adozona.hu
BH 2020.5.151
BH 2020.5.151
Az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak, ha az kizárólag az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését tartalmazza [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 203. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] 2008. január 23-án a felperes jogelődje és az alperes devizaalapú fogyasztásikölcsön-szerződést kötöttek gépjármű vásárlás céljából. A szerződés II. pontjában rögzítették: az alperes tudomásul vette és elfogadta, hogy külföldi deviza választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralevő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, s a változások kockázatát magára vállalja. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 8. pontja szerint a külföl...
BH 2020.5.151 Az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak, ha az kizárólag az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését tartalmazza [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 203. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. január 23-án a felperes jogelődje és az alperes devizaalapú fogyasztásikölcsön-szerződést kötöttek gépjármű vásárlás céljából. A szerződés II. pontjában rögzítették: az alperes tudomásul vette és elfogadta, hogy külföldi deviza választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralevő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, s a változások kockázatát magára vállalja. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 8. pontja szerint a külföldi devizaalapú konstrukció választása esetén a forintban kifejezett tőkeösszeg a szerződés időtartama alatt a forint és a külföldi deviza közti O. Bank Nyrt. által naponta meghatározott devizaárfolyam-mozgásoknak megfelelően változik a kölcsönt nyújtó általános szerződési feltételeiben, valamint az üzletszabályzatában közzétettek szerint. A 8. pont - többek között - azt is tartalmazza, hogy a szerződés időtartama alatt a forintban kifejezett tőkeösszeg, valamint következésképpen a jövőben esedékes törlesztőrészlet összege a forint és az ügyfél által választott külföldi deviza közti árfolyamváltozásoknak megfelelően újrakalkulálásra kerülnek, valamint, hogy a hátralevő tőke növekszik a forint leértékelődése esetén és csökken a külföldi devizával szembeni felértékelődése esetén.[2] 2012. május 21-én a felperes a szerződést azonnali hatállyal felmondta az alperes szerződésszegésére hivatkozással.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes módosított keresetében 6 063 321 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felek között érvényesen létrejött kölcsönszerződésben vállalt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 523. §-a szerinti kölcsön visszafizetési kötelezettségének az alperes nem tett eleget.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint a perbeli szerződés az rPtk. 205/C. §-ában írt feltételek hiányában nem jött létre, illetve a szerződésben rögzített árfolyam kockázati kikötés miatt nem érvényes.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 6 063 321 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest.[6] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a perbeli szerződés érvényesen létrejött, az eleget tesz az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtaknak. Az elsőfokú bíróság szerint a szerződés, valamint az ÁSZF hivatkozott rendelkezéseiből az alperes számára egyértelmű volt, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli. Mivel az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást a szerződés tartalmazta, ezért nem volt jelentősége a szerződéskötés körülményei vizsgálatának.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a szerződés egyedi része egyértelműen rögzíti, hogy a finanszírozás devizaneme CHF. A II. pont tartalmazza az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy az ebből adódó kockázatát magára vállalja. Az ÁSZF 8. pontja éppen ennek, a szerződés egyedi részében is rögzített árfolyamváltozásnak a tőkeösszegre és a törlesztő részletekre gyakorolt hatását fejti ki. A másodfokú bíróság utalt arra is, a felperes jogelődje eleget tett a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (6) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségének azzal, hogy az ÁSZF 8. pontjában részletezett tájékoztatást nyújtotta az árfolyamkockázat tartalmáról, a devizaárfolyam és a forintárfolyam egymáshoz viszonyított erősödésének és gyengülésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásáról.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet többek között az rPtk.205. § (1), (2) bekezdésébe és a 205/C. §-ába ütköző módon jogszabálysértő. A perbeli szerződés egyedi rendelkezéseiből nem következik az ÁSZF 8. pontjában előírt devizafizetési többletkötelezettség, ezért a devizafeltételekre mint lényeges szerződési feltételekre vonatkozó kölcsönös akarat hiányában a szerződés nem jött létre.
