adozona.hu
BH 2020.10.308
BH 2020.10.308
Az írásban közölt munkáltatói felmondásból annak okának világosan ki kell tűnnie. Nem felel meg a felmondás indokolása ezen törvényi feltételnek, ha abban a munkáltató a munkavállalója terhére - konkrétumok megjelölése nélkül - szerződéskötés és -módosítás során tanúsított nem megfelelő magatartást állít. Az intézkedés alapjául szolgáló belső ellenőri vizsgálat körét azonban nem közli a munkavállalóval, annak megállapításait a felmondás sem tartalmazza, az abban foglaltak ismertetése is csak a perben történ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1993. augusztus 2-tól állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában. Minőségügyi vezetőként kezdett dolgozni, majd a D. A. Kft.-nél szakértő lett, ezt követően a T. Kft.-nél üzemvezető igazgató munkakört töltött be. 2007 óta beruházási főmérnök, illetve beruházási főosztályvezető munkakört látott el alperesnél.
[2] Az alperes szabályzatban rendezte a beruházási szerződések előkészítésére és megkötésére vonatkozó előírásait, amely folyamatleírást is tartalmaz és rögzí...
BH 2020.10.308 Az írásban közölt munkáltatói felmondásból annak okának világosan ki kell tűnnie.
Nem felel meg a felmondás indokolása ezen törvényi feltételnek, ha abban a munkáltató a munkavállalója terhére - konkrétumok megjelölése nélkül - szerződéskötés és -módosítás során tanúsított nem megfelelő magatartást állít. Az intézkedés alapjául szolgáló belső ellenőri vizsgálat körét azonban nem közli a munkavállalóval, annak megállapításait a felmondás sem tartalmazza, az abban foglaltak ismertetése is csak a perben történik meg [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1993. augusztus 2-tól állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában. Minőségügyi vezetőként kezdett dolgozni, majd a D. A. Kft.-nél szakértő lett, ezt követően a T. Kft.-nél üzemvezető igazgató munkakört töltött be. 2007 óta beruházási főmérnök, illetve beruházási főosztályvezető munkakört látott el alperesnél.[2] Az alperes szabályzatban rendezte a beruházási szerződések előkészítésére és megkötésére vonatkozó előírásait, amely folyamatleírást is tartalmaz és rögzíti, hogy az alperesnél kik azok a személyek, akik a szerződést véleményezik. Így ez a jogász, a belső ellenőrzési főosztályvezető, számviteli igazgató, kontrolling- és költségvetési igazgató, vezérigazgató-helyettesek. Az előírás szerint a szerződések véleményezése véleményező lapon történik. A szerződések a cégszerű aláírás előtt -a szerződéstervezetek véleményezést követően - visszakerülnek a Központi Ügyiratkezelési Osztály szerződés-nyilvántartójához, ahol ellátják a tervezetet az "ellenőrizve" bélyegzővel.
[3] 2008. június 20-án vállalkozási szerződés jött létre az alperes mint megrendelő és a H. I. Kft. mint vállalkozó között. A szerződés (alapszerződés) a felperes a stratégiai és gazdasági vezérigazgató-helyettes, a vezérigazgató és az I. K. Kft. ügyvezetője aláírását tartalmazza.
[5] Az alperes és a H. I. Kft. közötti vállalkozási szerződést 2010. január 19-én módosították első ízben, amelyet az alperes vezérigazgatója, valamint L. P., K. Gy. és a felperes írtak alá. A kazán üzembe helyezésének határidejét hosszabbították meg ebben.
[6] A 2. számú szerződésmódosítás 2011. március 17-én volt, ekkor a műszaki tartalom módosítása történt. Az aláíró V. N., L. P. és a felperes voltak.
[7] 2010. december 8-án történt a 4. számú szerződésmódosítás, amelynek egyik aláírója alperes részéről L. P. volt. A szerződésmódosítás a fizetési feltételekre és a határidő módosításra vonatkozott.
[8] A 2011. november 22-én aláírt 6. számú szerződésmódosítás a műszaki tartalom változtatására vonatkozott, aláírója a vezérigazgató volt. Ezt követően 2011. december 12-én történt a 7. számú szerződésmódosítás, amelyet a vezérigazgató, a felperes és L. P. írtak alá az alperes részéről, amely ugyancsak a műszaki tartalom tekintetében tartalmazott változásokat, valamint többletköltséget határozott meg.
[14] Az alperes cégvezetője 2013. május 3-án kelt és a felperes által május 6-án átvett felmondással, 70 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a felmondásra okot adó magatartás a felperes részéről a munkáltatóval több szerződést kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, amely több esetben veszélyeztette az alperes érdekeit. Többször előfordult, hogy a felperes egyes, a H. I. Kft.-vel kötött szerződések módosításának előkészítése és teljesítése során nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el, miközben az alperes szempontjából a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt a megbízatása és munkaszerződése alapján. A felperes a H. I. Kft.-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett teljes bizalomvesztéshez vezetett az alperes részéről.
[15] A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás indokolása nem világos, nem valós és nem okszerű. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[20] A megismételt eljárást követően a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszony-megszüntetésének jogellenessége jogkövetkezményeként fizessen meg részére 9 400 000 forint végkielégítést és ennek kamatát, valamint kártérítés jogcímén 4 390 557 forintot.[21] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 66. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban azt vizsgálta, miszerint a felperesnek a száraz kokszoló berendezés (SZKB) projekt vonatkozásában egyszemélyi felelőssége volt-e a szerződés előkészítéséért, annak tartalmáért és a teljesítésigazolások aláírásáért. Amennyiben nem, úgy volt-e olyan információ birtokában, illetőleg tett-e olyan lépéseket, amelyekről a többi személy nem tudott, őket megtévesztette, vagy elhallgatott-e bizonyos információkat előlük, amelyek ismeretében a többiek eltérő álláspontra juthattak volna a beruházás kapcsán.
[22] A felperes vitatta az alperes azon állítását, miszerint a beruházás projektvezetője a felperes volt, és munkaköri leírásából adódóan is ő ismerte legjobban a beruházás részleteit. Arra hivatkozott, hogy a projektvezető Sz. Z. volt. A projekttel kapcsolatban a felperes - a szokásostól eltérően - megbízólevelet nem kapott, ami bizonyítja, hogy nem ő volt a projektvezető. Mindezen túl 2010 szeptemberében az alperes képviseletében eljárva kizárólag Sz. Z. vett át olyan dokumentumokat, amelyek a beruházás teljesítéséhez szükségesek voltak.
[24] A bíróság nem tudta elfogadni azt az alperesi állítást sem, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki ismerte a perbeli beruházást, illetőleg egyedül "tartotta kézben" a projektet. Ezt cáfolja, hogy az SZKB beruházás alapszerződését és azt követő szerződésmódosításait az alperes részéről nem csupán a felperes szignálta, hanem azt aláírta a vezérigazgató, továbbá a felperes felettesei, K. Gy. és L. P. is.
[25] Az SZKB szerződések vonatkozásában egyetlen szerződésen, illetve szerződésmódosításon sem található az alperes szerződések előkészítésére vonatkozó szabályzatában előírt "ellenőrizve" feliratú bélyegző. Megállapítható ennek alapján, hogy nem a szerződést véleményező rendszer szerint történt a szerződések ellenőrzése, véleményezése, azonban a szerződésen, illetőleg annak módosításain látható a vezérigazgató, valamint két esetben L. P. és K. Gy. közös aláírása.
[26] Azt, hogy a szerződések szignálása egyben azt is jelentette, hogy az aláíró felelősséget is vállal a szerződés tartalmáért, alátámasztja a perben tanúként meghallgatott Sz. Z. tanúvallomása.
[28] Azt az alperesi állítást, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki teljeskörűen átlátta a beruházás állapotát, cáfolják a kooperációs értekezletekről készült jegyzőkönyvek, emlékeztetők.
[37] Az a tény, hogy az alperes egy bizottságot is létrehozott az addigi teljesítések vizsgálatára, azt igazolja, hogy a munkáltató körültekintően járt el ebben a kérdéskörben, és nem egy személy beszámolójára támaszkodott. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a vizsgálat során a bizottság többi tagjait esetleg megpróbálta volna orientálni azzal kapcsolatban, hogy miként értékeljék az addigi teljesítéseket. A bíróság álláspontja szerint ez már csak azért sem jöhetett szóba, mert a bizottság tagjai is teljeskörűen tisztában voltak a beruházással összefüggő tényekkel.
[38] A fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem egyedül döntött a szerződések megkötéséről, tartalmáról, módosításáról, a teljesítési idők meghosszabbításáról és a pótmunkákról. Ezen döntéseknek részesei voltak felettesei, a vezérigazgató, és a teljesítési segéd képviselői. Mindebből következően nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes irányította volna a szerződés előkészítése, módosítása és teljesítése folyamatát, amely az alperes számára hátrányt okozott. Az SZKB beruházással kapcsolatos egyes döntéseket a projektben részt vevők, illetőleg azt figyelemmel kísérők - köztük az akkori vezérigazgató - tudomásával hozták meg, amelyet akkor senki sem kifogásolt.
[39] A munkáltatói intézkedés jogellenességére tekintettel a bíróság az alperest fizetésre kötelezte az Mt. 77. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint az Mt. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel.
[40] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[41] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a bizalomvesztésre alapított munkáltatói felmondásnak a joggyakorló szubjektív értékítéletén túlmutatóan tárgyszerű, bizonyítható okának is kell lenni.
[42] A felelősség megítélése során nem csupán a szóban forgó szerződések előkészítésével, teljesítésével járó operatív feladatok mikénti ellátásának volt jelentősége, a felperes ugyanis a munkaszervezeten belül kiemelt, stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként. Az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte, annak tevékenységéért, teljesítményéért, a beosztott, operatív munkát végző munkatársakért egészében felelősséggel tartozott.
[43] A bizalomvesztést adott esetben nem csupán a kizárólagos, egyszemélyi felelősség alapozhatja meg, amennyiben ugyanis a munkavállaló például a cégvezetői, avagy testületi döntés szakmai előkészítése során jár el szakszerűtlenül, kifogásolható módon, úgy ennek konzekvenciáit a munkáltató alappal vonhatja meg.
