adozona.hu
BH 2020.12.378
BH 2020.12.378
A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. A megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel [2017. évi I. tv. (Kp.) 2. § (4) bek., 6. §, 37. § (1) bek., 43. § (1) bek., 78. § (4) bek., 85. § (1) bek., 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] K. M. Sándor, a hatósági eljárás kérelmezője 2019. június 25-én jelentkezett a felpereshez a melodiak.hu weboldalon "Hostess munka városnéző hajóra", illetve "Diáklányokat keresünk városnéző hajóra" felhívással meghirdetett állásra. Ugyanezen a napon a felperestől elutasító választ kapott, amely szerint "A hirdetés hostess munkára szól, sajnos nem keresünk hostokat."
[2] A kérelmező kérelmére eljárt alperes - a kérelmező és a felperes nyilatkoztatását követően - a 2019. november 12-én ke...
BH 2020.12.378 A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. A megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel [2017. évi I. tv. (Kp.) 2. § (4) bek., 6. §, 37. § (1) bek., 43. § (1) bek., 78. § (4) bek., 85. § (1) bek., 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 5. §].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] K. M. Sándor, a hatósági eljárás kérelmezője 2019. június 25-én jelentkezett a felpereshez a melodiak.hu weboldalon "Hostess munka városnéző hajóra", illetve "Diáklányokat keresünk városnéző hajóra" felhívással meghirdetett állásra. Ugyanezen a napon a felperestől elutasító választ kapott, amely szerint "A hirdetés hostess munkára szól, sajnos nem keresünk hostokat."[2] A kérelmező kérelmére eljárt alperes - a kérelmező és a felperes nyilatkoztatását követően - a 2019. november 12-én kelt, keresettel támadott határozatában megállapította, hogy a felperes a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és férfi nemhez tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. Megtiltotta a felperesnek a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és 500 000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá a határozat nyilvános közzétételét 30 napra a felperes és a hatóság internetes oldalán.
[3] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a munkáltató felperesre az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontja alapján a törvény személyi hatálya kiterjed. Megállapította, hogy a kérelmező férfi nemére hivatkozott védett tulajdonságaként, amellyel a sérelem bekövetkezésének időpontjában rendelkezett. Egyértelműen azonosíthatónak tartotta a kérelmezőt ért hátrány - vagyis, hogy a felperes nem vette fel őt a megpályázott munkakörbe -, valamint a kérelmező védett tulajdonsága között ok-okozati összefüggést. Rámutatott, hogy az ágazatspecifikus kimentési szabályban foglalt feltételek nem álltak fenn. Számba vette a jogkövetkezmények alkalmazása kapcsán figyelembe vett szempontokat is.
A keresetlevél és a védirat
[4] A felperes keresetében a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.[5] Keresetlevelében eljárási jogszabálysértésként lényegében a tényállás tisztázatlanságára hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 62. § (1) bekezdésének, 74. § (1) bekezdésének, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdésének felhívása mellett, anyagi jogszabálysértésként pedig magatartása jogsértő voltának hiányával érvelt az Ebktv. 8. § a) pontjára, 21. § a) és b) pontjaira, valamint 22. § (1) bekezdés a) pontjára utalással.
