adozona.hu
BH 2021.2.54
BH 2021.2.54
Kivetéses adózás esetén az adófizetési kötelezettséget a hatóság határozata állapítja meg [2017. évi I. tv. (Kp.) 46. § (1) bek., 2017. évi CL. tv. (új Art.) 48. § (1) bek., 141. § (4)-(5) bek., (7) bek., 142. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. december 10. napjától részbeni tulajdonosa a Budapest XXI. kerület …./174. helyrajzi számú, természetben Budapest, XXI. kerület alatt található "kivett ipartelep" megnevezésű 21 241 m2 alapterületű ingatlannak, a korábbi tulajdonos és ő is folyamatosan fizette a kivetett építményadót.
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadóbevallás-módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továb...
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadóbevallás-módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), melyben az adókötelezettség keletkezésének napját a korábbi bevallástól eltérően 2015. január 1. napjában határozta meg, kérte a 2012-2014. évekre kivetett építményadó törlését. Álláspontja szerint az ingatlan 2012-2014. években nem minősült adótárgynak.
[3] Az elsőfokú hatóság által építményadó adónemben 2013-2018. évekre elrendelt ellenőrzés alapján a 2018. november 9. napján meghozott IV-6153-25/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2018 adóévekre 71 026 741 Ft adókötelezettséget állapított meg, a felperest - az esedékességig megfizetett 44 835 811 Ft figyelembevételével - 26 190 930 Ft adóhiány, 13 095 465 Ft adóbírság és 1 353 262 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. február 14. napján kelt BP/1008/00013-2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés miatt a 2013. évi 13 431 990 Ft építményadó-különbözetet, valamint az ehhez kapcsolódó 1 728 000 Ft adóbírságot és 328 580 Ft késedelmi pótlékot törölte. Az elsőfokú határozat 2014-2018. évekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
[5] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, 52. § 5., 6., 45. és 47. pontjaira, Budapest Főváros XXI. Kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testülete helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére, 3. §, illetve 4. § rendelkezéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 14. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 25. § (1) bekezdés c) pontjára, 31. § (1) bekezdésére, 32. § (2)-(3) bekezdésére, 125. § (2)-(5) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 142. § (1) bekezdésére, 202. § (1) bekezdésére, 7. § 4. pontjára, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 86. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, 90. § (1) bekezdésére és 116. §-ára alapította.
[6] Indokolása szerint a "kivett ipartelep" megnevezésű ingatlan építményadó-köteles (adótárgy), a kivetés alapján megfizetett és az ellenőrzés eredményeként megállapított adó különbözetét - az utólagos adómegállapítás szankcióival - a felperes köteles megfizetni.
[8] Elfogadta 2013. évre vonatkozóan a megállapítások elévülés miatti törlését, azonban arra hivatkozott, hogy az elévülési idő lejárta előtt előterjesztett, az önellenőrzéssel egy tekintet alá eső módosító bevallása folytán a korábbi adókivetés hatályát vesztette azáltal, hogy az adóhatóság annak vizsgálatára ellenőrzést indított [új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4)-(5) és (7)-(8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés]. Az alperes az elévülés jogkövetkezményeit nem teljeskörűen vonta le; határozata rendelkező és indokolási része nem áll összhangban (Air. 73. §), mert egyrészt rögzíti, hogy 2013. évre az elévülési idő lejárta miatt nem lehetett megállapítást tenni, másrészt a kivetett adó törléséről nem rendelkezett.
[9] Előadása szerint az ingatlan 2014. december 31-ig nem minősült adótárgynak, ezért a 2014. évre megfizetett adó jogalap nélküli, folyószámláján jóváírandó.
[10] Mulasztási keresetét arra alapította, hogy a 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallását az adóhatóság nem bírálta el.
[11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
[13] Indokolása szerint az adóhatóságnak érdemi döntést kellett volna hoznia a 2012. évet érintő módosító bevallásról. Az alperes 2013. évre az elévülés kihatását csak részben állapította meg, a felperes adókötelezettsége a módosító bevallásnak megfelelően állt be, és az adóhatóságnak intézkednie kellett volna az eredetileg kivetett adó összegének felperesi adófolyószámlájáról való törlése iránt. A perbeli ingatlan adótárgy, így 2014. évre a felperes adófizetésre köteles.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Art. 13. § (1) bekezdését, 164. § (1) és (2) bekezdéseit, az új Art. 7. § 4. pontját, 202. § (1) bekezdését, 203. § (2) bekezdését, 217. §-át.
