[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadóbevallás-módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továb..." />

BH 2021.2.54

Kivetéses adózás esetén az adófizetési kötelezettséget a hatóság határozata állapítja meg [2017. évi I. tv. (Kp.) 46. § (1) bek., 2017. évi CL. tv. (új Art.) 48. § (1) bek., 141. § (4)-(5) bek., (7) bek., 142. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2013. december 10. napjától részbeni tulajdonosa a Budapest XXI. kerület …./174. helyrajzi számú, természetben Budapest, XXI. kerület alatt található "kivett ipartelep" megnevezésű 21 241 m2 alapterületű ingatlannak, a korábbi tulajdonos és ő is folyamatosan fizette a kivetett építményadót.
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadóbevallás-módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továb...

BH 2021.2.54 Kivetéses adózás esetén az adófizetési kötelezettséget a hatóság határozata állapítja meg [2017. évi I. tv. (Kp.) 46. § (1) bek., 2017. évi CL. tv. (új Art.) 48. § (1) bek., 141. § (4)-(5) bek., (7) bek., 142. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. december 10. napjától részbeni tulajdonosa a Budapest XXI. kerület …./174. helyrajzi számú, természetben Budapest, XXI. kerület alatt található "kivett ipartelep" megnevezésű 21 241 m2 alapterületű ingatlannak, a korábbi tulajdonos és ő is folyamatosan fizette a kivetett építményadót.
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadóbevallás-módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), melyben az adókötelezettség keletkezésének napját a korábbi bevallástól eltérően 2015. január 1. napjában határozta meg, kérte a 2012-2014. évekre kivetett építményadó törlését. Álláspontja szerint az ingatlan 2012-2014. években nem minősült adótárgynak.
[3] Az elsőfokú hatóság által építményadó adónemben 2013-2018. évekre elrendelt ellenőrzés alapján a 2018. november 9. napján meghozott IV-6153-25/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2018 adóévekre 71 026 741 Ft adókötelezettséget állapított meg, a felperest - az esedékességig megfizetett 44 835 811 Ft figyelembevételével - 26 190 930 Ft adóhiány, 13 095 465 Ft adóbírság és 1 353 262 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. február 14. napján kelt BP/1008/00013-2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés miatt a 2013. évi 13 431 990 Ft építményadó-különbözetet, valamint az ehhez kapcsolódó 1 728 000 Ft adóbírságot és 328 580 Ft késedelmi pótlékot törölte. Az elsőfokú határozat 2014-2018. évekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
[5] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, 52. § 5., 6., 45. és 47. pontjaira, Budapest Főváros XXI. Kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testülete helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére, 3. §, illetve 4. § rendelkezéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 14. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 25. § (1) bekezdés c) pontjára, 31. § (1) bekezdésére, 32. § (2)-(3) bekezdésére, 125. § (2)-(5) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 142. § (1) bekezdésére, 202. § (1) bekezdésére, 7. § 4. pontjára, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 86. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, 90. § (1) bekezdésére és 116. §-ára alapította.
[6] Indokolása szerint a "kivett ipartelep" megnevezésű ingatlan építményadó-köteles (adótárgy), a kivetés alapján megfizetett és az ellenőrzés eredményeként megállapított adó különbözetét - az utólagos adómegállapítás szankcióival - a felperes köteles megfizetni.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében elsődlegesen a másodfokú határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megváltoztatását, 2013. évre az alperes által megállapított elévülés folytán 10 874 266 Ft, 2014. évre adókötelezettség hiánya miatt 13 181 000 Ft adókülönbözet és szankciói adófolyószámláról való törlését, másodlagosan az első- és másodfokú határozatok "hatályon kívül helyezését", az adóhatóság új eljárásra kötelezését, továbbá 2012. adóévre az alperes mulasztásának megállapítását, az adóhatóság az általa benyújtott módosító bevallás elbírálására, ezen belül 11 217 500 Ft adó törlésére kötelezését kérte.
[8] Elfogadta 2013. évre vonatkozóan a megállapítások elévülés miatti törlését, azonban arra hivatkozott, hogy az elévülési idő lejárta előtt előterjesztett, az önellenőrzéssel egy tekintet alá eső módosító bevallása folytán a korábbi adókivetés hatályát vesztette azáltal, hogy az adóhatóság annak vizsgálatára ellenőrzést indított [új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4)-(5) és (7)-(8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés]. Az alperes az elévülés jogkövetkezményeit nem teljeskörűen vonta le; határozata rendelkező és indokolási része nem áll összhangban (Air. 73. §), mert egyrészt rögzíti, hogy 2013. évre az elévülési idő lejárta miatt nem lehetett megállapítást tenni, másrészt a kivetett adó törléséről nem rendelkezett.
