keresettel szembeni védekezés előterjesztésére. A per adataiból azonban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az ellenkérelem-változtatásra nem hívta fel az alperest, kizárólag a bizonyítási teherről oktatta ki a feleket, ezért az alperes eljárása, így esetleges mulasztása az ügy érdemi eldöntésére nem lehetett kihatással.
[21] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Vitatta, hogy az alperes által a perben csatolt utólagos jóváhagyó nyilatkozat alkalmas lett volna a felmondás érvénytelenségének kiküszöbölésére. Hangsúlyozta, hogy a munkáltatónak a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására vonatkozó joga csak az Mt. 6. § (2) bekezdése keretei között érvényesülhet. A jóváhagyó nyilatkozat annak az alperes által állított ténynek a bizonyítására szolgált volna, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek eljárását jóváhagyta. A jóváhagyás egy nyilatkozat, az pedig, hogy egy nyilatkozat megtételre került-e vagy sem, ténykérdés, amelynek bizonyítására a Pp. szabályainak megfelelően kerülhet sor.
[22] A felperes álláspontja szerint az az alperesi hivatkozás, amely szerint a munkáltató jóváhagyó nyilatkozatát az alperes jogi képviselője is megtehette, eljárásjogi szempontból ellenkérelem-változtatásnak minősül, hiszen a tényállítás eltér attól az alperes által a perfelvételi szakban állított ténytől, hogy a munkáltató a felmondást utólag jóváhagyta. A hivatkozás egyébként sem állja meg a helyét, mert tény, hogy az alperesi jogi képviselő jóváhagyó nyilatkozatot a per folyamán nem tett.
[23] Téves az az alperesi jogértelmezés is, mely szerint egy folyamatban lévő perben a Pp. által szabott eljárási keretek között az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti jognyilatkozat határidő nélkül bármikor megtehető, mert arra csak a perfelvételi szakban, a Pp. 216-217. §-ai alapján kerülhet sor. A felülvizsgálati érveléssel szemben hangsúlyozta, hogy csak az írásban megtett jóváhagyó nyilatkozat eredményezhet érvényességet.
[24] Az alperes a perfelvételi tárgyaláson azt állította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a nyilatkozatot jóváhagyta, ugyanakkor azt csak a 2019. február 4-i keltezéssel ellátott előkészítő iratához csatolta, annak ellenére, hogy 2018. november 20-án erről már múlt időben nyilatkozott. Mindezek alapján az alperes a perfelvételi nyilatkozatai szerint állított tények helyett más tényt állított a 2019. január 23-án kelt munkáltatói nyilatkozat becsatolásával. Más tényt pedig az alperes csak abban az esetben állíthatott volna, ha a Pp. 216-219. § rendelkezései által meghatározott eljárásjogi feltételek teljesültek volna.
[25] A felperes nem értett egyet az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint a munkáltatói utólagos jóváhagyó nyilatkozat olyan konstitutív nyilatkozat lenne, amelyet a Pp. szabályaitól függetlenül bármikor megtehető. Az elsőfokú bíróság e körben nem is hivatkozott olyan Pp.-beli jogszabályhelyre, amely ezt az álláspontot alátámasztaná. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perben nem került bizonyításra, hogy a felmondást az arra jogosult személy írta alá, ezért ez már önmagában megalapozza a felperes szerint a keresetét.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[28] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes felett munkaszerződése szerint a munkáltatói jogkört a vezető tisztségviselő, M. J. gyakorolta. A felperes azonnali hatályú felmondását 2018. május 25-én V. Z. személyi vezető, és Gy. A. HR-generalista írta alá.
[29] A felperes a keresetét elsődlegesen az azonnali hatályú felmondás indokolásának valótlanságára és okszerűtlenségére alapította, ugyanakkor a perfelvételi tárgyaláson keresetének jogalapját kiterjesztette arra a körülményre is, hogy az intézkedés nem a munkáltatói jogkört gyakorló személytől származik. Megállapítható, hogy az alperes a perfelvételi tárgyaláson a módosított keresetre akként nyilatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek jogát a munkáltató jogkör gyakorlója delegálta, azaz meghatalmazást adott a jognyilatkozat megtételére, amennyiben pedig ez nem történt meg, akkor a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. A munkáltatói jogkör gyakorlójának jóváhagyó nyilatkozata azonban csak 2019. január 23-án kelt, amit az alperes 2019. február 4-én a 17. sorszám alatti beadványa mellékleteként nyújtott be anélkül, hogy erre kérelmet terjesztett volna elő.
