adozona.hu
BH 2020.9.275
BH 2020.9.275
I. A társasági határozat felülvizsgálatára irányuló per vagyonjogi per [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 7. § (1) bek. 18. pont]. II. Nincs helye a felülvizsgálat engedélyezésének a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, ha a fél nem jelöli meg azokat a határozatokat, amelyek miatt a joggyakorlatot széttartónak tekinti, illetve a 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján, ha a felvetett jogkérdés nem mutat túl az egyedi ügy keretein.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes keresetében az alperes által 2018. február 9-én megtartott taggyűlésen hozott 4/2018. (II. 9.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy a taggyűlési határozat sérti a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményét, valamint az 1:5. § (1) bekezdésében tiltott joggal való visszaélést valósít meg, a 3:107. § (1) bekezdésébe...
BH 2020.9.275 I. A társasági határozat felülvizsgálatára irányuló per vagyonjogi per [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 7. § (1) bek. 18. pont].
II. Nincs helye a felülvizsgálat engedélyezésének a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, ha a fél nem jelöli meg azokat a határozatokat, amelyek miatt a joggyakorlatot széttartónak tekinti, illetve a 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján, ha a felvetett jogkérdés nem mutat túl az egyedi ügy keretein.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[1] A felperes keresetében az alperes által 2018. február 9-én megtartott taggyűlésen hozott 4/2018. (II. 9.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy a taggyűlési határozat sérti a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményét, valamint az 1:5. § (1) bekezdésében tiltott joggal való visszaélést valósít meg, a 3:107. § (1) bekezdésében foglaltak megkerülésére irányul és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hivatkozott rendelkezésébe is ütközik.[2] Az alperes ügyvezetőjének, egyben többségi tulajdonosának a taggyűlési határozattal elérni kívánt célja az volt, hogy a felperes (által képviselt közös tulajdonú) üzletrészének arányát olyan mértékűre szorítsa vissza, hogy a felperes ne tudja gyakorolni a Ptk.-ban biztosított kisebbségi jogokat, így a tagkizárási per szabályainak megkerülésével ellehetetlenítse a felperes tagsági jogainak gyakorlását.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 386. § (4) bekezdése és 383. § (2) bekezdése alapján, annak helyes indokaira utalással helybenhagyta.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra az esetre, ha a jelen, a Pp. 7. § (1) bek. 9. pontja szerinti jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos per vagyonjogi pernek minősülne, a 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjaira alapítva felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is benyújtott.[7] Felperes az engedélyezés iránti kérelmét a Ptk. 3:35. §-ával összefüggésben azzal indokolta, hogy a bírósági felülvizsgálat olyan alapvető, társadalmilag jelentős jog, amelynek a jogerős ítéletben való szűkítő értelmezése, valamint alkalmazhatóságának a jogkérdése társadalmi jelenősége indokolja a felülvizsgálatot és igényli a joggyakorlat továbbfejlesztését.
[8] A Ptk. 1:3. §-ával és 1:5. §-ával összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy ezen rendelkezéseknek a 3:35. §-hoz való viszonyát érintő jogkérdésben még nem került közzétételre olyan tárgyú határozat, amely azzal foglalkozott volna, hogy a formailag szabályszerűen meghozott társasági határozat hatályon kívül helyezését megalapozza-e, ha az sérti a Ptk. Első Könyvében szabályozott alapelvi szintű rendelkezéseket.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria elöljáróban rögzíti, a Pp. három pertípust különböztet meg: személyállapoti, személyiségi jogi és vagyonjogi pereket. A Pp. 7. § (1) bek. 18. pontja alapján vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. A Pp. alapján a vagyonjogi per fogalma a korábbi gyakorlathoz képest kiegészült azokkal a pénzösszegben nem meghatározható értékű perekkel, amelyekben a perben érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul. A polgári jog ugyanis a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza - az utóbbi jogviszonyok tárgyában indított perek is vagyonjogi perek, mert alkalmasak arra, hogy a per által a felek vagyonában változás következzen. A társasági határozat felülvizsgálata iránti per a társaság működésén keresztül a tag vagyoni viszonyait - és nem a személyi állapotát vagy a személyiségi jogát - érinti. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással és azonos jogi indokolással hagyta helyben, ezért a Pp. 408. § (2) bekezdése és 409. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében a felperesnek engedélyezés iránti kérelmet kellett előterjesztenie.[10] A Kúria az engedélyezés iránti kérelmet a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján vizsgálta. A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 6. pontjában foglaltak alapján a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a megjelölt jogszabálysértés vizsgálata szükséges-e a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében [Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont], illetve a felvetett jogkérdés különleges súlyára vagy társadalmi jelentőségére [Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont] figyelemmel.