[9] Előadása szerint az ingatlan 2014. december 31-ig nem minősült adótárgynak, ezért a 2014. évre megfizetett adó jogalap nélküli, folyószámláján jóváírandó.
[10] Mulasztási keresetét arra alapította, hogy a 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallását az adóhatóság nem bírálta el.
[11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.

A jogerős határozat
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megállapította az alperes mulasztását és az elsőfokú hatóságot a felperes 2017. december 22. napján benyújtott 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallásának elbírálására kötelezte. Az alperes BP/1008/00013-2/2019. számú határozatát megváltoztatta, 2013. adóévre az eredeti esedékességig megfizetett 10 874 266 Ft építményadó felperes adófolyószámlájáról való törlését rendelte el. A 2014. adóévre vonatkozóan a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint az adóhatóságnak érdemi döntést kellett volna hoznia a 2012. évet érintő módosító bevallásról. Az alperes 2013. évre az elévülés kihatását csak részben állapította meg, a felperes adókötelezettsége a módosító bevallásnak megfelelően állt be, és az adóhatóságnak intézkednie kellett volna az eredetileg kivetett adó összegének felperesi adófolyószámlájáról való törlése iránt. A perbeli ingatlan adótárgy, így 2014. évre a felperes adófizetésre köteles.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és emellett elsődlegesen 2013. adóévre a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perorvoslati kérelmében kizárólag azon ítéleti rendelkezést támadta, mely 2013. évre az építményadó-kötelezettség felperes adófolyószámlájáról való törlését rendelte el.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Art. 13. § (1) bekezdését, 164. § (1) és (2) bekezdéseit, az új Art. 7. § 4. pontját, 202. § (1) bekezdését, 203. § (2) bekezdését, 217. §-át.
[16] Előadása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 2013. évi adó megállapításához való jog elévülésének jogkövetkezményeit. A felperes a korábbi bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kérte, kérelme az önellenőrzéssel esett egy tekintet alá [régi Art. 13. § (1) bekezdés]. Az önellenőrzés bevallása az elévülési időt feltételesen megszakítja, amennyiben az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik [régi Art. 164. § (2) bekezdés, új Art. 203. § (2) bekezdés]. A tárgyi adóellenőrzés nem a felperes javára tárt fel adókülönbözetet, így az elévülés nem szakadt meg. Másodfokú határozatában a 2013. évi elévülés miatt meghozott rendelkezés nem jelentette a korábbi adókivető határozatban foglaltak megváltoztatását, a felperes adókötelezettsége 2013-ra továbbra is aszerint áll fenn, az adó törlésének nem volt helye.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet támadott rendelkezése hatályában való fenntartását kérte.
[18] Álláspontja szerint a módosító bevallására és az elévülésre figyelemmel nincs 2013. évre adókötelezettsége, az elsőfokú bíróság jogszerűen rendelkezett a megfizetett adó törléséről.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperes az elévüléssel kapcsolatos megállapítását az új Art. 202. § (1) bekezdésére - és nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére - alapította. A 2013. évi elévülés tényét keresetével nem támadta. A régi Art. 164. § (2) bekezdésének sérelme nem volt az elsőfokú bírósági eljárás tárgya, így nem lehet a felülvizsgálati eljárásé sem. A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók (EBH 2017.K14.).

A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[21] A jogerős ítélettel szemben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban. Kp.) 115. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a Kúria az ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül, a Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[22] A Kúria utal arra, hogy hasonló ügyekben - részben eltérő tényállás, kereseti és felülvizsgálati kérelem alapján - több esetben az érintett jogkérdésekben már határozott (Kfv.I.35.410/2018/5.; Kfv.I.35.412/2018/5.; Kfv.I.35.638/2019/6.; Kfv.I.35.486/2019/6.; Kfv.I.35.140/2020/7.; Kfv.I.35.142/2020/7.; Kfv.I.35.698/2019/5.; Kfv.I.35.700/2019/6.; Kfv.I.35.647/2019/6., Kfv.I.35.719/2019/6.) Ezen döntéseiben foglaltakat a Kúria a jelen eljárásban is irányadónak tekinti.
