adozona.hu
BH 2021.3.83
BH 2021.3.83
A szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló sem sértheti véleménynyilvánítása során más becsületét, emberi méltóságát. A véleménynyilvánítás attól még nem jogsértő, ha az abban foglalt megállapítással nem mindenki ért egyet [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. § (1) bekezdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bekezdés, 2:43. §, 2:45. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1994. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában zenekari tag/I. hegedű tutti munkakörben. 2002 óta egy Szakszervezet választott szakszervezeti tisztségviselője volt.
[2] 2013. június 8-án B. V. zenekari tag e-mailben egy levelet küldött a zenekar tagjainak, amelyben az aznapi előadáson a trombitás játékával kapcsolatosan éles kritikát fogalmazott meg. Ezzel összefüggésben az alperes főigazgatója a zenekar tagjaival egyebekben azt közölte, hogy "ezt a viselkedést rendkí...
BH 2021.3.83 A szakszervezeti tisztségviselő munkavállaló sem sértheti véleménynyilvánítása során más becsületét, emberi méltóságát. A véleménynyilvánítás attól még nem jogsértő, ha az abban foglalt megállapítással nem mindenki ért egyet [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 9. § (1) bekezdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1)-(2) bekezdés, 2:43. §, 2:45. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában zenekari tag/I. hegedű tutti munkakörben. 2002 óta egy Szakszervezet választott szakszervezeti tisztségviselője volt.[2] 2013. június 8-án B. V. zenekari tag e-mailben egy levelet küldött a zenekar tagjainak, amelyben az aznapi előadáson a trombitás játékával kapcsolatosan éles kritikát fogalmazott meg. Ezzel összefüggésben az alperes főigazgatója a zenekar tagjaival egyebekben azt közölte, hogy "ezt a viselkedést rendkívül károsnak, tarthatatlannak, az együttes munkamorálját, művészi nívóját rombolónak és tűrhetetlennek tartom, és minden, hangsúlyozom: minden elkövetkező esetben - tekintet nélkül az illető személyére - érvénybe léptetem az azonnali elbocsátás intézményét. Különleges eset, hogy a tudomásomra jutott első eset elkövetőjét mindössze írásbeli figyelmeztetésben részesítem - ez ugyan neki szól, de minden bajkeverő értsen belőle".
[3] 2015 decemberében négy túlszolgálatot rendeltek el a zenekar részére. Ennek megvalósítása a már korábban kiadott beosztás miatt - figyelemmel az előadóművészeti törvényben maximalizált, a zenészek által leadandó szolgálatszámokra - váratlan nehézség elé állította a munkáltatót, a zenekart, egyúttal a munkáltatónál működő szakszervezeteket is, amely miatt feszült légkör alakult ki.
[5] Az alperesnél D. G. főzeneigazgatói asszisztens 2016. év folyamán sikeresen pályázott a zenekari igazgató pozícióra, amelyet 2016. augusztus 1-től töltött be.
[6] A felperes 2016. áprilisának vége felé szóvá tette K. B.-nek, a megbízott főzeneigazgatónak, hogy kifogásai vannak M. A. - egyben D. G. házastársa - magatartásával kapcsolatban.
[7] A felperes 2016. május 5-én keltezett, K. B.-nek címzett, zenekari főbizalmiként aláírt elektronikus levelet írt.
[8] A levél tartalmát és annak továbbítását R. O. szakszervezeti elnök jóváhagyta. Azt a felperes a címzetten kívül 2016. május 8-án további, kb. 200 zenekari művésztársának is megküldte elektronikus úton, titkos másolatban.
[9] A felperes 2016. május 6-án levelet írt a főigazgatói asszisztens D. G.-nek, amelyben azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy "[...] amennyiben véleménye van bármelyik zenekari művészről, azt ne a családi megbízottal, hanem szemtől szembe legyen szíves közölni. A közelmúltban számtalanszor fordult elő, hogy az Ön közeli hozzátartója a zenekari árokban, próbateremben vagy a folyosón osztogatta az állásokat, megbízásokat, ígérte az új hangszereket, fizetésemeléseket, tette a megjegyzéseket a kollégák munkájáról. Arra kérem Önt, ha úgy érzi probléma van a munkámmal, vagy bármivel, ami ebben a házban hozzám kapcsolható, felháborítja fizetésem és hatalmam nagysága, akkor ne M. A. zenekari művésznő legyen az, aki a hátam mögött, az Ön nevében terjeszti az Ön véleményét. Az elmúlt egy hónapban számtalanszor futottunk össze véletlenszerűen, egyszer sem próbált meg kapcsolatba lépni velem. Ezáltal valószínűsíthető, hogy felesége az Ön utasítására cselekszik. Jó lenne, ha a vezetői munkássága nem hátulról jövő, mások által végrehajtott kommunikáción alapulna. K. B. mb. főzeneigazgató Úrtól azt hallottam, hogy az Ön zenekari igazgatói kinevezésének egyik alapfeltétele volt, hogy a zenekari tag beosztásban dolgozó felesége nem avatkozik bele az Ön munkájába. Kérem ennek betartását, amennyiben nem megy, remélhetőleg tudják az ilyenkor elvárható megoldást".
[10] Ezt a levelet a felperes a címzetten kívül 2016. május 8-án e-mailben továbbította a főigazgatónak, főigazgató-helyettesének, megbízott főzeneigazgatójának, a főzeneigazgatói asszisztensnek és a szakszervezet elnökének.
[11] Az alperes 2016. május 18-án keltezett, 2016. május 19-én közölt rendkívüli felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. A tényállás rögzítését követően kiemelte, hogy "Tény, hogy az Alaptörvény mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánításhoz való jog szabad gyakorlását, egyúttal azonban leszögezi azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére, valamint [...] a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére [...]". Ebben a körben az indokolás hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (3) bekezdése által felállított korlátokra is, amely szerint a közalkalmazottak véleménynyilvánításhoz való jogukat a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatják. Kiemelte az alperes, hogy "Lényeges, hogy a véleménynyilvánítás milyen hangnemben történik, valamint az is, hogy milyen hatást gyakorol a munkáltatóra nézve". A felmentés rögzítette, hogy "Tekintettel arra, hogy Ön szakszervezeti tisztségviselő is, így Önnek lehetősége lett volna a szakszervezeti tisztségviselők által gyakorolható jogokkal élve [Mt. 272. § (1)-(9) bekezdés], a megfelelő hangnemben, az előírt formában és keretek között eljuttatni a munkáltatóhoz azokat az észrevételeit, amelyek a munkáltató működésével kapcsolatosak. Ön ehelyett a szakszervezeti tisztségviselőként szerzett befolyását kihasználva, azzal visszaélve, nagy nyilvánosság előtt a szabad véleménynyilvánítás korlátait megsértve adott hangot személyes véleményének." Az alperes a felmentésben utalt arra, hogy "a 2016. május 5-ei és május 6-ai levelei D. G.-re és M. A.-ra vonatkozóan olyan tudatos és rosszindulatú kijelentéseket tartalmaznak, amelyek az érintetteket személyiségüket illetően sértik. Azzal pedig, hogy véleményét a zenekar minden tagjának és a vezetőségnek is megküldte, nyilvánvalóan azt kívánta elérni, hogy feszültséget generáljon a zenekar tagjai között, az új vezető ellen hangolja a tagokat és a vezetőséget, alá is ásva ezzel D. G. majdani vezető tekintélyét [...]". A rendkívüli felmentés indokolásában utalt arra, hogy a munkáltatói jogok gyakorlója 2013. június 15-én kifejezetten tájékoztatta a zenekari művészeket arról, hogy kötelesek tartózkodni az egymással kapcsolatos véleménynyilvánítástól. A munkáltatónál a címlista használatával kapcsolatosan kialakult rend alapján a felperes kötelezettségszegést követett el akkor, amikor a korábbi munkáltatói felhívás ellenére személyes véleményét nem kizárólag az érintettekkel közölte, hanem azt a zenekar tagjai számára is megismerhetővé tette, nyilvánosan lejáratva és megszégyenítve ezzel a fent megnevezett munkatársait [Mt. 52. § (1) bekezdés c) pont].
[12] A rendkívüli felmentés közlését követően, 2016. május 21-én 111 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy a főigazgató a felperes felmentésére vonatkozó döntését gondolja újra, és azt vonja vissza.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[13] A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság - az egyenlő bánásmód megsértésére tekintettel - állítsa helyre közalkalmazotti jogviszonyát, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti időtartamot tekintse közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek, és kötelezze az alperest 11 074 000 forint elmaradt "munkabér" megfizetésére.[14] A felperes álláspontja szerint a munkáltató intézkedése nem volt valós és okszerű. Az általa írt levelek tényközléseket tartalmaztak, az igazat írta le, ezért az azokban foglaltak más személyiségi jogát, becsületét nem sértették.
[18] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes az eljárásával közalkalmazotti jogviszonyból származó, nevezetesen az Mt. 6. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési, valamint az Mt. 8. § (3) bekezdésében, illetve az Mt. 52. § (1) bekezdés c)-e) pontjában foglalt magatartási követelményeket rögzítő lényeges kötelezettségeinek szándékos és jelentős mértékű megszegésével járt el, ezért kellett a jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetni.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[19] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[20] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt Magyarország Alaptörvénye IX. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra, valamint ugyanezen cikk (4) bekezdésére. Hivatkozott a Kjt. 2. § (3) bekezdésére és az Mt. 8. § (3) bekezdésére. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre is.
[21] Fentiek alapján kifejtette, hogy a jogalkotó mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánítás szabad gyakorlásának jogát, azonban egyúttal kifejezi ezen alapjog gyakorlásának korlátait is, amelyet más emberi méltóságának tiszteletben tartásában jelöl ki. A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban ezen alapjog másként érvényesül, további korlátokkal egészül ki. A véleménynyilvánítási jog korlátjának két lényeges eleme a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekének súlyos megsértése vagy annak veszélyeztetése.
[24] A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként ítéleti bizonyossággal nem tudta megállapítani a felperes állításának valóságát. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a levelek M. A. jó hírnevének megsértésére alkalmas, valótlan tényközléseket tartalmaztak, továbbá D. G. részére címzett levél az ő megítélésének hátrányos befolyására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítást tartalmazott.
