adozona.hu
BH 2019.5.131
BH 2019.5.131
A kereskedelmi ügynöki szerződésnek az a kikötése, amely a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnését követő időre csak a fenntartott biztosítási szerződések figyelembevételével állapítja meg a díjra való jogosultságot, és a megszűnt biztosítási szerződések esetén objektív alapon teremt lehetőséget a már kifizetett ügynöki megbízási díj visszakövetelésére, nem ütközik jogszabályba, a jó erkölcsöt sem sérti és nem tisztességtelen [2000. évi CXVII. tv. (Küsz tv.) 12. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (2
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2007. július 25-én függő biztosításközvetítői (ügynöki) tevékenység ellátásával bízta meg az egyéni vállalkozó alperest. A szerződés 6.1. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a megbízottnak a megbízási díj csak a jogszerűen megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár. A szerződés 6.1.1. pontja szerint a megbízott által kötött szerződés a jogviszony keretében akkor minősül fenntartottnak, ha a biztosítási szerződés a megbízó mindenkor hatályos jutalékszabál...
BH 2019.5.131 A kereskedelmi ügynöki szerződésnek az a kikötése, amely a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnését követő időre csak a fenntartott biztosítási szerződések figyelembevételével állapítja meg a díjra való jogosultságot, és a megszűnt biztosítási szerződések esetén objektív alapon teremt lehetőséget a már kifizetett ügynöki megbízási díj visszakövetelésére, nem ütközik jogszabályba, a jó erkölcsöt sem sérti és nem tisztességtelen [2000. évi CXVII. tv. (Küsz tv.) 12. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (2) bek. 209. § (5) bek. 221. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. július 25-én függő biztosításközvetítői (ügynöki) tevékenység ellátásával bízta meg az egyéni vállalkozó alperest. A szerződés 6.1. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a megbízottnak a megbízási díj csak a jogszerűen megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár. A szerződés 6.1.1. pontja szerint a megbízott által kötött szerződés a jogviszony keretében akkor minősül fenntartottnak, ha a biztosítási szerződés a megbízó mindenkor hatályos jutalékszabályzata által meghatározott időtartamon át hatályban marad. A szerződés 6.1.2. pontja kimondta, hogy ha a megbízott által kötött biztosítási szerződés a 6.1.1. pontban meghatározott időtartam előtt megszűnik, a megbízott díjazásra nem tarthat igényt, illetve a már kifizetett megbízási díjat köteles visszatéríteni a megbízónak (jogosulatlan megbízási díj). Az ezzel kapcsolatos szabályokat a szerződés 7. 4. és 10.2.6. pontjában megerősítették.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében - a peres felek között megszűnt megbízás jogkövetkezményeként - az alperes által kötött, de a jutalékszabályzatban meghatározott idő előtt megszűnt szerződések után összesen 7 455 219 forint és késedelmi kamata jogosulatlan megbízási díj visszafizetésére kérte kötelezni az alperest.[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az ügynöki szerződést nem a felperes nevében képviseletre jogosult személyek írták alá. A jutalékszabályzat, az általános szerződési feltételek (ÁSZF) és igazgatói utasítások érvényesen nem jöttek létre, mert azokon aláírás nem szerepel, ezért okiratnak sem tekinthetők. Nem állapítható meg továbbá az sem, hogy tartalmukról arra jogosultak döntöttek-e. E hiányosságok miatt az ügynöki megbízás lényeges tartalmi eleme, a megbízási díjban való megállapodás hiányzik, ezért a megbízási szerződés nem jött létre, őt jóhiszemű, megbízás nélküli ügyvivőként jutalék-visszafizetési kötelezettség nem terheli. Arra is hivatkozott, hogy a felperes jutalékszabályzatát a szerződéskötés előtt nem ismerte meg, azt el nem fogadta, az irányadó jutalék-visszaírási szabályok jogszabályi rendelkezésektől lényegesen eltérő mivoltára a felperes nem hívta fel a figyelmet, ezért azok nem váltak a szerződés részévé. A szerződés 6.1.1. és 6.1.2., 7.4. és 10.2.6. pontjai semmisek, mert jogszabályba, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (Küsz tv.) 12. § (5) bekezdésébe, illetve jó erkölcsbe ütköznek, továbbá tisztességtelenek. Előadta, hogy az általa közvetített biztosítási szerződések olyan okból szűntek meg, amelyekért a biztosító felel. Marasztalása esetére 120 havi részletfizetés engedélyezését kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság kétszeri hatályon kívül helyezést követően meghozott ítéletével kötelezte az alperest 7 455 219 forint és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Elrendelte a tőke és késedelmi kamat 36 havi részletekben való teljesítését, egyebekben az alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét elutasította.