adozona.hu
BH 2020.8.247
BH 2020.8.247
A munkaviszony próbaidő alatt indokolás nélkül bármelyik fél által megszüntethető. Önmagában az indokolás miatt a munkáltató intézkedése nem minősül olyan felmondásnak, amire az Mt. 66. § (2) bekezdése előírásai vonatkoznak [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 79. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában, diszpécser telefonkezelő munkakörben. Munkaszerződésében a felek háromhavi próbaidőt kötöttek ki. 2017. január 26-án az alperes a felperes munkaviszonyát "próbaidőn belül felmondta" arra hivatkozással, hogy ismét munkaviszonyt létesített a cég egy régi munkavállalójával 2017. február 1-jével, így a felperes munkájára nem tart igényt.
[2] A felperes keresete folytán eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a ker...
BH 2020.8.247 A munkaviszony próbaidő alatt indokolás nélkül bármelyik fél által megszüntethető. Önmagában az indokolás miatt a munkáltató intézkedése nem minősül olyan felmondásnak, amire az Mt. 66. § (2) bekezdése előírásai vonatkoznak [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 79. § (1) bekezdés a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában, diszpécser telefonkezelő munkakörben. Munkaszerződésében a felek háromhavi próbaidőt kötöttek ki. 2017. január 26-án az alperes a felperes munkaviszonyát "próbaidőn belül felmondta" arra hivatkozással, hogy ismét munkaviszonyt létesített a cég egy régi munkavállalójával 2017. február 1-jével, így a felperes munkájára nem tart igényt.[2] A felperes keresete folytán eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, és megállapította, hogy a megszüntetés jogellenes volt, kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.
[3] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes elsődlegesen a kártérítési limitre figyelemmel 1 896 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetését igényelte. Ezt a kérelmét a felperes arra alapította, hogy amennyiben az alperes nem szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát, abban az esetben 2017. február 1-je és 2018. április 17-e között 2 291 000 forint munkabért kereshetett volna. Ebből a felperes levonásba helyezte a megtérült jövedelem összegét, a különbözet 1 896 000 forint volt.Másodlagos kereseti kérelmében elmaradt jövedelem jogcímén járó kártérítésként 701 362 forint megfizetését kérte.
[5] Az elmaradt jövedelem jogcímén járó kártérítésen túlmenően a felperes az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján 567 022 forint és további 115 956 forint kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Ezen igényét arra hivatkozással terjesztette elő, hogy 2017. augusztus 16-ától a veszélyeztetett terhesként betegszabadsága tartamára távolléti díjra, majd táppénzre lett volna jogosult. Az alperes jogellenes, felróható magatartása következtében ettől a juttatástól elesett, ugyanígy a szülést követően a neki járó csecsemőgondozási díjtól is.
[6] Az alperes ellenkérelmében annak megállapítását kérte, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése jogszerűen történt, ezért a kereset alaptalan.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére elmaradt jövedelem jogcímén kártérítésként 701 362 forintot, további kártérítésként 682 978 forintot és ezen összegek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 87. § (1) bekezdés d) pontjára. Kifejtette, hogy a jelenleg hatályos Mt. alapján is a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással szemben alaki követelmény az írásba foglalás, a megszüntető nyilatkozatot egyik félnek sem kell megindokolni, a jogi szabályozás nem változott. Ezzel összefüggésben utalt a BH 2005.328. számú eseti döntésre.
[9] Az Mt. 78. § (1) bekezdésére hivatkozással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes felmondása nem felel meg ezen jogszabályi előírásoknak. A felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg, nem követett el olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette volna.
[10] Próbaidőn belül a munkaviszony megszüntetése azonnali hatályú megszüntetésnek minősül, így az indokolás során is az Mt. 78. §-ában foglaltaknak kell teljesülnie. A munkaviszony megszüntetésére irányuló intézkedés indokolása nem felel meg az Mt. 66. § (2) bekezdésében foglaltaknak, az úgynevezett minőségi cserére vonatkozó indokolást nem tartalmaz. Nem rögzíti, hogy mi az esetleges minőségi csere indoka, így a megszüntetés jogellenes.
[11] Az alperes az összegszerűséget illetően úgy nyilatkozott, hogy a számításokat nem vitatja, azonban állította, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem megfelelően tett eleget.
