adozona.hu
BH 2020.6.182
BH 2020.6.182
A felmondás mint egyoldalú írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősül, ha az irat átadása annak tartalma megismerését biztosító módon történik. A közlés megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, ha a felmondásban foglaltakat a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, az iratot nem viszi magával [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 15. § (4) bekezdés, 24. § (1) (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. október 26-án létesített munkaviszonyt az alperessel igazgató munkakör betöltésére. A felek a szerződést 2016. január 22-én módosították, amelynek értelmében a felperes 2016. január 1-jétől vezető szakértő munkakört töltött be.
[2] A szervezeti változásokra tekintettel az alperes úgy értékelte, hogy a felperes által betöltött munkakör feleslegessé vált, ezért annak megszüntetéséről döntött.
[3] 2017. február 3-án a Humán Erőforrás Igazgatóság vezetője közölte a felperes...
BH 2020.6.182 A felmondás mint egyoldalú írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősül, ha az irat átadása annak tartalma megismerését biztosító módon történik. A közlés megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, ha a felmondásban foglaltakat a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, az iratot nem viszi magával [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 15. § (4) bekezdés, 24. § (1) és (4) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. október 26-án létesített munkaviszonyt az alperessel igazgató munkakör betöltésére. A felek a szerződést 2016. január 22-én módosították, amelynek értelmében a felperes 2016. január 1-jétől vezető szakértő munkakört töltött be.[2] A szervezeti változásokra tekintettel az alperes úgy értékelte, hogy a felperes által betöltött munkakör feleslegessé vált, ezért annak megszüntetéséről döntött.
[3] 2017. február 3-án a Humán Erőforrás Igazgatóság vezetője közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről döntöttek azzal, hogy amennyiben a közös megegyezéshez nem járul hozzá, úgy a jogviszonyt felmondással szüntetik meg.
[4] A felperes a közléskor mindkét dokumentumot megkapta annak érdekében, hogy azokat átolvassa. Dr. B. E. az azokban foglaltakat szóban is ismertette, és felhívta a felperes figyelmét, hogy a felmondás közlése akkor is hatályosnak minősül, ha az átvételt megtagadja.
[5] A felperes a dokumentumok átolvasása után közölte, hogy a közös megegyezéses megszüntetéshez nem járul hozzá, a felmondás átvételét pedig aláírásával nem igazolja. Ezt követően a munkáltató két tanú jelenlétében erről jegyzőkönyvet készített.
[6] A felperes munkaviszonyát az alperes munkáltató a 2017. február 1-jén kelt felmondásával szüntette meg, a lezajlott átszervezésre, munkakör-megszüntetésre figyelemmel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében a munkaviszony helyreállítása mellett annak megállapítását kérte, hogy az alperes az Mt. 24. § (1) bekezdésébe ütközően jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és az alperes elmaradt jövedelem címén kártérítésként 22 723 533 forintot és 2018. július 1-jétől havi 1 401 392 forintot fizessen részére. Másodlagosan elmaradt jövedelem címén kártérítésként 10 745 054 forintot igényelt.[8] Álláspontja szerint 2017. február 3-án behívták a HR-osztályra, ahol az igazgató megkérdezte tőle, munkaviszonya megszüntetésének mely módját választja: a felmondást vagy a közös megegyezést. Ezt követően a felperes azon kérdésére, hogy kap-e időt ennek megfontolására, a munkáltató úgy válaszolt, hogy ezt nem tudja biztosítani. Ezt követően a felperes egyik dokumentumot sem írta alá, ezért az igazgató mellett jelen lévő kollégán kívül behívták egy másik munkatársát is, akik jegyzőkönyvet készítettek, amelyet a felperes ugyancsak nem írt alá. Az alperes ezek után közölte, hogy amennyiben semmit nem hajlandó aláírni, akkor nem kap dokumentumot. A felperes sérelmezte, hogy a felmondást 2017. február 3-án nem kapta meg, csak jogi képviselője felszólítására, hetekkel később küldtek részére egy másolatot. A felperes vitatta, hogy a felmondás átvételét megtagadta, és az ezzel kapcsolatosan készült jegyzőkönyvben foglaltak valóságát is kétségbe vonta. Állította, hogy vele az alperes nem közölte írásban a felmondást, ennek bizonyítása pedig a munkáltatót terheli.
[9] A felperes vitatta a felmondás indokolásának valóságát, világosságát és okszerűségét, továbbá prémium iránti igényt is előterjesztett az alperes perköltségfizetésre kötelezése mellett.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest prémium fizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 24. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakra, valamint a 65. §-ban és 66. §-ban rögzítettekre.
[13] Az elsőfokú bíróság dr. B. E. tanúvallomása alapján megállapította, hogy a 2017. február 3-ai jegyzőkönyvben foglaltakkal összhangban a felmondás átvételének megtagadása során az alperes részéről dr. B. E. tanún kívül további két munkavállaló is jelen volt, akik a jegyzőkönyvön aláírásukkal igazolták a felmondás átvételének megtagadását.