[25] A felperes nem vitatta, hogy a 2016. május 5-ei, szakszervezeti főbizalmiként aláírt levelét a zenekar tagjai részére 2016. május 8-án továbbította. A bíróság által meghallgatott tanúk arról nyilatkoztak, hogy a felperes leveleinek megírásakor eleve feszült légkör volt a munkáltatónál. A felperes ebben a helyzetben, egy aznapra kiírt előadást megelőzően továbbította a levelét a zenekar tagjainak, ami a bíróság megítélése szerint alkalmas volt arra, hogy a munkáltató szervezeti érdekeit sértse.
[26] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kjt. 33/A. § (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre, valamint a (3) bekezdésben foglaltakra. Hivatkozott az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésére és az 52. § (1) bekezdés c)-e) pontjában foglaltakra.
[27] A 2016. május 18-án keltezett, a felperessel a következő napon közölt rendkívüli felmentés indokolásában a munkáltató azt rótta a felperes terhére, hogy levelei az érintettekre vonatkozóan olyan tudatos és rosszindulatú kijelentéseket tartalmaznak, amelyek őket személyiségüket illetően sértik. A levelek megküldésével azt kívánta elérni, hogy feszültséget keltsen a zenekar tagjai között, az új vezető ellen hangolja a tagokat és a vezetőket, aláásva ezzel D. G. tekintélyét.
[28] A bíróság szerint a felperes a leveleiben szükségtelenül bántó, személyükben megalázó kijelentéseket tett az érintett személyekre, így a felmentés ezen indoka valós.
[29] A felperes szakszervezeti tisztségviselő tevékenységével kapcsolatban a bíróság utalt az Mt. 272. § (6) bekezdésében foglaltakra. A felperes szakszervezeti főbizalmiként írt levelében nem az általa képviselt szakszervezeti tagok érdeke védelmében lépett fel. Ez esetben ugyanis pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy kinek a részére, milyen állás, pozíció, hangszer osztogatására hivatkozik, milyen fizetésemelésre, mentori pozícióra vonatkozó ígéret hangzott el. A felperes levele azonban erre semmilyen konkrétumot nem tartalmazott.
[30] A levélből azt sem lehetett megállapítani, hogy a felperes a kollektív érdekek védelme érdekében lépett volna fel, mivel az abban megfogalmazott állítások nem olyan problémát vetettek fel, amelyek a munkavállalók közül mindenkit egységesen érintettek. A felperes ezen levelének az M. A. személyére utaló bekezdésében a munkatársát érintő valótlan személyes hangnemű magánvéleményt tartalmazó kijelentéseket tett úgy, hogy annak kinyilvánítására indokolatlanul használta fel szakszervezeti tisztségviselő mivoltát, majd a levelét megküldte olyan személyek részére, akik a probléma megoldásában nem voltak érintettek.
[31] A felperes 2016. május 6-ai keltezésű, D. G.-nek címzett levelével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy abban a felperes a másik levélben rögzítettekhez képest még személyesebb hangvételben fogalmazott, abban szükségtelenül bántó, megalázó kifejezéseket használ, amikor a levél címzettjét felhívta, hogy ne a "családi megbízottal" közölje a véleményét, valamint leírta, hogy a hozzátartozó a zenekari árokban a próbateremben vagy a folyosón állásokat osztogat, pozíciókat ígér, új hangszereket, fizetésemelést helyez kilátásba, illetve megjegyzéseket tesz a munkatársak munkájára.
[32] Az alperes a rendkívüli felmentésben valós indokokat hozott fel, a felperes a szakszervezeti tisztségviselő mivoltát felhasználva, azzal visszaélve, nagy nyilvánosság előtt, a szabad véleménynyilvánítást megsértve adott hangot személyes véleményének.
[34] Az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt védett tulajdonság ismeretében csoportképző ismérvként az érdekképviseleti szervezethez tartozást kellett figyelembe venni.
[35] A felperes nem tudott a per során összehasonlítható helyzetben levő személyt megjelölni. Állítása értelmében az érdekképviseleti szervhez tartozó tisztségviselők kerülnek általában hátrányba. A bíróság megítélése szerint a felperes az érdekképviseleti tisztséget mint védett tulajdonságot a per során összevonta a konkrét, szakszervezeti tisztség keretében kifejtett tevékenységgel, így valószínűsítési kötelezettségének sem tett eleget. Az alperes helytállóan érvelt ebben a körben azzal, hogy "hipotetikus alany" jelen esetben nem értelmezhető, mivel a gyakorlat értelmében az abban az esetben jelölhető meg, ha például egy kiválasztási eljárás során a munkavállalónak a többi jelentkező személyről nincs információja.
[36] Az Mt. 273. § (1) bekezdés c) pontjára történő felperesi hivatkozással összefüggésben a bíróság kifejtette, hogy az alperes valós indokok alapján, okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felszámolása a súlyos kötelezettségszegésekre tekintettel az adott esetben azonnali hatállyal indokolt volt, megalapozatlannak találta a felperes egyéb érvelését.
[37] Az elsőfokú bíróság az Mt. 7. § (1) bekezdésére utalással azt rögzítette, hogy a 2015 decemberében küldött sms-ben foglaltak mellett sem állapítható meg a joggal való visszaélés.
[38] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és a 2016. május 18-án kelt rendkívüli felmentés jogellenességére tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította. A követelés összegére nézve a másodfokú bíróság az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak. A törvényszék a tényállás kiegészítését követően nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével.
[39] A rendkívüli felmentés indokainak valósága és okszerűsége körében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a 2016. május 5-ei levélben a felperes szakszervezeti tisztségviselőként összesen 5 különböző olyan problémát jelzett a zenekar szakszervezeti főbizalmijaként, amelyek a szakszervezeti tevékenységéhez tartoztak, egyike kifejezetten a Kollektív Szerződéshez kapcsolódott.
[40] A főigazgató által írt sms, amely a felperes személyét érintő durva hangvételű volt, joggal vetette fel benne annak lehetőségét, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója részére küldött jelzéseket nem vizsgálták ki, mint ahogy ez történt is.
[41] A 2016. május 6-ai levél kapcsán tényként rögzíthető, hogy abban a felperes a május 5-ei elektronikus levelében felvetett egyik problémás témát ismételte meg, de már csak a saját személyére vonatkozóan. Ezt az elektronikus levelet a felperes a kérdéssel közvetetten érintett D. G.-n keresztül csak a zenekari vezetőknek küldte meg.
[42] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elektronikus levelek nem voltak minősíthetetlen stílusúak, azokra a felperes szakszervezeti tisztségviselőként válaszokat várt, és a levelekben felvetetteket lehetősége volt a bírósági eljárásban is bizonyítani.
[43] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, különösen a tanúvallomások alapján nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a szakszervezeti tisztségét, befolyását kihasználva, azzal visszaélve járt el, és csupán a személyes véleményének adott hangot a leveleiben. Nem bizonyított, hogy a felperes célja D. G. és M. A. megszégyenítése, nyilvános lejáratása volt, és az, hogy "feszültséget generáljon" a zenekar tagjai és az új vezetők között. A 2016. május 5-ei, szakszervezeti főbizalmiként írt levélből éppen az következik, hogy megoldást keresett a már kialakult helyzetre, amelyet nem ő maga okozott. A felperes nem a felettesei megkerülésével járt el, mert a levelek megírását megelőzően már szóban jelezte aggályait K. B.-nek, és amikor hetekkel később sem kapott választ, akkor intézkedett.
[44] Ebből következően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmentésben hivatkozottak nem valósak, a felperes magatartása nem valósította meg az Mt. 6., 8. és 52. §-ában foglaltak szándékos és jelentős mértékű megsértését. Ezért az alperes által kibocsátott rendkívüli felmentés jogellenesnek minősül a Kjt. 33/A. § (2) bekezdése alapján.
[45] Az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes teljeskörűen és a jogszabálynak megfelelően adta elő, hogy védett tulajdonsága a szakszervezeti hovatartozása, illetve tevékenysége volt az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § s) és t) pontjának megfeleltethető. Az elszenvedett hátrány pedig a jogviszony azonnali hatállyal történő megszüntetése. Lehetséges olyan helyzet is, amikor nincs konkrét összehasonlítható személy, csoport megjelölve (Mfv.I.10.044/2014/4.). Mindezek alapján az alperesnek kellett az Ebktv. 19. §-a alapján bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, vagy azt nem volt köteles megtartani. Az alperes - nemleges bizonyítás helyett - éppen azt bizonyította, hogy a felperessel szemben alkalmazott szankció közvetlen összefüggésben állt szakszervezeti tevékenységével. Lényeges és alapvető bizonyíték volt ebben a körben a főigazgató azon 2015. decemberi sms üzenete, amely tartalmában a felperes érdekképviseleti tevékenységét kritizálta, ugyanakkor egyértelműen kilátásba helyezte az elbocsátás lehetőségét is, amennyiben a felperes nem hagy fel a közalkalmazottak érdekeinek képviseletével.
[46] Megalapozott következtetést lehetett levonni arra, hogy az alperes által alkalmazott intézkedés és a felperes védett tulajdonsága között okozati összefüggés volt, az alperes a szakszervezeti tagsággal, tevékenységgel kapcsolatosan értékelte a felperes magatartását, eljárása sértette az egyenlő bánásmód követelményét, ezért a felperes kereseti kérelmének megfelelően a jogellenesség jogkövetkezményeként a másodfokú bíróság a közalkalmazotti jogviszonyt helyreállította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme
[48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen e fellebbezett rendelkezést nem érintve, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellet. Másodlagosan új határozat meghozatalát indítványozta a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.[49] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdését, a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontját, az Mt. 6. § (1), (2) bekezdését, az Mt. 8. § (3) bekezdését, 52. § (1) bekezdés c) pontját, 83. § (1) bekezdés a) pontját, 272. § (2), (3) és (6) bekezdését jelölte meg, valamint az Ebktv. 8. § s), t) pontját, 19. § (1), (2) bekezdését és 21. §-át.
[50] Az alperes álláspontja szerint a kiegészített tényállás több helyen is iratellenes, olyan megállapításokat tartalmaz, amelyeket a bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok, a felek nyilatkozatai nem támasztanak alá, ezáltal sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[51] A perben semmilyen adat, tény, körülmény nem merült fel, amely igazolná, hogy a szakszervezet vezetősége a felperes intézkedéseivel összefüggésben bármiféle döntést is hozott volna.
