adozona.hu
BH 2020.7.215
BH 2020.7.215
I. A munkabér megfizetése a munkáltató alapvető kötelezettsége. Abból levonásnak jogszabály vagy - a levonásmentes munkabérrészig - végrehajtható határozat alapján van helye. Bérfizetésre ezért határidőben a munkáltató akkor is köteles, ha munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amelynek eredményeként utóbb esetleg vele szemben kártérítési igénnyel élhet. II. A bérfizetés elmaradása a munkavállaló megélhetését veszélyezteti, így annak részbeni teljesítése is az azonnali hatályú felmondás jogsze
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes munkavállaló 2009. július 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban gépjárművezető munkakörben a felperes alkalmazásában. Munkaviszonyának fennállása alatt alapbérben, pótlékokban, napidíjban és az üzemanyag-megtakarítás összegében részesült. 2012. január 1-től 105 100 forint volt a havi alapbére.
[2] Az alperes 2013. februárjában meghatározott útvonalon látott el fuvar- feladatot 50%-os üres futás mellett. Az általa vezetett tehergépkocsira 33 liter/kilométer elvárt üzema...
BH 2020.7.215 I. A munkabér megfizetése a munkáltató alapvető kötelezettsége. Abból levonásnak jogszabály vagy - a levonásmentes munkabérrészig - végrehajtható határozat alapján van helye. Bérfizetésre ezért határidőben a munkáltató akkor is köteles, ha munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amelynek eredményeként utóbb esetleg vele szemben kártérítési igénnyel élhet.
II. A bérfizetés elmaradása a munkavállaló megélhetését veszélyezteti, így annak részbeni teljesítése is az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául szolgálhat [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pont, 161. § (1) bekezdés, 162. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes munkavállaló 2009. július 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban gépjárművezető munkakörben a felperes alkalmazásában. Munkaviszonyának fennállása alatt alapbérben, pótlékokban, napidíjban és az üzemanyag-megtakarítás összegében részesült. 2012. január 1-től 105 100 forint volt a havi alapbére.[2] Az alperes 2013. februárjában meghatározott útvonalon látott el fuvar- feladatot 50%-os üres futás mellett. Az általa vezetett tehergépkocsira 33 liter/kilométer elvárt üzemanyag-fogyasztást határozott meg a munkáltató 50%-os (üres) futás esetén.
[3] Az alperes utolsó fuvarfeladatát 2013. március 9-én végezte, ezt követően keresőképtelen volt jogviszonya megszűnéséig, 2013. április 2-áig, azonnali hatályú felmondása időpontjáig. 2013. április 8-án létesített új munkaviszonyt.
[4] A felperes munkáltató az alperes által használt tehergépjármű februári üzemanyag-fogyasztását 2013. március 4-e és 6-a között ellenőrizte, és a vizsgálat megállapításának következményeként 2013. március 14-én írásbeli figyelmeztetést adott alperesnek. Eszerint az alperes által vezetett tehergépkocsi február havi fogyasztása 50%-os (üres) futás mellett az alapjárati időszak háromszorosára nőtt. Ennek alapján vélelmezhető, hogy "a hiányzó üzemanyag-mennyiséggel sajátjaként rendelkezett".
[5] A vizsgálatra tekintettel a felperes az alperes február havi munkabérét két részletben fizette meg, így határidőben, 2013. március 6-án az alapbérét, bruttó 105 100 forint alapulvételével, majd a március 10-ei határidőhöz képest késedelmesen, 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245 590 forintot.
[6] A felperes 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítással az alperest 75 454 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a 2013. február havi üzemanyag-többletfogyasztás miatt.
[7] A felperes 2013. július 1-től a M. C. D. Szakszervezet tagja lett. Ennek a 2011. július 1-től hatályos, a közúti közlekedési alágazatban több munkavállalóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésének a 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató a régi Mt. 96. §-ában szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esik. A fenti Kollektív Szerződés 2013. július 1-től hatályos rendelkezései ugyanezen szövegrészt tartalmazzák azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. §-a helyett a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ára történik hivatkozás.
[8] Az alperes azonnali hatályú felmondását a munkáltató bérfizetési kötelezettségének nem megfelelő teljesítésére alapította.
