adozona.hu
BH 2020.2.53
BH 2020.2.53
Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 18. § (1) bek., 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes üzlethelyiséget vásárolt, az ingatlan vételárát 60 millió Ft + áfa összegben állapították meg, és a szerződésben azt is rögzítették a felek, hogy a fordított adózás szabályai szerint az áfa fizetésére a felperes mint vevő kötelezett.
[2] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny.tv.) 26. § (6) bekezdése alapján kötelezően benyújtandó B400-as adatlapon a felperes 76 200 000 Ft forgalmi értéket jelentett be, melynek alapján az elsőfokú hatóság...
BH 2020.2.53 Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 18. § (1) bek., 70. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes üzlethelyiséget vásárolt, az ingatlan vételárát 60 millió Ft + áfa összegben állapították meg, és a szerződésben azt is rögzítették a felek, hogy a fordított adózás szabályai szerint az áfa fizetésére a felperes mint vevő kötelezett.[2] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny.tv.) 26. § (6) bekezdése alapján kötelezően benyújtandó B400-as adatlapon a felperes 76 200 000 Ft forgalmi értéket jelentett be, melynek alapján az elsőfokú hatóság 2017. augusztus 10. napján kelt 3592386129 számú fizetési meghagyással 3 048 000 Ft-ban határozta meg a felperes által fizetendő illeték összegét.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2017. november 7. napján kelt 2235098394 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy a bejelentett értéktől való eltérésre csak akkor van lehetőség, ha az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi érték ettől eltér. Miután a felperes által bejelentett értéket az adóhatóság forgalmi értékként elfogadta, így nem kellett azt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 70. § (2)-(3) bekezdése szerinti eljárásban megállapítani. A 10/2013. számú közigazgatási elvi határozatban foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogy nem a nettó vagy bruttó vételár, hanem az adózó által bejelentett érték után szabta ki a vagyonszerzési illetéket, az adózónak a B400-as adatlapon a forgalmi értékről megtett nyilatkozata forgalmiérték-bejelentésnek minősült.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az alperesi határozatnak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt hatóság új eljárásra utasítását kérte. A Kúria Kfv. VI.39.084/2010/7. számú ítéletében foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogyha az adóhatóság az Itv. 70. §-a alapján a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadja, nem jogosult azt áfával megnövelni és az így kiszámított forgalmi érték alapján megállapítani a fizetendő illeték összegét.[5] Ha az adóhatóság megítélése szerint a bejelentett forgalmi érték az ingatlan forgalmi értékétől eltér, úgy az Itv. 70. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott eljárásban és összehasonlító adatok alapján köteles a forgalmi értéket rögzíteni. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes nem kísérelte meg feloldani az adásvételi szerződésben megjelölt vételár és a B400-as adatlapon bejelentett forgalmi érték közötti ellentmondást, nem tett eleget az Itv. 70. § (2)-(3) bekezdésével szabályozott kötelezettségének, valamint megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében tényállástisztázási kötelezettségére vonatkozó rendelkezést is. Az illetékhivatalnak az ingatlan valós forgalmi értékét tükröző, az adásvételi szerződésben rögzített 60 millió Ft után kellett volna kiszabnia az illetéket, nem pedig az áfával növelt összeg után.
[6] Az alperes nyilatkozatában határozata indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Nézete szerint az alperes nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdésben foglalt tényállásfeltárási kötelezettségének. Nem a jogszabálynak megfelelően járt el mikor a bejelentett értéket úgy fogadta el, hogy nem tisztázta az adásvételi szerződésen szereplő vételár és a B400-as adatlapon forgalmi értékként bejelentett összegek között fennálló ellentmondást és a B400-as adatlapon szereplő, az általános forgalmi adó összegével növelt forgalmi érték alapján kalkulálta a fizetendő illeték összegét.[8] A peres felek által hivatkozott közigazgatási elvi határozat, valamint eseti döntések nyomán kialakult és töretlen az a bírói gyakorlat, hogy az illetékszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy a bejelentett értéket a forgalmi értékkel növelje vagy csökkentse az adóhatóság, mert önmagában az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség vagy annak hiánya nem vezethet eltérő forgalmi értékek és különböző összegű illetékkötelezettségek megállapításához. A forgalmi érték megállapítása a perbeli ügyben nem az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően történt. Azzal, hogy az alperes meg sem próbálta tisztázni az ellentmondást, nem bizonyította, hogy a bejelentett összeg megfelel a perbeli ingatlan forgalmi értékének. A közigazgatási eljárásban az Itv. 70. § (2) bekezdése szerinti bizonyításra nem került sor, és a perben nem volt arra mód, hogy ezt a bizonyítást a bíróság az alperes helyett lefolytassa, mert ezzel elvonta volna az elsőfokú hatóság hatáskörét, illetőleg a felperes jogorvoslati lehetőségét.