[16] Előadása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 2013. évi adó megállapításához való jog elévülésének jogkövetkezményeit. A felperes a korábbi bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kérte, kérelme az önellenőrzéssel esett egy tekintet alá [régi Art. 13. § (1) bekezdés]. Az önellenőrzés bevallása az elévülési időt feltételesen megszakítja, amennyiben az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik [régi Art. 164. § (2) bekezdés, új Art. 203. § (2) bekezdés]. A tárgyi adóellenőrzés nem a felperes javára tárt fel adókülönbözetet, így az elévülés nem szakadt meg. Másodfokú határozatában a 2013. évi elévülés miatt meghozott rendelkezés nem jelentette a korábbi adókivető határozatban foglaltak megváltoztatását, a felperes adókötelezettsége 2013-ra továbbra is aszerint áll fenn, az adó törlésének nem volt helye.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet támadott rendelkezése hatályában való fenntartását kérte.
[18] Álláspontja szerint a módosító bevallására és az elévülésre figyelemmel nincs 2013. évre adókötelezettsége, az elsőfokú bíróság jogszerűen rendelkezett a megfizetett adó törléséről.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperes az elévüléssel kapcsolatos megállapítását az új Art. 202. § (1) bekezdésére - és nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére - alapította. A 2013. évi elévülés tényét keresetével nem támadta. A régi Art. 164. § (2) bekezdésének sérelme nem volt az elsőfokú bírósági eljárás tárgya, így nem lehet a felülvizsgálati eljárásé sem. A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók (EBH 2017.K14.).
[21] A jogerős ítélettel szemben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban. Kp.) 115. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a Kúria az ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül, a Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[22] A Kúria utal arra, hogy hasonló ügyekben - részben eltérő tényállás, kereseti és felülvizsgálati kérelem alapján - több esetben az érintett jogkérdésekben már határozott (Kfv.I.35.410/2018/5.; Kfv.I.35.412/2018/5.; Kfv.I.35.638/2019/6.; Kfv.I.35.486/2019/6.; Kfv.I.35.140/2020/7.; Kfv.I.35.142/2020/7.; Kfv.I.35.698/2019/5.; Kfv.I.35.700/2019/6.; Kfv.I.35.647/2019/6., Kfv.I.35.719/2019/6.) Ezen döntéseiben foglaltakat a Kúria a jelen eljárásban is irányadónak tekinti.
[23] Rámutat, hogy az alperes végleges határozatában azt állapította meg, hogy a felperes ingatlana építményadó-köteles, azonban az adómegállapításhoz való joga 2013. évre elévült. A felperes keresetében az elévülés tényét nem vitatta.
[24] Rögzítendő, hogy az építményadó kivetés alapján fizetendő [régi Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4)-(5) és (7)-(8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés], és az ellenőrzés alapján hozott utólagos adómegállapításon kívül a felperes módosító bevallása alapján más adókivetésről szóló határozat nem került kiadásra. Az ellenőrzés eredményeként hozott határozat pedig a korábbi adókivetésről szóló határozattal azonos tartalmú.
[25] Ezen jogi tények figyelembevételével kellett az elsőfokú bíróságnak a keresetet elbírálnia, és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is ezek szem előtt tartásával vizsgálta a Kúria, hogy jogszerűen rendelkezett-e a 2013. évre megfizetett építményadó törléséről.
[26] A Kúria megítélése szerint az alperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés alapján hozott határozata a korábbi adókivetésről szóló határozatát érdemben nem érintette. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy önmagában a módosító bevallás benyújtása miatt a felperes adókötelezettsége az abban szereplő tartalommal megváltozott. A régi Art. 13. § (1) bekezdése nem értelmezhető a kivetéses adózásnál ugyanolyan tartalommal, mint az önadózás körében, ahol a bevallás önmagában keletkezteti az adókötelezettséget. A kivetéses adózás lényege, hogy az nem a bevallásból, hanem a hatóság azon alapuló döntéséből származik. Figyelemmel arra, hogy a módosító bevalláshoz képest az annak ellenőrzésére elrendelt ellenőrzés alapján hozott határozat a korábbi, adókivetésről szóló döntést tartalmában nem módosította, megállapítást sem az adózó javára, sem a terhére nem tett, az eredetileg kivetett és esedékességig megfizetett adó felperes adófolyószámlájáról való törléséről az elsőfokú bíróság jogszabálysértően rendelkezett.