[6] A per tárgyalásán a fentieken túl előadta, hogy nem minősül munkáltatónak, így nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe. A Meló-Diák Universitas Iskolaszövetkezettel (a továbbiakban: Iskolaszövetkezet) fennálló szerződéses jogviszonyából eredően az Iskolaszövetkezet minősül munkáltatónak, ezért vele szemben kellett volna az eljárást lefolytatni.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
[8] Fenntartotta a határozatában foglaltakat, mert álláspontja szerint a döntése megalapozott és jogszerű.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[9] Az elsőfokú bíróság fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.[10] Ítéletének indokolásában - egyebek mellett - felhívta a Kp. 43. § (1) bekezdését és rámutatott: az a per tárgyalásán tett felperesi előadás, amely szerint nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe, tiltott keresetkiterjesztésnek minősül. Kiemelte, hogy erre a körülményre a felperes a keresetlevelében nem utalt. E kérdés vizsgálata nem tartozik a tényállás tisztázását vitató kereseti érvelésbe, mert az ilyen tágan nem értelmezhető. A felperes olyan kereseti kérelmi elemet nem terjesztett elő határidőben, amihez az általa a per tárgyalásán hivatkozott Ebktv. 5. § d) pontja kapcsolódhatna. Rögzítette továbbá, hogy a felperes a megelőző közigazgatási eljárás során sem adott elő érvelést az Ebktv. 5. § d) pontjával összefüggésben. Ennek elmulasztására tekintettel, a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján, az önhiba hiányát kellett volna bizonyítania, amit azonban a felperes nem tudott igazolni. Annak a felperesi hivatkozásnak, amely szerint az alperes előtt még jogi képviselő nélkül járt el, e körben nem tulajdonított jelentőséget, mert nem a jogszabályhely pontos megjelölésének az elmaradását értékelte, hanem azt, hogy a felperes ezen indokról, érvről a hatóság előtt említést sem tett. Figyelemmel volt arra, hogy a felperes az alperes felhívására részletes nyilatkozatot adott, de nem utalt arra, hogy felelősségre vonásának alapját vitatná. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetkiterjesztése körében nem hozott érdemi döntést. A határidőben benyújtott, keresetlevélben szereplő hivatkozások körében pedig megállapította, hogy az alperes sem anyagi, sem az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértést nem követett el.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[11] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresetének elfogadását kérte, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt terjesztett elő kérelmet.[12] A Pp. 7. § (1) bekezdés 10. és 12. pontjaira hivatkozással hangsúlyozta, hogy a keresetkiterjesztés és a keresetváltoztatás fogalmai nem azonosak. Keresetkiterjesztéssel nem élt, keresetváltoztatással pedig csak annyiban, hogy kereseti kérelme jogi indokolását az első tárgyaláson kiegészítette az Ebktv. 5 § d) pontjára történő hivatkozással. E keresetváltoztatásnak pedig az első tárgyaláson a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján helye volt. Álláspontja szerint a Kp. 78. § (4) bekezdése tükrében nem kellett valószínűsítenie az önhiba hiányát, mert az iskolaszövetkezeten keresztüli foglalkoztatás olyan körülmény, amely a hatósági eljárásban az alperes előtt is ismert volt, így azt a tényállás tisztázásakor figyelembe kellett volna vennie. Előadta, hogy a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Sztv.) rendelkezései alapján a szövetkezeti tag (jelen esetben a kérelmező) és a szolgáltatás fogadója (jelen esetben a felperes) nem állnak egymással semmilyen jogviszonyban, amire figyelemmel fenntartotta, hogy nem minősül munkáltatónak, így nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe, az esettel kapcsolatban az Iskolaszövetkezet lett volna elmarasztalható. Az elsőfokú bíróság ítélete így az Ebktv. 3. § (1) bekezdés a) és b) pontjait, 5. § d) pontját, valamint 21. § a) és b) pontjait sérti. Megjegyezte, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező ügyvezetőjétől nem volt elvárható, hogy a bonyolult jogviszonnyal kapcsolatos előadást tegyen, s megjelölje az Iskolaszövetkezetet, mint amelyre az Ebktv. hatálya kiterjed. Csatolta az Iskolaszövetkezettel kötött, módosított megbízási szerződését, az Iskolaszövetkezet cégtörténetét, valamint az Iskolaszövetkezet által a perbeli időszakban kiállított számlát.
[13] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint az a jogszabályoknak megfelel. Perköltséget számított fel.
[14] Kiemelte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben részletesen tájékoztatta a felperest a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, így arról is, hogy az Ebktv. 5. § d) pontja alapján vonta eljárás alá, ám a felperes a megelőző közigazgatási eljárás során ezzel kapcsolatos kifogását nem jelezte. Rámutatott, hogy a kérelmező ténylegesen a felperessel került kapcsolatba, a felperesnél kellett az állásra jelentkeznie és a felperestől kapta meg az elutasító választ is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos.[16] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete e körben a jogszabályoknak megfelelő. Az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen idézte a keresetváltoztatással, keresetkiterjesztéssel kapcsolatos, valamint megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre vonatkozó hivatkozások korlátozását tartalmazó törvényi rendelkezéseket, és azok helyes értelmezésével, alkalmazásával helytálló következtetésre jutott abban a kérdésben, hogy a felperes Ebktv. 5. § d) pontjára alapított kereseti kérelme érdemben nem volt elbírálható. E döntésével és kifejtett indokaival a Kúria is egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat tartja szükségesnek hangsúlyozni.