[14] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az Mt. 24. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglalt, az átvétel megtagadására vonatkozó körülményt igazolta, így a felmondás formai okból nem minősíthető jogellenesnek. Önmagában az a körülmény, hogy a felmondást a felperes később kapta meg, a munkáltatói intézkedést nem teszi jogellenessé, hiszen azt az alperes szabályszerűen közölte. Az átvétel megtagadása, és ennélfogva az okirat későbbi időpontban történő átadása nem értékelhető az alperes terhére.
[15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás indoka is megfelelt a jogszabályoknak, ugyanakkor az alperest prémium fizetésére kötelezte.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[17] A felmondás közlésének szabályszerűségével kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapításokkal a másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az alperes által felvett jegyzőkönyv és dr. B. E. tanúvallomása alapján a tényállást, és abból megalapozott következtetést vont le arra nézve, hogy a felmondás közlése szabályszerűen megtörtént. A felperes maga sem vitatta, hogy a felmondási okiratot az alperes ismertette, majd azt át kívánta adni részére. Tény az is, hogy a felperes a felmondás átvételét írásban nem kívánta igazolni, az okiraton az erre vonatkozó részt aláírásával nem látta el, ennek ellenére az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében a közlés szabályszerűnek minősült. A munkáltató a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú munkáltatói döntésről kívánta a felperest írásban tájékoztatni, amely a közléssel annak elfogadása nélkül is hatályosult. A felperes általi aláírás pusztán az átvétel tényét lett volna hivatott igazolni. Ennek hiányában a magatartása ténylegesen nem értékelhető másként, minthogy megtagadta az átvételt, ami azt eredményezte, hogy a felmondást közöltnek kell tekinteni.
[18] Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az átvétel megtagadásával kapcsolatosan már előzetesen készített egy - még ki nem töltött - jegyzőkönyvet, nem jelenti azt, hogy az abban foglaltak tartalma nem tekinthető valósnak. Dr. B. E. tanúvallomásában megerősítette a jegyzőkönyvben írtakat. Az Mt. 24. § (4) bekezdése már nem írja elő kötelező jelleggel a jegyzőkönyv felvételét, azonban a későbbi bizonyítást nagymértékben elősegíti akkor is, ha nem ez a kizárólagos módja az események igazolásának. A felperes és dr. B. E. tanú egybehangzóan állították, hogy rajtuk kívül az alperes még egy munkavállalója mindvégig jelen volt a jogviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói szándék ismertetésekor, így a közös megegyezésre és a felmondásra vonatkozó tájékoztatáskor is. Az a körülmény, hogy az alperes az átvétel írásbeli igazolásának hiányában a felperes részére nem adta át a felmondást, nem jelenti azt, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján az írásbeli jognyilatkozat ne lenne közölt.
[19] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a körben is, hogy a munkáltató intézkedése érdemben sem volt jogsértő.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdésébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg az alperes a felperes jogviszonyát és kötelezze elmaradt jövedelem címén 10 745 054 forint, valamint perköltség megfizetésére.[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődleges utalt az Mt. 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, valamint hivatkozott az Mt. 24. § (4) bekezdésére, a 44. §-ra és a 22. § (3), (4), (5) bekezdéseire.
[22] Álláspontja szerint az írásbeli munkaadói felmondás átadása, és szükség esetén az átadás megtörténtének bizonyítása a munkaadó egyoldalú kötelezettsége.
[23] A HR-igazgató helyiségében való megjelenés, a munkaadó álláspontjának meghallgatása, az elé tett iratok tanulmányozása a munkavállaló kötelezettségei-be tartozik. Nem köteles azonban ekkor bármilyen döntést kellő megfontolás, gondolkodási idő nélkül hozni és bármit azonnal aláírni.
[24] Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a felperes nem kívánta igazolni az átvételt, nem látta el az iratot aláírásával. Ugyanakkor jogellenes az a következtetés, hogy a közlés enélkül is szabályszerűnek minősül, mert ahhoz az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint az átadás tényleges megtörténte szükséges. Az átadás semmilyen eleme, része nem kötődik a munkavállaló valamely cselekedetéhez. Az aláírás megtagadása nem menti fel a munkaadót attól, hogy az iratot átadja, birtokba adja különösen akkor, ha a munkavállaló azt külön kéri. Nyilvánvalóan nem alkalmazható az Mt. 24. § (1) bekezdés utolsó mondata, mert az irat átadását az alperes által is elismerten több alkalommal kérte a felperes.
[25] Az átvétel tényének igazolása nem munkavállalói kötelezettség, annak megtagadása nem jogellenes, és emiatt az átadás jogi kötelezettsége alól a munkaadó nem is szabadulhat.
[26] Az átvételi záradék aláírásának megtagadása nem értékelhető úgy, hogy az irat átvételét is megtagadta a felperes, különösen azért nem, mert azt többször is kérte. Az irat átadásának kérése és annak átvétele megtagadása egymást kizáró cselekedet, valamelyik a kettő közül nem valós.
[27] Az alperes elismerte, hogy a felperes magával akarta vinni az iratot aláírás nélkül. Következésképpen az átvétel megtagadása és a megtagadást tartalmazó jegyzőkönyv nem valós.