[44] Az SZKB beruházás az alperes működése szempontjából kiemelt, stratégiai jelentőségű projekt volt, amelynek kivitelezése a cég több mint százmillió forintos anyagi ráfordításai ellenére, többéves "csúszást" követően sem ért célt. Az alperesnek jelentős érdeksérelmet okozva a kokszoló nem készült el, a projekt kivitelezése során felmerült számos vitás kérdés a társaság és a vállalkozó közötti jogvitába torkollott.
[45] A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy Sz. Z. az SZKB projekt témafelelőseként kapott feladatot, őt ezzel maga a felperes bízta meg. Közreműködése az iratokból kitűnően nem korlátlan felhatalmazáson alapult, tevékenységét a felügyeletére hivatott felperes is ismerte, aki operatívan ugyancsak közrehatott a beruházás bonyolításában.
[49] A felperesnek egyidejűleg több beruházást kellett felügyelnie, nyilvánvaló azonban, hogy főosztályvezetőként az általa is ismerten kiemelt jelentőségű projekt bonyolítását fokozott figyelemmel kellett kísérnie.
[50] Sz. Z. témafelelősi megjelölése és közreműködése, illetve az a körülmény, hogy a beruházás bonyolításában, az azzal kapcsolatos döntések meghozatalában mások is szerephez jutottak, a felperes felelősségének vizsgálatát nem zárhatja ki.
[51] Az alperes érdekeit szolgáló intézkedések elmaradása miatti felelősség nem hárul kizárólagosan Sz. Z.-re, ugyanakkor a testületig hozott döntések következményét az annak előkészítésében, meghozatalában részt vevők, így a beruházási főosztályvezető felperes is viselni tartozik.
[52] A stratégiai projekt alapszerződését a felperesnek beosztásánál fogva kétségtelenül ismernie kellett.
[56] A felperes felelőssége a szerződésmódosításokkal kapcsolatban terhére róttak tekintetében azért nem állapítható meg, mert a kérdéses ügyekben nem egyedül, nem önhatalmúlag döntött, azok felől az alperes érintett munkatársai, illetve a cégvezetés, a teljesítési segéd, az I. K. Kft. bevonásával közösen határozott.
[57] Ezen körülmények azonban a felperes felelősségét nem zárják ki. A jogvita szempontjából annak van jelentősége, hogy beosztásából eredő munkaköri kötelezettségeinek a szerződésmódosítások előkészítése során maradéktalanul eleget tett-e, az irányadó belső szabályzatoknak megfelelően járt-e el, a felmerülő problémák kezelése kapcsán a szükséges szakmai, illetve jogi támogatást igénybe vette-e.
[67] A munkáltatói intézkedés meghozatalakori állapot szerint a kokszoló nem volt működtethető, a projekthez kapcsolódó döntések előkészítése során jelentős részben a felperesnek felróhatóan szabálytalanságok történtek, amelyek szakszerűtlen, megalapozatlan, az alperes érdekeit nem szolgáló döntésekhez, megoldásokhoz vezettek. Elmaradt a problémák teljes körű feltárása, azok hatékony kezelése, a beruházási főosztályvezető részéről a vállalkozóval történő elszámolás kérdése utóbb jogvitára okot adóan tisztázatlan maradt.
[68] Az új cégvezető 2013 áprilisában rendelte el azt a belső ellenőri vizsgálatot, amelynek nyomán a beruházás kritikus állapotával kapcsolatosan a felelősség kérdésében állást foglalhatott. A főosztályvezető tevékenysége, illetve mulasztása folytán kialakult állapot 2013 májusában is fennállt. Az a körülmény, hogy a korábbra visszanyúló kedvezőtlen folyamat következményeit az új cégvezető a helyzet megismerését követően vonta meg, intézkedése okszerűtlenségét nem eredményezi, az ezzel kapcsolatos felperesi kifogások alaptalanok.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[69] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte az alperes végkielégítés és kártérítés megfizetésére kötelezése mellett. Másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[70] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a felmondás leglényegesebb követelménye, hogy az világos, valós és okszerű legyen. Hivatkozott arra, hogy a világosság követelményének nem felel meg a munkáltatói intézkedés, ezáltal sérült az Mt. 64. § (2) és a 66. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak.
Az "egyes szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során" és a "nem a munkáltató érdekeinek megfelelően járt el" kitételek nem alkalmasak arra, hogy a munkavállaló terhére rótt magatartás legalább alapjaiban megállapítható legyen (BH 2000.511.).
[71] A világosság körében nyomatékosan utalt a felperes arra, hogy a felmondás szövegezését nemcsak nyelvtanilag, hanem a lefolytatott bizonyítás körében is lehet, illetve kell értékelni. A H. I. Kft. és az alperes között 40 darab vállalkozási jogviszony állt fenn. Ezek esetében a felperesnek teljesen különböző feladat- és felelősségi körei voltak, így ilyen körülmények között minimálisan a felmondásban a ténybeli alapjául szolgáló szerződést meg kellett volna jelölni.
[72] A felmondás alperes által "összefoglalóan megjelölt" indoka akkor volna helytálló, ha a munkáltató korábban felperes felé munkájának nem megfelelő minősége miatt bármikor is figyelmeztetéssel vagy fegyelmi büntetéssel élt volna, ezekről írásos emlékeztető vagy jegyzőkönyv készült volna, és ezekre a felmondás utalna (BH 2008.340; BH 2004.251.). Ilyen soha nem történt, így az összes olyan hivatkozás, amely révén az alperes sorra próbálta utólag az egyes okiratok elővételével felperesi magatartást igazolni, nyilvánvalóan a felmondás okainak tartalmi bővítését jelenti, amit a törvény tilt (BH 2005.301.; EBH 2005.1241.).
[73] A világosság és egyértelműség követelményének azt a garanciális védelmet kellene nyújtani, hogy a munkavállaló részére egyrészről nyilvánvalóvá váljon az a konkrét magatartás, amely a felmondás alapjául szolgál, másrészről fel tudjon készülni a munkaügyi jogvitára. Az általánosság szintjén megfogalmazott felmondási indokok bizonyosan elégtelenek, és nyilvánvalóan nem felelnek meg a világosság követelményének.
[74] A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban keletkezett újabb bizonyítékokra és újabb tényelőadásokra is tekintettel kellett volna értékelni a világosság követelményének teljesülését, hiszen az adott ügyre vonatkozó valamennyi bizonyíték együttes értékelése alapján tudta volna jogszerűen mérlegelni, hogy a felmondás megfelelt-e a világosság követelményének. A másodfokú bíróság ezt a fajta és mértékű értékelést egyáltalán nem végezte el, hiszen csupán "visszautalt" az ügyben hozott korábbi végzésében foglaltakra, amely egyértelműen igazolja, hogy a megismételt eljárásban keletkezett tényeket és bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
[75] Az alperes a felmondás konkrét, világosan megállapítható okait nem közölte, olyan okokra próbált utóbb hivatkozni, amelyekre nem lehet akkor sem, ha az adott okok amúgy a felmondás jogszerű indokai lehetnének (BH 2008.344.). Az indok összefoglaló megjelölésének lehetősége nem értelmezhető akként, hogy az adott helyzetben nem egyértelmű és világos okot a peres eljárás során a nyilatkozattevő a felmondási indok jogellenes bővítésének minősülő módon bizonyítsa.
[76] A vezérigazgató vallomásában egyértelműen rögzítette, hogy kizárólag három alkalommal folytatott beszélgetést a felperessel, amelyek kapcsán az első két találkozó alapján "nem merült fel, hogy felperes nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el". Azaz a vezérigazgató is elismerte, hogy 2012 novemberéig semmi olyan tevékenység nem merült fel a felperes oldalán, amely a felmondásban szereplő, de meg nem határozott veszélyeztetést vagy érdeksérelmet megalapozta volna. Erre figyelemmel a felperesnek nem kellett és nem is lehetett tudnia, hogy a 2013. májusi felmondásban mire "gondol" a munkáltató.
[77] A világosság követelményének helyes értelmezése esetén fel sem merülhetett volna, hogy a másodfokú bíróság a kereset elutasításának körében kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyes szerződésmódosítások kapcsán a belső szabályozás szerinti véleményezési eljárás elmaradt. A másodfokú bíróság úgy értékelte ezt a körülményt a felperes terhére, hogy az alperesnek még csak tényelőadása sem volt abban a körben, hogy a felperest egyáltalán terhelte-e kötelezettség ebben a vonatkozásban, vagy éppenséggel más munkavállaló kötelezettsége volt a szerződésnek a véleményező rendszerbe való eljuttatása.
A felperes álláspontja szerint a munkáltatói intézkedés a valóság követelményének sem felel meg, ezáltal is sérült az Mt. 64. § (2) bekezdés, Mt. 66. § (1)-(2) bekezdés.
[109] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes érvelése a bizonyítékok felülmérlegelését célozza, amely felülvizsgálati kérelmet nem alapozhat meg.
[110] A per eldöntése során kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a felperes a munkaszervezeten belül fontos stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként, az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte. Az SZKB beruházásban is kiemelt szerepe volt, a projekt menetét ő fogta össze, annak alakulásában kulcsszerepet töltött be.
[111] A jogerős ítélet is rögzíti, hogy az SZKB stratégiai beruházás a jelentős ráfordítások ellenére a felperes jogviszonyának megszűnéséig nem realizálódott, az alperesnek a szerződésszerű teljesítéssel szemben többéves csúszással, jelentős költségnövekedéssel kellett szembenéznie. A projekt sorsának ilyen alakulásában a felperes alapvetően és jelentős mértékben közrehatott.
[112] A peres eljárás során a felperes kétségbe vonta a felmondás indokát, és vitatta annak megalapozottságát. Erre tekintettel az alperes részletesen, okiratokkal és tanúvallomásokkal, továbbá igazságügyi szakértői véleménnyel bizonyította a felmondás megalapozottságát.
[113] A bizonyítás eredményeként igazolást nyert, hogy valótlan volt az a felperesi állítás, miszerint számára a felmondás indoka ne lett volna érthető. A felperes az értekezleteken részt vett, azokról jegyzőkönyvet kapott, ő hagyta mindezt jóvá. Egyedüli felelős személyként végezte az SZKB projekt pénzügyi teljesítésének kimutatását, kézben tartotta a kifizetések nyilvántartását, a pénzügyi teljesítések menetében ő volt az egyedüli kompetens személy.