[17] A közigazgatási perben a felek rendelkezési jogának érvényesülését szolgálja az az alapvető rendelkezés, amelynek értelmében - fő szabály szerint - a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el [Kp. 2. § (4) bek.]. A kereseti kérelemhez kötöttség közelebbről azt jelenti, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [Kp. 85. § (1) bek.]. A közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amely egyebek mellett tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával [Kp. 37. § (1) bek. f) pont]. A közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem nem általában vonatkozik valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek pontosan meghatározott irányú vizsgálatot kell kérnie. A felperes által megjelölt jogsérelem szabja meg ugyanis a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja.
[18] Előfordulhat, hogy a felperes a per során az előterjesztett keresetén változtatni kíván, amelynek eredményeként azt a továbbiakban nem a keresetlevelében előterjesztett tartalommal tartja fenn. A keresetváltoztatás (illetve a keresetkiterjesztés) mindazonáltal a közigazgatási perben szigorú feltételekhez kötött, ami - a perkoncentráció, az eljárás észszerű időn belüli lefolytatása, a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben való elbírálhatósága követelményeinek megfelelően - a per elhúzódásának megakadályozását célozza. A Kp. 43. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
[19] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Kp. 6. §-a szerint a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A Kp. a keresetváltoztatás, keresetkiterjesztés körében nem utal a Pp. szabályaira, így sem a felperes fellebbezésében hivatkozott Pp. 7. § (1) bekezdés 10. és 12. pontjaiban írt fogalommeghatározásoknak, sem a keresetváltoztatás és a keresetkiterjesztés Pp.-beli szabályainak a közigazgatási perben nincs jelentősége. A keresetváltoztatás, keresetkiterjesztés Pp.-ben szereplő fogalmai, szabályozása nem azonosak a Kp. 43. §-ában használt definíciókkal, rendelkezésekkel. A Kp. 43. § (1) bekezdéséből következően a felperesnek legkésőbb a perindítási határidő leteltéig előadott kereseti indokai határozzák meg a közigazgatási per irányát, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának kereteit. A felperes a perindítási határidő letelte után, de a per első tárgyalásának befejezése előtt csak a már előadott kereseti indokai körében változtathat, azokat kibonthatja, részletezheti, pontosíthatja, ha megállapítható, hogy az a kereseti érveléséből okszerűen következik, ugyanakkor e kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új szempontok bevezetése a per teljesen új irányát eredményezné, ezért az nem megengedett. A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben.
[20] A perbeli esetben a felperes maga is elismerte, hogy kereseti kérelme jogi indokolását az első tárgyaláson egészítette ki az Ebktv. 5 § d) pontjára történő hivatkozással. A felperes a perben egészen addig még csak nem is utalt az Ebktv. 5 § d) pontjának esetleges sérelmére, nem vitatta a törvény hatálya alá, ezáltal az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi rendelkezések megtartására kötelezettek körébe tartozását. Ez az újonnan előadott érvelése korábbi kereseti indokaitól markánsan eltért, a Kúria elsőfokú bírósággal egyező álláspontja szerint a per teljesen új irányát eredményezte volna, ezért annak - a perindítási határidő leteltére figyelemmel - a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján már nem volt helye.
[21] Továbbmenően, az adott ügyben a keresetkiterjesztés, keresetváltoztatás megengedhetősége körében az elsőfokú bíróság - helyesen - figyelemmel volt a Kp. 78. § (4) bekezdésének szabályozására is, amelynek értelmében a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel.
