adozona.hu
BH 2019.3.87
BH 2019.3.87
Az adóregisztrációs eljárásban az akadály felmerültéről az adóhatóság nem hoz önálló jogorvoslattal támadható egyedi közigazgatási döntést, így az akadály megléte az adóhatósági felhívást követően csak az adózót, illetve az akadály hordozót megillető jogintézményekkel vitatható [2003. évi XCII. tv. (Art.) 24/C. §, 24/C. §, 2006. évi V. tv. (Ctv.) 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. június 2. napján a megszerezte az E. Zrt. minősített többségű befolyást biztosító részvényeinek tulajdonjogát. Részvényeinek értékesítéséről 2013. december 6-án szerződést kötött a B. Ltd.-vel. A változást a cégnyilvántartáson nem vezették át, a felperes jelenleg is a Zrt. többségű befolyással rendelkező részvényese.
[2] A felperes 2016. 08. 02-i hatállyal egyedüli tulajdonosa lett a L. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.). A változásra tekintettel lefolytatott adóregisztráci...
BH 2019.3.87 Az adóregisztrációs eljárásban az akadály felmerültéről az adóhatóság nem hoz önálló jogorvoslattal támadható egyedi közigazgatási döntést, így az akadály megléte az adóhatósági felhívást követően csak az adózót, illetve az akadály hordozót megillető jogintézményekkel vitatható [2003. évi XCII. tv. (Art.) 24/C. §, 24/C. §, 2006. évi V. tv. (Ctv.) 22. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. június 2. napján a megszerezte az E. Zrt. minősített többségű befolyást biztosító részvényeinek tulajdonjogát. Részvényeinek értékesítéséről 2013. december 6-án szerződést kötött a B. Ltd.-vel. A változást a cégnyilvántartáson nem vezették át, a felperes jelenleg is a Zrt. többségű befolyással rendelkező részvényese.[2] A felperes 2016. 08. 02-i hatállyal egyedüli tulajdonosa lett a L. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.). A változásra tekintettel lefolytatott adóregisztrációs eljárás során az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes személyében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 24/C. § (2) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti akadály merült fel, mert a Zrt.-nek az adóhatóságnál a felperes működése alatti időszakban 180 napon keresztül folyamatosan fennálló 5 millió forintot meghaladó, 453 265 921 forint tényleges összegű adótartozása keletkezett. Az adótartozás folyamatos fennállásának kezdő napja 2014. június 10. napja volt.
Az adóhatóság felhívta a Kft.-t az akadály elhárítására, azzal, hogy annak elmaradása esetén az adószám törlésére kerülhet sor. A felhívásra a felperes terjesztett elő kimentési kérelmet, amelyet arra alapított, hogy részvényeit már 2013. december 6-án értékesítette, hiánypótlási felhívásra becsatolta a szerződést.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a kimentési kérelmet elutasította. Megállapította, hogy egyrészt a felperes a hatályos cégnyilvántartás adatai szerint még mindig minősített többségi befolyással bíró részvényese a Zrt.-nek, másrészt a felperes az Art. 24/C. § (5) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott feltételek egyikére sem hivatkozott, azokat nem bizonyította.
[4] Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Indokolása szerint a felperes kimentési okot egyáltalán nem jelölt meg, kizárólag a részvények értékesítésére hivatkozott. A részvények értékesítése kapcsán a hiánypótlási felhívás nem a részvények adás-vételi szerződésének csatolására, hanem a tagsági jogviszony megszűnését igazoló részvénykönyv, mint hitelt érdemlő bizonyíték másolatának benyújtására vonatkozott. A felperes ezt nem csatolta, és indokát sem adta annak, hogy a részvénykönyvet miért nem áll módjában megküldeni.