[114] A felperes számára nyilvánvaló volt, hogy a felmondás indoka a bizalomvesztésben nyilvánult meg. Tudott a projekt állásáról és ezzel kapcsolatosan saját szerepéről is.
[115] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes 144 oldal és 201 darab okirati melléklettel tudta igazolni a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket.
[116] A felmondás indokául szolgáló magatartás abban állt, hogy a szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során a felperes cselekedetei egyenként és összességükben nem az alperes érdekeit szolgálták, azokat veszélyeztették, így összességükben vezettek a bizalomvesztéshez.
A Kúria döntése és jogi indokai
[120] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[121] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[122] A felperes 2013. május 3-án kelt felmondása a következőket tartalmazza: "Munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetésére az Ön alábbiakban megjelölt, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása miatt kerül sor.
A felmondásra okot adó magatartás az Ön részéről a munkáltatóval több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, mely több esetben veszélyeztette az I. D. Zrt. érdekeit. Többször előfordult, hogy Ön egyes, a H. I. Kft.-vel kötött szerződések módosításának előkészítése során nem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, továbbá előfordult, hogy a megkötött, illetve módosított szerződések H. I. Kft. általi teljesítésével sem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, miközben az adott szerződés tárgyát képező szolgáltatással kapcsolatban Önnek az I. D. Zrt. szempontjában a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt megbízatása, illetve munkaszerződése alapján.
Az Ön H. I. Kft.-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett a munkáltató részéről teljes bizalomvesztéshez vezetett, mely szintén indokául szolgál a jelen felmondásnak, akár önmagában is megalapozza a felmondás kiadását."
[123] A munkáltató felmondását - fő szabály szerint [Mt. 66. § (1) bekezdés] - indokolni köteles. A felmondásból annak oka világosan ki kell hogy tűnjön.
[124] Az MK 95. számú állásfoglalással kialakított ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének megfelel az az indok, amely megjelöli azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedést alapította és abból - függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg - megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH 2001.395; Mfv.I.10.287/2015/6.). A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indokolásának kereteit (MDII.143.).
[125] A munkáltatói intézkedés világos indokolása követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni (BH 2017.348.I.).
[126] Nem világos az indokolás, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozottak ellenőrzésére, sem a védekezésre.
[127] A felmondás indokolása a törvénynek akkor felel meg [Mt. 64. § (2) bekezdése], ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. Nincs helye azonban új felmondási ok bizonyításának, mivel a felmondás alaki érvényességi kelléke az írásbeliség, így az eljárás során csak az vizsgálható, amit az írásba foglalt jognyilatkozat tartalmaz (Mfv.I.10.189/2015.).
[128] Fentiek alapján tehát azt kellett értékelni, hogy a felmondás megfelel-e a világosság, valóság és okszerűség jogszabályi követelményeinek.
[129] Peradat - és ezt a felmondás maga is tartalmazza -, hogy az alperessel több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) is kötött több projekttel összefüggésben a H. I. Kft., illetve az I. D. Zrt., amelyekkel kapcsolatban hivatkozott az alperes a felperes felróható magatartására. Az igen nagyszámú szerződés közül azonban nem jelölte meg, hogy melyek azok konkrétan, amelyek nála érdeksérelmet okoztak, vagy amellyel összefüggésben a felperes nem az előírásszerű magatartást tanúsította. Az eljárás során is több szerződést jelölt meg az alperes, végül azonban csak az SZKB projekttel összefüggésben terjesztette elő bizonyítékait és adta elő érveit.
[130] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bíróságok által - tévesen - vizsgálat alá vont szerződéseket, illetve azok módosítását a felek több évvel korábban kötötték, és a felperesen kívül azoknak aláírói voltak az alperes vezető állású munkavállalói is. A felmondásból nem derül ki az sem, hogy a felperes melyik magatartása, mennyiben és "miért nem volt megfelelő", különösen arra figyelemmel, hogy a szerződések megkötése és módosítása során nem egyedül járt el.
[131] Az alperes olyan belső vizsgálatot folytatott, amely a felperes magatartását vizsgálta. Az alperes ezzel összefüggésben csupán azt közölte a felperessel, hogy "Önnel szemben kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt eljárás van folyamatban". A felperes a belső ellenőrzés vizsgálati köréről nem szerzett tudomást, ítéleti bizonyossággal nem cáfoltan annak eredményéről is csak a bírósági eljárás során értesült. Így az sem állapítható meg, hogy bár az indokolás nem volt konkrét, a felperes ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy a munkáltató mely szerződések megkötésének, módosításának előkészítése során nem találta megfelelőnek az eljárását, amivel "veszélyeztette az I.D. Zrt. érdekeit".
[132] A felperes munkájával a felmondást megelőzően bizonyítottan nem merült fel probléma, és az alperes a felperessel közösen olyan konkrét okot sem jelölt meg, amely a belső ellenőri vizsgálat elrendelésének alapjául szolgálhatott volna a felperes magatartásával összefüggésben.
[133] Felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a felmondás tartalma alapján nem lehetett a terhére értékelni a belső szabályzat szerinti véleményezési eljárás elmaradását vagy annak nem megfelelő voltát tekintettel arra, hogy erre vonatkozóan az alperes intézkedésében még csak utalást sem tett.
[134] A felmondás okának valósnak és okszerűnek, magának az indokolásnak pedig világosnak, egyértelműnek kell lennie. Ezen három követelmény bármelyikének hiánya a felmondás jogellenességét eredményezi. Jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felmondás indoka nem felel meg a világosság követelményének, így a további felülvizsgálati érvek vizsgálatára jelen eljárásban már nem volt szükség.
[135] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.183/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.183/2019/10.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Endl Ügyvédi Iroda, Dr. Endl Mátyás Gergely ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Nagy Ügyvédi Iroda, Dr. Nagy Péter ügyvéd
A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.352/2018/7.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.296/2016/49.
Rendelkező rész
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.352/2018/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.296/2016/49. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 300.000 (háromszázezer) forint és 81.000 (nyolcvanegyezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 902.400 (kilencszázkettőezer-négyszáz) forint fellebbezési és 1.128.000 (egymillió-százhuszonnyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1993. augusztus 2-tól állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában. Minőségügyi vezetőként kezdett dolgozni, majd a D. A. Kft-nél szakértő lett, ezt követően a T. Kft-nél üzemvezető igazgató munkakört töltött be. 2007. óta beruházási főmérnök, illetve beruházási főosztályvezető munkakört látott el alperesnél.[2] Az alperes szabályzatban rendezte a beruházási szerződések előkészítésére és megkötésére vonatkozó előírásait, amely folyamatleírást is tartalmaz és rögzíti, hogy az alperesnél kik azok a személyek, akik a szerződést véleményezik. Így ez a jogász, a belső ellenőrzési főosztályvezető, számviteli igazgató, kontrolling és költségvetési igazgató, vezérigazgató helyettesek. Az előírás szerint a szerződések véleményezése véleményező lapon történik. A szerződések a cégszerű aláírás előtt -a szerződéstervezetek véleményezést követően - visszakerülnek a Központi Ügyiratkezelési Osztály szerződés nyilvántartójához, ahol ellátják a tervezetet az "ellenőrizve" bélyegzővel.
[3] 2008. június 20-án vállalkozási szerződés jött létre az alperes mint megrendelő és a H. I. Kft. mint vállalkozó között. A szerződés (alapszerződés) a felperes a stratégiai és gazdasági vezérigazgató helyettes, a vezérigazgató és az I. K. Kft. ügyvezetője aláírását tartalmazza. Az V. pontjában a megrendelő kötelezettségei között az 5.2. pontban rögzítették, hogy a szerződés teljesítése során az alperes mint megrendelő teljesítési segédként az I. K. Kft-t veszi igénybe, aki ennek megfelelően a szerződést is aláírja, és a díjfizetési kötelezett kivételével a megrendelő helyett jogosult teljesíteni a szerződés alapján terhelő bármely kötelezettségét. Rögzítették azt is, hogy a megrendelő és a teljesítési segéd között külön megállapodás jön létre.
[4] Az alperes és az I. K. Kft. 2009. május 28-án kötöttek vállalkozási szerződést teljesítési segéd feladatok ellátására, amelynek megrendelője az alperes volt. Ebben a vállalkozó a teljesítési segéd feladatául szabta a projekt-kivitelezés megrendelői ellenőrzését, utasításadást szükség esetén az alperes mint megrendelő képviseletében, továbbá nyilatkozattételt az alperes részéről. A szerződés az alperes képviselőjeként L. P. stratégiai műszaki vezérigazgató-helyettest, míg a teljesítési segéd képviselőjeként O. I. ügyvezető igazgatót jelölte meg.
[5] Az alperes és a H. I. Kft. közötti vállalkozási szerződést 2010. január 19-én módosították első ízben, amelyet az alperes vezérigazgatója, valamint L. P., K. Gy. és a felperes írtak alá. A kazán üzembe helyezésének határidejét hosszabbították meg ebben.
[6] A 2. számú szerződésmódosítás 2011. március 17-én volt, ekkor a műszaki tartalom módosítása történt. Az aláíró V. N., L. P. és a felperes voltak.
[7] 2010. december 8-án történt a 4. számú szerződésmódosítás, amelynek egyik aláírója alperes részéről L. P. volt. A szerződésmódosítás a fizetési feltételekre és a határidő módosításra vonatkozott.
[8] A 2011. november 22-én aláírt 6. számú szerződésmódosítás a műszaki tartalom változtatására vonatkozott, aláírója a vezérigazgató volt. Ezt követően 2011. december 12-én történt a 7. számú szerződésmódosítás, amelyet a vezérigazgató, a felperes és L. P. írtak alá az alperes részéről, amely ugyancsak a műszaki tartalom tekintetében tartalmazott változásokat, valamint többletköltséget határozott meg.
