adozona.hu
BH 2020.2.52
BH 2020.2.52
Az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a felperes (munkáltató) üzletében tartott ellenőrzés alapján a 2018. április 27. napján kelt határozatával 540 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, mert a munkáltató megsértette 1 fő munkavállaló vonatkozásában a napi munkaidő mértékére vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 99. § (2) bekezdése előírását. Ezen jogsértést megállapító rendelkezését az alperes a 2018. június 15. napján kelt határozatával törölte és 510 000 forintra ...
BH 2020.2.52 Az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §].
A tényállás
[1] Az alperes a felperes (munkáltató) üzletében tartott ellenőrzés alapján a 2018. április 27. napján kelt határozatával 540 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, mert a munkáltató megsértette 1 fő munkavállaló vonatkozásában a napi munkaidő mértékére vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 99. § (2) bekezdése előírását. Ezen jogsértést megállapító rendelkezését az alperes a 2018. június 15. napján kelt határozatával törölte és 510 000 forintra módosította a bírság összegét. A döntés 2. pontjában megállapított jogsértést, amely szerint a munkáltató 17 fő (név szerint felsorolt) munkavállaló tekintetében megsértette a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó Mt. 134. § (1)-(3) bekezdésében foglalt előírásokat, fenntartotta. A határozat 2. pontja indokolása szerint az élelmiszerüzletben az ellenőrzés időpontjában bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás 2017. december 28-31. munkavégzési napokra előzetesen kitöltött munkaidőadatokat tartalmazott; a boltvezető nem tudott nem "tervadatokkal" előzetesen kitöltött, naprakész munkaidő-nyilvántartást bemutatni. A munkaügyi ellenőrzés időpontjában a felperes nem rendelkezett naprakész és valós munkaidő-nyilvántartással, továbbá a bemutatott munkaidő-nyilvántartásban szereplő "terv" munkavégzési időadatok, a beosztásban szereplő "terv" időadatokkal nem mindenben egyeztek meg. A felperes másik üzletében a bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás nem tartalmazta a munkavállalók tárgynapi munkavégzésének kezdő időpontját. Az alperes nem tartotta elfogadhatónak a Kúria EBH 2016.M13. döntésében kifejtett álláspontjára történő felperesi hivatkozást. A felperesnél az ellenőrzés időpontjában a boltvezető az üzletben, a munkaidő-nyilvántartás helyszínén tartózkodott, olyan tényező, amely a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetését akadályozta volna nem merült fel. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése abban az esetben teljesül, ha az eseményszerű, valóságon alapuló és nem utólagosan, a nap végén kerül kitöltésre. Az ellenkező értelmezés nem tenné lehetővé pl. annak érdemi vizsgálatát, hogy egy adott napon mely időpontban kezdődött a munkavégzés, amely időpont egyébként a bérszámfejtés alapjául is szolgálhat. A munkaidő-nyilvántartása a munkáltató kötelessége, objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon a munkavállalók munkavégzésének ideje tekintetében, továbbá azért, hogy a nyilvántartás rendelkezésre álljon. A munkaügyi bírság összegét az alperes arra figyelemmel határozta meg, hogy a szabálytalanság a két munkavégzési helyen 17 fő munkavállalót érintett, továbbá a hatóság az elmúlt 3 évben már szabott ki munkaügyi bírságot a felperes vonatkozásában hasonló jogsértés miatt.A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében a hatósági határozat 2. pontja megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a felperes rendelkezett megfelelő naprakész munkaidő-nyilvántartással. Az Mt. 134. §-a lehetővé teszi, hogy a nyilvántartás az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész átvezetésével kerüljön kitöltésre. Az üzletei vonatkozásában a munkavállalók tényleges munkaidőadatai a tárgynapokon a munkaidő-nyilvántartásban végleges rögzítésre kerültek. A felperes a munkaidő-beosztást és a tényleges munkaidőadatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást az üzletek számítógépén számítógép program segítségével végzi. Az adott munkavégzési napon a boltvezető (vagy a helyettese) a munkaidő-beosztás adatait átmásolja a tényleges munkaidőadatokat tartalmazó jelenléti ívre és naprakészen rögzíti a tényleges munkavégzési időpontokat. A számítógépes program nem zárható le, a munkaidő-beosztásban szereplő munkavállaló napi munkavégzési adatai rögzítésének hiányában. Az eseményszerű munkaidő-nyilvántartás követelménye az Mt. 134. § rendelkezéséből nem következik.[3] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte határozatában foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint döntése a Kúria Mfv.II.10.363/2015. számú határozatának a naprakész munkaidő-nyilvántartás értelmezésével összhangban van, ugyanakkor a felperesnél kialakult gyakorlat a Kúria döntésével ellentétes. A munkáltató által deklarált eljárási rend az ellenőrzés során nem volt megállapítható, a két különböző munkavégzési helyen a munkaidő-nyilvántartás vezetése is eltérő módon történt. Az előre kitöltött munkaidő-nyilvántartás kizárólag akkor fogadható el, ha az egyben munkaidő-beosztás is.