A felperes keresete és az alperes viszontkeresete, valamint a felek ellenkérelmei
[9] A felperes keresetében a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeként 144 960 forint (35 napi, későbbiekben pontosított 30 napi mértékű) felmondási időre járó távolléti díj megfizetését kérte. Hivatkozása szerint a február havi részmunkabért határidőben megfizette, 23 napi késedelembe esett a további résszel, azonban 2013. április 2-án ezt is teljesítette. Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, az üzemanyag-fogyasztás vizsgálatának lefolytatásában, valamint a jogviszony megszüntetésében sem működött közre.[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte, ezen túlmenően viszontkeresetet terjesztett elő. Ebben az azonnali hatályú felmondás jogszerűségére tekintettel havi 105 100 forint alapbér figyelembevételével kérte a jogkövetkezmények alkalmazását: felmondási időre járó munkabérként 63 060 forintot igényelt, és 105 100 forint végkielégítést kért kamatokkal.
Álláspontja szerint a hivatkozott Kollektív Szerződés 21.2. pontja alapján a munkabérfizetési kötelezettség már egyhetes késedelem miatt gyakorolható volt. A távolléti díj összegét 144 960 forintra kérte felemelni.
[11] További viszontkeresetében az írásbeli figyelmeztetés és a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítést azon az alapon, hogy az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató a méltóságát, becsületét, jó hírnevét sértette.
Utóbb előterjesztett viszontkeresetében nem vagyoni kártérítést igényelt arra hivatkozva, hogy a munkáltató a róla készült, a személyügyi nyilvántartás részét képező fényképfelvételt kifüggesztette a telephely bejáratánál lévő be- és kiléptető bódéban az ő hozzájárulása nélkül, így a nem vagyoni kártérítési igényét együttesen 750 000 forintban határozta meg. Később benyújtott viszontkeresetében, 5 245 196 forint elmaradt munkabér megfizetését is kérte kamatával. Ezenkívül további 100 000 forint havi elmaradt üzemanyag-megtérítést kért az alperes 2015. április 29-én előterjesztett viszontkeresetében, összesen 559 381 forint rendkívüli munkavégzés ellenértéke és annak középarányos kamata megtérítését igényelve.
[12] A felperes a viszontkeresetek elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 105 100 forintot felmondási időre járó távolléti díj címén. A felperes 2013. március 14-én kelt írásbeli figyelmeztetését és 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes megsértette az alperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a felperest 100 000 forint nem vagyoni kártérítés megtérítésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárás részét képező azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében utalt az Mt. 78. § (1), (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az azonnali hatályú felmondás jogát a szubjektív határidőn belül gyakorolta, továbbá, hogy a felperes 2013. februárban esedékes munkabérfizetési kötelezettségét jelentős mértékben megszegte.
[15] A felek között az nem volt vitatott, hogy a felperes a február havi munkabért két részletben fizette meg, 2013. március 6-án a 105.100 forint alapbérrészt, míg 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245 590 forintot.
[16] A felperes fizetési kötelezettségének 2013. március 10-étől április 2-áig részben nem tett eleget. Ezzel olyan sérelmes állapotot tartott fenn, amely időszak alatt az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorolhatta. Az állapotsérelem esetén a sérelmes állapot annak fennállása alatt mindvégig vitatható, az igény elévülési időn belül érvényesíthető (Mfv.II.10.606/2015/3.).
[17] Az azonnali hatályú felmondás indokát vizsgálva a bíróság megállapította, hogy a kötelezettségszegés a munkabér egy részére vonatkozott, egy alkalommal történt, és nem a fizetés elmulasztása, hanem 23 napos késedelmes fizetés történt. A bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények nem alapozzák meg a jelentős mértékű jogsértést.
[18] A bíróság beszerezte a 2013. július 1-jét megelőző, 2011. július 1-től hatályos, több munkáltatóra kiterjedő hatályú Kollektív Szerződést, amelynek 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató a régi Mt. 96. §-ában szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esik.
[19] Az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában nem hivatkozott a Kollektív Szerződésre, azt csak a peres eljárásban jelölte meg. Eszerint a munkabér, egyéb járandóság meg nem fizetése vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esés meríti ki a jelentős mértékű kötelezettségszegés tényállási elemét. Jelen perben azonban a felperes részben nem fizette meg a munkabért, nem a teljes összeggel esett késedelembe, így nem valósult meg ez a kitétel.