[10] A jogerős ítélet az rPtk. 209. § (2) bekezdését, 209/A. § (2) bekezdését és az rHpt. 203. §-át is sérti. Az alperes szerint az eljárt bíróságok az rHpt. hivatkozott rendelkezésében előírt devizaárfolyam-kockázati kikötés és tájékoztatás kettős tartalmi követelményét tévesen alkalmazták. A konkrét, egyediesített árfolyamkockázati tájékoztatásnak ki kellett volna térnie a nemzeti valuta súlyos leértékelődésének lehetőségére és erre az esetre a gazdasági következményeinek ismertetésére, arra hogy a fogyasztó tényleges és alapos mérlegelés alapján felismerhesse mindennek a pénzügyi kötelezettségeire vonatkozó hatását. E körben hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13., C-186/16. és C-51/17. számú ügyekben meghozott ítéleteiben kifejtettekre is.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta.[13] A Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, hogy a perbeli szerződés létrejött, a felek mindazon kérdésekben megállapodtak, amely egy devizaalapú kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges (kölcsön összege, futamideje, kamata, a nyilvántartási devizaneme). A felperes a kölcsönt folyósította, az alperes a törlesztést megkezdte, így jogszerűen nem lehet olyan megállapításra jutni, hogy a szerződés nem jött létre (BH 2018.230.). Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtakat nem sérti. Az rPtk. 205/C. §-ának megsértése sem állapítható meg, olyan rendelkezés ugyanis nincs - az alperes által oldalanként aláírt ÁSZF-ben, ilyet az alperes konkrétan nem is jelölt meg -, amely eltérne az egyedi szerződésben írtaktól.
[14] Az árfolyamkockázatot az alperesre telepítő szerződéses rendelkezések tekintetében az alperes kifogásként hivatkozott az rHpt. 203. § (6) bekezdésének sérelmére, valamint az adott tájékoztatás tisztességtelenségére. A Kúria utal arra, az rHpt. 203. § (6) bekezdése valóban előírta, hogy devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a devizahitel kockázatát, arra a lakossági ügyfél figyelmét fel kell hívnia. A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az alperes ne minősülne lakossági ügyfélnek, de ennek nincs is ügydöntő jelentősége. A Kúria ugyanis a 6/2013. PJE határozat 3. pontjában rámutatott: a tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez (nem vagy nem a jogszabályoknak megfelelő teljesítéséhez) sem az rPtk., sem az rHpt. nem fűzi a semmiség jogkövetkezményét.
[15] Az alperes e körben előadott védekezésére is figyelemmel nem annak volt jelentősége, hogy a felperes tájékoztatása megfelelt-e az rHpt. rendelkezéseinek, hanem annak, hogy további hivatkozásainak megfelelően a tájékoztatás tartalmilag megfelelő volt-e, és erre való tekintettel a per tárgyát képező fogyasztói szerződés érvényes-e. A perben nem volt vitatott, hogy a nem gazdasági vagy szakmai tevékenység folytatásához gépjármű vásárlása céljából kölcsönt felvevő természetes személy alperes az rPtk. 685. § d) pontja alapján fogyasztónak minősül.
[16] A Kúria az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megítélése tekintetben nem értett egyet a perben eljárt bíróságok egyező jogi álláspontjával. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott tájékoztatás tisztességes volt.
[17] A felperes az eljárás során e körben kizárólag arra hivatkozott, hogy a szerződés II. pontjában, illetve az ÁSZF 6., 7., 8. pontjában írtak megfelelnek a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak. Olyan hivatkozása nem volt, hogy akár szóban, akár írásban például szórólapon, reklámban a fentieken túlmenő tájékoztatást adott volna az alperesnek az adott ügylet kockázatairól. Ilyen adat egyébként a perben más módon sem merült fel. A Kúriának ezért kizárólag a hivatkozott szerződéses, valamint ÁSZF rendelkezései alapján kellett vizsgálnia, hogy a felperes tisztességes tájékoztatást adott-e a kockázatokról.
[18] A Kúria rögzíti, hogy a felperes által nyújtott releváns tájékoztatás csak a szerződés II., valamint az ÁSZF 8. pontjában volt. A 6. pont az árfolyamkockázattal összefüggésben semmilyen tájékoztatást nem adott, a 7. pont a kamat változásait szabályozta, a 6 hónapos LIBOR esetleges változásaira figyelemmel. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a nyújtott, az [1] pontban részletezett információk alapján az alperes számára az egyértelmű volt, vagy az kellett, hogy legyen, miszerint az árfolyam változásának hatásait ő viseli. A hivatkozott rendelkezések azonban nem hívták fel az alperes fogyasztó figyelmét az azzal járó kockázatokra, arra, hogy akár a forint jelentős árfolyamgyengülése is előfordulhat, ami a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, a fogyasztót gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes által állított és bizonyított tájékoztatás nem felelt meg a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában foglaltaknak, illetve az EUB joggyakorlata által kimunkált követelményeknek (például a C-51/17. sz. ügyben hozott ítéletben kifejtetteknek), ezért az tisztességtelen volt.
