adozona.hu
BH 2019.3.83
BH 2019.3.83
A teljes hiteldíjmutató téves feltüntetése - a megtévesztés esetét kivéve - nem eredményezi a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségét [1996. évi CXII. tv. 213. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A peres felek 2007. október 29-én hitelszerződésnek nevezett megállapodást kötöttek. A szerződés 1.) pontja szerint a hitel célja kizárólag az Adós által kiválasztott személygépkocsi Adós által történő megvásárlása. A 4. pont értelmében a gépjármű bruttó vételára 3 453 320 Ft, melyből az Adós által fizetendő saját rész összege 345 332 Ft, így a hitel összege 3 107 988 Ft. A 6.) pontban a felek - többek között - rögzítették, hogy a szerződés változó kamatozású, deviza (CHF) alapú, változó ...
BH 2019.3.83 A teljes hiteldíjmutató téves feltüntetése - a megtévesztés esetét kivéve - nem eredményezi a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségét [1996. évi CXII. tv. 213. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 2007. október 29-én hitelszerződésnek nevezett megállapodást kötöttek. A szerződés 1.) pontja szerint a hitel célja kizárólag az Adós által kiválasztott személygépkocsi Adós által történő megvásárlása. A 4. pont értelmében a gépjármű bruttó vételára 3 453 320 Ft, melyből az Adós által fizetendő saját rész összege 345 332 Ft, így a hitel összege 3 107 988 Ft. A 6.) pontban a felek - többek között - rögzítették, hogy a szerződés változó kamatozású, deviza (CHF) alapú, változó futamidejű. Az éves induló ügyleti kamatláb 9,17%. A 7.) pont szerint a hitel visszafizetését az adós 120 havi törlesztőrészlet megfizetésével teljesíti. A havi törlesztőrészlet induló összege 39 660 Ft. A szerződés 9.) pontja egyebek közt tartalmazza, hogy a teljes hiteldíjmutató induló mértéke (a továbbiakban: THM) 10,212%. A THM megváltozásának feltételeit az Üzletszabályzat rögzíti. A számításánál figyelembe vett árfolyam érvényességének napja 2007. október 28. Az adós a 12.) pontban kijelentette, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, és az ebben foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el.[2] Az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM lényegét rögzíti: többek között azt, hogy a hiteldíj tartalmazza az ügyleti kamatokat, valamint minden egyéb, a hitel felhasználásával kapcsolatban fizetendő díjat, költséget.
[3] A felperes 2012. január 12-én nyilatkozatával a szerződést azonnali hatállyal felmondta. Közölte, hogy 2011. október, november, december és 2012. január hónapban az alperes nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a felmondás időpontjában ezért a tőketartozás összege 2 708 584 Ft volt. A felperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2. törvény) előírt elszámolási kötelezettségének eleget tett, tájékoztatta az adóst, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg 538 951 Ft, amelyet az alperes tartozására számolt el. Az alperes ezt követően fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes módosított keresetében a szerződés teljesítéseként 4 876 689 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése összegszerűségét a DH2. törvényben megkívánt konkrét elszámolással és a perben becsatolt további, kiegészített elszámolással kívánta alátámasztani.[5] Az alperes a kereset elutasítását több okból is kérte. Többek között állította, hogy a perbeli szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, ezért semmis, mivel az a THM-et nem a valóságnak megfelelően tartalmazza.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. Álláspontja szerint a hitelszerződés létrejött.[7] Többek között kifejtette, a szerződés az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem érvénytelen, hiszen abban a THM százalékos mértéke szerepel (induló mérték 10,212 %), az Üzletszabályzat 17.3. pontja pedig rögzíti, hogy a THM miként került meghatározásra. Az alperesnek az az állítása, miszerint a THM nem megfelelően lett kiszámítva, nem jelent érvénytelenséget, csupán azt, hogy a felperes jogosulatlanul követeli a vitatott összeget; ez pedig a felek elszámolására van kihatással.
