adozona.hu
BH 2019.2.59
BH 2019.2.59
I. Amennyiben a telekadó tekintetében az adó alapját a telkek m²-ben meghatározott területei képezik, az adó mértéke pedig a területek m²/forint értékei, akkor az adóhatóság határozatainak jogszerűsége tekintetében nem bír relevanciával a telkek korrigált forgalmi értéke. II. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az önkormányzati adórendelet törvényességének megállapítására irányuló normakontroll-eljárása kezdeményezésére irányuló kereseti kérelemről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia [1952. évi
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az Önkormányzat területén több ingatlan tulajdonjogával is rendelkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes ingatlanjai vonatkozásában adómegállapítási eljárást folytatott le. A megismételt adómegállapítási eljárásai során meghozott nyolc határozatában az adótárgyak, tehát a telkek forgalmi értékét a rendelkezésére állt három szakértői vélemény alapján, átlagolással állapította meg.
[2] Az alperes lényegében azonos indokolás mellett az elsőfokú határozatokat - a fellebbezés elu...
BH 2019.2.59 I. Amennyiben a telekadó tekintetében az adó alapját a telkek m²-ben meghatározott területei képezik, az adó mértéke pedig a területek m²/forint értékei, akkor az adóhatóság határozatainak jogszerűsége tekintetében nem bír relevanciával a telkek korrigált forgalmi értéke.
II. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az önkormányzati adórendelet törvényességének megállapítására irányuló normakontroll-eljárása kezdeményezésére irányuló kereseti kérelemről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/C. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az Önkormányzat területén több ingatlan tulajdonjogával is rendelkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes ingatlanjai vonatkozásában adómegállapítási eljárást folytatott le. A megismételt adómegállapítási eljárásai során meghozott nyolc határozatában az adótárgyak, tehát a telkek forgalmi értékét a rendelkezésére állt három szakértői vélemény alapján, átlagolással állapította meg.[2] Az alperes lényegében azonos indokolás mellett az elsőfokú határozatokat - a fellebbezés elutasítása mellett - helybenhagyta. Határozatainak indokolásában az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy az Önkormányzat figyelemmel volt az adómértékkel szembeni törvényi követelményre, ugyanis az Önkormányzat 10/2015. (XI. 30.) számú rendeletében (a továbbiakban: Ör.) meghatározott 200 forint/m² adómértékkel nem lépte túl a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) meghatározott valorizált adómaximumot, illetve az adómérték nem minősült törvénysértőnek, kirívóan eltúlzottnak sem az adótárgyak értékéhez képest.
[3] Határozataiban hangsúlyozta azt is, hogy sem neki, sem az elsőfokú adóhatóságnak nem volt közvetlen feladata az ingatlan forgalmi értékének pontos meghatározása. Véleménye szerint mindössze azt kellett tisztáznia az adóhatóságoknak az eljárása során, hogy az Ör. alapján kivetett adó jogszabálysértő állapotot eredményezve számottevő mértékben eloldódott-e az adótárgy értékétől. A telekadó mértéke viszont nem haladta meg egyik telek vonatkozásában sem a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott 20 százalékos arányt, amely már jogszabálysértő lett volna. Ebből következően a telekadó nem minősült konfiskáló jellegűnek. Mindezekre tekintettel törvényességi felügyeleti jogkörében nem látta indokoltnak indítványával megkeresni e körben a Kúria Önkormányzati Tanácsát.
A kereseti kérelem
[4] A felperes a keresetindításra nyitva állt határidőn belül előterjesztett keresetleveleiben kifogásolta egyfelől, hogy a telkek korrigált forgalmi értéke tekintetében a szakértői vélemények között rendkívül nagy eltérések voltak, ezért az adóhatóság által alkalmazott átlagolás nem oldotta fel az azok közötti ellentmondásokat, ezért ezt a módszert nem tartotta helytállónak.[5] Másfelől kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsának normakontroll-eljárásának kezdeményezését az Ör. tekintetében. Véleménye alapján ugyanis az alperes határozata sértette a Htv. 6. § c) pontját. Az adóhatóság a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott differenciálási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a különböző jellegű, hasznosítású, illetve méretű ingatlanjai tekintetében egyenlő mértékű adót állapított meg.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[7] A jogerős ítéletének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szabad bizonyítás elvéből fakadóan lehetősége volt arra, hogy a három szakértői vélemény közötti ellentmondást a szakértői véleményben rögzített értékek közötti átlagolással meghatározhatja. Ezzel ugyanis a telkek korrigált forgalmi értékét szakértői kompetencia hiányában az adóhatóság maga határozta meg. Erre viszont a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései nem biztosítottak lehetőséget.