[28] Az alperes azt is elismerte, hogy az iratot a felperes kérte, át akarta venni, és ezzel együtt akarta elhagyni az irodát. Következésképpen az "átvétel megtagadása" nem valós körülmény, hogy ezzel a felperes "mit fejezett ki", csak alperesi spekuláció lehet. A közlés hatályosságára vonatkozóan az Mt. 24. § (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz, a közlés az átadással hatályosul, nem a felek szándékaival, gondolataival, feltételeivel vagy kifejezéseivel.
[29] Az Mt. 6. § (1) bekezdésével összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy a felróhatósághoz jogellenesség, vétkesség, vagy minimálisan az adott helyzetben elvárható magatartástól való eltérés szükséges. A felmondás közlése egyoldalú aktus, abban a munkavállalónak kötelező cselekvési kényszere nincsen. A munkaadónak kell szükség esetén igazolnia a közlés jogszerű megtörténtét.
[30] Felperes álláspontja szerint azzal, hogy az irodában megjelent, az elé rakott iratokat elolvasta, kommunikált, együttműködött, teljesítette, ami ebben a helyzetben tőle elvárható. Az aktív közreműködés (például munkaviszonnyal kapcsolatos azonnali döntés meghozatala vagy kézjegy elhelyezése valamelyik iraton) nem várható el, és egyetlen jogszabály sem ír ilyet elő. Akkor is a munkáltatót terheli annak igazolása, hogy az írásbeli közlés megtörtént, ha a munkavállaló nem együttműködő, elszökik, elérhetetlen lesz.
[31] Összességében megállapítható, és az alperes által többször, szóban és írásban is elismert tény, hogy a munkaadói felmondást tartalmazó okirat fizikai átadását a megbeszélés alatt az irodában a felperes többször kérte, azt onnan ki akarta vinni. Kifejezésre juttatta, hogy semmit sem hajlandó aláírni.
[32] Az átvételt igazoló aláírás megtagadása miatt a munkaadó önkényesen tekintette úgy, hogy a felperes a felmondás átvételét is megtagadta, az alperes erről valótlan tartalmú jegyzőkönyvet vett fel. Az irat tényleges átadása a munkaadó akaratából elmaradt, azt később jogszerűen nem pótolhatta.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[34] Álláspontja szerint a felperes alaptalanul vitatja, hogy a felmondás körében munkavállalóként neki bármilyen kötelezettsége lett volna, vagy hogy az átvételi záradék aláírásának megtagadása nem értékelhető a felmondás átvételének megtagadásaként, valamint azt is, hogy nem lenne jelentősége annak, miszerint a közléskor milyen célból kérte, hogy az iratot magával vihesse.
[35] 2017. február 3-án a felmondás közlésekor dr. B. E. humánerőforrás-igazgató tájékoztatta a felperest, hogy az alperes megszünteti a jogviszonyát, azonban a megszüntetés módja vonatkozásában választhat, hogy erre közös megegyezéssel vagy felmondással kerüljön-e sor. Felperes mindkét irat tartalmát megismerte. A két megszüntetési mód közötti választás érdekében gondolkodási időt kért, emiatt akarta elvinni mindkét iratot. Ezt támasztja alá a saját keresetbeli előadása, valamint a tanú nyilatkozata is.
[36] Mivel a felperes nem kapott halasztást a döntésre, a felperes egyértelművé tette, hogy nem hajlandó semmit aláírni. Nem fogadta el a közös megegyezéssel történő megszüntetésre vonatkozó ajánlatot, az alperes a felperestől a felmondáson rögzített konkrét átvételi nyilatkozat (záradék) aláírását kérte, amire a felperes nem volt hajlandó.
[37] A felperes álláspontjával szemben az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdésében foglalt általában elvárható magatartás, a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelő együttműködési kötelezettség előírásából az következik, hogyha a munkáltató felmondást közöl a munkavállalóval, és ennek során - éppen a közlés megtörténtére vagy az időpontjára vonatkozó későbbi viták elkerülése érdekében - a munkáltató az átvétel tényére vonatkozó nyilatkozat megtételét (aláírását) kéri, akkor a munkavállaló ennek tegyen eleget, és az átvételi záradékot írja alá a valóságnak megfelelően. Az átvétel tényének aláírással való igazolása nem igényel semmilyen különösebb megfontolást, és nem jelenti a munkaviszony megszüntetéséhez való munkavállalói hozzájárulást.
[38] Az átvételi záradék aláírásának megtagadása a felmondás átvételének megtagadását jelenti. Ennek cáfolatára nem alkalmas a felperes azon hivatkozása, hogy a felmondást fizikailag nem adták át neki. A felperes az irat átadását valójában azzal a fenntartással (feltétellel) kérte, hogy az irat átvételéhez ne fűződjön a felmondás közlésének joghatása. Felperes csupán úgy akarta átvenni és magával vinni az iratot, hogy ennek tényét nem volt hajlandó aláírásával elismerni. Azt hangoztatta, hogy semmit nem fog aláírni.
