ÍH 2020.93

HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS - NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELI DÍJ A felszámoló a csődeljárásban bejelentett hitelezői igényeket is jogosult felülvizsgálni. A csődeljárásban bejelentett hitelezői igény is csak a befizetett nyilvántartásba vételi díj erejéig vehető nyilvántartásba [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 37. §, 46. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező mint megrendelő és az adós mint vállalkozó között 2014. augusztus hó 25. napján vállalkozási szerződés (1. számú szerződés) jött létre a Zg., V. út 1. ingatlanon cipőüzem generálkivitelezési munkáira 75 000 000 + áfa díj mellett.
A 7.5. pontban az adóst megillető pénzköveteléssel szemben felek a szerződésből vagy más jogviszonyból eredő beszámítást, levonást kizárták. A 7.8.1. pont szerint a megrendelő jogosult volt a számla 5%-ának megfelelő összeget jótállási biztosíték címén vi...

ÍH 2020.93 HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS - NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELI DÍJ
A felszámoló a csődeljárásban bejelentett hitelezői igényeket is jogosult felülvizsgálni. A csődeljárásban bejelentett hitelezői igény is csak a befizetett nyilvántartásba vételi díj erejéig vehető nyilvántartásba [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 37. §, 46. §].
A hitelező mint megrendelő és az adós mint vállalkozó között 2014. augusztus hó 25. napján vállalkozási szerződés (1. számú szerződés) jött létre a Zg., V. út 1. ingatlanon cipőüzem generálkivitelezési munkáira 75 000 000 + áfa díj mellett.
A 7.5. pontban az adóst megillető pénzköveteléssel szemben felek a szerződésből vagy más jogviszonyból eredő beszámítást, levonást kizárták. A 7.8.1. pont szerint a megrendelő jogosult volt a számla 5%-ának megfelelő összeget jótállási biztosíték címén visszatartani.
A hitelező az 1. számú vállalkozási szerződés alapján a vállalkozói díjat megfizette, visszatartására nem került sor.
A felek 2015. február 16. napján vállalkozási szerződést (2. számú szerződés) kötöttek a cipőüzem felújítási munkáira 5 960 000 forint díj mellett. A 7.5.5. pontban az 1. számú szerződéssel azonos módon rendelkeztek a beszámítás kizárásáról.
A hitelező a vállalkozói díjból 1 450 000 forintot megfizetett, nem fizetett meg 4 510 000 forintot.
A műszaki átadás-átvétel során a felek rögzítették, hogy az elkészült létesítményen a nyílászárók beáznak, majd e tekintetben egyeztettek is.
A hitelező 2016. szeptember 19. napján az adóst hibás teljesítésre hivatkozással kijavításra, ennek nem teljesítése esetén - 5 280 000 forint kijavítási költségbe a 2. számú szerződésből eredő 4 510 000 forint tartozása beszámításával - 770 000 forint megfizetésére hívta fel.
Az adóssal szemben 2016. október 1. napjával csődeljárás indult. A vagyonfelügyelő 2016. október hó 5. napján a 2. számú szerződésből eredő 4 510 000 forint megfizetésére hívta fel a hitelezőt.
A hitelező 2016. október 5. napján hitelezői igény-bejelentést tett, kompenzációban történő megállapodást javasolt, amennyiben ez nem lehetséges, bejelentette a hitelezői igényét "a számlák beszámítására és a 770 000 forint különbözetre" azzal, ha a vagyonfelügyelő postafordultával nem nyilatkozik, a kompenzációs javaslatot elfogadottnak tekinti. Kérte annak közlését, hogy a 7700 forint regisztrációs díjat milyen számlaszámra utalhatja.
A vagyonfelügyelő 2016. november 16. napján a hitelezői igényt 770 000 forint összegben, a befizetett regisztrációs díjat 5000 forint összegben nem biztosított, elismert követelésként visszaigazolta. Felhívta a hitelező további 2700 forint regisztrációs díj befizetésére.
A 2016. november 23. napján kelt "kilábalási terv" 3. számú melléklete szerint az adósnak 4 510 000 forint követelése áll fenn a hitelezővel szemben a 2. számú szerződés alapján. Az adós a "kilábalási terv"-ben úgy nyilatkozott, hogy a hitelező 770 000 forint összegű követelését nem ismeri el. A hitelező 2016. november 28. napján az adós ügyvezetőjénél vitatta a 4 510 000 forint követelés fennállását hivatkozással 5 280 000 forint követelése beszámítására és 770 000 forint nyilvántartásba vett követelésére.
A sikertelen csődeljárást követően adós ellen felszámolás indult, a felszámolás kezdő időpontja 2017. január 31. napja.