[27] Ugyanakkor kiemeli a Kúria, hogy az alperes határozatában az elévülést - a felülvizsgálati érvelésével ellentétben - nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére, hanem az új Art. 202. § (1) bekezdésére alapította, amely megállapítását a felperes keresetében nem támadta, így nem volt a közigazgatási per tárgya.
A közigazgatási perben a bíróságnak a kereset és a védirat keretei közt kell elbírálnia a határozat jogszerűségét [Kp. 2. § (4) bekezdés, 4. § (1) bekezdés, 85. § (1)-(2) bekezdés], azonban a védirat, illetve a hatóság egyéb nyilatkozatai nem irányulhatnak jogszerűen a határozati döntésben, illetve annak indokolásában nem szereplő jogi érvek kiegészítésére, a hatóság döntésének indokait a per során védirattal nem módosíthatja. A per tárgya a közigazgatási cselekmény meghozatalakor fennálló tények és alkalmazott jogszabályok alapján történő törvényességi vizsgálat. Mindennek következtében a rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kúria jogszerűen [Kp. 117. § (3) bekezdés] nem vizsgálhatta az alperesi határozatban nem szereplő azon hivatkozást, hogy a régi Art. 164. § (2) bekezdése értelmében az önellenőrzés alapján az elévülési idő meghosszabbodott-e. Helytállóan hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók (EBH 2017.K14.).
[28] Mindezek folytán a Kúria - megváltoztatási jogkör hiányában - a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a 2013. adóévre vonatkozóan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak 2013. évre a keresetben megjelölt jogsérelmet annak figyelembevételével kell elbírálnia, hogy az adóhatóság az adókivetésről szóló határozatában foglaltaktól a módosító bevallás alapján indult ellenőrzés alapján hozott határozatában nem tért el, így az adókötelezettség az eredeti kivető határozat alapján fennáll.
(Kúria Kfv.I.35.143/2020.)
Az ügy száma: Kfv.I.35.143/2020/7.
A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
dr. Stefancsik Márta előadó bíró
dr. Szabó László bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Vámosi-Nagy Szabolcs)
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Maródi Gabriella kamarai jogtanácsos
A per tárgya: helyi adóügyben hozott határozat elleni közigazgatási per
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. december 17. napján kelt 45.K.31.531/2019/14. számú ítélete
Az alperes felülvizsgálati perköltségét 127.000 (azaz százhuszonhétezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadó bevallás módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat Jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), melyben az adókötelezettség keletkezésének napját a korábbi bevallástól eltérően 2015. január 1. napjában határozta meg, kérte a 2012-2014. évekre kivetett építményadó törlését. Álláspontja szerint az ingatlan 2012-2014. években nem minősült adótárgynak.
[3] Az elsőfokú hatóság által építményadó adónemben 2013-2018. évekre elrendelt ellenőrzés alapján a 2018. november 9. napján meghozott IV-6153-25/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2018 adóévekre 71.026.741 Ft adókötelezettséget állapított meg, a felperest - az esedékességig megfizetett 44.835.811 Ft figyelembe vételével - 26.190.930 Ft adóhiány, 13.095.465 Ft adóbírság és 1.353.262 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. február 14. napján kelt BP/1008/00013-2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés miatt a 2013. évi 13.431.990 Ft építményadó különbözetet, valamint az ehhez kapcsolódó 1.728.000 Ft adóbírságot és 328.580 Ft késedelmi pótlékot törölte. Az elsőfokú határozat 2014-2018. évekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
[5] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, 52. § 5., 6., 45. és 47. pontjaira, Budapest Főváros XXI. Kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testülete helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére, 3. §, illetve 4. § rendelkezéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 14. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 25. § (1) bekezdés c) pontjára, 31. § (1) bekezdésére, 32. § (2)-(3) bekezdésére, 125. § (2)-(5) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 142. § (1) bekezdésére, 202. § (1) bekezdésére, 7. § 4. pontjára, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 86. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, 90. § (1) bekezdésére és 116. §-ára alapította.