[22] Amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, az alperes a felperest a megelőző hatósági eljárás során nyilatkozattételre hívta fel, ennek során a felperesnek pedig lehetősége lett volna kifejteni azon álláspontját, amely szerint a perbeli jogviszony specialitásaira tekintettel az egyenlő bánásmód követelményének megtartását nem rajta kell számon kérni. Ennek ellenére a felperes a megelőző eljárásban még csak említés szintjén sem hivatkozott arra, hogy ne tartozna az Ebktv. 5. § d) pontjának a hatálya alá. Az elsőfokú bíróság az ítéletből is kiolvashatóan nem azt várta el a felperest a közigazgatási eljárásban képviselő ügyvezetőtől, hogy a vonatkozó jogszabályhelyet pontosan megjelölje, részletes jogi okfejtést adjon elő, azt azonban igen, hogy a felperes szerint a felelősségét alapjaiban érintő szempontról legalább említést tegyen. A felperes az e körben tett előadásával nem tudta alátámasztani, hogy az Ebktv. 5. § d) pontjával kapcsolatos körülményekre a megelőző eljárásban önhibáján kívül nem hivatkozott, ezért megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy a keresetkiterjesztése - a Kp. 43. § (1) bekezdésén túl - a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján sem volt elfogadható.
[23] A kifejtettek alapján az elkésetten előterjesztett, új irányú felperesi indokokról sem az első-, sem a másodfokú bíróság érdemben nem dönthetett.
[24] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kf.VI.39.149/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kf.VI.39.149/2020/8.
A tanács tagjai: dr. Fekete Ildikó a tanács elnöke
dr. Remes Gábor előadó bíró
dr. Mohay György bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Funtig Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: dr. Funtig Zoltán ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Gregor Katalin kamarai jogtanácsos és
dr. Varga Judit kamarai jogtanácsos
A per tárgya: esélyegyenlőségi ügyben hozott EBH/HJF/363/9/2019. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
A fellebbezett határozat: a Fővárosi Törvényszék 102.K.700.004/2020/8. számú ítélete
A fellebbezést benyújtó fél: a felperes (106.K.701.004/2020/5. szám alatt)
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 102.K.700.004/2020/8. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (azaz negyvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - felhívásra - 40.000 (azaz negyvenezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] K. M. Sándor, a hatósági eljárás kérelmezője 2019. június 25-én jelentkezett a felpereshez a melodiak.hu weboldalon "Hostess munka városnéző hajóra", illetve "Diák lányokat keresünk városnéző hajóra" felhívással meghirdetett állásra. Ugyanezen a napon a felperestől elutasító választ kapott, amely szerint "A hirdetés hostess munkára szól, sajnos nem keresünk hostokat."[2] A kérelmező kérelmére eljárt alperes - a kérelmező és a felperes nyilatkoztatását követően - a 2019. november 12-én kelt, keresettel támadott határozatában megállapította, hogy a felperes a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és férfi nemhez tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. Megtiltotta a felperesnek a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és 500.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá a határozat nyilvános közzétételét 30 napra a felperes és a hatóság internetes oldalán.
[3] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a munkáltató felperesre az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontja alapján a törvény személyi hatálya kiterjed. Megállapította, hogy a kérelmező férfi nemére hivatkozott védett tulajdonságaként, amellyel a sérelem bekövetkezésének időpontjában rendelkezett. Egyértelműen azonosíthatónak tartotta a kérelmezőt ért hátrány - vagyis, hogy a felperes nem vette fel őt a megpályázott munkakörbe -, valamint a kérelmező védett tulajdonsága között ok-okozati összefüggést. Rámutatott, hogy az ágazatspecifikus kimentési szabályban foglalt feltételek nem álltak fenn. Számba vette a jogkövetkezmények alkalmazása kapcsán figyelembe vett szempontokat is.
A keresetlevél és a védirat
[4] A felperes keresetében a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.[5] Keresetlevelében eljárási jogszabálysértésként lényegében a tényállás tisztázatlanságára hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL törvény (Ákr.) 62. § (1) bekezdésének, 74. § (1) bekezdésének, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdésének felhívása mellett, anyagi jogszabálysértésként pedig magatartása jogsértő voltának hiányával érvelt az Ebktv. 8. § a) pontjára, 21. § a) és b) pontjaira, valamint 22. § (1) bekezdés a) pontjára utalással.