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította az Mt. 134. § (1)-(3) bekezdése és 97. § (4) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, ezért további bizonyítás szükségtelen volt. A munkaidő-nyilvántartás vezetéséről szóló szabályzat értelmében az adatokat a programban a valóságnak megfelelően, naprakészen kell vezetni úgy, hogy a munkavállalók az adataik rögzítését láthassák; napi zárás után a jelenléti ívek adatait nem lehet módosítani. A szabályzat a napi munkaidő-beosztás adatainak a jelenléti ívekben való rögzítésére nem tartalmaz konkrét előírást. Az alperes nem a szabályzat előírásait, hanem a felperesnél a munkaidő-nyilvántartás gyakorlatát értékelte jogsértőnek, ezért a bíróság a jogvita eldöntése szempontjából a szabályzatban foglaltaknak nem tulajdonított jelentőséget.[5] Az ítéleti érvelés szerint az Mt. 134. § (3) bekezdése lehetőséget ad a munkáltató számára annak utólagos igazolására, hogy a munkavállaló az írásban előre közölt munkaidő-beosztás szerint végezte a munkáját és rögzítse az eltéréseket. A beosztástól eltérést naprakészen kell rögzíteni, nem kell naponta jelenléti ívet vezetni. Önmagában az a felperesi gyakorlat, hogy párhuzamosan két nyilvántartást vezetett (munkaidő-beosztás és változásai, valamint a tényleges jelenlét) nem jogellenes. A kiindulási adatot az előre közölt munkaidő-beosztás szolgáltatja, amelynek "minden időpillanatban pontosan megállapíthatónak kell lennie". Az előre rögzített munkaidő-beosztás a feltétele, hogy az attól eltérő, tényleges munkavégzés a jelenléti ívben rögzíthető legyen. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartásokban a munkaidő kezdete és vége időpontok javításai miatt nem állapítható meg a munkaidő-beosztás, és így a jelenléti ívek "kiindulási adatai is bizonytalanok", a felperesnél alkalmazott munkaidő-nyilvántartás gyakorlata az Mt. 134. § (3) bekezdés rendelkezéseinek nem felel meg. A munkaidő-beosztás dokumentációjának hiányossága önmagában is jogellenessé teszi a munkáltató nyilvántartási gyakorlatát; a jelenléti adatoknak a munkanapot követően történő felvitele a hitelesség és a naprakészség követelményeibe ütközik. A munkaidő-beosztást előre, míg a napi munkavégzést a jelenléti íveken naprakészen kell rögzíteni. Nem volt megállapítható, hogy a felperes a munkahelyen történő jelenlét naprakész vezetésének melyik módját választotta, az üzletek gyakorlata eltérő volt. A hivatkozott eseti döntés tényállása a perbeli tényállástól eltérő, ezért az a felperes álláspontja alátámasztására nem alkalmas. Az utólagos javítások miatt nem állapítható meg a tárgynapra vonatkozó munkaidő-beosztás, a jelenléti ívekből pedig az, hogy a munkaidő-beosztás szerinti tervadatokat vagy a tényleges jelenléti adatokat tartalmazzák-e; a felperesi nyilatkozat és az alkalmazott gyakorlat is ellentmond egymásnak; esetenként a felperes a jelenléti adatokat előre rögzítette. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartás az Mt. 134. §-a követelményének nem felelt meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és szükség esetén a bíróság új eljárásra kötelezését kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 85. § (1)-(2) bekezdése és az Mt. 134. § (1)-(3) bekezdése bíróság általi megsértése miatt. A felperes érvelése szerint a jogerős ítéleti megállapításokkal szemben rendelkezett az Mt. 134. §-ban előírtaknak megfelelő naprakész munkaidő-nyilvántartással; a jogszerűen közölt munkaidő-beosztás rendelkezésre állt; a már teljesült munkavégzést a nyilvántartás a valóságnak megfelelően tartalmazta; az üzletvezető nyilatkozni tudott volna arra, hogy a perbeli eset elszigetelt jelenség volt, ezért arra a felperes gyakorlataként nem lehet hivatkozni. A felperes a tényleges munkavégzési adatokat a felmerülés napján rögzítette (EBH 2016.M13.). A bíróság a felülvizsgálni kért határozat tárgyán túlterjeszkedve olyan megállapításokat is tett, amelyek sem a hatósági, sem a peres eljárásban nem kerültek feltárásra, illetve hivatkozásra.