BH 2020.6.192

A belterületi ingatlanokra kiszabott telekadóhoz képest a külterületi ingatlanokra vonatkozóan magasabb adómértéket megállapító szabályozás diszkriminatív jellegét önmagában a bel- és külterületi ingatlanok fajlagos értékének összehasonlítása nem alapozza meg. E tekintetben azt is értékelni kell, hogy a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat (ipari-gazdasági övezetben működő vállalkozásokat) a közteher egyenlően terheli-e, továbbá azon legitim, észszerű indokok vizsgálata sem mellőzh

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az indítványozó előtt folyó per I. rendű felperesének kizárólagos tulajdonát képezi az Újszentiván külterület, ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8234 m2 területű ingatlan. A II. rendű felperes kizárólagos tulajdonában áll az Újszentiván külterület ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8967 m2 területű ingatlan. Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a község helyi építési szabályzatáról szóló 4/2004. (V. 13.) Kt. Ö. r...

BH 2020.6.192 A belterületi ingatlanokra kiszabott telekadóhoz képest a külterületi ingatlanokra vonatkozóan magasabb adómértéket megállapító szabályozás diszkriminatív jellegét önmagában a bel- és külterületi ingatlanok fajlagos értékének összehasonlítása nem alapozza meg. E tekintetben azt is értékelni kell, hogy a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat (ipari-gazdasági övezetben működő vállalkozásokat) a közteher egyenlően terheli-e, továbbá azon legitim, észszerű indokok vizsgálata sem mellőzhető, hogy az önkormányzatoknak a szabályozás megalkotásakor a helyi sajátosságokra, a telkek rendeltetésére (hasznosíthatóságára) és saját gazdálkodási követelményeikre is figyelemmel kell lenniük [1990. évi C. tv. (Htv.) 7. §, 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 8. §].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az indítványozó előtt folyó per I. rendű felperesének kizárólagos tulajdonát képezi az Újszentiván külterület, ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8234 m2 területű ingatlan. A II. rendű felperes kizárólagos tulajdonában áll az Újszentiván külterület ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8967 m2 területű ingatlan. Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a község helyi építési szabályzatáról szóló 4/2004. (V. 13.) Kt. Ö. rendelete szerint az érintett ingatlanok Gip2 jelű, ipari gazdasági övezetbe soroltak. Az ingatlanok területén napelempark és a hozzá tartozó betonházas kapcsolóállomás, transzformátorház, valamint oszlopra szerelt térfigyelő kamerák találhatóak.
[2] Az Újszentiváni Polgármesteri Hivatal jegyzője mint elsőfokú hatóság a 2019. január 30. napján kelt I/257-1/2019. ügyiratszámú - a 257-4/2019. ügyiratszámú határozatával módosított - határozatával az I. rendű felperest a 051/13 helyrajzi számú telek után 2019. évtől évi 4 376 160 Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú hatóság a 2019. március 19. napján kelt I/707-2/2019. ügyiratszámú határozatával a II. rendű felperest a ... helyrajzi számú telek után 2019. évtől évi 4 552 080 Ft telekadó megfizetésére kötelezte.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2019. március 29. napján kelt CS/B01/3808-2/2019. ügyiratszámú (I. rendű felperes) és a 2019. április 24. napján kelt CS/B01/4846-2/2019. ügyiratszámú (II. rendű felperes) határozataival az elsőfokú hatóság határozatait helybenhagyta.
[4] A felperesek a határozatok ellen keresettel éltek, amelyben kérték az alperes határozatainak megváltoztatását, a telekadó-fizetési kötelezettség mértékének leszállítását 30 Ft/m2-rel számolva 547 020 Ft-ra és 569 010 Ft-ra. Álláspontjuk szerint a 2019. január 1. napjától hatályos 240 Ft/m2 telekadó mértéke egyrészről konfiskáló jellegű. Másrészről az önkormányzat a helyi sajátosságokat nem vette figyelembe, ugyanis külterületi telkek esetében dupla akkora a telekadó mértéke, mint a belterületi telkek esetében. A felperesek szerint a napelempark nem minősül műtárgynak, így annak forgalmi értékét nem lehet figyelembe venni a telek forgalmi értékénél. Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokokkal egyezően kérte a kereset elutasítását.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata
[5] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 107.K.27.315/2019/44. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240 Ft/m2" szövegrész jogszabály-ellenességének megállapítása céljából.
