adozona.hu
BH 2020.3.85
BH 2020.3.85
Azoknak az állampolgároknak a részére, akik egyik szerződő fél (Ukrajna) területéről a másik szerződő fél (Magyarország) területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam (Magyarország) hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani [1963. évi 16. tvr. (Egyezmény) 9. cikk (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] B. Kormányhivatal 2017. október 24. napján kelt határozatával a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg havi 33 280 forint összegben 2016. november 5. napi folyósítási kezdettel a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikk (1) bekez...
BH 2020.3.85 Azoknak az állampolgároknak a részére, akik egyik szerződő fél (Ukrajna) területéről a másik szerződő fél (Magyarország) területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam (Magyarország) hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani [1963. évi 16. tvr. (Egyezmény) 9. cikk (3) bekezdés].
A tényállás
[1] B. Kormányhivatal 2017. október 24. napján kelt határozatával a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg havi 33 280 forint összegben 2016. november 5. napi folyósítási kezdettel a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikk (1) bekezdése és 5. cikk (1) bekezdése, valamint az Egyezmény végrehajtásáról rendelkező 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet (továbbiakban: MüMr.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2), (4) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, 39. §-a, 22. § (1)-(2), (4), (6)-(7), (9)-(10) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 15-16. §-a és a Tny. 2. számú melléklete alkalmazásával. Megállapította, hogy a felperes áttelepülésének időpontja 2016. november 5. napja. A felperes részére külföldi szerv öregségi nyugellátást állapított meg 2013. február 21-től kezdődően, melynek folyósítását 2016. május 31. napján megszüntette. A felperes Ukrajnában 1970. szeptember 1-től 2013. február 28-ig 37 év 57 nap, Magyarországon 1994. március 10-től 1997. szeptember 10-ig 3 év 186 nap szolgálati időt szerzett, így a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati ideje összesen 1970. szeptember 1-től 2013. február 28-ig 40 év 243 nap. A felperes nyugellátásának összegét a Tny. hivatkozott rendelkezései alapján számította ki azzal, hogy a Tny. 22. § (4) bekezdése értelmében amennyiben a biztosított a Tny. 22. § (1) bekezdésében meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. A rövidebb szolgálati idő alatt a Magyarországon szerzett szolgálati időt kell érteni.[2] B. Kormányhivatala a 2018. február 12. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes Ukrajnából települt át a Magyar Köztársaság területére, ezért kérelmét az Egyezmény 9. cikk (1), (4) bekezdése, a MüMr., valamint a Tny. 12. § (1) bekezdése, 22. § (1), (4) bekezdése alkalmazásával kellett elbírálni. A magyar szabályozás a Magyarországon megszerzett jövedelmekre vonatkozik. A felperes 1994. március 10-től 1997. szeptember 10-ig Magyarországon állt munkaviszonyban, ezért részére az öregségi nyugellátást a magyar jogszabályok alapján a magyar bérek figyelembevételével kellett megállapítani. A felperes átlagkeresete az 1994-1997. években elért keresetei alapján került meghatározásra.
A felperes keresete és az alperes védirata
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kiemelte, hogy a Magyarország területére történő átköltözését követően nem dolgozott, ezért vonatkozásában az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése helyett a 9. cikk (3) bekezdése az irányadó. Előadta, hogy 27 évig tanári munkakörben dolgozott, majd 10 évig a B. Városi Művelődési Ház igazgatója volt, innen ment nyugdíjba, ezért ezen munkaköre és elért jövedelme alapján kellett volna az átlagkeresetét kiszámítani és a nyugdíj összegét megállapítani.[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartása mellett. Előadta, hogy a keresettel támadott határozat megfelel a vonatkozó jogszabályok, így az Egyezmény rendelkezéseinek, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdésének, amelynek értelmében csak a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem vehető figyelembe. A felperes nyugdíjjárulék-alapját pedig csak a Magyarországon szerzett jövedelme képezhette.