[7] A felperes részletesen ismertette az alkalmazott munkaidő-nyilvántartás menetét és módszerét. Kitért arra, hogy az ítéleti megállapítással ellentétben a munkaidő-nyilvántartási szabályzat egyértelműen tartalmazza, hogy a naprakész rögzítés elve alapján a VT Softban a jogosult munkavállaló kizárólag az adott napnak megfelelő állapotot rögzítheti, nincs lehetőség az utólagos javításra, a tárgynaptól eltérő adat rögzítésére. A program nem az utólagos adat felvitelére, hanem a már felvitt adat 48 órán belüli módosítására ad lehetőséget külön területvezetői engedéllyel. A munkaidő-nyilvántartás valósághű vezetését nem teszi kétségessé, ha a munkaidő kezdő időpontja nem közvetlenül a munka kezdetekor kerül rögzítésre. Kiemelte: az alperes nem folytatott le bizonyítást a munkaidő-nyilvántartásban feltüntetett adatok valóságtartalmára, továbbá a munkavégzési időpontok felvezetésének időpontjára sem. A munkaidő-nyilvántartás "eseményszerű" vezetését az Mt. 134. §-a nem írja elő.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Álláspontja szerint a jogerős ítéletet kellően tisztázott és megalapozott tényállás mellett, a hatályos eljárási és anyagi jogszabályok figyelembevételével hozta meg a bíróság. A Kúria EBH 2016.M13. számú döntésében a jelen per tárgyát képező tényállástól jelentősen eltérő jogesetre vonatkozóan fogalmazta meg a munkaidő-nyilvántartás vezetésével kapcsolatos iránymutatását. A felperesi munkáltató külön kezelte a munkaidő-beosztást és a munkaidő-nyilvántartást, azaz az Mt. 134. § (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel nem élt.
[9] Az alperes érvelése szerint garanciális jogok fűződnek a munkaidő-nyilvántartás naprakész és eseményszerű vezetéséhez, mivel több munkavállalót érintő jogsérelem is csak az eseményszerűen vezetett nyilvántartás esetén reprodukálható, illetve zárható ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[11] Az Mt. előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, készenlétével, szabadságával kapcsolatos adatokat [Mt. 134. § (1) bekezdés]. A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a hitelesség, ellenőrizhetőség és naprakészség elvének. A munkaidő-nyilvántartás körében a törvény nem ír elő alaki követelményt, így annak vezetése bármilyen formában történhet, ha kétséget kizáróan tartalmazza az Mt.-ben előírt elemeket. A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának, nem rögzíti feltételként azonban azt, hogy mindennek egy dokumentumban kellene szerepelnie [Mt. 134. § (2) bekezdés].
[12] A peradatok szerint a felperes a munkaidő-beosztást és a tényleges munkaidő adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást az üzletek számítógépén egy számítógépprogram (VT Soft) segítségével végzi. Az adott munkavégzési napon a boltvezető (vagy a helyettese) a munkaidő-beosztás adatait átmásolja a tényleges munkaidőadatokat tartalmazó jelenléti ívre és naprakészen rögzíti a tényleges munkavégzési időpontokat. A számítógépes program nem is zárható le, ha a munkaidő-beosztásban szereplő munkavállaló napi munkavégzési adatai nem kerülnek rögzítésre. A munkaidő-nyilvántartási szabályzatában rögzítettek szerint a VT Softban a jogosult (kijelölt) munkavállaló kizárólag az adott napnak megfelelő állapotot rögzítheti, nincs lehetőség az utólagos javításra, a tárgynaptól eltérő adat rögzítésére, a felvitt adat 48 órán belül módosítható külön területvezetői engedéllyel.