[9] Mindezekre figyelemmel az új eljárásban az alperesnek a perbeli ingatlan forgalmi értéket az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdése szerint kell megállapítani és ennek alapján a vagyonszerzési illetéket kiszabni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása érdekében. Nézete szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, sérti az Itv. 69-70. §-ait, 102. § (1) bekezdés e) pontját, a Pp. 339/A. §, 164. § (1) bekezdését.[11] Az adásvételi szerződésben a szerződő felek az ingatlan vételárát 60 millió Ft + áfa összegben rögzítették, majd ezt követően a B400-as adatlapon a felperes maga jelentette be a 76 200 000 Ft értéket. Ezek alapján iratellenes az a bírósági megállapítás, hogy az alperes számította hozzá az általános forgalmi adót az ingatlan nettó vételárához. Ez a bírósági megállapítás akkor lenne megalapozott, ha a szerződő felek a szerződésben nettó vételárat jelöltek volna meg, majd a B400-as adatlapon azonos érték megjelölése ellenére az alperes az illetékfizetési kötelezettséget a bruttó vételár alapján számolta volna ki.
[12] Az illetékkiszabás alapját képező szerződésekben a szerződő felek a vételár meghatározása során jellemzően feltüntetik a közteherviselés tényét. Az alperes álláspontja szerint kifejezetten ennek feloldására szolgál az adóhatóság által rendszeresített, az Iny.tv. 26. § (6) bekezdése alapján az illetékkiszabásra bejelentés során kötelezően csatolandó és az iratanyag mellékletét képező B400-as adatlap, mely az ingatlan adatainál a forgalmi érték feltüntetését is kéri. A jogügylet földhivatalnál történő bejelentéskor a B400-as adatlapon feltüntetett érték forgalmiérték-bejelentésnek minősül, miután a vagyonszerzőnek kifejezetten forgalmi értéket és nem nettó vagy bruttó vételárat kell bejelentenie. Ebből követően a B400-as adatlapon a tárgyi ingatlannal kapcsolatosan a felperestől származó egyetlen érték mint forgalmi érték került bejelentésre, melyet a felperes 76 200 000 Ft-ban rögzített. Az alperes nem tett egyebet, mint elfogadta ezt az értékbejelentést és az illetéket ezen forgalmi érték alapján határozta meg.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az illeték kiszabásának alapja a felek által megkötött adásvételi szerződésben rögzített vételár kell hogy legyen. Amennyiben a szerződésben és a bejelentésben szereplő forgalmi érték eltér, akkor az alperesnek az őt terhelő tényállástisztázási kötelezettség keretein belül fel kell hívnia az ügyfelet az ellentmondás feloldására. Önmagában is észlelhető volt, hogy az adásvételi szerződésben szereplő nettó vételár, illetőleg a B400-as adatlapon bejelentett forgalmi érték eltérése az áfaösszegből ered, és az adóhatóságnak a nettó vételár alapján kellett volna az illetéket kiszabnia, amennyiben azt forgalmi értékként elfogadja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[15] A közigazgatási bíróság feladata a keresettel támadott határozat jogszerűségének elbírálása a felperes keresetében meghatározott jogszabálysértések mentén. A perbeli esetben a felperes saját maga által bejelentett forgalmi érték alperesi általi elfogadását vitatta, azon az alapon, hogy a szerződéses vételár és a bejelentés közötti ellentmondás feloldása az alperes feladata lett volna.