[12] Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a jogviszony megszüntetése után alkalmi munkát vállalt, igénybe vette a munkanélküli-ellátást, ezzel pedig eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
[13] Az elsőfokú bíróság utalt ítéletében az Mt. 82. § (2) bekezdésére, az Mt. 137. § (1) bekezdésére, az Mt. 146. §-ában szabályozottakra.
[14] Az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyesen hivatkozott a felperes a keresetpontosításában arra, hogy a keresőképtelenség első 15 napjára betegszabadságra járó díjazás illette volna meg az Mt. 146. § (5) bekezdése alapján. Az alperes nem vitatta, hogy 3 munkanap betegszabadságot kiadott a felperes részére, így további 12 munkanapra a felperest ezen a jogcímen díjazás illette volna meg.
[15] Ezt követően a felperesnek az egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 48. § (1) bekezdése alapján táppénz járt volna, amennyiben az alperes nem szünteti meg jogellenesen a jogviszonyát.
[16] A felperes időközben gyermeket szült, így 2018. március 12-étől csecsemőgondozási díjra vált jogosulttá az Ebtv. 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint.
[17] Az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felperes másodlagos összegszerűségi keresetét találta jogszerűnek, amelynek jogalapját a jogellenes munkáltatói intézkedés teremtette meg.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, az elmaradt jövedelem jogcímén kártérítésként járó összeget 350 680 forintra leszállította, ennek kamatát nem érintve, a kártérítés jogcímén járó marasztalást 1 093 525 forintra felemelte annak kamatával.
[19] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítést követően kifejtette, hogy a próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül, azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető. Erre is vonatkozik az a követelmény, hogy a jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni, ami a jelenleg hatályos Mt. 7. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalmát jelenti (BH 1995.608.).
[20] Utalva az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint, amennyiben a törvény értelmében valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, ezért helytállni tartozik (BH 2005.328.).
[21] Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy mivel a próbaidőn belüli munkaviszony-megszüntetés azonnali hatályú megszüntetésnek minősül, így az indokolásnak is az Mt. 78. §-ában foglaltaknak kell megfelelnie. Ez az okfejtés azonban jogellenes.
[22] A perben azt kellett vizsgálni, hogy az alperes intézkedésének indoka megfelelt-e az Mt. 64. § (2) bekezdésben és 66. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a munkáltató a felmondását úgy köteles indokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön (MK 95. számú kollégiumi állásfoglalás II. pont).
[24] A kialakult bírói gyakorlat szerint a minőségi cserére kifejezetten utalni kell. Az alperes felmondása erre vonatkozóan indokolást nem tartalmaz, a konkrét tények, körülmények megjelölése nélkül csupán abból, hogy az alperes ismét egy régi munkavállalóval létesített munkaviszonyt, minőségi cserére következtetni nem lehet. Mivel az intézkedés ilyen indokot nem tartalmaz, ezért az jogellenes.
[25] A kárenyhítési kötelezettséggel összefüggésben a másodfokú bíróság utalt a 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 167. §-ában rögzítettekre.
[26] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének teljeskörűen nem tett eleget, azaz nem tett meg minden tőle elvárhatót. Nyilvánvaló, hogy taxitársaságoknál nagyobb eséllyel jelentkezhetett volna olyan álláshelyre, amelyet korábban megismert, és ahol a megszerzett tapasztalatai előnyt jelentettek. Természetesen a munkavállaló dönthet úgy, hogy csak olyan állást pályázik és fogad el, amelyet "szeret", ez azonban nem eshet az alperes terhére.
[27] A másodfokú bíróság a kártérítés összegének kiszámítása során utalt az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 82. § (1), (2) bekezdésében rögzítettekre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályon kívül helyezését és a kérelemnek történő helyt adást kért. Elsődlegesen 701 362 forint elmaradt munkabérhez képest további 350 682 forint és ennek kamatára tartott igényt. Másodlagosan 701 362 forint elmaradt munkabér címén járó összeg 50%-ánál kisebb mértékben csökkentett összegére és annak kamatára kérte kötelezni az alperest. Ezen túlmenően perköltséget is igényelt.[29] A felperes jogszabálysértésként az Mt. 82. § (1) bekezdését, 172. § (1) bekezdésének b) pontját, az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdését és a Pp. 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[30] Hivatkozása szerint egyetlen jogszabályi rendelkezés vagy iránymutató döntés sem írja elő, hogy a felperesnek a korábban betöltött munkaköréhez tartozóan, azzal azonos feladatokat kellett volna vállalnia azonos üzletágban működő munkáltatónál. Ez az elvárás életszerűtlen és jelentős mértékben korlátozta volna a felperes lehetőségeit.
