adozona.hu
BH 2020.8.248
BH 2020.8.248
I. Rendkívüli felmentés indokául szolgálhat a felettes és a közalkalmazott kölcsönös együttműködésén alapuló kötelezettség megsértése, a felettes személyt mások előtt lejárató magatartás, vezetői mivoltát sértő kijelentés [A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés]. II. A "más vélemény" mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas [Az egyenlő bánásmódról és esélyegye
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1985. január 1-től állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2009. szeptember 1-től főiskolai tanárrá nevezték ki, ezt követően e feladatokat dr. D. I. látta el. A felperes 2013. augusztus 22-én a pályázat érvénytelensége megállapítása iránt keresetet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amelyben azt kérte, hogy dr. D. I. pályázata kerüljön megszüntetésre, míg a saját pályázata a szenátus elé he...
BH 2020.8.248 I. Rendkívüli felmentés indokául szolgálhat a felettes és a közalkalmazott kölcsönös együttműködésén alapuló kötelezettség megsértése, a felettes személyt mások előtt lejárató magatartás, vezetői mivoltát sértő kijelentés [A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 33/A. § (1) bekezdés].
II. A "más vélemény" mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas [Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § j) pont].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1985. január 1-től állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2009. szeptember 1-től főiskolai tanárrá nevezték ki, ezt követően e feladatokat dr. D. I. látta el. A felperes 2013. augusztus 22-én a pályázat érvénytelensége megállapítása iránt keresetet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amelyben azt kérte, hogy dr. D. I. pályázata kerüljön megszüntetésre, míg a saját pályázata a szenátus elé helyezésre. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.[2] 2016. március 21-én a dékán a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette a feladat nem teljesítése és személyi anyag jogosulatlan terjesztése miatt, mely ellen a felperes bírósághoz fordult.
[3] A felperes közérdekű bejelentést tett a köztársasági elnökhöz 2016. május 26-án, melyben bejelentette, hogy az addigi dékán nem rendelkezik a rektori kinevezéshez szükséges egyetemi docensi kinevezéssel, valamint ezt kiegészítve 2016. június 8-i levelében tájékoztatást adott többek között arról, hogy véleménye szerint a rektorjelölt az egyetem magasabb vezetőjével szemben támasztott követelményeknek - a beosztottak tárgyilagos értékeléséhez, illetve demokratikus vezetési módszerek megvalósításához szükséges tulajdonságokkal való rendelkezés - sem felel meg. A leköszönő rektor 2016. június 23-án felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, majd a munkáltató a felmentést visszavonta. Az alperes rektora 2016. július 11-től az addigi dékán lett.
[4] A felperes 2016. november 14-én a tanszék munkatársainak küldött levelében a tanszékvezető tevékenységét, kompetenciáját kérdőjelezte meg.
[5] A 2016. november 29-én, a dékánnak címzett levelében rögzítette, hogy meglátása szerint dr. D. I. tanszékvezető a 2016. évi kinevezési és teljesítményértékelési rendszer (ÖTÉR) előleg kifizetéséhez kapcsolódó értékelése többféle hibát is tartalmaz, amelyet fontos lenne módosítani. Kérte a dékánt, hogy hívja fel a tanszékvezetőt az értékelés módosítására, mivel nem tartotta be az egyetem hatályos eljárási szabályzatát. Rögzítette, hogy levele megírásakor a személyes értékeléséből indult ki, de mivel vélhetően e hibákat mások vonatkozásában is elkövette a tanszékvezető, hiszen sok mindent helytelenül értelmezett, a szabályzatokat nem ismeri, kifogásolható a tanszékvezetői attitűdje, és az általa kitalált - megalapozatlan - elmarasztalást tekintve a jelen eljárása visszaélésszerűnek is felfogható, erre tekintettel kérte a dékán intézkedését.
[6] 2016. november 16-án a dékánnak, a tanszékvezetőnek és a tanszék munkatársainak küldött levelében kérte a dékán közbenjárását, hogy a tanszékvezető elutasító levele ellenére járjon közbe annak érdekében, hogy a másnapi nyelvvizsgafórumon részt vehessen. Levelében kifejtette, hogy vizsgahelyvezetői megbízása visszavonását a tanszékvezető valótlan állításának köszönheti és előadta, hogy a tanszékvezető az oktatásszervezés és a kollégák szakmai, tudományos életben való aktív részvételének biztosítása körében nem megfelelő gyakorlatot folytat, illetve azt, hogy helyesen hogyan kellene eljárnia.
[7] 2016. december 6-án a dékán részére levelet írt, melyben a következőket írta: "Kedves Dékán Úr! Ne haragudjon előző üzenetemért, de a mai napon öt régi - igen elkötelezett, a legkiválóbb szakmai eredményekkel rendelkező kollégám - a korábbi megnyilvánulásaival élesen ellentétes, idegbeteg megnyilvánulások között mondta, hogy őt már egyáltalán nem érdekli, hogy itt mi folyik. (Szél ellen nem lehet…). Az új dékán 63 éves, nyáron úgy is elmegy nyugdíjba...".