[20] A bíróság azt állapította meg, hogy a 2011. évtől hatályos Kollektív Szerződés 21.2. pontja szerinti kötelezettségszegés nem történt, így az azonnali hatályú felmondás elbírálásakor az Mt. 78. §-ában foglaltakat kellett vizsgálni. Az egy alkalommal történő, részbeni munkabérfizetési kötelezettség késedelmes teljesítése "nem meríti ki a jogszabály által megkövetelt három konjunktív elem meglétét". Ezért az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Erre tekintettel kötelezte a bíróság az alperest felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére [Mt. 69. § (1) bekezdés, 84. § (1) bekezdés].
[21] Egyebekben indokát adta az ítélet rendelkező részében foglaltaknak, megjelölve a hivatkozott jogszabályt is.
[22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek további 559 938 forint munkabért annak kamatával együtt.
[23] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete, az Mt. 78. §-ában foglaltakat helyesen értékelte. A felperes egy alkalommal megvalósított részleges bérfizetési késedelme mint kötelezettségszegés nem alapozza meg az Mt. 78. §-ában előírt, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben történő megszegését. A felperes kötelezettségszegése - bár a munkáltató bérfizetési kötelezettségét érintette - nem volt jelentős súlyú, első alkalommal történt, továbbá megállapítható a peradatok alapján, hogy az alperes a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetése miatt elkerülte az üzemanyag felhasználásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést.
[24] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróságnak a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségével kapcsolatos jogi álláspontja nem ellentétes a Kollektív Szerződés rendelkezéseivel sem, mivel az egyszeri bérfizetési késedelem csak az alperesnek járó havi bér egy részére vonatkozott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helyesnek ítélte az elsőfokú bíróság okfejtését az azonnali hatályú felmondással összefüggésben.
[25] A másodfokú bíróság egyebekben is egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel, kivéve a rakodással és a rendkívüli munkavégzéssel összefüggő munkabérigényt. Ebben a részben a felperest a viszontkereset szerint marasztalta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó része hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasításával egyidejűleg az alperes viszontkeresetének való helyt adást kért.[27] Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az írásbeli figyelmeztetés, illetve a fizetési felszólítás jogellenes volt, ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogellenességének kimondása önmagában is ellentmondó, mindezzel sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[28] Az alperes anyagi jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 42. § (2) bekezdésének b) pontját. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a munkáltatónak alapvető és lényeges kötelezettsége, hogy a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban és a munkaszerződésben foglaltak szerinti munkabért fizessen.
[29] Az Mt. 157. § (1) bekezdése szerint a munkavállalót megillető munkabért teljes egészében ki kell fizetni, azaz jogellenes a munkabér visszatartása és/vagy annak több részletben történő kifizetése. Nincs olyan, a felperesre vonatkozó rendelkezés, amely megengedné a munkabér visszatartását vagy annak több részletben való megfizetését.
[30] Az Mt. 161. § (1) bekezdése szabályozza a munkabérből való levonás lehetőségeit, ilyen azonban az alperes esetében nem állt fenn. Az Mt. 162. §-a szerint pedig a levonásmentes munkabérrel szemben beszámításnak nincs helye.
[31] Az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésére utalással kifejtette az alperes, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, erre tekintettel az Mt. 78. § (3) bekezdése alapján felmentési időre járó munkabér címén 63 060 forintot igényelt kamatával, valamint 105.100 forintot végkielégítés címén ugyancsak kamatával. Ennek megfizetésére kérte kötelezni változatlanul a felperest.
[32] Az alperes szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Kollektív Szerződésben foglaltakat is, amelyre az eljárás során többször utalt. Mivel az Mt. 13. §-a értelmében a Kollektív Szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály, ezért az abban foglaltak nem hagyhatók figyelmen kívül. A Kollektív Szerződés a munkabér meg nem fizetése, vagy annak több mint egy héttel történő késedelmes teljesítése esetére biztosítja a munkavállaló részére az azonnali hatályú felmondás jogát, ezt a bíróságok nem hagyhatták figyelmen kívül.