[13] Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartama. Munkanap: általában a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra. A munkaidő-beosztás a munkavállaló munkanapjainak, pihenőnapjainak, esetleges szabadnapjainak, illetve a munkanapon belül a munkaidő kezdő és befejező időpontjának megállapítása. A munkáltató által beosztott és a munkavállaló által ledolgozott munkaidőt a munkáltató köteles nyilvántartani, az adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állni, mégpedig úgy, hogy azokból a munkaidő és a készenlét kezdő és befejező időpontja megállapítható legyen. A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a teljesség, az ellenőrizhetőség (mind a hatóság, mind a munkavállaló részéről),a naprakészség, a hitelesség, és a munkavégzés helyén tartás követelményének. Ez azt jelenti, hogy a munkaidő nyilvántartására a munkavégzéssel egyidejűleg kell, hogy sor kerüljön, a nyilvántartásnak hitelt érdemlően kell tartalmazni minden olyan adatot, ami az elszámolás alapja lehet, megállapítható legyen belőle, hogy a munkáltató megtartott minden a munkaidővel és pihenőidővel kapcsolatos szabályt; a munkaidő-nyilvántartás vezetése a munkáltató kötelessége, a munkáltató objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon, továbbá a munkavégzés helyén rendelkezésre álljon. A munkáltató jelenléti íven igazolja le a ledolgozott munkaórákat, ez alapján számfejti a bért. A munkaidő-nyilvántartás vezetésének megfelelő módja lehet például, ha a munkáltató az egyes munkavállalók munkaidő-beosztását kinyomtatja, azokon a napokon, amikor a munkavállaló a beosztástól eltérően végez munkát, az eltérést a munkaidő végén rávezeti a kinyomtatott lapra, majd ezt egyszer, a hónap végén a munkavállalóval aláíratja.
[14] Az Mt. 134. §-a a munkavállaló védelmét szolgáló szabály. A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg, a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha ennek megfelelően a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még lehetőleg aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli. A munkáltató a munkaidő kezdetét és végső időpontját köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem kerül rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész. Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt (eseményszerű) dokumentálási kötelezettsége nem következik (Mfv. II. 10.363/2015/4., EBH 2016.M13.).
[15] A perbeli esetben a hatósági ellenőrzés napjára vonatkozóan nem merült fel arra adat, hogy az érintett munkavállalóknak - a jelenléti ívben a munkavégzés kezdetekor a kezdő időpont feltüntetése elmulasztása ellenére - az adott munkanapon a munkaidő-beosztása alapján nem kellett volna munkát végeznie, illetve nem merült fel egyéb olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a munkavállalót ténylegesen fenyegető jog- vagy érdeksérelem megállapítására lett volna lehetőség. Az tény, hogy az adott munkavállaló munkavégzése megkezdését követően rövid idővel az elektronikus nyilvántartási rendszer még nem tartalmazta a munkakezdés időpontját önmagában, további bizonyított körülmény hiányában nem ad alapot az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésének megállapítására.
[16] A jogalkotó a naprakészség követelményét írta elő az Mt. 134. §-ában, amely nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A Kúria a hivatkozott EBH-ban adott iránymutatását fenntartja, nem látott indokot az attól való eltérésre a részben eltérő tényállások ellenére sem.
[17] Az egyik üzletben a felperes 2017. december 28-án a jelenléti ívbe a munkaidő-beosztás adatait átmásolta a 2017. december 29-31. napokra. Az előre kitöltött adatok fogalmilag nem lehetnek naprakészek, hiszen olyan időszakra vonatkoznak, amikor a munkavállaló részéről teljesítés még nem történt. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye, így annak ellenőrzése is - a korábban írtakra figyelemmel - csak adott napra vagy a múltra nézve értelmezhető, a jövőre nézve nem.
[18] A felperes helytállóan hivatkozott a kereseti kérelmen túlterjeszkedés tilalma bíróság általi megszegésére a következők szerint. Az alperes két vonatkozásban állapította meg a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos munkáltató kötelezettségek megsértését: egyrészt, 2017. december vége vonatkozásában a nyilvántartás előre kitöltött volt, másrészt 2018. január 23-án, a helyszíni ellenőrzés napján 9 óra 15 perckor az aznapi munkakezdést a nyilvántartás még nem tartalmazta. Az alperes határozata a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok megszegésén túl egyéb jogsértést nem állapított meg, a felperes kereseti kérelme a hatósági határozatban (2. pont) felülvizsgálatára irányult, így a bíróság a Kp. 85. § (1) bekezdése megsértésével a közigazgatási határozat jogszerűségét a kereseti kérelem korlátain túlterjeszkedve vizsgálta.
[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal - a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte.