[6] Az indítványozó bíróság elöljáróban kifejtette, hogy nem a telekadó konfiskáló jellegére hivatkozással kezdeményezi a normakontroll-eljárást tekintettel arra, hogy az érintett ingatlanok forgalmi értéke a földterület és a napelempark forgalmi értékéből tevődik össze, ekként mindkét ingatlan forgalmi értéke több mint száztízmillió forint. A telekadó mértéke az ingatlanok forgalmi értékéhez képest közel 4%-ot tesz ki, amely mérték nem minősül vagyont elvonónak.
[7] Az indítványozó bíróság az általa kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte és az abban foglaltak alapján megállapította, hogy az azonos rendeltetésű ingatlanok közül a belterületi ingatlanok forgalmi értéke a magasabb, mert általában belterületen az infrastrukturális környezet magasabb fokú. Jelen esetben álláspontja szerint az önkormányzati jogalkotó a külterületi ingatlanokra úgy alkalmazott dupla akkora mértékű telekadót a belterületi ingatlanokhoz képest, hogy a külterületi ingatlanok fajlagos értéke több mint négyszer kevesebb a belterületi ingatlanok fajlagos értékéhez képest. Az indítványozó álláspontja szerint az ilyen szabályozás diszkriminatív. A differenciált mértékű (körzetek szerinti) telekadó akkor lett volna indokolt, ha a belterületen és a külterületen fekvő telkek átlagos forgalmi értéke között jelentős eltérés lenne kimutatható. Hivatkozott e körben a Kúria Köf.5021/2017/4. számú határozatára és a Köf.5021/2018/4. számú határozatára.
[8] Összességében az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240 Ft/m2" szövegrésze Alaptörvény- és jogszabályellenes, sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontját, valamint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe, XXX. cikk (1) bekezdésébe, 32. cikk (3) bekezdésébe és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ába ütközik.
[9] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[10] Az Önkormányzat védiratában előadta, hogy Újszentiván helyzete és fekvése speciális, nagyon kevés külterülettel rendelkezik. Jelezte, hogy egyetlen olyan nagyvállalkozás sem működik a községben, amely nem Gip2 besorolású (ipari-gazdasági) külterületen lenne. Az ipari terület közel fekszik Szegedhez, kiépített út vezet hozzá és villamosenergiával ellátott. A beépíthetőségük mértéke (40%) magasnak mondható. Az Önkormányzat megjegyezte, hogy a bíróság által aggálytalannak tartott szakvéleményt továbbra is vitatja és aggályosnak tartja tekintettel arra, hogy az újszentiváni területen fekvő telkeket összehasonlító adatok híján nem a Tisza-Maros térségben elhelyezkedő szomszédos (Deszk, Tiszasziget) telkek forgalmi adataival hasonlították össze, hanem a Homokhátságon található, mindenféle szempontból különböző fekvésű területek adataival. Az Önkormányzat ismertette, hogy a belterületi telekárak és a külterületi GiP2 telekárak között igen jelentős eltérés van a külterület javára, köszönhetően ez utóbbi területek ipari jellegének és az egyéb sajátosságainak. Az Önkormányzat kiemelte, hogy tekintettel arra, hogy az adózók csoportjába kivétel nélkül ugyanazon a területen lévő vállalkozások vannak, így a homogén csoportba tartozók azonos kezelésre tarthatnak igényt. Az azonos jogalkotói elbánás megvalósul, az Ör. szabályozása megfelel a Htv. 7. § g) pontjának.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[11] Az indítvány nem megalapozott.
[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el.
[13] Az Ör. vitatott 6. § (2) bekezdése szerint: az adó mértéke " A II. körzetben: 240 Ft/m2."
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügy kapcsán abban kellett állást foglalnia, hogy az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240 Ft/m2" szövegrésze a Htv. 7. § g) pontjába, illetve Ebktv. 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ába ütközik-e.
[15] A Htv. 7. § g) pontjában foglaltak szerint "[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének."
[16] Az Ebktv. 8. § t) pontja alapján "[k]özvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt […] t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne".