[33] A Kúria több ítéletében is megállapította, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint a munkaszerződésben rögzített, de legkésőbb az Mt.-ben meghatározott időpontig a munkavállaló munkabérét nem fizeti meg, lényeges kötelezettségszegésnek tekinthető. Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére munkabért fizetni. E téren következetes az ítélkezési gyakorlat, a munkabérfizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig áll fenn, és a munkáltató magatartása nem visszatérő jellegű, hanem csupán egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.702/2013.; Mfv.I.10.105/2016/5.).
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az alperes perköltségben való marasztalásával.
[35] Hivatkozása szerint a munkavállalói felmondást semmilyen előzetes szóbeli vagy írásbeli felszólítás nem előzte meg, amelyben sérelmezte volna, hogy a 2013. február hónapra járó valamennyi juttatását nem kapta meg.
[36] Az alperes visszaélésszerűen gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. Az első- és a másodfokú bíróságok azt vizsgálták, hogy a leírt előzmények ismeretében a felperesnek egy alkalommal megvalósított, részleges bérfizetési késedelme (23 naptári nap) megvalósította-e az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában előírt lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékű megszegését. Helyesen állapították meg, hogy egyszeri késedelem történt, rövid időszakra, a késedelem nem teljes havi bérre és egyéb juttatásra terjedt ki. A perben vizsgált Kollektív Szerződés hatálya ekkor a felperesre nem terjedt ki.
[37] A felülvizsgálati kérelemben az alperes az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozott kötelezettségszegésként. Ezzel szemben az irányadó Mt. 78. § (1) bekezdés szerint kellett eldönteni, hogy a kötelezettségszegés súlya indokolta-e ezen munkavállalói jognyilatkozatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[39] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes részére a munkáltató a 2013. március 10-én esedékes február havi munkabérnek csupán az alapbér részét fizette meg, bruttó 105 000 forint összegben. A további, bruttó 245 590 forint megtérítése csak az alperes bérfizetés elmaradására alapított azonnali hatályú felmondását követően, 23 nap elteltével, 2013. április 2-án történt.
[40] Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatónak foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettsége áll fenn. Ez utóbbinak az Mt. 157. § (1) bekezdése értelmében a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell eleget tennie.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott az Mt. 161. § (1) bekezdésében és 162. §-ában foglaltakra, amelyek szerint munkabérből való levonásnak jogszabály, vagy - a levonásmentes részig - végrehajtandó határozat alapján van helye, a levonásmentes munkabérrel szemben pedig beszámítás nem lehetséges.
[42] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkabérfizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig állt fenn és a munkáltató mulasztása nem visszatérő jellegű, hanem egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.105/2016/5.).
[43] Jelen esetben is a munkáltató munkabérfizetési kötelezettségét nem megfelelő módon, illetve mértékben teljesítette, így a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű volt [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A munkáltató lényeges kötelezettségét szegte meg, amelyet - mivel a késedelmes munkabérfizetés a munkavállaló létfenntartását veszélyezteti - jelentős mértékűnek kell tekinteni akkor is, ha az egy alkalommal és csak részben történt.
[44] A munkáltatónak a bér kifizetését akkor is teljesítenie kell, ha egyébként a munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amely eredményeként esetleg utóbb kártérítési igénnyel léphet fel [Mt. 161. § (1) bekezdés].
[45] A kifejtettek szerint a felperes szándékos kötelezettségszegését az Mt. fent hivatkozott szabályai alapján kellett megállapítani, így nincs jelentősége annak, hogy az alperes által hivatkozott Kollektív Szerződés hatálya kiterjedt-e a felperesre.
[46] Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéhez fűződően felmondási időre járó bért és végkielégítést igényelt, amelyre megalapozottan tarthatott igényt az Mt. 69. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja, valamint az Mt. 78. § (3) bekezdése és 77. § (3) bekezdés a) pontja alapján. A követelést összegszerűségében is helyesen határozta meg, amelyet a felperes sem vitatott.