[9] A perbeli időszakban az SZMSZ 5.4.1. pontja 5.4.7. pontja és 5.4.7.2. pontja alapján a vagyonkezelői jogosítványokat az alperesnél a vezérigazgató, V. N. látta el általános jelleggel. A helyettesítési rendnek megfelelően L. P. vezérigazgató helyettes is elláthatta ezen jogosítványokat, amelyeket egyes szerződések, illetőleg módosítások során K. Gy.-val együttesen gyakorolt, aki a műszaki fejlesztési és beruházási igazgató volt.
[10] A beruházás kapcsán kéthetente történt kooperációs értekezlet, amelyen az alperes megrendelőként, a H. I. Kft. kivitelező és az I. K. Kft. teljesítési segéd képviselői vettek részt változó személyi összetételben.
[11] 2013. január 17-én kelt levelében az alperes cégvezetője utasítást adott a felperesnek, hogy a teljesítési igazolások kizárólag a cégvezető külön engedélyével írhatók alá, ötmillió forintos értékhatárt meghaladóan.
[12] 2013. március 20-án személyes megbeszélés történt T. E. cégvezetővel arról, hogy az I. K. Kft. biológiai vízkezelő modernizációjára kötött bizonyos szerződésekben a felperest a teljesítési igazolások kiadásáért felelős személy. A felperes tájékoztatta a cégvezetőt, hogy amennyiben a vállalkozó által elkészített mű szakmailag átvehető, abban az esetben a teljesítési igazolások átadása jogszerűen nem tagadható meg.
[13] 2013. március 20-án délután K. Gy. igazgató hívatta a felperest. Két tanú jelenlétében arra kötelezte, hogy szabadságot vegyen igénybe, és tájékoztatta, hogy az irodába nem mehet be. A felperes 2013. március 22-én a cégvezetőhöz írt levelében sérelmezte a munkáltató intézkedését, azt jogszabályba ütközőnek tartotta. A cégvezető március 25-én kelt levelében értesítette a felperest, hogy az intézkedésre belső ellenőrzés részeként volt szükség, és a szabadság lejártát követően sem léphet be az alperes területére. Tájékoztatta továbbá, hogy a vizsgálat tartamára, de legfeljebb 30 napra felmenti a munkavégzési kötelezettsége alól. A felperes 2013. május 6-án, a 30 napos munkavégzés alóli felmentés időtartama lejártát követően reggel megpróbált munkába állni, de ez nem vezetett sikerre.
[14] Az alperes cégvezetője 2013. május 3-án kelt és a felperes által május 6-án átvett felmondással, 70 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a felmondásra okot adó magatartás a felperes részéről a munkáltatóval több szerződést kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, amely több esetben veszélyeztette az alperes érdekeit. Többször előfordult, hogy a felperes egyes, a H. I. Kft-vel kötött szerződések módosításának előkészítése és teljesítése során nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el, miközben az alperes szempontjából a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt a megbízatása és munkaszerződése alapján. A felperes a H. I. Kft-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett teljes bizalomvesztéshez vezetett az alperes részéről.
[15] A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás indokolása nem világos, nem valós és nem okszerű. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[16] A Székesfehérvári Közigazgatási Munkaügyi Bíróság 2.M.237/2013/53. számú ítéletével a keresetet mint megalapozatlant elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék 2016. szeptember 1-jén kelt 2.Mf.20.983/2015/10. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[17] A megismételt eljárás során a felperes keresetét változatlanul fenntartotta. Hivatkozása szerint a munkáltató intézkedése nem volt kellően világos és egyértelmű, nem valós és nem okszerű. A felmondásban hivatkozott eseteket a munkáltató nem konkretizálta, így az indokolás értelmezhetetlen a számára. Nem adtak lehetőséget a felmondással szemben megfogalmazott kifogások tisztázására sem. Az alperes az általa hivatkozott érdeksértő magatartást nem nevesítette.[18] A felperes érvelése szerint az alperes rosszhiszemű, koncepciós eljárás keretében távolította őt el mindannak ellenére, hogy minden évben a lehető legmagasabb pontszámú munkáltatói minősítést kapta és 2013. február 18-án 20 éves törzsgárda oklevélben is részesült munkája elismeréseként.
[19] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[20] A megismételt eljárást követően a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszony megszüntetésének jogellenessége jogkövetkezményeként fizessen meg részére 9.400.000 forint végkielégítést és ennek kamatát, valamint kártérítés jogcímén 4.390.557 forintot.[21] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 66. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban azt vizsgálta, miszerint a felperesnek a száraz kokszoló berendezés (SZKB) projekt vonatkozásában egyszemélyi felelőssége volt-e a szerződés előkészítéséért, annak tartalmáért és a teljesítés igazolások aláírásáért. Amennyiben nem, úgy volt-e olyan információ birtokában, illetőleg tett-e olyan lépéseket, amelyekről a többi személy nem tudott, őket megtévesztette,vagy elhallgatott-e bizonyos információkat előlük, amelyek ismeretében a többiek eltérő álláspontra juthattak volna a beruházás kapcsán.
[22] A felperes vitatta az alperes azon állítását, miszerint a beruházás projektvezetője a felperes volt, és munkaköri leírásából adódóan is ő ismerte legjobban a beruházás részleteit. Arra hivatkozott, hogy a projektvezető Sz. Z. volt. A projekttel kapcsolatban a felperes - a szokásostól eltérően - megbízólevelet nem kapott, ami bizonyítja, hogy nem ő volt a projektvezető. Mindezen túl 2010. szeptemberében az alperes képviseletében eljárva kizárólag Sz. Z. vett át olyan dokumentumokat, amelyek a beruházás teljesítéséhez szükségesek voltak.
[23] Azt az alperesi tényállítást, miszerint 2010. szeptemberében Sz. Z.-t a felperes leváltotta volna a projektvezetői pozícióból, cáfolja az a tény, hogy Sz. Z. 2011. április 4-én kelt számlát leigazolta K. Gy.-val együtt, 2013. június 26-án pedig teljesítési igazolást írt alá O.I. mellett.
[24] A bíróság nem tudta elfogadni azt az alperesi állítást sem, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki ismerte a perbeli beruházást, illetőleg egyedül "tartotta kézben" a projektet. Ezt cáfolja, hogy az SZKB beruházás alapszerződését és azt követő szerződésmódosításait az alperes részéről nem csupán a felperes szignálta, hanem azt aláírta a vezérigazgató, továbbá a felperes felettesei, K. Gy. és L. P. is.
[25] Az SZKB szerződések vonatkozásában egyetlen szerződésen, illetve szerződésmódosításon sem található az alperes szerződések előkészítésére vonatkozó szabályzatában előírt "ellenőrizve" feliratú bélyegző. Megállapítható ennek alapján, hogy nem a szerződést véleményező rendszer szerint történt a szerződések ellenőrzése, véleményezése, azonban a szerződésen, illetőleg annak módosításain látható a vezérigazgató, valamint két esetben L. P. és K. Gy. közös aláírása.
[26] Azt, hogy a szerződések szignálása egyben azt is jelentette, hogy az aláíró felelősséget is vállal a szerződés tartalmáért, alátámasztja a perben tanúként meghallgatott Sz. Z. tanúvallomása.
[27] B. I. főosztályvezető tanú előadta, hogy Sz. Z. volt az SZKB projekt témafelelőse a beruházás részéről, és nem volt tudomása arról, hogy az idők során szerepe változott volna. A tanú szerint kizárt, hogy a vezérigazgató a szerződést csupán "rutinból" írta alá.
[28] Azt az alperesi állítást, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki teljes körűen átlátta a beruházás állapotát, cáfolják a kooperációs értekezletekről készült jegyzőkönyvek, emlékeztetők.
[29] A 2010. július 28-ai emlékeztető tartalma mutatja, hogy a szerződésmódosításokról közös döntést hoztak az alperes és az I. K. Kft. képviselői, a vezérigazgató utasítást adott az értekezleten a szerződésmódosítás elkészítésére, felhívta a H. I. Kft-t, hogy a vállalkozói szerződésben megjelölt kiegészítő projektre adja le az ajánlatát, amit majd L. P. értéke, és továbbít döntésre a vezérigazgatónak.
[30] A 2012. április 10-én tartott kooperációs megbeszélés emlékeztetője szerint az SZKB beruházásnál volt rendezetlen számla. A vezérigazgató ezen az értekezleten közölte, hogy bizottságot hoz létre, amelynek feladata lesz eldönteni, hogy a számlához tartozó teljesítések megvalósultak-e. A bizottság tagjaiként a felperest, O. I.-t (teljesítési segéd) jelölte ki, valamint a H. I. Kft-től további két tagot.
[31] A 2011. június 22-én tartott kooperációs értekezlet emlékeztetője azt mutatja, hogy az alperes vezérigazgatója részleteiben ismerte a beruházások aktuális helyzetét és a soron következő munkálatokat.
[32] A beruházással kapcsolatos késedelmes teljesítés vonatkozásában a 2011. május 19-én tartott kooperációs értekezletről készült emlékeztető szerint a kivitelező ügyvezetője, Sz. Cs. A. rögzítette, hogy az alperes késedelmesen fizet már évek óta, így nem lehet mindent az akkori "tempóban" tartani. Válaszként a vezérigazgató közölte, hogy a száraz kokszoló berendezés (SZKB) befejezési határidejét illetően késhet a H. I. Kft. Azt a felperesi állítást, miszerint az SZKB projekt nem a legfontosabb volt az alperes számára, bizonyítja a 2011. február 16-ai értekezletről készült emlékeztető, amelyben N. V. kijelentette, hogy jelenleg három nagy projektjüket végzi a H. I. Kft. Ebből az első és legfontosabb a meleghengermű építészeti kivitelezése, a második a biológiai vízkezelő telep modernizációja, és csak harmadikként említette az SZKB beruházást.
[33] Azt, hogy az alperes megengedő volt a H. I. Kft. irányában, mutatja a 6. számú szerződésmódosítás, amelynek a végén rendelkeztek arról, hogy a 2. számú szerződésmódosításból mely részteljesítések esetén állítható ki teljesítési igazolás annak ellenére, hogy a készültségi fok a 100 %-ot nem éri el, és ennek alapján a vállalkozó a számlát benyújthatja. A szerződésmódosításból kitűnően mindez nem a felperes egyedüli döntése volt, hiszen a dokumentumot az alperes képviseletében nem is a felperes írta alá. A csatolt, A/198. és A/201. számú e-mail azt mutatja, hogy a teljesítési igazolásokat többen írták alá. Ezzel egybevágnak a 4/A/37. számú táblázat adatai is, amelyet az alperes csatolt.