[57] Alaptalan a másodfokú bíróság azon ítéleti megállapítása, miszerint a felperes által írt levél nem volt minősíthetetlen stílusú, hangvételű. Egyrészt M. A. nem osztogatott állásokat, megbízatásokat, nem ígért új hangszereket, másrészt pedig abban az esetben is megvalósította felperes a rendkívüli felmentés indokolásában írt kötelezettségszegést, ha ez bizonyított lenne. A felperes kötelezettségszegése ugyanis abban állt, hogy munkatársainak a személyére, tevékenységére sértő kijelentést tett. A véleménynyilvánítás akkor ütközik az Mt. 8. § (3) bekezdésébe, illetőleg akkor sérti az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat, ha az olyan módon történik, amely sérti a munkáltató vagy más munkatárs jogos érdekét, jó hírnevét, személyiségét.
[58] Egyetlen közalkalmazott sem jogosult leendő vezetőjével szemben olyan számonkérő hangot megengedni, mint amit a felperes 2016. május 6-ai levele tartalmaz. Elképzelhetetlen, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban bármely beosztott a saját hatalmát hangoztassa a vezetővel szemben, számonkérje a vezetőt pályázati feltételei betartását illetően, vagy ha ez "nem megy", akkor felhívja a vezető figyelmét az elvárható magatartásra. E körben az alperes utalt az EH 2004.1050. számú, EH 2002.678. számú elvi határozatra, valamint a Kúria Mfv.I.10.190/2013. számú eseti döntésére.
[70] A felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére kizárólag azon okból került sor, amelyre a rendkívüli felmentés is hivatkozott, nevezetesen a felperes két olyan tartalmú levelére, amely hangvétele elfogadhatatlan, tartalma sértő. Az alperes a 2013. június 15-én írt utasításában foglaltak szerint járt el.
[71] Az alperes főigazgatója 2015 decemberében sms-t írt a zenekari igazgatónak a felperes szakszervezeti tevékenységét kifogásolva, azonban az sms megírásán túl semmiféle intézkedést nem tett, felperest semmiféle hátrány nem érte.
[72] A főigazgató előadása szerint egy kivételes helyzetben történt az sms elküldése, amikor soron kívül kellett a fenntartónak megfelelve egy előadást megtartani. A munkáltató elvárta volna a szakszervezettől és a felperestől is, hogy segítő együttműködést tanúsítson, ehelyett a felperes kizárólag az előírások betartására tudott koncentrálni.
[73] Felperes maga sem számolt be arról, hogy a rendkívüli felmentését megelőzően bármiféle hátrány érte volna szakszervezeti tevékenysége miatt.
[74] A perben rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem támasztja alá, hogy az alperes kizárólag azért élt a felperessel szemben a felmentés helyett a rendkívüli felmentéssel, hogy azzal kikerülhető legyen a szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem.
A Kúria döntése és jogi indokai
[87] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[89] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2016. május 5-én elektronikus levelet küldött a főzeneigazgatónak címezve. Ez tartalmát tekintve - mint arra a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá - szakszervezeti tevékenységéhez kapcsolódott, és az abban foglaltak a zenekar tagjait érintették.
[90] A felperes ezen levél megfogalmazásakor szakszervezeti főbizalmiként járt el, az általa feltett kérdések a munkáltató és szakszervezet tevékenységéhez kapcsolódtak [Mt. 272. § (4)-(6) bekezdés], érintve a Kollektív Szerződéssel összefüggő problémafelvetést is. E körben nincs jelentősége annak, hogy az alperes az eljárás során a feltett kérdéseket "érdektelennek" minősítette, illetve olyannak, aminek nem lehetett érdemi kihatása, vagy válaszra sem érdemes.
[91] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a levelet azután fogalmazta meg, hogy a főzeneigazgató a szóbeli felvetései ellenére nem folytatott vizsgálatot, nem intézkedett. A levél tartalmát és továbbítását a szakszervezeti elnök is jóváhagyta. Nincs annak jelentősége, hogy nem a szakszervezet teljes vezetősége nyilvánított véleményt, a levelet a felperes saját nevében írta alá mint zenekari főbizalmi, amire jogosult volt, az a szakszervezeti elnök tudtával és jóváhagyásával történt.
[92] Ugyancsak alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, miszerint nem bizonyított, hogy a kollégák kérték fel a felperest az intézkedésre. A levél számos olyan kérdéssel foglalkozott, ami a teljes zenekart érintette, és ennek csak kis részét képezte az, hogy a "zenekari árokban és környékén egy elfogadhatatlan jelenség uralkodik". Az alperes maga sem vitatta, hogy a kérdéses időszakban a munkáltatónál rossz légkör uralkodott, a felperes mint szakszervezeti főbizalmi a helyzet rendezésére törekedett a problémák felvetésével.
[93] A levelet a felperes a zenekari tagok részére tájékoztató jelleggel küldte meg, mivel szakszervezeti főbizalmi tisztségéből adódóan kötelezettsége is volt a kollégák értesítése az általa feltárt és felvetett problémákról, illetve annak igazolása, hogy azok megoldására intézkedéseket kezdeményezett.
[94] Nem tekinthető iratellenesnek azon jogerős ítéleti megállapítás, miszerint az alperes a szakszervezeti főbizalmi által felvetett problémák egyikét sem vizsgálta. Ó. Sz. maga nyilatkozott úgy, hogy "arra a kérdésre vonatkozóan, hogy tartottam-e vizsgálatot, illetve a levélben foglaltak valóságtartalmáról meggyőződtem volna azt tudom elmondani, hogy az egész felvetés pletyka szinten értékelendő, komolytalan volt, ugyanis M. A., illetve az ő férje nem voltak abban a helyzetben, hogy ilyet megtehessenek".
[95] Ugyancsak helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a 2016. május 6-án kelt levélben a felperes "zenekari művészként" az előzőekben megfogalmazott problémát ismételte meg, alapvetően saját személyére vetítve, de "bármely zenekari művész" védelmében. Ezt a levelet a felperes nem hozta nyilvánosságra, kizárólag azon vezetőknek küldte meg, akiktől a helyzet rendezése várható volt.
[96] Mindkét levél kapcsán a munkáltató a felperes megengedhetetlen, minősíthetetlen, hangvételére utalt, valamint arra, hogy a felperes túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit.
[97] A felperes a levelekben saját véleményét fogalmazta meg, személyiségijog-sértés megállapítására az a kifejezésmódja miatt sem volt alkalmas. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás alapjog, "a véleményt annak érték- és igazságtartamára tekintet nélkül védi". Ez azonban értelemszerűen nem jelentheti azt, hogy nem kellene védeni más becsületét vagy emberi méltóságát. Jelen esetben a felperes a levelekben véleményét rögzítette, megfogalmazása nem volt indokolatlanul bántó, sértő és durva [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (1) bekezdés], és ennek megválaszolását, a felhozott problémák megoldását várta. Ennek tükrében nem volt megállapítható a munkáltató, a munkatárs becsületének vagy emberi méltóságának megsértése. A véleménynyilvánítás nem jogsértő még akkor sem, ha a megállapítás vitatható, azzal nem mindenki ért egyet.
[99] A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik, és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint - bírálják el, vizsgálva, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentét miként oldható fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve; Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.). Jelen esetben a másodfokú bíróság következtetése helytálló volt, jogszabálysértés megállapítására nem adott alapot.
[100] A másodfokú bíróság helytálló következtetést vont le, amikor kifejtette, hogy a felperes által felvetett problémák a zenekar számos tagját érintették, a levelek hangneme nem volt elfogadhatatlan, minősíthetetlen, és nem lehetett arra következtetni, hogy szakszervezeti tisztségével visszaélve járt el. Nem valósította meg az Mt. 6., 8. és 52. §-ában foglaltak megsértését, a munkáltató rendkívüli felmentése jogellenes volt [Kjt. 33/A. § (2) bekezdés]. A 2013. június 15-ei utasítás megszegése sem nyert bizonyítást, mert a felperes által írt levelek az abban megfogalmazottakat nem sértették különös tekintettel arra, hogy szakszervezeti tisztségviselőként, a köz érdekében járt el.
[101] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 5. pontjához fűzött indokolás szerint a felmondás (azonnali hatályú felmondás, felmentés) jogellenességére alapított munkaügyi perben - a kereseti kérelem keretei között - az egyenlő bánásmód megsértésére alapított igényt megelőzően az indokolás jogszerűsége (világosság, valóság, okszerűség, azonnali hatályú felmondás esetén a törvényben előírt indok) vizsgálandó. A jogellenesség megállapítása esetén ezt követően az egyenlő bánásmód megsértésére vonatkozó kereset annyiban vizsgálandó, amennyiben ehhez kapcsolódó önálló igényt (munkaviszony helyreállítása - Mt. 83. § vagy sérelemdíj - Mt. 9. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 2:52. §) érvényesít a munkavállaló.
[102] A hivatkozott KMK vélemény 1. pontjában foglaltak értelmében az Ebktv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsértéskor rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Emellett legalább állítania kell, hogy összefüggés van a hivatkozott hátrány és a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonság között. A felperesnek csak azt kellett valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és az Ebktv. 8. §-a szerinti valamely védett tulajdonsággal rendelkezik. A törvény nem írja elő az igényérvényesítő számára a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés bizonyítását, illetve valószínűsítését. Az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltató kötelezettsége bizonyítani, hogy hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között, azaz megtartotta az Ebktv. és a Mt. vonatkozó előírásait, vagy azt nem volt köteles megtartani.
[103] Jelen esetben a felperes védett tulajdonságként szakszervezeti tisztségviselő státuszát jelölte meg [Ebktv. 8. § s), t) pont], az elszenvedett hátrány pedig jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt. Az alperesnek kellett tehát bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét vagy azt nem volt köteles megtartani. Ezen kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni.
[104] A 2015 decemberében kelt sms egyértelműen a felperes szakszervezeti tisztségviselői tevékenységére tesz kritikai észrevételeket azzal, hogy emiatt kilátásba helyezi a felperes jogviszonyának megszüntetését is, ha "nem állítják le".
[105] A perben meghallgatott tanúk közül F. P. úgy nyilatkozott, hogy "azt hallottam a folyosón, hogy a vezetőség részéről érkezett felé a jelzés, hogy vegyen vissza az aktív szakszervezeti tevékenységéből". Dr. P. L. A. tanúvallomása szerint pedig "szakszervezeti vezetőként ő sokszor került összetűzésbe" .
