adozona.hu
BH 2020.6.185
BH 2020.6.185
A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2006. július 15-étől egyetemi docens munkakörben dolgozott. A felperes 2014 őszéig az A. Tanszék vezetője volt, majd a P. Kar docenseként végezte tevékenységét. A felperes kiemelkedő szakmai munkát végzett, magasan képzett és elismert oktató volt.
[2] A felperes 2014. szeptember 5-én habilitációs kérelmet nyújtott be a központi admin...
BH 2020.6.185 A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 9. § (1) bekezdés].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2006. július 15-étől egyetemi docens munkakörben dolgozott. A felperes 2014 őszéig az A. Tanszék vezetője volt, majd a P. Kar docenseként végezte tevékenységét. A felperes kiemelkedő szakmai munkát végzett, magasan képzett és elismert oktató volt.[2] A felperes 2014. szeptember 5-én habilitációs kérelmet nyújtott be a központi adminisztrációhoz, egyidejűleg jelezte, hogy esetében dönteni kell a tudományágváltásról is. Ez utóbbi kérdésben az Egyetemi Habilitációs Bizottság dönt és csak ezt követően kerül sor a habilitációs eljárásra vonatkozó kérelem Kari Habilitációs Bizottság részére történő megküldésére. A perbeli esetben a tudományágváltásról az Egyetemi Habilitációs Bizottság 2014. november 25-én döntött, a habilitációs kérelem megküldésére ezt követően, 2014. december 3-án került sor.
[3] A habilitációs eljárás során a belső bírálók mellett a külsős bírálók kinevezéséről és megbízásáról is az egyetem gondoskodik. Amennyiben egy bíráló a megbízást nem vállalja, a kari habilitációs ülésen újabb bírálót kell kijelölni. A felperes esetében a Kari Habilitációs Bizottság 2014. december 10-én döntött a szakmai bírálóbizottság felállításáról és annak tagjairól. Két bíráló a felperes dolgozatát 2014 decemberében megkapta, 2015. március 25-én egy támogató bírálat elkészült. A külsős bírálók közül azonban többen visszautasították a megbízást, ezért a Kari Habilitációs Bizottság újabb döntésére volt szükség. Erről a körülményről a felperes 2015. április 22-én kapott tájékoztatást. Mivel a 2015. április 24-én felkért újabb bíráló sem vállalta a megbízást, az alperes 2015. május hónapban a felperest kérte meg arra, hogy tegyen javaslatot a bíráló személyére, azonban a Kari Habilitációs Bizottság végül nem a felperes által javasolt személyeket választotta.
[4] A felkért külsős bíráló külföldi tartózkodása miatt az alperes 2015 decemberében arra kérte a felperest, hogy dolgozatát elektronikus formában bocsássa rendelkezésre. A felperes a kérésnek szakmai aggályaira tekintettel nem kívánt eleget tenni, ezért az alperes 2016 januárban beszkennelte és a külsős bírálóknak eljuttatta a felperes dolgozatát. A bírálat végül 2016. február 10-én készült el. A Kari Habilitációs Bizottság 2016. február 29-én döntött a habilitációs fokozat odaítéléséről, a teljes eljárás 2016. március 8-án zárult le.
[5] Az alperes a 2016. november 29-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette arra tekintettel, hogy a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősült. A felmentő okiraton az alperes a felperest egyetemi docenseként tüntette fel, neve előtt nem jelölte meg a habilitált fokozatot jelző előtagot.
A felperes keresete az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében a késedelmes besorolásából eredő illetménykülönbözet, a habilitációs eljárás költségének megtérítése, továbbá 2 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A sérelemdíj alapjául szolgáló személyiségi joga megsértéseként a habilitációs eljárás jogszabálysértő elhúzódására, ezáltal szakmai előmenetele akadályozására és arra hivatkozott, hogy az alperes a felmentési okiratban a szakmai reputációját megsértve nem tüntette fel a habilitációs fokozat jelölését.[7] Az alperes a felperes kereseti kérelmét 26 236 forint illetmény-különbözet erejéig elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. A sérelemdíj körében arra hivatkozott, hogy a felperes habilitációs eljárása ténylegesen 2014. december 3-án indult, ezért nagymértékű csúszás nem állapítható meg. A külsős bírálók nem állnak jogviszonyban az alperesnél, ezért nem volt ráhatása azok személyére, eljárásuk késedelmére, illetve hibáikra. Álláspontja szerint a csúszást részben a felperes magatartása idézte elő, továbbá a habilitációs eljárásban a nyári szünet alatt a határidők nem folytatódnak. A felperes tudományos minősítését is tartalmazó nevet a felmentő okiraton 2017. július 28-án kijavította, amellyel a bekövetkezett érdeksérelmet kívánta csökkenteni, illetve kizárni.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 26 236 forint illetmény-különbözet, és ezen összeg késedelmi kamata, valamint 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjjal összefüggésben a habilitációs eljárás tényleges megkezdésének időpontját - figyelemmel a tanúk egybehangzó vallomására - a tudományváltásról szóló döntés szükségességére is tekintettel 2014. december 3-ában határozata meg. Hangsúlyozta, hogy e számítás alapján az alperes késedelme csekélyebb mértékű volt, azonban meghaladta a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 24. § (4) bekezdésében foglalt egy évet. Nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy határidő-túllépés más esetben is előfordult és nem tekintette vis maiornak a külső bírálók részéről történt visszautasítását sem. Álláspontja szerint az a tény, hogy 2016. januárban a bíráló még nem rendelkezett a felperes dolgozatával és csak 2016. február 26-án terjesztette elő a bírálatát, akként értékelhető, hogy az alperesi ügyintézés nem volt kellően gördülékeny, amely alkalmas volt arra, hogy a felperes részére érdeksérelmet okozzon.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes személyiségi joga azzal is sérült, hogy - annak ellenére, hogy 2016. március 8-tól már habilitációval rendelkezett - tudományos fokozatát az alperes a felmentő intézkedésén elmulasztotta feltüntetni. A felperes mindezen érdeksérelme alapján az alperest 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
[11] A felperes fellebbezése, és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a sérelemdíj összegét 1 500 000 forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegszerűségének megállapítása körében a jogszabályokat és a bizonyítékokat részben eltérően értelmezte. Kiemelte, hogy a Korm. rendelet 24. § (4) bekezdése a habilitációs eljárás befejezését egy évben határozza meg, amely alól kivételt nem említ, ezért ettől eltérő határidőt az alperes habilitációs szabályzata sem állapíthat és nem is állapított meg.