[34] Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes azáltal sem a munkáltatója érdekeit képviselte, hogy olyan pótmunkákat fogadott el, amely munkák az alapszerződés részét is képezték. Ezt cáfolja a felperes 2013. április 2-án L. P.-nek írt levele, amelyben azt javasolta, hogy beszéljék meg a pótmunkák elfogadhatóságát.
[35] A 2010. augusztus 26-án felperes által a H. I. Kft-nek írt levél, amelyet másolatban elküldött L. P.-nek, Sz. Z.-nak, B. I.-nak is, fentieket erősíti meg (4/A/36.).
[36] A pótmunkákról nem a felperes döntött, amit bizonyít a 2010. július 7-én kelt emlékeztető. Ez rögzíti, hogy a pótmunkák listáját az alperes és a K. Kft. áttekinti arra vonatkozóan, hogy melyekre van szükség. Mindez azt mutatja, hogy mind az alperes, mind a teljesítési segéd tisztában volt a felmerülő munkák pótmunka jellegével, és kifejezetten ilyen összefüggésben vizsgálták azok szükségességét.
[37] Az a tény, hogy az alperes egy bizottságot is létrehozott az addigi teljesítések vizsgálatára, azt igazolja, hogy a munkáltató körültekintően járt el ebben a kérdéskörben, és nem egy személy beszámolójára támaszkodott. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a vizsgálat során a bizottság többi tagjait esetleg megpróbálta volna orientálni azzal kapcsolatban, hogy miként értékeljék az addigi teljesítéseket. A bíróság álláspontja szerint ez már csak azért sem jöhetett szóba, mert a bizottság tagjai is teljes körűen tisztában voltak a beruházással összefüggő tényekkel.
[38] Fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem egyedül döntött a szerződések megkötéséről, tartalmáról, módosításáról, a teljesítési idők meghosszabbításáról és a pótmunkákról. Ezen döntéseknek részesei voltak felettesei, a vezérigazgató, és a teljesítési segéd képviselői. Mindebből következően nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes irányította volna a szerződés előkészítése, módosítása és teljesítése folyamatát, amely az alperes számára hátrányt okozott. Az SZKB beruházással kapcsolatos egyes döntéseket a projektben résztvevők, illetőleg azt figyelemmel kísérők - köztük az akkori vezérigazgató - tudomásával hozták meg, amelyet akkor senki sem kifogásolt.
[39] A munkáltatói intézkedés jogellenességére tekintettel a bíróság az alperest fizetésre kötelezte az Mt. 77. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint az Mt. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel.
[40] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[41] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a bizalomvesztésre alapított munkáltatói felmondásnak a joggyakorló szubjektív értékítéletén túlmutatóan tárgyszerű, bizonyítható okának is kell lenni.
[42] A felelősség megítélése során nem csupán a szóban forgó szerződések előkészítésével, teljesítésével járó operatív feladatok mikénti ellátásának volt jelentősége, a felperes ugyanis a munkaszervezeten belül kiemelt, stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként. Az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte, annak tevékenységéért, teljesítményéért, a beosztott, operatív munkát végző munkatársakért egészében felelősséggel tartozott
[43] A bizalomvesztést adott esetben nem csupán a kizárólagos, egyszemélyi felelősség alapozhatja meg, amennyiben ugyanis a munkavállaló például a cégvezetői, avagy testületi döntés szakmai előkészítése során jár el szakszerűtlenül, kifogásolható módon, úgy ennek konzekvenciáit a munkáltató alappal vonhatja meg.
[44] Az SZKB beruházás az alperes működése szempontjából kiemelt, stratégiai jelentőségű projekt volt, amelynek kivitelezése a cég több mint száz millió forintos anyagi ráfordításai ellenére, több éves "csúszást" követően sem ért célt. Az alperesnek jelentős érdeksérelmet okozva a kokszoló nem készült el, a projekt kivitelezése során felmerült számos vitás kérdés a társaság és a vállalkozó közötti jogvitába torkollott.
[45] A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy Sz. Z. az SZKB projekt témafelelőseként kapott feladatot, őt ezzel maga a felperes bízta meg. Közreműködése az iratokból kitűnően nem korlátlan felhatalmazáson alapult, tevékenységét a felügyeletére hivatott felperes is ismerte, aki operatívan ugyancsak közrehatott a beruházás bonyolításában.
[46] Sz. Z. maga arról számolt be, hogy témafelelős feladatok tulajdonképpen a beruházás megindulásáig hárultak rá, azt követően az irányítást felettese, a felperes vette át. A tanú témafelelősi jogosítványai - éppen a felperesnek tulajdonítható okból - korlátozottan érvényesültek. Beszámolt ugyanis arról, hogy felettese a szerződés tartalmával kapcsolatos észrevételeit illetően megjegyezte, hogy "ne szóljon bele" a folyamatokba.
[47] Az alperesnél korábban fejlesztési és beruházási igazgatóként dolgozó K. Gy. tanúvallomásában ugyancsak utalt a felperes projekttel kapcsolatos operatív feladataira. A felperest az érintett projekt kapcsán témavezetőként említette, akinek feladata volt a szerződések előkészítése, azoknak a felső vezetés elé tárása, egyeztetés a kivitelezőkkel, az aláírás, a terület átadásában való közreműködés, a beruházás szakmai felügyelete. Az új cégvezető, T. E. tanúvallomásában a projekt kapcsán a felperest mint a szerződések minden részletét ismerő kulcsszemélyt említette.
[48] A tanúvallomásokon túlmenően az alperes előkészítő iratainak csatolt mellékletei ugyancsak a felperes SZKB projekttel kapcsolatos operatív, illetve koordinátori közreműködését tanúsítják. Az SZKB projekt szempontjából kulcsfontosságú kazán átalakítási engedélyt maga vette át az illetékes hatóságtól, teljesítési igazolást szignált, a projekthez kapcsolódóan többletigény felmerüléséről maga tájékoztatta belső feljegyzésében a cégvezetést, a szerződésmódosítás előkészítőjeként e-mailben adott tájékoztatást a H. I. Kft-nek. A projektben való felhasználás céljából a korábbi szárazoltók villamos dokumentációjának bekérése iránt intézkedett, a beruházás ügyében levelezést folytatott a szerződéses partnerrel, illetve a teljesítési segéd, I. K. Kft. képviselőjével egyeztetett.
[49] A felperesnek egyidejűleg több beruházást kellett felügyelnie, nyilvánvaló azonban, hogy főosztályvezetőként az általa is ismerten kiemelt jelentőségű projekt bonyolítását fokozott figyelemmel kellett kísérnie.
[50] Sz. Z. témafelelősi megjelölése és közreműködése, illetve az a körülmény, hogy a beruházás bonyolításában, az azzal kapcsolatos döntések meghozatalában mások is szerephez jutottak, a felperes felelősségének vizsgálatát nem zárhatja ki.
[51] Az alperes érdekeit szolgáló intézkedések elmaradása miatti felelősség nem hárul kizárólagosan Sz. Z.-ra, ugyanakkor a testületig hozott döntések következményét az annak előkészítésében, meghozatalában résztvevők, így a beruházási főosztályvezető felperes is viselni tartozik.
[52] A stratégiai projekt alapszerződését a felperesnek beosztásánál fogva kétségtelenül ismernie kellett.
[53] A beruházási osztályvezetőnek módjában állt a Hungaro Invest Kft. határidő-hosszabbítás, díjemelés iránti igényét az alapszerződésben foglalt vállalkozói kötelezettségek ismeretében vizsgálni, státuszából következően adott esetben az apparátus arra hivatott munkatársaitól szakmai, avagy jogi segítséget kérni.
[54] A felperes a jelzett kifogások és a projekt előrehaladásának általa is észlelhető számos problémája ellenére előzetes szakmai, jogi konzultáció nélkül támogatta a szerződéses partner által igényelt szerződésmódosítást, jóllehet jogi képviselőjének a fellebbviteli eljárás során tett nyilatkozata szerint vegyészmérnöki végzettsége birtokában a beruházás folyamatát teljességében nem volt képes átlátni.
[55] A szerződésmódosítások véleményezésének belső szabályzatban lefektetett rendje csorbult, a szerződés tervezeteket a megfelelő procedúrát mellőzve terjesztették elő aláírásra a vezérigazgatóhoz. Tekintve, hogy a projekt koordinációja a beruházási főosztályhoz tartozott, a főosztályvezető felperes ebbéli felelőssége nem hagyható figyelmen kívül. Önmagában az a körülmény, hogy a vezérigazgató a hiányosan elé terjesztett tervezetet elfogadta, aláírta, a döntés előkészítőjének felelősségét nem érinti, az legfeljebb a döntésben közreműködők további felelősségét veti fel.
[56] A felperes felelőssége a szerződésmódosításokkal kapcsolatban terhére róttak tekintetében azért nem állapítható meg, mert a kérdéses ügyekben nem egyedül, nem önhatalmúlag döntött, azok felől az alperes érintett munkatársai, illetve a cégvezetés, a teljesítési segéd, az I. K. Kft. bevonásával közösen határozott.
[57] Ezen körülmények azonban a felperes felelősségét nem zárják ki. A jogvita szempontjából annak van jelentősége, hogy beosztásából eredő munkaköri kötelezettségeinek a szerződésmódosítások előkészítése során maradéktalanul eleget tett-e, az irányadó belső szabályzatoknak megfelelően járt-e el, a felmerülő problémák kezelése kapcsán a szükséges szakmai, illetve jogi támogatást igénybe vette-e.
[58] Az 1. számú szerződésmódosítás tervezete a beruházási szabályzatban lefektetett követelmények ellenére nem jutott el az Ügyirat-kezelési osztályhoz, az eredeti teljesítési határidő meghosszabbítása így a véleményezési rendszeren nem ment át.
[59] Jogi kontroll hiányában a módosuló határidő póthatáridő jellege a szerződésmódosításban nem lett megfelelően definiálva, amely utóbb félreértelmezésre adhatott alapot.