[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A jogerős ítélet értelmében a szerződéskötéskor eljárt személyek jognyilatkozatát a felperes akkor is jóváhagyta utólag, ha a szerződéskötéskor a felperes nevében eljáró személyeknek valóban nem volt képviseleti joguk. A jutalékszabályzat mint általános szerződési feltétel a felek közötti szerződés részévé vált, azt az alperes az ügyletkötést megelőzően megismerte és elfogadta. A jutalékszabályzat a jutalék kiszámításának módját tartalmazza, így valamennyi lényeges szerződési elem vonatkozásában létrejött a megállapodás. Az alperes alaptalanul sérelmezte a jutalék-visszatérítési szabályok kapcsán a figyelemfelhívó tájékoztatás elmaradását, továbbá alaptalanok voltak az érvénytelenségi kifogásai is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát kérte.A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.[9] A peres felek közötti jogvitában az alábbiak szerint a jogviszony létrejötte körében nem az 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 29. § (2) és (3) bekezdésének, az e körben meghatározott képviseleti jogi szabályoknak és a Gt. 9. § (1) bekezdésének volt jelentősége. Ezért ebből az okból a jogerős ítélet nem lehetett jogszabálysértő. A Gt. 29. §-a a gazdasági társaság törvényes képviseletét és cégjegyzését szabályozza, amely alapján főszabály szerint a vezető tisztségviselők képviselhetik a társaságot harmadik személyekkel szemben. A vezető tisztségviselők képviseleti jogukat [Gt. 29. § (2) bekezdése] a társaság egyes munkavállalóira átruházhatják, és a jognyilatkozatok megtételéhez szükséges cégjegyzésre a Gt.-ben [Gt. 29. § (3) bekezdésében] meghatározott módokon kerülhet sor. A perbeli esetben nem arról kellett állást foglalni, hogy a felperes a saját társasági jogi dokumentumaiban e követelményeknek megfelelő szabályozást fogadott-e el, azaz érvényesült-e a Gt. 9. § (1) bekezdésének kógens szabálya, és a megtett jognyilatkozatok jogviszonyt keletkeztető eredményeit illetően sem kizárólag e képviseletre és cégjegyzésre vonatkozó szabályok érvényesülését kellett vizsgálni, ugyanis a jognyilatkozatokhoz kötődő jogi következményeket illetően a Ptk. álképviseletre vonatkozó szabályai is relevánsak. A Gt. 9. § (2) bekezdése a gazdasági társaságok Gt.-ben nem szabályozott viszonyaira mögöttes szabályként megfelelően alkalmazni rendeli a Ptk. szabályait. Ezzel nyílik lehetőség a Gt. mögöttes jogterületévé tett Ptk.-szabályok - társasági jogi sajátosságokra tekintettel megfelelő - érvényesülésére.
[10] Ahogyan arra helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, a Ptk. 221. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a képviselt az akaratának utólagos kifejezésével jóváhagyott álképviselői eljárást magára nézve kötelezőnek ismerje el, ezzel az álképviselő által tett jognyilatkozatok joghatásai azonosak lesznek a képviseleti joggal rendelkező személyek által tett jognyilatkozatok jogi következményeivel (BDT 2014.3109., EBD 2016.P2.). Miután a Gt. az álképviselők eljárásának jóváhagyására nézve külön szabályokat nem állapít meg, nem volt akadálya annak sem, hogy a bíróság az álképviselő nyilatkozatának jóváhagyását ráutaló magatartással állapítsa meg (lásd: Kúria Pfv.V.21.072/2015/9.). A bírói gyakorlat is megerősítette, hogy ráutaló magatartásnak kell tekinteni, ha az álképviselő által kötött szerződést a képviselt magára nézve kötelezőnek ismeri el és teljesíti az abból eredő kötelezettségeket (BH 2014.303.). Az alperes saját nyilatkozataival is megállapíthatóan a felperes biztosította a biztosításközvetítői tevékenység végzéséhez szükséges feltételeket, az alperes által közvetített biztosítási ajánlatok alapján megkötötte az ügyfelekkel a biztosítási szerződéseket és az alperesnek jutalékot fizetett.
[11] A fentiekből következően az álképviselő eljárásának jóváhagyására vonatkozó alakszerűségi előírások hiányában a peres felek közötti szerződés létrejötte szempontjából nincs relevanciája az alperesi felülvizsgálati kérelem Pp. okiratokra, azok kiállítására (Pp. 195. § és 196. §) és perbeli felhasználására [Pp. 190. §, 191. § (1) bekezdés] vonatkozó hivatkozásainak, miután e hivatkozások téves kiindulópontja az, hogy a jognyilatkozatokat csak a képviseleti joggal rendelkező személyek tehetik meg írásbeli, okirati alakban.
[12] Ugyanilyen okokból nem állapítható meg a Ptk. megbízás nélküli ügyvitel ellátására vonatkozó szabályainak relevanciája sem, hiszen ha a felek között a fentiek alapján megállapíthatóan létrejött a kereskedelmi ügynöki szerződés, úgy a jogviszonyra nem a Ptk. 484-487. §-ait kell alkalmazni.