[39] A munkáltató helytállóan rögzítette, hogy a felperes a felmondás átvételét megtagadta, és ezt a tényt a jogerős ítélet is helytállóan állapította meg.
[40] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozik arra, hogy az irat fizikai átadására vonatkozó kérése önmagában kizárná az átvétel megtagadásának megállapítását.
[41] A felperes a személyes meghallgatása során elismerte, hogy a kérdéses napon az átvétel megtagadását rögzítő jegyzőkönyv megismerésére és aláírására is lehetősége volt, de azt sem tette meg. Ha a felperes nem értett egyet a jegyzőkönyv tartalmával, akkor annak kijavítását is kérhette volna, vagy azon saját kezűleg rögzíthette volna, hogy álláspontja szerint nem tagadta meg a felmondás átvételét, és kifejezetten kéri annak átadását, csupán arra nem hajlandó, hogy a felmondáson lévő átvételi nyilatkozatot aláírja. A felperes ezzel a lehetőséggel nem élt.
[42] Az Mt. 24. § (1) bekezdésére utalva a felperes csak a felmondás fizikai átadását tekinti a felmondás közlésének. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy a közlés akkor is hatályos, ha a címzett az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza. A felperes határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó semmit aláírni, és a felmondáson lévő átvételi záradékot nem is írta alá. Az átvétel írásbeli igazolásának hiányában pedig jogszerűen megállapítható volt, hogy a felperes a felmondás átvételét megtagadta, amire tekintettel a felmondás 2017. február 3-án közöltnek minősül.
[43] Nem értékelhető az alperes terhére az irat fizikai kiadásának elmaradása, illetve későbbi kézbesítése. Az a körülmény, hogy a felperes később kapta meg fizikailag a felmondást, nem teszi az intézkedést jogellenessé.
[44] Az alperes annak ellenére, hogy a felperes a felmondást 2017. február 3-án átvehette volna, 2017. február 14-én postai úton is elküldte azt a felperes jogi képviselőjének.
[45] A felperes a felülvizsgálati kérelmében egyáltalán nem tért ki arra, hogy a kért összeg megfizetésére pontosan mely időszak figyelembevételével tart igényt, és mire alapozza a megfizetni kért jövedelempótló kártérítés összegének számítását. Erre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 10 745 054 forint jövedelempótló kártérítés összegét sem tartotta alaposnak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[47] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ebből következően kizárólag a felmondás közlésének jogszerűségével összefüggő felülvizsgálati érvelés volt érdemben vizsgálható.
[48] A jelen perben is irányadó tényállás szerint 2017. február 3-án a munkáltató a felperes részére felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét azzal, hogy megegyezés hiányában felmondással fog élni. Mindkét megszüntetési módról szóló okiratot az alperes írásba foglalta, és azokat - a felperes által sem vitatottan - a részére átadta. A felperes az iratok átolvasása után döntött úgy, hogy a közös megegyezés számára elfogadhatatlan. Ekkor már tisztában volt a munkáltató jogviszony megszüntetésre irányuló egyértelmű akaratával, és tudta, hogy a jogviszony felmondással fog megszűnni az írásba foglalt és általa megismert indokok alapján.
[49] A felmondásra irányuló egyoldalú jognyilatkozat a közléssel hatályosul [Mt. 15. § (4) bekezdés]. Az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében pedig a közlés azzal következik be, hogy az írásba foglalt jognyilatkozatot a címzettnek (vagy más átvételre jogosult személynek) átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. Az átadás megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, hogy az egyoldalú jognyilatkozatot, illetve annak tartalmát a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, és emiatt hiúsul meg annak fizikai elvitele.
[50] A felmondás a közléssel - vagyis amikor a felperes az átadott irat tartalmát elolvasással megismerte - hatályosult (közöltté vált). Ez következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:5. § (1) bekezdéséből (Mfv.I.10.323/2017/8. [48]). Így nincs jelentősége jelen per eldöntése szempontjából, hogy a felmondó irat elvitele is megtörtént-e.
[51] A felperes azzal, hogy a felmondást nem írta alá, az alperes pedig azzal, hogy ennek hiányában azt elvitelre nem adta át, együttműködési kötelezettségét sértette meg (Mt. 6. §), ez azonban a felmondás közlésének megtörténtét nem érinti. A munkáltató az írásba foglalt felmondását a felperesnek elolvasásra átadta, ezzel és a felperes választása folytán (mivel a közös megegyezést nem fogadta el) ez a jognyilatkozat hatályosult. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy a munkáltatói felmondás közlése nem felelt meg az egyoldalú, írásbeli jognyilatkozat közlésére irányadó Mt. 24. § (1) bekezdés rendelkezéseinek.