[8] Nem osztotta az alperes azon érvelését sem, hogy az eljárásaiban nem volt feladata az ingatlanok forgalmi értékének tisztázása. Azok megállapítása nélkül nem tudott megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az Ör.-ben meghatározott adómérték - a felperesi hivatkozás szerint - súlyosan aránytalannak minősült-e, vagy felemésztette volna az adótárgyak értékét.
[9] Végül a Kúria normakontroll-eljárásának kezdeményezésére irányuló felperesi kérelmet is elutasította, mivel álláspontja szerint annak eldöntésének előkérdése volt az adótárgyak értékének meghatározása, amelynek megállapítását viszont - a szakértői vélemények közötti ellentmondás feloldásával - az elsőfokú adóhatóság kötelezettségévé tette jogerős ítéletében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Az alperes kérelmében egyrészt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy az adóhatóság eljárása során nem oldhatta volna fel - a bizonyítékok szabad mérlegeléséből fakadóan - a szakértői vélemények közötti ellentmondást átlagolással. Az eljárása során tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett, azt pedig továbbra is hangsúlyozta, hogy az ingatlanok forgalmi értékének pontos meghatározása sem az elsőfokú adóhatóságnak, sem neki nem volt közvetlen feladata. Jelen ügyben ugyanis - az adótényállás szempontjából - nem az ingatlanok értéke minősült bizonyítandó ténynek. Az ügyben érintett ingatlanok tekintetében egyébként megfelelően tisztázásra kerültek a forgalmi értékek. Utalt arra, hogy a rendelkezésre állt bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróságnak kellett volna mérlegelnie, majd határoznia a jelen ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll-eljárása kezdeményezéséről.[11] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, amely következtében a jogerős ítélet - az alábbiak szerint - érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.[13] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen ügyben már az adóhatóság eljárásai során jelentőséggel bírtak volna a telkek korrigált forgalmi értékeinek meghatározásai. Az adóhatósági határozatok jogszabálysértő jellegét ugyanis nem határozhatta meg az, hogy a jelen ügyben érintett telkek korrigált forgalmi értékét az adóhatóság a szakértői vélemények alapján átlagolással állapította meg.
[14] Az adóhatóságnak - mind az elsőfokúnak, mind az alperesnek - ugyanis a határozatainak jogszerűsége körében a Htv., illetve az Ör. vonatkozó rendelkezéseit kellett betartania. Mivel a telekadó mértéke az Ör. rendelkezése értelmében a telek m²-ben meghatározott területe után m²/forint volt, nem pedig az adótárgy/telek korrigált forgalmi értékének százalékos adókulccsal meghatározott értéke, ezért a határozatok jogszerűségét érintő adótényállások kötelező elemeinek körébe nem tartozhatott bele a telek korrigált forgalmi értékének meghatározása.
[15] A telkek korrigált forgalmi értékeinek meghatározása nem tartozott, és nem is tartozhatott az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettségeinek körébe. Az adóhatóság ezen értékeket lényegében azért állapította meg, mivel ezzel egyfajta többlet indokolásként tudott állást foglalni a tekintetben, hogy az Ör.-ben meghatározott adómérték konfiskáló jellegű-e, amely alapján a későbbiek során az alperes is megalapozottan tudott arról határozni, hogy indokolt-e a Kúria Önkormányzati Tanácsának az indítványával történő megkeresése.