[8] Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] Többek között kifejtette, az egyedi szerződés 9.) pontja és az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM-et és annak kiszámítási módját is rögzíti. Az alperes ugyanakkor nem tett konkrét tényállítást arra, hogy a szerződésben meghatározott THM mennyiben hibás, abban mely költségek nem kerültek felszámításra, emiatt az elsőfokú bíróságnak e körben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettsége nem volt. A THM nem megfelelő megjelölése egyébként sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, csak azt, hogy a pénzügyi intézmény a jogosulatlanul felszámított összegeket a fogyasztótól nem követelheti.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító ítélet meghozatalát indítványozta.[11] Az alperes továbbra is állította, hogy a szerződés érvénytelen, mert az nem felel meg többek között az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában írtaknak. Egyebek mellett kifejtette, jogszabály előírja, hogy a szerződésnek a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia a THM-et, ez a követelmény a felek szerződésében nem érvényesült. A felperes a valós THM-et levezetni nem is tudta, vagyis bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a szerződés teljes érvénytelensége emiatt is megállapítható. A felperes számításai tévesek a betéti kamat az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: THM-rendelet) alapján. A szerződés akkor tett volna eleget a THM-rendeletnek és az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjának, ha a THM értékét 9,57%-10,94% közötti értéknek tüntette volna fel. A változó futamidejű szerződéshez a THM értékét tól-ig határban kellett volna megadni annak érdekében, hogy a fogyasztó tájékoztatása megfeleljen a THM-rendeletben foglaltaknak.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.[14] Többek között rámutatott, a jogerős ítélet az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját nem sértette. A hivatkozott jogszabályhely szerint a szerződés semmisségét az eredményezi, ha a szerződés nem tartalmazza az éves, százalékban kifejezett THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a feltüntetés hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése a szerződés érvénytelenségét nem eredményezheti. Az alperes maga sem határozta meg pontosan a szerinte jogszerű THM mértékét, azt 9,57%-10,94% közötti értékben jelölte meg, ami a szerződésben rögzített THM helytállóságát - annak a meghatározott tartományon belüli voltára figyelemmel - nem zárja ki. A THM-nek egy tól-ig határon belüli meghatározása viszont éppen az alperes által felhívott THM-rendelet 8. § (1) bekezdésére és 9. § (1) bekezdésére figyelemmel kizárt.
[15] A Kúria rámutat arra, hogy a valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem gyakorol közvetlen hatást a perbeli szerződés érvényességére: ezt támasztják alá az Európai Unió Bírósága által a C-453/10. számú Jana Perenicova-ügyben kifejtettek is. Ha pedig a THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest [THM-rendelet 1. § (1) bekezdés]. Adott esetben az alperes nem a THM megtévesztő voltára hivatkozott, de az általa megjelölt eltérés nem jelentős volta annak megállapíthatóságát egyébként is kizárná. Az itt kifejtetteknek megfelelően foglalt állást a Kúria többek között Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozatában, illetve a BH 2017.343. számú döntésében.
[16] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül hozott jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.057/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnökeDr. Szabó Klára előadó bíró
Dr. Tibold Ágnes bíró
A felperes: B. Bank Zrt.
A felperes képviselője: Dr. Solt Anna ügyvéd
Az alperes: E. J.