[13] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a jutalékszabályzat, valamint igazgatói utasítások a peres felek közötti jogviszony szempontjából általános szerződési feltételnek minősülnek [Ptk. 205/A. § (1) bekezdés]. Az általános szerződési feltételeket tartalmazó különböző blanketták esetén nincs jelentősége annak, hogy azokon szerepel-e arra jogosulttól származó aláírás, és a forma, amiben ezek a dokumentumok megjelennek, valamilyen bizonyító erővel rendelkező okiratnak minősülnek-e [Ptk. 205/A. § (3) bekezdés]. A Ptk. 205/A. § (2) bekezdése a kiszolgáltatottabb felet, jelen esetben az ügynököt védő bizonyítási szabályt állapít meg, erre tekintettel a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, aki e kötelezettségének megfelelően eleget tett [Ptk. 205/A. § (2) bekezdés]. Abból a szempontból pedig, hogy az említett ÁSZF-rendelkezések az egyedi jogviszonyban alkalmazhatóak-e vagy sem, azt kellett vizsgálni, hogy az ilyen általános szerződési feltételek a felek közötti szerződés részévé váltak-e.
[14] A Ptk. szerint az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha tartalma megismerhető és a másik fél azt elfogadja. A GK 37. számú állásfoglalás - amely a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésében foglalt követelményt elsőként megfogalmazta - kimondja, hogy akkor minősül megismerhetőnek az általános szerződési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöli (GK 37. számú állásfoglalás II.). A megismerés azonban önmagában nem elegendő, a másik félnek azt el is kell fogadnia. Az elfogadás azonban pusztán ráutaló magatartással is megvalósulhat (például az általános szerződési feltételek megismerését követően a szerződés aláírásával). A bíróság a felmerült bizonyítékok okszerű, logikus és helyes mérlegelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés] döntött arról, hogy a jutalékszabályzatot az alperes megismerte és elfogadta [az alperes a kétségbe nem vont aláírásával mindezt igazolta is]. Ennek jogi következménye, hogy a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint ezek a kikötések a szerződés részévé váltak, ennek megfelelően az ügynöki szerződés lényeges szerződési elemének minősülő jutalék számításának módjára vonatkozó szabályok a felek megállapodásának részét képezték. Az ügynöki jutalék meghatározására az ilyen szerződési kikötés megfelelő, ezért nincs olyan lényeges szerződési elem, amely tekintetében az ügyletkötő felek akarategyezsége - a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget is figyelembe véve - ne lenne megállapítható (Ptk. 205. §).
[15] Helyesen fejtette ki a bíróság, hogy a felperest az általa alkalmazott és az alperes által a peres eljárásban kifogásolt ÁSZF-rendelkezések tekintetében a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti külön tájékoztatási, figyelemfelhívási kötelezettség (BH 2018.230.) azért nem terhelte, mert a jutalék-visszatérítési szabályok a kereskedelmi ügynöki törvény felülvizsgálati kérelemben kifogásolt rendelkezéseitől [Küsz tv. 12. § (5), (6) és (7) bekezdés], az erre épülő szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen nem térnek el.
[16] A KÜSZ tv. szabályozási logikája a felek diszpozitivitását helyezi előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a felek egyedi szerződéseik tartalmát főszabály szerint szabadon határozhatják meg. A törvény garanciális okokból állapít meg néhány, a jogviszony sarokpontját jelentő kógens, illetve klaudikáló kógens szabályt, ami az ügynököt az ügynöki tevékenység végzését védi. A KÜSZ tv. 12. § (2) bekezdése és (7) bekezdése ilyen kógens szabályt tartalmaz, és klaudikáló kógens rendelkezés az ügynök hátrányára való eltérést tiltó 13. §. A jutalékra vonatkozó további szabályok diszpozitívak.
[17] A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a peres felek között létrejött szerződés nem ütközik jogszabályba [Ptk. 200. § (2) bekezdés első mondat, KÜSZ tv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései], ugyanis helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a peres felek a jogszabályi kereteken belül határozták meg, hogy a megkötött biztosítási szerződéseket mely esetben tekintik teljesítettnek (fenntartottnak), míg a jutalék kifizetésének esedékességét kifejezetten az ügynökre nézve kedvezőbben [azaz nem az ügynök hátrányára, KÜSZ tv. 12. § (7) bekezdés] rendezték a törvényi szabálynál [Ptk. 209. § (1) bekezdés].
[18] A jutalék visszatérítésére vonatkozó szerződéses kikötések jó erkölcsbe sem ütköznek [Ptk. 200. § (2) bekezdés második mondat], ugyanis az ügynöki tevékenység ellátásáért díjazás kikötése, és a jogosulatlan megbízási díj peres felek által kikötött és a KÜSZ kógens rendelkezéseivel ellentétben nem álló visszakövetelésének szerződéses szabályozása, erre alapítottan pedig az igény bíróság előtti érvényesítése piacgazdasági viszonyok között a társadalmi közfelfogással nem ellentétes.
[19] A Kúria megjegyzi azt is, hogy a jutalék-visszakövetelési igény szempontjából a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkövetkezmény [236. § (3) bekezdés] levonására semmiképpen sem kerülhetne sor, mert ahogyan arra a másodfokú bíróság jogerős ítéletében is rámutatott, a törvény az ügynökre hátrányos rendelkezésekhez nem érvénytelenségi, hanem más jogkövetkezményt fűz. Minderre tekintettel alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a megtámadási jog érvényesítése a megtámadási határidő letelte után is lehetséges kifogás útján, a vele szemben támasztott követelés elhárítására.
