adozona.hu
BH 2019.1.23
BH 2019.1.23
Nem állapítható meg a felszámoló kártérítési felelőssége a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha más kiegyenlítetlenül maradt felszámolási költségek megelőzik és meghaladják a felperes hitelezői igényét [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 54., 58. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2007. augusztus 23-i kezdő időponttal felszámolás alá került P. B. és É. Kft. "f. a." (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) felszámolója volt.
[2] A felszámolási eljárás alatt az adós gazdasági tevékenységét folytatta, üzemét az alperes - a hitelezői választmány hozzájárulásával - továbbműködtette.
[3] A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényét bejelentette, amely döntő részében az adósnak a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből kelet...
BH 2019.1.23 Nem állapítható meg a felszámoló kártérítési felelőssége a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha más kiegyenlítetlenül maradt felszámolási költségek megelőzik és meghaladják a felperes hitelezői igényét [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 54., 58. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a 2007. augusztus 23-i kezdő időponttal felszámolás alá került P. B. és É. Kft. "f. a." (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) felszámolója volt.[2] A felszámolási eljárás alatt az adós gazdasági tevékenységét folytatta, üzemét az alperes - a hitelezői választmány hozzájárulásával - továbbműködtette.
[3] A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényét bejelentette, amely döntő részében az adósnak a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből keletkezett, ezért felszámolási költségként az esedékesség sorrendjében kellett kiegyenlíteni az adós vagyonából.
[4] Az alperes 2013. április 24-én terjesztette elő az adós felszámolási zárómérlegét, vagyonfelosztási javaslatát, amelynek értelmében - többek között - kiegyenlítetlen maradt a felperes 22 092 977 Ft összegű a) kategóriás hitelezői igénye, amely 2008. augusztus 19-e és 2009. augusztus 19-e között esedékessé vált tételekből álló, felszámolásiköltség-igényt jelentett.
[5] Az alperes az adós felszámolójaként a felszámolási költségek kiegyenlítése során nem tartotta be maradéktalanul az esedékességen alapuló kielégítési szabályt. Az alperes 73 358 568 Ft erejéig 2008. augusztus 19-ét követően esedékes hitelezői igényeket is rendezett az adós vagyonából, amelyből 7 836 727 Ft zálogtárgy értékesítésével felmerült, illetve bírósági határozaton alapuló kifizetés, 31 037 400 Ft irattározási költség volt, 34 484 441 Ft összegben pedig az adós tevékenységének folytatása érdekében tért el az esedékességi szabálytól.
[6] A felszámolási eljárás befejezésekor kiegyenlítetlenül maradt felszámolási költségből 146 600 803 Ft adótartozás, továbbá 50 941 160 Ft szállítótartozás 2008. augusztus 19-e előtti esedékességű.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes módosított keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 54. §-a alapján 22 092 977 Ft és járulékai megfizetésében kérte az alperes marasztalását.[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira utalással helybenhagyta.
[11] A jogerős ítélet indokolása rögzítette, hogy az alperes felszámolóként a felszámolási költségek kifizetésekor eltért a Cstv. 58. § (1) bekezdésében írt, az esedékesség sorrendjében meghatározott kielégítési szabálytól, ezért a kártérítési felelősség körében jogellenes károkozó magatartása megállapítható volt. A kereset szerinti marasztalásának azért nem volt helye, mert nem teljesült az alperes magatartásával összefüggésben a felperes károsodása. A keresettel érvényesített kárigény mögött az állt, hogy a felperes számláira az adós vagyona nem nyújtott fedezetet. A felperes az őt ért kár és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggést azzal tudta volna bizonyítani, ha a kielégítési sorrendtől eltérő alperesi intézkedés nélkül követelése a felszámolási eljárásban megtérült volna.
[12] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy nem volt helye a felperes által megjelölt egyes számlák kiragadott vizsgálatának. A kereset elbírálásához valamennyi, felszámolási költségnek minősülő követelés együttes vizsgálatával kellett állást foglalni az okozati összefüggésről. E szempontrendszer alapján megállapítható volt, hogy a felperes követelése akkor sem térült volna meg a felszámolási eljárásban, ha az alperes a jogszabályoknak megfelelő sorrendben gondoskodik a költségek kifizetéséről.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új határozat meghozatalával a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság, harmadlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára.[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 54. §-át, 57. § (1)-(2) bekezdését, 58. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 4. § (4) bekezdését és 339. §-át.