Az alperes képviselője: Czingula Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Czingula Katalin
A per tárgya: szerződés teljesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 67.Pf.633.981/2017/8. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.P.91.125/2015/16. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Megállapítja, hogy a le nem rótt 487.670 (négyszáznyolcvanhétezer-hatszázhetven) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 2007. október 29-én hitelszerződésnek nevezett megállapodást kötöttek. A szerződés 1.) pontja szerint a hitel célja kizárólag az Adós által kiválasztott személygépkocsi Adós által történő megvásárlása. A 4. pont értelmében a gépjármű bruttó vételára 3.453.320 Ft, melyből az Adós által fizetendő saját rész összege 345.332 Ft, így a hitel összege 3.107.988 Ft. A 6.) pontban a felek - többek között - rögzítették, hogy a szerződés változó kamatozású, deviza (CHF) alapú, változó futamidejű. Az éves induló ügyleti kamatláb 9,17 %. A 7.) pont szerint a hitel visszafizetését az adós 120 havi törlesztőrészlet megfizetésével teljesíti. A havi törlesztőrészlet induló összege 39.660 Ft. A szerződés 9.) pontja egyebek közt tartalmazza, hogy a teljes hiteldíj mutató induló mértéke (a továbbiakban: THM) 10,212 %. A THM megváltozásának feltételeit az Üzletszabályzat rögzíti. A számításánál figyelembe vett árfolyam érvényességének napja 2007. október 28. Az adós a 12.) pontban kijelentette, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, és az ebben foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el.[2] Az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM lényegét rögzíti: többek között azt, hogy a hiteldíj tartalmazza az ügyleti kamatokat, valamint minden egyéb, a hitel felhasználásával kapcsolatban fizetendő díjat, költséget. A 18.3.1. pont a törlesztőrészletek változását tartalmazza változó kamatozás esetén. A 18.3.2. pont rögzíti azt is, hogy a deviza alapú szerződések változó kamatozású szerződések, az ügyfél fizetési kötelezettségei forintban teljesítendők. Deviza alapú szerződés esetén a törlesztőrészletekre a B. Bank Rt. által a szerződés devizanemére meghirdetett árfolyamok módosulásának függvényében az alábbiak szerint meghatározott árfolyam-különbözet - a futamidő szerint utolsóként esedékessé váló törlesztőrészlet kivételével - kerül érvényesítésre: az Üzletszabályzat itt egy képletet tartalmaz. A 18.3.3. pontban szerepel, hogy a változó futamidejű deviza alapú szerződésnél az árfolyam-különbözet elszámolása futamidő-változást eredményez. A 18.3.4. pontban rögzítésre került, hogy deviza alapú finanszírozás esetén a törlesztőrészletek forintban fizetett összege a devizanem árfolyamának és a kamatának alakulásától függően változhat. A 18.4. pont a teljes hiteldíjmutató megváltozását rögzíti, míg a 21. pont hiteltörlesztéssel, fizetéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. E szerint az ügyfél a B. Banktól finanszírozott összeget és annak kamatait a szerződésben megállapított törlesztőrészletekben fizeti meg a szerződésben foglalt ütemezés szerint. A havi törlesztőrészletek a hitelfolyósítás napjától egy hónapos törlesztési periódusonként esedékesek. Az esedékességek napja - amennyiben a felek a szerződésben másként nem rendelkeznek - minden naptári hónapban az a nap, amely számánál fogva megegyezik a hitelfolyósítás napjával, illetve amennyiben az adott hónapban nincs ilyen számú nap, úgy a hónap utolsó napja.