[23] Rámutat, hogy az alperes végleges határozatában azt állapította meg, hogy a felperes ingatlana építményadó-köteles, azonban az adómegállapításhoz való joga 2013. évre elévült. A felperes keresetében az elévülés tényét nem vitatta.
[24] Rögzítendő, hogy az építményadó kivetés alapján fizetendő [régi Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4)-(5) és (7)-(8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés], és az ellenőrzés alapján hozott utólagos adómegállapításon kívül a felperes módosító bevallása alapján más adókivetésről szóló határozat nem került kiadásra. Az ellenőrzés eredményeként hozott határozat pedig a korábbi adókivetésről szóló határozattal azonos tartalmú.
[25] Ezen jogi tények figyelembevételével kellett az elsőfokú bíróságnak a keresetet elbírálnia, és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is ezek szem előtt tartásával vizsgálta a Kúria, hogy jogszerűen rendelkezett-e a 2013. évre megfizetett építményadó törléséről.
[26] A Kúria megítélése szerint az alperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés alapján hozott határozata a korábbi adókivetésről szóló határozatát érdemben nem érintette. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy önmagában a módosító bevallás benyújtása miatt a felperes adókötelezettsége az abban szereplő tartalommal megváltozott. A régi Art. 13. § (1) bekezdése nem értelmezhető a kivetéses adózásnál ugyanolyan tartalommal, mint az önadózás körében, ahol a bevallás önmagában keletkezteti az adókötelezettséget. A kivetéses adózás lényege, hogy az nem a bevallásból, hanem a hatóság azon alapuló döntéséből származik. Figyelemmel arra, hogy a módosító bevalláshoz képest az annak ellenőrzésére elrendelt ellenőrzés alapján hozott határozat a korábbi, adókivetésről szóló döntést tartalmában nem módosította, megállapítást sem az adózó javára, sem a terhére nem tett, az eredetileg kivetett és esedékességig megfizetett adó felperes adófolyószámlájáról való törléséről az elsőfokú bíróság jogszabálysértően rendelkezett.
[27] Ugyanakkor kiemeli a Kúria, hogy az alperes határozatában az elévülést - a felülvizsgálati érvelésével ellentétben - nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére, hanem az új Art. 202. § (1) bekezdésére alapította, amely megállapítását a felperes keresetében nem támadta, így nem volt a közigazgatási per tárgya.
A közigazgatási perben a bíróságnak a kereset és a védirat keretei közt kell elbírálnia a határozat jogszerűségét [Kp. 2. § (4) bekezdés, 4. § (1) bekezdés, 85. § (1)-(2) bekezdés], azonban a védirat, illetve a hatóság egyéb nyilatkozatai nem irányulhatnak jogszerűen a határozati döntésben, illetve annak indokolásában nem szereplő jogi érvek kiegészítésére, a hatóság döntésének indokait a per során védirattal nem módosíthatja. A per tárgya a közigazgatási cselekmény meghozatalakor fennálló tények és alkalmazott jogszabályok alapján történő törvényességi vizsgálat. Mindennek következtében a rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kúria jogszerűen [Kp. 117. § (3) bekezdés] nem vizsgálhatta az alperesi határozatban nem szereplő azon hivatkozást, hogy a régi Art. 164. § (2) bekezdése értelmében az önellenőrzés alapján az elévülési idő meghosszabbodott-e. Helytállóan hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók (EBH 2017.K14.).
[28] Mindezek folytán a Kúria - megváltoztatási jogkör hiányában - a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a 2013. adóévre vonatkozóan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak 2013. évre a keresetben megjelölt jogsérelmet annak figyelembevételével kell elbírálnia, hogy az adóhatóság az adókivetésről szóló határozatában foglaltaktól a módosító bevallás alapján indult ellenőrzés alapján hozott határozatában nem tért el, így az adókötelezettség az eredeti kivető határozat alapján fennáll.
(Kúria Kfv.I.35.143/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Kfv.I.35.143/2020/7.
A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
dr. Stefancsik Márta előadó bíró
dr. Szabó László bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Vámosi-Nagy Szabolcs)
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Maródi Gabriella kamarai jogtanácsos
A per tárgya: helyi adóügyben hozott határozat elleni közigazgatási per
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. december 17. napján kelt 45.K.31.531/2019/14. számú ítélete

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.K.31.531/2019/14. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
Az alperes felülvizsgálati perköltségét 127.000 (azaz százhuszonhétezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. december 10. napjától részbeni tulajdonosa a Budapest XXI. Kerület …./174. helyrajzi számú, természetben Budapest, XXI. kerület alatt található "kivett ipartelep" megnevezésű 21.241 m2 alapterületű ingatlannak, a korábbi tulajdonos és ő is folyamatosan fizette a kivetett építményadót.