[17] Az Ebktv. 1. §-a szerint "[a]z egyenlő bánásmód követelménye alapján Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.
[18] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint "[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot". A helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával. Telekadó esetén az adókötelezettséget, illetve az adó kivetésének alapját, mértékét, valamint a mentesülés és adóteher-csökkentés eseteit törvényi szinten a Htv. 17-22. §-ai határozzák meg.
[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálatának elvei tekintetében. A normativitás és ezzel együtt a diszkrimináció kérdésével kapcsolatban a Kúria több határozatában foglalkozott. A Kúria az indítványozó által is hivatkozott Köf.5021/2017/4. számú határozatban elvi éllel mondta ki, hogy nem sérti a telekadó mértékére vonatkozó törvényi szabályokat az az adómérték, amely az adómaximum alatt úgy került meghatározásra, hogy kellően differenciál a rendelet hatálya alá tartozó adóalanyok és a telkek sajátosságait is figyelembe véve.
[20] Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlatra vonatkozó kúriai ítélkezési gyakorlat azt is egyértelművé tette, hogy az adómérték meghatározásának differenciáltsága és arányossága szorosan összefüggő kérdések. Így a Köf.5021/2016/3. számú határozatban megjelenített szempont, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadómérték meghatározása során tekintettel kell lenniük a telkek - közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő - értékére is. A Köf.5018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.
[21] A fent részletezett joggyakorlat alapján kimunkált elvek a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódtak, ugyanakkor a Htv. 2017. január 1-től alkalmazandó, és a jelen eljárásban is irányadó 7. § g) pontja az önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén már másképpen, egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza. Eszerint az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Ez a mérce a korábbi szabályozástól eltérően az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be (Köf.5025/2018/4.).
[22] Az alapügyben alkalmazandó Ör. 6. §-a a telekadó alapját négyzetméterben rendeli megállapítani. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati jogalkotó a Htv. 21. § a) pontja szerinti lehetőségével élt, azaz a telek alapterülete alapján tételes adóként kívánta az adót definiálni. A telekadó inflációval növelt érvényes adómaximuma 2019. január 1. napjától 345,1 Ft/m2. A Kúria megítélése szerint az Ör. 6. §-ában a telekadó mértékének meghatározása kellően, a törvénynek megfelelően differenciált. Mégpedig oly módon, hogy e rendelkezés a telkek fekvése és egyéb szempontok szerint differenciálva, háromféle telekadó- mértéket írt elő. Az önkormányzati jogalkotó a telekadó mértékénél különbséget tett a külterületi és a belterületi telkek esetében. Az Újszentiván Község Önkormányzata Képviselő-testületének 17/2018. (XI. 29.) számú önkormányzati rendeletével módosított Ör. 2019. január 1. napjától kezdődő hatállyal a telekadó mértéke vonatkozásában két körzetet különböztet meg: a I. körzetben a község belterülete, míg a II. körzetben a község külterülete és a kivett major található. A telekadó évi mértéke az I. körzetben minden területre egységesen 120 Ft/m2, míg a II. körzetben 240 Ft/m2, a kivett major esetén 120 Ft/m2. Megjegyzendő, hogy az önkormányzat által alkalmazott adómérték a telekadó inflációval növelt érvényes adómaximumánál jóval alacsonyabb.
[23] Az Önkormányzat a védiratában részletezte, hogy Újszentiván község külterületén helyezkednek el a gazdasági övezetek és az önkormányzati rendezési terv szerint Gip2 besorolású, ipari gazdasági területek, melyek speciális helyzetű telkek, ezért került az Önkormányzat által bevezetésre a két övezet elhatárolása. A községben működő valamennyi nagyvállalkozás ezen övezeti (Gip2) besorolású területen működik, ezek a területek jelentősen értékesebbek, mint a község belterületén lévő ingatlanok. Kiemelendő, hogy a Gip2 besorolású, ipari gazdasági területeknek kiemelt a hasznosíthatósági rátája, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy az alapügy felperesei e területeken nagy értékű beruházásokat eszközöltek, amelynek következtében az ingatlanuk forgalmi értéke is több mint száztízmillió forint.
