adozona.hu
BH 2020.2.39
BH 2020.2.39
Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő [2013. évi V. tv. (Pt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes mint eladó 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38 400 000 forint [11 000 000 forint telek, 27 400 000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7 640 000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000...
BH 2020.2.39 Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:60. § (2) bek., 6:579. § (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint eladó 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38 400 000 forint [11 000 000 forint telek, 27 400 000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7 640 000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000 forintot 2016. január 30-ig, 1 920 000 forintot 2016. április 1-jéig. A felperesek a fizetési kötelezettségüket teljesítették, az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a keresetükben az alperes kötelezését kérték 3 984 290 forint és 2016. február 1-jétől késedelmi kamat megfizetésére elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítása (a 7 640 000 forint foglaló 6 316 523 forintra, a 13 440 000 forint vételárrész 11 111 789 forintra, a 1 920 000 forint vételárrész 1 587 398 forintra történő csökkentése); másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címen. A keresetüket arra alapították, hogy a 2016. január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. törvény) szerint a 2016. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5%-a.[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szerződés teljesítéssel megszűnt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:60. § (2) bekezdése alapján szerződésmódosításnak nincs helye, a kereset a 6:579. § (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogalap nélküli gazdagodás címen sem alapos. A felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38 400 000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. Az elsőfokú bíróság szerint a jogszabályváltozás miatt az alperes helyesen számolt el a felperesekkel. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfatartalmuk és ennek folytán az Áfa. törvény 83. §-a alapján meghatározható nettó vételárrész. Az Áfa. törvény 59. § (1) bekezdés, 84. § (2) bekezdés b) pont alkalmazásával a 2015-ben átvett foglaló áfatartalma 27%. Az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott igazságügyi adószakértő véleményét nem fogadta el ítélkezése alapjául, mert a vételárrészletek áfatartalmának kérdését a pénzügyi jogszabályok mentén közelítette meg. A bíróságnak azonban a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből kell kiindulnia, az alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki. A felperesek szakértői bizonyítási indítványát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (4) bekezdése alapján elutasította, miután jogkérdésben kellett állást foglalnia.[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa. törvény módosításának jogpolitikai céljait. 2016. január 1-jétől az áfa 5%-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a 2015. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfafizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp. 221. §-a szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[9] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa. törvény 1. §-a értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölé rendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az Áfa. törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az áfakulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél - a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes - közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfacsökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat - akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból - módosítják-e (2016/14. Adózási kérdés I. 5). Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §].
[10] Az alperes pénzbeli marasztalására - a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére - irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] (2) bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
[11] Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmiadó-alany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték-változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált.
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.866/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.VI.21.866/2018/4.
A tanács tagjai: dr. Kollár Márta a tanács elnöke
dr. Kocsis Ottilia előadó bíró
dr. Puskás Péter bíró
A felperes: H. S. I. rendű
H. V. II. rendű
A felperes képviselője: Dr. Orosz Krisztina Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Orosz Krisztina ügyvéd (1111 Budapest, Budafoki út 17/c.)
Az alperes: M. B. Kft.
Az alperes képviselője: Dr. Szedlár Anna Ügyvédi Iroda
ügyintéző: dr. Szedlár Anna ügyvéd (1114 Budapest, Bartók Béla út 15/c.)
A per tárgya: vételár visszafizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.001/2018/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Ráckevei Járásbíróság 15.P.21.994/2016/34.