[8] Dr. D. I. tanszékvezető 2016. december 5-én és 6-án e leveleket megküldte az alperes rektorának. Ezt követően az alperes 2016. december 13-án rendkívüli felmentéssel, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés g) pontja, illetve 33/A. § (1) bekezdésére alapítva azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes a tanszék minden munkatárásának megküldött e-mailjében megkérdőjelezte a tanszékvezető vezetői kompetenciáját, döntéseit, eljárása szabályosságát, leminősítette munkáját, szaktudását, több pontban valótlansággal vádolta, saját elképzeléseit neki tulajdonította. A levelek tartalmát, hangvételét, stílusát, a levelekben foglalt minősítő kijelentéseket, tényállításokat a rektor elfogadhatatlannak tartotta, azzal közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, de legalább súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte és összeférhetetlen viselkedésével olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszonya fenntartását lehetetlenné tette. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a felmentésben megjelölt leveleket a tanszék munkatársainak elküldte azzal a vélelmezhető szándékkal, hogy munkahelyi vezetője tekintélyét csorbítsa, őt rossz színben tüntesse fel. Rögzítette, hogy leveleiből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes nem működik együtt közvetlen munkahelyi vezetőivel, az ő szakmai hozzáértését, vezetői készségét bírálja, személyét sértegeti, állításai túlterjednek a véleménynyilvánítás szabadságán, s a tanszékvezető személyén keresztül a munkáltató jogos érdekeit is sértik. A felmentő okirat rögzítette továbbá, hogy a 2016. december 6-án a dékán úrnak írt levélben a munkatársait megengedhetetlen módon leminősítette. A felperes közvetlen munkahelyi vezetőjét inkompetens, hozzá nem értő személynek igyekszik beállítani, intézkedését megkérdőjelezi, kollégáit pedig nem megfelelő módon minősíti. Súlyosító körülményként értékelte a munkáltató a felperes cselekménye ismétlődő jellegét, ami miatt nem tudott eltekinteni az intézkedéstől.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte, hogy a bíróság jogviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel közalkalmazotti jogviszonyát állítsa helyre. Álláspontja szerint a munkáltató az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § g) és j) pontjára figyelemmel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Kérte, hogy a bíróság kötelezze továbbá az alperest elmaradt illetménye, valamint vagylagosan az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján 12 havi távolléti díja és végkielégítése megfizetésére. Keresetében arra hivatkozott, hogy a tanszékvezető tevékenységének megkezdésétől folyamatosan mobbing tevékenységet fejtett ki ellene, melynek a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt a célja. A Kjt. 33/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített tényállás elemei sem külön, sem összességében nem állnak fenn. Nem gerjesztett semmilyen légkört, magatartása miatt nem távozott senki a tanszékről. Nem biztosította számára a munkáltató a védekezés lehetőségét sem.[10] Az alperes eljárása sértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve a jóhiszeműség és a tisztesség elvét, valamint az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta vele szemben jogát, retorziót alkalmazott, amellyel folyamatosan fokozatosan ellehetetlenítette, megfélemlítette. Védett tulajdonságként az Ebktv. 8. §-ának j) és t) pontját jelölte meg hivatkozva arra, hogy őt egyéb véleménye miatt részesítette az alperes kedvezőtlenebb bánásmódban. Azért érte őt retorzió, mert rendszeresen kifejtette véleményét a szakma és a kollégái érdekében, melyek az egyetem által elkövetett visszásságokra, jogszabálysértésekre vonatkoztak. A munkáltatót a vele szembeni bosszú, retorzió, véleménynyilvánítás elfojtása irányította.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes nem valós tényeken alapuló sérelmeket, hanem szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmet rótt a terhére, ezzel szemben okiratokkal és tanúvallomásokkal támasztotta alá a rendkívüli felmentés jogszerűségét. Vitatta, hogy megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve jogával visszaélt volna. A felperes mind az alperesi intézményt, mind közvetlen munkahelyi felettese szakmai vezetői kompetenciáját sértette, leminősítette, rossz színben tüntette fel leveleivel, megnyilvánulásaival.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes arra való hivatkozását, hogy a munkáltató a törvényben rögzített határidőn túl élt az azonnali hatályú megszüntetés lehetőségével. A becsatolt e-mailekből, azok hangneméből, valamint a tanúk által előadottakból megállapította, hogy a felperes a tanszékvezetővel szemben a felettesét sértő, bántó, leminősítő, kompetenciáját kétsége vonó magatartást tanúsított huzamosabb időn keresztül. A munkáltató a felmentésében világosan megfogalmazta, hogy mely kötelezettségszegéseket rótta a terhére, és azt miért tartotta súlyosnak. Hivatkozott az egységes bírói gyakorlatra, miszerint a rendkívüli felmondás indokául szolgálhat a felettes és a munkavállaló kölcsönös együttműködésén alapuló kötelezettség megsértése, a felettest más munkavállaló előtt alapos ok nélkül, rendszeresen lejárató magatartás, vezetői mivoltát sértő kijelentés.