[31] A felperes el akart helyezkedni, ennek érdekében mindent megtett, ami az adott helyzetben tőle elvárható volt. Nem állt mögötte évtizedes tapasztalat, amely arra késztette volna, hogy másik taxitársaságnál azt kamatoztassa. Nem lehet megfosztani őt a váltás lehetőségétől.
[32] A felperes élni kívánt az Alaptörvényben is deklarált munka szabad megválasztásához való jogával, figyelembe véve a személyes életkörülményeit is, melyek meglétét a másodfokú bíróság sem vitatta. Azért nem részesítette előnyben a taxis diszpécseri munkát, mert gyermekvállalás előtt állt, el akarta kerülni az állandó stresszel, feszültséggel járó foglalkoztatási körülményeket.
[33] A felperes maradéktalanul eleget tett kárenyhítési kötelezettségének. Álláskeresőként regisztrált, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyt létesített, mindemellett folyamatosan munkát keresett.
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.
[35] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az Mt. 64. § (2) bekezdését, valamint a 66. § (2) bekezdését tévesen értelmezte és jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, miszerint az alperes próbaidő alatt azonnali hatályú megszüntető intézkedése jogellenes.
[36] Az alperes álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, miszerint akár az azonnali hatályú felmondásra és indokolására [Mt. 78. § (1) bekezdés], akár a munkáltatói felmondásra és indokolására vonatkozó Mt. 66. § (2) bekezdését kellene alkalmazni a perbeli jogeset tárgyát képező, próbaidő alatti, azonnali hatályú felmondásra. Az alperes jogszabályi előírás hiányában megindokolta a próbaidő alatti azonnali hatályú intézkedését, attól azonban az még nem minősül munkáltatói felmondásnak. Ebből következően erre vonatkozó jogszabályi előírás hiányában arra nem lehet alkalmazni az Mt. 66. § (2) bekezdését, amely szerint "a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet".
[37] A hivatkozott BH 2005.328. számú eseti döntésből az nem olvasható ki, hogy ilyen esetben a munkáltatói felmondás indokolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket kellene alkalmazni.
[38] Az alperes álláspontja szerint az indokolási kötelezettség hiányában megindokolt jognyilatkozat indokának nem kell megfelelnie az Mt. 66. § (2) bekezdésében leírtaknak, másfelől a nyilatkozattevő kizárólag a megtett jognyilatkozata (indoka) valóságáért köteles helytállni.
[39] Az Mt. 64. § (2) bekezdését sem lehet alkalmazni ilyen esetben, de amennyiben az irányadó lenne, akkor is a valóságnak megfelelő indok, amely a munkajogi alapelveknek is megfelel, egyben az okszerűség követelményét is kimeríti.
[40] A perbeli esetben az alperes arra hivatkozott, hogy egy régi munkavállalójával ismét munkaviszonyt létesített 2017. február 1-ével, így a felperes munkájára a továbbiakban nem tart igényt. Ez az alperesi állítás a perben kétséget kizáróan igazolást nyert, és az is, hogy a régi munkavállalót újra felvette, így a felperes munkavégzésére már nem tart igényt. Az alperesnek jogszabályi előírás hiányában nem kellett azt bizonyítania, hogy minőségi cserét hajtott végre.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, míg a felperes felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.[42] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 272. § (2) bekezdésére és a 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pontjai előírásaira figyelemmel azt érdemben nem volt mód vizsgálni.
[43] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában diszpécser munkakörben, 3 havi próbaidő kikötésével. A próbaidő alatt az alperes - bár erre nem volt kötelezettsége - a munkaviszony-megszüntetési nyilatkozatát megindokolta azzal, hogy régi munkavállalójával 2017. február 1-jével ismételten munkaviszonyt létesít, így a felperes munkájára a továbbiakban nem tart igényt.
[44] Az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja szerint a felek azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül megszüntethetik a munkaviszonyt a próbaidő alatt. A próbaidő-kikötések időtartamára vonatkozóan az Mt. 45. § (5) bekezdése tartalmazza a szabályokat.