[30] A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló vezető tisztségviselőnek az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti jóváhagyó nyilatkozata olyan, a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát (2018. november) követően bekövetkezett (2019. január) tény, amely az ellenkérelem-változtatás megengedhetőségeinek feltételeit szabályozó Pp. 216. §-a hatálya alá esik, így annak előterjesztésére a Pp. 217. § (1) bekezdésben foglaltak alapján 15 napon belül előterjesztett, indokolt kérelem engedélyezése esetén lett volna csak lehetőség. A jogerős ítélet indokolása ugyanakkor az elsőfokú bíróság 7. sorszámú jegyzőkönyvben a bizonyítás körében adott tájékoztatását megalapozatlanul tekintette az ellenkérelem-változtatásra felhívó, a Pp. 6. §-ában foglalt perkoncentráció érdekének megfelelő felhívásnak, így jogszabálysértően vont le következtetést az alperes mulasztásából.
[31] A Pp. 6. §-a szerint a bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
[32] A Pp. 237. § (4) bekezdése szerint pedig a bíróság az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben az ügy körülményeitől függően a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre felhívással, illetve tájékoztatással járul hozzá ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
[33] A törvény e §-hoz fűzött indokolása szerint "a felek által szolgáltatandó peranyag tekintetében a bíróság kérdéseivel és felhívásaival közrehat abban, hogy a döntés szempontjából lényeges tények és jognyilatkozatok a felek által teljeskörűen előadásra kerüljenek, ezek bizonyítékai megjelölésre és a szükséges indítványok előterjesztésre kerüljenek. A bíróság felhívja a figyelmet és lehetőséget biztosít, hogy a fél tényelőadását tisztázza, megmagyarázza vagy kiegészítse, amennyiben az nem egyértelmű, túl általános, ellentmondásos vagy hiányos. A bíróság felhívja a felek figyelmét arra, ha az előterjesztett bizonyítékok és indítványok nem terjednek ki valamennyi lényeges tényre, vagy szakértői bizonyítás indítványozása szükséges. A bíróság vita esetén közli, hogy valamely tény vonatkozásában melyik felet terheli a szükséges bizonyíték rendelkezésre bocsátása, és tájékoztat ezek vonatkozásában a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve sikertelenségének következményeiről."
[34] Az elsőfokú bíróság felhívása - mely szerint az alperest terheli a bizonyítás azzal kapcsolatban, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személy, annak aláírására jogosult volt, illetve abban az esetben, ha az aláíró személy arra nem volt jogosult, akkor azt a munkáltatói jogkör gyakorlója jóváhagyta - a fenti eljárási jogszabályoknak nem felelt meg. Nem tartalmazza az alperes bizonyításának formai követelményét és határidejét, továbbá az elmulasztás, illetve késedelmes előterjesztés eljárásjogi következményét sem. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a 20. sorszámú jegyzőkönyv szerint - téves jogi álláspontja miatt - a jóváhagyó jognyilatkozat benyújtása és annak felperes általi vitatását követően sem adott tájékoztatást az ellenkérelem-változtatás megengedhetőségének feltételeiről és az ellenkérelem-változás engedélyezése iránti kérelem szükségességéről, amely körülmény nem eshet az alperes terhére.
[35] Az elsőfokú bíróság hiányos, a jogkövetkezményre történő felhívást mellőző tájékoztatása okán az alperes által a perfelvétel lezárást követően, kérelem nélkül benyújtott, egyébként az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglalt anyagi jogszabálynak megfelelő jóváhagyó nyilatkozat figyelmen kívül hagyása a per érdemére kiható eljárási jogszabálysértés.
[36] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[37] Az új eljárás során az ítélőtáblának az Mt. 20. § (3) bekezdésének megfelelő jognyilatkozat figyelembevételével a fellebbezés keretei között kell döntenie annak megalapozottságáról.
(Kúria Mfv.X.10.110/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.X.10.110/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Gogolák Anita Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Gogolák Anita ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.003/2020/4.