[13] Az egyenlő bánásmód megsértése körében kifejtette, hogy a felperesnek kellett volna megjelölnie, hogy milyen konkrét védett tulajdonsággal rendelkezik, valamint azon személyek körét is, akikkel összehasonlítható helyzetben volt, s akikkel szemben őt hátrányos megkülönböztetés érte, e kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A felperes és a rektor vagy a tanszékvezető közötti személyes ellentét, konfliktus a rendeltetésellenes joggyakorlás körében lett volna értékelhető, e jogellenes munkáltatói magatartás fennálltát is a felperesnek kellett volna igazolnia. Nem találta megalapozottnak a felperesnek az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdésének megsértésére való hivatkozását sem a bíróság.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] Megállapította, hogy az alperes a rendkívül felmentésében világosan megfogalmazta a felperes kötelezettségszegését. Hivatkozott az általa küldött e-mailekre, kiemelte az abban megfogalmazott, általa nem tolerálható részeket, megjelölte, hogy miért tartja súlyosnak a kötelezettségszegést. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes által tanúsított magatartás megalapozta az azonnali hatályú felmentést. Az egyenlő bánásmód sérelme körében kifejtette, hogy a felperes az Ebktv. 8. § j) és t) pontja megsértésére hivatkozott, a védendő két tulajdonságot összemosva jelölte meg. Nem tudott megjelölni azonban olyan összehasonlítható helyzetben lévő csoportot, akikhez képest e megkülönböztetés érte őt. A perbeli esetben a megtorlás feltételei nem álltak fenn. A tanszékvezetői pályázat érvénytelenségének megállapítása iránti peres eljárásban a felperes pervesztes lett, így az általa hivatkozott Ebktv. 21. §-ába ütközés sem állta meg a helyét. Ugyancsak megalapozatlannak találta a felperesnek a joggal való visszaélés tilalmába ütköző alperesi magatartásra való hivatkozását is, ezt a rendelkezésre álló okiratok és a tanúvallomások nem támasztották alá.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérlem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot és kereseti kérelmének adjon helyt, illetve helyezze hatályon kívül a másodfokú ítéletet és utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a törvényszéket. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, továbbá az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdését, a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) pontját, illetve a Pp. 145. § (3) bekezdését, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését, valamint az Mt. 7. § (1) bekezdését.[17] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolása nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésének, nem tartalmazza az ott felsorolt egyes elemeket. A bíróság például nem elemezte kellő mélységben azt, hogy a munkáltató intézkedése miért felelt meg a Kjt. 33/A. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak. Bár elismerte, hogy a rendkívüli felmentésben megjelölt e-mailek tőle származtak, nem ismerte el azonban, hogy a felmentés indokolása valós tényeken alapul.
[18] Az alperes azzal sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az Ebktv. 8. § j) és t) pontjában megjelölt egyéb véleményére és helyzetére figyelemmel esetében rendkívüli felmentést alkalmazott, más személyek esetében azonban ezt nem tette meg. Az egyéb vélemény a jogszabályokat követő hatályos és magas szakmai színvonalú munkahelyi eljárások érvényesítése érdekében kifejtett szakmai véleménynyilvánítás volt.
[19] Indokolatlanul nem találták megalapozottnak az eljárt bíróságok az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdésében megjelölt tényállás megvalósulását, mivel felmentésében közrehatott az is többek között, hogy a köztársasági elnöknek jelezte, hogy a rektor pályázata nem felelt meg a rektorjelöltekkel szemben támasztott törvényi előírásoknak, ezért alkalmaztak retorziót vele szemben. A megtorlás jogintézménye annyiban különbözik az Ebktv. 8. §-ában felsorolt védett tulajdonságoktól, hogy közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén általában meg kell jelölni azt a személyt vagy csoportot, amellyel összehasonlítva a sérelmet szenvedőt hátrány érte, a megtorlás esetén ilyen összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport meghatározása nem szükséges. Ezért alapvetően téves az ítélet azon megállapítása, hogy nem került sor ezen jogszabályhelyek megsértésére, mivel a védett tulajdonság és a csoportképzés nem kötelező tartalmi kellék.
[20] Az intézményre bántó kijelentést sosem tett, ugyanez igaz a tanszékvezetőkre és a kollégákra is. Szakmai véleményét közölte az egyetem belső szabályzata alapján. Fontos tartalmi hiányossága az ítéletnek az is, hogy az intézkedés okszerűségét nem vizsgálta. Megsértette a másodfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdését is, miszerint a berekesztett tárgyalást újból megnyitja a bíróság, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek. Sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését is a jogerős ítélet, mivel mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, így tőle ez nem vitatható el, továbbá az Mt. 7. § (1) bekezdését, mert a munkáltató a véleménynyilvánítás elfojtására törekedett.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[23] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pont].