A jogerős ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 4. § (1) bekezdése, 2. § (4) bekezdése, a Tny. 20. § (1) bekezdése, 22. § (1) és (4) bekezdése, az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése, 9. cikk (1) és (3) bekezdése alkalmazásával. Rögzítette a bíróság, hogy az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése alkalmazása a perben nem volt vitatott. A bíróság érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése helytálló értelmezésével állapították meg a Tny. rendelkezései alkalmazásával a felperes öregségi nyugellátásának összegét, tekintettel arra, hogy az öregségi nyugellátást annak a szerződő félnek az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint és saját terhére, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van. Az Egyezmény 3. és 4. cikkében [helyesen 9. cikk (3)-(4) bekezdésében] foglalt rendelkezések speciális szabályok, melynek alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a saját állam jogszabályai szerinti átlagkereset számítására nincs mód. A Tny. 20. § (1) bekezdéséből és a 22. § (1) és (4) bekezdéséből következően a Magyarországon szerzett jövedelmeket kell az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset számításánál figyelembe venni; a nyugdíj összegét a megállapított átlagkereset és az elismert szolgálati idő alapján kell megállapítani. A felperes Magyarországon 1994. október 10-től 1997. szeptember 10. napjáig munkaviszonyban dolgozott, munkájáért munkabérben részesült, a magyarországi volt az egyetlen munkaviszonya, ezekben az években a magyarországi keresete biztosította a megélhetését, ezért az alperes helytállóan állapította meg a felperes átlagkeresetét a Magyarországon elért járulékköteles keresetei alapján (Tny. 22. §). A felperes által megjelölt, a felperessel Magyarországon zenészként együtt foglalkoztatott K. J.-nek Magyarországon bejelentett munkaviszonya nem volt, ezért esetében az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése szerinti szakmai átlagkereset szolgált az öregségi nyugdíjszámítás alapjául.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a bíróság az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése, 9. cikk (1), (3)-(4) bekezdése, a Tny. 20. § (1) bekezdése, 22. § (1) és (4) bekezdése helytálló megjelölése mellett téves jogi következtetésre jutott. A szolgálati idő tekintetében a felperes nem vitatta a határozatban megállapított 40 év 243 nap szolgálati időt; a per tárgya az öregségi nyugellátás számítása alapjául szolgáló átlagkereset megállapítása képezte, azaz a bíróságnak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét a Tny. 22. §-a szerint (a Magyarországon 1994. október 10-től 1997. szeptember 10. napjáig szerzett jövedelmek alapján) számított átlagkereset vagy tekintettel arra, hogy Magyarországra történő átköltözését követően már nem dolgozott tovább, az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdésében foglalt, a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell-e kiszámítani. A felperes előadta, hogy Ukrajnában 28 évig tanár, 10 évig művelődésiház-igazgató volt; Magyarországon az átköltözését követően nem dolgozott tovább, ezért "ezen foglalkozások szakmai átlagkeresete alapján kellett volna nyugellátásának összegét kiszámítani". A Tny. viszonylatában az Egyezmény különös szabály, amelynek 9. cikk (3) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz az áttelepülés után munkát nem végző nyugellátást igénylők vonatkozásában. Az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdését a hatóságok és a bíróság tévesen értelmezte, ezért jogsértően alkalmazták a Tny. rendelkezését.[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a társadalombiztosítás kockázatközösségéből adódóan, a szolidaritási elv érvényesülése mellett a biztosítási elemnek van jelentős súlya. Ha a felperes álláspontja helytálló lenne az azt jelentené, hogy a biztosítási elem helyett a szolidaritási elem kapná a hangsúlyt és az érvényesülne az öregségi nyugdíj megállapítása során. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a társadalombiztosítás biztosítási alapon nyugvó ellátást nyújt, amely erősebb a szolidaritási elemmel szemben. Hivatkozott arra az alperes, hogy a magyar munkavállalókkal szemben sem méltányos, ha az öregségi nyugdíj például a felperes esetében a keresetében és a felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontját elfogadva kellene megállapítani.
[8] A felperes zenész kollégája kapcsán utalt arra az alperes, hogy a nyugdíjbiztosítási szerv alaposan megnézi, ellenőrzi, hogy milyen bérek kifizetésére került sor. Az áttelepült nyugdíjasok esetében nincs ilyen ellenőrzési lehetőség, hanem a rendelkezésre álló iratok, rögzített anyagok alapján tudnak döntést hozni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[10] Peradatok szerint a felperes az M. Egyetemen 1975-ben megszerzett diplomáját követően tanárként dolgozott. 1994. március 10. napjától hétvégente pénteken, szombaton és vasárnap F.-en az Sz. Étteremben zenélt a zenekarával munkaviszony keretében, mely munkáért munkabérben részesült. Ez idő alatt Ukrajnában nem volt munkaviszonya. 2000. szeptember 1. napjával helyezkedett el ismételten tanárként, majd 2003. júliustól 2010-ig, majd 2013. február 20-tól 2013. május 7-ig a B.-i Művelődési Központ igazgatója volt. Az ukrán szabályok szerint a felperes 2013. február 23. napjától nyugdíjasnak minősült, munkaviszonya megszűnését követően 2016. május 31. napjáig részesült öregségi nyugdíjban. Felperes Magyarországra kívánt áttelepülni, ezért kezdeményezte az ukrán nyugdíja 2016. június 1. napi hatállyal történő megszüntetését. Az alperes a 2016. szeptember 21. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes a bejelentett cím alatt nem élt életvitelszerűen. A jelen per tárgyát képező hatósági határozatokban a társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy a felperes 2016. november 5. napjával áttelepült Magyarországra, azóta ott él életvitelszerűen.