[45] A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással szemben alaki követelmény az írásba foglalás, tartalmilag pedig annak kell belőle kiderülnie, hogy a fél a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánja, illetve annak is, hogy mely időpontban. Ezt a megszüntető nyilatkozatot egyik félnek sem kell megindokolnia. Figyelemmel kell azonban lenni arra az egységes ítélkezési gyakorlatra, miszerint amennyiben a törvény értelmében valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, azért helytállni tartozik (BH 2005.328.).
[46] A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetéséről a nyilatkozatot nem kell indokolni, de a közlésére irányadóak az általános magatartási szabályok, vagyis be kell tartani a jóhiszemű és tisztességes, a rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve az egyenlő bánásmód követelményét.
[47] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen állította, hogy bár kötelező rendelkezés hiányában a próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntethető volt a munkaviszony, önmagában az indokolás miatt azonban az intézkedés nem minősülhet az Mt. 66. § (2) bekezdése szerinti felmondásnak.
[48] Az indokolás valósága és okszerűsége értékelendő volt jelen perben, a munkáltató e körben a nyilatkozatáért helytállni tartozott. Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy korábbi munkavállalóját alkalmazta, és emiatt a felperes munkájára a továbbiakban nem volt szüksége. A minőségi cserét azonban - konkrét hivatkozás hiányában - nem kellett igazolnia. Erre tekintettel pedig a munkáltató részéről jogellenes intézkedés nem volt megállapítható.
[49] A kifejtettek tekintettel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Kúria Mfv. X.10.313/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.313/2019/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Suba Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Nyitrai Károly ügyvéd
A per tárgya: próbaidő alatti felmondás jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes és alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.593/2018/10.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 66.M.401/2018/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.593/2018/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 66.M.401/2018/8. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 720.000 (hétszázhúszezer) forint és 194.400 (százkilencvennégyezer-négyszáz) forint áfa együttes első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 154.738 (százötvennégyezer-hétszázharmincnyolc) forint kereseti, 115.536 (száztizenötezer-ötszázharminchat) forint fellebbezési és 179.488 (százhetvenkilencezer-négyszáznyolcvannyolc) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában, diszpécser telefonkezelő munkakörben. Munkaszerződésében a felek három havi próbaidőt kötöttek ki. 2017. január 26-án az alperes a felperes munkaviszonyát "próbaidőn belül felmondta" arra hivatkozással, hogy ismét munkaviszonyt létesített a cég egy régi munkavállalójával 2017. február 1-jével, így a felperes munkájára nem tart igényt.[2] A felperes keresete folytán eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott, és megállapította, hogy a megszüntetés jogellenes volt, kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére.
[3] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes elsődlegesen a kártérítési limitre figyelemmel 1.896.000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetését igényelte. Ezt a kérelmét a felperes arra alapította, hogy amennyiben az alperes nem szünteti meg jogellenesen a munkaviszonyát, abban az esetben 2017. február 1-je és 2018. április 17-e között 2.291.000 forint munkabért kereshetett volna. Ebből a felperes levonásba helyezte a megtérült jövedelem összegét, a különbözet 1.896.000 forint volt.Másodlagos kereseti kérelmében elmaradt jövedelem jogcímén járó kártérítésként 701.362 forint megfizetését kérte.
[5] Az elmaradt jövedelem jogcímén járó kártérítésen túlmenően a felperes az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján 567.022 forint és további 115.956 forint kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Ezen igényét arra hivatkozással terjesztette elő, hogy 2017. augusztus 16-ától a veszélyeztetett terhesként betegszabadsága tartamára távolléti díjra, majd táppénzre lett volna jogosult. Az alperes jogellenes, felróható magatartása következtében ettől a juttatástól elesett, ugyanígy a szülést követően a neki járó csecsemőgondozási díjtól is.
[6] Az alperes ellenkérelmében annak megállapítását kérte, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése jogszerűen történt, ezért a kereset alaptalan.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére elmaradt jövedelem jogcímén kártérítésként 701.362 forintot, további kártérítésként 682.978 forintot és ezen összegek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontjára, illetve az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 87. § (1) bekezdés d) pontjára. Kifejtette, hogy a jelenleg hatályos Mt. alapján is a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással szemben alaki követelmény az írásba foglalás, a megszüntető nyilatkozatot egyik félnek sem kell megindokolni, a jogi szabályozás nem változott. Ezzel összefüggésben utalt a BH2005.328. számú eseti döntésre.