[20] A felülvizsgálati kérelemben kifogásolt szerződési kikötésekről az állapítható meg, hogy azok összhangban állnak a Tanács 1986. december 18-i, a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653/EGK irányelvének 7-12. cikkeit tükröző, jutalékra vonatkozó KÜSZ tv. szabályaival. A jutalék-visszatérítés szabályaira vonatkozó szerződési kikötéseket kifejezetten megalapozzák a KÜSZ tv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 12. § (5) és (6) bekezdései, ezért a Ptk. 209. § (5) bekezdésére tekintettel e szerződési kikötések tisztességtelensége nem vethető fel.
[21] A perbeli jogvita elbírálása során lényeges körülmény volt a peres felek közötti megállapodás. Miután a felek szerződésükben a felperes állományvédelemre vonatkozó kötelezettségeit nem állapították meg, a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén a biztosítási jogviszonyok megszűnését objektív alapon értékelték a visszakövetelési igények alapjaként, ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a díjelőlegként kifizetett díjakat a felperes a jutalékszabályzatban foglaltaknak megfelelően volt jogosult visszakövetelni (Kúria Pfv.V.20.905/2017/10., Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.527/2005/5.). Ezért a peres felek közötti igény elbírálásánál nincs jelentősége a felperes biztosítási szerződéses jogviszonyokban a vele szerződött ügyfelekkel szembeni magatartásának. Minderre tekintettel alaptalanul sérelmezte az alperes felülvizsgálati kérelmében a biztosítási jogviszonyokban irányadó Ptk. 300. § (1) bekezdése, 543. § (1) és (2) bekezdése, valamint 564. § (1) bekezdése megsértését.
[22] A bírói gyakorlatnak megfelelően a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabály [Pp. 206. § (1) bekezdés] megsértése csak akkor merülhet fel, ha az ügy elbírálása szempontjából releváns tényállás feltáratlan maradt, a bíróság által megállapított tényállás iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Egyebekben a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nem kerülhet sor (BH 2012.179., 2002.29.). A Kúria megállapította, hogy a bíróság a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a felmerült bizonyítékokat okszerűen, logikusan mérlegelte, iratellenes megállapításai nincsenek, és indokolt nagy hangsúlyt tulajdonítani a tanúvallomásokat alátámasztó alperesi magatartásnak, kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnés előtti megfelelő, az ÁSZF rendelkezéseit is alkalmazó teljesítésére.
[23] Az alperes tehát valamennyi jogcímen és hivatkozásával alaptalanul támadta a jogerős ítéletnek a jutalék visszatérítésére kötelező rendelkezéseit. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.107/2018.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.V.20.107/2018/3.A tanács tagjai:
Dr. Bartal Géza a tanács elnöke
Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin előadó bíró
Dr. Cseh Attila bíró
A felperes:
A. M. Zrt.
A felperes képviselője:
Dr. Somfai Zsolt ügyvéd (6300 Kalocsa, Hunyadi u. 45.)
Az alperes:
Sz. G. F.
Az alperes képviselője:
Dr. Paksi Ferenc ügyvéd (2194 Tura, Köztársaság út 10.)
A per tárgya:
Jutalék tartozás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
Alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.633/2017/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 29.P.22.059/2016/24.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Megállapítja, hogy a le nem rótt 745.500 (hétszáznegyvenötezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2007. július 25-én függő biztosításközvetítői (ügynöki) tevékenység ellátásával bízta meg az egyéni vállalkozó alperest. A szerződés 6.1. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a megbízottnak a megbízási díj csak a jogszerűen megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár. A szerződés 6.1.1. pontja szerint a megbízott által kötött szerződés a jogviszony keretében akkor minősül fenntartottnak, ha a biztosítási szerződés a megbízó mindenkor hatályos jutalékszabályzata által meghatározott időtartamon át hatályban marad. A szerződés 6.1.2. pontja kimondta, hogy ha a megbízott által kötött biztosítási szerződés a 6.1.1. pontban meghatározott időtartam előtt megszűnik, a megbízott díjazásra nem tarthat igényt, illetve a már kifizetett megbízási díjat köteles visszatéríteni a megbízónak (jogosulatlan megbízási díj). Az ezzel kapcsolatos szabályokat a szerződés 7. 4. és 10.2.6. pontjában megerősítették.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított kereseti kérelmében - a peres felek között megszűnt megbízás jogkövetkezményeként - az alperes által kötött, de a jutalékszabályzatban meghatározott idő előtt megszűnt szerződések után összesen 7.455.219 forint és késedelmi kamata jogosulatlan megbízási díj visszafizetésére kérte kötelezni az alperest.[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az ügynöki szerződést nem a felperes nevében képviseletre jogosult személyek írták alá. A jutalékszabályzat, az általános szerződési feltételek (ÁSZF) és igazgatói utasítások érvényesen nem jöttek létre, mert azokon aláírás nem szerepel, ezért okiratnak sem tekinthetők. Nem állapítható meg továbbá az sem, hogy tartalmukról arra jogosultak döntöttek-e. E hiányosságok miatt az ügynöki megbízás lényeges tartalmi eleme, a megbízási díjban való megállapodás hiányzik, ezért a megbízási szerződés nem jött létre, őt jóhiszemű, megbízás nélküli ügyvivőként jutalék visszafizetési kötelezettség nem terheli. Arra is hivatkozott, hogy a felperes jutalékszabályzatát a szerződéskötés előtt nem ismerte meg, azt el nem fogadta, az irányadó jutalék-visszaírási szabályok jogszabályi rendelkezésektől lényegesen eltérő mivoltára a felperes nem hívta fel a figyelmet, ezért azok nem váltak a szerződés részévé. A szerződés 6.1.1. és 6.1.2., 7.4. és 10.2.6. pontjai semmisek, mert jogszabályba, az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (KÜSZ tv.) 12. § (5) bekezdésébe, illetve jó erkölcsbe ütköznek, továbbá tisztességtelenek. Előadta, hogy az általa közvetített biztosítási szerződések olyan okból szűntek meg, amelyekért a biztosító felel. Marasztalása esetére 120 havi részletfizetés engedélyezését kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság kétszeri hatályon kívül helyezést követően meghozott ítéletével kötelezte az alperest 7.455.219 forint és késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Elrendelte a tőke és késedelmi kamat 36 havi részletekben való teljesítését, egyebekben az alperes részletfizetés engedélyezése iránti kérelmét elutasította.[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére.