Hitelező - a felszámoló felhívására - 2017. július 20. napján közölte, hogy 5 280 000 forint összegű követelését beszámítással érvényesíti, a fennmaradó 770 000 forintot az adós a csődeljárás során nem vitatta.
A felszámoló az általa vitatott hitelezői igényt elbírálás végett a bírósághoz beterjesztette, és a vitatott hitelezői igény elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós követelésével szemben a szerződések a beszámítást kizárták, a hitelező a garanciális igényt nem számíthatja be, az annak bejelentésére nyitva álló, Cstv. 37. § (3) bekezdése szerinti jogvesztő határidőt elmulasztotta.
Hitelező a hitelezői igény nyilvántartásba vételére kérte kötelezni a felszámolót. Fenntartotta azt a hivatkozását, hogy az adóssal szemben 5 280 000 forint követelését beszámítással érvényesíti, a különbözet javára 770 000 forint, mely követelése elsődlegesen árleszállítás, másodlagosan kártérítés jogcímén áll fenn. 18. sorszám alatt úgy nyilatkozott, hogy a pótlólagos, 2700 forint összegű regisztrációs díj befizetését nem tudja igazolni, ezért 500 000 forint összegben kéri a hitelezői igény nyilvántartásba vételét.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a vitatott hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasította. Kifejtette, hogy a hitelező csődeljárásban tett hitelezői igénybejelentése félreértelmezhető volt, de a hitelező akarata, szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a 2. számú szerződésből eredő tartozást az 1. számú szerződés hibás teljesítéséből eredő követelésével megszüntesse azzal, hogy a fennmaradó 770 000 forintra is igényt tart, ezért a hitelezői igénybejelentés 5 280 000 forintra terjed ki. Utalt arra, hogy a hitelező a csődeljárásban nem fizette meg a Cstv. 12. § (1) bekezdése szerinti, 1% mértékű nyilvántartásba vételi díjat, ennek oka azonban a felügyelő téves - 5000 forint regisztrációs díj megfizetésére vonatkozó - felhívása volt. Kiemelte, hogy a vagyonfelügyelő tévedett a hitelezői igény visszaigazolása során is, mivel ha a felajánlott kompenzációs javaslatot, a beszámítást nem fogadta el, akkor a teljes 5 280 000 forint összegű igényt vitatottnak kellett volna tekintenie, és nem abból 770 000 forintot elismerni, mert ez éppen arra utalt, hogy a hitelezői ellenkövetelést beszámította a hitelező 4 510 000 forint összegű tartozásába. Utalt arra, hogy a vagyonfelügyelőnek a hitelezőt pontosításra kellett volna felhívnia, és a beszámításra vonatkozó ajánlatot egyértelműen el kellett volna utasítania, a hitelező ebben az esetben a Cstv. 12. §-a szerint észrevételt terjeszthetett volna elő. Hivatkozott arra, hogy a hitelező a "kilábalási terv"-ből szerzett tudomást arról, hogy a beszámítás nem történt meg, és ezt 2016. november 28. napján sérelmezte is.
Megállapította, hogy az 1. számú szerződés alapján megvalósult beruházás során beépített valamennyi nyílászáró hibás, mivel bevezeti a vizet, és az adós a kijavítást eredménytelenül kísérelte meg. Álláspontja szerint a hitelező bizonyította az adós hibás teljesítését, a kijavításra irányuló szavatossági joga gyakorlását, valamint annak sikertelenségét, és áttért a vállalkozói díj leszállítására, másodlagosan pedig kártérítési igényt érvényesített.
Kifejtette, hogy a hitelezői igény jogalapja fennáll, a hitelező azonban felhívás ellenére a követelés összegszerűségét nem bizonyította, az általa becsatolt árkalkuláció erre önmagában nem alkalmas, ezért a vitatott hitelezői igényt elutasította.
A beszámítás körében megjegyezte, hogy mindkét vállalkozási szerződés kizárta a vállalkozói díjjal szemben a beszámítás lehetőségét, de a beszámítás megtörténte az eljárás adatai alapján nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzése megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte a hitelezői igény nyilvántartásba vételére.