[52] Nincs jelentősége a felperes felülvizsgálati érvelésének, miszerint a munkavállalónak nem volt kötelezettsége gondolkodási idő nélkül határozni a jogviszony-megszüntetés módját illetően. Az alperes a jogviszony-megszüntetés körében döntött, a munkavállalónak csak felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét is. Azzal, hogy erre vonatkozóan nem biztosított további határidőt, nem követett el jogszabálysértést.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.I.10.266/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.266/2019/10.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Gál Attila bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Palotás Gábor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Pál és Kozma Ügyvédi Iroda, Dr. Pál Lajos ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.028/2019/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 72.M.675/2017/34.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.028/2019/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 100.000 (százezer) forint és 27.000 (huszonhétezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.074.500 (egymillió-hetvennégyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. október 26-án létesített munkaviszonyt az alperessel igazgató munkakör betöltésére. A felek a szerződést 2016. január 22-én módosították, amelynek értelmében a felperes 2016. január 1-jétől vezető szakértő munkakört töltött be.[2] A szervezeti változásokra tekintettel az alperes úgy értékelte, hogy a felperes által betöltött munkakör feleslegessé vált, ezért annak megszüntetéséről döntött.
[3] 2017. február 3-án a Humán Erőforrás Igazgatóság vezetője közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről döntöttek azzal, hogy amennyiben a közös megegyezéshez nem járul hozzá, úgy a jogviszonyt felmondással szüntetik meg.
[4] A felperes a közléskor mindkét dokumentumot megkapta annak érdekében, hogy azokat átolvassa. Dr. B. E. az azokban foglaltakat szóban is ismertette, és felhívta a felperes figyelmét, hogy a felmondás közlése akkor is hatályosnak minősül, ha az átvételt megtagadja.
[5] A felperes a dokumentumok átolvasása után közölte, hogy a közös megegyezéses megszüntetéshez nem járul hozzá, a felmondás átvételét pedig aláírásával nem igazolja. Ezt követően a munkáltató két tanú jelenlétében erről jegyzőkönyvet készített.
[6] A felperes munkaviszonyát az alperes munkáltató a 2017. február 1-jén kelt felmondásával szüntette meg, a lezajlott átszervezésre, munkakör megszüntetésre figyelemmel.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében a munkaviszony helyreállítása mellett annak megállapítását kérte, hogy az alperes az Mt. 24. § (1) bekezdésébe ütközően jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és az alperes elmaradt jövedelem címén kártérítésként 22.723.533 forintot és 2018. július 1-jétől havi 1.401.392 forintot fizessen részére. Másodlagosan elmaradt jövedelem címén kártérítésként 10.745.054 forintot igényelt.[8] Álláspontja szerint 2017. február 3-án behívták a HR osztályra, ahol az igazgató megkérdezte tőle, munkaviszonya megszüntetésének mely módját választja: a felmondást vagy a közös megegyezést. Ezt követően a felperes azon kérdésére, hogy kap-e időt ennek megfontolására, a munkáltató úgy válaszolt, hogy ezt nem tudja biztosítani. Ezt követően a felperes egyik dokumentumot sem írta alá, ezért az igazgató mellett jelenlévő kollégán kívül behívták egy másik munkatársát is, akik jegyzőkönyvet készítettek, amelyet a felperes ugyancsak nem írt alá. Az alperes ezek után közölte, hogy amennyiben semmit nem hajlandó aláírni, akkor nem kap dokumentumot. A felperes sérelmezte, hogy a felmondást 2017. február 3-án nem kapta meg, csak jogi képviselője felszólítására, hetekkel később küldtek részére egy másolatot. A felperes vitatta, hogy a felmondás átvételét megtagadta, és az ezzel kapcsolatosan készült jegyzőkönyvben foglaltak valóságát is kétségbe vonta. Állította, hogy vele az alperes nem közölte írásban a felmondást, ennek bizonyítása pedig a munkáltatót terheli.
[9] A felperes vitatta a felmondás indokolásának valóságát, világosságát és okszerűségét, továbbá prémium iránti igényt is előterjesztett az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest prémium fizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 24. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakra, valamint a 65.§-ban és 66. §-ban rögzítettekre.
[13] Az elsőfokú bíróság dr. B. E. tanúvallomása alapján megállapította, hogy a 2017. február 3-ai jegyzőkönyvben foglaltakkal összhangban a felmondás átvételének megtagadása során az alperes részéről dr. B. E. tanún kívül további két munkavállaló is jelen volt, akik a jegyzőkönyvön aláírásukkal igazolták a felmondás átvételének megtagadását.
[14] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az Mt. 24. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglalt, az átvétel megtagadására vonatkozó körülményt igazolta, így a felmondás formai okból nem minősíthető jogellenesnek. Önmagában az a körülmény, hogy a felmondást a felperes később kapta meg, a munkáltatói intézkedést nem teszi jogellenessé, hiszen azt az alperes szabályszerűen közölte. Az átvétel megtagadása, és ennél fogva az okirat későbbi időpontban történő átadása nem értékelhető az alperes terhére.