[6] A jogerős ítélet értelmében a szerződéskötéskor eljárt személyek jognyilatkozatát a felperes akkor is jóváhagyta utólag, ha a szerződéskötéskor a felperes nevében eljáró személyeknek valóban nem volt képviseleti joguk. A jutalékszabályzat mint általános szerződési feltétel a felek közötti szerződés részévé vált, azt az alperes az ügyletkötést megelőzően megismerte és elfogadta. A jutalékszabályzat a jutalék kiszámításának módját tartalmazza, így valamennyi lényeges szerződési elem vonatkozásában létrejött a megállapodás. Az alperes alaptalanul sérelmezte a jutalék-visszatérítési szabályok kapcsán a figyelemfelhívó tájékoztatás elmaradását, továbbá alaptalanok voltak az érvénytelenségi kifogásai is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát kérte. Kifogásolta a peres felek között kereskedelmi ügynöki szerződés létrejöttének megállapítását. E körben jogszabálysértésként a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. § (2) és (3) bekezdése, valamint 9. § (1) bekezdése, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 221. § (1) bekezdése, az 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §-a, 196. §-a, 191. § (1) bekezdése és 190. §-a megsértésére hivatkozott. Érvelése értelmében az ügyletkötésnél a felperes képviseletében nem képviseleti joggal felruházott személyek jártak el, így sérült a kereskedelmi ügynöki szerződés alaki előírására vonatkozó törvényi követelmény. Szerinte a kereskedelmi ügynöki szerződést nem hagyták jóvá a felperes képviseletére jogosult személyek, e körben utalt arra, hogy a jutalékszabályzat és az ügynöki szerződésre vonatkozó egyéb általános szerződési feltételek és igazgatói utasítások még egyszerű okiratnak sem tekinthetők, mert azokon aláírás nem szerepel.[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében másodlagosan arra hivatkozott, hogy amennyiben kereskedelmi ügynöki szerződés nélkül látta el a biztosításközvetítési tevékenységet, úgy a Ptk. 484. §-át, 485. § (1) és (2) bekezdését, 486. § (1), (2) és (3) bekezdését, valamint 487. §-át sértik a jogerős ítélet rendelkezései, ugyanis a peres felek jogviszonyára nem alkalmazhatók a jogalap nélküli gazdagodás szabályai, ha a peres felek közötti jogviszonyban a megbízás nélküli ügyvitel szabályai az irányadók.
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelme III. pontjában állította, hogy amennyiben a peres felek között kereskedelmi ügynöki szerződés létrejött, úgy a jogviszonynak a jutalékszabályzat nem képezi részét, e körben a jogerős ítélet sérti a Ptk. 205. § (1), (2) és (3) bekezdését, 205/A. § (1), (2) és (3) bekezdését, 205/B. § (1) és (2) bekezdését, valamint a GK 37. számú állásfoglalást. Kifejtette, hogy a bíróság által értékelt tanúvallomások nem képezhették a tényállás alapját, ugyanis a tanúk elfogulatlannak nem tekinthetők.
[10] Érvelése értelmében a jogerős ítélet sérti a KÜSZ tv. 12. § (5), (6) és (7) bekezdését, a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdését, és a GK 37. számú állásfoglalást, a felperes ugyanis külön tájékoztatással, figyelmeztetéssel nem látta el, ilyet nem bizonyított, ezért helyesen az állapítható meg, hogy ő az ÁSZF rendelkezéseit kifejezetten nem fogadta el.
[11] Amennyiben az ÁSZF rendelkezéseit bármilyen tekintetben figyelembe kellene venni, úgy hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 200. § (2) bekezdését, 209. § (1) bekezdését és 236. § (3) bekezdését, miután az általános szerződési feltételek semmisek, a KÜSZ tv. rendelkezéseivel ellentétesek, így a szerződés 6.1.1. pontja és 6.1.2. pontja is semmisnek tekinthető. Amennyiben ez nem lenne megállapítható, úgy e szerződési rendelkezések a jó erkölcsbe ütköznek.