[47] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét - a perköltség és az illetékviselésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűségére tekintettel annak jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte a felperest [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Kúria Mfv.X.10.279/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.X.10.279/2019/6.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Horváth Zoltán ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Szabó & Zeller Ügyvédi Iroda, Dr. Bajnai Gábor ügyvéd
A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 2.Mf.20.771/2018/8.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.94/2018/18.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.771/2018/8. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti. Azon rendelkezését, amellyel a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.94/2018/18. számú ítéletének az alperes azonnali hatályú felmondása jogellenességét megállapító részét helybenhagyta - a perköltségre és az illetékfizetésre kötelezésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapítja, hogy az alperes 2013. április 2-án kelt azonnali hatályú felmondása jogszerű.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 63.060 (hatvanháromezer-hatvan) forint felmentési időre járó bért és 105.100 (százötezer-száz) forint végkielégítést, mindkét összeg 2013.április 3-ától járó törvényes mértékű kamatával.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 110.000 (száztízezer) forint együttes első- másod- és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 342.120 (háromszáznegyvenkétezer-százhúsz) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes munkavállaló 2009. július 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban gépjárművezető munkakörben a felperes alkalmazásában. Munkaviszonyának fennállása alatt alapbérben, pótlékokban, napidíjban és az üzemanyag megtakarítás összegében részesült. 2012. január 1-től 105.100 forint volt a havi alapbére.[2] Az alperes 2013. februárjában meghatározott útvonalon látott el fuvar- feladatot 50 %-os üres futás mellett. Az általa vezetett tehergépkocsira 33 liter/kilométer elvárt üzemanyag fogyasztást határozott meg a munkáltató 50 %-os (üres) futás esetén.
[3] Az alperes utolsó fuvarfeladatát 2013. március 9-én végezte, ezt követően keresőképtelen volt jogviszonya megszűnéséig, 2013. április 2-áig,azonnali hatályú felmondása időpontjáig. 2013. április 8-án létesített új munkaviszonyt.
[4] A felperes munkavállaló az alperes által használt tehergépjármű februári üzemanyag fogyasztását 2013. március 4-e és 6-a között ellenőrizte, és a vizsgálat megállapításának következményeként 2013. március 14-én írásbeli figyelmeztetést adott alperesnek. Eszerint az alperes által vezetett tehergépkocsi február havi fogyasztása 50 %-os (üres) futás mellett az alapjárati időszak háromszorosára nőtt. Ennek alapján vélelmezhető, hogy "a hiányzó üzemanyag mennyiséggel sajátjaként rendelkezett".
[5] A vizsgálatra tekintettel a felperes az alperes február havi munkabérét két részletben fizette meg, így határidőben, 2013. március 6-án az alapbérét, bruttó 105.100 forint alapulvételével, majd a március 10-ei határidőhöz képest késedelmesen, 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245.590 forintot.
[6] A felperes 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítással az alperest 75.454 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a 2013. február havi üzemanyag többletfogyasztás miatt.
[7] A felperes 2013. július 1-től a M. C. D. Szakszervezet tagja lett. Ennek a 2011. július 1-től hatályos, a közúti közlekedési alágazatban több munkavállalóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésének a 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató a régi Mt. 96. §-ában szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egy hetes késedelembe esik. A fenti Kollektív Szerződés 2013. július 1-től hatályos rendelkezései ugyanezen szövegrészt tartalmazzák azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. §-a helyett a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ára történik hivatkozás.
[8] Az alperes azonnali hatályú felmondását a munkáltató bérfizetési kötelezettségének nem megfelelő teljesítésére alapította.
A felperes keresete és az alperes viszontkeresete, valamint a felek ellenkérelmei
[9] A felperes keresetében a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeként 144.960 forint (35 napi, későbbiekben pontosított 30 napi mértékű) felmondási időre járó távolléti díj megfizetését kérte. Hivatkozása szerint a február havi részmunkabért határidőben megfizette, 23 napi késedelembe esett a további résszel, azonban 2013. április 2-án ezt is teljesítette. Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, az üzemanyag fogyasztás vizsgálatának lefolytatásában, valamint a jogviszony megszüntetésében sem működött közre.[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte, ezen túlmenően viszontkeresetet terjesztett elő. Ebben az azonnali hatályú felmondás jogszerűségére tekintettel havi 105.100 forint alapbér figyelembevételével kérte a jogkövetkezmények alkalmazását: felmondási időre járó munkabérként 63.060 forintot igényelt, és 105.100 forint végkielégítést kért kamatokkal.