[106] Mindezzel összefüggésben áll az alperes törvényes képviselőjének perben tett nyilatkozata, amely szerint "mind a kettő, alperesnél működő szakszervezet a gyakorlat szerint bármikor képes volt arra, hogy megakassza az ügymenetet, a munkafolyamatot, tehát, hogy gátolja a munkáltatót a szakszervezeti jogokra hivatkozással, a küllők közé betegyék a szekérrudat". Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperest szakszervezeti tisztségviselői mivolta miatt érte hátrány.
[107] A Kúria helytállónak találta a másodfokú bíróság érvelését a felperes jogviszonya helyreállítása körében, jogszabálysértés nem történt.
[108] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján részítéletnek tekintve azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.304/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.304/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Rácz Réka ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Kozma Anna ügyvéd
A per tárgya: rendkívüli felmentés jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.077/2019/10.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 76.M.1700/2016/44.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.077/2019/10. számú rész-közbenső ítéletét részítéletnek tekinti, és azt hatályában fenntartja.Kötelezi alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 nap alatt felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségként 70.000 (hetvenezer) forintot, míg a le nem rótt 671.200 (hatszázhetvenegyezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárás illetéket az állam viseli.
A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1994. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában zenekari tag/I. hegedű tutti munkakörben. 2002. óta egy Szakszervezet választott szakszervezeti tisztségviselője volt.[2] 2013. június 8-án B. V. zenekari tag e-mailben egy levelet küldött a zenekar tagjainak, amelyben az aznapi előadáson a trombitás játékával kapcsolatosan éles kritikát fogalmazott meg. Ezzel összefüggésben az alperes főigazgatója a zenekar tagjaival egyebekben azt közölte, hogy "ezt a viselkedést rendkívül károsnak, tarthatatlannak, az együttes munkamorálját, művészi nívóját rombolónak és tűrhetetlennek tartom, és minden, hangsúlyozom: minden elkövetkező esetben - tekintet nélkül az illető személyére - érvénybe léptetem az azonnali elbocsátás intézményét. Különleges eset, hogy a tudomásomra jutott első eset elkövetőjét mindössze írásbeli figyelmeztetésben részesítem - ez ugyan neki szól, de minden bajkeverő értsen belőle. ÓSz".
[3] 2015. decemberében négy túlszolgálatot rendeltek el a zenekar részére. Ennek megvalósítása a már korábban kiadott beosztás miatt - figyelemmel az előadóművészeti törvényben maximalizált, a zenészek által leadandó szolgálatszámokra - váratlan nehézség elé állította a munkáltatót, a zenekart, egyúttal a munkáltatónál működő szakszervezeteket is, amely miatt feszült légkör alakult ki.
[4] Ebben az időszakban S. B. volt a főzeneigazgató, aki közvetlen kapcsolatban állt a főigazgatóval és a szakszervezetekkel is. A főigazgató 2015. december 11-én 8 óra 30-perckor sms üzenetben a következőket közölte a főzeneigazgatóval: "B.-m, ha ezt a fasz L.-ot nem állítjátok le, az az utolsó szög lesz a koporsóban. Elegem van az önigazgatás legfőbb haverjából, aki hazudik, mint a vízfolyás, és lázítja a zenekart. Ki fogom rúgni, és nem csak őt. Mégis mi a szar folyik ott nálatok?".
[5] Az alperesnél D. G. főzeneigazgatói asszisztens 2016. év folyamán sikeresen pályázott a zenekari igazgató pozícióra, amelyet 2016. augusztus 1-től töltött be.
[6] A felperes 2016. áprilisának vége felé az Erkel Színházban szóvá tette K. B.-nak, a megbízott főzeneigazgatónak, hogy kifogásai vannak M. A. - egyben D. G. házastársa - magatartásával kapcsolatban. Akkor K. B. nem tudott erre nyilatkozni, azt ígérte, utána jár a dolognak.
[7] A felperes 2016. május 5-én keltezett, K. B.-nak címzett, zenekari főbizalmiként aláírt elektronikus levele a következőket tartalmazz: "Néhány kérdés, amelyekre szeretnénk választ kapni. Tegnap este kaptunk egy e-mailt a zenekari irodától. Az elkövetkezendő pár hétben legalább 8 változást jeleztek benne. Már évek óta mondjuk, kérjük, hogy vegyék a zenekari művészeket emberszámba, nem lehet csak ide-oda pakolgatni őket. Most hallottam, hogy amit tegnap küldtek változásnak, ma már visszavonták. Hogyan is kellene nekünk mindent egyforma színvonalon előadni, mikor kiszámíthatatlan, hogy mikor mit kell csinálni. Nem tudom, hogy olvastad-e a KSZ-tervezet módosítást. Hihetetlen, hogy ilyen használhatatlan szöveget a főigazgató-helyettesi titkárság kiküld aláírásra! Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményedre.
A zenekari árokban és környékén egy elfogadhatatlan jelenség uralkodik. Mint már szóban jeleztem neked, jövőbeli zenekari igazgatónk közeli hozzátartozója átvette az irányítást. Állásokat, pozíciókat osztogat, hangszereket, mentori megbízásokat, fizetésemeléseket ígér zenekari művész kollégáinknak. A főzeneigazgatói asszisztens nevében beszél, állítólagos véleményét közli a kollégákkal. Azt mondtad, D. G. kinevezésének egyik alapfeltétele volt, hogy a zenekarban dolgozó felesége nem avatkozik bele férje munkájába. Mikor próbálsz érvényt szerezni ennek?
Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a június 21-re kitűzött hegedű próbajátékhoz kapcsolódó sorsolás a megjelent felhívás szerint június 20-án lesz. Előző nap honnan fogjuk tudni, hogy kik jönnek a jelentkezők közül? Már a harmadik variáció van fenn a honlapon, és még senki nem javította ki. A meghallgatásokra készülő nem operás zenész kollégák egyre inkább komolytalannak érzik a próbajátékok kiírását.
Az előadáshoz kapcsolódóan kaptunk főigazgató úrtól egy felhívást, hogy próbáljuk meg szeretteinket meginvitálni. Nem tartod furcsának, hogy az ott dolgozóknak kellene megtölteni a nézőteret? Magunknak játszunk, nem a közönségnek? Vajon mit csinálnak a közönségszervezők? Valakinek nem kellene a jelennel is foglalkoznia? Ilyenkor nem fontos a bevétel nagysága, csak akkor, ha filharmónia koncert van? Érdemes lenne utána nézni, hány esetben kaptunk értesítést arról, hogy nem sikerült eladni a jegyeket, töltsük meg a nézőteret 2.500 forintét. Üdvözlettel: L. I. MZTSZ zenekari főbizalmi, Budapest, 2016. 05. 05.".
[8] A levél tartalmát és annak továbbítását R. O. szakszervezeti operaházi elnök jóváhagyta. Azt a felperes a címzetten kívül 2016. május 8-án további, kb. 200 zenekari művésztársának is megküldte elektronikus úton, titkos másolatban.
[9] A felperes 2016. május 6-án - mint L. I. zenekari művész - levelet írt a főigazgatói asszisztens D. G.-nak, amelyben azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy "[...] amennyiben véleménye van bármelyik zenekari művészről, azt ne a családi megbízottal, hanem szemtől szembe legyen szíves közölni. A közelmúltban számtalanszor fordult elő, hogy az Ön közeli hozzátartója a zenekari árokban, próbateremben vagy a folyosón osztogatta az állásokat, megbízásokat, ígérte az új hangszereket, fizetésemeléseket, tette a megjegyzéseket a kollégák munkájáról. Arra kérem Önt, ha úgy érzi probléma van a munkámmal, vagy bármivel, ami ebben a házban hozzám kapcsolható, felháborítja fizetésem és hatalmam nagysága, akkor ne M. A. zenekari művésznő legyen az, aki a hátam mögött, az Ön nevében terjeszti az Ön véleményét. Az elmúlt egy hónapban számtalanszor futottunk össze véletlenszerűen, egyszer sem próbált meg kapcsolatba lépni velem. Ezáltal valószínűsíthető, hogy felesége az Ön utasítására cselekszik. Jó lenne, ha a vezetői munkássága nem hátulról jövő, mások által végrehajtott kommunikáción alapulna. K. B. mb. főzeneigazgató Úrtól azt hallottam, hogy az Ön zenekari igazgatói kinevezésének egyik alapfeltétele volt, hogy a zenekari tag beosztásban dolgozó felesége nem avatkozik bele az Ön munkájába. Kérem ennek betartását, amennyiben nem megy, remélhetőleg tudják az ilyenkor elvárható megoldást".
[10] Ezt a levelet a felperes a címzetten kívül 2016. május 8-án e-mailben továbbította a főigazgatónak, főigazgató-helyettesének, megbízott főzeneigazgatójának, a főzeneigazgatói asszisztensnek és az MZTSZ elnökének.
[11] Az alperes 2016. május 18-án keltezett, 2016. május 19-én közölt rendkívüli felmentéssel felperes közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. A tényállás rögzítését követően kiemelte, hogy "Tény, hogy az Alaptörvény mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánításhoz való jog szabad gyakorlását, egyúttal azonban leszögezi azt is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére, valamint [...] a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére [...]". Ebben a körben az indokolás hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 8. § (3) bekezdése által felállított korlátokra is, amely szerint a közalkalmazottak véleménynyilvánításhoz való jogukat a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatják. Kiemelte az alperes, hogy "Lényeges, hogy a véleménynyilvánítás milyen hangnemben történik, valamint az is, hogy milyen hatást gyakorol a munkáltatóra nézve". A felmentés rögzítette, hogy "Tekintettel arra, hogy Ön szakszervezeti tisztségviselő is, így Önnek lehetősége lett volna a szakszervezeti tisztségviselők által gyakorolható jogokkal élve (Mt. 272. § (1) - (9) bekezdés), a megfelelő hangnemben, az előírt formában és keretek között eljuttatni a munkáltatóhoz azokat az észrevételeit, amelyek a munkáltató működésével kapcsolatosak. Ön ehelyett a szakszervezeti tisztségviselőként szerzett befolyását kihasználva, azzal visszaélve, nagy nyilvánosság előtt a szabad véleménynyilvánítás korlátait megsértve adott hangot személyes véleményének [...]". Az alperes hangsúlyozta, hogy "Az a körülmény, hogy a véleményének szabadon hangot adhat, nem jelentheti azt, hogy azt a munkáltató jogos gazdasági és szervezeti érdekeivel ellentétesen, azt sértő, illetve veszélyeztető módon, visszaélve gyakorolhatja [...]". Az alperes a felmentésben utalt arra, hogy "a 2016. május 5-ei és május 6-ai levelei D. G.-ra és M. A.-ra vonatkozóan olyan tudatos és rosszindulatú kijelentéseket tartalmaznak, amelyek az érintetteket személyiségüket illetően sértik. Azzal pedig, hogy véleményét a zenekar minden tagjának és a vezetőségnek is megküldte, nyilvánvalóan azt kívánta elérni, hogy feszültséget generáljon a zenekar tagjai között, az új vezető ellen hangolja a tagokat és a vezetőséget, alá is ásva ezzel D. G. majdani vezető tekintélyét [...]". A rendkívüli felmentés indokolásában utalt arra, hogy a munkáltatói jogok gyakorlója 2013. június 15-én kifejezetten tájékoztatta a zenekari művészeket arról, hogy kötelesek tartózkodni az egymással kapcsolatos véleménynyilvánítástól. A munkáltatónál a címlista használatával kapcsolatosan kialakult rend alapján a felperes kötelezettségszegést követett el akkor, amikor a korábbi munkáltatói felhívás ellenére személyes véleményét nem kizárólag az érintettekkel közölte, hanem azt a zenekar tagjai számára is megismerhetővé tette, nyilvánosan lejáratva és megszégyenítve ezzel a fent megnevezett munkatársait (Mt. 52. § (1) bekezdés c) pont).