[12] A biztosítási jogviszonyok megszűnése tekintetében a felülvizsgálati kérelem VI. pontjában utalt arra, hogy a biztosító a díjakat követelhette volna az ügyfelektől, a szerződéses állomány utógondozására kizárólag a felperes, vagy másik megbízottja lett volna jogosult, ha pedig ezt nem tette meg, úgy az egyes biztosítási szerződések megszűnéséért felelős. Erre figyelemmel a jogerős ítélet sérti a Ptk. 300. § (1) bekezdését, 543. § (1) és (2) bekezdését, valamint 564. § (1) bekezdését.
[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelme VII. pontjában külön kifogásolta a bizonyítékok értékelését, e körben jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1), (2) és (3) bekezdését állította. Szerinte a bíróság a felmerült bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, a bíróság által megállapított tényállás nem áll összhangban a periratokkal, az nem okszerű és helyes következtetéseken nyugszik. Jogszabálysértés megjelölése nélkül hivatkozott arra is, hogy a bíróság megsértette indokolási kötelezettségét azzal, hogy nem jelölte meg: a jutalék visszafizetési kötelezettsége a KÜSZ tv. 12.§-án vagy a bizonyítatlan tartalmú ÁSZF rendelkezéseken alapszik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Akár a konkrét jogszabályhely megjelölése, akár a jogszabálysértés szöveges előadása hiányzik, a felülvizsgálati kérelem érdemben nem bírálható el (BH 2005.290., BH 2011.259.). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény 6. pont]. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.), így a Kúria érdemben nem vizsgálta az alperes felülvizsgálati kérelmének a jogszabályhely megjelölést nem tartalmazó, indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó hivatkozását.[15] Az érdemben vizsgált felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A Kúria - a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint - a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[17] A peres felek közötti jogvitában az alábbiak szerint a jogviszony létrejötte körében nem a Gt. 29. § (2) és (3) bekezdésének, az e körben meghatározott képviseleti jogi szabályoknak és a Gt. 9. § (1) bekezdésének volt jelentősége. Ezért ebből az okból a jogerős ítélet nem lehetett jogszabálysértő. A Gt. 29. §-a a gazdasági társaság törvényes képviseletét és cégjegyzését szabályozza, amely alapján főszabály szerint a vezető tisztségviselők képviselhetik a társaságot harmadik személyekkel szemben. A vezető tisztségviselők képviseleti jogukat [Gt. 29. § (2) bekezdése] a társaság egyes munkavállalóira átruházhatják, és a jognyilatkozatok megtételéhez szükséges cégjegyzésre a Gt-ben [Gt. 29. § (3) bekezdésében] meghatározott módokon kerülhet sor. A perbeli esetben nem arról kellett állást foglalni, hogy a felperes a saját társasági jogi dokumentumaiban e követelményeknek megfelelő szabályozást fogadott-e el, azaz érvényesült-e a Gt. 9. § (1) bekezdésének kógens szabálya, és a megtett jognyilatkozatok jogviszonyt keletkeztető eredményeit illetően sem kizárólag e képviseletre és cégjegyzésre vonatkozó szabályok érvényesülését kellett vizsgálni, ugyanis a jognyilatkozatokhoz kötődő jogi következményeket illetően a Ptk. álképviseletre vonatkozó szabályai is relevánsak. A Gt. 9. § (2) bekezdése a gazdasági társaságok Gt.-ben nem szabályozott viszonyaira mögöttes szabályként megfelelően alkalmazni rendeli a Ptk. szabályait. Ezzel nyílik lehetőség a Gt. mögöttes jogterületévé tett Ptk. szabályok - társasági jogi sajátosságokra tekintettel megfelelő - érvényesülésére.
[18] Ahogyan arra helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, a Ptk. 221. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a képviselt az akaratának utólagos kifejezésével jóváhagyott álképviselői eljárást magára nézve kötelezőnek ismerje el, ezzel az álképviselő által tett jognyilatkozatok joghatásai azonosak lesznek a képviseleti joggal rendelkező személyek által tett jognyilatkozatok jogi következményeivel (BDT 2014.3109., EBD 2016.P2.). Miután a Gt. az álképviselők eljárásának jóváhagyására nézve külön szabályokat nem állapít meg, nem volt akadálya annak sem, hogy a bíróság az álképviselő nyilatkozatának jóváhagyását ráutaló magatartással állapítsa meg (lásd: Kúria Pfv.V.21.072/2015/9.). A bírói gyakorlat is megerősítette, hogy ráutaló magatartásnak kell tekinteni, ha az álképviselő által kötött szerződést a képviselt magára nézve kötelezőnek ismeri el és teljesíti az abból eredő kötelezettségeket (BH 2014.303.). Az alperes saját nyilatkozataival is megállapíthatóan a felperes biztosította a biztosításközvetítői tevékenység végzéséhez szükséges feltételeket, az alperes által közvetített biztosítási ajánlatok alapján megkötötte az ügyfelekkel a biztosítási szerződéseket és az alperesnek jutalékot fizetett.