[15] Előadta, hogy a felperes 2008. augusztus 19-i esedékességű számlájával szemben a felszámoló ezt követően esedékessé vált követeléseket egyenlített ki a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja körében, amellyel a Cstv. 58. § (1) bekezdésében foglalt előírást megsértette. Álláspontja szerint tévedtek az ügyben eljárt bíróságok annak megállapításával, hogy a perben érvényesített összegű számlái kifizetésére nem lett volna elegendő az adós vagyona abban az esetben sem, ha a felszámoló a kielégítés sorrendjét betartja. Hangsúlyozta, hogy elegendő vagyon esetén kára a vagyonfelosztási javaslat elleni kifogás eredményeként a vagyon újrafelosztásával rendezhető lett volna. A felszámoló a rendelkezésre álló fedezetet a felperes számláit követően esedékessé vált igények rendezésére fordította, amely egyúttal alátámasztja az ügyben eljárt bíróságok részéről hiányolt okozati összefüggést is. Kiemelte, hogy a számlák kiegyenlítéséhez pénzösszeg rendelkezésre állt a felszámolási eljárásban, amennyiben mégsem, a kárfelelősség alapja az adós veszteséges működtetése lenne. Fenntartotta, hogy a felszámoló perben vizsgált magatartása egyúttal az rPtk. 4. § (4) bekezdésébe is ütközik, amikor mentesülése érdekében saját, elismerten felróható magatartására hivatkozik.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek.[18] Az ügyben eljárt bíróságok a kártérítési felelősség polgári jogi szabályának helyes értelmezésével, jogszabálysértés nélkül következtettek a felszámolási vagyon által fedezett felszámolási költségekre, azon keresztül az alperes felszámolóként kifejtett jogellenes magatartása és a felperes károsodása közti okozati összefüggés hiányára, amely miatt nem volt helye az alperes kereseti szerinti marasztalásának.
[19] A Cstv. jelen ügyben irányadó 54. §-a értelmében a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára [4. § (2) bek.] terjed ki.
[20] A felszámoló kárfelelősségének szükségképpeni és együttesen megkívánt elemei az rPtk. 339. § (1) bekezdése szerint a kár, a jogellenes magatartás és a kettő közötti okozati összefüggés.
[21] Jelen ügyben az a tény, hogy az adós vagyona [Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont, 4. § (1) bekezdés] nem volt elegendő a felszámolási költségekre, kiegyenlítetlen maradt a felszámolási eljárásban a felperes követelését a kielégítési sorrendben megelőző - a felperes hitelezői igényét meghaladó mértékű - felszámolási költség, kizárta az alperes jogellenes magatartása és a felperes károsodása közötti okozati összefüggést. Amennyiben az alperes a felszámolási költségeket esedékességük rendjében elégítette volna ki [Cstv. 58. § (1) bekezdés], a felperes hitelezői igényére ebben az esetben sem nyújtott volna fedezetet a felszámolási vagyon.
[22] Maradéktalanul egyetértett a Kúria a jogerős ítélet álláspontjával abban, hogy a felszámolási költségek kiegyenlítésének elve szerint egységesen, generálisan kellett megvizsgálni a felszámolási költségek alakulását, rendezését az adós felszámolási eljárásában az okozati összefüggés tisztázásához. Nem volt arra mód, hogy adott időállapotra - 2008. augusztus 19-ére, illetve az azt követő időszakra - a bíróság egyedül a felperes ekkor fennálló, illetve ezt követően esedékes és kiegyenlítetlen hitelezői igényét, valamint a 2008. augusztus 19-e után ténylegesen kifizetett felszámolási költségeket vesse össze, azok jellemzői (mérték, lejárat) alapján, figyelmen kívül hagyva ezáltal azt a körülményt, hogy a felperes hitelezői igényét a kielégítési sorrendben megelőző felszámolási költségek kiegyenlítetlenül maradtak a felszámolási eljárásban.