[11] A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp. 409. § (2) bekezdésének egyik felhívott pontjában foglalt követelmények sem teljesülnek az alábbiakra figyelemmel.
[12] A PK vélemény 1. pontja értelmében a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Ha a fél erre az engedélyezési okra hivatkozik, a PK véleményben írtaknak megfelelően az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat.
[13] A felperes az engedélyezés iránti kérelmében nem adta elő, hogy a társasági határozat felülvizsgálata kérdésében az alapelvek helyét, szerepét illetően a bírói gyakorlatot miért tartja bizonytalannak vagy széttartónak, és érvelése alátámasztására konkrét döntéseket sem jelölt meg. Az engedélyezés iránti kérelmében éppen arra hivatkozott, hogy Ptk. hatálybalépése óta a jelen per tárgyát képező kérdésben nem született közzétett döntés. Erre figyelemmel a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek.
[14] A PK vélemény 2. pontja szerint a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható.
[15] A felperes nem hivatkozott korábbi bírói gyakorlatra, ami ne lenne fenntartható, épp ellenkezőleg, annak hiányát állította, erre tekintettel a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében sem találta a jogerős végzés felülvizsgálatát indokoltnak. A Kúria ezzel érdemben azonosan foglalt állást a BH 2019.303. számon közzétett döntésében.
[16] A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjának első fordulatára hivatkozással akkor kerülhet sor az itt megjelölt feltétel teljesülése esetén is a felülvizsgálat engedélyezésre, ha további - általában a jogegységgel, illetve közvetetten a jogbiztonsággal kapcsolatba hozható - fontos ok áll fenn. Ha a fél olyan jogkérdés értelmezését kéri, amely a jogegységet, a jogbiztonságot annak csekély jelentősége vagy kisszámú gyakorlati előfordulása folytán nem érinti, a felülvizsgálat engedélyezése nem indokolt. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. rendelkezéseire hivatkozott, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gazdasági társaságok társasági határozata tekintetében a vonatkozó szabályozás 1989. január 1-jétől kezdődően tartalmilag hasonló volt a Ptk. 3:35. §-ában foglaltakkal, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. is tartalmilag a perben hivatkozott alapelveket tartalmazta. A több évtizede fennálló, lényegében változatlan jogi szabályozás kapcsán a felperes által felvetett jogkérdés nem merült fel, holott nagy számban fordulnak a bíróságokhoz a társasági határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetekkel és korábban a Legfelsőbb Bíróság, jelenleg a Kúria elé jelentős számban kerülnek a társasági határozatok hatályon kívül helyezése iránti perek. A felvetett jogkérdés tömeges felmerülése feltehetően a jövőben sem várható.
[17] A Kúria hangsúlyozza, önmagában a fél részére értelmezést igénylő kérdések felvetése nem alapozhatja meg a jogerős határozat jogereje feloldásának lehetőségét magában hordozó felülvizsgálat engedélyezését (Pfv.I.20.834/2019/2.). A Kúria gyakorlata szerint elengedhetetlen a felülvizsgálat Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott okból történő engedélyezéséhez, hogy a jogkérdés túlmutasson az egyedi ügy keretein, ami az adott esetben nem valósult meg. A felülvizsgálat engedélyezése nem szolgálhat az egyedi ügyekben történt (esetleges) jogszabálysértés kiküszöbölésére (Pfv.V.21.488/2019/3.; Pfv.V.20.916/2019/2.).
[18] A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjának második fordulata szerinti társadalmi jelentősége a PK véleményben írtak szerint az olyan jogkérdéseknek, illetve ügyeknek van, amelyek a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetett módon érintik, illetve akkor is, ha a jogsértő gyakorlat fenntartása másokat is a jogsértő gyakorlat folytatására ösztönözhet. Az engedélyezési kérelemben hivatkozottak e feltételeknek sem felelnek meg. A felvetett jogkérdés a korábban vázoltaknak megfelelően a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetetten érintőnek nem tekinthető.