[15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás indoka is megfelelt a jogszabályoknak, ugyanakkor az alperest prémium fizetésére kötelezte.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[17] A felmondás közlésének szabályszerűségével kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapításokkal a másodfokú bíróság teljes körűen egyetértett. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az alperes által felvett jegyzőkönyv és dr. B. E. tanúvallomása alapján a tényállást, és abból megalapozott következtetést vont le arra nézve, hogy a felmondás közlése szabályszerűen megtörtént. A felperes maga sem vitatta, hogy a felmondási okiratot az alperes ismertette, majd azt át kívánta adni részére. Tény az is, hogy a felperes a felmondás átvételét írásban nem kívánta igazolni, az okiraton az erre vonatkozó részt aláírásával nem látta el, ennek ellenére az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében a közlés szabályszerűnek minősült. A munkáltató a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú munkáltatói döntésről kívánta a felperest írásban tájékoztatni, amely a közléssel annak elfogadása nélkül is hatályosult. A felperes általi aláírás pusztán az átvétel tényét lett volna hivatott igazolni. Ennek hiányában a magatartása ténylegesen nem értékelhető másként, minthogy megtagadta az átvételt, ami azt eredményezte, hogy a felmondást közöltnek kell tekinteni.
[18] Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az átvétel megtagadásával kapcsolatosan már előzetesen készített egy - még ki nem töltött - jegyzőkönyvet, nem jelenti azt, hogy az abban foglaltak tartalma nem tekinthető valósnak. dr. B. E. tanúvallomásában megerősítette a jegyzőkönyvben írtakat. Az Mt. 24. § (4) bekezdése már nem írja elő kötelező jelleggel a jegyzőkönyv felvételét, azonban a későbbi bizonyítást nagymértékben elősegíti akkor is, ha nem ez a kizárólagos módja az események igazolásának. A felperes és dr. B. E. tanú egybehangzóan állították, hogy rajtuk kívül az alperes még egy munkavállalója mindvégig jelen volt a jogviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói szándék ismertetésekor, így a közös megegyezésre és a felmondásra vonatkozó tájékoztatáskor is. Az a körülmény, hogy az alperes az átvétel írásbeli igazolásának hiányában a felperes részére nem adta át a felmondást, nem jelenti azt, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján az írásbeli jognyilatkozat ne lenne közölt.
[19] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a körben is, hogy a munkáltató intézkedése érdemben sem volt jogsértő.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdésébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg az alperes a felperes jogviszonyát és kötelezze elmaradt jövedelem címén 10.745.054 forint, valamint perköltség megfizetésére.[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődleges utalt az Mt. 24. §-nak (1) bekezdésében foglaltakra, valamint hivatkozott az Mt. 24. § (4) bekezdésére, a 44. §-ra és a 22. § (3), (4), (5) bekezdéseire.
[22] Álláspontja szerint az írásbeli munkaadói felmondás átadása, és szükség esetén az átadás megtörténtének bizonyítása a munkaadó egyoldalú kötelezettsége.
[23] A HR igazgató helyiségében való megjelenés, a munkaadó álláspontjának meghallgatása, az elé tett iratok tanulmányozása a munkavállaló kötelezettségeibe tartozik. Nem köteles azonban ekkor bármilyen döntést kellő megfontolás, gondolkodási idő nélkül hozni és bármit azonnal aláírni.
[24] Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a felperes nem kívánta igazolni az átvételt, nem látta el az iratot aláírásával. Ugyanakkor jogellenes az a következtetés, hogy a közlés enélkül is szabályszerűnek minősül, mert ahhoz az Mt. 24. § (1) bekezdése szerint az átadás tényleges megtörténte szükséges. Az átadás semmilyen eleme, része nem kötődik a munkavállaló valamely cselekedetéhez. Az aláírás megtagadása nem menti fel a munkaadót attól, hogy az iratot átadja, birtokba adja különösen akkor, ha a munkavállaló azt külön kéri. Nyilvánvalóan nem alkalmazható az Mt. 24. § (1) bekezdés utolsó mondata, mert az irat átadását az alperes által is elismerten több alkalommal kérte a felperes.
[25] Az átvétel tényének igazolása nem munkavállalói kötelezettség, annak megtagadása nem jogellenes, és emiatt az átadás jogi kötelezettsége alól a munkaadó nem is szabadulhat.
[26] Az átvételi záradék aláírásának megtagadása nem értékelhető úgy, hogy az irat átvételét is megtagadta a felperes, különösen azért nem, mert azt többször is kérte. Az irat átadásának kérése és annak átvétele megtagadása egymást kizáró cselekedet, valamelyik a kettő közül nem valós.
[27] Az alperes elismerte, hogy a felperes magával akarta vinni az iratot aláírás nélkül. Következésképpen az átvétel megtagadása és a megtagadást tartalmazó jegyzőkönyv nem valós.
[28] Az alperes azt is elismerte, hogy az iratot a felperes kérte, át akarta venni, és ezzel együtt akarta elhagyni az irodát. Következésképpen az "átvétel megtagadása" nem valós körülmény, hogy ezzel a felperes "mit fejezett ki", csak alperesi spekuláció lehet. A közlés hatályosságára vonatkozóan az Mt. 24. § (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz, a közlés az átadással hatályosul, nem a felek szándékaival, gondolataival, feltételeivel vagy kifejezéseivel.
