adozona.hu
ÍH 2020.128
ÍH 2020.128
TERÜLETI MÁSODLAGOS FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS, FELSZÁMOLÁS I. Az Európai Unió Bírósága által kifejlesztett és érvényesített alapelv, az uniós jog elsődlegességének elve alapján az egymással párhuzamosan indítható fizetésképtelenségi eljárások rendszerével a 2015/848 EU rendelet a nemzeti fizetésképtelenségi törvényekhez képest speciális, azok fölött álló, azok ellenére is érvényesülő szabályrendszert alkot (2015/848 EU rendelet). II. A főeljárásban az adóst megillető moratórium nem akadálya a területi más
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvényszék a fellebbezéssel támadott végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította és az adós magyarországi fióktelepére hivatkozással elrendelte az adós felszámolását területi másodlagos eljárásként. Az adós eljárás megszüntetése és fizetési haladék engedélyezése iránti kérelmét elutasította.
Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező 2018. november 13. napján a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) po...
ÍH 2020.128 TERÜLETI MÁSODLAGOS FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS, FELSZÁMOLÁS
I. Az Európai Unió Bírósága által kifejlesztett és érvényesített alapelv, az uniós jog elsődlegességének elve alapján az egymással párhuzamosan indítható fizetésképtelenségi eljárások rendszerével a 2015/848 EU rendelet a nemzeti fizetésképtelenségi törvényekhez képest speciális, azok fölött álló, azok ellenére is érvényesülő szabályrendszert alkot (2015/848 EU rendelet).
II. A főeljárásban az adóst megillető moratórium nem akadálya a területi másodlagos eljárás megindításának és lefolytatásának [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, 1997. évi CXXXII. törvény (Ftv.) 2. § b) pont, 3. § (1a) bekezdés, 10. § (2) bekezdés, 20. §, 22. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont].
A törvényszék a fellebbezéssel támadott végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította és az adós magyarországi fióktelepére hivatkozással elrendelte az adós felszámolását területi másodlagos eljárásként. Az adós eljárás megszüntetése és fizetési haladék engedélyezése iránti kérelmét elutasította.Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező 2018. november 13. napján a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezett az adóssal szemben. Kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását az adós fióktelepe tevékenységére hivatkozással, és felszámolásának elrendelését területi eljárásként.
Kérelmében előadta, hogy a hitelező mint bérbeadó és vállalkozó, valamint az adós magyarországi fióktelepe mint bérlő és megrendelő között szerződés jött létre exkavátorgép bérlésére, a hozzá tartozó kezelőszemélyzettel és szükséges munkaerővel. A hitelező a szerződés alapján kiállította a kérelmében felsorolt számlákat, melyeket az adós befogadott, fizetési kötelezettségének azonban nem tett eleget. A hitelező a 2018. augusztus 27. napján kelt, az adós által 2018. augusztus 28. napján átvett levelében felszólította az adóst, hogy a bérleti díj jogcímén fennálló összesen 16 929,10 EUR összegű tartozását 15 napon belül fizesse meg. Tájékoztatta, hogy a teljesítés elmaradása esetén felszámolási eljárást kezdeményez vele szemben. A hitelező a 2018. október 2. napján kelt, az adós által 2018. október 4. napján kézhez vett levelében ismételten felszólította az adóst a tartozás megfizetésére. Tekintettel arra, hogy az adós a nem vitatott tartozást az esedékességet követő hatvan napon belül nem egyenlítette ki, kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását 16 929,10 EUR tőke és járulékai vonatkozásában és az adós felszámolásának elrendelését területi másodlagos eljárásként.
Az adós elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az adós az illetékes olasz bíróságon fizetésképtelenségi főeljárást indított magával szemben. Az olasz csődeljárásról szóló törvény 168. §-a értelmében a csődeljárás megindítása kezdő időpontja 2018. november 16. napja. Az olasz bíróság határozata alapján az adósnak 120 napos, március 29-én lejáró határidő áll rendelkezésére, hogy csődegyezségi javaslatát elkészítse, illetve azt előterjessze. A bírósági határozat szerint ezen időszakban előzetesen keletkezett hiteligények kifizetésére nem kerülhet sor. Az adóst megillető moratórium joghatása Magyarországra, a helyi területi eljárásra is kiterjed. E körben utalt a Csődtv. 25. § (1) bekezdés b) pontjára, mely szerint a bíróság a felszámolás elrendelése iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja, ha azt a moratórium időszakában terjesztették elő. Ezért elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte. Amennyiben a bíróság az eljárást nem szünteti meg, kérte a külföldi bíróság által megállapított moratóriumot figyelembe venni.