[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a habilitációs kérelem benyújtása napjának a tudományágváltásról történő döntést követő 2014. december 3-át kellett tekinteni, mert ezt a jogszabály és az alperesi szabályzat sem teszi lehetővé, így a habilitációs eljárás kezdő napjának 2014. szeptember 5-e minősült. E körben nem a meghallgatott tanúk vallomásának, hanem a jogszabály és az alperesi szabályzat rendelkezéseinek tulajdonított jelentőséget. Megállapította, hogy a bírálók személyének kiválasztása az alperes feladata volt, neki kellett gondoskodnia arról, hogy a bírálat időben rendelkezésre álljon, továbbá biztosítania kellett minden olyan körülményt, amely garantálja a szakmai és jogi szempontból aggálytalan és kifogástalan eljárást. Az alperesi kompetenciát meghaladó körülményeket a törvényszék az összegszerűség körében értékelte.
[14] Kiemelte, hogy a felperes az előterjesztés időpontjáról saját elhatározása szerint dönthetett és joggal számíthatott arra, hogy az eljárás egy éven belül befejeződik.
[15] A másodfokú bíróság a Korm. rendelet 24. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a habilitációs eljárás sikeres befejezését és a habilitációs oklevél kiállítását követően jogosulttá vált a habilitált doktori cím viselésére. A személyiségi jogsértés megállapíthatósága körében nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a jogszabály kötelezővé teszi-e a cím alkalmazását, hanem annak, hogy ezt követően a felperes alappal várhatta el, hogy az eddig őt foglalkoztató tudományos és oktatási intézmény felismerje a cím jelentőségét és a jogviszony megszüntetésekor kiállított hivatalos okiraton alkalmazza.
[16] A törvényszék kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1) bekezdése alapján a nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, amelyek megsértése esetén a felperes a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében sérelemdíjat követelhetett. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy az általa lefolytatott habilitációs eljárást a jogszabályban rögzített határidőnél több mint hat hónappal később fejezte be és a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető intézkedésén elmulasztotta feltüntetni a felperes neve mellett a "dr. habil." címet, jogsérelmet okozott. Kiemelte, hogy a sérelemdíj esetében az igény érvényesítőjének az őt ért hátrányt nem kell bizonyítani. A habilitációs eljárás időben történő befejezése sem jelentette volna azt, hogy a felperes a tudományos és szakmai pályafutását 70 éves korig egyetemi tanárként folytathatta volna, hiszen ehhez a felperes által is elismerten egyéb feltételek is szükségesek. Nem volt olyan peradat, hogy a késedelem a szakmai életútját, elért eredményeit és pályafutását "megsemmisítő erővel" érintették. Mindezek figyelembevételével, egységes elbírálással a sérelemdíj összegét - a jogintézmény reparatív és preventív jellegét érvényre juttatva - 1 500 000 forintban állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperes sérelemdíj megfizetése iránt előterjesztett keresetének elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének csökkentését kérte.[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének, és 221. § (1) bekezdésének megsértésével egyes bizonyítékokat nem vett figyelembe, a bizonyítékok egybevetését nem megfelelően végezte el és azokat nem a maguk összességében értékelte. A jogerős ítélet indokolása nem adja meg a döntés jogszabályi alapjait, valamint a tényállás és a jogi érvelés közötti kapcsolatot és az alperessel kapcsolatban valótlan és iratellenes tényt állított.
[19] A törvényszék a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy az alperesi kompetenciákat meghaladó körülményeket az összegszerűség körében értékeli, mert azokat egyáltalán nem lehetett volna figyelembe venni.
[20] Téves és iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az eljárás során hibás intézkedésként ismerte volna el a "dr. habil" megjelölés mellőzését.
A megelőző eljárás során kifejezetten fenntartotta a felmentő irat jogszerűségét és hangsúlyozta, hogy a megjelölés használatára jogszabály nem kötelezte. Az irat kijavításáról csupán az elsőfokú bíróság erre irányuló kifejezett ösztönzése alapján és a jóhiszemű pervitelre tekintettel intézkedett annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos vita a továbbiakban ne terhelje a folyamatban lévő pert. Azzal, hogy az irat kijavítását a törvényszék ráutaló magatartásnak tekintette, a Pp. 206. § (1) bekezdése mellett megsértette a Ptk. 6:4. § (2) és (3) bekezdését is.
[21] A jogerős ítélet a felperes javára megítélt sérelemdíj alapját a habilitációs eljárás elhúzódásával és a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető intézkedésen szereplő hibás névhasználattal indokolta. A felperes keresete és az elsőfokú bíróság ítélete azonban nem tartalmazza a konkrét személyiségi jogsértést, amely indokolást a jogerős ítélet a Ptk. 2:42. § (1) bekezdése - mint nem nevesített személyiségi jog - felhívásával pótolta. A Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint a bekövetkezett hátrányt valóban nem kell igazolni, azonban az összegszerűség meghatározása körében annak továbbra is kiemelt jelentősége van, vagyis hátrány bizonyítása nélkül nincs olyan keret, amely a mérleges szempontjait megadná.