[60] A 2. számú, felperes által is jegyzett szerződésmódosítás kapcsán a H. I. Kft. pótmunkákra vonatkozó ajánlatának elfogadása mutatkozik "problémásnak". A pótlólagosan elvégzendő munkák kiegészítő projektfeladat jellegének, avagy az alapszerződés műszaki tartalma megfelelő minőségének azonosítása nyilvánvalóan szakmai kompetencia birtokában lehetséges. A teljesítési segéd, az I. K. Kft. szakembere külön is jelezte a szerződéses partner pótmunkára vonatkozó ajánlata műszaki tartalmát illetően, hogy az az alapszerződés körébe tartozik.
[61] Az a körülmény, hogy a szakvéleménnyel érintett szakkérdés vonatkozásában az alperes az elsőfokú eljárásban bizonyítást nem kezdeményezett, mert jogi álláspontját egyéb módon kívánta alátámasztani, nem zárja ki, hogy a más ügyben számára ismertté vált, de jelen jogvita szempontjából is irányadó bizonyítékot, amennyiben annak egyéb perrendi követelményei teljesülnek, a bizonyítás részévé tegye.
[62] A P.-J. I. Sz. Kft. szakértői állásfoglalásából kitűnik, hogy a 2. számú szerződésmódosítás kapcsán felmerült pótmunkák szerződött értékével szemben annak mintegy 60%-a az, ami a szakértői vizsgálat alapján ténylegesen elfogadható.
[63] A 7/I. számú szerződésmódosítás kapcsán ugyancsak a döntés-előkészítés hiányosságai érhetők tetten. A kazán áttervezésével járó költségek átvállalásának, viselésének kérdése számos szakmai, illetve jogi problémát vet fel, a felperes által is tudottan, neki felróhatóan a szerződésmódosítás tervezete a véleményezési rendszeren nem esett át. A L. P.-nek címzett, 2011. november 7-én kelt levelében a felperes maga javasolt mintegy 400.000.000 forintos többletfizetés vállalását. A felperes azonban a vezérigazgató helyetteshez írt, 2011. november 7-ei keltezésű leveléből kitűnően maga is tisztában volt azzal, hogy a szerződés szerint a vállalkozó úgynevezett PED-es, azaz a jogszabályoknak és az előírásoknak megfelelő kazánt köteles kivitelezni.
[64] A jogértelmezési kérdésekre figyelemmel és a munkáltatói érdekeket szem előtt tartva ez esetben sem tűnik védhetőnek a beruházási főosztályvezető részéről az előzetes véleményezés rendjének mellőzése, a jogi kontroll igénybevételének elmulasztása.
[65] A 7/II. számú módosítás előkészítésében közreműködött a felperes, amely a projekt állására, az elszámolási kérdések tisztázatlanságára tekintettel az alperes érdekével nem állt összhangban.
[66] Az elsőfokú ítélet megállapításai szerint nem merült fel adat arra nézve, hogy a felperes a vizsgálat során a bizottság tagjait orientálni próbálta volna a vállalkozói teljesítések, igények elfogadása végett. Cáfolataként az alperes T. E. tanúvallomására hivatkozott. A cégvezető nyilatkozata szerint számos panaszt hallott arról, hogy a felperes munkatársakat a projekt bizonyos pontjainak vizsgálata nélkül elfogadásra igyekezett rávenni, ezt azonban a másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak.
[67] A munkáltatói intézkedés meghozatalakori állapot szerint a kokszoló nem volt működtethető, a projekthez kapcsolódó döntések előkészítése során jelentős részben a felperesnek felróhatóan szabálytalanságok történtek, amelyek szakszerűtlen, megalapozatlan, az alperes érdekeit nem szolgáló döntésekhez, megoldásokhoz vezettek. Elmaradt a beruházási főosztályvezető részéről a problémák teljes körű feltárása, azok hatékony kezelése, a vállalkozóval történő elszámolás kérdése utóbb jogvitára okot adóan tisztázatlan maradt.
[68] Az új cégvezető 2013. áprilisában rendelte el azt a belső ellenőri vizsgálatot, amelynek nyomán a beruházás kritikus állapotával kapcsolatosan a felelősség kérdésében állást foglalhatott. A főosztályvezető tevékenysége, illetve mulasztása folytán kialakult állapot 2013 májusában is fennállt. Az a körülmény, hogy a korábbra visszanyúló kedvezőtlen folyamat következményeit az új cégvezető a helyzet megismerését követően vonta meg, intézkedése okszerűtlenségét nem eredményezi, az ezzel kapcsolatos felperesi kifogások alaptalanok.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[69] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte az alperes végkielégítés és kártérítés megfizetésére kötelezése mellett. Másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.[70] 1.) A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a felmondás leglényegesebb követelménye, hogy az világos, valós és okszerű legyen. Hivatkozott arra, hogy a világosság követelményének nem felel meg a munkáltatói intézkedés, ezáltal sérült az Mt. 64. § (2) bekezdése és az Mt. 66. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak.
Az "egyes szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során" és a "nem a munkáltató érdekeinek megfelelően járt el" kitételek nem alkalmasak arra, hogy a munkavállaló terhére rótt magatartás legalább alapjaiban megállapítható legyen (BH2000.511.).
[71] A világosság körében nyomatékosan utalt a felperes arra, hogy a felmondás szövegezését nem csak nyelvtanilag, hanem a lefolytatott bizonyítás körében is lehet, illetve kell értékelni. A H. I. Kft. és az alperes között 40 darab vállalkozási jogviszony állt fenn. Ezek esetében a felperesnek teljesen különböző feladat- és felelősségi körei voltak, így ilyen körülmények között minimálisan a felmondásban a ténybeli alapjául szolgáló szerződést meg kellett volna jelölni.
[72] A felmondás alperes által "összefoglalóan megjelölt" indoka akkor volna helytálló, ha a munkáltató korábban felperes felé munkájának nem megfelelő minősége miatt bármikor is figyelmeztetéssel vagy fegyelmi büntetéssel élt volna, ezekről írásos emlékeztető vagy jegyzőkönyv készült volna, és ezekre a felmondás utalna (BH2008.340; BH2004.251.). Ilyen soha nem történt, így az összes olyan hivatkozás, amely révén az alperes sorra próbálta utólag az egyes okiratok elővételével felperesi magatartást igazolni, nyilvánvalóan a felmondás okainak tartalmi bővítését jelenti, amit a törvény tilt (BH2005.301.; EBH2005.1241.).
[73] A világosság és egyértelműség követelményének azt a garanciális védelmet kellene nyújtani, hogy a munkavállaló részére egyrészről nyilvánvalóvá váljon az a konkrét magatartás, amely a felmondás alapjául szolgál, másrészről fel tudjon készülni a munkaügyi jogvitára. Az általánosság szintjén megfogalmazott felmondási indokok bizonyosan elégtelenek, és nyilvánvalóan nem felelnek meg a világosság követelményének.
[74] A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban keletkezett újabb bizonyítékokra és újabb tényelőadásokra is tekintettel kellett volna értékelni a világosság követelményének teljesülését, hiszen az adott ügyre vonatkozó valamennyi bizonyíték együttes értékelése alapján tudta volna jogszerűen mérlegelni, hogy a felmondás megfelelt-e a világosság követelményének. A másodfokú bíróság ezt a fajta és mértékű értékelést egyáltalán nem végezte el, hiszen csupán "visszautalt" az ügyben hozott korábbi végzésében foglaltakra, amely egyértelműen igazolja, hogy a megismételt eljárásban keletkezett tényeket és bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
[75] Az alperes a felmondás konkrét, világosan megállapítható okait nem közölte, olyan okokra próbál utóbb hivatkozni, amelyekre nem lehet akkor sem, ha az adott okok amúgy a felmondás jogszerű indokai lehetnének (BH2008.344.). Az indok összefoglaló megjelölésének lehetősége nem értelmezhető akként, hogy az adott helyzetben nem egyértelmű és világos okot a peres eljárás során a nyilatkozattevő a felmondási indok jogellenes bővítésének minősülő módon bizonyítsa.
[76] A vezérigazgató vallomásában egyértelműen rögzítette, hogy kizárólag három alkalommal folytatott beszélgetést a felperessel, amelyek kapcsán az első két találkozó alapján "nem merült fel, hogy felperes nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el". Azaz a vezérigazgató is elismerte, hogy 2012. novemberéig semmi olyan tevékenység nem merült fel a felperes oldalán, amely a felmondásban szereplő, de meg nem határozott veszélyeztetést vagy érdeksérelmet megalapozta volna. Erre figyelemmel a felperesnek nem kellett és nem is lehetett tudnia, hogy a 2013. májusi felmondásban mire "gondol" a munkáltató.
[77] A világosság követelményének helyes értelmezése esetén fel sem merülhetett volna, hogy a másodfokú bíróság a kereset elutasításának körében kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyes szerződésmódosítások kapcsán a belső szabályozás szerinti véleményezési eljárás elmaradt. A másodfokú bíróság úgy értékelte ezt a körülményt a felperes terhére, hogy az alperesnek még csak tényelőadása sem volt abban a körben, hogy a felperest egyáltalán terhelte-e kötelezettség ebben a vonatkozásban, vagy éppenséggel más munkavállaló kötelezettsége volt a szerződésnek a véleményező-rendszerbe való eljuttatása.
A felperes álláspontja szerint a munkáltatói intézkedés a valóság követelményének sem felel meg, ezáltal is sérült az Mt. 64. § (2) bekezdés, Mt. 66. § (1)-(2) bekezdés.
[78] Az alperes a perben mindvégig hangoztatott álláspontja az volt, illetve azt kísérelte meg bizonyítani, hogy a munkáltató milyen érdeksérelmet, hátrányt vagy kárt szenvedett a perben vizsgált vállalkozási szerződés, az SZKB projekt kapcsán. Felperes ezzel szemben mindvégig állította, hogy ezen érdeksérelmek a valóságban nem léteznek, ezeket az alperes igazolni nem tudja.
[79] Felperes szerint a felmondás kapcsán az okszerűség követelménye is sérült (Mt. 64. § (2), Mt. 66. § (1), (2)).