[19] A fentiekből következően az álképviselő eljárásának jóváhagyására vonatkozó alakszerűségi előírások hiányában a peres felek közötti szerződés létrejötte szempontjából nincs relevanciája az alperesi felülvizsgálati kérelem Pp. okiratokra, azok kiállítására (Pp. 195. § és 196. §) és perbeli felhasználására ((Pp. 190. §, 191. § (1) bekezdés) vonatkozó hivatkozásainak, miután e hivatkozások téves kiindulópontja az, hogy a jognyilatkozatokat csak a képviseleti joggal rendelkező személyek tehetik meg írásbeli, okirati alakban.
[20] Ugyanilyen okokból nem állapítható meg a Ptk. megbízás nélküli ügyvitel ellátására vonatkozó szabályainak relevanciája sem, hiszen ha a felek között a fentiek alapján megállapíthatóan létrejött a kereskedelmi ügynöki szerződés, úgy a jogviszonyra nem a Ptk. 484.-487. §-ait kell alkalmazni.
[21] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a jutalékszabályzat, valamint igazgatói utasítások a peres felek közötti jogviszony szempontjából általános szerződési feltételnek minősülnek [Ptk. 205/A § (1)]. Az általános szerződési feltételeket tartalmazó különböző blanketták esetén nincs jelentősége annak, hogy azokon szerepel-e arra jogosulttól származó aláírás, és a forma, amiben ezek a dokumentumok megjelennek, valamilyen bizonyító erővel rendelkező okiratnak minősülnek-e [Ptk. 205/A § (3) bekezdés]. A Ptk. 205/A. § (2) bekezdése a kiszolgáltatottabb felet, jelen esetben az ügynököt védő bizonyítási szabályt állapít meg, erre tekintettel a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, aki e kötelezettségének megfelelően eleget tett [Ptk. 205/A. § (2) bekezdés]. Abból a szempontból pedig, hogy az említett ÁSZF rendelkezések az egyedi jogviszonyban alkalmazhatóak-e vagy sem, azt kellett vizsgálni, hogy az ilyen általános szerződési feltételek a felek közötti szerződés részévé váltak-e.
[22] A Ptk. szerint az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha tartalma megismerhető és a másik fél azt elfogadja. A GK 37. számú állásfoglalás - amely a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésében foglalt követelményt elsőként megfogalmazta - kimondja, hogy akkor minősül megismerhetőnek az általános szerződési feltétel, ha a feltétel alkalmazója a feltételeket rendelkezésre bocsátja, vagy a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöli (GK 37. számú állásfoglalás II.). A megismerés azonban önmagában nem elegendő, a másik félnek azt el is kell fogadnia. Az elfogadás azonban pusztán ráutaló magatartással is megvalósulhat (például az általános szerződési feltételek megismerését követően a szerződés aláírásával). A bíróság a felmerült bizonyítékok okszerű, logikus és helyes mérlegelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés] döntött arról, hogy a jutalékszabályzatot az alperes megismerte és elfogadta [az alperes a kétségbe nem vont aláírásával (P.22.059/2016/4. számú irat melléklete) mindezt igazolta is]. Ennek jogi következménye, hogy a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint ezek a kikötések a szerződés részévé váltak, ennek megfelelően az ügynöki szerződés lényeges szerződési elemének minősülő jutalék számításának módjára vonatkozó szabályok a felek megállapodásának részét képezték. Az ügynöki jutalék meghatározására az ilyen szerződési kikötés megfelelő, ezért nincs olyan lényeges szerződési elem, amely tekintetében az ügyletkötő felek akarategyezsége - a feleket terhelő együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget is figyelembe véve - ne lenne megállapítható (Ptk. 205. §).
[23] Helyesen fejtette ki a bíróság, hogy a felperest az általa alkalmazott és az alperes által a peres eljárásban kifogásolt ÁSZF rendelkezések tekintetében a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti külön tájékoztatási, figyelemfelhívási kötelezettség (BH 2018.230.) azért nem terhelte, mert a jutalék-visszatérítési szabályok a kereskedelmi ügynöki törvény felülvizsgálati kérelemben kifogásolt rendelkezéseitől [KÜSZ tv. 12. § (5), (6) és (7) bekezdés], az erre épülő szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen nem térnek el.
[24] A KÜSZ tv. szabályozási logikája a felek diszpozitivitását helyezi előtérbe. Ez azt jelenti, hogy a felek egyedi szerződéseik tartalmát főszabály szerint szabadon határozhatják meg. A törvény garanciális okokból állapít meg néhány, a jogviszony sarokpontját jelentő kógens, illetve klaudikáló kógens szabályt, ami az ügynököt az ügynöki tevékenység végzését védi. A KÜSZ tv. 12. § (2) bekezdése és (7) bekezdése ilyen kógens szabályt tartalmaz, és klaudikáló kógens rendelkezés az ügynök hátrányára való eltérést tiltó 13. §. A jutalékra vonatkozó további szabályok diszpozitívak.