Álláspontja szerint a hivatkozott Kollektív Szerződés 21.2. pontja alapján a munkabér fizetési kötelezettség már egy hetes késedelem miatt gyakorolható volt. A távolléti díj összegét 144.960 forintra kérte felemelni.
[11] További viszontkeresetében az írásbeli figyelmeztetés és a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte, valamint 500.000 forint nem vagyoni kártérítést azon az alapon, hogy az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató a méltóságát, becsületét, jó hírnevét sértette.
Utóbb előterjesztett viszontkeresetében nem vagyoni kártérítést igényelt arra hivatkozva, hogy a munkáltató a róla készült, a személyügyi nyilvántartás részét képező fényképfelvételt kifüggesztette a telephely bejáratánál lévő be- és kiléptető bódéban az ő hozzájárulása nélkül, így a nem vagyoni kártérítési igényét együttesen 750.000 forintban határozta meg. Később benyújtott viszontkeresetében, 5.245.196 forint elmaradt munkabér megfizetését is kérte kamatával. Ezenkívül további 100.000 forint havi elmaradt üzemanyag megtérítést kért az alperes 2015. április 29-én előterjesztett viszontkeresetében, összesen 559.381 forint rendkívüli munkavégzés ellenértéke és annak középarányos kamata megtérítését igényelve.
[12] A felperes a viszontkeresetek elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 105.100 forintot felmondási időre járó távolléti díj címén. A felperes 2013. március 14-én kelt írásbeli figyelmeztetését és 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes megsértette az alperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a felperest 100.000 forint nem vagyoni kártérítés megtérítésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.[14] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárás részét képező azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében utalt az Mt. 78. § (1), (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az azonnali hatályú felmondás jogát a szubjektív határidőn belül gyakorolta, továbbá, hogy a felperes 2013. februárban esedékes munkabér fizetési kötelezettségét jelentős mértékben megszegte.
[15] A felek között az nem volt vitatott, hogy a felperes a február havi munkabért két részletben fizette meg, 2013. március 6-án a 105.100 forint alapbérrészt, míg 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245.590 forintot.
[16] A felperes fizetési kötelezettségének 2013. március 10-étől április 2-áig részben nem tett eleget. Ezzel olyan sérelmes állapotot tartott fenn, amely időszak alatt az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorolhatta. Az állapotsérelem esetén a sérelmes állapot annak fennállása alatt mindvégig vitatható, az igény elévülési időn belül érvényesíthető (Mfv.II.10.606/2015/3.).
[17] Az azonnali hatályú felmondás indokát vizsgálva a bíróság megállapította, hogy a kötelezettségszegés a munkabér egy részére vonatkozott, egy alkalommal történt, és nem a fizetés elmulasztása, hanem 23 napos késedelmes fizetés történt. A bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények nem alapozzák meg a jelentős mértékű jogsértést.
[18] A bíróság beszerezte a 2013. július 1-jét megelőző, 2011. július 1-től hatályos, több munkáltatóra kiterjedő hatályú Kollektív Szerződést, amelynek 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató a régi Mt. 96. §-ban szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egy hetes késedelembe esik.
[19] Az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában nem hivatkozott a Kollektív Szerződésre, azt csak a peres eljárásban jelölte meg. Eszerint a munkabér, egyéb járandóság meg nem fizetése vagy azzal több mint egy hetes késedelembe esés meríti ki a jelentős mértékű kötelezettségszegés tényállási elemét. Jelen perben azonban a felperes részben nem fizette meg a munkabért, nem a teljes összeggel esett késedelembe, így nem valósult meg ez a kitétel.
[20] A bíróság azt állapította meg, hogy a 2011. évtől hatályos Kollektív Szerződés 21.2. pont szerinti kötelezettségszegés nem történt, így az azonnali hatályú felmondás elbírálásakor az Mt. 78. §-ban foglaltakat kellett vizsgálni. Az egy alkalommal történő, részbeni munkabér fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése "nem meríti ki a jogszabály által megkövetelt három konjunktív elem meglétét". Ezért az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Erre tekintettel kötelezte a bíróság az alperest felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére (Mt. 69. § (1) bekezdés, 84. § (1) bekezdés).
[21] Egyebekben indokát adta az ítélet rendelkező részében foglaltaknak, megjelölve a hivatkozott jogszabályt is.