[24] A Kúria nem osztja az indítványozó azon álláspontját, hogy a differenciált mérték (körzetek szerinti) telekadó akkor lett volna indokolt, ha a belterületen és a külterületen fekvő telkek átlagos forgalmi értéke között jelentős eltérés lenne kimutatható. A Kúria a Köf.5001/2013. számú, telekadómértékre vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló határozatában - az Alkotmánybíróság határozataira utalással - megállapította, hogy "a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik." Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez - amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti - igazodó kell legyen. "Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti" (Köf.5001/2013/6. számú határozat). Jelenleg pedig a fent már kifejtettek szerint a Htv. 7. § g) pontja kifejezetten kötelezi is az önkormányzatot többek közt a helyi sajátosságok figyelembevételére az adómérték meghatározása során, amelyet az Önkormányzat jelen esetben a telekadó meghatározásakor figyelembe is vett és ezek alapján állapította meg a differenciált (körzetek szerinti) telekadó mértéket.
[25] A Kúria megjegyzi, hogy a Köf.5010/2018/3. számú határozatában rögzítette, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha a telekadó fizetésére szóló helyiadó-fizetési teher legitim adópolitikai cél nélkül - formálisan normatívan meghatározott tárgya ellenére - ténylegesen csak célzottan, egyedileg kötelezett adóalanyt érint. Jelen esetben viszont az Ör.-ben szabályozott telekadó szempontjából az adózó tulajdonosok homogén csoportot alkotnak és az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezése kellően differenciál a telkek sajátosságait is figyelembe véve.
[26] Ahogyan továbbá azt a Kúria a Köf.5033/2019/4. számú határozatában is kifejtette, "A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét áthatő alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát, a tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt, vagy embercsoportot más-más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság jogával,és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka, vagyis önkényes. [11/2018. (VII. 18.) AB határozat].
[27] A hátrányos megkülönböztetés tilalma tehát alapvetően személyek tekintetében tiltja a megfelelő indok nélküli, hátrányos különbségtételt. Jelen ügyben dolgokról van szó (telekről, mint adótárgyról), mely az adókötelezettség alapjaként jogalanyokat terhel. Ha azonos jogi helyzetű dolgok (telkek és telekrészek) adóterhe nem azonos, illetve az egyik mentes az adó alól, a másik nem, az átalakul személyek (a tulajdonosok) közötti hátrányos megkülönböztetéssé.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint valamely megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - jogalanyok között. {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}"
[29] A Kúria a fentiekkel összefüggésben arra mutat rá, hogy az indítványozó bíróság csak általánosságban utalt a diszkrimináció megvalósulására, és mechanikusan, nem az egyedi ügyre vonatkoztatva idézte és értelmezte a diszkriminatív szabályozás megállapítását alátámasztó szempontokat. Indítványában azonban éppen azokat az ésszerű, legitim célt szolgáló szabályozási kritériumokat hagyta figyelmen kívül, melyek a szóban forgó területek övezeti besorolásából, azok hasznosíthatóságából és az ezekkel összefüggő önkormányzati gazdálkodási érdekekből fakadnak, melyek figyelembevételét éppen a Htv. 7. § g) pontja írja elő. A Köf.5005/2019/5. számú határozat elvi éllel rögzítette, hogy az önkormányzati rendelet normakontrolljára irányuló indítványnak tartalmaznia kell a bírói álláspont indokait, és teljeskörűen a törvényellenesség megállapítása iránti igényt alátámasztó bizonyítékokat is ebben kell szerepeltetni.
[30] Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az indítvánnyal érintett Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240 Ft/m2" szövegrésze nem ellentétes a Htv. 7. § g) pontjával, illetve az Ebktv. 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ával, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
[31] A Kúria a normakontroll-eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt a fentiek szerint az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványnak azon részét, amely az Ör. Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában utasította el a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.
(Kúria Köf.5041/2019.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Köf.5041/2019/4.