[25] A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a peres felek között létrejött szerződés nem ütközik jogszabályba [Ptk. 200. § (2) bekezdés első mondat, KÜSZ tv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései], ugyanis helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a peres felek a jogszabályi kereteken belül határozták meg, hogy a megkötött biztosítási szerződéseket mely esetben tekintik teljesítettnek (fenntartottnak), míg a jutalék kifizetésének esedékességét kifejezetten az ügynökre nézve kedvezőbben [azaz nem az ügynök hátrányára KÜSZ tv. 12. § (7) bekezdés], rendezték a törvényi szabálynál [Ptk. 209. § (1) bekezdés].
[26] A jutalék visszatérítésére vonatkozó szerződéses kikötések jó erkölcsbe sem ütköznek [Ptk. 200. § (2) bekezdés második mondat], ugyanis az ügynöki tevékenység ellátásáért díjazás kikötése, és a jogosulatlan megbízási díj peres felek által kikötött és a KÜSZ kógens rendelkezéseivel ellentétben nem álló visszakövetelésének szerződéses szabályozása, erre alapítottan pedig az igény bíróság előtti érvényesítése piacgazdasági viszonyok között a társadalmi közfelfogással nem ellentétes.
[27] A Kúria megjegyzi azt is, hogy a jutalék visszakövetelési igény szempontjából a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogkövetkezmény [236. § (3) bekezdés] levonására semmiképpen sem kerülhetne sor, mert ahogyan arra a másodfokú bíróság jogerős ítéletében is rámutatott, a törvény az ügynökre hátrányos rendelkezésekhez nem érvénytelenségi, hanem más jogkövetkezményt fűz. Minderre tekintettel alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a megtámadási jog érvényesítése a megtámadási határidő letelte után is lehetséges kifogás útján, a vele szemben támasztott követelés elhárítására.
[28] A felülvizsgálati kérelemben kifogásolt szerződési kikötésekről az állapítható meg, hogy azok összhangban állnak a Tanács 1986. december 18-i, a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653/EGK irányelvének 7-12. cikkeit tükröző, jutalékra vonatkozó KÜSZ tv. szabályaival. A jutalék-visszatérítés szabályaira vonatkozó szerződési kikötéseket kifejezetten megalapozzák a KÜSZ tv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 12. § (5) és (6) bekezdései, ezért a Ptk. 209. § (5) bekezdésére tekintettel e szerződési kikötések tisztességtelensége nem vethető fel.
[29] A perbeli jogvita elbírálása során lényeges körülmény volt a peres felek közötti megállapodás. Miután a felek szerződésükben a felperes állományvédelemre vonatkozó kötelezettségeit nem állapították meg, a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnése esetén a biztosítási jogviszonyok megszűnését objektív alapon értékelték a visszakövetelési igények alapjaként, ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a díjelőlegként kifizetett díjakat a felperes a jutalékszabályzatban foglaltaknak megfelelően volt jogosult visszakövetelni (Kúria Pfv.V.20.905/2017/10., Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.527/2005/5.). Ezért a peres felek közötti igény elbírálásánál nincs jelentősége a felperes biztosítási szerződéses jogviszonyokban a vele szerződött ügyfelekkel szembeni magatartásának. Minderre tekintettel alaptalanul sérelmezte az alperes felülvizsgálati kérelmében a biztosítási jogviszonyokban irányadó Ptk. 300. § (1) bekezdése, 543. § (1) és (2) bekezdése, valamint 564. § (1) bekezdése megsértését.
[30] A bírói gyakorlatnak megfelelően a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabály [Pp. 206. § (1) bekezdés] megsértése csak akkor merülhet fel, ha az ügy elbírálása szempontjából releváns tényállás feltáratlan maradt, a bíróság által megállapított tényállás iratellenes vagy okszerűtlen, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Egyebekben a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt nem kerülhet sor (BH 2012.179., BH 2002.29.). A Kúria megállapította, hogy a bíróság a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a felmerült bizonyítékokat okszerűen, logikusan mérlegelte, iratellenes megállapításai nincsenek, és indokolt nagy hangsúlyt tulajdonítani a tanúvallomásokat alátámasztó alperesi magatartásnak, kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnés előtti megfelelő, az ÁSZF rendelkezéseit is alkalmazó teljesítésére.
[31] Az alperes tehát valamennyi jogcímen és hivatkozásával alaptalanul támadta a jogerős ítéletnek a jutalék visszatérítésére kötelező rendelkezéseit. A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[32] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban pervesztes lett, azonban miután a felperes a felülvizsgálati eljárásban ellenkérelmet nem terjesztett elő, igazolt költsége nem merült fel, így a felülvizsgálati eljárási költség viseléséről való határozathozatalt a Kúria mellőzte.[33] Az alperes részleges, az illeték megfizetése alóli személyes költségmentességére figyelemmel a Kúria a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről az 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdésére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján határozott.
[34] A Kúria a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése folytán tárgyaláson kívül bírálta el.
[35] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. január 10.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Cseh Attila s.k. bíró
(Kúria Pfv.V.20.107/2018/3.)