[19] A felek között létrejött, a felperes követelése alapjául szolgáló szerződés ezért semmis. A semmisség általános jogkövetkezménye az, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, a felek által célzott joghatások nem érhetők el [1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 1. pont]. Az adott kereseti kérelemre tekintettel, amely a semmisség esetleges jogkövetkezményeinek levonására nem irányult, a Kúria a szerződés semmisségének jogkövetkezményéről nem dönthetett.
[20] A Kúria ezért a kereset alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelenségére tekintettel a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.096/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Osztovits András előadó bíró
Dr. Tibold Ágnes bíró
A felperes: C. S.A.
A felperes képviselője: Sátori és Lutter Ügyvédi Iroda., ügyintéző: Dr. Sátori Anna Mária ügyvéd
Az alperes: V. G.
Az alperes képviselője: Dr. Kriston István ügyvéd
A per tárgya: kölcsön megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 45.Pf.636.156/2018/3. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 34.P.303.472/2017/12. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 450.000 (négyszázötvenezer) forint együttes első- és másodfokú, továbbá 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 485.100 (négyszáznyolcvanötezer-egyszáz) forint fellebbezési és 606.300 (hatszázhatezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. január 23-án a felperes jogelődje és az alperes deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződést kötöttek gépjármű vásárlás céljából. A szerződés II. pontjában rögzítették: az alperes tudomásul vette és elfogadta, hogy külföldi deviza választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralevő tőkeösszeg és a törlesztő részletek változhatnak, s a változások kockázatát magára vállalja. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSzF) 8. pontja szerint a külföldi deviza alapú konstrukció választása esetén a forintban kifejezett tőkeösszeg a szerződés időtartama alatt a forint és a külföldi deviza közti OTP Bank Nyrt. által naponta meghatározott deviza árfolyam mozgásoknak megfelelően változik a kölcsönt nyújtó általános szerződési feltételeiben, valamint az üzletszabályzatában közzétettek szerint. A 8. pont - többek között - azt is tartalmazza, hogy a szerződés időtartama alatt a forintban kifejezett tőkeösszeg, valamint következésképpen a jövőben esedékes törlesztőrészlet összege a forint és az ügyfél által választott külföldi deviza közti árfolyamváltozásoknak megfelelően újrakalkulálásra kerülnek, valamint, hogy a hátralevő tőke növekszik a forint leértékelődése esetén és csökken a külföldi devizával szembeni felértékelődése esetén.[2] 2012. május 21-én a felperes a szerződést azonnali hatállyal felmondta az alperes szerződésszegésére hivatkozással.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes módosított keresetében 6.063.321 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felek között érvényesen létrejött kölcsönszerződésben vállalt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 523. §-a szerinti kölcsön visszafizetési kötelezettségének az alperes nem tett eleget.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Pergátló kifogással élt arra hivatkozva, hogy a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető, mert az "árfolyamfogadásból" származik. Érdemi ellenkérelme szerint a perbeli szerződés az rPtk. 205/C. §-ában írt feltételek hiányában nem jött létre, illetve a szerződésben rögzített árfolyam kockázati kikötés miatt nem érvényes.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 6.063.321 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Megítélése szerint az alperes pergátló kifogását azért nem kellett figyelembe venni, mert a kereseti követeléssel szemben felhozott védekezésnek a perbeli tényálláshoz, a konkrét szerződéshez közvetlenül kell kapcsolódnia. Az alperesnek a bírósági úton nem érvényesíthető "árfolyamfogadás" alátámasztására előterjesztett bizonyítási indítványai általános jellegűek voltak, a konkrét perbeli szerződéshez nem kapcsolódtak.[6] Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli szerződés érvényesen létrejött, az eleget tesz az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtaknak. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 210. § (2) bekezdésének megsértéséhez a jogszabály nem fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, erre alapítva az érvénytelenség nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság szerint a szerződés, valamint az ÁSZF hivatkozott rendelkezéseiből az alperes számára egyértelmű volt, hogy az árfolyam kockázatot ő viseli. Mivel az árfolyam kockázatra vonatkozó tájékoztatást a szerződés tartalmazta, ezért nem volt jelentősége a szerződéskötés körülményei vizsgálatának.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a szerződés egyedi része egyértelműen rögzíti, hogy a finanszírozás devizaneme CHF. A II. pont tartalmazza az adósnak azt a nyilatkozatát, hogy az ebből adódó kockázatát magára vállalja. Az ÁSZF 8. pontja éppen ennek, a szerződés egyedi részében is rögzített árfolyamváltozásnak a tőkeösszegre és a törlesztő részletekre gyakorolt hatását fejti ki. A másodfokú bíróság utalt arra is, a felperes jogelődje eleget tett az rHpt. 203. § (6) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségének azzal, hogy az ÁSZF 8. pontjában részletezett tájékoztatást nyújtotta az árfolyamkockázat tartalmáról, a devizaárfolyam és a forint árfolyam egymáshoz viszonyított erősödésének és gyengülésének a törlesztő részletekre gyakorolt hatásáról.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetet elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 2. § (1) bekezdésébe, 130. § (1) bekezdés f) pontjába, 157. § a) pontjába, 163. § (1) bekezdésébe és az rPtk. 204. §-ába ütköző módon jogszabálysértő. Az eljárt bíróságoknak a pergátló kifogást hivatalból kellett volna vizsgálniuk és bizonyítást kellett volna elrendelniük.[9] Az alperes szerint a jogerős ítélet az rPtk.205. § (1)-(2) bekezdése és a 205/C. §-ába ütköző módon is jogszabálysértő. A perbeli szerződés egyedi rendelkezéseiből nem következik az ÁSZF 8. pontjában előírt deviza fizetési többletkötelezettség, ezért a devizafeltételekre mint lényeges szerződési feltételekre vonatkozó kölcsönös akarat hiányában a szerződés nem jött létre.