[22] Nem vitatta, hogy létezhetnek a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jogok, azonban a perben azokat is pontosan meg kell jelölni és alátámasztani, vagyis be kell mutatni azt a tényleges érdeksérelmet, amely a személyiségi jog állítólagos megsértéséből fakad.
[23] A felperes a habilitációs eljárás elhúzódása körében arra hivatkozott, hogy elesett az egyetemi tanári kinevezés lehetőségétől, valamint attól, hogy ezáltal 70 éves koráig folytathassa egyetemi oktatói munkáját. A habilitációnak és az így megszerzett tudományos fokozatnak azonban nem volt és nincs közvetlen hatása arra, hogy bármely egyetemi oktató egyetemi tanárrá váljon, az csupán egy előfeltétele annak.
[24] A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait, így a Ptk. 6:519. §-át kellett alkalmazni. Ennek alapján a perben a felperesnek bizonyítani kellett volna, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán őt ért sérelem közvetlen ok-okozati összefüggését. Ezzel szemben azonban csupán a habilitációs eljárás jogszabályban előírt egyéves határidejének túllépését igazolta, azt azonban nem, hogy ez mennyiben akadályozta az egyetemi tanári kinevezését. Az egyetemi tanári kinevezésnek a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. CCIV. törvény (a továbbikban: Nftv.) 28. § (5) bekezdésében foglalt feltételeit kellett teljesíteni, amely felsorolásból megállapítható, hogy túlzás volt a felperes részéről a kinevezés elmaradását kizárólag a habilitációja késedelméhez kötni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni továbbá az időtényezőt sem, vagyis azt, hogy a felperesnek korábban meg kellett volna tennie azokat a lépéseket, amelyek a kinevezéshez elvezetnek.
[25] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes maga kezdeményezte a tudományágváltást, amely az eljárásban jelentős késedelmet okozott és nem értékelhető az alperes terhére. A jogerős ítélet jelentős késedelmet megállapító rendelkezése vagyis, hogy a habilitációs eljárás kezdetének 2014. szeptember 3-át tekintette, sérti a Ptk. 1:4. § (2) bekezdését, amely szerint a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
[26] Az alperes álláspontja szerint a felperes semmilyen konkrét tényállítást nem hozott fel arra, hogy a "dr. habil." megjelölés elmaradása milyen érdeksérelmet okozott számára. A keresetében e körben az Mt. 7. § (1) bekezdésében foglaltakra, vagyis a joggal való visszaélés tilalmára hivatkozott és azt állította, hogy a munkáltató ezen magatartása kárt okozott. Nem tisztázta azonban, hogy az alperes a cím feltüntetésének mellőzésével milyen módon élt vissza a jogával és hogyan okozott kárt a felperesnek. A jogerős ítélet azt sem tartalmazza, hogy a feltételezett joggal való visszaélés és a károkozás milyen módon minősül a személyiségi jog megsértésének. Utalt arra is, hogy a felperes a peres iratok egyikében sem használta nevének feltüntetésénél az előtagot, vagyis ügyeinek intézése során maga sem tekintette azt lényegesnek. A tudományos fokozat feltüntetésének kizárólag azokban az esetekben van jelentősége, amikor azt a felperes tudományos munkásságával kapcsolatban, szakmájának gyakorlásával összefüggésben, az általa elért tudományos eredmény prezentálása céljából kell használni.
[27] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes, mint akkreditált intézmény habilitációs eljárás keretében tett valamennyi intézkedése a kompetenciájába tartozik, azaz az elhúzódással okozott sérelemért felelősséggel tartozik.
[28] Nem helytálló az alperes kifogása a "dr. habil." cím mellőzése körében sem, mert eljárásával de facto azt a látszatot keltette, hogy ezzel a címmel nem rendelkezik. Annak használatától csak akkor tekinthetett volna el, ha a Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint azt a habilitációs bizottság határozatával visszavonja. Az alperes avval, hogy a munkavállalói életpályájának utolsó, azt lezáró dokumentumában állított ki indokolatlanul rangon aluli tudományos és munkaköri címet, sérelmes volt. Az Nftv. 27. § (4) bekezdésének rendelkezése feljogosította arra, hogy a munkakör-létesítési és -megszüntetési okmányaiban e munkaköri címet feltüntessék. Mivel a jogviszonya megszűnésével a munkaköri cím is megszűnik, az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogellenes használatot kért tőle számon.
[29] Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a sérelemdíj megállapításához bekövetkezett hátrány bizonyítása nem szükséges. Ennek ellenére az eljárás során igazolta az elszenvedett hátrányokat, amelyek igényét megalapozták.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[31] Az Mt. 9. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére a Ptk. 2:42-2:54. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdése, valamint a 2:53. §-a alkalmazásakor az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
[32] A Ptk. a Második Könyv Harmadik Részében rendelkezik a személyiségi jogokról, illetve azok védelméről anélkül, hogy az ember személyiségét definiálná, ugyanis azt jellege miatt lehetetlen teljeskörűen megfogalmazni. Éppen ezért a Ptk. "két elemből felépítve fogalmazza meg a személyiségi jogi generálklauzulát. [...] A két normatív elemből együttesen képzett generálklauzula alapján bármely személyiségi jog - a nem nevesítettek is - védelmet nyernek." [A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat Harmadik Rész XI. Címéhez fűzött indokolás 1. pont]
[33] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében az előzőeknek megfelelő indokolással határozta meg, hogy a Ptk. 2:42. §-a a személyiségi jogok védelmét általános jelleggel határozza meg, így a 2:43. §-ában nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, ugyanakkor nem volt figyelemmel arra, hogy az igényt érvényesítőnek a perben meg kell jelölnie, hogy az alperes milyen magatartással mely személyiségi jogát sértette meg.