Kereseti kérelem
[5] A felperes azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert a részvényeket értékesítette, személyében akadály nem állt fenn.Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[7] Rögzítette, hogy a Kft. ügyében indult adóregisztrációs eljárás és a felperes kérelme nyomán indult kimentési eljárás ugyan összefügg egymással, de mégis két elkülönült eljárásról van szó. Abban az eljárásban, ahol az akadályt megállapították, a Kft. az ügyfél, amellyel összefüggésben az adószám törlésre kerül, ha az akadályt a megadott határidőn belül nem hárítja el. A jelen per tárgya a felperes "kimentési kérelme" folytán hozott határozat. A későbbiekben kitért arra, hogy annak megállapítása, miszerint az akadály fennállt-e, vagy sem, nem tárgya az eljárásnak, azt az alapeljárásban eljáró adóhatóság állapítja meg. Erre tekintettel mellőzte az akadály meg nem létére irányuló felperesi tanúbizonyítási indítványt.
[8] Indokolásában értékelte a részvények értékesítésére vonatkozó szerződést, és megállapította, hogy az nem eredményezhetett kimentést, mert elmaradt a változás cégnyilvántartásba való bejegyzése. A cégnyilvántartás közhitelessége miatt az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell az abban foglaltak helyességét. Ezt az értelmezést erősíti meg a Kúria Kfv.V.35.765/2014/6. számú ítélete, amely kiemelte, hogy a közigazgatási eljárásban csatolt dokumentum önmagában - cégjegyzékbe történő bejegyzés hiányában - nem alkalmas a változás hitelt érdemlő igazolására. "Az adóhatóság az adóregisztráció és valamennyi egyéb adóigazgatási eljárásban jóhiszemű harmadik személyként a közhiteles cégnyilvántartás adataiban foglaltak alapján jár el, az esetlegesen a cégnyilvántartáson kívül történt és azon át nem vezetett változásról tudomással nem bír. Mindezek miatt a cégnyilvántartáson kívüli változásra történő hivatkozás nem foghat helyt."
A jogalkotó akkor, amikor a cégbíróság és az állami adóhatóság eljárását az adóregisztráció során kötelező módon összekapcsolta, egyben meghatározta azt is, hogy az adóhatóság köteles használni a cégbíróság által megküldött adatokat.
[9] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes nem sértette meg az Art. 97. §-ában foglaltakat, mivel az Art. 24/C. § kifejezetten a kimentési kérelem előterjesztőjéhez telepíti a bizonyítást. A kimentési eljárásban kizárólag a kimentésre vonatkozó feltételek fennállása vizsgálható, ekként a kimentés szükségességét kifejezetten negligáló felperesi előadás a kimentés körében nem, de az akadály fennállása vagy megdőlése kérdésében értékelést nyerhet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.[11] Előadta, hogy esetében nem állt fenn az Art. 24/C. § (2) bekezdés aa) pontja szerinti akadály, így nem kényszerül az Art. 24/C. § (5) bekezdés szerinti körülmények bizonyítására. Okirattal igazolta részvényesi jogviszonyának 2013. december 6-i megszűnését, amit nem érint, hogy elmaradt a változás cégnyilvántartásbeli bejegyzése. A nyilvántartástól eltérő adat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján is bizonyítható, és mivel felperes már az elsőfokú adóhatóság előtt is hivatkozott a részvényeladásra, az alperes nem tekinthető olyan jóhiszemű harmadik személynek, akinek védelmére a cégnyilvántartáshoz fűződő közhitelesség hivatott. Az elsőfokú adóhatóság által kért részvénykönyvet egyébként nem a felperes, hanem a részvénytársaság köteles vezetni.
[12] Az elsőfokú bíróság törvénysértően hivatkozott arra, hogy a részvényeladás ténye a kimentés körében nem, csupán az akadály elhárítása kapcsán értékelhető. Azzal, hogy sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a részvényesi jogviszony megszűnését, sérült az Art. 97. § (4) és (6) bekezdése. A felperest csak akkor terhelte volna a bizonyítási kötelezettség, ha az alperes bizonyítja, felperessel szemben fennáll az Art. 24/C. § (2) bekezdés aa) pontja szerinti akadály.