[3] A felperes 2012. január 12-én nyilatkozatával a szerződést azonnali hatállyal felmondta. Közölte, hogy 2011. október, november, december és 2012. január hónapban az alperes nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a felmondás időpontjában ezért a tőketartozás összege 2.708.584 Ft volt. A felperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: DH2. törvény) előírt elszámolási kötelezettségének eleget tett, tájékoztatta az adóst, hogy a tisztességtelenül felszámított összeg 538.951 Ft, amelyet az alperes tartozására számolt el. Az alperes ezt követően fizetési kötelezettségét nem teljesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes módosított keresetében a szerződés teljesítéseként 4.876.689 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelése összegszerűségét a DH2. törvényben megkívánt konkrét elszámolással és a perben becsatolt további, kiegészített elszámolással kívánta alátámasztani.[5] Az alperes a kereset elutasítását több okból is kérte. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek között hitelszerződés nem jött létre, mivel hitelkeret meghatározására nem került sor. Másrészt érvénytelenségi kifogást terjesztett elő a kötelező írásbeliség és a felperes nevében aláíró személy képviseleti joga hiányára utalással. Állította azt is, hogy a perbeli szerződés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés a), b) és e) pontjába ütközik, ezért semmis. Hangsúlyozta: a hitelszerződés nem tartalmazza a kölcsön tárgyát, mivel annak CHF-ben meghatározott összegét és a konkrét átváltási árfolyamot nem rögzítette. A THM-et nem a valóságnak megfelelően tartalmazza, valamint hiányzik a szerződésből a törlesztőrészletek CHF-összege, illetve a forintösszege is a teljes futamidő tekintetében. Harmadsorban a felmondás jogszerűtlenségére hivatkozott, mert annak időpontjában - álláspontja szerint - késedelme nem volt.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. Álláspontja szerint a hitelszerződés létrejött, hiszen a kölcsönösszeget a felperes folyósította, az a szállítónak megfizetésre került, az alperes ily módon vált a gépkocsi tulajdonosává. Ha a hitelkeret nem is került volna megállapításra, akkor is csak érvénytelenségi ok állna fenn az rHpt. 213. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság szerint továbbá a hitelszerződésből és a csatolt meghatalmazásból is kitűnik, hogy a felperes részéről aláíró személy szabályos felhatalmazással rendelkezett arra, hogy a felperes nevében és helyett eljárjon: ügyleti képviselőként aláírása megfelelt az irányadó jogszabályoknak. A felperesi pénzügyi vállalkozásra pedig az rHpt. 47. §-a szerinti együttes aláírás kötelezettsége nem vonatkozott.[7] Az elsőfokú bíróság a csatolt szerződési okirat alapján megállapította, hogy a szerződés tárgya rögzítésre került: eszerint a hitel összege 3.107.988 Ft, a kölcsön pedig CHF alapú. A deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződések tárgyának és törlesztő részleteinek meghatározásával kapcsolatos elvi kérdésekről szóló 1/2016. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: 1/2016. PJE határozat) szerint ez elegendő, hiszen a lerovó pénznemben meghatározott kölcsönösszegre és az aktuális árfolyamra figyelemmel a kölcsönösszeg devizában kifejezett egyenértéke kiszámítható. Az Üzletszabályzat 18.) pontja adott esetben kitér arra, hogy mit ért bázisárfolyam és számlakonvenciós árfolyam alatt. A szerződés az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján sem érvénytelen, hiszen abban a THM százalékos mértéke szerepel (induló mérték 10,212 %), az Üzletszabályzat 17.3. pontja pedig rögzíti, hogy a THM miként került meghatározásra. Az alperesnek az az állítása, miszerint a THM nem megfelelően lett kiszámítva, nem jelent érvénytelenséget, csupán azt, hogy a felperes jogosulatlanul követeli a vitatott összeget; ez pedig a felek elszámolására van kihatással. Az elsőfokú bíróság döntése szerint a szerződés az rHpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjába sem ütközik, mert a törlesztőrészletre vonatkozóan szükséges adatokat a szerződés egyedi része és az Üzletszabályzat 18. és 21. pontja tartalmazza. Utalt arra is, hogy érvénytelenségi kifogása kapcsán az rHpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjára történt hivatkozást az alperes utóbb visszavonta. Az elsőfokú bíróság a felperes felmondását jogszerűnek ítélte, mivel annak időpontjában az alperesnek négy havi hátraléka volt, amire tekintettel súlyos szerződésszegést követett el.