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében több esetben kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem megfelelően mérlegelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat, illetve abból helytelen következtetésre jutottak, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] nem jelölt meg, így azt a Kúria érdemben nem vizsgálta, s az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján vizsgálta felül a jogerős határozatot.
[25] A Pp. 221. § (1) bekezdése megsértését alaptalanul állította a felperes. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A másodfokú bíróság rögzítette a tényállást és az abból figyelembe vett tényeket, valamint a levont következtetéséről is a bizonyítékok egybevetésével számot adott. Ismertette a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésével, továbbá az Ebktv. 8. §-ával, 10. § (1) és (3) bekezdésével, illetve az Mt. 7. §-ával összefüggő álláspontját is.
[26] Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata [30/2014. (IX. 30.) AB határozat, IV.1408/2016. számú végzés].
[27] Kellő alap nélkül kifogásolta az alperes azt is, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebktv. 8. § j) és t) pontját, valamint 10. § (1) és (3) bekezdését. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos érvelése körében megsértett védett tulajdonságként egyéb véleményét jelölte meg, összemosva a törvény 8. § j) pontja szerinti más véleményt és a t) pontja szerinti egyéb tulajdonságot. Az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel megállapításának feltétele, hogy a jogsérelmet szenvedő fél valószínűsítse, hogy a jogsértéskor ténylegesen vagy feltételezés szerint rendelkezett valamely a jogszabályban meghatározott védett tulajdonsággal és megjelölje, hogy erre tekintettel részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, mint más összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport. A más vélemény mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas, mivel a diszkrimináció elleni védelem alapját az képezi, hogy az érintett egy adott csoporthoz való tartozás miatt szenved hátrányt. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI. 28.) KMK véleményében a Kúria kifejtette, hogy az Ebktv. 8. § t) pontjában megjelölt "egyéb helyzet" mint védett tulajdonság keretei nem értelmezhetőek tágan. Annak két fő fogalmi kritériuma, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyébként egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Mindez az adott esetben nem volt megállapítható, a felperes ennek megfelelően nem tudott megjelölni olyan védett tulajdonságot, amelyre tekintettel ő más összehasonlítható helyzetben lévő személyekkel szemben kedvezőtlenebb bánásmódban részesült volna.
[28] Alaptalanul állította a felperes azt is, hogy esetében a munkáltató az Ebktv. 10. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésében megjelölt magatartást tanúsított volna. A 10. § (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az alperes ilyen, az Ebktv. 10. § (1) bekezdésében megjelölt, zaklató magatartást nem tanúsított vele szemben.
[29] Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése határozza meg, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mi minősül megtorlásnak. Azt a magatartást tekinti annak a jogszabály, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. A felperes nem állította, hogy bárki érdekében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt lépett fel, s amelyre figyelemmel érte a megtorlás, így az eljárt bíróságok jogszerűen találták megalapozatlannak erre történő hivatkozását.
[30] A felperes kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok alaptalanul jutottak arra a következtetésre, hogy a munkáltató nem élt vissza jogával. Az elsőfokú bíróság e körben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le és mind az első-, mind a másodfokú bíróság részletes magyarázatát adta annak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok (okiratok és tanúvallomások) alapján miért nem fogadta el a felperes álláspontját. A felperes vitatta ezzel kapcsolatban a bizonyítékok értékelése helyességét, megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] azonban nem jelölt meg, ezért a Pp. 272. § (2) bekezdésére figyelemben a Kúria azt érdemben nem vizsgálta.
[31] Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes azt is, hogy a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetésének indokolása nem volt okszerű, mivel szabadon fejthette ki véleményét. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Alkotmánybíróság is rögzítette azonban 14/2017. (VI. 30.) AB határozatában, hogy a munkaviszony jellege alapján a munkaviszonyból fakadó szabályok szükségszerűen érintik és korlátozzák a munkavállaló magatartását, így különösen cselekvési szabadságát és véleménynyilvánítását. A véleménynyilvánítás szabadságának alapjoga a munka világában korlátok között érvényesülhet [EBH 2018.M.23.]. Ennek megfelelően a felperes csak oly módon mondhatott volna véleményt, hogy annak tartalma, hangvétele, stílusa ne sértse a kollégái, felettese, illetve a munkáltató jogos érdekét. A felperes magatartása e követelményeknek nem felelt meg, ezért a rendkívüli felmentése jogszerű volt és a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.X.10.367/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.367/2019/8.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Rosta Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Rosta Márton ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Jaczkovics Ügyvédi Iroda, ügyintéző. dr. Hegedűs Eszter ügyvéd
A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.604/2018/12.
Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 58.M.189/2017/41.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.604/2018/12. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (húszezer) Ft és 5400,- (ötezernégyszáz) Ft áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 470.760,- (négyszázhetvenezer-hétszázhatvan) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1985. január 1-től állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2009. szeptember 1-től főiskolai tanárrá nevezték ki, ezt követően e feladatokat dr. D. I. látta el. A felperes 2013. augusztus 22-én a pályázat érvénytelensége megállapítása iránt keresetet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amelyben azt kérte, hogy dr. D. I. pályázata kerüljön megszüntetésre, míg a saját pályázata a szenátus elé helyezésre. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.[2] 2016. március 21-én a dékán a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette a feladat nem teljesítése és személyi anyag jogosulatlan terjesztése miatt, mely ellen a felperes bírósághoz fordult.
[3] A felperes közérdekű bejelentést tett a köztársasági elnökhöz 2016. május 26-án, melyben bejelentette, hogy az addigi dékán nem rendelkezik a rektori kinevezéshez szükséges egyetemi docensi kinevezéssel, valamint ezt kiegészítve 2016. június 8-i levelében tájékoztatást adott többek között arról, hogy véleménye szerint a rektorjelölt az egyetem magasabb vezetőjével szemben támasztott követelményeknek - a beosztottak tárgyilagos értékeléséhez, illetve demokratikus vezetési módszerek megvalósításához szükséges tulajdonságokkal való rendelkezés - sem felel meg. A leköszönő rektor 2016. június 23-án felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, majd a munkáltató a felmentést visszavonta. Az alperes rektora 2016. július 11-től az addigi dékán lett.
[4] A felperes 2016. november 14-én a tanszék munkatársainak küldött levelében a tanszékvezető tevékenységét, kompetenciáját kérdőjelezte meg.
[5] A 2016. november 29-én, a dékánnak címzett levelében rögzítette, hogy meglátása szerint dr. D. I. tanszékvezető a 2016. évi kinevezési és teljesítményértékelési rendszer (ÖTÉR) előleg kifizetéséhez kapcsolódó értékelése többféle hibát is tartalmaz, amelyet fontos lenne módosítani. Kérte a dékánt, hogy hívja fel a tanszékvezetőt az értékelés módosítására, mivel nem tartotta be az egyetem hatályos eljárási szabályzatát. Rögzítette, hogy levele megírásakor a személyes értékeléséből indult ki, de mivel vélhetően e hibákat mások vonatkozásában is elkövette a tanszékvezető, hiszen sok mindent helytelenül értelmezett, a szabályzatokat nem ismeri, kifogásolható a tanszékvezetői attitűdje, és az általa kitalált - megalapozatlan - elmarasztalást tekintve a jelen eljárása visszaélésszerűnek is felfogható, erre tekintettel kérte a dékán intézkedését.
[6] 2016. november 16-án a dékánnak, a tanszékvezetőnek és a tanszék munkatársainak küldött levelében kérte a dékán közbenjárását, hogy a tanszékvezető elutasító levele ellenére járjon közbe annak érdekében, hogy a másnapi nyelvvizsga fórumon részt vehessen. Levelében kifejtette, hogy vizsgahelyvezetői megbízása visszavonását a tanszékvezető valótlan állításának köszönheti és előadta, hogy a tanszékvezető az oktatásszervezés és a kollégák szakmai, tudományos életben való aktív részvételének biztosítása körében nem megfelelő gyakorlatot folytat, illetve azt, hogy helyesen hogyan kellene eljárnia.
[7] 2016. december 6-án a dékán részére levelet írt, melyben a következőket írta: "Kedves Dékán Úr! Ne haragudjon előző üzenetemért, de a mai napon öt régi - igen elkötelezett, a legkiválóbb szakmai eredményekkel rendelkező kollégám - a korábbi megnyilvánulásaival élesen ellentétes, idegbeteg megnyilvánulások között mondta, hogy őt már egyáltalán nem érdekli, hogy itt mi folyik. (Szél ellen nem lehet…). Az új dékán 63 éves, nyáron úgy is elmegy nyugdíjba...".