A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró
Az indítványozó:
Az érintett önkormányzat:
Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Szentirmay Sára jegyző
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 17/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendelete 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240,- Ft/m2" szövegrésze jogszabály-ellenességének megállapítására és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére - a kézbesítést követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az indítványozó előtt folyó per I. rendű felperesének kizárólagos tulajdonát képezi az Újszentiván külterület, ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8234 m2 területű ingatlan. A II. rendű felperes kizárólagos tulajdonában áll az Újszentiván külterület ... helyrajzi számú, "kivett építési terület" megnevezésű, 1 ha 8967 m2 területű ingatlan. Újszentiván Község Önkormányzat Képviselő-testületének a község helyi építési szabályzatáról szóló 4/2004. (V. 13.) Kt. Ö. rendelete szerint az érintett ingatlanok Gip2 jelű, ipari gazdasági övezetbe soroltak. Az ingatlanok területén napelempark és a hozzátartozó betonházas kapcsolóállomás, transzformátorház, valamint oszlopra szerelt térfigyelő kamerák találhatóak.
[2] Az Újszentiváni Polgármesteri Hivatal Jegyzője mint elsőfokú hatóság a 2019. január 30. napján kelt I/257-1/2019. ügyiratszámú - a 257-4/2019. ügyiratszámú határozatával módosított - határozatával az I. rendű felperest a ... helyrajzi számú telek után 2019. évtől évi 4.376.160,- Ft telekadó megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú hatóság a 2019. március 19. napján kelt I/707-2/2019. ügyiratszámú határozatával a II. rendű felperest a 051/14 helyrajzi számú telek után 2019. évtől évi 4.552.080,- Ft telekadó megfizetésére kötelezte.
[3] A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2019. március 29. napján kelt CS/B01/3808-2/2019. ügyiratszámú (I. rendű felperes) és a 2019. április 24. napján kelt CS/B01/4846-2/2019. ügyiratszámú (II. rendű felperes) határozataival az elsőfokú hatóság határozatait helybenhagyta.
[4] A felperesek a határozatok ellen keresettel éltek, amelyben kérték az alperes határozatainak megváltoztatását, a telekadó fizetési kötelezettség mértékének leszállítását 30,- Ft/m2-rel számolva 547.020,- Ft-ra és 569.010,- Ft-ra. Álláspontjuk szerint a 2019. január 1. napjától hatályos 240,- Ft/m2 telekadó mértéke egyrészről konfiskáló jellegű. Másrészről az önkormányzat a helyi sajátosságokat nem vette figyelembe, ugyanis külterületi telkek esetében dupla akkora a telekadó mértéke, mint a belterületi telkek esetében. A felperesek szerint a napelempark nem minősül műtárgynak, így annak forgalmi értékét nem lehet figyelembe venni a telek forgalmi értékénél. Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokokkal egyezően kérte a kereset elutasítását.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata
[5] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 107.K.27.315/2019/44. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240,- Ft/m2" szövegrész jogszabály-ellenességének megállapítása céljából.
[6] Az indítványozó bíróság elöljáróban kifejtette, hogy nem a telekadó konfiskáló jellegére hivatkozással kezdeményezi a normakontroll eljárást tekintettel arra, hogy Az érintett ingatlanok forgalmi értéke a földterület és a napelempark forgalmi értékéből tevődik össze, ekként mindkét ingatlan forgalmi értéke több mint száztíz millió forint. A telekadó mértéke az ingatlanok forgalmi értékéhez képest közel 4%-ot tesz ki, amely mérték nem minősül vagyont elvonónak.
[7] Az indítványozó bíróság az általa kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte és az abban foglaltak alapján megállapította, hogy az azonos rendeltetésű ingatlanok közül a belterületi ingatlanok forgalmi értéke a magasabb, mert általában belterületen az infrastrukturális környezet magasabb fokú. Jelen esetben álláspontja szerint az önkormányzati jogalkotó a külterületi ingatlanokra úgy alkalmazott dupla akkora mértékű telekadót a belterületi ingatlanokhoz képest, hogy a külterületi ingatlanok fajlagos értéke több mint négyszer kevesebb a belterületi ingatlanok fajlagos értékéhez képest. Az indítványozó álláspontja szerint az ilyen szabályozás diszkriminatív. A differenciált mérték (körzetek szerinti) telekadó akkor lett volna indokolt, ha a belterületen és a külterületen fekvő telkek átlagos forgalmi értéke között jelentős eltérés lenne kimutatható. Hivatkozott e körben a Kúria Köf.5021/2017/4. számú határozatára és a Köf.5021/2018/4. számú határozatára.