Az elsőfokú bíróság határozata: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.132/2018/39.

Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.003/2020/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 31.000 (harmincegyezer) Ft-ban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 377.500 (háromszázhetvenhétezer-ötszáz) Ft-ban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A tényállás
[1] A felperes 2008. szeptember 1-től raktáros-raktárkezelő munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél, távolléti díja 314.628,- forint volt. A munkáltatói jogkört a felperes munkaszerződésében foglaltak szerint a vezető tisztségviselő, M.J. gyakorolta.
[2] A felperes 2018. május 13-án a reggel 6 órás munkakezdése helyett 8 órakor jelent meg munkahelyén, ahol az elvégzett alkoholszondás ellenőrzés 0,3 ezrelék alkohol tartalmat mutatott. Miután a felperes a jegyzőkönyvben foglalt szondáztatás eredményét vitatta, kérésére ugyanezen a napon 10.30-kor vérvizsgálatot végeztek. A toxikológiai vizsgálat eredménye szerint a felperes vérének etil-alkohol tartalma 0,48% volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot jelentett.
[3] Az alperes a 2018. május 25-én kelt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az intézkedés indokolása - utalva a szondáztatás és a vérvizsgálat eredményére - megállapította, hogy a felperes megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat, mely szerint a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének a jogkövetkezményeként 605.760,- forint felmondási időre járó távolléti díj és 648.269,- forint végkielégítés, valamint ezen összegek 2018. június 3-tól számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felmondás nem az arra jogosulttól származott, másodlagos érvelése szerint pedig annak indoka valótlan és okszerűtlen volt.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felmondást nem az arra jogosult személyek írták alá, illetőleg arra is hivatkozott, hogy a jognyilatkozatot a munkáltatói jogkör gyakorlója utólag jóváhagyta. A 2019. január 23-án kelt jóváhagyó nyilatkozatot az érdemi tárgyalási szakban csatolta. Érdemi ellenkérelme szerint a felmondás megfelelt a jogszabályi feltételeknek, mivel a felperes a munkakezdéskor ittas állapotban volt.

Az első- és másodfokú bíróság határozata
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 79.629,- forint perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a 75.200,-forint eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a munkáltatói intézkedést nem az arra jogosult személy írta alá, az alperes pedig a perfelvétel lezárását követően, elkésetten csatolta a szabályzatot és az Mt. 20.§ (3) bekezdése szerinti utólagos jóváhagyó nyilatkozatot. Ezen okiratokat a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 199. § (2) bekezdés b) pont be) alpontja szerint bizonyítékként nem lehetett figyelembe venni.
[7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor - konkrét jogszabályi korlátozás hiányában - a munkáltatónak a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására való jogát nem lehet korlátozni. A csatolt jognyilatkozat nem valamilyen tény, körülmény bizonyítására szolgál, hanem olyan, a per bármely szakaszában megtehető konstitutív jognyilatkozat, amely az eredeti jognyilatkozat érvénytelenségi okát küszöböli ki. Erre tekintettel az azonnali hatályú felmondás jogellenessége - az Mt. 20.§ (3) bekezdése szerinti jóváhagyás okán - nem volt megállapítható.
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság alaptalannak találta a felperes másodlagos kereseti kérelmét is. Kifejtette, hogy az eljárás során készült kiegészített, aggálytalan igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a reggel 8 órakor fennállt 0,855 ezrelék véralkohol koncentráció esetén klinikai tünetek hiányában is megállapítható az alkoholos befolyásoltság ténye. Minthogy a szakvélemény megállapítása szerint a felperes a munkára jelentkezéskor nem volt munkára képes állapotban, megszegte az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségét, ezért az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű volt.
[9] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperes 605.760,- forint felmondási időre járó távolléti díj és 648.269,- forint végkielégítés, továbbá e tőkeösszegek után 2018. június 3-tól a kifizetésig számított késedelmi kamata és 161.756,- forint elsőfokú perköltség megfizetésére. Mellőzte a felperes elsőfokú perköltségben való marasztalását, és kötelezte az alperest 75.200,- forint elsőfokú illeték, 78.978,- forint szakértői díj, 31.350,- forint másodfokú perköltség és 100.300,- forint másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve rögzítette, hogy a perbeli azonnali hatályú felmondást, mint munkáltatói jognyilatkozatot V. Z. személyi vezető és Gy. A. HR generalista írta alá.