[12] A rendkívüli felmentés közlését követően, 2016. május 21-én 111 aláírás gyűlt össze annak érdekében, hogy a főigazgató a felperes felmentésére vonatkozó döntését gondolja újra, és azt vonja vissza.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[13] A felperes pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság - az egyenlő bánásmód megsértésére tekintettel - állítsa helyre közalkalmazotti jogviszonyát, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti időtartamot tekintse közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek, és kötelezze az alperest 11.074.000 forint elmaradt "munkabér" megfizetésére. A cafeteria tekintetében - figyelemmel arra, hogy a felperes évente részesült cafeteria címén éves utazási bérletben, amelynek havi értéke 9.500 forint/hó - 289.750 forint megtérítését igényelte középarányos kamatával. Kérte továbbá, hogy a hangszerhasználattal összefüggő költségtérítés 2016. évi időarányos része, 62.503 forint megfizetésére is kötelezze a bíróság az alperest ugyancsak kamatával. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel fizessen elmaradt jövedelem jogcímén igényelt jövedelempótló kártérítésként 3.657.720 forintot, végkielégítésként 2.992.000 forintot. Hangszerhasználattal összefüggő költségtérítés időarányos részeként 62.503 forint megfizetését is igényelte kamatával.[14] A felperes álláspontja szerint a munkáltató intézkedése nem volt valós és okszerű. Az általa írt levelek tényközléseket tartalmaztak, az igazat írta le, ezért az azokban foglaltak más személyiségi jogát, becsületét nem sértették. M. A. nyilvánosan kereste a felperes utódját mindkét hegedűszólamban.
[15] Hangsúlyozta, hogy a 2016. május 6-án keltezett levelet nem küldte meg a zenekar tagjainak, hanem csak a címzettnek, a főigazgatónak, a főigazgató-helyettesnek, a megbízott főzeneigazgatónak, illetőleg az MZTSZ ..elnökének.
[16] Felperes álláspontja szerint nem valós azon rendkívüli felmentésben foglalt állítás, amely szerint a 2016. május 5-én kelt levelével azt kívánta elérni, hogy az új vezető ellen hangolja a zenekar tagjait, mivel ez feltételezésen alapul. Betartotta az úgynevezett szolgálati utat, először a problémát szóban adta elő a megbízott főzeneigazgatónak, K. B.-nak. Mivel ezt követően nem történt intézkedés, ezért írta meg a levelet.
[17] Utalt arra is, hogy az alperesnél szakszervezeti tisztségviselő is volt, e minőségében járt el, emiatt érte hátrányos megkülönböztetés.
[18] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes az eljárásával közalkalmazotti jogviszonyból származó, nevezetesen az Mt. 6. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési, valamint az Mt. 8. § (3) bekezdésében, illetve az Mt. 52. § (1) bekezdés c)-e) pontjában foglalt magatartási követelményeket rögzítő lényeges kötelezettségeinek szándékos és jelentős mértékű megszegésével járt el, ezért kellett a jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetni.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[19] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére hangszer- használattal összefüggő költségtérítés címén 62.503 forintot annak kamatával. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest perköltség viselésére, és kimondta, hogy a le nem rótt eljárási illeték az államot terheli.[20] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt Magyarország Alaptörvénye IX. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra, valamint ugyanezen cikk (4) bekezdésére. Hivatkozott a Kjt. 2. § (3) bekezdésére és az Mt. 8. § (3) bekezdésére. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre is.
[21] Fentiek alapján kifejtette, hogy a jogalkotó mindenki számára biztosítja a véleménynyilvánítás szabad gyakorlásának jogát, azonban egyúttal kifejezi ezen alapjog gyakorlásának korlátait is, amelyet más emberi méltóságának tiszteletben tartásában jelöl ki. A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban ezen alapjog másként érvényesül, további korlátokkal egészül ki. A véleménynyilvánítási jog korlátjának két lényeges eleme a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekének súlyos megsértése vagy annak veszélyeztetése.
[22] Az elsőfokú bíróság a 2016. május 5-én és 6-án kelt levelekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy a felperesnek tudomása volt arról, miszerint D. G. a főzeneigazgatói posztot 2016. augusztus 1-jétől tölti be. Nem vitatta, hogy a levelei, bár az érintett személyek közül M. A. nevét kifejezetten nem tartalmazzák, a "jövőbeli zenekari igazgatónk közeli hozzátartozója" megjelölés alapján az ő személye egyértelműen beazonosítható volt.
[23] A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy B. T. volt az egyetlen olyan tanú, aki arról számolt be, hogy M. A. 2016. március 25-én vagy 28-án egy szünetben megkérdezte tőle, akar-e szólambeosztó lenni. M. M. tanú B. T.-tól hallotta, hogy M. A. "megkínálta" szólambeosztói feladattal, a többi információt hallomásból szerezte (22. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 11. bekezdés). A meghallgatott többi tanú kizárólag közvetett tudomásáról nyilatkozott, vagyis közvetlenül nem tapasztalták a felperes által írt levelekben állítottakat. Ebben a körben folyosói beszédre, pletykákra utaltak.
[24] Minderre tekintettel a bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként ítéleti bizonyossággal nem tudta megállapítani a felperes állításának valóságát. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a levelek M. A. jó hírnevének megsértésére alkalmas, valótlan tényközléseket tartalmaztak, továbbá D. G. részére címzett levél az ő megítélésének hátrányos befolyására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítást tartalmazott.
[25] A felperes nem vitatta, hogy a 2016. május 5-ei, szakszervezeti főbizalmiként aláírt levelét a zenekar tagjai részére 2016. május 8-án továbbította. A bíróság által meghallgatott tanúk arról nyilatkoztak, hogy a felperes leveleinek megírásakor eleve feszült légkör volt a munkáltatónál. A felperes ebben a helyzetben, egy aznapra kiírt előadást megelőzően továbbította a levelét a zenekar tagjainak, ami a bíróság megítélése szerint alkalmas volt arra, hogy a munkáltató szervezeti érdekeit sértse.
[26] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kjt. 33/A. § (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre, valamint a (3) bekezdésben foglaltakra. Hivatkozott az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésére és az 52. § (1) bekezdés c) - e) pontjában foglaltakra.
[27] A 2016. május 18-án keltezett, a felperessel a következő napon közölt rendkívüli felmentés indokolásában a munkáltató azt rótta a felperes terhére, hogy levelei az érintettekre vonatkozóan olyan tudatos és rosszindulatú kijelentéseket tartalmaznak, amelyek őket személyiségüket illetően sértik. A levelek megküldésével azt kívánta elérni, hogy feszültséget keltsen a zenekar tagjai között, az új vezető ellen hangolja a tagokat és a vezetőket, aláásva ezzel D. G. tekintélyét.
[28] A bíróság szerint a felperes a leveleiben szükségtelenül bántó, személyükben megalázó kijelentéseket tett az érintett személyekre, így a felmentés ezen indoka valós.
[29] A felperes szakszervezeti tisztségviselő tevékenységével kapcsolatban a bíróság utalt az Mt. 272. § (6) bekezdésében foglaltakra. A felperes szakszervezeti főbizalmiként írt levelében nem az általa képviselt szakszervezeti tagok érdeke védelmében lépett fel. Ez esetben ugyanis pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy kinek a részére, milyen állás, pozíció, hangszer osztogatására hivatkozik, milyen fizetésemelésre, mentori pozícióra vonatkozó ígéret hangzott el. A felperes levele azonban erre semmilyen konkrétumot nem tartalmazott.
[30] A levélből azt sem lehetett megállapítani, hogy a felperes a kollektív érdekek védelme érdekében lépett volna fel, mivel az abban megfogalmazott állítások nem olyan problémát vetettek fel, amelyek a munkavállalók közül mindenkit egységesen érintettek. A felperes ezen levelének a M. A. személyére utaló bekezdésében a munkatársát érintő valótlan személyes hangnemű magánvéleményt tartalmazó kijelentéseket tett úgy, hogy annak kinyilvánítására indokolatlanul használta fel szakszervezeti tisztségviselő mivoltát, majd a levelét megküldte olyan személyek részére, akik a probléma megoldásában nem voltak érintettek.
[31] A felperes 2016. május 6-ai keltezésű, D. G.-nak címzett levelével kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy abban a felperes a másik levélben rögzítettekhez képest még személyesebb hangvételben fogalmazott, abban szükségtelenül bántó, megalázó kifejezéseket használ, amikor a levél címzettjét felhívta, hogy ne a "családi megbízottal" közölje a véleményét, valamint leírta, hogy a hozzátartozó a zenekari árokban a próbateremben vagy a folyosón állásokat osztogat, pozíciókat ígér, új hangszereket, fizetésemelést helyez kilátásba, illetve megjegyzéseket tesz a munkatársak munkájára.
[32] Az alperes a rendkívüli felmentésben valós indokokat hozott fel, a felperes a szakszervezeti tisztségviselő mivoltát felhasználva, azzal visszaélve, nagy nyilvánosság előtt a szabad véleménynyilvánítást megsértve adott hangot személyes véleményének.