Kiemelte, hogy a csődeljárás során a vagyonfelügyelő téves visszaigazolása folytán abban a feltevésben volt, hogy a teljes követelése visszaigazolásra került, és a vagyonfelügyelő téves felhívása miatt fizetett be kevesebb nyilvántartásba vételi díjat. Utalt arra, hogy a vagyonfelügyelő mulasztása miatt nem élhetett a Cstv. 12. §-a szerinti észrevételezési jogával. Kifejtette, hogy a hibás teljesítés tényét és összegszerűségét a felszámoló nem vitatta, ezért a javítás összegének kiszámításához elegendő a becsatolt kalkuláció. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a felek úgy állapodtak meg, hogy az 1. számú szerződés garanciális visszatartását a 2. számú szerződés során érvényesíti, oly módon, hogy annak 5 960 000 forint összegű vállalkozói díjából 1 450 000 forintot fizet ki, a többi a garanciális visszatartás.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzése helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal kiegészíti:
A 2016. június 8. napján felvett garanciális bejárás jegyzőkönyve szerint a csapadékvíz a bőr tárolására szolgáló raktárhelyiségekbe és az üzem területre bejut az épület ablak és panel találkozásánál. A nyílászáró elhelyezése nem a Kingspan tervezési és kivitelezési segédletben előírtaknak megfelelően készült el. Az E. Kft. 2016. szeptember 12. napján kelt "műszaki véleményezése'' szerint a hibák beállítással nem orvosolhatók, a hiba megszüntetésére a nyílászárók gyártása javasolt megfelelően méretezve, ahol az alsó párkánybefogadó profil rendelkezésre áll, így a külső vízvetőket szakszerűen el lehet helyezni. Az E. Kft. 2016. december 13. napján az új nyílászárók beépítésére nettó 4 180 000 forint összegű árajánlatot adott.
A felszámoló 2017. július 17. napján, majd 2018. március 19. napján felhívta a hitelezőt 4 510 000 forint megfizetésére és 770 000 forint összegű követelése igazolására. Közölte, hogy hitelezői igényét a csődeljárás során befizetett 5000 forint nyilvántartásba vételi díjra figyelemmel 500 000 forintban szerepelteti.
Az így kiegészített tényállásra is tévesen döntött az elsőfokú bíróság a vitatott hitelezői igény elutasításáról az alábbi okok miatt:
Mellőzi a másodfokú bíróság a vagyonfelügyelő tévedésére, mulasztására vonatkozó megállapításokat, mert a vagyonfelügyelő magatartásának a vitatott hitelezői igény elbírálása során nincs jelentősége.
Mellőzi a hitelezői igénybejelentés értelmezésével kapcsolatos okfejtést is, mert a jelen eljárásban, a felszámolás kezdő időpontjától számított 180 napos jogvesztő határidő elteltére tekintettel már csak annak a ténynek van jelentősége, hogy a hitelező a nyilvántartásba vételi díjat milyen összegben fizette meg, ugyanis a követelése nyilvántartásba vételére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a követelés 1%-ának megfelelő összeget befizette. Amint azt a Kúria a BH 2016.311. számú eseti döntésében - a töretlen bírói gyakorlatra utalva - kifejtette, a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (1)-(3) bekezdése és 46. § (5) és (7) bekezdése szabályaiból következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségében az eljárásban részt kíván venni, a bíróság cégközlönybeli felhívásának megfelelően nemcsak a hitelezői igényt kell bejelentenie, hanem a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Amennyiben a hitelező a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat - a nyilvántartásba vételi díj befizetését - csak az igénybejelentési határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül teljesíti, úgy követelését határidőn túli hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. Amennyiben a hitelezői igény bejelentésére a 180 napos jogvesztő határidőn belül sor kerül ugyan, de ezen határidő alatt nem kerül sor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére, úgy a hitelező nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé (BH 2015.15.).
A jelen ügyben a hitelező hitelezői igényét a csődeljárásban a vagyonfelügyelő 770 000 forint összeg erejéig nyilvántartásba vette, a felszámolási eljárásban ezért a hitelező legfeljebb ilyen összeg erejéig mentesült az igénybejelentési kötelezettsége alól [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont]. A csődeljárásban azonban a hitelező a nyilvántartásba vételi díjat csak 500 000 forint követelés alapulvételével fizette be, a vagyonfelügyelő felhívása szerinti 2700 forint megfizetését sem igazolta, így hitelezői igényét legfeljebb 500 000 forint erejéig volt köteles a felszámoló nyilvántartásba venni, és a bíróság a jelen, vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban is csak ilyen összeg erejéig vizsgálhatja, hogy a hitelezői követelés alapos-e. A hitelezőnek lehetősége lett volna a felszámolási eljárásban további követelést bejelenteni és a nyilvántartásba vételi díjat megfizetni, erre azonban nem került sor, annak pedig, hogy ez milyen okból maradt el, nincs jelentősége, mert a jogvesztő határidő semmiféle indokkal nem hagyható figyelmen kívül. Ezért nincs jelentősége annak sem, hogy akár a vagyonfelügyelőnek, akár a felszámolónak hogyan kellett volna eljárnia hitelezői igénybejelentés során.