[11] A kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság érvelésével. Rámutatott arra, hogy a felperes perfelvételi tárgyaláson módosított keresetére - amelyben elsődlegesen azon a jogalapon támadta meg a munkáltató intézkedését, hogy az nem a jogosulttól származik - az alperes a perfelvétel lezárását megelőzően kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek jogát a munkáltatói jogkör gyakorlója delegálta, azaz meghatalmazást adott a jognyilatkozat tételére, ha pedig ez nem történt meg, akkor a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. A perfelvétel lezárását megelőzően az elsőfokú bíróság tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, amely szerint az alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személy, annak aláírására jogosult volt, ennek hiányában pedig azt a munkáltatói jogkör gyakorlója jóváhagyta. Az alperes a tájékoztatás ellenére az ismertetett tényelőadás bizonyítására indítványt nem terjesztett elő.
[12] Az elsőfokú bíróság ugyanezen a tárgyaláson a 7/II. számú végzésével a perfelvételt lezárta, erre tekintettel, amennyiben az alperes a 2019. január 23-án kelt jóváhagyó nyilatkozat folytán az érdemi tárgyalási szakban az ellenkérelme tényállítását meg akarta változtatni, úgy a Pp. 216. §-a, illetőleg 217. § (1) bekezdésének szabályai szerint 15 napon belül alaki és tartalmi szempontból megfelelő kérelmet kellett volna előterjesztenie, csatolva hozzá az okirati bizonyítékokat. Ehhez képest azonban az alperes csak 2019. február 4-én 17. sorszám alatti beadványában csatolta a jóváhagyó nyilatkozatot, amelyet a 217. § (1) bekezdés szerinti kérelem nélkül nyújtott be. Az alperes e beadványában ellenkérelme tényalapját a korábbiakhoz képest annyiban módosította, hogy a perbeli jognyilatkozatot utólag, 2019. január 23-án hagyta jóvá az alperesi ügyvezető, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója. Az alperes az érdemi tárgyalási szakban az ellenkérelme tényállítását azonban a Pp. 216. § a) pontjának tilalma - önhiba hiánya - folytán már nem változtathatta meg, annak engedélyezésére kérelmet sem terjesztett elő.
[13] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az Mt. 20. § (3) bekezdése a jóváhagyásra nem szab határidőt, de az alperes e jognyilatkozatra hivatkozva módosította ellenkérelme tényállítását a korábbi tényállításához képest. Az ellenkérelemnek része ugyanis a keresetlevélben feltüntetett tényekre vonatkozó vitató nyilatkozatot és védekezést megalapozó tény. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a nem kérelmezett és így nem engedélyezett ellenkérelem változtatás szerinti tényállításra alapította az érdemi döntését, megsértette a Pp. 342. § (1) bekezdésének rendelkezését, vagyis túlterjeszkedett az ellenkérelmen. Ez az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható volt azzal, hogy a másodfokú bíróság a keresetet az ellenkérelem korlátait figyelembe véve bírálta el, így az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére nem volt szükség, az érdemben elbírálható volt.
[14] Az ítélőtábla - egyetértve az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, mely szerint az azonnali hatályú felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ezért a munkaviszony jogellenesen került megszüntetésre - az alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, továbbá a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 179. § (1) bekezdésébe, 183. § (6) bekezdésébe, 185. § (5) bekezdésébe, 189. § (6) bekezdésébe, 191. § (4) bekezdésébe, 199. §-ába, 216. §-ába, 263. § (1) bekezdésébe, továbbá az Mt. 20. § (3) bekezdésébe és 21. § (1) bekezdésébe ütközően az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő.