[22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek további 559.938 forint munkabért annak kamatával együtt.
[23] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete, az Mt. 78. §-ban foglaltakat helyesen értékelte. A felperes egy alkalommal megvalósított részleges bérfizetési késedelme mint kötelezettségszegés nem alapozza meg az Mt. 78. §-ban előírt, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal,jelentős mértékben történő megszegését. A felperes kötelezettségszegése - bár a munkáltató bérfizetési kötelezettségét érintette - nem volt jelentős súlyú, első alkalommal történt, továbbá megállapítható a peradatok alapján, hogy az alperes a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetése miatt elkerülte az üzemanyag felhasználásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést.
[24] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróságnak a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségével kapcsolatos jogi álláspontja nem ellentétes a Kollektív Szerződés rendelkezéseivel sem, mivel az egyszeri bérfizetési késedelem csak az alperesnek járó havi bér egy részére vonatkozott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helyesnek ítélte az elsőfokú bíróság okfejtését az azonnali hatályú felmondással összefüggésben.
[25] A másodfokú bíróság egyebekben is egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel, kivéve a rakodással és a rendkívüli munkavégzéssel összefüggő munkabér igényt. Ebben a részben a felperest a viszontkereset szerint marasztalta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó része hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasításával egyidejűleg az alperes viszontkeresetének való helyt adást kért.[27] Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az írásbeli figyelmeztetés, illetve a fizetési felszólítás jogellenes volt, ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogellenességének kimondása önmagában is ellentmondó, mindezzel sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[28] Az alperes anyagi jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 42. § (2) bekezdésének b) pontját. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a munkáltatónak alapvető és lényeges kötelezettsége, hogy a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban és a munkaszerződésben foglaltak szerinti munkabért fizessen.
[29] Az Mt. 157. § (1) bekezdése szerint a munkavállalót megillető munkabért teljes egészében ki kell fizetni, azaz jogellenes a munkabér visszatartása és/vagy annak több részletben történő kifizetése. Nincs olyan, a felperesre vonatkozó rendelkezés, amely megengedné a munkabér visszatartását vagy annak több részletben való megfizetését.
[30] Az Mt. 161. § (1) bekezdése szabályozza a munkabérből való levonás lehetőségeit, ilyen azonban az alperes esetében nem állt fenn. Az Mt. 162. §-a szerint pedig a levonásmentes munkabérrel szemben beszámításnak nincs helye.
[31] Az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésére utalással kifejtette az alperes, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, erre tekintettel az Mt. 78. § (3) bekezdése alapján felmentési időre járó munkabér címén 63.060 forintot igényelt kamatával, valamint 105.100 forintot végkielégítés címén ugyancsak kamatával. Ennek megfizetésére kérte kötelezni változatlanul a felperest.
[32] Az alperes szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Kollektív Szerződésben foglaltakat is, amelyre az eljárás során többször utalt. Mivel az Mt. 13. §-a értelmében a Kollektív Szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály, ezért az abban foglaltak nem hagyhatók figyelmen kívül. A Kollektív Szerződés a munkabér meg nem fizetése, vagy annak több mint egy héttel történő késedelmes teljesítése esetére biztosítja a munkavállaló részére az azonnali hatályú felmondás jogát, ezt a bíróságok nem hagyhatták figyelmen kívül.
[33] A Kúria több ítéletében is megállapította, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint a munkaszerződésben rögzített, de legkésőbb az Mt-ben meghatározott időpontig a munkavállaló munkabérét nem fizeti meg, lényeges kötelezettségszegésnek tekinthető. Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére munkabért fizetni. E téren következetes az ítélkezési gyakorlat, a munkabér fizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig áll fenn, és a munkáltató magatartása nem visszatérő jellegű, hanem csupán egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.702/2013.; Mfv.I.10.105/2016/5.).
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az alperes perköltségben való marasztalásával.
[35] Hivatkozása szerint a munkavállalói felmondást semmilyen előzetes szóbeli vagy írásbeli felszólítás nem előzte meg, amelyben sérelmezte volna, hogy a 2013. február hónapra járó valamennyi juttatását nem kapta meg.