Mellőzi a másodfokú bíróság a beszámítással kapcsolatos indokolást is az elsőfokú bíróság végzésének jogi indokolásából tekintettel arra, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az adósnak van-e követelése a hitelezővel szemben, hogy a hitelező beszámítása jogszerű volt-e, a hitelező adóssal szembeni tartozását a Ptk. 6:49. § (2) bekezdése alapján megszüntette-e, nem tartozik a jelen eljárásra. Amennyiben az adós a beszámítást, a kötelezettségek megszűnését vitatja, a hitelezővel szemben a követelését perben érvényesítheti, ebben a perben hivatkozhat a hitelező a követelés beszámítással történő megszűnésére. Mind az adósi követelésről, mind a hitelezői beszámítás jogszerűségéről, arról, hogy a beszámítás az adósi követelést megszüntette-e, a perbíróság hatáskörébe tartozik a döntés.
A jelen ügyben, a vitatott hitelezői igény elbírálása során a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy van-e az adósnak 500 000 forint tőketartozása a hitelező felé az 1. számú szerződés hibás teljesítése miatt, a hitelezőt megilleti-e legalább ilyen összegű kijavítási költség vagy kártérítés. E körben - az elsőfokú bíróság helyes tájékoztatásának megfelelően - a bizonyítás a hitelezőt terhelte. Alaptalanul hivatkozott a hitelező e körben arra, hogy a követelés csődeljárásban történt nyilvántartásba vétele folytán a követelése nem vitatott. A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja alapján a csődeljárásban nyilvántartásba vett hitelezői igényt az eredménytelen csődeljárást követően a felszámolónak nem kell bejelenteni, a felszámoló azonban a Cstv. 46. § (6) bekezdése szerint a határidőben bejelentett követeléseket, és - a Cstv. 46. § (5) és (6) bekezdése egyértelmű utaló rendelkezései folytán - a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban már bejelentett és nyilvántartásba vett követeléseket is felülvizsgálja, és felülvizsgálat eredményeként jogosult azokat vitatottá minősíteni, és eldöntés végett a bíróság elé terjeszteni akkor is, ha azt a vagyonfelügyelő korábban elismertként vette nyilvántartásba (EBD 2013.G7.). A vagyonfelügyelő elismert követeléskénti besorolásnak ezért a jelen ügyben nem volt jogi relevanciája.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező a hibás teljesítés tényét, azt, hogy őt az érvényesített szavatossági igény - kijavítási költség követelésének joga - megilleti, bizonyította. Nem ért azonban egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vitatott hitelezői igényt az összegszerűség bizonyítottságának hiánya miatt el kell utasítani. A hitelezőnek e körben legalább a hitelezői igény összegének megfelelő követelés alaposságát kellett bizonyítania, ehhez azonban a jelen ügyben - az alábbi okok miatt - nem volt szükség szakértői bizonyításra.
A Ptk. 6:159. § (1) bekezdése szerint, olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik. A (2) bekezdés értelmében kellékszavatossági igénye alapján jogosult - úgynevezett második lépcsőbe tartozó szavatossági jogként - a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. A kijavítási költségigény érvényesítésének nem akadálya, ha a javításra még nem került sor, ez esetben a jogosult az elvégzendő javítás előre látható indokolt költségeire tarthat igényt (Legfelsőbb Bíróság Gk.47. számú állásfoglalás).
A jelen ügyben a beázási problémák kijavítása a beépített nyílászárók cseréjével történhet meg, ennek indokolt költségét követelheti a hitelező az adóstól. Az E. Kft. árajánlata szerint a nyílászárók cseréjének költsége 4 180 000 forint, ehhez képest az e jogcímen elbírálandó hitelezői igénynek megfelelő, 500 000 forint összegű kijavítási költségigény nem eltúlzott, a becsatolt árajánlat az indokolt javítás költségét legalább ilyen összeg - 500 000 forint - erejéig bizonyítja, ezt meghaladóan pedig az igény alaposságát vizsgálni nem kellett. A hitelezőt a jelen eljárásban elbírált követelés az adóssal szemben a Ptk. 6:159. § (2) bekezdése alapján megilleti.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1952. évi III. törvény 259. §-ára figyelemmel, a 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felszámolót a hitelezői igény nyilvántartásba vételére kötelezte. A felszámolónak hitelezői igényként 500 000 forintot és 5000 forint nyilvántartásba vételi díjat kell visszaigazolnia és a Cstv. 57. § (1) bekezdése szerint besorolnia.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.45.030/2020/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.