(Kúria Kfv.X.38.354/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.X.38.354/2018/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanthy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Király Ildikó jogtanácsos
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Borics Attila András járási hivatalvezető-helyettes
A per tárgya: munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 107.K.27.427/2018/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 107.K.27.427/2018/8. számú ítéletét az alperes 2018. június 15. napján kelt BKN/02/113-2862018. számú határozatával módosított 2018. április 27. napján kelt BKN/02/113-23/2018. számú határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezi.Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a felperes (munkáltató) üzletében tartott ellenőrzés alapján a 2018. április 27. napján kelt határozatával 540.000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, mert a munkáltató megsértette 1 fő munkavállaló vonatkozásában a napi munkaidő mértékére vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 99. § (2) bekezdése előírását. Ezen jogsértést megállapító rendelkezését az alperes a 2018. június 15. napján kelt határozatával törölte és 510.000 forintra módosította a bírság összegét. A döntés 2. pontjában megállapított jogsértést, amely szerint a munkáltató 17 fő (név szerint felsorolt) munkavállaló tekintetében megsértette a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó Mt. 134. § (1)-(3) bekezdésében foglalt előírásokat, fenntartotta. A határozat 2. pontja indokolása szerint az élelmiszer üzletben az ellenőrzés időpontjában bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás 2017. december 28.-31. munkavégzési napokra előzetesen kitöltött munkaidő adatokat tartalmazott; a boltvezető nem tudott nem "tervadatokkal" előzetesen kitöltött, naprakész munkaidő-nyilvántartást bemutatni. A munkaügyi ellenőrzés időpontjában a felperes nem rendelkezett naprakész és valós munkaidő-nyilvántartással, továbbá a bemutatott munkaidő-nyilvántartásban szereplő "terv" munkavégzési időadatok, a beosztásban szereplő "terv" időadatokkal nem mindenben egyeztek meg. A felperes másik üzletében a bemutatott tárgyhavi munkaidő-nyilvántartás nem tartalmazta a munkavállalók tárgynapi munkavégzésének kezdőidőpontját. Az alperes nem tartotta elfogadhatónak a Kúria EBH 2016.M13. döntésében kifejtett álláspontjára történő felperesi hivatkozást. A felperesnél az ellenőrzés időpontjában a boltvezető az üzletben, a munkaidő-nyilvántartás helyszínén tartózkodott, olyan tényező, amely a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetését akadályozta volna nem merült fel. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése abban az esetben teljesül, ha az eseményszerű, valóságon alapuló és nem utólagosan, a nap végén kerül kitöltésre. Az ellenkező értelmezés nem tenné lehetővé pl. annak érdemi vizsgálatát, hogy egy adott napon mely időpontban kezdődött a munkavégzés, amely időpont egyébként a bérszámfejtés alapjául is szolgálhat. A munkaidő-nyilvántartása a munkáltató kötelessége, objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon a munkavállalók munkavégzésének ideje tekintetében, továbbá azért, hogy a nyilvántartás rendelkezésre álljon. A munkaügyi bírság összegét az alperes arra figyelemmel határozta meg, hogy a szabálytalanság a két munkavégzési helyen 17 fő munkavállalót érintett, továbbá a hatóság az elmúlt 3 évben már szabott ki munkaügyi bírságot a felperes vonatkozásában hasonló jogsértés miatt.A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében a hatósági határozat 2. pontja megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a felperes rendelkezett megfelelő naprakész munkaidő-nyilvántartással. Az Mt. 134. §-a lehetővé teszi, hogy a nyilvántartás az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész átvezetésével kerüljön kitöltésre. Az üzletei vonatkozásában a munkavállalók tényleges munkaidő adatai a tárgynapokon a munkaidő-nyilvántartásban végleges rögzítésre kerültek. A felperes a munkaidő-beosztást és a tényleges munkaidő adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást az üzletek számítógépén számítógép program segítségével végzi. Az adott munkavégzési napon a boltvezető (vagy a helyettese) a munkaidő-beosztás adatait átmásolja a tényleges munkaidő adatokat tartalmazó jelenléti ívre és naprakészen rögzíti a tényleges munkavégzési időpontokat. A számítógépes program nem zárható le, a munkaidő-beosztásban szereplő munkavállaló napi munkavégzési adatai rögzítésének hiányában. Az eseményszerű munkaidő-nyilvántartás követelménye az Mt. 134. § rendelkezéséből nem következik.[3] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte határozatában foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint döntése a Kúria Mfv.II.10.363/2015. számú határozatának a naprakész munkaidő-nyilvántartás értelmezésével összhangban van, ugyanakkor a felperesnél kialakult gyakorlat a Kúria döntésével ellentétes. A munkáltató által deklarált eljárási rend az ellenőrzés során nem volt megállapítható, a két különböző munkavégzési helyen a munkaidő-nyilvántartás vezetése is eltérő módon történt. Az előre kitöltött munkaidő-nyilvántartás kizárólag akkor fogadható el, ha az egyben munkaidő-beosztás is.
