adozona.hu
BH 2020.2.51
BH 2020.2.51
A hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a munkatársaival az emberi méltóság és a függelmi viszonyok tiszteletben tartásával érintkezni. E kötelezettsége megsértése esetén megalapozottan nem hivatkozhat a véleménynyilvánítás jogára [a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 102. § (1) bekezdés i) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. augusztus 16-tól került kinevezésre az alperes Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Objektumvédelmi Főosztály állományába kiemelt főreferens, majd kiemelt főelőadó beosztásba. A felperes 2016. február 5-én időszakos pszichológiai alkalmassági vizsgálaton vett részt, amelynek elvégzését megelőzően az elöljárója megkereste a vizsgálatot végző szakpszichológust és aggodalmát fejezete ki a felperes munkavégzése kapcsán. A vizsgálat során elvégzett pszichológiai tesztek ere...
BH 2020.2.51 A hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a munkatársaival az emberi méltóság és a függelmi viszonyok tiszteletben tartásával érintkezni. E kötelezettsége megsértése esetén megalapozottan nem hivatkozhat a véleménynyilvánítás jogára [a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 102. § (1) bekezdés i) pont].
A tényállás
[1] A felperes 2013. augusztus 16-tól került kinevezésre az alperes Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Objektumvédelmi Főosztály állományába kiemelt főreferens, majd kiemelt főelőadó beosztásba. A felperes 2016. február 5-én időszakos pszichológiai alkalmassági vizsgálaton vett részt, amelynek elvégzését megelőzően az elöljárója megkereste a vizsgálatot végző szakpszichológust és aggodalmát fejezete ki a felperes munkavégzése kapcsán. A vizsgálat során elvégzett pszichológiai tesztek eredményei alapján az eljáró szakpszichológus kiegészítő tesztek felvételét tartotta szükségesnek, amivel szemben felperes a nemtetszését fejezte ki. 2016. március 25-én az eljáró szakpszichológus tájékoztatta felperest, hogy a vizsgálata alkalmatlan minősítéssel zárult. A felperes ekkor emelt hangon közölte a pszichológussal, hogy a szakvélemény szakmaiatlan, csak azt teszi, amit a vezetőség mondott neki. Ezt követően még mindig emelt hangon kifejezve nemtetszését, kiment a rendelőből, majd 20 perc elteltével visszatért, átvette az értékelést és meghallgatta annak indokolását. A történtekről és annak előzményeiről a szakpszichológus 2016. március 30-án feljegyzést készített. A másodfokú pszichológusi vizsgálat, majd azt követően az elsőfokú felülvizsgálatot végző bizottság (FÜV) is a felperes alkalmatlansága mellett foglalt állást. A másodfokú felülvizsgálati bizottság határozata ezzel szemben alkalmasnak minősítette a felperest.[2] A 2016. február 5-én és március 25-én történtek kapcsán a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, mely a felperes tartós távollétére (keresőképtelenség) tekintettel felfüggesztésre került. A fegyelmi eljárás folytatására 2016. szeptember 29-én került sor, amelynek eredményeként a fegyelmi jogkört gyakorló a 2016. december 5-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes megszegte a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakat, ezért megrovás fenyítéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a 2016. február 5-én végzett pszichológiai alkalmassági vizsgálat több olyan problémát jelzett, amely miatt kiegészítő tesztek felvétele vált szükségessé. A vizsgálatot végző szakpszichológus ezt közölte felperessel, aki ezen felháborodott, megalázónak tartotta az eljárást, sértegette a szakpszichológust, feljelentéssel fenyegetőzött és azzal gyanúsította, hogy ez nem szakmai döntés, csak azt teszi, amit a vezetés mondott neki. 2016. március 25-én az elsőfokú pszichológiai alkalmassági vizsgálat "alkalmatlan" minősítésének közlésekor a pszichológus fölé magasodva kiabálva fenyegetőzött, hogy büntetőeljárást kezdeményez ellene, majd ordítva kirohant az épületből és visszatérését követően is csak "hosszabb kötözködés" után írta alá a vizsgálat minősítő lapját. A fegyelmi határozat indokolása kifejezetten rögzíti azt, hogy felperessel szemben a fenti cselekményei miatt indult fegyelmi eljárás, amelynek során 11 tanú meghallgatására került sor, és 3 tanú alátámasztotta a szakpszichológus által elmondottakat. Mindezek alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelemsértést elkövette, mivel a munkatársával nem az emberi méltóság tiszteletben tartásával érintkezett.
Kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a fegyelmi határozattal szemben előterjesztett panasza elutasítását követően benyújtott keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését. Elsődlegesen eljárási hibára hivatkozott, amely szerint nem derült ki a fegyelmi eljárás során, hogy konkrétan mely magatartás volt az, amellyel megvalósította a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak megszegését. Érdemben hivatkozott arra, hogy részéről nem történt vétkes kötelezettségszegés.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy az érdemben is megalapozott fegyelmi határozatot az eljárási szabályok megtartásával hozta meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság elsődlegesen azt vizsgálata, hogy az alperes egyértelműen meghatározta-e a fegyelmi vétség alapjául szolgáló felperesi magatartást. E körben megállapította, hogy az eljárás alapjául szolgáló pszichológusi feljegyzés tartalmából, az eljárás menetéből, az annak során elé tárt bizonyítékokból, valamint a határozatban rögzített tényállásból a felperes számára egyértelműen ki kellett tűnnie annak, hogy konkrétan mely cselekményeit és miért tartja sérelmesnek az alperes. Ez egyrészt az a kifejezésmód (kiabálás, fenyegetés) volt, ahogyan megnyilvánult felperes, másrészt az a felperesi kijelentés, amely szerint a szakpszichológusi eljárás szakmaiatlan volt és csak a vezetői utasításnak tett eleget. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy e körben a felperes nem vitatta azt, hogy a terhére rótt kijelentések elhangzottak, így tényként rögzítette, hogy a pszichológiai minősítést szakmaiatlannak titulálta, büntetőeljárás kezdeményezését helyezte kilátásba és azt állította, hogy a szakpszichológus csak azt teszi, amit a vezetőség mondott neki. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy "nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy felperes ordítozott, kizárólag az nyert bizonyítást, hogy a hangját felemelte". Álláspontja szerint ez az adott helyzetben érthető volt, ennek az emelt hangnemnek a használata nem valósította meg az emberi méltóság sérelmét. Nem állapította meg a bíróság az emberi méltóság megsértését a szakmaiatlanságra utalás, valamint a büntetőeljárás kilátásba helyezése kapcsán sem. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet szerint a felperesnek az a kijelentése, hogy a szakpszichológus "csak azt teszi, amit a vezetés mond neki", olyan tényállítás, amely valótlansága esetén alkalmas arra, hogy a szakpszichológus megítélését kedvezőtlenül befolyásolja, szakmai tekintélyét aláássa. Tekintettel arra, hogy a felperes ennek az állításnak a valóságtartalmát a perben nem tudta bizonyítani, a bíróság megállapította, hogy a kijelentésével megsértette a munkatársa emberi méltóságát.[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a fenyítést kiszabó határozat egyértelműen tartalmazza azt, hogy az alperes a felperes terhére rótta azt a kijelentést is, amely szerint nem szakmai döntést hozott, hanem csak azt tette, amit a vezetés mondott neki. Ezt figyelembe véve nem fogadható el az a felperesi érvelés, hogy a fegyelmi eljárás során és a fegyelmi határozatban sem jelölték meg konkrétan a terhére rótt magatartást. Az, hogy a fegyelmi határozat nem részletezi azt, hogy milyen módon eredményezi az adott kijelentés az emberi méltóság sérelmét, nem szolgálhat a hatályon kívül helyezés alapjául. A jogerős ítélet szerint a felperesi kijelentés valóságtartalmának bizonyítása során az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve jutott arra a megállapításra, hogy az nem valós. A felperes e kijelentésével nem véleményt nyilvánított, hanem egy adott esemény megtörténtére vonatkozó tényt állított, amelyet a per során nem tudott kétséget kizáró módon igazolni, így a kijelentése sértő és alkalmas arra, hogy a pszichológus szakmai és emberi megítélését kedvezőtlenül befolyásolja függetlenül attól, hogy tényleges hátránnyal járt-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatalát.[8] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Hszt. 204. § (1) bekezdését, továbbá a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdését, amikor nem vették figyelembe azt, hogy az alperes nem jelölte meg konkrétan a fegyelmi eljárás során, hogy a felperes mely magatartása szolgált "vétkes kötelezettségszegésként".