[16] A Kúria álláspontja az, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll-eljárása kezdeményezésének eldöntése - tekintettel a keresetlevélben foglaltakra - a perbeli eljárás tárgya volt, arról ezért az elsőfokú bíróságnak kellett volna határoznia. A perben neki kellett volna arról döntetnie, hogy indokolt-e az említett normakontroll-eljárásnak a kezdeményezése, vagy sem. Arról ugyanis, hogy az Ör.-ben alkalmazott adómérték konfiskáló jellegűnek minősült-e, és ezért a Htv. rendelkezéseivel ellentétesnek minősült volna, kizárólag a Kúria Önkormányzati Tanácsa jogosult dönteni, nem az adóhatóság. A Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását pedig - felperes kérelme alapján - maga az elsőfokú bíróság kezdeményezhette volna. E körben saját magának kellett volna döntenie arról, hogy elfogadja-e az adóhatóság által a telkeket érintően megállapított korrigált forgalmi értéket vagy sem. Ha nem, ki kellett volna oktatnia a felperest, hogy neki kell bizonyítania, hogy miért tartja az Ör.-ben meghatározott adómértéket konfiskáló jellegűnek, amely megalapozhatja a normakontroll-eljárást.
[17] Mindezekből következően az ügyben érintett telkek korrigált forgalmi értéke - szemben az elsőfokú bíróság érvelésével - csak a peres eljárás során, a normakontroll-eljárás kezdeményezését illetően bírhattak volna jelentőséggel.
[18] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg azt indokolásában, hogy a jelen ügyben az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettségének része lenne az érintett telkek korrigált forgalmi értékének további tisztázása a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldásával, akár további szakvélemény beszerzésével. Az ugyanis az elsőfokú bíróság feladatát képezte. Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[19] Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban határoznia kell arról, hogy kezdeményezi-e az Önkormányzati Tanács normakontroll-eljárását vagy sem. Amennyiben e körben esetleg a megalapozott döntéshez a tényállás - elsődlegesen a telkek korrigált forgalmi értékei - további tisztázása szükséges, a felperes kioktatása, és bizonyítása (bizonyítási indítványa) alapján határozhat a Kúria Önkormányzati Tanácsának az Ör. törvényességét érintő normakontroll-eljárása kezdeményezéséről, vagy a felperesnek az arra irányuló kérelmének elutasításáról. A joghatályos felülvizsgálati kérelemmel nem érintett négy ingatlan vonatkozásában a Kúria nem rendelt el új eljárást.
(Kúria, Kfv.I.35.084/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.I.35.084/2018/5.A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter tanácselnök és előadó bíró; Huszárné dr. Oláh Éva bíró;
Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Lascsik & Vass Ügyvédi Iroda (dr. Vass Gellért ügyvéd)
Az alperes: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Torják Norbert jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 15.
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.196/2017/14. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.196/2017/14. ítéletét a felülvizsgálattal érintett részében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének összegét 50.000 (ötvenezer) - 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a Község Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) területén több ingatlan tulajdonjogával is rendelkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes ingatlanjai vonatkozásában adómegállapítási eljárást folytatott le. A megismételt adómegállapítási eljárásai során az adótárgyak, tehát a telkek forgalmi értékét a rendelkezésére állt három szakértői vélemény alapján, átlagolással állapította meg.[2] I. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-72/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 428.200 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[3] II. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-73/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 425.200 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[4] III. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-66/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 428.200 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[5] IV. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-71/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 469.600 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[6] V. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-64/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 14.248.200 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[7] VI. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-65/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 3.894.600 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[8] VII. A megismételt eljárása során az elsőfokú adóhatóság 81-68/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 1.761.000 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[9] VIII. A megismételt eljárása során a z elsőfokú adóhatóság 81-70/2016./MUD ügyiratszámú határozatával a felperes terhére telekadó adónemben a 2016. adóévre összesen 1.271.000 forint fizetési kötelezettséget állapított meg.
[10] Az alperes - lényegében azonos indokolás mellett - a GYB-05/323-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-72/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/327-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-73/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/326-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-66/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/325-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-71/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/316-5/2017. iktatószámú határozatával a 81-64/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/321-5/2017. iktatószámú határozatával a 81-65/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, a GYB-05/322-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-68/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot, valamint a GYB-05/324-4/2017. iktatószámú határozatával a 81-70/2016./MUD ügyiratszámú elsőfokú határozatot - a fellebbezés elutasítása mellett - helybenhagyta.