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította az Mt. 134. § (1)-(3) bekezdése és 97. § (4) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, ezért további bizonyítás szükségtelen volt. A munkaidő-nyilvántartás vezetéséről szóló szabályzat értelmében az adatokat a programban a valóságnak megfelelően, naprakészen kell vezetni úgy, hogy a munkavállalók az adataik rögzítését láthassák; napi zárás után a jelenléti ívek adatait nem lehet módosítani. A szabályzat a napi munkaidő-beosztás adatainak a jelenléti ívekben való rögzítésére nem tartalmaz konkrét előírást. Az alperes nem a szabályzat előírásait, hanem a felperesnél a munkaidő-nyilvántartás gyakorlatát értékelte jogsértőnek, ezért a bíróság a jogvita eldöntése szempontjából a szabályzatban foglaltaknak nem tulajdonított jelentőséget.[5] Az ítéleti érvelés szerint az Mt.134. § (3) bekezdése lehetőséget ad a munkáltató számára annak utólagos igazolására, hogy a munkavállaló az írásban előre közölt munkaidő-beosztás szerint végezte a munkáját és rögzítse az eltéréseket. A beosztástól eltérést naprakészen kell rögzíteni, nem kell naponta jelenléti ívet vezetni. Önmagában az a felperesi gyakorlat, hogy párhuzamosan két nyilvántartást vezetett (munkaidő-beosztás és változásai, valamint a tényleges jelenlét) nem jogellenes. A kiindulási adatot az előre közölt munkaidő-beosztás szolgáltatja, amelynek "minden időpillanatban pontosan megállapíthatónak kell lennie". Az előre rögzített munkaidő-beosztás a feltétele, hogy az attól eltérő, tényleges munkavégzés a jelenléti ívben rögzíthető legyen. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartásokban a munkaidő kezdete és vége időpontok javításai miatt nem állapítható meg a munkaidő-beosztás, és így a jelenléti ívek "kiindulási adatai is bizonytalanok", a felperesnél alkalmazott munkaidő-nyilvántartás gyakorlata az Mt. 134. § (3) bekezdés rendelkezéseinek nem felel meg. A munkaidő-beosztás dokumentációjának hiányossága önmagában is jogellenessé teszi a munkáltató nyilvántartási gyakorlatát; a jelenléti adatoknak a munkanapot követően történő felvitele a hitelesség és a naprakészség követelményeibe ütközik. A munkaidő-beosztást előre, míg a napi munkavégzést a jelenléti íveken naprakészen kell rögzíteni. Nem volt megállapítható, hogy a felperes a munkahelyen történő jelenlét naprakész vezetésének melyik módját választotta, az üzletek gyakorlata eltérő volt. A hivatkozott eseti döntés tényállása a perbeli tényállástól eltérő, ezért az a felperes álláspontja alátámasztására nem alkalmas. Az utólagos javítások miatt nem állapítható meg a tárgynapra vonatkozó munkaidő-beosztás, a jelenléti ívekből pedig az, hogy a munkaidő-beosztás szerinti terv adatokat vagy a tényleges jelenléti adatokat tartalmazzák-e; a felperesi nyilatkozat és az alkalmazott gyakorlat is ellentmond egymásnak; esetenként a felperes a jelenléti adatokat előre rögzítette. A felperes által vezetett munkaidő-nyilvántartás az Mt. 134. §-a követelményének nem felelt meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és szükség esetén a bíróság új eljárásra kötelezését kérte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 85. § (1)-(2) bekezdése és az Mt. 134. § (1)-(3) bekezdése bíróság általi megsértése miatt. A felperes érvelése szerint a jogerős ítéleti megállapításokkal szemben rendelkezett az Mt. 134. §-ban előírtaknak megfelelő naprakész munkaidő-nyilvántartással; a jogszerűen közölt munkaidő-beosztás rendelkezésre állt; a már teljesült munkavégzést a nyilvántartás a valóságnak megfelelően tartalmazta; az üzletvezető nyilatkozni tudott volna arra, hogy a perbeli eset elszigetelt jelenség volt, ezért arra a felperes gyakorlataként nem lehet hivatkozni. A felperes a tényleges munkavégzési adatokat a felmerülés napján rögzítette (EBH 2016.M13.). A bíróság a felülvizsgálni kért határozat tárgyán túlterjeszkedve olyan megállapításokat is tett, amelyek sem a hatósági, sem a peres eljárásban nem kerültek feltárásra, illetve hivatkozásra.