A kérelmet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. Előadta, hogy írásban vitatta a 4241,80 EUR összegű számlát, tekintettel arra, hogy az nem a felek között létrejött szerződés rendelkezéseinek megfelelően lett kiállítva. Az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte hivatkozással arra, hogy az adós nem fizetésképtelen.
Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság részére a nem vitatott számlák vonatkozásában a külföldi bíróság által megállapított moratórium lejártáig fizetési haladékot engedélyezzen. Ennek elutasítása esetén 45 nap fizetési haladék engedélyezését kérte.
A törvényszék a területi másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 2015/848 EU rendelet (a továbbiakban: EU-rendelet) 38. cikk (1) bekezdése értelmében megküldte a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértőinek.
Az olasz fizetésképtelenségi szakértők tájékoztatták a törvényszéket, hogy az adós 2019. március 28. napján benyújtotta a csődegyezségi eljárás iránti javaslatot, amely az olasz törvényszék vizsgálata alatt áll. Amennyiben a csődegyezségi eljárás iránti javaslatot az olasz törvényszék jóváhagyja, azt követően a hitelezők jóváhagyásának beszerzése szükséges. Az olasz vagyonfelügyelő a 2015/848 EU rendelet 41. cikke alapján a Magyar Államban megindult másodlagos fizetésképtelenségi eljárásról tájékoztatást kért a hitelezők egyenjogúsága elvének megfelelően.
A törvényszék felhívta a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontját, valamint a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (Ftv.) 22. § (2) bekezdésnek a) pontját, melynek értelmében a fizetésképtelenség megállapításának akkor van helye, ha a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep a nem vitatott vagy elismert tartozást az esedékességet követő hatvan napon belül nem egyenlítette ki, továbbá a 22. § (1) bekezdését, melynek értelmében a 19. § (4) bekezdése és a 20. § szerinti eljárásban adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában.
Hivatkozott az EU-rendelet 3. cikk (2) bekezdésére, mely szerint, ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyonára korlátozódnak. A (3) bekezdés értelmében, ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, bármilyen utóbb indítandó eljárás a (2) bekezdés alapján csak másodlagos fizetésképtelenségi eljárás lehet.
Felhívta a 3. cikk (4) bekezdés b) pontját is, mely szerint a (2) bekezdésben említett területi fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt - egyebek mellett - akkor lehet megindítani, ha a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítását olyan hitelező kérelmezi, akinek a követelése egy olyan telephely működéséből vagy a vele való kapcsolatból ered, amely annak a tagállamnak a területén található, ahol a területi eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották.
A 34. cikk értelmében, ha egy tagállam bírósága fizetésképtelenségi főeljárást indít, amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága e fejezet rendelkezéseivel összhangban másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat. Amennyiben a fizetésképtelenségi főeljáráshoz szükséges, hogy az adós fizetésképtelen legyen, az esetlegesen másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indító tagállamban az adós fizetésképtelensége nem vizsgálható újra. A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásnak a hatásai az adós azon tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak, amelynek területén az eljárást megindították.
A 35. cikk értelmében a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos fizetésképtelenségi eljárást megindítják.
A törvényszék rögzítette, hogy a hitelező a felszámolási eljárást másodlagos területi eljárásként kérte megindítani az adóssal szemben, a fióktelepének tevékenységére hivatkozással.
Megállapította, hogy az adósnak Magyarországon fióktelepe van, ezért az EU-rendelet 3. cikk (2) bekezdése alapján a magyar bíróságnak az adós elleni területi fizetésképtelenségi eljárás megindítására joghatósága van.
Rámutatott, az EU-rendelet 19. cikk (2) bekezdése értelmében a másik tagállamban indult fizetésképtelenségi főeljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága területi másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indítson. Erre tekintettel az adós eljárás megszüntetése iránti kérelme alaptalan.
Az adóssal szemben Olaszországban reorganizációs típusú eljárás indult, az olasz bíróság határozatában foglaltak alapján az adós fizetésképtelensége nem lett megállapítva, ezért a területi másodlagos fizetésképtelenségi eljárásban a törvényszéknek vizsgálnia kellett - a magyar jogszabályok alapján - az adós fizetésképtelenségét.