[6] A per tárgyalásán a fentieken túl előadta, hogy nem minősül munkáltatónak, így nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe. A Meló-Diák Universitas Iskolaszövetkezettel (a továbbiakban: Iskolaszövetkezet) fennálló szerződéses jogviszonyából eredően az Iskolaszövetkezet minősül munkáltatónak, ezért vele szemben kellett volna az eljárást lefolytatni.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte.
[8] Fenntartotta a határozatában foglaltakat, mert álláspontja szerint a döntése megalapozott és jogszerű.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[9] Az elsőfokú bíróság fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.[10] Ítéletének indokolásában - egyebek mellett - felhívta a Kp. 43. § (1) bekezdését és rámutatott: az a per tárgyalásán tett felperesi előadás, amely szerint nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe, tiltott keresetkiterjesztésnek minősül. Kiemelte, hogy erre a körülményre a felperes a keresetlevelében nem utalt. E kérdés vizsgálata nem tartozik a tényállás tisztázását vitató kereseti érvelésbe, mert az ilyen tágan nem értelmezhető. A felperes olyan kereseti kérelmi elemet nem terjesztett elő határidőben, amihez az általa a per tárgyalásán hivatkozott Ebktv. 5. § d) pontja kapcsolódhatna. Rögzítette továbbá, hogy a felperes a megelőző közigazgatási eljárás során sem adott elő érvelést az Ebktv. 5. § d) pontjával összefüggésben. Ennek elmulasztására tekintettel, a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján, az önhiba hiányát kellett volna bizonyítania, amit azonban a felperes nem tudott igazolni. Annak a felperesi hivatkozásnak, amely szerint az alperes előtt még jogi képviselő nélkül járt el, e körben nem tulajdonított jelentőséget, mert nem a jogszabályhely pontos megjelölésének az elmaradását értékelte, hanem azt, hogy a felperes ezen indokról, érvről a hatóság előtt említést sem tett. Figyelemmel volt arra, hogy a felperes az alperes felhívására részletes nyilatkozatot adott, de nem utalt arra, hogy felelősségre vonásának alapját vitatná. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetkiterjesztése körében nem hozott érdemi döntést. A határidőben benyújtott, keresetlevélben szereplő hivatkozások körében pedig megállapította, hogy az alperes sem anyagi, sem az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértést nem követett el.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[11] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresetének elfogadását kérte, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt terjesztett elő kérelmet.[12] A Pp. 7. § (1) bekezdés 10. és 12. pontjaira hivatkozással hangsúlyozta, hogy a keresetkiterjesztés és a keresetváltoztatás fogalmai nem azonosak. Keresetkiterjesztéssel nem élt, keresetváltoztatással pedig csak annyiban, hogy kereseti kérelme jogi indokolását az első tárgyaláson kiegészítette az Ebktv. 5 § d) pontjára történő hivatkozással. E keresetváltoztatásnak pedig az első tárgyaláson a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján helye volt. Álláspontja szerint a Kp. 78. § (4) bekezdése tükrében nem kellett valószínűsítenie az önhiba hiányát, mert az iskolaszövetkezeten keresztüli foglalkoztatás olyan körülmény, amely a hatósági eljárásban az alperes előtt is ismert volt, így azt a tényállás tisztázásakor figyelembe kellett volna vennie. Előadta, hogy a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (Sztv.) rendelkezései alapján a szövetkezeti tag (jelen esetben a kérelmező) és a szolgáltatás fogadója (jelen esetben a felperes) nem állnak egymással semmilyen jogviszonyban, amire figyelemmel fenntartotta, hogy nem minősül munkáltatónak, így nem tartozik az Ebktv. 5. § d) pontjában meghatározott személyi körbe, az esettel kapcsolatban az Iskolaszövetkezet lett volna elmarasztalható. Az elsőfokú bíróság ítélete így az Ebktv. 3. § (1) bekezdés a) és b) pontjait, 5. § d) pontját, valamint 21. § a) és b) pontjait sérti. Megjegyezte, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező ügyvezetőjétől nem volt elvárható, hogy a bonyolult jogviszonnyal kapcsolatos előadást tegyen, s megjelölje az Iskolaszövetkezetet, mint amelyre az Ebktv. hatálya kiterjed. Csatolta az Iskolaszövetkezettel kötött, módosított megbízási szerződését, az Iskolaszövetkezet cégtörténetét, valamint az Iskolaszövetkezet által a perbeli időszakban kiállított számlát.