[9] A felülvizsgálati kérelem szerint "a felperesi magatartás értékelése körében" is jogszabálysértőek az ítéletek, mivel a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakba, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §-ába ütköznek. A jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy azon kijelentése, amely szerint a pszichológus csak azt teszi, amit a vezetés mondott, nem véleménynyilvánítás. A 30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint "a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi". A sérelmezett kijelentés nem több, mint objektív tényekből levont szubjektív következtetés volt, felperes azt a véleménynyilvánítási szabadságával élve tette, nem hordoz olyan tartalmat, amely indokolatlanul bántó vagy sértő lenne, így az emberi méltóság sérelme nem állapítható meg ennek kapcsán sem.
[10] A sérelmezett kijelentésre négyszemközt került sor, az nyilvánvalóan véleményt tükrözött, nem volt indokolatlanul sértő, lealacsonyító, nem okozott erkölcsi kárt sem. Mivel a pszichológuson kívül más nem hallotta, így nem változott hátrányosan a pszichológus szakmai megítélése sem.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Hszt. 204. § (1) bekezdésének, valamint a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdésének a megsértésére annak kapcsán, hogy alperes nem jelölte meg konkrétan mely magatartása szolgált vétkes kötelezettségszegés alapjául.
[13] A Hszt. 204. § (1) bekezdése szerint a fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás alá vont személy javára és terhére szolgáló körülményeket egyaránt fel kell deríteni, ennek keretében be kell szerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat is. Bizonyítékként felhasználható más hatósági, valamint a bírósági eljárásban keletkezett irat vagy egyéb bizonyíték.
[14] A 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdése a perbeli időszakban úgy rendelkezett, hogy fenyítést kiszabni csak a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekménnyel elkövetett és kétséget kizáróan bizonyított tényeken alapuló vétkes kötelezettségszegés miatt, a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a vétkesség fokának, valamint az enyhítő és súlyosító körülményeknek együttes értékelése alapján lehet.
[15] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a fegyelmi eljárás során nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésének indokául szolgálhatna. A jogerős ítélet megalapozott hivatkozása szerint a fegyelmi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a fenyítés alkalmazására a 2016. február 5-én és 2016. március 25-én tanúsított felperesi magatartás miatt került sor, amelyek között nevesítve lett az is, hogy a szakpszichológust azzal gyanúsította, hogy nem szakmai döntést hozott, hanem azt tette, amit a vezetés mondott neki. A felperes a bírósági eljárás során maga sem hivatkozott arra, hogy nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát bármelyik olyan cselekménye, amelyik később a fegyelmi határozatban nevesítve lett.
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában, továbbá a Ptk. 2:42. §-ában foglaltakat is, mivel az a kijelentése, hogy a szakpszichológus vonatkozásában nem szakmai döntést hozott, hanem "azt tette, amit a vezetés mondott neki" nem egy tényállítás, hanem csupán szabad véleménynyilvánítás volt, amely nem volt sem "indokolatlanul sértő, megalázó vagy lealacsonyító".
[17] A Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontja szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a munkatársaival az emberi méltóság és a függelmi viszonyok tiszteletben tartásával érintkezni.
[18] A Ptk. 2:42. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 2:43. §-a nevesíti a személyiségi jogok egy részét, köztük a becsület és a jó hírnév megsértését. A törvény fenti rendelkezéseihez fűzött indokolás szerint az emberi méltósághoz való jog minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog anyajoga.
[19] A felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott - hatályát vesztett - 30/1992. (V. 26.) AB határozat szerint is "a szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe nem vezet arra, hogy ez a jog korlátozhatatlan lenne. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál." Így, tehát az emberi méltóság a véleménynyilvánítási szabadság korlátja lehet.
[20] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 227. §-ában foglaltakra tekintettel a becsület megsértésére alkalmas lehet a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata.
[21] Jelen esetben a felperes az események sorozatából (a szakpszichológus és felperes elöljárójának a vizsgálatát megelőző beszélgetésének ténye) levont egy következtetést, amelynek valóságtartalmáról maga sem bizonyosodott meg, és ezt a következtetést, amely valójában az ő véleménye volt, négyszemközt közölte a pszichológussal. A fent kifejtettek figyelembevételével az ilyen jellegű - nyilvánosságot nem kapott - véleménynyilvánítás is alkalmas lehet arra, hogy az érintett emberi méltóságát sértse. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a munkáját lelkiismeretesen a szakmája szabályainak megfelelően végző személy önbecsülését joggal sérti az, ha egy munkatársa azt feltételezi róla, hogy az irányadó szabályok figyelmen kívül hagyásával, vezetői utasításra hozza meg a döntését.