[11] Határozatainak indokolásában az alperes azt az álláspontot képviselte, hogy az Önkormányzat figyelemmel volt az adómértékkel szembeni törvényi követelményre, ugyanis az Önkormányzat 10/2015. (XI.30.) számú rendeletében (a továbbiakban: Ör.) meghatározott 200 forint/m² adómértékkel nem lépte túl a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a továbbiakban: Htv.) meghatározott valorizált adómaximumot, illetve az adómérték nem minősült törvénysértőnek, kirívóan eltúlzottnak sem az adótárgyak értékéhez képest.
[12] Határozataiban hangsúlyozta azt is, hogy sem neki, sem az elsőfokú adóhatóságnak nem volt közvetlen feladata az ingatlan forgalmi értékének pontos meghatározása. Véleménye szerint mindössze azt kellett tisztáznia az adóhatóságoknak az eljárása során, hogy az Ör. alapján kivetett adó jogszabálysértő állapotot eredményezve számottevő mértékben eloldódott-e az adótárgy értékétől. A telekadó mértéke viszont nem haladta meg egyik telek vonatkozásában sem a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott 20 százalékos arányt, amely már jogszabálysértő lett volna. Ebből következően a telekadó nem minősült konfiskáló jellegűnek. Mindezekre tekintettel törvényességi felügyeleti jogkörében nem látta indokoltnak indítványával megkeresni e körben a Kúria Önkormányzati Tanácsát.
A kereseti kérelem
[13] A felperes a keresetindításra nyitva állt határidőn belül előterjesztett keresetleveleiben kifogásolta egyfelől, hogy a telkek korrigált forgalmi értéke tekintetében a szakértői vélemények között rendkívül nagy eltérések voltak, ezért az adóhatóság által alkalmazott átlagolást nem oldotta fel az azok közötti ellentmondásokat, ezért ezt a módszert nem tartotta helytállónak.[14] Másfelől kérte a Kúria Önkormányzati Tanácsának normakontroll eljárásának kezdeményezését az Ör. tekintetében. Véleménye alapján ugyanis az alperes határozata sértette a Htv. 6.§ c) pontját. Az adóhatóság a Kúria Önkormányzati Tanácsa által meghatározott differenciálási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a különböző jellegű, hasznosítású, illetve méretű ingatlanjai tekintetében egyenlő mértékű adót állapított meg.
Az elsőfokú ítélet
[15] Az ügyek egyesítését követően az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.[16] A jogerős ítéletének indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szabad bizonyítás elvéből fakadóan lehetősége volt arra, hogy a három szakértői vélemény közötti ellentmondást a szakértői véleményben rögzített értékek közötti átlagolással meghatározhatja. Ezzel ugyanis a telkek korrigált forgalmi értékét szakértői kompetencia hiányában az adóhatóság maga határozta meg. Erre viszont a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései nem biztosítottak lehetőséget.
[17] Nem osztotta az alperes azon érvelését sem, hogy az eljárásaiban nem volt feladata az ingatlanok forgalmi értékének tisztázása. Azok megállapítása nélkül nem tudott megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az Ör-ben meghatározott adómérték - a felperesi hivatkozás szerint - súlyosan aránytalannak minősült-e, vagy felemésztette volna az adótárgyak értékét.
[18] Végül a Kúria normakontroll eljárásának kezdeményezésére irányuló felperesi kérelmet is elutasította, mivel álláspontja szerint annak eldöntésének előkérdése volt az adótárgyak értékének meghatározása, amelynek megállapítását viszont - a szakértői vélemények közötti ellentmondás feloldásával - az elsőfokú adóhatóság kötelezettségévé tette jogerős ítéletében.