[13] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert álláspontja szerint az a jogszabályoknak megfelel. Perköltséget számított fel.
[14] Kiemelte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben részletesen tájékoztatta a felperest a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, így arról is, hogy az Ebktv. 5. § d) pontja alapján vonta eljárás alá, ám a felperes a megelőző közigazgatási eljárás során ezzel kapcsolatos kifogását nem jelezte. Rámutatott, hogy a kérelmező ténylegesen a felperessel került kapcsolatba, a felperesnél kellett az állásra jelentkeznie és a felperestől kapta meg az elutasító választ is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos.[16] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete e körben a jogszabályoknak megfelelő. Az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen idézte a keresetváltoztatással, keresetkiterjesztéssel kapcsolatos, valamint megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre vonatkozó hivatkozások korlátozását tartalmazó törvényi rendelkezéseket, és azok helyes értelmezésével, alkalmazásával helytálló következtetésre jutott abban a kérdésben, hogy a felperes Ebktv. 5. § d) pontjára alapított kereseti kérelme érdemben nem volt elbírálható. E döntésével és kifejtett indokaival a Kúria is egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat tartja szükségesnek hangsúlyozni.
[17] A közigazgatási perben a felek rendelkezési jogának érvényesülését szolgálja az az alapvető rendelkezés, amelynek értelmében - fő szabály szerint - a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el (Kp. 2. § (4) bek.). A kereseti kérelemhez kötöttség közelebbről azt jelenti, hogy a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja (Kp. 85. § (1) bek.). A közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani, amely egyebek mellett tartalmazza a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával (Kp. 37. § (1) bek. f) pont). A közigazgatási perben tehát a kereseti kérelem nem általában vonatkozik valamely közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára, hanem a felperesnek pontosan meghatározott irányú vizsgálatot kell kérnie. A felperes által megjelölt jogsérelem szabja meg ugyanis a bíróság számára azokat a korlátokat, amelyek között a közigazgatási tevékenység jogszerűségét vizsgálhatja.
[18] Előfordulhat, hogy a felperes a per során az előterjesztett keresetén változtatni kíván, amelynek eredményeként azt a továbbiakban nem a keresetlevelében előterjesztett tartalommal tartja fenn. A keresetváltoztatás (illetve a keresetkiterjesztés) mindazonáltal a közigazgatási perben szigorú feltételekhez kötött, ami - a perkoncentráció, az eljárás észszerű időn belüli lefolytatása, a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben való elbírálhatósága követelményeinek megfelelően - a per elhúzódásának megakadályozását célozza. A Kp. 43. § (1) bekezdése szerint a felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet a közigazgatási cselekmény keresettel nem támadott, a cselekmény egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a keresetindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
[19] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Kp. 6. §-a szerint a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A Kp. a keresetváltoztatás, keresetkiterjesztés körében nem utal a Pp. szabályaira, így sem a felperes fellebbezésében hivatkozott Pp. 7. § (1) bekezdés 10. és 12. pontjaiban írt fogalommeghatározásoknak, sem a keresetváltoztatás és a keresetkiterjesztés Pp.-beli szabályainak a közigazgatási perben nincs jelentősége. A keresetváltoztatás, keresetkiterjesztés Pp.-ben szereplő fogalmai, szabályozása nem azonosak a Kp. 43. §-ában használt definíciókkal, rendelkezésekkel. A Kp. 43. § (1) bekezdéséből következően a felperesnek legkésőbb a perindítási határidő leteltéig előadott kereseti indokai határozzák meg a közigazgatási per irányát, a bíróság jogszerűségi vizsgálatának kereteit. A felperes a perindítási határidő letelte után, de a per első tárgyalásának befejezése előtt csak a már előadott kereseti indokai körében változtathat, azokat kibonthatja, részletezheti, pontosíthatja, ha megállapítható, hogy az a kereseti érveléséből okszerűen következik, ugyanakkor e kereseti indokoktól alapvetően eltérő, új szempontok bevezetése a per teljesen új irányát eredményezné, ezért az nem megengedett. A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben.