[33] A felek között nem volt vitatott, hogy 2013. június 15-én megküldött "Ó.Sz." által aláírt levélben az alperes főigazgatója megengedhetetlennek találta, hogy a zenekar tagjai másik tagra nézve sértő levelet keringessenek a levelező rendszerben. Ellenkező esetben azonnali hatályú jogviszony megszüntetést helyezett kilátásba. A bíróság ezen levéllel kapcsolatban utalt arra, hogy annak tartalma alapján azon volt a hangsúly, hogy a levelezőrendszer személyes vélemény közlésére való felhasználásának helytelenítését, nem kívánatos voltát kívánta azzal a munkáltató kifejezésre juttatni. A bíróság nem találta alaposnak ebben a körben a felperes hivatkozását, miszerint ez a levél nem volt munkáltatói utasításnak tekinthető.
[34] Az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben az elsőfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt védett tulajdonság ismeretében csoportképző ismérvként az érdekképviseleti szervezethez tartozást kellett figyelembe venni.
[35] A felperes nem tudott a per során összehasonlítható helyzetben levő személyt megjelölni. Állítása értelmében az érdekképviseleti szervhez tartozó tisztségviselők kerülnek általában hátrányba. A bíróság megítélése szerint a felperes az érdekképviseleti tisztséget mint védett tulajdonságot a per során összevonta a konkrét, szakszervezeti tisztség keretében kifejtett tevékenységgel, így valószínűsítési kötelezettségének sem tett eleget. Az alperes helytállóan érvelt ebben a körben azzal, hogy "hipotetikus alany" jelen esetben nem értelmezhető, mivel a gyakorlat értelmében az abban az esetben jelölhető meg, ha például egy kiválasztási eljárás során a munkavállalónak a többi jelentkező személyről nincs információja.
[36] Az Mt. 273. § (1) bekezdés c) pontjára történő felperesi hivatkozással összefüggésben a bíróság kifejtette, hogy az alperes valós indokok alapján, okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felszámolása a súlyos kötelezettségszegésekre tekintettel az adott esetben azonnali hatállyal indokolt volt, megalapozatlannak találta a felperes egyéb érvelését.
[37] Az elsőfokú bíróság az Mt. 7. § (1) bekezdésére utalással azt rögzítette, hogy a 2015. decemberében küldött sms üzenetben foglaltak mellett sem állapítható meg a joggal való visszaélés. Az eset körülményeit értékelve a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató nem a szakszervezeti tevékenysége miatt neheztelt felperesre. Tény, hogy az üzenetet nem megfelelő módon fogalmazta meg, azonban annak tartalma alapján megállapítható, hogy a munkáltató szándéka azzal arra irányult, hogy S. B. bírja rá a felperest, ne akadályozza a fenntartó által előírt előadások megtartását. S. B. az üzenetet maga is utasításnak tekintette.
[38] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és a 2016. május 18-án kelt rendkívüli felmentés jogellenességére tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát helyreállította. A követelés összegére nézve a másodfokú bíróság az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak. A törvényszék a tényállás kiegészítését követően nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetésével.
[39] A rendkívüli felmentés indokainak valósága és okszerűsége körében a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a 2016. május 5-ei levélben a felperes szakszervezeti tisztségviselőként összesen 5 különböző olyan problémát jelzett a zenekar szakszervezeti főbizalmijaként, amelyek a szakszervezeti tevékenységéhez tartoztak, egyike kifejezetten a Kollektív Szerződéshez kapcsolódott.
[40] A főigazgató által írt sms, amely a felperes személyét érintő durva hangvételű volt, joggal vetette fel benne annak lehetőségét, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója részére küldött jelzéseket nem vizsgálták ki, mint ahogy ez történt is.
[41] A 2016. május 6-ai levél kapcsán tényként rögzíthető, hogy abban a felperes a május 5-ei elektronikus levelében felvetett egyik problémás témát ismételte meg, de már csak a saját személyére vonatkozóan. Ezt az elektronikus levelet a felperes a kérdéssel közvetetten érintett D. G.-on keresztül csak a zenekari vezetőknek küldte meg.
[42] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elektronikus levelek nem voltak minősíthetetlen stílusúak, azokra a felperes szakszervezeti tisztségviselőként válaszokat várt, és a levelekben felvetetteket lehetősége volt a bírósági eljárásban is bizonyítani.
[43] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, különösen a tanúvallomások alapján nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a szakszervezeti tisztségét, befolyását kihasználva, azzal visszaélve járt el, és csupán a személyes véleményének adott hangot a leveleiben. Nem bizonyított, hogy a felperes célja D. G. és M. A. megszégyenítése, nyilvános lejáratása volt, és az, hogy "feszültséget generáljon" a zenekar tagjai és az új vezetők között. A 2016. május 5-ei szakszervezeti főbizalmiként írt levélből éppen az következik, hogy megoldást keresett a már kialakult helyzetre, amelyet nem ő maga okozott. A felperes nem a felettesei megkerülésével járt el, mert a levelek megírását megelőzően már szóban jelezte aggályait K. B.-nak, és amikor hetekkel később sem kapott választ, akkor intézkedett.
[44] Ebből következően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmentésben hivatkozottak nem valósak, a felperes magatartása nem valósította meg az Mt. 6. §, 8. § és 52. §-ban foglaltak szándékos és jelentős mértékű megsértését. Ezért az alperes által kibocsátott rendkívüli felmentés jogellenesnek minősül a Kjt. 33/A. § (2) bekezdése alapján.
[45] Az egyenlő bánásmód megsértésével összefüggésben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes teljes körűen és a jogszabálynak megfelelően adta elő, hogy védett tulajdonsága a szakszervezeti hovatartozása, illetve tevékenysége volt az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § s) és t) pontjának megfeleltethető. Az elszenvedett hátrány pedig a jogviszony azonnali hatállyal történő megszüntetése. Lehetséges olyan helyzet is, amikor nincs konkrét összehasonlítható személy, csoport megjelölve (Mfv.I.10.044/2014/4.). Mindezek alapján az alperesnek kellett az Ebktv. 19. § alapján bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, vagy azt nem volt köteles megtartani. Az alperes - nemleges bizonyítás helyett - éppen azt bizonyította, hogy a felperessel szemben alkalmazott szankció közvetlen összefüggésben állt szakszervezeti tevékenységével. Lényeges és alapvető bizonyíték volt ebben a körben a főigazgató azon 2015. decemberi sms üzenete, amely tartalmában a felperes érdekképviseleti tevékenységét kritizálta, ugyanakkor egyértelműen kilátásba helyezte az elbocsátás lehetőségét is, amennyiben a felperes nem hagy fel a közalkalmazottak érdekeinek képviseletével.
[46] Megalapozott következtetést lehetett levonni arra, hogy az alperes által alkalmazott intézkedés és a felperes védett tulajdonsága között okozati összefüggés volt, az alperes a szakszervezeti tagsággal, tevékenységgel kapcsolatosan értékelte a felperes magatartását, eljárása sértette az egyenlő bánásmód követelményét, ezért a felperes kereseti kérelmének megfelelően a jogellenesség jogkövetkezményeként a másodfokú bíróság a közalkalmazotti jogviszonyt helyreállította.
[47] A jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt. 83. § (1) bekezdés d) pontjának megsértését nem lehetett megállapítani, erre alapítva nem volt lehetőség a jogviszony helyreállítására. A munkavállalói képviselő fogalmának kiterjesztésével összefüggő jogszabálymódosítás a rendkívüli felmentés kibocsátását követően történt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[48] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen e fellebbezett rendelkezést nem érintve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellet. Másodlagosan új határozat meghozatalát indítványozta a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.[49] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdését, a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontját, az Mt. 6. § (1), (2) bekezdését, Mt. 8. § (3) bekezdését, Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontját, 83. § (1) bekezdés a) pontját, 272. § (2), (3) és (6) bekezdését jelölte meg, valamint az Ebktv. 8. § s), t) pontját, 19. § (1), (2) bekezdését és 21. §-át.
[50] Az alperes álláspontja szerint a kiegészített tényállás több helyen is iratellenes, olyan megállapításokat tartalmaz, amelyeket a bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékok, a felek nyilatkozatai nem támasztanak alá, ezáltal sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[51] A perben semmilyen adat, tény, körülmény nem merült fel, amely igazolná, hogy a szakszervezet vezetősége a felperes intézkedéseivel összefüggésben bármiféle döntést is hozott volna, még az sem tisztázott, kit is kellene a szakszervezet vezetőségének tekintetni. A másodfokú bíróság szerinti "döntésről" sem tudni, mit takar. A perben mindösszesen azt lehetett megállapítani, hogy a felperes 2016. május 5-ei levelét az MZTSZ elnöke, R. O. olvasta, és az abban írtakkal egyetértett azt megelőzően, hogy a felperes a címzett részére megküldte.
[52] A perben egyik fél által sem vitatott tényként megállapítható, hogy a felperes 2016. május 6-ai D. G.-nak címzett levelét megküldte a címzetten kívül az alperes főigazgatója, főigazgató-helyettese, megbízott főzeneigazgatója, továbbá az MZTSZ alapszerv elnöke részére is. A jogerős ítélettel szemben tény, hogy nem zenekari vezetők is megkapták a felperes levelét.
[53] Az alperes a Pp. 206. §-ának és az Mt. 272. § megsértését panaszolva utalt arra, hogy a felperes 2016. május 5-ei levele alapján nem állapítható meg az 5 különböző olyan probléma jelzése, amelyek a szakszervezeti tevékenységhez tartozó kérdések lettek volna. A felperes levele semmiféle olyan érdemi kérdést nem tartalmazott, amelyre az alperes részéről tényszerű választ lehetett vagy kellett volna adni, nem fogalmazott meg érdemi véleményt, amely munkáltatói intézkedéshez kapcsolódott volna. A felperes levelét nem az arra döntésre jogosult vezető részére címezte, ráadásul tartalma számonkérő, sértő, mások munkáját illetően negatív véleményt megfogalmazó volt.
[54] A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy a kollégák közül többen kérték, hogy mint szakszervezeti tisztségviselő szólaljon meg, ez azonban nem bizonyított.
[55] Nem merült fel arra peradat, hogy a főigazgató által 2015. december 11-én sms-ben leírtak nem felelnek meg a valóságnak, ezáltal is sérült a Pp. 206. §-a.