A felülvizsgálati kérelem
[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkezéseit - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésének, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 55.§ (4) bekezdéseinek megjelölése mellett - több szempontból is jogszabálysértőnek találta.[20] Az alperes kérelmében egyrészt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy az adóhatóság eljárása során nem oldhatta volna fel - a bizonyítékok szabad mérlegeléséből fakadóan - a szakértői vélemények közötti ellentmondást átlagolással. Az eljárása során tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, azt pedig továbbra is hangsúlyozta, hogy az ingatlanok forgalmi értékének pontos meghatározása sem az elsőfokú adóhatóságnak, sem neki nem volt közvetlen feladata. Jelen ügyben ugyanis - az adótényállás szempontjából - nem az ingatlanok értéke minősült bizonyítandó ténynek. Az ügyben érintett ingatlanok tekintetében egyébként megfelelően tisztázásra kerültek forgalmi értékek.
[21] Utalt arra, hogy a rendelkezésre állt bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróságnak kellett volna mérlegelnie, majd határoznia a jelen ügyben a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll eljárása kezdeményezéséről.
[22] A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a Kfv.4. sorszámú végzésével az alperesnek a GYB-05/323-4/2017. iktatószámú határozatra, a GYB-05/327-4/2017. iktatószámú határozatra, a GYB-05/326-4/2017. iktatószámú határozatra, a GYB-05/325-4/2017. iktatószámú határozatra vonatkozó felülvizsgálati kérelmét - azoknak a Pp. 340/A. § (2) bekezdésében meghatározott, a felülvizsgálati kérelem benyújtása feltételét képező értékhatár el nem érése okán - hivatalból elutasította. Végzése [18] bekezdésében egyebekben tájékoztatta a feleket, hogy az alperesnek a GYB-05/316-5/2017. iktatószámú, a GYB-05/321-5/2017. iktatószámú, a GYB-05/322-4/2017. iktatószámú, valamint a GYB-05/324-4/2017. iktatószámú határozatokkal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmei tekintetében folytatja majd le a felülvizsgálati eljárást.
[23] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében - amelyben kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását - azt emelte ki, az elsőfokú bíróság a Pp. rendelkezéseinek megtartásával járt el, a felmerült bizonyítékok - és így különösen a szakértői vélemények alapján - hozta meg a határozatát. Ismételten hangsúlyozta azt is, hogy helyesen mutatott rá arra az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletének indokolásában, hogy az adótárgy értékének meghatározásával tudta volna csak - az adómérték súlyos aránytalanságát érintően - a tényállást tisztázni az adóhatóság.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, amely következtében a jogerős ítélet - az alábbiak szerint - érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.[25] A Kúria a Pp. 272.§ (2) és 275.§ (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. A Kúria e körben mindenekelőtt rámutat arra, hogy a [22] bekezdésben már részletezettek okán a jogerős ítélet felülvizsgálatát a GYB-05/316-5/2017. iktatószámú, a GYB-05/321-5/2017. iktatószámú, a GYB-05/322-4/2017. iktatószámú, valamint a GYB-05/324-4/2017. iktatószámú határozatokkal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmek tekintetében folytatta le.
[26] Ezt követően a Kúriának mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan határozott-e akkor az elsőfokú bíróság, amikor az adóhatósági határozatok jogszerűsége szempontjából jelentőséggel bírónak minősítette a telkek korrigált forgalmi értékének pontos meghatározását, illetve annak megállapítására tekintettel kötelezte az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására, és nem határozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának az Ör. törvényességére irányuló normakontroll eljárását.
[27] A Kúria [26] bekezdésben meghatározott kérdés tekintetében teljes körűen osztotta az alperes álláspontját.
[28] A Kúria indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy jelen ügyben már az adóhatóság eljárásai során jelentőséggel bírtak volna a telkek korrigált forgalmi értékeinek meghatározásai. Az adóhatósági határozatok jogszabálysértő jellegét ugyanis nem határozhatta meg az, hogy a jelen ügyben érintett telkek korrigált forgalmi értékét az adóhatóság a szakértői vélemények alapján átlagolással állapította meg.
[29] Az adóhatóságnak - mind az elsőfokúnak, mind az alperesnek - ugyanis a határozatainak jogszerűsége körében a Htv., illetve az Ör. vonatkozó rendelkezéseit kellett betartania. Mivel a telekadó mértéke az Ör. rendelkezése értelmében a telek m²-ben meghatározott területe után m²/forint volt, nem pedig az adótárgy/telek korrigált forgalmi értékének százalékos adókulccsal meghatározott értéke, ezért a határozatok jogszerűségét érintő adótényállások kötelező elemeinek körébe nem tartozhatott bele a telek korrigált forgalmi értékének meghatározása.