[34] A személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókat a Ptk. 2:51-2:54. §-ai tartalmazzák. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A (2) bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A (3) bekezdés értelmében a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményére - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.
[35] A sérelemdíj megállapításának feltétele a személyiségi jogsértés, azaz a jogellenesség fennállta és a nem vagyoni sérelem bekövetkezése; a magatartás és a sérelem között okozati összefüggésnek kell fennállnia (Mfv.I.10.572/2017/7.). A szabályozásból következően a jogosultat ugyan nem terheli a hátrány bizonyítása, ez nem feltétele a sérelemdíj megítélésének, azonban az érintett az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, amelynek megjelölése a perben az ő érdekében áll.
[36] A felperes a keresetét az alperes két magatartására - a habilitációs eljárás elhúzódására és a felperes tudományos fokozatának a felmentési okiraton történő feltüntetésének mellőzésére - alapította. Azt állította, hogy e magatartások következtében egyrészt nem kapott időben lehetőséget az egyetemi tanári kinevezéséhez szükséges feltételek teljesítéséhez, másrészt a több helyre is elküldött felmentési okirat hiányos, a nevének tudományos címét mellőző feltüntetése sértette a szakmai reputációját.
[37] Az Nftv. 27. § (1) bekezdése a felsőoktatási intézményben tanársegéd, adjunktus, főiskolai, illetve egyetemi docens, valamint főiskolai, illetve egyetemi tanár munkakör létesítésére ad lehetőséget. A (2) bekezdés szerint az oktatói munkakörben történő alkalmazás együtt jár a munkakör megnevezésével azonos munkaköri cím adományozásával és e munkaköri cím használatának jogával. A felperes e törvényi rendelkezést figyelembe véve egyetemi docens munkakörben került foglalkoztatásra, amely címet a felmentési okirat is tartalmazza. A "dr. habil" tudományos fokozat feltüntetését azonban a jogszabály nem írja elő, ezért annak mellőzése nem valósított meg jogszabálysértést. A felperes e körben a nem vagyoni sérelmét nem jelölte meg, mivel a személyesen neki címzett felmentő okirat további felhasználásáról és emiatt szakmai reputációja tényleges megsértéséről konkrét tényelőadást sem tett. Ebből következően a törvényszék a jogerős ítéletében az alperes jogellenes magatartása és a nem vagyoni sérelem megjelölése hiányában jogszabálysértően állapította meg a felperes személyiségi jogának megsértését és alaptalanul kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére. Ha ugyanis egy munkáltatói intézkedés nem jogellenes, úgy azzal összefüggésben személyiségi jogsértés nem merülhet fel.
[38] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan kifogásolta a habilitációs eljárás késedelmével megvalósított személyiségi jogsértés megállapítását is.
[39] Az eljárt bíróságok a kezdő időpont eltérő értelmezése mellett azt egyezően állapították meg, hogy a habilitációs eljárás a Korm. rendelet 24. § (4) bekezdésében meghatározott határidőn túl fejeződött be. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhely feltüntetése nélkül hivatkozott arra, hogy a késedelem mértékének megállapításánál a 2014. december 3-ig - vagyis a tudományágváltási kérelem elbírálásáig - terjedő időszak nem vehető figyelembe, ezért érvelése a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján nem volt vizsgálható. Az ekként irányadó tényállás szerint tehát a felperes 2014. szeptember 5-én benyújtott kérelme alapján a habilitációs eljárás 2016. március 8-án zárult le, vagyis 18 hónapot meghaladó idő alatt, amely ekként a 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet 24. § (4) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő volt.
[40] A felperes ugyanakkor a perben nem határozta meg, hogy az eljárás jogszabálysértő elhúzódása mely személyiségi jogát sértette meg és tényelőadást sem tett arra vonatkozóan, hogy őt milyen nem vagyoni sérelem érte, csupán azt állította, hogy a munkáltató késedelme az egyetemi tanári cím megszerzésének lehetőségét, ezáltal foglalkozásának 70 éves életkorig történő gyakorlását gátolta meg. "A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése" (A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat Harmadik Rész XII. Címéhez fűzött indokolás 2. pont). A felperes által előadottak azonban nem minősülnek személyiségi jogsértésből eredő nem vagyoni sérelemnek, csupán a jogellenes magatartásból eredő hátránynak, amely sérelemdíjjal nem szankcionálható. Az eljárt bíróságok ezért tévesen, jogszabálysértően értékelték a felperes e körben tett állításait, mert az általa nevesített hátrány nem azonos a Ptk.-ban megkövetelt nem vagyoni sérelemmel. A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága hiányában - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére.
[41] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt arra, hogy az egyetemi habilitáció megszerzése az egyetemi tanári kinevezés egyik, de nem kizárólagos feltétele és a felperes a perben azt nem bizonyította, hogy az Nftv. 28. § (5) bekezdésében meghatározott további feltételeknek megfelelt.
[42] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a sérelemdíj körében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érintette.
(Kúria Mfv.II.10.249/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.249/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Rózsavölgyi Bálint bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Muhi Erika ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Mayer M. Balázs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Mayer M. Balázs)
A per tárgya: sérelemdíj megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék, 5.Mf.680.549/2018/6.
Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 56.M.1526/2016/37.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.549/2018/6. számú ítéletét abban a részében, amelyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 56.M.1256/2016/37. számú ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a sérelemdíj összegét 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forintra felemelte, valamint az elsőfokú perköltség összegét 12.700,- (tizenkétezer-hétszáz) forintra leszállította hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes sérelemdíj megfizetése iránt előterjesztett keresetét elutasítja.Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000,- (kettőszázezer) forint és 54.000,- (ötvennégyezer) forint ÁFA együttes, első, másodfokú és felülvizsgálati perköltséget. Megállapítja, hogy a 150.000,- (százötvenezer) forint elsőfokú, a 200.000,- (kettőszázezer) forint másodfokú és a 150.000,- (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. november 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2006. július 15-étől egyetemi docens munkakörben dolgozott. A felperes 2014 őszéig az A. Tanszék vezetője volt, majd a P. Kar docenseként végezte tevékenységét. A felperes kiemelkedő szakmai munkát végzett, magasan képzett és elismert oktató volt.[2] A felperes 2014. szeptember 5-én habilitációs kérelmet nyújtott be a központi adminisztrációhoz, egyidejűleg jelezte, hogy esetében dönteni kell a tudományág váltásról is. Ez utóbbi kérdésben az Egyetemi Habilitációs Bizottság dönt és csak ezt követően kerül sor a habilitációs eljárásra vonatkozó kérelem Kari Habilitációs Bizottság részére történő megküldésére. A perbeli esetben a tudományág-váltásról az Egyetemi Habilitációs Bizottság 2014. november 25-én döntött, a habilitációs kérelem megküldésére ezt követően, 2014. december 3-án került sor.
[3] A habilitációs eljárás során a belső bírálók mellett a külsős bírálók kinevezéséről és megbízásáról is az egyetem gondoskodik. Amennyiben egy bíráló a megbízást nem vállalja, a kari habilitációs ülésen újabb bírálót kell kijelölni. A felperes esetében a Kari Habilitációs Bizottság 2014. december 10-én döntött a szakmai bíráló bizottság felállításáról és annak tagjairól. Két bíráló a felperes dolgozatát 2014 decemberében megkapta, 2015. március 25-én egy támogató bírálat elkészült. A külsős bírálók közül azonban többen visszautasították a megbízást, ezért a Kari Habilitációs Bizottság újabb döntésére volt szükség. Erről a körülményről a felperes 2015. április 22-én kapott tájékoztatást. Mivel a 2015. április 24-én felkért újabb bíráló sem vállalta a megbízást, az alperes 2015. május hónapban a felperest kérte meg arra, hogy tegyen javaslatot a bíráló személyére, azonban a Kari Habilitációs Bizottság végül nem a felperes által javasolt személyeket választotta.
[4] A felkért külsős bíráló külföldi tartózkodása miatt az alperes 2015 decemberében arra kérte a felperest, hogy dolgozatát elektronikus formában bocsássa rendelkezésre. A felperes a kérésnek szakmai aggályaira tekintettel nem kívánt eleget tenni, ezért az alperes 2016. januárban beszkennelte és a külsős bírálóknak eljuttatta a felperes dolgozatát. A bírálat végül 2016. február 10-én készült el. A Kari Habilitációs Bizottság 2016. február 29-én döntött a habilitációs fokozat odaítéléséről, a teljes eljárás 2016. március 8-án zárult le.
[5] Az alperes a 2016. november 29-én kelt intézkedésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette arra tekintettel, hogy a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősült. A felmentő okiraton az alperes a felperest egyetemi docenseként tüntette fel, neve előtt nem jelölte meg a habilitált fokozatot jelző előtagot.
A felperes keresete az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében a késedelmes besorolásából eredő illetmény-különbözet, a habilitációs eljárás költségének megtérítése, továbbá 2.500.000,- forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A sérelemdíj alapjául szolgáló személyiségi joga megsértéseként a habilitációs eljárás jogszabálysértő elhúzódására, ezáltal szakmai előmenetele akadályozására és arra hivatkozott, hogy az alperes a felmentési okiratban a szakmai reputációját megsértve nem tüntette fel a habilitációs fokozat jelölését.[7] Az alperes a felperes kereseti kérelmét 26.236,- forint illetmény-különbözet erejéig elismerte, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. A sérelemdíj körében arra hivatkozott, hogy a felperes habilitációs eljárása ténylegesen 2014. december 3-án indult, ezért nagy mértékű csúszás nem állapítható meg. A külsős bírálók nem állnak jogviszonyban az alperesnél, ezért nem volt ráhatása azok személyére, eljárásuk késedelmére, illetve hibáikra. Álláspontja szerint a csúszást részben a felperes magatartása idézte elő, továbbá a habilitációs eljárásban a nyári szünet alatt a határidők nem folytatódnak. A felperes tudományos minősítését is tartalmazó nevet a felmentő okiraton 2017. július 28-án kijavította, amellyel a bekövetkezett érdeksérelmet kívánta csökkenteni, illetve kizárni.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 26.236,- forint illetmény-különbözet, és ezen összeg késedelmi kamata, valamint 500.000,- forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjjal összefüggésben a habilitációs eljárás tényleges megkezdésének időpontját - figyelemmel a tanúk egybehangzó vallomására - a tudományváltásról szóló döntés szükségességére is tekintettel 2014. december 3-ában határozata meg. Hangsúlyozta, hogy e számítás alapján az alperes késedelme csekélyebb mértékű volt, azonban meghaladta a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 24. § (4) bekezdésében foglalt egy évet. Nem fogadta el az alperes azon védekezését, hogy határidő túllépés más esetben is előfordult és nem tekintette vis maiornak a külső bírálók részéről történt visszautasítását sem. Álláspontja szerint az a tény, hogy 2016. januárban a bíráló még nem rendelkezett a felperes dolgozatával és csak 2016. február 26-án terjesztette elő a bírálatát, akként értékelhető, hogy az alperesi ügyintézés nem volt kellően gördülékeny, amely alkalmas volt arra, hogy a felperes részére érdeksérelmet okozzon.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes személyiségi joga azzal is sérült, hogy - annak ellenére, hogy 2016. március 8-tól már habilitációval rendelkezett - tudományos fokozatát az alperes a felmentő intézkedésén elmulasztotta feltüntetni. A felperes mindezen érdeksérelme alapján az alperest 500.000,- forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
[11] A felperes fellebbezése, és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, a sérelemdíj összegét 1.500.000,- forintra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegszerűségének megállapítása körében a jogszabályokat és a bizonyítékokat részben eltérően értelmezte. Kiemelte, hogy a Korm. rendelet 24. § (4) bekezdése a habilitációs eljárás befejezését egy évben határozza meg, amely alól kivételt nem említ, ezért ettől eltérő határidőt az alperes habilitációs szabályzata sem állapíthat és nem is állapított meg.