[23] Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az rPtk. 4. § (1) bekezdésének megsértésére is, amellyel a felperes lényegében az okozati összefüggés szükségességét tagadta a kártérítési felelősség megállapításához, szemben az rPtk. 339. § (1) bekezdésének szabályával.
[24] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VII. 20.974/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Gáspár Mónika előadó bíró
Dr. Szabó Klára bíró
A felperes: P. Zártkörűen Működő Részvénytársaság
A felperes képviselője: Dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd
Az alperes: C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Az alperes képviselője: Dr. Maros Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Maros Miklós ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.029/2018/7. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:
Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.G.304.695/2016/10. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a 2007. augusztus 23-i kezdő időponttal felszámolás alá került P. Kft. "f.a." (a továbbiakban: adós gazdálkodó szervezet) felszámolója volt.[2] A felszámolási eljárás alatt az adós gazdasági tevékenységét folytatta, üzemét az alperes - a hitelezői választmány hozzájárulásával - továbbműködtette.
[3] A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényét bejelentette, amely döntő részében az adósnak a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből keletkezett, ezért felszámolási költségként az esedékesség sorrendjében kellett kiegyenlíteni az adós vagyonából.
[4] Az alperes 2013. április 24-én terjesztette elő az adós felszámolási zárómérlegét, vagyonfelosztási javaslatát, amelynek értelmében - többek között - kiegyenlítetlen maradt a felperes 22.092.977 Ft összegű a) kategóriás hitelezői igénye, amely 2008. augusztus 19-e és 2009. augusztus 19-e között esedékessé vált tételekből álló, felszámolási költség igényt jelentett.
[5] Az alperes az adós felszámolójaként a felszámolási költségek kiegyenlítése során nem tartotta be maradéktalanul az esedékességen alapuló kielégítési szabályt. Az alperes 73.358.568 Ft erejéig 2008. augusztus 19-ét követően esedékes hitelezői igényeket is rendezett az adós vagyonából, amelyből 7.836.727 Ft zálogtárgy értékesítésével felmerült, illetve bírósági határozaton alapuló kifizetés, 31.037.400 Ft irattározási költség volt, 34.484.441 Ft összegben pedig az adós tevékenységének folytatása érdekében tért el az esedékességi szabálytól.
[6] A felszámolási eljárás befejezésekor kiegyenlítetlenül maradt felszámolási költségből 146.600.803 Ft adótartozás, továbbá 50.941.160 Ft szállítótartozás 2008. augusztus 19-e előtti esedékességű.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes módosított keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 54. §-a alapján 22.092.977 Ft és járulékai megfizetésében kérte az alperes marasztalását.[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira visszautalással helybenhagyta.
[11] A jogerős ítélet indokolása rögzítette, hogy az alperes felszámolóként a felszámolási költségek kifizetésekor eltért a Cstv. 58. § (1) bekezdésében írt, az esedékesség sorrendjében meghatározott kielégítési szabálytól, ezért a kártérítési felelősség körében jogellenes károkozó magatartása megállapítható volt. A kereset szerinti marasztalásának azért nem volt helye, mert nem teljesült az alperes magatartásával összefüggésben a felperes károsodása. A keresettel érvényesített kárigény mögött az állt, hogy a felperes számláira az adós vagyona nem nyújtott fedezetet. A felperes az út ért kár és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggést azzal tudta volna bizonyítani, ha a kielégítési sorrendtől eltérő alperesi intézkedés nélkül követelése a felszámolási eljárásban megtérült volna.
[12] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy nem volt helye a felperes által megjelölt egyes számlák kiragadott vizsgálatának. A kereset elbírálásához valamennyi, felszámolási költségnek minősülő követelés együttes vizsgálatával kellett állást foglalni az okozati összefüggésről. E szempontrendszer alapján megállapítható volt, hogy a felperes követelése akkor sem térült volna meg a felszámolási eljárásban, ha az alperes a jogszabályoknak megfelelő sorrendben gondoskodik a költségek kifizetéséről.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új határozat meghozatalával a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróság, harmadlagosan az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára.[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 54. §-át, 57. § (1)-(2) bekezdését, 58. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 4. § (4) bekezdését és 339. §-át.