[16] A felperes a kereseti kérelmét az első tárgyaláson módosította és az érdemi kifogása mellett arra is hivatkozott, hogy a felmondás nem az arra jogosulttól származik, ezért kérte az elsőfokú bíróságot, hogy a munkáltatói jogkör beazonosíthatósága miatt hívja fel az alperest a társasági szerződés csatolására. A perfelvételi tárgyaláson az alperes a felperes bizonyítási indítványának elutasítását kérte, valamint hivatkozott az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint az alperes képviselői jóváhagyták a munkáltatói jognyilatkozatot. Az elsőfokú bíróság ezt követően a feleket a bizonyítási teherről tájékoztatta, azonban arra nem hívta fel az alperest, hogy a felperes keresetváltoztatásával kapcsolatban érdemi ellenkérelem változtatás előterjesztésére van joga, majd a perfelvételi tárgyalást bezárta. Az alperes az érdemi tárgyalás során csatolta a felmondást jóváhagyó nyilatkozatot, mint alperesi tényállítást.
[17] Az alperes álláspontja szerint a felmondást jóváhagyó nyilatkozata nem valamilyen tény, körülmény bizonyítására szolgált, hanem az Mt. 20. § (3) bekezdése alapján megtett, ún. konstitutív hatályú jognyilatkozat, amely az eredeti felmondásra irányuló jognyilatkozat érvénytelenségi okát megszüntette. Ezt a jognyilatkozatot az alperes teljes jogkörrel meghatalmazott jogi képviselője joghatályosan megtehette a perfelvételi tárgyaláson, így az azonnali hatályú felmondás a Pp. 189. § (6) bekezdése és 191. § (4) bekezdése alapján jóváhagyásra került. A jóváhagyó nyilatkozatot az alperes törvényes képviselői határidő nélkül egyébként is megtehették, akár úgy is, hogy bármelyik tárgyaláson megjelennek és azt szóban jegyzőkönyvbe mondják.
[18] A fentiekből és az Mt. 20. § (3) bekezdésének időbeli korlátozást nem tartalmazó rendelkezéséből eredően a jóváhagyó nyilatkozatot az alperes bármikor, határidő nélkül csatolhatta a perben és a nyilatkozatot a bíróság szabadon felhasználhatta ítélete meghozatalakor a Pp. 263. § (1) bekezdése alapján. A jóváhagyó nyilatkozat csatolása nem minősíthető ellenkérelem változtatásnak és bizonyíték csatolásnak sem, mert a jognyilatkozat megtétele nem bizonyítási kérdés, hanem egy olyan alperesi nyilatkozat, amely határidő nélkül megtehető. Amennyiben elfogadnánk a másodfokú bíróság indokolását, akkor a Pp. alkalmazása az Mt. 20. § (3) bekezdés szerinti, időbeli korlátozás nélküli nyilatkozat megtételére vonatkozó szabály alkalmazását kizárná.
[19] A fellebbezési ellenkérelmében már hivatkozottak szerint az alperes a munkáltatói jogkör gyakorlását szabályozta, azt a saját belső honlapján közzétette, ezért a felperesnek az abban foglaltakat ismernie kellett, amely ismeret hiányára a perben ezért rosszhiszeműen hivatkozott. Álláspontja szerint a munkavállalónak alappal kellett volna következtetnie az eljáró jogosultságára.
[20] Amennyiben a fentiekkel szemben a perben megtett nyilatkozata ellenkérelem változtatásnak minősült, úgy a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2019. április 15-én elfogadott 12. számú állásfoglalása szerint a bíróságnak a perfelvételi tárgyaláson az alperest fel kellett volna hívnia a megváltoztatott keresettel szembeni védekezés előterjesztésére. A per adataiból azonban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az ellenkérelem változtatásra nem hívta fel az alperest, kizárólag a bizonyítási teherről oktatta ki a feleket, ezért az alperes eljárása, így esetleges mulasztása az ügy érdemi eldöntésére nem lehetett kihatással.
[21] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati perköltség történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy az alperes által a perben csatolt utólagos jóváhagyó nyilatkozat alkalmas lett volna a felmondás érvénytelenségének kiküszöbölésére. Hangsúlyozta, hogy a munkáltatónak a jognyilatkozat utólagos jóváhagyására vonatkozó joga csak az Mt. 6. § (2) bekezdése keretei között érvényesülhet. A jóváhagyó nyilatkozat annak az alperes által állított ténynek a bizonyítására szolgált volna, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek eljárását jóváhagyta. A jóváhagyás egy nyilatkozat, az pedig, hogy egy nyilatkozat megtételre került-e vagy sem, ténykérdés, amelynek bizonyítására a Pp. szabályainak megfelelően kerülhet sor.