[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy a habilitációs kérelem benyújtása napjának a tudományág váltásról történő döntést követő 2014. december 3-át kellett tekinteni, mert ezt a jogszabály és az alperesi szabályzat sem teszi lehetővé, így a habilitációs eljárás kezdő napjának 2014. szeptember 5-e minősült. E körben nem a meghallgatott tanúk vallomásának, hanem a jogszabály és az alperesi szabályzat rendelkezéseinek tulajdonított jelentőséget. Megállapította, hogy a bírálók személyének kiválasztása az alperes feladata volt, neki kellett gondoskodnia arról, hogy a bírálat időben rendelkezésre álljon, továbbá biztosítania kellett minden olyan körülményt, amely garantálja a szakmai és jogi szempontból aggálytalan és kifogástalan eljárást. Az alperesi kompetenciát meghaladó körülményeket a törvényszék az összegszerűség körében értékelte.
[14] Kiemelte, hogy a felperes az előterjesztés időpontjáról saját elhatározása szerint dönthetett és joggal számíthatott arra, hogy az eljárás egy éven belül befejeződik.
[15] A másodfokú bíróság a Korm. rendelet 24. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a habilitációs eljárás sikeres befejezését és a habilitációs oklevél kiállítását követően jogosulttá vált a habilitált doktori cím viselésére. A személyiségi jogsértés megállapíthatósága körében nem annak tulajdonított jelentőséget, hogy a jogszabály kötelezővé teszi-e a cím alkalmazását, hanem annak, hogy ezt követően a felperes alappal várhatta el, hogy az eddig őt foglalkoztató tudományos és oktatási intézmény felismerje a cím jelentőségét és a jogviszony megszüntetésekor kiállított hivatalos okiraton alkalmazza.
[16] A törvényszék kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény ( a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1) bekezdése alapján a nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, amelyek megsértése esetén a felperes a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében sérelemdíjat követelhetett. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy az általa lefolytatott habilitációs eljárást a jogszabályban rögzített határidőnél több mint hat hónappal később fejezte be és a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető intézkedésén elmulasztotta feltüntetni a felperes neve mellett a "dr. habil." címet jogsérelmet okozott. Kiemelte, hogy a sérelemdíj esetében az igény érvényesítőjének az őt ért hátrányt nem kell bizonyítani. A habilitációs eljárás időben történő befejezése sem jelentette volna azt, hogy a felperes a tudományos és szakmai pályafutását 70 éves korig egyetemi tanárként folytathatta volna, hiszen ehhez a felperes által is elismerten egyéb feltételek is szükségesek. Nem volt olyan peradat, hogy a késedelem a szakmai életútját, elért eredményeit és pályafutását "megsemmisítő erővel" érintették. Mindezek figyelembevételével, egységes elbírálással a sérelemdíj összegét - a jogintézmény reparatív és preventív jellegét érvényre juttatva - 1.500.000,- forintban állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperes sérelemdíj megfizetése iránt előterjesztett keresetének elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének csökkentését kérte.[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének, és 221. § (1) bekezdésének megsértésével egyes bizonyítékokat nem vett figyelembe, a bizonyítékok egybevetését nem megfelelően végezte el és azokat nem a maguk összességében értékelte. A jogerős ítélet indokolása nem adja meg a döntés jogszabályi alapjait, valamint a tényállás és a jogi érvelés közötti kapcsolatot és az alperessel kapcsolatban valótlan és iratellenes tényt állított.
[19] A törvényszék a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy az alperesi kompetenciákat meghaladó körülményeket az összegszerűség körében értékeli, mert azokat egyáltalán nem lehetett volna figyelembe venni.
[20] Téves és iratellenes a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az eljárás során hibás intézkedésként ismerte volna el a "dr. habil" megjelölés mellőzését. A megelőző eljárás során kifejezetten fenntartotta a felmentő irat jogszerűségét és hangsúlyozta, hogy a megjelölés használatára jogszabály nem kötelezte. Az irat kijavításáról csupán az elsőfokú bíróság erre irányuló kifejezett ösztönzése alapján és a jóhiszemű pervitelre tekintettel intézkedett annak érdekében, hogy az ezzel kapcsolatos vita a továbbiakban ne terhelje a folyamatban lévő pert. Azzal, hogy az irat kijavítását a törvényszék ráutaló magatartásnak tekintette, a Pp. 206. § (1) bekezdése mellett megsértette a Ptk. 6:4. § (2) és (3) bekezdését is.
[21] A jogerős ítélet a felperes javára megítélt sérelemdíj alapját a habilitációs eljárás elhúzódásával és a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető intézkedésen szereplő hibás névhasználattal indokolta. A felperes keresete és az elsőfokú bíróság ítélete azonban nem tartalmazza a konkrét személyiségi jogsértést, amely indokolást a jogerős ítélet a Ptk. 2:42. § (1) bekezdése - mint nem nevesített személyiségi jog - felhívásával pótolta. A Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint a bekövetkezett hátrányt valóban nem kell igazolni, azonban az összegszerűség meghatározása körében annak továbbra is kiemelt jelentősége van, vagyis hátrány bizonyítása nélkül nincs olyan keret, amely a mérleges szempontjait megadná.