[6] Indokolása szerint a "kivett ipartelep" megnevezésű ingatlan építményadó köteles (adótárgy), a kivetés alapján megfizetett és az ellenőrzés eredményeként megállapított adó különbözetét - az utólagos adómegállapítás szankcióival - a felperes köteles megfizetni.
[8] Elfogadta 2013. évre vonatkozóan a megállapítások elévülés miatti törlését, azonban arra hivatkozott, hogy az elévülési idő lejárta előtt előterjesztett, az önellenőrzéssel egy tekintet alá eső módosító bevallása folytán a korábbi adókivetés hatályát vesztette azáltal, hogy az adóhatóság annak vizsgálatára ellenőrzést indított [új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4) - (5) és (7) - (8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés]. Az alperes az elévülés jogkövetkezményeit nem teljeskörűen vonta le; határozata rendelkező és indokolási része nem áll összhangban [Air. 73. §], mert egyrészt rögzíti, hogy 2013. évre az elévülési idő lejárta miatt nem lehetett megállapítást tenni, másrészt a kivetett adó törléséről nem rendelkezett.
[9] Előadása szerint az ingatlan 2014. december 31-ig nem minősült adótárgynak, ezért a 2014. évre megfizetett adó jogalap nélküli, folyószámláján jóváírandó.
[10] Mulasztási keresetét arra alapította, hogy a 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallását az adóhatóság nem bírálta el.
[11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
[13] Indokolása szerint az adóhatóságnak érdemi döntést kellett volna hoznia a 2012. évet érintő módosító bevallásról. Az alperes 2013. évre az elévülés kihatását csak részben állapította meg, a felperes adókötelezettsége a módosító bevallásnak megfelelően állt be, és az adóhatóságnak intézkednie kellett volna az eredetileg kivetett adó összegének felperesi adófolyószámlájáról való törlése iránt. A perbeli ingatlan adótárgy, így 2014. évre a felperes adófizetésre köteles.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Art. 13. § (1) bekezdését, 164. § (1) és (2) bekezdéseit, az új Art. 7. § 4. pontját, 202. § (1) bekezdését, 203. § (2) bekezdését, 217. §-át.
[16] Előadása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 2013. évi adó megállapításához való jog elévülésének jogkövetkezményeit. A felperes a korábbi bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kérte, kérelme az önellenőrzéssel esett egy tekintet alá [régi Art. 13. § (1) bekezdés]. Az önellenőrzés bevallása az elévülési időt feltételesen megszakítja, amennyiben az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik [régi Art. 164. § (2) bekezdés, új Art. 203. § (2) bekezdés]. A tárgyi adóellenőrzés nem a felperes javára tárt fel adókülönbözetet, így az elévülés nem szakadt meg. Másodfokú határozatában a 2013. évi elévülés miatt meghozott rendelkezés nem jelentette a korábbi adókivető határozatban foglaltak megváltoztatását, a felperes adókötelezettsége 2013-ra továbbra is a szerint áll fenn, az adó törlésének nem volt helye.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet támadott rendelkezése hatályában való fenntartását kérte.
[18] Álláspontja szerint a módosító bevallására és az elévülésre figyelemmel nincs 2013. évre adókötelezettsége, az elsőfokú bíróság jogszerűen rendelkezett a megfizetett adó törléséről.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperes az elévüléssel kapcsolatos megállapítását az új Art. 202. § (1) bekezdésére - és nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére - alapította. A 2013. évi elévülés tényét keresetével nem támadta. A régi Art. 164. § (2) bekezdésének sérelme nem volt az elsőfokú bírósági eljárás tárgya, így nem lehet a felülvizsgálati eljárásé sem. A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók [EBH 2017.K14.].
[21] A jogerős ítélettel szemben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban. Kp.) 115. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a Kúria az ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül, a Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[22] A Kúria utal arra, hogy hasonló ügyekben - részben eltérő tényállás, kereseti és felülvizsgálati kérelem alapján - több esetben az érintett jogkérdésekben már határozott [Kfv.I.35.410/2018/5.; Kfv.I.35.412/2018/5.; Kfv.I.35.638/2019/6.; Kfv.I.35.486/2019/6.; Kfv.I.35.140/2020/7.; Kfv.I.35.142/2020/7.; Kfv.I.35.698/2019/5.; Kfv.I.35.700/2019/6.; Kfv.I.35.647/2019/6., Kfv.I.35.719/2019/6.] Ezen döntéseiben foglaltakat a Kúria a jelen eljárásban is irányadónak tekinti.