Rendelkező rész
- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.- Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint eladó 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlanra és azon értékesítési céllal épülő, 130,91 m2 összterületű lakóépületre. A felpereseknek a bruttó 38.400.000 forint [11.000.000 forint telek, 27.400.000 forint felépítmény] vételárat a szerződés aláírásakor foglalóként fizetett 7.640.000 forintot meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15.360.000 forintot 2015. december 10-ig, 13.440.000 forintot 2016. január 30-ig, 1.920.000 forintot 2016. április 1-jéig. A felperesek a fizetési kötelezettségüket teljesítették, az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperesek a keresetükben az alperes kötelezését kérték 3.984.290 forint és 2016. február 1-jétől késedelmi kamat megfizetésére elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítása [a 7.640.000 forint foglaló 6.316.523 forintra, a 13.440.000 forint vételárrész 11.111.789 forintra, a 1.920.000 forint vételárrész 1.587.398 forintra történő csökkentése]; másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címen. A keresetüket arra alapították, hogy a 2016. január 1-jétől hatályos 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa törvény) szerint a 2016. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5 %-a.[3] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a szerződés teljesítéssel megszűnt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:60. § (2) bekezdése alapján szerződésmódosításnak nincs helye, a kereset a 6:579. § (1)-(2) bekezdésben szabályozott jogalap nélküli gazdagodás címen sem alapos. A felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38.400.000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. Az elsőfokú bíróság szerint a jogszabályváltozás miatt az alperes helyesen számolt el a felperesekkel. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfa tartalmuk és ennek folytán az Áfa törvény 83. § alapján meghatározható nettó vételárrész. Az Áfa törvény 59. § (1) bekezdés, 84. § (2) bekezdés b) pont alkalmazásával a 2015-ben átvett foglaló áfa tartalma 27 %. Az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott igazságügyi adószakértő véleményét nem fogadta el ítélkezése alapjául, mert a vételár részletek áfa tartalmának kérdését a pénzügyi jogszabályok mentén közelítette meg. A bíróságnak azonban a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből kell kiindulnia, az alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki. A felperesek szakértői bizonyítási indítványát a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (4) bekezdése alapján elutasította, miután jogkérdésben kellett állást foglalnia.[5] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetésével. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa törvény módosításának jogpolitikai céljait. 2016. január 1-jétől az áfa 5 %-ra történt csökkentésének nincs jelentősége. A felek a szerződésüket nem módosították, a teljesített szerződést a bíróság nem módosíthatta. A bruttó vételárban történt megállapodásra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a foglalót a végszámla ellenértékébe vagy a 2015. évben megfizetett teljesítésbe kell elszámolni. A felpereseknek a szerződés szerinti bruttó összeget kellett megfizetni. A fizetési kötelezettségüket nem érinti az a körülmény, hogy az áfa fizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát. Az elsőfokú bíróság a szükségtelen bizonyítási indítványokat helyesen utasította el, indokolási kötelezettségének a Pp. 221. § szerint eleget tett. A nem releváns bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság is elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Megsértett jogszabályként megjelölték a Ptk. 6:60. § (2), a 6:579. §-át, a 6:185. § (2), az Áfa tv. 59. § (1), a Pp. 206. § (1), a 221. § (1) bekezdését, a Tanács 2006. november 28-i, a közös hozzáadott-értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA-irányelv) 73. cikkét. A bíróság által történő szerződésmódosítás kapcsán azt hangsúlyozták, hogy annak a teljesítés nem lehet gátja, a jogalkalmazásnak összhangban kell állnia a jogalkotás szociálpolitikai céljával, a 2015. évi CCXII. törvény 23-25. §-hoz fűzött indokolással: a cél a vevők helyzetének megkönnyítése, ezzel a lakásvásárlás felélénkítése, és nem a cégek nyereségének növelése azzal, hogy az állam átmenetileg lemond az áfa-bevétel egy részéről. A jogalap nélküli gazdagodás címen az indokolatlan vagyoneltolódás megtérítésének nem akadálya a szerződésben kikötött bruttó vételár. Az alperes bevétele, teljesítésének ellenértéke a nettó+áfa vagy bruttó ár esetében egyaránt az áfa nélküli nettó összeg. A szerződésszerű teljesítéshez, a számla kibocsátásához elengedhetetlen a vételárrészletek megbontása adóalap (nettó) és áfa összegre. Az Áfa tv. 10. § d) pontjának megfelelő termékértékesítés esetén az áfa a szerződésben kikötött vételár részeként, mint kötelező tartalmi elem automatikusan a szerződés tartalmává válik. A "bruttó" összeg megbontása körében polgári jogi megállapodásnak nincs helye, az Áfa törvény szabályozza az adóalap, az áfa fogalmát. A bruttó árból a törvény erejénél fogva következik a nettó + áfa megbontása. Az Áfa törvény 70. § (1) bekezdése kizáró rendelkezése ellenére az alperes az áfa változásból eredő különbözetet beépítette az adó alapjába, ezzel a nettó árbevételét 2.217.344 forinttal növelte meg. Ugyanis az áfa csökkentés eredményeként az adóalap változatlan maradt, a bruttó ár csökkent 2.660.813 forinttal, az alperes ezzel megkárosította a felpereseket. Az alperes szerződéses akarata is a bruttó vételár 27 % áfával csökkentett ellenértékére terjedt ki. A felek ügyleti akarata csak az "alkuképes" nettó ellenértékre terjedhet ki, így a felek