[22] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.128/2019.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.128/2019/3.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Suba Ildikó előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Horváth Zsolt ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Ficzkó-Juhász Bernadett jogi előadó
A per tárgya: fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.307/2018/4.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 69.M.324/2017/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.307/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. augusztus 16-tól került kinevezésre az alperes Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság Objektumvédelmi Főosztály állományába kiemelt főreferens, majd kiemelt főelőadó beosztásba. Felperes 2016. február 5-én időszakos pszichológiai alkalmassági vizsgálaton vett részt, amelynek elvégzését megelőzően az elöljárója megkereste a vizsgálatot végző szakpszichológust és aggodalmát fejezete ki a felperes munkavégzése kapcsán. A vizsgálat során elvégzett pszichológiai tesztek eredményei alapján az eljáró szakpszichológus kiegészítő tesztek felvételét tartotta szükségesnek, amivel szemben felperes a nemtetszését fejezte ki. 2016. március 25-én az eljáró szakpszichológus tájékoztatta felperest, hogy a vizsgálata alkalmatlan minősítéssel zárult. Felperes ekkor emelt hangon közölte a pszichológussal, hogy a szakvélemény szakmaiatlan, csak azt teszi, amit a vezetőség mondott neki. Ezt követően még mindig emelt hangon kifejezve nemtetszését, kiment a rendelőből, majd 20 perc elteltével visszatért, átvette az értékelést és meghallgatta annak indokolását. A történtekről és annak előzményeiről a szakpszichológus 2016. március 30-án feljegyzést készített. A másodfokú pszichológusi vizsgálat, majd azt követően az elsőfokú felülvizsgálatot végző bizottság (FÜV) is a felperes alkalmatlansága mellett foglalt állást. A másodfokú felülvizsgálati bizottság határozata ezzel szemben alkalmasnak minősítette a felperest.[2] A 2016. február 5-én és március 25-én történtek kapcsán a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, mely a felperes tartós távollétére (keresőképtelenség) tekintettel felfüggesztésre került. A fegyelmi eljárás folytatására 2016. szeptember 29-én került sor, amelynek eredményeként a fegyelmi jogkört gyakorló a 2016. december 5-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes megszegte a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakat, ezért megrovás fenyítéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a 2016. február 5-én végzett pszichológiai alkalmassági vizsgálat több olyan problémát jelzett, amely miatt kiegészítő tesztek felvétele vált szükségessé. A vizsgálatot végző szakpszichológus ezt közölte felperessel, aki ezen felháborodott, megalázónak tartotta az eljárást, sértegette a szakpszichológust, feljelentéssel fenyegetőzött és azzal gyanúsította, hogy ez nem szakmai döntés, csak azt teszi, amit a vezetés mondott neki. 2016. március 25-én az elsőfokú pszichológiai alkalmassági vizsgálat "alkalmatlan" minősítésének közlésekor a pszichológus fölé magasodva kiabálva fenyegetőzött, hogy büntetőeljárást kezdeményez ellene, majd ordítva kirohant az épületből és visszatérését követően is csak "hosszabb kötözködés" után írta alá a vizsgálat minősítő lapját. A fegyelmi határozat indokolása kifejezetten rögzíti azt, hogy felperessel szemben a fenti cselekményei miatt indult fegyelmi eljárás, amelynek során 11 tanú meghallgatására került sor, és 3 tanú alátámasztotta a szakpszichológus által elmondottakat. Mindezek alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelemsértést elkövette, mivel a munkatársával nem az emberi méltóság tiszteletben tartásával érintkezett.
Kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a fegyelmi határozattal szemben előterjesztett panasza elutasítását követően benyújtott keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését. Elsődlegesen eljárási hibára hivatkozott, amely szerint nem derült ki a fegyelmi eljárás során, hogy konkrétan mely magatartás volt az, amellyel megvalósította a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak megszegését. Érdemben hivatkozott arra, hogy részéről nem történt vétkes kötelezettségszegés.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy az érdemben is megalapozott fegyelmi határozatot az eljárási szabályok megtartásával hozta meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság elsődlegesen azt vizsgálata, hogy az alperes egyértelműen meghatározta-e a fegyelmi vétség alapjául szolgáló felperesi magatartást. E körben megállapította, hogy az eljárás alapjául szolgáló pszichológusi feljegyzés tartalmából, az eljárás menetéből, az annak során elé tárt bizonyítékokból, valamint a határozatban rögzített tényállásból a felperes számára egyértelműen ki kellett tűnnie annak, hogy konkrétan mely cselekményeit és miért tartja sérelmesnek az alperes. Ez egyrészt az a kifejezésmód (kiabálás, fenyegetés) volt, ahogyan megnyilvánult felperes, másrészt az a felperesi kijelentés, amely szerint a szakpszichológusi eljárás szakmaiatlan volt és csak a vezetői utasításnak tett eleget. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy e körben a felperes nem vitatta azt, hogy a terhére rótt kijelentések elhangzottak, így tényként rögzítette, hogy a pszichológiai minősítést szakmaiatlannak titulálta, büntetőeljárás kezdeményezését helyezte kilátásba és azt állította, hogy a szakpszichológus csak azt teszi, amit a vezetőség mondott neki. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy "nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy felperes ordítozott, kizárólag az nyert bizonyítást, hogy a hangját felemelte". Álláspontja szerint ez az adott helyzetben érthető volt, ennek az emelt hangnemnek a használata nem valósította meg az emberi méltóság sérelmét. Nem állapította meg a bíróság az emberi méltóság megsértését a szakmaiatlanságra utalás, valamint a büntetőeljárás kilátásba helyezése kapcsán sem. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet szerint a felperesnek az a kijelentése, hogy a szakpszichológus "csak azt teszi, amit a vezetés mond neki", olyan tényállítás, amely valótlansága esetén alkalmas arra, hogy a szakpszichológus megítélését kedvezőtlenül befolyásolja, szakmai tekintélyét aláássa. Tekintettel arra, hogy a felperes ennek az állításnak a valóságtartalmát a perben nem tudta bizonyítani, a bíróság megállapította, hogy a kijelentésével megsértette a munkatársa emberi méltóságát.[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a fenyítést kiszabó határozat egyértelműen tartalmazza azt, hogy az alperes a felperes terhére rótta azt a kijelentést is, amely szerint nem szakmai döntést hozott, hanem csak azt tette, amit a vezetés mondott neki. Ezt figyelembe véve nem fogadható el az a felperesi érvelés, hogy a fegyelmi eljárás során és a fegyelmi határozatban sem jelölték meg konkrétan a terhére rótt magatartást. Az, hogy a fegyelmi határozat nem részletezi azt, hogy milyen módon eredményezi az adott kijelentés az emberi méltóság sérelmét, nem szolgálhat a hatályon kívül helyezés alapjául. A jogerős ítélet szerint a felperesi kijelentés valóságtartalmának bizonyítása során az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve jutott arra a megállapításra, hogy az nem valós. A felperes e kijelentésével nem véleményt nyilvánított, hanem egy adott esemény megtörténtére vonatkozó tényt állított, amelyet a per során nem tudott kétséget kizáró módon igazolni, így a kijelentése sértő és alkalmas arra, hogy a pszichológus szakmai és emberi megítélését kedvezőtlenül befolyásolja függetlenül attól, hogy tényleges hátránnyal járt-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő új határozat hozatalát.[8] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Hszt. 204. § (1) bekezdését, továbbá a 11/2006. (III.14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdését, amikor nem vették figyelembe azt, hogy az alperes nem jelölte meg konkrétan a fegyelmi eljárás során, hogy a felperes mely magatartása szolgált "vétkes kötelezettségszegésként".
[9] A felülvizsgálati kérelem szerint "a felperesi magatartás értékelése körében" is jogszabálysértőek az ítéletek, mivel a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakba, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42 §-ába ütköznek. A jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy azon kijelentése, amely szerint a pszichológus csak azt teszi, amit a vezetés mondott, nem véleménynyilvánítás. A 30/1992. (V.26.) AB határozat szerint "a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték és igazságtartalmára tekintet nélkül védi". A sérelmezett kijelentés nem több, mint objektív tényekből levont szubjektív következtetés volt, felperes azt a vélemény-nyilvánítási szabadságával élve tette, nem hordoz olyan tartalmat, amely indokolatlanul bántó vagy sértő lenne, így az emberi méltóság sérelme nem állapítható meg ennek kapcsán sem.