[16] A forgalmiérték-bejelentés, annak számszerűsítése a bejelentő felet terheli. Az alperes által rendszeresített B400 adatlap kifejezetten tartalmaz egy olyan rovatot, amelyben a szerző félnek nyilatkoznia kell a megszerzett ingatlan forgalmi értékéről, amely akár el is térhet az adásvételi szerződésben megjelölt összegtől. A perbeli esetben a felperes nyilatkozott a forgalmi értékről, azt a szerződésben rögzített 60 milliótól eltérő üzleti értékben jelölte meg. Az adóhatóság ezt a bejelentett értéket nem vonta kétségbe, nem folytatott le az Itv. 70. §-a szerinti eljárást. A forgalmiérték-bejelentési kötelezettségből adódóan és az Itv. 70. §-a előírásaiból következően, az adóhatóságnak nem kell feltárni, illetve hivatalból vizsgálnia, hogy a szerző fél a szerződésben rögzített vételártól miért tért el, mi okozza a két érték különbségét. Ha a bejelentést az adóhatóság elfogadja, úgy az illetékkiszabás alapját ez az érték képezi. Utóbb annak azon az alapon történő vitatása, hogy a felperes a bruttó vételárat jelölte meg, de a tényleges forgalmi érték az áfával csökkentett érték, nem vezethet az alperesi határozat jogszabálysértésének megállapításához. A felperesi tévedés nem teszi az alperesi határozatot egyéb körülmények, tényállási elemek hiányában jogszabálysértővé.
[17] A Kúria álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, mikor az adóhatóságot az Itv. 70. §-a szerinti eljárásra kötelezte, jóllehet ilyen eljárás lefolytatására csak akkor kerülhet sor, ha az adóhatóság a bejelentett forgalmi értéket nem fogadja el. Ilyen azonban a perbeli esetben nem merült fel, az adóhatóság eljárása jogszerű volt.
[18] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.I.35.396/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.396/2018/5.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, dr. Sisák Péter bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Bakos-Horváth Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Horváth Tamás Vilmos ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Tamás Dorottya kamarai jogtanácsos
A per tárgya: illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes 8. szám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.K.33.625/2017/7.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.K.33.625/2017/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 38.900 (harmincnyolcezer-kilencszáz) forint kereseti és 64.800 (hatvannégyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes üzlethelyiséget vásárolt, az ingatlan vételárát 60 millió Ft+ Áfa összegben állapították meg, és a szerződésben azt is rögzítették a felek, hogy a fordított adózás szabályai szerint az áfa fizetésére a felperes, mint vevő kötelezett.[2] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny.tv.) 26. § (6) bekezdés alapján kötelezően benyújtandó B400-as adatlapon a felperes 76.200.000 Ft forgalmi értéket jelentett be, melynek alapján az elsőfokú hatóság 2017. augusztus 10. napján kelt 3592386129 számú fizetési meghagyással 3.048.000 Ft-ban határozta meg a felperes által fizetendő illeték összegét.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2017. november 7. napján kelt 2235098394 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, hogy a bejelentett értéktől való eltérésre csak akkor van lehetőség, ha az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi érték ettől eltér. Miután a felperes által bejelentett értéket az adóhatóság forgalmi értékként elfogadta, így nem kellett azt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 70. § (2)-(3) bekezdése szerinti eljárásban megállapítani. A 10/2013. számú közigazgatási elvi határozatban foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogy nem a nettó vagy bruttó vételár, hanem az adózó által bejelentett érték után szabta ki a vagyonszerzési illetéket, az adózónak a B400-as adatlapon a forgalmi értékről megtett nyilatkozata forgalmi értékbejelentésnek minősült.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az alperesi határozatnak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt hatóság új eljárásra utasítását kérte. A Kúria Kfv. VI.39.084/2010/7. számú ítéletében foglaltakra utalva hangsúlyozta, hogyha az adóhatóság az Itv. 70. § alapján a bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadja, nem jogosult azt áfával megnövelni és az így kiszámított forgalmi érték alapján megállapítani a fizetendő illeték összegét.[5] Ha az adóhatóság megítélése szerint a bejelentett forgalmi érték az ingatlan forgalmi értékétől eltér, úgy az Itv. 70. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott eljárásban és összehasonlító adatok alapján köteles a forgalmi értéket rögzíteni. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes nem kísérelte meg feloldani az adásvételi szerződésben megjelölt vételár és a B400-as adatlapon bejelentett forgalmi érték közötti ellentmondást, nem tett eleget az Itv. 70. § (2)-(3) bekezdésével szabályozott kötelezettségének, valamint megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében tényállás tisztázási kötelezettségére vonatkozó rendelkezést is. Az illetékhivatalnak az ingatlan valós forgalmi értékét tükröző, az adásvételi szerződésben rögzített 60 millió Ft után kellett volna kiszabnia az illetéket, nem pedig az áfával növelt összeg után.