[8] Dr. D. I. tanszékvezető 2016. december 5-én és 6-án e leveleket megküldte az alperes rektorának. Ezt követően az alperes 2016. december 13-án rendkívüli felmentéssel, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdése g) pontja, illetve 33/A. § (1) bekezdésére alapítva azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Ebben arra hivatkozott, hogy a felperes a tanszék minden munkatárásának megküldött e-mailjében megkérdőjelezte a tanszékvezető vezetői kompetenciáját, döntéseit, eljárása szabályosságát, leminősítette munkáját, szaktudását, több pontban valótlansággal vádolta, saját elképzeléseit neki tulajdonította. A levelek tartalmát, hangvételét, stílusát, a levelekben foglalt minősítő kijelentéseket, tényállításokat a rektor elfogadhatatlannak tartotta, azzal közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, de legalább súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte és összeférhetetlen viselkedésével olyan magatartást tanúsított, amely a jogviszonya fenntartását lehetetlenné tette. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a felmentésben megjelölt leveleket a tanszék munkatársainak elküldte azzal a vélelmezhető szándékkal, hogy munkahelyi vezetője tekintélyét csorbítsa, őt rossz színben tüntesse fel. Rögzítette, hogy leveleiből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes nem működik együtt közvetlen munkahelyi vezetőivel, az ő szakmai hozzáértését, vezetői készségét bírálja, személyét sértegeti, állításai túlterjednek a véleménynyilvánítás szabadságán, s a tanszékvezető személyén keresztül a munkáltató jogos érdekeit is sértik. A felmentő okirat rögzítette továbbá, hogy a 2016. december 6-án a dékán úrnak írt levélben a munkatársait megengedhetetlen módon leminősítette. A felperes közvetlen munkahelyi vezetőjét inkompetens, hozzá nem értő személynek igyekszik beállítani, intézkedését megkérdőjelezi, kollégáit pedig nem megfelelő módon minősíti. Súlyosító körülményként értékelte a munkáltató a felperes cselekménye ismétlődő jellegét, ami miatt nem tudott eltekinteni az intézkedéstől.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[9] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 83. § (1) bekezdése a) pontja alapján kérte, hogy a bíróság jogviszonya jogellenes megszüntetésére figyelemmel közalkalmazotti jogviszonyát állítsa helyre. Álláspontja szerint a munkáltató az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § g) és j) pontjára figyelemmel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Kérte, hogy a bíróság kötelezze továbbá az alperest elmaradt illetménye, valamint vagylagosan az Mt. 82. § (2) bekezdése alapján 12 havi távolléti díja és végkielégítése megfizetésére. Keresetében arra hivatkozott, hogy a tanszékvezető tevékenységének megkezdésétől folyamatosan mobbing tevékenységet fejtett ki ellene, melynek a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése volt a célja. A Kjt. 33/A. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített tényállás elemei sem külön, sem összességében nem állnak fenn. Nem gerjesztett semmilyen légkört, magatartása miatt nem távozott senki a tanszékről. Nem biztosította számára a munkáltató a védekezés lehetőségét sem.[10] Az alperes eljárása sértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve a jóhiszeműség és a tisztesség elvét, valamint az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta vele szemben jogát, retorziót alkalmazott, amellyel folyamatosan fokozatosan ellehetetlenítette, megfélemlítette. Védett tulajdonságként a Ebktv. 8. §-ának j) és t) pontját jelölte meg hivatkozva arra, hogy őt egyéb véleménye miatt részesítette az alperes kedvezőtlenebb bánásmódban. Azért érte őt retorzió, mert rendszeresen kifejtette véleményét a szakma és a kollégái érdekében, melyek az egyetem által elkövetett visszásságokra, jogszabály sértésekre vonatkoztak. A munkáltatót a vele szembeni bosszú, retorzió, véleménynyilvánítás elfojtása irányította.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes nem valós tényeken alapuló sérelmeket, hanem szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmet rótt a terhére, ezzel szemben okiratokkal és tanúvallomásokkal támasztotta alá a rendkívüli felmentés jogszerűségét. Vitatta, hogy megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve jogával visszaélt volna. A felperes mind az alperesi intézményt, mind közvetlen munkahelyi felettese szakmai vezetői kompetenciáját sértette, leminősítette, rossz színben tüntette fel leveleivel, megnyilvánulásaival.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes arra való hivatkozását, hogy a munkáltató a törvényben rögzített határidőn túl élt az azonnali hatályú megszüntetés lehetőségével. A becsatolt e-mailekből, azok hangneméből, valamint a tanúk által előadottakból megállapította, hogy a felperes a tanszékvezetővel szemben a felettesét sértő, bántó, leminősítő, kompetenciáját kétsége vonó magatartást tanúsított huzamosabb időn keresztül. A munkáltató a felmentésében világosan megfogalmazta, hogy mely kötelezettségszegéseket rótta a terhére, és azt miért tartotta súlyosnak. Hivatkozott az egységes bírói gyakorlatra, miszerint a rendkívüli felmondás indokául szolgálhat a felettes és a munkavállaló kölcsönös együttműködésén alapuló kötelezettség megsértése, a felettest más munkavállaló előtt alapos ok nélkül, rendszeresen lejárató magatartás, vezetői mivoltát sértő kijelentés.