[8] Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában rámutatott, a felek között - az okirat megszövegezése ellenére - ténylegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 523. § szerinti kölcsönszerződés jött létre. Emiatt a hitelszerződés tartalmi hiányosságaira vonatkozó alperesi érvelésnek az ügyben relevanciája nem volt. Az rHpt. 213. § (1) bekezdéssel kapcsolatos fellebbezési hivatkozásokkal összefüggésben kiemelte: a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 42. § (1) bekezdése alapján a bíróságok számára a jogegységi határozatok alkalmazása kötelező. A hivatkozott jogegységi határozatnak a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek összegének kiszámíthatóságával kapcsolatos okfejtése nem ellentétes a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK Irányelv 4. és 5. cikkében foglaltakkal. Az a követelmény, hogy a szerződési feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük, nem áll ellentétben a szerződés egyes elemeinek a kiszámíthatóságával. A jogvita érdemi elbírálása során ezért a másodfokú bíróság - az alperes kérelme ellenére - nem mellőzte az 1/2016. PJE határozatot.
[9] Megállapította, hogy a perbeli szerződés a 4. pontban és az Üzletszabályzat 20. pontjában tartalmazza a kölcsön tárgyát. Az itt rögzítettek és a folyósítás pontos időpontja, valamint az akkor érvényes árfolyam figyelembevételével a kölcsön összege devizában meghatározható. Az egyedi szerződés 9.) pontja és az Üzletszabályzat 17.2. pontja a THM-et és annak kiszámítási módját is rögzíti. Az alperes ugyanakkor nem tett konkrét tényállítást arra, hogy a szerződésben meghatározott THM mennyiben hibás, abban mely költségek nem kerültek felszámításra, emiatt az elsőfokú bíróságnak e körben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettsége nem volt. A THM nem megfelelő megjelölése egyébként sem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, csak azt, hogy a pénzügyi intézmény a jogosulatlanul felszámított összegeket a fogyasztótól nem követelheti. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes az rHpt. 213. § (1) bekezdés c), d) pontjaival kapcsolatban az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését visszavonta, ezért e körben a fellebbezési érvelés nem volt vizsgálható. Megállapította továbbá, hogy az rHpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített érvénytelenségi ok sem állt fenn: a kölcsönszerződés 6. és 7. pontja, továbbá az Üzletszabályzat 18.3.1. pontja és a 18.3.2. pontja, valamint a 21. pontja együttesen eleget tesz a jogszabályi követelményeknek figyelemmel a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat III.1. pontjára is.
[10] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereset összegszerűsége bizonyított. A felek devizahiteles törvények hatálya alá tartozó szerződése tekintetében a felülvizsgált elszámolás megtörtént, ennek kapcsán az alperes a felperestől részletes elszámolást kérhetett, annak tételeit vitathatta volna. Jelen eljárásban viszont a már felülvizsgált elszámolás az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó adatok tekintetében nem vitatható a DH2 tv. 18. § (5) bekezdése és 29. §-a alapján. Mivel az alperes érvénytelenségi kifogása nem volt alapos, e hivatkozás sem alkalmas a felperes által kimutatott összegszerűség megdöntésére.
[11] A másodfokú bíróság az alperesnek a per tárgyalása felfüggesztésére irányuló kérelmét elutasította, mert álláspontja szerint az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő, a fellebbezésben hivatkozott eljárásoknak jelen ügy érdemi elbírálására kihatása nincs.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasító ítélet meghozatalát indítványozta.[13] Álláspontja szerint a kereseti követelés összegszerűsége bizonyítatlan, nem ismert annak számítási módja, az elszámolás nem követhető, az a követelés-elemeket nem tartalmazza.