közötti elszámolás és az adó alapja csak a nettó vételár lehet. Az alperes javára történő vagyoneltolódásra a szerződés nem adhat jogalapot, hiszen az áfa mértéke kívül esik a szerződési szabadság körén. Az uniós szabályozásból is következően alperes számára a vételárból az adóalap bír relevanciával, az képezi a teljesítése ellenértékét. Az áfa kulcs változása folytán a kialkudott vételár - azaz adóalap - érintése nélkül kell az új áfa kulccsal meghatározni a vevők által teljesítendő összeget. Az alperes a 2015-ben kifizetett foglaló kapcsán is köteles a felszámított 27 % áfa-ból az 5 %-on felüli összeget megtéríteni, mert a foglalót csak a szerződés 2016-ban történt teljesítésekor lehetett az ellenértékbe beszámítani [Ptk. 6:185. § (2) bekezdése]. A foglalót nem terheli áfa fizetési kötelezettség, ezért azt nem kell számlázni. Az eljárt bíróságok jogértelmezése ellentétes a HÉA-irányelv 73. cikkében írtakkal, amikor az adóalap, vagyis az alperesi teljesítés ellenértékének részévé teszi a jogszabály-módosítás okán keletkező áfa különbözetet. A felperesek indítványozták az Európai Unió Bíróságától az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 267. cikke alapján előzetes döntéshozatal kezdeményezését HÉA irányelv 73. cikk értelmezése, a következő kérdés megválaszolása érdekében: az ún. 'bruttó vételár'-at rögzítő szerződés esetén a szociálpolitikai célú új lakóingatlanok értékesítése körében bevezetett kedvezményes és a korábbi áfa kulcs különbözete növeli a teljesítés ellenértékét, azaz az adóalapot?[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A Kúria az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította. Az EUMSz 267. cikke szerint "az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) a Szerződések értelmezése; b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést". A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati kérelem folytán az ügyben ilyen kérdés nem merült fel.[9] A jelen polgári jogi, szerződéses kötelmi jogvitában a felperes marasztalási igényéről, pénzfizetésre kötelezés iránti kereseti kérelme alaposságáról az annak jogi alapjaként megjelölt, a keresettel érvényesített polgári anyagi jog, a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] alkalmazásával kell határozni. Az áfa mértékének jogszabályi módosítása, mint releváns tényállás csupán alátámasztani hivatott a kereseti kérelmet, és a keresettel érvényesített jogot, a kereseti igény jogi alapját, azaz a petitum és a jogállítás ténybeli alapja. Ezért uniós jogi aktusként a HÉA-irányelv 73. cikkének értelmezése nem szükséges, a felperes által a felülvizsgálati kérelmében felvetett kérdés a jelen polgári ügy eldöntése szempontjából nem releváns. Ezért a Kúria a Pp. 155/A. § (2) bekezdése alapján az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásnak végzéssel történő kezdeményezésére nem látott lehetőséget.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. 1:1. § [A törvény hatálya] rendelkezése értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az Áfa törvény 1. § értelmében az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölérendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti az áfa törvénynek a felperesek által kereseti követelése ténybeli alátámasztására felhozott módosítása, az Áfa kulcs mértékének a csökkentése. A felperes által a keresete megalapozására felhívott adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél - a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személy felperes - közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfa-csökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy az eljárt bíróságok szerint helyesen megítélt, bruttó összegben meghatározott vételárat - akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból - módosítják-e [2016/14. Adózási kérdés I. 5)]. Ez következik az alkotmányos védelem alatt álló szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással [a lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet 8/A. §].
[12] Az alperes pénzbeli marasztalására - a kifizetett vételár részbeni visszafizetésére - irányuló elsődleges kereseti kérelem anyagi jogi megalapozására a felperesek téves jogszabály-értelmezéssel jelölték meg a Ptk. 6:60. § [Jogszabály által meghatározott szerződési tartalom] (2) bekezdését, így az nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére sem. Ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását, azaz a jogszabály által okozott szerződésmódosítás annulálását, megsemmisítését célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. A perbeli esetben erről szó sincs, hiszen a felperesek éppen az általános forgalmi adó mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
[13] Ugyancsak nem vezethetett az alperes marasztalására a másodlagos jogcímen érvényesített kereseti kérelem sem a Ptk. 6:579. § [Jogalap nélküli gazdagodás] (1) bekezdésének törvényi tényállása, az alperes által a felpereseknek visszatérítendő előny hiányában. Ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. A peres felek polgári jogi jogviszonyában a szerződésükben kikötött vételár megfizetése [Ptk. 6:215. § (1) bekezdés], azaz a vevő felperesek szerződésszerű teljesítése nem tartozatlan fizetés és az általános forgalmi adóalany alperes adófizetési kötelezettségét érintő adómérték változás folytán okafogyott szolgáltatássá sem vált.
[14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[15] A felperesek a Pp. 270. § (1), a 78. § (1) bekezdés alapján kötelesek az alperes ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5)-(6) bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[17] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pont zárja ki.
Budapest, 2019. szeptember 24.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró
(Kúria Pfv.VI.21.866/2018/4.)