[15] Előadta, hogy a felperes 2008. augusztus 19-i esedékességű számlájával szemben a felszámoló ezt követően esedékessé vált követeléseket egyenlített ki a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja körében, amellyel a Cstv. 58. § (1) bekezdésében foglalt előírást megsértette. Álláspontja szerint tévedtek az ügyben eljárt bíróságok annak megállapításával, hogy a perben érvényesített összegű számlái kifizetésére nem lett volna elegendő az adós vagyona abban az esetben sem, ha a felszámoló a kielégítés sorrendjét betartja. Hangsúlyozta, hogy elegendő vagyon esetén kára a vagyonfelosztási javaslat elleni kifogás eredményeként a vagyon újrafelosztásával rendezhető lett volna. A felszámoló a rendelkezésre álló fedezetet a felperes számláit követően esedékessé vált igények rendezésére fordította, amely egyúttal alátámasztja az ügyben eljárt bíróságok részéről hiányolt okozati összefüggést is. Kiemelte, hogy a számlák kiegyenlítéséhez pénzösszeg rendelkezésre állt a felszámolási eljárásban, amennyiben mégsem, a kárfelelősség alapja az adós veszteséges működtetése lenne. Fenntartotta, hogy a felszámoló perben vizsgált magatartása egyúttal az rPtk. 4. § (4) bekezdésébe is ütközik, amikor mentesülése érdekében saját, elismerten felróható magatartására hivatkozik.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek.[18] Az ügyben eljárt bíróságok a kártérítési felelősség polgári jogi szabályának helyes értelmezésével, jogszabálysértés nélkül következtettek a felszámolási vagyon által fedezett felszámolási költségekre, azon keresztül az alperes felszámolóként kifejtett jogellenes magatartása és a felperes károsodása közti okozati összefüggés hiányára, amely miatt nem volt helye az alperes kereseti szerinti marasztalásának.
[19] A Cstv. jelen ügyben irányadó 54. §-a értelmében a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára [4. § (2) bek.] terjed ki.
[20] A felszámoló kárfelelősségének szükségképpeni és együttesen megkívánt elemei az rPtk. 339. § (1) bekezdése szerint a kár, a jogellenes magatartás és a kettő közötti okozati összefüggés.
[21] Jelen ügyben az a tény, hogy az adós vagyona [Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont, 4. § (1) bekezdés] nem volt elegendő a felszámolási költségekre, kiegyenlítetlen maradt a felszámolási eljárásban a felperes követelését a kielégítési sorrendben megelőző - a felperes hitelezői igényét meghaladó mértékű - felszámolási költség, kizárta az alperes jogellenes magatartása és a felperes károsodása közötti okozati összefüggést. Amennyiben az alperes a felszámolási költségeket esedékességük rendjében elégítette volna ki [Cstv. 58. § (1) bekezdés], a felperes hitelezői igényére ebben az esetben sem nyújtott volna fedezetet a felszámolási vagyon.
[22] Maradéktalanul egyetértett a Kúria a jogerős ítélet álláspontjával abban, hogy a felszámolási költségek kiegyenlítésének elve szerint egységesen, generálisan kellett megvizsgálni a felszámolási költségek alakulását, rendezését az adós felszámolási eljárásában az okozati összefüggés tisztázásához. Nem volt arra mód, hogy adott időállapotra - 2008. augusztus 19-ére, illetve az azt követő időszakra - a bíróság egyedül a felperes ekkor fennálló, illetve ezt követően esedékes és kiegyenlítetlen hitelezői igényét, valamint a 2008. augusztus 19-e után ténylegesen kifizetett felszámolási költségeket vesse össze, azok jellemzői (mérték, lejárat) alapján, figyelmen kívül hagyva ezáltal azt a körülményt, hogy a felperes hitelezői igényét a kielégítési sorrendben megelőző felszámolási költségek kiegyenlítetlenül maradtak a felszámolási eljárásban.
[23] Megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az rPtk. 4. § (1) bekezdésének megsértésére is, amellyel a felperes lényegében az okozati összefüggés szükségességét tagadta a kártérítési felelősség megállapításához, szemben az rPtk. 339. § (1) bekezdésének szabályával.
[24] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[25] A felperes az rPp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdései, 4/A. § (1) bekezdése alapján határozta meg.[26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. október 9.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Klára s.k. bíró
(Kúria Pfv. VII. 20.974/2018.)