[14] Az alperes továbbra is állította, hogy a szerződés érvénytelen, mert nem felel meg az rHpt. 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjainak különös figyelemmel arra, hogy az érvénytelenségi ok fennálltát mindig a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni. Emiatt vitatta az 1/2016. PJE határozatban foglaltakat és kérte az alkalmazása mellőzését. Véleménye szerint a kölcsön devizában meghatározott összege és a törlesztőrészletek száma, összege vonatkozásában nem lehet elegendő a szerződés érvényességéhez a folyósítás időpontjában való kiszámíthatóság. Hivatkozása szerint álláspontját alátámasztja az Európai Unió Bíróságának C-186/16. számú ítélete is, amit az irányadó jogszabályok értelmezésekor kért figyelembe venni. Hangsúlyozta, a perbeli szerződésben az adós devizában nyilvántartott tartozása, a kölcsön devizaösszege nem rögzült, ami sérti az rPtk. 523. § (1) és (2) bekezdését, az rHpt. 213. § (1) bekezdés a) pontját. Emellett jogszabály előírja, hogy a szerződésnek a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia a THM-et, ez a követelmény a felek szerződésében nem érvényesült. A felperes a valós THM-et levezetni nem is tudta, vagyis bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a szerződés teljes érvénytelensége emiatt is megállapítható. A felperes számításai tévesek a 41/1997.(III.5.) Korm. rendelet (továbbiakban: THM-rendelet) alapján az árfolyamhasználat és a törlesztőrészlet értéke vonatkozásában. A szerződés akkor tett volna eleget a THM-rendeletnek és az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) és c) pontjának, ha a THM értékét 9,57 %-10,94 % közötti értéknek tüntette volna fel. A változó futamidejű szerződéshez a THM értékét tól-ig határban kellett volna megadni annak érdekében, hogy a fogyasztó tájékoztatása megfeleljen a THM-rendeletben foglaltaknak.
[15] Az alperes szerint a futamidő egyáltalán nem meghatározott a szerződésben, az pedig, hogy a törlesztőrészletek összege kiszámítható lenne, semmivel nem bizonyított. A bíróságok az rPp. 221. § (1) bekezdés szerinti indokolási kötelezettségüket megsértették, hiszen egyik bíróság sem írta le ítélete indokolásában, hogy hogyan számítható ki pontosan a törlesztőrészletek összege. A felperes pedig a THM kalkulációjával kifejezetten cáfolta a szerződésben rögzített 39.660 Ft-os törlesztőrészlet valóságosságát, mivel abban végig 40.665 Ft-os törlesztőrészlettel számolt. A szerződés így sérti az rHpt. 213. § (1) bekezdés e) pontját is.
[16] Az alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint nem hitel-, hanem kölcsönszerződés jött létre a felek között. Továbbra is a hitelkeret meghatározatlanságára hivatkozva állította, hogy a hitelszerződés nem jött létre. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelmét elutasította.
[17] Összegezve az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az rHpt. 210. § (2) bekezdését, a 213. § (1) bekezdés a), b), c), e) pontjait, az rPtk. 523. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az rPp. 3. § (3) bekezdését, a 164. § (1) bekezdését és a 221. § (1) bekezdését.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a szerződés teljesítésére irányuló és a felülvizsgált elszámoláson alapuló kereseti követeléssel szemben egyrészt a szerződés létrejöttét vitatta, másrészt érvénytelenségi kifogással élt, miszerint a szerződés az rHpt. 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjába ütközik, harmadsorban pedig a kereset összegszerűségének bizonyítatlanságát állította.
[21] Az alperes a perbeli szerződés megnevezésében szereplő "hitelszerződés" rPtk. 522. § (1) bekezdése szerinti tartalmi elemének, a hitelkeret rendelkezésre tartásában való megállapodásnak a hiányát rótta fel állítva, hogy emiatt a felek között szerződés nem jött létre. Ténylegesen azonban - a csatolt okiratból megállapíthatóan - a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése megtörtént azzal, hogy megállapodtak, a felperes nem hitelkeretet, hanem konkrét pénzösszeget bocsát az alperes rendelkezésére, az alperes pedig ennek az összegnek ügyleti kamattal való visszafizetését vállalta. A szolgáltatások az rPtk. 523. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott kölcsönszerződés fogalmának felelnek meg, ezért nem jogszabálysértő a jogerős ítélet megállapítása, miszerint valójában - annak ellenére, hogy a felek az okiratot hitelszerződésnek nevezték - közöttük kölcsönszerződés jött létre. A felek megállapodásának minősítésénél ugyanis nem az általuk alkalmazott szóhasználatnak, hanem a szerződés tartalmának van jelentősége (BH 1994.130.). Az rPtk. 523. § (1), (2) bekezdését tehát a jogerős ítélet helyesen értelmezte és alkalmazta. Egyebekben az alperes a DH2. tv.-ben előírt elszámolási kötelezettség felperes általi teljesítésekor nem hivatkozott arra, hogy nem jött létre a felek között szerződés, a tisztességtelenül felszámított összegnek a tartozására való elszámolását elfogadta. Így az alperes jelen perbeli joggyakorlása a korábbi magatartásával szemben áll, ami a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét sérti (rPtk. 2. § (2) bekezdés).