[19] Ezért a Kúria a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
(Kúria Gfv. VII. 30.307/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Tibold Ágnes előadó bíró
Dr. Osztovits András bíró
A felperes: Dr. Balla Gábor
A felperes képviselője: Balla és Gelányi Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Balla Gábor ügyvéd
Az alperes: B. C. Korlátolt Felelősségű Társaság
Az alperes képviselője: Szalma & Partnerei Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szalma Miklós ügyvéd
A per tárgya: társasági határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.065/2019/6-II. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 30.G.40.268/2018/19. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja.Megállapítja, hogy a felperes az általa megfizetett 70.000 (hetvenezer) forintból 56.000 (ötvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését kérheti az adóhatóságtól.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[1] A felperes keresetében az alperes által 2018. február 9-én megtartott taggyűlésen hozott 4/2018. (II. 9.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy a taggyűlési határozat sérti a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményét, valamint az 1:5. § (1) bekezdésében tiltott joggal való visszaélést valósít meg, a 3:107. § (1) bekezdésében foglaltak megkerülésére irányul és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hivatkozott rendelkezésébe is ütközik.[2] Az alperes ügyvezetőjének, egyben többségi tulajdonosának a taggyűlési határozattal elérni kívánt célja az volt, hogy a felperes (által képviselt közös tulajdonú) üzletrészének arányát olyan mértékűre szorítsa vissza, hogy a felperes ne tudja gyakorolni a Ptk.-ban biztosított kisebbségi jogokat, így a tagkizárási per szabályainak megkerülésével ellehetetlenítse a felperes tagsági jogainak gyakorlását.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 386. § (4) bekezdése és 383. § (2) bekezdése alapján, annak helyes indokaira utalással helybenhagyta.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra az esetre, ha a jelen, a Pp. 7. § (1) bek. 9. pontja szerinti jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos per vagyonjogi pernek minősülne, a 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjaira alapítva felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is benyújtott.[7] Felperes az engedélyezés iránti kérelmét a Ptk. 3:35. §-ával összefüggésben azzal indokolta, hogy a bírósági felülvizsgálat olyan alapvető, társadalmilag jelentős jog, amelynek a jogerős ítéletben való szűkítő értelmezése, valamint "alkalmazhatóságának a jogkérdése társadalmi jelenőségénél fogva" indokolja a felülvizsgálatot és igényli a joggyakorlat továbbfejlesztését.
[8] A Ptk. 1:3. §-ával és 1:5. §-ával összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy ezen rendelkezéseknek a 3:35. §-ához való viszonyát érintő jogkérdésben még nem került közzétételre olyan tárgyú határozat, amely azzal foglalkozott volna, hogy a formailag szabályszerűen meghozott társasági határozat hatályon kívül helyezését megalapozza-e, ha az sérti a Ptk. Első könyvében szabályozott alapelvi szintű rendelkezéseket.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria elöljáróban rögzíti, a Pp. három pertípust különböztet meg: személyállapoti, személyiségi jogi és vagyonjogi pereket. A Pp. 7. § (1) bek. 18. pontja alapján vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. A Pp. alapján a vagyonjogi per fogalma a korábbi gyakorlathoz képest kiegészült azokkal a pénzösszegben nem meghatározható értékű perekkel, amelyekben a perben érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul. A polgári jog ugyanis a felek személyi állapotát, személyiségi jogait és vagyoni viszonyait szabályozza - az utóbbi jogviszonyok tárgyában indított perek is vagyonjogi perek, mert alkalmasak arra, hogy a per által a felek vagyonában változás következzen. A társasági határozat felülvizsgálata iránti per a társaság működésén keresztül a tag vagyoni viszonyait - és nem a személyi állapotát vagy a személyiségi jogát - érinti. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésekre utalással és azonos jogi indokolással hagyta helyben, ezért a Pp. 408. § (2) bekezdése és 409. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében a felperesnek engedélyezés iránti kérelmet kellett előterjesztenie.[10] A Kúria az engedélyezés iránti kérelmet a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján vizsgálta. A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (IX. 13.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 6. pontjában foglaltak alapján a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a megjelölt jogszabálysértés vizsgálata szükséges-e a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása [Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont], illetve a felvetett jogkérdés különleges súlyára vagy társadalmi jelentőségére [Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont] figyelemmel.
[11] A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp. 409. § (2) bekezdésének egyik felhívott pontjában foglalt követelmények sem teljesülnek az alábbiakra figyelemmel.