[13] Az egyenlő bánásmód megsértése körében kifejtette, hogy a felperesnek kellett volna megjelölnie, hogy milyen konkrét védett tulajdonsággal rendelkezik, valamint azon személyek körét is, akikkel összehasonlítható helyzetben volt, s akikkel szemben őt hátrányos megkülönböztetés érte, e kötelezettségének azonban nem tudott eleget tenni. A felperes és a rektor vagy a tanszékvezető közötti személyes ellentét, konfliktus a rendeltetésellenes joggyakorlás körében lett volna értékelhető, e jogellenes munkáltatói magatartás fennálltát is a felperesnek kellett volna igazolnia. Nem találta megalapozottnak a felperesnek az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdésének megsértésére való hivatkozását sem a bíróság.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] Megállapította, hogy az alperes a rendkívül felmentésében világosan megfogalmazta a felperes kötelezettségszegését. Hivatkozott az általa küldött e-mailekre, kiemelte az abban megfogalmazott, általa nem tolerálható részeket, megjelölte, hogy miért tartja súlyosnak a kötelezettségszegést. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes által tanúsított magatartás megalapozta az azonnali hatályú felmentést. Az egyenlő bánásmód sérelme körében kifejtette, hogy a felperes az Ebktv. 8. § j) és t) pontja megsértésére hivatkozott, a védendő két tulajdonságot összemosva jelölte meg. Nem tudott megjelölni azonban olyan összehasonlítható helyzetben lévő csoportot, akikhez képest e megkülönböztetés érte őt. A perbeli esetben a megtorlás feltételei nem álltak fenn. A tanszékvezetői pályázat érvénytelenségének megállapítása iránti peres eljárásban a felperes pervesztes lett, így az általa hivatkozott Ebktv. 21. §-ába ütközés sem állta meg a helyét. Ugyancsak megalapozatlannak találta a felperesnek a joggal való visszaélés tilalmába ütköző alperesi magatartásra való hivatkozását is, ezt a rendelkezésre álló okiratok és a tanúvallomások nem támasztották alá.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérlem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot és kereseti kérelmének adjon helyt, illetve helyezze hatályon kívül a másodfokú ítéletet és utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a törvényszéket. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, továbbá az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdését, a Kjt. 33/A. § (1) bekezdése a) pontját, illetve a Pp. 145. § (3) bekezdését, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését, valamint az Mt. 7. § (1) bekezdését.[17] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolása nem felel meg a Pp. 221. § (1) bekezdésének, nem tartalmazza az ott felsorolt egyes elemeket. A bíróság például nem elemezte kellő mélységben azt, hogy a munkáltató intézkedése miért felelt meg a Kjt. 33/A. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak. Bár elismerte, hogy a rendkívüli felmentésben megjelölt e-mailek tőle származtak, nem ismerte el azonban, hogy a felmentés indokolása valós tényeken alapul.
[18] Az alperes azzal sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, hogy az Ebktv. 8. § j) és t) pontjában megjelölt egyéb véleményére és helyzetére figyelemmel esetében rendkívüli felmentést alkalmazott, más személyek esetében azonban ezt nem tette meg. Az egyéb vélemény a jogszabályokat követő hatályos és magas szakmai színvonalú munkahelyi eljárások érvényesítése érdekében kifejtett szakmai véleménynyilvánítás volt.
[19] Indokolatlanul nem találták megalapozottnak az eljárt bíróságok az Ebktv. 10. § (1) és (3) bekezdésében megjelölt tényállás megvalósulását, mivel felmentésében közrehatott az is többek között, hogy a köztársasági elnöknek jelezte, hogy a rektor pályázata nem felelt meg a rektorjelöltekkel szemben támasztott törvényi előírásoknak, ezért alkalmaztak retorziót vele szemben. A megtorlás jogintézménye annyiban különbözik az Ebktv. 8. §-ában felsorolt védett tulajdonságoktól, hogy közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén általában meg kell jelölni azt a személyt vagy csoportot, amellyel összehasonlítva a sérelmet szenvedőt hátrány érte, a megtorlás esetén ilyen összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport meghatározása nem szükséges. Ezért alapvetően téves az ítélet azon megállapítása, hogy nem került sor ezen jogszabályhelyek megsértésére, mivel a védett tulajdonság és a csoportképzés nem kötelező tartalmi kellék.
[20] Az intézményre bántó kijelentést sosem tett, ugyanez igaz a tanszékvezetőkre és a kollégákra is. Szakmai véleményét közölte az egyetem belső szabályzata alapján. Fontos tartalmi hiányossága az ítéletnek az is, hogy az intézkedés okszerűségét nem vizsgálta. Megsértette a másodfokú bíróság a Pp. 145. § (3) bekezdését is, miszerint a berekesztett tárgyalást újból megnyitva a bíróság, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek. Sérti az Alaptörvény IX. cikke (1) bekezdését is a jogerős ítélet, mivel mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, így tőle ez nem vitatható el, továbbá az Mt. 7. § (1) bekezdését, mert a munkáltató a véleménynyilvánítás elfojtására törekedett.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[23] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pont].
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében több esetben kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem megfelelően mérlegelték a rendelkezésükre álló bizonyítékokat, illetve abból helytelen következtetésre jutottak, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] nem jelölt meg, így azt a Kúria érdemben nem vizsgálta, s az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás alapján vizsgálta felül a jogerős határozatot.