[8] Összességében az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240,- Ft/m2" szövegrésze Alaptörvény- és jogszabályellenes, sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontját, valamint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe, XXX. cikk (1) bekezdésébe, 32. cikk (3) bekezdésébe és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ába ütközik.
[9] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett Önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[10] Az Önkormányzat védiratában előadta, hogy Újszentiván helyzete és fekvése speciális, nagyon kevés külterülettel rendelkezik. Jelezte, hogy egyetlen olyan nagyvállalkozás sem működik a községben, amely nem Gip2 besorolású (ipari-gazdasági) külterületen lenne. Az ipari terület közel fekszik Szegedhez, kiépített út vezet hozzá és villamosenergiával ellátott. A beépíthetőségük mértéke (40%) magasnak mondható. Az Önkormányzat megjegyezte, hogy a bíróság által aggálytalannak tartott szakvéleményt továbbra is vitatja és aggályosnak tartja tekintettel arra, hogy az Újszentiváni területen fekvő telkeket összehasonlító adatok híján nem a Tisza-Maros térségben elhelyezkedő szomszédos (Deszk, Tiszasziget) telkek forgalmi adataival hasonlították össze, hanem a Homokhátságon található, mindenféle szempontból különböző fekvésű területek adataival. Az Önkormányzat ismertette, hogy a belterületi telekárak és a külterületi GiP2 telekárak között igen jelentős eltérés van a külterület javára, köszönhetően ez utóbbi területek ipari jellegének és az egyéb sajátosságainak. Az Önkormányzat kiemelte, hogy tekintettel arra, hogy az adózók csoportjába kivétel nélkül ugyanazon a területen lévő vállalkozások vannak, így a homogén csoportba tartozók azonos kezelésre tarthatnak igényt. Az azonos jogalkotói elbánás megvalósul, az Ör. szabályozása megfelel a Htv. 7. § g) pontjának.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[11] Az indítvány nem megalapozott.
[12] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése alapján bírálta el.
[13] Az Ör. vitatott 6. § (2) bekezdés szerint: az adó mértéke " A II. körzetben: 240, -Ft/m2."
[14] A Kúria Önkormányzati Tanácsának jelen ügy kapcsán abban kellett állást foglalnia, hogy az Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240,- Ft/m2" szövegrésze a Htv. 7. § g) pontjába, illetve Ebktv. 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ába ütközik-e.
[15] A Htv. 7. § g) pontjában foglaltak szerint "[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének."
[16] Az Ebktv. 8. § t) pontja alapján "[k]özvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt […] t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne."
[17] Az Ebktv. 1. §-a szerint "[a]z egyenlő bánásmód követelménye alapján Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni."
[18] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. E rendelkezés szerint "[f]eladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot". A helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával. Telekadó esetén az adókötelezettséget, illetve az adó kivetésének alapját, mértékét, valamint a mentesülés és adóteher-csökkentés eseteit törvényi szinten a Htv. 17-22. §-ai határozzák meg.
[19] A Kúria Önkormányzati Tanácsának kiterjedt ítélkezési gyakorlata van az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálatának elvei tekintetében. A normativitás és ezzel együtt a diszkrimináció kérdésével kapcsolatban a Kúria több határozatában foglalkozott. A Kúria az indítványozó által is hivatkozott Köf.5021/2017/4. számú határozatban elvi éllel mondta ki, hogy nem sérti a telekadó mértékére vonatkozó törvényi szabályokat az az adómérték, amely az adómaximum alatt úgy került meghatározásra, hogy kellően differenciál a rendelet hatálya alá tartozó adóalanyok és a telkek sajátosságait is figyelembe véve.
[20] Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlatra vonatkozó kúriai ítélkezési gyakorlat azt is egyértelművé tette, hogy az adómérték meghatározásának differenciáltsága és arányossága szorosan összefüggő kérdések. Így a Köf.5021/2016/3. számú határozatban megjelenített szempont, hogy a helyi önkormányzatoknak a telekadó-mérték meghatározása során tekintettel kell lenniük a telkek - közművesítettségében, közúton történő megközelíthetőségében rejlő - értékére is. A Köf.5018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. Továbbá megjelent az a szempont is, hogy adott kategórián belül ne legyen olyan nagy eltérés, ami jogszerűen nem indokolható.