[12] A PK vélemény 1. pontja értelmében a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Ha a fél erre az engedélyezési okra hivatkozik, a PK véleményben írtaknak megfelelően az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat.
[13] A felperes az engedélyezés iránti kérelmében nem adta elő, hogy a társasági határozat felülvizsgálata kérdésében az alapelvek helyét, szerepét illetően a bírói gyakorlatot miért tartja bizonytalannak vagy széttartónak, és érvelése alátámasztására konkrét döntéseket sem jelölt meg. Az engedélyezés iránti kérelmében éppen arra hivatkozott, hogy Ptk. hatálybalépése óta a jelen per tárgyát képező kérdésben nem született közzétett döntés. Erre figyelemmel a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek.
[14] A PK vélemény 2. pontja szerint a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható.
[15] A felperes nem hivatkozott korábbi bírói gyakorlatra, ami ne lenne fenntartható, épp ellenkezőleg, annak hiányát állította, erre tekintettel a Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében sem találta a jogerős végzés felülvizsgálatát indokoltnak. A Kúria ezzel érdemben azonosan foglalt állást a BH 2019.303. számon közzétett döntésében.
[16] A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjának első fordulatára hivatkozással akkor kerülhet sor az itt megjelölt feltétel teljesülése esetén is a felülvizsgálat engedélyezésre, ha további - általában a jogegységgel, illetve közvetetten a jogbiztonsággal kapcsolatba hozható - fontos ok áll fenn. Ha a fél olyan jogkérdés értelmezését kéri, amely a jogegységet, a jogbiztonságot annak csekély jelentősége vagy kisszámú gyakorlati előfordulása folytán nem érinti, a felülvizsgálat engedélyezése nem indokolt. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. rendelkezéseire hivatkozott, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a gazdasági társaságok társasági határozata tekintetében a vonatkozó szabályozás 1989. január 1-jétől kezdődően tartalmilag hasonló volt a Ptk. 3:35. §-ában foglaltakkal, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. is tartalmilag a perben hivatkozott alapelveket tartalmazta. A több évtizede fennálló lényegében változatlan jogi szabályozás kapcsán a felperes által felvetett jogkérdés nem merült fel, holott nagy számban fordulnak a bíróságokhoz a társasági határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetekkel és korábban a Legfelsőbb Bíróság, jelenleg a Kúria elé jelentős számban kerülnek a társasági határozatok hatályon kívül helyezése iránti perek. A felvetett jogkérdés tömeges felmerülése feltehetően a jövőben sem várható.
[17] A Kúria hangsúlyozza önmagában a fél részére értelmezést igénylő kérdések felvetése nem alapozhatja meg a jogerős határozat jogereje feloldásának lehetőségét magában hordozó felülvizsgálat engedélyezését (Pfv.I.20.834/2019/2.). A Kúria gyakorlata szerint elengedhetetlen a felülvizsgálat Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott okból történő engedélyezéséhez, hogy a jogkérdés túlmutasson az egyedi ügy keretein, ami az adott esetben nem valósult meg. A felülvizsgálat engedélyezése nem szolgálhat az egyedi ügyekben történt (esetleges) jogszabálysértés kiküszöbölésére (Pfv.V.21.488/2019/3.; Pfv.V.20.916/2019/2.).
[18] A Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjának második fordulata szerinti társadalmi jelentősége a PK véleményben írtak szerint az olyan jogkérdéseknek, illetve ügyeknek van, amelyek a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetett módon érintik, illetve akkor is, ha a jogsértő gyakorlat fenntartása másokat is a jogsértő gyakorlat folytatására ösztönözhet. Az engedélyezési kérelemben hivatkozottak e feltételeknek sem felelnek meg. A felvetett jogkérdés a korábban vázoltaknak megfelelően a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetetten érintőnek nem tekinthető.
[19] Ezért a Kúria a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
Záró rész
[20] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (2a) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem illetéke a meg nem határozható pertárgyértékű perben ítélet esetén 14.000 forint. A felperes 70.000 forint eljárási illetéket fizetett meg. A felperes az általa megfizetett 70.000 forintból 56.000 forintot visszaigényelhet az adóhatóságtól az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján. A Kúria tájékoztatja a felperes, hogy az illeték visszatérítését az adóhatóságtól kérnie kell, annak elbírálására az adóhatóság rendelkezik hatáskörrel.[21] A végzés ellen a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.
[22] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2020. április 14.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.307/2019.)