[22] A felperes álláspontja szerint az az alperesi hivatkozás, amely szerint a munkáltató jóváhagyó nyilatkozatát az alperes jogi képviselője is megtehette, eljárásjogi szempontból ellenkérelem változtatásnak minősül, hiszen a tényállítás eltér attól az alperes által a perfelvételi szakban állított ténytől, hogy a munkáltató a felmondást utólag jóváhagyta. A hivatkozás egyébként sem állja meg a helyét, mert tény, hogy az alperesi jogi képviselő jóváhagyó nyilatkozatot a per folyamán nem tett.
[23] Téves az az alperesi jogértelmezés is, mely szerint egy folyamatban lévő perben a Pp. által szabott eljárási keretek között az Mt. 20. § (3) bekezdése szerinti jognyilatkozat határidő nélkül bármikor megtehető, mert arra csak a perfelvételi szakban, a Pp. 216-217. §-ai alapján kerülhet sor. A felülvizsgálati érveléssel szemben hangsúlyozta, hogy csak az írásban megtett jóváhagyó nyilatkozat eredményezhet érvényességet.
[24] Az alperes a perfelvételi tárgyaláson azt állította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a nyilatkozatot jóváhagyta, ugyanakkor azt csak a 2019. február 4-i keltezéssel ellátott előkészítő iratához csatolta, annak ellenére, hogy 2018. november 20-án erről már múlt időben nyilatkozott. Mindezek alapján az alperes a perfelvételi nyilatkozatai szerint állított tények helyett más tényt állított a 2019. január 23-án kelt munkáltatói nyilatkozat becsatolásával. Más tényt pedig az alperes csak abban az esetben állíthatott volna, ha a Pp. 216-219. § rendelkezései által meghatározott eljárásjogi feltételek teljesültek volna.
[25] A felperes nem értett egyet az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint a munkáltatói utólagos jóváhagyó nyilatkozat olyan konstitutív nyilatkozat lenne, amelyet a Pp. szabályaitól függetlenül bármikor megtehető. Az elsőfokú bíróság e körben nem is hivatkozott olyan Pp.-beli jogszabályhelyre, amely ezt az álláspontot alátámasztaná. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perben nem került bizonyításra, hogy a felmondást az arra jogosult személy írta alá, ezért ez már önmagában megalapozza a felperes szerint a keresetét.
[26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott először arra, hogy az elsőfokú bíróság az ellenkérelem változtatásra a perfelvételi tárgyaláson nem hívta fel, így az erre vonatkozó felülbírálati jogkört a másodfokú bíróság nem is gyakorolhatta. Az elsőfokú bíróság a Pp. 110. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségének egyébként is eleget tett, a perfelvételi tárgyalás jegyzőkönyvéből egyértelműen és minden kétséget kizáróan kiderül, hogy az alperesnek lehetősége lett volna a kereset változtatásra nyilatkozni, azonban ezt elmulasztotta. Az alperes által hivatkozott Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának Pp.-vel összefüggésben elfogadott állásfoglalásai nem bírnak kötelező erővel.

A Kúria döntése és annak jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[28] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes felett munkaszerződése szerint a munkáltatói jogkört a vezető tisztségviselő, M. J. gyakorolta. A felperes azonnali hatályú felmondását 2018. május 25-én V. Z. személyi vezető, és Gy. A. HR generalista írta alá.
[29] A felperes a keresetét elsődlegesen az azonnali hatályú felmondás indokolásának valótlanságára és okszerűtlenségére alapította, ugyanakkor a perfelvételi tárgyaláson keresetének jogalapját kiterjesztette arra a körülményre is, hogy az intézkedés nem a munkáltatói jogkört gyakorló személytől származik. Megállapítható, hogy az alperes a perfelvételi tárgyaláson a módosított keresetre akként nyilatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személyek jogát a munkáltató jogkör gyakorlója delegálta, azaz meghatalmazást adott a jognyilatkozat megtételére, amennyiben pedig ez nem történt meg, akkor a jognyilatkozatot utólag jóváhagyta. A munkáltatói jogkör gyakorlójának jóváhagyó nyilatkozata azonban csak 2019. január 23-án kelt, amit az alperes 2019. február 4-én a 17. sorszám alatti beadványa mellékleteként nyújtotta be anélkül, hogy erre kérelmet terjesztett volna elő.