[2] A felperes 2017. december 22. napján építményadó bevallás módosítást nyújtott be Budapest Főváros XXI. Kerület Csepeli Önkormányzat Jegyzőjéhez, mint önkormányzati adóhatósághoz (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), melyben az adókötelezettség keletkezésének napját a korábbi bevallástól eltérően 2015. január 1. napjában határozta meg, kérte a 2012-2014. évekre kivetett építményadó törlését. Álláspontja szerint az ingatlan 2012-2014. években nem minősült adótárgynak.
[3] Az elsőfokú hatóság által építményadó adónemben 2013-2018. évekre elrendelt ellenőrzés alapján a 2018. november 9. napján meghozott IV-6153-25/2018. számú határozatával a felperes terhére 2013-2018 adóévekre 71.026.741 Ft adókötelezettséget állapított meg, a felperest - az esedékességig megfizetett 44.835.811 Ft figyelembe vételével - 26.190.930 Ft adóhiány, 13.095.465 Ft adóbírság és 1.353.262 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[4] A fellebbezés folytán eljárt alperes 2019. február 14. napján kelt BP/1008/00013-2/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, elévülés miatt a 2013. évi 13.431.990 Ft építményadó különbözetet, valamint az ehhez kapcsolódó 1.728.000 Ft adóbírságot és 328.580 Ft késedelmi pótlékot törölte. Az elsőfokú határozat 2014-2018. évekre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
[5] Határozatát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 11. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésére, 52. § 5., 6., 45. és 47. pontjaira, Budapest Főváros XXI. Kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testülete helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdésére, 3. §, illetve 4. § rendelkezéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 14. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 25. § (1) bekezdés c) pontjára, 31. § (1) bekezdésére, 32. § (2)-(3) bekezdésére, 125. § (2)-(5) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 142. § (1) bekezdésére, 202. § (1) bekezdésére, 7. § 4. pontjára, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 86. §-ára, 89. § (1) bekezdésére, 90. § (1) bekezdésére és 116. §-ára alapította.
[6] Indokolása szerint a "kivett ipartelep" megnevezésű ingatlan építményadó köteles (adótárgy), a kivetés alapján megfizetett és az ellenőrzés eredményeként megállapított adó különbözetét - az utólagos adómegállapítás szankcióival - a felperes köteles megfizetni.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében elsődlegesen a másodfokú határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú megváltoztatását, 2013. évre az alperes által megállapított elévülés folytán 10.874.266 Ft, 2014. évre adókötelezettség hiánya miatt 13.181.000 Ft adókülönbözet és szankciói adófolyószámláról való törlését, másodlagosan az első- és másodfokú határozatok "hatályon kívül helyezését", az adóhatóság új eljárásra kötelezését, továbbá 2012. adóévre az alperes mulasztásának megállapítását, az adóhatóság az általa benyújtott módosító bevallás elbírálására, ezen belül 11.217.500 Ft adó törlésére kötelezését kérte.
[8] Elfogadta 2013. évre vonatkozóan a megállapítások elévülés miatti törlését, azonban arra hivatkozott, hogy az elévülési idő lejárta előtt előterjesztett, az önellenőrzéssel egy tekintet alá eső módosító bevallása folytán a korábbi adókivetés hatályát vesztette azáltal, hogy az adóhatóság annak vizsgálatára ellenőrzést indított [új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4) - (5) és (7) - (8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés]. Az alperes az elévülés jogkövetkezményeit nem teljeskörűen vonta le; határozata rendelkező és indokolási része nem áll összhangban [Air. 73. §], mert egyrészt rögzíti, hogy 2013. évre az elévülési idő lejárta miatt nem lehetett megállapítást tenni, másrészt a kivetett adó törléséről nem rendelkezett.
[9] Előadása szerint az ingatlan 2014. december 31-ig nem minősült adótárgynak, ezért a 2014. évre megfizetett adó jogalap nélküli, folyószámláján jóváírandó.
[10] Mulasztási keresetét arra alapította, hogy a 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallását az adóhatóság nem bírálta el.