Ebben a körben megállapította, hogy 4241,80 EUR összegű számla vonatkozásában az adós igazolta, hogy az esedékességet követő 60 napon belül a tartozást vitatta, ezért e számlaösszeg alapján az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg. 12.687,30 EUR bérleti díj tartozás és járulékai vonatkozásában azonban az adós fizetésképtelenségét a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és az Ftv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott okból megállapította, és a Csődtv. 27. § (1) bekezdése szerint - figyelemmel az EU-rendelet 3. cikk (2) bekezdésében írtakra - területi másodlagos eljárásban az adós felszámolását elrendelte.
Az adós fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatását, a hitelező kérelmének elutasítását, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését kérte új eljárás lefolytatására, és új, az általa hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő, a hitelező kérelmét elutasító végzés meghozatalára.
Fellebbezését elsődlegesen azzal indokolta, hogy a törvényszék döntése anyagi jogot sért, mert a felszámolás elrendelését olyan jogszabályhelyre alapítja - az Ftv. 22. § (1) bekezdésére -, amely nem vonatkozik jelen eljárásra az alábbi okok miatt.
Kifejtette, az Ftv. 22. § (1) bekezdésében hivatkozott 19. § (4) bekezdése és a 20. § azokat az eseteket taglalják, amelyekben a fizetésképtelenségi főeljárás hatálya a magyarországi fióktelepre nem terjed ki, a fizetésképtelenségi eljárás nem esik az EU-rendelet hatálya alá, továbbá a fizetésképtelenségi eljárásokra nézve a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állammal nincs viszonossági gyakorlat sem. Jelen eljárásban a fenti hivatkozásokat nem lehet alkalmazni, mert a végzés által egyébként helyesen hivatkozott EU-rendelet az irányadó, illetve a főeljárás hatálya a magyarországi fióktelepre is kiterjed.
Az EU-rendelet 1. cikke a rendelet hatályát akként határozza meg, hogy a rendeletet - többek között - olyan nyilvános, valamennyi hitelezőre kiterjedő eljárásokra kell alkalmazni, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályokon alapulnak és amelyekben az adós megmentése, az adósságállomány rendezése, reorganizáció vagy felszámolás céljából az adóst vagyona feletti rendelkezési jogától teljes mértékben vagy részlegesen megfosztják és fizetésképtelenségi szakértőt jelölnek ki. Az e bekezdés szerinti eljárások felsorolását az A. melléklet tartalmazza. Az EU-rendelet A melléklete szerint az olaszországi Concordato preventivo (Csődegyezség iránti eljárás) a rendelet hatálya alá tartozik.
Az EU-rendelet 19. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve kell elismerni, hogy az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban. Erre tekintettel az olaszországi főeljárás, az adós ellen 2018. november 16-án indított reorganizációs típusú csődegyezség megkötését célzó eljárás hatálya kiterjed a magyarországi fióktelepre.
Ebből következően az Ftv. 22. § (1) bekezdése nem alkalmazható, adósnak nem a külföldi társaságot, hanem a magyarországi fióktelepet kell tekinteni. Téves tehát a törvényszék értelmezése, miszerint az olaszországi "anyavállalat" ellen elrendelhető a felszámolás.
Álláspontja szerint az Ftv. alapján az eljárást a fióktelep ellen kellett volna megindítani másodlagos területi eljárásként és amennyiben annak feltételei fennállnak, a bíróság a fiókteleppel szemben állapíthatta volna meg a fizetésképtelenség fennállását és folytathatta volna le ellene a felszámolási eljárást az EU-rendelet 19. cikk (2) bekezdése szerint.