[21] A fent részletezett joggyakorlat alapján kimunkált elvek a Htv. 6. § c) pontjához kapcsolódtak, ugyanakkor a Htv. 2017. január 1-től alkalmazandó, és a jelen eljárásban is irányadó 7. § g) pontja az önkormányzat mozgásterét az adómegállapítás terén már másképpen, egymásra épülő kritériumok megfogalmazásával szabályozza. E szerint az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Ez a mérce a korábbi szabályozástól eltérően az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. (Köf.5025/2018/4.)
[22] Az alapügyben alkalmazandó Ör. 6. §-a a telekadó alapját négyzetméterben rendeli megállapítani. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati jogalkotó a Htv. 21. § a) pontja szerinti lehetőségével élt, azaz a telek alapterülete alapján tételes adóként kívánta az adót definiálni. A telekadó inflációval növelt érvényes adómaximuma 2019. január 1. napjától 345,1 Ft/m2. A Kúria megítélése szerint az Ör. 6. §-ában a telekadó mértékének meghatározása kellően, a törvénynek megfelelően differenciált. Mégpedig oly módon, hogy e rendelkezés a telkek fekvése és egyéb szempontok szerint differenciálva, háromféle telekadó mértéket írt elő. Az önkormányzati jogalkotó a telekadó mértékénél különbséget tett a külterületi és a belterületi telkek esetében. Az Újszentiván Község Önkormányzata Képviselő-testületének 17/2018. (XI. 29.) számú önkormányzati rendeletével módosított Ör. 2019. január 1. napjától kezdődő hatállyal a telekadó mértéke vonatkozásában két körzetet különböztet meg: a I. körzetben a község belterülete, míg a II. körzetben a község külterülete és a kivett major található. A telekadó évi mértéke az I. körzetben minden területre egységesen 120,-Ft/m2, míg a II. körzetben 240,- Ft/m2, a kivett major esetén 120, -Ft/m2. Megjegyzendő, hogy az önkormányzat által alkalmazott adómérték a telekadó inflációval növelt érvényes adómaximumánál jóval alacsonyabb.
[23] Az Önkormányzat a védiratában részletezte, hogy Újszentiván község külterületén helyezkednek el a gazdasági övezetek és az önkormányzati rendezési terv szerint Gip2 besorolású, ipari gazdasági területek, melyek speciális helyzetű telkek, ezért került az Önkormányzat által bevezetésre a két övezet elhatárolása. A községben működő valamennyi nagyvállalkozás ezen övezeti (Gip2) besorolású területen működik, ezek a területek jelentősen értékesebbek, mint a község belterületén lévő ingatlanok. Kiemelendő, hogy a Gip2 besorolású, ipari gazdasági területeknek kiemelt a hasznosíthatósági rátája, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy az alapügy felperesei e területeken nagyértékű beruházásokat eszközöltek, amelynek következtében az ingatlanuk forgalmi értéke is több mint száztíz millió forint.
[24] A Kúria nem osztja az indítványozó azon álláspontját, hogy a differenciált mérték (körzetek szerinti) telekadó akkor lett volna indokolt, ha a belterületen és a külterületen fekvő telkek átlagos forgalmi értéke között jelentős eltérés lenne kimutatható. A Kúria a Köf.5001/2013. számú, telekadó-mértékre vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló határozatában - az Alkotmánybíróság határozataira utalással - megállapította, hogy "a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik." Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez - amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti - igazodó kell legyen. "Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti" (Köf.5001/2013/6. számú határozat). Jelenleg pedig a fent már kifejtettek szerint a Htv. 7. § g) pontja kifejezetten kötelezi is az önkormányzatot többek közt a helyi sajátosságok figyelembevételére az adómérték meghatározása során, amelyet az Önkormányzat jelen esetben a telekadó meghatározásakor figyelembe is vett és ezek alapján állapította meg a differenciált (körzetek szerinti) telekadó mértéket.