[7] A felperes részletesen ismertette az alkalmazott munkaidő-nyilvántartás menetét és módszerét. Kitért arra, hogy az ítéleti megállapítással ellentétben a munkaidő-nyilvántartási szabályzat egyértelműen tartalmazza, hogy a naprakész rögzítés elve alapján a VT Softban a jogosult munkavállaló kizárólag az adott napnak megfelelő állapotot rögzítheti, nincs lehetőség az utólagos javításra, a tárgynaptól eltérő adat rögzítésére. A program nem az utólagos adat felvitelére, hanem a már felvitt adat 48 órán belüli módosítására ad lehetőséget külön területvezetői engedéllyel. A munkaidő-nyilvántartás valósághű vezetését nem teszi kétségessé, ha a munkaidő kezdő időpontja nem közvetlenül a munka kezdetekor kerül rögzítésre. Kiemelte: az alperes nem folytatott le bizonyítást a munkaidő-nyilvántartásban feltüntetett adatok valóságtartalmára, továbbá a munkavégzési időpontok felvezetésének időpontjára sem. A munkaidő-nyilvántartás "eseményszerű" vezetését az Mt. 134. §-a nem írja elő.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Álláspontja szerint a jogerős ítéletet kellően tisztázott és megalapozott tényállás mellett, a hatályos eljárási és anyagi jogszabályok figyelembevételével hozta meg a bíróság. A Kúria EBH 2016.M13. számú döntésében a jelen per tárgyát képező tényállástól jelentősen eltérő jogesetre vonatkozóan fogalmazta meg a munkaidő-nyilvántartás vezetésével kapcsolatos iránymutatását. A felperesi munkáltató külön kezelte a munkaidő-beosztást és a munkaidő-nyilvántartást, azaz az Mt. 134. § (3) bekezdésében foglalt lehetőséggel nem élt.
[9] Az alperes érvelése szerint garanciális jogok fűződnek a munkaidő-nyilvántartás naprakész és eseményszerű vezetéséhez, mivel több munkavállalót érintő jogsérelem is csak az eseményszerűen vezetett nyilvántartás esetén reprodukálható, illetve zárható ki.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[11] Az Mt. előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, készenlétével, szabadságával kapcsolatos adatokat [Mt. 134. § (1) bekezdés]. A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a hitelesség, ellenőrizhetőség és naprakészség elvének. A munkaidő-nyilvántartás körében a törvény nem ír elő alaki követelményt, így annak vezetése bármilyen formában történhet, ha kétséget kizáróan tartalmazza az Mt.-ben előírt elemeket. A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának, nem rögzíti feltételként azonban azt, hogy mindennek egy dokumentumban kellene szerepelnie [Mt. 134. § (2) bekezdés].
[12] A peradatok szerint a felperes a munkaidő-beosztást és a tényleges munkaidő adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartást az üzletek számítógépén egy számítógép program (VT Soft) segítségével végzi. Az adott munkavégzési napon a boltvezető (vagy a helyettese) a munkaidő-beosztás adatait átmásolja a tényleges munkaidő adatokat tartalmazó jelenléti ívre és naprakészen rögzíti a tényleges munkavégzési időpontokat. A számítógépes program nem is zárható le, ha a munkaidő-beosztásban szereplő munkavállaló napi munkavégzési adatai nem kerülnek rögzítésre. A munkaidő-nyilvántartási szabályzatában rögzítettek szerint a VT Soft-ban a jogosult (kijelölt) munkavállaló kizárólag az adott napnak megfelelő állapotot rögzítheti, nincs lehetőség az utólagos javításra, a tárgynaptól eltérő adat rögzítésére, a felvitt adat 48 órán belül módosítható külön területvezetői engedéllyel.