A hitelező rosszul jelölte meg kérelmében az adóst, ezért hiánypótlással fel kellett volna hívni a helyes adós megjelölésére, ennek elmaradása esetén a kérelmet el kellett volna utasítani a Pp. 51. §-a alapján. Hivatkozott arra is, hogy a Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felszámolási kérelem visszautasításának lett volna helye, amennyiben a hitelező a hiánypótlási felhívás ellenére sem gondoskodik azon személy perben állásáról, aki ellen a jogszabály szerint eljárás indítható, illetve akinek a perben állása kötelező, így az eljárás megszüntetésének is helye lett volna a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az EU-rendelet 34. cikke értelmében a főeljárás (helyesen: a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás) megindítható, de az EUB Nortel Network ügyben hozott ítélete alapján az nem kötelező, amennyiben a célszerűségi vizsgálat alapján megállapítható, hogy a területi eljárás a hitelezők érdekeit veszélyezteti. Hangsúlyozta, hogy a külföldi társaság által indított reorganizációs eljárás maximálisan figyelembe veszi a hitelezők érdekeit, hiszen a vagyon egységes kezelése sokkal jobb eredményt hozhat a hitelezők szempontjából, ezért célszerű lenne Magyarországon is reorganizációs típusú eljárást lefolytatni.
Harmadrészt azt hangsúlyozta, hogy az olasz jogszabályok ismeretében egyértelmű, hogy a moratórium mindaddig tart, amíg a csődegyezségről jogerős végzés születik. Ezt az olasz fizetésképtelenségi szakértők véleménye is alátámasztja. Az adóst megillető moratórium joghatása Magyarországra, a helyi területi eljárásra is kiterjed. A fizetésképtelenségi szakértők véleményéből egyértelműen megállapítható, hogy a kérelem közzétételétől kezdődően a csődegyezség bejegyzéséről szóló határozat jogerőre emelkedéséig a hitelezők az azt megelőző követeléseik vonatkozásában a követelés végrehajtását célzó vagy előzetes biztonsági intézkedéseket - a semmisség terhe mellett - nem tehetnek. Erre tekintettel álláspontja továbbra is az, hogy jelen eljárás megszüntetésének van helye.
A hitelező a fellebbezési ellenkérelmében a végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az adós elsődleges fellebbezési kérelme keretében is teljesíthető volna az, hogy a hitelező felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmét a bíróság elutasítsa és a felszámolási eljárást megszüntesse.
Az adós a másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán sem ténybeli, sem pedig jogi indokolást nem fejtett ki a tekintetben, hogy miért szükséges az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítása. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság sem eljárásjogi, sem pedig anyagi jogszabályt nem sértett, mely lehetővé tenné az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését.
Az adós a másodfokú eljárás során előadta, az olasz bíróság 2019. december 17. napján elfogadta az adós előzetes csődegyezségi eljárásba történő felvétel iránti kérelmét, egyúttal kinevezte a csődbiztosokat. A csődbiztosok 2020. április 20. napjáig elkészítik és megküldik a hitelezőknek a csődegyezségi javaslatról szóló állásfoglalásukat. Egyezségi tárgyalás lesz az olasz bíróságon.
Az adós megismételte a moratórium joghatásával kapcsolatban kifejtett álláspontját. Ezúttal úgy fogalmazott, hogy a moratórium időszaka alatt a hitelezők a követeléseik behajtását célzó intézkedéseket nem tehetnek. Csatolta az adós cégkivonatát, melyek a 2020. február 26-án a cégnyilvántartásban szereplő adatokat tartalmazzák.
Fellebbezését kiegészítette azzal is, hogy álláspontja szerint az Ftv. általános szabályként azt mondja ki, hogy ha egy külföldi vállalkozásnak van magyarországi fióktelepe, akkor azzal szemben kell a fizetésképtelenségi eljárást megindítani. Ennek alátámasztására az Ftv. 19. § (5) bekezdésére hivatkozott, amely kifejezetten a fióktelep ellen megindított eljárásról beszél.
A fellebbezés alaptalan.
A törvényszék a fizetésképtelenség szempontjából irányadó tényállást lényegében helytállóan állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is, melyet az ítélőtábla nem ismétel meg, csupán a fellebbezésben foglaltakra tekintettel pontosítja és egészíti ki.
Mindenekelőtt azt rögzíti, hogy a hitelező előadása szerint - melyet az adós sem vitatott - a felszámolási kérelem alapját képező szerződés az adós magyarországi fióktelepe és a hitelező között jött létre. A hitelező a számlákat a fióktelep terhére állította ki, a fizetési felszólításokat a fióktelepnek címezte. Felszámolási kérelmét az eljárás folyamán pontosította akként, hogy az olasz céget jelölte meg adósként, kérve a fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését területi másodlagos eljárásként, a magyarországi fióktelepére hivatkozással.