[13] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[15] Az adóhatóságot az adózókra vonatkozó adatok nyilvántartásba vétele kapcsán különböző feladatok terhelik: 2012. január 1. napjától ezek közé tartozik az adóregisztrációs eljárás lefolytatása. A szabályokat az új adózók alapítása esetén az Art. 24/C. §-a, már meglévő adózókra vonatkozó-, cégbírósági eljárást követő változás bejegyzések esetén a 24/D. § bekezdései tartalmazzák, ez utóbbi esetén visszautalásokkal a 24/C. § előírásaira. Az adóregisztrációs eljárás intézményét a Kúria már több határozatában elemezte, egyebek mellett a Kfv.I.35.669/2013/7. számú ítéletben. Az abban foglaltakkal a Kúria továbbra is egyetért, attól eltérni nem kíván.
[16] A jogintézmény szabályai szerint mind az újonnan létrejött, mind a már meglévő adózókat érintő adóregisztrációs eljárásban az adóhatóság először felszólítja az adózót az akadály megszüntetésére, és tájékoztat arról, hogy ennek elmaradása esetén megtagadja az adószám megállapítását, illetve az adószám felfüggesztése nélkül az Art. 24/A. § szerint jár el, az adózó adószámát törli és megteszi az ehhez tartozóan előírt eljárási cselekményeket. A felszólításra tehát mindkét esetben csak akkor kerülhet sor, ha az adóhatóság észlel valamely Art.-ben nevesített akadályt.
Az adóregisztrációs eljárás rendszerének alapvető elve az adózó és a vezető tisztségviselő/tag közötti kohézió, annak értékelése, hogy egyikőjük magatartása érdemi kihatással van a másikuk adójogi helyzetére. A szabályozás azonban figyelembe veszi azt is, hogy a vezető tisztségviselő/tag korábbi tevékenységéről az új adózó nem rendelkezhet közvetlen információkkal, és arra főszabály szerint nincs is ráhatása. Ennek megfelelően új adózók esetében az Art. 24/C. §-a lehetőséget biztosít az önhibájukon kívül mulasztó vezető tisztségviselők/tagok számára a jogkövetkezmények alóli kimentésre. Változás bejelentése esetén ezt a kimentést az Art. 24/D. § (3) bekezdése teszi lehetővé, de ekkor az adózónak is lehetősége van arra, hogy a 24/D. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság felszólítására az akadályt a felszólítás kézbesítésétől számított 15 napon belül elhárítsa és mulasztását kimentse. Arra vonatkozóan, hogy ez az adózók részéről miként történhet, az Art., szemben a kimentési követelményekkel, nem tartalmaz előírást.
[17] Az adóregisztrációs eljárásban mind az adózót megillető akadály elhárítás, mind az akadályhordozó általi kimentés intézményének alkalmazására tehát csak akkor kerülhet sor, ha egyáltalán van valamilyen Art. szerinti akadály. Erről azonban az adóhatóság nem hoz önálló jogorvoslattal támadható egyedi közigazgatási döntést, az akadály megléte az adóhatósági felhívást követően csak az adózót, illetve az akadály hordozót megillető jogintézményekkel vitatható. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az akadály fenn-, vagy fenn nem állta nem tárgya az eljárásnak, azt az alapeljárásban eljáró adóhatóság állapítja meg. Eltérő álláspontja ellenére azonban az elsőfokú bíróság mégis elvégezte az akadály meglétének érdemi vizsgálatát, így a Kúriának lehetősége volt a felülvizsgálati kérelem vonatkozó indokainak az elbírálására.
[18] A cégnyilvántartás közhitelességének szabályait a Ctv. 22. § (1)-(6) bekezdései foglalják össze. A 22. § (1) bekezdése értelmében a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Második mondata szerint azonban ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Ugyancsak lehetőséget ad a tudatállapot értékelésére a (2) bekezdés, amikor kimondja, hogy a cég - jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy az általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett valamely adat nem felel meg a valóságnak.