[30] A telkek korrigált forgalmi értékeinek meghatározása nem tartozott, és nem is tartozhatott az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségeinek körébe. Az adóhatóság ezen értékeket lényegében azért állapította meg, mivel ezzel egyfajta többlet indokolásként tudott állást foglalni a tekintetben, hogy az Ör-ben meghatározott adómérték konfiskáló jellegű-e, amely alapján a későbbiek során az alperes is megalapozottan tudott arról határozni, hogy indokolt-e a Kúria Önkormányzati Tanácsának az indítványával történő megkeresése.
[31] A Kúria álláspontja - az alperes [20] bekezdésében már részletezett érveléséhez hasonlóan - az, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa normakontroll eljárása kezdeményezésének eldöntése - tekintettel a keresetlevélben foglaltakra - a perbeli eljárás tárgya volt, arról ezért az elsőfokú bíróságnak kellett volna határoznia. A perben neki kellett volna arról döntetnie, hogy indokolt-e az említett normakontroll eljárásnak a kezdeményezése, vagy sem. Arról ugyanis, hogy az Ör-ben alkalmazott adómérték konfiskáló jellegűnek minősült-e, és ezért a Htv. rendelkezéseivel ellentétesnek minősült volna, a - Pp. és a Bszi. rendelkezései alapján - kizárólag a Kúria Önkormányzati Tanácsa jogosult eldönteni, nem az adóhatóság. A Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását pedig - felperes kérelme alapján - maga az elsőfokú bíróság kezdeményezhette volna. E körben saját magának kellett volna döntenie arról, hogy elfogadja-e az adóhatóság által a telkeket érintően megállapított korrigált forgalmi értéket, vagy sem. Ha nem. ki kellett volna oktatnia a felperest, hogy neki kell bizonyítania, hogy miért tartja az Ör-ben meghatározott adómértéket konfiskáló jellegűnek, amely megalapozhatja a normakontrol eljárást.
[32] Mindezekből következően az ügyben érintett telkek korrigált forgalmi értéke - szemben az elsőfokú bíróság érvelésével - csak a peres eljárás során, a [31] bekezdésben már részletezett normakontroll eljárás kezdeményezését illetően bírhattak volna jelentőséggel.
[33] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg azt indokolásában, hogy a jelen ügyben az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének része lenne az érintett telkek korrigált forgalmi értékének további tisztázása a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldásával, akár további szakvélemény beszerzésével. Az ugyanis az elsőfokú bíróság feladatát képezte. Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[34] Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban határoznia kell arról, hogy kezdeményezi-e az Önkormányzati Tanács normakontroll eljárását, vagy sem. Amennyiben e körben esetleg a megalapozott döntéshez a tényállás - elsődlegesen a telkek korrigált forgalmi értékei - további tisztázása szükséges, a felperes kioktatása, és bizonyítása (bizonyítási indítványa) alapján határozhat a Kúria Önkormányzati Tanácsának az Ör. törvényességét érintő normakontroll eljárása kezdeményezéséről, vagy a felperesnek az arra irányuló kérelmének elutasításáról. A joghatályos felülvizsgálati kérelemmel nem érintett négy ingatlan vonatkozásában a Kúria nem rendelt el új eljárást.
A döntés elvi tartalma
[35] Amennyiben a telekadó tekintetében az adó alapját a telkek m²-ben meghatározott területei képezik, az adó mértéke pedig a területek m²/forint értékei, akkor az adóhatóság határozatainak jogszerűsége tekintetében nem bír relevanciával a telkek korrigált forgalmi értéke. A Kúria Önkormányzati Tanácsának az önkormányzati adórendelet törvényességének megállapítására irányuló normakontroll eljárása kezdeményezésére irányuló kereseti kérelemről az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.Záró rész
[36] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.[37] A Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272.§ (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. június 28.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök és előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró, Dr. Sugár Tamás sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.084/2018.)