[22] Nem vitatta, hogy létezhetnek a Ptk.-ban nem nevesített személyiségi jogok, azonban a perben azokat is pontosan meg kell jelölni és alátámasztani, vagyis be kell mutatni azt a tényleges érdeksérelmet, amely a személyiségi jog állítólagos megsértéséből fakad.
[23] A felperes a habilitációs eljárás elhúzódása körében arra hivatkozott, hogy elesett az egyetemi tanári kinevezés lehetőségétől, valamint attól, hogy ezáltal 70 éves koráig folytathassa egyetemi oktatói munkáját. A habilitációnak és az így megszerzett tudományos fokozatnak azonban nem volt és nincs közvetlen hatása arra, hogy bármely egyetemi oktató egyetemi tanárrá váljon, az csupán egy előfeltétele annak.
[24] A Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait, így a Ptk. 6:519. §-át kellett alkalmazni. Ennek alapján a perben a felperesnek bizonyítani kellett volna, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán őt ért sérelem közvetlen ok-okozati összefüggését. Ezzel szemben azonban csupán a habilitációs eljárás jogszabályban előírt egy éves határidejének túllépését igazolta, azt azonban nem, hogy ez mennyiben akadályozta az egyetemi tanári kinevezését. Az egyetemi tanári kinevezésnek a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. CCIV. törvény (a továbbikban: Nftv.) 28. § (5) bekezdésében foglalt feltételeit kellett teljesíteni, amely felsorolásból megállapítható, hogy túlzás volt a felperes részéről a kinevezés elmaradását kizárólag a habilitációja késedelméhez kötni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni továbbá az időtényezőt sem, vagyis azt, hogy a felperesnek korábban meg kellett volna tennie azokat a lépéseket, amelyek a kinevezéshez elvezetnek.
[25] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes maga kezdeményezte a tudományág-váltást, amely az eljárásban jelentős késedelmet okozott és nem értékelhető az alperes terhére. A jogerős ítélet jelentős késedelmet megállapító rendelkezése vagyis, hogy a habilitációs eljárás kezdetének 2014. szeptember 3-át tekintette sérti a Ptk. 1:4. § (2) bekezdését, amely szerint a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
[26] Az alperes álláspontja szerint a felperes semmilyen konkrét tényállítást nem hozott fel arra, hogy a "dr. habil." megjelölés elmaradása milyen érdeksérelmet okozott számára. A keresetében e körben az Mt. 7. § (1) bekezdésében foglaltakra, vagyis a joggal való visszaélés tilalmára hivatkozott és azt állította, hogy a munkáltató ezen magatartása kárt okozott. Nem tisztázta azonban, hogy az alperes a cím feltüntetésének mellőzésével milyen módon élt vissza a jogával és hogyan okozott kárt a felperesnek. A jogerős ítélet azt sem tartalmazza, hogy a feltételezett joggal való visszaélés és a károkozás milyen módon minősül a személyiségi jog megsértésének. Utalt arra is, hogy a felperes a peres iratok egyikében sem használta nevének feltüntetésénél az előtagot, vagyis ügyeinek intézése során maga sem tekintette azt lényegesnek. A tudományos fokozat feltüntetésének kizárólag azokban az esetekben van jelentősége, amikor azt a felperes tudományos munkásságával kapcsolatban, szakmájának gyakorlásával összefüggésben, az általa elért tudományos eredmény prezentálása céljából kell használni.
[27] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes, mint akkreditált intézmény habilitációs eljárás keretében tett valamennyi intézkedése a kompetenciájába tartozik, azaz az elhúzódással okozott sérelemért felelősséggel tartozik.
[28] Nem helytálló az alperes kifogása a "dr. habil." cím mellőzése körében sem, mert eljárásával de facto azt a látszatot keltette, hogy ezzel a címmel nem rendelkezik. Annak használatától csak akkor tekinthetett volna el, ha a Korm. rendelet 24. § (2) bekezdése szerint azt a habilitációs bizottság határozatával visszavonja. Az alperes avval, hogy a munkavállalói életpályájának utolsó, azt lezáró dokumentumában állított ki indokolatlanul rangon aluli tudományos és munkaköri címet, sérelmes volt. Az Nftv. 27. § (4) bekezdésének rendelkezése feljogosította arra, hogy a munkakör létesítési és megszüntetési okmányaiban e munkaköri címet feltüntessék. Mivel a jogviszonya megszűnésével a munkaköri cím is megszűnik, az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogellenes használatot kért tőle számon.
[29] Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a sérelemdíj megállapításához bekövetkezett hátrány bizonyítása nem szükséges. Ennek ellenére az eljárás során igazolta az elszenvedett hátrányokat, amelyek igényét megalapozták.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[31] Az Mt. 9. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére a Ptk. 2:42-54. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdésre, valamint a 2:53. § -a alkalmazásakor az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.
[32] A Ptk. a Második Könyv Harmadik Részében rendelkezik a személyiségi jogokról, illetve azok védelméről anélkül, hogy az ember személyiségét definiálná, ugyanis azt jellege miatt lehetetlen teljes körűen megfogalmazni. Éppen ezért a Ptk. "két elemből felépítve fogalmazza meg a személyiségi jogi generálklauzulát. [...] A két normatív elemből együttesen képzett generálklauzula alapján bármely személyiségi jog - a nem nevesítettek is - védelmet nyernek." [A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat Harmadik Rész XI. Címéhez fűzött indokolás 1. pont]
[33] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében az előzőeknek megfelelő indokolással határozta meg, hogy a Ptk. 2:42. §- a a személyiségi jogok védelmét általános jelleggel határozza meg, így a 2:43. §-ában nem nevesített személyiségi jogok is a törvény védelme alatt állnak, ugyanakkor nem volt figyelemmel arra, hogy az igényt érvényesítőnek a perben meg kell jelölnie, hogy az alperes milyen magatartással mely személyiségi jogát sértette meg.