[19] A közigazgatási szerv azonban a hatósági ügyben nem lehet jó-, vagy rosszhiszemű, ismereteinek megítélése nem esik egytekintet alá azzal, amikor ugyancsak közigazgatási szervként, de nem hatósági ügyben, hanem saját kötelmi ügyeiben jár el. Az elsőfokú bíróság indokolásában felhívta a Kúria Kfv.V.35.765/2014/6. számú ítéletét: az adóhatóság jóhiszeműsége kapcsán a [8] pontban idézettek azonban nem a Kúria álláspontjához, hanem az alperes felülvizsgálati kérelméhez tartoznak. A Kúria értékelése egyértelmű volt: a közigazgatási eljárásban csatolt dokumentum önmagában, cégjegyzékbe történő bejegyzés hiányában, nem alkalmas a változás hitelt érdemlő igazolására. Ugyanezt tartalmazzák még pl. Kfv.I.35.396/2012/3. és Kfv.I.35.232/2016/11. számú kúriai ítéletek.
[20] A Kúria ítéletei azt is rögzítik, hogy a szabályozás alapján lehetőség van a cégnyilvántartásban szereplő adatok megdöntésére. Ennek bizonyítására azonban nem elegendő a felperes által hivatkozott szerződés, vagy akár a részvénykönyv, hanem olyan cégnyilvántartási határozat, végzés szükséges, amely tanúsítja, hogy a felperes minősített többsége a szerződésben foglalt időponttal megszűnt. Ilyen cégbírósági irattal a felperes nem rendelkezett.
[21] Az elsőfokú bíróság a jóhiszeműség kérdésében elfoglalt téves álláspontja ellenére helyesen értékelte a cégnyilvántartási adatokat, melyek szerint a felperes nem csak az adótartozás keletkezésekor, de az alperesi határozat meghozatalának időpontjában is minősített többségű befolyást biztosító részvényese volt az akadályhordozó Zrt.-nek: a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben fennállt az akadály. A cégnyilvántartási adatokra tekintettel az elsőfokú adóhatóság ugyan szükségtelenül adott ki a részvények értékesítésére hiánypótlási felhívást, de ez nem befolyásolta érdemben határozatának jogszerűségét.
[22] A felperes az akadály fennálltának tényét nem tudta megdönteni, kimentési okra nem is hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg hatályon kívül helyezésére okot adó jogszabályt, ezért a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet az indokolás fentiek szerinti pontosításával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.082/2018.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Kfv.I.35.082/2018/4.A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Hanvay Ügyvédi Iroda
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Fodor András Imre kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.31.693/2017/5. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.31.693/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. június 2. napján a megszerezte az E. Zrt. minősített többségű befolyást biztosító részvényeinek tulajdonjogát. Részvényeinek értékesítéséről 2013. december 6-án szerződést kötött a B. Ltd.-vel. A változást a cégnyilvántartáson nem vezették át, a felperes jelenleg is a Zrt. többségű befolyással rendelkező részvényese.[2] A felperes 2016. 08. 02-i hatállyal egyedüli tulajdonosa lett a L. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.). A változásra tekintettel lefolytatott adóregisztrációs eljárás során az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes személyében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 24/C.§ (2) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti akadály merült fel, mert a Zrt.-nek az adóhatóságnál a felperes működése alatti időszakban 180 napon keresztül folyamatosan fennálló 5 millió forintot meghaladó, 453.265.921 forint tényleges összegű adótartozása keletkezett. Az adótartozás folyamatos fennállásának kezdő napja 2014. június 10. napja volt.