[9] Az Mt. 78. § (1) bekezdésére hivatkozással az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes felmondása nem felel meg ezen jogszabályi előírásoknak. A felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg, nem követett el olyan magatartást, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette volna.
[10] Próbaidőn belül a munkaviszony megszüntetése azonnali hatályú megszüntetésnek minősül, így az indokolás során is az Mt. 78. §-ában foglaltaknak kell teljesülnie. A munkaviszony megszüntetésére irányuló intézkedés indokolása nem felel meg az Mt. 66. § (2) bekezdésében foglaltaknak, az úgynevezett minőségi cserére vonatkozó indokolást nem tartalmaz. Nem rögzíti, hogy mi az esetleges minőségi csere indoka, így a megszüntetés jogellenes.
[11] Az alperes az összegszerűséget illetően úgy nyilatkozott, hogy a számításokat nem vitatja, azonban állította, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem megfelelően tett eleget.
[12] Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a jogviszony megszüntetése után alkalmi munkát vállalt, igénybe vette a munkanélküli ellátást, ezzel pedig eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
[13] Az elsőfokú bíróság utalt ítéletében az Mt. 82. § (2) bekezdésére, az Mt. 137. § (1) bekezdésére, az Mt. 146. §-ában szabályozottakra.
[14] Az Mt. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyesen hivatkozott a felperes a keresetpontosításában arra, hogy a keresőképtelenség első 15 napjára betegszabadságra járó díjazás illette volna meg az Mt. 146. § (5) bekezdése alapján. Az alperes nem vitatta, hogy 3 munkanap betegszabadságot kiadott a felperes részére, így további 12 munkanapra felperest ezen a jogcímen díjazás illette volna meg.
[15] Ezt követően a felperesnek az egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 48. § (1) bekezdése alapján táppénz járt volna, amennyiben az alperes nem szünteti meg jogellenesen a jogviszonyát.
[16] A felperes időközben gyermeket szült, így 2018. március 12-étől csecsemőgondozási díjra vált jogosulttá az Ebtv. 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint.
[17] Az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján a bíróság a felperes másodlagos összegszerűségi keresetét találta jogszerűnek, amelynek jogalapját a jogellenes munkáltatói intézkedés teremtette meg.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, az elmaradt jövedelem jogcímén kártérítésként járó összeget 350.680 forintra leszállította, ennek kamatát nem érintve, a kártérítés jogcímén járó marasztalást 1.093.525 forintra felemelte annak kamatával.
[19] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítést követően kifejtette, hogy a próbaidő alatt a munkaviszony minden kötöttség nélkül, azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntethető. Erre is vonatkozik az a követelmény, hogy a jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni, ami a jelenleg hatályos Mt. 7. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalmát jelenti (BH1995.608.).
[20] Utalva az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontjára a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint amennyiben a törvény értelmében valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, ezért helytállni tartozik (BH2005.328.).
[21] Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy mivel a próbaidőn belüli munkaviszony megszüntetés azonnali hatályú megszüntetésnek minősül, így az indokolásnak is az Mt. 78. §-ában foglaltaknak kell megfelelnie. Ez az okfejtés azonban jogellenes.
[22] A perben azt kellett vizsgálni, hogy az alperes intézkedésének indoka megfelelt-e az Mt. 64. § (2) bekezdésben és 66. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
[23] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a munkáltató a felmondását úgy köteles indokolni, hogy abból a felmondás oka világosan kitűnjön (MK 95. számú kollégiumi állásfoglalás II. pont).
[24] A kialakult bírói gyakorlat szerint a minőségi cserére kifejezetten utalni kell. Az alperes felmondása erre vonatkozóan indokolást nem tartalmaz, a konkrét tények, körülmények megjelölése nélkül csupán abból, hogy az alperes ismét egy régi munkavállalóval létesített munkaviszonyt, minőségi cserére következtetni nem lehet. Mivel az intézkedés ilyen indokot nem tartalmaz, ezért az jogellenes.
[25] A kárenyhítési kötelezettséggel összefüggésben a másodfokú bíróság utalt a 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 167. §-ában rögzítettekre.