[29] Az Mt. 6. § (1) bekezdésével összefüggésben a felperes arra hivatkozott, hogy a felróhatósághoz jogellenesség, vétkesség, vagy minimálisan az adott helyzetben elvárható magatartástól való eltérés szükséges. A felmondás közlése egyoldalú aktus, abban a munkavállalónak kötelező cselekvési kényszere nincsen. A munkaadónak kell szükség esetén igazolnia a közlés jogszerű megtörténtét.
[30] Felperes álláspontja szerint azzal, hogy az irodában megjelent, az elé rakott iratokat elolvasta, kommunikált, együttműködött, teljesítette, ami ebben a helyzetben tőle elvárható. Az aktív közreműködés (például munkaviszonnyal kapcsolatos azonnali döntés meghozatala vagy kézjegy elhelyezése valamelyik iraton) nem várható el, és egyetlen jogszabály sem ír ilyet elő. Akkor is a munkáltatót terheli annak igazolása, hogy az írásbeli közlés megtörtént, ha a munkavállaló nem együttműködő, elszökik, elérhetetlen lesz.
[31] Összességében megállapítható, és az alperes által többször, szóban és írásban is elismert tény, hogy a munkaadói felmondást tartalmazó okirat fizikai átadását a megbeszélés alatt az irodában a felperes többször kérte, azt onnan ki akarta vinni. Kifejezésre juttatta, hogy semmit sem hajlandó aláírni.
[32] Az átvételt igazoló aláírás megtagadása miatt a munkaadó önkényesen tekintette úgy, hogy a felperes a felmondás átvételét is megtagadta, alperes erről valótlan tartalmú jegyzőkönyvet vett fel. Az irat tényleges átadása a munkaadó akaratából elmaradt, azt később jogszerűen nem pótolhatta.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[34] Álláspontja szerint a felperes alaptalanul vitatja, hogy a felmondás körében munkavállalóként neki bármilyen kötelezettsége lett volna, vagy hogy az átvételi záradék aláírásának megtagadása nem értékelhető a felmondás átvételének megtagadásaként, valamint azt is, hogy nem lenne jelentősége annak, miszerint a közléskor milyen célból kérte, hogy az iratot magával vihesse.
[35] 2017. február 3-án a felmondás közlésekor dr. B. E. humán erőforrás igazgató tájékoztatta a felperest, hogy az alperes megszünteti a jogviszonyát, azonban a megszüntetés módja vonatkozásában választhat, hogy erre közös megegyezéssel vagy felmondással kerüljön-e sor. Felperes mindkét irat tartalmát megismerte. A két megszüntetési mód közötti választás érdekében gondolkodási időt kért, emiatt akarta elvinni mindkét iratot. Ezt támasztja alá a saját keresetbeli előadása, valamint a tanú nyilatkozata is.
[36] Mivel a felperes nem kapott halasztást a döntésre, felperes egyértelművé tette, hogy nem hajlandó semmit aláírni. Nem fogadta el a közös megegyezéssel történő megszüntetésre vonatkozó ajánlatot, az alperes a felperestől a felmondáson rögzített konkrét átvételi nyilatkozat (záradék) aláírását kérte, amire a felperes nem volt hajlandó.
[37] A felperes álláspontjával szemben az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdésében foglalt általában elvárható magatartás, a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelő együttműködési kötelezettség előírásából az következik, hogyha a munkáltató felmondást közöl a munkavállalóval, és ennek során - éppen a közlés megtörténtére vagy az időpontjára vonatkozó későbbi viták elkerülése érdekében - a munkáltató az átvétel tényére vonatkozó nyilatkozat megtételét (aláírását) kéri, akkor a munkavállaló ennek tegyen eleget, és az átvételi záradékot írja alá a valóságnak megfelelően. Az átvétel tényének aláírással való igazolása nem igényel semmilyen különösebb megfontolást, és nem jelenti a munkaviszony megszüntetéséhez való munkavállalói hozzájárulást.
[38] Az átvételi záradék aláírásának megtagadása a felmondás átvételének megtagadását jelenti. Ennek cáfolatára nem alkalmas a felperes azon hivatkozása, hogy a felmondást fizikailag nem adták át neki. A felperes az irat átadását valójában azzal a fenntartással (feltétellel) kérte, hogy az irat átvételéhez ne fűződjön a felmondás közlésének joghatása. Felperes csupán úgy akarta átvenni és magával vinni az iratot, hogy ennek tényét nem volt hajlandó aláírásával elismerni. Azt hangoztatta, hogy semmit nem fog aláírni.
[39] A munkáltató helytállóan rögzítette, hogy a felperes a felmondás átvételét megtagadta, és ezt a tényt a jogerős ítélet is helytállóan állapította meg.
[40] A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozik arra, hogy az irat fizikai átadására vonatkozó kérése önmagában kizárná az átvétel megtagadásának megállapítását.