[22] Az érvénytelenségi kifogások körében a jogerős ítélet a Bszi. 42. § (1) bekezdésének helyes alkalmazásával állapította meg, hogy az alperes által mellőzni kért 1/2016. PJE határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező, ennek folytán megállapításai jelen perben is irányadóak, alkalmazandók. Az alperes érvénytelenségi kifogásában nem egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségére, hanem azok jogszabályba, az rHpt. 213. § (1) bekezdésébe ütköző voltára hivatkozott. Ezért sem a fogyasztói irányelv, sem az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolhatta. Ettől függetlenül a magyar jog szerint is az érvénytelenségi oknak minden esetben a szerződés megkötésekor kell fennállnia; általános jogelvként ez kimondható. Az 1/2016. PJE határozat nem tér el ettől, csupán ezt a szabályt az rPtk. 231. § (2) bekezdésére figyelemmel értelmezi.
[23] A fent kifejtettek miatt nem jogsértő a jogerős ítélet amiatt, hogy az az 1/2016. PJE határozat 1) és 2) pontjának megfelelően értékelte a felek szerződését az rHpt. 213. § (1) bekezdés a), b), e) pontjának való megfelelés szempontjából.
[24] A jogerős ítélet helyesen utalt a szerződés tárgyát illetően az egyedi szerződés 4.) és 6.) pontjára és az Üzletszabályzat 20.) pontjára, amelyek alapján a folyósítás időpontja és az akkor érvényes árfolyam figyelembevételével a kölcsön összege CHF-ben meghatározható. A folyósítás napjának az átszámításnál való figyelembevétele nem kifogásolható, mivel az rPtk. 231. § (2) bekezdéséből következik, hogy a banki teljesítés (fizetés, folyósítás) idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell a kölcsön összegét mint a bank szolgáltatását átszámítani.
[25] A jogerős ítélet az rHpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját sem sértette. A hivatkozott jogszabályhely szerint a szerződés semmisségét az eredményezi, ha a szerződés nem tartalmazza az éves, százalékban kifejezett THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést. A semmisség oka a jogszabály rendelkezéséből következően a feltüntetés hiánya, így a THM esetleges téves megjelölése a szerződés érvénytelenségét nem eredményezheti. Az alperes maga sem határozta meg pontosan a szerinte jogszerű THM mértékét, azt 9,57 %-10,94 % közötti értékben jelölte meg, ami a szerződésben rögzített THM helytállóságát - annak a meghatározott tartományon belüli voltára figyelemmel - nem zárja ki. A THM-nek egy tól-ig határon belüli meghatározása viszont éppen az alperes által felhívott THM-rendelet 8. § (1) bekezdésére és 9. § (1) bekezdésére figyelemmel kizárt.