A hitelező ekként pontosított felszámolási kérelmére tekintettel helytállóan hivatkozott az adós a fellebbezésben arra, hogy az adott ügyben az adós elleni fizetésképtelenségi eljárásra az EU-rendelet szabályai irányadók. Az Európai Unió másik tagállamában bejegyzett, és időközben a másik tagállamban fizetésképtelenségi főeljárás (csődeljárás) hatálya alá került adós fizetésképtelenségi eljárása ugyanis - ahogyan arra szintén helyesen hivatkozott az adós - az EU-rendelet 1. cikkében foglaltak szerint az EU-rendelet hatálya alá tartozik.
Rámutat az ítélőtábla, hogy az Ftv. 2. § b) pontjában foglaltak szerint a fióktelep a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott szervezeti egysége. Az Ftv. 3. § (1a) bekezdése szerint a fióktelep jogképes, cégneve alatt a külföldi vállalkozás javára jogokat szerezhet és terhére kötelezettségeket vállalhat, vagyont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. Az Ftv. 10. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a fióktelep a külföldi vállalkozás számára szerzi a vagyont, a 22. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint pedig fizetésképtelenségi eljárás esetén adósnak nem a fióktelepet, hanem a külföldi vállalkozást kell tekinteni, a fióktelep által szerzett tartozások is őt terhelik, a fióktelep vagyona, eszközei a külföldi vállalkozás eszközei.
Az Ftv. fióktelepre vonatkozó fenti szabályai tehát nem ellentmondásban, hanem összhangban vannak az EU-rendelet szabályaival. A fióktelep a külföldi vállalkozás szervezeti egysége, vagyona a külföldi vállalkozás vagyona, így fel sem merül, hogy ellene önállóan lehetne fizetésképtelenségi eljárást indítani.
Téves az adósnak az a hivatkozása is, hogy a törvényszék a felszámolás elrendelését az Ftv. 22. § (1) bekezdésére alapította. Ilyen hivatkozást a végzés indokolása nem tartalmaz és abból nem is vezethető le, így ennek folytán anyagi jogsértés sem állapítható meg.
Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy az adós állításával ellentétben az Ftv. nem tartalmaz olyan szabályt, miszerint, ha egy külföldi vállalkozásnak van magyarországi fióktelepe, akkor azzal szemben kell a fizetésképtelenségi eljárást megindítani. Az Ftv. ugyanis több helyen - így az adós által hivatkozott 19. § (5) bekezdésében is - a fióktelep ellen megindított, ellene kérhető, vagy ellene elrendelendő eljárásról beszél. Ugyanakkor azt is kimondja a 22. § (1) bekezdés a) pontjában, hogy ezekben az eljárásokban a külföldi vállalkozást kell adósnak tekinteni. E szabályok együttesen akként értelmezendők, hogy a külföldi vállalkozással szemben kell az eljárást megindítani, a külföldi adós fizetésképtelenségét megállapítani és felszámolását elrendelni.
A felszámolás elrendelését megelőző, az adós által indokoltnak tartott célszerűségi vizsgálatnak ugyancsak nem volt helye. Arra ugyanis akkor kerülhet sor az EU-rendelet 36-38. cikkeiben foglaltak szerint, ha a főeljárás fizetésképtelenségi szakértője azt kezdeményezi a 36. cikkben szabályozott kötelezettségvállalás útján. Az elsőfokú bíróság a 38. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint lehetőséget biztosított a fizetésképtelenségi szakértők számára, hogy a felszámolási kérelemmel kapcsolatos álláspontjukat ismertessék, ők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel, kötelezettségvállalást nem tettek.
Alaptalanul hivatkozott az adós arra is, hogy a fizetésképtelenségi főeljárásban az adós részére biztosított moratórium akadályát képezné a jelen, területi másodlagos eljárás megindításának, a felszámolás elrendelésének. Az Európai Unió Bírósága által kifejlesztett és érvényesített alapelv, az uniós jog elsődlegességének elve alapján az egymással párhuzamosan indítható fizetésképtelenségi eljárások rendszerével az EU-rendelet a nemzeti fizetésképtelenségi törvényekhez képest speciális, azok fölött álló, azok ellenére is érvényesülő szabályrendszert alkot, melyből nem vezethető le, hogy a moratórium ideje alatt nem indítható újabb fizetésképtelenségi eljárás.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 389. §-ára figyelemmel, a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.334/2019/9.)