[11] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.

A jogerős határozat
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megállapította az alperes mulasztását és az elsőfokú hatóságot a felperes 2017. december 22. napján benyújtott 2012. adóévre vonatkozó módosító bevallásának elbírálására kötelezte. Az alperes BP/1008/00013-2/2019. számú határozatát megváltoztatta, 2013. adóévre az eredeti esedékességig megfizetett 10.874.266 Ft építményadó felperes adófolyószámlájáról való törlését rendelte el. A 2014. adóévre vonatkozóan a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint az adóhatóságnak érdemi döntést kellett volna hoznia a 2012. évet érintő módosító bevallásról. Az alperes 2013. évre az elévülés kihatását csak részben állapította meg, a felperes adókötelezettsége a módosító bevallásnak megfelelően állt be, és az adóhatóságnak intézkednie kellett volna az eredetileg kivetett adó összegének felperesi adófolyószámlájáról való törlése iránt. A perbeli ingatlan adótárgy, így 2014. évre a felperes adófizetésre köteles.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és emellett elsődlegesen 2013. adóévre a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Perorvoslati kérelmében kizárólag azon ítéleti rendelkezést támadta, mely 2013. évre az építményadó kötelezettség felperes adófolyószámlájáról való törlését rendelte el.
[15] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Art. 13. § (1) bekezdését, 164. § (1) és (2) bekezdéseit, az új Art. 7. § 4. pontját, 202. § (1) bekezdését, 203. § (2) bekezdését, 217. §-át.
[16] Előadása szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 2013. évi adó megállapításához való jog elévülésének jogkövetkezményeit. A felperes a korábbi bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kérte, kérelme az önellenőrzéssel esett egy tekintet alá [régi Art. 13. § (1) bekezdés]. Az önellenőrzés bevallása az elévülési időt feltételesen megszakítja, amennyiben az adókülönbözet az adózó javára mutatkozik [régi Art. 164. § (2) bekezdés, új Art. 203. § (2) bekezdés]. A tárgyi adóellenőrzés nem a felperes javára tárt fel adókülönbözetet, így az elévülés nem szakadt meg. Másodfokú határozatában a 2013. évi elévülés miatt meghozott rendelkezés nem jelentette a korábbi adókivető határozatban foglaltak megváltoztatását, a felperes adókötelezettsége 2013-ra továbbra is a szerint áll fenn, az adó törlésének nem volt helye.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet támadott rendelkezése hatályában való fenntartását kérte.
[18] Álláspontja szerint a módosító bevallására és az elévülésre figyelemmel nincs 2013. évre adókötelezettsége, az elsőfokú bíróság jogszerűen rendelkezett a megfizetett adó törléséről.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperes az elévüléssel kapcsolatos megállapítását az új Art. 202. § (1) bekezdésére - és nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére - alapította. A 2013. évi elévülés tényét keresetével nem támadta. A régi Art. 164. § (2) bekezdésének sérelme nem volt az elsőfokú bírósági eljárás tárgya, így nem lehet a felülvizsgálati eljárásé sem. A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók [EBH 2017.K14.].

A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[21] A jogerős ítélettel szemben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban. Kp.) 115. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a Kúria az ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül, a Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[22] A Kúria utal arra, hogy hasonló ügyekben - részben eltérő tényállás, kereseti és felülvizsgálati kérelem alapján - több esetben az érintett jogkérdésekben már határozott [Kfv.I.35.410/2018/5.; Kfv.I.35.412/2018/5.; Kfv.I.35.638/2019/6.; Kfv.I.35.486/2019/6.; Kfv.I.35.140/2020/7.; Kfv.I.35.142/2020/7.; Kfv.I.35.698/2019/5.; Kfv.I.35.700/2019/6.; Kfv.I.35.647/2019/6., Kfv.I.35.719/2019/6.] Ezen döntéseiben foglaltakat a Kúria a jelen eljárásban is irányadónak tekinti.
[23] Rámutat, hogy az alperes végleges határozatában azt állapította meg, hogy a felperes ingatlana építményadó-köteles, azonban az adómegállapításhoz való joga 2013. évre elévült. A felperes keresetében az elévülés tényét nem vitatta.