[56] Ugyancsak alaptalan azon ítéleti megállapítás, hogy a 2016. május 6-ai levél megismétli a május 5-ei levélben írtakat. Ez téves, mivel azt több szempontból kiegészíti, abban a felperes "valószínűsítette", hogy D. G. utasítására a felesége terjeszt felperesről információkat. Felperes a levélben követeli, hogy D. G. "tartsa be" a kinevezésének a feltételeit. Hozzátette azt is, hogy "amennyiben ez nem megy, remélhetőleg tudják az ilyenkor elvárható magatartást. Mindezt a másodfokú bíróság tévesen értékelte, megsértve a Pp. 206. §-át.
[57] Alaptalan a másodfokú bíróság azon ítéleti megállapítása, miszerint a felperes által írt levél nem volt minősíthetetlen stílusú, hangvételű. Egyrészt M. A. nem osztogatott állásokat, megbízatásokat, nem ígért új hangszereket, másrészt pedig abban az esetben is megvalósította felperes a rendkívüli felmentés indokolásában írt kötelezettségszegést, ha ez bizonyított lenne. A felperes kötelezettségszegése ugyanis abban állt, hogy munkatársainak a személyére, tevékenységére sértő kijelentést tett. A véleménynyilvánítás akkor ütközik az Mt. 8. § (3) bekezdésébe, illetőleg akkor sérti az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésében foglaltakat, ha az olyan módon történik, amely sérti a munkáltató vagy más munkatárs jogos érdekét, jó hírnevét, személyiségét.
[58] Egyetlen közalkalmazott sem jogosult leendő vezetőjével szemben olyan számonkérő hangot megengedni, mint amit a felperes 2016. május 6-ai levele tartalmaz. Elképzelhetetlen, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban bármely beosztott a saját hatalmát hangoztassa a vezetővel szemben, számonkérje a vezetőt pályázati feltételei betartását illetően, vagy ha ez "nem megy", akkor felhívja a vezető figyelmét az elvárható magatartásra. E körben az alperes utalt az EH 2004.1050. számú, EH 2002.678. számú elvi határozatra, valamint a Kúria Mfv.I.10.190/2013. számú eseti döntésére.
[59] A 2016. május 6-ai, D. G.-nak írt levél zenekari művészként íródott, felperes semmiféle kérdést nem tett fel, semmiféle választ nem várt. Az ítélet sérti a Pp. 206. §-ában foglaltakat.
[60] Alperes szerint B. T. és Ny. L. közvetlen tapasztalatról számol be, G. K. közvetett és közvetlen tapasztalatáról vallott tanúként, M. M. tanú közvetett információról számolt be. R. O. általánosságban, konkrétumok nélkül tudott M. A. tevékenységéről. Ehhez képest a másodfokú bíróság szerint a tanúvallomások "egybehangzóak voltak abban, hogy M. A. több, a munkatársak foglalkoztatásával összefüggő észrevételt, javaslatot, ajánlatot tett anélkül, hogy ezzel összefüggő felhatalmazása, munkaköri kötelezettsége lett volna". Ezen ítéleti megállapítás sérti a Pp. 206. §-ában foglaltakat.
[61] Egyetlen tanú vallomása sem támasztotta alá, hogy a felperes által írt 2016. május 5-ei vagy május 6-ai levélben foglaltak megfelelnek a valóságnak. M. A. tanúvallomásában érdemben cáfolta a felperes vele szemben megfogalmazott állításait.
[62] A felperes a perben nem tudta azt bizonyítani, hogy M. A. konkrét, beazonosítható személyeknek meghatározott megbízásra, juttatásra, fizetésemelésre szóló ajánlatot tett, sem a felperes, sem a tanúk olyan konkrét személyt nem tudtak megjelölni, akinek M. A. konkrétan ajánlatot tett volna.
[63] Téves azon jogerős ítéleti megállapítás is, hogy a felperes betartotta a szolgálati utat, ezáltal a bíróság megsértette a Pp. 206. §-a. A felperes a jövőbeni zenekari igazgatónak írt levelet, azt számonkérve, miközben a címzett, D. G. a felperesnek a levél időpontjában sem szakmai vezetője, sem munkáltatói jogkör gyakorlója nem volt. A felperes a leveleivel sem zenekari művészként, sem szakszervezeti tisztségviselőként nem tartotta be a szolgálati utat. A felperesnek egyébként bármely minőségében fennállt az együttműködési kötelezettsége.
[64] Az alperes szerint alaptalan, hogy valamennyi terhére rótt esetben bizonyított lett volna a felperes szakszervezeti tisztségviselőként való eljárása.
[65] A felperes levelei alkalmasak voltak a zenekari igazgató és M. A. lejáratására, és ez meg is valósult. Ennek bizonyítéka, hogy 110 fő aláírásával kérte felperes visszahelyezését. Ezen személyek a levélben foglaltaknak adtak hitelt, a felperes közreműködésének köszönhetően valóságosnak fogadták el a levélben megfogalmazottakat, különben nem írták volna alá a visszahelyezés iránti kérelmet. De születtek felperes tevékenységétől elhatárolódó levelek is. Sérült tehát a Pp. 206. §-a.
[66] A másodfokú bíróság az egyenlő bánásmód követelményének megtartása körében is téves álláspontra helyezkedett.
[67] A "hipotetikus alanyra" történő utalás nem azt jelenti, hogy nincs a sérelmet szenvedett személlyel összehasonlítható csoportba tartozó személy, hanem azt, hogy a sérelmet szenvedett fél nem tudja ezt a személyt, csoportot megjelölni, mert nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye.
[68] A felperes egyetlen olyan személyt sem jelölt meg, aki azonos vagy hasonló helyzetben lett volna mint ő, tehát aki azonos vagy hasonló tartalmú vagy stílusú levelet írt volna az alperesnek.
[69] Nem merülhetett fel a perben, hogy az alperesnek bizonyítania kell az Ebktv. 19. §-a alapján, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, vagy azt nem volt köteles megtartani.
[70] A felperes közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére kizárólag azon okból került sor, amelyre a rendkívüli felmentés is hivatkozott, nevezetesen a felperes két olyan tartalmú levelére, amely hangvétele elfogadhatatlan, tartalma sértő. Az alperes a 2013. június 15-én írt utasításában foglaltak szerint járt el.
[71] Az alperes főigazgatója 2015. decemberében sms-t írt a zenekari igazgatónak a felperes szakszervezeti tevékenységét kifogásolva, azonban az sms megírásán túl semmiféle intézkedést nem tett, felperest semmiféle hátrány nem érte.
[72] A főigazgató előadása szerint egy kivételes helyzetben történt az sms elküldése, amikor soron kívül kellett a fenntartónak megfelelve egy előadást megtartani. A munkáltató elvárta volna a szakszervezettől és a felperestől is, hogy segítő együttműködést tanúsítson, ehelyett a felperes kizárólag az előírások betartására tudott koncentrálni.
[73] Felperes maga sem számolt be arról, hogy a rendkívüli felmentését megelőzően bármiféle hátrány érte volna szakszervezeti tevékenysége miatt.
[74] A perben rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem támasztja alá, hogy az alperes kizárólag azért élt a felperessel szemben a felmentés helyett a rendkívüli felmentéssel, hogy azzal kikerülhető legyen a szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem. Megállapíthatatlan, hogy a másodfokú bíróság miből vezette le alperes ilyen szándékát, és milyen bizonyítékra alapozta döntését. Ezáltal is sérült a Pp. 206. §-a.
[75] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a visszahelyezés mellőzését kérte mindenképpen, utalva az általa korábban részletesen előadottakra.
[76] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a jogerős rész-közbenső ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Másodlagosan a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel kártérítés, végkielégítés és ezek után késedelmi kamat megfizetését igényelte, perköltséget is kért.
[77] A felperes álláspontja szerint személyes meghallgatása során kifejezetten előadta, hogy a kollégák azt gondolták, arra számítottak tőle szakszervezeti tisztségviselőként, hogy a problémájukat tolmácsolja a vezetőség felé.
[78] A 2016. május 5-ei levél kapcsán R. O. kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy azt a felperes a részére jóváhagyás céljából küldte meg. A felperes által zenekari tagként írt levél kapcsán is nyilatkozott R. O. elmondva, hogy azt a levelet is átküldte a részére a címzettnek történő kézbesítés előtt a felperes.
[79] Az alperes által tett nyilatkozat szerint "arra a kérdésre vonatkozóan, hogy tartottam-e vizsgálatot, illetve a levélben foglaltak valóságtartalmáról meggyőződtem volna, azt tudom elmondani, hogy egész felvetés pletyka szinten értékelendő, komolytalan volt […]". Így pedig alapja van annak a felperesi feltevésnek, miszerint a munkáltató a problémákat nem vizsgálta ki. Hangsúlyozandó, hogy az alperesi vezetők részére küldte meg a felperes a levelet.
[80] K. B. akként nyilatkozott, miszerint tájékoztatta arról a házaspárt, hogy a feleség nem folyhat bele a munkába, "amennyiben ennek akár szikrája is meglesz, akkor D. G. nem töltheti be a zenekar vezetői posztot" (22. sorszámú jegyzőkönyv 6. oldal utolsó előtti bekezdés).
[81] A "zenekari vezető" kifejezés értelmezhető alperesi vezetőként is. A tárgykör lényege, hogy a felperes az alperes vezetőinek küldte meg kizárólagosan a levelet.
[82] A felperes szükségtelenül bántó, személyükben megalázó kijelentéseket nem tett sem M. An.-ra, sem D. G.-ra nézve.
[83] Tény, hogy két különböző levelet küldött a felperes, az elsőt szakszervezeti tisztségviselőként. Annak megírását megelőzően a szolgálati utat betartotta, abban a tagságot tájékoztatta. A levél a munkahelyen belül, a szakszervezet által összegyűjtött e-mail lista címzetteihez jutott el. A másik levelet a felperes mint közalkalmazott zenekari művész írta, semmilyen szélesebb nyilvánossághoz nem küldte meg, annak a címzettjei kizárólag az intézmény vezetői voltak. A felperes az utóbbi levelet soha nem tette a nyilvánosság számára hozzáférhetővé.
[84] F. P. tanúvallomásában megtalálható, hogy az alperes vezetősége kifejezetten ambicionálta a közalkalmazottakat, hogy írjanak elhatárolódó levelet a felperes levelére, enélkül ezek nem is születtek volna meg.