[6] Az alperes nyilatkozatában határozata indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Nézete szerint az alperes nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdésben foglalt tényállás feltárási kötelezettségének. Nem a jogszabálynak megfelelően járt el mikor a bejelentett értéket úgy fogadta el, hogy nem tisztázta az adásvételi szerződésen szereplő vételár és a B400-as adatlapon forgalmi értékként bejelentett összegek között fennálló ellentmondást és a B400-as adatlapon szereplő, az általános forgalmi adó összegével növelt forgalmi érték alapján kalkulálta a fizetendő illeték összegét.[8] A peres felek által hivatkozott közigazgatási elvi határozat, valamint eseti döntések nyomán kialakult és töretlen az a bírói gyakorlat, hogy az illetékszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy a bejelentett értéket a forgalmi értékkel növelje vagy csökkentse az adóhatóság, mert önmagában az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség vagy annak hiánya nem vezethet eltérő forgalmi értékek és különböző összegű illetékkötelezettségek megállapításához. A forgalmi érték megállapítása a perbeli ügyben nem az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően történt. Azzal, hogy az alperes meg sem próbálta tisztázni az ellentmondást, nem bizonyította, hogy a bejelentett összeg megfelel a perbeli ingatlan forgalmi értékének. A közigazgatási eljárásban az Itv. 70. § (2) bekezdés szerinti bizonyításra nem került sor, és a perben nem volt arra mód, hogy ezt a bizonyítást a bíróság az alperes helyett lefolytassa, mert ezzel elvonta volna az elsőfokú hatóság hatáskörét, illetőleg a felperes jogorvoslati lehetőségét.
[9] Mindezekre figyelemmel az új eljárásban az alperesnek a perbeli ingatlan forgalmi értéket az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdése szerint kell megállapítani és ennek alapján a vagyonszerzési illetéket kiszabni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása érdekében. Nézete szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, sérti az Itv. 69-70. §-ait, 102. § (1) bekezdés e) pontját, a Pp. 339/A. §, 164. § (1) bekezdését.[11] Az adásvételi szerződésben a szerződő felek az ingatlan vételárát 60 millió Ft + Áfa összegben rögzítették, majd ezt követően a B400-as adatlapon a felperes maga jelentette be a 76.200.000 Ft értéket. Ezek alapján iratellenes az a bírósági megállapítás, hogy az alperes számította hozzá az általános forgalmi adót az ingatlan nettó vételárához. Ez a bírósági megállapítás akkor lenne megalapozott, ha a szerződő felek a szerződésben nettó vételárat jelöltek volna meg, majd a B400-as adatlapon azonos érték megjelölése ellenére az alperes az illetékfizetési kötelezettséget a bruttó vételár alapján számolta volna ki.