[30] A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló vezető tisztségviselőnek az Mt. 20.§ (3) bekezdése szerinti jóváhagyó nyilatkozata olyan, a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát (2018. november) követően bekövetkezett (2019. január) tény, amely az ellenkérelem-változtatás megengedhetőségeinek feltételeit szabályozó Pp. 216. §-a hatálya alá esik, így annak előterjesztésére a Pp. 217. § (1) bekezdésben foglaltak alapján 15 napon belül előterjesztett, indokolt kérelem engedélyezése esetén lett volna csak lehetőség. A jogerős ítélet indokolása ugyanakkor az elsőfokú bíróság 7. sorszámú jegyzőkönyvben a bizonyítás körében adott tájékoztatását megalapozatlanul tekintette az ellenkérelem-változtatásra felhívó, a Pp. 6. §-ban foglalt perkoncentráció érdekének megfelelő felhívásnak, így jogszabálysértően vont le következtetést az alperes mulasztásából.
[31] A Pp. 6. §-a szerint a bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
[32] A Pp. 237. § (4) bekezdése szerint pedig a bíróság az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben az ügy körülményeitől függően a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre felhívással, illetve tájékoztatással járul hozzá ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
[33] A törvény e §-hoz fűzött indokolása szerint "a felek által szolgáltatandó peranyag tekintetében a bíróság kérdéseivel és felhívásaival közrehat abban, hogy a döntés szempontjából lényeges tények és jognyilatkozatok a felek által teljes körűen előadásra kerüljenek, ezek bizonyítékai megjelölésre és a szükséges indítványok előterjesztésre kerüljenek. A bíróság felhívja a figyelmet és lehetőséget biztosít, hogy a fél tényelőadását tisztázza, megmagyarázza vagy kiegészítse, amennyiben az nem egyértelmű, túl általános, ellentmondásos vagy hiányos. A bíróság felhívja a felek figyelmét arra, ha az előterjesztett bizonyítékok és indítványok nem terjednek ki valamennyi lényeges tényre, vagy szakértői bizonyítás indítványozása szükséges. A bíróság vita esetén közli, hogy valamely tény vonatkozásában melyik felet terheli a szükséges bizonyíték rendelkezésre bocsátása, és tájékoztat ezek vonatkozásában a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve sikertelenségének következményeiről".
[34] Az elsőfokú bíróság felhívása - mely szerint az alperest terheli a bizonyítás azzal kapcsolatban, hogy az azonnali hatályú felmondást aláíró személy, annak aláírására jogosult volt, illetve abban az esetben, ha az aláíró személy arra nem volt jogosult, akkor azt a munkáltatói jogkör gyakorlója jóváhagyta - a fenti eljárási jogszabályoknak nem felelt meg. Nem tartalmazza az alperes bizonyításának formai követelményét és határidejét, továbbá az elmulasztás, illetve késedelmes előterjesztés eljárásjogi következményét sem. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a 20. sorszámú jegyzőkönyv szerint - téves jogi álláspontja miatt - a jóváhagyó jognyilatkozat benyújtása és annak felperes általi vitatását követően sem adott tájékoztatást az ellenkérelem - változtatás megengedhetőségének feltételeiről és az ellenkérelem-változás engedélyezése iránti kérelem szükségességéről, amely körülmény nem eshet az alperes terhére.
[35] Az elsőfokú bíróság hiányos, a jogkövetkezményre történő felhívást mellőző tájékoztatása okán az alperes által a perfelvétel lezárást követően, kérelem nélkül benyújtott, egyébként az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglalt anyagi jogszabálynak megfelelő jóváhagyó nyilatkozat figyelmen kívül hagyása a per érdemére kiható eljárási jogszabálysértés.
[36] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[37] Az új eljárás során az ítélőtáblának az Mt. 20. § (3) bekezdésének megfelelő jognyilatkozat figyelembevételével a fellebbezés keretei között kell döntenie annak megalapozottságáról.

Záró rész
[38] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Pp. 424. § (4) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2020. november 18.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.110/2020)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.