[85] A felperes a szakszervezeti tagok, illetve a közalkalmazottak közössége érdekében és védelmében járt el. Az alperesen lett volna a bizonyítási teher, hogy igazolja, a felperes tevékenysége miként minősíthető.
[86] A 2015. decemberi sms pontosan azt tartalmazza, hogy amennyiben nem történik meg a felperes leállítása - azaz a zenekari igazgató nem teljesíti az sms-ben foglalt főigazgatói utasítást -, úgy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató meg fogja szüntetni. Az sms főigazgatói intézkedésnek minősül, amely a felperessel szemben hátrány alkalmazását helyezi kilátásba. Tény, hogy a rendkívüli felmentés alkalmazásával az alperes kikerülte a szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó védelmi szabályokat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[87] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[88] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[89] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2016. május 5-én elektronikus levelet küldött a főzeneigazgatónak címezve. Ez tartalmát tekintve - mint arra a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá - szakszervezeti tevékenységéhez kapcsolódott, és az abban foglaltak a zenekar tagjait érintették.
[90] A felperes ezen levél megfogalmazásakor szakszervezeti főbizalmiként járt el, az általa feltett kérdések a munkáltató és szakszervezet tevékenységéhez kapcsolódtak (Mt. 272. § (4)-(6) bekezdés), érintve a Kollektív Szerződéssel összefüggő probléma felvetés is. E körben nincs jelentősége annak, hogy az alperes az eljárás során a feltett kérdéseket "érdektelennek" minősítette, illetve olyannak, aminek nem lehetett érdemi kihatása, vagy válaszra sem érdemes.
[91] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes a levelet azután fogalmazta meg, hogy a főzeneigazgató a szóbeli felvetései ellenére nem folytatott vizsgálatot, nem intézkedett. A levél tartalmát és továbbítását a szakszervezeti elnök is jóváhagyta. Nincs annak jelentősége, hogy nem a szakszervezet teljes vezetősége nyilvánított véleményt, a levelet a felperes saját nevében írta alá mint zenekari főbizalmi, amire jogosult volt, az a szakszervezeti elnök tudtával és jóváhagyásával történt.
[92] Ugyancsak alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, miszerint nem bizonyított, hogy a kollégák kérték fel a felperest az intézkedésre. A levél számos olyan kérdéssel foglalkozott, ami a teljes zenekart érintette, és ennek csak kis részét képezte az, hogy a "zenekari árokban és környékén egy elfogadhatatlan jelenség uralkodik". Az alperes maga sem vitatta, hogy a kérdéses időszakban a munkáltatónál rossz légkör uralkodott, a felperes mint szakszervezeti főbizalmi a helyzet rendezésére törekedett a problémák felvetésével.
[93] A levelet a felperes a zenekari tagok részére tájékoztató jelleggel küldte meg, mivel szakszervezeti főbizalmi tisztségéből adódóan kötelezettsége is volt a kollégák értesítése az általa feltárt és felvetett problémákról, illetve annak igazolása, hogy azok megoldására intézkedéseket kezdeményezett.
[94] Nem tekinthető iratellenesnek azon jogerős ítéleti megállapítás, miszerint az alperes a szakszervezeti főbizalmi által felvetett problémák egyikét sem vizsgálta. Ó. Sz. maga nyilatkozott úgy, hogy "arra a kérdésre vonatkozóan, hogy tartottam-e vizsgálatot, illetve a levélben foglaltak valóságtartalmáról meggyőződtem volna azt tudom elmondani, hogy az egész felvetés pletyka szinten értékelendő, komolytalan volt, ugyanis M. A., illetve az ő férje nem voltak abban a helyzetben, hogy ilyet megtehessenek".
[95] Ugyancsak helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a 2016. május 6-án kelt levélben a felperes "zenekari művészként" az előzőekben megfogalmazott problémát ismételte meg, alapvetően saját személyére vetítve, de "bármely zenekari művész" védelmében. Ezt a levelet a felperes nem hozta nyilvánosságra, kizárólag azon vezetőknek küldte meg, akiktől a helyzet rendezése várható volt.
[96] Mindkét levél kapcsán a munkáltató a felperes megengedhetetlen, minősíthetetlen, hangvételére utalt, valamint arra, hogy a felperes túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit.
[97] A felperes a levelekben saját véleményét fogalmazta meg, személyiségi jogsértés megállapítására az a kifejezésmódja miatt sem volt alkalmas. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás alapjog, "a véleményt annak érték és igazságtartamára tekintet nélkül védi". Ez azonban értelemszerűen nem jelentheti azt, hogy nem kellene védeni más becsületét vagy emberi méltóságát. Jelen esetben a felperes a levelekben véleményét rögzítette, megfogalmazása nem volt indokolatlanul bántó, sértő és durva (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (1) bekezdés), és ennek megválaszolását, a felhozott problémák megoldását várta. Ennek tükrében nem volt megállapítható a munkáltató, a munkatárs becsületének vagy emberi méltóságának megsértése. A véleménynyilvánítás nem jogsértő még akkor sem, ha a megállapítás vitatható, azzal nem mindenki ért egyet.
[98] A másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a meghallgatott tanúk vallomásai együttesen értékelve alkalmasak voltak Miskolczi Anita tanúvallomásának megkérdőjelezésére. B. T. tanúként állította, hogy M. A. érdeklődött nála szeretne-e szólambeosztó lenni, ami egyébként a felperes által ellátott tevékenység volt. Ny. L. nagybőgős esetében pedig felvetette az ő szakmai hozzáértését, alkalmasnak ítélve mentori feladatok ellátására. M. M., R. O., G. K. tanúként pedig ugyancsak megerősítették, hogy Miskolczi Anitával kapcsolatban a felperes által kifogásolt magatartás már szóbeszéd tárgyát képezte a munkatársak között negatív megítéléssel.
[99] A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik, és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint - bírálják el vizsgálva, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentét miként oldható fel (bizonyítékok szabad mérlegelésének elve; Pp. 206. § (1) bekezdés). A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173.). Jelen esetben a másodfokú bíróság következtetése helytálló volt, jogszabálysértés megállapítására nem adott alapot.
[100] A másodfokú bíróság helytálló következtetést vont le, amikor kifejtette, hogy a felperes által felvetett problémák a zenekar számos tagját érintették, a levelek hangneme nem volt elfogadhatatlan, minősíthetetlen, és nem lehetett arra következtetni, hogy szakszervezeti tisztségével visszaélve járt el. Nem valósította meg az Mt. 6. §, 8. §, 52. §-ában foglaltak megsértését, a munkáltató rendkívüli felmentése jogellenes volt (Kjt. 33/A. § (2) bekezdés). A 2013. június 15-ei utasítás megszegése sem nyert bizonyítást, mert a felperes által írt levelek az abban megfogalmazottakat nem sértették különös tekintettel arra, hogy szakszervezeti tisztségviselőként, a köz érdekében járt el.
[101] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK vélemény 5. pontjához fűzött indokolás szerint a felmondás (azonnali hatályú felmondás, felmentés) jogellenességére alapított munkaügyi perben - a kereseti kérelem keretei között - az egyenlő bánásmód megsértésére alapított igényt megelőzően az indokolás jogszerűsége (világosság, valóság, okszerűség, azonnali hatályú felmondás esetén a törvényben előírt indok) vizsgálandó. A jogellenesség megállapítása esetén ezt követően az egyenlő bánásmód megsértésére vonatkozó kereset annyiban vizsgálandó, amennyiben ehhez kapcsolódó önálló igényt (munkaviszony helyreállítása - Mt. 83. § vagy sérelemdíj - Mt. 9. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 2:52. §) érvényesít a munkavállaló.
[102] A hivatkozott KMK vélemény 1. pontjában foglaltak értelmében az Ebktv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és a jogsértéskor rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Emellett legalább állítania kell, hogy összefüggés van a hivatkozott hátrány és a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonság között. A felperesnek csak azt kellett valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és az Ebktv. 8. § szerinti valamely védett tulajdonsággal rendelkezik. A törvény nem írja elő az igényérvényesítő számára a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés bizonyítását, illetve valószínűsítését. Az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltató kötelezettsége bizonyítani, hogy hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között, azaz megtartotta az Ebktv. és a Mt. vonatkozó előírásait, vagy azt nem volt köteles megtartani.
[103] Jelen esetben a felperes védett tulajdonságként szakszervezeti tisztségviselő státuszát jelölte meg (Ebktv. 8. § s), t) pont), az elszenvedett hátrány pedig jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt. Az alperesnek kellett tehát bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét vagy azt nem volt köteles megtartani. Ezen kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni.
[104] A 2015. decemberében kelt sms egyértelműen a felperes szakszervezeti tisztségviselői tevékenységére tesz kritikai észrevételeket azzal, hogy emiatt kilátásba helyezi a felperes jogviszonyának megszüntetését is, ha "nem állítják le".
[105] A perben meghallgatott tanúk közül F. P. úgy nyilatkozott, hogy "azt hallottam a folyosón, hogy a vezetőség részéről érkezett felé a jelzés, hogy vegyen vissza az aktív szakszervezeti tevékenységéből". Dr. P. L. A. tanúvallomása szerint pedig "szakszervezeti vezetőként ő sokszor került összetűzésbe" .
[106] Mindezzel összefüggésben áll az alperes törvényes képviselőjének perben tett nyilatkozata, amely szerint "mind a kettő, alperesnél működő szakszervezet a gyakorlat szerint bármikor képes volt arra, hogy megakassza az ügymenetet, a munkafolyamatot, tehát, hogy gátolja a munkáltatót a szakszervezeti jogokra hivatkozással, a küllők közé betegyék a szekérrudat" . Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperest szakszervezeti tisztségviselői mivolta miatt érte hátrány.
[107] A Kúria helytállónak találta a másodfokú bíróság érvelését a felperes jogviszonya helyreállítása körében, jogszabálysértés nem történt.
[108] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a Pp. 213. § (2) bekezdés alapján részítéletnek tekintve azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Záró rész
[109] A Kúria a perköltség és a felülvizsgálati eljárás illetéke mértékét csupán megállapította, annak összegéről a jogerős határozatot hozó bíróságnak kell döntenie (Pp. 275. § (5) bekezdés).[110] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 79. § (2) bekezdése alapján.
[111] A részítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. szeptember 2.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.304/2019.)