[11] Az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése értelmében a rokkantsági, öregségi, valamint hozzátartozói nyugellátást annak a szerződő félnek az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint és saját terhére, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van, azaz a nyugellátást annak a szerződő országnak az illetékes nyugdíjbiztosítási szerve állapítja meg és folyósítja a saját belső szabályai alapján, amely területén a nyugdíjigénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában a lakóhelye van. Ez azt jelenti, hogy a két szerződő állam területén szerzett szolgálati időket össze kell számítani. Magyar részről a nyugdíj akkor állapítható meg, ha a magyar szabályok szerinti jogosultsági feltételek teljesülnek, azaz a korhatár betöltéséhez kötött nyugellátás attól az időponttól állapítható meg, amikor a kérelmező a magyar jogszabályok által meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [MüMr. 6. § (1) bekezdés]. Az Egyezmény 9. cikke jogosultsági feltételként rögzíti a nyugellátást megállapító és folyósító országban történő letelepedést és életvitelszerű tartózkodást. A nyugdíj alapját képező átlagkereset összegének meghatározásáról az Egyezmény 9. cikk (3) és (4) bekezdései rendelkeznek. A (3) bekezdés azon személyek vonatkozásában határozza meg a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegének számítási módját, akik az egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére költöztek és az átköltözést követően nem dolgoztak tovább, ezzel szemben a (4) bekezdés azon személyekre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, akik az átköltözést követően a fogadó szerződő fél területén tovább dolgoznak. A Tny. 1. § (2) bekezdése szerint, a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi szerződés, illetve szociálpolitikai egyezmény hatálya alá tartozó személyre a Tny. rendelkezéseit az adott nemzetközi szerződés (egyezmény) szabályai szerint kell alkalmazni, azaz az Egyezmény által szabályozott körben a Tny. szabályai alkalmazásának nincs helye.
[12] Az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése értelmében azoknak az állampolgároknak a részére, akik egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
[13] A felperes nem vitatottan 1994. március 10. és 1997. szeptember 10. napja között Magyarországon munkaviszony keretében dolgozott, azonban ezen időpontban nem, csak 2013. február 21. napján szerzett nyugdíjra jogosultságot; arra sem merült fel adat, hogy a felperes már 2016. november 5. napját megelőzően Magyarországra áttelepült volna. A felperes a magyarországi áttelepülését követően nem dolgozott.
[14] A fentebb kifejtettek szerint az eljárt közigazgatási hatóságok és a bíróság az Egyezmény 9. cikk (1) és (3) bekezdése téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 1994. és 1997. évek közötti időben Magyarországon munkaviszonyban szerzett jövedelme figyelembevételével kell az öregségi nyugdíj összegének számítása alapjául szolgáló átlagkeresetet megállapítani.
[15] A Kúria az alperes felülvizsgálati ellenkérelme kapcsán a következőkre mutat rá: az Egyezmény jelenleg hatályban van, azt Magyarország nem mondta fel, ezért azt a hatóságoknak és a bíróságoknak is alkalmazniuk kell, ezért nem helytálló az alperesnek a magyar állampolgárokkal kapcsolatos méltányossági érvelése sem.
[16] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[17] Az új eljárásban az alperesnek az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése alkalmazásával kell a felperes nyugdíjalapját képező átlagkereset összegét meghatároznia, és az így megállapított átlagkereseti összeg figyelembevételével a Tny. (22. §-a), Tnyvhr. (14. §-a) rendelkezései alkalmazásával a felperest megillető nyugdíj összegét megállapítania.