[26] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget, azaz nem tett meg minden tőle elvárhatót. Nyilvánvaló, hogy taxitársaságoknál nagyobb eséllyel jelentkezhetett volna olyan álláshelyre, amelyet korábban megismert, és ahol a megszerzett tapasztalatai előnyt jelentettek. Természetesen a munkavállaló dönthet úgy, hogy csak olyan állást pályázik és fogad el, amelyet "szeret", ez azonban nem eshet az alperes terhére.
[27] A másodfokú bíróság a kártérítés összegének kiszámítása során utalt az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 82. § (1), (2) bekezdésében rögzítettekre.
A felek felülvizsgálati kérelme és ellenkérelme
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályon kívül helyezését és a kérelemnek történő helyt adást kért. Elsődlegesen 701.362 forint elmaradt munkabérhez képest további 350.682 forint és ennek kamatára tartott igényt. Másodlagosan 701.362 forint elmaradt munkabér címén járó összeg 50 %-ánál kisebb mértékben csökkentett összegére és annak kamatára kérte kötelezni az alperest. Ezen túlmenően perköltséget is igényelt.[29] A felperes jogszabálysértésként az Mt. 82. § (1) bekezdését, 172. § (1) bekezdésének b) pontját, az Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdését és a Pp. 206. § (1) bekezdését jelölte meg.
[30] Hivatkozása szerint egyetlen jogszabályi rendelkezés, vagy iránymutató döntés sem írja elő, hogy a felperesnek a korábban betöltött munkaköréhez tartozóan, azzal azonos feladatokat kellett volna vállalnia azonos üzletágban működő munkáltatónál. Ez az elvárás életszerűtlen és jelentős mértékben korlátozta volna a felperes lehetőségeit.
[31] A felperes el akart helyezkedni, ennek érdekében mindent megtett, ami az adott helyzetben tőle elvárható volt. Nem állt mögötte évtizedes tapasztalat, amely arra késztette volna, hogy másik taxitársaságnál azt kamatoztassa. Nem lehet megfosztani őt a váltás lehetőségétől.
[32] A felperes élni kívánt az Alaptörvényben is deklarált munka szabad megválasztásához való jogával, figyelembe véve a személyes életkörülményeit is, melyek meglétét a másodfokú bíróság sem vitatta. Azért nem részesítette előnyben a taxis diszpécseri munkát, mert gyermekvállalás előtt állt, el akarta kerülni az állandó stresszel, feszültséggel járó foglalkoztatási körülményeket.
[33] A felperes maradéktalanul eleget tett kárenyhítési kötelezettségének. Álláskeresőként regisztrált, egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyt létesített, mindemellett folyamatosan munkát keresett.
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.
[35] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az Mt. 64. § (2) bekezdését, valamint a 66. § (2) bekezdését tévesen értelmezte és jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, miszerint az alperes próbaidő alatt azonnali hatályú megszüntető intézkedése jogellenes.
[36] Alperes álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, miszerint akár az azonnali hatályú felmondásra és indokolására (Mt. 78. § (1) bekezdés), akár a munkáltatói felmondásra és indokolására vonatkozó Mt. 66. § (2) bekezdését kellene alkalmazni a perbeli jogeset tárgyát képező, próbaidő alatti, azonnali hatályú felmondásra. Az alperes jogszabályi előírás hiányában megindokolta a próbaidő alatti azonnali hatályú intézkedését, attól azonban az még nem minősül munkáltatói felmondásnak. Ebből következően erre vonatkozó jogszabályi előírás hiányában arra nem lehet alkalmazni az Mt. 66. § (2) bekezdését, amely szerint "a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet".
[37] A hivatkozott BH2005.328. számú eseti döntésből az nem olvasható ki, hogy ilyen esetben a munkáltatói felmondás indokolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket kellene alkalmazni.
[38] Alperes álláspontja szerint az indokolási kötelezettség hiányában megindokolt jognyilatkozat indokának nem kell megfelelnie az Mt. 66. § (2) bekezdésében leírtaknak, másfelől a nyilatkozattevő kizárólag a megtett jognyilatkozata (indoka) valóságáért köteles helytállni.
[39] Az Mt. 64. § (2) bekezdését sem lehet alkalmazni ilyen esetben, de amennyiben az irányadó lenne, akkor is a valóságnak megfelelő indok, amely a munkajogi alapelveknek is megfelel, egyben az okszerűség követelményét is kimeríti.