[24] Rögzítendő, hogy az építményadó kivetés alapján fizetendő [régi Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, új Art. 46. § (1) bekezdés d) pont, 48. § (1) bekezdés, 141. § (4) - (5) és (7) - (8) bekezdései, 142. § (1) bekezdés], és az ellenőrzés alapján hozott utólagos adómegállapításon kívül a felperes módosító bevallása alapján más adókivetésről szóló határozat nem került kiadásra. Az ellenőrzés eredményeként hozott határozat pedig a korábbi adókivetésről szóló határozattal azonos tartalmú.
[25] Ezen jogi tények figyelembevételével kellett az elsőfokú bíróságnak a keresetet elbírálnia, és a rendkívüli jogorvoslati eljárásban is ezek szem előtt tartásával vizsgálta a Kúria, hogy jogszerűen rendelkezett-e a 2013. évre megfizetett építményadó törléséről.
[26] A Kúria megítélése szerint az alperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ellenőrzés alapján hozott határozata a korábbi adókivetésről szóló határozatát érdemben nem érintette. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy önmagában a módosító bevallás benyújtása miatt a felperes adókötelezettsége az abban szereplő tartalommal megváltozott. A régi Art. 13. § (1) bekezdése nem értelmezhető a kivetéses adózásnál ugyanolyan tartalommal, mint az önadózás körében, ahol a bevallás önmagában keletkezteti az adókötelezettséget. A kivetéses adózás lényege, hogy az nem a bevallásból, hanem a hatóság azon alapuló döntéséből származik. Figyelemmel arra, hogy a módosító bevalláshoz képest az annak ellenőrzésére elrendelt ellenőrzés alapján hozott határozat a korábbi, adókivetésről szóló döntést tartalmában nem módosította, megállapítást sem az adózó javára, sem a terhére nem tett, az eredetileg kivetett és esedékességig megfizetett adó felperes adófolyószámlájáról való törléséről az elsőfokú bíróság jogszabálysértően rendelkezett.
[27] Ugyanakkor kiemeli a Kúria, hogy az alperes határozatában az elévülést - a felülvizsgálati érvelésével ellentétben - nem a régi Art. 164. § (2) bekezdésére, hanem az új Art. 202. § (1) bekezdésére alapította, amely megállapítását a felperes keresetében nem támadta, így nem volt a közigazgatási per tárgya. A közigazgatási perben a bíróságnak a kereset és a védirat keretei közt kell elbírálnia a határozat jogszerűségét [Kp. 2. § (4) bekezdés, 4. § (1) bekezdés, 85. § (1) - (2) bekezdés], azonban a védirat, illetve a hatóság egyéb nyilatkozatai nem irányulhatnak jogszerűen a határozati döntésben, illetve annak indokolásában nem szereplő jogi érvek kiegészítésére, a hatóság döntésének indokait a per során védirattal nem módosíthatja. A per tárgya a közigazgatási cselekmény meghozatalakor fennálló tények és alkalmazott jogszabályok alapján történő törvényességi vizsgálat. Mindennek következtében a rendkívüli perorvoslati eljárásban a Kúria jogszerűen [Kp. 117. § (3) bekezdés] nem vizsgálhatta az alperesi határozatban nem szereplő azon hivatkozást, hogy a régi Art. 164. § (2) bekezdése értelmében az önellenőrzés alapján az elévülési idő meghosszabbodott-e. Helytállóan hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási határozat indokolásának hiányosságai nem pótolhatók [EBH 2017.K14.].
[28] Mindezek folytán a Kúria - megváltoztatási jogkör hiányában - a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a 2013. adóévre vonatkozóan új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[29] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak 2013. évre a keresetben megjelölt jogsérelmet annak figyelembe vételével kell elbírálnia, hogy az adóhatóság az adókivetésről szóló határozatában foglaltaktól a módosító bevallás alapján indult ellenőrzés alapján hozott határozatában nem tért el, így az adókötelezettség az eredeti kivető határozat alapján fennáll.

A döntés elvi tartalma
[30] Kivetéses adózás esetén az adófizetési kötelezettséget a hatóság határozata állapítja meg.

Záró rész
[31] A Kúria a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 81. § (1) bekezdése, illetve a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII.27.) IM rendeletnek megfelelően igazolt, alperest eredményes felülvizsgálati kérelme folytán megillető felülvizsgálati perköltséget a Kp. 115. § (2) bekezdése, 110. § (3) bekezdése alkalmazásával csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
[32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 107. § (1) bekezdése alapján alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2020. október 22.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Stefancsik Márta sk. előadó bíró, Dr. Szabó László sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.143/2020.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.