(Kúria Kfv.X.37.255/2019.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.X.37.255/2019/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Szabó Tibor ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. László Mária jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.108/2018/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.108/2018/14. számú ítéletét az alperes 2018. február 12. napján kelt BP/L556/2266-2/2017. számú másodfokú és a 2017. október 24. napján kelt 37-02108/2017. számú elsőfokú határozataira is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] B. Kormányhivatal 2017. október 24. napján kelt 37-02108/2017. határozatával a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg havi 33.280 forint összegben 2016. november 5. napi folyósítási kezdettel a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikk (1) bekezdése és 5. cikk (1) bekezdése, valamint az Egyezmény végrehajtásáról rendelkező 7/1964. (VIII.30.) MüM rendelet (továbbiakban: MüMr.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2), (4) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, 39. §-a, 22. § (1)-(2), (4), (6)-(7), (9)-(10) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 15.-16. §-a és a Tny. 2. számú melléklete alkalmazásával. Megállapította, hogy a felperes áttelepülésének időpontja 2016. november 5. napja. A felperes részére külföldi szerv öregségi nyugellátást állapított meg 2013. február 21-től kezdődően, melynek folyósítását 2016. május 31. napján megszüntette. A felperes Ukrajnában 1970. szeptember 1-től 2013. február 28-ig 37 év 57 nap, Magyarországon 1994. március 10-től 1997. szeptember 10-ig 3 év 186 nap szolgálati időt szerzett, így a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető szolgálati ideje összesen 1970. szeptember 1-től 2013. február 28-ig 40 év 243 nap. A felperes nyugellátásának összegét a Tny. hivatkozott rendelkezései alapján számította ki azzal, hogy a Tny. 22. § (4) bekezdése értelmében amennyiben a biztosított a Tny. 22. § (1) bekezdésben meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. A rövidebb szolgálati idő alatt a Magyarországon szerzett szolgálati időt kell érteni.[2] B. Kormányhivatala a 2018. február 12. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes Ukrajnából települt át a Magyar Köztársaság területére, ezért kérelmét az Egyezmény 9. cikk (1), (4) bekezdése, a MüMr., valamint a Tny. 12. § (1) bekezdése, 22. § (1), (4) bekezdése alkalmazásával kellett elbírálni. A magyar szabályozás a Magyarországon megszerzett jövedelmekre vonatkozik. A felperes 1994. március 10-től 1997. szeptember 10-ig Magyarországon állt munkaviszonyban, ezért részére az öregségi nyugellátást a magyar jogszabályok alapján a magyar bérek figyelembevételével kellett megállapítani. A felperes átlagkeresete az 1994-1997. években elért keresetei alapján került meghatározásra.
A felperes keresete és az alperes védirata
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kiemelte, hogy a Magyarország területére történő átköltözését követően nem dolgozott, ezért vonatkozásában az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése helyett a 9. cikk (3) bekezdése az irányadó. Előadta, hogy 27 évig tanári munkakörben dolgozott, majd 10 évig a B. Városi Művelődési Ház igazgatója volt, innen ment nyugdíjba, ezért ezen munkaköre és elért jövedelme alapján kellett volna az átlagkeresetét kiszámítani és a nyugdíj összegét megállapítani.[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartása mellett. Előadta, hogy a keresettel támadott határozat megfelel a vonatkozó jogszabályok, így az Egyezmény rendelkezéseinek, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdésének, amelynek értelmében csak a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelem vehető figyelembe. A felperes nyugdíjjárulék alapját pedig csak a Magyarországon szerzett jövedelme képezhette.