[25] A Kúria megjegyzi, hogy a Köf.5010/2018/3. számú határozatában rögzítette, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha a telekadó fizetésére szóló helyiadó-fizetési teher legitim adópolitikai cél nélkül - formálisan normatívan meghatározott tárgya ellenére - ténylegesen csak célzottan, egyedileg kötelezett adóalanyt érint. Jelen esetben viszont az Ör.-ben szabályozott telekadó szempontjából az adózó tulajdonosok homogén csoportot alkotnak és az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezése kellően differenciál a telkek sajátosságait is figyelembe véve.
[26] Ahogyan továbbá azt a Kúria a Köf.5033/2019/4. számú határozatában is kifejtette, "A hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát, a tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt, vagy embercsoportot más-más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes. [11/2018. (VII. 18.) AB határozat].
[27] A hátrányos megkülönböztetés tilalma tehát alapvetően személyek tekintetében tiltja a megfelelő indok nélküli, hátrányos különbségtételt. Jelen ügyben dolgokról van szó (telekről, mint adótárgyról), mely az adókötelezettség alapjaként jogalanyokat terhel. Ha azonos jogi helyzetű dolgok (telkek és telekrészek) adóterhe nem azonos, illetve az egyik mentes az adó alól, a másik nem, az átalakul személyek (a tulajdonosok) közötti hátrányos megkülönböztetéssé.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint valamely megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogszabály alkotmányos indok nélkül tesz különbséget a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - jogalanyok között. {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; lásd legutóbb: 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}"
[29] A Kúria a fentiekkel összefüggésben arra mutat rá, hogy az indítványozó bíróság csak általánosságban utalt a diszkrimináció megvalósulására, és mechanikusan, nem az egyedi ügyre vonatkoztatva idézte és értelmezte a diszkriminatív szabályozás megállapítását alátámasztó szempontokat. Indítványában azonban éppen azokat az ésszerű, legitim célt szolgáló szabályozási kritériumokat hagyta figyelmen kívül, melyek a szóban forgó területek övezeti besorolásából, azok hasznosíthatóságából és az ezekkel összefüggő önkormányzati gazdálkodási érdekekből fakadnak, melyek figyelembevételét éppen a Htv. 7. § g) pontja írja elő. A Köf.5005/2019/5. számú határozat elvi éllel rögzítette, hogy az önkormányzati rendelet normakontrolljára irányuló indítványnak tartalmaznia kell a bírói álláspont indokait, és teljes körűen a törvényellenesség megállapítása iránti igényt alátámasztó bizonyítékokat is ebben kell szerepeltetni.
[30] Mindezekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az indítvánnyal érintett Ör. 6. § (2) bekezdésének "A II. körzetben: 240,- Ft/m2" szövegrésze nem ellentétes a Htv. 7. § g) pontjával, illetve az Ebktv. 8. § t) pontja alapján az Ebktv. 1. §-ával, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
[31] A Kúria a normakontroll eljárásban a helyi norma más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványt a fentiek szerint az alaptörvényi összefüggéseket is értékelve vizsgálja. Ugyanakkor a helyi norma más jogszabály közbejötte nélküli, közvetlenül Alaptörvénybe ütközését állító indítványt (indítványrészt) a Kúriának nincs hatásköre vizsgálni, figyelemmel az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdésére, valamint a 25. cikk (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a Kúria az indítványnak azon részét, amely az Ör. Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására irányult, hatáskör hiányában utasította el a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján.

A döntés elvi tartalma
[32] A belterületi ingatlanokra kiszabott telekadóhoz képest a külterületi ingatlanokra vonatkozóan magasabb adómértéket megállapító szabályozás diszkriminatív jellegét önmagában a bel- és külterületi ingatlanok fajlagos értékének összehasonlítása nem alapozza meg. E tekintetben azt is értékelni kell, hogy a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat (ipari-gazdasági övezetben működő vállalkozásokat) a közteher egyenlően terheli-e, továbbá azon legitim, ésszerű indokok vizsgálata sem mellőzhető, hogy az önkormányzatoknak a szabályozás megalkotásakor a helyi sajátosságokra, a telkek rendeltetésére (hasznosíthatóságára) és saját gazdálkodási követelményeikre is figyelemmel kell lenniük.

Záró rész
[33] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[34] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[35] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[36] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 139. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2020. február 18.
Dr. Patyi András sk. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró
(Kúria Köf.5041/2019.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.