[26] A Kúria rámutat arra, hogy a valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelölése lehet ugyan megtévesztő, de ez nem gyakorol közvetlen hatást a perbeli szerződés érvényességére: ezt támasztják alá az Európai Unió Bírósága által a C-453/10. számú Jana Perenicova-ügyben kifejtettek is. Ha pedig a THM magasabb a valósnál, nem a fogyasztó, hanem a pénzügyi intézmény kerülhet hátrányos helyzetbe a más pénzügyi intézmények által tett ajánlatokhoz képest (THM-rendelet 1. § (1) bekezdés). Adott esetben az alperes nem a THM megtévesztő voltára hivatkozott, de az általa megjelölt eltérés nem jelentős volta annak megállapíthatóságát egyébként is kizárná. Az itt kifejtetteknek megfelelően foglalt állást a Kúria többek között Gfv.VII.30.068/2017/8. számú határozatában, illetve a BH 2017.343. számú döntésében.
[27] A jogerős ítélet az rHpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazása tekintetében sem jogszabálysértő. A kölcsönszerződés 6.) és 7.) pontja, valamint az Üzletszabályzat 18.3.1., 18.3.2., 18.3.3. és 21. pontja alapján az eljárt bíróságok megalapozottan következtettek arra, hogy érvénytelenségi ok nem áll fenn. A szerződés előbbi pontjai alapján a törlesztőrészletek esedékessége egyértelmű. Bár a változó futamidejű, deviza alapú szerződés alapján szerződéskötéskor az tényleg nem tudható, hogy a lerovás pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen, így az sem ismert előre, hogy a meghatározott törlesztőrészletek - adott esetben - 120 hónapon keresztül történő fizetése után fennmaradó hátralék mennyi lesz, de a szerződésben rögzítettek alapján, a bekövetkező változások függvényében ez kiszámítható. A perbeli kölcsönszerződés a törlesztőrészletek kiszámíthatósága tekintetében az rPtk. 231. § (2) bekezdésében és az 1/2016. PJE határozat 2.) pontjában írtaknak megfelel.
[28] Az alperes a védekezése módosítása során az rHpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjára történt hivatkozását visszavonta, ezért azt az első- és a másodfokú bíróság sem bírálta el. A jogerős ítélet viszont kizárólag olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. A felülvizsgálati kérelem nem térhet ki olyan kérdésekre, amelyekre a jogerős ítélet nem tartalmaz sem rendelkezést, sem indokolást [rPp. 228. § (4) bekezdés, 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés)] E szabályok alapján a Kúria az rHpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjával kapcsolatos, a felülvizsgálati kérelemben foglalt hivatkozást nem értékelhette, az azon alapuló érvénytelenségi kifogást érdemben nem vizsgálhatta.
[29] Az eljárt bíróságok nem sértették meg az rPp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségüket sem, hiszen a határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy döntésüket mire alapították. Az pedig nem kötelessége a bíróságoknak, hogy a peres felek minden hivatkozására, kérdésére választ adjanak, elég, ha a jogvita elbírálása szempontjából jelentős jogi érveket fejtik ki. Így a törlesztőrészletekkel kapcsolatban konkrét levezetést az alperes alaptalanul várt el a bíróságoktól: ez egyrészt nem feladatuk, másrészt az 1/2016. PJE határozaton alapuló jogi álláspontra tekintettel ez csak a konkrét körülmények (pl. az egyes törlesztőrészletek esedékességekori árfolyamok) ismeretében lehetséges, amelyre vonatkozóan az alperes tényelőadást nem tett.
[30] A jogerős ítélet a kereset összegszerűségét jogszabálysértés nélkül találta bizonyítottnak, a Kúria csak utal a felülvizsgált elszámolással összefüggésben kifejtett jogi érvekre.
[31] A per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló indítványa elutasítását az alperes alaptalanul sérelmezi. A jogerős ítélet helyesen rögzíti, hogy az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban volt hivatkozott ügyeknek, illetve az azóta megszületett határozatoknak a perbeli jogvita eldöntésére kihatása nem volt.
[32] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül hozott jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[33] Az alperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli. Ennek összegét a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerint határozta meg.[34] Az ítélet ellen a felülvizsgálatot az rPp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
[35] A Kúria a döntését tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2018. október 24.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Klára sk. előadó bíró, Dr. Tibold Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.057/2018.)