[36] Az alperes visszaélésszerűen gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. Az első- és a másodfokú bíróságok azt vizsgálták, hogy a leírt előzmények ismeretében a felperesnek egy alkalommal megvalósított, részleges bérfizetési késedelme (23 naptári nap) megvalósította-e az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában előírt lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékű megszegését. Helyesen állapították meg, hogy egyszeri késedelem történt, rövid időszakra, a késedelem nem teljes havi bérre és egyéb juttatásra terjedt ki. A perben vizsgált Kollektív Szerződés hatálya ekkor a felperesre nem terjedt ki.
[37] A felülvizsgálati kérelemben az alperes az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozott kötelezettségszegésként. Ezzel szemben az irányadó Mt. 78. § (1) bekezdés szerint kellett eldönteni, hogy a kötelezettségszegés súlya indokolta-e ezen munkavállalói jognyilatkozatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[39] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes részére a munkáltató a 2013. március 10-én esedékes február havi munkabérnek csupán az alapbér részét fizette meg, bruttó 105.000 forint összegben. A további, bruttó 245.590 forint megtérítése csak az alperes bérfizetés elmaradására alapított azonnali hatályú felmondását követően, 23 nap elteltével, 2013. április 2-án történt.
[40] Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatónak foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettsége áll fenn. Ez utóbbinak az Mt. 157. § (1) bekezdése értelmében a tárgyhónapot követő hónap10. napjáig kell eleget tennie.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott az Mt. 161.§ (1) bekezdésében és 162. §-ában foglaltakra, amelyek szerint munkabérből való levonásnak jogszabály, vagy - a levonásmentes részig - végrehajtandó határozat alapján van helye, a levonásmentes munkabérrel szemben pedig beszámítás nem lehetséges.
[42] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkabér fizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig állt fenn és a munkáltató mulasztása nem visszatérő jellegű, hanem egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.105/2016/5.).
[43] Jelen esetben is a munkáltató munkabér fizetési kötelezettségét nem megfelelő módon, illetve mértékben teljesítette, így a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű volt (Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont). A munkáltató lényeges kötelezettségét szegte meg, amelyet - mivel a késedelmes munkabérfizetés a munkavállaló létfenntartását veszélyezteti - jelentős mértékűnek kell tekinteni akkor is, ha az egy alkalommal és csak részben történt.
[44] A munkáltatónak a bér kifizetését akkor is teljesítenie kell, ha egyébként a munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amely eredményeként esetleg utóbb kártérítési igénnyel léphet fel (Mt. 161. § (1) bekezdés).
[45] A kifejtettek szerint a felperes szándékos kötelezettségszegését az Mt. fent hivatkozott szabályai alapján kellett megállapítani, így nincs jelentősége annak, hogy az alperes által hivatkozott Kollektív Szerződés hatálya kiterjedt-e a felperesre.
[46] Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéhez fűződően felmondási időre járó bért és végkielégítést igényelt, amelyre megalapozottan tarthatott igényt az Mt. 69. § (1) és (2) bekezdés a) pontja, valamint az Mt. 78. § (3) bekezdése és 77. § (3) bekezdés a) pontja alapján. A követelést összegszerűségében is helyesen határozta meg, amelyet a felperes sem vitatott.
[47] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét - a perköltség és az illetékviselésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűségére tekintettel annak jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte a felperest (Pp. 275. § (4) bekezdése).
A döntés elvi tartalma
[48] I. A munkabér megfizetése a munkáltató alapvető kötelezettsége. Abból levonásnak jogszabály vagy - a levonásmentes munkabérrészig - végrehajtható határozat alapján van helye. Bérfizetésre ezért határidőben a munkáltató akkor is köteles, ha munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amelynek eredményeként utóbb esetleg vele szemben kártérítési igénnyel élhet.II. A bérfizetés elmaradása a munkavállaló megélhetését veszélyezteti, így annak részbeni teljesítése is az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául szolgálhat (Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont; Mt. 161. § (1) bekezdés; Mt. 162. §).
Záró rész
[49] A felülvizsgálati eljárásban teljes mértékben pervesztes felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[50] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban érvényesített igényre figyelemmel 1.261.120 forintot tekintett pertárgyértéknek. Ennek megfelelően állapította meg a felperes illetékfizetési kötelezettségét, amely az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-án alapul.
[51] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[52] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. április 7.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv.X.10.279/2019.)