Az adóhatóság felhívta a Kft.-t az akadály elhárítására, azzal, hogy annak elmaradása esetén az adószám törlésére kerülhet sor. A felhívásra a felperes terjesztett elő kimentési kérelmet, amelyet arra alapított, hogy részvényeit már 2013. december 6-án értékesítette, hiánypótlási felhívásra becsatolta a szerződést.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a kimentési kérelmet elutasította. Megállapította, hogy egyrészt a felperes a hatályos cégnyilvántartás adatai szerint még mindig minősített többségi befolyással bíró részvényese a Zrt.-nek, másrészt a felperes az Art. 24/C.§ (5) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott feltételek egyikére sem hivatkozott, azokat nem bizonyította.
[4] Alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
Indokolása szerint a felperes kimentési okot egyáltalán nem jelölt meg, kizárólag a részvények értékesítésére hivatkozott. A részvények értékesítése kapcsán a hiánypótlási felhívás nem a részvények adás-vételi szerződésének csatolására, hanem a tagsági jogviszony megszűnését igazoló részvénykönyv, mint hitelt érdemlő bizonyíték másolatának benyújtására vonatkozott. A felperes ezt nem csatolta, és indokát sem adta annak, hogy a részvénykönyvet miért nem áll módjában megküldeni.
Kereseti kérelem
[5] A felperes azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert a részvényeket értékesítette, személyében akadály nem állt fenn.Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[7] Rögzítette, hogy a Kft. ügyében indult adóregisztrációs eljárás és a felperes kérelme nyomán indult kimentési eljárás ugyan összefügg egymással, de mégis két elkülönült eljárásról van szó. Abban az eljárásban, ahol az akadályt megállapították, a Kft. az ügyfél, amellyel összefüggésben az adószám törlésre kerül, ha az akadályt a megadott határidőn belül nem hárítja el. A jelen per tárgya a felperes "kimentési kérelme" folytán hozott határozat. A későbbiekben kitért arra, hogy annak megállapítása, miszerint az akadály fennállt-e, vagy sem, nem tárgya az eljárásnak, azt az alapeljárásban eljáró adóhatóság állapítja meg. Erre tekintettel mellőzte az akadály meg nem létére irányuló felperesi tanúbizonyítási indítványt.
[8] Indokolásában értékelte a részvények értékesítésére vonatkozó szerződést, és megállapította, hogy az nem eredményezhetett kimentést, mert elmaradt a változás cégnyilvántartásba való bejegyzése. A cégnyilvántartás közhitelessége miatt az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell az abban foglaltak helyességét. Ezt az értelmezést erősíti meg a Kúria Kfv.V.35.765/2014/6. számú ítélete, amely kiemelte, hogy a közigazgatási eljárásban csatolt dokumentum önmagában - cégjegyzékbe történő bejegyzés hiányában - nem alkalmas a változás hitelt érdemlő igazolására. "Az adóhatóság az adóregisztráció és valamennyi egyéb adóigazgatási eljárásban jóhiszemű harmadik személyként a közhiteles cégnyilvántartás adataiban foglaltak alapján jár el, az esetlegesen a cégnyilvántartáson kívül történt és azon át nem vezetett változásról tudomással nem bír. Mindezek miatt a cégnyilvántartáson kívüli változásra történő hivatkozás nem foghat helyt."
A jogalkotó akkor, amikor a cégbíróság és az állami adóhatóság eljárását az adóregisztráció során kötelező módon összekapcsolta, egyben meghatározta azt is, hogy az adóhatóság köteles használni a cégbíróság által megküldött adatokat.
[9] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes nem sértette meg az Art. 97.§-ában foglaltakat, mivel az Art. 24/C.§ kifejezetten a kimentési kérelem előterjesztőjéhez telepíti a bizonyítást. A kimentési eljárásban kizárólag a kimentésre vonatkozó feltételek fennállása vizsgálható, ekként a kimentés szükségességét kifejezetten negligáló felperesi előadás a kimentés körében nem, de az akadály fennállása vagy megdőlése kérdésében értékelést nyerhet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.[11] Előadta, hogy esetében nem állt fenn az Art. 24/C.§ (2) bekezdés aa) pontja szerinti akadály, így nem kényszerül az Art. 24/C.§ (5) bekezdés szerinti körülmények bizonyítására. Okirattal igazolta részvényesi jogviszonyának 2013. december 6-i megszűnését, amit nem érint, hogy elmaradt a változás cégnyilvántartásbeli bejegyzése. A nyilvántartástól eltérő adat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján is bizonyítható, és mivel felperes már az első fokú adóhatóság előtt is hivatkozott a részvényeladásra, az alperes nem tekinthető olyan jóhiszemű harmadik személynek, akinek védelmére a cégnyilvántartáshoz fűződő közhitelesség hivatott. Az elsőfokú adóhatóság által kért részvénykönyvet egyébként nem a felperes, hanem a részvénytársaság köteles vezetni.