[13] Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartama. Munkanap: általában a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra. A munkaidő-beosztás a munkavállaló munkanapjainak, pihenőnapjainak, esetleges szabadnapjainak, illetve a munkanapon belül a munkaidő kezdő és befejező időpontjának megállapítása. A munkáltató által beosztott és a munkavállaló által ledolgozott munkaidőt a munkáltató köteles nyilvántartani, az adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állni, mégpedig úgy, hogy azokból a munkaidő és a készenlét kezdő és befejező időpontja megállapítható legyen. A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a teljesség, az ellenőrizhetőség (mind a hatóság, mind a munkavállaló részéről),a naprakészség, a hitelesség, és a munkavégzés helyén tartás követelményének. Ez azt jelenti, hogy a munkaidő nyilvántartására a munkavégzéssel egyidejűleg kell, hogy sor kerüljön, a nyilvántartásnak hitelt érdemlően kell tartalmazni minden olyan adatot, ami az elszámolás alapja lehet, megállapítható legyen belőle, hogy a munkáltató megtartott minden a munkaidővel és pihenőidővel kapcsolatos szabályt; a munkaidő-nyilvántartás vezetése a munkáltató kötelessége, a munkáltató objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon, továbbá a munkavégzés helyén rendelkezésre álljon. A munkáltató jelenléti íven igazolja le a ledolgozott munkaórákat, ez alapján számfejti a bért. A munkaidő-nyilvántartás vezetésének megfelelő módja lehet például, ha a munkáltató az egyes munkavállalók munkaidő-beosztását kinyomtatja, azokon a napokon, amikor a munkavállaló a beosztástól eltérően végez munkát, az eltérést a munkaidő végén rávezeti a kinyomtatott lapra, majd ezt egyszer, a hónap végén a munkavállalóval aláíratja.
[14] Az Mt. 134. §-a a munkavállaló védelmét szolgáló szabály. A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg, a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha ennek megfelelően a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még lehetőleg aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli. A munkáltató a munkaidő kezdetét és végső időpontját köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem kerül rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész. Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt (eseményszerű) dokumentálási kötelezettsége nem következik (Mfv. II. 10.363/2015/4., EBH. 2016.M13.).
[15] A perbeli esetben a hatósági ellenőrzés napjára vonatkozóan nem merült fel arra adat, hogy az érintett munkavállalóknak - a jelenléti ívben a munkavégzés kezdetekor a kezdőidőpont feltüntetése elmulasztása ellenére - az adott munkanapon a munkaidő-beosztása alapján nem kellett volna munkát végeznie, illetve nem merült fel egyéb olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a munkavállalót ténylegesen fenyegető jog vagy érdeksérelem megállapítására lett volna lehetőség. Az tény, hogy az adott munkavállaló munkavégzése megkezdését követően rövid idővel az elektronikus nyilvántartási rendszer még nem tartalmazta a munkakezdés időpontját önmagában, további bizonyított körülmény hiányában nem ad alapot az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésének megállapítására.
[16] A jogalkotó a naprakészség követelményét írta elő az Mt. 134. §-ban, amely nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A Kúria a hivatkozott EBH-ban adott iránymutatását fenntartja, nem látott indokot az attól való eltérésre a részben eltérő tényállások ellenére sem.
[17] Az egyik üzletben a felperes 2017. december 28-án a jelenléti ívbe a munkaidő-beosztás adatait átmásolta a 2017. december 29.-31. napokra. Az előre kitöltött adatok fogalmilag nem lehetnek naprakészek, hiszen olyan időszakra vonatkoznak, amikor a munkavállaló részéről teljesítés még nem történt. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye, így annak ellenőrzése is - a korábban írtakra figyelemmel - csak adott napra vagy a múltra nézve értelmezhető, a jövőre nézve nem.
[18] A felperes helytállóan hivatkozott a kereseti kérelmen túlterjeszkedés tilalma bíróság általi megszegésére a következők szerint. Az alperes két vonatkozásban állapította meg a munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos munkáltató kötelezettségek megsértését: egyrészt, 2017. december vége vonatkozásában a nyilvántartás előre kitöltött volt, másrészt 2018. január 23-án, a helyszíni ellenőrzés napján 9 óra 15 perckor az aznapi munkakezdést a nyilvántartás még nem tartalmazta. Az alperes határozata a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályok megszegésén túl egyéb jogsértést nem állapított meg, a felperes kereseti kérelme a hatósági határozatban (2. pont) felülvizsgálatára irányult, így a bíróság a Kp. 85. § (1) bekezdése megsértésével a közigazgatási határozat jogszerűségét a kereseti kérelem korlátain túlterjeszkedve vizsgálta.
[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal - a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte.
A döntés elvi tartalma
[20] Az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető.Záró rész
[21] A felperes az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e körben a Kp. 35. § (1) bekezdése által alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdés rendelkezése alapján mellőzte a határozathozatalt.[22] Az elsőfokú peres és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli (Itv. 5. §).
[23] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el [Kp. 115. § (2) bekezdés és 114. § (1) bekezdés].
Budapest, 2019. március 11.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Kfv.X.38.354/2018.)