[41] A felperes a személyes meghallgatása során elismerte, hogy a kérdéses napon az átvétel megtagadását rögzítő jegyzőkönyv megismerésére és aláírására is lehetősége volt, de azt sem tette meg. Ha a felperes nem értett egyet a jegyzőkönyv tartalmával, akkor annak kijavítását is kérhette volna, vagy azon saját kezűleg rögzíthette volna, hogy álláspontja szerint nem tagadta meg a felmondás átvételét, és kifejezetten kéri annak átadását, csupán arra nem hajlandó, hogy a felmondáson lévő átvételi nyilatkozatot aláírja. Felperes ezzel a lehetőséggel nem élt.
[42] Az Mt. 24. § (1) bekezdésére utalva a felperes csak a felmondás fizikai átadását tekinti a felmondás közlésének. Teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy a közlés akkor is hatályos, ha a címzett az átvételt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza. Felperes határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó semmit aláírni, és a felmondáson lévő átvételi záradékot nem is írta alá. Az átvétel írásbeli igazolásának hiányában pedig jogszerűen megállapítható volt, hogy felperes a felmondás átvételét megtagadta, amire tekintettel a felmondás 2017. február 3-án közöltnek minősül.
[43] Nem értékelhető az alperes terhére az irat fizikai kiadásának elmaradása, illetve későbbi kézbesítése. Az a körülmény, hogy a felperes később kapta meg fizikailag a felmondást, nem teszi az intézkedést jogellenessé.
[44] Alperes annak ellenére, hogy a felperes a felmondást 2017. február 3-án átvehette volna, 2017. február 14-én postai úton is elküldte azt a felperes jogi képviselőjének.
[45] Felperes a felülvizsgálati kérelmében egyáltalán nem tért ki arra, hogy a kért összeg megfizetésére pontosan mely időszak figyelembevételével tart igényt, és mire alapozza a megfizetni kért jövedelempótló kártérítés összegének számítását. Erre figyelemmel az alperes a felülvizsgálati kérelemben megjelölt 10.745.054 forint jövedelempótló kártérítés összegét sem tartotta alaposnak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[47] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ebből következően kizárólag a felmondás közlésének jogszerűségével összefüggő felülvizsgálati érvelés volt érdemben vizsgálható.
[48] A jelen perben is irányadó tényállás szerint 2017. február 3-án a munkáltató a felperes részére felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét azzal, hogy megegyezés hiányában felmondással fog élni. Mindkét megszüntetési módról szóló okiratot az alperes írásba foglalta, és azokat - a felperes által sem vitatottan - a részére átadta. A felperes az iratok átolvasása után döntött úgy, hogy a közös megegyezés számára elfogadhatatlan. Ekkor már tisztában volt a munkáltató jogviszony megszüntetésre irányuló egyértelmű akaratával, és tudta, hogy a jogviszony felmondással fog megszűnni az írásba foglalt és általa megismert indokok alapján.
[49] A felmondásra irányuló egyoldalú jognyilatkozat a közléssel hatályosul (Mt. 15. § (4) bekezdés). Az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében pedig a közlés azzal következik be, hogy az írásba foglalt jognyilatkozatot a címzettnek (vagy más átvételre jogosult személynek) átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. Az átadás megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, hogy az egyoldalú jognyilatkozatot, illetve annak tartalmát a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, és emiatt hiúsul meg annak fizikai elvitele.
[50] A felmondás a közléssel - vagyis amikor a felperes az átadott irat tartalmát elolvasással megismerte - hatályosult (közöltté vált). Ez következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:5. § (1) bekezdéséből (Mfv.I.10.323/2017/8. [48]). Így nincs jelentősége jelen per eldöntése szempontjából, hogy a felmondó irat elvitele is megtörtént-e.
[51] A felperes azzal, hogy a felmondást nem írta alá, az alperes pedig azzal, hogy ennek hiányában azt elvitelre nem adta át, együttműködési kötelezettségét sértette meg (Mt. 6. §), ez azonban a felmondás közlésének megtörténtét nem érinti. A munkáltató az írásba foglalt felmondását a felperesnek elolvasásra átadta, ezzel és a felperes választása folytán (mivel a közös megegyezést nem fogadta el) ez a jognyilatkozat hatályosult. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy a munkáltatói felmondás közlése nem felelt meg az egyoldalú, írásbeli jognyilatkozat közlésére irányadó Mt. 24. § (1) bekezdés rendelkezéseinek.
[52] Nincs jelentősége a felperes felülvizsgálati érvelésének, miszerint a munkavállalónak nem volt kötelezettsége gondolkodási idő nélkül határozni a jogviszony megszüntetés módját illetően. Az alperes a jogviszony megszüntetés körében döntött, a munkavállalónak csak felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét is. Azzal, hogy erre vonatkozóan nem biztosított további határidőt, nem követett el jogszabálysértést.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[54] A felmondás mint egyoldalú írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősül, ha az irat átadása annak tartalma megismerését biztosító módon történik. A közlés megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, ha a felmondásban foglaltakat a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, az iratot nem viszi magával (Mt. 15. § (4) bekezdés, 24. § (1) és (4) bekezdés).Záró rész
[55] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[56] Az illetéket a felperes köteles megfizetni az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a értelmében.
[57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[58] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. március 24.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.266/2019.)