[23] Rámutat, hogy az alperes végleges határozatában azt állapította meg, hogy a felperes ingatlana építményadó-köteles, azonban az adómegállapításhoz való joga 2013. évre elévült. A felperes keresetében az elévülés tényét nem vitatta.
[24] Rögzítendő, hogy az építményadó kivetés alapján fizetendő [régi Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4) - (5) és (7) - (8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés], és az ellenőrzés alapján hozott utólagos adómegállapításon kívül a felperes módosító bevallása alapján más adókivetésről szóló határozat nem került kiadásra. Az ellenőrzés eredményeként hozott határozat pedig a korábbi adókivetésről szóló határozattal azonos tartalmú.
[25] Ezen jogi tények figyelembevételével kellett az elsőfokú bíróságnak a keresetet elbírálnia, és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is ezek szem előtt tartásával vizsgálta a Kúria, hogy jogszerűen rendelkezett-e a 2013. évre megfizetett építményadó törléséről.
[26] A Kúria megítélése szerint az alperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés alapján hozott határozata a korábbi adókivetésről szóló határozatát érdemben nem érintette. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy önmagában a módosító bevallás benyújtása miatt a felperes adókötelezettsége az abban szereplő tartalommal megváltozott. A régi Art. 13. § (1) bekezdése nem értelmezhető a kivetéses adózásnál ugyanolyan tartalommal, mint az önadózás körében, ahol a bevallás önmagában keletkezteti az adókötelezettséget. A kivetéses adózás lényege, hogy az nem a bevallásból, hanem a hatóság azon alapuló döntéséből származik. Figyelemmel arra, hogy a módosító bevalláshoz képest az annak ellenőrzésére elrendelt ellenőrzés alapján hozott határozat a korábbi, adókivetésről szóló döntést tartalmában nem módosította, megállapítást sem az adózó javára, sem a terhére nem tett, az eredetileg kivetett és esedékességig megfizetett adó felperes adófolyószámlájáról való törléséről az elsőfokú bíróság jogszabálysértően rendelkezett.
[27] Ugyanakkor kiemeli a Kúria, hogy az alperes határozatában az elévülést - a felülvizsgálati érvelésével ellentétben - nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére, hanem az új Art. 202. § (1) bekezdésére alapította, amely megállapítását a felperes keresetében nem támadta, így nem volt a közigazgatási per tárgya. A közigazgatási perben a bíróságnak a kereset és a védirat keretei közt kell elbírálnia a határozat jogszerűségét [Kp. 2. § (4) bekezdés, 4. § (1) bekezdés, 85. § (1) - (2) bekezdés], azonban a védirat, illetve a hatóság egyéb nyilatkozatai nem irányulhatnak jogszerűen a határozati döntésben, illetve annak indokolásában nem szereplő jogi érvek kiegészítésére, a hatóság döntésének indokait a per során védirattal nem módosíthatja. A per tárgya a közigazgatási cselekmény meghozatalakor fennálló tények és alkalmazott jogszabályok alapján történő törvényességi vizsgálat. Mindennek következtében a rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kúria jogszerűen [Kp. 117. § (3) bekezdés] nem vizsgálhatta az alperesi határozatban nem szereplő azon hivatkozást, hogy a régi Art. 164. § (2) bekezdése értelmében az önellenőrzés alapján az elévülési idő meghosszabbodott-e. Helytállóan hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók [EBH 2017.K14.].
[28] Mindezek folytán a Kúria - megváltoztatási jogkör hiányában - a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a 2013. adóévre vonatkozóan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak 2013. évre a keresetben megjelölt jogsérelmet annak figyelembe vételével kell elbírálnia, hogy az adóhatóság az adókivetésről szóló határozatában foglaltaktól a módosító bevallás alapján indult ellenőrzés alapján hozott határozatában nem tért el, így az adókötelezettség az eredeti kivető határozat alapján fennáll.
[32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 107. § (1) bekezdése alapján alapján tárgyaláson kívül bírálta el.