Alperes túlnyomó részt a felmondás előtt 3 - 5 évvel (esetenként 6 - 7 évvel) korábban felmerült tényeket, helyzeteket, magatartásokat jelöli meg a perben felmondása ténybeli alapjának, erre alapozva hozott ítéletet a másodfokú bíróság. Amennyiben az adott tény és a munkáltatói felmondás között az általános munkajogi elévülési időt meghaladó mértékű időszak telik el, úgy ilyen tényekre a munkáltató alappal nem hivatkozhat, a bíróság pedig azokat nem értékelheti. Különösen igaz ez akkor, ha ezen bizonyítani kívánt tények a munkáltatói felmondásban egyáltalán nem szerepelnek. A felperes felróható magatartása körében értékelt számlák, teljesítési igazolások, szerződésmódosítások mindegyike több éve ismert volt az alperes valamennyi döntéshozója, képviselője és felperes felettesei számára, akik ezt a helyzetet ismerték, elfogadták, eltűrték, a felperes bármilyen számonkérése nélkül.
[80] A másodfokú ítélet 9. oldal 1-3. bekezdései felsorolásszerűen kiemeli, hogy a felperes milyen tevékenységeket látott el az úgynevezett SZKB projekt kapcsán. Az ítéletből nem állapítható meg, hogy ezek közül, melyek minősülnek a felperes olyan magatartásának, amelyre az alperes a felmondását alapította.
[81] Önmagában igaz, hogy más munkavállalók közrehatásától függetlenül felmerülhet egy munkavállaló felelőssége, azonban ez jelen perben nem volt igazolt, a fizetési késedelem is a vezérigazgató döntésén alapult.
[82] Okszerű kapcsolat hiányára utal a másodfokú ítélet 11. oldal 3.-6. bekezdésében rögzített következtetés. Feltételezés a bíróság részéről, hogy a szerződés véleményezési rendszer alkalmazása esetén nem jött volna létre két szerződésmódosítás, illetve az is, hogy ezek érdeksérelmet okoztak. Ítéleti rendelkezés pedig ténymegállapítás helyett a bíróság feltételezésén nem alapulhat.
[83] A bizalomvesztés mint felmondási indok tekintetében is utalt a felperes az Mt. 64. § (2) bekezdésének és az Mt. 66. § (1), (2) bekezdés megsértésére.
[84] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint bizalomvesztés nem vehető figyelembe önmagában, azaz a munkaviszony megszüntetés okaként, hanem kizárólag valamilyen kötelezettségszegés következményeként lehet értékelni.
[85] A cégvezető maga ismerte el, hogy ő csupán 2012. második félévétől látta el e tevékenységét. A másodfokú ítéletben felperesnek felrótt magatartások pedig mind ezen időpont előttiek, ezen tények tekintetében a cégvezetőnek közvetlen ismeretei nem lehettek.
[86] Felperes álláspontja szerint sérült a tájékoztatási kötelezettség, illetve az egyenlő bánásmód is. E körben jogszabálysértésként megjelölte az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdését, illetve az Mt. 7. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[87] A másodfokú ítélet visszatérő okfejtése, hogy más munkavállalók tevékenysége, vagy a nekik felróható magatartások nem zárják ki a felperes munkavállalói felelősségét. Ilyen felelősségre vonás azonban a felperesen kívül senkivel szemben nem történt. Ezt a tényt bizonyítékként kellett volna értékelni és azt is, hogy ezen magatartások felperes terhére való értékelése kifejezetten sérti az Mt. 7. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[88] Nem bizonyított, hogy az alperes az általa a korábbi elsőfokú eljárásban A/14. szám alatt csatolt belső vizsgálati jelentésben foglaltak alapján, annak megállapítására tekintettel élt a felmondással. Egyrészt ebben az esetben a belső ellenőri vizsgálat tényének, a vizsgálat megállapításainak, de legalább végkövetkeztetéseinek bizonyosan szerepelni kellett volna a felmondásban, másrészt maga az eljárás, a belső ellenőrzési vizsgálat jelen ügyben biztosan sértette az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdését. A felperes csak a peres eljárás során értesült az ellenőri vizsgálat megállapításairól, azzal szemben nem tudott védekezést előterjeszteni, az A/14. számú okirat inkább tűnik egy belső levélnek, mint egy eljárást lezáró vizsgálati anyagnak.
[89] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vizsgálat tárgya nem is a száraz kokszoltó berendezéshez (SZKB) kapcsolódó projekt volt, hanem egy másik, mégpedig a biológiai szennyvíztisztító berendezés, amelyre a belső ellenőri jelentés vonatkozik. Ez nem is volt a bizonyítás tárgya, illetve az ezzel kapcsolatos bizonyítást az elsőfokú bíróság korábban kizárta.
[90] 2.) A felperes felülvizsgálati kérelmében az indokolási kötelezettség megsértését is állította, hivatkozva a Pp. 221. § (1) bekezdésére.
[91] A másodfokú ítélet indokolásának bevezető részében, mintegy elvi jelentőséggel rögzíti a bíróság, hogy felperes milyen feladatok ellátására volt köteles (7. oldal 4. bekezdés). Ezen megállapítását semmilyen ténnyel, bizonyítékkal nem hozta összefüggésbe, a periratokból ilyen következtetés okszerűen nem vonható le.
[92] Egyetlen bizonyíték sem volt, amely abba az irányba mutatott volna, hogy konkrétan a felperes feladata volt a projekt kapcsán a perbeli szerződéseknek a szerződés véleményezési rendszerbe való feltöltése. A bíróság teljességgel elmulasztotta megjelölni, hogy ezen következtetésre milyen körülményből jutott.
[93] Minden bizonyíték, vagy egyéb tény megjelölése, vagy konkrét értékelése nélkül állapított meg a másodfokú bíróság "érdeksérelmet" az alperesi oldalon. A másodfokú bíróság megállapítást tesz 235.000.000 forint teljesítésigazolás szignálásáról, arra azonban nem mutatott rá, hogy a felperesnek e körben az eljárása miért nem volt körültekintő.
[94] 3.) A felperes álláspontja szerint tény- és iratellenes ténymegállapításokat is tartalmaz a másodfokú bíróság döntése (Pp. 164. § (1) bekezdés, Pp. 193. §, Pp. 206. § (1) bekezdés).
[95] A másodfokú ítélet indokolása csupán meglehetősen szűken hivatkozik bizonyítékokra, és a bíróság által "kiragadott" egyes elemei a perben rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentmondásban állnak, így az azokból levont következtetés bizonyosan téves. Az ellentmondások súlya, illetve az ügy érdemére való kihatása pedig a BH2016.119. II. alapján a Kúria részére lehetőséget biztosít a felülmérlegelésre.
[96] A tanúvallomások körében a másodfokú ítélet iratellenes, amely Sz. Z. tekintetében kiemelt jelentőségű. A tanút a bíróságok az eljárások során háromszor meghallgatták, mégis a másodfokú bíróság csupán a legelső vallomásából ragadott ki teljesen jelentéktelen részleteket. Hangsúlyozandó, hogy a tanú érdektelennek nem is tekinthető. Az ő témafelelősi szerepét mind K. Gy., mind B. I. vallomása megerősítette, sőt O. I., az I. K. Kft. ügyvezetője is őt nevezte meg témafelelősnek.
[97] Sz. Z. tanút az elsőfokú bíróság az általa felmutatott okirat elektronikus példányának csatolására hívta fel, nem utolsósorban a szavahihetősége, illetve az által felhasználni kívánt bizonyíték eredetének tisztázása okán. A tanú ezen felhívásnak sosem tett eleget, így az ő vallomásának értékelése - kiemelt figyelemmel az ügyben való érintettségére -, a felperes felelősségének megállapíthatósága körében eleve kérdéses.
[98] K. Gy. tanúvallomásában csak általánosságokat említ, illetve arra utal, hogy neki a kokszoltó projekt tekintetében érdemi feladata nem volt, így pedig nem is láthatott rá a felperes munkavégzésére.
[99] T. E. cégvezető vallomása körében hangsúlyozandó, hogy nyilatkozata inkább az alperes törvényes képviselője által adottként értékelendő, és nem tanúvallomásként.
[100] O. I. tanúvallomása szerint a bíróság azt rótta felperes terhére, hogy a tanú jelzései alapján a felperes nem adott számot az általa jelzett kifogásokról. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság olyan mulasztásokat értékelt a felperes hátrányára, amelyek mindegyike a teljesítési segéd feladatkörébe tartoztak.
[101] Az okirati bizonyítékkal összefüggésben rámutatott a felperes arra, hogy a stratégiai vezérigazgató-helyettes részére részletes tájékoztatást adott, így a döntéshez szükséges valamennyi információval rendelkezett. Teljesen világos és egyértelmű a levél (2.M.237/2013/4. számú irat melléklete) abban a tekintetben, hogy ugyan lehetőség lenne az alapszerződés alkalmazására, de egyik fél sem erre a típusú kazánra kötött szerződést, illetve hogy a PED direktívának való megfelelőséget az alperes nem követelte meg.
[102] A másodfokú eljárásban az alperes által csatolt szakvéleményt sem megfelelően értékelték. Egy másik - ráadásul polgári peres - elsőfokú eljárásban keletkezett szakvélemény értékelése nem lehet jogszerű egy másik peres eljárásban, ahol az érvényesített jogok, a bizonyítási teher, a szakértői kirendelés köre, a bíróságnak, illetve a peres feleknek a szakvéleménnyel kapcsolatos nyilatkozatai nem ismertek.
[103] A másodfokú bíróság annak ellenére fogadta el az irat egyes megállapításait aggálytalannak, hogy a másodfokú tárgyaláson becsatolta a felperes az adott peres ügyben a törvényszék végzését, amely G. O. szakértő igénybevételét megtiltotta. Önmagában súlyos megsértése az indokolási kötelezettségnek, hogy a fel nem használható szakvélemény okirati bizonyítékként való értékelését illetően a bíróság mellőzte indokolási kötelezettségét.
[104] A másodfokú ítélet érdemére kihatóan tévedett a bíróság, amikor a jóhiszemű eljárással összeegyeztethetőnek tekintette alperes magatartását. Nem azt kellett volna értékelni, hogy nevezett irat mikor keletkezett, hanem azt a tényt, hogy az alperes mikor jutott ahhoz hozzá, és ezen időponthoz képest miért csak a másodfokú tárgyalást megelőző napon bocsátotta azt a bíróság és a felperes rendelkezésére. E körben felperes utalt a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltakra azzal, hogy az okiratot mellőzni kellett volna.