A jogerős ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 4. § (1) bekezdése, 2. § (4) bekezdése, a Tny. 20. § (1) bekezdése, 22. § (1) és (4) bekezdése, az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése, 9. cikk (1) és (3) bekezdése alkalmazásával. Rögzítette a bíróság, hogy az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése alkalmazása a perben nem volt vitatott. A bíróság érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése helytálló értelmezésével állapították meg a Tny. rendelkezései alkalmazásával a felperes öregségi nyugellátásának összegét, tekintettel arra, hogy az öregségi nyugellátást annak a szerződő félnek az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint és saját terhére, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van. Az Egyezmény 3. és 4. cikkében [helyesen 9. cikk (3)-(4) bekezdésében] foglalt rendelkezések speciális szabályok, melynek alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a saját állam jogszabályai szerinti átlagkereset számítására nincs mód. A Tny. 20. § (1) bekezdéséből és a 22. § (1) és (4) bekezdéséből következően a Magyarországon szerzett jövedelmeket kell az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset számításánál figyelembe venni; a nyugdíj összegét a megállapított átlagkereset és az elismert szolgálati idő alapján kell megállapítani. A felperes Magyarországon 1994. október 10-től 1997. szeptember 10. napjáig munkaviszonyban dolgozott, munkájáért munkabérben részesült, a magyarországi volt az egyetlen munkaviszonya, ezekben az években a magyarországi keresete biztosította a megélhetését, ezért az alperes helytállóan állapította meg a felperes átlagkeresetét a Magyarországon elért járulék-köteles keresetei alapján [Tny. 22. §]. A felperes által megjelölt, a felperessel Magyarországon zenészként együtt foglalkoztatott K. J.-nek Magyarországon bejelentett munkaviszonya nem volt, ezért esetében az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése szerinti szakmai átlagkereset szolgált az öregségi nyugdíjszámítás alapjául.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint a bíróság az Egyezmény 5. cikk (1) bekezdése, 9. cikk (1), (3)-(4) bekezdése, a Tny. 20. § (1) bekezdése, 22. § (1) és (4) bekezdése helytálló megjelölése mellett téves jogi következtetésre jutott. A szolgálati idő tekintetében a felperes nem vitatta a határozatban megállapított 40 év 243 nap szolgálati időt; a per tárgya az öregségi nyugellátás számítása alapjául szolgáló átlagkereset megállapítása képezte, azaz a bíróságnak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét a Tny. 22. §-a szerint (a Magyarországon 1994. október 10-től 1997. szeptember 10. napjáig szerzett jövedelmek alapján) számított átlagkereset vagy tekintettel arra, hogy Magyarországra történő átköltözését követően már nem dolgozott tovább, az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdésében foglalt, a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell-e kiszámítani. A felperes előadta, hogy Ukrajnában 28 évig tanár, 10 évig művelődési ház igazgató volt; Magyarországon az átköltözését követően nem dolgozott tovább, ezért "ezen foglalkozások szakmai átlagkeresete alapján kellett volna nyugellátásának összegét kiszámítani". A Tny. viszonylatában az Egyezmény különös szabály, amelynek 9. cikk (3) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz az áttelepülés után munkát nem végző nyugellátást igénylők vonatkozásában. Az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdését a hatóságok és a bíróság tévesen értelmezte, ezért jogsértően alkalmazták a Tny. rendelkezését.[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a társadalombiztosítás kockázatközösségéből adódóan, a szolidaritási elv érvényesülése mellett a biztosítási elemnek van jelentős súlya. Ha a felperes álláspontja helytálló lenne az azt jelentené, hogy a biztosítási elem helyett a szolidaritási elem kapná a hangsúlyt és az érvényesülne az öregségi nyugdíj megállapítása során. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a társadalombiztosítás biztosítási alapon nyugvó ellátást nyújt, amely erősebb a szolidaritási elemmel szemben. Hivatkozott arra az alperes, hogy a magyar munkavállalókkal szemben sem méltányos, ha az öregségi nyugdíj például a felperes esetében a keresetében és a felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontját elfogadva kellene megállapítani.
[8] A felperes zenész kollégája kapcsán utalt arra az alperes, hogy a nyugdíjbiztosítási szerv alaposan megnézi, ellenőrzi, hogy milyen bérek kifizetésére került sor. Az áttelepült nyugdíjasok esetében nincs ilyen ellenőrzési lehetőség, hanem a rendelkezésre álló iratok, rögzített anyagok alapján tudnak döntést hozni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[10] Peradatok szerint a felperes az M. Egyetemen 1975-ben megszerzett diplomáját követően tanárként dolgozott. 1994. március 10. napjától hétvégente pénteken, szombaton és vasárnap F.-n a Sz. Étteremben zenélt a zenekarával munkaviszony keretében, mely munkáért munkabérben részesült. Ez idő alatt Ukrajnában nem volt munkaviszonya. 2000. szeptember 1. napjával helyezkedett el ismételten tanárként, majd 2003. júliustól 2010-ig, majd 2013. február 20-tól 2013. május 7-ig a B.-i Művelődési Központ igazgatója volt. Az ukrán szabályok szerint a felperes 2013. február 23. napjától nyugdíjasnak minősült, munkaviszonya megszűnését követően 2016. május 31. napjáig részesült öregségi nyugdíjban. Felperes Magyarországra kívánt áttelepülni, ezért kezdeményezte az ukrán nyugdíja 2016. június 1. napi hatállyal történő megszüntetését. Az alperes a 2016. szeptember 21. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes a bejelentett cím alatt nem élt életvitelszerűen. A jelen per tárgyát képező hatósági határozatokban a társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy a felperes 2016. november 5. napjával áttelepült Magyarországra, azóta ott él életvitelszerűen.