[12] Az elsőfokú bíróság törvénysértően hivatkozott arra, hogy a részvényeladás ténye a kimentés körében nem, csupán az akadály elhárítása kapcsán értékelhető. Azzal, hogy sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a részvényesi jogviszony megszűnését, sérült az Art. 97.§ (4) és (6) bekezdése. A felperest csak akkor terhelte volna a bizonyítási kötelezettség, ha az alperes bizonyítja, felperessel szemben fennáll az Art. 24/C.§ (2) bekezdés aa) pontja szerinti akadály.
[13] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[15] Az adóhatóságot az adózókra vonatkozó adatok nyilvántartásba vétele kapcsán különböző feladatok terhelik: 2012. január 1. napjától ezek közé tartozik az adóregisztrációs eljárás lefolytatása. A szabályokat az új adózók alapítása esetén az Art. 24/C.§-a, már meglévő adózókra vonatkozó-, cégbírósági eljárást követő változás bejegyzések esetén a 24/D.§ bekezdései tartalmazzák, ez utóbbi esetén visszautalásokkal a 24/C.§ előírásaira. Az adóregisztrációs eljárás intézményét a Kúria már több határozatában elemezte, egyebek mellett a Kfv.I.35.669/2013/7. számú ítéletben. Az abban foglaltakkal a Kúria továbbra is egyetért, attól eltérni nem kíván.
[16] A jogintézmény szabályai szerint mind az újonnan létrejött, mind a már meglévő adózókat érintő adóregisztrációs eljárásban az adóhatóság először felszólítja az adózót az akadály megszüntetésére, és tájékoztat arról, hogy ennek elmaradása esetén megtagadja az adószám megállapítását, illetve az adószám felfüggesztése nélkül az Art. 24/A.§ szerint jár el, az adózó adószámát törli és megteszi az ehhez tartozóan előírt eljárási cselekményeket. A felszólításra tehát mindkét esetben csak akkor kerülhet sor, ha az adóhatóság észlel valamely Art -ben nevesített akadályt.
Az adóregisztrációs eljárás rendszerének alapvető elve az adózó és a vezető tisztségviselő/tag közötti kohézió, annak értékelése, hogy egyikőjük magatartása érdemi kihatással van a másikuk adójogi helyzetére. A szabályozás azonban figyelembe veszi azt is, hogy a vezető tisztségviselő/tag korábbi tevékenységéről az új adózó nem rendelkezhet közvetlen információkkal, és arra – főszabály szerint nincs is ráhatása. Ennek megfelelően új adózók esetében az Art. 24/C.§-a lehetőséget biztosít az önhibájukon kívül mulasztó vezető tisztségviselők/tagok számára a jogkövetkezmények alóli kimentésre. Változás bejelentése esetén ezt a kimentést az Art. 24/D.§ (3) bekezdése teszi lehetővé, de ekkor az adózónak is lehetősége van arra, hogy a 24/D.§ (2) bekezdése szerint az adóhatóság felszólítására az akadályt a felszólítás kézbesítésétől számított 15 napon belül elhárítsa és mulasztását kimentse. Arra vonatkozóan, hogy ez az adózók részéről miként történhet, az Art., szemben a kimentési követelményekkel, – nem tartalmaz előírást.