[105] 4.) Az ügy érdemére kiható súlyos eljárásjogi szabálysértések is voltak a felperes szerint, e körben a Pp. 3. § (3) és (4) bekezdésének, a Pp. 164. § (1) bekezdésének, 193. §-ának, 206. § (1) bekezdésének, 235. § (1) bekezdésének megsértését panaszolta.
[106] A felperes által nem ismert belső ellenőri vizsgálat, illetve az abban keletkezett irat mind formai, mind tartalmi aggályai, illetve az erre való utalás hiánya a munkáltatói felmondás indokolásában olyan körülmények, amelyek alapján nem lehetett volna jogkövetkeztetést abból levonni.
[107] A szerződés véleményezési rendszer alkalmazásának hiánya körében a másodfokú bíróság alapvetően feltételezésekből vont le jogkövetkeztetéseket. Nem a felperes feladata volt ennek a rendszernek az alkalmazása és használata, így ezzel kapcsolatban, illetve a bíróság részéről ebből következően megállapított következmények nem eshetnek a felperes terhére.
[108] Az alapvető eljárási szabályokkal kapcsolatos ilyen szintű mulasztás a másodfokú bíróság részéről felperesben alappal veti fel az eljáró tanács elfogultságának elvi és gyakorlati lehetőségét is.
[109] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes érvelése a bizonyítékok felülmérlegelését célozza, amely felülvizsgálati kérelmet nem alapozhat meg.
[110] A felülvizsgálati kérelem szerint a per eldöntése során kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a felperes a munkaszervezeten belül fontos stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként, az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte. Az SZKB beruházásban is kiemelt szerepe volt, a projekt menetét ő fogta össze, annak alakulásában kulcsszerepet töltött be.
[111] A jogerős ítélet is rögzíti, hogy az SZKB stratégiai beruházás a jelentős ráfordítások ellenére a felperes jogviszonyának megszűnéséig nem realizálódott, az alperesnek a szerződésszerű teljesítéssel szemben többéves csúszással, jelentős költségnövekedéssel kellett szembenéznie. A projekt sorsának ilyen alakulásában felperes alapvetően és jelentős mértékben közrehatott.
[112] A peres eljárás során a felperes kétségbe vonta a felmondás indokát, és vitatta annak megalapozottságát. Erre tekintettel az alperes részletesen, okiratokkal és tanúvallomásokkal, továbbá igazságügyi szakértői véleménnyel bizonyította a felmondás megalapozottságát.
[113] A bizonyítás eredményeként igazolást nyert, hogy valótlan volt az a felperesi állítás, miszerint számára a felmondás indoka ne lett volna érthető. Felperes az értekezleteken részt vett, azokról jegyzőkönyvet kapott, ő hagyta mindezt jóvá. Egyedüli felelős személyként végezte az SZKB projekt pénzügyi teljesítésének kimutatását, kézben tartotta a kifizetések nyilvántartását, a pénzügyi teljesítések menetében ő volt az egyedüli kompetens személy.
[114] A felperes számára nyilvánvaló volt, hogy a felmondás indoka a bizalomvesztésben nyilvánult meg. Tudott a projekt állásáról és ezzel kapcsolatosan saját szerepéről is.
[115] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes 144 oldal és 201 darab okirati melléklettel tudta igazolni a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket.
[116] A felmondás indokául szolgáló magatartás abban állt, hogy a szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során felperes cselekedetei egyenként és összességükben nem az alperes érdekeit szolgálták, azokat veszélyeztették, így összességükben vezettek a bizalomvesztéshez.
[117] Az alperesnél minden szerződésnél kifejezett elvárás a szerződéses véleményeztető rendszer használata, különösen a kiemelt, nagy értékű stratégiai beruházások esetén. Az ezzel ellentétes felperesi érvelés alaptalan. Felperesnek az egyenlő bánásmód sérelmére való hivatkozása nem volt a per tárgya, az erre vonatkozó előadása ezen okból mellőzendő.
[118] A felperes pervitele, a nyilvánvaló és igazolható tények eltagadása azt mutatja, hogy jobb tudomása ellenére vonja kétségbe a felmondáshoz vezető tényeket, pervitele kifejezett célja a bíróságok félrevezetése volt.
[119] A másodfokú eljárás során csatolt igazságügyi szakértői vélemény az elsőfokú eljárást követően jutott az alperes tudomására, ezt követően tudta csak azt csatolni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[120] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[121] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[122] A felperes 2013. május 3-án kelt felmondása a következőket tartalmazza: "Munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetésére az Ön alábbiakban megjelölt, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása miatt kerül sor.
A felmondásra okot adó magatartás az Ön részéről a munkáltatóval több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, mely több esetben veszélyeztette az I. D. Zrt. érdekeit. Többször előfordult, hogy Ön egyes, a H. I. Kft-vel kötött szerződések módosításának előkészítése során nem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, továbbá előfordult, hogy a megkötött, illetve módosított szerződések H. I. Kft. általi teljesítésével sem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, miközben az adott szerződés tárgyát képező szolgáltatással kapcsolatban Önnek az I. D. Zrt. szempontjában a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt megbízatása, illetve munkaszerződése alapján.
Az Ön H. I. Kft-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett a munkáltató részéről teljes bizalomvesztéshez vezetett, mely szintén indokául szolgál a jelen felmondásnak, akár önmagában is megalapozza a felmondás kiadását."
[123] A munkáltató felmondását - fő szabály szerint (Mt. 66.§ (1) bekezdés) - indokolni köteles. A felmondásból annak oka világosan ki kell hogy tűnjön.
[124] Az MK 95. számú állásfoglalással kialakított ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének megfelel az az indok, amely megjelöli azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedést alapította és abból - függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg - megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH2001.395; Mfv.I.10.287/2015/6.). A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indokolásának kereteit (MDII.143.).
[125] A munkáltatói intézkedés világos indokolása követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni (BH2017.348.I.).
[126] Nem világos az indokolás, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozottak ellenőrzésére, sem a védekezésre.
[127] A felmondás indokolása a törvénynek akkor felel meg (Mt. 64. § (2) bekezdése), ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. Nincs helye azonban új felmondási ok bizonyításának, mivel a felmondás alaki érvényességi kelléke az írásbeliség, így az eljárás során csak az vizsgálható, amit az írásba foglalt jognyilatkozat tartalmaz (Mfv.I.10.189/2015.).
[128] Fentiek alapján tehát azt kellett értékelni, hogy a felmondás megfelel-e a világosság, valóság és okszerűség jogszabályi követelményeinek.
[129] Peradat - és ezt a felmondás maga is tartalmazza -, hogy az alperessel több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) is kötött több projekttel összefüggésben a H. I. Kft., illetve az I. D. Zrt., amelyekkel kapcsolatban hivatkozott az alperes a felperes felróható magatartására. Az igen nagyszámú szerződés közül azonban nem jelölte meg, hogy melyek azok konkrétan, amelyek nála érdeksérelmet okoztak, vagy amellyel összefüggésben a felperes nem az előírásszerű magatartást tanúsította. Az eljárás során is több szerződést jelölt meg az alperes, végül azonban csak az SZKB projekttel összefüggésben terjesztette elő bizonyítékait és adta elő érveit.
[130] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bíróságok által - tévesen - vizsgálat alá vont szerződéseket, illetve azok módosítását a felek több évvel korábban kötötték, és a felperesen kívül azoknak aláírói voltak az alperes vezetőállású munkavállalói is. A felmondásból nem derül ki az sem, hogy a felperes melyik magatartása, mennyiben és "miért nem volt megfelelő", különösen arra figyelemmel, hogy a szerződések megkötése és módosítása során nem egyedül járt el.
[131] Az alperes olyan belső vizsgálatot folytatott, amely a felperes magatartását vizsgálta. Az alperes ezzel összefüggésben csupán azt közölte a felperessel, hogy "Önnel szemben kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt eljárás van folyamatban"). A felperes a belső ellenőrzés vizsgálati köréről nem szerzett tudomást, ítéleti bizonyossággal nem cáfoltan annak eredményéről is csak a bírósági eljárás során értesült. Így az sem állapítható meg, hogy bár az indokolás nem volt konkrét, a felperes ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy a munkáltató mely szerződések megkötésének, módosításának előkészítése során nem találta megfelelőnek az eljárását, amivel "veszélyeztette az I.D. Zrt. érdekeit".
[132] A felperes munkájával a felmondást megelőzően bizonyítottan nem merült fel probléma, és az alperes felperessel közösen olyan konkrét okot sem jelölt meg, amely a belső ellenőri vizsgálat elrendelésének alapjául szolgálhatott volna a felperes magatartásával összefüggésben.
[133] Felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a felmondás tartalma alapján nem lehetett a terhére értékelni a belső szabályzat szerinti véleményezési eljárás elmaradását vagy annak nem megfelelő voltát tekintettel arra, hogy erre vonatkozóan az alperes intézkedésében még csak utalást sem tett.
[134] A felmondás okának valósnak és okszerűnek, magának az indokolásnak pedig világosnak, egyértelműnek kell lennie. Ezen három követelmény bármelyikének hiánya a felmondás jogellenességét eredményezi. Jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felmondás indoka nem felel meg a világosság követelményének, így a további felülvizsgálati érvek vizsgálatára jelen eljárásban már nem volt szükség.
[135] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[136] I. Az írásban közölt munkáltatói felmondásból annak okának világosan ki kell tűnnie.II. Nem felel meg a felmondás indokolása ezen törvényi feltételnek, ha abban a munkáltató a munkavállalója terhére - konkrétumok megjelölése nélkül - szerződéskötés és módosítás során tanúsított nem megfelelő magatartást állít. Az intézkedés alapjául szolgáló belső ellenőri vizsgálat körét azonban nem közli a munkavállalóval, annak megállapításait a felmondás sem tartalmazza, az abban foglaltak ismertetése is csak a perben történik meg.
Záró rész
[137] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul, míg az illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a alapján kell viselnie.[138] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. § (2), (3) bekezdései alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[139] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. május 5.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.183/2019.)