[20] A perbeli esetben a felperes maga is elismerte, hogy kereseti kérelme jogi indokolását az első tárgyaláson egészítette ki az Ebktv. 5 § d) pontjára történő hivatkozással. A felperes a perben egészen addig még csak nem is utalt az Ebktv. 5 § d) pontjának esetleges sérelmére, nem vitatta a törvény hatálya alá, ezáltal az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi rendelkezések megtartására kötelezettek körébe tartozását. Ez az újonnan előadott érvelése korábbi kereseti indokaitól markánsan eltért, a Kúria elsőfokú bírósággal egyező álláspontja szerint a per teljesen új irányát eredményezte volna, ezért annak - a perindítási határidő leteltére figyelemmel - a Kp. 43. § (1) bekezdése alapján már nem volt helye.
[21] Továbbmenően, az adott ügyben a keresetkiterjesztés, keresetváltoztatás megengedhetősége körében az elsőfokú bíróság - helyesen - figyelemmel volt a Kp. 78. § (4) bekezdésének szabályozására is, amelynek értelmében a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel.
[22] Amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, az alperes a felperest a megelőző hatósági eljárás során nyilatkozattételre hívta fel, ennek során a felperesnek pedig lehetősége lett volna kifejteni azon álláspontját, amely szerint a perbeli jogviszony specialitásaira tekintettel az egyenlő bánásmód követelményének megtartását nem rajta kell számon kérni. Ennek ellenére a felperes a megelőző eljárásban még csak említés szintjén sem hivatkozott arra, hogy ne tartozna az Ebktv. 5. § d) pontjának a hatálya alá. Az elsőfokú bíróság az ítéletből is kiolvashatóan nem azt várta el a felperest a közigazgatási eljárásban képviselő ügyvezetőtől, hogy a vonatkozó jogszabályhelyet pontosan megjelölje, részletes jogi okfejtést adjon elő, azt azonban igen, hogy a felperes szerint a felelősségét alapjaiban érintő szempontról legalább említést tegyen. A felperes az e körben tett előadásával nem tudta alátámasztani, hogy az Ebktv. 5. § d) pontjával kapcsolatos körülményekre a megelőző eljárásban önhibáján kívül nem hivatkozott, ezért megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy a keresetkiterjesztése - a Kp. 43. § (1) bekezdésén túl - a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján sem volt elfogadható.
[23] A kifejtettek alapján az elkésetten előterjesztett, új irányú felperesi indokokról sem az első-, sem a másodfokú bíróság érdemben nem dönthetett.
[24] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[25] A keresetkiterjesztés tilalmába ütközik, ha a felperes a perindítási határidő letelte után új megtámadási irányt kíván szabni a közigazgatási perben. A megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a fél abban az esetben hivatkozhat, ha az értékelés elmaradása neki nem róható fel.Záró rész
[26] A Kúria a fellebbezést a Kp. 107. § (1) bekezdése, valamint a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 150. § (2) bekezdése alapján a felperes kérelmére tartott tárgyaláson bírálta el.[27] Az alperes költségeinek megfizetésére a sikertelenül fellebbező felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a másodfokú perköltség viseléséről, összegéről a Pp. 82. § (1)-(3) bekezdéseire, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra is figyelemmel döntött, megállapítva, hogy a felszámítás a jogszabályoknak megfelelő és arányos volt.
[28] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. § (3) bekezdés d) pontjában és 46. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték viselésére a felperes a Pp. 101. § (1) bekezdése, valamint 102. § (1) bekezdése alapján köteles.
[29] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp. 116. § d) pontja alapján nincs helye.
Budapest, 2020. szeptember 21.
dr. Fekete Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Remes Gábor s.k. előadó bíró, dr. Mohay György s.k. bíró
(Kúria Kf.VI.39.149/2020.)