[10] A sérelmezett kijelentésre négyszemközt került sor, az nyilvánvalóan véleményt tükrözött, nem volt indokolatlanul sértő, lealacsonyító, nem okozott erkölcsi kárt sem. Mivel a pszichológuson kívül más nem hallotta, így nem változott hátrányosan a pszichológus szakmai megítélése sem.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Hszt. 204. § (1) bekezdésének, valamint a 11/2006. (III.14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdésének a megsértésére annak kapcsán, hogy alperes nem jelölte meg konkrétan mely magatartása szolgált vétkes kötelezettségszegés alapjául.
[13] A Hszt. 204. § (1) bekezdése szerint a fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás alá vont személy javára és terhére szolgáló körülményeket egyaránt fel kell deríteni, ennek keretében be kell szerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat is. Bizonyítékként felhasználható más hatósági, valamint a bírósági eljárásban keletkezett irat vagy egyéb bizonyíték.
[14] A 11/2006. (III.14.) BM rendelet 29. § (2) bekezdése a perbeli időszakban úgy rendelkezett, hogy fenyítést kiszabni csak a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekménnyel elkövetett és kétséget kizáróan bizonyított tényeken alapuló vétkes kötelezettségszegés miatt, a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a vétkesség fokának, valamint az enyhítő és súlyosító körülményeknek együttes értékelése alapján lehet.
[15] Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a fegyelmi eljárás során nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésének indokául szolgálhatna. A jogerős ítélet megalapozott hivatkozása szerint a fegyelmi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a fenyítés alkalmazására a 2016. február 5-én és 2016. március 25-én tanúsított felperesi magatartás miatt került sor, amelyek között nevesítve lett az is, hogy a szakpszichológust azzal gyanúsította, hogy nem szakmai döntést hozott, hanem azt tette, amit a vezetés mondott neki. A felperes a bírósági eljárás során maga sem hivatkozott arra, hogy nem képezte a fegyelmi eljárás tárgyát bármelyik olyan cselekménye, amelyik később a fegyelmi határozatban nevesítve lett.
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontjában, továbbá a Ptk. 2:42 §-ában foglaltakat is, mivel az a kijelentése, hogy a szakpszichológus vonatkozásában nem szakmai döntést hozott, hanem "azt tette, amit a vezetés mondott neki" nem egy tényállítás, hanem csupán szabad véleménynyilvánítás volt, amely nem volt sem "indokolatlanul sértő, megalázó vagy lealacsonyító".
[17] A Hszt. 102. § (1) bekezdés i) pontja szerint a hivatásos állomány tagja a szolgálat ellátásával összefüggésben köteles a munkatársaival az emberi méltóság és a függelmi viszonyok tiszteletben tartásával érintkezni.
[18] A Ptk. 2:42 § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 2:43 §-a nevesíti a személyiségi jogok egy részét, köztük a becsület és a jó hírnév megsértését. A törvény fenti rendelkezéseihez fűzött indokolás szerint az emberi méltósághoz való jog minden nevesített és nem nevesített személyiségi jog anyajoga.
[19] A felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott - hatályát vesztett - 30/1992. (V.26.) AB határozat szerint is " a szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe nem vezet arra, hogy ez a jog korlátozhatatlan lenne. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál". Így, tehát az emberi méltóság a vélemény-nyilvánítási szabadság korlátja lehet.
[20] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 227. §-ában foglaltakra tekintettel a becsület megsértésére alkalmas lehet a sértett munkakörének ellátásával összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata.
[21] Jelen esetben a felperes az események sorozatából (a szakpszichológus és felperes elöljárójának a vizsgálatát megelőző beszélgetésének ténye) levont egy következtetést, amelynek valóságtartalmáról maga sem bizonyosodott meg, és ezt a következtetést, amely valójában az ő véleménye volt, négyszemközt közölte a pszichológussal. A fent kifejtettek figyelembevételével az ilyen jellegű - nyilvánosságot nem kapott - vélemény-nyilvánítás is alkalmas lehet arra, hogy az érintett emberi méltóságát sértse. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a munkáját lelkiismeretesen a szakmája szabályainak megfelelően végző személy önbecsülését joggal sérti az, ha egy munkatársa azt feltételezi róla, hogy az irányadó szabályok figyelmen kívül hagyásával, vezetői utasításra hozza meg a döntését.
[22] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
Záró rész
[23] A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek költsége nem merült fel, így a Kúria az erről történő rendelkezést a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte.[24] A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 359/A. §-a alapján az állam viseli.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. október 30.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.128/2019.)