[34] A személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható szankciókat a Ptk. 2:51-54. §-ai tartalmazzák. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése szerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A (2) bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A (3) bekezdés értelmében a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.
[35] A sérelemdíj megállapításának feltétele a személyiségi jogsértés, azaz a jogellenesség fennállta és a nem vagyoni sérelem bekövetkezése; a magatartás és a sérelem között okozati összefüggésnek kell fennállnia (Mfv.I.10.572/2017/7.). A szabályozásból következően a jogosultat ugyan nem terheli a hátrány bizonyítása, ez nem feltétele a sérelemdíj megítélésének, azonban az érintett az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, amelynek megjelölése a perben az ő érdekében áll.
[36] A felperes a keresetét az alperes két magatartására - a habilitációs eljárás elhúzódására és a felperes tudományos fokozatának a felmentési okiraton történő feltüntetésének mellőzésére - alapította. Azt állította, hogy e magatartások következtében egyrészt nem kapott időben lehetőséget az egyetemi tanári kinevezéséhez szükséges feltételek teljesítéséhez, másrészt a több helyre is elküldött felmentési okirat hiányos, a nevének tudományos címét mellőző feltüntetése sértette a szakmai reputációját.
[37] Az Nftv. 27. § (1) bekezdése a felsőoktatási intézményben tanársegéd, adjunktus, főiskolai, illetve egyetemi docens, valamint főiskolai, illetve egyetemi tanár munkakör létesítésére ad lehetőséget. A (2) bekezdés szerint az oktatói munkakörben történő alkalmazás együtt jár a munkakör megnevezésével azonos munkaköri cím adományozásával és e munkaköri cím használatának jogával. A felperes e törvényi rendelkezést figyelembe véve egyetemi docens munkakörben került foglalkoztatásra, amely címet a felmentési okirat is tartalmazza. A "dr. habil" tudományos fokozat feltüntetését azonban a jogszabály nem írja elő, ezért annak mellőzése nem valósított meg jogszabálysértést. A felperes e körben a nem vagyoni sérelmét nem jelölte meg, mivel a személyesen neki címzett felmentő okirat további felhasználásáról és emiatt szakmai reputációja tényleges megsértéséről konkrét tényelőadást sem tett. Ebből következően a törvényszék a jogerős ítéletében az alperes jogellenes magatartása és a nem vagyoni sérelem megjelölése hiányában jogszabálysértően állapította meg a felperes személyiségi jogának megsértését és alaptalanul kötelezte az alperest sérelemdíj megfizetésére. Ha ugyanis egy munkáltatói intézkedés nem jogellenes, úgy azzal összefüggésben személyiségi jogsértés nem merülhet fel.
[38] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan kifogásolta a habilitációs eljárás késedelmével megvalósított személyiségi jogsértés megállapítását is.
[39] Az eljárt bíróságok a kezdő időpont eltérő értelmezése mellett azt egyezően állapították meg, hogy a habilitációs eljárás a Korm. rendelet 24. § (4) bekezdésében meghatározott határidőn túl fejeződött be. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhely feltüntetése nélkül hivatkozott arra, hogy a késedelem mértékének megállapításánál a 2014. december 3-ig - vagyis a tudományág váltási kérelem elbírálásáig - terjedő időszak nem vehető figyelembe, ezért érvelése a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján nem volt vizsgálható. Az ekként irányadó tényállás szerint tehát a felperes 2014. szeptember 5-én benyújtott kérelme alapján a habilitációs eljárás 2016. március 8-án zárult le, vagyis 18 hónapot meghaladó idő alatt, amely ekként a 387/2012. (XII.19.) Korm. rendelet 24. § (4) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő volt.
[40] A felperes ugyanakkor a perben nem határozta meg, hogy az eljárás jogszabálysértő elhúzódása mely személyiségi jogát sértette meg és tényelőadást sem tett arra vonatkozóan, hogy őt milyen nem vagyoni sérelem érte, csupán azt állította, hogy a munkáltató késedelme az egyetemi tanári cím megszerzésének lehetőségét, ezáltal foglalkozásának 70 éves életkorig történő gyakorlását gátolta meg. "A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése." [A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat Harmadik Rész XII. Címéhez fűzött indokolás 2. pont] A felperes által előadottak azonban nem minősülnek személyiségi jogsértésből eredő nem vagyoni sérelemnek, csupán a jogellenes magatartásból eredő hátránynak, amely sérelemdíjjal nem szankcionálható. Az eljárt bíróságok ezért tévesen, jogszabálysértően értékelték a felperes e körben tett állításait, mert az általa nevesített hátrány nem azonos a Ptk.-ban megkövetelt nem vagyoni sérelemmel. A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága hiányában - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére.
[41] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt arra, hogy az egyetemi habilitáció megszerzése az egyetemi tanári kinevezés egyik, de nem kizárólagos feltétele és a felperes a perben azt nem bizonyította, hogy az Nftv. 28. § (5) bekezdésében meghatározott további feltételeknek megfelelt.
[42] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a sérelemdíj körében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes sérelemdíj iránti keresetét elutasította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érintette.
A döntés elvi tartalma:
A jogellenes munkáltatói intézkedés önmagában - személyiségi jogsértés megállapíthatósága nélkül - még nem teremt jogalapot sérelemdíj követelésére.Záró rész
[43] A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.[44] A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a 2020. február 19-én megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2020. február 19.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.249/2019.)