[10] A jogerős ítélet az rPtk. 209. § (2) bekezdését, 209/A. § (2) bekezdését és az rHpt. 203. §-át is sérti. Az alperes szerint az eljárt bíróságok az rHpt. hivatkozott rendelkezésében előírt deviza árfolyam kockázati kikötés és tájékoztatás kettős tartalmi követelményét tévesen alkalmazták. A konkrét, egyediesített árfolyam kockázati tájékoztatásnak ki kellett volna térnie a nemzeti valuta súlyos leértékelődésének lehetőségére és erre az esetre a gazdasági következményeinek ismertetésére, arra hogy a fogyasztó tényleges és alapos mérlegelés alapján felismerhesse mindennek a pénzügyi kötelezettségeire vonatkozó hatását. E körben hivatkozott az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13., C-186/16. és C-51/17. számú ügyekben meghozott ítéleteiben kifejtettekre is.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta.[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekre tekintettel azt vizsgálta: az eljárt bíróságok eleget tettek-e az alperes pergátló kifogásának elbírálásakor az rPp. hivatkozott rendelkezéseinek. A Kúria utal arra, az alperes pergátló kifogását arra alapította, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója "árfolyamfogadást" tartalmaz, az ebből eredő követelések ezért bírói úton nem érvényesíthetők. Az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványai nem a konkrét szerződésre, hanem a szerződéses konstrukcióra vonatkoztak. A devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. PJE határozat (a továbbiakban: 6/2013. PJE határozat) 1. és 2. pontja meghatározzák a deviza alapú kölcsönszerződések jellegadó sajátosságait: a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik. Az EUB C 312/14. sz. Banif Plus Bank Zrt. kontra Lantos Márton és társa ügyben 2015. december 3-án hozott ítéletében szintén vizsgálta ezt a szerződéses konstrukciót és úgy foglalt állást: a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004. április 21 i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontját akként kell értelmezni, hogy nem tekinthetők e rendelkezés értelmében befektetési szolgáltatásnak vagy tevékenységnek az egy hitelintézet által a devizaalapú kölcsönszerződés rendelkezései értelmében végrehajtott egyes olyan árfolyamműveletek, amelyek során a kölcsön összegét a deviza folyósítás időpontjában alkalmazandó vételi árfolyama alapján rögzítik, és a törlesztőrészletek összegét e devizának az egyes törlesztőrészletek számítása időpontjában alkalmazandó eladási árfolyama alapján határozzák meg. Ennek értelmében ez a szerződéses konstrukció "árfolyamfogadást" nem tartalmaz. Mindezek alapján az eljárt bíróságok helyesen, jogszabálysértés nélkül utasították el az "árfolyamfogadás" tényére vonatkozó bizonyítási indítványokat és egyúttal az alperes pergátló kifogását.
[14] A Kúria egyetértett a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontjával, hogy a perbeli szerződés létrejött, a felek mindazon kérdésekben megállapodtak, amely egy deviza alapú kölcsönszerződés létrejöttéhez szükséges (kölcsön összege, futamideje, kamata, a nyilvántartási devizaneme). A felperes a kölcsönt folyósította, az alperes a törlesztést megkezdte, így jogszerűen nem lehet olyan megállapításra jutni, hogy a szerződés nem jött létre (BH 2018.230.). Ezért a jogerős ítélet az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdésében írtakat nem sérti. Az rPtk. 205/C. §-ának megsértése sem állapítható meg, olyan rendelkezés ugyanis nincs - az alperes által oldalanként aláírt ÁSZF-ben, ilyet az alperes konkrétan nem is jelölt meg -, amely eltérne az egyedi szerződésben írtaktól.