[12] Az illetékkiszabás alapját képező szerződésekben a szerződő felek a vételár meghatározása során jellemzően feltüntetik a közteherviselés tényét. Az alperes álláspontja szerint kifejezetten ennek feloldására szolgál az adóhatóság által rendszeresített, az Iny.tv. 26. § (6) bekezdés alapján az illetékkiszabásra bejelentés során kötelezően csatolandó és az iratanyag mellékletét képező B400-as adatlap, mely az ingatlan adatainál a forgalmi érték feltüntetését is kéri. A jogügylet földhivatalnál történő bejelentéskor a B400-as adatlapon feltüntetett érték forgalmi értékbejelentésnek minősül, miután a vagyonszerzőnek kifejezetten forgalmi értéket és nem nettó vagy bruttó vételárat kell bejelentenie. Ebből követően a B400-as adatlapon a tárgyi ingatlannal kapcsolatosan a felperestől származó egyetlen érték, mint forgalmi érték került bejelentésre, melyet a felperes 76.200.000 Ft-ban rögzített. Az alperes nem tett egyebet, mint elfogadta ezt az értékbejelentést és az illetéket ezen forgalmi érték alapján határozta meg.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az illeték kiszabásának alapja a felek által megkötött adásvételi szerződésben rögzített vételár kell hogy legyen. Amennyiben a szerződésben és a bejelentésben szereplő forgalmi érték eltér, akkor az alperesnek az őt terhelő tényállás tisztázási kötelezettség keretein belül fel kell hívnia az ügyfelet az ellentmondás feloldására. Önmagában is észlelhető volt, hogy az adásvételi szerződésben szereplő nettó vételár, illetőleg a B400-as adatlapon bejelentett forgalmi érték eltérése az áfaösszegből ered, és az adóhatóságnak a nettó vételár alapján kellett volna az illetéket kiszabnia, amennyiben azt forgalmi értékként elfogadja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[15] A közigazgatási bíróság feladata a keresettel támadott határozat jogszerűségének elbírálása a felperes keresetében meghatározott jogszabálysértések mentén. A perbeli esetben a felperes saját maga által bejelentett forgalmi érték alperesi általi elfogadását vitatta, azon az alapon, hogy a szerződéses vételár és a bejelentés közötti ellentmondás feloldása az alperes feladata lett volna.
[16] A forgalmi érték bejelentés, annak számszerűsítése a bejelentő felet terheli. Az alperes által rendszeresített B400 adatlap kifejezetten tartalmaz egy olyan rovatot, amelyben a szerzőfélnek nyilatkoznia kell a megszerzett ingatlan forgalmi értékéről, amely akár el is térhet az adásvételi szerződésben megjelölt összegtől. A perbeli esetben a felperes nyilatkozott a forgalmi értékről, azt a szerződésben rögzített 60 milliótól eltérő üzleti értékben jelölte meg. Az adóhatóság ezt a bejelentett értéket nem vonta kétségbe, nem folytatott le az Itv. 70. § -a szerinti eljárást. A forgalmi érték bejelentési kötelezettségből adódóan és az Itv. 70. §- előírásaiból következően, az adóhatóságnak nem kell feltárni, illetve hivatalból vizsgálnia, hogy a szerző fél a szerződésben rögzített vételártól miért tért el, mi okozza a két érték különbséget. Ha a bejelentést az adóhatóság elfogadja, úgy az illeték kiszabás alapját ez az érték képezi. Utóbb annak azon az alapon történő vitatása, hogy a felperes a bruttó vételárat jelölte meg, de a tényleges forgalmi érték az áfával csökkentett érték, nem vezethet az alperesi határozat jogszabálysértésének megállapításához. A felperesi tévedés nem teszi az alperesi határozatot egyéb körülmények, tényállási elemek hiányában jogszabálysértővé.
[17] A Kúria álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság mikor az adóhatóságot az Itv. 70. §-a szerinti eljárásra kötelezte, jóllehet ilyen eljárás lefolytatására csak akkor kerülhet sor, ha az adóhatóság a bejelentett forgalmi értéket nem fogadja el. Ilyen azonban a perbeli esetben nem merült fel, az adóhatóság eljárása jogszerű volt.
[18] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[19] Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja.Záró rész
[20] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.[21] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alperes kérelme folytán tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. szeptember 19.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, dr. Sisák Péter sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.396/2018.)