[40] Perbeli esetben az alperes arra hivatkozott, hogy egy régi munkavállalójával ismét munkaviszonyt létesített 2017. február 1-ével, így a felperes munkájára a továbbiakban nem tart igényt. Ez az alperesi állítás a perben kétséget kizáróan igazolást nyert, és az is, hogy a régi munkavállalót újra felvette, így a felperes munkavégzésére már nem tart igényt. Alperesnek jogszabályi előírás hiányában nem kellett azt bizonyítania, hogy minőségi cserét hajtott végre.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, míg a felperes felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.[42] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 272. § (2) bekezdésére és a 1/2016. (II. 15.) PK. vélemény 3. - 6. pontjai előírásaira figyelemmel azt érdemben nem volt mód vizsgálni.
[43] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2016. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában diszpécser munkakörben, 3 havi próbaidő kikötésével. A próbaidő alatt az alperes - bár erre nem volt kötelezettsége - a munkaviszony megszüntetési nyilatkozatát megindokolta azzal, hogy régi munkavállalójával 2017. február 1-jével ismételten munkaviszonyt létesít, így a felperes munkájára a továbbiakban nem tart igényt.
[44] Az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja szerint a felek azonnali hatályú felmondással, indokolás nélkül megszüntethetik a munkaviszonyt a próbaidő alatt. A próbaidő kikötések időtartamára vonatkozóan az Mt. 45. § (5) bekezdése tartalmazza a szabályokat.
[45] A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondással szemben alaki követelmény az írásba foglalás, tartalmilag pedig annak kell belőle kiderülnie, hogy a fél a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánja, illetve annak is, hogy mely időpontban. Ezt a megszüntető nyilatkozatot egyik félnek sem kell megindokolnia. Figyelemmel kell azonban lenni arra az egységes ítélkezési gyakorlatra, miszerint amennyiben a törvény értelmében valamely jognyilatkozatot nem kell indokolni, a nyilatkozattevő azonban indokolást közöl, azért helytállni tartozik (BH2005.328.).
[46] A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetéséről a nyilatkozatot nem kell indokolni, de a közlésére irányadóak az általános magatartási szabályok, vagyis be kell tartani a jóhiszemű és tisztességes, a rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve az egyenlő bánásmód követelményét.
[47] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen állította, hogy bár kötelező rendelkezés hiányában a próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntethető volt a munkaviszony, önmagában az indokolás miatt azonban az intézkedés nem minősülhet az Mt. 66. § (2) bekezdése szerinti felmondásnak.
[48] Az indokolás valósága és okszerűsége értékelendő volt jelen perben, a munkáltató e körben a nyilatkozatáért helytállni tartozott. Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy korábbi munkavállalóját alkalmazta, és emiatt a felperes munkájára a továbbiakban nem volt szüksége. A minőségi cserét azonban - konkrét hivatkozás hiányában - nem kellett igazolnia. Erre tekintettel pedig a munkáltató részéről jogellenes intézkedés nem volt megállapítható.
[49] A kifejtettek tekintettel a Kúria jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította (Pp. 275. § (4) bekezdés).
A döntés elvi tartalma
[50] A munkaviszony próbaidő alatt indokolás nélkül bármelyik fél által megszüntethető.Önmagában az indokolás miatt a munkáltató intézkedése nem minősül olyan felmondásnak, amire az Mt. 66. § (2) bekezdése előírásai vonatkoznak.
Záró rész
[51] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul, melynek összege meghatározásánál figyelemmel kellett lenni az alperes által csatolt megbízási szerződésre, amelyben foglaltak nem voltak eltúlzott mértékűek.[52] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel az első-, másod-, és felülvizsgálati eljárás illeték az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a szerint. A perérték első fokon 2.578.978 forint, másodfokon 1.444.206 forint, a felülvizsgálati eljárásban felperesnél 350.682 forint, alperesnél 1.444.206 forint volt. Az illeték összegét a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontja (kereseti), 46. § (1) bekezdés (fellebbezési) és 50. § (1) bekezdés (felülvizsgálati) alapján számította.
[53] Az alperes az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján tévesen lerótt 110.747 forint fellebbezési illetéket az elsőfokú bíróságnál és az illetékes adóhatóságnál benyújtott kérelmében visszaigényelheti.
[54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[55] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. április 21.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Suba Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. X.10.313/2019.)