[15] Az árfolyamkockázatot az alperesre telepítő szerződéses rendelkezések tekintetében az alperes kifogásként hivatkozott az rHpt. 203. § (6) bekezdésének sérelmére, valamint az adott tájékoztatás tisztességtelenségére. A Kúria utal arra, az rHpt. 203. § (6) bekezdése valóban előírta, hogy devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a devizahitel kockázatát, arra a lakossági ügyfél figyelmét fel kell hívnia. A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az alperes nem minősülne lakossági ügyfélnek, de ennek nincs is ügydöntő jelentősége. A Kúria ugyanis a 6/2013. PJE határozat 3. pontjában rámutatott: a tájékoztatási kötelezettség megsértéséhez (nem vagy nem a jogszabályoknak megfelelő teljesítéséhez) sem az rPtk., sem az rHpt. nem fűzi a semmiség jogkövetkezményét.
[16] Az alperes e körben előadott védekezésére is figyelemmel nem annak volt jelentősége, hogy a felperes tájékoztatása megfelelt-e az rHpt. rendelkezéseinek, hanem annak, hogy további hivatkozásainak megfelelően a tájékoztatás tartalmilag megfelelő volt-e, és erre való tekintettel a per tárgyát képező fogyasztói szerződés érvényes-e. A perben nem volt vitatott, hogy a nem gazdasági vagy szakmai tevékenység folytatásához gépjármű vásárlása céljából kölcsönt felvevő természetes személy alperes az rPtk. 685. § d) pontja alapján fogyasztónak minősül.
[17] A Kúria az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás megítélése tekintetben nem értett egyet a perben eljárt bíróságok egyező jogi álláspontjával. A perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott tájékoztatás tisztességes volt.
[18] A felperes az eljárás során e körben kizárólag arra hivatkozott, hogy a szerződés II. pontjában, illetve az ÁSzF 6., 7., 8. pontjában írtak megfelelnek a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak. Olyan hivatkozása nem volt, hogy akár szóban, akár írásban pl. szórólapon, reklámban a fentieken túlmenő tájékoztatást adott volna az alperesnek az adott ügylet kockázatairól. Ilyen adat egyébként a perben más módon sem merült fel. A Kúriának ezért kizárólag a hivatkozott szerződéses, valamint ÁSZF rendelkezések alapján kellett vizsgálnia, hogy a felperes tisztességes tájékoztatást adott-e a kockázatokról.
[19] A Kúria rögzíti, hogy a felperes által nyújtott releváns tájékoztatás csak a szerződés II., valamint az ÁSzF 8. pontjában volt. A 6. pont az árfolyamkockázattal összefüggésben semmilyen tájékoztatást nem adott, a 7. pont a kamat változásait szabályozta, a 6 hónapos LIBOR esetleges változásaira figyelemmel. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a nyújtott, az [1] pontban részletezett információk alapján az alperes számára az egyértelmű volt, vagy kellett, hogy legyen, miszerint az árfolyam változásának hatásait ő viseli. A hivatkozott rendelkezések azonban nem hívták fel az alperes fogyasztó figyelmét az azzal járó kockázatokra, arra, hogy akár a forint jelentős árfolyamgyengülése is előfordulhat, ami a fogyasztó által fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, a fogyasztót gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja. A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes által állított és bizonyított tájékoztatás nem felelt meg a 2/2014. PJE határozat 1. pontjában foglaltaknak, illetve az EUB joggyakorlata által kimunkált követelményeknek (pl. a C-51/17. sz. ügyben hozott ítéletben kifejtetteknek), ezért az tisztességtelen volt.
[20] A felek között létrejött, a felperes követelése alapjául szolgáló szerződés ezért semmis. A semmisség általános jogkövetkezménye az, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, a felek által célzott joghatások nem érhetőek el [1/2010. (VI.28.) PK vélemény 1. pont]. Az adott kereseti kérelemre tekintettel, amely a semmisség esetleges jogkövetkezményeinek levonására nem irányult, a Kúria a szerződés semmisségének jogkövetkezményéről nem dönthetett.
[21] A Kúria ezért a kereset alapjául szolgáló kölcsönszerződés érvénytelenségére tekintettel a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Záró rész
[22] A Kúria ítélete alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes felperest az rPp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte - a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései alapján - az alperes elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely az Áfa-t is tartalmazza. Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési- és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 15. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles az államnak - felhívásra - megfizetni.[23] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2020. január 21.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.096/2019.)