[11] Az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése értelmében a rokkantsági, öregségi, valamint hozzátartozói nyugellátást annak a szerződő félnek az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja saját államának jogszabályai szerint és saját terhére, amelynek területén a jogosultnak a kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye van, azaz a nyugellátást annak a szerződő országnak az illetékes nyugdíjbiztosítási szerve állapítja meg és folyósítja a saját belső szabályai alapján, amely területén a nyugdíj igénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában a lakóhelye van. Ez azt jelenti, hogy a két szerződő állam területén szerzett szolgálati időket össze kell számítani. Magyar részről a nyugdíj akkor állapítható meg, ha a magyar szabályok szerinti jogosultsági feltételek teljesülnek, azaz a korhatár betöltéséhez kötött nyugellátást attól az időponttól állapítható meg, amikor a kérelmező a magyar jogszabályok által meghatározott öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte [MüMr. 6. § (1) bekezdés]. Az Egyezmény 9. cikke jogosultsági feltételként rögzíti a nyugellátást megállapító és folyósító országban történő letelepedést és életvitelszerű tartózkodást. A nyugdíj alapját képező átlagkereset összegének meghatározásáról az Egyezmény 9. cikk (3) és (4) bekezdései rendelkeznek. A (3) bekezdés azon személyek vonatkozásában határozza meg a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegének számítási módját, akik az egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére költöztek és az átköltözést követően nem dolgoztak tovább, ezzel szemben a (4) bekezdés azon személyekre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, akik az átköltözést követően a fogadó szerződő fél területén tovább dolgoznak. A Tny. 1. § (2) bekezdése szerint, a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi szerződés, illetve szociálpolitikai egyezmény hatálya alá tartozó személyre a Tny. rendelkezéseit az adott nemzetközi szerződés (egyezmény) szabályai szerint kell alkalmazni, azaz, az Egyezmény által szabályozott körben a Tny. szabályai alkalmazásának nincs helye.
[12] Az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése értelmében azoknak az állampolgároknak a részére, akik egyik szerződő fél területéről a másik szerződő fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
[13] A felperes nem vitatottan 1994. március 10. és 1997. szeptember 10. napja között Magyarországon munkaviszony keretében dolgozott, azonban ezen időpontban nem, csak 2013. február 21. napján szerzett nyugdíjra jogosultságot; arra sem merült fel adat, hogy a felperes már 2016. november 5. napját megelőzően Magyarországra áttelepült volna. A felperes a magyarországi áttelepülését követően nem dolgozott.
[14] A fentebb kifejtettek szerint az eljárt közigazgatási hatóságok és a bíróság az Egyezmény 9. cikk (1) és (3) bekezdése téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 1994. és 1997. évek közötti időben Magyarországon munkaviszonyban szerzett jövedelme figyelembevételével kell az öregségi nyugdíj összegének számítása alapjául szolgáló átlagkeresetet megállapítani.
[15] A Kúria az alperes felülvizsgálati ellenkérelme kapcsán a következőkre mutat rá: Az Egyezmény jelenleg hatályban van, azt Magyarország nem mondta fel, ezért azt a hatóságoknak és a bíróságoknak is alkalmazniuk kell, ezért nem helytálló az alperesnek a magyar állampolgárokkal kapcsolatos méltányossági érvelése sem.
[16] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[17] Az új eljárásban az alperesnek az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése alkalmazásával kell a felperes nyugdíj alapját képező átlagkereset összegét meghatároznia és az így megállapított átlagkereseti összeg figyelembevételével a Tny. (22. §-a), Tnyvhr. (14. §-a) rendelkezései alkalmazásával a felperest megillető nyugdíj összegét megállapítania.
A döntés elvi tartalma
[18] Azoknak az állampolgároknak a részére, akik egyik szerződő fél (Ukrajna) területéről a másik szerződő fél (Magyarország) területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam (Magyarország) hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani [Egyezmény 9. cikk (3) bekezdés].Záró rész
[19] A felperes az elsőfokú eljárásban felmerült perköltsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúriának arról döntenie nem kellett, a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége viselésére az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.[20] A társadalombiztosítási perek tárgyi költségmentesek a Pp. 81. §-a alapján.
[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés].
Budapest, 2019. május 13.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Kfv.X.37.255/2019.)