[25] A Pp. 221. § (1) bekezdése megsértését alaptalanul állította a felperes. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A másodfokú bíróság rögzítette a tényállást és az abból figyelembe vett tényeket, valamint a levont következtetéséről is a bizonyítékok egybevetésével számot adott. Ismertette a Kjt. 33/A. § (1) bekezdésével, továbbá az Ebktv. 8. §-ával, 10. § (1) és (3) bekezdésével, illetve az Mt. 7. §-ával összefüggő álláspontját is.
[26] Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata [30/2014. (IX.30.) AB határozat, IV.1408/2016. számú végzés].
[27] Kellő alap nélkül kifogásolta az alperes azt is, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebktv. 8. § j) és t) pontját, valamint 10. § (1) és (3) bekezdését. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos érvelése körében megsértett védett tulajdonságként egyéb véleményét jelölte meg összemosva a törvény 8. § j) pontja szerinti más véleményt és a t) pontja szerinti egyéb tulajdonságot. Az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel megállapításának feltétele, hogy a jogsérelmet szenvedő fél valószínűsítse, hogy a jogsértéskor ténylegesen vagy feltételezés szerint rendelkezett valamely a jogszabályban meghatározott védett tulajdonsággal és megjelölje, hogy erre tekintettel részesült kedvezőtlenebb bánásmódban, mint más összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport. A más vélemény, mint védett tulajdonság akkor állapítható meg, ha annak megléte tárgyilagosan indokolható és általánosításra, csoportalakításra alkalmas, mivel a diszkrimináció elleni védelem alapját az képezi, hogy az érintett egy adott csoporthoz való tartozás miatt szenved hátrányt. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos munkaügyi perek egyes kérdéseiről szóló 4/2017. (XI.28.) KMK véleményében a Kúria kifejtette, hogy az Ebktv. 8. §-a t) pontjában megjelölt "egyéb helyzet", mint védett tulajdonság keretei nem értelmezhetőek tágan. Annak két fő fogalmi kritériuma, hogy tartozzon az egyén személyisége lényegi vonásához és az egyébként egy sérülékeny társadalmi csoporthoz kapcsolja. Mindez az adott esetben nem volt megállapítható, a felperes ennek megfelelően nem tudott megjelölni olyan védett tulajdonságot, amelyre tekintettel ő más összehasonlítható helyzetben lévő személyekkel szemben kedvezőtlenebb bánásmódban részesült volna.
[28] Alaptalanul állította a felperes azt is, hogy esetében a munkáltató az Ebktv. 10. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésében megjelölt magatartást tanúsított volna. A 10. § (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Az alperes ilyen, az Ebktv. 10. § (1) bekezdésében megjelölt, zaklató magatartást nem tanúsított vele szemben.
[29] Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése határozza meg, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mi minősül megtorlásnak. Azt a magatartást tekinti annak a jogszabály, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. A felperes nem állította, hogy bárki érdekében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt lépett fel, s amelyre figyelemmel érte a megtorlás, így az eljárt bíróságok jogszerűen találták megalapozatlannak erre történő hivatkozását.
[30] A felperes kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok alaptalanul jutottak arra a következtetésre, hogy a munkáltató nem élt vissza jogával. Az elsőfokú bíróság e körben széles körű bizonyítási eljárást folytatott le és mind az első, mind a másodfokú bíróság részletes magyarázatát adta annak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok (okiratok és tanúvallomások) alapján miért nem fogadta el a felperes álláspontját. A felperes vitatta ezzel kapcsolatban a bizonyítékok értékelése helyességét, megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] azonban nem jelölt meg, ezért a Pp. 272. § (2) bekezdésére figyelemben a Kúria azt érdemben nem vizsgálta.
[31] Kellő alap nélkül kifogásolta a felperes azt is, hogy a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetésének indokolása nem volt okszerű, mivel szabadon fejthette ki véleményét. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Az Alkotmánybíróság is rögzítette azonban 14/2017. (VI.30.) AB határozatában, hogy a munkaviszony jellege alapján a munkaviszonyból fakadó szabályok szükségszerűen érintik és korlátozzák a munkavállaló magatartását, így különösen cselekvési szabadságát és véleménynyilvánítását. A véleménynyilvánítás szabadságának alapjoga a munka világában korlátok között érvényesülhet [EBH 2018.M23.]. Ennek megfelelően a felperes csak oly módon mondhatott volna véleményt, hogy annak tartalma, hangvétele, stílusa ne sértse a kollégái, felettese, illetve a munkáltató jogos érdekét. A felperes magatartása e követelményeknek nem felelt meg, ezért a rendkívüli felmentése jogszerű volt és a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[32] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.[33] A pervesztes felperest terhelő meg nem fizetett eljárási illetéket a Pp. 358/B. §-a és a 73/2009. (XII.22.) IRM rendelet értelmében engedélyezett munkavállalói költségkedvezmény alapján az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 74/2020. (III.31.) Kormányrendelet 29. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2020. május 6.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10367/2019.)