[17] Az adóregisztrációs eljárásban mind az adózót megillető akadály elhárítás, mind az akadályhordozó általi kimentés intézményének alkalmazására tehát csak akkor kerülhet sor, ha egyáltalán van valamilyen Art. szerinti akadály. Erről azonban az adóhatóság nem hoz önálló jogorvoslattal támadható egyedi közigazgatási döntést, az akadály megléte az adóhatósági felhívást követően csak az adózót, illetve az akadály hordozót megillető jogintézményekkel vitatható. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az akadály fenn-, vagy fenn nem állta nem tárgya az eljárásnak, azt az alapeljárásban eljáró adóhatóság állapítja meg. Eltérő álláspontja ellenére azonban az elsőfokú bíróság mégis elvégezte az akadály meglétének érdemi vizsgálatát, így a Kúriának lehetősége volt a felülvizsgálati kérelem vonatkozó indokainak az elbírálására.
[18] A cégnyilvántartás közhitelességének szabályait a Ctv. 22.§ (1)-(6) bekezdései foglalják össze. A 22.§ (1) bekezdése értelmében a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Második mondata szerint azonban ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Ugyancsak lehetőséget ad a tudatállapot értékelésére a (2) bekezdés, amikor kimondja, hogy a cég - jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy az általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett valamely adat nem felel meg a valóságnak.
[19] A közigazgatási szerv azonban a hatósági ügyben nem lehet jó-, vagy rosszhiszemű, ismereteinek megítélése nem esik egy-tekintet alá azzal, amikor ugyancsak közigazgatási szervként, de nem hatósági ügyben, hanem saját kötelmi ügyeiben jár el. Az elsőfokú bíróság indokolásában felhívta a Kúria Kfv.V.35.765/2014/6. számú ítéletét: az adóhatóság jóhiszeműsége kapcsán a [8] pontban idézettek azonban nem a Kúria álláspontjához, hanem az alperes felülvizsgálati kérelméhez tartoznak. A Kúria értékelése egyértelmű volt: a közigazgatási eljárásban csatolt dokumentum önmagában, cégjegyzékbe történő bejegyzés hiányában, nem alkalmas a változás hitelt érdemlő igazolására. Ugyanezt tartalmazzák még pl. Kfv.I.35.396/2012/3. és Kfv.I.35.232/2016/11. számú kúriai ítéletek.
[20] A Kúria ítéletei azt is rögzítik, hogy a szabályozás alapján lehetőség van a cégnyilvántartásban szereplő adatok megdöntésére. Ennek bizonyítására azonban nem elegendő a felperes által hivatkozott szerződés, vagy akár a részvénykönyv, hanem olyan cégnyilvántartási határozat, végzés szükséges, amely tanúsítja, hogy a felperes minősített többsége a szerződésben foglalt időponttal megszűnt. Ilyen cégbírósági irattal a felperes nem rendelkezett.
[21] Az elsőfokú bíróság a jóhiszeműség kérdésében elfoglalt téves álláspontja ellenére helyesen értékelte a cégnyilvántartási adatokat, melyek szerint a felperes nem csak az adótartozás keletkezésekor, de az alperesi határozat meghozatalának időpontjában is minősített többségű befolyást biztosító részvényese volt az akadályhordozó Zrt.-nek: a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben fennállt az akadály. A cégnyilvántartási adatokra tekintettel az elsőfokú adóhatóság ugyan szükségtelenül adott ki a részvények értékesítésére hiánypótlási felhívást, de ez nem befolyásolta érdemben határozatának jogszerűségét.
[22] A felperes az akadály fennálltának tényét nem tudta megdönteni, kimentési okra nem is hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg hatályon kívül helyezésére okot adó jogszabályt, ezért a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet az indokolás fentiek szerinti pontosításával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[23] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[24] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[25] Tárgyalás tartását a felperes nem kérte, alperes elkésetten kérte, és mivel a Pp. 272.§ (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége: a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. szeptember 27.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.082/2018.)